Rae Carson: The Rise of Skywalker

[Ody Mandrell]

A végére értem. Nem olvastam sok könyvet az új éra termései közül, de azok között ez volt a legjobb. Csak úgy, mint a filmnek az utolsó harmada, itt is elképesztően jó és érzelmes a vége! Néhol van pár mondat, ami még többé és kerekebbé teszi a filmes élményt. Egyik ilyen csúcspont amikor Palpatine  gondolatait tudjuk meg, mit élt át akkor, amikor a Halálcsillag aknájába zuhant. A könyvet olvasva csak erősödött bennem az elégedettség érzése, amit a filmet látva éreztem. 

 

5/5

 

2020. 08. 19. - 17:40, Nute Gunray írta:

Darth Plagueis párszor említve van, de minden bővebb kifejtés nélkül.,

Szerintem jó okkal van említve, jelesül a diád kapcsolat miatt is. Mondván a sith-ek azért is vannak ketten, mert diádot kerestek maguknak. Palpatine is remélte, hogy az lesz Vaderrel. Jó a jelenet amiben rájön, hogy mekkora kincsre lelt Kylo és Rey személyében. 

 

2020. 11. 21. - 20:20, Darth Sky írta:

- Bár nem írják le tényszerűen, erősen utalnak rá, hogy Rey az Exegolon betekintést nyer a Világok közötti világba, és ekkor szólítják őt a múlt Jedijei.

Konkrétan le is van írva a kifejezés.  Szóval lehet, hogy Ahsoka mégse halott?  

 

 

[Pildi]

Már én is a végére értem egy ideje, tetszett, nagyon jó filmregénynek tartom, de mivel csak nagyon szórványosan jutottam hozzá az olvasáshoz akkortájt, azt gondolom, hogy tud még nagyobb élményt is adni, ha majd újra egyhuzamban elolvasom. Ez a könyv megérdemli. No és majd akkor fogok én is írni róla.

[Nute Gunray]

Ha a filmregényeket vesszük, egyértelműen a dobogón van ez a könyv.

[Ody Mandrell]

12 perccel korábban, Nute Gunray írta:

miután Palpatine-t végleg legyőzték. 

Végleg? Ebben még Poe se volt biztos. 

[Nute Gunray]

Én azért remélem...

[Iqvi]

11 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Végleg? Ebben még Poe se volt biztos. 

[Pildi]

Másodszorra végre sikerült ezt a könyvet nagyjából egyhuzamban elolvasni! Azt kell hogy mondjam, ez a filmregény vetekszik az Ep3 könyvváltozatával, ami olvasási élményben ugyan nagyobb hatással volt rám (azt másik könyv ebben a műfajban nehezen tudja majd lekörözni nálam), de az már régen volt.

Rae Carson regényének nagy erénye, hogy nagyon hűen követi a filmet, mégis kisebb-nagyobb kiegészítésekkel, a szereplők gondolatainak bemutatásával úgy ad többlet élményt és információt, hogy az nem lóg ki a cselekményből, nem tolódik el miatta hangsúly a filmhez képest, csupán még teljesebbé teszi a történetet. Nagyon tetszett a Kylo Ren fejében száguldozó gondolatok bemutatása (közben kiderült az is, hogy nem hazudott Reynek a szüleiről, hogy senkik voltak, ezt annak idején egy látomásból tudta így), de ugyanígy a Leia fejében zajló gondolatok is sokat mondóak, különösen pl. ahogy Rey-ről gondolkodott, vagy amikor azzal a tudattal szólította meg Bent, hogy ez a maradék erejét is fel fogja emészteni. De ugyanígy említhetném Zorii Bliss történetét, miután Poe-ék elhagyták a Kijimit, vagy ahogy Kylo Ren cinikusan kihallgatja Chewie-t a Steadfast-on, és a vuki gondolataiban vájkálva kénytelen szembesülni azzal, hogy a vuki mennyire szerette őt. De azt is jó volt megtudni, hogy Palpatine hogy élte túl a végezetes zuhanást a II. Halálcsillagon. A finálé pedig pont olyan lenyűgöző, mint ahogy a filmben is volt.

A film mindezen apróságok nélkül is tökéletesen élvezhető, mégis a film szükségszerű vágásai közötti apró réseket olyan szépen kitöltik, hogy olvasás közben szinte látom magam előtt a filmet, ahogy ezek a részletek is benne vannak immár. A könyv még teljesebbé teszi az élményt.

[Whill]

Lehet ezt nekem is érdemes lenne elolvasnom. A kezdeti lelkesedés eltűnésével egyre több hibát veszek észre a filmben, hátha a könyv helyrerakja bennem ezeket a dolgokat. Főleg ha tényleg olyan jó, mint amilyennek mondjátok.

[Darth Revan9]

Ahogy olvasom a könyvet, úgy tetszenek az utalások a többi történetre. Sajnos, itt is bejött egy baki. Mikor hőseink megérkeznek a Kef Bir-re Rey megjegyzi magában, hogy ennyi vizet még nem látott soha. Kár, hogy ez ellentmond az Allegiance képregénynek, mely a Mon Calán játszódik.

[Iqvi]

Ez még annyira nem vészes ellentmondás szerintem. Magába a történetbe nem kavar bele.

[Darth Cupsy]

Szerintem ez nem ellentmondás, pedig aztán én ugrok értük torokra   A való életben is előfordul, hogy valaki ilyesmit mond valamire, holott sokszor nyilvánvaló, hogy  ez nem igaz, csak amit éppen akkor látunk az nagyobb hatással van ránk, mint az emlékeinkben eltárolt hasonló dolgok, illetve az utóbbiakat nem is tudjuk általában tűpontosan felidézni.  

Edited May 3, 2021 by Darth Cupsy

[Darth Revan9]

Rae Carson: Skywalker kora

Ez a regényváltozat tényleg fantasztikus lett. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom. Bizonyos pontokon még a filmnél is jobb lett. A korábbi filmregények közül A Sithek bosszúja lett a legjobb, mivel Stover ott sokkal többet kihozott a könyvből, mint azt egy átlag olvasó várta volna. Az a regény igazi lélektani utazás is egyben. Rae Carson műve attól a szinttől még távol van valamennyire, de még távolabb van a hagyományos adaptációktól. Szóval, úgy érzem, hogy a Skywalker kora regény a Sithek bosszúja után a második legjobb adaptáció lett. Megelőzi a Zsivány Egyes, Az utolsó Jedik, a Baljós árnyak és A klónok támadása regényeket is. Az eredeti trilógia regényeihez és Az ébredő Erő könyvváltozatához képest fényévekkel jobb. Most természetesen nem a filmeket, hanem szigorúan a könyvváltozatokat csoportosítottam a személyes megítélésem alapján.

Rengeteg plusz információval és jelenettel gazdagodott a Skywalker kora regény. A filmben sok kérdésre nem kaptunk választ, itt ez pótlásra került és nagyon jó jeleneteket sikerült köréjük keríteni.

Spoiler

[spoiler] Plagueis többszöri említése miatt ez egy nagy pacsit érdemel. Ráadásul még a Plagueis regényhez is passzol. [/spoiler]

A szereplők lelki világa élénken megelevenedik az olvasó előtt. Minden érzelem: kétség, küzdeni akarás, félelem, szeretet, gyötrődés, vezeklés…stb nagyon hatásosan kerül bemutatásra. Habár előbb láttam a filmet, mégis a könyv olvasása közben sokkal nagyobb katarzis érzés fogott el. Igen, ez a Skywalker saga zárása, ami epikus és fantasztikus lett. A legvége valami lehengerlő módon adagolja a megható pillanatokat. Sokszor szívszorító jeletekkel volt dolgom. Tényleg, ha mindezt belepakolták volna a filmbe, akkor meglett volna a három óra hossza. Rae Carson nagyszerű harmóniában tartotta az akciójeleneteket, a szereplők lelki világának bemutatását és a háttérinformációkat. A végén szinte már le se akartam tenni a könyvet. Ez az írónő már a második regényével bebizonyította, hogy nagyon tehetséges. Rae Carson-tól még szívesen olvasnék. Ötös. Bekerült a kedvenceim közé.

[Darth Revan9]

Eszembe jutott Poe és Finn jelenete a győzelem után. Poe nem tudott teljesen örülni. Felvetette, hogy Palpatine-t korábban is halottnak hitték, aztán sokkal hatalmasabb alakként tért vissza. Megkérdőjelezi a végleges halálát.

Vajon tényleg végleges volt?

[Ody Mandrell]

Szerintem ezúttal végleges.

[Iqvi]

Nem tudja valaki, hogy magyarra hogyan lett fordítva az Eye of the Webbish Bog? 

[Darth Revan9]

Háló-mocsár Szeme