2 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Az közös elem, hogy eléggé semmiből jött mindkettő, de azért elég más az ep.6 abban, hogy pár elég konkrét magyarázatot ad azzal, hogy az ikertestéreket ki választotta szét és miért. A lényeget megtudjuk rögtön abból a filmből. Ehhez képest hiába van utalgatás az ep.9-ben, alapvetően eléggé a sötétben hagyja a nézőt, úgy hogy közben elég meredek fejleménnyel állt elő.

Azt elfogadom, hogy valakinek ez így is kerek, de szerintem elég sokan vagyunk akiknek Palpatine visszatérése nagyon nem az. Én úgy elfogadtam, hogy ha már minden más alkotást is nézek és nem csak egy kilenc részes sorozatként tekintek a Saga-ra, hanem a kapcsolódó műveket is ideveszem akkor látom az igyekezetet a magyarázatra, és megelőlegezem a bizalmat azzal a kitétellel, hogy itt számomra még kulcsfontosságú dolgok magyarázatra szorulnak a visszatérés kapcsán, de öszintén bizom benne hogy van igyekezet arra nézve, hogy a nagyobb kérdőjeleket a visszatérés körül megválaszolják a jövőben. Mert alapvetően az ep.7 és az ep.8 is tud úgy működni, ha úgy nézem, hogy Palpatine kavarja a kulimászt, ami kellemes felismerés volt az utóbbi hónapokban.

De ha ennél többet már nem fogunk megtudni, mint amennyit most tudunk az nálam óriási mínusz az SW-nek.

A TROS esetében szerintem nagyon látszik, hogy a konkrét magyarázatot a későbbiekre hagyták meg. Ezt amúgy azóta is szépen építik, hisz a TBB-ben és a Mandaloriban is felbukkant már ez a vonal, ezért valószínűsítem, hogy egyszer célba is ér, amikor Palpatine feltámadás sztorija minden részletet illetően teljes lesz. Abban @Dzséjt-nek igaza van, hogy a jelenlegi ismereteink alapján is magyarázható ez a húzás, egy jó adag fantáziát beleszőve. Engem annyiban zavar csak, hogy nem tudom Palpatine lelke hogy tudott a test halála után a klón testbe átszállni. Erre lennék a legkíváncsibb, mert a többi részlet szerintem már megvan magyarázva. Imádkozok azért, hogy Filoni akarjon erre magyarázatot adni. Igazából enélkül valóban csonka maradna a sequel trilógia

 

3 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Ha meg már TCW, ott pont arról van szó, hogy a halál utáni tudat megőrzése az csak a világos oldal számára lehetséges.

Viszont a képregények és regények is kánon, ott meg azért nem teljesen így van. Elég ha Mominra vagy Panshardra gondolunk. 

 

2 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Javítsatok ki ha hülyeséget írok, de az ep5 készítése alatt Lucas még 9 epizódosra tervezte a Sagát, és akire akkor Yoda utalt, elvileg egy új karakter lett volna Lucas akkori folytatástrilógiás terveiben.

Ezt konkrétan nem tudom csak azt, hogy nem Leiára gondolt Yoda. Szerencsére bővebben nem mentek bele akkoriban, így könnyen bele lehetett vinni más vonalat. Esetünkben Leiát.

 

18 perccel korábban, Yoda József írta:

Itt a lényeg, te magad is kiemeled, hogy azóta azért jócskán bővültek az ismereteink. Utólag könnyű okosnak lenni,

Ez ugyanígy lehetett Leiánál, de főleg a Vader Luke apja fordulatnál, amit sokan csak akkor hittek el, amikor a ROTJ-ban kimondta Yoda. Persze erre mondhatjuk, hogy nagyszerűen fel volt építve, de akkor hazudnánk. ;) Hatásvadász fordulat volt, amihez később töltötték ki a hátteret. A Leia-Luke testvár kapcsolatot is ilyennek szánták, csak az nem ütött akkorát, mert már kissé erőltetettnek hatott a Vader-Luke reláció után. 

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Hisz a válaszod azon bekezdését, ami úgy kezdődik, hogy "Az, hogy a karakterek a filmben spekulálnak vagy tudnak dolgokat, irreleváns", az én válaszom azon részére reagáltad, ahol Ben kapcsán írtam, hogy mit mondott az Ep6-ban. Ezért gondoltam, hogy az Ep6-ra is érted:

Oh, bocsánat, akkor ez az én hibám volt, elszúrtam az idézést. 

 

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Hát nem ezt írtam én is?

De, ezt írtad, de ezt úgy írtad le, mintha ez mindenre egyértelmű és kielégítő magyarázat lenne. Ám pont ez az, hogy a mozifilmekből senkitől sem tudjuk meg, hogy valójában ki rendelte a klónokat, nem tudjuk meg, ki volt az, akinek a megbízására a kaminóiak létező entitássá tette a sereget. Obi-Wan, Yoda és Windu csak agyalognak ezen, de senki sem ad konkrét választ. A klón sereg létezése pedig a megrendelővel és a megrendeléssel kezdődik, nem a mintaegyed felbérlésével. Ergo az ep2 nem válaszolta meg konkrétan azt, honnan vannak a klónok. Ahogy Sidious esetében az ep9-ben, úgy a Lost One-ig a klónok esetében is csak egy kis részletet tudtunk biztosan, minden mással kapcsolatban vakargattuk a fejünket.

 

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Utólag könnyű okosnak lenni, hogy hát mennyire egyértelmű volt az.

De én nem utólag vagyok okos. Három hónappal a premier után is ugyanazt mondtam, amit most. Hol voltak még akkor azok az infók, amik most már a rendelkezésünkre állnak?

 

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Az, hogy a nézők, sőt a rajongók nagy részének nem volt egyértelmű a dolog, mutatja, hogy a megvalósítás hagyott maga után kívánnivalót.

Ilyen alapon akkor a PT megvalósítása is hagyott maga után kivetnivalót, mert a nézők, sőt a rajongók nagy részének sok dolog nem volt egyértelmű.  Még ilyen érvet is bevetettek azok, akik arról győzködtek, miért sz*r az egész PT. Szóval nincs új a nap alatt.

Amúgy én magam egyetértek néhány PT kritikával és azzal is, hogy az ep9-et, illetve az egész ST-t meg lehetett volna koherensebben alkotni. Csak én maradtam annál a felfogásnál, amit a PT-nél is képviseltem: nem érdekel. Tetszik és meg tudom magyarázni legalább magamnak, akkor le van tojva. Ha mást is meg tudok győzni, az extra. Nekem működött Sidious visszatérése mindazok tükrében, amit addig megismertünk, sőt így vált az ST a Saga részévé, és még külön díjazom azt is, hogy gondoltak arra, hogy ez ne legyen Dark Empire-hez hasonlóan gáz. Vagyis kivették annak lehetőségét, hogy Palpatine úgy váltson testet, mint más alsógatyát. Azóta meg csak megmutatták azt, amit szerintem némi gondolkodással az addigi ismereteinkből amúgy is ki lehetett következtetni.

Neked meg sajnos nem működött.  

 

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

És, ha végül minden részlet is a helyére kerül, attól még a film húzása nem lesz tőle jobb (hisz az nem változik, hogy annak többet kellett volna bemutatnia), legfeljebb csak könnyebben elfogadhatóbb.

Akik így látják először, azoknak jobb lesz, mert ők már három filmmel előre meg fogják tudni jósolni Palpatine visszatérését, hiszen végignézhetik az egész folyamatot. Nekünk még nem volt ott a The Bad Batch, se a The Mandalorian és még ki tudja mi jön még. Nekik ez már nem hirtelen jött fordulat lesz, hanem természetes eredmény.

  

1 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Erre kiváló iskolapélda az Andor

Na jó, de az Andor minden téren olyan magas minőséget képvisel, hogy lényegében minden eddigi Star Wars produkciót szégyenben hagy. A fantasy vonal az egyetlen, amiben alulteljesít, de az egész mű úgy van felépítve, hogy annak hiányát nem is érzed, szóval ilyen téren még ezt is mestereien oldották meg.

Szerkesztve: 2025. Június 3.Jún. 3. - Dzséjt

8 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

De én nem utólag vagyok okos. Három hónappal a premier után is ugyanazt mondtam, amit most. Hol voltak még akkor azok az infók, amik most már a rendelkezésünkre állnak?

 

Hát például akkor, mikor ezt írtad, a regényváltozatból már megerősítést kaptunk.

 

8 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Akik így látják először, azoknak jobb lesz, mert ők már három filmmel előre meg fogják tudni jósolni Palpatine visszatérését, hiszen végignézhetik az egész folyamatot. Nekünk még nem volt ott a The Bad Batch, se a The Mandalorian és még ki tudja mi jön még. Nekik ez már nem hirtelen jött fordulat lesz, hanem természetes eredmény.

 

Attól függ. Alapvetően szerintem amikor egy új érdeklődő ismerkedik a világgal, a Saga filmekkel kezdi. És az jól is van úgy, hiszen mégiscsak az a váz, amire minden más is épül.

3 órával ezelőtt, Yoda József írta:

 

Attól függ. Alapvetően szerintem amikor egy új érdeklődő ismerkedik a világgal, a Saga filmekkel kezdi. És az jól is van úgy, hiszen mégiscsak az a váz, amire minden más is épül.

Ez biztosan így van egy átlagnéző esetében. Ha nagyon megfogja az univerzum és a történet, s nagyon ráér, akkor van esély, hogy belefog a többi mozgóképes alkotásba, és utána vagy mellette az írottba is. Sokaknak elég a 9 film is, de ők valószínűleg kevésbé is hiányolják a hiányzó kirakósdarabokat.

 

Én az Ep9 bemutatása kapcsán találkoztam olyannal, lányom barátnője személyében, aki megtekintés előtt nézte végig az előző nyolcat, roppant lelkes volt és nagyon tetszett neki mind három trilógia, semmi hiányérzete nem maradt. Amikor mondtam, hogy mik vannak még, filmek, sorozatok, amelyek kiegészítik a 9 fő filmet, az már nagyon nem keltette fel az érdeklődését.

21 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Az közös elem, hogy eléggé semmiből jött mindkettő, de azért elég más az ep.6 abban, hogy pár elég konkrét magyarázatot ad azzal, hogy az ikertestéreket ki választotta szét és miért. A lényeget megtudjuk rögtön abból a filmből. Ehhez képest hiába van utalgatás az ep.9-ben, alapvetően eléggé a sötétben hagyja a nézőt, úgy hogy közben elég meredek fejleménnyel állt elő.

Azt elfogadom, hogy valakinek ez így is kerek, de szerintem elég sokan vagyunk akiknek Palpatine visszatérése nagyon nem az. Én úgy elfogadtam, hogy ha már minden más alkotást is nézek és nem csak egy kilenc részes sorozatként tekintek a Saga-ra, hanem a kapcsolódó műveket is ideveszem akkor látom az igyekezetet a magyarázatra, és megelőlegezem a bizalmat azzal a kitétellel, hogy itt számomra még kulcsfontosságú dolgok magyarázatra szorulnak a visszatérés kapcsán, de öszintén bizom benne hogy van igyekezet arra nézve, hogy a nagyobb kérdőjeleket a visszatérés körül megválaszolják a jövőben. Mert alapvetően az ep.7 és az ep.8 is tud úgy működni, ha úgy nézem, hogy Palpatine kavarja a kulimászt, ami kellemes felismerés volt az utóbbi hónapokban.

De ha ennél többet már nem fogunk megtudni, mint amennyit most tudunk az nálam óriási mínusz az SW-nek.

Ezzel én is nagyjából így vagyok. Nekem annyi hiányzik ehhez a filmben, hogy Palpatine - akár Kylonak, amikor még nyamvadék testben van, akár Reynek, amikor már ténylegesen visszatért - ezt normálisan kifejtse. Érdekes lenne látni az ő szemszögét is, hogy mennyi ideig senyvedett, mióta tervezte, bármi, ami plusz infó azon túl, hogy "the dark side of the Force...". Sajnos amit az EpIX nyújt ezen a téren, az nagyon vékony, de az egész filmet kicsit kapkodósnak érzem (nem a ritmusát, inkább az átgondolását értem ezalatt). Ettől függetlenül vannak jó momentumai, de a másik 8 részhez képest - nálam - továbbra is kilóg azért valamelyest a lóláb ennél a résznél.

14 órával ezelőtt, Donát írta:

Sajnos amit az EpIX nyújt ezen a téren, az nagyon vékony, de az egész filmet kicsit kapkodósnak érzem (nem a ritmusát, inkább az átgondolását értem ezalatt). Ettől függetlenül vannak jó momentumai, de a másik 8 részhez képest - nálam - továbbra is kilóg azért valamelyest a lóláb ennél a résznél.

Ha folytatták volna Az utolsó jedik irányát, és ahhoz a koncepcióhoz ragazkodnak továbbra is, hogy Rey egy "senki" (mint ahogy Kylo is mondta az Ep8-ban), akkor talán egy jó film lett volna.

4 órával ezelőtt, Kriszmanus írta:

hogy Rey egy "senki"

Senki létére akkora ereje volt alapból, hogy nálam meg az nem működne. Ráadásul így, hogy Palpatine vére, a karakter is kapott egy jó adag komplexitást, ami a jövőben még  jól jöhet. 

Szerkesztve: 2025. Június 5.Jún. 5. - Ody Mandrell

3 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Senki létére akkora ereje volt alapból, hogy nálam meg az nem működne. Ráadásul így, hogy Palpatine vére, a karakter is kapott egy jó adag komplexitást, ami a jövőben még  jól jöhet. 

Az a fajta megoldás, amit használtak a Skywalker korában, személy szerint nem jön be. Meg a klónozós dolog is hagy némi kivánnivalót maga után Nyilvánvalóan megvannak a saját jelenetei, de ez a Palpi-Rey dolog rohadtul nem oda tartozik szerintem xd

14 órával ezelőtt, Kriszmanus írta:

Ha folytatták volna Az utolsó jedik irányát, és ahhoz a koncepcióhoz ragazkodnak továbbra is, hogy Rey egy "senki" (mint ahogy Kylo is mondta az Ep8-ban), akkor talán egy jó film lett volna.

 

Szerintem így is jó film. Bár nekem is sok nézés kellett hozzá.  Ma már imádom ezt a filmet. A Palpatine visszatér és Rey Darth Sidious unokája nekem se jött be először. Olcsó húzásnak tartottam. De még aznap, a film első megtekintésekor páran( @Ody Mandrell, @Dzséjt, @Pildi akikre emlékszem) feljöttünk hozzám és reggelig beszélgettünk a filmről. Akkor láttuk először. De már akkor pozitívvá alakítottam az unoka magyarázatot. Mondtam a vendégeimnek hogy az mekkora megalázás más mind a Sith-ekre, mint Palpatine-re nézve hogy az unokája pusztította el a Sith-eket azaz magát a Sith-Rendet, és ő fogja létrehozni újra a Jedi Rend-et Skywalker néven. Ez azért egy emberes lórúgás Palpinak. 

Ráadásul a film arra is rámutat hogy mennyire szánalmas a Sith-ek örök "élete". Egy nyomorult klóntestben, egy nyomorult bolygón, egy géptestben tengődik. Gyönyörű ahogy megmutatják amit az EP3-ban Anakinak mondott Palpi. Ez a Sith-ek örök élete. Mikor az EP3-mat nézem, a Sith-ek(pillanatnyi) győzelmét, mindig ez jut eszembe. Ez a film. Uralkodtak 23 éven keresztül(miközben a Jedik 1000 évig), aztán Vader halotttá vált, Palpi meg egy nyomorult szörnnyé.

A kérdéseim még nekem is azok mint @Ody Mandrell-éi. Mert számomra a film első megtekintésénél is világos volt hogy klóntestben van életben az öreg és a sötét oldal természetellenes praktikái révén. Az EP3-ban ezt kimondták, sőt azt is hogy majd együtt fognak rájönni a titokra(Vaderrel). Évtizedekig keresték a titkot, ez lett belőle. Amit meg Beaumont Kin mondott az csak a nézőknek szólt(klónozás, sötét Sith praktikák). Pont ezzel magyarázták meg az egészet. De ha ő meg sem szólal akkor is egyértelmü volt hogy klónozás és Sith-praktikák. Az EP3-ban felvezetett, az operában lezajlott beszélgetés Sidious és Anakin között ide vezetett. Ez volt a vége. Szerintem zseniális.

Nyilván ki kellett fejteni később bővebben, de az EP9-ben elég volt ennyi magyarázat. Mert ebben a filmben nem ezen volt a hangsúly. Hanem Rey útkeresésén, küzdelmén, Kylo sötét és világos oldal közötti vívódásán, Rey-hez fűződő kapcsolatán. Egy szörnyeteg legyőzésén, egy olyan flotta legyőzésén aminek minden egyes hajóján a Halálcsillag szuperlézere díszelgett. Az hogy pontosan hogyan tért vissza Palpatine az nem ennek a filmnek a dolga bemutatni. Szerintem.

Azóta ez irrevelensá vált, mert már sok mű foglalkozott ezzel. Lehet hogy 2019 december 23.-án ez még hibának számított(mondjuk szerintem akkor se), de ma már nem az.

13 órával ezelőtt, Frenkie írta:

 

Szerintem így is jó film. Bár nekem is sok nézés kellett hozzá.  Ma már imádom ezt a filmet. A Palpatine visszatér és Rey Darth Sidious unokája nekem se jött be először. Olcsó húzásnak tartottam. De még aznap, a film első megtekintésekor páran( @Ody Mandrell, @Dzséjt, @Pildi akikre emlékszem) feljöttünk hozzám és reggelig beszélgettünk a filmről. Akkor láttuk először. De már akkor pozitívvá alakítottam az unoka magyarázatot. Mondtam a vendégeimnek hogy az mekkora megalázás más mind a Sith-ekre, mint Palpatine-re nézve hogy az unokája pusztította el a Sith-eket azaz magát a Sith-Rendet, és ő fogja létrehozni újra a Jedi Rend-et Skywalker néven. Ez azért egy emberes lórúgás Palpinak. 

Ráadásul a film arra is rámutat hogy mennyire szánalmas a Sith-ek örök "élete". Egy nyomorult klóntestben, egy nyomorult bolygón, egy géptestben tengődik. Gyönyörű ahogy megmutatják amit az EP3-ban Anakinak mondott Palpi. Ez a Sith-ek örök élete. Mikor az EP3-mat nézem, a Sith-ek(pillanatnyi) győzelmét, mindig ez jut eszembe. Ez a film. Uralkodtak 23 éven keresztül(miközben a Jedik 1000 évig), aztán Vader halotttá vált, Palpi meg egy nyomorult szörnnyé.

A kérdéseim még nekem is azok mint @Ody Mandrell-éi. Mert számomra a film első megtekintésénél is világos volt hogy klóntestben van életben az öreg és a sötét oldal természetellenes praktikái révén. Az EP3-ban ezt kimondták, sőt azt is hogy majd együtt fognak rájönni a titokra(Vaderrel). Évtizedekig keresték a titkot, ez lett belőle. Amit meg Beaumont Kin mondott az csak a nézőknek szólt(klónozás, sötét Sith praktikák). Pont ezzel magyarázták meg az egészet. De ha ő meg sem szólal akkor is egyértelmü volt hogy klónozás és Sith-praktikák. Az EP3-ban felvezetett, az operában lezajlott beszélgetés Sidious és Anakin között ide vezetett. Ez volt a vége. Szerintem zseniális.

Nyilván ki kellett fejteni később bővebben, de az EP9-ben elég volt ennyi magyarázat. Mert ebben a filmben nem ezen volt a hangsúly. Hanem Rey útkeresésén, küzdelmén, Kylo sötét és világos oldal közötti vívódásán, Rey-hez fűződő kapcsolatán. Egy szörnyeteg legyőzésén, egy olyan flotta legyőzésén aminek minden egyes hajóján a Halálcsillag szuperlézere díszelgett. Az hogy pontosan hogyan tért vissza Palpatine az nem ennek a filmnek a dolga bemutatni. Szerintem.

Azóta ez irrevelensá vált, mert már sok mű foglalkozott ezzel. Lehet hogy 2019 december 23.-án ez még hibának számított(mondjuk szerintem akkor se), de ma már nem az.

Vannak jó jelenetei (az egyik legjobb az szerintem Kylo Ren redemptionje), vannak hírhedt pillanatai (Hux "I'm the spy!" mondata), valamint pörgős a film, ami nem gond. Lehet, hogy a film 10. évfordulőjára nekem is már tetszeni fog, mondjuk most is jobb filmnek tartom, mint 2019-ben. (Igaz, nem annyira sokkal, de jobb )

A Coca Cola kooperál a Star Wars-sal. Ehhez jött egy baromi jó és hangulatos reklám!

 

 

Ez egyszerűen fantasztikus. Eddig nálam a Coca-Colától a híres karácsonyi reklám volt az etalon. Eddig. Zseniális az egész. Végig libabör. Tanítani kéne hogy így kell jó reklámot csinálni.

Tényleg baromi jó!!

Ideje visszatérni mélyebben is az SW világába. Jönnek a hosszú hideg esték, ami jó alklamat kínál a régóta tervezett SW maratonom elkezdéséhez. Jövőhét vasárnap indítok az Acolyte-al, és remélhetőleg nem is lesz megállás a Mandi filmig. Érdekes lesz látni az eseményeket így, hogy már nagyvonalakban teljes a Skywalker Saga. Biztos fogok írni ha felmerülnek gondolatok.

Valaki még tervez most télen hasonló SW megekintést?

Én benne vagyok egy ideje egy maratonban.
A klónok háborúja 3. évadánál járok. Sorrendben próbálok haladni. Beleveszem a Tales sorozat, a Katalizátor és a Thrawn regények ide vonatkozó részeit is.
Nagy dilemmában voltam, hogyan kéne haladni.
Sajnos jövőre előbb jön a Mando film mint a Maul sorozat.
Pedig, ha fordítva lenne akkor pont be lehetne illeszteni a két új mű közé a régieket.
De mivel a Mando trailer nem nyerte el a tetszésemet, lehet kimarad egyelőre.
Most az a terv hogy eljutok a Maul sorozatig. Azt megvárom.
Mivel könyveket is olvasok így lassan haladok.
Ha lement a Maul, folytatom a többivel.

Majd a Mando film is sorra kerül valamikor.

Én a nyáron döntöttem úgy, hogy 2018 után újra nekiállok ennek az utazásnak, a cél az volt, hogy mivel kronológiailag a Köztársaság Fénykorát sikerült befejeznem, jött volna a Vernestra/Indara könyv (Wayseeker), majd a Jeckie/Yord könyv (Crystal Crown), utána Akolitus és aztán az előzménytrilógia tartalmai.

Na ebből annyi lett, hogy a Wayseekerrel jól elkéstem (megvoltak az okai), csak 1 hete végeztem a könyvvel. Most fogok belekezdeni a következő könyvbe, szóval az Akolitus nálam novemberben jön. Szerintem könyveket nem fogok olvasni (lehet lesz 1-2 kivétel), a képregényeknél is inkább a minikre fogok menni. A sorozatoknál lesz szelektálás, a kevésbé fontosabb epizódok kilesznek hagyva (de lehet, hogy végül nem).

Hogy a Mandó filmig sikerül-e végezni, azt nem tudom.

19 perccel korábban, ati írta:

Sajnos jövőre előbb jön a Mando film mint a Maul sorozat.

Ezt nem tudjuk még. Jelenleg a Maul sorozat jöhet februárban, márciusban, de akár tényleg a Mandó film után. Semmit se tudunk róla (sajnos...).

39 perccel korábban, ati írta:

Én benne vagyok egy ideje egy maratonban.
A klónok háborúja 3. évadánál járok. Sorrendben próbálok haladni. Beleveszem a Tales sorozat, a Katalizátor és a Thrawn regények ide vonatkozó részeit is.
Nagy dilemmában voltam, hogyan kéne haladni.
Sajnos jövőre előbb jön a Mando film mint a Maul sorozat.
Pedig, ha fordítva lenne akkor pont be lehetne illeszteni a két új mű közé a régieket.
De mivel a Mando trailer nem nyerte el a tetszésemet, lehet kimarad egyelőre.
Most az a terv hogy eljutok a Maul sorozatig. Azt megvárom.
Mivel könyveket is olvasok így lassan haladok.
Ha lement a Maul, folytatom a többivel.

Majd a Mando film is sorra kerül valamikor.

Én csak a mozgóképes tartalmakra koncentrálok, mert közben a HR-t is olvasom.

A Ben Solo filmre adott reakciók kapcsán az Empire már a sequel trilógia megtéréséről ír. Mondhatnánk nincs új a nap alatt.

Empire

The reaction to The Hunt For Ben Solo is the start of the...

Fans clamouring for Adam Driver's redeemed Kylo Ren to return signals a generational Star Wars turn. Read more at Empire.

Ha valaki 1999-ben, vagy akárcsak 10 évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy Star Wars maratont nem a The Phantom Menace-szel fogok kezdeni, hovatovább, több különböző című animációs és élőszereplős művet is megtekintek előle, és 100 évvel korábbról indítok, hát minimum nagyon furán néztem volna rá. De ez a helyzet. Belevágtam egy Star Wars maratonba, részben azért, hogy egy kicsit rákészüljek a The Mandalorian and Grogura, részben azért, mert már naaaaagyon régen csináltam ilyet. Talán az ep9 előtt, de erre már nem mernék megesküdni. Akárhogy is, években mérhető. Ráadásul most szeretném az összes mozgóképes művet letudni kronológiai sorrendben (kivétel a videójátékokat, azokat előbb elkezdtem), laza tempóban, tömbökre felosztva. Az első ilyen tömb eme alkotásokat tartalmazta, megtekintési sorrendben:

– The Acolyte

– Tales of the Jedi: Justice

– Tales of the Jedi: Choices

– Tales of the Underworld: The Good Life

– Tales of the Underworld: A Good Turn

– Tales of the Underworld: One Good Deed

– Tales of the Jedi: Life and Death

– Episode I: The Phantom Menace

– Tales of the Jedi: The Sith Lord

 

A Köztársaság alkonya

Ez az a szakasz, amiben a Köztársaság még úgy szólván a régi. Az utolsó évszázad, később az utolsó napok, amikor még nem a Sith irányítása alatt áll. Anno meghökkentő volt, mennyire más a Köztársaság a Birodalomhoz képest mind mentalitásban, mind látványban. De nagyon sokáig, szó szerint évtizedekig csupán egy film, a The Phantom Menace állt rendelkezésünkre az ügyben, hogy találgassunk, milyen lehetett igazán a Köztársaság.

Mára szerencsére már több mozgóképes mű is irányt mutat, és ebben a legnagyobb szerepe a The Acolyte-nak van. Még sosem néztem meg úgy a szériát, hogy nem sokkal utána a The Phantom Menace-t is megtekintettem, így most nagyon markánsan szembejött velem, mekkora a különbség a Köztársaság fénykorának vége, és a Köztársaság tényleges vége között. Főleg Jedi szinten. Míg a The Acolyte-ban a coruscanti Jedi Templomban nyüzsög az élet, és a részfeladatokat kistanácsok menedzselik, ráadásul több, távoli világon is működnek Jedi enklávék önálló döntési jogokkal, addig a The Phantom Menace-ben és az azzal párhuzamosan játszódó The Sith Lord-ban a Jedi Templom kihaltabb, nincsenek már enklávék, és mindenben a Nagytanács rendelkezik.

És bár a The Acolyte-nak végül nem lett folytatása, ennek ellenére már láthatjuk, hogy hogyan jutottunk onnan a Palpatine megválasztását lehetővé tevő állapotokig. Ebben a Tales of the Jedi két epizódja, a Justice és a Choices segít. Míg a The Acolyte-ban a Jedi Rend még autonóm szervezet, aminek legfeljebb beszámolási kötelezettségei vannak a Szenátus felé, addig a Justice-ban már egy olyan szituációt láthatunk, ahol a Jedik még ugyan önállóan működnek, de holmi szenátorok az ölebükként kezelik őket, s ha a parancsukra nem támadnak civilekre, akkor rájuk is tüzet nyithatnak a politikus testőrei. Sőt a jelenlétükben fenyegetőzhetnek azzal, hogy példastatuálás címszó alatt népirtást fognak elkövetni. Látható, hogy a Tha Acolyte és a Justice közötti 60-70 évben mennyire megváltozott a Jedik megítélése a Szenátusban, és mennyit romlott a presztízsük.

Ez még tovább árnyalódik a Choicesben, ahol már az egyszerű emberek is úgy tekintenek a Jedi lovagokra, mint a Szenátus fogdmegjeire, és Mace Windu állításával ellentétben már valóban a politikusok érdekeit védik, nem a békét és az igazságot. Hogy mennyire megkopott a Jedi Rend hírneve és mennyire más a megítélésük, azt talán ez írja le a legjobban: a The Acolyte-ban, amikor Mae-ho kihívta Indarát, az asztaltársaság röhögésben tört ki. A Choicesben eljutottunk oda, hogy civilek öldösnek Jediket. Már senki sem nevet, ha egyszerű ember akar ölre menni egy Jedivel. Sőt az egyszerű emberek kezdik ellenségnek tekinteni a lovagokat.

És így jutunk el a The Phantom Menace-hez, aminek már a nyitószövegében benne van, hogy Qui-Gon és Obi-Wan a főkancellár utasítására ment a Naboo-ra, ráadásul titokban. Egy sorozat, és egy mini széria két epizódja szépen megmutatja nekünk, hogyan jutottunk el az autonóm igazságszolgáltató lovagi rendtől a politikai érdekek kiszolgáló ölebekig. Hogyan lett a megbecsült Jedi Rend a nép szemében jó estebne kellemetlenség, rosszabb esetben a kizsákmányolást segítő ellenség.

És mindez azért, mert 148 évvel a yavini csata előtt négy Jedi rendkívül súlyos hibát vétett, amiért aztán nem vállalták a felelősséget, hanem inkább eltitkolták. És ezt, ahogy az elkövetkezendő 113 év során annyi más rossz döntést, a Sith felhasználta arra, hogy gyengítse a Jediket, ellenük fordítsa a közvéleményt. Így, amikor kiadják a 66-os parancsot, már senkit sem lep meg egy olyan hazug állítás, hogy a Jedi Rend puccsot próbált végrehajtani. A politikai eszközként használt Jedikre már senki sem néz az igazság és a béke őreiként, és mivel a Rend elzárkózott Coruscanton, könnyű rájuk arctalan, személytelen szervezetként tekinteni.

A The Acolyte idején, amikor még a Külső Peremvidéken lévő Ueda városában is ott állt egy templom Jedikkel tele, amikor egy mester beült a helyi kocsmába a többi városlakó közé, nem lehetett volna csak úgy kiadni egy 66-os parancsot. 113 évnyi gondosan megtervezett rombolás kellett ehhez, amiben sajnos a Jedik is nagymértékben asszisztáltak.

Szóval a The Acolyte-nak és a Tales of the Jedi két epizódjának hála a The Phantom Menace teljesen más színezetet kapott a szememben. Bár a Köztársaság régi bája azért tetten érhető, például még megtalálják a helyüket az olyan komikus karakterek, mint Bazil vagy Jar Jar, a sokkal tágabb perspektívának, sokkal messzebbről indított ok-okozati összefüggéseknek hála jóval mélyebbek és súlyosabbak lettek a filmben az olyan pillanatok, mint amikor Amidala bizalmatlansági indítványt nyújt be Valorum ellen, és markánsabban csapódnak le az olyan szavak, mint a nyitószövegben az, hogy a Jediket a főkancellár küldte.

De még a neimoidiak viselkedése is ilyen. Ezen a ponton azt kell mondjam, zseniális húzás volt a The Acolyte elejére neimoidiakat betenni. Mert ez szintén egy nagyon látványos folyamatot prezentál. Anno Yordnak elég volt felemelnie a kezét, a neimoidiak máris úgy összecsinálták magukat, hogy azonnal dalolni kezdtek. 100 évvel később ugyanezen faj tagjai bár még mindig tartanak a Jediktől, minimális ráhatás után hajlandóak merényletet elkövetni ellenük. És hát ugye itt nem állnak meg, később a komplett Jedi Renddel farkasszemet nézve hajlandóak háborúba vonulni a Köztársaság ellen. Szóval a neimoidiai faj egy remek fokmérője annak, hogy a Jedik megítélése mennyire megváltozott a brendoki incidens óta.

Mindezek fényében azt mondom, most már nehéz úgy nézni a The Phantom Menace-t, hogy közben ne jusson eszedbe Sol és Indara döntése arról, hogy eltusolják a brendoki mészárlást. Vagy az, hogy Vernestra az igazság feltárása helyett mindent Solra kent, még jobban elmélyítve a Jedik sírját. Azok a kezdeti döntések vezetnek oda, hogy a Wayyl szenátora népirtást helyez kilátásba Dooku és Qui-Gon Jinn füle hallatára, majd, amikor a Jedik nem hajlandóak a parancsára rátámadni az éhezőkre, tüzet nyittat rájuk is. Ugyanígy, a Brendokon meghozott döntések vezettek el oda, hogy egy nép egyszerű tagjai megölték a Jedi Tanács egy tagját a Raxus Secunduson, és az odaérkező két Jediből csak egy akarta ennek az okát kivizsgálni. A másik, mert nem tért el a parancstól, a Jedi Tanács tagjává léphetett elő. És imigyen Sol, Indara, Torbin, Kelnacca és Vernestra döntéseinek hosszú távú következménye az is, hogy Dooku átállt a Sötét Oldalra.

Ráadásul mindez ez a sok rossz döntés olyasmiből fakad, amit Yoda mond ki a The Phantom Menace-ben: a félelem. Sol, Indara, Torbin és Kelnakka félelme attól, hogyan reagál majd a Jedi Tanács és mi lesz Varoshával. Indara félelme attól, hogy milyen hatása lesz a Jedi Rendre, ha a Szenátus ellenőrzése alá kerülnek. És a félelem bizony dühöt szült, ahogy láthattuk a Justice-ban. A düh gyűlölethez vezet, ahogy az megmutatkozott Choicesben. A düh pedig kínt és szenvedést hoz: a klónok háborújától az exegoli csatáig.

És ha már Dooku szóba került fentebb, különösen érdekes volt úgy elkezdeni a Star Wars Sagát, hogy néhány későbbi fontos szereplő előbb lépett képbe. Itt most főleg Dookura és Ahsokára gondolok, de említhetném Cad Bane-t is, noha ő azért kisebb jelentőségű. A grófot először Jediként látni nagyon komoly alapozása a később jövő, vele kapcsolatos eseményeknek. Még nem tudom, milyen lesz így nézni az Attack of the Clonest, de szerintem ugyanúgy nehéz lesz elvonatkoztatni a Tales of the Jediban látott eseményektől, mint a The Phantom Menace esetében. Különösen fontos ugye a The Sith Lord, amely bár az első résszel játszódik párhuzamban, igen szorosan kapcsolódik a második epizódhoz is. Lényegében megalapozza a folytatás al-főgonoszát, és előrevetíti annak fontos rejtélyét, a Kamino ügyet.

Külön foglalkoznék kicsit a Jedi és a Sith első találkozásával, mert ez még egy sarkalatos pont volt számomra. A The Acolyte villantott egy olyan meccset, ami simán felért a naboo-i vagy a mustafari párbajhoz mind látványban, mind koreográfiában. És a Sith a Khofaron úgy tarolt, hogy azt még Darth Sidious is megsüvegelné. Emiatt picit tartottam attól, hogy a The Phantom Menace naboo-i párbaja elhalványul mögötte, de az én esetemben hála az égnek, erről szó sincs. Egészen mások a tétek, máshogy helyezkednek a szereplők. Hogy mást ne mondjak, Qimir célja a Jedik eliminálása, Maul célja emellett az is, hogy kiélvezze a helyzetet. Az Idegen pusztít, Darth Maul játszadozik. De akárcsak 100 évvel korábbi rendtársa, ha ráun erre, akkor gyorsan képes eliminálni bármilyen Jedit, s végül csak a saját arroganciája miatt bukik el. Szóval The Acolyte ide vagy oda, továbbra is úgy érzem, hogy a naboo-i párbaj reprezentálja a Sith epikus visszatérését, ahol Jedi és egyéb tanúk igazolhatják a nemezis feltámadását, míg a khofari incidens összes Jedi résztvevője meghalt, mielőtt tanúvallomást tehetett volna, a két nem Sith túlélő közül pedig egynek törölték a memóriáját, egy pedig a Sith szolgálatába szegődött.

Mindent összevetve a The Acolyte-tól a Tales of the Jedi: The Sith Lordig tartó eseménysor így egyben egy nagyon különleges élmény volt az én sokat látott rajongói szememnek is. Mintha egy teljesen új matériát néztem volna, sokkal nagyobb, szövevényesebb, mégis átláthatóbb és jobban értelmezhető összefüggésekkel. Eddig sem éreztem tartalmatlannak a The Phantom Menace-t, de a The Acolyte és a Tales of the Jedi olyan plusszal töltötték meg, ami szerintem lazán összemérhető a Rogue One az A New Hope-ra kifejtett hatásával. Külön megemelem a kalapom azelőtt, hogy bár a The Acolyte folytatás híján látszólag egy 100 éves lyukat hagyott maga után, de a nagy képet tekintve a Tales of the Jedi két epizóddal képes ezt a lyukat finom átmenetté formálni. Nyilván nem tudjuk (legfeljebb sejtjük), mi lett Qimirrel és Oshával, de a nagy egész szempontjából fontosabb politikai változásokat lekövethetjük.

Az egészben a leggyengébb láncszem talán a Cad Bane fiatalkorát átölelő Tales of the Underworld epizódtrilógia, mert maga a karakter is kisebb jelentőségű, ráadásul az egész sztori rendkívül személyes, aminek viszont nincs kihatása a nagy egészre. Viszont az mindenképpen az érdeme, hogy bepillantást nyerhetünk egy magvilág, a Duro földhöz ragadtabb, mindennapibb életébe, és láthatjuk, hogy a Jedik és a Szenátus világán túl is van élet, ami virágzásnak indulhat a Köztársaságban. S ehhez nem kell más, mint az, hogy a jó emberek ne maradjanak tétlenek.

A személyes megközelítés persze igaz a Life and Death-re is, de ott Ahsoka maga tette az epizódot jelentőssé a nagy egész szempontjából, hiszen a karakter azon kevés szereplők közé tartozik, akik a Star Wars több érájában is kiemelkedőek lettek, és mostanra fontossága egy lapon emlegethető Anakinnal, Luke-kal, Leiával, Obi-Wannak, Hannal, Amidalával, Palpatine-nal, Rey-jel vagy Kylo Rennel. Ráadásul egy nagyon kedves – bár kissé azért hátborzongató – epizódról van szó, ami remekül összesűríti a Kicsi Soka jellemének lényegét, a benne lévő kedvességet, empátiát és bátorságot.

Szóval a maraton első szakasza nagyon kellemesen telt el, így jóleső izgatottsággal várom a folytatást, ami a második kedvenc Star Wars mozifilmemmel, az Attack of the Clones-szal fog kezdődni holnap… Azaz ma, mert írás közben átkerültünk a mába a tegnapból.

Büszke vagyok rád @Dzséjt, hogy elkezdted. Sajnos az én maratonomból nem lett semmi. Nem éreztem akkora késztetést rá. A Mandit fogom majd megnézni valamikor áprilisban.

Egyébként öröm volt olvasni az összefüggéseket, melyek miatt megint belém nyilallt mennyire hiányzik az Acolyte folytatása.

Szerkesztve: Kedd 08:031 napja - Ody Mandrell