Ugrás a kommentre

1x12 - Rescue on Ryloth


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

4 órával ezelőtt, Pildi írta:

Az én lelkemnek is jól esne, ha Crosshair megtérne, de in universe ez a logikus.

Valaki szóljon már a készitőknek, hogy Pildi úrnő lelki világára is figyeljenek oda, amikor Crosshair történeti ivét kezdik befejezni!  :D   

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

53 perccel korábban, Cpt. Rex írta:

Valaki szóljon már a készitőknek, hogy Pildi úrnő lelki világára is figyeljenek oda, amikor Crosshair történeti ivét kezdik befejezni!  :D   

Azért remélem, egyetlen sorozat alakulása sem az én lelkivilágomon fog múlni. :D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Képes volt az előző részt is felülmúlni ez az epizód, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy már az is kiemelkedett az évadból az adott konfliktus sajátos bemutatásával. Itt most leginkább oda kanyarodtunk vissza, ami az egész sorozat meghatározó eleme volt és már többször visszaköszönt az eddigiek során. Gondolok itt arra, hogy a Bad Batch tagjai szökevények lettek, célkereszttel tarkójukon (ki-ki a maga keresztje szerint, Omega a kaminoiak, a többiek pedig a Birodalom és Crosshair okán), megpróbálják meghúzni magukat, de jön egy közbeeső körülmény, ami miatt a jó ügy szolgálatába szegődnek, még ha ez eredetileg nem is volt a szándékuk. Hasonló volt mindenképpen, mikor egy másik régebbi TCW-s szál került képbe, a Martez nővérek feltűnésével és ott is a végén Hunter hozott egy döntést, hogy némileg szembemenve az önérdekükkel alárendelik a személyes nyereségüket egy rajtuk túlmutató nagyobb célnak. Amikor Hera segítségül hívja itt őket, akkor egy nagyon fontos dilemma kerül felszínre, ami teljesen jogosan lógott a levegőben, hogy egy ilyen kis egység, akiknek ráadásul elemi érdeke, hogy megpróbáljon észrevétlen maradni, egészen egyszerűen nem lehet ott mindenütt és nem tud mindenkit megmenteni, aki éppen bajba kerül. Hiába hangzik el Omega részéről, hogy ez a helyes cselekvés és ezt kell tenniük, attól még ez egy valós dilemma és azáltal, hogy Hunter nem adja be rögtön a derekát (nem éreztem pusztán hatásvadásznak ezt a megoldást, hogy még győzködni kell), így kellően érzékeltették a súlyát annak is, hogy itt bizony a BB tagjai komoly kockázatot vállalnak és ahogy a rész befejeződött, megtudtuk, hogy igen baljóslatú következményei is lehetnek ennek.

 

Visszanézve kicsit a TCW-s történetszálat, ott Cham egyik indoka a köztársasági segítséggel szemben, hogy félt attól, hogy a katonai csapatok ott maradnak a Rylothon a Köztársaság békefenntartó eszközeként. Az előző részben nagyon azt éreztem rajta, hogy szeretné hinni, hogy a háborúnak tényleg vége és mindenki visszatérhet egy olyan világhoz, amilyen az élet a konfliktus előtt volt. Most már teljes mértékben szembesült vele, hogy ez hiú ábránd lehet csak csupán és az igazi harc csak most kezdődik.
A Birodalom igen gyorsan változtatott a hozzáállásán, a kezdeti "csak a javatokat akarjuk" mézesmadzagból hamarosan keményen lecsapó vasököl lett és már teljesen ártalmatlan embereket is elkezdtek pusztán hatalomtechnikai megfontolásból vegzálni. Így összesűrűsödve kaptuk meg a birodalmi működés kvintesszenciáját, még ha ez a teljes galaxisban lehet, hogy más léptékben, adott esetben valahol csak lassabban megy végbe, de a recept ugyanaz. Ebben a rendszerben az alatvalók csak vesztesek lehetnek és az egyetlen járható út a lázadás és a rendszer megdöntése lehet számukra.
Rampart admirális mondja ki az események talán leglényegibb mondatát: "A békének ára van". Ez az ár, amit meg kell fizetni azoknak, akik ehhez asszisztáltak, ez Howzer kapcsán volt igazán hangsúlyos, de róla majd később. Mindenesetre Cham és valószínű még sok Ryloth-i twi'lek számára az árral való szembesülés felnyitja a szemeket, hogy nem is biztos, hogy annyira akarják azt a békét. Ez végső soron egy kiterjedtebb felkelés miatt is kulcskérdés, mert az egész Birodalom kezdeti szakaszában, a nagy háború utáni békének még lehetett pozitív fénytörése, de minél többen szembesülnek az ezért fizetendő árral, annál többen lázadhatnak fel ellene.

 

Az nagyon tetszett, ahogy behozták a csapatot a képbe. Itt sem úgy indultunk, ahogy korábban megszokhattuk, hanem továbbra is a Ryloth volt a főszerepben és a BB csak ehhez csatlakozott, még ha itt ők is meghatározó szerepet játszottak az eseményekben, szemben a legutóbbi epizodista feltűnésükkel. Az, hogy Hera és leginkább Omega jelentette az összeköttetést ebben az akcióban csak még inkább megerősítette a kettejük szerepét. Ezzel együtt ami a leginkább tetszett Herában, hogy meghagyták gyereknek. Jó persze nem olyan dolgokat csinál, mint egy normális gyerek az ő korában, de nem volt úgy kezelve, hogy ő majd mindent megold. Bizonytalan volt, elkeseredett és kissé gyámoltalan egy olyan feladat árnyékában, amitől még először a sok csatában kipróbált elit katonák is meghátráltak. Szóval nem éreztem azt, hogy túlságosan hősiesnek és tökéletesenk alkották volna meg, de megvolt benne az eltökéltség és az elszántság, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Azáltal, hogy az ő ismereteire építve dolgozták ki a haditervet úgy sikerült kompetenssé tenni őt, hogy egyben ő is egy kicsit részévé vált a csapatnak. Az Omegával való párosa remek hangulatot teremtett, mindketten egy kicsit elveszettek a maguk módján, de az egymásra találásuk mindkét fiatal számára nagyon jól jött. Omegán is látszott, hogy kifejezetten élvezte ezt a kalandot és Hera barátságát. Ami kissé fura volt, hogy mikor Hera először megkeresi őket és elmondja, hogy foglyul ejtették a szüleit és vadásznak rá, akkor megszólal Tech, hogy 'áá lehet nem is akkora a baj, csak túlreagálja'. Hogy mi? :shocked:

 

A birodalmiak részéről Rampart admirális zseb-tarkini mivolta azért nálam kissé csorbát szenvedett. Korábban nagyon leleményesen alkalmazta a megtévesztő taktikáit, kijátszva a belső feszültségeket, meggyanúsítva Chamet és az egész fellépése magabiztosságot, hideg számítást és egy jól felépített stratégiai gondolkodást tükrözött. Erre itt nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, hanem egyedül Crosshairnek szúrt szemet, hogy az értékes foglyok akiket a bázison őriznek védtelenek maradnak, ha ők mind gyorsan átrohannak a finomítóhoz. Tudom, hogy a dramaturiga így kívánta meg, de itt csúnyán kijátszották Rampartot. Ha nincs Howzer, akkor Crosshair lett volna a megmentője, de azért ez így is az ő sara, hogy nem gondolt erre előre. Mondjuk egy Thrawnból, vagy egy Tarkinból ilyet nem néznék ki, de azért nem is egy ligában játszanak ők.
Apropó Crosshair, ez kezd egyre inkább személyes üggyé válni számára. Így amúgy még jó is volt, hogy úgy jött ki, hogy ő az, aki gondol a megtévesztésre és ő fogadná a Bad Batchet, mikor gyanútlanul kilépnek és pont ő jött rá erre. Az egész epizód során, amikor a BB feltűnik, egészen odáig, hogy a rész végén megszöknek és ezzel keresztülhúzzák Rampart Ryloth-i terveit, én végig azt éreztem, hogy Crosshair számára a legfontosabb, hogy elintézze őket. Persze az epizód végén már Rampart is boldogan küli őt utánuk, de mégis leginkább Crosshair az, aki mintha be akarná bizonyítni nekik, hogy ő a jobb, ő az, aki különbb náluk és nem kellett volna külön utakra mennie a többi csapattagnak. A folytatást illetően számomra csalódás lenne, ha innen végül arra hoznák ki, hogy megpiszkálják a chipjét és akkor onnantól ő igenis jó ember és visszatér hozzájuk. Lenne mindenképpen egy ilyen morális katarzisa annak, ha ez megtörténne, de számomra aláhúzná mindazt, ami eddig az évad során történt vele. Egy személyt nem csak a tettei mozgatórugói, kényszerpályái határoznak meg, hanem az is amit tett, nem csak az, hogy miért. Crosshair nagyon elindult egy olyan irányba, ami után már nehezen lehet azzal takarózni, hogy "parancsra tettem" még ha ő nem is uralja 100%-ban a tetteit, de egyébként is nekem az az érzésem, hogy nála ez már rég nem csak a chipről szól.

 

És akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami számomra a legüdítőbb meglepetés volt ebben a kétrészes történetben és az Howzer és általánosságban a klónok morális felelőssége. Ahogy Crosshair kapcsán is mondtam, minden egyes klónnak szembe kell néznie azzal, hogy chip ide, chip oda mégis mit tettek. Pont ez a drámájuk lényege, hiába eszközök csupán, akiket akaratuk ellenére felhasználtak, attól még szörnyűségeket műveltek. Azáltal, ha a chip befolyása alól valahogy ki tudnának mozdulni, egyfajta szembenézést és morális megváltást nyerhetnének, ahogy ezt Howzer megkapta itt ebben a történetben. Érdekes kérdés, hogy ez minek a hatására történt. Meghibásodott a chip, vagy a befolyásolás ellenére képesek ellentmondani a parancsoknak és önálló értékítélettel döntéseket hozni. Az üzenet szempontjából egyébként szerintem ez lényegtelen. Itt láthattunk egy szembenézést egy klón részéről, hogy az az oldal, amire kerültek nem helyes és ennek véget kell vetniük, ez már önmagában egy mérföldkő. Szerintem amúgy nem feltétlenül csak a chip meghibásodása lehet itt a probléma, mert Howzer hívó szavára ugyan kevesen, de mégis többen is feleltek, mintsem azt feltételezném, hogy ott 30-ból 5-en mind hibás chippel lennének felszerelve. Ebben az értékválasztásban egy olyan helyzetbe csöppentek a klónok, hogy miután végigküzdötték a harcokat egy megszálló, elnyomó hatalom ellen, most végignézhetik, ahogy ők válnak elnyomókká a béke és a biztonság hamis illúziójának nevében. Az erre való reakció pedig nekem túl zsigerinek tűnik, hogy azon múljon, hogy nem működik a chipjük megfelelően. Azt is érdekes lenne tudni, hogy hogyan működik a chip és mi mindent befolyásol, még az első részben a Kaminón, a többi klón eléggé indoktrináltan éljenzett a Palpatine beszéd alatt, mindenesetre itt Howzer már korábban is elbizonytalanodni látszott a Birodalom módszereit és céljait illetően. Akármi is lesz ebből, ez megint egy olyan plusz elem volt, ami miatt már önmagában megérte elkészíteni ezt a sorozatot, mert olyan újabb rétegeket ad hozzá az eddig ismertekhez, hogy a későbbi újranézések alatt a korábban látottakat is más szemmel nézhetjük. Ez pedig hatalmas elismerés!

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 1 hónappal később...

Huhh, jó pár meglepetést tartogatott ez az epizód. Egyfelől azt hittem, hog Herra anyukája elhalálozik, ez nem jött be. Másrészt azt gondoltam az előző rész végén, hogy OFT meghalt, ehhez képest felgyógyul, ami tök jó, mert marad a kánon integritása. Aztán az is váratlan volt, hogy a parancsmegtagadó klónokat nem nyírták ki ott helyben... itt még lesz ne mulass. Annak örülök, hogy foglalkoznak ezzel a szállal, mert a klónok - chip ide vagy oda - azért nem droidok, tehát ideig óráig rájuk lehet erőltetni egy felsőbb parancsot, de azért emberekről lévén szó, előbb-utóbb azért csak bekapcsol a lelkiismeretük. Kíváncsian várom, mi fog kisülni ebből. Érdekes utolsó részek elé nézek. :) 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 1 hónappal később...

Kiváló zárást kapott ez a két részes sztori. Howzer csak még nagyobbra nőtt a szememben. Tetszett Omega szerepe. Hera, ahogy küldte az üzenetet olyan szépen passzolt a IV. részbeli Leiához. Omega igazi szívvel lélekkel teli karakter és erre az útra viszi állandóan a csapatot is. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.