Évadértékelés

[Ody Mandrell]

A hagyományos topik a bővebb értékeléseknek. 

[cyrano]

Halihó,

 

Az utolsó epizód kapcsán akartam írni, de akkor ide írom gondolataim.

Maga a sorozat gondolata tetszett, de annyira már nem mozgatott meg, mint pl. a TCW utolsó évada. Sok-sok részt nem is a közzététel hetében, hanem később, egyben daráltam le. Ennek volt praktikus oldala is, mégpedig, hogy ha valami érdekes vagy izgalmas történt, nem kellett várnom egy hetet, hanem azonnal letudtam (á lá netflix). 

Viszont, ahogy a cselekmény haladt előre, egyre jobban éreztem, hogy több van ebben a sorozatban, mint pár klón kalandjai a Birodalmi érában. A mélyben olyan dolgok vannak, amik kifejtése hasonló katartikus élményt fognak okozni, mint a Rebels: Egy Jedi Éjszakája vagy a TCW: Mandalore Ostroma. Legalább is remélem.

Omega karakterével nem sikerült megbarátkoznom maradéktalanul. De valószínűleg bennem van a hiba, hogy várok már valami 16+os sorozatot vagy filmet az SW világán belül. Azt persze tudom, hogy valószínűleg ez soha sem fog bekövetkezni, mert elsősorban a gyerekeknek, illetve a gyermeki lelkületű felnőtteknek szólnak ezek a sorozatok. 

Ha értékelni akarom a teljes évadot, azt hiszem így értékelném: 7,5/10

[Ody Mandrell]

Amikor bejelentették a sorozatot kissé meglepődtem, mert nem feltétlen egy klón kommandóról vártam volna tartalmat. Így az első évad után viszont azt mondom, hogy nem is lehetett volna jobb választás ez a téma, ugyanis Hunter és csapatán keresztül gyakorlatilag azt az érát fejtették ki részletesen, ami talán az egyetlen vak folt volt a Köztársaság és a Birodalom történetében. Az alkotók még a sorozat előtt azt ígérték, hogy igyekeznek majd megmutatni milyen is volt az átmenet a két államforma között. Jól csengett ez a kijelentés, de vajon sikerült megfelelni az elvárásoknak?

 

Jelentem, igen! Először is a technikai megvalósítást kell megemlíteni, ami mindig sarkalatos pontja egy SW mozgóképes műnek. A kellő minőség meglétének hiánya rányomhatja a bélyegét a hangulatra is. Itt ezzel abszolút nem volt gond! A The Bad Batch az SW animációs sorozatok új standardja. Ennyire jó és szinte már filmszerű animációt még sose láttunk korábban. Még a nagy előd TCW-re is köröket ver a minőség, ami nem kis szó.

A látvánnyal tehát nem volt gond, de mi van a belcsínnel? Az ember nem lehet elég óvatos a Resistance óta, amiben az itt oroszlánrészt vállaló emberekék is aktívan részt vettek. Hála égnek itt teljesen más hangsúlyok uralkodnak, eleve a téma is olyan, ami nem tűr meg bohókás hangulatot. Remekül sikerült érzékeltetni a klónok szemén keresztül az átmenetet a Köztársaság és a Birodalom között. Erre konkréten nem is egy részt áldoztak. A legfőbb kérdést is megválaszolták, nevezetesen, hogy mi lett a klónok és a Kaminoiak sorsa a háború után. Egy SAGA rajongónak az utolsó két rész biztos könnyeket csalt a szemébe.

Mindamellett amit meg kellett tennie a sorozatnak, sikerült új és izgalmas elemeket is belevinni a sztoriba. Omega karaktere mindenképp ilyen: egy kislány, aki ennek ellenére mégis idősebb a testvéreinél, hisz Boba Fett mellett ő az egyetlen klón, akin nem hajtottak végre növekedésgyorsítást. A lány az évad végére a csapat teljes jogú tagja lesz, plusz egy olyan karakter, akiben még sok lehetőség rejlik.

 

És ha már lehetőségek. A második évad legígéretesebb szálának a klónozási tűnik. Nala Se megalkothatja a The Mandalorianban látott klón kezdeményeket. Ezzel a sorozatot még inkább becsatornázná a nagy egészbe, és végre megismernénk Palpatine terveit.

Talán egy fokkal érdektelenebbnek érzem most a kommandó jövőjét, hisz az a szerep, amit nekik szántak, az első évad végén beteljesedett: rajtuk keresztül bemutatták a klónok és Kamino tragédiáját. Persze ettől még kaphatnak érdekes folytatást, főleg Omega és Crosshair.

 

Mindent egybevetve egy nagyon jó és hiánypótló évadot kaptunk, és természetesen várom a folytatást!

Szerkesztve: 2021. Augusztus 15. - Ody Mandrell

[Pildi]

Nagyszerű évad volt, és örülök neki, hogy lesz folytatás! A TCW hetedik évada megágyazott a Bad Batch osztag további kalandjainak, de én sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a sorozat!  Hétről hétre vártam az újabb epizódokat az izgalmas kalandok, és a jól megfogott karakterek miatt is. Hunter, a gondoskodó vezető, Tech, a profi IT-szakember és a józan ész, Wrecker, a hatalmas szívű izomtorony, Echo, akinek tökéletesen sikerült beilleszkednie, Crosshair, a parancskövető és hajthatatlan mesterlövész, és végül Omega, akit kislányként ismertünk meg s közben kiderült, hogy idősebb a BB tagjainál, és nem egy átlagos gyerek. Crosshair elhagyta őket, de Echo és Omega segítségével a BB megmaradt ugyanolyan ütőképes csapatnak, mint még a Köztársaság idején voltak, sőt! Már azzal többé váltak a korábbi önmagukhoz mint parancsra küldetést teljesítő klónokhoz képest, hogy morálisan állást foglaltak és nem gyilkoltak Jediket és civileket, hanem egyértelműen kimaradtak abból, amit nem tartottak helyesnek, sem bármilyen szempontból igazoltnak. Fura módon emberibb módon reagáltak és viselkedtek, mint a normál ember birodalmi katonák, akik érdekből és lojalitásból készek voltak civileket is gyilkolni, ha kell.

Omegáról ugyan olyasmi különlegesség végül nem derült ki, amire az elején számítottunk, hogy erőérzékeny vagy hogy még másképpen különleges, de az kiderült, hogy nagyon intelligens, és nemcsak mert okos, hanem mert képes beleélni magát a másik helyzetébe, megértő és empatikus, és ráadásul kreatív, jó ötletei vannak. Úgy tűnik, valóban sikerült egy különlegesen jó embert klónoznia Nala Se-nek.

A látvány végig igéző volt, a főcímzene is telitalálat, de az egyes epizódok zenéje is mindig segítette a hangulatkeltést. A Nala Se szál ígéretes lesz a következő évadban, ahogy az is, hogy viselkedik majd egymással a csapat és Crosshair, ha majd megint találkoznak. Várom! 

[csoli1138]

Nem tartozott az általam legjobban várt címek közé. De örömömre szolgált végigkövetni, végigizgulni. Méltó folytatása a TCW-nak. Tényleg helykitöltő, hiánypótló alkotás lett. És fővonalbeli eseményekkel, amit nem néztem ki belőle. 

A hídszerepet és zárást árnyaltátok, nem megyek bele, de visszakanyarodok a nyitányhoz. Mivel nekem egyeltalán nem sértette a kánont, nagyon örültem a Rebels kapocsnak, Depa Billaba-nak és Caleb Dume-nak! Hasonlóan értékes volt, mint ahogy Ahsoka a 7. évadban megélte a 66-os parancsot. Mivel a 3.részben viszonylag kevés igazi ismerős jedi lett felvonultatva, persze a montázs azzal a zenével így is drámai, de nagyon erős töltetű a dolog, ha az a jedi, vagy az a padawan "ismerősünk". 

Szóval ezt külön köszönöm és az évadot is. Nagyon rendben volt! 

[Cpt. Rex]

7/10...

Ha nem lenne az a borzalmas 13. rész, vagy nem ilyen formában létezne, ahogy. Akkor 8/10-et megadnám. 

Összességében a zene, az korrekt lett, a megvalósitás meg pazar. A grafika egyre csak fejlődött szinte minden egyes eltelt epizóddal. 

Omega még mindig hatalmas kérdőjel, mi az igazi rendeltetése, és akkor a Batch tagjai szintén. Kisérleti 99-es kommandó. 

Semmire sem kaptunk választ, ezekből. Majd a 2. évadban vagy a 3. évadban talán kiderül, talán sosem. 

 

Vegyes érzésekkel várom a 2. évadot, alapvetően tetszett az 1. évad, nagyrészt, de ahogy véget ért az első, az a story vonal engem annyira nem hoz lázba. Sosem érdekelt a Palpi klónozás se, meg úgy az egész bircsi titkos klónozási projekt. 

[Ody Mandrell]

Az első évad mindig bevezető, ott csak elindul a történet, bevezetik a szereplőket. A sorozatokat így építik fel. A további évadokban egyre izgalmasabb cselekményre lehet számítani, ahogy bonyolódnak majd az események.

[IndianaAndrisSolo]

Talán ez az első olyan Star Wars mozgókép, ahol bár vannak vendégszereplők, az eredeti trilógia ikonikus karakterei gyakorlatilag nem teszik tiszteletüket egyáltalán. Se Chewie, se C-3PO, se R2, se Obi-Wan, se Vader, se Yoda, se Boba Fett, se Lando, se Jabba. Oké, Palpatine volt egy hologrambejátszás erejéig, de azért azt nem nevezném konkrét szerepnek.

Egyedül Tarkin, meg Bib Fortuna, akik azért nem ekvivalensek az OT alapfiguráival, de alapvetően már inkább az animációs sorozatok világából próbálnak visszaemelni karaktereket (Rex, Gregor, Cad Bane, Hera és Chop, stb.) és egészen friss SW-karaktereknek próbálja megszilárdítani helyét az univerzumban (Fennec Shand, Martez testvérek).

Jedik is csak következetesen az első részben voltak, a 66-os parancsnál, és utána nem, pedig sokan várták pl. Ahsokát vagy Vadert, vagy hogy kiderüljön Omegáról, hogy Erőhasználó. Nem derült ki.

 

Bátor tettek ezek, bár úgy gondolom, hogy nem attól lesz jó egy SW-produktum, ha nem rakjuk bele a mítoszt leginkább meghatározó figurákat, az Erőhasználókat. Viszont ahogy a mandalorik körül sikerült egy hasonló mitikus atmoszférát létrehozni a The Mandalorianben, mint a Jedik körül a filmekben, úgy most itt a klónok világa került előtérbe, még fókuszáltabban talán, mint a TCW-ben.

 

Bár megvoltak a csúcspontok az évadban, különösen a fejvadászos részekben és most a legvégén (illetve maga a pilot is nagyon erős volt), összességében azért hullámzó évad volt. Én egyébként baromira tudom szeretni a töltelékepizódokat is, ha azokban el lehet merülni a Star Wars világának szépségeiben, bizarrságaiban, pl. én imádtam a Rampage epizódot. De azt érzem, hogy a TCW-ben és a Rebelsben még a töltelékek is emlékezetesebbek voltak, és arányosan a drámai csúcspontok is, még akár az említett sorozatok korai évadaiban is, amiket annyira nem tart az utókor nagy számnak. Ennek az oka a TBB-ben szerintem a rövid játékidőhöz képest minden egyes részben kissé túltolt akció mennyisége lehet. Nem tudom, ti hogy vagyok vele, de én speciel a Star Wars-ban sosem az akciókat szerettem a legjobban. Én pl. sztem simán felsorolom nektek a TCW első két évadának összes részét, hogy honnan indultak, és hova futottak ki, mert mind kellően emlékezetes volt, persze lehet, hogy ebben benne van az is hogy már sokszor láttam azokat, de azt nehéz elképzelni, hogy a TBB ezen évadának minden egyes részére fordulatról fordulatra emlékezzek majd. Néha azon kaptam magam, hogy megy valami akció, és igazából fogalmam sincs, hogy kerültek ide a szereplőink.

 

És néha azt éreztem, hogy inkább a mellékszereplőkkel mennék, néhányuk története jobban érdekel, mint a Batch sztorija, ilyen Rex, Cad Bane, Gregor, Tarkin, a Syndullák, stb.

 

Na de hogy pozitívat is mondjak, mert az is volt bőven, pl. a színvonal összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Resistance-nél, a TCW csodálatos animációja örömteli, hogy "nem veszett kárba", és tényleg olyan lyukakat tömött be a sorozat, amit már tizenöt-húsz éve várunk. Tetszik, hogy a RotS-ban a klónok rosszfiúknak vannak beállítva, de igazából a klónok is a Jedik sorsára jutottak gyakorlatilag, számkivetett lett egytől egyig mindegyik. Várható volt ez, hiszen az eredeti trilógia idejére klónból is csak nagyjából annyi van a galaxisban, mint Jediből. Drámai volt látni Kamino pusztulását.

 

Szerencsére egy-két emlékezetes új karaktert is sikerült letennie az asztalra a sorozatnak. Ilyen volt Howzer és Cid, illetve Cid kocsmájának két ügyefogyott figurája, Bolo és Ketch. Alapból a Batchet nem kedveltem annyira a négy TCW-s rész alapján. Ehhez képest őket is bírom most már, főleg Techet, Wreckert és Crosshairt, utóbbi az egyik legizgalmasabb figura volt az évad során.

 

Omega pedig meglepett, hogy mennyire megkedveltem a sorozat folyamán. Aki viszont szerintem sajnos eléggé háttérbe szorult, az Echo. Pedig lenne mit mondani róla is, van benne is potenciál. Eredetileg pont azt vártam, a múltja miatt ő lesz a főhős, hogy hogyan illeszkedik majd be az új csapatba. Nem baj, hogy nem így lett, de így most szinte a legkevésbé fontos figura a csapatban, pedig az ő története nyúlik vissza a legrégebbre, 2008 óta követhetjük Echo kalandjait, 13 éve. 

 

Úgy érzem, a TBB is a The Mandalorian világa felé gravitál, a végső fordulat is erre utal, Fennec Shand jelenléte is, illetve nekem az az érzésem, hogy Omega még fog találkozni Alphával...

 

Alapvetően úgy érzem, a TCW és a Rebels sok évig következetesen fejlődő világa folytatódik, ami sajnos évekre megszakadt a Resistance idejére. Hiányzott már ez a heti apró Star Wars, amin mindig egy kicsit lehet csámcsogni, konspirálni a következő részre várva. Szerencsére most már ez állandósulni látszik, utána jött a Disney Gallery Mando új etapja, ősszel a Visions, télen a Boba, és aztán talán már rögtön a Mandalorian 3. évada, jövőre pedig jön még Obi-Wan és a hosszabb sorozatnak tűnő Andor is. Mostanra megvalósulni látszik a folyamatos SW kontent gyártása, és megmondom őszintén, hogy így nekem nem is hiányoznak annyira a mozifilmek: azok le vannak zárva, ezek pedig csak azoknak szólnak, akiket tényleg érdekel az SW mítosza, akik szeretik és nyitottak a Star Wars-ra a legapróbb részletekbe menően is, és végre nem kell a sok lehozó, toxikus őrjöngést hallgatni.

[Donát]

Mit is mondhatnék? Nem voltak magasak az elvárásaim a sorozat kezdete előtt, mert bár a BB bemutatkozott a TCW-ben, de messze nem az volt a kedvenc szálam.

Aztán a sorozat elejétől már lehetett látni, hogy a látvány odab*szós lesz, a történet még nem annyira kapott el, bár voltak benne jó momentumok, de valahogy az 5. - 6. rész környéként kicsit megrekedtem.

 

Viszont akkor már tetszettek a karakterek és azok a gondosan elhelyezett kötőelemek, amik miatt ez a sorozat kiváló átvezető lett a PT és a birodalmi éra között. Az évad második felére ez tovább erősödött, még több ilyen téma elevenedett meg a szemünk előtt kezdve a klónok megbízhatóságának a kérdésével,  Raxus és Ryloth nézőpontján keresztül bemutatva a korábbi Szeparatista / Köztársasági bolygók sorsán át befejezve Kamino lerombolásával.

 

A sorozat képes volt újat mutatni mind a TCW mind a Rebelshez képest. Képes volt mélységeiben kibontani azokat a különbségeket, amiket mindannyian érzünk a Köztársaság és a Birodalom között, de eddig még max csak sejtésünk lehetett arról, hogy mennyire gyorsan mosódtak el a határok, mennyire ütemesen vezetett át a teszetosza, háború által kivéreztetett Köztársaság útja a romlott Birodalomba.

 

Hát gyorsan. Sokkoló volt látni, mennyire könyörtelenül és gátlástalanul csapott le a Birodalom a mesterségesen előidézett hatalmi vákuumra. Hogyan lesznek a megmentő klónkatonák egyszersmind terhes "társaság" akiktől inkább tart már a tömeg, semmint éljenez nekik. A sorozat végén bemutatott TK vs. klón dilemma illetve a klónozási technológia átmentése birodalmi kezekbe pedig kiváló alapot nyújtanak a folytatáshoz.

 

A sorozat elérte azt, amit anno a bejelentésének nem sikerült: fokozott izgalommal várom a következő évadot, és remélem hogy a készítők képesek lesznek megugrani a lécet, amit az első évad felrakott. Nem lesz könnyű, mert magasan van. 9/10

[Nute Gunray]

Egyre többször jut eszembe a Bad Batch, és nem csak azért, mert hamarosan várható a következő évad, hanem azért is, mert tulajdonképpen ez egy "hálaisten" sorozattá nőtte ki magát a számomra. Mióta a SW rajongói eszemet tudom, mindig is vágytam rá, hogy megtudjam, mi történt a Birodalom megalakulását követő legelső években. Ha a galaktikusi politikát nézzük, számomra mindig is sokkal izgalmasabb volt a diktatúra kiépülésének fokozatos és feltartóztathatatlan folyamatát látni, mint az ereje teljében lévő terrorgépezetet mondjuk a Rebels idejére. Előbbi halvány nyomait már a TCW utolsó évadaiban is megtapasztalhattuk (lásd, a demokráciát csorbító felhatalmazási törvények, Tarkin vagy a köztársasági börtönkomplexum), de ezentúl azért nem sok kapaszkodót kaptunk, hacsak nem az olyan regényekre gondolunk, mint a Tarkin vagy a Katalizátor. De még a Lucas-éra idejében is az úgynevezett "Dark Times"-éra tiltott zóna volt a könyvek, képregények stb. számára. Na ezen a ködfoltos homályos képen élesített sokat a TBB, és ezért lett ez a sorozat részemről megkerülhetetlen. 

 

Pedig az előjelek annyira nem is voltak a számomra kedvezőek. Mikor kiderült, hogy kiket helyez a középpontba egy új sorozat a TCW után, inkább csak felvontam a szemöldököm. A Clone Force 99 nem igazán mozgatott meg bennem semmit a TCW-ben, jópofák voltak, de ennyi, ráadásul pl. Huntert ezzel a Rambo-kinézettel inkább röhejesnek ítéltem, semmint karakteres egyénnek. Sőt, ha belegondolok, a felélesztett 7. évadban talán - Wat Tambor ide, Skako Minor oda - a Bad Batch-arc volt számomra a legkevésbé tetszetős. A pilot, úgy tűnt, csak ráerősít ezekre a nem túl optimista várakozásra. Amellett, hogy rögtön egy durva belerondítás érte a canon egységét (ezt továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni), valahogy az egész epizód dinamikája eléggé nyögvenyelőnek tűnt számomra. Jellemző, hogy amikor a csapat tagjai szemszögén keresztül végig nézhetjük a Birodalom kikiáltását, az olyan semmilyen volt, miközben pl. Hux beszédétől  a hideg futkározott a hátamon egy olyan, kisebb korosztálynak készült sorozatban, mint a Resistance. 

 

Ez az érzés azonban hamar átbillent, és ma már a TBB-t - így egy évad után persze - egy sokkal össze szedettebb alkotásnak érzem a pl. a Rebels-nél (az valamiért soha nem lett a kedvencem), de még a TCW korai évadainál is. Mert itt bizony nem finomkodtak azzal, hogy bemutassák, hogyan válik a Köztársaságból Birodalom, vagy éppen az egyéniség elsorvasztásával a klónhadseregből egy uniformizált, lélektelen és steril birodalmi haderő. Már a kódlánc, mint új azonosítási rendszer megjelenése is nem hagy kétséget afelől a Galaxis polgárai számára, hogy itt bizony új idők következnek, miközben egyébként egyelőre nagy az eufória a Konföderáció feletti "győzelem" miatt. De ennek ellenére is azért már szöget üthet egyesek fejébe, ha vége a háborúnak, miért van továbbra is fokozott birodalmi ellenőrzés a korábbi hadszíntér kiemelt bolygóin, lásd pl. rögtön a Saleucamin? De azért a fokozatosság bemutatása nagyon tetszett. Az elején pl. amikor láthatunk egy akadékoskodó utast, egyelőre "csak" testi kényszert alkalmaznak vele szemben. Bizonyos, hogy hasonló lázongás esetében 10 évvel később már ott helyben agyonlőtték volna. Összességében nagyon tetszett tehát, hogy a Birodalom nem lett rögtön azonnal egy totális diktatúra, hanem bizony ekkor még, a megszilárdulás éveiben különböző "trükkökhöz" kell folyamodnia, amelyek illeszkednek az olyan későbbi narratívákhoz, mint a "bányabaleset" vagy egy katonai akció elfedése egy megkonstruált "tusken támadással".

 

De a kódlánc azonnali bevezetésével az is megmutatkozik, hogy Palpatine-nek bizony volt forgatókönyve a Köztársaság összeomlasztása utáni időre is, és tudatos diktatúraépítés folyik, lépésről-lépésre. Láthatjuk, hogy mi a sorsa az ex-szeparatista bolygóknak (Raxus) illetve a Köztársaság mellett kiálló világoknak (Ryloth). Ironikus a klónháborús narratíva tükrében, hogy míg a raxusi szenátor Avi Singh kiáll a demokráciáért és elutasítja a birodalmi pressziót, addig a győztes oldalon álló Orn Free Taa helyben lelkesen asszisztál a diktatúra kiépítésében. A Ryloth-szál egyébként is az egyik legerősebb jeleneteket szállította a sorozat során, ahol a világépítés és a galaktikusi politika elmélyítése igazán páratlanra sikerült. Mindemellett azért már kisebb mértékben jelen van a brutális erőszak is. És ennek bemutatásánál bizony nem volt semmiféle finomkodás. Már a harmadik részben leesett az állam, amikor Crosshair (róla később) és újonnan toborzott osztaga lemészárolta a hátra maradt civileket az Onderonon.

 

Elgondolkodtam azon is, hogy vajon a Boba Fett-sori idejére változott annyit Fennec Shand, hogy egy célszemély likvidálását/elfogását ne úgy oldja meg, hogy közben áldozatául esik sok civil? Mert az egyértelműen látszott, hogy rendesen feldúlta Pantora rendjét az üldözés során. Cad Bane - aki oly sok év után itt tért vissza - viszont hozta a formáját. Mindkét fejvadász felbukkanásának nagyon örültem.

 

Ám mégis, ami miatt talán a TBB ezután igazán megkerülhetetlen lesz (legalábbis számomra mindenképpen), az a kaminói klónprojekt és magának a bolygó sorsának bemutatása. Már az is fantasztikus, ahogy a Birodalom - Kamino viszonyrendszer elmélyítéséhez, érzékeltetéséhez nyúltak a készítők. Vérbeli politikai thrillereket idézett meg a Rampart, Lama Su és Nala Se közötti párbeszédek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt fogok érezni a kaminóiakkal, még ha egyébként meg is érdemelték a sorsukat. Nagyszerűen lett prezentálva, hogy miért is dobta félre a Birodalom a klónozási projektet, ami megpecsételte végül a Kamino sorsát. Rampart képében, afféle Tarkin fiatal változataként, kaptunk egy jéghideg és kegyetlen szociopatát, szerintem ott van a legjobb negatív SW-karakterek között a helye, talán éppen a valóságossága miatt: nem kellenek, hogy spéci fegyverek, páncélok, kiborg-bővítmények, hogy Rampart egy-egy mondatától is megálljon bennünk az ütő. Minden egyes jelenetét olyan fokú fenyegetettség érzete lengi körül, hogy ezt azért egy animációs sorozattól nem várná el az ember. Ennek a szálnak a betetőzése Tipoca City pusztulása, amely túlszárnyalt nálam minden képzeletet, gyakorlatilag a prequel korszak végső búcsújának fogható fel, és úgy is éreztem, hogy ezzel végérvényesen lezárult a Régi Köztársaság korszaka, hogy aztán jöjjön valami új, valami sokkal rosszabb. A város, és ezzel a kaminói civilizáció pusztulásának képsorai és az azt kisérő zene szerintem örökké belém ivódtak. Ha nem néztem meg azóta vagy harmincszor, akkor egyszer sem. Egy dolgot sajnálok, hogy nem egyértelműsítették Lama Su sorsát. Mégiscsak egy filmes karakterről van szó. Az viszont nagyon tetszett, hogy valamelyest mélyítették a kaminói faj múltjáról való szegényes ismereteinket, lásd az elhagyatott, és ezzel együtt kísérteties kutatóállomást a Bora Vión.

 

Magukról a főszereplőkről még nem igazán beszéltem. Látható, hogy a dinamika nagyon jól működik a csapattagok között, amiből kiemelkedik Hunter és Omega kialakulóban lévő apa-lánya kapcsolatának érzelmes bemutatása. Itt mindkét részről igazi jellemfejlődéseknek lehettünk tanúi. Az osztag szép fokozatosan válik igazi családdá a szemünk előtt, ahol mindenkinek meg van a szerepe. A Marauder ezzel párhuzamosan válik a BB otthonává, főleg Omega, mint a család gyermekének megérkezésével.  Wrecker, mint állandó humorforrás jól működött (viszont azt hamar lerendezték, hogy kikerüljön a chip hatása alól, és az a rész nem is lett túlságosan elmélyítve aztán). Érzésem szerint viszont némileg kevesebb játékidő jutott Tech és Echo számára, ők inkább csak asszisztáltak a többiekhez. Na de majd talán a folytatásban. Az tény, hogy Omega lett az egyik legérdekesebb szereplője az egész sorozatnak, aki körül rengeteg rejtély van. Hogy megkedveltem-e őt, azt nem mondanám, sokszor volt engedetlen és talán az akciózásokban is túlzásnak éreztem a kiemelt szerepvállalását, mégiscsak egy gyerekről van szó. Nem tetszett, hogy a végén, Tipoca elpusztítása után még a kis droidot is sikeresen megmentette, pedig ennyi veszteségnek bele kellett volna férnie. S bár a dinamikára a csapat tagjai között nem lehet panasz, mégis, érzésem szerint, a készítők nem mindig tudtak mit kezdeni velük. Ahhoz képest, milyen jól be van mutatva a nagypolitika, a Birodalom formálódása, a 99-esek körüli történések néha leültek, főleg amikor az Ord Mantell-en tartózkodtak, és itt még az akciók is kissé lélektelenek voltak (lásd a kis rankor megmentése körüli hajcihőt, a gyors koréliai kiruccanást, valamint a Roland nevű devaroni felbukkanását). De ezek bőven a kisebb részét alkották ennek a nagyszerű sorozatnak.

 

Külön szót kell ejteni Crosshair-ről, aki az animációs SW-történet egyik legösszetettebb figurájává lépett elő. Amit vele csináltak a készítők, az tanítani való, sőt, egyenesen zseniális. Az ősi, örök dilemma kerül előtérbe, hogy meddig tart az önrendelkezés, meddig szolgálhat egy rossz rendszert egy jó katona, mi a kötelesség, mi a felelősségvállalás, és mi az, amikor az igazi szolgálat a parancsmegtagadást jelenti. Crosshair a tragikus antihős, aki egy személyben testesíti meg a méltatlan és szomorú köztársasági klónkatonák sorsát, és azt az ősbűnt, ami a klónok legyártásához vezetett. És mindezzel együtt is, a Birodalom szolgálatában marad, mert ő ehhez ért, egész életét a háború határozta meg. És ide már nem kell chip, az már nem lehet kibúvó. Crosshair azzal válik önálló jogon szereplővé, hogy önállóan dönt a Birodalom mellett, ezzel is árnyalva azt a kialakult képet, hogy a chip nélkül minden klón a jó ügynek szentelte volna az életét és a Birodalom ellen fordult volna.

 

Amit még nem érintettem, de végezetül mindenképp szólni kell róla, az az elképesztő lárványvilág. Moziélményt kaptunk hétről-hétre, főleg, ami a bolygófelszíneket (városokat, tájakat) jelenti. Egészen hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a technológia mondjuk 2008 óta, az e téren kissé lebutított Rebels-hez képest meg ordító a különbség. Ha ezt még tudják majd fokozni, a határ tényleg a csillagos ég.

[Dzséjt]

A második évad közeledte okán úgy döntöttem, repetázok a The Bad Batch első évadával. Azt el kell árulnom, hogy a sorozat annyira nem fogott meg anno. Tetszett, sok remek rész van benne és nem kevés emlékezetes momentum, de valahogy az összhatás nem jött át. Nem úgy, mint például a The Clone Wars utolsó évadai, vagy a Rebels esetén. Nem éreztem késztetést, hogy a kaminoi bombázást leszámítva megnézzek néhány jelenetet, és komplett epizódokat sem néztem meg újra. Elkezdődött, lement és úgy maradt nálam. És alapból a második évad felé sem érzem azt a lelkesedést, amit az említett animációs sorozatok esetében éreztem az új szezonok iránt, vagy amennyire várom az új élőszereplős évadokat.

 

Valószínűleg emögött az áll, hogy akkor halt meg a nagymamám, ami elindított az életemben egy lavinát, így a Rossz osztag nem tudta áttörni az ingerküszöbömet, hiába ostromolták. Szóval a második kör már csak ezért is jó ötlet volt, hiszen ezúttal sokkal jobb közérzettel ültem le elé, és mit ad isten, jobban tetszett, mint elsőre. Azt továbbra is tartom, hogy a sorozat eddigi leggyengébb része az, amikor nem a Birodalommal foglalkoznak, így például továbbra is az Infestedet tartom a leggyengébb résznek, amiben egyszerűen nem találtam semmi érdekeset, az epizód főgonosza pedig egy igen gyenge és szánalmas karakter, még azt sem tudnám elhinni róla, hogy Bib Fortunának ellenfele lenne, nemhogy Cidnek és személyes klón egységének. Na, de ennyi a negatívumokból. Van néhány apróság, ami még nem tetszett egyik-másik részben, de összességében semmi kirívó, főleg, ha a Birodalom is képbe került.

 

Az egyik, ami most megragdott, az az osztagban felépülő családi kötelék. Érdekes, hogy ezt az első alkalommal kicsit sem éreztem. Különösen tetszett Hunter apafigurává válása, és Echo, mint bölcs nagybácsi szerepe. Ő ugyanis a másodparancsnok, ha Hunter nincs ott, a vezető szerep Echóra hárul, és Hunter után ő figyel a legjobban oda Omegára. Érdemes figyelni rá, amikor a háttérben van, és Wrecker vagy más tesz vagy mond valamit, ami nem túl tetszetős vagy éppen negatívan hat Omegára, Echo az, aki ilyenkor a háttérben egy rosszalló gesztussal jelez az illetőnek. Szintén ő az, aki nehezebben idomul az új körülményekhez, ami részben jó. Például a lojalitása más klónokhoz sokszor afféle erkölcsi útmutatóként is szolgál a többieknek. Erre a legjobb példa, amikor Hunter kész lenne feladni a küldetést a Darón, és Echo az, aki meggyőzi őket, hogy mentsék ki Gregort. Ugyanakkor a szeparatisták iránt éreztt meglehetősen jogos ellenérzései is erőteljesebben jelenik meg. Ez sem csoda, lényegében géppé változtatták és megölték a testvéreit (Hevy-t, Droidbaitet, Cutupot és Fivest - oké, az utolsó kettő haláláért közvetlen nem a szepik a felelősek, de hozzájárultak). Ellenben valahogy a Rossz osztag tagjaiban ilyen ellenérzés mintha egyáltalán nem alakult volna ki, inkább tekintenek a Konföderációra a szórakozásukat biztosító szolgáltatóként, semmint valódi ellenségként. Ez a nagyszerű Common Groundból jön le igazán, ahol Echo még a küldetés gondolatától is viszolyog, de a csapat többi tagjából csak Wrecker emel szót az ellen, hogy szepiket mentenek. De ő is inkább úgy panaszkodik, mint a gyerek, akit nem hagynak játszani.

Talán most már le is jött, hogy a kedvenc karakterem Echo lett. Persze a csapat többi tagja sem közömbös. Hunter fejlődése a leglekövethetőbb, osztagparancsnokból lassan, de biztosan alakul át a család patriarchájává és Omega apjává. Ez már csak azért is szép, mert ez egy klón katona számára teljesen idegen terep, hiszen őket katonai egységek, nem családok vezetésére teremtették. Mégis, kisebb-nagyobb döccenőket leszámítva szépen veszi az akadályokat, ami remek bemutatása annak is, miért voltak olyan jól sikerült katonai termékek a klónok: hihetetlen alkalmazkodóképesek és önállóak. Mondhatnánk, hogy ez csak Hunter genetikai defektjének tudható be, de láttuk, hogy a regek is képesek erre, jeles példa a TCW-ben és a TBB-ben is megfordult Cut Lawquane.

 

Szintén kiemelném még Omegát, aki amellett, hogy a sztori egyik mozgatórugója és a csapat új életének Alfája és... nos, Omegája, egyben hősenk lelkiismerete is. Azt hiszem, már az első évad alapján kijelenthetjük, hogy Omega nélkül a csapat élete nagyon máshogy alakult volna. Nem csak azért, mert a kislány nélkül valószínűleg annyira azért nem hajkurásznák őket fejvadászok, hanem azért is, mert a csapat hajlamos a dolgokat pusztán katonai racionalitással szemlélni, és Omega teszi ehhez hozzá az érzelmi alapot. Ez a legjobban a Rescue on Ryloth-ban mutatkozik meg, amikor Hunter a helyzet értékelése után ott akarja hagyni a Ryloth-t, és Omega az, aki végül fordít a helyzeten, látva és megértve Hera szenvedését és elszántságát.

 

Ami a csapat másik két tagját illeti, ők egyelőre nem mutattak túl sok jellemfejlődést, és úgy tűnik, megmaradtak a "gyerekeknek". Wrecker és Tech inkább csak asszisztálnak a sztorikhoz, utóbbinak saját arcja sem volt az évadban - Wreckernek legalább ott volt a beinduló chip, noha ez sem változtatott a karakteren, egy epizóddal később már olyan volt, mintha a sosem bolondult volna meg. Szegény Tech-nek meg ennyi sem jutott ki. Jó lenne, ha ők ketten is nagyobb szerepet kapnának.

 

Illetve nem szabad elfeledkezni a fekete bárányról, Crosshairről sem, aki bár közel sem a kedvencem, a legérdekesebb utat járja. A chip bekapcsolása egy ideig felmentették a tettei alól, hiszen így a klón nem tehet semmit, láthattuk, hogy Rex és Wrecker is hogy átalakult. Ugyanakkor, amint eltávolította a chipet, minden tettéért őt terheli a felelősség. Ami amúgy szerintem a Bracca után történt meg. Ekkor került a fejére egy sebhely pont ott, ahol a chip is lehetett, és ez az égési nyom eltakarja a műtét hegét. Ám ezért vált komplex figurává is, talán a csapat legösszetettebb karakterévé. Merthogy láthatóan hiányoznak neki a testvérei, mi több, a csapat lelkiismerete, Omega is hat rá. Ez szépen átjön, amikor nem csak a lányt, de a droidját is megmentette. Ez utóbbit pusztán Omega kedvéért tette. Viszont szerintem túlságosan is megsértődött azon, hogy hátrahagyták - noha a csapatnak akkor tényleg nem volt választása. A chipről még nem tudtak, Crosshair és a többi klón pedig félreérthetetlenül meg akarta ölni őket, Wreckert kis híján sikerült is. A másik, hogy úgy tűnik, Crosshair nehezen bírkózik meg az átalakulással, túl merev ő ahhoz, és próbál ragaszkodni a megszokothoz: vagyis egy nagy hadsereg része akar lenni, próbálná tovább szolgálni azt a célt, amiért teremtették. Ami nyilván nem az, hogy a saját fejük után menve bóklásszanak a Galaxisban, miközben egy kislányra vigyáznak. És emiatt a vágy miatt hajlandó elnézni a Birodalom gaztetteit - és itt képbe jön az is, hogy vele nincs  ott állandóan Omega, a Rossz osztag lelkiismerete, így ő az említett katonai racionalitással szemléli az eseményeket. Az ő története már csak ezért is izgalmas, hiszen tudjuk, hogy egy ponton a Birodalom az összes klónt eldobja. Crosshair reménykedhet abban, hogy a hasznossága miatt megtartják, de hát láttuk, hogy Rampartnak mennyit jelent. És az a pillanat, amikor Crosshair rájön, hogy bármit is tesz, a Birodalom nem fogja többre értékelni egy eldobható eszköznél, nagyon jelentős lesz.

 

Szóval a család felállása jelenleg ez: Hunter, az apa egyedül neveli a lányát, Omegát, a kocka fiát, Tech-et és a szellemileg kissé visszamaradt másik fiát, Wreckert. Ebben pedig segít neki a bátyja, Echo, aki bölcs nagybácsiként levesz némi terhet a válláról. És ott van Crosshair, a fekete bárány. Az egészben az a legérdekesebb, hogy igazából mind a négyen testvérek, mi több, ikrek, akik közül a legfiatalabbnak kinéző Omega a legidősebb. És még a Palpatine família fura.  Persze a Star Warsban sosem volt jelen a hagyományos(nak mondott) családmodell, hiszen Luke-ot a nagybátyja és a nagynénje nevelte, ráadásul Owen nem volt vérszerinti testvére Anakinnak. Leiát pedig teljes mértékben örökbefogadott volt. Anakinnak apja sincs, Jango Fett pedig önmaga klónját nevelte fiaként, aki az apjaként tekint rá és sértésnek veszi, ha Jangót a donorjaként említik. "Van, ami többet számít, mint a vér" - mondta Luke, és ez igazán illik ezekre a családokra. Nem azért lesz valaki a családod tagja, mert összeköt a vér. És ez a Rossz osztagra is igaz, noha az ő esetükben a vér is összeköti őket, hiszen az "apjuk" ugyanaz. Amúgy szerintem jó lenne, ha ebbe a csapatba még belépne egy anyafigura.

 

A családi oldal mellett a sorozat másik nagy erőssége, ahogy bemutatja a Birodalom kezdeti lépéseit. Az ezzel foglalkozó részek a legerősebbek, már csak azért is, mert olyan világokon és szereplőkön át ábrázolják ezt, akiket a TCW-ből már ismerünk. A Ryloth és a Raxus Prime kulcsfontosságú szerepet tölt be ebben a témában, hiszen az előbbi egy köztársasági világ volt, aminek megígérték, hogy a háború végével a klónok lelépnek. Ez megmutatta, hogy a Birodalom magasról tojik a korábbi ígéretekre. A Raxus pedig a szeparatisták "Coruscantja" volt, így ennek sorsának bemutatása is igencsak fontos. Ha így bántak ezzel a világgal, hogy bánhattak a kevésbé jelendőt konföderációs bolygókkal? De a Saleucami képében a konfliktusból jórészt kimaradó világok sorsát is megfestették neki. Közben láthattunk olyat, hogy hogyan és miért került bevezetésre a lánckód, és ami még fontosabb, hogyan kezdődött meg a klónok lecserélése a sorozott katonákra. Kifejezetten tetszik, hogy a rohamosztagosok nem egyből jelentek meg. Először egy kis egységet teszteltek, aztán megjelentek a TK-osztagosok (a korai koncepciórajzokon szereplő páncélokban, amiért szintén jár a taps), végül lerombolták Kaminót is. Persze a klónok még mindig a birodalmi hadsereg gerincét képezik, de szerintem a második évadban fokozatosan egyre több TK-osztagost fogunk látni, a klónok elkezdenek kikopni. Ugyanígy lassan a köztársasági színektől megfosztott hadi eszközöknek is el kell kezdeni eltűnni. Megkockáztatom, hogy a második évadban meg fog jelenni az első Imperial I és talán már TIE/ln-t láthatunk majd. Apróság, de abban is reménykedem, hogy kiderül, miért nevezik stormtroopernek a rohamosztagosokat. Persze az univerzumon kívüli magyarázat az, hogy Lucas a Német Birodalom hadseregének 1916 és 1918 között működő speciális katonáiról nevezte el őket (Sturmtruppen, azaz stormtrooper, illetve nevezték őket Stoßtruppennek, azaz shock troopernek is).

 

Szintén tetszik, hogy a TBB első évada afféle retrospektív back door pilot a Rebels-hez. Bár mint az egységes univerzumok híve, nem pártolom Filoni döntéseit, amellyel önkényesen felrúgja a kánont, alkotóként és végeredményben a Star Wars mozgóképes oldalát előtérbe helyező rajongóként is azt mondom, jó, hogy Kanan 66-os parancsát láthattuk itt, főleg, miután Hera (és Chopper) sztoriját is megismerhettük. Így nagyon szép átkötést kaptunk a TCW és a Rebels között, ráadásul az utóbbi sorozat is vizuális emlékekkel gazdagodott. Legalábbis a TBB óta számomra sokkal erősebb az a jelenet, amikor a Főinkvizítor hatására Kanan kénytelen visszaemlékezni Billaba halálára. A képregény csak úgy felrémlett, a TBB epizódja viszont egészében jelenik meg és egy sor esemény összekapcsolódik. Ugyanígy erősebb Hera és Cham újratalálkozása a Rebels-ben, vagy az, amikor láthatjuk Eleni képét. És alapból remek a majdnem egész Syndulla családot látni (hiszen Hera bátyja/öccse már nem lehet köztük, révén meghalt). 

 

Végül még megjegyezném, hogy az első megtekintés utáni visszafogott lelkesedésem talán részben annak is köszönhető, hogy a The Clone Warsban látott bemutatkozása a csapatnak nekem annyira nem tetszett. Egyikük sem volt különösen szimpatikus, különösen Wrecker és Crosshair az, akik idegesítettek. Most viszont úgy néztem meg, hogy elfeledkeztem előtte megtekinteni azt a részt (pedig azzal akartam kezdeni), és csak az első évad után néztem meg újra a TCW epizódok idevonatkozó szakaszát. És bár a TBB miatt már elnézőbb voltam velük, a Rossz osztag még mindig nem az igazi ebben a négy részben. Az Aftermath-ban történt bemutatkozásuk sokkal jobban sikerült.

 

Mindent összevetve a második megtekintés során sokkal jobban tetszett a The Bad Batch, így már a második évadot is lelkesebben várom. A trailerek alapján a klónok 66-os parancshoz fűződő viszonyát tovább fogják boncolgatni, és végre olyan klón is szerepet kap, aki ugyan sikertelenül, de végrehajtotta a 66-os parancsot és a chip nincs eltávolítva belőle. Remélem Howzer is visszatér még, vagy legalábbis kiderül, hogy ő inmunis volt-e a parancsra, vagy csak visszaváltozott valahogy. Akárhogy is, ez a téma nagyon érdekes és fontos, hiszen a Birodalomra potenciális veszélyt jelent a klón sereg. Valamilyen formában történő eliminálásuk így igen jelentős lépés lehet. Illetve örülnék, ha a Birodalomtól független sztorik is kicsit erősebbek lennének, mert úgy érzem, ezen a vonalon kicsit gyengébben szerepel a sorozat. Legalábbis az első évad.