2x09 - Welcome to the Rebellion

[Dzséjt]

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Gondolhatta, hogy a mészárlás másnapján lesznek számára kellemetlen felszólalások...

Ezzel szerintem a Birodalom maximálisan számolt, ezért is tettek óvintézkedéseket ezek elkerülésére. Bizonyos szenátorokat, többek között Mont, fokozottan megfigyelés alatt tartottak, és ezeknek eszükben sem volt szót adni, ha megpróbálnának mondani valamit. Bail is mondta a ghormani szenátor letartóztatása után, hogy Mothmát nem fogják engedni felszólalni. Plusz szándékosan korábban kezdték az ülést, hogy alacsony legyen a létszám. Pechükre, Mothma le sem feküdt, még csak haza sem ment, így valószínűleg mindenkinél előbb az ülésteremnél volt, és Bail talált egy módszer, ahol két főszenátor átcsatolásával meg tudták kerülni a házelnököt és így Mothma felszólalhatott, ráadásul anélkül, hogy megszakíthassák a beszédét. Ha Bail nem ismeri ilyen jól az eljárásrendet, akkor Mothma, és senki más, akiről csak gyanítják, hogy nem a propagandát fogja fújni, nem kapott volna szót. Mothmán kívül más nem is kapott, és ő is csak Bail és Erveen szenátor segítségével (de könnyen lehetséges, hogy alapból Bailt sem engedték volna felszólalni, ezért kellett Erveen).

 

Amúgy, ha Palpatine előre tudja, hogy ez lesz, Oran szenátor mellett szerintem Mothmát is elviszik a rohamosztagosok.

Szerkesztve: Péntek 15:24 - Dzséjt

[csoli1138]

Nagyon izgalmas epizód volt, végre megnéztem ezt is. Cassian mennyire tudta érezte, mikor mit kell tenni. Igazi hősként hozta ki Mont. Genevieve O'Reilly pedig annyira zseniális, hogy nem csodálnám, ha hollywood megpróbálná őt kicssit jobban kiaknázni ezek után. A beszéde igen emlékezetes lett! Amúgy Benjamin Bratt Organa-ja is elkezdett működni, Sörös Sándornak is köszönöm a részvételt ebben!

Szóval zseniális rész volt, ha egy picit akarnék kötekedni, a végén éreztem most először az egész szériában egy kis kapkodást, vagy csak nekem volt éles a váltás Bix távozásának hangulata és K2 ébresztése közt? Sebaj, nagyon várom mit hoz az utolsó 3 rész! 

[csoli1138]

2025. 05. 08. - 3:57, Dzséjt írta:

A Star Wars-ban sokszor, vagyis kevés kivételtől eltekintve állandóan könnyelműen veszik a halált és az emberölést, szóval üdítő olyat látni, akit ez megvisel

Tudok valakit aki érzékeny az ilyesmire:

[Nute Gunray]

Az előző rész tragikumának, a ghormani mészárlásnak Galaxisra gyakorolt politikai hatásait láthattuk ebben az epizódban. Már az eleje szívszorító volt, ahogy elviszik Dasi Orant, a leigázott világ szenátorát. Ahogy mondta: a Ghorman után ti következtek (és itt mintha egy pillanatra ránézett volna Organára, mintegy felsejtve az Alderaan sorsát). Ez nagyon jól reflektált valóságunkra is, Martin Niemöller híres soraira: Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. És így tovább... És bár a legtöbb jóakaratú szenátor feszengve elfordítja a fejét, mégis a Ghorman az, ami átszakítja a gátat. Ezt a tragédiát Mothma már nem tudja megemészteni, és végső soron most jut el oda, hogy egyértelmű legyen számára: harcát már nem a Szenátus falain belül kell tovább megvívnia. Bail Organa érthető okokból nem tarthat vele, hiszen neki ott van a titkos küldetése, Leia védelmezése.

 

Mothma idegállapotára jellemző, hogy azonnal összezúzza a poloskát. Hibás döntés, hiszen így felhívja magára a figyelmet. De egyetértek, hogy ez egy ösztönös, dühös, mi több kétségbeesett reakció volt a részéről. Ezen keresztül megtudjuk, hogy a Szenátust felügyelő BBI igyekszik a Ghorman okozta várható hullámokat elterelni. Lehallgatják a "renitens", ellenzéki szenátorokat, a rendkívüli ülésszakot kora reggelre teszik, tehát egy érdektelen napszakra. Úgy képzelem el, hogy összegyűlt a megfelelő számú szenátori aláírás, ami miatt kötelező volt összehívni a rendkívüli ülést, de azt már a Birodalomhoz lojális házelnök és stábja (ekkor már nem Mas Amedda tölti be ezt a pozíciót, ő a császári belső tanács tagja) határozta meg, hogy ez milyen körülmények között történjen meg. Akár hazulról is jól ismert fogás ez. Olyan gyorsan hívták össze a rendkívüli ülést (a mészárlás után másnapra), hogy sok távollévő szenátornak még a Coruscantra sem volt ideje visszatérni. Mon Mothma ilyen hátráltató körülmények között, ennyire rövid idő alatt írta meg a Galaxisra oly nagy hatású beszédét.

 

Cassian még a ghormani történtek hatása alatt áll. Ezzel együtt is tudja, hogy Mothma beszéde kulcsfontosságú, mint ahogy a szenátor kimenekítése. Ám annyira kikészül, hogy ezután a visszavonulását tervezi. Szabadon akar dönteni. Az ezúttal nem túl előnyös frizurát viselő Kleya frappáns egysorosa világít rá a helyzetre: hiszen pont azért küzdenek, hogy ez mindenki számára elérhető legyen. Ezzel mintegy eltereli a fókuszt Luthenről, nyomatékosítva, hogy a lázadás nem csak úgy lóg a levegőben, Luthen úri kénye-kedve szerint, hanem azt a Birodalom mindennapos terrorpolitikája váltja ki. Az elmúlt részekben azt éreztem, mindenki Luthenre haragszik, őt hibáztatja a nem civilizált lénynek való életmódért (az örökös bújkálás, rettegés, beszivárgás stb.), miközben megfeledkeznek arról, hogy ez mind-mind válaszreakció a Birodalomra. És azt mi már sokszor láthattuk, hogy micsoda illúzió, hogy egy mindentől távoli helyen ki lehet bekkelni ezt a rémuralmat. A Birodalom előbb-utóbb mindenhova eljut. A múltjának fényében Cassian elgondolása, hogy Bix-szel elmenekülhetnek minden elől, merőben illuzórikus.

 

Sor kerül Mothma és Luthen (utolsó?) találkozására. Kettejük között már teljes a bizalmatlanság, amely valahol Tay Kolma szükségszerű halálával kezdődött. Örülök, hogy a neve említésre került, mert ez jelzi, hogy az eset nem múlt el nyomtalanul Mothma lelkében. Jung révén Luthen olyan információhoz jut, hogy a Bail által küldött kimenekítési csapatba beszivárgott a BBI. Hogy Mothma bizalmát növelje, rossz taktikához nyúl és elárulja, hogy Erskin az ő kéme, hangoztatva, hogy sokszor megmentette a szenátornő életét a tudta nélkül.. Ez végképp kirántja Mothma alól a talajt, talán a szárnysegédje volt az utolsó személy, akiben még feltétel nélkül megbízott. Luthen később maga is rájön, hogy hibázott, Itt kell megemlíteni, hogy Erskin, egy huszadrangú karakter a Rebels-ből (én is csak azért emlékeztem rá, mert valamikor tavaly volt egy Rebels-újranézésem) ilyen fokú karaktermélyítést kapott. Nagyon jól lett ábrázolva Mothma és Erskin viszonya, utóbbi örök hálát érez a nő felé, szerintem gyakorlatilag mentoraként mi több pótanyjaként tekint rá. Testbeszéde elárulja, valósággal összeomlik, amikor Mothma meneszti.

 

Rendkívül örvendetes volt számomra a Birodalmi Szenátus működését látni. Sajtóakkreditációk, a szenátusi irodaépület kevésbé fényűző, ám annál célorientáltabb külsőségei, a szenátori pihenőszobák, étkezdék, ahonnan nyomon követhető a plenáris ülés. A Birodalomhoz hű szenátorok fel is mondják a kötelező paneleket, szavaikban visszaköszön az elmúlt évek propagandája a ghormani helyzetet illetően. A Birodalom mártírjait emlegetik. Valószínűleg Syril is több posztumusz plecsnit kap. Mindeközben megérkezik a Bail által küldött három személy is, akik egymást sem ismerik.  Ahogy már írtam, Mothma és a lázadók szerencséje az volt, hogy nem épp a legkompetensebb BBI-tisztek voltak döntési pozícióban aznap. Szegény Lagret véletlenül csöppen az események sűrűjébe (nem biztos, hogy Grandi jobb lett volna, az első évadban ő sem tűnt sokkal kompetensebbnek). Soha nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, itt pláne nem. Van két információ: Mothma nem ment haza, ráadásul a poloska bedöglött. A BBI szó szerint megvárja a reggelt és nem csinál semmit. Ezt a két dolgot Lagret egyszerűen nem kapcsolja össze. Most képzeljük el, ha Partagaz vagy Yularen lett volna akkor a döntéshozó (persze ők ennél magasabb szinteken mozognak). Mothmát már az éjfél beállta előtt letartóztatták volna. A BBI-s csaj, Beska érthetetlenül amatőr (lehet Lonni a legrosszabb emberét küldte szándékosan, bár akkor meg közölhette volna, melyikük az). Charvalt csak azért nem sajnáltam jobban, mert alapszabály, hogy soha engedünk magunkhoz ilyen közel egy potenciális ellenséget, és miután gyanakodni kezdett, ennek a felfogásnak ösztönből működnie kellett volna. De ugyanilyen inkompetens Kloris, aki mintha kótyagos lett volna. Nem hiszem, hogy Mothma beszéde megérintette volna, inkább csak tanácstalannak tűnt, hogy mi is most a teendője. Ez Mothma szerencsenapja volt.

 

Palpatine politikai tőkéje még 20 év után is a Klónháború "győzelméből" táplálkozott. A Galaxis népe annyira rettegett egy újabb háborútól, hogy a békéért és a rendért cserébe önként feláldozta szabadságjogait szépen sorban, egymás után. Mindig csak egy kicsivel lett rosszabb. És miközben a Birodalom azért már egyre többször kimutatta a foga fehérjét, ez Palpatine személyét nem érintette. Ő volt a Békehozó, aki lezárta a véres háborút és véget vetett a Régi Köztársaság hányattatásainak és instabil korszakának. Ha atrocitások is történtek, az soha nem volt hatással az Uralkodó legitimitására. A korrupció, a hozzá nem értés, a hatalommal való visszaélés az alsóbb szintekről jött, egyes gyarló és rossz szándékú birodalmiak tettei okán, akik az Uralkodó jóhiszeműségét kihasználták, és mindezt a tudta nélkül tették (lásd Rylanz megjegyzését). Palpatine még egy olyan súlyos és égbekiáltó gaztettet is leválasztott a személyéről és a nevével fémjelzett hatalomgyakorlási rendszerről, mint a Kamino elpusztítása, ahol Rampart lett a bűnbak. Palpatine, mint a Galaxis uralkodója felülemelkedett a mindennapi politikai torzsalkodásakon. Az ő személye kikezdhetetlen volt, ha valaki hivatalos úton kritizálta is a Birodalom tetteit, soha nem magát a Császárt, aki pedig az egésznek a mozgatórugója. A különböző ellenőrzési, és kétes hatékonyságú szenátusi bizottságok birodalmi tiszteket idéztek be egyes ügyek mentén. Általánosan a rendszer kritika alá nem eshetett. Palpatine nem volt számon kérhető, az ő személye volt a galaktikusi status quo, a megkérdőjelezhetetlen autoritás. Ezt a tabut döntötte le beszédével Mothma, aki a népirtással nem a Birodalmat, ezt  a megfoghatatlan monstrumszervezetet vádolta, hanem magát az Uralkodót, aki saját képére formálta a Galaxist. Palpatine mint a Galaxisra rátelepedő sötét árny. Merő blaszfémia és felségsértés ez, szerintem ha tehette volna, sok acsarkodó, hörgő szenátor széttépte volna ott helyben Mothmát. Meglepett, hogy a házelnök nem keverte le a beszédet, akár alkotmányellenes módon is.

 

Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette. Mondta Padmé jó másfél évtizeddel korábban. 

 

Így szökken hát szárba a szabadság... tiltakozó acsarkodások közepette. Mondhatnánk most mi Mothma beszédét hallgatva.

 

Lagret későn kapcsol, csak nagy nehezen sikerül az áramellátást megszüntetni, de már megtörtént az elképzelhetetlen: Mothma kimondta Palpatine császár, mint a népírtás fő felelősének nevét. Meg kell említeni a kisemberek itteni szerepét is. A két technikus, akik passzivitásukkal szabotálják Mothma gyors lekeverését. Ez a polgári ellenállás lényege egy diktatúra esetében. Nyilván az egzisztenciális és a fizikai megsemmisülés félelme miatt a nyílt ellenállás nem lehetséges. Ám a diktatúrák azért működnek sikeresen mert az állampolgárok buzgón, a szükségesnél jobban engedelmeskednek. Márpedig itt a paszivitás, az éppen elégséges, de nem túlzó erőbefektetés az ellenállás egy formája. Ezt a két technikus jól megoldotta. Elvégezték a munkájukat, nem szabotálták, hogy az a fickó teljesítse a hatalom parancsát... de nem is segítették. 

 

A menekülés feszültségét kellő mértékben adagolták. Nagyon tetszett, hogy Mothma őszintén megretten a gyilkosságoktól. Ő eddig nem ehhez volt szokva, és most láthatja milyen is a felkelés élete alulnézetből. Cassian hidegvérűsége az ami alkalmassá teszi az ilyen feladatokhoz, miközben Erskin is hasznos volt. Megkezdődik Mothma életének új szakasza egy addig számára teljesen ismeretlen közegben. Annyira átjött képernyőn is, hogy mennyire idegen, oda nem illő az ő jelenléte a menedéklakásban. A sérült, koszos, megcsömörlött alakok és a lepusztult berendezések mellett az ő, még ziláltan is fenséges megjelenése teljesen elüt. Egy légtérben Cassian és Mothma. Párhuzamos lázadásuk most egy pillanatra összeért, keresztezte egymást. És Mothma elég rápillantani Andor arcára, hogy konkrétumok nélkül is lássa, a férfi mi mindenen mehetett keresztül. A köszönet nyilvánítás itt rendíkvül kifejező volt, egyáltalán nem hatott üres, sablonos szólamnak. Felmerült bennem, mi lesz ezután Perrin sorsa? A ghormani atrocitással kezdődő események forgatagában Mothmának mintha eszébe sem jutott volna a férfi.

 

Aztán voltak még a rövidke szegmensek. Wilmon kijutott a Ghorman poklából új barátnője segítségével. Ez a megoldás annyira nem tetszett. Bix eldöntötte Cassian örök dilemmáját és kettejük sorsát rövid búcsúvideójában. Minden bizonnyal hatottak rá az Erő-gyógyító szavai. Ezzel gyakorlatilag kényszerpályára állította Cassiant, amely elvezet majd a férfi halálához, de a Galaxis megváltásához is. Rendkívül tetszetős, hogy K-2SO akkor lép be Cassian életébe, amikor egyedül marad. Nincs már életben az anyja, Brasso, Bix távozott, míg Bee hátra maradt (róla én is megfeledkeztem). A rész végére még jutott az egyre szimpatikusabb Vel és egy régi ismerős, Melshi is. Kicsit úgy éreztem Mothma kimenekítése után némileg leült a rész. és inkább gyors lezárásokat és nyitányokat kaptunk.

 

Ez a háromrészes történetszál méltán vonul be a Star Wars legfényesebb pillanatai közé.

[Ody Mandrell]

9 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Ő eddig nem ehhez volt szokva, és most láthatja milyen is a felkelés élete alulnézetből.

Mon a szemünk láttára dobja el régi életét és vedlik át Lázadó vezérré. Ezt az átmenetet vizuálisan is remekül tálalták.

 

A beszéde után még szenátusi díszben.

 

Amint kilép Cassiannal a kapun, jelképesen ledobja a köpenyét, ami az addigi színlelésének és életének végét szimbolizálja.

 

 

Az egyszerűbb bőrkabát pedig a partizán lét első látható szinonimája.

[Darth Sky]

Bár eddig sem volt gondom a sorozattal, úgy érzem, ebben a történetszálban tetőzött be igazán, katartikus kereteken belül. Brutálisan intenzív érzelmi hullámvasút az egész. Ez pedig az az epizód, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Nálam a sorozat eddigi legjobb darabja, noha az előző epizód is versenyre kelhetne vele. Az emocionálisan baromi megrázó ghormani borzalmak és Mothma beszéde, majd kimenekítése két eltérő, mégis egyaránt zseniálisan bemutatott aspektusból juttatta csúcsra a sorozat eddigi sztoriszálait: a Birodalom aljasságának fokozódó gátlástalanságát, a Lázadók Szövetségének életre hívását, és Mon Mothma karakterének kiteljesedését. Mindezt olyan hangulat-, világ- és karakterépítés keretein belül, hogy azt tanítani kellene. A gondolataim kavarognak, és még emésztenem kell a látottakat (amin nem segít az irdatlan, heti három részes tempó), így az írásom is csapongó lesz, de pár gondolatot szerettem volna írni.

 

Kezdjük mindjárt a remek szimbolikával a nyitányban: a sötétség rátelepedett a Szenátusra, amelynek addig nyugodt tükörképét pár pillanat alatt megsemmisíti az eső - ugyanígy: az eddig látszólag nyugodt szenátusi kedélyeket is pillanatok alatt fogja feldúlni Mothma beszéde, amellyel egyúttal az addigi álcája is a nyugodt vízfelszínhez hasonlóan szertefoszlik. Bár még sötétség uralkodik, közeleg az új hajnal. Apróság, de tetszett. Bail Organa kapcsán bíztam benne, hogy nem a korábban látott cameo kedvéért cserélték le Jimmy Smitst - ami szerencsére igazolást nyert, miután megkerülhetetlen szereplő volt Mothma kimenekítése kapcsán a jelen epizódban. Enyhén szólva sem kedvelem a színészcseréket, de Benjamin Bratt kellően gyorsan megteremtette azt az illúziót, hogy ő Organa - szerintem hiteles volt a szerepben. A gesztusaival, hangsúlyaival, és azzal a nyugodt erővel, ami a karakter lényegi vonása. Szívbemarkoló volt látni Bail és Mon Lázadásban kiteljesedő barátságát, és a coruscanti búcsújukat, függetlenül attól, hogy fognak még találkozni.

 

Dasi Oran, a Ghorman szenátorának birodalmi abuzálása vérlázító volt, különösen az előző részben látott gyomorforgató rémtettek fényében. A többi szenátor szó nélkül tűrte a látottakat, ami egyértelmű jele a Birodalom rémuralmának egyre közeledő kiteljesedésének: már azok sem szólalnak fel, akik szívük szerint megtennék - félnek a birodalmi megtorlástól. Vagy a személyes következményektől, vagy attól, hogy hazájuk is a Ghorman bolygó sorsára jut. Ez a passzivitás iszonyúan nyomasztó, és tökéletesen illusztrálja, hogyan működik a félelem politikája: nem mindig a közvetlen erőszak a leghatásosabb fegyver, hanem az, amikor az emberek önként hallgatnak. Persze ironikus, hogy végső soron a Birodalom épp ezekkel az egyre drasztikusabb terror eszközökkel generálja a későbbi bukását. Hiszen minden egyes túlkapás újabb szikrát jelent a lázadás tüzéhez.

 

Szépen bemutatták a birodalmi propaganda Szenátus szintű működését: az álnok ghormaniak érthetetlen, provokatív módon szembeszálltak a birodalmi hazafikkal, akik közül jó néhányan az állatias támadás áldozataivá lettek... Félelmetes, mekkora szakadék tátong a valós események, és a Galaxis átlagpolgárai számára megírt valóság között, ahogy arra Mon is utalt. És hány milliárd polgárt fertőzhet meg a manipulatív és hazug propaganda. Ahogy a Jedikről szóló hazugságokat is sokan elhitték, az elesett ghorok kapcsán is méltatlan lesz a hagyatékuk a kollektív emlékezet egy részében. 

 

Mon Mothma kimenekítése hangulatilag, érzelmileg és az izgalmakat tekintve is baromi erős szekvencia lett. Ami azért is nagy érdem, mert a végkimenetel nem lehetett kétséges. Mégis feszülten vártam, hogy Andor sikerre vigye a mentőakciót. Túlzás nélkül, a nő életével együtt a Lázadók Szövetségének általunk megismert léte, és a Galaxis sorsa forgott kockán. Cassian ezzel másodízben is történelemformáló hatást gyakorolt a Galaxisra a Halálcsillag terveinek megszerzése mellett. Amit a sorozat Mon Mothma karakterével művel, arról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az Ep6-ban egy jellegtelen mellékszereplő volt, amelyen a későbbi művek sem sokat javítottak - függetlenül a karakter történetbeli fontosságától. Az Andor viszont ténylegesen életre keltette őt. Amihez elengedhetetlen volt Genevieve O'Reilly kiváló játéka. Szerintem hibátlan a szerepben. Bár jó néhány erős színészi teljesítmény jelen van a sorozatban, nálam egyértelműen ő viszi a pálmát. Tökéletesen visszaadja ennek a szenátornőnek - a Lázadók Szövetsége majd az Új Köztársaság későbbi vezetőjének - valamennyi érzelmi állapotát az eddig bemutatott, nem éppen szűkös skálán. A belső tusáját, a félelmeit, a megfelelni akarását, a gyötrődését, és mindazt a küzdelmet, amit a Birodalommal való (eddig) rejtett szembenállása okozott. A szenátusi beszéde nem pusztán zseniális, de önmagában véve is felszabadító volt - Mothma évek óta készülhetett erre. Bár hatalmas célkeresztet rajzolt a homlokára a Birodalom számára, mégis: megkönnyebbülése látványos és átérezhető volt. A majd két évtizednyi színlelés után végre önmaga lehet. Már az is kisebb csodával ér fel, hogy ennyi ideig tartotta magát (a családi és politikai drámák ellenére), nem őrölte fel a lelkét a Birodalommal való szembenállás. Remekül ábrázolták a vívódását, amikor döntenie kellett, hogy a Lázadás ügyéért sok esetben ijesztően pragmatikus Luthen, vagy a megbízható és elvhű barát, Bail "osztagát" választja-e. A "Jelenleg tőled félek a leginkább" kijelentés beszédes volt. Érthető okokból nem volt egyszerű Mon dolga, és nem sokon múlt, az események kedvező alakulása. Kíváncsi vagyok, Bail csapatába hogy sikerült beszivárognia az ellenségnek. Alapból tudniuk kellett, hogy a szenátornő bizalmasa segíthet neki elhagyni a városbolygót. Valószínűleg Lonni direkt vállalta el a feladatot a beépüléssel, hogy aztán informálhassa róla Luthent, ha helyzet van.

 

Bix kikerülését a képből elegánsan oldották meg. Amikor Cassian ott akarta hagyni szerelméért a Lázadás ügyét, már sejtettem, hogy paradox módon éppen ez lesz a kiváltó oka annak, hogy nem lesznek együtt. Mert Bix bár ugyanúgy szereti Cassiant, mint a férfi őt, mégis képes félretenni önös boldogságát a nagyobb jó - jelen esetben a Lázadás - érdekében. Cassian hiába fejlődött sokat pár évvel korábbi önmagához képest, ami az ügy melletti elhivatottságát illeti - ahogy az az utóbbi részekben is egyértelmű volt, számára még mindig Bix az első, aminek minden más célt alárendel. Ezt a nő is belátta, és képes volt meghozni a kemény döntést, mindkettejük helyett. Az is felmerült bennem, hogy ha már Bix meghozta a nehéz döntést, esetleg öngyilkos lesz. Annak érdekében, hogy Cassian biztosan ne keresse (ugye a húgát is elszántan kereste, hosszú évek távlatából is), és a Lázadás legyen fókusza egyetlen tárgya. Noha az is lehet, hogy a gyász pont, hogy letaszította volna Andort az ösvényről. Minden esetre, az öngyilkosságra is fel voltam készülve - a kínzás, a nemi erőszak kísérlet és a traumákat feldolgozandó drogozás mellett beillet volna Bix drámájának sötét tónusába. Ha a nő esetleg a Cassiannel közös gyermekét várja, akkor még érthetőbb, miért nem végzett magával, és döntött a távozás mellett. Bár Bix józan ítélőképessége, és a Lázadás iránti elkötelezettsége nem tudom, mennyire engedi meg neki a gyereket. Ha az a célja, hogy Andor igazán elkötelezett lázadó legyen, miért menne bele a gyerekvállalásba? A lelépése miatt (a történeti okokat félretéve) még inkább érthető az, hogy Cassian és Jyn között miért nem alakul ki semmi később: a férfi hitt abban, hogy egy nap visszatér hozzá Bix, majd a Lázadók győzelme után boldogan élnek, amíg... Ez még inkább fokozza Cassian scarifi önfeláldozásának súlyát.

 

Az általunk ismert K-2SO színre lépését is jól oldották meg. Az "átprogramozása" hiteles volt. A jelenet dinamikája remekül adta vissza a feszültséget: bár tudtuk, hogy végül Cassian hű társa lesz, mégis átjött, mekkora kockázattal és nehézséggel jár egy birodalmi droid áthangolása – főként egy ennyire fejlett, harcra optimalizált típusé. Éles kontrasztot alkot a szenvtelen, hideg, katonai protokoll szerint működő terminátor és a későbbi, derűsen humorizáló, mégis mélyen hűséges K-2SO között.

 

Összességében, nálam ez a történetszál bekerült nemcsak a sorozat, de a teljes újkori Star Wars legerősebb órái közé. Drámai súly, karakterdráma, történeti jelentőség, szimbolika, színészi játék, rendezés, és hangulat – mind a helyén. Ha valaki azt kérdezné, mit tud adni a Star Wars az űrcsatákon és fénykardokon túl, akkor ezt a hármast, azon belül is a jelen epizódot mutatnám meg neki. Várom az utolsó felvonást!

[Ody Mandrell]

31 perccel korábban, Darth Sky írta:

A lelépése miatt (a történeti okokat félretéve) még inkább érthető az, hogy Cassian és Jyn között miért nem alakul ki semmi később: a férfi hitt abban, hogy egy nap visszatér hozzá Bix, majd a Lázadók győzelme után boldogan élnek, amíg... Ez még inkább fokozza Cassian scarifi önfeláldozásának súlyát.

Azért a film végén már érezhető volt a vonzalom Cassian és Jyn között. Igaz, nem csókolták meg egymást, de amikor mennek le a liften a scarifi toronyból, ott nagyon úgy néznek már egymásra, mint a szerelmesek. Ki tudja még mi történik a RO-ban látott eseményekig, talán az is közrejátszott Cassian viselkedésében.

 

34 perccel korábban, Darth Sky írta:

Az általunk ismert K-2SO színre lépését is jól oldották meg. Az "átprogramozása" hiteles volt. A jelenet dinamikája remekül adta vissza a feszültséget: bár tudtuk, hogy végül Cassian hű társa lesz, mégis átjött, mekkora kockázattal és nehézséggel jár egy birodalmi droid áthangolása – főként egy ennyire fejlett, harcra optimalizált típusé. Éles kontrasztot alkot a szenvtelen, hideg, katonai protokoll szerint működő terminátor és a későbbi, derűsen humorizáló, mégis mélyen hűséges K-2SO között.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy úgy rángatózik ott lekötve, mint Anakin vagy Frankenstein szörnye.  

[Yoda József]

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Azért a film végén már érezhető volt a vonzalom Cassian és Jyn között. Igaz, nem csókolták meg egymást, de amikor mennek le a liften a scarifi toronyból, ott nagyon úgy néznek már egymásra, mint a szerelmesek. Ki tudja még mi történik a RO-ban látott eseményekig, talán az is közrejátszott Cassian viselkedésében.

Azért így a Bix-szel való kapcsolat fényében jól jött ki, hogy nem volt köztük csók a végén.

[Pildi]

15 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Már az eleje szívszorító volt, ahogy elviszik Dasi Orant, a leigázott világ szenátorát. Ahogy mondta: a Ghorman után ti következtek (és itt mintha egy pillanatra ránézett volna Organára, mintegy felsejtve az Alderaan sorsát). Ez nagyon jól reflektált valóságunkra is, Martin Niemöller híres soraira: Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. És így tovább...

Pontosan ez jutott az én eszembe is, ez a mondat, ami nem csak réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, hanem a mi világunkban ma is aktuális. 

 

15 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Palpatine politikai tőkéje még 20 év után is a Klónháború "győzelméből" táplálkozott. A Galaxis népe annyira rettegett egy újabb háborútól, hogy a békéért és a rendért cserébe önként feláldozta szabadságjogait szépen sorban, egymás után. Mindig csak egy kicsivel lett rosszabb. És miközben a Birodalom azért már egyre többször kimutatta a foga fehérjét, ez Palpatine személyét nem érintette. Ő volt a Békehozó, aki lezárta a véres háborút és véget vetett a Régi Köztársaság hányattatásainak és instabil korszakának. Ha atrocitások is történtek, az soha nem volt hatással az Uralkodó legitimitására. A korrupció, a hozzá nem értés, a hatalommal való visszaélés az alsóbb szintekről jött, egyes gyarló és rossz szándékú birodalmiak tettei okán, akik az Uralkodó jóhiszeműségét kihasználták, és mindezt a tudta nélkül tették (lásd Rylanz megjegyzését). Palpatine még egy olyan súlyos és égbekiáltó gaztettet is leválasztott a személyéről és a nevével fémjelzett hatalomgyakorlási rendszerről, mint a Kamino elpusztítása, ahol Rampart lett a bűnbak. Palpatine, mint a Galaxis uralkodója felülemelkedett a mindennapi politikai torzsalkodásakon. Az ő személye kikezdhetetlen volt, ha valaki hivatalos úton kritizálta is a Birodalom tetteit, soha nem magát a Császárt, aki pedig az egésznek a mozgatórugója. A különböző ellenőrzési, és kétes hatékonyságú szenátusi bizottságok birodalmi tiszteket idéztek be egyes ügyek mentén. Általánosan a rendszer kritika alá nem eshetett. Palpatine nem volt számon kérhető, az ő személye volt a galaktikusi status quo, a megkérdőjelezhetetlen autoritás.

Nagyszerű összefoglalása egy diktatúra kiépülésének, és annak a pszichológiája, miért mennek bele önként sokáig sokan ebbe a játékba, miért nem tiltakoznak többen ellene, miért száll sírba a szabadság tapsvihar közepette. Sajnos itt is megvan a párhuzam a mi valós életünkkel is. 

[Pildi]

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Azért a film végén már érezhető volt a vonzalom Cassian és Jyn között. Igaz, nem csókolták meg egymást, de amikor mennek le a liften a scarifi toronyból, ott nagyon úgy néznek már egymásra, mint a szerelmesek.

Korábban nekem is voltak ilyen gondolataim, de az Andor fényében ma már inkább úgy gondolom, hogy Cassian Bix-et szerette igazán, és ha nem hal meg a Scariff-en, akkor megkereste volna.

Jynt és Cassiant a közös küldetés, a kezdeti bizalmatlanság után a nagyon erős bizalom, az egymásra utaltság és a halálos veszély hozták össze ennyire gyorsan. Nem is tudom, lehet-e ezt az érzést szerelemnek nevezni, hiszen nem az a fajta kémia van mögötte, ami normál körülmények között a szerelmeseket jellemzi, hanem inkább a sorsközösség ereje, hogy a lehetetlen küldetést sikerült teljesíteni, amibe Jyn az apja miatt, Cassian meg a lázadás győzelme miatt ugrott bele, s ami után maguk nem menekülhetnek, de legalább a halálban egymásba tudnak kapaszkodni. Kicsit tényleg olyan, mintha egymásba szerettek volna, de közben nem egészen olyan. Viszont a legnagyobb ajándék, amit abban a kilátástalan helyzetben jutalmul az önfeláldozásukért kaphattak, hogy nem egyedül kellett meghalniuk, ott voltak egymásnak.

[Dzséjt]

2 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Bár Bix józan ítélőképessége, és a Lázadás iránti elkötelezettsége nem tudom, mennyire engedi meg neki a gyereket. Ha az a célja, hogy Andor igazán elkötelezett lázadó legyen, miért menne bele a gyerekvállalásba?

Ha Bix esetleg terhes, az egyáltalán nem biztos, hogy tudatos döntés hatása, hanem inkább annak az eredménye, hogy megesik az ilyen. Ugyanígy kétlem, hogy Hera, Bey vagy Leia tervezetten lett terhes a háború közepén (különösen Bey és Hera), illetve az utóbbi esetben annak végén. Ezek az emberek sokszor unalmas és stresszes életet élnek. Akár az Atollonon, akár a Yavin IV-en, akár a Hoth-on, nem lehet mindig mindenkit lekötni. A legtöbb ember, ha nincs vészhelyzet vagy nem küldik őket missziókra, unatkozik. Még a kötelező, de hamar rutinszerűvé váló feladatok elvégzése, mint teszem az a járőrözés vagy őrködés, fegyvertisztítás, konyhaszolgálat, karbantartás is unalmas lehet. A stressz meg állandó partner, hisz bármelyik bázison beüthet az, hogy a Birodalom megjelenik az égen.

A szex pedig jó unaloműző és stresszoldó. Ha ott a párod, akkor még olyan macera sincs, mint olyasvalakinek, aki egyedül él. És kétlem, hogy az Otthon 1-en, az Echo Bázison, a Chopper Bázison vagy bármelyik másik, titkos lázadó bázison lennének olyan drogériák vagy gyógyszertárak, ahol rendszeres lenne az óvszer vagy a fogamzásgátló gyógyszerek ellátása. Persze vannak más orvosi módszerek és eszközök, de azok sem biztos, hogy hozzáférhetőek egy lázadó bázison, s bár a férfi is tehet ez ügyben, hát mondjuk úgy, a reflex ilyen helyzetben könnyen kihagyhat. A lényeg, hogy a lázadás soraiban lévő párok valószínűleg sokat szexelnek, ellenben a védekzés lehetőségei számottevően korlátozottabb, mint normális életkörülmények között. Nem is véletlen, hogy kábé az összes ismert lázadó páros női tagja teherbe esett a polgárháború vége előtt, és többségük meg is szület a gyerekét. Hera Jacent, Bey Poe-t. És bár Ben már a háború lezárásnak napján született, amikor megfogant, még kilenc hónapora volt a jakkui csata - igaz, Leia már nyugodtabb körülmények között élhetett, mint a Bázis 1 vagy az Echo Bázis idején, de pont emiatt könnyen lehet, hogyha Hant nem karbinálják majdnem egy évre, Ben lehet előbb látta volna meg a napvilágot.

És ki tudja, hány lázadó baba született akárcsak a polgárháború öt évében, vagy az azt megelőző években. A valóságban, amikor a US Navy először engedett nőket szolgálni anyahajón, a három hónapos kiküldetés végére mind az öt terhes volt. És bár a Bázis 1 nem anyahajó, itt sem jöhet-mehet akárki (Draven szerintem csak elnéző volt Cassiannal,, kivételezett helyzetben lehet, mert már sokszor bizonyított és sokat tett a lázadásért, de kétlem, hogy ugyanezt engednék például a frissen érkezett Melshinek). Már pusztán az a tény, hogy a bázisnak rejtve kell maradnia, kizárja, hogy sokakat elengednének csak úgy, akik ismerik a koordinátáit. Később pedig a lázadók java már valóban össze volt zárva anyahajókon, amikor a Birodalom a Bázis 1 és az Echo Bázis között végigüldözte őket a Galaxison, majd a hoht-i csata után újra ez lett a felállás. Szóval megkockáztatom, hogy a Szövetségnek egy ponton okozott fejtörést a babakérdés. Például, amikor az amúgy is szűkös pilótaállományból kiesett Bey hadnagy, vagy, amikor Syndulla tábronok, aki az egész Főnix század vezetője, szülési szabadságra ment a Lothalra.

Ha Bix szándékán kívül teherbe esett, az szerintem jól megalapozza a döntését azon túl, hogy ő maga is túlságosan nagy hatással van Cassian küldetéstudatára. Egyrészt, lehet, hogy ők a bázistól távol, viszonylag békés környezetben élnek, de ha a Birodalom befut, nekik is menniük kell. A veszély mindig ott van, a stressz jelen lesz. Szóval érthető, hogy Bix nem ilyen környezetben akarja kihordani, megszülni majd nevelni a gyerekét (ha terhes, ezt azért nem győzöm hangsúlyozni). Másrészt érthető, hogy nem mondja el Cassiannak, aki ezt hallva a Perideáról is visszahozná. Egy ilyen információval pont letérítené Andort az útról, amin ott akarja tartani.

Attól szerintem Bix-nek nem kell tartania, hogy Cass most megpróbálná úgy felkutatni, ahogy megpróbálta megkeresni a húgát. Akkor igazán nem volt más dolga. Egy, a világban céltalanul tengődő piti tolvaj volt, aki jobb híján egy általa megnevezett, valószínűleg lehetetlen küldetést próbált teljesíteni: megpróbálta megtalálni rég látott terstvérét. Ugyanakkor még ezzel együtt is élt benne a lázadó, aki harcolni akart a Birodalom elnyomása ellen, és a maga piti tolvaj módján így is tett. Na, most ez az énje szabadon szárnyalhat a Lázadók Szövetségének hírszerző századosaként (az epizód végén már Andor századosnak hívták, szóval valószínűleg az éjszaka során megkapta a Vel által emlegetett előléptetést). Itt már van helye a Galaxisban és célja, amit elérhet, és az énje kitelejsülhet. Sőt Bixnek hála lényegében a célja elérése utáni célja is van: megkeresni a nőt, akit szeret. Ez elég komoly motivációit is adhat Andornak, hogy minden beleadjon a Birodalom elleni harcban, és talán pont ezért vált ő a Szövetség egyik top ügynökévé.

 

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Azért a film végén már érezhető volt a vonzalom Cassian és Jyn között. Igaz, nem csókolták meg egymást, de amikor mennek le a liften a scarifi toronyból, ott nagyon úgy néznek már egymásra, mint a szerelmesek.

Én már a Yavin IV-en is érzek egy pillanatot. Miután Andor bemutatta a jövendőbeli Zsivány Egyest, és Jyn mondja neki, hogy nem szokott hozzá a támogatáshoz. Erre feleli Andor, hogy "üdv itthon", és akkor is van köztük egy elég komoly pillanat, ahol a tekintetük e tekintetben árulkodó számomra. Lehet nem kell szerelemnek titutlálni, de ki tudja, mivé fejlődhetett volna ez a kapcsolat, ha nem halnak meg a Scarifon. Végülis a lázadás számukra nem ért volna akkor véget, hanem folyik tovább, ők meg ott lettek volna egymásnak, összezárva a világvégi bázisokon és a csillagok közt ide-oda cikázó űrhajókon. A többit fent ecseteltem. Persze egy mesében nem kizárt az örök hűség, de az Andor pont a gyarló embereket mutatja be. Persze, mivel mindketten meghaltak a Scarifon, ez lényegtelen.

Szerkesztve: 19 órával korábban - Dzséjt

[Ody Mandrell]

2 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Én már a Yavin IV-en is érzek egy pillanatot. Miután Andor bemutatta a jövendőbeli Zsivány Egyest, és Jyn mondja neki, hogy nem szokott hozzá a támogatáshoz. Erre feleli Andor, hogy "üdv itthon", és akkor is van köztük egy elég komoly pillanat, ahol a tekintetük e tekintetben árulkodó számomra. Lehet nem kell szerelemnek titutlálni, de ki tudja, mivé fejlődhetett volna ez a kapcsolat, ha nem halnak meg a Scarifon.

Annak tekintetében vetettem fel ezt, hogy Bix elvileg vár Cassian-re. Ha rám vár életem szerelme, akkor nem flörtölök vagy zúgok bele más nőbe. Ok, eltelt egy év azóta, nem tudjuk mi status quo, de így elsőre fura.

[Bomarr]

Én az Andor előtt is plátóinak éreztem Jyn és Andor kapcsolatát és tetszett is benne, hogy nincs semmi romantika köztük, pusztán azért mert az egyikük férfi a másik meg nő.

[Ody Mandrell]

Ahogy egymásra néznek a végén az minden, csak nem plátói. 

[Bomarr]

Két ember, akik kezdik sejteni, hogy együtt fognak hamarosan meghalni. Én ezt látom. Nem látok semmi romantikus pillantást.

[Ody Mandrell]

Így is lehet nézni...

[Dzséjt]

21 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Ha rám vár életem szerelme, akkor nem flörtölök vagy zúgok bele más nőbe.

Az Andor és a Rogue One esetében szerintem abszolút irreleváns, hogy te, Ody Mandrell mit tennél.  E két mű főszereplője, Cassian Andor flörtölhet és belezúghat egy másik nőbe. Egy év hosszú idő, pláne háborúban, amikor bármelyik napod lehet az utolsó napod. Nekem már a Yavin IV-en az az érzésem, hogy a kapcsolatuk túllépett a plátóiságon. Volt köztük szikra, ami továbbfejlődhetett volna, vagy akár ki is hunyhatott volna, ha ez a két volna ott nem volna.

És számomra Bix-szel együtt sem furcsa ez. Ha egy éve nem hallott a nőről, aki elhagyta, hát bőven meggondolhatta magát vele kapcsolatban. Azt sem tudjuk (még), Cassian hgyan dolgozta fel az egészet. Mivel több ízben is hangoztatja, hogy maga akar dönteni, erre Bix a megkérdezése nélkül döntött helyette, lehet, hogy ezt zokon vette. Ez sem kizárt. hogy Bix ezzel a döntésével simán lerombolhatta az egész kapcsolatukat és Cassian soha többé nem akarja látni. Vagy egyszerűen csak Cassiannál az történt, ami az emberiség léte során már sok emberrel: bekavarnak az érzelmek. Senki sem gombnyomásra kedvel meg valakit, vagy szeret bele valakibe. Van, aki minden napot együtt tölt "élete szerelmével", aztán egyszer csak elválnak. Szóval még az is teljesen rendben van, ha Bix vár rá, de Cassian érzelmei a távolság és a tudatlanság miatt elhalványulnak, míg az életébe belépő, Bixre néhány aspektusból hasonló nő felé felerősödnek.

[Ody Mandrell]

3 perccel korábban, Dzséjt írta:

Ha egy éve nem hallott a nőről, aki elhagyta, hát bőven meggondolhatta magát vele kapcsolatban. Azt sem tudjuk (még), Cassian hgyan dolgozta fel az egészet.

Erről írtam fentebb:

41 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Annak tekintetében vetettem fel ezt, hogy Bix elvileg vár Cassian-re. Ha rám vár életem szerelme, akkor nem flörtölök vagy zúgok bele más nőbe. Ok, eltelt egy év azóta, nem tudjuk mi status quo, 

Tehát lehet bármi, az is amit Te írtál. Mielőtt kimagyaráznád, okoskodnál, stb. legalább értelmezd amit írtam.  

 

6 perccel korábban, Dzséjt írta:

Az Andor és a Rogue One esetében szerintem abszolút irreleváns, hogy te, Ody Mandrell mit tennél.

Komolyan? Ezt eddig 500x lehetett volna az orrod alá dörgölni amikor azzal jöttél, hogy te mit tettél volna bizonyos helyzetekben. 

[Dzséjt]

34 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Tehát lehet bármi, az is amit Te írtál. Mielőtt kimagyaráznád, okoskodnál, stb. legalább értelmezd amit írtam.  

Miért kéne itt kimagyaráznom vagy okoskodnom? Nem a te ellenvéleményed ellen voltam, hanem egyetértettem veled. Csak azt írtam le, hogy nekem miért nem fura még Bix jelenlétével együtt sem. Pont azért, amit te írtál, mert a status quo nem ismert.

 

36 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Komolyan? Ezt eddig 500x lehetett volna az orrod alá dörgölni amikor azzal jöttél, hogy te mit tettél volna bizonyos helyzetekben. 

És miért nem tetted meg? Én sem először tettem meg, más is megtette már, és szerintem téged sem akadályozott senki.  

[Ody Mandrell]

2 perccel korábban, Dzséjt írta:

Miért kéne itt kimagyaráznom vagy okoskodnom? Nem a te ellenvéleményed ellen voltam, hanem egyetértettem veled. Csak azt írtam le, hogy nekem miért nem fura még Bix jelenlétével együtt sem. Pont azért, amit te írtál, mert a status quo nem ismert.

 

Nem úgy tűnt....  Sorokon keresztül magyaráztad, hogy nem számít mit tennék, és Cassian különben is ezerféle úton léphet kapcsolatba egy másik nővel, mert! 

 

Néha azért meg tudom érteni @Frenkie-t.  

[Dzséjt]

Már megérte.