Darth Revan9

Tökéletesen megfogalmaztad az én félelmeimet is. Természetesen megvan a helyük a realisztikus, más tónusú Star Wars alkotásoknak is, mint az Andor. Ez az univerzum sokszínű, és sokféle történetnek adhat helyet, amiben mindenki megtalálja a maga kedvencét. Azt viszont nem szeretném, hogy az Andort méltató hangok idővel egy olyan folyamatot indítsanak meg, mely révén ez a realisztikus, földhöz ragadt stílus lesz uralkodóvá a Star Wars-ban. Persze ezt most nehéz elképzelni és az előkészületben lévő mostani alkotások nem valószínű, hogy az Andor szellemiségét követnék. Viszont nem nagyon szeretném - személy szerint, hogy mondjuk 5-10 évvel később mégis realista "gritty" hangulat legyen uralkodó az akkor elkészülő sorozatokban és filmekben.

Star Wars: Csillagfény hadművelet A második sorozat második gyűjteményes kötete a 7-11. számokat tartalmazza. A 7-8. szám a Tarkin akarata, a 9-11. szám pedig a Csillagfény hadművelet című történeteket. Összességében véve egy kicsit visszafogottabbnak éreztem ezt a kötetet az erős indítás után. Talán azért, mert Soule tudta, jó sokáig el kell húzni az V. és a VI: részek közötti események elbeszélését 2023-ig. A 7-8. szám jobban bemutatja Ellian Zahrát, a felkelők új ellenfelét. Tarkin mentoráltjaként jelentős eredményeket ért el, de nem sokkal az első Halálcsillag pusztulása előtt hibát követett el egy missziója során. Nem hozta el az egyik bűnöző vezér fejét, Zahra csupán egy hasonmást semmisített meg. Nem tudom, hogy Burnium Ro nevének van-e köze Marchion Ro-hoz, esetleg csak felvett név. Visszatérve a jelenbe Zahra személyesen vezet csapást Leiáék ellen és a fedélzetre szállva majdnem meg is öli a hercegnőt, csak Luke közbelépése akadályozza meg. A következő sztoriszálban a felkelők megpróbálják megoldani a feltört kódok ügyét és egy régi droidot, valamint egy ősi nyelvet használnak fel, hogy új kódokat hozzanak létre a flotta tagjainak. Needle feláldozza magát, hogy a Corouscantról megszerezzék a droidot. Az ősi egység üzemeltetése nehéz, Lobot segítsége kell, csakhogy egy ponton fennállt a veszélye, hogy ez Lobot életébe kerül. Lando ekkor szembekerül a felkelőkkel és elveszti a bizalmat bennük. Leia sem örült, hogy Lobot életét ilyen mértékben kellet kockáztatni, kis híján fel is áldozták. Eközben a Csillagfény osztag vívja a saját harcát, melynek eredményeképpen Shara Bey fogságba esik. Leia és a felkelés nehéz helyzetének árnyalása érdekes volt. [/spoiler] Jónak, jó volt, de nem volt mindig olyan feszült és izgalmas a sztori, mint az indulásnál. Itt-ott leült egy kicsit és vontatott lett. Ennek ellenére így is sikerült egy nagyon drámai helyzetet összehozni, mely jól kiemelte a lázadás kétségbeejtő helyzetét. Négyes.

A zene mesés lett.

Nem Sithek vannak a háttérben? Nem vennék rá mérget.

Én is erre gondoltam, amire Bence is. Talán az idegen Jedik szerepelni fognak. De úgy tudom az Acolyte 1. évada elég nagy eséllyel 2024-ben startolhat. A Köztársaság Fénykora 3. fázisa emlékeim szerint 2023 év végén startol. Szerintem meg akarják hagyni a feszültséget a regényeknek és a képregényeknek is, így nem látok arra komolyabb esélyt, hogy 2024-ben az Acolyte első évadában bármelyik regény, vagy képregény szereplő felbukkanjon. Talán tényleg egy későbbi második, vagy harmadik évad során...

Szerintem nem fognak szerepelni Köztársaság Fénykora regényben a pletykált Jedi főszereplők. Úgy tudom, kb. 100 évvel játszódik az Acolyte a Baljos árnyak előtt. A Köztársaság Fénykora harmadik, zárófázisa nem valószínű, hogy ebbe az időszakba ugrik.

John Flanagan: A lángoló híd A Vadonjáró tanítványa második része igyekszik emelni a téteket. Természetesen csak annyira, és olyan mértékben, mely egy tizenéveseknek szóló kaland fantasytól elvárható. Gyorsan és pörgősen zajlottak az események. Evelin szimpatikus szereplő, a vele kapcsolatos fordulat nem volt annyira meglepő, de tetszett. Morgarath nem volt kiemelkedő gonosz, inkább olyan átlagosnak mondanám. Persze a terve veszélyes volt és be is válhatott volna, ha nincsenek Will és a barátai. A harcok és összecsapások rendkívül élvezetesek lettek. A függő vég feszültséget teremtett a könyv végén. Morgarath miatt egy fél csillagot még levonok, így négy és fél, viszont változatlanul nagyon jó folytatás. Ez a sorozat kiváló választás kezdő fantasy olvasóknak és fiataloknak, akik e könyvek révén megszerethetik az olvasást.

És azok a "Sith-istenségfélék", melyekről szintén a Köztársaság Fénykora indulása előtt pletykáltak?

Aphra második sorozatából a harmadik gyűjteményes kötet a Fejvadászok Háborúja, a negyedik a Vörös uralom szálhoz kötődik. Az ötödik a Hidden Empire-hoz kötődik?

Nem kizárt, hogy némely kötetnél én is egyet fogok érteni. Kezdem úgy érezni, hogy már túl sok van az eredeti trilógia körül játszódó sztorikból. Vaderből meg pláne. A Sith sötét szíve is elsősorban az összekötések miatt lett kiemelkedő, meg persze amiatt, hogy Vadert olyan helyszínekre küldték, olyan helyzetekbe keverték, amiket látni akartam.

Ezek szerint később laposodni fog a széria. A kezdés pedig nagyon erős volt. Akkor, ahogy sejtettem, az, hogy el akarják húzni ezt a négy szériát A Jedi visszatér 40 éves évfordulójáig rájuk is nyomja a bélyegét. Vagyis, gondolom érződik majd a rétestészta effektus.

Nekem tetszett, úgyhogy nem volt okom rá, hogy felülbíráljam a fordítást.

Felemás érzést keltett ez az utolsó rész. A klónok háborúja zárása sokkal jobb lett, mint az Ahsoka regény visszaemlékezései. Ezért ott meg tudtam bocsátani azt, hogy eltértek, mert egy sokkal jobb verziót mutattak be mozgóképben. Itt sajnos nem ez történt. Ami tetszett az az epizód eleje volt, Padmé temetése, Ahsoka és Bail ottani találkozása. Az jobb lett, mint a regényben. Minden más sajnos jóval gyengébb lett a részben. A radaai események ábrázolása kapkodó és gyenge lett. Nem tudtam átérezni a drámai helyzetet. Ez E. K. Johnstonnak az Ahsoka című regényben sokkal, de sokkal jobban sikerült. Nem tudom, ki ez az inkvizítor, most akkor ő a Hatodik Fivér, vagy egy másik karakter. Viszont nem volt nagy szám. Túl gyorsan elintézte Ahsoka. Ahogy leeresztett, mint egy lufi, az meg egy vicc kategória volt. A kinézete egyébként menő volt. A zenei aláfestés is szép lett. Összességében viszont hármasnál jobbat nem tudok adni erre a részre, és a hármast is a nabooi események és az amúgy egyébként jó szívem miatt kapja meg.

Érdekes rész volt. Viszonylag jó, de semmi több. Megtudtuk, hogy Anakin akaratlanul hogyan biztosította be Ahsoka túlélését a 66-os parancs idejére. Az előző epizódokhoz képest visszafogottabb, olyan négyes szintű volt.

Fejvadászok: A galaxis legjobbjai Ethan Sacks sorozata egy újabb olyan széria, mely az V. és a VI. részek között játszódik és a fejvadászokat helyezi a középpontba. Egészen pontosan Beilert Valance-t, a kiborg fejvadászt, aki először még a 70-es, 80-as években lépett színre és az új kánon átvette. Most igyekeznek őt is újra felfuttatni. És úgy tűnik sokkal több szerepet is szánnak neki. A Han Solo: A birodalmi kadét, valamint a Célpont: Vader történetek jól bevezették a karakterét. A galaxis legjobbjai egy eléggé akciódús és rejtélyekkel teli történet lett. Nagy hangsúly van az akciójeleneteken, talán túl nagy is. Úgy érzetem, hogy valamennyire elveszik a hangsúlyt a sztoritól. A történet csavara csupán a sztori végén lesz világos. Addig azért visszaugrunk többször is az időben. Néha egy kicsit ez is nehezebben követhető. Beilert, a mentora Nakano Lash, Boba Fett, Bossk és T’ongor együtt hatolnak be a Korélián, egy erődbe, ahová az Üvöltő Gyászoló klán örökösét, Khamust próbálják bevinni. Minden balul sül el, Nakano lelövi Khamust. A miértek homályban maradnak. Évekkel később újra feltűnik Nakano és mindenki a nyomába ered. Csak a történet végén derül ki, hogy Khamus le akarta lőni terhes szerelmét, Krynthiát meg nem született gyermekükkel együtt. Krynthia pedig a Töretlen klán örököse volt. Szokatlan Rómeó és Júlia féle történet, aminek a végén Rómeó meg akarta ölni Júliát. Nakano persze nem hagyta. Lash karaktere a visszaemlékezések alapján nagyon szimpatikus, így nehezen hihető el róla, hogy bármit rosszat tenne. És kiderül róla, hogy annak idején ős is elárvult, segített Beilerten is. Élete utolsó küldetése Krynthia és Khamus gyermekének, Cadeliahnak a védelmezése volt. Cadeliah amúgy is belevaló kislány, szimpatikus figura. A sztori vége egy nagy leszámolás, ahol a visszaemlékezésekből kiderül minden részlet. Nagyon akciódús és pörgős sztori volt, de valahogy az összecsapások eléggé elvitték a hangsúlyt. A történet fordulata tetszett. Sok érdekes szereplővel gazdagodtunk. Viszont összességében nem a legerősebb SW történet. Négyes.

Köszi. Rég olvastam már, elfelejtettem. Viszont ebben a történetben - Az elátkozott kincs - említésre tesznek az Ark Angel-re, és Aphra említi, hogy béke romjaira. Tehát, akkor elpusztították a birodalmiak?

A sok Art Angel hajónál már elvesztettem a fonalat.

Doktor Aphra: Az elátkozott kincs Doktor Chelli Aphra azon egyszerű, hétköznapi SW szereplők közé tartozik, akiket nagyon megkedveltem az elmúlt pár évben. Az új kánon kiemelkedő szereplője lett, aki képregényekben kezdte a pályafutását. Az első sorozat zárása után nem kellett sokat várni, hogy jöjjön a második is, ezúttal az V. és a VI. részek eseményei közé. Alyssa Wong vette át a sorozatot, pontosabban elkezdte a második szériát. Remekül meg tudta ragadni a káosz úrnőjének esszenciáját. Csodálatos új szereplőket alkotott meg. Egy hagyományosnak tűnő, egyszerű kincsvadász sztorival állt elő. A Doktor Aphra képregényekben megszokott csavarok rendkívül izgalmassá tették a látszólag nagyon egyszerű sztorit. A Dianth egy nagyon hangulatos és misztikus világ lett. A misztikus szál mellett egy kicsit horrorisztikus is a történet, ideális olvasmány őszre. Kár, hogy nem október végén olvastam, akkor még hangulatosabb lett volna. Aphra új megbízást kap, Detta Yaotól, egy feltörekvő, ifjú egyetemi hallgatótól, aki Vaale elátkozott gyűrűit próbálja felkutatni. Aphra, Krrsantan, Detta, és Eustacia Okka professzor együtt mennek egy Csak Mázlis nevű zsoldos és egy TA-418 nevű droid társaságában a kincsvadászatra. Természetesen nem csak nekik fáj a foguk a gyűrűre, hanem Ronen Tagge-nek is, aki zsoldosokat küld a csapat után, hogy szerezzék meg az ereklyéket. A sztori elkezdi előtérbe tolni a Tagge-családot, melynek tagjai közül eddig csak Cassio Tagge-et ismerhetik a nézők, olvasók. Ronen Tagge egy különc gyűjtő, aki szeret ritkaságokat beszerezni, majd megsemmisíteni. Aphrával is tengelyt akasztott korábban. Furcsa és egyedi ellenfél lett, nem mondhatni szokványosnak. A Dianth, mint helyszín roppant hangulatos. Igazi kísértetjárta horrorhelyszín, tengernyi félelmetes dologgal. Volt egy kis kergetőzés, de ami igazán izgalmassá tette a helyzetet, azok az árulások voltak, és persze most is váratlan irányokból érkeztek. Mivel Detta, Mázlis, valamint Aphra is a saját pecsenyéjét sütögeti, ezért érdekes ellentét bontakozott ki. A végső leszámolásra a Canto Bight-on kerül sor, ahol Aphra egy kiváló húzással átveri Ronen Tagge-et, és látszólag halálba küldi. Jó fordulat volt a végén a túlélő Ronen, mivel ez elbizonytalanított a gyűrűkkel kapcsolatban. Mázlis árulása jó fordulat volt. Aphra ravaszsága továbbra is lenyűgöző. TA-418 aranyos kis droid, plusz pont amiért a Fallen Order – Bukott Rend – játékból is átkerült ez a droidtípus. Canto Bight-ot is jó volt látni az eredeti trilógia idejében. A legjobb helyszín mégis Dianth lett. Összességében remek indítás lett, csodásak voltak a csavarok és a fordulatok. Az akciók is rendben voltak. A misztikus, horrorisztikus hangulat még többet dobott rajta. Az elátkozott kincs is ment a legjobb Aphra-történetek közé. Ötös.

Nem csak Sidious, hanem a Sithek összességében. Már 1000 éve munkálkodnak ezen. Sidious és elődei kihasználták az emberek kapzsiságát, hogy szétzilálják a rendszert. A Sithek nélkül nem biztos, hogy ilyen súlyos lett volna a helyzet.

Nagyon érdekfeszítő és drámai rész volt. Az új kánonban Dooku már korábban átállt a sötét oldalra, melyet a Dooku: Az elveszett Jedi jól bemutatott, illetve a Mester és tanítványa is utalt már rá. Azt viszont még nem lehetett tudni, hogy Palpatine-nal mikor került kapcsolatba és azt sem, hogy mikor leplezte le Palpatine a Sith énjét. A Darth Plagueis szerint erre kb. a Baljós árnyak idejében került sor. Az új kánonban úgy néz ki, Dooku már korábban megtudta az igazságot Sidousról, aki kihasználta a hitehagyott Jedit, és egyfajta ügynökként kezelte. Ami viszont közös a Plagueis regényből, az az utalás, hogy Dooku sokat panaszkodott annak idején Palpatine-nak a korrupt és romlott Szenátusról, Köztársaságról és Jedi Rendről. Az epizód képi ábrázolása megkapó. A fáról hulló levelek, a gyárban lévő sötét hangulat, az utolsó fény, ami még bevilágítja a csarnokot Yaddle halála előtt. Ezeket jól sikerült ábrázolni. Most már legalább tudjuk, miért nem írhatta meg Luceno a tervezett Dooku regényét, még sok volt a bizonytalanság, hogy az új kánon hogyan akarja ábrázolni a sötét oldalra való áttérését és a Sithekhez való csatlakozását. Mind a Dookus epizódok, mind a Plagueis regény nagyszerűen bemutatta a fokozatosan kiábránduló Dookut és a sötét oldalra való sodródását, bár nyilván ezek az epizódok részletesebb képeket mutattak erről. Egyelőre mindkét verzió tetszik. Ez a Dookus rész pedig az előzőekhez hasonlóan csodálatos volt.

Csodálatos epizód volt. Egy újabb rész, mely a Köztársaság romlottságát bizonyítja. Nem lennék meglepve, ha ezeket a romlott szenátorokat Plagueis és vagy Sidious irányítaná a háttérből, és direkt bomlasztanák fel így a Köztársaságot. Ez az epizód, ahogy az előző is erősen emlékeztet James Luceno regényeire, a Darht Plagueis-re és A megtévesztés leplére. Dooku kiábrándultsága szép fókuszt kap. Szerintem időben a Dooku, az elveszett Jedi múltbéli szálai előtt vagyunk. A dráma és az akció kiválóan van ábrázolva. Tényleg mesés darab.

Nem, Az elátkozott kincset.

Vissza Aphrához. Egy jó kis kincskereső kaland a káosz úrnőjével.

Andy Serkis is elégedett a Hatalom Gyűrűivel kapcsolatban. "Igen, abszolút követtem és tényleg hihetetlenül beszippantott, nagyon-nagyon élveztem, amint sikerült megértenem a szabályait, illetve hogy mennyire lojális a trilógiához és mennyire megidézi azt Howard Shore az intro zenéjében és így tovább. Mivel én mondtam fel A Gyűrűk Ura és a függelékek hangoskönyvváltozatát, szóval hangosan fel kellett olvasnom ezeket, eléggé képben voltam azzal kapcsolatban, hogy merre tart a széria, ami nagyszerű, nagy segítséget nyújtott, mert hogy – ne áruljátok el senkinek, de – A szilmarilokat is én fogom felolvasni. Szóval tőlem hallotok róla először. Na jó, nem… A lényeg, hogy nagyon élveztem" Az utóbbi napokban elővettem A Gyűrűk Urát a függelékek miatt és olvastam belőlük. Most minden eddiginél jobban megértettem, hogy miért is volt szükség a sűrítésre és a változtatásokra. Teljes mértékben a függelékek információi szerint haladni fizikai képtelenség lett volna. Még ha A szilmarilok jogaival is rendelkeznének, valamint akár 100 részben dolgoznák fel, akkor is lehetetlen lenne ténylegesen úgy követni. Minden részben szereplőgárda cserére lenne szüksége, vagy egy részen belül is kéne több évszázadot ugrani, közeben a háttérben ki lehet mindig írni, hogy ki kicsoda, milyen rokonságban van kivel, vagy éppen milyen családfához tartozik. Ez így ebben a formában teljesen élvezhetetlen és követhetetlen lenne. Az meg már nem is tv-sorozat lenne, hanem egy fiktív világ dokumentum sorozata.

Darth Vader: A Sith sötét szíve Elindult A Birodalom visszavág után játszódó Darth Vader sorozat is, melynek célja, hogy A Jedi visszatérig vigye el az eseményeket. Ez már a harmadik Vader sorozat, tehát a Disney Lucasfilm és a Marvel maximálisan kifacsar mindent Vaderből. Néha úgy érzem, hogy egy kicsit sok is lesz már a Sötét Nagyúrból. Ennek ellenére úgy érzem, még van hely egy utolsó nagy szériának A Jedi visszatér elé. Aztán itt lesz az ideje békén hagyni Vadert. Greg Pakban őszintén szólva nem volt nagy bizalmam. A Hősök és Gonosztevők képregényeknél a Felkelés kora füzeteiben nem igazán remekelt. És az első Star Wars sorozat zárásán is érződött, hogy csak azért írt, hogy meglegyen a bűvös 75 szám. A Sith sötét szívében viszont kitett magáért. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy Pak Kieron Gillen és Charles Soule sikerreceptjéért nyúlt, vagyis olyan történetbe dobta be a kultikus Sith nagyurat, melyben nagyon erős az előzmény-trilógia hatása. Úgy is mondhatnám, hogy ezzel a történettel Pak Gillen kihagyott ziccerét pótolta. (Soule nyilván azért nem tudott élni ezzel, mert az ő szériája A Sithek bosszúja után játszódik.) Amiért nagyon hálás vagyok, mert olyan dolgokat valósított meg, melyeket mindig is látni akartam. A Sith sötét szíve minden eddiginél jobban magasabbra tekeri az előzmény-trilógia érzését, hangulatát. Kicsit meg is volt bennem az az érzés, hogy ennek a történetnek nagyobb helye lenne az Egy új remény és A Birodalom visszavág között, de mivel Gillen A játszmák végével lezárta az első Vader szériát és Soule más időszakban kalandozott, ezért csak itt volt hely és idő ezt a sztorit bemutatni. Vader dühös, amiért Luke-ot nem sikerült a maga oldalára állítania. Úgy érzi, a fiát elgyengítették mindazok, akik eddig rejtegették, vagy barátságot kötöttek vele. És ez megtorlást kíván. Ezért úgy dönt, újra Luke múltjának nyomába ered. Ismét meglátogatja a Tatuint és a Lars farmot, pedig korábban Aphrával együtt ment el ide, három évvel korábban. Egyedül a tatuini szálnak nem láttam túl nagy értelmét. Aztán úgy döntött, Coruscanton kutakodik tovább, Padmé régi lakásán. A szálak végül a Vendaxára vezetnek, ahol belebotlik Padmé hasonmásába, Sabéba. (Ekkor hitték sokan azt a marhaságot, hogy Padmé tér vissza a halálból és a képregény átírja a kánont.) Pak behozza E. K. Johnston királynős regényeinek szereplőit, valamint a Baljós árnyak és A klónok támadása óta rég nem látott figurákat. Sabé és társai az Amidalaiak nevezetű csoport vezetői. Bosszút esküdtek Padmé halála miatt, remélték, hogy előbb-utóbb lépre csalják a gyilkost. Együtt indulnak Vaderrel felfedezőútra a Naboora. Teljesen bebarangoljuk a Naboot, meglátogatjuk újra az első és a második rész helyszíneit. Vader és társai megfordulnak a víz alatt, a szárazföldön a tóparti menedékben és Padmé sírja sem maradhat ki. Minden fontosabb udvarhölggyel újra találkozunk, még Ric Olié pilóta is feltűnik. Az Amidalaiak számára bizonyságot nyer a gyanú, hogy Vader ölte meg Padmét (és Anakint is). Elkeseredetten próbálják legyőzni, persze sikertelenül. Érdekes, hogy Vader képtelen végezni a hajdani udvarhölgyekkel. Talán a Padméhoz való hasonlóságuk miatt. Végül eljutunk a Polis Massához is, ahol Vader megtekintheti az üzenetet, melyben Padmé azt mondja Obi-vannak: „Van még benne jóság. Tudom, hogy van.” És ez katartikus élményt jelent. Mindig szerettem volna egy ilyen történetet olvasni. Jelentős pillanat is ez, hisz Vaderben a fiával való bespini találkozás óta újra viaskodik a jó. Ismét feltűnt Anakin Skywalker szelleme, és a polis massai jelenetnél minden eddiginél erősebben érződik Anakin lelkiismeretfurdalása, belső marcangolása, és bánkódása. Érződik, hogy Anakin elbizonytalanodott a 22 évvel korábbi döntésével kapcsolatban, már bánja, hogy átállt a sötét oldalra. A képi megoldások is kiválóak, úgy érzi ős belezuhant valami ismeretlen mélységbe, mint Luke, a Felhővárosban. Visszatérve Coruscant-ra Sidious érzi is tanítványában a feszültéget és a feltámadó fényt. Ideje valamit lépni erre… Kihagyhatatlan ez a történet. Minden szempontból nemcsak hiánypótló, hanem egy rendkívül jelentős momentummal gazdagítja Anakin Skywalker életét. Örültem az udvarhölgyeknek, és sok ismerősnek az előzmény-trilógiából. A halálosztagosok, és ZED-6-7 nem sok vizet zavartak, inkább díszletek voltak ebben a történetben, de e felett teljes mértékben el tudok siklani. Kiváló. Ez után biztos más szemmel nézem majd A Jedi visszatért is.