Könyvek és képregények

[Dzséjt]

1 órával korábban, Donát írta:

Komolyan elgondolkodtam hogy Collins elkezdett szellemírókra támaszkodni, vagy elvégzett egy írói tanfolyamot, mert ezután elolvasni az első éhezőket, hát mit ne mondjak, kissé csalódást keltő. 

Én pont most olvasom a Kiválasztottat, másodszorra, és az újraolvasást az Énekesmadarak és kígyók balladája után kezdtem el nem sokkal. Számomra semmi negatívum nincs benne. Figyelembe kell venni, hogy eltelt 12 év a két könyv között, ezalatt az ember rengeteget változik. A Harry Potter és a halál ereklyéi is sokkal jobban megírt könyv, mint a Harry Potter és a bölcsek köve, egyszerűen azért, mert Rowling is fejlődött, idősebb lett. Arról nem beszélve, hogy mivel az Éhezők viadala E/1-ben, az Énekesmadarak és kígyók balladája meg E/3-ban van írva, így teljesen más megközelítést és stílust is igényelt.

 

Nekem a cím tetszik, pont azért, mert nem egy snassz címszereplő megnevezés (komolyan, szerintem kínos, amikor egy alkotó azzal tudja le a könyve címét, hogy odafirkantja a főszereplő nevét - kreatívitás 0), és nem is egy suta szójaték. Ellenben szépen keretbe foglalja az egész Éhezők viadala könyvsorozatot. Snow-t anno Katniss mindig kígyóként írta le, a méreg, ami Snow fő fegyvere (és már ebben a könyvben sem rest használni) szintén a kígyók fegyvere. Az énekesmadár meg egyszerre utalás Lucy Gray-re, Katniss Everdeenre, meg a fecsegőposzátákra. Ha olvastad a trilógiát, a cím láttán egyből tudod, hogy az egyik főbb szereplő Snow lesz.

[Cpt. Rex]

2023. 11. 17. - 3:25, Dzséjt írta:

Erről jut eszembe, ezt már múlt héten megírtam, csak elfelejtettem posztolni.

 

Énekesmadarak és kígyók balladája

Nagyon megszerettem az Éhezők viadala-trilógiát, és nekem a Hunger Games-filmekkel sincs bajom, sőt nagyon szeretem őket (bár elismerem, hogy minősége epizódról-epizódra zuhant, ugyanakkor nem érzem drasztikusnak az esést, ha folyamatába nézzük). Mindezek ellenére az előzményről még csak nem is hallottam. Egyszer valahol, valamikor talán olvastam, hogy készül egy előzményfilm, de fogalmam sem volt arról, hogy az is könyvadaptáció lesz. És persze, nagyjából azonnal elfeledkeztem róla, s most már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg olvastam ezt, vagy az emlék csalfa. Akármelyik is igaz, meglepett, hogy a filmpremier már a küszöbön van.

A könyv akkor került a figyelmem középpontjába, amikor a négy film felkerült az HBO Maxra pár héttel ezelőtt, én meg újranéztem őket, és kedvem szottyant a könyveket is újraolvasni. Ám előtte még (két film között) felnéztem a Hunger Games Wikire, csak, hogy kicsit felelevenítsek néhány dolgot, amikre a mozi nem igazán tért ki. Ekkor olvastam döbbenten, hogy baromi részletesen ki lett fejtve az Éhezők viadala múltja, Snow iskolai évei, stb. Mondom, mi a manó? A filmek kihagytak jó pár dolgot, de azért ennyi mindent nem. Szóval gyorsan megnéztem, mi az új infók forrása, és döbbenten pilláztam, hogy nédmán, már létezik egy negyedik könyv.

Suzanne Collins 2020-ban adta ki az Éhezők viadala előzménykötetét, az Énekesmadarak és kígyók balladáját (The Ballad of Songbirds and Snakes), amely nem kevesebb, mint 64 évvel játszódik azelőtt, hogy Katniss Everdeen önként jelentkezett volna a 74. Éhezők viadalára. Ebből talán már le is szűrtétek, hogy a könyv a 10. Éhezők viadala körül bonyolódik. Ám a könyv, akárcsak a harmadik rész, nem teljesen arról szól, amire az ember elsőre számít.

Collins nem ment biztosra. A második résznek, a Futótűznek joggal lehet felróni, hogy részben az első epizód cselekményét hasznosította újra, hiszen a könyv elejét és végét leszámítva a cselekményváz ugyanaz. Minden benne van a kiválasztástól a gyakorlatozáson és interjúkon át a vérfürdőig, és így tovább. Így meg azért nem nehéz könyvet írni.

Nos, Collins, ahogy A kiválasztott, úgy az Énekesmadarak és kígyók balladája esetében sem követte el újra ezt a hibát. Sőt egy nagyon érdekes előzménykönyvet kreált, méghozzá úgy, hogy a főhős ezúttal nem egy kiválasztott, aki az Éhezők viadalán küzd a túlélésért, hanem egy mentor. Egész pontosan, az első 24 mentor egyike. Aki nem más, mint a 17 éves Coriolanus Snow, Panem későbbi elnöke, és az Éhezők viadala-trilógia főgonosza.

Snow itt még csak középiskolás, és Panem épp a 10. Éhezők viadalára készül, amit igyekeznek megújítani az előző kilenchez képest. Azok ugyanis annyiból álltak, hogy kiválasztották a 24 gyereket (12 fiút és 12 lányt, 12-18 éves kor között), majd elszállították őket a Kapitóliumba, ahol aztán egy elhagyatott arénába lökték őket. Ott pár óra alatt lemészárolták egymást. Ennyi. Szóval az Éhezők viadala ekkoriban még egyáltalán nem az a hatalmas sportesemény, aminek Katniss idejében megismertük. Sőt éppen ez a főjátékmester, Dr. Gaul problémája. Senki sem kíváncsi rá, még a Kapitóliumba sem, sőt egyre többen követelik, hogy szüntessék meg. Egyszóval a büntetés jellegét kezdi elveszteni.

Tehát a 10. játékra történt egy nagy újítás: az Akadémia végzős évfolyamának 24 legjobb tanulóját kijelölték az új játékosok mentorának. A feladatuk az, hogy felrázzák egy kicsit az Éhezők viadalát. Ezek egyike az ifjú Snow, aki, akárcsak Panem vagy a viadalok, még távolról sem hasonlít vén önmagára. Bár már itt álmodozik arról, hogy egyszer ő lesz Panem elnöke, egyelőre az Egyetem miatt aggódik, és azzal van elfoglalva, hogy az ő kiválasztottja legyen a legjobb, ezzel borítékolva azokat a díjakat, amikkel bejuthat az egyetemre.

De Snow kiválasztottja nem akárki, hanem egy 16 éves lány a 12. Körzetből, Lucy Gray Baird. A hasonlóság közte és Katniss között nagyjából ennyiben ki is merült. A koruk és a lakhelyük ugyanaz, de Lucy Gray távolról sem született túlélő, senki sem hiszi, hogy képes lenne megnyerni az Éhezők viadalát, és jobban bánik a gitárral, mint az íjjal vagy bármilyen más fegyverrel, mivelhogy zenész. Ja, és mivel ő nem nézőpont karakter, így az esetek többségében nincs is jelen, inkább fontos mellékszereplő. Mert nála még Coriolanus barátja, Sejanus Plinth és unokatestvére, A kiválasztottban egy rövid időre feltűnt Tigris is fontosabb szereplő.

A könyv sava-borsát az adja, hogy még nagyon más a világ, mint 64 évvel ezután. Sokat ad a könyv hangulatához, hogy az első lázadás még csak tíz éve volt. A három éven át tartó kíméletlen háborúból pedig még senki sem lábalta ki. A körzetek romokban hevernek, de a Kapitólium is újjáépülőben van. Az utcákat itt-ott törmelékek borítják, az egykor jobb sorsú neves családok elvesztik az otthonaikat, mások, mint például a 2. Körzetben született Plinth-ek, felemelkednek és bebocsátást nyernek a Kapitólium elitjébe. Tehát minden átalakulóban van, beleértve a Snow családot is.

Érdekes figyelni, hogyan alakulnak ki az Éhezők viadala egyes aspektusai, amik oly természetesek a későbbi könyvekben, itt viszont újdonságuk miatt kiforratlanok, néha nem is működnek vagy csak döcögősen. Eleve olyan cudarok a körülmények, hogy az sem biztos, hogy minden kiválasztott megéli a játékok kezdetét (ami ekkor még a Kapitóliumban van). Igazából a könyv egyes pontjain azon tanakodtam, hogy Katniss-nek és Pheetának milyen jó dolga van. Oké, halálra ítélték őket, de az utolsó két hetükben semmire sem volt gondjuk. Lucy Gray vagy a 10. viadal bármelyik kiválasztottja már csak azért önként jelentkezett volna, hogy olyan elbánásban részesülhessenek, mint a 74. viadal résztvevői. Itt még nincsenek stylistok, fogadások, kiképzés, pontozás… Semmi. Ahogy elvittek a körzetedből, úgy vágnak be az arénába, aztán mehet a kaszabolás. A győztest pedig szimplán visszahajítják a körzetébe, hogy úgy folytassa az életét, ahogy abbahagyta, némi PTSD-vel megfűszerezve. Se pénzjutalom, se Kiválasztottak Faluja, se Győztes Körút, csak a tudat, hogy te maradtál utoljára élve.

Szóval a könyv egyik szépsége, hogy láthatjuk, hogyan alapozzák meg a későbbi viadalokat. A másik, ami engem hajtott előre, az Coriolanus Snow karaktere. Mivel 64 évvel fiatalabb, mint a trilógiában, érthető módon még nagyon más karakter. Éppen ezért nagyon érdekes megfigyelni, hogyan jelenik meg egy-egy későbbi Snow-jellemvonás. A könyv során nem csak az értékelődik át bennünk, mennyire nincs sanyarú sorsa a későbbi kiválasztottaknak (eltekintve attól, hogy általában 23-an biztosan meghalnak), de az is, hogy Snow milyen ember. Sajnos róla sok nem derült ki a könyvekben, mivel ott nem sokat szerepel. A filmek alaposan kibővítették a karaktert, így ott tudhatunk meg róla többet, de így sem ismerjük meg igazán. Mi vezérli? Szimplán egy szadista, hatalommániás állat vagy van valami mélyebb motivációja? Zsigerből gyűlöli a körzeteket, vagy okkal? És azért kattant rá Katniss-re, mert már korán meglátta, mit jelenthet majd a lány Panem elnyomott népének, vagy egyéb oka is van rá? Ezek azok a dolgok, amikre fény derül, aminek hála jobban megismerhetjük Coriolanus Snow-t, azt, hogy milyen volt, mielőtt zsarnok lett. És ebben remek társat talált az életet szerető, csapongó Lucy Gray képében, aki egy enigma, hiszen a trilógiában csak egyszer utalnak rá, bár nem név szerint.

A könyv felépítése is eltér az eredeti három könyvből. Míg abban Katniss volt a mesélő, így E/1-ben ismerhettük meg az eseményeket, addig az Énekesmadarak és kígyók balladája E/3-as nézőpontot használ, így kicsit az az érzése az embernek, hogy bár megismerhetjük Snow-t, még így sem enged közel minket. Nem annyira, mint Katniss.

Mindent összevetve az Énekesmadarak és kígyók balladája remekül sikerült könyv, és a könyvek között nekem ez tetszett a legjobban A kiválasztott után. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, hogy túl hirtelen lett vége. Kicsit elkapkodottnak érzem a befejezést. Lucy Gray túl gyorsan világosodik meg azzal kapcsolatban, milyen ember Snow, ám mivel nem nézőpont karakter, az egész megvilágosodást csak Snow szemszögéből látjuk, és ebből a szemszögből annyira nem érthető. Sőt igazából Lucy Gray egész karaktere a levegőben marad a könyv végén. Ezért is mondom, hogy inkább fontos mellékszereplő, semmint főszereplő. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett a könyv, aminek a filmváltozata most került a mozikba, és kíváncsian várom @Donát beszámolóját. Én nem valószínű, hogy megnézem moziban, megvárom, míg felkerül streamingre, de addig meg újraolvasom a trilógiát.

Most már értem, miért tűnik olyan összecsapottnak a film utolsó negyede. Maga a könyv is igy van megirva. Köszi az összefoglalót a könyvről! 

A vége kapkodós, túl gyors a filmnek. Olyan mintha kevés lett volna a játékidő, de közben azt érzi az ember, a film maga túl hosszú, a 2.5 órájával. 

 

[Donát]

1 órával korábban, Dzséjt írta:

Én pont most olvasom a Kiválasztottat, másodszorra, és az újraolvasást az Énekesmadarak és kígyók balladája után kezdtem el nem sokkal. Számomra semmi negatívum nincs benne. Figyelembe kell venni, hogy eltelt 12 év a két könyv között, ezalatt az ember rengeteget változik. A Harry Potter és a halál ereklyéi is sokkal jobban megírt könyv, mint a Harry Potter és a bölcsek köve, egyszerűen azért, mert Rowling is fejlődött, idősebb lett. Arról nem beszélve, hogy mivel az Éhezők viadala E/1-ben, az Énekesmadarak és kígyók balladája meg E/3-ban van írva, így teljesen más megközelítést és stílust is igényelt.

 

Nekem a cím tetszik, pont azért, mert nem egy snassz címszereplő megnevezés (komolyan, szerintem kínos, amikor egy alkotó azzal tudja le a könyve címét, hogy odafirkantja a főszereplő nevét - kreatívitás 0), és nem is egy suta szójaték. Ellenben szépen keretbe foglalja az egész Éhezők viadala könyvsorozatot. Snow-t anno Katniss mindig kígyóként írta le, a méreg, ami Snow fő fegyvere (és már ebben a könyvben sem rest használni) szintén a kígyók fegyvere. Az énekesmadár meg egyszerre utalás Lucy Gray-re, Katniss Everdeenre, meg a fecsegőposzátákra. Ha olvastad a trilógiát, a cím láttán egyből tudod, hogy az egyik főbb szereplő Snow lesz.

Na jó hát ezzel semmilyen szinten nem értek egyet.   Hozzáteszem, én nem is a Kiválasztottat írtam, hanem az első részt, ami igen, E/I, és igen, más megközelítést igényel, ezzel együtt kb. szerintem akkora a különbség a stílusa és kiforrottsága terén aközött a könyv között, meg eközött a könyv között, mint amit tapasztaltam kb. az EpIX-es regényváltozat és a mostani könyv között. Tehát ordító. És igen, jelentős különbség van a Bölcsek köve és a Halál ereklyéi között is, de írói stílust és kiforrotságot tekintve Rowling tokkal vonóval hozta a stílusjegyeit az első könyvben is, és létrehozott egy tömegek számára letehetetlen könyvet. Na itt a párhuzam véleményem szerint el is hasal. Nem rossz persze az első Éhezők sem, de tényleg ég és föld a különbség a kettő között. Sőt, továbbmegyek. Az első könyvből készült film sokkal-sokkal erőteljesebbre sikerült, mint maga az alapmű. 

 

A címről sem győztél meg. Baromi hosszú és suta. Értem, hogy allegória, értem a jelentését is, de a címeknek ennél jóval lényegretörőbbnek kellene lenni. A kevesebb több, ez meg terjengősebb, mint egy lányregény. Ennél 100x jobb lett volna még annyi is, hogy Snow felemelkedése, de majdnem szinte bármi.

 

Ami még Snow-val kapcsolatban eszembe jutott, hogy igen, ahogy írtad is az E/III perspektíva miatt sokkal kevésbé látunk bele a fejébe, mint Katnissnek, de a filmhez képest itt is hatalmas az előrelépés. Sajnos a narráció hiánya miatt a mozgóképes alkotásban sokszor tényleg vakon tapogatózik a néző, hogy pontosan mi is jár Snow fejében. Tipikus példa a Sejanus-szal való kapcsolata, ahol a filmben tényleg úgy tűnik emlékeim szerint, hogy a barátság kölcsönös, a könyv alapján azonban ez sokkal-sokkal árnyaltabb. A könyvben E/III ide vagy oda azért elég jól átadta az írónő, hogy Snow mit miért tesz, milyen személyiségjegyek jellemzik a tartása, a bizalmatlansága, a féltékenysége és birtoklási vágya (!!!) kapcsán, amik a filmből kevésbé jöttek át nekem emlékeim szerint. Ah, már nagyon megnézném újra, mert lassan 4 hónapja láttam, de egyelőre egyik streamingen sincs fent.  

 

És a végére még egy gondolat, kitérve az összecsapottságra is:

Spoiler

Ahh... kitörölte ez a szutyok, amit írtam és nincs visszavonás gomb. Akkor ennyi...  

A szimbolikáról írtam egy nagyon hosszú bekezdést, hogy mennyire jól bánt Collins az anyai és apai örökségekkel, utóbbit, az átázott rózsaport és a fényképeket Coryo szemrebbenés nélkül kivágja a végén, ami tökéletesen jellemzi a jellemfejlődését. Illetve írtam még arról is, hogy a film hozzátett plusz egy jelenetet Tigris és Snow között, ahol előbbi megállapítja, hogy Coryo mennyit változott és mennyire inkább az apjára hasonlít már. Nem érzem összecsapottnak a végét, csak drámai "lejtmenet"-be indul Coryo azután, hogy rátalál az útjára és rájön, hogy mennyire szemrebbenés nélkül képes átlépni a bűnein, ha igazolva látja azt Panem érdekeivel. Lucy Gray sorsa is nagyszerű, remek a foreshadowingolás a balladája által. Abban abszolút igazad van, hogy a nála bekövetkezett változás viszont kissé megalapozatlan, de az ő fejébe aztán pláne nem látunk bele. Összességében nekem nagyon tetszett a befejezés is.

 

 

[Ody Mandrell]

Ha kilépsz a topikbol és vissza, akkor újra látod az el nem küldött hozzászólást. Próbáltad?

[Cpt. Rex]

@Donát Tudok priv-be küldeni torrent linket, bármelyik verzióból. De nem szoktam reklámozni.....

[Donát]

1 órával korábban, Ody Mandrell írta:

Ha kilépsz a topikbol és vissza, akkor újra látod az el nem küldött hozzászólást. Próbáltad?

Sajnos nem megoldás, mert backspace-szel törlődött, ezért lenne jó egy visszavonás a hozzászólás szövegszerkesztő opciói közé.

A laptopon néha a touchpad tud meredek dolgokat, így amikor az ember törölni akar egy karaktert, de közben véletlenül a touchpad révén egy egész bekezdés kerül kijelölésre, akkor miután véletlen kitöröltem a bekezdést, már sehogy se tudom visszahozni...

 

1 órával korábban, Cpt. Rex írta:

@Donát Tudok priv-be küldeni torrent linket, bármelyik verzióból. De nem szoktam reklámozni.....

Köszi, de céges gépem van, úgyhogy csak legális opciók játszanak.

[Dzséjt]

13 perccel korábban, Donát írta:

Hozzáteszem, én nem is a Kiválasztottat írtam

Én is csak azért említettem a Kiválasztottat, mert most én épp azt olvasom, vagyis nem olyan régen olvastam az Éhezők viadalát, tehát, amit írok, friss emlékekre alapozott. 

 

21 perccel korábban, Donát írta:

Rowling tokkal vonóval hozta a stílusjegyeit az első könyvben is

Ami azért lehet, mert Rowling folyamatosan írta a HP-könyveket tíz éven át, és végig ugyanazt az egy karaktert használta nézőpont karakternek, végig megmaradt E/3-nál, végig ugyanabban a korszakban, ugyanazokat a szereplőket használta, és együtt élt és öregedett ezekkel a szereplőkkel. Collins ezzel szemben kihagyott tíz évet és egy teljesen más jellegű könyvvel tért vissza. Más szereplők, más korszak (azaz más világ), E/3. Nem mondom, hogy nincs igazad abban, hogy ég és föld a különbség az Éhezők viadala-trilógia és az Énekesmadarak között az utóbbi javára, de ennek érthető oka van, ráadásul Rowlinggal összehasonlítani unfair, mert teljesen más körülmények között születtek a művek. Ha mondjuk Rowling írt volna 2020 környékén egy Voldemort szemszögéből írt előzménykönyvet, vagy egy Harry unokája szemszögéből írt folytatást, ott hasonlóan nagy eltérést látnál az új mű előnyére.

 

17 perccel korábban, Donát írta:

A címről sem győztél meg. Baromi hosszú és suta. Értem, hogy allegória, értem a jelentését is, de a címeknek ennél jóval lényegretörőbbnek kellene lenni. A kevesebb több, ez meg terjengősebb, mint egy lányregény. Ennél 100x jobb lett volna még annyi is, hogy Snow felemelkedése, de majdnem szinte bármi.

Nem is meggyőzni akartalak, csak nem értek egyet. Szerintem olcsó húzás a címszereplő nevét címmé formálni, míg ez egy baromi jó cím. Nem mindig a kevesebb a több.  

 

30 perccel korábban, Donát írta:

Ami még Snow-val kapcsolatban eszembe jutott, hogy igen, ahogy írtad is az E/III perspektíva miatt sokkal kevésbé látunk bele a fejébe, mint Katnissnek, de a filmhez képest itt is hatalmas az előrelépés. Sajnos a narráció hiánya miatt a mozgóképes alkotásban sokszor tényleg vakon tapogatózik a néző, hogy pontosan mi is jár Snow fejében. Tipikus példa a Sejanus-szal való kapcsolata, ahol a filmben tényleg úgy tűnik emlékeim szerint, hogy a barátság kölcsönös, a könyv alapján azonban ez sokkal-sokkal árnyaltabb. A könyvben E/III ide vagy oda azért elég jól átadta az írónő, hogy Snow mit miért tesz, milyen személyiségjegyek jellemzik a tartása, a bizalmatlansága, a féltékenysége és birtoklási vágya (!!!) kapcsán, amik a filmből kevésbé jöttek át nekem emlékeim szerint. Ah, már nagyon megnézném újra, mert lassan 4 hónapja láttam, de egyelőre egyik streamingen sincs fent.  

Az E/3 nem tiltja meg, hogy megismerjük a karakter gondolkodását, csak nem ő az, akinek a szemén át a világot szemléljük. Nem egy szűk keresztmetszetű csövön át látjuk a világot (személy szerint ezért utálok E/1-ben írni). Amúgy ez a korábbi filmekre is jellemző volt, hogy a könyvekhez képest rosszúl adtak vagy egyáltalán nem adtak át infót. Példának okáért az Éhezők viadalában Katniss mindent tud a vidalokról, ami nem csoda, még ha nem is számítjuk az első 4-5-öt, amire nagy valószínűséggel nem emlékszik, akkor is látott már 11-12-őt, és már túl volt négy aratáson. Ezután a filmben baromi ostobán jön ki, hogy Katniss vagy nem tud fontos dolgokat, vagy olyan információkat adnak át neki más szereplők, amiket tudnia kéne évek óta. Például Haymitch bevezetése a filmben: Peeta elmondja Katniss-nek, hogy ő lesz a mentoruk, és azért, mert ő már győzött. Minek közölne Peeta ilyen információt valakivel, aki ezt nyilván tudja, hiszen Haymitch a 12 Körzet egyetlen győztese, vagyis az egyetlen mentor, aki feltűnt annak a 11-12 viadalnak az adásában, amit Katniss már látott. Ahogy azon a négy aratáson is ott volt Haymitch, amin Katniss az 74. Viadalt megelőzően részt vett. Szóvval semmi értelme Peeta szövegének. Vagyis rosszúl lett megírva a rész, mert Peeta valójában nem Katniss-nek, hanem a nézőknek mondta el, amit mondott.

Vagy a filmben Haymitch-nek el kell magyaráznia Katniss-nek és Peetának, mire jó a pontozás, amit nyilván tudnak, vagyis megint a nézőnek magyaráztak a karakterek kárára. Vagy például a filmben Kantiss-nek el kell magyarázni, hogy miért fontosak a szponzorok, miközben a könyvben már az elején ezen aggódik, anélkül, hogy Haymitch vagy bárki mondott volna erről egy szót is.

Nyilván a szándék az volt, hogy a nézőknek adják át azokat az infókat szóban, amiket Katniss a könyvben tud, de csak gondolatban közli ezt. Csak az információközlés lett ostobán megírva. Nem jó, ha olyan karaktereket vonnak be ilyen magyarázatokba, akiknek tudniuk kell ilyen dolgokat alapból, hiszen ők abban a világban élnek. Képzeld el, hogyan működött volna egy olyan jelenet, amiben Don Corleone lelövése után Sonny és Tom leülnek vacsorázni, és közben Tom elmagyarázza Sonny-nak, hogyan működik a maffia, kik a New York-i öt család tagjai, stb. Sotoba jelenet lett volna, hiszen Sonny, aki ebben nőtt fel, nyilván tudja ezt. Ahogy osotbaság az éhezők viadaláról olyanoknak mesélni, akik több mint tizet végignéztek már és négy aratáson is túlvannak. A későbbi filmekben ez a hiba amúgy még látványosabbá vált, hogy vagy rosszúl közlik a könyvek gondolati úton átadott infóit, vagy egyáltalán nem közlik, így rosszúl csapódnak le jelenetek.

Vagy kellett volna egy karakter, aki nincs tisztában ezekkel, vagy vizuálisan érzékeltethették volna mindet. A fenti példák amúgy mindegyike átadható lett volna vizuálisan vagy olyan plusz jelenetek megírásával, amikre a könyvek lehetőséget adtak. Azokban ugyanis emíltve van, hogy ilyenkor a Kapitólium a mentorokat is interjúztatja, és ha már Haymitch amúgy is nagyobb szerepet kapott a filmben, mint a könyvben, akkor simán be lehetett volna vonni ilyen interjúkat, amikből kiderülhetett volna minden fontos infó. Például ahelyett, hogy Peeta közli Katnisszel, hogy Haymitch mentor és korábbi győztes, ezt közölhette volna egy tévéműsorban Flickerman mind a világon belüli nézőkkel, mind a film nézőivel.

 

A szimbólikával egyetértek, Collins nagyon szépen kezelte. Különösen a dalokkal. A végét meg csupán azért érzem elkapkodottnak, mert elkélt volna oda még néhány olyan jelenet, ami lefesti Snow-t. Például említetted, hogy van egy új jelenet Tigris és Snow között. Nem tudom, milyen az a jelenet, mert még nem láttam a filmet, de például az egyik dolog, ami úgy érzem, kellett volna a könyv végére, az egy jelenet Snow-val és Tigrissel (meg talán nagymadámmal). De akkor ezek szerint nem csak én éreztem Tigris hiányát a végéről.

Spoiler

Tigris bevonása a végébe már csak azért is fontos lett volna, mert amikor időrendben legközelebb találkozunk vele a Kiválasztott-ban, akkor már Snow ellen van és segít Katniss-nek, sőt reméli, hogy a nő megöli az unokatestvérét. Jó alap lett volna az Énekesmadarakban, ha láttuk volna, hogyan viszonyul a könyv végi Snow Tigrishez, ha a kapcsolatukban már itt megjelenik egy repedés.

 

[Darth Revan9]

Spawn 22

 

A kötet tartalma: 165-184. számok.

Nehéz lehetett az Armageddon eseményei után tovább gördíteni Spawn történetét. Több füzet eseményei látszólag elég kis kaliberűek. De bőven voltak olyan történetek is, melyek kibővítették és elmélyítették az antihős történetét, méghozzá nem is akárhogyan.

165. szám: Mandarin Spawn.

Egy történelmi kirándulás Kínába. Egy új Spawn-t ismerhetünk meg. Chenglei, a szerencsétlen torzszülött története kellően meghökkentő és drámai. Ez nagyon tetszett.

166-168. szám: A hangokat hallók.

Három füzet erejéig kicsit visszatért a sorozat a korai Spawn egyszerűbb, misztikus vonalához, rejtélyes gyilkosságokkal és halálesetekkel.

Spoiler

[spoiler] Violator tért vissza, aki a két világ között rekedt. Jó alaposan felkavarta a dolgokat és sikerült tömegmészárlást rendeznie egy megtébolyodott házban. Spawn újra legyőzte, és lezárta a pokolba vezető utat. Ezzel viszont Mammon malmára hajtotta a vizet. [/spoiler]

Ebből a végkifejlet volt, ami igazán tetszett, a többi nem. Olyan érzésem volt, hogy kicsiben kapott ismétlést az Ezer bohóc történetszál.

169. szám: Vudu gyermek. Ez az egyik kedvencem lett.

Spoiler

[spoiler] Nyx visszahozatala a sorozatba nagyon jó ötlet volt. Zera maradványa megkavarta a dolgokat. [/spoiler]

170-173. szám: A három testvér meséje.

Ez újabb titkot lebbentett fel Al múltjából.

Spoiler

[spoiler] Alnak van két testvére, Richard és Marc. És a sztori során kiderül, hogy Mammon már gyerekkoruk óta figyelemmel követi őket. Mammon sikeresen felhozta Alban a gonosz, gyilkolni vágyó embert. Sőt, Al anyja Mammon híve volt annak idején. A rémházzal, a bűnfalóval való küzdelem, Ab és Zab visszatérése ezek mellett el is törpül [/spoiler]

Itt is inkább a végkifejlet tetszett.

174-175. szám: Vadnyugati Spawn.

Újabb, múltbéli utazás, ezúttal a 19. századba.

Spoiler

[spoiler] Henry Simmons, Al őse ebben korban élt. Eredetileg Francis Parker volt a neve. A Simmons nevet később vette fel. Jeremy Winston, a vén Jób története ez, akinek családját megölik, és ezért a gyilkosok nyomába ered. A gazdag Ed Kempre viszont inkább Jeremyt citálja törvény elé. Az öreg a halála előtt alkut köt Mammonnal. Ezután pokolivadékká válik és mindenkit meg kell ölnie a városban. A sztori nagy csavarja, hogy nem Henry volt az, akiből pokolivadék lett, de megtudja, hogy Mammon őt is kiszemelte, és egy később leszármazottja lesz a következő Spawn. Erről Henry egy naplóban számol be. Érdekes lett volna, ha ez az írás időben Alhoz jutott volna. [/spoiler]

Ez nagyon tetszett. A rajzok kifejezetten kiválóak.

176-177. szám: Buborékba zárt szörny.

A kötet mélypontja, nem igazán jött be.

Spoiler

[spoiler] Marc behozatala érdekes volt. Spawn itt hihetetlenül béna volt. [/spoiler]

178. szám: Élőhalott.

Viszonylag jó.

Spoiler

[spoiler] Vrykolokas érdekes ellenfél volt, de nem több. Az a harapás fura hatással járt. [/spoiler].

Egy kicsit időhúzó volt a füzet.

179. szám: Háborús Spawn.

Ez nagyon tetszett.

Spoiler

[spoiler] Thomas Coram története, aki az első világháború alatt vált Spawn-ná. Szerelmes lett egy Selma nevű fekete nőbe, gyereke született tőle, Michael. De nem merte felvállalni a társadalmi különbségek miatt. Hogy megmentse a súlyosan sebesült Michael életét, eladta a lelkét. Selma és fia, Michael tovább élhettek. Később Michael unokája lett Wanda…[/spoiler]

180. szám: Rossz előérzet, 181. szám: A legszebb napok, 182. szám: Rossz vér, 183. szám: Átváltozások, 184. szám: A vég.

Ez egy öt részes történet volt, a Morana-történetszál. Vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Az első két rész nagyon nem tetszett. Az utolsó három viszont már olyan jó volt, mint az Armageddon legjobb jelenetei.

Spoiler

[spoiler] Spawn-on elhatalmasodik a szimbióta-ruha. Wandáékhoz megy, hogy megölje és megszabaduljon az utolsó dologtól, ami még emberré teszi, aztán hoppá mindenki a pokol tornácára kerül. Itt Mammon felfedi Al és Wanda előtt, hogy a meg nem született lányuk valójában megszületett és ő lett Morana. A szimbióta pedig vele egyesül. Cyan a jövőbeni énje útmutatásával és Nyx segítségével megköti Mammont és Moranát. Wanda, Cyan és Nyx hazatérnek, Al meg valamiféle útnak indul, valami ismeretlen szférában. Ami igazán tetszett, az Wanda megbocsátása és búcsúja Altól. [/spoiler]

Előkészítették a terepet egy újabb nagyszabású történetszálhoz. Kérdés, hogy felér-e majd az Armageddonhoz? Ebben a kötetben elég vegyesek voltak a füzetek. A nagy titkokat felfedő füzetek tetszettek igazán, illetve az új Spawn-ok bemutatása.

 

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Kantáta

 

Rendkívül nosztalgikus élmény volt olvasni ezt a regény. Bő húsz éve olvastam először, 2004 nyarán. Többek között a Pap-ciklus kötetei miatt volt annyira felejthetetlen az a nyár. Ez volt a második Salvatore-regény, amit életemben olvastam – az első A klónok támadása regényváltozata volt - , és a második Elfeledett Birodalmak regény – az első az Árnyasvölgy volt. Később, 2011-ben egyetemi éveim alatt is újra elolvastam a Pap-ciklust.

A harmadik újraolvasás nagyon kellemes élményeket keltett bennem. Kicsit visszarepültem a gondtalanság éveibe. Azokba az időkbe, amikor hajnalokig olvastam egy ilyen regényt nyáron.

A Pap-ciklus Cadderlyt, a tudós papot és barátait állítja középpontba, velük az olvasók a Drizzt-regények lapjain is összefuthattak néha-néha. Cadderly a fiatal, barátságos, kedves és tudásra szomjazó pap nagyon kedvelt szereplőmmé vált. Nagyon is tudtam azonosulni vele, talán jobban is, mint Dirzzt-tel. A sötételf kószával ellentétben harcban nem igazán jártas, de furfangos és tehetséges a papi mágiában. Barátnője, Danica igazi harcos, amazon természetű hölgy, aki egy harcos-szerzetes. És persze nem maradhattak el a törpék sem. Tömbváll Iván és Pikel abszolút kedvenceim lettek. Főleg a kis Pikel, aki druidává akar válni. Dú-dad, ahogy ő fogalmazna.

Az első könyv jól bemutatja a szereplőket, és egy nagyon izgalmas, feszültséggel teli kalandba dobja be a hősöket. Plusz pont az Épülés Könyvtárának, mint helyszínnek, mely rendkívül hangulatos. Könymolyoknak igazán szívmelengető.

Spoiler

[spoiler] A sztori alapjaiban nincs túl sok extra. Létezik a Háromság Kastélya nevezetű szervezet, mely a Hópihe-hegységet és környékét az irányítása alá kívánja vonni. Gonosz varázslók, papok, és harcosok gyülekezete ez, Talona istennő szolgálatában. Miután Aballister, a mágus elkészíti a Leghalálosabb Borzalom nevezetű átok-elixírt, Barjin, a pap az Épülés Könyvtárában kívánja azt elengedni. Barjint Cadderlyt használja fel az elixír füstjének szabadon engedéséhez. Hamarosan elszabadul a káosz a könyvtárban. Caddrerlynek, Danicának, Ivánnak, Pikelnek, és Newander-nek, a druidának jut a feladat, hogy kiderítsék mi történt, és megállítsák a sötét erőket. Tipikus D&D kaland. Remek akciókkal, humorral, egy kis drámával. Emlékszem, mikor azt hittem, Pikel meghalt, nagyon megsirattam. Newander, pedig, amikor a végén tényleg meghalt, szintén megsirattam. Tiszteletből aztán a Diablo II-ben a druidámat Newander-nek neveztem el. [/spoiler]

Az élőhalottak, ördöggel és sötét átokkal átitatott kazamaták mindig is magukkal ragadtak. Az átok a könyvtár lakóinak vágyait, elhivatottságát, érzelmeit célozza meg és fokozza fel a végletekig. A valódi életben is sokszor esünk túlzásokba. A szenvedélyeinknek túl nagy figyelmet szentelünk, túlhajszoljuk magunkat a munkában. Bizony, a káosz átka, a valódi életben is erősen érezteti a hatását. Meg kell találni az egyensúlyt a megfelelő boldogsághoz.

A mostani újraolvasáskor már felfedeztem ezeket a gondolatokat is.

Fantasztikus élmény volt újra Cadderly-vel ás társaival kalandozni. Továbbra is nagy kedvenc maradt a Kantáta.

 

 

[Wilde]

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

 

Egy olyan véleményt olvastam erről a könyvről mielőtt belekezdtem volna, hogy a "Twin Peaks a Sztálinista Moszkvában"... így utólag azt mondom, még sokkal elrugaszkodottabb annál, amit David Lynch el tudott volna képzelni.

 

A szürrealizmus, a groteszk, a fantasztikum keveredése egy nagyon is valós történelmi, politikai kritikával, filozófiai kitekintéssel. Egyszerre szatíra és mese, de közben nagyon is húsbavágó történelmi helyzetekkel, igazságokkal, sorskérdések archetípusával találkozhatunk ebben a könyvben, ami valahol magáról az irodalomról, az írás művészetben és a kultúrában betöltött szerepéről is szól.
A kettősség több szinten is megjelenik benne, egyrészt van egy regény a regényben (de ennek egy harmadik szintje is felfedezhető, ha tekintetbe vesszük egy kicsit a mű valós életben meglévő viszontagságos sorsát, amin keresztül kellett mennie ahhoz, hogy egyáltalán valahogy megjelenhessen), de a kettősség ott is tetten érhető, hogy a két idősíkon játszódó történetben ahol a realizmust várnánk el ott kapjuk a mesét, míg ahol a természetfölötti eseményekre számíthatunk ott a szikár realista ábrázolásmódot.

 

A humor szintén egy fontos eleme a könyvnek, nem csupán a groteszk, néhol textuális LSD tripre hajazó jelenetek képében (egy kétlábon járó macska, revolverrel a mancsában lövöldözésbe keveredik a rendőrséggel... és ez még a kevésbé elképesztő történések egyike, az autót vezető varjúhoz képest), hanem a szituációs komodédiás slapstick humor képében, ami a természetfölötti jelenségek elviccelésére is szolgál. Mindezek mellett a legkomolyabb szórakoztató faktor sokszor az a görbe tükör jellege a humornak, amikor azt látjuk, hogy a hétköznapi emberek milyen abszurd módon reagálnak a cseppet sem hétköznapi szituációkra.

 

Mondhatnák, hogy Bulgakov írt egy könyvet, aminek az egyik főszereplője maga az ördög (azt hiszem ez nem egy nagy spoiler és nem is ez adja a történet lényegét), de mégis az egész mű hihetetlenül életigenlő és pozitív ívet kap, ami egy egészen kielégítő befejezésben ölt testet... aminél szenzációsabb csak a könyv kezdete, szerintem ez az egyik legjobb könyvkezdés ever, ami után rögtön berántja a könyv az olvasót.

Sok különböző síkon lehet értelmezni az eseményeket, azért nem kell hozzá kremlinológusnak lenni, hogy el tudjuk helyezni a renszer kritikáját a 1930-as évek Moszkvájának, de a különböző értelmezési kereteken túllépve is ez egy fantasztikusan megírt, igazán szép könyv... talán a kedvencemmé is válik. 

 

Az utóbbi időben tényleg a legjobb olvasmányélményem volt, igazából azoknak tudnám ajánlani, akik nyitottak egy kicsit a klasszikus irodalom felé, de egy nagyon szórakoztató regény, ami abszolút meghálálja a belefektetett időt.

 

 

 

 

[Ody Mandrell]

Régebben én is olvastam, nem mindennapi könyv az biztos.  Én csak bolsevik fantasy-nak hívom.  Sajnos egy rossz emlék is köthető a könyvhöz, ugyanis kölcsönbe kaptam egy lánytól, akinek már nem tudtam visszaadni mert közben meghalt.  

[Donát]

14 perccel korábban, Wilde írta:

de mégis az egész mű hihetetlenül életigenlő és pozitív ívet kap,

Lehet rápróbálok. Jó lenne megtanulni ezt az életigenlő szemléletet, de eleddig nemigen jött össze. 

[Pildi]

1 órával korábban, Wilde írta:

Az utóbbi időben tényleg a legjobb olvasmányélményem volt, igazából azoknak tudnám ajánlani, akik nyitottak egy kicsit a klasszikus irodalom felé, de egy nagyon szórakoztató regény, ami abszolút meghálálja a belefektetett időt.

Én egyetemistaként találkoztam A Mester és Margarítával egy fél-amatőr színi előadás keretében, és úgy is zseniális volt. Utána olvastam el könyvben, azóta többször is. Nagyszerű könyv!

 

1 órával korábban, Donát írta:

Lehet rápróbálok. Jó lenne megtanulni ezt az életigenlő szemléletet, de eleddig nemigen jött össze. 

Szerintem érdemes lenne megpróbálnod, mert azt gondolom, hogy élveznéd és értékelni is tudnád a különlegességét. Igazi mese és varázslat, s közben még más egyéb is.  

[Frenkie]

Utánanéztem a könyvnek és azt láttam hogy 1966/67-ben jelent meg a szerző halála után negyedszázaddal. Akkor tulajdonképpen ezt a könyvet a harmincas években írta?

Amúgy felkeltettétek az érdeklődésemet iránta, szeretem az örült regényeket.

[Wilde]

20 órával ezelőtt, Pildi írta:

Én egyetemistaként találkoztam A Mester és Margarítával egy fél-amatőr színi előadás keretében, és úgy is zseniális volt.

 

Azt biztos érdekes lehetett, úgy tudom Bulgakov színházban is dolgozott, biztos értékelte volna a színházi változatokat is, de alapvetően a történet színes, fantasztikus volta miatt nem lehet egy könnyű feladat adaptálni.

 

1 órával korábban, Frenkie írta:

Utánanéztem a könyvnek és azt láttam hogy 1966/67-ben jelent meg a szerző halála után negyedszázaddal. Akkor tulajdonképpen ezt a könyvet a harmincas években írta?

Amúgy felkeltettétek az érdeklődésemet iránta, szeretem az örült regényeket.

 

Igen elvileg a harmincas években kezdte írni, de kb. 10 évig írta, volt hogy elégette a kéziratot, aztán emlékezetből újraírta, szóval elég viszontagságos módon készült el maga a könyv. Aztán az utóélete is hasonlóan kalandos volt, sokáig meg sem jelenhetett és én úgy tudom, hogy az első 60-as évekbeli kiadás is cenzúrázott volt a Szovjetúnióban, az eredeti kéziratát állítólag Bulgakov felesége a bugyijában csempészte ki az országból és külföldön hamarabb jelenhetett meg a teljes formájában, mint otthon Moszkvában. 

 

22 órával ezelőtt, Donát írta:

Lehet rápróbálok. Jó lenne megtanulni ezt az életigenlő szemléletet, de eleddig nemigen jött össze. 

 

Remélem tetszeni fog, én meg elkezdtem olvasni a regényedet amúgy és nem felejtettem el, fogok arról is írni (amúgy tök jól betördelte a kindle, jó ránézni az oldalakra is és most végre egyben is elolvashatom). 

[Darth Revan9]

Az új törvény indoklása ez: "„Annak köszönhetően, hogy a könyvek ára a javaslat szerint meghatározott ideig törvényben rögzített, még a kisjövedelműek számára is megfizethetővé teszi a művelődésük, önképzésük, igényes szórakoztatásuk szempontjából nélkülözhetetlen, fontos könyvek megvásárlását.”

Ki volt az a hülye, aki ezt írta? Pont az ellenkezője fog történni. Ha egy 6000-7000 forintos könyvre csak 10%-ot lehet adni, akkor a vásárlók elsöprő többsége nem veszi meg egy éven belül, ki fogja várni az egy évet. Addig meg a kiadóknak marha nagy lesz a raktározási költsége. Baj lesz ebből érzem...

[Darth Revan9]

2 órával ezelőtt, MissKarrde írta:

Külföldön is van hasonló szabályozás a könyvekre, így ez nem magyar találmány, majd elválik, hogy fog beválni. Remélhetőleg a kiadóknak jól fog jönni, és pl. nem fog eltűnni a piacról egy másik sorozat/akármi, amit eddig vettünk. A fogyasztóknak némi hátrány, de aki így nem tud könyvet venni, kivárhatja az 1 évet. Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de ehhez a helyzethez kell valahogy adaptálódni. A könyvek áfája 5%, szóval az áfa csökkentésével nem sokat nyernének a fogyasztók. A probléma alapvetően a terjesztéssel van, azzal kellene valamit csinálni, de nagyon. A Libri előrendelésben új könyvekre alapból adott eddig 20%-ot a vásárlóknak, a fenti 10% pontosan mire vonatkozik? 

Rosszul látod a dolgokat. Először is. Külföldön jobbak a gazdasági viszonyok, mint Magyarországon. Ha hazánk is olyan helyzetben lenne, mint mondjuk Németország, nem lenne probléma ezzel a szabályozással. Én már most biztos vagyok benne: ez egy jelentős gondot fog okozni a kiadóknak. Ugyanis, ha egy évig mindenhol egységesen az újdonság max 10% kedvezménnyel kapható, az olvasó nem lesz ösztönözve arra, hogy közvetlenül a kiadótól rendeljen, hanem egyszerűen csak a hozzá közelebb lévő könyvesboltot választja és ott veszi meg. De sokkal nagyobb gond az, hogy ezen olvasók száma iszonyatosan le fog csökkenni. Ugyanis a magyar könyvvásárló iszonyatosan árérzékeny. Beléptünk lassan a 6000-7000 közötti könyvárakba és az aktív könyvfogyasztók - akikből a kiadók elsősorban megélnek - nagyon is hozzászoktak ahhoz, hogy 25-30% kedvezményekkel jussanak hozzá az újdonságokhoz mondjuk közvetlenül a kiadótól. Most ez nem lesz lehetséges, tehát nem fogja megérni a könyveket előrendelni. Nem fogja megérni a vásárlóknak a megjelenés után rögtön megvenni. Mivel egy év után lehet rá nagyobb kedvezményt adni, így anyagi okokból az aktív könyvvásárlók többsége ki fog hátrálni a megjelenés idejében történő vásárlásból. És az, hogy iszonyatosan sokan egy év után fogják csak az aktuális újdonságot megvenni iszonyatosan fájni fog a kiadóknak. Egy évig alig fog fogyni az újdonság. Meg fog növekedni a raktározási költség. Nem lehet egy évig látni, hogy az adott könyvet megérte- e kiadni, vagy sem. Ez könyvsorozatoknál húsbavágó kérdés. Sok kiadó egy év fogyása után döntötte el, hogy folytassa-e az aktuális sorozatot, vagy kaszálja kényszerből. Óriási kockázat lesz innentől több könyves sorozatba belekezdeni. Sok kiadó ki is fog hátrálni olyan címekből, amit egyébként terveztek volna. Ez további leépítésekhez fog vezetni a könyvkiadóknál, sokan el fogják veszíteni a munkahelyüket.  Nagyon rossz esetben ez a törvény kiadókat fog bedönteni, és rengeteg befejezetlen könyvszéria lesz. Sőt, még a könyvek borítóárat még jobban felviheti. Amit eddig 6000-es alapáron adtak, abban a tudatban, hogy 25-30%-os rendelői kedveszmény majd pörgetni fogja, majd ezek után még drágábban adják, hiszen ha a megjelenés körüli vásárló nagyrészt eltűnik, akkor muszáj lesz az újdonságot extrém alacsony példányszámban kihozni, ami meg fogja növelni a borítóárat. Limo jól összefoglalta lentebb a probléma lényegét.

 

[Darth Revan9]

https://www.economx.hu/gazdasag/torveny-akcio-konyvpiac-mkk-gal-katalin.787546.html

Itt se látják a pozitív hozadékát az egésznek.

[Darth Revan9]

Egyelőre nem veszi át az e-könyv a papírkönyv felett az uralmat. Az USA-ban is 20% körül maximalizálódott az e-könyvek aránya.

[Darth Revan9]

Egyre fantasztikusabbak a részletek az új könyves rendeltnél. Egy értelmezés szerint, amit illetőtől olvastam, aki átböngészte a törvényt.
"Ami kb a lényeg.
A megjelenéstől számított egy éven belül nem lehet a könyvekre 10%-nál nagyobb kedvezményt adni. Nem lehet kedvezményes csomagokban árulni őket. 15 ezer forintos határ alatt nem lehet a vásárlótól átvállalni a kézbesítési díjat."

Tehát kötelezően mindenhol 15.000 forint fölé kell emelni az ingyen kiszállítást. Még jó, hogy meg nem tiltják.

Szerkesztve: Március 30. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

https://librarius.hu/2024/03/31/lazad-a-konyves-szakma-kinyirja-egy-torvenyjavaslat-a-kis-kiadokat/

Itt is megerősítik, hogy a tervezett javaslat elsősorban a kiadóknak lenne rossz, nem a nagy terjesztőnek. Bár hosszabb távon a terjesztő is szív, ha a kínálat csökken.

[Darth Revan9]

Az új, kutúra központosítási tervezet erősen érinteni fogja a könyvtárakat is.
https://telex.hu/kult/2024/04/03/torvenytervezet-kultur…
„Az előterjesztésben erős hangsúlyt kap, hogy a „kulturális alapellátáshoz” mindenkinek joga van, ennek érdekében „egységes kulturális módszertani koordináció” jönne létre.”

„Arról, hogy az ötezer fő alatti települések közösségi tereiben milyen „minőségi értékalapú kiadványok kerülnek” a polcokra a tervezet szerint az újonnan létrehozott Nemzeti Könyvkultúra Kuratórium döntene, amely az Országos Széchényi Könyvtár szervezeti egységeként működik majd. A cél, hogy „egységes, értékelven működő települési könyvellátást” hozzanak létre.”

Jajaj. Rossz előérzetem van. Ezek szerint az utolsó könyvig ellenőrizni fogják, milyen könyvek kerüljenek a könyvtárba.

[Darth Revan9]

 

[Pildi]

Undorító ez a mindent kontrollálni akaró hatalom.

[Dzséjt]

"Minél erősebben szorítják össze a markukat, annál többen csúsznak majd ki az ujjaik közül."

[Ody Mandrell]

1 órával korábban, Dzséjt írta:

"Minél erősebben szorítják össze a markukat, annál többen csúsznak majd ki az ujjaik közül."

Ezt Gyurcsány Ferenc mondta?

[Dzséjt]

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Shilmista árnyai

 

A folytatásokban növekedni szoktak a tétek, a szereplő jelleme változásnak indul, vagy olyan folyamatok indulnak el benne, amely révén átértékeli eddigi életét. A Pap-ciklus második része, a Shilmista árnyai kiválóan hozza ezeket a tényezőket.

Életem egyik legjobb fantasy olvasmányélménye szoros tempóban vezeti végig a hősöket egy küzdelmekkel teli úton. 2004 nyarán, mikor először olvastam, faltam az oldalakat. Amúgy is Gyűrűk Ura lázban égtem és kerestem az olyan fantasy-ket, melyek Tolkien világát a lehető legjobban meg tudják idézni. A Shilmista árnyai ezt is kiválóan teljesítette.

Spoiler

[spoiler] A Háromság Kastélyának erői támadásba lendülnek, ezúttal a brutális Ragnort, az ogrillon tábornokot küldik ki, hogy hódítsa meg Shilmista erdejét, az itteni elfek hazáját. Aballister túl magabiztos, már azt tervezgeti, hogyan hívja magát, miután a Hópihe-hegység környéke behódolt neki. Bár, biztos, ami biztos alapon elküldi Dorigant, a varázslónőt és Druzilt, a kis ördögöcskét, hogy biztosítsák Ragnor győzelmét. Elbereth, a gőgös elf herceg az Épülés Könyvtárához fordul segítségért. A papok Cadderlyt, Danicát és Rufót küldik segítség gyanánt, és hogy fényt derítsenek a támadók kilétére. Iván és Pikel később csatlakozik a hősökhöz, a lehető legjobb időben, amikor épp bajban vannak. Elbereth eleinte nem volt szimpatikus, de a cselekmény előrehaladtával egyre kedvelhetőbb figura válik belőle. Cadderlyt kínozza a lelkiismeretfurdalás. Nem bír napirendre térni Barjin megölése fölött. Az egyszerű olvasó nem is értheti igazán, hisz önvédelemből ölt. Csakhogy Cadderly egy tudós, bölcsész alkat, a lehető legtávolabb áll tőle a gyilkolás. Érthető, hogy megviseli és kihat a viselkedésére. Elbizonytalanodik a sorsát illetően. Ahogy Shilmistában kibontakozik a háború, az ifjú úgy érzi az ő világa a feje tetejére állt, haszontalannak érzi magát. A lelkiismerete vezérli, ami nem feltétlenül előnyös mindig. Nem tud védtelen élőlényt megölni, még akkor sem, ha az a támadókhoz tartozik. Pedig tisztában van vele, hogy a szörnyek harcosai és varázslói veszélyt jelentenek a barátai életére. Cadderly most kezdett el kilépni a nagybetűs életbe és rá kell jönnie, nehéz lesz alkalmazkodnia a körülményekhez. Danica könnyebben veszi a harcokkal együtt járó akadályokat. Természetesnek veszi, hogy végez az ellenféllel. A regény egyik legérdekesebb pontja volt, amikor Danica ráparancsol Cadderlyre, ölje meg a fogoly Dorigant. A fiú, a könyörületessége miatt képtelen erre. A lány eleinte nem érti, aztán rájön, hogy inkább ő az, aki túlságosan megváltozott, és elindult egy sötétebb úton. Ez nagyon jól kontrasztba van állítva a könyvben. Kierkan Rufo, a szerencsétlen balfék szerepét testesíti meg, akit könnyűszerrel irányíthatnak Doriganék. Árulása nem is annyira árulás, hisz kényszerítették, mégis elindul benne valami rossz. Valami sötét. Aminek nyilván lesz hatása a folytatásban. A csaták és harcok újfent kiemelkedőek lettek. Tiennek, Ragnor és Dorgigan is nagyon kemény ellenfelek. Bár Dorigan azért más, ez érződik. Pikel és Iván itt is sziporkáznak. Hammedeent, a driádot, vagy éppen Shaigleigh-t, Tintagelt is nagyon kedveltem. A Ragnor elleni küzdelem nagyon epikus lett, imádtam. A halála szintén az. [/spoiler]

Nehéz dolog egy tudós ember számára kilépni a könyvtár kapuján és gyakorlati tapasztalatokat szerezni. E mellett a világ összetettsége is meglepheti. Ezért is szerettem ezt a könyvet. Óriási élmény volt újfent.

[Darth Revan9]

 

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Éjmaszkok

Salvatore Pap-ciklusának harmadik kötete tölti be azt a szerepet, amit a Sötételf-trilógiában a Menedék. Az útkeresés a magunkra találás könyve. Épp ezért lassabb tempójú és sokkal inkább fókuszál a főszereplőre, Cadderlyre. Természetesen nem maradhatnak el a látványos és feszültséggel teli harci jelenetek sem.

Cadderly útkeresése számomra izgalmas volt. Az idealista karakter itt ebben a könyvben erősebben szembesül a világ szürkeségével, gonoszságával. Nagyon érdekes volt a párbeszéd, amit Cadderly folytatott Névtelennel, a koldussal. Nem lehet meggyógyítani a világ összes gondját, mindig lesznek szebb és rosszabb napok az emberek életében. Az ifjú tudósnak meg kell birkóznia azzal a kihívással, amit Deneir isten kiválasztottsága jelent. Nem kért ekkora hatalmat, mégis meg kell tanulnia bánnia vele és a társadalom javára fordítania azt.

Spoiler

[spoiler] Danica fél attól, hogy elvesztette a szerelmét, de a könyvben újra egymásra találnak. Ezek a boldog pillanatok mindig is meghatóak voltak. A könyvben veszteségek is jelen vannak. Szegény Avery halálát nagyon sajnáltam. Ez átbillentette Cadderlyt egy holtponton, és egyre gyakorlatiasabban kezdett hozzáállni az ellene és a barátai életére törő ellenfelekhez. A végén már egészen kegyetlenül harcolt a Vander testébe bújó Szellem ellen. No és persze Kierkan Rufóval is szépen elbánt. Persze, Rufo megérdemelte. Szerettem azt, ahogy Deneir Dala átjárja Cadderlyt és a tudós pap már-már Jézushoz hasonló erőkre tesz szert – vízen járás és feltámasztás. Imádtam az összecsapásokat, nagyon jók. Az Éjmaszkok nagyon is veszélyes ellenfelek, ezt erősen lehet érezni. Plusz még kegyetlenek is. Vander karakterét is imádtam. Sajnáltam szegény, hogy ilyen kegyetlen helyzetbe került és ilyen kiszolgáltatott volt. Jogos volt a haragja, amit Szellem ellen táplált. Szellem pedig az egyik legjobb Salvatore-gonosz, akit a szerző kitalált. Nincs olyan pillanat, hogy ne akarnánk a testrabló orgyilkos halálát. [/spoiler]

Iván és Pikel továbbra is szállították a humoros pillanatokat. A kötet végén pedig hőseink nem várt szövetségesre tesznek szert. A folytatás pedig epikus izgalmakat ígér. A harmadik könyv méltó módon folytatta az előző két részt és előkészítette a terepet a leszámolásra.