Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

Köszi :)

 

Megnézte valaki ezt az 50 könyves felhívást? Tényleg elég érdekes, de azért nem egy percbe telt találni olyan könyvet, amit a születésem évében adtak ki, és valahogy a fenéért sem akart eszembe jutni hirtelen egy író, akivel egyezik a monogramom :D Utóbbi esetben vajon a nevek sorrendje számít? Mert ha a keresztnév/családnév kezdőbetű számít, akkor Mark Twain, ha meg nem, akkor Thomas Mann. Nem is értem, miért nem azonnal ugrottak be, nem noname írókról van szó. Biztosan azért, mert éppen nagyon kerestem őket :hehe: Ha bárkinek eszébe jut még valaki, akkor szóljon :)

A kiadási év szerinti pedig A tű a szénakazalban című Follett-mű az egyik, ami kijött, már régóta szerettem volna olvasni.

Vajon a nonhuman kategóriába beleférnek a twi'lekek? :hehe:

Dzséjt, a könyved pedig duplán jöhetne idén, mert akkor még belefér a 30 év alatti író kategóriába :D A hónapoktól tekintsünk el :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Dzséjt, a könyved pedig duplán jöhetne idén, mert akkor még belefér a 30 év alatti író kategóriába :D A hónapoktól tekintsünk el :)

Elvileg a héten vagy a jövő héten kiderül, hogy terv szerint mikor jelenik meg.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Elvileg a héten vagy a jövő héten kiderül, hogy terv szerint mikor jelenik meg.

Szuper, legalább már időpont lesz, ez is haladás :yeah:

 

A Pécsi Központi Temető hivatalos iratok átadására használt nagyon elegáns karton tartóján a Harry Potter és az azkabani fogolyból van idézet. Egyrészt nagyon szép és odaillő, másrészt meglepett kissé. :rock:

Valóban meglepő, méghozzá pozitívan.

 

Az én saját kihívásom csak annyi, hogy érjem el idén az 52 könyvet. De azt én szeretném meghatározni, hogy mit olvasok.

Jelen állás szerint számomra talán összejön az 52 db. Most tartok a felénél, és ha belegondolok, hogy ezekben volt több olyan, amelyeket gyorsan még egyszer elolvastam, és volt angol nyelvű is, amivel lassabban haladtam, nem irreális az 52 db év végéig.

Így is nagyrészt mi határozzuk meg, hogy mit olvasunk, mert szinte mindegyik kategóriában lehet találni a saját ízlésünknek megfelelőt :) Ezekből a kategóriákból már egy rakatot teljesítettem, mert időnként elég változatosan olvasok, a többi esetében legfeljebb felcserélem az olvasási terveimben a sorrendeket, szóval nem történik semmilyen tragédia. Végül is ez nem egy verseny, nem is az a lényeg, hogy maradéktalanul meglegyen a lista, csak inkább az olvasás :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Karen Traviss: Jacinto romjai

A második Gears of War regény már az első és a második Gears of War között játszódik. Ismét kapunk egy múltban játszódó szálat, mely nem sokkal a Felbukkanás Napja után játszódik és a Hammer of Dawn bevetése körüli dolgokkal foglalkozik. A jelenbéli szál Jacinto elhagyásával, a Port Farall-ben történtekkel, valamint a Vectes szigetére való utazással törődik.

 

Mindkét szálon nagyon erős és komoly a drámai vonal. Tarviss korábbi regényeiben is bebizonyította, hogy ehhez ért legjobban. A múltbéli szálban Prescott-ot, Hoffmant és Adam Fenix professzort a Hammer of Dawn nevű szuperfegyver bevetése izgatja. A háború úgy áll, hogy a Sáskák rövid időn belül kiirthatják az egész emberiséget. A Törvényes Államok Koalíciójának vezetősége úgy gondolja, hogy fel kell perzselni a Hammerrel a Serra nagy részét, különben az emberiség nem éli túl. A gond az, hogy ezért fel kell áldozni a kontinens lakosságának elsöprő többségét. Tehát a túléléshez tömegpusztítást kell csinálni. Minden szereplőnél dúl a dilemma. Domot aggasztja a kikészült Maria, aki teljesen kiborult gyermekeik halála miatt. Marcus nem akarja, hogy az apja miatt kivételezzenek vele, de barátai miatt néha arra kényszerül, hogy használja ki a nevét. A jelenbéli szál Jacinto elhagyásával indít. Nagyon sok az utalás a Gears of War 2 eseményeire. Maria meghalt, Domot iszonyatos gyász gyötri. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Előbb Port Farall-be, majd Vectes szigetére kényszerülnek. A szigetlakók nem fogadják őket teljesen kitörő örömmel. A helyzetet bonyolítják a Szakadárok maradéka és a kalózok. Bernie Matakiról többet is megtudhatunk.

 

Mindkét történetszál nagyon sötét, komor, tele kőkemény drámával. Kevesebb volt az üresjárat, mint az előző könyvben. Négy és fél.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Most ezt több sajtóorgánum is lehozta külföldön, ami meglep, mert Martin úgy 4 éve is lenyilatkozta ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal (a Gyűrűk Ura könyvek -azon belül is főleg a filmekből kimaradt Megye megtisztitása- ihlették a befejezést, keserédes lesz stb.).

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Akkor majd a végén a mindent eldöntő csatában Havas Jon könnyes szemmel belenéz a kamerában és azt mondja "For Westeros". :D

 

 

Természetesen miután Havas Jon feltámadt.

 

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

De komolyabbra fordítva sztem Daenerys halála miatt lesz keserédes a győzelem. Valamilyen úton módon felfogja magát áldozni hogy megmentse a népét és Havas Jon szerepét Aragornhoz tudom hasonlítani ő fogja győzelemre vezetni az embereket és a végén megkoronázzák. Én valahogy így képzelem a végét de nem hiszem hogy ilyen egyszerű lesz a vége.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Karen Traviss: Gears of War: A Koalíció vége

A negyedik Gears of War regény ismét osztott cselekményű. Tehát az egyik jelentős cselekményszál a múltban, míg a másik a jelenben játszódik. A jelenbéli szál ezúttal megpróbálja az eseményeket a Gears of War 3-hoz vinni. Ezúttal is két fontos esemény, és annak drámai következményei kerülnek bemutatásra. A múltban a Felbukkanás Napja és annak következményei játsszák a főszerepet. Megtudhatjuk, hogy mi történt Berivel, Cole-lal, Baird-del és Dizzyvel. Itt főleg a Dizzyvel történtek tetszettek a legjobban, nagyon szép és drámai. Bernie szála kissé unalmas, illetve érdektelen lett. Egy idő után már untam is, hogy állandóan vissza akar térni a seregbe. Ezekben a részekben a sereg és a katonaélet ajnározása, istenítése nagyon erős volt, ami engem egy idő után már idegesített. Dizzy a hétköznapi embert testesíti meg, az ő szála nagyon jó volt. Cole és Baird története elég érdekes lett, több akcióval és humorral. A jelenben a Koalíció maradéka Vectes szigetén próbál a túlélésre koncentrálni. Felbukkant az új fenyegetés: a Lambent. Az új idegenek elég változatosak, a velük kapcsolatos részek egy kissé emlékeztettek az Alien filmek hangulatára. A Vectes szigetén lévők a maradás és a távozás mellett őrlődnek, Hofmann megpróbálja megfejteni Prescott titkát. A katonák próbálják fenntartani a rendet és menteni a civileket. Ez csak a könyv végén lesz érdekes. Tarviss ismét a drámát és az emberi kapcsolatokat tolja előtérbe. Sajnos itt már több olyan rész is volt, amit untam. Úgy érzem nem sikerült úgy fenntartani az érdeklődésemet, mint a Rebublic Commando regényeknél. Három és fél.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Richard A. Knaak: Warcraft: Démonlélek

A sorozat második részét újra elolvasva ugyanaz a véleményem, mint annak idején. Még sokkal, sokkal , de sokkal epikusabb, mint az előző rész. A Lángoló Légió visszavág. Szinte alig hagy valami lélegzetvételnyi időt az éjtündéknak, Arkhemón vezetésével újra támadásba lendülnek. Hőseink kénytelenek folyamatosan visszavonulni, hátrálni és puszta túlélésért küzdeni. A Lángoló Légió démonai közben irtózatos pusztítást visznek véghez. Nem riadnak vissza a legszörnyűbb mágia használatától sem. Illidanra, Tirandára és Malfurionra sokkal nagyobb figyelem irányul. Illidan ereje egyre nő, mindenáron meg akarja szerezni Tiranda kegyeit, a lány viszont inkább Illidan ikertestvérét, Malfuriont választaná, ez haragot és dühöt szít a lelkében. Tiranda állhatatosan állja a sarat, a kötelességeit mindenek elé helyezi, mindent meg akar tenni, hogy megóvja a népét. Nem is veszi észre, hogy akaratlanul megbántja Illidant, de a Malfurion iránti érzelmei őszinték és tiszták. Malfurionnal hasonló a helyzet, ő sem akarja megbántani a testvérét. Az éjtündék vezetői gőgősségük miatt nem kérnek más fajok segítségéből. Ezért Krázus és Malfurion titokban indulnak el, hogy a sárkányok segítségét kérjék. Krázust gyötri a jövő tudásának borzalmas súlya. Fél attól, ha bármit is tesz, akkor még sokkal rosszabb lesz, mint korábban. A sárkánymegtestesülések közül Neltharion kerül még középpontba. A fekete óriáson hatalmas változások mennek végbe. Megalkotja a Démonlelket, mely eltörölheti a démonokat és megtisztíthatja minden rossztól a világot. A fanatikusságnak végzetes következményei lesznek. Rónin és Brox ezúttal kevésbé fontos szereplők, bár a harcokból kiveszik a részüket. A könyv hangulatilag olyan mint A Birodalom visszavág és A Sith-ek bosszúja együtt. Knaak alaposan kiéli sárkányokkal kapcsolatos fetisizmusát. A szerző a történet epikusságát még nagyobb fokra emeli. A könyv címe nem csak a Démonlélek nevű varázseszközre, hanem több szereplő lelkében bekövetkezett változásokra is utal. Akik nem ismerik a Warcraft történelmet, azok nagyon meg fognak lepődni több fordulaton is. Több kedvenc részem is volt a könyvben, pl: amikor Krázus és Malfurion Aviána birodalmába, G’hanírba kerültek, vagy éppen a Zin-Azsari előtt zajlott csata. A trilógia második részében minden megvan, ami egy nagyszabású, gigantikus, epikus történethez kell. Monumentális küzdelem, rengeteg varázslat és mesés táj, magával ragadó szereplők, érzelmek, szerelem, árulás és egy hatalmas lezáratlan végkifejlet, amely izgalomban tartja az olvasót a harmadik részig. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sárkányokról jut eszembe. A drake, wyrm, wyvern stb szavaknak van magyar megfelelőjük, vagy "sárkány" és kész?

Hát, én még sose hallottam más megfelelőt erre a pár szóra a sárkányon kívül. A drake egy kisebbfajta sárkány, a dragon az univerzális négylábú tűzokádó, a wyrm az európai mitológia sárkányait jelöli, a wyvern meg a kétlábú, akinek a "kezei" egyben a szárnyai része. Csodás ez az angol nyelv. :D

Szerkesztve: - Merr-Sonn
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Tegnap sajnos nem tudtam annyit haladni A Marsival, mint akartam, de ma befejezem ezt a fantasztikus regényt. Kb 20 oldal van hátra. Könyvön régen izgultam ennyit. Hihetetlen!

 

Update: Kivégeztem a könyvet. Öööö... ez nagybetűs élmény volt. Könyv ritkán nyújt ilyen katarzis közeli érzést, mint ez. Ez a srác, aki írta a könyvet tényleg egy zseni, és ez az ELSŐ könyve! Remélem még lesz pár hasonlóan izgalmas és kreatív mű tőle!!!

Képes voltál 20 oldalt meghagyni későbbre??? :hehe:

Örülök, hogy tetszett, eddig mindenki hasonlóan volt a könyvvel, aki olvasta az ismeretségi körömből :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Képes voltál 20 oldalt meghagyni későbbre??? :hehe:

 

Talán nem fogalmaztam jól. A komment beírásakor volt még kb 20 oldal hátra tegnap. Ugyanis már jó ideje olvastam, mikor gyorsan bepötyögtem a szóban forgó bejegyzést. 20 oldalt semmiképpen sem hagytam volna hátra tegnapelőtt! ;) Tegnapelőtt még olyan 180 oldal volt hátra :P

Szerkesztve: - Darth Riddick
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Kb. arra a majdnem másfél órára gondoltam, ami a komment és a javítása között eltelt :) Nekem az túl sok idő 20 oldalra, ezért gondoltam azt, hogy későbbre hagytad estén belül.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A 20 oldal elolvasása és a komment update között más is volt, nem csak a 20 oldal elolvasása :)

 

De az a lényeg, hogy a könyv valami elképesztően jó volt. Én a magam részéről bízom Scottban, hogy jó filmet fog letenni az asztalra. Igazából Dzséjt ellenérzéseit is megértem az idős rendező felé, de én nem táplálok ilyen érzéseket a csókával szemben. Nálam általában bejöttek a filmjei. Prometheus vágási-hibáitól eltekintve, de azzal is képes vagyok együtt élni.

Szerkesztve: - Darth Riddick
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ursula K. Le Guin: A legtávolibb part

A harmadik Szigetvilág történet már több évtizedet ugrik előre az időben. Karvaly itt már Kútfő fővarázslója. A szigetre érkezik Arren herceg, hogy beszámoljon a varázslóknak a világban terjedő rosszról és a mágia hanyatlásáról. A mágusok már tisztában vannak ezzel. Karvaly úgy dönt, hogy az ifjú herceggel útnak indul, hogy fényt derítsen a dolgokra. Szerkezetileg ez a történet már inkább hajaz ez első regényre. Hőseink elég sok szigetet látogatnak meg, a történet végén még a túlvilágra is elutaznak. Kicsit nagyobb betekintést nyerünk a szigetek népeinek életébe, majd a könyv második felében nagyobb szerepet kap a mágia és a misztikum. A főgonosz egy olyan varázsló, aki sötét mágiájával az élet és a halál közötti különbséget feszegeti. A történet sok tekintetben Arren útkeresése, akinek a sorsa az, hogy nagy királyként összefogja a szigetek népeit. Érdekes volt a tengerjárók világa. A sárkányok, főleg Orm Embar itt már nagyobb szerephez jutnak. A regény alapvetően jó volt, bár én hiányolom belőle a dinamizmust, illetve több helyen túl realisztikus az én ízlésemnek. Szerencsére ez a rész sokkal jobb lett, mint a gyengécske Atuan sírjai, de A Szigetvilág varázslójától elmarad. Négyes.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

De az a lényeg, hogy a könyv valami elképesztően jó volt.

A marsit én is széles körben propagálom, és úgy tűnik, még a kevésbé olvasós embereket is érdekli. :) Pörgős, izgalmas történet és ritka jó stílusú olvasmány - mi más kell még? :)
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ursula K. Le Guin: Tehanu

A negyedik Szigetvilág regény egyfajta epilógus érzetett hagy az olvasóban. Valami olyasmit kell elképzelni, mint az előző három kötet zárását. Visszatérünk Gont szigetére, ahol Tenar már hosszú évek óta éli életét. Családot alapított, de már gyerekei is felnőttek, saját életet kezdtek, férje pedig meghalt. Jelenleg egy Therru nevű sérült kislány gondját viseli. Hamarosan Karvaly is a szigetre vetődik.

Karvaly az előző rész végén történtek miatt elveszette varázserejét.

Ő maga már megtört és kiégett ember. Tenar, Karvaly és Therru megpróbálnak boldogulni a hétköznapi életben. Habár Lebannen, a Szigetvilág úh király megpróbál rendet rakni, még sok a tenni való. A rendbontó elemek sokszor megkeserítik Tenárék életét. A könyv elsősorban az érzelmeket mutatja be, nagy hangsúlyt kap a kiégett és belefásult ember ábrázolása. Voltak érdekes pillanatok a könyvben, több szép leírás is tetszett, de én soványnak éreztem ezt a könyvet. Három és fél,

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Térség-trilógia

Néhány hete sikerült elolvasnom a 3 könyvet, és most nagyon várom a következőt. Igazából sokat nem tudok ahhoz hozzátenni Dzséjt leírásához azon kívül, hogy megerősítem: egy remek vérbeli sci-fi sorozatról van szó, amit bárkinek érdemes elolvasnia. És nagyon realitásszagú. Eltekintve némi technikától, pl. lesz-e a könyvben ábrázolt hajtómű a jövőben. De az űrutazást olyan módon álmodták meg az írók, hogy teljesen elképzelhetőnek tűnik, valamikor valósággá válik. Még az is, hogy a különböző gravitációban született emberek fizikailag nem lesznek pontosan ugyanolyanok, mint a földiek. Az emberiség pedig olyan, amilyenek mindig is volt a történelem során :glasses:

Nekem is a második rész tetszett legjobban, viszont számomra az első is nagyon jó volt, éppen hogy csak lemarad a második könyv mögött. A harmadik pedig harmadik, az első harmad eléggé vontatottra sikerült attól függetlenül, hogy a karakterek kezelése nagyon rendben van. Csak hát lassan halad, hiányzik a második rész pörgőssége. Minden újabb könyv majdnem önállóan is fogyasztható, mert a történeteknek epizódonként is van elejük, közepük és végük, "mindössze" a főszereplők és a főszál tekintetében lehet némi képzavar abban (igazából ez sem, mert vannak visszautalások), aki véletlenül csak egyetlen kötetet vesz kézbe, vagyis az egyes könyvek végén nem kapunk agyfrászt attól, hogy azonnal kézbe vegyük a következőt. Vagyis dehogynem, de inkább azért, hogy szereplőink újabb kalandjait kövessük végig. Így aztán kötetenként jönnek az újabb szereplők, időnként pedig némelyiktől elbúcsúzunk, szóval nagyon dinamikusan halad a történet egy főszál mentén.

Nekem is nagy kedvencem lett a második kötet politikusa, eszméletlen a csaj :D Aztán másrészről hozzám nőtt már az elején az egyik főszereplő pasas, a Rocinante legénysége pedig együtt alkot egy jól összerakott egészet, ahogy Dzséjt fogalmazta, Holden kapitány az állandó konstans a történet folyamán (a legénységével karöltve). Néha kicsit őrültek, de nagyon szerethetőek.

Essen némi szó a formáról is. Akik olvasták már Martin Trónok harca-könyveit, azok biztosan nem fognak meglepődni a nézőpont szerint felosztott fejezeteken, a többieknek talán okozhat némi furcsaságot, főleg akkor, amikor egy cselekménysorozatot más-más szereplő szemszögéből olvashatunk. Igaz, ilyen nem sokszor fordul elő, de a nézőpont-karakterek időnként összetalálkoznak egymással.

Szóval remek sorozat, remélem, hasonló színvonalon folytatják x köteten keresztül.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ha nézőpontos történetet akarsz, nagyon ajánlom J. Goldenlane Isteni balhé/Pokoli balhé duológiáját. Ott a két narrátor főszereplővel legtöbbször együtt esnek meg a kalandok, tehát a fejezet első legalább harmada ugyanarról szól, mint az előző fejezet befejező harmada, és mégis a két nézőpont miatt mintha tök mást olvasnál :D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.