Ugrás a kommentre

Filmek

Bomarr

Írta: Bomarr
- Külvilág

 Megosztás
https://swsaga.hu/topic/13-filmek/

Ajánlott hozzászólás

Rog Tanácstag

Rog

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Egyre jobban várom ezeket a Torettóékat.

 

 

 

 

Elnézést a "kalóz-reklámért", de gondoltam szólok;

Nagyon meglepődtem, hogy a Birdman máris elérhető tokkal-vonóval.. :o

Véleményt is írok majd!

Én is csak pislogtam ezen. Le is szedtem az ismétléshez egy jónak tűnő verziót.

 

Pár napja én is lekaptam de egyelőre csak 22 percet láttam belőle. Az alapján nem valami bejövős ami nem igazán lep meg mert több helyen is olvastam hogy (már akinek) várni kell míg rendesen beindul.

csoli1138 Tanácstag

csoli1138

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Birdman:

Nos nem voltam felkészülve. Ez sem vígjáték..Talán ha kettőt mosolyogtam.

De látni kell a filmek szerelmeseinek, mert valóban érdekes ez az egy snitt-szerű kamerakezelés.

Kíváncsi lettem volna, hogy mennyi idő után tűnik fel, ha nem tudom előre...A "csak dobpergés" filmzenéről is elmondthatom az előbbieket..

 

Szóval érdekes volt jó alakításokkal. A hype is nagy, és ebből fakadóan túlértékelt is szerintem.

Illetve majd meglátjuk mennyire értékelik túl.. egy próbát megér szerintem az itt mozgók többségének,

már ahogy "ismerlek" titeket; van itt sok mindenevő és "perverz" is és "mazohista" is mint én is, de nálam ezúttal a katarzis elmaradt..

 

 

más:

Az Interstellar -ról nem tudsz valami használható "hírt"? :)

 

Erre még várnod kell egy kicsit!

(márc 30. -de talán 1-2 héttel előz az enkór) :clap2:

Miért nem voltál rajta moziban?

Tudom, hogy "fáztál tőle", de azthittem legyőzöd..elvégre látom, még most is kíváncsi vagy.. :P

 

Ja és adj a minőségre ennél a filmnél! Minimum eredeti release, 720p!!!

Szerkesztve: - csoli1138
Rog Tanácstag

Rog

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Még több dögös nő, még több frankó kocsi, még több bunyó, még több lövöldözés. :D

Eme dolgokkal én is kiegyeznék. :D
MissKarrde Tanácstag

MissKarrde

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

már ahogy "ismerlek" titeket; van itt sok mindenevő és "perverz" is és "mazohista" is mint én is, de nálam ezúttal a katarzis elmaradt..

 

Ja és adj a minőségre ennél a filmnél! Minimum eredeti release, 720p!!!

Sajnálnom, hogy számodra annyira nem jött be a Birdman, a többit pedig bóknak veszem :D

Az Interstellart kevésbé nézhető verzióban is élveztem :P Attól függetlenül később megnézem 720p-változatban is.

 

Sőt. A Foxcatcher is! :o

Remek, akkor megvan a mai mozi is :yeah:

Mondtam már, hogy szeretem az Oscar előtti időszakot, mert ilyenkor nem kell várni hónapokat feliratra, nézhető verzióra? Ha nem, akkor most... :P

Szerkesztve: - MissKarrde
Wilde Jedi mester

Wilde

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

American Sniper

 

 

 

Folytatva az Oscar szezont megnéztem az American Snipert is. Hát nem nyűgözött le a film, eddig inkább a Birdmannek adnám a díjat. Se unalmasnak, se erőltetettnek, se rossznak nem mondanám, de nem nagyon mozgatott meg és úgy érzetem néhány dolog a levegőben lógott. Ugyan eleve nem számítottam valami nagy katarzisra (bár az egyik Yahoo-s cikkben a Full Metal Jackethez hasonlították, ami bizakodásra adott okot), de összességében azt kell, mondjam Clint Eastwoodtól én többet vártam.

 

Az tetszett, hogy nagyon nem akart moralizálni a film, hogy ’aki az egyik oldalon terrorista az a másikon szabadságharcos’, mert ez nem tartozott hozzá se a filmhez, se a karakterhez. Ennek ellenére azért persze nem olyan egysíkú volt az ethosza a filmnek (már ha volt neki ilyen), mint egy papírlap. Viszont amikor a fejbelőtt bajtársuk (a bajszos, úgy emlékszem Marcnak hívták) korábban beszélt neki az ellenérzéseiről, meg aztán írt egy levelet is – amit a temetésén felolvastak – megütött valamiféle kritikus hangot, vagy legalábbis fel lehetett fedezni némi szkepticizmust (itt most a kételkedésre gondolok), akkor ezt azonnal elsöpörték. Mint ahogy érdekesnek tartottam a főszereplő öccsét is, aki nem illeszkedett ebbe a farkastörvények által uralt déli közegbe (a faterjuk mondott is egy farkasos példát). Arra utaló jelek már korábban is voltak, hogy neki nem fekszik annyira ez a világ és később úgy látni, hogy neki nagyon más élményei vannak a katonasággal kapcsolatban, mint a bátyjának, aki természetesen itt is a középpontba került vele szemben. Olyan furcsán váltak el a repülőtéren és maga a főhős sem nagyon tudta hova tenni, hogy most akkor mi van… Kíváncsian vártam, hogy mi lesz vele… hát ha jól emlékszem akkor ott láttuk az öcsikét utoljára és utána nem tudtunk meg róla semmit.

 

Egyébként volt egy hiba is a filmben. Amikor nézik a TV-ben az 1998-as bombamerényleteket (itt egy kis érdekesség, hogy bizony voltak előzményei bőven a 9/11-nek), akkor hősünk hirtelen kategorikus imperatívusztól vezérelve elhatározza, hogy katonának áll. (Az elején az a rodeós-hűtlen barátnős rész az expozícióban ezért is lehetett szükséges, hogy rájön, hogy ő nem is igazi cowboy és valamit kezdenie kell az életével, tehát ezek motiválták még a patriotizmusa mellett.) Aztán a kiképzőtáborban mikor megkérdezi az a felkészítő manus valamelyik szivatós állóképesség fejlesztő gyakorlat közben, hogy hány éves azt mondja hősünk, hogy 30. Ezzel szemben a végén a stadionban kiírják a neve alá, hogy 1974-2013. Számtanból nem voltam faktos, de ezt akárhogyan is nézem 99’-ben mikor jelentkezett a seregbe, még ha januárban született, akkor is csak maximum 25 lehetett.

 

Bradley Cooper kezdetben nem nagyon illet a szerepbe. Maga a karakter, ez a texasi, keménytökű, 3 x kromoszóma stílus, és BC – ugyan egyáltalán nincs beragadva a szépfiú szerepbe – de számomra nem volt az igazi ebben. Aztán később mikor haladtunk előre a filmben már megszoktam és voltak kifejezetten erős jelenetei, azt kell, mondjam hiteles volt az alakítása, még ha nem is tökéletes (azok a jelenetek, amikor nézik a TV-n a terrortámadásokat, nem győztek meg arról, hogy ők éppen sokkhatás alatt vannak).

A mellékszereplők közül a Sienna Miller nagyon jó volt. Remekül ábrázolta a megtört feleség karakterét, aki nem a frontvonalon, hanem a „hátországban” próbál embereket menteni (a férjét, vagy éppen a házasságukat). Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kezdeti vadmacska imidzse, hogyan változott át erre a konvencionális háztartásbelire, majd a kezdeti lángoló szerelem, kialudni készülő lángját próbálta még élesztgetni. Megkockáztatom, hogy eddig ez volt a legerősebb alakítása, amiben láttam.

 

A forgatókönyv szerintem néhol kapkodósra sikerült. A film eleje kicsit lassabban indult be, de fenn tudta tartani a figyelmet és a közepére elég pörgősre váltott, majd a végén szépen levezetett a tempó a befejezésbe. Lekötött és nem is volt elszabva, szerintem hiba lett volna, ha nagyon hosszabbra hagyja Eastwood, viszont a befejezésnél kifejezetten zavart, hogy túlságosan is gyorsan ment végbe a változás. Nem volt összecsapva, de az, hogy hazajön a főszereplő megtörten (mintha el is sírta volna magát a telefonba, nála is felengedett ez a kemény páncél és feltűnt az ember, aki mögötte van), mentálisan még nem tudott visszaállni (pl. TV-s jelenet, a kórházba, a „babalesen”, vagy mikor meg akarja verni a kutyát), ez a rész szerintem nagyon kapkodósra sikeredett. Az orvos elviszi a veteránokhoz, ott beszélget egy kicsit, aztán néhányat lő velük és utána a következő snittben már szuperapuként jelenik meg, aki akár az év apukája díjat is elnyerhetné. Ahhoz képest, hogy mélyebben bemutatták a problémáit, a feloldásukra elég kevés időt szántak, csak a végeredményt láttuk.

A végén azt sem értettem, hogy azt miért nem mutatták meg, hogy mi történt a lőtéren, hogy lelőtte az egyik veterán? Értem én, hogy nem illeszkedett volna abba az idilli hangulatba, amit a film végén felvázoltak (olyan hirtelen változással, mint azt az előző bekezdésben írtam), de így, hogy csak kiírták az eseményt a képernyőre és nem látjuk audiovizuálisan, akkor nem olyan negatív és megmarad a happyend érzése az egyszeri nézőnek, vagy mi? Szerintem az egy sokkal átütőbb befejezés lett volna, ha úgy van vége…

 

Voltak benne nagyon jó felvételek, nem volt hatásvadász, vagy tolakodó az az elegancia, ami a fényképezést jellemzi. A táj, a hangok és az egészet összefogó hangulat remekül átjött a vászonról annak, aki még sosem járt ott. A kedvenc jeleneteim közé tartozott az, amikor a gyerek felveszi a földről a gránátvetőt, ott szinte együtt izzad a tenyered a főhőssel, mikor meg kell húznia a ravaszt a kissráccal a célkeresztben. A feszültségteremtésben annyira nem alkotott maradandót a film, a főszereplőért a végéig nem kellett izgulni, de ott szinte tapintani lehetett a feszültséget annál a jelenetnél. Aztán amikor fejbe lövik a Marcot és utána, ahogy ott néz fölötte a Bradley Cooper az valami félelmetes, de az a jelenet is remek volt, úgy a film ¾-nél, mikor fekszenek egymás mellett a feleségével és mindketten csak vertikálisan néznek felfelé, ezzel is reprezentálva, hogy egymás felé már nincs meg az az összhang, mint régen, mikor szerelmesen összebújtak.

 

Ha már az Oscar verseny van és muszáj összehasonlítani két alapvetően műfajilag is eléggé eltérő filmet, akkor azt mondanám, hogy nekem a Birdman jobban tetszett és még ott bizonyos szempontból Inárritu egy műalkotással rukkolt elő, akkor Clint Eastwood (aki nálam mind színészként, mind rendezőként alkotott már olyat, amivel a Hall of Fame-ben a helye) eme munkásságára legjobb esetben is egy tisztességes „iparos munka” címkét tudok ragasztani.

Utánanézve kicsit a történetnek, nagyon jól követte le a film az eredeti eseményeket, persze azért nyakon volt öntve egy kis hollywood-i mázzal, csak úgy az íze kedvéért (kezdve – az ugyan nem túlságosan démonizált, de azért egyszemélyes hadseregként kellően dramatizált – nagy antagonistával, az „olimpiai bajnokkal”, akit természetesen a főszereplő egy heroikus találattal a csata végén ki is végez).

 

 

Donát Tanácstag

Donát

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Birdman

 

 

Tegnap megnéztem a Birdmant. Alapvetően tetszett, mégis, ambivalensek az érzéseim a film kapcsán. Egyrészről a színészi játékok: jók, de Keatonon kívül szerintem senki sem kap elég teret ahhoz, hogy mélységet adjon a karakterének. Még Norton esetében is azt éreztem, hogy a szokásos színész sablont húzták rá, aki bárkit el tud játszani, épp csak önmagát nem. A női karakterek közül egyedül a főhős lánya említésre méltó, de ő is viszonylag kevés időt kap ahhoz, hogy kiteljesedjen.

 

Ami viszont nagyon tetszett, az a vágás nélküli felépítés - persze lehetett látni, hogy hol rejtik el a vágásokat - és amit Miss írta a forgatásról, az alapján respect! Ezt nem lehetett könnyű így kivitelezni. Sokat adott a storyhoz, hogy magam is jártam már a Broadway-n (bár nem ültem be semmire), így pl. jobban át tudtam érezni milyen lehetett, ahogy ott Michael Keaton egy szál gatyában akciózik. :D Nagyon tetszett a színházi világ bemutatása is, a zene illetve zenei effektek, a folyamatos dobpergés, cintányér, remek hangulatot teremtett.

 

Tetszett a főhős viaskodása önmagával, ennek bemutatási módja, az, ahogy kvázi tudathasadásos állapotban harcol saját énjével, remek jeleneteket szült. Ami miatt mégis vegyesek az érzéseim, az a szürreális lezárás (ha jól értelmezem, akkor leugrott, a lánya pedig megtagadja ennek a felfogását, és inkább azt választja, hogy az apja a madarakhoz csatlakozott), illetve a végén több mozzanat: 1) ha fejbe akarta lőni magát, nem túl reális, hogy ez nem sikerült, és csak az orrát kapta el 2) a kritikus, aki mindenáron rosszat akart írni róla látszólag motiváció nélkül gondolja meg magát, persze vélelmezhető, hogy annyira egyedi volt a darab, hogy végül is ez megváltoztatta a véleményét, de nálam ez nincs jól felépítve, figyelembe véve, hogy a nő már az előadástól függetlenül eldöntötte, hogy lehúzza 3) az ablakon való kiugrás és lezárás, ami nekem ilyen formában nem tetszik.

 

A Wilde által írt Malibu tézist én azért vetném el, mert akkor fölösleges a leégett napról és medúzákról polemizálni. Ez egy olyan adalék, aminek csak akkor van értelme, ha ott és akkor nem halt meg. Különben kár feszegetni, hogy leégett avagy medúzák csípték meg.

 

Összességében egy 8-ast adnék rá, a Kódjátszmánál nálam jobb volt, de pl. a néhány évvel ezelőtti "A király beszéde" szerintem ennél sokkal jobb volt, mind a színészi játékokban (főhősök egál, mellékszereplőknél Geoffrey Rush simán verte Nortont mert több tere volt és Helena Bonham Carter is magasan verte innen bármelyik női hőst,) mind a történet esetében (ott megvolt a katarzis a végén), igaz, abban nem volt olyan egyediség, mint ebben a filmben. Csak azért hozom fel, mert az Oscart nyert, ez pedig elvileg jelölve van, ha jól tudom, tehát tekinthető ilyen téren mércének.

 

MissKarrde Tanácstag

MissKarrde

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Birdman forgatásához még egy adalék

 

Ami még egy plusz és nagyon tetszett: amikor Keaton állt a tetőn, egy járókelő felkiáltott, hogy ez most akkor egy film; az valóban megtörtént, egy valós járókelő szólt be, nem lett volna a filmben. Viszont Keaton rögtön reagált rá, és ami a legjobb az egészben, hogy pont illik a jelenethez. Nagy szerencse, mert elég nehéz lett volna kivágni tekintve a forgatási módszert.

Azt hiszem, engem nem kicsit nyűgözött le a "technika" ezen film esetében, bár ugye a film is nagyon tetszett :)

 

Szerkesztve: - MissKarrde
Frenkie Tanácstag

Frenkie

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

American Sniper

 

 

 

Folytatva az Oscar szezont megnéztem az American Snipert is. Hát nem nyűgözött le a film, eddig inkább a Birdmannek adnám a díjat. Se unalmasnak, se erőltetettnek, se rossznak nem mondanám, de nem nagyon mozgatott meg és úgy érzetem néhány dolog a levegőben lógott. Ugyan eleve nem számítottam valami nagy katarzisra (bár az egyik Yahoo-s cikkben a Full Metal Jackethez hasonlították, ami bizakodásra adott okot), de összességében azt kell, mondjam Clint Eastwoodtól én többet vártam.

 

Az tetszett, hogy nagyon nem akart moralizálni a film, hogy ’aki az egyik oldalon terrorista az a másikon szabadságharcos’, mert ez nem tartozott hozzá se a filmhez, se a karakterhez. Ennek ellenére azért persze nem olyan egysíkú volt az ethosza a filmnek (már ha volt neki ilyen), mint egy papírlap. Viszont amikor a fejbelőtt bajtársuk (a bajszos, úgy emlékszem Marcnak hívták) korábban beszélt neki az ellenérzéseiről, meg aztán írt egy levelet is – amit a temetésén felolvastak – megütött valamiféle kritikus hangot, vagy legalábbis fel lehetett fedezni némi szkepticizmust (itt most a kételkedésre gondolok), akkor ezt azonnal elsöpörték. Mint ahogy érdekesnek tartottam a főszereplő öccsét is, aki nem illeszkedett ebbe a farkastörvények által uralt déli közegbe (a faterjuk mondott is egy farkasos példát). Arra utaló jelek már korábban is voltak, hogy neki nem fekszik annyira ez a világ és később úgy látni, hogy neki nagyon más élményei vannak a katonasággal kapcsolatban, mint a bátyjának, aki természetesen itt is a középpontba került vele szemben. Olyan furcsán váltak el a repülőtéren és maga a főhős sem nagyon tudta hova tenni, hogy most akkor mi van… Kíváncsian vártam, hogy mi lesz vele… hát ha jól emlékszem akkor ott láttuk az öcsikét utoljára és utána nem tudtunk meg róla semmit.

 

Egyébként volt egy hiba is a filmben. Amikor nézik a TV-ben az 1998-as bombamerényleteket (itt egy kis érdekesség, hogy bizony voltak előzményei bőven a 9/11-nek), akkor hősünk hirtelen kategorikus imperatívusztól vezérelve elhatározza, hogy katonának áll. (Az elején az a rodeós-hűtlen barátnős rész az expozícióban ezért is lehetett szükséges, hogy rájön, hogy ő nem is igazi cowboy és valamit kezdenie kell az életével, tehát ezek motiválták még a patriotizmusa mellett.) Aztán a kiképzőtáborban mikor megkérdezi az a felkészítő manus valamelyik szivatós állóképesség fejlesztő gyakorlat közben, hogy hány éves azt mondja hősünk, hogy 30. Ezzel szemben a végén a stadionban kiírják a neve alá, hogy 1974-2013. Számtanból nem voltam faktos, de ezt akárhogyan is nézem 99’-ben mikor jelentkezett a seregbe, még ha januárban született, akkor is csak maximum 25 lehetett.

 

Bradley Cooper kezdetben nem nagyon illet a szerepbe. Maga a karakter, ez a texasi, keménytökű, 3 x kromoszóma stílus, és BC – ugyan egyáltalán nincs beragadva a szépfiú szerepbe – de számomra nem volt az igazi ebben. Aztán később mikor haladtunk előre a filmben már megszoktam és voltak kifejezetten erős jelenetei, azt kell, mondjam hiteles volt az alakítása, még ha nem is tökéletes (azok a jelenetek, amikor nézik a TV-n a terrortámadásokat, nem győztek meg arról, hogy ők éppen sokkhatás alatt vannak).

A mellékszereplők közül a Sienna Miller nagyon jó volt. Remekül ábrázolta a megtört feleség karakterét, aki nem a frontvonalon, hanem a „hátországban” próbál embereket menteni (a férjét, vagy éppen a házasságukat). Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kezdeti vadmacska imidzse, hogyan változott át erre a konvencionális háztartásbelire, majd a kezdeti lángoló szerelem, kialudni készülő lángját próbálta még élesztgetni. Megkockáztatom, hogy eddig ez volt a legerősebb alakítása, amiben láttam.

 

A forgatókönyv szerintem néhol kapkodósra sikerült. A film eleje kicsit lassabban indult be, de fenn tudta tartani a figyelmet és a közepére elég pörgősre váltott, majd a végén szépen levezetett a tempó a befejezésbe. Lekötött és nem is volt elszabva, szerintem hiba lett volna, ha nagyon hosszabbra hagyja Eastwood, viszont a befejezésnél kifejezetten zavart, hogy túlságosan is gyorsan ment végbe a változás. Nem volt összecsapva, de az, hogy hazajön a főszereplő megtörten (mintha el is sírta volna magát a telefonba, nála is felengedett ez a kemény páncél és feltűnt az ember, aki mögötte van), mentálisan még nem tudott visszaállni (pl. TV-s jelenet, a kórházba, a „babalesen”, vagy mikor meg akarja verni a kutyát), ez a rész szerintem nagyon kapkodósra sikeredett. Az orvos elviszi a veteránokhoz, ott beszélget egy kicsit, aztán néhányat lő velük és utána a következő snittben már szuperapuként jelenik meg, aki akár az év apukája díjat is elnyerhetné. Ahhoz képest, hogy mélyebben bemutatták a problémáit, a feloldásukra elég kevés időt szántak, csak a végeredményt láttuk.

A végén azt sem értettem, hogy azt miért nem mutatták meg, hogy mi történt a lőtéren, hogy lelőtte az egyik veterán? Értem én, hogy nem illeszkedett volna abba az idilli hangulatba, amit a film végén felvázoltak (olyan hirtelen változással, mint azt az előző bekezdésben írtam), de így, hogy csak kiírták az eseményt a képernyőre és nem látjuk audiovizuálisan, akkor nem olyan negatív és megmarad a happyend érzése az egyszeri nézőnek, vagy mi? Szerintem az egy sokkal átütőbb befejezés lett volna, ha úgy van vége…

 

Voltak benne nagyon jó felvételek, nem volt hatásvadász, vagy tolakodó az az elegancia, ami a fényképezést jellemzi. A táj, a hangok és az egészet összefogó hangulat remekül átjött a vászonról annak, aki még sosem járt ott. A kedvenc jeleneteim közé tartozott az, amikor a gyerek felveszi a földről a gránátvetőt, ott szinte együtt izzad a tenyered a főhőssel, mikor meg kell húznia a ravaszt a kissráccal a célkeresztben. A feszültségteremtésben annyira nem alkotott maradandót a film, a főszereplőért a végéig nem kellett izgulni, de ott szinte tapintani lehetett a feszültséget annál a jelenetnél. Aztán amikor fejbe lövik a Marcot és utána, ahogy ott néz fölötte a Bradley Cooper az valami félelmetes, de az a jelenet is remek volt, úgy a film ¾-nél, mikor fekszenek egymás mellett a feleségével és mindketten csak vertikálisan néznek felfelé, ezzel is reprezentálva, hogy egymás felé már nincs meg az az összhang, mint régen, mikor szerelmesen összebújtak.

 

Ha már az Oscar verseny van és muszáj összehasonlítani két alapvetően műfajilag is eléggé eltérő filmet, akkor azt mondanám, hogy nekem a Birdman jobban tetszett és még ott bizonyos szempontból Inárritu egy műalkotással rukkolt elő, akkor Clint Eastwood (aki nálam mind színészként, mind rendezőként alkotott már olyat, amivel a Hall of Fame-ben a helye) eme munkásságára legjobb esetben is egy tisztességes „iparos munka” címkét tudok ragasztani.

Utánanézve kicsit a történetnek, nagyon jól követte le a film az eredeti eseményeket, persze azért nyakon volt öntve egy kis hollywood-i mázzal, csak úgy az íze kedvéért (kezdve – az ugyan nem túlságosan démonizált, de azért egyszemélyes hadseregként kellően dramatizált – nagy antagonistával, az „olimpiai bajnokkal”, akit természetesen a főszereplő egy heroikus találattal a csata végén ki is végez).

 

 

 

Már ilyen hamar fent van??? Nem mintha leszedném mert ez moziban nézős, főleg nekem. :D

Ody Mandrell Nagymester

Ody Mandrell

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Megnéztem az Interstellart. Remek film, igazi Nolan munka. Szerintem ez a legkomolyabb és legérzelmesebb műve eddig. Nagyon jól fogta meg az idő paradoxon problémáját is. Tetszett. Sajnos nincs erőm visszakeresni a korábbi hozzászólásokat. :(

Yoda József Jedi mester

Yoda József

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Megnéztem az Interstellart. Remek film, igazi Nolan munka. Szerintem ez a legkomolyabb és legérzelmesebb műve eddig. Nagyon jól fogta meg az idő paradoxon problémáját is. Tetszett. Sajnos nincs erőm visszakeresni a korábbi hozzászólásokat. :(

 

Melyik verziót nézted meg? Mert még nincs hd pedig ezt kötelező lett volna abban nézni :nana:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

×
 Megosztás
https://swsaga.hu/topic/13-filmek/
Vissza a topik listához

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.

  Elfogadom