Én az ARES-al úgy vagyok kicsit, mint a hardcore vérfan az új Star Wars filmekkel. Tudom tudom.... magamra vessek, meg hát jaj, megvan a véleményem SW esetében ezekről az emberekről, Tron esetében meg én is ugyan azt csinálom? Azért mondjuk nem egészen.... nem szapulom az új filmet és azokat meg pláne nem, akiknek tetszett.... egyszerűen félek tőle és emiatt még nem is láttam ...lol!

Ami a 1982-es Tron-t illeti. A film nagyon rosszul öregedett. Tipikus példája annak, ha valami rosszul öregszik.... méghozzá annyira, hogy konkrétan pédaként lehetne mutogatni, ha a rosszul öregedés a téma. Nem mondom azt, hogy már nem szeretem, de azt sem, hogy igen. Nem mondom azt, hogy nem tudnám megnézni ma már, inkább azt mondom, hogy nem akarom. Elég róla nosztalgiával megemlékeznem. Bőven elég. Anno, mikor egyes popkultúrális termékek kikacsintanak rá (Pl: Chuck, Agymenők, stb..) akkor megdobban a szívem, de ennyi.

Ami viszont a 2010-es folytatást, a Legacy-t illeti.... hát jaj! Az örök szerelem. Most nem akarok túlozni, de nálam az már """majdnem""" Star Wars szint volt élményben! Élményben! Anno moziban 5x láttam.... és ugye 2010-ben még abban a tudatban voltunk, hogy nem lesz több SW a nagyvásznon. Lezárult a történet és ennyi. Szóval számomra egyfajta SW pótlék is volt az új Tron film. Nagyon NAGYON sok dolog tetszett a filmben, hangulat, látvány, karakterek, ZENE, még a történet is! Mesteri volt, ahogy új életet lehet az elöregedett első részbe folytatásként! Nálam a 3D is nagyon hozzátett a filmhez. Mai napig van egy 3D tévém otthon, és a Tron Legacy az egyik referencia 3D filmem!

ARES:

Na szóval nekem a Legacy annyira egyben volt, olyan szinten volt SZUPER az egész, hogy a Star Wars filmekhez hasonlóen nehezen tudom azt megfogalmazni.... az volt és kész... persze NEKEM, és nem univerzálisan. Én mindig saját véleményről beszélek! Pl a zenéjét mai napig beteszem hosszabb utakon az autóba (régen meg rongyosra hallgattam). Pár hónapja néztem újra, asszonykámmal bepótoltuk, ő nem látott korábban egy Tron-t sem. (Egész elvolt vele. Az autóba hallotta már a zenéjét csak akkor még nem látta a filmet, fel is ismerte a zenéket a filmben.) Akkoriban még úgy voltam vele, hogy elmegyek moziba az Ares-ra... de mióta gyerekek vannak ELEVE nehezen jutok el a moziba, aztán meg jöttek a hírek, hogy nincs TRON a filmben egyáltalán, és hogy a korábbi részeket sem nagyon veszi alapul. Ezt az utóbbi állítást aztán Dzséjt megcáfolta már akkor, de valahogy mégis elment a kedvem a filmtől és nem kerestem a lehetőséget, hogy elmenjek rá moziba. Aztán mikor letölthetővé vált le is szedtem, DE... nem néztem meg valamiért. Majd felkerült Disney+-ra és még ott sem néztem meg. Persze előbb vagy utóbb el fogok jutni oda, hogy megnézzem rendesen, de egyszerűen félek a filmtől. Főleg azután, hogy ez (is) megbukott a mozikban és ki tudja mikor lesz belőle mégis valami folytatás(szerűség), ami már mégis jobban visszanyúlna a Legacy-hoz, és valahogy visszahozná - akár cameo szerepben - Tron-t (ha már TRON film!). Szóval a félelmem egyelőre nagy, de köszönöm srácok a véleményeiteket, mert azért ez hozzásegít ahhoz, hogy a filmet talán ELŐBB, mint utóbb nézzem meg!

Szerkesztve: Február 27.Feb. 27. - Darth Riddick

Én tudom ajánlani, szerintem tetszene. A Rogue One-hoz tudnám hasonlítani. Az más szereplőkkel, más tónussal, másfajta megvalósítással, de remek, passzentos előzménye lett az ep4-nek. A Tron: Ares más szereplőkkel, más tónussal, másfajta megvalósítással, de remek, passzentos folytatása lett a Legacy-nak. Plusz egy kis ep6-7 is van benne abból a szempontból, hogy érződik, hogy eltelt 15 év, vagyis senki és semmi sincs már ott, ahol anno utoljára láttuk. A direkt utalásokon túl vannak olyan sztorielemek (Ares célja, Kevin Flynn létezése), amik a Legacy nélkül nem lennének, hovatovább ismerned kell a Legacy-t ahhoz, hogy megértsd, mert az Ares nem rágja a szádba a választ.

Én is nagyon féltem ettől a filmetől, hogy totálisan ignorálja a Legacy-t, de még a Tront is, és ezen a téren (is) nagyon kellemeset csalódtam. Nekem igazából még Tron sem hiányzott belőle, mert okosan úgy írták meg a sztorit, hogy nincs is helye benne, így nincs hiányérzet. Már leszámítva a rajongói várakozást, de az nem mindig szolgálja a történet érdekeit. Hála az égnek, nem erőltettek cameót. Bár lehet, hogy én elnézőbb is vagyok ezen a téren, mert mint írtam, a Tront nem szeretem, a Tron: Legacy-ban pedig Rinzlert többet szerepelt, így nekem inkább ő maradt meg, nem Tron.

Amikor 1983-ban a Variety Magazine egész oldalas hirdetést tett közzé, amelyen ET-t a Star Wars szereplői tartják a kezükben. George Lucas ezzel gratulált Steven Spielberg-nek, aki „E.T., a földönkívüli” című filmjével megelőzte a „Star Wars”-t a mozipénztáraknál.

Ez nagyon aranyos.

Érzelmi érték/Sentimental Value

Ezt a filmet már korábban meg szerettem volna nézni, de csak most nemrég jutottam el rá. A nevét már hallottam, de eddig még nem láttam Joachim Triernek egy filmjét sem, de ezek után most meg fogom nézni az összes eddigi filmjét. Nagyon ritkán van már manapság film rám ekkora hatással, de ez olyan volt, hogy még napok után is erre gondolok. Egy klasszikus európai dráma, remekül megírva, fantasztikus színészi alakításokkal és pusztán esztétikai szempontból vizuálisan is gyönyörű. Ráadásul ezt a generációs traumát, ami a film központi témáját adja is úgy mutatja be, hogy közben a filmet mint műfajt láthatjuk a maga gazdagságában, hogy miként képes egyszerre az eszképizmus eszközeként működni, de mint művészeti forma szolgálhatja a fájdalom feldolgozását is, ez a rétegzettség az ami a legjobban tetszett benne. Nem egy klasszikus értelemben vett látványfilm, de ahogy fel vannak építve a jelenetek, benne mozgatva a színészek, a közelképek használata, a perspektívák váltása az mind úgy teszi látványossá, hogy én az ilyen filmekért szeretek moziba járni (egyébként korunk aktualitására, a streaming és a mozi viszonyára is részben reflektál a film).

A SW-hoz két ponton van kapcsolódása a filmnek. Az egyik az nyilván adja magát, hiszen Stellan Skarsgard a férfi főszereplő, a másikon viszont eléggé meglepődtem, ugyanis a fináléban egyszer csak a háttérben feltűnik egy életnagyságú Lego BD-1: