Ugrás a kommentre
A fórum támogatása

Filmek

Bomarr

Írta: Bomarr
- Külvilág

 Megosztás

Ajánlott hozzászólás

Donát Tanácstag

Donát

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Közben eszembe jutott hogy egy filmjét láttam a Hantaboyt, de már abban sem tetszett a túlmozgása. Ezen kivül semmi mást nem láttam tőle. Az Ace Venturát azért majd megnézem. Különben a másik ellenszenves színész nálam még Adam Sandler. Tőle tényleg egy filmet sem láttam.

Akkor nézd meg az Üres Várost. Én is innen kaptam a tippet, Sandler van benne, és nagyon jó. Nem vígjáték, sőt.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
R2-D2 Jedi lovag

R2-D2

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Köszi a jó ötletet, így spoiler jel mögött valóban kevesebb helyet foglal. Akit érdekel, nyugodtan olvashatja.:)

 

 

Apollo 18

 

 

 

 

Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre (ld. a HBO minisorozat), a 18-as sorszámú a program egyik törölt missziója, az itt fel nem használt Saturn V hordozórakétákat a Skylab pályára állítása során, majd az amerikai-szovjet közös űrrepülés Apollo-Szojuz- program során használták fel. A törölt holdra szállások persze rengeteg összeesküvés-elméletet szőttek, ennek újabb – szerintem többnyire jól sikerült darabja – az Apollo 18 című mozi. Egy mozi, ami megvalósítási formája miatt a totál járatlanok számára akár valóságnak is tűnhet: a kézikamerás, dokumentarista jellegű filmről simán el lehet hinni, hogy valóban a Holdon készült felvételeket látunk – kvázi összevágva, ahogy azt a készítők állítják. Sőt, marketing szempontból zseniális módon egy weboldalt is létrehoztak, amire felkerültek a hitelesnek tűnő videók is. Mindez azt eredményezte, hogy az 5 millió USD készítési költségekből a film 25 millát hozott világszerte – de ami a legfontosabb, az átlagnézőben, aki fogékony az ilyenre, talán képes volt elültetni a kétkedés magját is…

 

Nem különösebben rajongok a kézikamerás, áldokumentarista mozikért, nagyon sokszor nyakatekert, erőltetett kifejezési formának érzem. Néhány témához viszont kifejezetten illik: s nincs ez másképp itt sem. A korabeli felvételek imitálása remekül sikerült, a rángatózás, szakadozás, szaggatott, szemcsés kép mind a beleélést erősítik. Tényleg elhiszem, hogy ott vagyok a Holdon, a Freedomban illetve a Libertyben – e szempontból kiválóan teljesít a film. Az operatőri munka remek, jól játszanak a minimális térrel, a sisak általi nézőponttal, ráadásul a felvételek antikítása is nagyszerű lett. Ugyanakkor az kétségkívül tény, hogy mindez kevés ahhoz, hogy a mozi valóban nagyszerű legyen: nem ártott volna ugyanis egy icipicit feszesebb forgatókönyv hozzá…

 

Mert ez kérem valóban meglehetősen unalmas. Unalmas lehet a nagyközönség számára, akit nem érdekel az űrutazás, az Apollo-program, a holdra szállás. Unalmas lehet annak, aki egy vérbeli horrort/thrillert vár, mert ugyan a film vége egyértelműen ez irányba megy el, de a játékidő nagy részében szó sincs ilyenekről. S végül nehezen befogadtató annak, aki hiperrealista módon közelíti meg az egészet, s fenn akad holmi vérengző pókokon a Holdon, akik képesek magukat holdkőzetnek álcázni… Jómagam leginkább az utóbbi kasztba tartozom, s mint ilyen, ezt is tekintem egyébként a film legnagyobb hibájának: a realisztikus, hatásos és mindenekelőtt hihető felvezetés után egy ilyen bacaság miatt bizony húztam a számat. Amit a lények műveltek, ahogy azt felvették, megmutatták, az nagyon jó, csupán a kreatív igazgató fejére koppintanák rá picit, hogy ennél miért is nem volt jobb ötlete… Ha ezzel viszont megbarátkozik az ember, akkor kellemes másfél órában lesz része, eljuthat a Holdra, s talán egy hiteles betekintést nyer az asztronauták világába…

 

A film gyakorlatilag kétszereplős, a harmadik emberke ugyebár orbitális pályán kering, a néhány kerti partis figura meg inkább díszlet, mint karakter. A számomra totál ismeretlen – vélhetően költséghatékonyság céljából választott – színészek korrektül hozzák figurájukat, a mozi a minimál költségvetés fényében kimondottan jól össze van rakva. Leginkább az sajnálható, hogy véleményem szerint szerkezete miatt kevés nézőt tud igazán megérinteni: a dokumentarista űrprogramos rész miatt nehéz, a horror elem kevés - dráma szintúgy -, de az összeesküvéses filmek kedvelőinek is csupán morzsák jutnak a végén. Engem összességében szórakoztatott, bár az is igaz, hogy a közepén nehezen teltek a percek. Viszont az imdb pontozása – szokás szerint – egyáltalán nem mérvadó.

 

Meg még mindig nem tudom, valójában miért is állt le a Holdprogram. Biztosan nem a gyilkos pókok miatt… Vagy mégis???

 

70%

 

 

 

 

 

Europa Report

 

 

 

 

 

Érdekes, hogy két nap alatt két áldokumentarista sci-fibe is belefutottam: az Apollo 18 után most az Európa Report volt az, ami megpróbált a valóság imitálásával hatni rám. Ám a lehető legeretnekebb módon – szemben a világgal – nekem előbbi jött be jobban, a Föld holdján történtek valahogy jobban megérintettek, mint a Jupiterén. Nem tudom a miérteket, a különbség is tulajdonképp csak nüánsznyi, de ha megkérdik, melyik mozi tetszett jobban, az Apollósat mondanám (talán a nagyon erős kötődésem a minisorozathoz miatt is). Ugyanakkor a maga nemében nagyszerű mozi az ER is, egy komolyabb, racionálisabb, nehezebben befogadható – amit a nem lineáris történetvezetés csak erősít – vérbeli sci-fi, amiben a sci végig sokkal fontosabb szerepet játszik, mind a fi. Ezáltal - no meg a mindent hitelesnek tűnő módon rögzítő kamerafelvételek alapján – arra fogékonyak számára - az egész egy jó kis űrutazásos valóságshow, ahol a hatfős legénység története, az ő drámájuk adja a film savát-borsát, míg a folyamatosan érzékelhető, felfedezéshez köthető várakozás pedig a végkifejlet alapját…

 

Kissé bonyolultnak tűnik ez így leírva, a lényeg a következő: a NASA egy felderítőegységet küld a Jupiter egyik holdjára, ahol jégfelszín alatt vizet – ezáltal életet - feltételeznek. A film nagy része az út története, kellő izgalmakkal megspékelve (megszakadt kommunikáció, baleset, tragédia), a finálé pedig maga a felfedezés, annak minden bonyodalmával. Az utazás dokumentálása tényleg kicsit tényleg olyan, mint egy visszafogott Big Brothers show, a mindent látó kamerák által rögzített képek ezt az érzésemet erősítették. Egyébként önmagában a kamerahasználatba nem lehet belekötni, vélhetően egy ilyenfajta expedíciónál ez alap lenne, ugyanakkor rögtön két dolog is zavart ezzel kapcsolatban. Az egyik a megkavart időrend, aminek érteni véltem ugyan a célját, nevezetesen a feszültség fenntartását (no meg a meglepetés megalapozását), de inkább káoszt okozott a történetvezetésben, mint izgalmat. Sokszor csak kapkodtam a fejem, most mikor is vagyunk… ráadásul az ezt közölni hivatott sárga alapú számláló csak közelről értelmezhető, ez pedig meglehetősen bosszantó. Másrészt a rengeteg fix beállítás miatt, az egész szerkezete miatt a karakterek súlytalanok: minimális közeli, minimális mimika, minimális azonosulási lehetőség (nem csoda így, hogy azt legjobban a kamerába legtöbbet beszélő csajjal, Rosával tudunk), míg a többiek szerepe tulajdonképp mellékes. Vonatkozik ez a kapitányra is, akinek azért elvileg fajsúlyosabbnak kellene lennie. Nem rossz az utazás megjelenítése, egyáltalán nem az, csupán picit érdektelenek lettek az egyes a karakterek.

 

De összességében a finálé sem ütött akkorát, mint vártam. Oké, a legutolsó képek azok sokkolóan jók voltak, de az egész fúrás, fény, stb. erősen Mélység titka utánérzést keltettek, az áldozatok, amiket a karakterek hoztak, korábbi szürkeségükből kifolyólag számomra érdektelenné váltak. Néhány logikátlan döntés (szavazás-ugyan már???) miatt inkább haragudtam rájuk, mintsem kötődtem volna hozzájuk. A legvége viszont kimondottan jó lett, a legvégén helyére kerültek a képsorok, a NASA-nő dumája értelmet nyert – mégsem vagyok benn biztos, hogy a történet szétszabdalása jót tett az élvezhetőségnek.

 

Azt hiszem, a Fertőzésnél éreztem hasonlót (pedig az játékfilm volt): a túlzott dokumentarista jelleg túlságosan realisztikussá tette a filmet. Ebben az esetben bizony hiányoztak Hollywood érzelmi hatásai, hiányoztak a filmkészítés apró trükkjei, amik egy ilyen jellegű filmet áttolnak a kalandos, élvezhető tartományba. Elismerem, az űr csendjében, hajójától távolodó szkafanderből készített kép tényleg megrázó, de az is kissé steril lett. Olyan szívesen láttam volna ezt a történetet igazi nagyszabású produkcióban, ugyanennyi sci-vel, több látványosabb kalanddal. Az (ál)kamera használat picit itt is visszaütött, leszűkítette a teret, elvette a nagyszabású mozi élményt.

 

 

Mindenestre Sebastian Cordero spanyol rendező lehet, jobban tette volna, ha icipicit más szemszögből mutatja meg a történetet, a számomra ismeretlenek színészek (leszámítva Michael Nyqvistet, a svéd Tetovált lányból) viszont korrektül hozzák a valóságshow rájuk eső részét. Technikailag nem tudok belekötni a moziba, a kamerás felvételek nagymértékben meghatározzák a látványt és a trükkök tárházát – ezekre nem is lehet panasz. Igazából csupán csak azt nem értem, hogy kerülhette ez eddig el a (nem csak hazai) mozikat, hiszen bőven van benne potenciál.

 

Nekem kicsit száraz volt, sci-fiben jobban szeretem a nagyobb volumenű eposzokat… :)

 

 

70%

 

 

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Rog Tanácstag

Rog

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

A Warcraft-múvi 2015 december 18-án kerül a mozikba.

 

 

Ez jó jelenet. :D

Azon jelenetek közé tartozhat amik Schwarzi szinészkedni próbálása miatt viccesek. :D Szerkesztve: - Rog
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Wilde Jedi mester

Wilde

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Többetek ajánlására tegnap megnéztem én is a Triangle-t.

Ha szerepelne a szótárban a mindfuck kifejezés, akkor én mellé odaírnám nagybetűvel ezt a filmet! Összességében, amit látunk az ebben formában, racionálisan értelmezhetetlen. Szerintem a film viszonyrendszerében, nem parallel univerzumokban működik, hanem a periodikusan, jobban mondva ciklikusan ismétlődő eseménysorozat, mind egy bizonyos valóságból eredeztethető...

 

 

 

Nehéz megtalálni, hogy mi lehet a film igazi katalizátora, de talán azt mondanám, hogy a baleset. Azzal zárul be ugyanis a hurok, illetve ezzel együtt ott kezdődik el. Először a vihar jutott volna eszembe, de az igazából nem primer alakítója a történetnek, csak az egyik része csupán annak a két misztikus területnek, ami kiszakít minket a valós, racionálisan leírható világból (a másik fele tengerpart, ahol felébred a hősnő, de erről majd később).

A baleset után határozza el magát újra és újra (ezt az elütött madár tetemek számából tudhatjuk meg), hogy megint elölről kezdje a körforgást. Itt egyébként felvetődhet egy nagyon fontos kérdés! Miért is teszi meg megint ezt a céltalan utat? Erre azt az egy magyarázatot tudnám adni, hogy ilyen az emberi természet, mindig reménykedik... ő pedig, mint anya, mindent megpróbál megtenni, hogy megmentse a fiát.

 

Az úgynevezett "memóriatörlés", vagy emlékezet kiesés pedig mindenképpen az álom során jön el szerintem, amikor a vitorláson elalszik. Ha jól emlékszem utána sokkal kevésbé tűnik feldúltnak, inkább csak zavartnak mondanám. Beszélget Greg-el, illetve az ezt követő eseményekről, csak halovány emlékei vannak, pedig neki biztosra kellene tudni mindent! Amikor álmodik, akkor pedig az kép jelenik meg, ami a partot éréskor fogad bennünket, a homokban mászkáló rákokkal. Úgy gondolom itt történhetett meg a kiesés!

A vitorlással kapcsolatban van még egy érdekes kérdés. Volt velük még egy utas - Heather - aki időközben eltűnt és nem is került fel velük az óceánjáróra. Ő ezáltal mondhatjuk megmenekült az elkövetkező események elől, bár van egy olyan sejtésem, hogy jelenléte inkább csak szimbolikus jelentőségű. Paradox módon, őt hitték először halottnak, pedig ő az Jess-en kívül, akiről nem tudjuk biztosan, hogy él e, vagy meghalt.

Aki még mindenképpen említést érdemel az a taxisofőr. Már rögtön gyanús volt, valahogy olyan furcsán közelített Jess felé a zárlatban, mintha ismerte volna. A végén pedig mikor azt mondja, hogy megvárja, ott már összeállt minden, hogy ő is a rejtély része. Aztán ott vannak olyan finomságok, amit csak úgy fél szemmel vettem észre, mint például a szoba száma és Jess lakásának a száma, a hajón látható zeneszerszámok közül a dobon ugyanaz az embléma van, mint a balesetnél lévő zenekar dobosának a hangszerén (lehet, hogy maga a dob is ugyanaz), illetve az induló, amit játszanak, szintén megegyezik a hajón felszólaló zenével... bár ez szerintem java részben inkább mindfuck, mint releváns információ.

 

Két módon tudnám értelmezni a történetet. Az egyik, ami talán a megfoghatóbb magyarázat, az az, hogy Jess elindult a kikötőbe a kocsiban a fiával és balesetet szenvedtek. Meghaltak mindketten (ugyanis, ha csak nem játszik közbe valami természetfeletti dolog, akkor kérdem én mi indokolja, hogy egy ilyen balesetet ő egy karcolás nélkül megúszik, miközben a gyereke meghal :? ), ezek után pedig a főszereplő egyfajta purgatórium szerű létállapotban ragadt. Nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy megölte a fiát és ezért kell végigmennie megint és megint ezen az úton. Az összefüggések, amiket korábban említettem, a dobos, a zenék stb., pedig csak az emlékeinek az átiratát jelzik a baleset előtti utolsó pillanatokból és a korábbi emlékekből. A taxis lehet egy angyal, vagy maga az ördög, vagy csak valamilyen természetfeletti lény, aki addig nem engedi át a túlvilágra, míg Jess nem képes szembenézni magával. Ezért teremti az úgynevezett “paraszt másolatot” (ahogy egyikőtök írta), akit aztán legyőz egyfajta erkölcsi megnyugvást keresve magának, hogy ő jó anya, viszont fia elvesztésén nem képes túltenni magát, így megint előröl kezdődik a körforgás…

 

A másik magyarázatom az lenne, hogy a hajón történt események, a vihar… ezek mind valósak voltak és megtörténtek. Ebben az értelmezési mátrixban viszont lennie kellett egy első útnak, ahonnan a hurok elindult. (Egyébként van egy relatív mátrixa is a történetnek, ugyanis nem mindig ugyanaz történik, ezt láthatjuk az első, a második és a harmadik csoport érkezésekor... így könnyen elképzelhető, hogy az a bizonyos első út is egy teljesen más képet mutat.) Itt megint csak úgy tudnám mondani, hogy azzal kezdődik az egész, hogy Jess és Tommy annak rendje és módja szerint eljutnak a kikötőbe. Kifut velük a Triangle, a viharban azonban odaveszik Tommy, ennek lehet egyfajta szimbólumba Heather elvesztése, akit ténylegesen látunk a filmben (azt viszont ne feledjük el, hogy amit először látunk az nem az első út volt, hanem már a sokadik, hogy pontosan hányadik kört tette meg Jess, azt megtudhatjuk, ha összeszámoljuk a madártetemeket). A hajón először, aki megtámadta őket az a taxis volt, majd miután Jess beesett a vízbe (vagy meghalt a hajón és itt átköthetek az első magyarázatra), felébredt a parton (ez a másik kapcsolódási pont, az ismeretlen világgal, ugyanis itt már nem duplikálódik tovább, hanem pont, hogy devalválódik a “paraszt másolat” megölésével, tehát a part pont az ellentéte ilyenformán a hajónak, ahol egyre több lesz Jess-ből). Ezek után hazamegy, szembesül régi önmagával, ami után megöli a másolatot és elviszi a gyereket. Ezt követően jön a baleset és kezdetét veszi a körforgás.

 

 

 

Az mindenesetre tény, hogy nagyon kreatív volt, aki ezt kitalálta. Mindig szívesen veszem az ilyen csavaros, agymegdolgoztató történeteket. Nagy köszönet annak, aki ajánlotta.

 

 

A Jim Carry témához, még hozzászólnék, bár már úgy látom lecsengett. Sokáig én is egy pojácának tartottam. Aztán mikor megnéztem tőle olyan filmeket, mint - az Ember a Holdon, Truman Show, 23-as szám, vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása - átértékeltem a véleményemet. Nagyon is tud ő színészkedni, hogyha akar. Illetve ezekben az esetekben normálisan megírt karaktereket osztottak rá, amiknek mélysége van. Igazán magas színvonalon képes a drámát hozni, ami szerintem egy komoly színésznél elengedhetetlen, egy komikustól pedig igazi kuriózum, amit Jim Carrey játszik ezekben a filmekben. Legutóbb abban a pingvines filmben láttam (a címe most nem ugrik be), az nem annyira tetszett, nem is mondom azt, hogy minden filmjét szeretem… de nagyon tehetségesnek tartom!

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Donát Tanácstag

Donát

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Gravitáció

 

Tetszett, spoiler alatt hosszabban.

 

 

Cuarón fantasztikusan tud hangulatot teremteni. Fogalmam sincs, hogy ezt a filmet hogy forgatták le - gondolom, nyilván, nem az űrben - de fantasztikusak a képek, az érzések, a hangulat. Igazából sajnálom, hogy Clooney-nak relatíve kevés szerep jutott, de a belőle áradó nyugodtság valószínűleg megbontotta volna a film egyensúlyát drámaiság és izgalmasság szempontjából, hisz az ő narrációjával a haláleset sem tűnt vészesnek az elején.

 

Tetszett Sandra játéka is, pedig nem kifejezetten csípem, mint színésznőt. Az alacsony oxigénszintes jelenet pedig a film csúcspontja nálam.

 

Egyébként ma reggel eszembe jutott egy alternatív elképzelés is a filmről, mondhatni "level 2", aki látta esetleg a filmet, az nyugodtan véleményezze.

 

Pont a Clooney-s vodkás jelenet ihletett meg. Alacsony oxigén szint mellett hallucinált Sandra, és felépítette magát. Az agya rejtett zugaiból előhúzta a megoldást a szorult helyzetére. Na most, van még egy jelenet, ami - abban a kontextusban - relatíve alacsony oxigén szint mellett működik, mint fordulópont. Arra gondolok, mikor Ryan csak pörög és pörög, és senki sem reagál a hívásaira, az oxigénje pedig csak fogy, majd eltávolodik tőlünk... hivatalosan 10%-on van a szintmérő, de hogy ez mennyire elég ezt csak a későbbi eseményekből érzékeljük.

 

Én arra gondolok, hogy mi van, ha az innentől folyó eseményeket Ryan csak beképzelte, és valójában az űrben sodródva meghalt? Persze így a film felépített váza teljesen elveszne, épp ezért én ezt csak egy második szinten gondolnám, azaz, hogy továbbgondolva jó eljátszani utólag a gondolattal, hogy ez az egész, amit láttunk, nem volt több mint egy alacsony oxigén szint melletti fikció, akárcsak Matt (Clooney) visszatérése a kabinba.

 

 

 

 

Összességében nálam 8/10 amiben jelentős szerepet vállal az audió és képi megjelenítés, a színészi játék, és meglepő módon a forgatókönyv is.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Dzséjt Tanácstag

Dzséjt

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

A mester már nem érhette meg. :cry:

De még mindig nem tudok megbarátkozni azzal, hogy Chris Pine lett Jack Ryan... Oké, Ben Affleck (A rettegés arénája) sem volt jó, sőt, én Harrison Fordot (Férfias játékok, Végveszélyben) sem tudtam elfogadni. Alec Baldwin (Vadászat a Vörös Októberre) volt az, aki a könyvekbeli Ryan remek megtestesítője volt.

 

Basszus, Keira Knightley meg még mindig baromira hasonlít Natalie Portmanra. Amíg ki nem írták, hogy ő játszik benne, azt hittem, Portman kisasszony az.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Wilde Jedi mester

Wilde

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Gravitáció

 

Tetszett, spoiler alatt hosszabban.

 

Összességében nálam 8/10 amiben jelentős szerepet vállal az audió és képi megjelenítés, a színészi játék, és meglepő módon a forgatókönyv is.

 

Pont ma akartam megnézni ezt a filmet, de - most hétvégén itthon voltam és - szomorúan tapasztaltuk tesómmal, hogy Nyíregyházán még nem adják. :( Jövőhéten Pesten azért mindenképpen megejtem majd. Nagyon jókat hallottam róla. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
JakeSully Jedi mester

JakeSully

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Gravitáció 3D

 

In Space No One Can Hear Your Scream...

 

Az Alien óta ez a mondás itt most hatványozottan igaz. Rég volt az űr ennyire hideg, rideg, realisztikus és embertelen. Hiába sikítasz, hiába kérsz segítséget, magadra maradtál az űr végtelenjében. Az agyadban elraktározott tudásod és szivóságod az egyetlen, ami megmentheti az életed.

90 perc vizuális orgazmus megfeszített tempójú végkifejlettel. Sandra Bullock lehengerlő alakításával.

 

Az Apollo 13 óta nem készült ennyire jó űrben játszódó valósághű igényes gondossággal felépített mozi, ahol a karakterek ki voltak téve az az univerzum és gravitáció szeszélyének.

 

Az Avatar óta a legjobb 3D-s filmélmény, megérte minden centjét.

 

5/5

 

Donát: nagyon érdekes az elméleted, most hogy gondolkodtam rajta, elképzelhető.

Szerkesztve: - JakeSully
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
R2-D2 Jedi lovag

R2-D2

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Gravitáció 3D

 

 

Leginkább azt tudom róla mondani, hogy egy bámulatos útikalauz az űrprogramhoz, egyben egy hiperrealisztkus minimálszereplős dráma a világűrben. A legnagyobb érdeme kétséget kizáróan a helyszín, a látvány: tényleg ott pörögsz a Föld felett, szinte érzed a súlytalanság minden következményét. Soha ennyire nem volt még szükség a 3D-re, ami a zéró gravitáció (a benne lebegő tárgyakkal), és az űr végtelen mélysége érzékeltetésének első számú eszköze, s mint ilyen, ezt csak ekkora vásznon lehet igazából kiélvezni. Otthon ezt fele ekkora élményt sem fog nyújtani.

 

Ugyanakkor az az eufória, ami ez a mozit körbelengi, engem nem érintett meg. Izgalomból, fordulatból, drámából nincs hiány, a film felépítése kiváló – a trailerben említett tragédia is meglepően hamar jön -, végig képes feszültségben tartani. Ahogy jutunk előre a történetben, meg a helyszínekben, úgy válik egyre fontosabbá a túlélés – és ebben Sanda Bullock kiváló partner. Sőt, még a finálét is meg lehet könnyezni – bármennyire banális is -, mégis, valami extra érzelmi motiváció számomra hiányzott. Spoilermentesen: tudtam izgulni azon, ami történik, de nem tudtam érdemben izgulni a szereplő sorsáért. Pláne úgy, hogy már az elején az a fránya oxigénszintet mégiscsak Hollywoodból szabályozták…

 

Nekem nem az év filmje (egyre inkább a Lehetetlen az), de kétséget kizáróan egy első osztályú sci-fi: ha arra vágyom, milyen az élet odafenn, ezt nézem. De jómagam szívesebben utazok mindenféle idegen bolygóra idegen lények közé…

 

85%

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Donát Tanácstag

Donát

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

A teóriámról mit gondolsz?

Gravitáció 3D

 

 

Leginkább azt tudom róla mondani, hogy egy bámulatos útikalauz az űrprogramhoz, egyben egy hiperrealisztkus minimálszereplős dráma a világűrben. A legnagyobb érdeme kétséget kizáróan a helyszín, a látvány: tényleg ott pörögsz a Föld felett, szinte érzed a súlytalanság minden következményét. Soha ennyire nem volt még szükség a 3D-re, ami a zéró gravitáció (a benne lebegő tárgyakkal), és az űr végtelen mélysége érzékeltetésének első számú eszköze, s mint ilyen, ezt csak ekkora vásznon lehet igazából kiélvezni. Otthon ezt fele ekkora élményt sem fog nyújtani.

 

Ugyanakkor az az eufória, ami ez a mozit körbelengi, engem nem érintett meg. Izgalomból, fordulatból, drámából nincs hiány, a film felépítése kiváló – a trailerben említett tragédia is meglepően hamar jön -, végig képes feszültségben tartani. Ahogy jutunk előre a történetben, meg a helyszínekben, úgy válik egyre fontosabbá a túlélés – és ebben Sanda Bullock kiváló partner. Sőt, még a finálét is meg lehet könnyezni – bármennyire banális is -, mégis, valami extra érzelmi motiváció számomra hiányzott. Spoilermentesen: tudtam izgulni azon, ami történik, de nem tudtam érdemben izgulni a szereplő sorsáért. Pláne úgy, hogy már az elején az a fránya oxigénszintet mégiscsak Hollywoodból szabályozták…

 

Nekem nem az év filmje (egyre inkább a Lehetetlen az), de kétséget kizáróan egy első osztályú sci-fi: ha arra vágyom, milyen az élet odafenn, ezt nézem. De jómagam szívesebben utazok mindenféle idegen bolygóra idegen lények közé…

 

85%

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
R2-D2 Jedi lovag

R2-D2

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

A teóriámról mit gondolsz?

 

Érdekes, nekem nézés közben nm jutott esezmbe ilyesmi... De

 

 

Mindenesetre megmagyarázná az engem baromira zavaró oxigénszint-problémát, hogy a 10% hogy tarthatott olyan sokáig, a nulla rádiókapcsolatot a NASA-val, valamint a leszállás körülményeit, mármint hogy seki nem jött érte... Ha majd megjelenik, itthon figyelmesen újranézem, hátha találok hozzá kapaszkodót.

 

Aztán persze lehet, ez is csak túlkombinálás. De eléggé érdekes felvetés. :)

 

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Merr-Sonn Jedi lovag

Merr-Sonn

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Az éhezők viadala

Tegnap ment RTL-en, megnéztem, nagyon jó volt. Jennifer Lawrence nagyon tehetséges színésznő, Panem hangulata pedig tökéletesen vonultat fel egy utópia-disztópia párhuzamot. Attól tartok, meg fogom nézni novemberben a folytatást. :)

Szerkesztve: - Merr-Sonn
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

×
 Megosztás
Vissza a topik listához

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.

  Elfogadom