Filmek

[Dzséjt]

Egyáltalán nem biztos, csak, hogy valahol írtam róla. Lehet nem itt, hanem az AVPU-n... Beszélgettem róla valahol valakivel, azt tudom, és nem sokkal azután, hogy megírtam az idézett szöveget, mert a Rango megnézését követő nap néztem meg a Pault.

[Donát]

Egyáltalán nem biztos, csak, hogy valahol írtam róla. Lehet nem itt, hanem az AVPU-n... Beszélgettem róla valahol valakivel, azt tudom, és nem sokkal azután, hogy megírtam az idézett szöveget, mert a Rango megnézését követő nap néztem meg a Pault.

Akkor relatíve gyorsan megváltozott a véleményed.

[Dzséjt]

Elég gyorsan. Valahogy a tahó idegen ötlete nem igazán vonzott, csak Simon Pegg és Nick Frost korábbi munkássága miatt néztem meg, mert a Haláli Hullák Hajnalát és a Vaskabátokat nagyon szeretem tőlük. Szerencsére, a Paulban is kellemesen csalódtam.

[kudar]

Látta valaki a legújabb filmjüket a Világ végén-t? Ugyanaz a gárda, és nem volt rossz a film, de valahogy nem hozta számomra azt a szintet mint a Hot Fuzz vagy a Haláli Hullák. Gyönyörű vágos, filmezés, és az akciójeleneteken is csak néztem, de a valahogy a karakterek nagyon laposak voltak, és Simon Pegg pedig kifejezetten idegesítő volt. Persze egyszer mindenképp érdemes megnézni, mert szokás szerint a végére is hagynak egy kis ponét.

[Bomarr]

Én láttam és nálam semmi ilyesmi csalódás nem volt. Baromira élveztem ezt is. Simon Pegg karaktere pedig szerintem zseniális volt

[Darth Riddick]

Én is a napokban néztem meg a Világ Vége című alkotást. A Cornetto Trilógia befejező darabját. Nálam a Haláli Hullák Hajnala a kedvencem a három film közül. A Világ Vége kb a Vaskabátokkal van egy szinten. Tetszett egyébként.

[Dzséjt]

Mivel száz év után újra Jack Ryan-film van a mozikban, elérkezett az ideje, hogy felelevenítsem kedvenc könyvügynököm filmjeit. Mindegyiket elég régen láttam már (a jelen sorok témáját adó Vadászat a Vörös Októberre című mozit úgy négy éve, a két Harrison Ford filmet nagyjából ötven éve, a Ben Afflek-féle tévedést pedig a már említett száz éve a moziban). Az újra még nem tudom, hogy elmegyek-e moziba vagy csak otthon nézem meg - Chris Pine nem éppen tűnik szerencsés választásnak, ráadásul nem is Clancy-regényt dolgoz fel, plusz a kritikák sem zengnek ódákat róla, de ez utóbbi mondjuk másodlagos szempont. Viszont jó apropó az ismétlésre.

Szóval, Vadászat a Vörös Októberre. A legjobb Clancy-féle regényadaptáció. Pont. Hangulata, szereposztása, rendezése, trükkfelvételei, története, az abban helyet foglaló akciók és politikai machinációk, a párbeszéde és a zene, mindez egy zseniális filmmé állnak össze. Benne van Clancy zsenije, azaz egy fikciós válsághelyzet reális bemutatása, miközben akár el is hihetjük, hogy ez valóság. Miközben olyan technikai elméletekre(?) alapozza a történetet, mint a hernyóhajtómű, berángatja a valóságos dolgokat, mint a Los Angeles osztályú, valóban létező Dallas tengeralattjáró és az Enterprise anyahajó, de ugyanígy a Typhoon-osztályú tengeralattjáró, amibe a Vörös Október tartozik is valódi, kivétel, hogy ilyen névvel ilyen hajó sosem futott ki - és mára már egy van szolgálatban, további kettő van egyben, a többit szétszedték (amúgy hét létezett).

Persze bravúrjához az is hozzátett, amit szerintem ma már nem nagyon lehet elvárni Hollywoodtól - amire talán a legjobb példa az idei Jack Ryan-film lesz. Scott Glenn, aki a Dallas kapitányát alakítja, például parancsnoki kiképzésben részesült a filmbeli Dallast alakító USS Houston (SSN-713) fedélzetén, ahol parancsnokolhatott is egy rövid ideig - mellesleg, a máig kultikus jelenet, amelyben a Dallas (valójában a Houston) felbukkan a vízből, egy gyakorló felmerülés eredménye, amit véletlen vett lencsevégre egy operatőr.

Glenn mellett persze Alec Baldwin sem úszhatta meg a katonai kiképzést, őt Los Angeles-osztályú tengeralattjárók vezetésére tanították meg (ami annyiból érdekes, hogy a filmben a Vörös Októbert vezeti, nem a Dallast). Persze a díszletépítőket is csak dicsérni lehet, amiért hűen építették fel a három tengeralattjáró és az Enterprise hídját. A Dallas belső részeit a USS Chicago (SSN-721) és a USS Portsmouth (SSN-707) belső részeiről mintázták, az Enterprise-t pedig a valódi Enterprise-ról - már amikor éppen díszletek és nem a valódi Enterprise anyahajón forgattak. Ugyanez igaz a többi fregattra (a USS Reuben James FFG-57 szerepel a filmben) és a helikopterekre (ennek köszönhetően a filmben látott legtöbb tengerész valóban a haditengerészet tagja).

A Vörös Október bele viszont fantázia jellegűek, hiszen akkoriban azért még nem mászhatott fel forgatóstáb csak úgy egy Typhoonra (ma már készültek dokumentumfilmek eme hajóosztályról, és a díszletépítőket dicséri, hogy egész hitelesek lettek). Az meg már csak pont az I-n, hogy a Vörös Októbert a valóságban is fel kellett építeni részben - révén az oroszoktól nem kölcsönözhettek egyet -, hogy a vízfelszíni jeleneteket leforgathassák.

A modellezők meg csodát műveltek, ezen nincs mit ragozni.

Hatalmas tapsot érdemel a szerepekért felelős ember, hiszen nagyszerű színészeket válogattak össze - noha egy deka orosz nincs köztük, ez azonban baromira nem tud senkit sem érdekelni. Alec Baldwin számomra Jack Ryan, még Harrison Fordot sem tudtam erre a szerepre elképzelni, Chris Pine szokatlan (majd ha láttam a filmet, eldöntöm, egyelőre sajnos Kirk kapitány lebeg a szemem előtt), míg Ben Affleck a vicc kategória. Utóbbi nem azért, mert utálnám Afflecket (szó sincs erről), hanem mert nem tudja azt nyújtani, amit a könyvek alapján elképzeltem (Ford se, csak Baldwin képes erre). Sean Connery-nek talán a legjobb szerepe Ramius, ők ketten viszik a hátukon a filmet. De a többiek sem maradnak le tőlük, Scott Glenn, James Earl Jones, Fred Dalton Thompson, Courtney Vance és a többiek, mindegyikük jelenléte aranyat ér. Elég csak arra gondolni, hogy Anthony Peck "repülj, Dallas, repülj" szövegét hányszor visszaidézte már a filmtörténelem. De a film több ilyen momentumot is tartalmaz, az orosz himnusz éneke vagy a trükkös (valójában őrült) Iván, amik több más moziban és könyvben is megjelentek, mintegy tiszteelgve Clancy könyve és eme film előtt.

Mindent összevetve, a Vadászat a Vörös Októberre az egyik (A) legjobb akció-thriller vagy techno-thriller, amit könyvbe és mozivászonra álmodtak. Nagyon tudom ajánlani megtekintését és elolvasását is (a sorrend mindegy, ez egy olyan adaptáció, ami önmagában és a könyv ismeretében is üt). Minden szempontból zseniális film a mai napig.

[R2-D2]

Mindent összevetve, a Vadászat a Vörös Októberre az egyik (A) legjobb akció-thriller vagy techno-thriller, amit könyvbe és mozivászonra álmodtak. Nagyon tudom ajánlani megtekintését és elolvasását is (a sorrend mindegy, ez egy olyan adaptáció, ami önmagában és a könyv ismeretében is üt). Minden szempontból zseniális film a mai napig.

 

 

Maxi egyetértek. Nem csak az idézettel, hanem az egész írással. Számomra is a VaVO a legjobb Ryan film.

 

A mostani film minden egyes plakátja, előzetes képe, trailere nekem azt sugallja, hogy Kirk a Földön teljesít valami küldetést, miközben az Enterprise bolygó körüli pályán várakozik rá...

Szerkesztve: 2014. Január 20. - R2-D2

[Frenkie]

Mivel száz év után újra Jack Ryan-film van a mozikban, elérkezett az ideje, hogy felelevenítsem kedvenc könyvügynököm filmjeit. Mindegyiket elég régen láttam már (a jelen sorok témáját adó Vadászat a Vörös Októberre című mozit úgy négy éve, a két Harrison Ford filmet nagyjából ötven éve, a Ben Afflek-féle tévedést pedig a már említett száz éve a moziban). Az újra még nem tudom, hogy elmegyek-e moziba vagy csak otthon nézem meg - Chris Pine nem éppen tűnik szerencsés választásnak, ráadásul nem is Clancy-regényt dolgoz fel, plusz a kritikák sem zengnek ódákat róla, de ez utóbbi mondjuk másodlagos szempont. Viszont jó apropó az ismétlésre.

Szóval, Vadászat a Vörös Októberre. A legjobb Clancy-féle regényadaptáció. Pont. Hangulata, szereposztása, rendezése, trükkfelvételei, története, az abban helyet foglaló akciók és politikai machinációk, a párbeszéde és a zene, mindez egy zseniális filmmé állnak össze. Benne van Clancy zsenije, azaz egy fikciós válsághelyzet reális bemutatása, miközben akár el is hihetjük, hogy ez valóság. Miközben olyan technikai elméletekre(?) alapozza a történetet, mint a hernyóhajtómű, berángatja a valóságos dolgokat, mint a Los Angeles osztályú, valóban létező Dallas tengeralattjáró és az Enterprise anyahajó, de ugyanígy a Typhoon-osztályú tengeralattjáró, amibe a Vörös Október tartozik is valódi, kivétel, hogy ilyen névvel ilyen hajó sosem futott ki - és mára már egy van szolgálatban, további kettő van egyben, a többit szétszedték (amúgy hét létezett).

Persze bravúrjához az is hozzátett, amit szerintem ma már nem nagyon lehet elvárni Hollywoodtól - amire talán a legjobb példa az idei Jack Ryan-film lesz. Scott Glenn, aki a Dallas kapitányát alakítja, például parancsnoki kiképzésben részesült a filmbeli Dallast alakító USS Houston (SSN-713) fedélzetén, ahol parancsnokolhatott is egy rövid ideig - mellesleg, a máig kultikus jelenet, amelyben a Dallas (valójában a Houston) felbukkan a vízből, egy gyakorló felmerülés eredménye, amit véletlen vett lencsevégre egy operatőr.

Glenn mellett persze Alec Baldwin sem úszhatta meg a katonai kiképzést, őt Los Angeles-osztályú tengeralattjárók vezetésére tanították meg (ami annyiból érdekes, hogy a filmben a Vörös Októbert vezeti, nem a Dallast). Persze a díszletépítőket is csak dicsérni lehet, amiért hűen építették fel a három tengeralattjáró és az Enterprise hídját. A Dallas belső részeit a USS Chicago (SSN-721) és a USS Portsmouth (SSN-707) belső részeiről mintázták, az Enterprise-t pedig a valódi Enterprise-ról - már amikor éppen díszletek és nem a valódi Enterprise anyahajón forgattak. Ugyanez igaz a többi fregattra (a USS Reuben James FFG-57 szerepel a filmben) és a helikopterekre (ennek köszönhetően a filmben látott legtöbb tengerész valóban a haditengerészet tagja).

A Vörös Október bele viszont fantázia jellegűek, hiszen akkoriban azért még nem mászhatott fel forgatóstáb csak úgy egy Typhoonra (ma már készültek dokumentumfilmek eme hajóosztályról, és a díszletépítőket dicséri, hogy egész hitelesek lettek). Az meg már csak pont az I-n, hogy a Vörös Októbert a valóságban is fel kellett építeni részben - révén az oroszoktól nem kölcsönözhettek egyet -, hogy a vízfelszíni jeleneteket leforgathassák.

A modellezők meg csodát műveltek, ezen nincs mit ragozni.

Hatalmas tapsot érdemel a szerepekért felelős ember, hiszen nagyszerű színészeket válogattak össze - noha egy deka orosz nincs köztük, ez azonban baromira nem tud senkit sem érdekelni. Alec Baldwin számomra Jack Ryan, még Harrison Fordot sem tudtam erre a szerepre elképzelni, Chris Pine szokatlan (majd ha láttam a filmet, eldöntöm, egyelőre sajnos Kirk kapitány lebeg a szemem előtt), míg Ben Affleck a vicc kategória. Utóbbi nem azért, mert utálnám Afflecket (szó sincs erről), hanem mert nem tudja azt nyújtani, amit a könyvek alapján elképzeltem (Ford se, csak Baldwin képes erre). Sean Connery-nek talán a legjobb szerepe Ramius, ők ketten viszik a hátukon a filmet. De a többiek sem maradnak le tőlük, Scott Glenn, James Earl Jones, Fred Dalton Thompson, Courtney Vance és a többiek, mindegyikük jelenléte aranyat ér. Elég csak arra gondolni, hogy Anthony Peck "repülj, Dallas, repülj" szövegét hányszor visszaidézte már a filmtörténelem. De a film több ilyen momentumot is tartalmaz, az orosz himnusz éneke vagy a trükkös (valójában őrült) Iván, amik több más moziban és könyvben is megjelentek, mintegy tiszteelgve Clancy könyve és eme film előtt.

Mindent összevetve, a Vadászat a Vörös Októberre az egyik (A) legjobb akció-thriller vagy techno-thriller, amit könyvbe és mozivászonra álmodtak. Nagyon tudom ajánlani megtekintését és elolvasását is (a sorrend mindegy, ez egy olyan adaptáció, ami önmagában és a könyv ismeretében is üt). Minden szempontból zseniális film a mai napig.

 

Mintha én írtam volna. Anno még vhs-en láttam először, azt hiszem ezután a film után kezdtem Clancy-könyveket olvasni. Tényleg Baldwin a legjobb Jack Ryan, Affleck meg a paródia. Annyira felcsigáztál az írásoddal hogy hétvégén meg is nézem.

[Dzséjt]

A mostani film minden egyes plakátja, előzetes képe, trailere nekem azt sugallja, hogy Kirk a Földön teljesít valami küldetést, miközben az Enterprise bolygó körüli pályán várakozik rá...

Sajnos nekem is ez az érzésem. Pedig láttam már Pine-t más szerepekben is, ahol egyáltalán nem Kirket hozta, de itt az előzetesekben mintha végig őt akarná újra megvalósítani.

 

Mintha én írtam volna. Anno még vhs-en láttam először, azt hiszem ezután a film után kezdtem Clancy-könyveket olvasni.

Szintén. VHS, aztán a könyv (az első Clancy, amit olvastam, az pont ennek a folytatása, a Kardinális volt). Mondjuk lehet, hogy pont emiatt lett nálam Baldwin a favorit Ryan, mert ezt a filmet láttam először és ezután olvastam el a könyvet. Lehet Harrison Ford lenne a favorit, ha mondjuk a Férfias játékokkal ismerkedem meg először. Bár kétlem, valahogy Fordot nem tudom összepasszoltatni Jack Ryannel.

[Dzséjt]

Riddick: huh, ez egy baromi jó film lett. Kicsit egyveleg, de pont ezért tetszik. Kicsit újít, kicsit nyúl az első részből, kicsit nyúl a második részből. Azt mondjuk nem értem, miért állítja bárki is, hogy ez az első rész klónozása, mert csak elemeket vett át, azok tetemes része is csak az utolsó fél órában jelennek meg (direkt megnéztem az időt). Addig meg inkább a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay-re emlékeztet: Riddicknek ki kell állnia különböző szituációkat, mígnem megjön a lovasság. Közben meg visszaemlékezésekben tisztázzák, mi is történt az elmúlt nyolc évben. Megjegyzem, a rendezői változatot láttam, és ahogy elnézem, a plusz nyolc percből a hét a necromanger szakaszt bővítette ki, alaposan.

 

Több Vaako, Riddicket megpróbálják meggyilkolni, kicsit Lord Marsallkodik is, ráadásul a végén visszatér a Necrókhoz és megáll az alaverzum kapujában. Azért ezek nem kevés pluszt adnak a filmhez.

 

Tetszik, hogy ezúttal sem spóroltak az érdekes lényekkel. Végre egy újabb sci-fi, amiben az idegen bolygó tényleg idegen világot jelent, nem a Földet fákkal (Star Trek: Into Darkness, Thor: The Dark World, Man of Steel és most a Riddick, mi a szösz, egy évben négy sci-fi, amiben idegen világok voltak, idegenekkel és űrhajókkal, eszem-f*szom megáll; még a végén visszatér 1997). A bolygónak jópofa ökoszisztémája volt, persze a Pitch Blackhez hasonlóan létképtelen, de egy ilyen űroperában simán elmegy.

Vin Diesel kisujjból hozza Riddicket, a kor sem látszik rajta, de ezúttal én mégis a többi szereplő jeleneteit élveztem a legjobban. Talán azért, mert ők voltak az új, érdekes figurák, Riddickről túl sok újat már nem lehet megtudni.

 

Bár ha visszatér Furyára vagy le az Alaverzumba, ott még lehetnek érdekes pillanatok. Akármi lesz a jövő, ebben a filmben a zsoldosok voltak a csúcsok. Santana, Johns apja (alig lepett meg ) és Kara Trace Dahl is remek figurák voltak, akárcsak a kis imádkozó kölyök, vagy a picur. Igazi kis f*szagyerekek csapata. Amúgy poén, de a Chronicles of Riddickben is a zsoldosok csapatának jeleneteit bírtam a legjobban.

 

Egy szó, mint száz, nekem nagyon bejött ez az epizód is. Jobban, mint a Pitch Black. Talán itt-ott a trükkökre még rágyúrhattak volna, de az alacsony költségvetés láttán (38 millióból hozták össze, az azért nem semmi ahhoz képest, hogy mi minden van benne) nem csodálom, hogy nem sikerült minden trükk tip-topra. Bár nagyon az előző részekben sem. Jöhet a folytatás - bár amit a film vége előrevetített, ott azért nem lesz majd ártalmas azért a jobb CGI megvalósítás, hiszen...

 

eljő az Alaverzum.

 

[Ody Mandrell]

Látom dzséjt neked is bejött a Riddick, helyes. Kiváló folytatás az előző kettő remek egybegyúrásával. Remélem lesz folytatás.

[Wilde]

A Wall Street farkasa

 

Az idei Oscar mezőnyből elkezdtem pótolni a hiányosságaimat. Legalább a kilenc fődíjra jelölt filmet megpróbálom megnézni és mivel eddig még csak egyet láttam, van még mit behozni (bár messze még a márciusi időpont, addig igyekszem írni is ezekről valamit). Ezt a lemaradást pedig nem mással kezdtem, mint egyik kedvenc rendezőm és az általam (is) - az utóbbi évtizedeket figyelembe véve - legtehetségesebbnek tartott színész koprodukciójával, A Wall Street farkasával (továbbiakban WSF).

Több nagy rendező-színész párost találhatunk a filmművészetben, már csak Scorsese-nél maradva ott van Robert De Niro-val való munkássága, vagy Soderbergh férfi múzsái (akár George Clooney-t, akár Matt Damont is mondhatnám), ilyen most az utóbbi években/évtizedben Leonardo DiCaprio a rendező számára. Ez az ötödik közös munkájuk volt és szerintem ez kettejük viszonyrendszerében az Aviátorral van egy szinten (a Viharszigetet és A téglát is elé tenném... a New York bandái pedig a legkevésbé tetszetős számomra). Nem egy nagy volumenű alkotás se a rendező, se a színész számára, félreértés ne essék egyáltalán nem rossz a WSF, de mindketten alkottak már ennél messze jobbat, kiválóbbat, minőségibbet fényes karrierjük során! Ettől elvonatkoztatva persze abszolút rendben van a film, és becsületes iparosmunkának bélyegezni sem lenne tisztességes - annál több van benne. Ugyan semmi olyat nem ad a történet, amit az ehhez hasonló eposzok nem prezentáltak volna (a Casino-val kapcsolatban fogok még vonni analógiát, de megemlíthetnénk DiCaprio Spielberggel közös munkáját, a Kapj el, ha tudsz-t is), végig érezni rajta Scorsese keze nyomát, de mégis egy olyan, hangvételét tekintve a "mester" számára testidegen művet készített, ami mindenképpen elismerésre méltó! Attól eltekintve, hogy egy valós visszaemlékezést dolgoz fel, klasszikus műfaji besorolása súlyosan problematikus számomra... drámának nem érezhető igazán (erről majd lentebb írok), inkább a vígjátékhoz van közel, néhány igazi régi vágású burleszk elemmel és ezt a könnyed műfajt, a gengszterfilmek egyik atyjától (Coppola és Leone mellett) egyáltalán nem várná az ember...

 

A történet íve a klasszikus; felemelkedés, tobzódás, bukás; szentháromságra épít, ezzel gondolom nagy spoilert még nem lőttem le. A három szekvencia közül talán a középső a leghosszabb és az van a legjobban kidolgozva. A WSF szerkezeti felépítését tekintve tehát semmi újat nem mond a témában, valamilyen szinten itt is gengsztereket kapunk, csak éppen most a tipikus fehérgalléros bűnözők képében (remek analógiaként ötlött fel bennem a folyton telefonálgató főszereplő nyomán, Tarantino klasszikusa "Nem puskával, telefonnal!"). Az külön tetszett, hogy DiCaprio a film bizonyos pontjai kikacsint a vászonról és megszólítja, bevonja a közönséget.

Már az elején feltűnhet számunkra, hogy nem olyan igazi, didaktikus tanmesét fogunk látni, hanem az anyagi/testi élvezetek, materialista szemlélet fertőzését fogja hosszan kitartva a torkunkon lenyomni a film... a tanulságot, mely szubliminálisan azért megbújik a sorok között, pedig mindenki majd levonja saját maga, ha akarja. Ide még megjegyezném, hogy a vége külön tetszett, mert még ezen a gondolatsoron belül is egy-két gyöngyöt másként fűzött fel Scorsese, mintsem a klasszikus verdikt megkívánta volna (bővebben spoiler alatt).

 

 

Az elején Matthew McConaughey rövid, de annál zseniálisabb cameo-ja remekül felvezeti és elindítja számunkra azt az eszmeiséget, ami végig jellemezni fogja a filmet és egyben a főszereplő bukását is okozza majd. A hasonlat a pénz és a drog korrelációjában fantasztikus volt, illetve a későbbiekben az a kijelentés, amit már DiCaprio tesz a vagyonra, hogy igazából számára ez a legfontosabb (a pénz illatánál erősebb drogot ugyanis még nem találtak ki)! Részben ez is, illetve ahogy az egész film során kezelik a szereplők drogproblémáit, azt közvetíti felénk, hogy egyáltalán nem egy moralizálni vágyó filmmel van dolgunk, a szert, itt csupán eszközként kezelik, mely csak a karakterek hedonizmusának egy újabb a szimbóluma, a nagy villa, a luxus autók és a modell partnerek mellett!

Visszatérve ide az elejére, a pénzügyi, banki világ egyoldalú bemocskolása, azért részben hordozza a valóság magmát. Nem az ügyfél számít, hanem a pénz, ami a Te pénzed, hiába van az ő nevén és ő adta neked, hogy ő jól járjon vele, az a Te pénzed lesz, téged fog gazdagítani! McConaughey feltűnése azért is fontos az elején az éttermi jelenettel, mert itt fekteti le DiCaprio - Jordan Belfort jellemének későbbi alapjait. Kis túlzással gyakorlatilag ő teremti meg a főszereplőt.

 

A későbbiekben aztán szépen végigkövethetjük azokat a fázisokat, melyek keretében mindent eldob magától Jordan egy látszatért cserébe, ami nem szól másról csak a külsőségekről. Legyen az akár a magazinokban látott luxus osztályon felüli fennköltsége, a testi szépség szinte természet fölött ideálja, vagy a bulik, drogok fékevesztett, élvhajhász üressége. Jordan ezekkel teljesen jól elvan, egészen addig, amíg ez a szimulákrum le nem omlik körülötte és kénytelen szembenézni tetteinek következményeivel. Itt igazából nem is az fájhatott neki a legjobban (bár ez viszonylagos, mivel elég utilitarista szemléletű volt), hogy a pénzét elvesztette, hanem az egész miliő, amit felépített maga körül darabjaira hullott. A felesége, a családja, a barátai, az a kép, ami megingathatatlanul élt benne erről az életről egyszer csak elillant. Természetesen mindennek ő volt az okozója, amikor az apja mondta szálljon ki, nem bírta elhagyni a süllyedő hajót, számára ez jelentette az életet! Jordan az igazi antihős, akinek nem számít senki és semmi és végül ennek a keserű levét kénytelen meginni. Részben ezért nem tudtam a "drámát" értékelni. Az elejétől sejthető volt, hogy el fog bukni és így nem volt igazán drámai a kálváriája, illetve nem is szerethettük meg annyira, hogy valós drámát váltson ki az egyszerű nézőben!

A végén azért tetszett a befejezés, mert ott volt benne az, hogy nem kapják meg feltétlenül a jogos büntetésüket a nagy bűnösök - itt is a főszereplő szinte luxus körülmények között tölthette a mindössze 3 éves büntetését - ez pedig egy nagyon életszagú (ezzel együtt nem túl pozitív) befejezést prezentált, nem mindenki ugyanúgy bűnhődik meg.

A többi karakter nem volt ennyire finoman kidolgozva, inkább önmaguk karikatúrái voltak. Egyedül nagyobb figyelmet talán Jonah Hill, a jogász, illetve DiCaprio második felesége kapott. Közülük egyedül Jonah Hill, aki talán említést érdemel, bár ő is egy mezei karakterszínészként funkcionált ebben a szerepben. A férfi, akit alakított, DiCaprio sidekick-je egyedül film 3/4-nél kapott komolyabb szerepet, addig inkább pusztán csak komikum forrásként szolgált. Egy-két jó beszólást azért adtak a szájába. A nő, mint a tárgyiasított szexualitás jelent meg a filmben, egyfajta plusz státuszszimbólumnál többet nem szántak neki tekintve, hogy igazi érzelmeket sosem generáltak közte és a főszereplő között. Kapcsolatuk elején is pusztán a testiség játszotta a főszerepet!

 

A humor faktor nagyon szignifikáns pontot jelent számomra a filmben. Kedvenc jeleneteim is ezekhez köthetők. Csak dicsérni tudom a szövegkönyvet, mert remeg dialógokat írtak és adtak a szereplők szájába. Emellett rendkívül sok helyzetkomikum is bekerült, ezeknek az elegye pedig egészen szórakoztató hatást keltett. Érdemes még megemlíteni itt a színészeket is, ugyanis úgy adtak elő bizonyos hétköznapi párbeszédeket, hogy egyszerűen nem tudtam nem röhögni rajtuk!

A benyögésekre a kedvenc példám talán DiCaprio banális indoklása volt, a vihar előtti indulásnál "She is dead now sweety, and she is not going anywhere... she'll still be dead by the time we get to London, okay!" ott volt a helyzetkomikumok között az a jelenet, amikor beüt a 'Lemmon' és Jordan teljesen elszállva kúszik, mászik, az igazi burleszkeket idézve. Mind a mimikáját, mind a mozgáskultúráját érdemes kiemelni itt DiCaprionak, az meg külön tetszett, hogy először azt képzeli magáról, hogy minden gond nélkül hazaért, aztán másnap mikor elviszik a rendőrök, akkor látja, hogy rongyosra van törve az autó! A macis kamera is egy ilyen helyzetkomikum volt és tetszett is.

Mint említettem agyon van szexualizálva a film. Az a legkevesebb, hogy kendőzetlenül és egészen közelről mutatnak, női felső és altesteket, fazonokat (talán csak genitáliákat nem)... az erotika széles repertoárját tárják elénk, van konkrét szexjelenet, S/M, még egy homoerotikus bejátszás is volt - bár ez abszolút poénra volt véve - az pl. hatalmas volt, amikor Naomi meséli Jordannek, hogy miket látott és a kanapén is "csinálták", erre ő gyorsan felugrik az ülésről. Ennél a bekezdésnél azért meg kell jegyeznem, hogy ugyan egyáltalán nem vagyok prűd, de ez egy idő után nekem már sok volt... mondjuk ez igaz a party részére is a dolgoknak, ott is hasonlóan éreztem, megcsömörlöttem tőle és szerintem túlságosan is el voltak húzva ezek a részek. Egy idő után mindkettő unalmas volt, mikor már a sokadik tökéletes mellet tolják az arcodba, vagy a főszereplők megint valamilyen szertől elszálltak... egy bizonyos mennyiség után már nem ütött annyira! (Azért a repülős résznél jó volt, bár itt inkább azt a megvalósítást díjazom, hogy felébred a leszíjazott főszereplő és ekkor tudja meg, hogy miket is művelt korábban.)

 

 

Technikailag teljesen rendben van a film, érződik rajta, hogy Scorsese végig kézben tartotta az egészet. A rendezés ugyan nem kiemelkedő, de nagyon patent volt minden beállítás és a színészek sem lógtak ki egyetlen jelentből sem! A rendező kézjegye ott van azért ezen a filmen is - még, ha részben műfajidegen is tőle ez a hangvétel - a lassabb, hosszúra nyúló történetmesélésen és a kitartott nagyjeleneteken keresztül érezni ezt. A Casino-val kapcsolatban azt tudnám megemlíteni, hogy ott éreztem még azt, amit itt is, hogy bántóan hosszúra hagyta a végső anyagot Scorsese. Nem csak a végén, a középső harmadában is lehetett volna kurtítani rendesen, több helyen is eléggé el volt húzva. Van ritmusa mindkét filmnek (ebben a Casino-t sem tudom elmarasztalni), ez pedig valamilyen szinten a vágást dicséri, de így is hosszabb ez annál, mint amennyit megkövetelt volna a forgatókönyv. (A film közepén lévő yachtos jelenet, viszont az abszolút kedvencem az egész filmből és annak ott nagyon rendben volt a hosszúsága, de a hedonizmus oltárán beáldozott snittek ellenben nálam, mint említettem egy idő után unalomba fulladtak.)

A forgatókönyv nagyon egyszerű, konkrét csavarokat nem tartalmaz, mindent ki lehet találni előre. Nem is hagy igazából kétségben a film, már az elején erősen sejteti, hogy mi lesz a végkifejlet. A karakterábrázolásban megjegyzem elég felületes, de ezt a téma is ihlette, mivel alapból felületes, emberileg üres figurák alkotják az egész produkció gerincét. Mondjuk az azért negatívum, hogy míg a simlis oldalról ez a magyarázat helytálló lehet, addig a rendőrség és elsősorban a nyomozó (aki DiCaprio nyomában van) fájóan keveset szerepel és még annál is kevesebbet tudunk róla meg. Egyedül az utolsó snitt enged valamit belelátni a lelkébe... Ebben a kontextusban talán kidolgozottabb volt Tom Hanks karaktere, a már említett Kapj el ha tudsz című filmből, úgy, hogy ott sem a rendőr volt a középpontban! Abból a szempontból is vonható analógia a két film között, hogy DiCaprio ott is egy olyan igazi self-made man-t játszik, aki szinte a semmiből verekedte fel magát a csúcsra, különböző pénzügyi csalásokkal.

A színészi játék elsőrangú! Ugyan említettem, hogy nem DiCaprio legjobb szerepe, de remekül hozta ezt a figurát is és nem tudnám sajnálni, ha megnyerné az Oscar-t. Az, hogy mindenképpen oda akarják neki adni (legalábbis netes körökben) viszont nem tetszik, mert ha van nála monumentálisabb alakítás idén, akkor kapja az... ne csak azért adják neki, mert máskor nem ítélték oda, mikor kellett volna (ez körülbelül olyan, mint amikor a játékvezető kompenzál, lefújt valamit hibásan az egyik oldalon, erre a másikon is megteszi ugyanezt és hiába igazságos, kétszer is hibázott!!!). Kapja az, aki a legjobban megérdemli, mivel ez nem életműdíj (olyan van külön), de DiCaprio ezért a filmjéért is megérdemelhetné, mint ahogy idén a Gatsby-ért is (tényleg olyat lehet, hogy valakit egy évben két különböző szerepben is jelölnek ugyanarra a szobrocskára?). De Niro-val összehasonlítva jóval mélyebb az eszköztára, nem egy kiváló karakterszínész, hanem egy kiváló all-around színész. Itt is olyan szélsőséges érzelmeket jelenített meg, ahogy váltogatta az arcait... és az elején egy 22 éves srácot játszott el (úgy, hogy már 40 felé közelít). Hill nem volt valami átütő ebben a szerepben, de egy jelölést azért megérdemelt szerintem. Mindenesetre nem ezért az alakításért fogunk emlékezni rá, az biztos. Margot Robbie-t mindenki nagyon dicsérte, én elmarasztalni nem fogom, de őt sem éreztem kiemelkedőnek. Volt persze egy ként nagy formátumú alakítása a film bizonyos pontjain. Nem akarom megbántani, de őt elsősorban szerintem azért castingolták erre a szerepre, mert ilyen tökéletes barbie baba teste és arca van, mint aki most lépett ki a playboy mansion-ből, ehhez mérten jól hozta ezt a tipikus konzumpicsát!

Néhány sorozatszínészt is fel lehet fedezni, példának okáért Jon Brenthal (a.k.a. - Shane) a Walking Dead-ből, Brad szerepében; Cristin Milliotti (a.k.a. - mother) a How I Met-ből, Jordan első feleségeként; vagy Shea Whigham (a.k.a. - Eli Thompson) a Boardwalk Empire szereplője, mint Captain Ted. Már említettem Matthew McConaughey-t, aki tényleg fantasztikus volt, amúgy nagyon látszott rajta, hogy sokat fogyott a Dallas Buyers Club főszerepéért.

 

Igaz történet alapján készült a film, azért kíváncsi lennék rá, milyen mértékben fedi le a valóságot. Tágabb családi körömben van brókercég vezetője, úgyhogy annyit el tudok mondani, hogy mindenképpen túlzó ez az ábrázolásmód, de részben ez is volt a célja Scorsese-nek, hogy kikarikírozza, felnagyítsa ezt a világot! Van egy szubtilis gondolat a filmben a sikerről, a sikerességről, hogy bizonyos körökben mit meg nem kell tenni azért, hogy igazán sikeres legyél és milyen áron vállalod ezt... de ez sincs túlmoralizálva, mint ahogy a hedonizmus és egyéb addikciók sem. Érezni persze a lényeget, de nem kisiskolás módra írják elő nekünk! Az arányérzékkel (és a vágóollóval) jobban is lehetett volna bánni, aki eleve idegenkedik eme tematika irányában, az biztos, hogy unni fogja (érzékeny lelkűek meg is botránkozhatnak rajta) és azoknak sem ajánlom, akik nem szeretik a rendezőt, mert a humor ellenére azért ez mégis csak egy Scorsese film! Viszont remek színészi alakításokat, szórakoztató poénokat és jó felépítésű filmet kapnak, akik mégis megnézik. Olyan persze nem hangzik el benne akár a jelenség, akár a pénzügyi világ szempontjából, ami a Wall Street-ben ne lett volna benne (itt most a Charlie Sheen-es verzióra gondolok), de én nem bántam meg azt a majd 3 órát, amit tegnap rászántam a WSF-ra... Jöhet a 12 év rabszolgaság!

[Rog]

Pár napja én is menéztem. Egész jót szórakouztam rajta. 8/10

Előtte Leo miatt letudtam a Viharszigetet (7/10) és az A téglát.(8/10). Utóbbiba Sheen miatt valamikor angolul is belenézegetek.

Tervezem hogy alkalomadtán a Kapj el ha tudszot és az Aviátort is meglesem plusz egy teljes Eredet (8/10) újranézést is tartok.

Nemreég a Coolon megnéztem a Vasálarcost és megjött tőle a kedvem a Leos múvikhoz pedig azelőtt nem is érdekeltek annyira a srác filmjei.

[Donát]

Azzal együtt, hogy szerintem egy kissé spoileres az írásod, Wilde, maximálisan egyetértek, és nekem is abszolút a Casinoval történő párhuzam ugrott be, annyi kiegészítéssel, hogy nekem az jobban tetszett.

[Pildi]

Nagyon kedvelem Leonardo DiCaprio-t, sőt, egyre jobban, de ehhez a filmhez valahogy nincs kedvem.

[Rog]

Annyira nekem se volt de szerencsémre pozitívan csakódtam benne.

Szerkesztve: 2014. Január 21. - Rog

[Donát]

Nagyon kedvelem Leonardo DiCaprio-t, sőt, egyre jobban, de ehhez a filmhez valahogy nincs kedvem.

Én is így éreztem, mielőtt megnéztem, de egyszer simán nézhető, ha másért nem, hát Leo alakítása miatt.

[Wilde]

Tervezem hogy alkalomadtán a Kapj el ha tudszot és az Aviátort is meglesem

 

Az előbbit mindenképpen ajánlom (az még nekem megvan amúgy eredeti VHS-en), szintén a főszereplő visszaemlékezésein alapul, bár sokkal hollywood-ibb film, mint ez... egyébként az utóbbi sem rossz, az is egy életrajzi ihletésű alkotás, ráadásul egy hétköznapi ember számára is ismert karaktert alakít DiCaprio.

 

Azzal együtt, hogy szerintem egy kissé spoileres az írásod, Wilde, maximálisan egyetértek, és nekem is abszolút a Casinoval történő párhuzam ugrott be, annyi kiegészítéssel, hogy nekem az jobban tetszett.

 

Igyekeztem úgy szerkeszteni, hogy finoman informatív legyen, de, ha tényleg zavaró, akkor majd beteszem az egészet spoilerbe, nem akarom elrontani senkinek sem az élményt. A Casino-ról most gyorsan csak annyit, hogy az egy korszakos film, míg ez csupán egy a sok közül. Az tényleg egy korszak lezárása volt, ott dolgozott utoljára együtt De Niro és Scorsese és ugyan tényleg a Nagymenők halványabb remake-je, nekem is jobban tetszett, mint a WSF. Mondjuk ez inkább a tematikára, semmint a kidolgozásra vezethető vissza, bár az is a Casino felé billentheti a mérleg nyelvét, hogy ott a mellékszereplők is sokkal erősebbek és kidolgozottabbak voltak (volt egy erős női karakter is!), mint ebben a filmben...

 

Nagyon kedvelem Leonardo DiCaprio-t, sőt, egyre jobban, de ehhez a filmhez valahogy nincs kedvem.

 

Azt kell mondjam, hogyha tényleg nem érdekel ez a tematika, akkor nem is tudom ajánlani, mert még én is megcsömörlöttem tőle bizonyos pontokon... Mondjuk akár pozitívan is csalódhatsz, mint Rog. Az mondjuk abszolút kijelenthető, hogy nem egy családi film!!! A korhatár besorolással volt úgy emlékszem valami mizéria, elvileg 16-os értéket kapott nálunk, pedig a 18 a minimum szerintem (nincs benne erőszak - ez Scorsese-t nem sűrűn jellemzi, de a szexualitás miatt kellene az a 18). Azt kihagytam az értékelésemből, hogy a szinkron azt mondják nem sikerült túl jól... (a felirat meg azért lehet problémás, mert nagyon gyorsan kell váltani, ha többen beszélnek egyszerre és ez is zavaró lehet) Én eredeti nyelven láttam, felirat nélkül és úgy gondolom teljesen érthető volt a nyelvezete, komplex pénzügyi elemzésekbe nem mentek bele. Akinek van rá lehetősége szerintem így nézze meg, mondjuk többek között emiatt sem egy igazi családi film (bár ennél a tematikánál, ez a legkevesebb).

[Donát]

Igyekeztem úgy szerkeszteni, hogy finoman informatív legyen, de, ha tényleg zavaró, akkor majd beteszem az egészet spoilerbe, nem akarom elrontani senkinek sem az élményt. A Casino-ról most gyorsan csak annyit, hogy az egy korszakos film, míg ez csupán egy a sok közül. Az tényleg egy korszak lezárása volt, ott dolgozott utoljára együtt De Niro és Scorsese és ugyan tényleg a Nagymenők halványabb remake-je, nekem is jobban tetszett, mint a WSF. Mondjuk ez inkább a tematikára, semmint a kidolgozásra vezethető vissza, bár az is a Casino felé billentheti a mérleg nyelvét, hogy ott a mellékszereplők is sokkal erősebbek és kidolgozottabbak voltak (volt egy erős női karakter is!), mint ebben a filmben...

Ez nagyon igaz.

[kudar]

Látom dzséjt neked is bejött a Riddick, helyes. Kiváló folytatás az előző kettő remek egybegyúrásával. Remélem lesz folytatás.

Huhh remélem nagyon nem. Ennyit várni egy folytatásra, és semmit nem kapni... Egybegyúrásával? Mi köze volt a kettőhöz? Mintha meg se történt volna szerintem, az a két perc amikor visszautalnak rá!? Történet, párbeszédek, akció nuku. Diesel szeme még mindig szépen csillog, és egy két badass pillanata van, de kb ennyi. Ennél bárki tudott volna jobbat írni sajnos. Persze ezért szép, hogy mindenkinek más tetszik.

 

Dzséjt: hogy miért mondják hogy első rész koppintás? Azt nem tudom, csak azt hogy a második résszel kinyitottak egy ablakot a végtelen lehetőségre amit a világűr nyújt, erre mit tesznek, visszaküldik egyetlen bolygóra szörnyekkel harcolni mint az elsőben. Ismét nuku történet csak hentelés.

Szerkesztve: 2014. Január 22. - kudar

[Darth Riddick]

Áthozom egy másik fórumból az írásomat RIDDICK-el kapcsolatban:

 

Nos a filmet természetesen moziban láttam, lévén 2004 óta vártam a 3. részt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a filmmel. De semmiképpen sem állítanám róla a következőket, idézem:

 

"szarrakás" ; "rohadás egy szar"

 

Bár az illetőtől nem vártam egy pillanatig sem más véleményt, és azon sem lepődtem meg, hogy ismét érvek és konkrét dolgok kifejtése nélkül fikáz. Ez van, Heroes nem tud mást. Nem is érdemel több szót.

 

A filmhez visszakanyarodva, azért azt mindenképpen tudni kell a 3. részről, hogy nagyon viszontagságos utat járt be, mire elkészült. Az sem véletlen, hogy majdnem egy évtized telt el a 2. rész (egyébként nekem is a 2. a kedvencem) óta. Lényegében az egész projectet a rajongók (akik már tűkön ülve várták, sőt követelték a folytatást) és Vin Diesel tartotta életben... és persze David Twohy, aki az egész Riddick-univerzumot kitalálta (és rendezte is mindhárom filmet). Olyan szinten voltak gondok a filmmel anyagilag, hogy állítólag Diesel még el is zálogosította a házát, hogy pótoljon a büdzsébe + a stúdió oldaláról sem álltak a projecthez úgy, ahogy kellett volna. Csoda, hogy egyáltalán elkészült és az is, hogy annak ellenére nem is lett vészes látványilag pedig egy szuperprodukciótól vészesen messze volt anyagilag!

 

Nos, a kritikusok anno ízekre szedték a 2. részt 2004-ben és jól le is húzták a sárga földig sajnos... pedig (szvsz) minden tekintetben jobb lett, mint az egyébként szintén szuper első rész. Tovább tágította a világot, több bolygót hozott be, több karakterrel operált, eleve érdekes volt Riddick múltjának boncolgatása, a Furia bolygó rejtélye és a necromongerek egy az egyben. A filmet (még mindig a 2. részről beszélünk) a bővített változat csak még érdekesebbé tette. A kritikusoknak mégis az volt a legnagyobb baja vele, hogy túl élesen tért el az első résztől. És véleményem szerint pont EZ volt a baj, pontosabban, hogy hallgattak a kritikára. David Twohy-nak magasról tojnia kellett volna a kritikusok véleményére és nem az első részben látott felállást kellett volna pepitában elénk tárni, hanem igenis folytatni a 2. rész eseményeit rendesen. Természetesen a nagytudású kritikusok is tökön lőtték magukat, mert a 2. részt azért húzták le, mert eltért az 1.-től, a 3.-at meg többnyire azért, mert eltért a 2.-tól. Azért ezek is eldönthetnék, hogy mit akarnak. LOL! Ami a lényeg, hogy azért ebben tényleg van valami.

 

A Riddick szórakoztató film lett, a bővített kiadás még dob is rajta egyet, de amint említettem, David Twohy sajnos mellényúlt most a forgatókönyvet illetően, ami a teljes 3. rész irányát és történetét illeti. A szűkös anyagi és viszontagságos helyzethez képest viszont technikailag jól oldatta meg a dolgot és Diesel is remek volt Riddick szerepében. Egyszerűen érezni rajta, hogy szívügye a project és a karakter... ez már abba is megnyilvánult, amikor twitter oldalán folyamatosan csöpögtette a hírmorzsákat és képeket még jócskán a premier előtt. Talán még Matt Nable-t említeném meg az idősebb Johns szerepében, aki szintén jó volt... és persze Katee Sackhoff-ot is jó volt látni a képernyőn.

 

A film az én szememben sem kiemelkedő, de mindenképpen örülök, hogy kaptunk folytatást. Remélem lesz 4. rész is (ez csak a 3. bevételein múlik és persze a fejesek döntésén**) és ha lesz, akkor újra a necromongerek és a Furia bolygó lesz a középpontban, mert van még bennük potenciál bőven... és az ember igazából erre a részre is ezt várta volna szíve szerint. Na mindegy. A rossztól nagyon távol áll, de még mindig a 2. rész a legjobb!

 

Ja igen. Vaako! Nos Vaako-ból nagyon kevés volt. Pedig nagyon érdekes karakter + Karl Urban is remek színész. Remélem a 4. részben több szerepet kap... végül is a 3. rész bővíttet kiadása beállítja irányba a dolgokat Vaako-t illetően, szóval van bőven hova folytatni innen... csak legyen is folytatás! és lehetőleg ne kelljen rá újabb 9 évet várni!

 

** A terv az volt, hogy ezzel a résszel egy új irányt vesz a sorozat és egy új Riddick Trilógia első darabja, ergo állítólag már van terv egy 4. és 5. filmre. Én nagyon remélem, hogy lesz is belőle valami!

Szerkesztve: 2014. Január 22. - Darth Riddick

[Bomarr]

Az én véleményem Riddick ügyben kudaréhoz áll közel. Az elejét ugyan még nagyon élveztem

 

addig a pontig amig túl kell élnie a bolygón, de amint megjelentek a fejvadászok nálam átváltott totál unalomba. Imádtam volna ha itt elkezdenek zúzni, de ehelyett iszonyú hosszú felvezetéseket kellett nézni pár másodpercnyi akciókhoz. Meg persze rengeteg párbeszédet ami érdekelt is volna ha a szereplők tényleg érdekesek. De nem. Nem volt katasztrófa, a rém okésan nézett ki, egyszerüen csak -a felvezetést és néhány villanást leszámitva- nagyon semmilyennek és fölöslegesnek éreztem az egészet.

 

[Dzséjt]

Huhh remélem nagyon nem. Ennyit várni egy folytatásra, és semmit nem kapni... Egybegyúrásával? Mi köze volt a kettőhöz? Mintha meg se történt volna szerintem, az a két perc amikor visszautalnak rá!? Történet, párbeszédek, akció nuku. Diesel szeme még mindig szépen csillog, és egy két badass pillanata van, de kb ennyi. Ennél bárki tudott volna jobbat írni sajnos. Persze ezért szép, hogy mindenkinek más tetszik.

 

Dzséjt: hogy miért mondják hogy első rész koppintás? Azt nem tudom, csak azt hogy a második résszel kinyitottak egy ablakot a végtelen lehetőségre amit a világűr nyújt, erre mit tesznek, visszaküldik egyetlen bolygóra szörnyekkel harcolni mint az elsőben. Ismét nuku történet csak hentelés.

Két perc a necrókkal? Mármint az a negyedóra, ami kifejezetten a második rész utáni eseményeket meséli el? Csak ennyi köze volt a kettőhöz, meg a tény, hogy az egész cselekmény amiatt indult el, amit a kettőbel művel. De ezt leszámítva valóban semmi. Az meg, hogy most kevesebb helyszínt látogat meg, szvsz még nem univerzumszűkítés. Az Aliens után az Alien³ sem visszalépés csak azért, mert egy bolygóra korlátozták az eseményeket, és csak egy alien van benne.

 

A szörnyekkel harcolás meg a film kisebb hányadát teszi ki, többségében a zsoldosokat gyilkolássza. Engem kifejezetten meglepett, hogy a sok picsogás után, amit olvastam emiatt, nagyjából félórányi szörnyhenttel találtam magam szemben, ami egy több, mint két órás filmnél azért elég soványka így a 2010-es években.

 

Történet, párbeszéd és akció pedig bőven van. Legközelebb kapcsold be a TV-t, úgy érdekesebb filmet nézni.

Azt sem értem amúgy, hogy mi ez a

 

fél órán át nem szólnak semmit a filmben. Lőjenek le, egy nagymonológgal nyit a mozi, aztán egész hét percig valóban csak nyögdécselés van Riddick részéről, de után újra jön a monologizálás meg Vaakoval, a bérgyilkosnővel, a prostikkal, a pappal is dumál. Milyen félóra némaság?

 

[Darth Riddick]

Dzséjt, Ody! Örülök, hogy tetszett nektek!

[Bomarr]

Dzséjt: Talán azért érezte két percnek csak a necros részt mert a nettó tartalma annyira karcsú volt.

 

És igy utólag már azt mondom bárcsak koppintotta volna az első részt és beindul a szörnyhent. Helyette elment egy csomó idő azzal hogy sejteti a film hogy lesz majd valami akció, majd aztán gyorsan rövidre zárja ezeket. Örülök, hogy a felemlegetett Aliens és az Alien3 nem ilyen elkoptatott direct-to-video klisékkel akarta kibőviteni az univerzumot.

 

 

[kudar]

Sajnos be volt kapcsolva. Bár néha néha ledőlt már a fejem.

Az Aliens pedig igenis 100x jobb mint az Alien 3 és nem azért mert több Alien van benne.

A Riddicknél pedig simán az volt, hogy bármit tettek, mondtak az érdektelen volt. És igen, ha már megmutatják hogy mennyi mindent lehetne kezdeni a sztorival, akkor használják is ki, mert ez simán visszalépés volt. Hogy jönnek ezek a karakterek a 2.részben bemutatottakhoz? Sehogy. Nem azt mondom, hogy még nagyon durranás kell, még több bolygó, még több akció, csak ha már ami van, az legyen érdekes. Ez nem volt az. :S

A monológ meg más dolog. Én úgy emlékszem azt írtam, persze lehet tévedek, de nem keresem vissza, hogy Riddick szájából hangzott el kb 7 mondat az első fél órában. Aztán persze a film során se sokkal több, de hát ettől lesz menő a karakter, amit még mindig imádok, de utálom, hogy millió lehetőség közül nem tudnak vele mit kezdeni. Nem tudom a költségvetést, semmit, csak azt, hogy ennyi idő alatt ami eltelt, sokkal jobb forgatót lehetett volna írni.

[Dzséjt]

Az Aliens pedig igenis 100x jobb mint az Alien 3 és nem azért mert több Alien van benne.

Állította valaki is itt valahol, hogy az Aliens rosszabb az Alien³-nál vagy, hogy azért jobb az Aliens, mert több idegen van benne? Ez új! Én annyit írtam, hogy az Alien³ sem visszalépés az Alienshez képest, mert visszatértek az első rész egy helyszín, egy idegen felállásához (plusz ugyanúgy nuku fegyver). Azért ennyire nem kéne félreértelmezni az írásomat.

 

Hogy jönnek ezek a karakterek a 2.részben bemutatottakhoz? Sehogy.

Hogy-hogy hogy? Csak úgy, hogy Riddicket két filmen, egy animációs filmen és két játékon át üldözték zsoldosok. Az előző részben két ilyen csapat volt, meg ott volt az a börtönőr banda is, akik ugyanúgy inkább tűntek zsoldosnak, mint smasszernek. Az egész Riddick-univerzum többségében ilyen figurákkal van tele, nagyjából ezekre is alapozta Twohy és Diesel a világot..

 

Dzséjt: Talán azért érezte két percnek csak a necros részt mert a nettó tartalma annyira karcsú volt.

Vagy mert ő a mozis változatot látta, és abban valóban nem sokkal több jelenet foglalkozik a necrókkal. Nem t'om, ki melyik változatot nézte meg.

[Darth Riddick]

A változatokhoz. A moziban értelemszerűen a mozi verzió ment (ehh, ki hitte volna ) és a moziból kijövet én sem voltam valami elégedett. És bár egy picit fanyar maradt a számíze a rendezői változat megtekintése után is, azért sokat javított a filmen a mozi verzióhoz képest... és jobban is tetszett.

[kudar]

Hogy-hogy hogy? Csak úgy, hogy Riddicket két filmen, egy animációs filmen és két játékon át üldözték zsoldosok. Az előző részben két ilyen csapat volt, meg ott volt az a börtönőr banda is, akik ugyanúgy inkább tűntek zsoldosnak, mint smasszernek. Az egész Riddick-univerzum többségében ilyen figurákkal van tele, nagyjából ezekre is alapozta Twohy és Diesel a világot..

Itt rosszul fogalmaztam. Úgy értem a 3ban lévő zsoldosok, totál érdekeltelen karakterek, azokhoz képest akik mondjuk a 2. részben szerepeltek. Ahogy Riddick is elmlíti, Vaako, egyedül verte volna az egész csapatot, és most nem az erejére célzok. Aereon, vagy a Marshall. Egyikhez sem érnek fel a mostaniak, kb mostanra Starbuckon kívül nem is emlékszem kik voltak benne. Lapos. Kész. (szvsz) Ettől persze még várom a folytatást, amiben remélhetőleg változtatnak majd ezeken.

 

ÉS igen a mozisat láttam.

Szerkesztve: 2014. Január 22. - kudar