Paul S. Kemp: Lords of the Sith

[Darth Revan9]

Szerintem azért volt Sidious-nak ekkora szerepe, mert Kemp szeretett volna vele is akciójeleneteket. Paul stílusát ismerve nem lepődtem meg ezen. A harci jelenetek nagyon jól tükrözik a szerző stílusát. A fantasy regényeiben is hasonló összecsapásokról olvashatunk.

Szerkesztve: 2016. Január 18. - Darth Revan9

[Donát]

Kicsit mindig aggódok, amikor egy könyvben Palpatine aktív cselekvőként lép fel, mert olvastam már olyan regényeket vagy képregényeket, amelyek teljesen hiteltelen, a karakterétől idegen mondatokat adtak a szájába. Mondjuk Kemp jó író, amit eddig olvastam tőle, az tetszett, de ez a kiruccanás Palpi esetében inkább maradjon a kevés kivételek egyike.

Egyetlen kicsi részt leszámítva

mikor a faluban mászkáltak

nekem hitelesnek tűnt a viselkedése és a mondandója is.

[luke19]

Hatalmas élmény volt olvasni. Elég sötét történet volt. Tetszett, hogy nem csak a sith-ek voltak főszerepben. Cham ravaszsága, ahogy kihasználja Belkort és ahogy a végére Belkor szinte megőrül nagyon tetszett. A legjobb részek a könyvben mikor a sith-ekel foglalkozik Kemp. Mikor Vader Palpatine fénykardjával összeakasztja a sajátját, és annak következményei kiváló volt. Akcióban nem volt hiány, mikor ők ketten harcba szállnak akkor nincs kegyelem. A sötét oldal nagyon erős a két sith révén. A fordulatok jók voltak a végére még a moff-ot is megkedveltem. És persze Palpatine szempontjából minden része volt a tervnek ahogy azt már megszokhattuk. 5/5.

Szerkesztve: 2016. Január 22. - luke19

[ZoliZoltán]

Nekem meg kb. 100 oldal van hatra....de nagyon tetszik nekem is!

Hera faterja nem semmi zseni urge...csoda,hogy sosem hallottunk eddig rola....

[Bomarr]

Hera faterja nem semmi zseni urge...csoda,hogy sosem hallottunk eddig rola....

Sose hallottunk róla? A The Clone Wars sorozat egyik legemlékezetesebb mellékszereplője.

 

[Hunner]

Rég olvastam ilyan jó könyvet es igen jo Syndulla karaktere csak a könyv beleolvasásakor döbbentem rá hogy ö Heera apja

[ZoliZoltán]

Azta pi...ccccccs...Ő az ??? A nevére nem emlékeztem.......... :facepalm:

[ZoliZoltán]

Na vége!Nagyon tetszett!(írhatnám,hogy még újra fogom olvasni de nem...lesz más)

Végig pörgött,jók a leírások,vége nagyon jó volt!

 

10/10

 

Ezt mi követi időrendben?(Sidious utolsó mondta)

[MissKarrde]

Az Utóhatásnál nagyságrenddel jobban tetszett, és sokkal hamarabb elolvastam

Ami teljesen fölösleges volt, az a lylekekkel való kergetőzés és harc, nagy részét egyszerűen átlapoztam. A végén a falus résznél is nagyon rezgett a léc, de a könyv többi része teljesen rendben van. Jól kivitelezett és dinamikus volt a Perilous megtámadása. A karakterek esetében nem éreztem, hogy bármelyik hiteltelen lenne, kivéve a lylekes részeknél.

Remek ötlet volt pont a Ryloth-ot szerepeltetni ebben a szituációban, hiszen Anakin korábban már járt itt, és a hely megmutatta, hogy az árnyak még ennyi év után is ott rejtőznek benne.

Egyedül az nem adott okot izgalomra, hogy mi lesz Chammal, hiszen róla már tudtam, hogy szerepelni fog a Lázadókban.

[Nute Gunray]

Paul Kemp: Sith Nagyurak

 

Az első kánon-regény, amit kiolvastam. Igazából sokat nem tesz hozzá az univerzumhoz, egyszerű kalandról van szó, ugyanis Palpatine és Vader kapcsolatával az író csak érintőlegesen foglalkozik, a felszínt kapargatja. A tábortüzes jelenettől eltekintve nem is rémlik, hogy a két szereplő között igazán lett volna mélyebb diskurzus. Valószínűleg ha Stover vagy Luceno lett volna az író, az akció és az elmélkedés aránya sokkal inkább az utóbbi felé tolódott volna el. Amitől féltem, szerencsére nem következett be: Palpatine karaktere jól működött. talán csak egyetlen esetben volt ez kivétel: az, hogy gondolkodás nélkül meg akarta ölni a twi'lek lányt, és Vader állította meg, hogy tán' még a hasznukra lehet... hát ezt inkább pont fordítva tudtam volna elképzelni.

 

Maga a lezuhanás is csak a könyv közepén történik meg, a címmel ellentétben én inkább úgy éreztem, hogy Cham és társai, de talán még néha Belkor is sokkal nagyobb szerephez jutnak. A legkidolgozottabb karakter egyértelműen Cham volt: valódi vezéregyéniség, mondhatnám azt is, hogy Hera egy az egyben ráüthetett. Vele szemben ott volt a lobbanékony Isval - így ketten szerintem kiegészítették egymást. A birodalmiaknál Belkor volt talán a legösszetettebb személy, egy nap alatt gyakorlatilag összeomlott a teljes élete és minden reménye odalett. mikor Mors említést tett a feleségéről, először megdöbbentem, mert azt hittem, hogy valamit félreolvastam, hogy Morsot eddig nőként hittem, de aztán utánanéztem... ezzel nincs is semmi baj, de azért nekem valahogy a birodalmi képbe nem illik bele, hogy egy leszbikus nő ilyen magasra emelkedhet. De végül is ez a vonal rendben volt, még ha funkcióját egyébként nem is lehetett érezni.

 

Egyébként nem tudom, hogy én olvastam-e félre, de amikor Palpiékra a twi'lek vadászok rajtuk ütnek, akkor a 2 túlélő császári testőr közül az egyiket megsütik. Aztán a következő oldalon már újra él és virul mind a kettő.

 

Volt pár üresjárat a könyvben, a lylekek inváziója egyértelműen ilyen helyzet volt. a végén a falu lakosait sajnáltam. Vader árnyakként jellemezte őket, miközben tartott az ünneplés, pedig valójában ő volt az árnyék, egy fémmaskara rejtekében. Azok a twi'lekek nem rendelkeztek hatalommal, még csak a külvilágról is alig volt fogalmuk, nem sóvárogtak valami nagyobb iránt, mégis sokkal teljesebb életet éltek, mint Vader. Úgy éreztem Kemp kicsit gyorsan lezárta a könyvet, érdekelt volna, hogy ezek után mi lett a Ryloth-szal vagy akár Mors moffal, de még az is, hogy vajon Orn Free Taa túlélte-e (akit teljes mértékben pont így képzeltem el, hogy belesimult a Birodalomba és annak elvtelen kiszolgálója lett).

 

Kemp azért írt jobb könyveket is már (pl. Árulás), de azért ez is tetszett. egy erős négyest tudok rá adni.

[Darth Revan9]

Eddig az Elveszett csillagok mellett ez tetszett még az új regények közül.

[MissKarrde]

Sajnos Taa karakteréről a hajós jelenete után teljesen elfeledkezett az író.

[Darth Revan9]

Vagy csak nem tartotta annyira érdekesnek, hogy sokat foglalkozzon vele.

[Nute Gunray]

Palpatine azzal a mondattal intézte el, hogy a Taa-hoz hasonló csúszómászók mindig megtalálják a módját, hogy hogyan éljék túl, így gyaníthatóan továbbra is él, ezt akarta Kemp jelezni.

[Darth Sky]

A második kánon regényemként végeztem a Sith Nagyurakkal is. A kiszámíthatósága és tét nélkülisége ellenére alapvetően nem volt rossz olvasmány, bár a Sötét tanítvány színvonalát nem közelíti meg. A címmel ellentétben a regény legalább annyira fókuszál a Szabad Ryloth mozgalom tagjaira és a birodalmi hierarchiában való előretörésért küzdő Belkorra és riválisára, Morsra, mint a Sith Sötét Nagyuraira. A karakterek jelleme hitelesre sikerült (ami nagy megkönnyebbülés, főként Sidious esetében), ugyanakkor jóval több potenciál rejlett a két Sith interakcióiban. Az akciójelenetek leírása jól sikerült, én nem éreztem üresjáratnak Vader és Sidious lylekek elleni akcióját, sőt, kimondottan hangulatos volt, a helyenkénti Aliens/Legacy of Terror beütés ellenére.

Cham Syndulla karaktere jól működött, itt sokkal szimpatikusabb személy volt, mint a The Clone Wars, vagy a Rebels sorozatokban. Bár érthető, hogy a történtek után miért változott a férfi jelleme, így számomra nem hiteltelen a regénybeli és a Rebels-ben látott Cham személyisége közti különbség.

 

Eleinte furcsálltam, miért megy Sidious nyíltan terepre, ráadásul úgy, hogy Vader is vele van. Bármennyire tűnt is magabiztosnak a Császár, a veszély igenis valós volt, hogy a Birodalom két legmagasabb rangú tagja otthagyja a fogát a Perilousön, vagy a Ryloth-on. Csaléteknek Vader is bőven elég lett volna, de nem bánom, hogy együtt akciózott a két Sith, és Sidious is megcsillogtathatta hatalmát. Isval erős, talpraesett karakter volt, de miután a Rebelsben sehol nem volt Syndulla oldalán (kettejük szoros viszonya miatt ez furcsa lett volna, ha a nő még életben van), gyanítottam, hogy végül meg fog halni. Belkor lába alól szép lassan csúszott ki a talaj, így ahogy közeledtünk a végéhez, úgy lettem egyre biztosabb benne, hogy ő sem ússza meg élve a kalandot. A Sidiousékat a falujába vezető twi'lek lányról először azt gondoltam, hogy Numa, aki ezen akció révén csapódik Cham bandájához, de sajnos nem így történt. Ami még nagyobb csalódás volt, hogy végül minden helyi twi'lek odaveszett... persze sejtettem, hogy a Sith-ekkel való találkozás nem fog felhőtlen happy enddel végződni, de bíztam benne, hogy legalább néhányan biztonságba jutnak, esetleg csatlakoznak Chamékhez. Azt kissé furcsálltam, hogy Cham értetlenül állt Vader teljesítménye láttán, holott korábban volt már szerencséje Jedikkel találkozni.

 

A regény nem ad hozzá túl sokat a "nagy egészhez", a végkimenetel nem tartogat sok meglepetést, ennek ellenére szerintem élvezetes olvasmány, egy helyenként meglepően sötét hangulatú kalandregény. Átlagosan jó volt, még ha nem is kiemelkedő.

 

Kíváncsi vagyok a soron következő Tarkinra és Új hajnalra, miután James Luceno és John Jackson Miller a legjobb SW-írók között foglalnak helyet a listámon.

 

Egyébként ehhez a regényhez tartozik a Célirány c. novella is, ami érdekes adalék a történethez.

[Nute Gunray]

Nekem azért volt hiányérzetem Vader és Palpatine kapcsolatának kibontását illetően.

[Darth Sky]

Én is erre a gondoltam az "ugyanakkor jóval több potenciál rejlett a két Sith interakcióiban." mondattal.

[Darth Revan9]

A Sötét Nagyúrban James Luceno jobban ráment erre a dologra. Kemp kevésbé foglalkozott Vader és Sidious kapcsolatával. De azért Vader visszaemlékezése nagyon jó volt.

Kemp új Star Wars regényére kíváncsi leszek.

[Darth Cupsy]

Én is elolvastam a művet, túlnyomó részben hasonló gondolataim vannak, mint amik már alább íródtak. A cím valóban nem fedi a könyv egészét és Vaderék kapcsolatába is bele lehetett volna jobban menni, de tekintve, hogy ez az első könyv ami erről ír (mármint kánon szerint) ha csak ily keveset is, mégis jelentősnek érzem. Különösen tetszett, hogy Vadert dinamikusnak ábrázolta valamint az is, hogy Palpit is "látni"(ha csak lelki szemeink előtt is ) akciózni.

 

A könyv ismeretében nem értem Cham, miért akarta mindenáron felrobbantani a vadászgép hordozót a Rebelsben, hisz elpusztított egy csillagrombolót már a Ryloth ege felett és az sem hozott olyan eredményt, mint amit a sorozatban vár a hordozó robbantástól.

[Nute Gunray]

Érdekes, nekem a Sith Nagyurakban jobban működött Palpatine - főleg a Rylothon játszódó részekben, mert ott a titkos énjét villantotta fel.

 

Számomra az nagyon karakteridegen volt, amikor Palpi gondolkodás nélkül ki akarta nyírni a twi'lek kislányt, és Vader állította le, hogy 'tán még hasznukra válhat.

[Darth Sky]

Számomra az nagyon karakteridegen volt, amikor Palpi gondolkodás nélkül ki akarta nyírni a twi'lek kislányt, és Vader állította le, hogy 'tán még hasznukra válhat.

Palpit se kell félteni, ha ártatlanok habozás nélküli megöléséről van szó, de fordítva szerintem is hitelesebb lehetett volna a dolog.

[Darth Revan9]

Szerintem ott próbára akarta tenni Vadert.

[Dzséjt]

Ez jó könyv is lehetett volna, ha nem írják meg. A fölöslegesség netovábbja minden szó, de legalább oktatói példa lehetne arra, hogyan kell rosszul megírni egy olyan történetet, ami előzményül szolgálhat más történeteknek. Egy, semmi tétje. De komolyan. Se Cham, se az Uralkodó, se Vader szemszögéből. Már az elején tudjuk, mi a vége. Már a fülszövegnél tudjuk. Hiszen Sidious, Vader és Cham sérthetetlen. Nem járhattak sikerrel a lázadók, de a lázadók főhősét sem érhette baj. De ha legalább mások lettek volna ezek az emberek, mint később. Mert ha már sérthetetlen embereket teszünk be a sztori közepébe, akkor legalább állítsuk őket be olyan helyzetbe, amiben nem jártak, vagy olyannak, amilyenek nem voltak.

 

A Tarkinban pont ez volt a jó. Még nem az ep4-es Tarkin és Vader szerepelt benne, és nem olyan helyzetekben voltak, amiben állandóan vannak. Más jellemek voltak még, más körülmények között. Itt meg? Cham, Palpatine és Vader semmi újat nem mutatott. Vader vívódik, de még acélosan gonosz. Ki hitte volna? Cham még mindig szűklátókörű, príma, továbbra is unszimpatikus. A vívódása, hogy ebbe belefáradt, meg a Rebels után totál érdektelen. Palpatine gonosz és előre látó? Ki nem látta ezt előre?

 

Legalább Belkor és Mors csatája lett volna kibontva, de az egész csak úgy van, lóg a levegőben, és legalább tizenkettő egytucat birodalmi. Ishval meg... Még érdekes is lehetett volna, de ő is eléggé egysíkú lett végül.

 

Ami meg kiakasztott a végén, amikor Cham rájön, hogy Ishval halálával már nincs vesztenivalója, semmije, amivel a Birodalom árthatna neki... És Hera? Ishvalnak eszébe jutott, Cham meg kijelenti, hogy neki már senkije sincs. Hát ezzel végképp belopta magát a szívembe...

 

Egyetlen pozitívum, hogy Palpatine aktívabb volt. Érdekes volt harcban "látni". Viszont itt tök jól rá lehetett volna gyúrni a két Sith kapcsolatára, erre jószerivel semmit sem kaptunk.

 

Ez egy érdektelen könyv. Még az Utóhatáson is jobban szórakoztam. Csak egy tét nélküli hajsza, aminek már azelőtt láttuk a végeredményét, hogy egyáltalán elkezdődött. Eddig a legrosszabb könyv, amit az új kánonban olvastam.

[Darth Revan9]

Nálam bekerült a kedvencek közé. Nagyon ütős akció regény az egyik kedvenc írómtól. Az alapsztoriból én már előre sejtettem, hogy nem lesz tétje a dolgoknak, de nem is ez volt a lényeg. Vader vívódását nagyon jónak éreztem, Cham szálát szintén. Remélem Paul még sok Star Wars-t fog írni.

[Nute Gunray]

Dzséjt, a Rebels-epizód majd egy évvel később jött ki, mint ez a könyv, így akik pl. a megjelenéskor olvasták, nem tudhatták, hogy Cham sérthetetlen. Persze azért gyanítható volt, hogy a twi'lek túléli ezt a kalandot.

[Dzséjt]

Dzséjt, a Rebels-epizód majd egy évvel később jött ki, mint ez a könyv, így akik pl. a megjelenéskor olvasták, nem tudhatták, hogy Cham sérthetetlen.

Ez tudom, de miért érdekelne engem az, hogy ők mit tudtak? Az én véleményemet hangoztatom, nem az övéket.

 

Nálam bekerült a kedvencek közé. Nagyon ütős akció regény az egyik kedvenc írómtól. Az alapsztoriból én már előre sejtettem, hogy nem lesz tétje a dolgoknak, de nem is ez volt a lényeg.

Elég baj az, ha egy ilyen jellegű könyvben, vagy bármilyen történetben a tét nem lényeg...

[Nute Gunray]

Ez tudom, de miért érdekelne engem az, hogy ők mit tudtak? Az én véleményemet hangoztatom, nem az övéket.

Mert akkor ebben az esetben nem a könyv rovása, hogy számodra nem volt tétje a történet kimenetelének, legalábbis Cham oldaláról.

[Dzséjt]

Hát dehogy nem! Simán meg lehetett volna írni úgy a sztorit, hogy ennek ismeretében is érdekes legyen Cham. Ne azért legyen érdekes, mert meghalhat, azért legyen érdekes, mert érdekes a jelleme, a cselekedetei. Nem csak az élete lehet tét. Ott van, amit kifogásoltam: van egy lánya, akit konkrétan lesz*rt. Hatalmas nagy potenciál volt benne, mégsem foglalkoztak vele. Kétszer említik meg, ebből csak egyszer jut Cham eszébe. Herával máris tétje van a dolognak, mert akár Hera is lehetett volna az, aki motiválja ilyen-olyan módon Chamet. Például, az író helyében én Belkort úgy írtam volna meg, hogy miután Cham sarokba szorítja, megpróbál tenni ellene valamit. És Herával próbálja meg sarokba szorítani. Belkor és Cham köré egy érdekes macska-egér harcot lehetett volna felhúzni, aminek Hera állhatott volna a középpontjába.

 

Hiába tudtam volna, hogy Herának nem eshet baja, de érdekelt volna, hogy Belkor meddig jut el, vagy hogyan kerül ki a kutyaszorítóból Cham. Ezzel Belkor is erősebb karakter lett volna, és Cham is olyan helyzetbe kerül, amiben még nem láttuk. Sőt, még a fiatal Hera is képbe kerülhetett volna. Sőt, akár Hera anyját is bele lehetett volna venni a képbe. Tudjuk, hogy Hera anyját az ellenállásban ölték meg.

 

Nem az a baj, hogy Cham, Vader és az Uralkodó sérthetetlen halál szempontjából. Az a baj, hogy minden más szempontból azok voltak. Senkinek nem volt vesztenivalója, ezért érdektelen mindenki. De legalább valami újat nyomtak volna a karakterekbe, de még az sem sikerült.

[Donát]

Nekem tetszett ez a könyv, igaz, akkor még nem volt kint a Rebels epizód. Szerintem a szerző amúgy nem biztos, hogy tudta, hogy milyen kapcsolat van Herra és Cham között. Sokáig az sem volt tudott, nem?

[Ody Mandrell]

Már a Rebels indulásakor tudni lehetett, hogy Héra Cham lánya.