Claudia Gray: Into The Dark

[Iqvi]

4 minutes ago, Ody Mandrell said:

Milyen Kanan incidens?

A Bad Batch pilot retconja.

[Ody Mandrell]

Jaj, hagyjuk már azt.  Egyébként melyik kánon műben van kimondva, hogy a sith-ek a Jedi rendből váltak ki?

[Iqvi]

11 minutes ago, Ody Mandrell said:

Jaj, hagyjuk már azt.  Egyébként melyik kánon műben van kimondva, hogy a sith-ek a Jedi rendből váltak ki?

2015-ös Star Wars sorozat 9. szám.

[Darth Revan9]

Elméletileg héten megjöhet hozzám. Viszont most az Árnyak királynőjét kell kiolvasnom. Nem hosszabbítható, és már nagyon benne vagyok.

Illetve kevesebb, mint egy hónapom van teljesíteni két molyos kihívást, melyek keretében a Szilmarilokat és A hobbitot kell elolvasni, úgyhogy lehet, hogy most ezek utánra halasztom egy kicsit.

[Ody Mandrell]

Van pár érdekes kép a Kylo Ren képregényben, Snoke gömbjéből, ahol igen csak ismerős dolgokat lehet látni. Pontosabban, most már ismerős.  

 

 

 

 

[NorbiLordi]

Nem tudom akkor be volt e már jelentve a High Republic korszak mikor megjelent a képregény, de fene gondolta, hogy afféle előzetes lesz hozzá  

[Iqvi]

4 minutes ago, NorbiLordi said:

Nem tudom akkor be volt e már jelentve a High Republic korszak mikor megjelent a képregény, de fene gondolta, hogy afféle előzetes lesz hozzá  

Akkor még csak teaselték a Dooku hangoskönyben és ebben. A bejelentés azt hiszem tavaly volt. Ja és Norbi, einstandolom a #1 Geode fan címet tőled.

[Ody Mandrell]

10 perccel korábban, NorbiLordi írta:

Nem tudom akkor be volt e már jelentve a High Republic korszak mikor megjelent a képregény, de fene gondolta, hogy afféle előzetes lesz hozzá  

Nem tudom, de elmennek Elphronára is, ahol Loden Greatstorm és Bell Zettifar is állomásoztak. Ez a Jedik fényében van benne.

 

[Bence1997]

A képregény még a TROS érkezésekor jött. A High Republicot pedig 3 hónappal később fedezték fel. Valószínűleg ezek a helyek már korábban megvoltak, easter eggként pedig berakta Charles a képregényébe.

[Bomarr]

4 perccel korábban, Bence1997 írta:

Valószínűleg ezek a helyek már korábban megvoltak, easter eggként pedig berakta Charles a képregényébe.

Valószínűleg?  Ez gyakorlatilag 100 százalék.

[Iqvi]

Olvasom a könyvet és amikor Leox és Affie hallgatják a segélykérő üzeneteket valaki mondja, hogy a Bespin-rendszerben ragadt. Érdekes hogy régen így hívták az Anoat rendszert.

Szerkesztve: 2021. Július 13. - Iqvi

[Ody Mandrell]

20 perccel korábban, Bomarr írta:

Valószínűleg?  Ez gyakorlatilag 100 százalék.

Nagyon jó világépítés. A denghir utánzatokról nem beszélve.

 

7 perccel korábban, Iqvi írta:

Olvasom a könyvet és amikor Leox és Affie hallgatják a segélykérő üzeneteket valaki mondja, hogy a Bespin-rendszerben ragadt. Érdekes hogy régen így hívták az Anoat rendszert

Tényleg érdekes, de simán lehet. Vagy csak elírás.  Amúgy nekem nem tűnt fel.

[Iqvi]

3 minutes ago, Ody Mandrell said:

A denghir utánzatokról nem beszélve.

Drengir utánzatok? Azok is a Kylo Ren képregényben voltak?

[Ody Mandrell]

Betettem fent a képeket.

[NorbiLordi]

11 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Ja és Norbi, einstandolom a #1 Geode fan címet tőled.

 

Attól tartok ez nem így működik  

 

 

10 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Nagyon jó világépítés. A denghir utánzatokról nem beszélve.

 

Szerintem azok nem utánzatok lesznek, kiindulva a legutóbbi High Republic képregényből.

[Ody Mandrell]

A legutolsó számot még nem olvastam. De a jelek egyértelműek így is.

[Iqvi]

Hát a drengirek belépője nagyon állatira sikeredett.

[Pildi]

Nem sikerült olyan gyorsan elolvasni, mint terveztem, de ez kizárólag az én saram, mert a könyv kiváló.  

Szeretem az írónő nagyon gördülékeny írói stílusát, minden regénye olvastatja magát. Most nem ismert karakterek újabb kalandjait vagy háttértörténetét hozta el az olvasóknak, hanem egy új éra egy meghatározó eseményének, a nagy katasztrófának egy mellékszálát, de annyi ötlet volt ebben a történetben, hogy nem volt mellékszál íze egyáltalán. A drengirek ha jól értem, nem az ő találmányai, de az amaxine állomás nagyon ötletes működése, no és Geoda annál inkább! Hihetetlen, hogy egy ilyen karaktert is meg lehetett tölteni élettel, és humorral.  Az új Jedik, akiket most megismertünk, szimpatikusak voltak, és jó volt olvasni, hogy mindenkinek van valami rendezetlen dolga, felemás érzései a Renddel kapcsolatban, noha az alapértékeit követik és képviselik. Tetszett a múltbéli küldetés behozatala is, ami segített megérteni a két Jedi mester mai viszonyulását az adott megoldandó helyzethez. Claudia Gray nagyon jól ír a szereplői belső vívódásairól, a könyv ezen oldala most is remek volt.  

[Iqvi]

Én is ma végeztem vele és csak egyetérteni tudok Pildi. A könyv remekül szolgálta a drengirek, mint új ellenség bemutatását.

[Bence1997]

Nan:

 

[Iqvi]

Én egy kicsit másképp képzeltem el.

[Bence1997]

Én is. De így legalább hihetőbb a szitu, hisz ha így néz ki a lány, senki se hinné, hogy igazából a nihilek oldalán áll.

[Darth Revan9]

A Fenyegető sötétséget olvasva eddig Geoda tényleg fura. Nem is tudom mit gondoljak. Claudia viszont kitalált engem Star Wars verzióban. Reath Silasban nagyrészt magamra ismertem. Még a fénykardja színe is a kedvencem: zöld.

[Darth Revan9]

Az anaximane-ok egy régi, agresszív harcos faj, mely elhagyta a galaxist, hogy új, meghódítandó területek után nézzen. Érdekes. Az állomásuk kinézete is az. Erősen a yuuzhan vongokat juttatják az eszembe.

[Iqvi]

Nekem mondjuk nem a Vongok jutottak eszembe. Hozzájuk képest az amaxine-ok sokkal technológiapártibbak. Amúgy jó lenne majd róluk is olvasni valamit egyszer. Vajon harcoltak-e a jedikkel?

[NorbiLordi]

2021. 07. 29. - 19:31, Bence1997 írta:

Nan:

 

 

 

[Nute Gunray]

Claudia Gray: Into the Dark

 

Tetszett a könyv, de azért A Jedik fénye nekem hatásosabbra sikeredett, és kedvenc canon írómtól, Claudia Gray-től is olvastam már jobb SW-regényt (pl. Vérvonal). Ezzel együtt is végig lekötött a regény, az első pár fejezetnél még nem igazán hangolódtam rá (valahogy azt éreztem a stílus is elüt Gray többi könyvétől), de aztán ez helyrerázódott. Pörgős cselekmény helyett itt mély karakterábrázolásokat kapunk, amelyet egyáltalán nem bántam. Amennyire tűnt Soule könyvében a Jedi-rend egy galaktikus hősökből álló tökéletes és kikezdhetetlen szervezetnek, annyire sikerült itt az írónőnek árnyalnia a képet, szerencsére. Ebben a könyvben szinte csak kétkedő Jediket kapunk, akiknek folyamatosan meg kell küzdeni a Rend dogmáival. Ott van Cohmac Vitus, aki teljesen eretnek nézeteket vall a Világos és Sötét Oldal viszonyáról. Bizonyos, hogy 200 évvel később ezek már nem fértek volna bele az akkori rend működésének keretein belül. Cohmac teljesen új megvilágításba helyezi az Erő mibenlétét. Szerinte azzal, ha ilyen éles határvonalat húzunk világos és sötét között, csak utóbbit erősítjük meg, hiszen utóbbi nem tud így táplálkozni ellentétpárjából, csak önmaga sötétségét duzzasztja fel. Igazából Cohmac szerint csak egyetlen Erő létezik, és meg kell tanulni minden aspektusát használni. Teljesen logikus gondolatmenet, amelyet azonban lehet, sőt, kell is kritizálni. Egyébként is az Erőhasználók rendje a viták és filozófiai eszmefuttatások, és nem a dogmák terepe kell, hogy legyen.

 

Hasonló lázongó az umbarai Jedi, Orla Jareni is, aki számos esetben határozottan szembehelyezkedett már a Jedi Tanács határozataival, bár Cohmac-kel ellentétben erről bővebb információnk nincsenek. A könyv idejére azonban Jareni el jut oda, hogy az lesz a legjobb, ha magányos renegátként szolgálja tovább az Erő ügyét, keresztül-kasul utazgatva a Galaxisban. És ekkoriban ezt a Jedi-rend még lehetővé is teszi, elég nagy fokú szabadság áll a lovagok és mesterek előtt. Aki óhajtja, lehet magányos harcos, meditálhat élete végéig vagy éppen bújhatja a Könyvtárat. Anélkül, hogy az Elveszett Húsz tagjává kell, hogy váljon. 200 évvel később, amikor már csak a Coruscant létezik aktív Jedi-templomként, ez a luxus már nincsen meg. Orla és Cohmac régóta ismeri egymást, viszonyuk hasonló Avar Kriss és Elzar Mann kapcsolatához. Itt azonban egy közösen átélt, fájó emlék, ami összekapcsolja őket: egy balul sikeredett küldetés adja a könyv kerettörténetét, amely önmagában nem egy nagy szám (egy félig sikertelen túszmentő akcióról van szó), ám mégis örökre meghatározza a két Jedi lelki világát és láthatjuk, hogy ők ketten honnan indultak.

 

A könyv központi szereplője egyértelműen Reath Silas, aki nem az a tipikus padavan, amit eddig megszokhattunk egy SW műben: utálja a kalandokat és a peremvidéket megcélzó küldetéseket, jobban szeret ő a Könyvtárban elidőzni és régi históriákról olvasgatni, illetve kutatni és szintetizálni. Jó hogy végre ilyet is látunk. Persze aztán Reath nem sokáig marad a komfort zónájában, és szemünk láttára, a könyv mintegy 350 oldala alatt válik érett Jedivé. Míg kezdetben abszolút idegesítő módon mindenen hisztizik, miközben gyerekes módon próbál kibújni a küldetés alól, a kötet végére felismeri, hogy Jediként eddig csak önmagát szolgálta és nem a közjót és más magasabb célokat. Ehhez persze az is kell, hogy elveszítse bölcs mentorát, Jora Malli mestert, aki már soha nem foglalhatta el a Csillagfény Jelzőállomás Jedi-enklávéjának vezetői posztját. Reath számára aztán ott van az a felismerés, hogy nem minden az ami elsőre látszik, és vakon megbízik idegenekben, akik ezt aztán kegyetlenül kihasználják (Nan). További tényezőt jelent jótevője és barátja, Dez tragikus sorsa is, aki már soha nem lesz a régi.

 

A civileket képviselte a történetben Affie, egy talpraesett űrutazó, aki azonban bivall nevelőanyjával szemben végtelenül naívnak mutatkozik nagyon sokáig. Végül a helyes döntést hozza meg. Számára a pilóta, Leox egy igazi mentor- mi több apafigura, aki szívén viseli a lány sorsát és ezért még a munkáját és életét is hajlandó kockára tenni. A Vessel személyzetének harmadik tagja a könyv legfőbb humorforrása, Geoda. Haláli figura, hatalmas ötlet volt ez Gray részéről.  Kicsit emlékeztetett a Star Trek Morn-jára, akiről mindenki azt mondja, hogy nagydumás csávó, miközben ezt a néző soha nem láthatja, hiszen csak csöndben iszogat a söntésnél.

 

A könyv kétharmada kb. egy rég elfeledett amaxine állomáson játszódik (ez a név ismerős volt, így visszakerestem, a Vérvonal idejére egy szervezet viseli ezt a nevet, nyilván a rég letűnt harcos kultúra iránti tiszteletből). Sokáig nem tudtam, hogy hova vezet a történet, aztán kaptunk egy új ellenséget a drengirek képében, akik ha kiszabadulnak, végigtarolják a Galaxist, az nem kérdés. Ennek ellenére annyira azért nem dobtam hátast tőlük, bár nyilván az eredettörténetük, egyéb képességeik stb. még kibontásra vár. Nagyon nem kispályások, ha még a Sithek is úgy érezték, hogy az odahurcolt szobrokkal el kell őket zárni az örökkévalóságig. A nihileknek itt csak másodhegedűs szerep jutott. Azért kijutott a jóból a Köztársaság ás a Jedi-rend számára, hogy egyszerre, egyazon időben jelent meg két ekkora fenyegetés. Vajon véletlen lenne ez? Igazi próbatétel az ereje teljében lévő Köztársaság számára.

Szerkesztve: 2021. Augusztus 11. - Nute Gunray

[Darth Revan9]

Még az első negyedén vagyok túl, de már most sokkal jobbnak érzem, mint a Vérvonalat. A Mester és tanítványa szintjét szépen el fogja érni.

[Bomarr]

A Vérvonalnál nekem is jobban tetszett. Sokkal. Mondjuk nekem a Vérvonal nincs benne a kedvencek között. Fontos könyv, de mint regény nekem kicsit csalódás. Viszont a Fenyegető sötétséget nagy élmény most magyarul is újraolvasni.

[Darth Revan9]

Igen, a Vérvonal nekem se jött be annyira. Én azt éreztem rajta, hogy Claudia kezét alaposan megkötötték, ne utalj erre se, azt is hagyd homályban.... Lehet, hogy több értelme lett volna annak a regénynek, ha a Skywalalker kora után jön ki.

A Fenyegető sötétségben nagyon tetszik a lassú karakterépítkezés és a hangulatos helyszín.