Amúgy, ti melyik országba mennétek elsőnek, ha lehet majd?

Olaszországba szívem szerint, de majd csak jövőre. 

Nekem már szállásom is van júliusra, Athén és Fíra (Santorini). A napokban volt arról hír, hogy tervezik az oltáson átesettek fogadását karanténkötelezettség nélkül. Remélem, összejön, ez egy közös út egy barátommal. Előzőleg Párizst terveztük, de áttettük a helyszínt. Magamtól természetesen Olasztország  Tervezzük is őszre anyámmal Rómát. Az ősz esélyesebbnek tűnik utazás szempontjából, persze ha egy újabb hullám nem tesz keresztbe. A déli országoknak nagy szükségük van a turistákra, szóval szerintem ők mindent megtesznek azért, hogy legyen szezon. 

Nekem eddig még soha nem adatott meg a lehetőség, hogy Erdélyen kívül máshova is elutazzak. Oda 4 évig jártunk minden karácsonykor zsinórba, a tavalyi volt az első itthon töltött karácsony 2015 óta. Nem mondom hogy rossz hely, mert igenis tud szép lenni, és az elején hihetetlenül élveztem az újdonságát, viszont ennyi idő után, úgy hogy más országokat nem is láttam Románián kívül, már kezdem unni. Ezért szeretnék majd egyszer elutazni Kanadába. Mondjuk úgy igazán én elmennék bárhova, csak pénz nem igazán van rá.

Folytatva a topik koncepcióját, íme egy újabb beszámoló:

 

Marokkó

 

-Még a 2000-es évek elején mentünk el ide két hétre. Marokkóban nagyon büszkék az önállósodás után hatalomra került II. Hasszán királyra, úgyhogy rengeteg közteret neveztek el róla. Legalábbis érzésre úgy tűnt, hogy akárhova megyünk mindig belebotlunk egy II. Hasszán útba.

 

-Mint általában az észak-afrikai országokban itt is minimum három-négy gyerek van a családban. Az a feltűnő az utcán ha valakik csak egy vagy két gyerekkel sétálnak.

 

-Egyik nap történt velünk egy furcsaság. Épp csak lófráltunk a szállodánk körül, amikor belebotlottunk egy ürgébe, aki azt állította, hogy ő a hotel egyik szakácsa. Hamar összehaverkodtunk vele. Erre felajánlotta, hogy elvisz minket néhány boltba, amit az ismerősei vezetnek. Rögtön megörültünk a lehetőségnek. A kedvünk viszont kezdett letörni, amikor egy szakadt busszal bementünk egy nyomornegyedbe. Nem klasszikus nyomornegyedet kell elképzelni, tehát nem olyan helyet ahol éheznek az emberek, hanem olyat ahol még pont van annyi pénz hogy az éhségtől nem kell tartani, de közben mindenki atomszegény. A házakhoz láthatóan két-háromszáz éve nem nyúlt senki. Az emberek szakadt ruhákban járnak. A cipőjük jóformán már szét is mállt a lábukon.

 

Na itt kezdtük kicsit furán érezni magunkat mert nagyon kiríttunk a tömegből. De pánikolni csak ott kezdtünk amikor kiderült, hogy a fickó hazudott: nem is szakács. Bennem fel is merült, hogy most fognak elrabolni minket. Hála égnek nem ez lett a történet vége: az ürge csak azért kamázott, mert pénzt kapott a boltosoktól, ha odavitte a turistákat. Amire jó volt ez a kis kaland, hogy megismertük egy olyan részét az országnak ami nem része a hivatalos turistautaknak. És azt kell mondjam, hogy amennyire lepattant volt a hely, az emberek annyira barátságosak voltak. Nekem például eleredt az utcán az orrom vére, amire az egész környék ugrott hogy segítsen. Egy rongyokban járó apuka hozott nekem palackos vizet hogy le tudjam mosni az arcom.

A buszon mindenkinek fülig ért a szája. A BKV-s buszok egyébként kész luxusjárművek az ottaniakhoz képest. A székek annyira sűrűn vannak hogy csak úgy tudsz leülni ha a térded az arcodban van.

 

-Marokkónak viszont van egy másik arca is, ami komoly meglepetésként ért. Vannak olyan üzleti negyedei, meg luxuskörletei hogy leesett az állunk. Főleg Casablancán lepődtem meg. Azt hittem Casablanca valami viskókból álló városka lesz, ehhez képes néhol európai nagyvárosokat idéző modern városrészek fogadtak. Persze teszem hozzá: mi direkt a gazdagabb részeket néztük meg.

 

-Casablancában bementünk abba a bárba is, amire ráfogták hogy ott forgott a Casablanca című film, ami persze hülyeség. Hisz a Casablancát Amerikában vették fel. De érthető turista trükk. A városról mindenkinek a film jut eszébe. Persze hogy kitaláltak hozzá egy látványosságot.

 

-Egy olyan hegyi városban is jártunk, amely még akkor épült, amikor Marokkó francia gyarmat volt. Az volt benne a mókás, hogy az egész úgy volt kialakítva, mintha egy jól menő európai kis városka lenne. Kinézetre a házak mind teljesen európaiak voltak. Mivel a hőmérséklet is hűvösebb volt tisztára olyan volt mintha a saját kontinensünkön lettünk volna.

 

-A leglátványosabb turisztikai látnivaló nem olyan rég épült. A casablancai nagy mecset 1993-ban készült el, amit a változatosság kedvéért, akár csak az útjaikat II. Hasszánról neveztek el. Ennek a képével zárom a beszámolót (nem saját fotó):

 

 

Illetve még egy kép a főváros egyik attrakciójáról a középkori fellegvárról:

 

2021. 04. 08. - 22:45, Bomarr írta:

Marokkó

Ismerőseim 2 éve voltak Marokkóban, és elmondásuk alapján még most is jellemző az országra a szegénység, de a maximális vendégszeretet is. Azt is kiemelték, hogy nagyon jókat ettek, gyönyörű helyeken, parkokban jártak, a szállásuk olcsó volt nyugati mércével mérve, de mégis olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséinek illusztrációja lenne: párnák és függönyök, apácarácsos ablakok, belső kertek szökőkúttal, gyümölcsöstál telepakolva mindenféle egzotikus finomsággal. Életük egyik legjobb nyaralása volt, pedig ők is voltak már nagyon sok helyen. Nagyon ajánlották felkeresni január-február táján, mert ott akkor van kellemes idő nézelődni.  

 

2021. 04. 08. - 9:29, Iqvi írta:

Amúgy, ti melyik országba mennétek elsőnek, ha lehet majd?

Én egy jó Balcsizásnak is örülnék most  

Nálunk idén Szarvas a Körös-holtággal és ismét a Tisza-tó a cél.  Remélem, el tudunk menni.

53 perccel korábban, Pildi írta:

Ismerőseim 2 éve voltak Marokkóban, és elmondásuk alapján még most is jellemző az országra a szegénység, de a maximális vendégszeretet is. Azt is kiemelték, hogy nagyon jókat ettek, gyönyörű helyeken, parkokban jártak, a szállásuk olcsó volt nyugati mércével mérve, de mégis olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséinek illusztrációja lenne: párnák és függönyök, apácarácsos ablakok, belső kertek szökőkúttal, gyümölcsöstál telepakolva mindenféle egzotikus finomsággal. Életük egyik legjobb nyaralása volt, pedig ők is voltak már nagyon sok helyen. Nagyon ajánlották felkeresni január-február táján, mert ott akkor van kellemes idő nézelődni.  

A szállodák kapcsán nekünk is nagyon jó élményeink voltak. A legjobb az volt, amelyik a fővárosban Rabatban volt (sajnos nem emlékszem a hotel nevére). Még a szobák is tele voltak szép arabos díszitésekkel.

Pár éve voltam Marokkóban, Casablancát és Rabatot (igazából az északi országrészt) teljesen kihagytuk, úgyhogy ebből a szempontból is érdekes volt olvasni a beszámolót.

7 órával ezelőtt, Pildi írta:

Ismerőseim 2 éve voltak Marokkóban, és elmondásuk alapján még most is jellemző az országra a szegénység, de a maximális vendégszeretet is. Azt is kiemelték, hogy nagyon jókat ettek, gyönyörű helyeken, parkokban jártak, a szállásuk olcsó volt nyugati mércével mérve, de mégis olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséinek illusztrációja lenne: párnák és függönyök, apácarácsos ablakok, belső kertek szökőkúttal, gyümölcsöstál telepakolva mindenféle egzotikus finomsággal. Életük egyik legjobb nyaralása volt, pedig ők is voltak már nagyon sok helyen. Nagyon ajánlották felkeresni január-február táján, mert ott akkor van kellemes idő nézelődni.  

 

Oda is mehetnénk.

Szerkesztve: 2021. Április 10.4 éve - Ody Mandrell

7 hours ago, Yoda József said:

Én egy jó Balcsizásnak is örülnék most  

Na ne is mond, életemben háromszor voltam eddig, nagyon jó élmények voltak.

4 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Pár éve voltam Marokkóban, Casablancát és Rabatot (igazából az északi országrészt) teljesen kihagytuk, úgyhogy ebből a szempontból is érdekes volt olvasni a beszámolót.

Mesélhetnél a Te élményeidről is. 

 

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Oda is mehetnénk.

Mehetnénk, csak lehessen menni. 

Korábban említettem, hogy idén nyáron készülök Párizsba, majd módosult Athénra és Santorinira. Volt több variáció, végül május végén döntöttem el, hogy gyerünk, de az eredetileg tervezett Santorinit én inkább kihagytam. Péntek este érkeztünk külön úton Athénba – vicces volt, de a járatom késése miatt sikerült majdnem azonos időben érkeznünk, volt még egy kis idő csavarogni a városban este, és enni egy jót. Utána három nap városnézés, majd az ismerősöm tovább utazott Santorinira, nekem pedig járat híján volt egy teljes napom szólóban a szerda reggeli haza repülés előtt. Több program közül a legjobban a Meteora-kolostorok vonzott, ahova utazási irodák szerveznek egynapos vagy kétnapos utakat Athénból.

Időnként mondjuk azt Magyarországra, hogy Balkán, de ha az ember elutazik egy országba, ami valóban ott található, akkor rájön, hogy ez nem igaz. A mai Athén némileg balkáni az ősi történelme mellett, kissé kaotikus, némileg koszos, sok helyen látni hajléktalanokat, egymás mellett romos épületek és a divatházak, a csatornahálózat olyan rossz, hogy a vécépapírt a szemetesbe kell dobni, ugyanakkor nagyon szép is, élénk és lélegző város, tele grafittikkal, ami itt normálisnak számít, persze voltak köztük nagyon csúnyák és inkább tűntek rongálásnak, mint valamiféle művészetnek.

Nekem nagyon tetszett, minden hátrányával szemben, ami közül a legbosszantóbb az útmutatások, irányjelzések hiánya volt. A turisták döntő hányada nem ismeri a görög betűjelek nagy többségét, és sajnos a kedvelt környékeken néhány helyen az utcák csak görögül voltak kiírva, a reptéren ingyen beszerezhető várostérképen csak angol átirattal szerepelnek az utcán, helyek. Athénban leginkább az Akropolisz volt kitáblázva (és néhány egyéb hely, magához a helyhez közel), persze magaslati elhelyezkedésénél fogva pont ez a helyszín volt könnyen megtalálható…   Az ismerősöm majdnem rossz kompra szállt Santoriniről visszamenet Athénba a rossz iránymutatások miatt, másnap hajnalban repült haza, szóval a tévesztés ilyen esetben nem kicsit problémás.

Mindenki barátságos volt, a görögök nagyon tudnak angolul, igaz, néhányan erős akcentussal. Mindenhol finom volt az étel, a központi negyedek tele vannak éttermekkel, és szuvenírt árusító boltokkal. Még sose voltam olyan helyen, ahol ekkora területen ennyi szuveníres bolt, étterem van, ráadásul többnyire hangulatos utcákban, látszik, hogy nagyon rá vannak állva a turistákra. Mi is voltunk shoppingolni a hangulatos Plaka-negyedben, és ettünk néhány helyen, mindenhol csakis jót  Egyik este a lassan sült bárányhoz bort kértem, rábeszélésre egy pohár helyett egy fél literes üveggel, szerencsére az étterem rendes volt, és elhozhattam üvegestől a maradékot, és mivel az üveg számomra szokatlan volt, elhoztam szuvenírként  

A látnivalók többségét az ókori romok és a múzeumok teszik ki, de persze láthatunk egyebet is, például van egy szó szerinti fordításban Nemzeti Kertjük, ami a Parlament mellett található, és egy viszonylag nagyobb park, érdemes sétálni benne, nagyon szép. Persze a látnivalók mennyiségben és minőségben attól függően nyerhetik el ízlésünket, hogy mennyire érdekel minket az ókori kultúra, engem például igen. Középiskolás koromban meandert rajzoltam a kockás füzeteimre, nehézséget az okozott, hogy mit hagyjunk ki, a tervezett programot sem sikerült teljesen megvalósítani.

Az Akropolisz lenyűgöző, ez nem vita tárgya  Ami emellett nagyon tetszett, az maga az Akropolisz Múzeum volt. A jelenlegi múzeum viszonylag új, 2009-ben nyílt meg, csillogó-villogó üvegpalota, nagyon impozánsan fest, bentről fantasztikus kilátással az Akropoliszra. Szép a gyűjteménye, bár sajnos számos, az Akropoliszról származó műtárgy a British Múzeumban látható. Az épület maga egy feltárt ókori településrészlet felett (!!) található úgy, hogy az épület pilléreken áll, amely alatt láthatóak az ókori házak, utak. Utóbbit 2019 óta lehet jelen állapotában látogatni.

 

 

Másik kedvencem az Ancient Agora (piactér, üzleti központ) volt. Két agora van Athénban, az egyik a görög (Ancient), a másik a római. Utóbbi kevésbé lenyűgöző, és kisebb is. A görög viszonylag nagy területen helyezkedik el, mindenhol az ősi épületek maradványai olajfákkal, szép növényzettel körítve, igazán alkalmas a pihenésre is, eszméletlen hangulata van. Itt található a legépebb állapotban maradt ókori görög templom, Héphaistos temploma (évszázadokig keresztény templomként működött, ezért annyira ép), valamint az Attalos sztoa nevű oszlopcsarnok, amely múzeumként és régészek munkahelyeként működik. Ebben az épületben írták alá 2003-ban az uniós csatlakozási szerződést a 2004-ben csatlakozott államok, köztük hazánk is. Szerintem gyönyörű építmény. 10 percre volt a szállásunk, és hétfőn egy olyan étteremben vacsoráztunk, ahonnan láthattuk az épületet és felette az Akropoliszt.

 

 

 

Kihagyhatatlan volt még az 1896-os első újkori olimpiára márványból épített stadion, amely még ma is működik. A 2004-es olimpia idején is rendeztek itt versenyeket. A helyén az ókorban szintén stadion állt. A legfontosabb látnivalók gyalog bejárhatók.

 

 

A világörökség részét képező bizánci Meteora-kolostorok majdnem öt óra vonattal Athéntól, korai felkeléssel, késői hazaérkezéssel, így aztán igazán meggondolandó program, de belevágtam, és nem bántam meg. Mindenesetre biztos, ami biztos alapon az első osztályra vettem jegyet, a fülkében csak ketten utaztunk egy kínai születésű atlantai lánnyal, akivel jókat csevegtünk, akarom mondani, többnyire ő beszélt, de attól még működött valahogy a kommunikáció, nagyon lelkes volt  

Görögország nagyjából középső részén Kalambaka városánál láthatóak ezek a különleges sziklaképződmények, amelyeken az alig megközelíthető kolostorok találhatóak. 24 van belőlük, de már csak 5-öt használnak a szerzetesek. A kolostorok a 14. század óta léteznek, azóta felújították, bővítették őket, és bár látogathatóak, ugyanazt a célt szolgálják, mint mindig. Az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. A lenti képen látható kolostorban simán elélnék évekig, ha megdobnának néhány száz jó könyvvel és internetkapcsolattal bíró számítógéppel Készítettek itt fotókat a Trónok harcához is - forgatni nem lehetett -, amelyeket a sorozathoz felhasználtak, de az 1981-es James Bond-film, a Szigorúan bizalmas fináléját sikerült a Szentháromság-kolostornál forgatni. 

 

 

 

Az időjárással szerencsénk volt, mert velünk együtt érkezett némi hidegfront, szombatra lehűlt 31 fokra, és csak fokozatosan melegedett vissza, itthon kb. ugyanolyan meleg fogadott szerdán, mint ami ott volt. Kint nem kellett maszkot viselni, de bent igen. A vonatokon, reptéren elvileg csak minden második széket lehetett volna használni, de a többséget ez nem érdekelte, a távolságtartás is nehézkesen működött. Időnként úgy tűnt, hogy elég sok a turista Athénban, de jobban felmérve látszott az, hogy ez nem egy normális szezon. Jó, hogy most voltam ott, nem pedig egy normális nyári szezonban. Vicces történet, hogy a metróban segítséget kért angolul egy fiatal lány, akinek tudtam segíteni, bár magam is először vettem metrójegyet Mondjuk én előre megnéztem a tömegközlekedési társaság honlapját idehaza. Még egy bosszantó apróság: a metrójegyeken nincs rajta, hogy milyen típusú, vagy hogy mennyibe kerül, így aztán a 90 perces városi és a reptérre érvényes jegyek összekeverhetőek, nincs rajtuk megkülönböztető jelzés. Július 2-án indultam, előző nap le tudtam tölteni az uniós igazolást a Covid elleni oltásról, szóval nem volt fennakadás, de azért még jó időben gondoskodtam angol nyelvű igazolásról is. Azért az unióst biztonságosabbnak éreztem. Leszálláskor mindkét reptéren megnézték az igazolásokat, de nem estek túlzásokba. Görögország előírt egy kötelező regisztrációt is.

Összességében a sok hasonló apróbb és nagyobb élmény birtokában remek út volt. Aki szeret utazni, annak legalább egyszer érdemes elmennie.

 

Szerkesztve: 2021. Július 10.4 éve - MissKarrde

Jó leírás lett, biztos élvezetes utazás lehetett. Szeretem az ókori görög kultúrát, így duplán hangulatosak a képek. 

Köszi Az volt, jó ötlet volt oda menni, többféle kikapcsolódásra is nagyszerű hely. 

Nagyon informatív beszámoló lett, köszi szépen! 

Én 1991-ben jártam Athénban, s ugyan az Akropoliszt, az olimpiai stadiont és a Nemzeti Kertet magam is lenyűgözőnek találtam, a Plakát pedig nagyon hangulatosnak, de összességében a város nem igazán tetszett, és azon kevés helyhez tartozik, ahová nem mennék vissza. De örülök, hogy Neked ennyire tetszett! 

 

A Meteora kolostorokkal kapcsolatban viszont teljesen egyetértünk! Szintén 1991-ben és nagyon kalandosan (vonattal és autostoppal) jutottam el oda barátokkal, és akkor éreztem azt először igazán, hogy érdemes volt eljönni Görögországba, annyira különleges helyek ezek - bár ez még azelőtt volt, hogy komppal elhajóztunk volna Krétára , ami vitán felül életre szóló élmény volt, a tájjal, a tengerrel, múzeumokkal és az ottani emberekkel együtt. Mivel hátizsákos, kispénzű turisták voltunk, a mai mércével mérve sokkal jobban rászorultunk a helyiek segítségére, mert a tájékoztatás akkor sem volt jobb, és internet sem volt, még a szárazföldön a kalambakai állomáson pl. nem tudták megmondani, mikor jön vonat, görög betűs volt a menetrend, ezért is stoppoltunk ( amit ma már nem tennék).

De most is emlékszem a vendégszeretetükre, ami abszolút nem függött a vendégek pénztárcájától.  Azóta nekem Görögországban leginkább a szigetek jönnek szóba, ha nyaralásról van szó. A vidéki görög vendégszeretetnek egyszerűen nincs párja. 

Szerkesztve: 2021. Július 10.4 éve - Pildi

Ezek szerint az állomás Kalambakán fejlődött, mert egy A4-es fehér papírra ki volt nyomtatva a menetrend  Nem volt bonyolult, 3 vonat Athénba, és 3 vissza. A vasútállomás Athénban elég fura volt, mert a kijelzőn szerepelt, hogy hova és mikor megy vonat, az már nem, hogy melyik vágányról. A pénztárban kellett megkérdeznem, a vonatos útitársam szintén ehhez a "trükkhöz" folyamodott. A külföldi utazás kalandjai  Magyarországon sokkal moderneb kijelzőrendszerek vannak manapság a vasúton, legalábbis amerre én járok.

Majd egyszer én is eljutok a görög szigetekre, de egyelőre nem élvez prioritást  

Csodás élmény lehetett számodra. Egyszer jó lenne eljutni ilyen helyre is.

2 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Csodás élmény lehetett számodra. Egyszer jó lenne eljutni ilyen helyre is.

 

Nagyon sokáig nekem sem volt lehetőségem eljutni távolabbi helyekre, és ki tudja, még meddig lesz. Remélem, egyszer olyan helyzetbe kerülsz, hogy te is el tudsz menni megnézni azokat a helyeket, amelyeket látni szeretnél.  

4 órával ezelőtt, MissKarrde írta:

 

Nagyon sokáig nekem sem volt lehetőségem eljutni távolabbi helyekre, és ki tudja, még meddig lesz. Remélem, egyszer olyan helyzetbe kerülsz, hogy te is el tudsz menni megnézni azokat a helyeket, amelyeket látni szeretnél.  

Igen, az nagyon jó lenne, főleg Egyiptomot és a Királyok Völgyét. Persze szigorúan október-december, vagy január-március között.

Egyiptom az én listámon is rajta van, felnőtt koromig top3-as volt, azóta lejjebb csúszott. 

Bár eredetileg nem erre lett létrehozva a topik, de megosztanék veletek egy érdekes cikket Hawaii egyik szigetével kapcsolatban, ami már több mint 100 éve a Robinson család tulajdonában van. Szerintem nagyon érdekes a története, és remélem titeket is megfog a cikk. 

 

https://telex.hu/eszkombajn/2022/01/17/hawaii-tiltott-szigetere-szaz-eve-csak-egyetlen-csalad-tagjai-tehetik-be-a-labukat-meg-a-katonasag

 

Illetve tegnap tudtam meg, hogy Kanadában létezik egy Flin Flon nevű bányaváros ami Manitoba és Saskachewan tartományok közös irányítása alatt áll, és egy regénykarakterről kapta a nevét.

Üdvözlet a Salzburg tartománybeli St. Veit im Pongauból.