Fan fiction

[Oldfighter]

Dobpergés, fanfárok, íme az eredmények ^^

 

A közösség különdíját idén 5 szavazattal Dzséjt Két oldal között őrlődve című története kapja.

A zsűri különdíját a közösségszavazatokat is beszámítva Wilwarin Az utolsó órában c. írása nyerte el.

 

3. Helyezett - Az utolsó óra - Smuggler Schiffert

 

 

2. Helyezett - A Legyőzhetetlen Harcos by Cax / Major Márk

 

 

1. Helyezett - Sorsdöntő találkozás by Pityu Mester / Bámer István

 

 

 

Gratulálunk mindenkinek!

 

 

 

Reméljük, hogy minden pályázó meg tud jelenni október 15-én a Star Wars Klubnapon, ahol ünnepélyes keretek között szeretnénk eredményt hírdetni, és átadni az ajándékokat, okleveleket, ahogy tavaly. Részletekért keressetek ^^

 

 

 

 

Dzséjt, azért megszorongattad őket Gratula

[Ody Mandrell]

Gratulálok Dzséjt! És neked is oldie.

[Frenkie]

Gratula Dzséjt.

[Pildi]

Gratula, Dzséjt! A közönségdíj remek eredmény, végül is olvasókból élnek az írók, nem a kritikusokból.

[Dzséjt]

Wow! Ennek még jobban örülök, mintha nyertem volna. Pildinél a pont, a közönségből élünk, nem a zsűriből.

 

Frenkie: köszi!

[MissKarrde]

Gratula

Sajnos én még adós vagyok a véleménnyel, de az is jön hamarosan

[Dzséjt]

Köszi!

 

Csak nyugodtan, ráérsz.

[Darth Sky]

Érdekesen hangzik a Jedi Rend születésnapi játéka. Lehet, hogy majd összefirkantok valamit. Ti terveztek írni valamelyik témában?

[MissKarrde]

A líra rész címeit olvasva mindenképpen valami humoros jutna eszembe, még a Sith-es mondásra is

Biztos nem írok semmit, igazából se késztetésem, se kedvem (off: még a kötelező házi dolgozatokat sem tudom, hogy fogom megírni, annyira nem szeretnék billentyűzetet ragadni), de időm nincs igazán rá.

[Oldfighter]

Mit szólsz, Dzséjt? Benevezzünk? Mondjuk időm nekem se sok, de a témákat olvasva a kisördög nem elültette az inspirációt a fejembe.

[Dzséjt]

Nekem is. Úgyis olyan rég volt közönségdíjam... jaj, az az egoista énem.

[Frenkie]

Érdekes képek.

 

http://galaktika.postr.hu/a-nap-kepei-toy-story-star-wars-modra

[Dzséjt]

Baromi jók!

[kudar]

Nagyon király!

[Werebazs]

Eredetileg még a TCW negyedik évad nyitóját megünnepelendő akartam ezt feltenni, de végül csak mostanra készültem el vele

Nem tudom mekkora lesz ez egy hsz-ben, úgyhogy spoiler-be rakom

Remélem tetszeni fog!

 

A Kör bezárul

 

 

Az Ugar egyike volt a Galaxis több százmillió, a „lakható” kategóriába éppencsak beleeső bolygójának. A főbb hiperűr folyosóktól távol, a Külső Gyűrűben keringő dzsungel planétán semmiféle értelmes létforma nem volt regisztrálva. Luke Skywalker egyáltalán nem csodálkozott ezen, ahogy lenézett az égitestre, X-szárnyú vadászgépe pilótafülkéjéből.

 

Bár a száraz és perzselően forró Tatooine-on nőtt fel, ahol egyes népek gyakran a családtagjaikat is eladták/

néhány hordó vízért, Luke most inkább tért volna vissza szülőbolygójára, minthogy leszálljon ebben a zöld pokolban. Csakhogy úgy érezte, valami megállíthatatlanul vonzza őt, valami, vagy valaki hívta, szinte könyörgött neki, hogy szálljon le. Ugyanolyan érzés volt, mint közel egy éve, a yavin-i csatában, mikor a titokzatos Erő-re bízta, hogy vezesse a kezét. Most ádáz harc dúlt a fejében. Szerette volna követni a megérzését, de józan esze szinte üvöltve tiltakozott az ellen, hogy ezen a bolygón landoljon.

 

A rendelkezésére álló adatok szerint az átlag hőmérséklet negyenöt fok volt, az átlagos páratartalom elérte az ötvenkét százalékot, a légkör negyvennégy százalékát oxigén, harmincötöt nitrogén, a fennmaradó huszonegy százalékot pedig, mintegy kilencven különböző nyomgáz alkotta. Ez utóbbiak közül a szén-dioxid mennyisége mintegy tízszerese volt a legtöbb lakható bolygón megszokottnak. Ráadásul, bár a legtöbb nyomelem ártalmatlan nemesgáz volt, néhány súlyosan mérgező anyag is akadt köztük. Szerencsére ezek olyan kis mennyiségben voltak jelen, hogy csak akkor okozhattak gondot, ha valaki hosszabb ideig, legalább másfél évig a bolygón tartózkodott. Luke-ot sokkal jobban aggasztotta az oxigén bőség. Ilyen nagyarányban az éltető gáz már igen rövid idő –pár óra- alatt enyhe mérgezési tüneteket válthatott ki, az igazi veszélyt viszont az jelentette, hogy gyakorlatilag a legkisebb szikra is pillanatok alatt óriási tűzvészt okozhatott, a magas páratartalom ellenére is. Luke-nak pedig nem sok kedve volt kipróbálni mi történne gépe szuper-forró gázfelhőket eregető hajtóműveivel, ha belépne a légkörbe. És ott van még az állatvilág is, amiról annyit tudott, hogy elsősorban gigászi méretűre is megnövő ízeltlábúakból áll.

Rövid üzenet jelent meg a műszerfala egyik monitorán. Sóhajtva válaszolt:

-Tudom, Artu, tudom, hogy Vader a nyomunkban van, de egy pár napba biztos beletelik, mire a kutaszdroidjai megtalálnak itt minket. Nem igazán tudom elmagyarázni miért, de úgy érzem muszály leszállnunk itt. Valami, vagy valaki van odalent, és vár rám… Oké pajtás, aktiváld a szkennereket! Keress bármiféle értelmes életre utaló nyomot!- a droidnak volt még egy kérdése, amire Luke fejét rázva válaszolt:

-Nem, innen kell megtenned, amit csak tudsz! Egy másodperccel sem akarok több időt tölteni az atmosférában, mint amennyit, muszáj. Kész csoda lesz, ha a gép nem robban fel abban a pillanatban, ahogy beléptünk a légkörbe. Lassan körberepülöm a bolygót, te csak szólj, ha találtál valamit.- éppencsak befejezte, mikor a droid máris egy koordinátát küldött a monitorára.

-Ez gyors volt.- mondta Luke meglepetten -Szép munka, Artu!- azzal az X-szárnyú belépett a légkörbe.

 

Luke kezdeti aggodalma ellenére, a vadászgép minden gond nélkül haladt át az Ugar atmoszféráján. Mikor még több ezer méter magasan voltak, Luke attól tartott, hogy a célkoordináták egyenesen a dzsungel mélyére vezetnek, márpedig azt már innen látta, hogy a bolygó őshonos fafajtái jóval magasabbak, ágaik vastagabbak, mint azok, amiket Yavin IV-en látott. Han elbeszélései alapján ilyesminek képzelte el a Kasshyyykot, Chewie otthonát, a hegyméretű wroshyr-fák alkotta dzsugellel. Bár ezek a fák nem tűntek olyan irdatlannak, mint amikről barátja mesélt, így is elég terebélyesek és magasak voltak, ahhoz, hogy képtelenségnek tűnjön, leszállni köztük. Ezerkétszáz méterről viszont már ki tudta venni, a mintegy két kilométer átmérőjű tisztást, ami valódi úti célja volt.

Száz méterről már a kidőlt-bedőlt kalyibát is látta, a hasonló állapotú pajtával együtt, és szája megkeseredett a csalódottságtól.

-Artu, te maradj itt, és állj készen arra az esetre, ha sietve kéne távoznunk.- mondta miután leszálltak és elkezdte kioldozni magát. Amint kinyílt a pilótafülke, Luke-ot szinte fejbe vágta a forró, párás levegő.

A hőséghez hozzászokott ugyan a Tatooine-on, de ott az éghajlat száraz volt, míg itt szinte innia kellett a sűrű, vízgőztől nehéz levegőt. A kellemetlenséggel nem törődve kiszállt, majd kezét az övén lógó lézerpisztolya mellett tartva elindult az épületek felé. Volt valami, ami ellenállhatatlanul vonzotta a farm felé.

 

Ahogy megközelítette a kerítést valami szemet szúrt neki: egy apró, jellegzetes formájú vadászgép állt a nyitott pajtában. Luke elkerekedett szemmel bámult rá. Bár sosem látott ilyen hajót korábban, hallott a típusról, és nem egy, nagyon pontos leírást is olvasott róla. Azt is tudta, hogy a Sienar Fleet Systems részben ezekről a fürge elfogó vadászokról mintázta a hírhedt TIE vadászokat:

-Egy Eta-2 Actis!- suttogta. -Hogy kerülhet ide egy ilyen vadászgép? Ráadásul elég jó állapotban van.- Valóban, bár számos csata nyomát magán viselte, és a vastag porréteg alatt alig látszott a bordó-ezüst-sárga festés, a tökéletesen működőképesnek látszó, erőt sugárzó gép éles kontrasztot alkotott környezetével. Luke-ot döbbenete ellenére éppen elégszer érte már kellemetlen meglepetés, ahhoz hogy egy pillanatra se hagyja lankadni a figyelmét. Így aztán, mikor elérte a faágakból eszkábált, alacsony kerítést, és átlépte, előhúzta a lézerpisztolyát.

-Arra nincs semmi szükség.- szólt rá ekkor egy kedves, de erős női hang -Nem vagyok az ellenséged.- Luke összerezzent és a hang irányába nézett. Bár egy másodperccel korábban senkit nem látott a „háznál”, most egy Togruta nő térdelt a földön, pár lépésre az ajtótól. Luke fontolóra vette a lehetőséget, hogy abban a pillanatban lépett ki a viskóból, ám a válláról és a szarvai közül felreppenő, két apró, rendkívűl félénknek tűnő, madárszerű lény meggyőzte róla, hogy a nő valószínűleg már órák óta ott várakozott, teljesen mozdulatlanul. „Valószínűleg meditál.” gondolta a fiú, de azt továbbra sem értette, hogy miért nem vette észre már messziről a Togruát. „És még azt hittem, óvatos voltam!” Kicsit közelebb lépett, és alaposan szemügyre vette „házigazdáját”.

 

A Togruta nő a harmincas éveiben járhatott, bár ezt nehéz volt megállapítani az arca nagy részét eltakaró vékony szövet maszk miatt. Bőre a rozsdabarna és a narancsszín közt játszott, homloka közepén két szimmetrikus, fehér csík futott le, majd kígyózott végig a szemöldök csontjain. Szarvai és fejcsápjai kék-fehér csíkozásúak voltak. Hosszú elülső fejcsápjainak végei a térdein nyugodtak. Mindössze egy ujjatlan, sárga posztó tunika, barna rövidnadrág és bőr alkarvédő volt rajta. Cipőt nem viselt. A bő ruhákon is átsütött, hogy fantasztikus alakja volt, és Luke nem kételkedett benne, hogy valamikor valóban gyönyörű lehetett. Mostanra azonban régi szépsége nagy részt eltűnt, elrabolták tőle a túlélésért folytatott harcban telt évek. Mindkét karját, lábát, fejcsápjait és szarvait csúnya, egymást átfedő sebhelyek tucatjai takarták, és ami kicsi látszott az arcából, azon is tömegével sorakoztak. A sebek egy része eltéveszthetetlen volt: súlyos, nem megfelelően kezelt égési sérülésektől származtak, a többi alighanem évek alatt gyűjtött, különböző ragadozó bestiákkal vívott csaták komor emlékeztetői lehettek. Szarvai alján széles, három karmú mancsnyom szánkázott végig, ami homlokát is keresztül szelte, és az egyik karom vágása áthúzódott a bal szemhéján is, ami mögött üresnek tűnt a szemüreg. A nő vett egy mély levegőt, és kinyitotta a jobb szemét. Luke számított erre, de így is nehezére esett az ép, kék szembe néznie, ahelyett, hogy a tönkre ment, csukott roncsot bámulná. Hogy elszakítsa tekintetét a sebtől, ismét véigmérte a nőt. Valamivel magasabb lehetett nála, a szarvait nem számítva is. Karcsú volt, de a karjait borító sebhelyek alatt kidolgozott, acélkemény izmok feszültek. Minden apró rezzenése azokra a ragadozó macskafélékre emlékeztette Luke-ot, amiket még Yavin IV-en látott. Vad és ijesztő, de óvatos és kimért erőről árulkodtak. És volt itt még valami… A levegő szinte vibrált körülötte, ami Luke-ot valamiért az öreg Ben-re emlékeztette.

-Ki vagy te?- kérdezte Luke. A nő sejtelmesen mosolygott:

-Az nem számít, ifjú Skywalker. Mindenestre szólíts csak Sassy-nek, amíg itt tartózkodsz.- Luke elgondolkodott, hogy vajon mi oka lehet a nőnek titkolódzásra, de végül úgy döntött nem firtatja a dolgot. Elvégre még mindig többször emlegette Obi-Wan-t Ben-ként, mint a valódi nevén. Sokkal fontosabbnak érezte, azt, hogy miért gondolta „Sassy”, hogy egy perccel is tovább marad ezen a pokoli bolygón. Máris enyhén szédült a szokatlan összetételű levegőtől, és a párás hőségtől. Arról nem beszélve, hogy Vader bármelyik pillanatban a nyomára bukkanhat. De mielőtt elmondhatta volna ellenvetéseit, torkán akadt a szó. Csak ekkor jutott el tudatáig, hogy Sassy a nevén szólította, pedig még be sem mutatkozott neki! A válla fölött Luke átpillantott az Eta-2-esre, majd vissza a nőre, és a fejében kezdett összeállni a kép. „Lehetséges volna?” További megerősítést remélve, szeme Sassy derekára villant, és valóban, nemcsak egy, de két fénykard markolat is ott lógott a nő övén. Bár most már sejtette a választ, megkérdezte:

- Honnan tudod a nevemet?-

- Az Erő előtt nincsenek titkok. Csak tudnod kell melyik részletre figyelj, és mindent megtudhatsz tőle.-

-Szóval Jedi Lovag vagy?- vágta rá Luke izgatottan. Sassy sóhajva válaszolt, miközben felállt:

- Ha egy padawan-t, aki önmaga fejezte be a saját kiképzését annak lehet nevezni, akkor igen.-

- Padawan?- a szó semmit nem mondott Luke-nak, amivel úgy tűnt, állítása ellenére, mégiscsak sikerült kissé meglepnie a nőt.

- Jedi tanonc. Azt a tanulót hívták padawannak, akit egy Lovag vagy Mester tanítványként maga mellé vett, hogy befejezze annak kiképzését.-

- Tehát a te mestered nem…- Luke nem fejezte be a mondatot, és a nő bólintott:

- Darth Vader elárulta a Jediket, mielőtt a mesterem a képzésem végére ért volna.- Luke meglepve tapasztalta, hogy a nő hangjából hiányzott az a csendes csalódottság, és elfojtott keserűség, amit Ben Kenobi-éban hallott, amikor tanítványa bukásáról beszélt. Csak beletörődést érzett ki belőle. „Talán mert Vader árulása Sassy-t nem érintette olyan közelről, mint az Öreget.” Luke érezte, hogy izgalma a tetőfokára hág, miközben azt mondta:

- Sassy, Ben…mármint Obi-Wan elkezdett tanítgatni, de éppcsak egy pár tanácsot tudott nekem adni, mert…- itt elbizonytalanodott, mert nem tudta, hogy a nő hogyan reagálna a halálhírre. Sassy azonban csak szomorúan bólintott:

- Tudom mi történt Kenobi mesterrel, és azt is tudom, hogy neked adta apád fénykardját. A Halálcsillagról és az Alderaanról is tudok, ahogy arról is, hogy Vader elől menekülve találtál ide. Azt ellenben nem tudom, hogy Obi-Wan mennyit tanított neked az Erő-ről. Szóval?- Luke megkönnyebült, hogy nem neki kell közölnie Ben sorsát az egyik társával, viszont a válasz, amit a kérdésre adnia kellett kényelmetlen szorongást váltott ki belőle:

- A nagybátyám sosem engedte Ben-t a farmunk közelébe. Az egyetlen gyakorlat, amit Ben meg tudott mutatni nekem, a gyakorló gömbös volt. Azt is csak akkor egyszer csináltam.-

- Tehát gyakorlatilag semmit nem tanított neked?- kérdezte a nő élesen. Luke savanyú képet vágva bólintott, de aztán elmosolyodott:

- De te taníthatnál.- mondta csendesen- Tudom, hogy te hívtál ide, és őszintén szólva fogalmam sincs mi más okod lehetett rá, minthogy te is ezt akartad.-

- Miből gondolod, hogy nincsenek hátsószándékaim?- Luke az ajkába harapott. Bár fennállt ez eshetőség, valamiért úgy érezte megbízhat nőben. Habozva válaszolt:

- Nem tudom megmagyarázni, de valahogy Obi-Wanra emlékeztetsz. Az aurád, vagy valami… Egyszerűen tudom, hogy nem akarsz ártani nekem.- Luke látta az elégedett és biztató villanást Sassy szemében, amiből arra következtetett, hogy jól válaszolt- Akkor hát? Hajlandó vagy tanítani engem? Vagy még jobbat mondok, gyere velem a Lázadókhoz! Nagy szükségünk lenne egy Jedi támogatására.

-Nem!- felelte Sassy határozottan. Egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha végig akart volna gondolni valamit, majd így folytatta: -Ha akarsz, itt maradhatsz amíg Vader szagot nem fog, és én megtanítok neked mindent a fénykard forgatásáról, amit ennyi idő alatt meg lehet. De nem fogok az Erőről tanítani semmit, legfeljebb néhány meditációs technikát. Ha Obi-Wan-nak lett volna alkalma jobban elmagyarázni legalább az alapokat, az más lenne. Ha meghalnék és magam mögött hagynék egy félig képzett tanoncot, azzal csak ártanék a neked, és Galaxis-nak. Meg aztán…- itt egy pillanatra elhallgatott, furcsán összeráncolta szemöldökét, majd -a maszk rebbenéséből ítélve- elmosolyodott: -Ez valaki más feladata lesz. Én csak annyit tehetek, hogy segítek neked túlélni amíg találkozhatsz vele. Ez is megfelel? -Luke elgondolkodott.

-Megértem, hogy miért nem akarsz tanítani engem, de attól még velem jöhetnél. Tudom, hogy a gépedben nincs hiperhajtómű, de biztos megtudnánk oldani. Például vontatókábellel utána köthetnénk az én gépemnek. –Sassy azonban csak a fejét rázta:

-Túl kockázatos lenne. Ráadásul több bajt okoznék a barátaidnak, mint amennyi hasznomat vennék. Az Uralkodó továbbra is lenézi a Lázadók Szövetségét, ezért nem biztosítja Vadernek azt a katonai erőt, amire szüksége lenne ellenetek. De ha hírét venné, hogy egy Jedi harcol értük, azonnal megváltozna az álláspontja. Továbbá a Galaxis nagy része mind a mai napig úgy hiszi, hogy a Jedik elárulták a Köztársaságot, és maga a Klónok Háborúja is a Jedi államcsíny kísérlet része volt. Ha híre menne, hogy egyikük, aki húsz éve megszökött az „igazságszolgáltatás” elől, a Szövetség mellé állt, az rengeteg redszer Palpatine iránti elkötelezettségét acélozná meg, olyanokét is, ahol egyébként jó esélye lenne a Felkelésnek.

Habár Luke kénytelen volt igazat adni a nőnek, nem akart ilyen könnyen lemondani egyetlen esélyéről, hogy Jedi lehessen.

- Akkor csak azért gyere velem, hogy taníthass! Ha elmagyarázod a helyzetet a Lázadás vezetőinek, biztos titokban tudnák tartani. És akkor nem kéne attól tartanod, hogy megölnek, mielőtt befejeznéd a tanításom…

- Nem!- Sassy most először felemelte a hangját- Megtehetem, hogy segítek neked, de az adott körülmények között, nem ajánlhatok többet, mint egy gyorstalpalót fénykardforgatásból. Most pedig válassz: elfogadod, vagy sem? –Luke belátta, hogy nem fogja tudni meggyőzni a nőt.

-Legalább azt elárulnád, hogy honnan tudsz ennyi mindent? A Halálcsillaggal kapcsolatos dolgokat még megértem. Ben szinte rosszul lett, mikor az Alderánt felrobbantották, pedig még éppcsak elhagytuk a Tatooine-t, és azt mondta, hogy az Erőn keresztül valami szörnyű dolgot érzett. Gondolom, te is így szereztél tudomást a dolgokról. De honnan tudod például, hogy hogyan gondolkodik rólunk az Uralkodó?- Sassy azonban ismét a fejét rázta

-Hogy honnan szedem az értesüléseimet, az az én dolgom. Semmi hasznát nem vennéd, mégha el is árulnám. Szóval?- Luke az ajkába harapott. Habár a nő ajánlata így is csábító volt, Sassy túlságosan titkolódzó volt, és ha Luke a józan eszére hallgat, akkor aligha bízhatna meg benne, megérzés ide vagy oda. Már-már úgy döntött visszautasítja az ajánlatot, amikor sípolva-visítozva, kupolásfejét izgatottan forgatva begurult mellé Artu, megállt a nő előtt és folytatta a füttykoncertet.

-Artu mondtam, hogy várj a gépnél!- szólt rá Luke. A kis astrodroid megfordult, ráirányította photoreceptorát, és belekezdett egy újabb sorozatba. Luke pislogott, mert nem sokat értett abból amit a droid mondott, de mintha Artu azt állította volna, hogy ismeri a Sassy-t! Azonban mielőtt megkérhette volna, hogy ismételje meg, Sassy -a bináris füttyöket elképesztő ügyességgel és gyorsasággal utánozva-, rászólt a droidra. Artu visszafordította felé a fejét, majd elcsipogott egy rövid kérdést, amire a nő ugyanolyan kurtán felelt. Ezután Artu megfordult és visszagurult az X-szárnyúhoz.

-Várj Artu, mi volt ez?- kiáltott utána Luke, de a droid nem felelt, mire a fiú Sassyhez fordult, aki a kérdést meg sem várva válaszolt:

- A Klón Háborúk idején a Jedi rend rengeteg astrodroidot használt. Valószínűleg azért ismer, mert ő is közéjük tartozott, és lehet, hogy néhány alkalommal az én segédpilótám volt. Szóval, hogy döntöttél?- Bár Luke elég gyengének találta a nő magyarázatát, úgy döntött egyenlőre félreteszi a droid ügyét „Majd később kifaggatom Artu-t” gondolta „Most fontosabb, dolgom van.”

- Sassy, kérlek taníts meg fénykarddal vívni!

 

Az Executor szupercsillagromboló, Vader nagyúr új, közel húsz kilométer hosszú gigászi zászlóshajója, és két Imperial II-es osztályú kísérője hiperűrugrásra készülve eltávolodtak egymástól.

Miután öt standard napig vesztegeltek a Cirrus-nál, a Külső Gyűrű peremén, végre ismét útra kelhettek: egy órával korábban kapták meg az egyik kutaszdroid jelentését. A droidnak sikerült lokalizálnia Luke Skywalker X-szárnyúját, a Külső Gyűrűben található Ugar bolygón. Más talán szerencsének nevezte volna, hogy a fiatal Lázadó, a Cirrus-tól elvezető tizenkét biztonságos hiperűr folyosó közül pont azt választotta, ami a nagy semmi kellős közepébe vezet. Darth Vader, a Sith Sötét Nagyura, azonban nem hitt a szerencsében. Tudta, hogy Skywalker-t az Erő vitte arra a bolygóra, ahonnan kilencvenöt százalék eséllyel nem szökhet meg üldözői elől. „Végre utolértelek! Ezúttal nem hagylak meglépni!” fogadkozott magában, ahogy az űrt fürkészte az arcát takaró fekete maszk, sötétített szemlencséi mögül. Ozzel admirális, a flotta parancsnoka lépett mellé:

-Készen állunk az ugrásra, Vader Nagyúr.

-A vadász század készen áll, hogy azonnal útnak induljanak, amint kiléptünk a hiperűrből?

-Igen, Nagyúr.

-Az én gépemet is előkészítették?

-Természetesen, ahogy parancsolta. Megkérdezhetem…

-Nem! Nem az a dolga, hogy ostoba kérdésekkel traktáljon. Adja ki az indulási parancsot!- az admirális szemmel láthatóan nehezményezte, hogy úgy utasítgatja, mint egy bakát, de sokkal jobban rettegett Vader-től, semhogy ezt szóvá tegye. Bár arcáról csak enyhe viszolygást lehetett leolvasni, a Nagyúr érezte hogy Ozzelből valósággal sugárzik a félelem, és tudta, hogy az admirális már ezerszer elátkozta a napot, mikor előléptették a frissen felavatott Executor és kísérőinek parancsnokává.

Ez ugyan egyfajta perverz örömöt is jelenthetett volna Vadernek, ő azonban csak megvetést érzett a gyáva admirális irányában. Arról mindig gondoskodott, hogy a tisztikar tartson tőle, de közben vigyázott, hogy ne lépje túl a határt. Tapasztalatból tudta, hogy ha a tisztek rettegnek tőle, akkor hibát-hibára halmoznak, és fikarcnyi kétsége sem volt afelől, hogy Ozzel nem fogja sokáig húzni a hajóján. Előbb vagy utóbb akkora bakot fog lőni, amiért csak az életével fizethet eléggé. Ebben a pillanatban az Executor hatalmas hiperhajtóművei beindultak, és a csatahajó átlépett a hiperűrbe. Vader elfordult a híd ablakától, és odavetette a tiszteknek:

-Én elfoglalom a helyem. Ne felejtsék el, élve akarom Skywalker-t! Ha meghal, a felelősök sem számíhatnak jobb sorsa! Ha pedig megint megszökik…- nem kellett befejeznie a mondatot, a fenyegető hang az összes katonának jeges tőrt döfött a szívébe. Ahogy Vader elhagyta a hidat, kivételesen megengedte magának, hogy kéjelegjen emberei félelmében.

 

Luke fájdalmasan nyögve terült el az ágynak titulált, durva pokróccal letakart száraz harasztokból, és egyéb növények leveleiből összehordott halomra. Minden tagja sajgott. Sassy kérlelhetetlen és szigorú, de elég jó tanárnak bizonyult.

 

Elsőként megtanította neki, hogyan használja tudatosan az Erő által biztosított megérzéseit, majd mutatott neki néhány meditációs technikát, amelyek segítségével összehangolhatta mozdulatait ezzekel a megérzésekkel, illetve lényegesen hosszabb ideig tarthatta frissen elméjét és testét. Ahogy a nő ígérte, akkkor nem volt hajlandó ennél többet tanítani neki az Erőről.

Az ezt követő gyakorlatokon két, a fénykardok hengeres alakjára faragott bottal tartott neki vívóleckéket. Azonban ahelyett, hogy csapás-hárítás sorozatokat mutatott volna Luke-nak, Sassy célravezetőbbnek tartotta, a gyakorlati edzést: megtámadta a fiút, akinek az újonnan elsajátított technikákat segítségül hívva védekeznie kellett a vad rohamok ellen. Bár a nő egyértelműen visszafogta magát, Luke minden igyekezete ellenére alig tudott pár csapást hárítani. Az első két nap után a teste annyira tele volt zúzódásokkal, hogy felállni is alig tudott, ezért Sassy a harmadik napon kivételt tett és még egy utolsó meditációs technikát tanított neki, amivel az Erő-t használva felgyorsíthatta teste természetes gyógyulási folyamatát. A kisebb zúzódások már aznap délutánra eltűntek, és a komolyabbak is lényegesen kevésbé fájtak, mint reggel, de cserébe Luke rettenetesen kimerült.

 

Aznap Sassy nem adott neki vívóleckét, helyette, amíg a fiú pihent, a Klónok Háborújáról mesélt. Luke kezdetben feszült érdeklődéssel hallgatta, de amire várt, csaknem következett be. Sassy egyetlen egyszer sem említette Anakin Skywalker nevét. Az öreg Ben, és egy Plo Koon nevű Jedi mester gyakran feltűntek a nő elbeszéléseiben, de az apja sohasem. Végül megelégelte és szóvá tette:

-Mondd csak Sassy, apámról, Anakin Skywalker-ről nem tudnál mondani valamit?- a nő arca egy pillantra elsötétült, majd sóhajtott:

-Azt gondoltam fájdalmas lenne róla hallanod, hiszen sosem ismerted. Ostobaság volt, bocsáss meg.- egy pillanatra elhallgatott, Luke pedig, a hangsúlyán és az arcán átfutó furcsa kifejezést látva eltűnődött, hogy vajon a nő tényleg őt akarta-e „kímélni”, vagy inkább önmaga miatt nem akart az apjáról beszélni. Merengéséből az zökkentette ki, hogy a nő ismét beszélni kezdett:

-Anakin Skywalker sohasem volt egy minta Jedi, de a végsőkig, és feltétel nélkül hűséges volt azokhoz akik közel álltak hozzá. A háború során mindig az első vonalban küzdött, annyi katonáját próbálta megvédeni, ahányat csak tudott, akik cserébe kérdés nélkül tűzbe mentek volna érte. Számtalan csatában tüntette ki magát, a háború utolsó évében már az egész Galaxis úgy emlegette őt: a „Rettenthetetlen Hős”. Ő pedig időnként kifejezetten élvezte a rivaldafényt, amit a Rendben néhányan nem néztek jó szemmel. Bár gyakran tűnt arrogánsnak, valójában csak arra az elismerésre vágyott, amit valóban kiérdemelt, és amit időnként épp azok tagadtak meg tőle, akiknek bizonyítani akart. De soha nem adta fel, mert volt mellette valaki, aki erőt adott neki, akit mindenkinél jobban szeretett.

-Ki volt az?- kérdezte Luke mohón, de visszahőkölt mikor egy meglátta a keserű villanást Sassy szemében. Mielőtt azonban jobban megnézhette volna, a nő elfordult és gyengéd hangon annyit válaszolt:

-Édesanyád.- azzal ott hagyta meglepett „tanítványát”.

 

Az azóta eltelt négy napot betöltötte az edzés, és Luke hatalmas lépésekkel haladt. Bár stílusa nyers és kapkodós volt, mostmár könnyedén tartotta az ütemet, Sassy-nek pedig egyre kevésbé kellett vissza fognia magát. Az előző délután óta már fénykarddal gyakorlatoztak, és bár időnként az egyik penge megperzselte a karját vagy a lábát, fájdalmas, de nem veszélyes hám sérüléseket okozva, Sassy elégedett volt Luke teljesítményével. Maga Luke viszont annál kevésbé. A gyakorló vívásaik során elleste Sassy mozdulatait, és újra meg újra megpróbálta ellene használni őket, de hiába, sem a fakardot, sem a valódi fegyvert nem tudta tíz centinél közelebb juttatni a mestere bőréhez. Ez pedig -bár tudta, hogy csak egy kezdő, és hogy Sassy mellett legalább huszonöt év tapasztalata áll- egyre jobban frusztrálta. Különösen akkor keserítette el, -mint most is- ha belegondolt, hogy egy valódi párbajban Vader ellen, hasonlóképp nem volna semmi esélye. Ahogy eszébe jutott Vader megrázta magát.

„Nincs időm itt keseregni!” gondolta, azzal felült, lehunyta a szemét, és elméjét elcsendesítve meditálni kezdett. Öt perc sem telt azonban el, mikor Sassy futva rontott be a pajtába.

-Azonnal indulnod kell, Luke! Vader perceken belül megérkezik!

 

Az Executor és kísérői kitörtek a hiperűrből, és a következő pillanatban ontani kezdték a TIE vadász rajokat. Vader úgy döntött, hogy a flotta minden vadászgépét beveti, és megkísérlik az egész bolygót körbe venni, és mialatt ő leszáll Skywalker hajójának koordinátáinál, rajának két másik gépe pedig a levegőben maradnak, és megakadályozzák, hogy a szökevény elmeneküljön a nagyúr elől. Ha valahogy mégis sikerülne felszállnia, háromszáz vadász fogja várni.

A TIE-ok még félúton sem jártak a csillagrombolók és a bolygó között, mikor Vader hívást kapott az Executor-ról:

-Nagyúr, az érzékelőkön épp most tűnt fel egy X-szárnyú gép, ezer kilométerre önök előtt. Attól tartok épp most készül fel a hiperűr-ugrásra!

-Lehetetlen!- üvöltötte tehetetlen dühében Vader. Kizárt volt, hogy időben odaérjenek. Kinyúlt az Erőben, és valóban a másodperc törtrészéig tisztán érzékelte Skywalker-t maga előtt. Aztán zavar támadt az Erőben, és Vader hitetlenkedve megrázta a fejét. Skywalker már sehol nem volt, de érzékelte, hogy valaki más a bolygón van, valaki, aki sokkal erősebb a képzetlen ifjúnál. Valaki, aki megérezte az ő közeledtét és időben figyelmeztette Skywalker-t. Valaki aki eleget tudott az Erőről, hogy egészen Skywalker indulásának pillanatáig elrejtse magát az ő érzékei elől, és hogy csak akkor fedje fel magát, mikor biztosra veheti, hogy összezavarja őt hirtelen felbukkanásával. Valaki, akiről szintén azt hitte, hogy rég meghalt…

-Vader Nagyúr? – a rádión keresztül is tisztán ki lehetett venni a tiszt rettegését a hangjából, de Vader nem törődött vele.

-Minden vadász vissza a hajókra.- adta ki a parancsot. –Én leszállok azon a bolygón. Akadt egy kis elintézni valóm.

 

Luke felpattant, a hír hallatán az ereiben szétáradó adrenalin elmosta testének kimerültségét és sajgását. Kapkodva magára húzta az ágya melletti fogason lógó pilótaszkafanderét, miközben dühösen kérdezte:

-Miért csak most szólsz? Azt hittem legalább pár órával korábban fogsz figyelmeztetni!

-Utálok búcsúzkodni. Gondoltam, ha rohannod kell megúszhatom.- Luke csak a szemét forgatta a csípős válasz hallatán. Kirontott a pajtából és futtában odakiáltott az X-szárnyúban ülő droidjának:

-Artu indítsd a hajtóművet, sürgősen el kell innen tűnnünk!- Sassy követelésére ugyanis Luke már két nappal korábban behelyezte a köpcös asztrodroidot a pilótafülke mögötti helyére, hogy bármelyik pillanatban készenálljanak az indulására. Artu-t ugyan felháborította, hogy ki tudja mennyi ideig kell majd egy helyben gubbasztania, de Luke most nagyon örült, hogy hallgatott a nőre. Ahogy a gép hajtóművei felbőgtek, Luke megfordult, és Sassy szemébe nézett.

-Nem is tudom, hogy köszönjem meg a segítségedet…-kezdte, de a nő elnevette magát:

-Maradj életben! Ennél többet nem kérhetek.- egy pillanatig habozni látszott, majd átnyújtott Luke-nak egy kisméretű aktatáskát, amin egy igen furcsa zár volt. A fiú ismét eltűnődött, hogy miért nem vette észre korábban a bőröndöt, de ezúttal kézenfekvő volt a magyarázat: túlságosan kapkodott az utóbbi pár percben.

-Remélem a segítségedre lesz, miután az igazi mestereddel találkoztál. Az előtt úgysem fogod tudni kinyitni. És nagyon vigyázz, ne kerüljön illetéktelen kezekbe!- mondta Sassy –Most pedig indulj!- Luke bólintott átrohant a gépéhez és bepattant a pilótafülkébe. Mielőtt az ajtó bezárult volna, Luke még lekiabált mesterének:

-Köszönök mindent! Az Erő legyen veled!- Fél perccel később az X-szárnyú felszállt, további húsz másodperc múlva pedig a hajtóművek izzását is elnyelte az Ugar alkonyi egének vöröse. Sassy elgondolkodva nézett Luke után:

-Az Erő legyen veled, Luke Skywalker! -mormolta

 

Darth Vader undorodva nézett körül, miután kiszállt TIE vadászából. Látta már néhány szökött Jedi táborát, de ez a „farm” volt mindközül a legelhanyagoltabb. A két romos viskó közötti téren nem régiben meggyújtott tábortűz lobogott. Amellett ült a Jedi, aki miatt Skywalker-nek sikerült meglépnie. A togruta nő háttal ült neki, de nem fordult meg, még lélegeztetőgépének nehéz zajára sem. Vader megmerevedett a láttán. Hát jól sejtette. Ő az.

-Szóval túlélted. –mondta végül -Gondolom nem kellett volna meglepődnöm. Elvégre Skywalker tanítványa voltál. -A nő végre felállt, és közben válaszolt:

-Örülök, hogy Skywalker tanítványának neveztél, nem pedig a tiédnek, Nagyúr. –pár másodpercig csend volt, Vadert meglepte, hogy ő is ismeri a titkát.

-Mióta tudod?

-Számít az valamit? –Vader elmosolyodott maszkja mögött:

-Nem,

Szájas

, igazad van. Nem számít. -A becenév, amit akkor, több mint két évtizeddel korábban, mindig szeretettel és viccelődve ejtett ki, most maró gúnnyal volt áthatva. Azt remélte, hogy ez majd kicsal valami reakciót volt tanítványából, de tévedett. Mikor megfordult, Vader meglepve látta a szomorú mosolyt sebekkel tarkított arcán. Ahogy a csúf hegeket, és a tönkre ment bal szemet nézte, valahol, nagyon mélyen egy szúrást érzett. Olyan szúrást, amit régen eltemetett, és húsz éve egyszer sem érezte. Bűntudat… Vader megrázta fejét.

„Az egy másik ember élete volt, és az az ember halott.” szólt rá magára, majd fennhangon annyit kérdezett:

-Azt hiszem feleslges lenne megpróbálnom magam mellé állítani téged. Igaz? –a nő válasz közben kézbe vette az övén lógó fénykardokat, de még nem aktiválta őket. Vader észrevette, hogy még mindig fordítva tartja a markolatokat.

-Természetesen. –Vader aktiválta fegyverét:

-Kár. Nagy lehetőségek vannak benned. Távolról sem akkorák, mint Luke-ban, de a te kiképzésedet legalább nem az alapoknál kéne kezdenem. Néhány év alatt elég erőssé válnál, hogy együtt legyőzhessük az Uralkodót. –ezt hallva a togruta komoran felnevetett, és az ő kezében is felbúgtak a fénykardmarkolatok:

-Nem az előbb állapítottad meg, hogy felesleges engem győzködnöd?

-Egy próbát azért megértél. –azzal neki rontott a nőnek.

 

A balfelől, vállmagasságból indított vágásba mechanikus végtagjaiban munkáló iszonyatos erő minden cseppjét beleadta, így ha ellenfele a szokásos módon próbálta volna védeni magát, a saját fegyverei sebesítették volna meg. „Legalább megtanulja végre, miért nem kéne így tartani egy fénykardot.” A nő azonban jobb kezében tartott zöld pengéjével felfelé térítette a két kezi csapást, lebukott és megpróbált átbújni Vader felette átzúgó karjai alatt, hogy aztán a baljában tartott sárgás shotoval csuklóból lecsapja mindkettőt.

 

A Sith előre látta a tervezett mozdulatot, és baljával elengedte a markolatot. Így nagyobb mozgásszabadságot nyerő jobbjának egyetlen csuklómozdulatával módosította fénykardja pályáját, könnyen félresöpörte az erőtlen vágást, és ugyanabban a pillanatban bal ökle a nő jobb arc csontjához csattant. A Jedi elterült, és az ütés erejétől néhány méterrel odébbgurult, de azonnal felpattant, az imént kikapcsolt fénykardok harcra készen villantak.

 

Vader azonban látta, hogy a mozdulatai túl lassúak, a következő támadását a nőnek nem lesz ideje kivédeni. Ám ahogy megpróbált előre lépni megtántorodott, és nem sok híja volt, hogy nem esett el ő is. Értetlenül nézett a lába elé, és döbbenten vette észre a bal csizmájára fonódott vastag gyökeret. Éppcsak annyi ideje volt, hogy megértse a történteket, a togruta ugyanis vadul záporozó csapásokkal rávetette magát. Miközben hárította az első öt támadást, Vader önkéntlenül is csodálattal adózott a tökéletes manőverért. Ilyen közelről, a minden irányból gyorsan érkező rövid vágások ellen esélye sem lett volna sokáig védekezni így, szószerint gyökeret vert lábbal.

 

Ezért a következő csapásváltás alatt megidézte magában az Erőt, majd bal karját előre lökve nagyot taszított a nőn, akit a telekinetikus támadás felkapott. és áthajított a tábortűz felett, ám földet érése meglepően könnyed volt. Vader nem is számított másra. Védekezés közben nem tudott eléggé koncentrálni ahhoz, hogy a lökés gyilkos erejű legyen, csak egy pillanatra akart kikerülni a fénykardok hatásköréből, hogy letéphesse magáról a szívós gyökeret. Persze nem lábának nyers erejével próbált megszabadulni tőle, helyette az Erőn keresztül ragadta meg, és tépte le csizmájáról. Ezt követően ismét az Erőhöz nyúlt, felkapta a tűzben égő vaskos ágakat, és a nő felé hajította őket, aki azonban könnyen áttáncolt a lángoló lövedékek közt, és ismételten támadásba lendült. Ezúttal azonban Vader nem várta meg míg elég közel ér hozzá. Bal kezét előrenyújtva, behajlította hüvelyk-, mutató és nagyujjait, és az Erőn keresztül torkon ragadta ellenfelét.

 

A nő úgy torpant meg mintha falba ütközött volna, hirtelen elgyengülő ujjai közül kihullottak fegyverei. Vader fokozta a nyomást, és közben felemelte őt a földről. Ám ahogy a fuldokló nőt nézte, hirtelen képek tólultak az agyába. Emlékek, amiket rég eltemetett, Anakin Skywalkerrel együtt. Egy togruta kislány lép ki a hajóból, amiről azt hitték erősítést hoz… „Nem szabadulsz tőlem Skysrác!”…egy ledőlő fal, ami ripityára zúzza a őt körülvevő droidokat… egy csapat makiszerű lény néz le rá…egy Venator, hasát mutatva hat fregattnak, amiket egy csapatnyi fürge bombázó épp szétcincál… egy Holokron, és egy memória kristály…ugyanaz a togruta lány látszólag holtan fekszik előtte…

 

Ahogy a képek sorban villantak fel előtte, egy pillanatra elfogta a vágy, hogy elengedje a Ahsokát, sőt, hogy hagyja magát megöletni…

 

Ám ekkor, teljesen váratlanul iszonyatos energia szabadult fel volt tanítványából, szinte lerobbantotta magáról Vader szorítását, aki a kitörés erejétől megtántorodott és elesett. Szerencséjére a nő pillanatnyi állapota nem volt megfelelő, hogy kihasználja ellenfele helyzetét. Kétrét görnyedve, torkát markolva térdelt a porban. Miközben feltápászkodott, Vader tisztán érezte ahogy a világos oldal körülöleli a togrutát, gyógyítja annak meggyötört torkát. Mire felállt, és újra aktiválta fénykardját, a nő is készen állt.

-Először Consitor Sato, aztán kiszabadultál a szorításomból, és most öngyógyítás. Alábecsültelek. Nem hittem volna, hogy ilyen ügyesen eltudsz rejteni előlem ekkora erőt. -mondta.

-Húsz év edzés a vadonban. Te is ki próbálhatnád. –válaszolta a nő rekedten, de mosolyogva.

 

Vaderből nyomtalanul eltűnt előbbi bizonytalansága. Most, hogy a togruta nő, megmutatta mire képes valójában, csak perzselő dühöt érzett irányában. Amikor megérkezett, úgy érezte, hogy a nő csak kicsivel volt erősebb, mint egy átlagos Jedi Lovag volt a Klón Háborúk idején, ezért eddig közel sem adott bele mindent a támadásaiba. Azt hitte játszadozhat vele. Ehhez képest mikor a nő ledobta az álarcát, kiderült, hogy erősebbé vált, mint jónéhányan azok közül, akik benne voltak az utolsó Jedi Tanácsban. Ő is elárulta. Valójában végig ő játszadozott Vaderrel, aki még a kezére is játszott.

„De csak eddig. Mostantól én sem fogom vissza magam.”

 

Tizenhárom évvel később

 

Luke Skywalker Jedi mester kinyitotta a szemét, felkelt és kinyitotta corruscant-i lakásának ajtaját, húgának, Leiának.

-Szervusz, mit szeretnél? -kérdezte mosolyogva. Testvérét a legkevésbé sem lepte meg, hogy Luke már azelőtt az ajtóban termett, hogy megnyomta volna a csengőt. Rég hozzászokott már, hogy bátyja megérzi, ha a közelébe ér.

-Átkutattam a régi kacatokat, amiket még azelőtt „bíztatok” rám, hogy el kellett hagynunk az Echo Bázis-t a Hoth-on. Találtam néhány dologot, amikkel nem tudok mit kezdeni, de nem merem kidobni sem.- válaszolta Leia, miközben belépett, és egy jókora önmozgó láda követte őket Luke nappalijába. Mikor Luke kinyitotta a fedelét, egy halom lim-lom tetejéről egy aktatáska nézett vissza rá. Egy pillanatig nem tudta, honnan ismerős neki a tárgy, de aztán bevillant neki egy rozoga tanya a dzsungel közepén, és egy félszemű togruta nő képe. A felismeréstől homlokához kapott és felnyögött.

 

Ahogy Sassy előre megmondta, annak idején sehogy sem tudta kinyitni a különös zárat, így aztán megőrzésre átadta Leiának a táskát, és hamarosan teljesen megfeledkezett róla.

-Nem hiszem el…Ha ez eszembe jutott volna, lehet, hogy sokkal többet tanulhattam volna, amíg Han-t kerestük. –motyogta, miközben kivette a ládából.

-Miért, mi ez? –kérdezte ikertestvére szemöldök ráncolva. Han és Luke annyi kacatot hagytak nála az eltelt évek során, hogy már rég nem próbálta észben tartani mindet. Luke, miközben a zárat vizsgálgatta, elmesélte neki az Ugaron történteket. Kezdetben mélyen hallgatott erről, emlékezve mennyire ellenezte Sassy az ötletet, hogy kapcsolatba kerüljön a Felkelő Szövetségével, később pedig nem is igen jutott eszébe.

 

A zár valójában egy végtelenül egyszerű kombinációs zár volt. Mármint egyszerű azoknak, akik kicsit is járatosak az Erő használatában. Luke miközben könnyedén kinyitotta, nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon, ahogy eszébe jutottak eleve kudarcra ítélt kísérletei a táska feltörésére.

 

Kattant a zár, és a táska fedele magától felnyílt. A két testvérnek elakadt a lélegzete.

-Ezek azok, amiknek gondolom őket?- kérdezte Leia suttogva. Luke csak bólintott, és hálát adott az Erőnek, hogy nem hallgatott Han-ra, amikor azt javasolta, hogy próbálják meg összetörni a táskát, vagy hogy lőjék szét a zárat egy sugárvetővel.

 

A táska tartalma egy nagyon réginek tűnő, smaragdzöld, és egy jóval újabbnak látszó narancsszínű, különös jelképekkel díszített kristályos-szerkezetű kocka volt.

-Nem hiszem el, hogy ez elmúlt évek alatt végig itt volt két Jedi Holokron az orrunk előtt! –fakadt ki Luke, miközben lerogyott a díványra. Remegő kézzel kivette a rögzítő táblából a narancs holokront, letette az asztalra, és egy intéssel aktiválta. Fény gyúlt a szerkezet belsejében, majd feltűnt az őrző. Luke azonnal felismerte az hologramm alakot. „Sassy” volt az, azonban nem takarta el az arcát a maszkkal, mindkét szeme meg volt még, és nagyjából nyolc évvel fiatalabbnak tűnt, mint mikor Luke találkozott vele.

-Üdvözölek titeket, a nevem Ahsoka Tano…

 

 

Megjegyzések (spoilereket tartalmaz!):

 

 

 

1: A "sassy" angolul azt jelenti: szemtelen, feleselős, pimasz. Tehát lényegében pusztán eltorzítottam a "Snips/Szájas" gúnynevet, amit Anakin adott Ahsokának

 

2: Amikor Vader szemszögéből írtam le az összecsapást Ahsokával, szándékosan nem neveztem őt a nevén. Vader ugyanis próbálta elkerülni, hogy ugyan akként a személyként gondoljon Ahsokára, mint akit Anakin a kishúgaként szeretett. A két kivétel, amikor Szájasnak gúnyolta, és lelkifurdalást kapott, illetve miközben fojtogatta őt és rátörtek az emlékek szintén szándékos.

 

3: Ahsoka természetesen a másik Holokron őrzőjétől tanulta meg a Holokron készítés titkát, ahogy sok minden mást is.

 

4: Ne kérdezzétek Ahsoka honnan tudott ennyi mindent a Galaxisban folyó eseményekről, én sem tudom

 

5: A címet Vader monológjából vettem, amit Obi-Wan-nak tartott a Halálcsillagon. "Ezzel bezárul a kör. Tanítványodként hagytalak ott, és most én vagyok a mester."

 

 

[Darth Revan9]

Szép írás. Elég érdekes lett.

[KisKósa]

Én is írtam már egy több részes Star Wars történetet... Habár, az enyhe túlzás, hogy írtam, inkább csak kitaláltam és gondosan megterveztem, de ennél tovább nem igen jutottam. Az első egy-két fejezetet még megírtam, de aztán valahogy sosem jött az ihlet. Meg sajnos bennem volt az a néhány tüske, például hogy az, amit írok az egyáltalán nem jó, vagy az, hogy mi értelme van egyáltalán megírni, ha egyszer rajtam kívül senki nem fogja olvasni és sosem lesz része hivatalos Star Wars canon része és hasonlók... Ráadásul előfordulhat, hogy több ponton át kell írni a történetet, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy az EU folyamatos változtatásokon megy keresztül. Mindenesetre így is szeretném nektek nagy vonalakban leírni az egyes történeti szálakat. Valahol csak néhány kósza ötlet van felsorakoztatva. Én úgy érzem, hogy van benne kraft, de ahhoz, hogy majd valamikor a jövőben legyen-e valami, ahhoz szükségem van a ti objektív véleményetekre, hogy az adott történet mennyire jó, mennyire tartjátok érdekesnek, mennyire hordozza magában a klasszikus Star Wars hangulatot és hasonlók...

 

A történet a klasszikus trilógia előtt nem sokkal, az úgynevezett sötét időkben veszi kezdetét. A lázadás már megalakult és már javában vívják a harcukat a Birodalommal szemben, a Yavin 4.-en létesített lázadó bázis azonban még nem jött létre. Ám mielőtt még legyintetek, ez a történet nem a klasszikus a "lázadok harcolnak a Birodalom ellen" sémára épül, hanem arra a szálra, amelyben annyi kiaknázatlan lehetőség van még és ennek ellenére az EU mintha kifejezetten hanyagolná. Konkrétan a csempészek eseménydús és kalandokkal teli életére gondolok. A főhősünk Kray Fellis, aki egy körülbelül 30 éves fiatalember és mellesleg egy csempész. Eredetileg a könyv az Én, A Jedihez hasonlóan E/1-ben lett volna elmesélve, de mivel a történet nem egy szálon fut és a többi karakterre is gondolnom kell ezért ezt később elvetettem. Na, de most már abbahagyom ezt a hosszúra nyúló felvezetést és bele is vágnék a történetbe.

 

1. Kötet: Kray Fellis és a Birodalom Szökevényei

 

A történetünk az Artus Prime bolygón veszi a kezdetét, amely már ismerős lehet azoknak, akik játszottak a Star Wars: Jedi Knight II.: Jedi Outcasttal. Az ifjú Ryven birodalmi parancsnok egy különleges foglyot szállít Lambda-osztályú űrhajójával a bolygó felszínén található birodalmi börtönbe és munkatáborba. A kérdéses fogoly nem a főhősünk, hanem egy Rakhim nevű ifjú, fekete férfi. Egy korun, akárcsak Mace Windu. Mielőtt még leszállnának a bolygón, engedélyt kell kérniük az orbitális pályán tartózkodó Berserker névre hallgató birodalmi csillagrombolótól és rajta az Eriaduról származó Hatton kapitánytól, hogy lekapcsolhassák a bolygó pajzsait, ugyanis errefelé igen gyakoriak a meteor záporok. Az engedélyt megadják és az űrhajó elindulhat a leszállópálya felé. (Tudom, ez a rész még eléggé hajaz A Jedi Visszatér nyitányára, nem véletlenül, hiszen a mai napig az a kedvenc epizódom A Sagából.) Ryven nem kis megvetéssel tekint a foglyára, kezében pedig a fogolytól elkobzott hengerszerű tárgy...

 

Az itt található birodalmi börtönkomplexum az alábbi módon épül fel, szerkezetét hat részre, A, B, C, D, E és F komplexumokra lehet felosztani. Az A komplexumban találhatok a személyzeti irodák és a katonai laktanyák. A B komplexumban vannak a cellák. A bolygón eredetileg csak egy börtön létezett, ahol a bűnözőket a bányákban dolgoztatták, de mivel igencsak magas volt a halálozási arány és nem volt könnyű az ott dolgozó munkaerőt elítéltekből pótolni, ezért nem sokkal később létrejött a C komplexum, ahol már a más bolygón foglyul ejtett ártalmatlan rabszolgák kaptak helyett. Sokkal nagyobb és sokkal több cellát foglal magában, mint a B komplexum, de teljesen más a felépítése. A D-ben találhatók a bányák, az E-ben a raktárépületek, az F-ben pedig a gépház. Az A és az E részlegek kivételével mindegyik a felszín alatt helyezkedik el. Korábban a gépház, azaz az F is a felszínen volt, de egy karbantartási malőr miatt senkinek nem tűnt fel, hogy az épületet védő energia pajzs nincs bekapcsolva. Csak akkor, mikor egy meteorzápor gyakorlatilag szétbombázta az egész létesítményt és emellett a birodalmiaknak egy az energiaellátás megszűnésével létrejött börtönlázadással is foglalkozniuk kellett.

 

Itt, a B komplexumban töltik mindennapjaikat a foglyul ejtett hőseink, köztük a főszereplőnk, Kray Fellis egy igazán kalandos és eseménydús, ám mégis komplikált múlttal rendelkező csempész. A történetek leginkább az ő karakterére vannak ráépítve. A B komplexumban sok kis cellablokk található, egy ilyen cellablokkban mindössze 10 cella található, két sorban, egymással szembe, a bent lakókat skarlátvörös energiamezővel választják el a túlvilágtól.

 

Megismerhetjük Kray többi "társát" is, akikkel együtt közösen egy nagy szökést terveznek. Köztük a szintén csempész Rolant, aki annak ellenére hogy csempész, igazán bölcs, okos és racionális gondolkodású ember. Úgy 8-10 évvel lehet idősebb Kraynél, kis csapatunk jóformán rá tekint vezetőként, az ő szavában bíznak.

 

A soron következő Vess pedig a csapat talán legveszélyesebb tagja. Ő ugyan első ránézésre úgy néz ki, mint bármely más ember, de valójában egy félvér, egy hibrid, ugyanis az apja egy zygerriai volt, az anyja pedig egy ember. Zygerriai mivoltára pusztán rozsdavörös haja és testszőrzete utal, a zygerriakra jellemző tüskék nem találhatóak meg az arcán, bár igen éles vonásokkal rendelkezik. Egy hosszú hajú, kecskeszakállú fickóról beszélünk, aki egy sorozatgyilkos és korábban egy robogós banda tagja volt. Személyiségét leginkább A Szökésből ismert Theodore "T-Bag" Bagwellhez lehetne hasonlítani.

 

Fontosabb szereplőnk még továbbá Traz, akit leggyakrabban úgy becéznek, hogy "a kölyök". Ő a csapat legfiatalabb tagja, alig múlt 20 éves, meglepően ügyes űrhajótolvaj. A többiek közül talán még kiemelhetném Rouke-ot, Vess jobbkezét, aki egy majdnem két méter magas kigyúrt, drabális állat, szőke hajjal és egy óriási, vörös tetkóval a bicepszén, amely egy sárkányszerű lényt ábrázol. És ott van még Garkin, a skrilling. (Igyekszem minél több, a klasszikus trilógiában és a klasszikus EU művekben feltűnt fajokat szerepeltetni, hogy sokkal inkább annak az időszaknak a hangulatát idézze a történet. Még a Marvel Star Warsban felbukkant lepikre is lesz példa a későbbiekben.)

 

Főhősünk, Kray Fellis épp a cellájába csempészett fúziós vágóval igyekszik lyukat vágni a falba, hogy hozzáférve a cellát vezérlő kapcsoló elektronikájához kikapcsolja az erőteret. Hőseink a cellályukat figyelő biztonsági kamerákat már korábban kiiktatták, a folyosót figyelő kamerák pedig nem látnak be a cellájába. A birodalmiak pedig nem vették a fáradtságot arra, hogy kicseréljék őket, mert teljesen felesleges kiadás lett volna, egyrészt azért, mert a fegyencek valószínűleg azt is tönkretették volna, másrészt meg nem sok látnivaló van azon, hogy a rab magába roskadva üldögél a cellájában.

 

Ekkor tárul fel az ajtó és lép be rajta Ryven parancsnok az újonnan érkezett, különleges fogollyal, akiről kiderül, hogy maga a Sith Sötét Nagyura, Darth Vader fog érte jönni. Kraynek ilyenkor a másodperc törtrésze alatt kell reagálnia, mert az ő cellája van a legközelebb a folyosó ajtajához. Szerencsére még csak nemrég kezdte el a fúrást, ezért semmi, különösebben látható nyoma nincs a munkájának. Vess miközben az újonnan érkezettet lesi, hozzáér a válla a cella erőteréhez és nagy káromkodás kíséretében összeesik, ugyanis az erőtér órákig használhatatlanná tette a karját. Mikor a katonák elmennek a rabok beszélgetéssel ütik el az időt. Próbálnak megismerkedni az új fiúval, aki szemmel láthatóan nem a legbeszédesebb fajta. Mindannyian mesélnek a múltjukról, hogy hogyan kapták el őket, beszélnek még a különböző fajú nőstények dögösségéről és hasonlókról. Kray pedig közben szorgalmasan fúrja a falat. Egy rövid idő erejéig bepillantást nyerhetünk a csempészmúltjába, és abba, hogy hogyan sikerült becsempésznie a fúziós vágót. Az igénybe vett szerszámokról a bányákban mindig feljegyzés készül és azokat leadásnál is regisztrálják. Rolan jelenti, hogy elveszett egy fúziós vágó a hozzájuk beoszott birodalmi munkafelügyelő pedig már elég régóta dolgozik velük ahhoz, hogy ne vegyen tudomást az ilyesmiről. Kray pedig gondosan becsempészte az eszközt a cellájába.

 

Vessről kiderül hogy egy pszichopata, aki képes lenne akárkit kinyírni ha az akár csak csúnyán néz rá. Érzelmein kicsit nehezen uralkodik, ezt mi sem bizonyítja jobban amikor egyik pillanatban ordibál, a másikban pedig teljesen nyugodt. A többiek szerint nem teljesen ép elméjű.

 

Rakhim leginkább Trazben talál társra, aki viszont rendes és megértő. Róla is megtudjuk hogy egy korábban jól menő űrhajótolvaj banda tagja volt, egy csapatban volt egy seloniannal, egy chadra-fannal és egy verpine-nel. Az utolsó megbizatásuk során kapták el Trazt, aki gyakorlatilag összetartotta a csapatot, azóta feloszlottak.

 

Már majdnem rábeszélik Rakhimot, hogy megnyíljon előttük és beszéljen a múltjáról, hogy mit követett el, amiért felkeltette Darth Vader érdeklődését, de mielőtt még megszólalhatna ismét felnyílik az ajtó.

 

Birodalmi rohamosztagosok vonulnak be a cellablokkba ételt hozva a raboknak. Azonban Kray bajban van. Alig néhány másodperce van, hogy eltüntesse a fúrás nyomait, ugyanis már egy egész jelentős lyuk tátongott a falon, ráadásul elég sok por képződött fúrás közben. Gyorsan belerúgja a port az erőtérbe, amely sercegre a semmivé lesz, de sajnos nincs elég ideje elrejteni a fúrót. A rohamosztagos már éppen odafordulna a cellája felé, de Traz úgy dönt, hogy magára tereli a figyelmet, mert ha Kray lebukik, akkor a nagy szökési tervüknek lőttek. Flegmán kötekedni kezd a fegyőrrel, miszerint újra meg újra ezt a sz*rt kell enniük és kihangsúlyozni a mondanivalóját a földre önti a tálca tartalmát. Mikor már az összes őr ráfigyel Kray gondosan elrejti a fúziós vágót és a fal mellé áll, hogy eltakarja a lyukat. Ám Traz egy kicsit túljátszotta a szerepét, ugyanis amikor sisakon köpi a rohamosztagos az ütni kezdi, majd a földön rugdosni. Kray nem bírta nézni, hogy milyen sorsra lyut a barátja, ezért teljes lendülettel neki rontott az erőtérnek, hogy kizökkentse őket a kialakult helyzetből, ami sikerült is. A rohamosztagos dühe alábbhagyott. Viszont Kraynak a fájdalomtól küzdve vissza kell állnia a falhoz. Az erőtéren zavarosságán keresztül nem igazán látszik, de amint lekapcsolják az erőteret bajban lesznek. Sikerül visszaállnia a helyére és amikor az őrök mindenkinek adtak ételt, tovább állnak. Nagy megkönnyebülés telepedik ezután hőseinkre.

 

Órákkal később megkezdődik a következő műszak, Rakhim megismerkedik a bányában zajló eseményekkel. Ők, a fegyencek egy más területen dolgoznak, mint a rabszolgák, de innen is látja ahogy a csontsovány, mocskos gyerekek pakolják a köveket. A műszak során megismerkedik a járatokban élő bányarákokkal, a három lábú aprócska teremtményekről, amelyek rendkívül veszélyesek. Csapatostul támadnak és óriási borotvaéles fogaikkal pillanatokon belül a felismerhetetlenségig széttépik az áldozatukat. Továbbá megtudja, hogy pontosan mi is a munkájuk. A többiek azt mondják nekik, hogy nova kristályt bányásznak, de valahogy úgy érzi, hogy ez nem felel meg a valóságokban. Mintha azokat az ásványokat átjárná az Erő...

 

Később, amikor a műszak véget ér, Vess óbégatni kezd a cellájában, az egyik rohamosztagos válaszul bemegy a cellablokkba hogy lecsitítsa őt, de mielőtt észbekapna, Kray inaktiválja az erőteret és leüti az őrt. Elveszi a fegyverét majd kiengedi a többieket. Sajnos útjuk nem egyenesen a felszínre vezet, ugyanis addig nem tudják elhagyni a létesítményt, amíg azt azt védő pajzs aktív. Elindulnak hát minél mélyebbre, folyosóról folyosóra harcolnak a rájuk támadó rohamosztagosokkal, páran el is esnek. Egyenesen az F komplexumba indulnak, ahol a pajzs generátor található. Lezárt ajtókat hackelnek meg és menekülnek. Kezdetben úgy tervezték, hogy kis csapatban szöknek majd meg, mert így sokkal gyorsabbak és nehezebb őket megtalálni, ám hamar átgondolják hogy akkor van a legnagyobb esélyük a túlélésre, ha káoszt teremtenek ezért előbb lemennek a C szektorba és kiengedik a rabszolgákat. Válaszul erre, a börtön igazgatója, a Fondorról származó Rogant tábornok elzárja a C és a D szektort a többitől. Ő egyébként kinézetileg a Red Alert 2.-ből ismert Yurira emlékeztethet, azzal a különbséggel, hogy az egyik szemét elveszítette, helyette egy ilyen ódivatú, vörös műszeme van.

 

A lezárás miatt hőseinknek a bányákon keresztül kell átjutniuk a gépházba, amely egy kevés áldozat árán sikerül is. Ugyanis a bányarákok őket is megtámadták.

 

Nem akarják megkockáztatni, hogy mire visszaérnek a felszínre, addigra visszakapcsolják a pajzsot, ezért megsemmisítik a főgenerátort. Az épület minden energiaforrását elveszíti és eluralkodik a totális káosz. Hőseink visszaküzdik magukat a felszínre, kijutnak a felszínre, hogy elkössék a Lambda-osztályú űrhajót, amivel Rakhim érkezett. Sajnos azzal nem számolnak, hogy a létesítmény egy hasadék mentén épült és a leszállópálya a túloldalon van. Át kell mászniuk a csöveken, amik összekötik a kettőt, alattuk pedig valami zöldes, toxikus folyadék alkot egy bizarr folyadékot a hasadék mentén. Még van egy dolog, amivel nem számoltak és az az, hogy ismét kezdetét vette egy meteorzápor. Az egyik csövet telibe is találja egy, egyik társuk a mélybe zuhan. Mire átjutnak az ott lévő hajó is megsemmisül egy meteor által. Az elkeseredett csapat nem talál jobb megoldást, mint hogy fussanak a vakvilágba, mert vissza nem mehetnek. A hasadékok között idővel zsákutcába kerülnek és mire megfordulnak a keresésükre küldött birodalmi csapatok már elkapták őket.

 

 

 

Egyelőre ennyi, ez a történet első harmada, holnap este majd folytatom.

Szerkesztve: 2011. November 11. - KisKósa

[Darth Revan9]

Érdekes koncepció.

Szerintem a canon miatt ne rágódj, ezek csak fanfic alkotások. Az a lényeg, hogy örömödet leled bennük.

Nekem is formálódik 1-2 történet a fejemben, csak sajna nem érek rá, hogy részletesen leírjam.

[KisKósa]

Érdekes koncepció.

Szerintem a canon miatt ne rágódj, ezek csak fanfic alkotások. Az a lényeg, hogy örömödet leled bennük.

Nekem is formálódik 1-2 történet a fejemben, csak sajna nem érek rá, hogy részletesen leírjam.

Áh, igazából semmiség az egész.

 

Íme a folytatás, ahogy ígértem...

 

 

A szökevények e kis csapata a börtönlázadás és a meteorzápor okozta káosz végeztével a börtön igazgatója, Rogant tábornok irodájában kötnek ki, aki nem kicsit üvöltözik velük, ugyanis felbecsülhetetlen mértékű károk keletkeztek a létesítményben. Vess megkockáztat egy flegma beszólást, ám a tábornok intésére a közeli rohamosztagos elég keményen gyomron üti. Rogant legszívesebben végezne velük, de elveti az ötletet, hiszen egyesekkel szemben ő még tiszteletben tartja a Birodalom törvényeit.

 

De mivel a börtönkomplexumban keletkezett károk miatt nem képesek elszállásolni a foglyokat, ezért azonnali hatállyal megkezdik az átszállításukat egy másik közeli létesítménybe. És mivel a Darth Vadernek szánt különleges fogoly is a fedélzeten tartózkodik, ezért Rogant tábornok kötelességének érzi, hogy személyesen felügyelje az átszállítását.

 

Eközben a Coruscanton Darth Vader megérkezik a Császár tróntermébe, ahol Palpatine épp Sate Pestage-el és Mas Ameddával folytatott párbeszédet. Mikor meglátja, hogy tanítványa megérkezett, utasítja őket, hogy hagyják őket magukra. Kiderül, hogy Palpatine azért hívatta magához Vader nagyurat mert tudomást szerzett arról, hogy a tanítványa már megint egy Jedit üldöz. Palpatine szükségtelennek érzi ezt a hajtóvadászatot, hiszen úgy gondolja, hogy néhány kósza Jedi már egyáltalán nem veszélyezteti az ő hatalmukat, ám Vader mindenképp úgy gondolja, hogy az illetőnek vesznie kell. Palpatine pedig enged a tanítványának. Hogy ha minden áron le akar számolni azzal a Jedivel, hát tegye meg. Persze Vader még mindig a fejében forgatja azt a lehetőséget, hogy tanítványává tegye az ifjút. Ugyanis hiába a Celeste Morne-vel, Galen Marekkel és a klónjaival történt kudarca, a mai napig képtelen feladni a reményt, hogy egy napon talán majd képes lesz felülkerekedni a mesterén.

 

Egy ódivatú Acclamator I. osztályú inváziós hajó fedélzetén szállítják hőseinket, miközben a Yavin-rendszer negyedik holdjánál egy kisebb lázadó flotta üt rajtuk. X-szárnyú, Y-szárnyú vadászgépek és néhány tammuz-ani R-22 Spearhead vadászgép alkotja a támadó rajokat. A csaták során energiakimaradások rázzák meg a hajót, ezt az alkalmat kihasználva Traz meglóg a cellájából és kiszabadítja a többieket. Menekülés közben rátalálnak egy raktárra, ahol a foglyoktól lefoglalt személyes tárgyakat tárolják. Vess tesz egy kis kitérőt, mondván hogy ha már itt van, nem hagyja itt a cuccait, a többiek is így tesznek. Rakhim azonban gondosan ügyel arra, hogy a fénykardja és ezzel együtt a kiléte titokban maradjon. Átküzdik magukat egészen a mentőkabinokig, majd lezuhannak a Yavin negyedik holdjára. Bár a lázadók célja elsősorban a hajó elfoglalása volt a céljuk, a heves ellenállás miatt a hajó megsemmisült. Rogant tábornok a híddal együtt atomjaira robbant.

 

A hajótörött főhősök egy ismeretlen terepen találják magukat. A túlélők csapatát Kray Fellis, Rakhim, Rolan, Vess, Traz, Rouke, egy Zerk nevű titokzatos férfi és még néhány fegyenc alkotja. Garkin, a skrilling társuk azonban életét vesztette a zuhanás során. A túlélők tábort vernek az űrkabinok körül, összeszedik a szükséges illetve használható cuccaikat. Ugyan továbbra is Rolan a főnök, egyre többen kérik ki Kray Fellis tanácsát és ő lesz az, akire a leginkább számítanak. Rakhimnak is feltűnik ez és amikor rákérdez Rolannél, ő elmeséli, hogy amikor Kray kisfiú volt, a szülei hajóját trandoshan űrkalózok támadták meg a Kashyyyk orbitális pályája felett, a szüleit a szeme láttára mészárolták le, de egy mentőkabinban sikerült megszöknie. Az Árnyföldön zuhant le, de szerencséjére egy wookiee kiszúrta őt és megmentette, majd befogadta őt. Átesett az ősi Hrrtayyk Ceremónián, amely egyfajta felnőtté válási próba. Ezalatt Kray majdnem egy hónapot töltött az Árnyföldön és túlélte azt. A wookiee-k körében azóta is legendának számít. Ezért hagyatkoznak rá. Hiszen ő az, aki mindenkinél jobban ismeri a vadont. (Kray múltjáról itt csak említést tesznek, háttértörténete részletesebb kidolgozást kap egy másik kötetben.)

 

Egyelőre kitartott az étel- és a vízkészletük, de azok is egyre fogyóban vannak. Vess próbált elejteni valamilyen állatot, de az esztelen és ingerült lövöldözéseivel nem ért el mást, csupán elzavarta őket. Kray időközben faragott magának egy dárdát, majd útra kelt. Hőseink szerencséjére esni kezdett az eső, így sikerült jelentős mennyiségű vizet összegyűjteniük. Kraynek sikerül elejtenie egy runyipot, amelyet aztán a társaival együtt megsütnek.

 

Azonban az éjjel rájuk támadó vadállatok miatt úgy döntenek, hogy itt nem maradhatnak. Ezért a kis csapat útra kel és Kray vezetésével tábort vernek egy Massassi templomban, ahol van fedél a fejük felett, másrészt az állatok mintha messze elkerülnék. Igazán különleges templomról van szó, azonban Rakhim vonakodik a többiekkel tartani, mert úgy érzi, hogy a sötét oldal ereje mélyen áthatja ezt a templomot. Végül mégiscsak a többiekkel tart.

 

Eközben megérkezik az Artus Prime-ra Darth Vader nagyúr, akit Ryven parancsnok és Hatton kapitány tájékoztat a kialakult helyzetről, továbbá arról, hogy a hajó, amelyen Rogant tábornok útra kelt, lázadó támadás áldozatává vált a Yavin bolygónál. Az ösztönei azt súgják neki, hogy ha valaki, hát egy Jedi, aki túlélte a 66-os parancsot, az biztosan túlélte ezt az ütközetet is, ezért útnak indítja a hajóját a Yavin felé.

 

Leszáll az este a Yavin 4.-re. Csak a vörösen izzó Yavin Prime és a közelben keringő holdak szolgáltatnak némi fényt. Rakhimot pedig rémálmok gyötrik. Egy végtelen feketeségben találja magát, ahol csak céltalanul áll a semmiben. Nem érez talajt a lába alatt, mégis stabilan áll. Térdmagasságig érő ködfelhő borítja a nem létező "padlót." Nagyon hideg van. Emlékek villannak be a múltjából, látja hogyan hal meg a saját mestere és látja azt is, hogyan hagyta cserben és hagyta meghalni egy másik mestert. Látja ahogyan az egyetlen nőt, akit valaha szeretett, könyörtelenül lemészárolják... (Erre szintén nem térek ki, mert ez megint csak egy másik kötet sztorija.) És akkor megpillant valakit maga előtt. Egy sötét, fekete páncélba és csuklyába öltözött alakot, kinek arca szinte már sötétszürke, haja hosszú, éjfekete. Szemeiben a sötét oldal esztelen dühe világít. Semmi kétség, Exar Kunt látta maga előtt, a réges-rég halott Sith nagyurat, kinek lelke ezekben a templomokban ragadt az idők végezetéig. Megpróbálja Rakhim emlékeit maga ellen fordítani, hogy átállítsa őt a sötét oldalra, azonban Rakhim makacsul tartja magát. Exar Kun aktiválja duplaélű kék fénykardját, Rakhim pedig a saját, sárga fénykardját és megkezdődik köztük a harc. Exar Kun jóformán csak játszik az ellenfelével, de miután Rakhim egy minimális vágást ejt a felkarján, megunja a játszadozást és egy különleges, rég elfeledett Sith mágiával inaktiválja a fénykardját, majd némi villám szórás után átszúrja az ifjú Jedi mellkasát, aki erre felébred a rémálomból. Még a távolban hajt egy elfojtott nevetést, majd síri csend borul a társaságra. A mellkasa még mindig égő érzést sugárzott. Nem mert visszaaludni, ezért inkább felállt és bámult a messzi dzsungelekbe. Rolan felkel a hirtelen támadt zajra, majd beszélgetni kezd a fiatal korunnal. Beszélgetésük közben Rakhim megpillant néhány hullócsillagot. Rolan azonban megdöbbenve veszi tudomásul, hogy azok bizony nem hullócsillagok, hanem birodalmi szondák...

 

 

Holnap reggel befejezem az első kötet utolsó harmadával. >.< Sajnos csak ennyire volt most időm.

Szerkesztve: 2011. November 13. - KisKósa

[KisKósa]

És végül a befejezés...

 

 

A kis csapat állig felfegyverkezve visszaindul a mentőkabinokhoz, ám a birodalmi kutaszdroidok már megelőzték őket. Miután a droidok kiszúrják őket, kisebb tűzharc bontakozik ki, ahol Traz megsérül, de nem halálosan. Az viszont mindenkinek feltűnik, hogy amikor Zerk végrehajt egy igencsak vakmerő akciót, a droidok ahelyett, hogy tüzet nyitnának rá, csak tudomásul veszik a létezését és lövik tovább a többieket.

 

Miután a csata véget ér, kérdőre vonják Zerket, aki hiába tagad, mindannyian tudják a választ. Korábban találtak egy levett, birodalmi páncélt, ráadásul a kutaszdroidok sem nyitottak rá tüzet. Ekkor derül ki róla, hogy ő az a fegyőr, aki elég csúnyán agyonverte Trazt a börtönben. Mikor menekülni próbál a többiek rátámadnak és heves ökölharc veszi kezdetét. A nagy termetű Zerk sokkal erősebb, mint amilyennek elsőre tűnt, nem véletlen, hiszen egy birodalmi katona. Végül Traz vet véget az ütközetnek, amikor egy jókora roncsdarabbal leüti őt.

 

Vess legszívesebben végezne újdonsült foglyukkal, de Rolan lebeszéli róla. Ehelyett csak egy fához kikötözve sorsára hagyják a dzsungelben. A visszaút ugyan csendben telik, de a Massassi templom belsejében elhatalmasodnak a negatív érzések, ez főként Exar Kun hatása miatt van, ezzel Rakhim is tisztában van. Arra a következtetésre jutnak, hogy ha már a Birodalom megtudta, hogy hol vannak, akkor nagy valószínűséggel keresni fogják őket a felszínen és a Massassi templomokkal kezdik meg a kutatást. Ráadásul Kray szerint a víz szerzés is komoly gondot okoz nekik, ő viszont nem olyan rég talált egy kisebb tavat a templomtól nyugatra és iható.

 

Elmennek a tóhoz, de közben egyre inkább eluralkodik a kétely a fegyenceken. Bár Zerk minden percben veszélyt jelentett volna rájuk nézve, ha magukkal viszik, egyre többen gondolják úgy, hogy talán hiba volt őt ott hagyni. Eredetileg Krayre hagyatkozva el akartak bújni a birodalmi csapatok elől, de mi van akkor, ha Zerk az egyetlen ütőkártyájuk? Igaz, hogy ő nem több egy egyszerű, birodalmi katonánál, de más nincs a kezükben. Rolan enged a követeléseknek és visszaküldi Rakhimot és még egy fegyencet, hogy hozzák vissza Zerket. Ám mire ők odaérnek, a kötelek el lettek vágva, és a katonának hűlt helye marad. Rakhim kísérője fagyosan megjegyzi, hogy itt vannak, de mire felfognák ennek súlyát, egy sugárvető lövedéke végez vele. Birodalmi felderítőkkel álltak szemben, akik robogójukkal nyitottak tüzet. Rakhim az Erő segítségével taszít rajtuk egyet, az egyikük belerobban a közeli fába, míg a másik lerepül a robogójáról, ám a járműve sértetlen marad. Az ifjú Jedi rápattan a robogóra és visszarepeszt a tó felé, ahol már kisebb csata bontakozott ki a birodalmiak és a szökevények között. A jelentős mennyiségű támadó erővel számtalan rohamosztagos, mocsárosztagos és két darab AT-ST lépegető érkezett.

 

Rakhim ekkor rádöbben, hogy nincs más esélye. Használnia kell a képességeit és fel kell fednie magát a többiek előtt, ha mindannyian túl akarják élni ezt. Korábban félt attól, hogy a többiek alku tárgyaként használnák őt fel, akárcsak Zerket, de... Nem, a félelem, a sötét oldal kapuja. Emlékezett vissza az ősi tanításokra. Így hát elővette a fénykardját és aktiválta a sárga energiapengét, meglódult a robogójával, vadul tüzet nyitott a katonákra, egyet-kettőt le is vágott menet közben a fénykardjával, a természetes környezetet felhasználva egyenesen az AT-ST "feje" felé ugrasztott a robogójával, az utolsó pillanatban egy hátraszaltóval leugrott, majd belevetette magát a csata sűrűjébe. A második AT-ST-t egy hatalmas fatörzzsel szúrta át, és irtózatos hatékonysággal kezdte el ritkítani a rohamosztagosokat. A harc közben egyre inkább elhatalmasodott rajta a harag. Gyűlölte a klónokat, miatta halt Lyn...

 

De amikor végre észhez tért, azon kapta magát, hogy már a visszavonuló katonákat aprítja. A társai is próbálják őt csitítani, végre eljut hozzá a hangjuk. Az egész csata mintha alig néhány pillanatig tartott volna. Az elméje egy távoli zugában mintha Exar Kun elégedett nevetését hallaná...

 

A többiek mindannyian ledöbbentek. A hosszas csendet Vess töri meg egy kacifántos hutt káromkodással. Rakhim elmagyarázza nekik, hogy a klón háborúk utolsó évében a Sirpar inváziójában vett részt, amikor kiadták a 66-os parancsot. Sikerült megszöknie a rá vadászó klónok elől, ám mielőtt még visszaért volna a Coruscantra, megkapta a módosított üzenetet, miszerint ne térjen vissza a Jedi Templomba. Így elbújt.

 

Vess hangot ad azon tervének, hogy ha ez az ifjú Jedi annyira fontos, akkor talán alkudozhatnának vele Vader nagyúrral, ám Rakhim felhívja rá a figyelmét, hogy mennyire ostoba, hiszen senki sem alkudozhat egy Sith nagyúrral. Vess erre csak értetlenül annyit felel: Mi az a Sith?

 

Kray azonban rávilágít arra, hogy neki már volt tapasztalata a Jedi lovagokkal, hiszen együtt harcolt egy mirialan Jedi mesterrel még a klón háborúkban a Kashyyykon. Rakhim megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Kray ismerte Luminara Undulit. A lényeg az, hogy több esélyük van, ha egy Jedi lovag harcol az oldalukon, mintha megpróbálnák kiadni. Rakhim pedig meghálálja az együtt működésüket, de egyúttal kijavítja őket, hogy sosem ütötték lovaggá, a tincset pedig csak azért vágta le, hogy ne ismerjék fel.

 

A szökevények elbújnak az erdőben, míg Kray felfedező körútra megy. Az út során kicsit elgondolkodott a történteken. Nagyon rég nem találkozott már Jedi lovaggal. Felelevenednek benne az emlékek a kashyyyki ütközetről, ahol a többi wookiee-val együtt védelmezte a hazáját a szeparatista droid hadseregekkel szemben. De ez még azelőtt volt, mielőtt csempésznek állt volna.

 

Mikor eléri a Massassi templomot felismeri, hogy a birodalmiak egy ideiglenes tábort alakítottak ki körülötte. AT-ST-k, rengeteg doboz és konténer, birodalmi katonák mindenütt. Forró lesz az út a leszállópályáig, gondolta, de még megcsinálható.

 

A fegyencek pedig megkezdik a tervüket. Aláaknázzák egy kisebb területet, jól megpakolva robbanóanyaggal, hogy nagy bumm legyen, ahogy Vess fogalmazott. Míg a többiek egy másik irányból közelítik meg a tábort, addig Kray magára vonja egy kisebb szakasz figyelmét, majd berobbantja a csapdát. Kray és Rakhim magára tereli a katonák figyelmét, míg a csapat másik fele megrohamozza a tábort. A dobozok között haladva próbálnak egyre közelebb érni. A csapatnak sikerül egyesülnie a tábor felénél, ám körülzárták őket a birodalmi csapatok. Szerencsére egész jó fedezékre leltek a szállítókonténerek és a doboz halmok között.

 

Rakhim beleveti magát az ütközet sűrűjébe, tudja, hogy minden erejére szüksége van, ha ezt túl akarják élni. Elég hatékony munkát végez és sikerül utat vágnia a többieknek, akik meglódulnak. Időközben épp a leszálláshoz készülődik egy Lambda-osztályú űrkomp, Vader nagyúrral a fedélzetén.

 

A harc közben azonban váratlan tragédia következik be. Rakhim figyelme megoszlott a közelgő Sith jelenlét miatt, ezért két sugárvető lövedék keresztül lövi a mellkasát. Lövedék, amelyet Zerk maga lőtt ki rájuk. Rakhim összeesik, az előnyük pedig szerte foszlani látszik. Traz vadul tüzet nyit a fegyőrre, akit többször el is talál. Bár összeesik, Vess egy "ezt kabd be" mondat kíséretében odahajít egy gránátot, amely pont a közelben lévő üzemanyagrekesznél ér földet és a pusztító lángvihar elnyeli Zerket.

 

Rouke a hátára kapja Rakhimot és fedezékbe vonulnak. A haldokló Jedi az utolsó pillanataiban megköszön mindent a társaiknak és arra kéri őket, hogy hagyják itt. Neki már úgy is mindegy és Vader érte jön. Már kezdetektől fogva ezt tervezte és így sokkal könnyebb lesz nekik elmenekülniük. Utolsó erejével Traz markába nyomja a fénykardját, majd elküldi őket. A többiek nehéz szívvel ugyan, de elindulnak.

 

A felszínre érkező Darth Vader egyenesen a prédája felé tart. Odaér a haldokló Rakhimhoz és csak mereven bámulja őt. Megfordul amikor látja, hogy a többi szökevény elkötötte a Lambdát és elmenekül a Yavin 4.-ről. És ez volt az utolsó kép, amit Rakhim evilági élete során látott, majd lehunyta a szemét és az ő élete véget ért. Vader parancsba adja hogy szedjenek össze mindent, már nincs miért itt maradniuk.

 

Elég durva sérülésekkel ugyan, de hőseinknek sikerül hiperűrsebességre kapcsolniuk. Több kisebb ugrást hajtanak végre, hogy ne tudják őket nyomon követni, közben okosan kiiktatják a birodalmi nyomkövetőt a hajójukban. Elutaznak a Nar Shaddaára, majd megsemmisítik a hajót, elvégre elég feltűnő lenne egy ilyen hajóval közlekedni. Kray javaslatára betérnek egy night clubba, amit nagyon jól ismer. (Ez a hely későbbiekben fontos lesz.) Amikor a bár tulajdonosa, Cha'ren, a feltűnően dekoratív chiss hölgy meglátja Krayt, szinte a nyakába ugrik. Kray pedig teljesíti az ígéretét miszerint "ha ezt túléljük mindenkit meghívok egy corelliai rumra." Ugyan nem tudja kifizetni, de Cha'ren örömében a ház számlájára írja a fogyasztásukat. Traz elmélyülten, ám kissé szomorúan tanulmányozza Rakhim hagyatékát, majd mindannyian koccintanak egyet a szökésük és persze hű társuk tiszteletére.

 

Eközben a Coruscanton a nemrégiben visszatért Vader nagyúr jelentést tesz Palpatine-nak a történtekről, a Császár pedig nagyon nem nézi ezt jó szemmel, akárcsak a jelenlévő Tarkin nagymoff. Szerintük ezek a szökevények túl sokat tudnak arról a titkos birodalmi projektről, ami az Artus Prime-on folyik. Egyszerűen nem hagyhatnak szemtanúkat semmi szín alatt, ezért körözést kell kiadni az egész Galaxisban és kettőzött figyelemmel kell kutatniuk az alábbi tetteseket, akiket sikerült azonosítani a Yavin 4.-en.

 

Kray Fellis

Született: Christophsis

Faj: Ember

Apja Neve: Ron Fellis

Anyja Neve: Amanda Fellis

Magasság: 1.82 Méter

Vád: Tiltott áruk csempészése számos bolygón, köztük a C-Foroon, Mon Gazza és a Kessel bolygókon.

Az Utolsó Ismert Tartózkodási Hely: Yavin 4.

 

Rolan

Született: Ismeretlen

Faj: Ember

Apja Neve: Ismeretlen

Anyja Neve: Ismeretlen

Magasság: 1.68 Méter

Vád: Tiltott áruk csempészése számos bolygón.

Az Utolsó Ismert Tartózkodási Hely: Yavin 4.

 

Vess

Született: Zygerria

Faj: Ember - Zygerriai Hibrid

Apja Neve: Ismeretlen

Anyja Neve: Ismeretlen

Magasság: 1.75 Méter

Vád: Egy Andooweeli robogós banda tagjaként számos dokumentált rablás és gyilkosság tapad a kezéhez, köztük egy birodalmi méltóság elleni merénylet is.

Az Utolsó Ismert Tartózkodási Hely: Yavin 4.

 

Traz

Született: Dantooine

Faj: Ember

Apja Neve: Ismeretlen

Anyja Neve: Ismeretlen

Magasság: 1.65 Méter

Vád: Számos birodalmi illetve civil jármű eltulajdonítása és azok illegális értékesítése. Társai (Egy selonian, egy chadra-fan és egy verpine elkövető) még mindig szökésben vannak.

Az Utolsó Ismert Tarózkodási Hely: Yavin 4.

 

Rouke

Született: Ismeretlen

Faj: Ember

Apja Neve: Ismeretlen

Anyja Neve: Ismeretlen

Magasság: 2.18 Méter

Vád: Egy bűnügyi szervezet pribékjeként számos kínzás és gyilkosság kötődik a nevéhez.

Az Utolsó Ismert Tartózkodási Hely: Yavin 4.

 

Rakhim (Elhunyt)

Született: Haruun Kal

Faj: Korun

Apja Neve: Ismeretlen

Anyja Neve: Ismeretlen

Magasság: 1.80 Méter

Vád: A Jedi Rend tagjaként a Galaktikus Birodalom ellen elkövetett hazaárulás és puccskísérlet.

Az Utolsó Ismert Tartózkodási Hely: Yavin 4.

 

 

Hát, ennyi lenne. >.< Kíváncsi lennék a véleményetekre. Mielőtt még elkezdeném a folytatás történetét megírni, előbb majd két másik, ám ehhez a történethez szorosan kötődő történettel kezdeném. Az egyik Kray Fellis múltjáról szól...

 

 

...Születéséről a Christophsison, a fiatal éveiről a Coruscanton, a trandoshan űrkalóz támadásról a Kashyyyk felett, a lezuhanásáról az Árnyföldre, aztán az életéről Kashyyykon, a Hrrtayyk ceremóniáról, megismerkedését egy lánnyal egy kashyyyki űrkikötő étteremjében, a hajója megszerzését, a Kashyyyk ostromát és a csempésszé válását.

 

Illetve a másik pedig Rakhim múltját eleveníti fel, amely egészen a klón háborúk egyik utolsó ütközetére kanyarodik vissza. És szinte mindenre választ kapunk az ő karakterét illetően.

Szerkesztve: 2011. November 13. - KisKósa

[KisKósa]

Hála a The Clone Warsnak az egyik karakterem zygerriai származását természetesen át kell írnom és ne is vegyétek figyelembe. Egy egyszerű, vöröshajú ember mostantól. >.<

[Ben]

Ennyire szexuális témájú írásokat itt nem látunk szívesen. Javaslom, hogy küldd el egyenesen KisKósának.

Szerkesztve: 2011. December 12. - Ody Mandrell

[Ben]

Bocs, Kiskósának semmi köze ehhez, hülye vagyok...

Werebazs írta, hogy a hülyeségek helyett írjak mondjuk fanficet.... hát írtam egyet. Tudom milyen a témája, de direkt próbáltam "szépen fogalmazni". Na nem baj. Írni se fogok többet

[Ody Mandrell]

Bocs, Kiskósának semmi köze ehhez, hülye vagyok...

Werebazs írta, hogy a hülyeségek helyett írjak mondjuk fanficet.... hát írtam egyet. Tudom milyen a témája, de direkt próbáltam "szépen fogalmazni". Na nem baj. Írni se fogok többet

Írj csak ne ilyeneket. Biztos tudod mellőzni a szélsőségeket. Werebazs -nak egyébként elküldhetnéd, hátha bejön neki.

[KisKósa]

Ha már ennyire belekeveredtem, akkor urambocsá küldjétek el nekem is. Had tudjam meg, miért kellett puffognom itt fél éjszaka.

[Ben]

Na jó, megkapod te is meg Darth Sky is, de csak mert tudom, amit tudok.

[Werebazs]

Bocs, Kiskósának semmi köze ehhez, hülye vagyok...

Werebazs írta, hogy a hülyeségek helyett írjak mondjuk fanficet.... hát írtam egyet. Tudom milyen a témája, de direkt próbáltam "szépen fogalmazni". Na nem baj. Írni se fogok többet

 

Igen, én mondtam, hogy próbálj fanart-ot készíteni, de azt is hozzátettem, hogy ne hentai-it. Az hittem világos, hogy a szexuális témájú fanfic-eket is beleértettem ebbe...

 

De ha már engem neveztél meg, mint felbujtót, tényleg átküldhetnéd nekem is

 

Írj csak ne ilyeneket. Biztos tudod mellőzni a szélsőségeket. Werebazs -nak egyébként elküldhetnéd, hátha bejön neki.

 

Az attól függ, mennyire szexuális. Ha csak lemon, akkor lehet, hogy tetszeni fog, de ha keményebb, akkor nem vagyok benne biztos.

Szerkesztve: 2011. December 13. - Werebazs

[KisKósa]

Az attól függ, mennyire szexuális. Ha csak lemon, akkor lehet, hogy tetszeni fog, de ha keményebb, akkor nem vagyok benne biztos.

Keményebb, ebben biztos lehetsz. Komplett pornófilm készülhetne belőle.

[Ben]

Igen, én mondtam, hogy próbálj fanart-ot készíteni, de azt is hozzátettem, hogy ne hentai-it. Az hittem világos, hogy a szexuális témájú fanfic-eket is beleértettem ebbe...

 

De ha már engem neveztél meg, mint felbujtót, tényleg átküldhetnéd nekem is

 

 

 

Az attól függ, mennyire szexuális. Ha csak lemon, akkor lehet, hogy tetszeni fog, de ha keményebb, akkor nem vagyok benne biztos.

Aha, még a végén kiderül, hogy nem csak én vagyok itt olyan perverz, viszont az egyedüli, aki nyíltan fel meri vállalni.

[KisKósa]

Aha, még a végén kiderül, hogy nem csak én vagyok itt olyan perverz, viszont az egyedüli, aki nyíltan fel meri vállalni.

Perverznek lenni egy dolog, mások orra alá dörgölni más tészta...