Sport

[Wilde]

Megérte költeni a milliókat a magyar labdarúgásra. Az augusztust se érik meg a csapataink. Hogy is mondták, kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci... vagy mégse!

[Ody Mandrell]

a magyar labdarúgásra.

Olyan nem létezik már nagyon-nagyon régóta.

[Darth Krande]

Balaton átúszva idén is.

Jó volt, jó idő volt, a hullámzás nekem (szerintem) segített. Jó gyors volt a regisztráció (húsz perc alatt jutottam el a vasúttól a csomagleadásig) kellemes volt a víz, túloldalt vártak a Pek-Snack sátrai

Szóval, aki kihagyta, az jövőre vágjon neki!

2:11:49 - tudom, nyamvadt 11 másodpercet még igazán összeszedhettem volna......

Szerkesztve: 2013. Július 21. - Darth Krande

[JakeSully]

Gratulálok, szép teljesítmény volt

[Nute Gunray]

Gratulálok, én is évek óta tervezem, de valahogy soha nem jut rá idő.

[Wilde]

Gratulálok! Egyszer kipróbálnám én is milyen egy ilyet leúszni. Nem annyira a táv miatt, mert azt lazán megtenném, kiskoromban még versenyszerűen is úsztam... viszont nyílt vízen nagyon más lenne, mint medencében, ezért vagyok rá kíváncsi.

[Darth Krande]

Köszi mindenkinek! Érdemes egyszer átúszni, pont a nyílt víz miatt.

[JakeSully]

Kiesett az összes magyar focicsapat a nemzetközi kupából..

Nem néztem a meccset, de olvasom, hogy a Debrecen is gyalázatosan játszott. Pedig bíztam bennük...

 

Majd jövőre.. Ezt hallom már , mióta megszülettem.

Szerkesztve: 2013. Július 25. - JakeSully

[Donát]

Nem hiszem, hacsak nem 4 év körül mozogsz.

 

2009-ben a Loki a BL-be, egy évre rá az EL-be, tavaly pedig a Videoton jutott az Európa Liga csoportkörébe, ez azért elég jó, ahhoz képest hogy 1995 és 2009 között egyik csapatunk sem nagyon érte meg egyetlen kupasorozatban sem mondjuk a novembert vagy a decembert (kivétel volt a 2003-as és a 2004-es év). Vagy te a végső győzelemre vársz? Mert akkor el kell, hogy keserítselek: az jövőre sem lesz meg...

[Ody Mandrell]

Ez ok Donát, de olyan emberemlékezet óta nem volt, hogy az első körben minden csapatunk kiessen. Sz*r a magyar futball.

[Donát]

Valóban, idén gyenge volt a felhozatal. De az elmúlt évek őszi menetelései engem kárpótolnak ezért.

[Nute Gunray]

Katasztrófa volt, mindegyik csapat megérdemelte a kiesést. Egyébként én Donáttal értek egyet, az elmúlt évek a nemzetközi szereplés tekintetében jól sikerültek (a csoportkörbe való jutásnál többről nem érdemes álmodozni).

Szerkesztve: 2013. Július 25. - Nute Gunray

[Wilde]

Szerintem igaza van Donátnak, de azt azért hozzátenném, hogy ez a csúf igazság, szóval szomorú, de tényleg már ennek is örülni kell. Személyes véleményem, hogy a magyar foci nem annyira értékelhetetlen, mint amennyire nevetség tárgyát képezi nálunk. A legnagyobb baj, hogy rosszul pozicionáljuk be magunkat, el kell fogadni, hogy már régen kikerültünk a világfutball vérkeringéséből és egyhamar nem is fogunk oda visszakerülni. Sajnos az nem csak a sportra igaz, hanem úgy az egész országra, hogy sokkal előrébb helyezzük magunkat a táplálékláncban, mint ahol a helyünk lenne. Ezt persze lehet nyugodtan csinálni, csak utána általában mindig nagyot koppanunk, mint az elmúlt évekbe, évtizedekbe jó párszor. Bejutni egy nemzetközi kupába, már önmagában a maximum, amit el lehet várni, ha még ott el tudunk valamit érni, az már mind plusz. Ennek már örülni kell, más kérdés, hogy ez elég szomorú, a múltunkat, vagy a minket körülvevő országok nagy részét elnézve... Az más kérdés, hogy szerintem irracionális ennyi pénzt beleölni, mint amit eddig megtettek, mert egyrészt eléggé koncepciótlanul viszik végig ezt a tervet (így ki tudtak volna kapni a 18-19 éves magyar fiatalok is, de ők félpénzért is megcsinálták volna ugyanezt, mint ezek a légiósok!), másrészt pedig szerintem sok sportvezetőnek az a kényszerképzete, hogy ezzel az új rendszerrel (aminek megjegyzem még nagyon az alapjainál járunk!) majd hirtelen itt megjön a Kánaán. Nagyon hosszú munka lesz mire eljutunk egyáltalán oda, ahol 30 éve tartottunk és úgy gondolom, hogy ezzel a koncepcióval az a maximum. Munkás, hajtós, szervezett csapatokat lehet nevelni az akadémiai képzéssel, amik odaérhetnek Európa középmezőnyébe, de van egy olyan komponens, amit se pénzen nem lehet megvenni, se tanítani nem lehet... az pedig a tehetség(!) és én megmondom őszintén, hogy Détári ("fröccsös Döme") Lajos óta igazán nagy tehetsége nem volt a magyar labdarúgásnak (bár rá is csak játékosként gondolhatunk, mert edzőként kritikán aluli... Dzsudzsákot, Gerát stb. nem sorolnám ebbe a kategóriába, jó játékosok, meg is látszik hol játsszanak, de világviszonylatba vett klasszisnak egyiküket sem lehetne nevezni! ).

[pb69]

Nem akarok nagyon belefolyni a témába, de a sport és a futball terén is ugyanaz a "betegség" gyötör minket, ami az élet minden más területén is. Az, amiről Wilde is írt, miszerint képtelenek vagyunk reálisan látni a helyünket a világban. Olyan erős a nemzeti öntudatunk, hogy nemcsak önállóan és mindentől/mindenkitől függetlenül akarunk létezni, de diktálni is akarunk, utat mutatni és mindenki mást kiokosítani, mert mi jobban tudjuk. Szembeszállunk mindenkivel és a magunk útját akarjuk járni, márpedig széllel szemben ugye nem sűrűn célszerű...

 

Nézzük ezt a foci terén.

Egykor nagyok voltunk, nagyon nagyok. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor mi voltunk a "legjobbak", akkor sem nyertünk pl. VB-t. A legendás Aranycsapat is ezüstérmes lett. Ez már önmagában is igencsak kellemetlen, mert egy olyan korszakot tulajdonítunk teljesen magunknak, amiben nem nyertük meg a legrangosabb tornát. Azért az olimpia meg Európa Liga (vagy minek hívták akkor) korántsem volt akkora siker, mint lett volna egy VB cím. Ehhez képest mindenhol büszkén verjük a mellünket, hogy akkor mi voltunk messze a legjobbak, csak összefogott ellenünk az egész világ és a természet erői (és az UFO-k) és emiatt megbuktattak minket.

Később többször előkerült ugyanez az arrogáns sportszerűtlen hozzáállás. Mindig mi voltunk a legjobbak, csak mindig közbejött vmi, mindig találtunk hülyébbnél hülyébb kifogásokat, amik miatt elbuktunk. Képtelenek voltunk vállalni a saját felelősségünket és hibáinkat. Nem vontuk le a szükséges konzekvenciákat.

Faterom mesélte, hogy mennyire mélyen lenéztük pl. a németeket, szovjeteket vagy hollandokat annak idején, hogy ők nem tudnak focizni, csak futni és mindig szerencséjük volt. Meg nekik volt pénzük és megvettek maguknak mindent. Azért kissé röhejes, hogy azokon a németeken köszörültük a nyelvünket, akik megvertek minket az ominózus VB döntőn és lénygében sikeresebbnek tekinthetők. El se akartam hinni ezt, amíg nem kezdtem el olvasgatni a sportsajtót. 1938, 1954, 1986... Minden évre tucatnyi szánalmas kifogás jutott, önkritika viszont soha.

Idővel az esélyesekből átkerültünk a futottak még kategóriába, aztán már azért kellett hálát rebegnünk, hogy kijutunk vhova. Lassan 30 éve pedig annak kell örülni, hogy egy selejtezőcsoportban csak 2 hellyel maradunk le a kijutástól. Hasonló folyamat figyelhető meg a klubcsapatoknál is. Mindezek ellenére még mindig futballnemzetként tartjuk magunkat számon és mi saját utakat akarunk járni. És itt kanyarodunk vissza az első bekezdéshez.

Sokkal sikeresebb focinemzetek még a sikereik idején kezdték átszervezni a dolgaikat és tudatosan futballakadémiákat létesíteni. Akkor mi csak szántuk őket és röhögtünk, hogy nekünk bezzeg a grundokról jönnek az ösztönös tehetségek, nem kell ilyen bohócokat tenyésztenünk. Csak egyszer kiapadtak a grundok és utána 20 évig hallgattam a nagy "szakértőket", hogy ezen múlik minden, hogy manapság nincsenek grundok. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy mi is hajlandóak legyünk beszállni a mainstream-be és félretegyük a nemzeti öntudatunkat. Valójában EZ volt az, amibe belebuktunk, mert addigra már bőven késő lett.

Az pedig még most sem jutott el a vezetők apró agyába, hogy kb. az összes állami és önkormányzati pénzt ki kéne vonni a fociból, mert máshol ez már önálló gazdasági intézményként működik. Nálunk szinte egyetlen csapat sincs, amely nem a közös kasszán élősködik, de nekünk kell 16 csapatos bajnokság meg hasonlók.

 

Az pedig már önámítás, hogy könyveljük el nagy sikerként ha egy-egy csapatunk bejut mondjuk egy EL csoportkörbe. Miért? Azért, mert csak körül kell nézni. Fehérorosz, szlovén, szlovák, ciprusi, stb. csapatok rendszeres résztvevői a BL-nek és EL-nek. Elment mellettünk az egész világ, fociban is, ahogy minden más tekintetben is. Márpedig én azt mondom, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha ez a természetes, hogy minden csapatunk már ennyire az elején kiesik mindenféle jöttment nevesincsek ellen, akkor át kell szerveznünk az egészet, mert ennek így semmi értelme.

Most arról nem is beszélve, hogy a fostalicska focicsapataink jórészt közpénzből új stadionokat kapnak, míg pl. egy váci kézilabda csapatnak nincs pénze elutazni a nemzetközi meccseikre, vagy a kézi válogatottunk fűtetlen csarnokban készült VB-re. Úgy, hogy egy kézi meccsre több szurkoló jár, mint a focira. A kézilabda pedig csak egyetlen példa a sok közül. Amíg a múltunk miatt kényszeresen ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, addig ezzel másban feláldozzuk a jelenünket, ami tönkreteszi ezeknek a jövőjét is.

[Nute Gunray]

A finoman szólva sem helyénvaló értekezésedet a magyarságról inkább nem kommentálnám, örülök, hogy te tudod az okát és megoldását az ország elmúlt évtizedeinek összes problémájára.

 

Nem a szaksajtó véleményéből kell leszűrni, hogy ki hogyan állt hozzá a korábbi évek, évtizedek vereségeihez. Ferguson is a fűre fogta anno a ZTE elleni vereséget, és nem arra, hogy szar volt a csapat. Persze az a te szemedben már biztos nem gáz, hiszen szegény angol focisták nem szokhattak hozzá eme lepratelep és "erős nemzeti öntudattal" bíró ország áldatlan viszonyaihoz. Az Aranycsapat korának legnagyobb csapata volt, ennek megkérdőjelezése hozzá nemértéstől tanúskodik. Igen, 1954-ben kikaptunk, de én soha nem hallottam azt, hogy ezt másra fogtuk volna (sajnos a fiúk 2-0-nál kiengedtek). Persze a holland játékvezető egyes ítéletei megkérdőjelezhetőek voltak (a 3. gólunkat nem adta meg a meccs végén) és korábban, még a csoportkörben, az igen durván játszó (ez tény) NSZK-s védő Liebrichnek is sikerült végre-valahára harmadik próbálkozásra úgy lerúgni Puskást, hogy a vb nagy részét kihagyja... De hát mi vagyunk az ostobák és "széllel szemben járók", hogy nem hódoltunk be a nagyok előtt.

 

1986-nál soha semmilyen kifogás nem jött a nézők részéről azóta sem. Mindenki tudja, hogy az hatalmas pofáraesés volt és 6-0-t nem lehet megmagyarázni még a forró mexikói időjárással sem.

 

"Elment mellettünk az egész világ, fociban is, ahogy minden más tekintetben is." Na ne viccelj.

Szerkesztve: 2013. Július 26. - Nute Gunray

[kudar]

A finoman szólva sem helyénvaló értekezésedet a magyarságról inkább nem kommentálnám, örülök, hogy te tudod az okát és megoldását az ország elmúlt évtizedeinek összes problémájára.

 

"Elment mellettünk az egész világ, fociban is, ahogy minden más tekintetben is." Na ne viccelj.

Én egyetértek pb69-el. A fociról nem tudok sokat, magyarról még kevesebbet, most inkább az másik oldalt írta, hogy azzal értek egyet, a magyar mentalitásról, de azért azt tudom a magyar fociról, hogy sz-r. És akkor sem lesz jobb ha milliárdokat pumpálunk bele...vagyis...még többet.

[pb69]

A finoman szólva sem helyénvaló értekezésedet a magyarságról inkább nem kommentálnám, örülök, hogy te tudod az okát és megoldását az ország elmúlt évtizedeinek összes problémájára.

Pedig őszintén mondom, hogy kíváncsi lennék a véleményedre, mert én a tapasztalataim (bár tény, hogy nincs azért még olyan rengeteg) alapján helyénvalónak tartom az értekezést és fenntartom, amit mondtam. Természetesen ez az egész magyarság kérdéskörnek csak egy aspektusa, nem pedig átfogó kép. Sok más dolog van, részben kifejezetten pozitív értékekkel.

Azt pedig sehol nem állítottam, hogy tudnám a megoldást bmire is, csupán a nemzetünk jelenleg nem túl fényes helyzetének egy konkrét okát próbáltam megragadni.

Ha gondolod, szívesen folytathatjuk az értekezést, de másik topik-ban, mert itt off.

 

Nem a szaksajtó véleményéből kell leszűrni, hogy ki hogyan állt hozzá a korábbi évek, évtizedek vereségeihez. Ferguson is a fűre fogta anno a ZTE elleni vereséget, és nem arra, hogy szar volt a csapat.

Ez igaz. Mennyi is lett a visszavágó? Ha jól rémlik, akkor 5-0. Tehát a MU és SAF nemcsak a kifogásokkal hozakodott elő és a későbbi eredmények és teljesítmény is alátámasztani látszanak azt, hogy a MU volt a jobb csapat. Ettől persze még igazad van abban, hogy szánalmas dolog volt a gyepre fogniuk a vereséget, de csattanósabb választ kaptunk sajnos a visszavágón.

A példa egyébként nem túl jó, mert ott mindenki tudta, hogy a MU messze jobb csapat a ZTE-nél és csak iszonyatos mázlival tudtuk legyőzni őket egy olyan meccsen, amit nem igazán vettek komolyan. A párharc végkimenetele szempontjából nem is történt semmi meglepetés. Az megint más kérdés, hogy jelenleg olyan stádiumban van a focink, hogy egy ilyen meccsre tudunk szinte legnagyobb büszkeséggel visszaemlékezni. Ami ugyan valóban egy gyönyörű csoda volt, de végtére is a jelentősége semmi. Nekem pl. a svédek legyőzése a legutóbbi selejtezőn sokkal többet jelent.

 

Az Aranycsapat korának legnagyobb csapata volt, ennek megkérdőjelezése hozzá nemértéstől tanúskodik.

Ezt el is ismeri világszerte mindenki. Csak épp nekünk nem elég az, hogy mindenhol a világon tudják ezt és tisztelnek minket, nekünk mindig újra kell iterálni és döngetni vele a mellkasunk. Ez ami elég szomorú, pláne annak tükrében, hogy azóta SEMMIT nem tudtunk felmutatni, míg más nemzetek halomra nyerték magukat. Ennek ellenére még mindig mi tartjuk magunkat a futball egyik legnagyobb nemzetének.

Attól pedig, hogy a legnagyobb csapat volt, még nem változik az a tény, hogy nem nyertük meg a legértékesebb trófeát. Se akkor, se előtte, se utána. Mi hogyan vélekednénk egy olyan nemzetről, amely Aranycsapata is "csak" ezüstérmes lett? Aztán mindig mindenhol mások pofájához verné ezt, hogy márpedig mindenki csak vicc volt hozzájuk képest. Sajnos van 1-2 tippem, ismerve az éles nyelveket...

 

Igen, 1954-ben kikaptunk, de én soha nem hallottam azt, hogy ezt másra fogtuk volna (sajnos a fiúk 2-0-nál kiengedtek). Persze a holland játékvezető egyes ítéletei megkérdőjelezhetőek voltak (a 3. gólunkat nem adta meg a meccs végén) és korábban, még a csoportkörben, az igen durván játszó (ez tény) NSZK-s védő Liebrichnek is sikerült végre-valahára harmadik próbálkozásra úgy lerúgni Puskást, hogy a vb nagy részét kihagyja... De hát mi vagyunk az ostobák és "széllel szemben járók", hogy nem hódoltunk be a nagyok előtt.

1986-nál soha semmilyen kifogás nem jött a nézők részéről azóta sem. Mindenki tudja, hogy az hatalmas pofáraesés volt és 6-0-t nem lehet megmagyarázni még a forró mexikói időjárással sem.

Sajnos most én vagyok kénytelen azt mondani, hogy ezek a jól informáltság hiányára utalnak.

Az 1938-as VB-t most nemrég kezdték el keményen Mussolini-re fogni, nevezetesen, hogy le kellett feküdnünk, ill. megvették a csapatot.

Az 54-es VB döntőn nemcsak a bíró merült fel, de az időjárás és a sportszerek minősége is. A szakíróink és szurkolóink döntő többsége azt vallja, hogy az a VB csak az esőn és a rosszabb minőségű stoplis cipőinken múlott, amúgy semmi esélye nem lett volna a németeknek. Továbbá ott is felmerült a német lobbi ereje, mint összeesküvés.

1986 volt mindennek a csúcsa. Ott a bírók és az időjárás mellett le kellett feküdnünk a szovjeteknek, ill. a játékosaink túl sok tésztát ettek, amitől képtelenek voltak rendesen mozogni. És ez nem vicc, nézz utána nyugodtan.

Tudom, hogy ezen dolgok egy része igaz lehet, de akkor is van két dolog, ami nem hagy nyugodni. Egyrészt ha 1-2 dolgot veszünk elő kifogásnak, akkor talán hajlandó vagyok hitelesnek elfogadni. Csak amikor már raklapszámra lehet sorolni a tőlünk független tényezőket, amik összefogtak ellenünk, akkor az egész sztori megkérdőjeleződik számomra. Másrészt pedig soha nem merült fel a saját magunk felelőssége. Az, hogy mi is elronthattunk vmit és változtatni kéne. Hogy lenne még mit tanulni, lehetne alázatosabban is hozzáállni és levonni a konzekvenciákat. Ez a legnagyobb különbség. Mások is sokszor rákenik a bukásukat másra, mert képtelenek tisztességesen veszíteni, ez emberi gyengeség. Csak ők emellett a háttérben kielemzik a hibáikat és javítják őket, mert van önkritikájuk is. Legközelebb pedig már nem lesz szükségük röhejes kifogásokra, mert már nyerni fognak.

Mi soha nem nyertünk utána semmit és folyamatosan visszafelé csúszunk. De biztos csak a véletlenek összjátékának műve ez.

 

"Elment mellettünk az egész világ, fociban is, ahogy minden más tekintetben is." Na ne viccelj.

Ha nem látod hol tartunk jelenleg (akár fociban, akár gazdaságilag, stb.), akkor az szomorú. Mi voltunk a legvidámabb barakk, a keleti blokk országai minket irigyeltek. Nézzünk körül most mi a helyzet! Olyan országok járnak előttünk a világban, akik 25-30 éve még epekedve bámultak ránk. Elég csak a közvetlen szomszédságunkból kiindulni. Anno max. az osztrákok voltak előrébb, most pedig gyakorlatilag mindenki. Korábban más országokból jártak ide, most innen akarnak elmenni rengetegen. Anno Romániából vágytak át ide és rengeteg elszakadt magyar is vissza akart jönni. Manapság megtehetnék, de inkább maradnak ott.

Nem kívánok politizálni és okokat boncolgatni, de a tények ettől tények maradnak.

Fociban ugyanez a helyzet. Ha szerinted természetes az, hogy fehérorosz, ciprusi, albán, szlovén, szlovák, bolgár, stb. csapatok lazán verik a magyar csapatokat, akkor nagyon meg vagyok lepve. 95-ben a Fradi BL csoportkörben volt és nemcsak pofozózsáknak. Pedig akkor már bőven hanyatlott a focink. Ma meg szerinted vicc az, hogy mindenki elment mellettünk, közben csak rá kell nézni az eredményekre.

[Nute Gunray]

A politizálós részre nem reagálok, mert ezen a fórumon ez a témakör tilos.

 

Igen a visszavágó 5-0 lett. Én egy percig sem mondtam, hogy most nem érdemeltük meg a kiesést (dehogynem, mert borzalmasan játszottunk). Ugyanúgy ahogy 1986-ban is, hiszen 6-0-t nem lehet csak úgy megmagyarázni holmi tésztával meg, hogy a tűző napon edzettek a fiúk. A szurkolók nagy része soha nem fogta a körülményekre a mexikói gyalázatot (egyébként pl. Kanadát akkor megvertük, Fro. szintén legyőzött minket, ma már örülnénk egy világbajnoki 3. helyezettnek csoporton belül...)

 

Az elmúlt években volt pár nagyobb siker, a svédek, németek és olaszok legyőzése 1-1 alkalommal, sajnos most ezzel kell beérni. A béka segge alatt vagyunk, ezt egy percig sem tagadtam, de az, hogy az egész világ jobb nálunk ("elhúzott mellettünk"), enyhén túlzás. A k-európai térség sajnos igen, és ezt az MLSZ és a fő megmondók részéről nem lehet már megmagyarázni azzal, hogy kis ország vagyunk (a Felvidéken feleannyi ember él, mégis kijutottak 3 éve, és tavaly sem hiányzott sok ehhez). De hidd el, a szurkolók nagy része nem keres kifogásokat, elismeri, hogy gáz, amit itt magyar foci ürügyén folyik (vagy pedig eltérő a tapasztalatunk, előfordulhat).

 

Nem nyertük meg a vb-t, kétségtelen, de az Aranycsapat nem véletlenül lett olimpiai bajnok többször is. Ami persze az előbbihez képest súlytalan, de ha valamikor minden ellenünk jött össze, akkor az az 1954-es döntő volt. Ettől függetlenül persze a mi sarunk, hogy kikaptunk, de ma már ezt az ezüstöt is egyértelműen sikerként lehet elkönyvelni, ahogy az 1938-ast is (a Mussolini-elméletet én is hallottam). A hollandok sokkal nagyobb eredményekkel büszkélkedhetnek, de vb-t még ők sem nyertek (3-szor lettek másodikok). És hogy miért vagyunk büszkék az Aranycsapatra? Kimondtad a lényeget, miszerint azóta nem sikerült még csak a közelébe sem jutni ehhez a sikerhez. Nyilván a legnagyobb eredményt emlegeti minden náció. (a történelmi múltba révedés hasonló okból fakad, ráadásul semmi jele nincs, hogy jobbra fordul minden, na de erről itt akkor ennyit).

 

Nem tudom, mi a megoldás, mert én nem tartozom a 10 millió fociszakértő közé (ez sem magyar specialitás csak, jegyzem meg, minden nemzet minden szurkolója jobban tud mindent, mint az aktuális edzők), de az semmiképp sem, hogy akkor tiltsuk be a focit. A költségvetés elosztásán már el lehet gondolkozni. Támogatni a kézilabdát, vízilabdát, kajakot, úszást, vívást, tehát a (viszonylag) jól menő sportokat), de azt a tényt nem lehet megmásítani, hogy még mindig a foci a legnépszerűbb sportág az országban.

[pb69]

A politizálós részre nem reagálok, mert ezen a fórumon ez a témakör tilos.

Attól függ mit tekintünk politikának. Én sem politizáltam, legalábbis a szó klasszikus értelmében nem, ahogyan továbbra is kerülni szeretném ezt. Ettől még a magyarságról vagy nemzetünkről szerintem (persze kulturált módon) lehet értekezni, csak nem ebben a topik-ban.

 

A béka segge alatt vagyunk, ezt egy percig sem tagadtam, de az, hogy az egész világ jobb nálunk ("elhúzott mellettünk"), enyhén túlzás. A k-európai térség sajnos igen, és ezt az MLSZ és a fő megmondók részéről nem lehet már megmagyarázni azzal, hogy kis ország vagyunk (a Felvidéken feleannyi ember él, mégis kijutottak 3 éve, és tavaly sem hiányzott sok ehhez). De hidd el, a szurkolók nagy része nem keres kifogásokat, elismeri, hogy gáz, amit itt magyar foci ürügyén folyik (vagy pedig eltérő a tapasztalatunk, előfordulhat).

Ja értem már. Igen, elnézést kérek, mert valóban túloztam azzal, hogy az egész világ. Ilyen szempontból jogos a kritika. Mentségemre szóljon, hogy Európa közepén inkább az európai viszonylatot tartom természetes összehasonlítási alapnak. Tény, hogy mondjuk Afrika belsőbb részein vagy Ázsia bizonyos helyein vannak lényegesen rosszabb helyzetben (bmilyen szempontot nézve) lévő államok is. Csak már önmagában az, hogy ilyenekhez kell mérni magunkat, hogy "győztesen" kerüljünk ki az összevetésből...belegondolni is szörnyű.

Nem véletlenül hoztam fel azon országok csapatait. Az országunk általános helyzetétől függetlenül reális elvárás lenne, hogy legalább ott tartsunk, ahol ők. A kiindulási állapotot figyelembe véve pedig sokkal előrébb kéne tartanunk. De az általad is írtak alapján, úgy tűnik, ebben egyetértünk.

Nem is a feltétlen a szurkolók hozzáállásával van a gond, mint inkább a szaksajtóéval és az illetékes vezető pozícióban fészkelőkkel. De azért sokszor hallottam szurkolóktól olyan megállapításokat, miszerint a kritizálók nem is igazi magyarok és nem lenne helyük a nemzetben.

 

Nem nyertük meg a vb-t, kétségtelen, de az Aranycsapat nem véletlenül lett olimpiai bajnok többször is. És hogy miért vagyunk büszkék az Aranycsapatra? Kimondtad a lényeget, miszerint azóta nem sikerült még csak a közelébe sem jutni ehhez a sikerhez. Nyilván a legnagyobb eredményt emlegeti minden náció.

Félreértettél. Nem az a baj, hogy büszkék vagyunk az Aranycsapatra. A baj az, hogy megkérdőjelezhetetlenül a világ akkori legjobbjainak tartjuk őket, sőt a világ valaha létező egyik legnagyobb csapatának. Emellett pedig a többieket lenéztük és gúnyolódtunk rajtuk. Mert ha tetszik, ha nem, pl. a németekre aggasztott jelzők és vélemények elég gúnyos hangvételűek voltak.

Tisztában vagyok vele, hogy világszerte tartják az Aranycsapatot korszakosnak, az "elbukottak" közül meg messze a legjobbnak ítélik. Tudom, hogy pl. a spanyol foci bizonyos alapjait magyarok tették le. Csak más az, ha más dicsőít minket és megint más az öntömjénezés. Erre írtam, hogy sajnos nekünk többnyire nem elég az elismerés és tisztelet.

Fiatalabb koromban semmi mást nem hallottam/olvastam a médiában, csakis az Aranycsapattal, ill. a grundkorszakkal való nosztalgiázást és a régi időkön való lovaglást. Nagyon fontosak a hagyományok és az elődök, a régi szép emlékek, de nem lehet ezek miatt feláldozni a jelent és jövőt. Nagyon élvezzük, sőt elvárjuk, hogy Puskásról és társairól áradozzon minden külföldi szakmai arc, ha magyart lát. Közben eszünkbe se jut, hogy nekünk miért nem kell mondjuk az 54-es német játékosokat emlegetni vagy a régi nagy brazilokat. Azért, mert náluk vannak újabbak, akiktől zeng a média, nálunk meg nincsenek.

Márpedig mindennek oka van. A szerencsésen összeért nagy generációk egyszer kifújnak és nem lesznek követőik. Ösztönös zsenik nem esnek ki minden bokorból és az előkerülésükhöz szükséges háttér nehezen elemezhető. Sokszor pont olyan negatív dolgok kellenek hozzá, amelyet a világ fejlődése kiiktatni kíván. Jó példa erre Brazília és a rongylabdás fiatalok esete. Nem is igazán tudjuk miért szűntek meg a grundok és az onnan áradó tehetségek, de ezzel el lettünk vágva, mert nem fektettük időben stabil alapokra a jövőt. Ehhez képest egy kiforrott akadémiai tehetséggondozó rendszer szinte soha nem apad ki. Ott is lehetnek persze szerencsésebb korosztályok, de nagy átlagban nem fognak varázsütésre eltűnni a tehetségek. Ott szakmai háttér van, megalapozottság, amiben mindig lehet bízni.

 

Nem tudom, mi a megoldás, mert én nem tartozom a 10 millió fociszakértő közé (ez sem magyar specialitás csak, jegyzem meg, minden nemzet minden szurkolója jobban tud mindent, mint az aktuális edzők), de az semmiképp sem, hogy akkor tiltsuk be a focit. A költségvetés elosztásán már el lehet gondolkozni. Támogatni a kézilabdát, vízilabdát, kajakot, úszást, vívást, tehát a (viszonylag) jól menő sportokat), de azt a tényt nem lehet megmásítani, hogy még mindig a foci a legnépszerűbb sportág az országban.

Azt én sem tudom mi a megoldás. Azt viszont vallom, hogy nem szabad erőltetni, ami nem megy. Pláne ilyen általános helyzetben. A kedvenc sportom a foci, de képtelen vagyok NB1-es meccseket nézni. De be kell valljam, hogy a válogatott se tud igazán lázba hozni. Egyszerűen annyira kilátástalan a játék és az esélyeink, hogy nem tud igazán megdobbanni a szívem. Kicsit olyan érzésem van, mint az olimpián az angolai úszónál, aki majdnem belefulladt a vízbe. Biztos nagyon szorítottak neki otthonról, de mennyire lehet komolyabb érzelmeket fűzni ilyen esetekben a delikvenshez...

Ehhez képest pl. kézilabdában, vízilabdában érzem azt a feszültséget és érzelmi töltetet, amit lehet. Ott teljesen másképp hangzik a Himnusz és teljesen más érzés fog el a meccs közben is. Aztán egy-egy nagy (és nemzetközileg is nagy) sikernél rengetegszer jut eszembe az, hogy ezek a lányok/fiúk érdemelnének meg sokkal többet, tőlük nem sajnálnék semmit, mert egy egész nemzetnek adnak tartást, reményt és szereznek örömet. Egy-egy kudarc után pedig sokszor érzem azt, hogy azt a keveset, ami a sikerhez hiányzott, talán a hátországból kellett volna megadni nekik.

Én nem azt mondom, hogy tiltsuk be a focit. Én azt mondom, hogy ne támogassuk államilag és egyéb közpénzből. És nem is azért, mert fos, hanem azért, mert a világban már nem ez a sikeres modell. A futball már minden normális helyen önálló gazdálkodási tevékenység, ami üzletszerűen működik. Persze vannak kivételek, mint részben a Real Madrid, de nem ez a jellemző. Vagy tudatos gazdasági vezetés kell (lásd pl. Németország), vagy vmi (tipikusan külföldi mágnás) szponzor (lásd pl. Anglia). Ha egy csapat képtelen önállóan fenntartani magát, akkor mehet a süllyesztőbe. Ugyanis semmi olyat nem tesznek le az asztalra, amire járna nekik bmi is.

Ez nem azt jelenti, hogy akkor sóval kéne felszórni az összes focipályát, de pl. minek nekünk 16 csapatos bajnokság? Amikor a legjobbak sincsenek még a középmezőny alján se. Minek kellenek új stadionok, amikor egy egész fordulóban nincs annyi néző, amennyi megtöltene egyetlen kisebb stadiont? Érdekes módon a skótok beérik kevesebb csapattal is. Vagy az oroszoknál mentek/mennek a műfüves pályák is. Egyszerűen racionalizálni kéne és kész.

[Donát]

Alapvetően egyet kell értsek Pb-vel, de az 1954-es eseményekkel kapcsolatban nem. Ott tényleg csak egy paraszthajszálon múlott, hogy nem nyertük meg a VB-t, pedig mi voltunk a legjobb csapat, és ténylegesen sok minden összejátszott ellenünk.

 

- Egyfelől maga Sebesi Gusztáv, aki nem volt hajlandó játszatni Csikart, aki akkor már befért volna a csapatba

- Másrészről egy olyan helyen foglaltak szállást, ahol előző esete egész éjjel ment a zene, és a játékosok jelentős része egy szemhunyásnyit sem aludt,

- Harmadsorban nem adták meg egy gólunkat, ami pedig érvényes volt

- Negyedrészről sokkal nehezebb ágon kellett elverekednünk magunkat a döntőig, mint a németeknek (Uruguay, és Brazília, ha esetleg mondd valamit...)

- Végül, és talán ez a legfontosabb: az, hogy sokkal jobbak voltunk a németeknél alapból, kérdés nélküli, hiszen 8-3-ra nyertünk ellenük a csoportkörben.

 

Ők amúgy Ausztriával és Jugoszláviával játszottak az egyenes kieséses körökben, tehát sokkal-sokkal könnyebb ágon jutottak oda - ráadásul mi Uruguay ellen hosszabbításra is kényszerültünk az elődöntőben...

[Bomarr]

Nagyon nem értek a focihoz, ezért nekem az a legfurább igy nagyon külső szemlélőként, hogy hogy van az, hogy van egy rakás sportág amiben jelenleg is elég sikeresek vagyunk - tavaly végülis kilencedikek lettünk az olimpiai éremtáblázaton leverve nem egy sokkal nagyobb és gazdagabb országot is - miért pont ezzel a sportággal nem tud senki sem kezdeni valamit? Itt lakok Telki mellett, ahol felhúztak egy kisebb palotát a válogatottnak, négy csillagos szállodával meg anyám kinjával még évekkel ezelőtt. Járnak is ide, de semmi. Mintha ez lenne az a sportág amibe hiába öntik a milliókat, olyan mintha tűzön égetnék ezt a pénzt.

[Nute Gunray]

Én azt mondom, hogy ne támogassuk államilag és egyéb közpénzből. És nem is azért, mert fos, hanem azért, mert a világban már nem ez a sikeres modell. A futball már minden normális helyen önálló gazdálkodási tevékenység, ami üzletszerűen működik. Persze vannak kivételek, mint részben a Real Madrid, de nem ez a jellemző. Vagy tudatos gazdasági vezetés kell (lásd pl. Németország), vagy vmi (tipikusan külföldi mágnás) szponzor (lásd pl. Anglia). Ha egy csapat képtelen önállóan fenntartani magát, akkor mehet a süllyesztőbe. Ugyanis semmi olyat nem tesznek le az asztalra, amire járna nekik bmi is.

Ez nem azt jelenti, hogy akkor sóval kéne felszórni az összes focipályát, de pl. minek nekünk 16 csapatos bajnokság? Amikor a legjobbak sincsenek még a középmezőny alján se. Minek kellenek új stadionok, amikor egy egész fordulóban nincs annyi néző, amennyi megtöltene egyetlen kisebb stadiont? Érdekes módon a skótok beérik kevesebb csapattal is. Vagy az oroszoknál mentek/mennek a műfüves pályák is. Egyszerűen racionalizálni kéne és kész.

Végső soron egyetértek minden szavaddal. Egyébként a Mennyei Bajnokságot én sem nézem már jó 10 éve (gyerekként azért még izgalmas volt kijárni egy-egy meccsre).

 

Tegnap sem véletlenül a női vízilabda felvételről történő közvetítését (!) néztem a Debrecen és a Honvéd szerencsétlenkedése helyett.

[Darth Krande]

Az a nagyon szomorú helyzet, hogy egy focistából nem attól lesz jó focista (pláne: tizenegy focistából nem attól lesz jó focicsapat), hogy az edzőtábor hoteljének hány csillaga van. Egyébként a külföldi mágnást hogy érted? Azért kérdezem, mert tényleg nem ismerem a fociban a tulajdonviszonyokat. Az angol jó csapatoknak (hasra csapok) francia mágnásuk van, a francia jó csapatoknak meg, teszemazt, amerikai? Vagy nem így érted a külföldit?

Szerkesztve: 2013. Július 26. - Darth Krande

[Nute Gunray]

Gondolhat pl. Abramovicsra a Chelsea vagy a dubaji Manszúr sejkre a Manchester City kapcsán.

[pb69]

Alapvetően egyet kell értsek Pb-vel, de az 1954-es eseményekkel kapcsolatban nem. Ott tényleg csak egy paraszthajszálon múlott, hogy nem nyertük meg a VB-t, pedig mi voltunk a legjobb csapat, és ténylegesen sok minden összejátszott ellenünk.

Mindezt én nem is vitatom. Nem véletlenül ismerik el az Aranycsapatot világszerte. Az is valószínűleg igaz, hogy a németek felszerelései minőségibbek voltak, aminek az esőben komoly jelentősége lehetett.

Nekem nem az a gondom, hogy keressük a kifogásokat, mert az bizonyos szempontból jogos és természetes. A probléma az, hogy CSAK ezekkel foglalkozunk. Egy jó csapat, játékos, sportoló, ember tanul a saját hibáiból, levonja a tanulságokat és igyekszik orvosolni azokat. Mindig jobb akar lenni és hajlandó is küzdeni ezekért. Enélkül nem jön a siker, csak a szerencsére lehet várni. Amúgy se garantált a végső győzelem, mert beüthet a pech, de előbb-utóbb a befektetett energia meghozza a gyümölcsét.

Kifogásokat mindenki talál, csak nem mindegy mi célból. Jó esetben az igazságérzet dominál és az előbb leírt rengeteg áldozat hiábavalósága miatti csalódottság miatt háborodunk fel és találjuk meg a külső tényezőkben a hibát. Rossz esetben viszont a felelőtlenség és az önkritika hiánya a fő ok, a kifogásokkal pedig csak a saját hibáinkat akarjuk mások és saját magunk előtt eltussolni.

 

Nagyon nem értek a focihoz, ezért nekem az a legfurább igy nagyon külső szemlélőként, hogy hogy van az, hogy van egy rakás sportág amiben jelenleg is elég sikeresek vagyunk - tavaly végülis kilencedikek lettünk az olimpiai éremtáblázaton leverve nem egy sokkal nagyobb és gazdagabb országot is - miért pont ezzel a sportággal nem tud senki sem kezdeni valamit? Itt lakok Telki mellett, ahol felhúztak egy kisebb palotát a válogatottnak, öt csillagos szállodával meg anyám kinjával még évekkel ezelőtt. Járnak is ide, de semmi. Mintha ez lenne az a sportág amibe hiába öntik a milliókat, olyan mintha tűzön égetnék ezt a pénzt.

Maximálisan egyetértek.

 

Egyébként a külföldi mágnást hogy érted? Azért kérdezem, mert tényleg nem ismerem a fociban a tulajdonviszonyokat. Az angol jó csapatoknak (hasra csapok) francia mágnásuk van, a francia jó csapatoknak meg, teszemazt, amerikai? Vagy nem így érted a külföldit?

Úgy értem, hogy a németeket leszámítva általános jelenséggé vált (és egyre elterjedtebb a dolog), hogy egy-egy multimilliárdos üzletember megvesz és játékszerévé tesz egy futballklubot. Ezek tipikusan orosz vagy vmilyen arab származású bűnözők üzletemberek, de persze van példa amerikai vagy más nemzetiségűre is.

De amúgy is régóta tendencia, hogy a focicsapatok mögött erős szponzorok állnak. Ezért tartják úgy, hogy a foci már nemcsak egy sport, hanem sokkal több annál. Kilépett a megszokott mederből és önálló gazdasági/üzleti vállalkozás/tevékenység lett.

Ez a jelenség persze kezd átterjedni más sportokra is, legfőképp az adott sportág népszerűsége alapján. Tudtommal pl. erősebb (tipikusan német) kézilabdacsapatok is egyre inkább kikerülnek a közpénzes szférából és önállóan gazdálkodnak, működnek.

Persze mindez komoly veszélyekkel is járhat, hisz ha beüt a krach, akkor nincs visszaút. Spanyolországban pl. az egyik legsikeresebb kézicsapat pár éve még sikeresen menekült meg a csődtől (át is nevezték őket - Atlético Madrid), most viszont végleg felszámolják őket. De több skandináv, lengyel vagy cseh csapat felett is ott lebeg a totális csőd lehetősége.

Ellenben más út nem nagyon van, fociban meg pláne nem. Magyarország egész éves költségvetése eltörpül pl. egy arab olajmilliárdos üzleti célokra szánt tőkéje mellett, így esélyünk sincs közpénzekből tartani a lépést, nemcsak az elittel, de a középszerű csapatokkal sem.

[Nute Gunray]

Annak, hogy az 1954-es döntőnek nem lett folytatása (további sikerek, stb.), azért nagyrészt az 1956-os forradalom az oka, így talán ez nem meglepő. Így is nagy eredmény volt, hogy a következő két-három évtizedben még néhány futball-generációt ki tudott termelni az ország (Farkas Flórián, Kű Lajos, Détári Lajos), akik azért letettek valamit az asztalra. Az elmúlt 30 év azonban tragédia, és évről-évre csak reménykedek, hogy aztán nagyot koppanjak.

[Donát]

Bomarr: az a válasz erre, amit sejteni lehet: a foci annyi pénzt mozgat meg, mint a mi sikersportágaink összesen. A vízilabdaban 1 millió euróért megveheti bárki a legnagyobb klasszisokat. A fociban egy jó képességű magyar focista ér ennyit. Rooney vagy C.Ronaldo 60-100 millióba kerül. Ha ez nem lenne elég, jó szakemberekből is hiány van, hisz az alacsony színvonalú hazai bajnokság miatt a klasszikus brain drain náluk is érvényesül.

[pb69]

Bomarr: az a válasz erre, amit sejteni lehet: a foci annyi pénzt mozgat meg, mint a mi sikersportágaink összesen. A vízilabdaban 1 millió euróért megveheti bárki a legnagyobb klasszisokat. A fociban egy jó képességű magyar focista ér ennyit. Rooney vagy C.Ronaldo 60-100 millióba kerül.

A focival, mint önálló gazdasági projekttel kapcsolatosan valóban igazad van. De ne felejtsük el, hogy nálunk nagyon nem ez a modell működik. Mi főként közpénzből fedeznénk a teljes futballt. Nemcsak az utánpótlást, de a "nagycsapatok" költségvetését is, a stadionokat is, mindenféle szervezési tevékenységet, mindent. Ha meg néha egy-egy üzletember is feltűnik bizonyos csapatoknál (lásd Videoton, Felcsút, Fradi, Debrecen, stb.), akkor tudjuk mi mozgatja a szálakat a háttérben...

 

Ilyen viszonylatban pedig, amit írtál az pontosan ellentétesen hat. Tehát a fociban több pénz van, mint az összes többi sportban együtt, tehát a közös kasszából is legalább annyit kell beleönteni, mint a többibe összesen. Ez vezet oda, hogy az összes többi sportág folyamatosan sorvad. Nézzük meg hol tartottunk pár éve kézilabdában, vízilabdában, öttusában, vívásban, úszásban, kajak-kenuban, stb.. Ehhez képest hol tartunk most? Még mindig ezek a sikersportágaink, csak sok esetben látványos a visszaesés.

 

Mindezek ellenére ráadásul teljesen hiába áldozzuk fel az összes többi sportágat a fociért, elvi lehetetlenség tartani a lépést az üzletiesebb külföldi modellel. Ezért is írtam az előbb a magyar költségvetéses példát. Nemcsak a sportra szánt, de a teljes nemzeti vagyonunkat beleölhetnénk a focinkba, akkor se lennénk pénzügyileg sehol.

 

Ezért lenne szükséges a teljes nézetváltás. Ha nekimegyek a falnak és nekem fáj, akkor nem gyúrni kell elkezdenem, hátha egyszer ki tudom dönteni. Ha leugrok a 3.-ról és össze-vissza töröm magam, akkor nem repülni fogok tanulni. Eleve reménytelen dolgokba csak a buta ember fog. Vagy aki annyira zseniális, hogy képes átírni a tudomány jelenlegi általános látásmódját, de ilyenből azért évszázadonként világszinten jut 2-3, nem pedig egyszerre egy országra több millió.

 

A többi sportban csak mostanában indult el ez a fajta elüzletiesedés, így ott máshol az a módi, hogy államilag megtámogatják a sikeresebbeket. Most még lenne lehetőségünk máshova fektetni a közös sportra szánt $-t és ezzel megmenteni sok sikersportunkat. De mire ezt észrevesszük, addig már ezeknél is késő lesz. Igazából vízilabdában, öttusában és kézilabdában már be is következett a baj, itt már elkéstünk.

[Donát]

Mindezek ellenére ráadásul teljesen hiába áldozzuk fel az összes többi sportágat a fociért, elvi lehetetlenség tartani a lépést az üzletiesebb külföldi modellel. Ezért is írtam az előbb a magyar költségvetéses példát. Nemcsak a sportra szánt, de a teljes nemzeti vagyonunkat beleölhetnénk a focinkba, akkor se lennénk pénzügyileg sehol.

Ez a lényeg, és ugyanarról beszélünk. Én is erre céloztam. Fölösleges a közpénzeket beleölni, egyszerűen a komparatív előnyök tanával is látható, hogy a vízilabda, kézilabda, úszás, stb. sokkal hatékonyabban tudná felhasználni ugyanazt a pénzt.

[Wilde]

A futball igenis a legnépszerűbb sportág Magyarországon, továbbmenve Európában, még tovább pedig világviszonylatba az egész bolygón. Ezen nem fog az változtatni, hogy éppen miben vagyunk sikeresek.Ennek az okait lehet keresni, talán azt mondanám, hogy az igazi látványsportok közül ez a legegyszerűbben űzhető, legminimálisabb felszereléssel játszható sportág. Unatkozó Ödönke, hiába vagyunk jobbak vízilabdában mit fogok inkább csinálni szabadidejében... valószínűleg inkább lemegy az udvarra focizni, mert sokkal egyszerűbb sportág és a többi gyerek is azt csinálja, mert nagyobb tömegeket mozgat meg! Mi sem bizonyítja jobban a futball iránti szeretetet, hogy akkor is a legnépszerűbb nálunk, hogyha már régóta nem értünk el szinte semmilyen komolyabb eredményt benne. Régen jártam újságíró akadémiára, és a közvetítéseknél is mérhető, hogy bizony a magyar bajnokságnak van a legkomolyabb reklámértéke a honi sportesemények közül. Anyagilag is ezért ez éri meg a legjobban nekik, így értelem szerűen ebbe fektetnek be (továbbá az nyílt titok, hogy az ország jelenlegi vezetésének zászlóshajója a sport területén a labdarúgás!). Én voltam labdarúgó mérkőzésen is, kézilabda meccseken szintén, kosárlabdára még bérletem is volt az elmúlt 3 évben, sőt még vízilabda meccseken is voltam (erről még egy ízben közvetíthettem is). Az tény, hogy a maga relációjában a kézilabda, illetve a vízilabda jobban teljesít, de a teljes képet nézve még mindig a labdarúgás mozgatja meg a legtöbb nézőt.

Befektetők igenis jelen vannak a magyar futballban, de ugyanúgy a kézilabdában, jégkorongban, kosárlabdában szintén. Viszont, ahogy a játék megítélésében sem kell magunkat a nyugati elmezőnyöz hasonlítanunk, úgy a sport gazdasági részében is helyesen kellene elhelyezni magunkat. Tehát azt hiába várjuk, hogy egy Bundesligához hasonlatos üzleti modell épüljön föl Magyarországon! Az akadémiai képzés nagyon hasznos, de mint ahogy a komolyabb támogatások is, ezek is csak bizonyos csapatokat érintenek. Az lehet egy reális elvárás, hogy lesz néhány olyan stabil klubunk, akik nem csak egymással versengenének, hanem a nemzetközi kupákban is ott tudnának lenni. Egy egész bajnokságot nem lehet azonban így felépíteni, ugyanis olyan évtizedes lemaradások vannak, hogy a legtöbb csapat csak vegetál, nem tudják még a játékosokat sem kifizetni. Mindenképpen csökkenteni kellene a mezőnyt akár 12-re és akkor meg lehetne oldani egy olyan lebonyolítási rendszert, mint a skót élvonalba. Az állami támogatások pedig igenis kellenek a kluboknak, mert hiába vannak befektetők önmagában az egészet ők sem tudnák előteremteni, ugyanis itt nem orosz olajmágnások, vagy arab sejkek ezek a befektetők, nekünk nincsenek ilyen kaliberű befektetőink. Van az MLSZ-be Csányi, vagy Dab Docler-es Gattyán is csak ebihal a bálnák között, ha az igazán komoly csapatok támogatóit nézzük, ráadásul még Csányiék sem vesznek részt közvetlenül a szponzorációba, tehát hiába van nagy bankroll, nem teszik bele csak a töredékét! Anélkül, hogy pénzt ölnének bele (ez igaz bármilyen vállalkozásra) változás nem lesz, a helyzet nem fog magától javulni. Igazából az arányoknál érzek itt problémát, hogy 30-40 év lemaradását akarják most pár év alatt behozni. A stadionépítések és átadások, egyértelműen politikai célokat is szolgálnak, de túllépve ezen azt kellene belátni, hogy mire van kapacitásunk és prioritásokat támasztani. Rómát se egy nap alatt építették fel! Legyenek felújítások, de először mondjuk csinálnák meg a válogatottnak a nemzeti stadiont (amit megjegyzem Rákosi építkezése óta nem sikerült befejezni!), utána meg majd szépen fokozatosan, ha van rá keret, akkor majd jöhetnek a klubcsapatok. Az más kérdés, hogy a támogatások elosztásánál azért vannak érdekes dolgok, de erről csak annyit, hogy az egyenlőknél is vannak egyenlőbbek... Számomra egyébként gazdaságilag az amerikai major sportokban alkalmazott franchise rendszer a legvonzóbb, ahol szinte a legapróbb részletekig szabályozva van minden, legitim módon még maga a szabad verseny is! Ezt azonban nálunk elképzelhetetlennek tartom, ugyanis egyrészt olyan fokú átszervezést igényelne, ami kivitelezhetetlen lenne, másrészt az itteni üzleti mentalitás sincsen azon a szinten, amit ez a rendszer megkövetelne!

Az Aranycsapathoz azt tenném még hozzá, hogy sokan azt a válogatott olyan természetesének veszik, hogy volt az 11 és ők simán mindenkit megvertek, jók voltak, de a döntőben kikaptak és ennyi. Az gárda egy olyan eresztés volt, amit se előtte, se azóta nem nagyon látott a futballvilág. Puskás, Kocsis, vagy Hidegkuti egyéni képességeiket tekintve nem állítom, hogy jobb lett volna Pelénél, Maradonanál, vagy Beckenbauernél. Viszont egy csapatba ennyi világklasszist, akik csapatként így tudtak együttműködni nem volt még ilyen. Azt a totális futballt, amit a spanyol válogatott játszott az elmúlt években az 50-es évekbeli magyarhoz hasonlították, és nem a Sport TV-s megmondóemberek (Zomborival, meg Puhl Sanyival az élen), hanem a Sky Sports meg a BBC közvetítésében hangzottak ilyenek el! Aki ismeri az Élő-pontrendszert (amit egy magyar származású, amerikai fizikaprofesszor dolgozott ki) - ezt az interdiszciplináris matematikai, statisztikai viszonyítási rendszert, amit a sakktól, a baseballon át, a kosárlabdában, a labdarúgásban, még akár számítógépes játékok játékosainak teljesítményének értékelésére is alkalmaznak - az tudhatja, hogy ez alapján minden idők leütőképesebb csapata az 1954-es magyar válogatott volt (megelőzve a 1962-es brazil, vagy a 2013-as spanyol válogatottat)! Annak a csapatnak az érdeméből semmit nem von le az, hogy elvesztették azt a döntőt, annyi történt, hogy volt egy rossz meccsük, sajnálatos módon ez pont a döntőben következett be. Arra igenis büszkék lehetünk, amit ott elértek, de ha manapság hasonló eredményekben reménykedünk, akkor nagyon el vagyunk tájolva, vagy csak egy álomvilágban élünk. Szinte biztos, hogy még egyszer olyan csapatunk nem lesz, és igenis ma már annak is örülnünk kell, hogyha bejutunk az Európa Ligába... ez a szomorú igazság!