Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ajánlott hozzászólás

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje:
11 perccel korábban, Dzséjt írta:

Hát ez mondjuk pont nem igaz. Ahogy a filmeknél, úgy a regényeknél is vannak olyan dolgok, amiket objektíven lehet értékelni. Az, hogy valakinek tetszik egy középszerű minőségű regény, az a szubjektív. Attól, hogy sokaknak tetszik az Ahsoka, az szakmailag még egy gyengén megírt könyv marad. Egy ponyva. Ezzel nincs gond, amíg a helyén kezeljük.

A kritikák, vélemények végső célja, hogy belőjék az adott művet a minőségi palettán. Épp ezért a kritika és a vélemény konklúziója csak is kizárólag szubjektív lehet. Még akkor is, ha tartalmaz objektív elemeket a terjedelemről, vagy az író stílusáról. Tehát a különféle értékelések is szubjektív, egyéni vélemények sokasága, halmaza. Az adott olvasók, nézők bizonyos tömegének véleményét összesíti. Ez nem több és nem is kevesebb.

Az összes létező Star Wars, Warhammer 40.000, Dungeons & Dragons, Warcraft, Aliens, Predator..stb franchise-okhoz kötődő regény mindegy szálig ponyva. Az,, hogy melyik van jól vagy rosszul megírva teljesen szubjektív dolog.

A Star Wars előzmény és folytatás trilógiáinál számtalan kritikus írt negatív véleményt is, és sokan közülük "szakmailag" kritizálták az említett filmek cselekményvezetését, vagy éppen a párbeszédeit, mondván, hogy objektíven rosszul van megírva.  Ha a nagyra becsült kritikusok szavaiból indulnánk ki, akkor el kéne fogadnunk azt is, hogy a Star Wars filmek többsége szakmailag gyengén megírt, középszerű alkotások.

És ha a kritikák annyira objektívek, akkor a végső pontszámadásnál az esetek 90%-ban szinte teljesen egyező eredményeket kéne kapni, vagy csak minimális eltérések lehetnének.

  • 1 hónappal később...
Hozzászólás ideje:

R. A. Salvatore: Menedék

Minden idők egyik legjobb fantasy-trilógiájának befejezése szívhez szóló, megrendítő, elgondolkodtató és sodró lendületű történet. A Sötételf-trilógiából egyértelműen a Menedék című könyv a kedvencem. Először 2004 karácsonyán olvastam, már akkor is maradandó élményt nyújtott. Az újraolvasás szintén nagy örömet okozott a lelkemnek. Ha az eddig, magyarul megjelent Drizzt regényeket nézem – a Végtelenig bezárólag – akkor is kiemelkedő lett a Menedék.

Sokrétű könyv. Gyakorlatilag egy útkeresés. Ez a későbbi Salvatore regényekben is visszatérő motívum. Itt most nincs fő küldetés, kevésbé érződik a Dungeons & Dragons érzés – persze azért nem marad el. Nagyobb időt, több évet ölel fel a könyv. Drizztet mélyreható benyomások érik a felszínnel kapcsolatban. Itt válik igazán azzá a kósza erdőjáróvá, aki a későbbi könyvekben nagy hírnevet szerez magának. Drizzt itt is érző lélek, követi a belső erkölcsi iránytűjét. Természetesen nem tökéletes, és hibázik. A jószándék és az alapvető jóság mindvégig megvan a szívében, és csak az igaz eszmék tudják életben tartani a felszín világában, mely szintén tele van veszedelemmel és gonoszsággal is. Az elfogadás és megértés története ez. Nem minden az, aminek látszik és mindig érdemes a szív mélyére tekinteni, hogy megismerjük a másikat. A könyv nagyon jól megtestesíti a szeretet, a barátság, a család és az otthon fogalmának fontosságát. A kósza harcos évekig vándorol a felszínen, próbál beilleszkedni, keresi az útját. Kénytelen szembenézni a kitaszítottság érzésével. Hosszú évek után mégis barátokra és családra lel, addig is hosszú utat jár be.

Spoiler

[spoiler] Sajnáltam a Bogáncsos családot. Valahogy együtt is tudtam érezni Drizzt-tel, aki megbosszulta őket. Nagyon fájt neki, hogy nem tudta megvédeni őket, és hosszú évekig magát hibáztatta. Roddy egy igaz elvetemült fanatikus, aki éveken át üldözte a drow-t. Egyre sötétebb dolgokat tett – Kellindil megölése. Nem bántam volna, ha meghal. Montolio DeBrouchee karaktere az egyik kedvencem. Igazán szívélyes, kedves és nyíltszívű öreg kósza. Tiszta a szíve és Drizztben felismeri a hozzá hasonlót. Befogadja és igazi jó barátok lesznek. Sokáig Drizzt számára Montolio lesz a család. Majd jött a Graul elleni csata. Utána Montolio ideje is lejárt. Addig is sokat tudott tanítani a fiatal sötételfnek. Drizzt vándorlása is érdekesen alakult. Élveztem a kalandot a sárkánybarlangban. Első találkozása Cattie-brie-vel, majd Bruenor-ral igazán szívhez szóló volt. A végső leszámolás Roddy-val pedig epikus és drámai. [/spoiler]

Nehéz szavakba önteni, hogy milyen nagyszerű is ez a regény. Szerintem minden idők egyik legjobb fantasy könyve. Sok rész volt benne, amiben örültem, volt, amit megkönnyeztem és a végkifejlet igazán ragyogó lett. Egy lelket megnyugtató, csodálatos befejezés. Továbbra is nagy kedvenc marad ez a könyv. Minden fantasy-rajongónak, fantasy-kedvelőnek ajánlom, hogy legalább egyszer a Sötételf-trilógiát olvassa el. Megéri.

 

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje:

Borzasztó ez a helyzet. Ősszel még brutálisabb árdrágulás lesz a könyvpiacon. A puhafedeles 5.000-es könyv fel fog menni 6500-7000-re.

https://444.hu/2022/09/03/444-oldal-5-nyary-krisztian-eddig-birta-a-konyvpiac-jelentosen-dragulnak-a-konyvek-osztol

 

„Egyre több lesz a puhaborítós könyv, és az, ami eddig a “lélektani” 4.900 forintba került, hamarosan 6500–7000 forint lehet. Nagyjából ilyen tendenciákra kell számítanunk a közeljövőben, mondja Nyáry Krisztián, író, a Líra kreatív igazgatója.”

„egy kiadó arra kényszerül ebben a helyzetben, hogy ne négy-öt külső könyvtervezőt bízzon meg, hanem fölvegyen egyet. Igaz ez a műfordítókkal is: nem az fogja tudni megbízni egy kiadóvállalat, aki azt a szerzőt a legjobban, a legjobb stílusban tolmácsolja, hanem azt, akit föl tud venni”

  • Nem értek egyet 1
  • Szomorú 1
  • Meglepő 1
Hozzászólás ideje:

Spawn 19. kötet

Vegyes érzéseim vannak ezzel a gyűjteményes kötettel. Voltak nagyon jó, egész jó és olyan közepesen gyenge füzetek is vegyesen. Valahogy a különböző történeteknél amolyan belassulást, és felesleges elhúzást éreztem. Érdekes az új helyzet, de egyelőre még nem tud lázba hozni.

123-124. számok A megváltás útja 3-4. rész.

Spoiler

[spoiler] Spawn az új halandó testében érdekes tapasztalatokra tesz szert. Nyx próbál neki segíteni magára találni elég egyedi módon. A mellkasfelnyitós rész elég durva lett. A Pokolivadék szimbióta ruhája rátalál Al-ra és újra egyesülnek. Spawn újjászületik, csak ezúttal nem egy rothadó testben, hanem egy élő és halandó testben. Jason Wynn közben a Violator közbenjárásával kijön a diliházból és visszakerül a régi pozíciójába. [/spoiler]

125-129. számok Ébredj álmodva 1-5. rész

Általában szeretem a hosszabb történeteket, de ez sajnos elég gyenge és unalmas lett. Talán csak az utolsó füzete, a 129. szám tetszett igazán.

Spoiler

[spoiler] Spawn igyekszik jóvá tenni korábbi bűneit. Forsberg őrnagyon igyekszik segíteni. Jó régen találkoztunk vele utoljára, már alig emlékeztem. Elég szürreális volt ahogy próbálta kimenekíteni a rémségek völgyéből. A Doktor Violatoros álom szintén fura volt. Láthattuk, milyen lett volna Spawn, egy hagyományos képregényben. A Wandával, Terryvel és az Al múltjával foglalkozó füzet unalmas lett. Pár érdekességet megtudtunk, további árnyalatot kapott Al karaktere, de inkább a negatív irányba. Viszont ezeket a múltbéli szálakat már unom. Jobb lenne hanyagolni. A „Wanda-gyilkosságsorozat” kezdete se hozott lázba. Kemény, és brutális, de semmi több. Ebből az öt füzetből csak az tetszett, amikor Twitch rátalált Al-ra és megpróbált bosszút állni rajta. Aztán a végén kibékültek. Az nagyon tetszett. [/spoiler]

130-131. számok Hét és fél kísértet 1-2. rész

A kötet csúcspontja talán

Spoiler

[spoiler] Twitch és Spawn együtt próbálják megtalálni Twithc eltűnt fiát, Maxot. Abban a kísértetjárta házban érdekes dolgok történtek. Nagyon jó volt. Főleg  a vége. Az egyik legjobb Spawn történet. Örültem, hogy Max újra előkerült. [/spoiler]

132. szám Kínos kudarc

Ez szintén nagyon jó lett.

Spoiler

[spoiler] Spawn leszámol Jasonnel, bár nem jön rá, hogy Violator megszállta egykori ellenségét. [/spoiler]

133. szám Az udvarló

Ez egyfajta előkészület volt az Ezer bohóc sztorihoz. Viszonylag jó, de azért annyira mégsem.

Spoiler

[spoiler] Főleg Nyx és Mammon párbeszéde volt érdekes. Végre, többet is megtudtunk a lányról, akinek az eredeti neve Carrie. És van kapcsolat több, korábbi Spawn füzettel és az ottani szereplővel, Theával. [/spoiler]

134-135. számok Ezer bohóc 1-2. rész

Egy újabb, hosszabb történetszál első két része. Sajnos elég gyengén indul, mind az első és mind a második részek elég pocsékok és unalmasak lettek.

Spoiler

[spoiler] Spawn Violator fogságába kerül és a szétszórt, Bohócdémonokkal megfertőzött emberek kínozzák. Unalmas és izzadságszagú volt eddig. Megint csak Nyx tartotta életben az érdeklődésem, aki megkereste Lillyt, korábbi barátnőjét, aki Theával együtt a barátja volt és együtt kontárkodtak bele a fekete mágiába. [/spoiler]

Remélem, a folytatás erősebb lesz, mert ez eddig harmatgyenge.

Összességében olyan három és felet adnék erre a gyűjteményre. Remélem a folytatások jobbak lesznek.

 

 

Hozzászólás ideje:
2 hours ago, Darth Revan9 said:

Borzasztó ez a helyzet. Ősszel még brutálisabb árdrágulás lesz a könyvpiacon. A puhafedeles 5.000-es könyv fel fog menni 6500-7000-re.

https://444.hu/2022/09/03/444-oldal-5-nyary-krisztian-eddig-birta-a-konyvpiac-jelentosen-dragulnak-a-konyvek-osztol

 

„Egyre több lesz a puhaborítós könyv, és az, ami eddig a “lélektani” 4.900 forintba került, hamarosan 6500–7000 forint lehet. Nagyjából ilyen tendenciákra kell számítanunk a közeljövőben, mondja Nyáry Krisztián, író, a Líra kreatív igazgatója.”

„egy kiadó arra kényszerül ebben a helyzetben, hogy ne négy-öt külső könyvtervezőt bízzon meg, hanem fölvegyen egyet. Igaz ez a műfordítókkal is: nem az fogja tudni megbízni egy kiadóvállalat, aki azt a szerzőt a legjobban, a legjobb stílusban tolmácsolja, hanem azt, akit föl tud venni”

Hát ez nagyon kemény. Soha nem gondoltam volna azt, hogy valaha 7000Ft-ba fog kerülni egy puhafedeles regény, mert eddig ilyet csak keményfedeles, nagy kiadásoknál láttam mint az Alapítvány trilógia. A képregényeknél ezután én már a 9-10000-res alapárat sem merem elképzelni. 

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
8 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Innen üzenem a kiadónak, hogy ennyiért vegye meg akinek hat anyja van!

Sajnos ez nem feltétlen csak a kiadók sara, hanem egyrészt a jelenlegi gazdasági helyzeté, másrészt a mostanra teljesen szétb*szott magyar könyvkiadásé, amiért viszont a legfőbb felelősök a terjesztők. Mint sok más iparág ebben az országban, ez is olyan, ahol bele kéne lőni a Dunába azt a pár embert, akik sakkban tarják az egészet, aztán tisztára gyalulni mindent (beleértve a kiadókat is, mert azért na, őket sem kell ám félteni) és újrakezdeni új, piacképes szabályokkal és lehetőségekkel. És mint annyi mindenre ebben az országban, erre is várhatunk, míg meggebedünk.

Szerkesztve: - Dzséjt
Hozzászólás ideje:
7 perccel korábban, Dzséjt írta:

Sajnos ez nem feltétlen csak a kiadók sara, hanem egyrészt a jelenlegi gazdasági helyzeté, másrészt a mostanra teljesen szétb*szott magyar könyvkiadásé, amiért viszont a legfőbb felelősök a terjesztők. Mint sok más iparág ebben az országban, ez is olyan, ahol bele kéne lőni a Dunába azt a pár embert, akik sakkban tarják az egészet, aztán tisztára gyalulni mindent (beleértve a kiadókat is, mert azért na, őket sem kell ám félteni) és újrakezdeni új, piacképes szabályokkal és lehetőségekkel. És mint annyi mindenre ebben az országban, erre is várhatunk, míg meggebedünk.

Lesz*rom. :P Adják olcsóbban. Ennyi.

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
7 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Lesz*rom. :P Adják olcsóbban. Ennyi.

Bár így működne a világ, de sajnos ez csak álomország tengerpartján lehetséges, ahol kolbászból van a kerítés és pénzt szüretelnek a fán. ;) 

A valóságban meg ők is pénzből élnek, amit rajtunk kell megkeresniük. Bár hozzáteszem, az árszabás sem a kiadók sara teljesen, mert a terjesztők is ráteszik a maguk gombócát. Nem is kis gombócát.

Szerkesztve: - Dzséjt
Hozzászólás ideje:
1 perccel korábban, Dzséjt írta:

Bár így működne a világ, de sajnos ez csak álomország tengerpartján lehetséges, ahol kolbászból van a kerítés és pénzt szüretelnek a fán. ;) 

A valóságban meg ők is pénzből élnek.

 

misi.jpg

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Amióta abbahagytam az újságírást, vagyis inkább alaposan leszűkítettem havi néhány cikkre a "mindennap dolgozom, mint a rabszolga" elfoglaltság helyett, egyre inkább jó irányba koncentrálódnak a sok-sok hír és cikk (több mint 8000 hírt és közel 400 cikket jegyzek a PC Gurunál) által elterelt kreatív energiák. 2017 óta először írtam egy új novellát. Hogy ezzel mi lesz, azt még nem tudom, nem céllal, pusztán saját szórakoztatásomra írtam. Ugyanakkor ma egy üveg Bordeaux folyékony ihletforrás társaságában és a Mass Effect játékok zenéjének kíséretében olyasmihez nyúltam, amihez több mint egy éve hozzá sem szagoltam, és az elmúlt években is csak hébe-hóba poroltam le. Többnyire azért, hogy töröljem, amit addig megírtam. Most ez nem történt meg, sőt, terebélyesedett az oldalszám. Ugyan még szerény, 7 fejezetből (prológussal együtt) és 24 oldalből áll (hol van ez még az előző rész Prológussal és Epilógussal együtt 65 fejezetéhez és 488 oldalához képest?), de végre úgy érzem, haladok és haladni is akarok. Ami meglepet, hogy milyen könnyen visszatértem egy bizonyos ezredeshez és a cselszövésekben járatos újságíróhoz. És csak itt, csak most, csak nektek egy kis részlet (fő az önreklám - ezt is de régen mondtam már :D ):

 

"A szaglása tért vissza elsőként, így azelőtt tudta, hogy kórházban van, hogy kinyitotta volna a szemét. Bár tapasztalatai ilyen téren nem voltak, úgy gondolta, hogy akármilyen korban vagy bolygón van, a kórházak szaga mindig ugyanolyan. Émelyítő a fertőtlenítőszerektől, a gyógyszerektől és a beteg emberek kipárolgásától, és mindezt csak fűszerezi a félelem, a kétségbeesés és a szomorúság kesernyés íze. Rozsenko hosszú katonai pályafutása alatt sokszor megfordult a Byzantium kórházában, de ott pont ugyanolyan szagokat érzett, mint itt. Akárhol legyen is az az itt.

– Hé! Az az én kajám.

– Volt – tette félre Monique a tálcát, hogy aztán egyetlen lépéssel átszelje a fotel és az ágy közti nagyjából három méternyi teret. Rozsenko egy pillanatra azt hitte, egyenesen a nyakába ugrik, de szerencsére ex-felesége tartózkodott az érzelmek ilyen módon történő kifejezésétől. Helyette pofon vágta.

– Aú?

– Aú, bizony. Mit mondtam neked? Nem megmondtam neked? Mondtam neked, de te szokás szerint oda sem figyeltél.

– Mielőtt újabb pofont keversz le, tisztáznád, hogy mit mondtál nekem? Tudod, nem figyeltem.

– Mi a franc? Pofán lőnek egy rakétával és kiújul a humortumorod? Megmondtam, hogyha beleavatkozunk a Byzantium ügyeibe, akkor sz*rba merülünk. És tessék. Egy luxuslakosztály összeomlott, öt ember meghalt, te pedig kórházban kerültél. És még nincs fél tizenkettő!"

Szerkesztve: - Dzséjt
Hozzászólás ideje:

Starcraft Túlélők

A Roncsvadászok közvetlen folytatása. Eleinte úgy tűnt, ez még az előző kötetnél is jobb lesz. Sajnos tévedtem. A sztori első fele szépen és lassan építkezik. Több szimpatikus szereplőt is megismerünk.

Spoiler

[spoiler] Drukkoltam Caleb és Ida szerelmének. Szegény srác megérdemelte volna a boldogságot. Kár, hogy a végén megvárta a protoss bűnözőt. Sajnáltam is a végén a sorsát. De legalább Ida és Dahlia megmenekültek. [/spoiler]

Aztán begyorsulnak az események, és mire felfoghattam volna már véget is ért. A végkifejlet nem tetszett, az nagyon lehúzza nálam. Egyébként a sztoribeli építkezés, a lelki dolgok ábrázolása és a harci jelenetek nagyon jók voltak. A végkifejlet miatt nagyon kár, az nagyon el lett rontva. Három és fél.

Hozzászólás ideje:

Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély

Végtelenül elszomorított, amikor tudomásomra jutott Böszörményi Gyula halálának híre. Minden idők egyik legjobb magyar írója távozott közülünk. Épp ezért szomorúan vettem kézbe a Barnum-rejtélyt. Valahogy a könyv vidám és izgalmas pillanatai mellett egyfajta keserű érzés is bennem volt. Pedig nem ez az utolsó könyv, csak az utolsó előtti az Ambrózy sorozatból.

Gyula bátyó itt is kitett magáért. Ezúttal egy klasszikusabb, lassan hömpölygő krimit tárt elénk. Ez a könyv sokkal inkább hajazott Agatha Christie Poirot regényeire, csak itt most Mili töltötte be elsősorban a belga detektív szerepét. A korábbi könyvekből rengeteg szereplő visszatér. A szálak lassan bontakoznak ki és úgy tűnik, mintha két bűntény is lenne a háttérben. A romantikus szálat itt most Emma kapja meg. A cirkusz világa szép részletességgel elevenedik meg. A történelmi háttér most is lebilincselő köszönhetően az alapos jegyzeteknek.

Spoiler

[spoiler] Lassan folynak az események. Eleinte nem is értettem, miért jön be a képbe ez a Freistädtler lovag. Nagyon különc figura. Eleinte még arra gondoltam, talán lesz valami köze a bűntényekhez. De nem, csupán Emma után futkorászott. Harry Forster eleinte nem volt annyira szimpatikus, csak azután kedveltem meg, hogy kiállt Emma mellett. Emma szívpárbaja igazán jóra sikerült, ügyes húzás volt a sebhelyek megmutatása. Ekkor látszódott igazán, hogy Harry szereti Emmát. Milire hárul az Orlócy Gizellát fenyegető támadássorozat felderítésének ügye. A báró még mindig lábadozik. Mili sikeresen veszi az akadályokat. Szegény Márikát nagyon sajnáltam, mikor az egyik pernahajder elkapta, már attól tartottam, hogy elveszítjük őt. Szerencsére, nem így történt. Márika sziporkázásai nagyon jók, túl jók ahhoz, hogy kikerüljön a történetekből. Szövevényes lett a két bűntény kibogozása. A könyv végi menekülési jelenet elég epikus lett. Örülök, hogy a könyv végén Emma megtalálta a boldogságát. [/spoiler]

Ez egy újabb, remek Böszörményi Gyula regény lett. Szövevényes, megható és izgalmas is. Ezt is csak ajánlani tudom.

  • 3 héttel később...
Hozzászólás ideje:

Juliet Grey: Királyné lettem

A Mária Antónia-trilógia első kötete. Rendkívül magával ragadó volt ez a regény. Bevallom, a könyv első felében még nem hittem, hogy tetszeni fog, de ahogy Brandon Sanderson Elantrisa, úgy ez a regény is eleinte nem váltott ki belőlem mindig pozitív érzéseket, csak, amikor már bőven a kötet közepén jártam. Lassan építkezik és nagyon részletes. Mindennek megvan az oka. A regény második felében minden érthetőbbé. átélhetőbbé válik.

Minden tekintetben részletes a könyv. Pontos képet kapunk mind a Habsburg, mind a Bourbon-udvarról. Etikett, öltözködés, szokások, mindennapi élet, és persze a politika világa is megelevenedik. 1766. májusától egészen 1774. májusáig követhetjük az eseményeket elsősorban Mária Antónia szemszögéből, de bepillantást nyerhetünk a korszak diplomatáinak, uralkodóinak levelezésébe is.

Mária Antónia figurája nagyrészt pozitív és szerethető, de azért a korszakra jellemző uralkodói, hercegnői gőg is megtalálható benne. Ez izgalmas elegyet alkot. Már gyerekkorában is egy kedves, szeretetre méltó és érzékeny kislány volt. Bele kellett simulnia az udvari életbe és abba a szerepbe, amit édesanyja, Mária Terézia szánt neki. Feleségül kell mennie XV. Lajos, unokájához, Lajos Ágosthoz. Kvázi ez Mária Antónia életének egyetlen rendeltetése, és e mögött természetesen politikai okok vannak. Szegény lány sohasem lehetett igazán szabad. Életének legfőbb célja a Habsburg Birodalom és Franciaország céljainak összehangolása, a két birodalom szoros szövetsége. A könyv első fele a lány felkészítéséről szól. Már tizenegy éves korától készítik a leendő francia királyné szerepére. A könyv második fele pedig a házasságról, az esküvő utáni első évekről szól. Ezekben a fejezetekben ismerhetjük meg a Versailles-i élet ellentmondásos természetét, melyben jelen van a pompa és a pöcegödör egyaránt. A lány folyamatosan igyekszik bizonyítani és hazája politikáját tartja elsősorban szem előtt. Viszont szeretné, ha férjében, Lajos Ágost dauphin-ben is romantikus érzelmek ébrednének. Vágyik ifjú férje szerelmére, melyet Lajos Ágost sokáig nem mutat ki. Lassú az a folyamat, amíg elfogadtatja magát a trónörökössel és összecsiszolódnak. Nagyon sok drámai pillanat, mély érzelmek ábrázolása teszi élénkké ezeket a fejezeteket. Az egész regény egy fejlődéstörténet is. Nyomon követhetjük, hogyan lett a gyermek Mária Antóniából, a felnőtt Marie Antoinette, hogyan erősítette meg pozícióját az udvarban. Alapvetően ott van a lány kedves természete is ­ alamizsnát oszt, leégett kórházat hozat helyre, sajnálja a szegény embereket, imádja az állatokat, nem bírja elviselni még egy egyszerű kis pillangó halálát sem – de a büszkeség és egy kisebbfajta gőg is jelen van az ifjú dauphine-ben. Nem engedi, hogy Madame du Barry a király papa szeretője kitúrja őt pozíciójából és meg akarja mutatni a hatalmát is. Férje Lajos Ágost is érdekes személyiség. Egyszerű és visszahúzódó, sokszor nagyon tesze-tosza. De neki is helyén van a szíve, csupán a szívtelen francia neveltetésétől kell egy kissé szabadulnia.

Érdekes volt látni, ahogy gyülekeznek a felhők a francia nép körében. Az öreg királyt már nem szeretik, de az ifjú párban még reménykednek. A regényben már vannak olyan cselekményszálak, melyek előrevetítik a forradalmi hevületet. A könyv 1774-gyel ér véget XVI. Lajos trónra lépésével.

Nagyon megható és mély dráma bontakozott ki a regény lapjain. A folytatások is ígéretesnek tűnnek, főleg a közelgő forradalom tükrében.

Hozzászólás ideje:

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt kihűl a kávé

Rég nem volt dolgom már ázsiai szerzővel. Talán utoljára a Szép asszonyok egy gazdag házban című regényt olvastam, még fiatal koromban, egy ismeretlen kínai szerzőtől. Japán szerzőtől pedig ez az első olvasmányélményem. Modern darabról van szó. Az író eredetileg színdarabnak szánta, később lett belőle regény. A fantasztikus téma inkább díszlet. A középpontban a lélek, az emberi sorsok és a dráma áll.

Egy kis japán kávézóban a vendégek bizonyos keretek és szabályok között időutazáson vehetnek részt. Rengeteg a szabály, kész csoda, hogy egyáltalán vannak vállalkozók. Az időutazás során nem is a múlt, vagy a jelen megváltoztatása a cél. Inkább egyfajta lélektani utazás, mely során elrendezhetjük a szívünk dolgait. Négy kisebb sztoriból áll össze a fő cselekmény. Egy lány, aki a szerelme miatt megy vissza, egy feleség, aki a beteg férje miatt utazik, egy nővér, aki a húga miatt vállalkozik a kalandra, valamint egy anya, aki a gyermeke miatt megy vissza. A történeteiken keresztül megelevenednek sorsok, szerelmek, testvéri, családi kapcsolatok. Sokszor elgondolkodtatott az időről, az elszalasztott lehetőségekről és a múlhatatlan szeretetről. A szereplők nagy része szimpatikusak voltak, csak a harmadik történetben szereplő idősebb nővér viselkedése volt valahogy idegesítő. Egyébként sokszor könnyeket is csak az ember szemébe. Nagyon különleges daraból van szó. Megmutatja, hogy érdemes kihasználni a rendelkezésünkre adott időt, különben később bánni fogjuk. Színdarab formájában is megnézném. Aki, elgondolkodtató, lélektani olvasmányra vágyik annak melegen ajánlott.

Hozzászólás ideje:

John Flanagan: Gorlan Romjai

A Vadonjáró tanítványa sorozat első kötete. Petra (@ Könyvtolvaj_96) ajánlotta erősen a Vadonjáró tanítványa sorozatot, és mivel már az én figyelmemet is felkeltette, úgy döntöttem, belevágok. Ezúton is köszönöm az ajánlást. Ez egy ifjúsági fantasy-sorozat, melyet elsősorban 10-14 éves fiataloknak írt a szerző. Ahhoz képest, hogy ifjúsági regény, nagyon jó lett. Bevallom, meglepett rendesen a könyv. Olvasás közben hasonló élményem volt, mint Brandon Sanderson Elantrisánál. Tehát, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, a könyv közepéig legalábbis nem ragadott el nagyon a történet. Aztán ahogy összeállt a cselekmény, úgy meg is szerettem ezt a könyvet. A kötet vége pedig kimondottan fantasztikus lett.

Nem is tudom, mihez hasonlítsam a Gorlan Romjait. Mintha R. A. Salvatore és Raymond E. Feist történetszövése és stílusa elevenedne meg ifjúsági változatban. Főhősünk, Will, az árva fiú, aki lovag szeretett volna lenne, viszont

Spoiler

a Vadonjárók közé választják be. A fiú eleinte nehezen viseli ezt el, de aztán szép lassan kibontakozik a kósza harcos tehetsége. Mesterével, Halttal, szépen összebarátkozik. Az árvák közül Horác útját követhetjük még, aki kezdetben Will ellenlábasa. Sokat piszkálja, és bántja a fiút, de amikor bekerül a Hadiiskolába, már ő lesz más célpontja. Horác eleinte nem is volt szimpatikus szereplő. Volt, hogy nem tudtam eldönteni, utáljam, vagy sajnáljam. Aztán Willel is megváltozik a viszonya, miután a Vadonjáró tanítvány megmentette egy vaddisznótól. Közösen a három felsőbbéves Hadiiskolással is leszámolnak, bár abban Halt is segít nekik. Aztán egyszer csak a háború árnyéka vetül a békés uradalomra, ugyanis egy Morgarath nevezetű hadúr háborúra készül. Morgarath kalkara nevezetű szörny harcosai elindulnak, hogy levadásszák a királyság legjobb embereit. Will, Halt és Gilan együtt derítenek fényt az ügyre, de a végső összecsapáshoz szükség van Rodney nagyúrra és Arald báróra is. Will menti meg a helyzetet, elég ügyesen. Végül csak belátja, hogy inkább Vadonjáró, sem mint lovag. A könyv végén fény derül az apja kilétére is, bár ez nem annyira nagyszabású dolog, inkább drámai esemény. A többi árva csak mellékszereplő. Will és Aliz között már elindult valami, de ebben a könyvben ezt még nem volt idő kifejteni.

Egy kellemes és könnyed olvasmány volt. Az ellenségről és a világ hátteréről még nem sokat lehet megtudni, ez a regény inkább a karakterekre és kapcsolataikra fókuszál. A karakterfejlődés kitűnő. A csaták nem olyan részletesek, mint Salvatore, vagy Feist könyveiben, de mivel ifjúsági sorozatról van szó, ezért ezt nem is lehet elvárni. Így is nagyszerűek voltak az összecsapások is. Egyedül, ami nem tetszett, az a hadiiskolás felsőbb évesek viselkedése volt, az egy idő után már nagyon idegesített. E miatt egy fél csillagot levonok. Így is elmondható, hogy nagyszerű sorozatindító kötet lett a Gorlan Romjaiból. Elsősorban fiatal, kezdő fantasy olvasóknak ajánlom, ugyanis rövidsége és megfogalmazása miatt inkább nekik íródott olvasásnépszerűsítő szándékkal. Azoknak is tudom ajánlani, akik szeretnének egy könnyed, rövid, de jól megírt kis ifjúsági fantasyt olvasni. Négy és fél. Folytatni fogom ezt a sorozatot.

Hozzászólás ideje:

John Flanagan: A lángoló híd

A Vadonjáró tanítványa második része igyekszik emelni a téteket. Természetesen csak annyira, és olyan mértékben, mely egy tizenéveseknek szóló kaland fantasytól elvárható.

Spoiler

[spoiler] A háború elkerülhetetlenül közeleg. Willnek meg kell tanulnia úgy lőni, hogy közben ne rettegjen a wargaloktól. Ez nem könnyű feladat. Will és Horác Gilan vezetésével felderítő útra indulnak Keltikába, ahol azt tapasztalják, hogy Morgarath rabszolgaként elhurcolja a lakosságot, akiket aztán egy híd felépítésére kényszerít. Miközben Gilan elmegy, hogy tájékoztassa Duncan királyt a fejleményekről. Will és Horác feladata lesz vigyázni egy Evelin nevű lányra, aki szolgálónak mondja magát. Eleinte Evelin gyanús is volt, talán kém is lehetett volna. A két fiú és a lány rábukkan a hídra. Will vakmerő tervet dolgoz ki, mely révén sikerül felgyújtani a hidat. Csakhogy e miatt ő és Evelin a skand zsoldosok fogságába került. Horác próbál segítséget szerezni, de közben Morgarath csapataival kitört a harc. Halt és Gilan megakadályozták a hátbatámadást. A csata viszonylag hamar eldől, és Horác dönti el Morgarath sorsát, mivel párbajra hívja az ellenség vezérét. Horác jól keresztülhúzta Morgarath tervét, aki Haltot akarta párbajra hívni. Egy kemény és látványos összecsapás során sikerül végezni az Eső és az Éj Urával. Will és Evelin viszont a skandok fogságában maradnak, ezzel egy erős függő lezárást kap a könyv. [/spoiler]

Gyorsan és pörgősen zajlottak az események. Evelin szimpatikus szereplő, a vele kapcsolatos fordulat nem volt annyira meglepő, de tetszett. Morgarath nem volt kiemelkedő gonosz, inkább olyan átlagosnak mondanám. Persze a terve veszélyes volt és be is válhatott volna, ha nincsenek Will és a barátai. A harcok és összecsapások rendkívül élvezetesek lettek. A függő vég feszültséget teremtett a könyv végén.

Morgarath miatt egy fél csillagot még levonok, így négy és fél, viszont változatlanul nagyon jó folytatás. Ez a sorozat kiváló választás kezdő fantasy olvasóknak és fiataloknak, akik e könyvek révén megszerethetik az olvasást.

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje:

Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz

Érdekes krimi-thriller volt. Horrornak semmiképp se mondanám. A thriller vonások voltak a legerőteljesebbek. Nagyrészt tetszett. Jól felépített a cselekmény. Érdekes az a koncepció, hogy a jelenben Maggie szemszögéből, a múltban Maggie apja, Ewan szemszögéből, pontosabban a könyvéből követhetjük az eseményeket. Szépen össze vannak így fésülve a dolgok. Sajnos a végkifejlet mégis csalódást okozott. A borzontás is elmaradt. A csavar tetszett, de valahogy az igazán meghökkentő érzés elmaradt.

Spoiler

[spoiler] A probléma talán abban gyökerezik, hogy egy Démonok között típusú kísértethistóriát vártam, de végül nagyon nem az lett a könyv. Hiszen, Ewan könyvének részei mégiscsak kitalációk nagyrészt. Legalábbis, ami a paranormális részleteket illeti. Az író is afféle terelte a dolgokat, hogy a Horrorház eseményei kitalációk, és a jelenbéli szálban ez már annyiszor volt hangoztatva, hogy vártam azt a fordulatot, hogy mégis igaz. Pont ezért is a múltbéli szálak jobban tetszettek, mint a jelenbéliek. [/spoiler]

Ettől függetlenül sok izgalmas fejezet és egy lassan felépülő, a végén összeálló cselekmény várt rám. Sokszor nem tudtam letenni a könyvet, jó volt olvasni. A feszültség megvolt, a misztikum viszont elmaradt. Végül is pont ezért csupán egy négyest tudok adni rá. Egy kellemes, jó olvasmány, semmi több.

Hozzászólás ideje:
19 perccel korábban, Frenkie írta:

Amazon Kindle-re melyik a jobb formátum? Az Epub vagy a Mobi?

 

Alapvetően a MOBI, de ezt a formátumot úgy tudom kivezetik és az EPUB-ra állnak át a jövőben, viszont ami mégjobb az AZW3, ez utóbbi az amazon saját formátuma, én erre szoktam átkonvertálni mindent használat előtt.

Hozzászólás ideje:

John Flanagan: Jégföldje

Jaj, sajnos ez most csalódás volt. Nem lett olyan rossz, voltak benne jó részek is, de az előző kettőhöz képest jelentős visszaesést éreztem. Valahogy sehová nem haladt a cselekmény, és mire kezdett volna érdekes lenni, addigra véget is ért. Ez már a második olyan újkori fantasy sorozat, amibe belekezdek, az eleje jó, nagyon tetszik, aztán jön egy harmadik kötet, ami meg nagyon nem jön be. Érdekes.

Spoiler

[spoiler] Will és Evelin továbbra is a skandok foglyai. És szinte a könyv végéig azok is maradnak. Úgy érzem, túl sok unalmas szál is volt az ő történetükben most. Túl sok volt a szenvedés, meg a kínlódás. Will megtudta, hogy Evelin Kasszandra. És tudomására jutott, hogy Ragnak, a skandok oberjarlja bosszút hirdetett Duncan király családja ellen. E miatt a mielőbbi szökésen kell törnie a fejét. Csakhogy ez Hallasholmba való érkezés után nem megy. Nagyon kemény a munka és Willt még rászoktatják a tüzeslevél nevű drogra is. Végül Evelinnek kell megoldania a helyzetet, és Erak is besegít. Erak fura figura, még nem tudom, hova tegyem. Halt érdekes módon szabadul el, hogy Will keresésére induljon. Horácot kapja maga mellé útitársként. Gallikán keresztülutazva szembekerülnek Deparnieux-vel, az önkényúrral. Eléggé sokáig tart, mire megszabadulnak tőle. Viszont az a szál sokkal érdekesebb volt. [/spoiler]

Will és Evelin története most nem tudott lekötni, elég unalmas lett. Halt és Horác sorsa érdekesebben alakult. Összességében véve ez a könyv nálam közepesként végzett. Remélem, a következő rész már jobb lesz.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.