Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Nem valamelyikőtöknek adtam kölcsön a Mesemaraton 1-2 t? Tegnap éjjel rendet raktam a könyveim közt, és végre egy külön polcot nyitottam a Fable-regényeknek egyszersmind összeírtam hogy melyik kinél van. A Mogorva nyár meg a Hold forró jegén tudom hogy Veszprémben parkol, de a Mesemaratonról ötletem sincs :D

Hozzászólás ideje:

Nálam nincs, mivel nekem megvan valahol ez a könyv.

Én a héten Dűne szekciót nyitottam a polcomon, mert kezdem összegyűjteni a könyveket, remélem, pár hónap alatt meglesznek a hiányzók is :D

Fable-ből is lehetne egy fél polcra való, de totál sz** állapotban is kaptam őket, meg nem is fér el, így szekrényben tárolom valahol a sulis cuccok között.

Hozzászólás ideje:

Vavyan Fable-el én úgy vagyok, hogy egyszer kölcsönkaptam egyet, akkor elolvastam egy csomót. Az elsőnél egy ideig, pár oldalig csak néztem, hogy "Ez mi?" :D, aztán mintha átkapcsoltak volna az agyamban valamit, nagyon ráálltam a humorára, a hangulatára, és onnantól kezdve nem tudtam letenni, és elolvastam, amit tudtam, a Halkirálynő-sorozat pár részét, ráadásul össze-vissza, nem időrendben, hanem ahogy jött. Egyszerűen remek volt rosszkedv, nehéz meló, betegség stb. esetén. :)

Aztán vége lett, de az idén ismét kezembe került két kötet, az Ébredj velem és az Apád-anyád idelőjön, és megint nagyon tetszett. Fable-t egyszerűen fel lehetne írni orvosságként bármely okú rossz kedély esetére. :D

Hozzászólás ideje:

Anno az Álomhajszát olvastam tőle, karácsonyra kaptam egy barátnőmtől, az akkor nagyon tetszett, de jók még a Halkirálynős könyvek is (igaz, csak ötöt olvastam, de úgy tudom, van még), a többiről meg csak rémlik, hogy mikről szólnak, rég olvastam.

Hozzászólás ideje:

Irtam egy könyvajánlót a Márai naplókhoz IDE

 

A szövegét azért ide is beszurom:

 

"Nem is volt olyan rég, hogy a Helikon kiadó úgy döntött: az eddig csak hiányosan hozzáférhető Márai naplókat teljes terjedelmükben jelentetik meg. Az elmúlt két év alatt hat vaskos kötettel el is jutottunk az 1943-as írásaitól a '49-esekig. Reméljük lesz erejük folytatni, mert bár ez sem kevés, de Márai szorgalmas naplóíró volt, aki egészen '89-ben bekövetkezett haláláig irt. Most csak az elsö kötet kerül olvasószemüvegünk alá.

 

Szerb Antallal ellentétben Márai mindig is tudatosan az utókornak írt, nem ritkán saját maga gondoskodva naplórészletei megjelenéséről. Intim részletekre vagy más hasonló 'szenzációra' épp ezért nem érdemes számítani. Az elsö kötet két jól elválasztható részre különül, s nem csak azért mert két évet ölel fel. Az eleje olyan, mintha egy bővített 'Füves könyvet' lapozgatnánk. Szellemes anekdoták és megjegyzések, kiegészítve olvasmányélményeinek vagy épp készülő írásainak taglalásával. Néha a politika is megjelenik, de még csak nagyon szőrmentén. Aztán váratlanul felborul körülötte a világ. A világháború már nem csak az újságok címlapjain, hanem bombák képében is ráköszön Budapestre. Hamarosan felhúzzák a gettó falait, kiássák az árkokat, készülve a közelgő ostromra, s lassan minden apróság; a viz, az áram és az étel is felbecsülhetetlen értékké magasztosulnak. Márai naplója váratlanul roppant izgalmas (már ha szabad ezt a szót használnom) kordokumentummá válik. Ugyan néhol próbálja kivonni magát mindebből, s még a légi riadók során is nem egyszer távol marad az óvóhelyektől és inkább Shakespeare-t olvas az üres városban, elcsípett történetei és meglátásai már mintha nem ebben a világban írodnának. Szinte csak mellékesen jegyzi meg, hogy nemrég látott egy SS-tisztet, aki mintegy pórázon vezet egy lengyel nőt, aki méregért könyörög a körülötte lévőknek.

 

S egy idő után akarva, akaratlanul mégis csak nagyon személyessé válik ez a Napló. Márai kénytelen számot vetni mindennel, az őt körbevevő világgal épp úgy, mint magával. A kötet pontozásától most tartozkodnék. Inkább egyszerüen csak ajánlanám mindenkinek, aki kiváncsi egy nagy emberre és arra milyen volt a történelem az ő szemén át. "

Hozzászólás ideje:

A Naplóhoz még nem volt szerencsém, de mindenképpen szeretném elolvasni. Szeretem Márait, a Füves könyv és A gyertyák csonkig égnek a kedvenceim közé tartozik. Most épp az utóbbit olvasom újra. Ahogy a hátsó borítón írják róla, szuggesztív erejű regény... És igen hangulatos tél közepén olvasni egy augusztusi este történetét.

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Szomorúan be kell vallanom, hogy a szépirodalomhoz, amelyet Márai is képvisel, mára már semmi türelmem nincsen. :) Ez szomorú dolog, főleg azért, mert biztos vagyok benne, hogy ezekből a könyvekből nyerhető gondolatok által az ember csak gazdagabb lesz, csupán annyi kellene hozzá, hogy kezébe vegye és elkezdje olvasni.

 

Márait én egyáltalán nem ismerem, nem olyan korszakban voltam diák, amikor tanították magyarórán az iskolában, és otthon sem voltak Márai kötetek a polcon. Persze saját magam kedvéért azóta már rég felfedezhettem volna, de mindig úgy éreztem, amikor pl. ő szóba került, hogy nem lenne igazán türelmem hozzá.

Azért remélem, egyszer túljutok ezen a "nincs időm/türelmem komoly dolgokhoz" korszakon, és akkor kitárul majd a kapu minden olyasmi irányába, amit régebben is szerettem vagy szerettem volna, de soha, vagy már az utóbbi nem volt rá időm/lehetőségem, és a szépirodalmi könyvek is ide tartoznak (Márai mellett pl. Krúdy érdekelne még). Félek, erre még pár évet várnom kell, de ezek a regények végül is nem szaladnak el... :) Addig meg marad a szórakoztató irodalom - az is több, mint a semmi. :)

Szerkesztve: - Pildi
Hozzászólás ideje:

No és hogy visszatérjek a szórakoztató irodalmon belül az Alapítványhoz: most fejeztem be az Alapítvány peremét, és újfent el vagyok bűvölve általa. :) Az Alapítvány trilógia több évszázad történetét meséli el rövid szakaszokban, így csak pillanatképeket kapunk, amelyek által magunkban fel lehet építeni az egész történetet. Ezzel szemben a folytatás már egy összefüggő regény, ami az Alapítvány és a Második Alapítvány történetébe, küzdelmébe belekever még egy harmadik hatalmat is, és ezek egymás felé sodródása, majd a végső találkozás nagyon szépen kibontott cselekmény keretei között van bemutatva.

 

És, kolmilan, megtaláltam benne az összefonódást a robot univerzummal. :) Hiába olvastam már, erre - szokás szerint - nem emlékeztem. :)

Hozzászólás ideje:

Japóknál kiadnak egy Cloverfield képanalizáló könyvet. Ha jól vettem ki a cikkből.

http://cloverfieldclues.blogspot.com/2008/...velization.html

 

 

Ime egy kép belőle. Igen tetszetős. :)

 

http://1.bp.blogspot.com/_o74fhvPkEXw/SU5O...cket-inside.jpg

 

Szerk: Meg még néhány. :)

 

http://merzmensch.blogspot.com/2008/12/clo...goddard_26.html

 

Jöhet szülinapra. :)

  • 1 hónappal később...
Hozzászólás ideje:

Hamarosan kikerül az aeonflux blogra is, de ide is kirakom:

 

Bán Mór: Hunyadi - A hajnalcsillag fénye

 

155764.jpg

 

Még évekkel ezelőtt került a kezembe Bán Mór egyik fantasy írása, s bár igen kellemes kis iromány volt, egy jó darabig csak távolról követtem nyomon a munkásságát. Érdeklődve hallgattam, hogy a magyar mondák alapján saját fantasy világot kreált, s hogy a sci-fi terén is egészen sikeres lett. De amikor bejelentette, hogy egy tíz részes regényciklust kíván szentelni a Hunyadiak korának, melyben Hunyadi János és Mátyás király négy-négy, míg Corvin János két vaskos regényt kapna, úgy gondoltam ezzel már érdemes lenne közelebbről is megismerkedni.

 

A ciklus első darabja pár hónapja landolt a könyvesboltok polcain és úgy tűnik egy régóta betöltetlen űrt sikerült befoldoznia, legalábbis az Alexandra kiadó eladási listái ezt igazolják. Passuth László óta nem igen akadt író, akit az ihlet a magyar középkor dicső napjainak regénybe foglalására sarkalt volna. Bán Mór is alaposan rákészült: az előszava szerint csak az előkészület tíz évet vett igénybe. S ahogy számítani lehetett rá, az első regény még csak amolyan alapozó. Bán felállítja a sakk figurákat, s felvázolja a hőseit. A nyitás még így is bombasztikus, mely rögtön a történet legvégére, a mohácsi csatához repít minket. Itt ismerkedhetünk meg a történet egyik legfontosabb szereplőjével: a mesélővel. Egy idős lovaggal, akit -miután súlyosan megsérül- egy közeli kolostorba visznek. Itt kezd el mesélni egy kispapnak a Hunyadiakról, akikről állítólag ő tud a legtöbbet.

Azzal, hogy Bán a mesélő szerepét is kiosztja, egyben megteremti a lehetőségét, hogy a korabeli hiedelmek büntetlenül megjelenhessenek a történetben. Ugyan ritkán él ezzel, de mégis jól tudja érzékeltetni, hogy a kor emberének a hegyeken túl élő sárkányok vagy a falvakat tűzbe borító ?fekete ember? nagyon is valóságnak tűnt. A lovag ?meséje? persze egészen a gyökerektől indul, még akkorról amikor Csorba és fia Vajk (Hunyadi János leendő apja) menekülni kényszerülnek Havasalföldről, mígnem a Magyar Királyságra érve földet kaptak Hunyadon.

Bán igazán olvasmányos, archaizáló nyelvezete olvasatja magát. Ennek köszönhető, hogy bár hőseink számtalan esetben térdig gázolnak a vérben, nem érezzük hatásvadásznak. S ahogy elkezd cseperedni a kis Hunyadi (a regény legtöbb szereplőjének csak Jankó) úgy tűnik, hogy a híres törökverőt az ég is arra teremtette, hogy egy ehhez hasonló hősi eposz címszereplője legyen. A Galambóc ostromát felelevenítő részek egyszerűen lenyügözőek. Egészen a történet ezen pontjáig minden prímán működik. Kár, hogy a regény második fele olyannyira leül. Hunyadi elkerül az Újlaki családhoz, hogy ott lovagot faragjanak belőle, ami akár érdekes is lehetne, de sajnos nem az. Bán ízes mondatai is elszürkülnek ennél a résznél, mintha ő maga se lelte volna túl sok örömét ebben a részben. S becsúszik egy-két olyan dramaturgiai huppanó is, ami igazán nem méltó a remek felütéshez. Bán Mór attól ugyan ódzkodik, hogy bármely erotikus jelenetet elrészletezze, de ennek ellenére is olyan az Újlaki udvar, mintha egy nagyköltségvetésű pornófilm díszlete lenne: legalábbis ha hihetünk a regénynek, a középkori Magyarországon minden nő gyönyörű volt. És kapós is. Nincs kivétel. A királynőtől kezdve az utolsó parasztlányig mindenki csábítóan néz ki és hamar el is csábulnak.

A zárás az apróbb hibák ellenére is reményt keltő: Hunyadi végre megállapodik, s rájön, hogy elképesztő erejét és kardforgató képességét nemes célokra kéne fordítsa. A hős tehát nemcsak megszületett, de végre rájött, hogy ő a hős. Mostmár csak a hőstettek megírása van hátra. Kíváncsian várom a folytatást.

Hozzászólás ideje:

Örülök, hogy felkeltette az érdeklődést :rock:

 

Viszont a tizenéveseknek talán kissé erős lenne a nyelvezete. Amikor csatára kerül a sor, meglehetősen naturálissá válik a nyelvezete. Itt van példának a mohácsi csata utóképének leirása:

 

"Felázott a föld, s a mélység most böfögi fel a megemésztetlen, sok vért, amit ma elnyelt. Fortyog, bugyborékol a láp, s mocorgatja, öklendezi a fekete termést, ami ott rohad a gomolygó ingoványon. A halál gyümölcsei oszlanak sűrű fürtökben, bűzlőn, majd harmincezer emberi tetem, egymás hegyén, hátán, sárba süppedve, eltaposva, kibelezve, csonkolva, összevagdalva, bezúzott koponyával, még mindig vasba öltöztetve, üveges szemmel meredve a Holdra, görcsbe rándult ököllel szorongatva kardot, jatagánt. Hófehér szemgolyók dülledt gömbjére cseppen az eső, hogy örökre elmossa a szemekbe fagyott iszonyatot."

Hozzászólás ideje:

Bomarr ajánlására elkezdtem olvasni Márai Naplóját. Eléggé az elején vagyok, '43 nyarának vége felé, de nagyon jó. Néha mintha a Füves könyv folytatása lenne, bár a gondolatok csak ritkán emelkednek abba a magasságba (olykor még ellent is mond magának). Nagyon megtetszett a legutolsónak olvasott bejegyzése, gondoltam, beillesztem:

 

"Egy napon feláll majd egy hős és kimondja, hogy minden emberi - egyéni és közösségi - vállalkozás igazi célja nem az Állam, nem a Párt, nem Európa, hanem az ember maga, a személyiség. Róla is szó van. Ezt az embert agyonverik majd. De ez lesz az első, igazi forradalmár. S ha megértik, amit mond, az lesz az első, igazi forradalom a világon."

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje:
OFF: Tudom nem ide tartozik, de nem tudod véletlenül, hogy mi a helyzet a Star Wars, Warcraft, Starcraft könyvekkel? Esetleg nem tudnál rákérdezni az ismerősödnél? Kérlek, kérlek, kérlek...szépen kérlek.. : :):D:D Ez nekem nagyon fontos lenne..

OFF VÉGE.

Éppenséggel rákérdezhetek, ha legközelebb találkozom vele (az valószínűleg nem mostanában lesz, sajnos), de nem számíts sokra. Munkaköri leírása, hogy nem adhat ki infókat a megjelenő könyvekről, amíg nem kap rá engedélyt. Max pletykákat oszthat meg (meg pár sör után az idén megjelenő Aliens könyvek listáját :D:) ).

Ja, meg még talán adhat támpontot (nem pozitívat), hogy állítása szerint a Szukits nincs a toppon a gazdasági vállság miatt, így lehet, hogy az előzetes tervekkel ellentétben sok könyv nem jelenik meg idén.

Hozzászólás ideje:
Éppenséggel rákérdezhetek, ha legközelebb találkozom vele (az valószínűleg nem mostanában lesz, sajnos), de nem számíts sokra. Munkaköri leírása, hogy nem adhat ki infókat a megjelenő könyvekről, amíg nem kap rá engedélyt. Max pletykákat oszthat meg (meg pár sör után az idén megjelenő Aliens könyvek listáját :):D ).

Ja, meg még talán adhat támpontot (nem pozitívat), hogy állítása szerint a Szukits nincs a toppon a gazdasági vállság miatt, így lehet, hogy az előzetes tervekkel ellentétben sok könyv nem jelenik meg idén.

Köszönöm szépen Dzséjt! :):D:D Csak arra lennék kíváncsi, hogy idén várható-e SW WoW és SC könyv. Remélem nem adták fel végleg és még fognak, ha nem is idén de majd jövőre vagy azután kiadni ezekből is.

Mi fog még megjelenni a Bűnös bolygón és a Szerpcserén kívűl? :D

Hozzászólás ideje:
Mi fog még megjelenni a Bűnös bolygón és a Szerpcserén kívűl? :)

Predatorból gőzöm sincs, az nem érdekel. De állítása szerint (TOP SECRET) az év második felében lehet, hogy megjelenik a Cauldron (Katlan) is.

Hozzászólás ideje:
Predatorból gőzöm sincs, az nem érdekel. De állítása szerint (TOP SECRET) az év második felében lehet, hogy megjelenik a Cauldron (Katlan) is.

Na, akkor ez nem is annyira Top Secret. :oops: A Katlan még a tavalyi tervbe tartozott. Számítani lehetett rá, hogy az jön. :):)

Hozzászólás ideje:

Ma fejeztem be Georg Ebers 1876-ban megjelent kultusz történelmi regényét az Uarda, Egyiptom rózsáját. Fantasztikus volt. Már úgyis régen olvastam történemi regényt, úgyhogy itt volt az ideje. Ebers a 19. század legelismertebb egyiptológusa, úgyhogy a hitelességéhez nem férhetett kétség. Bár már egy-két dolog megdőlt azóta, de a könyvben ezt fel is tüntetik. A történet második Nagy Ramszesz idejében játszódik. A címszereplő Uarda, egy relytéjes származású lány, akit egy halottfelnyító család nevelt fel. Ramszesz lánya, Bent-Anat egy nap elgázolja őt véletlenül szekerével, megszánja és orvoshoz viszi, később udvartartásának tagja is lesz. Nem Uarda a regény főszereplője, sokkal inkább Bent-Anat hecegnő, Pentaur a költő, Rameri herceg. A könyv nagyszerűen bemutatja a Ramszesz kori Egyiptom világát, a papok viszályát, a Ramszesz elleni összeesküvést és az akkori társadalmi viszonyokat. Nagyszerű olvasmány, persze csak azoknak, akik bírják a 19. századi romantikus stílust és az ókorban játszódó történeteket.

Hozzászólás ideje:

Ókori sztorik nekem mindig jöhetnek, főleg, ha egyiptomi vagy római :)

Felírom, és alkalomadtán utánajárok. Egyébként nem csoda, hogy azóta sok minden megdőlt, elvégre elég idő eltelt ahhoz, hogy sok mindent másképp tudjanak, mint anno. Pont a napokban láttam egy History filmet III. Ramszeszről :D

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.