Könyvek és képregények

[Dzséjt]

No, két év alatt csak eljutottunk ide. Megjelent az Amíg felkel a nap, benne két novellámmal.

[Donát]

Gratulálok!

[Dzséjt]

Köszi.

[kudar]

Gratula!

[Darth Revan9]

Gratulálok.

[Dzséjt]

Köszi nektek is.

[Bomarr]

Gratula Dzséjt!

 

Ha történelmi könyvet olvasok, akkor attól elvárom, hogy történelmi legyen, ha viszont fantasy-t olvasok/ nézek, akkor attól azt várom el, hogy fantasy legyen. Előbbitől realista hűséget várok el, tehát valós történelmi környezetben, valós szereplőkkel és eseményekkel játszódjon. Utóbbitól varázslatokkal, kalandokkal, misztikummal teli történetet, mely nem a mi világunkban játszódik.

 

Revan: Én ha elolvasok egy könyvet akkor azt várom, hogy jó legyen és nem azt hogy valamilyen már ismert zsánernek megfeleljen. Ha a már létező műfajokból nem lehetne kilépni akkor egyébként is több ezer éve csak görög drámák meg eposzok születnének ami maga lenne a megtestesült unalom. A játék a műfajokkal és azok határaival szerintem kifejezetten előremutató és érdekes. Persze ettől még értem ha valaki nem szereti, ha egy könyv nem hagyományos értelemben véve szórakoztató és a hangulata frusztráló és sötét.

[MissKarrde]

No, két év alatt csak eljutottunk ide. Megjelent az Amíg felkel a nap, benne két novellámmal.

Gratula

 

Persze olvasom és észre is veszem nyilván, de már az első könyvnél is volt az a bajom vele, hogy ha már tesz bele ilyen elemeket, akkor miért nem lehet többet. Nekem fura volt. Mintha két műfaj közé esett volna és nem tudná eldönteni, hogy mit is akar.

Szerintem nem esett a kettő közé, mivel együtt működik egy íráson belül, jól ötvözte őket. Remekül utolérhető, hogy melyik irány az, amelyiket írni "akart", az a hangsúlyosabb

 

Ha történelmi könyvet olvasok, akkor attól elvárom, hogy történelmi legyen, ha viszont fantasy-t olvasok/ nézek, akkor attól azt várom el, hogy fantasy legyen. Előbbitől realista hűséget várok el, tehát valós történelmi környezetben, valós szereplőkkel és eseményekkel játszódjon. Utóbbitól varázslatokkal, kalandokkal, misztikummal teli történetet, mely nem a mi világunkban játszódik.

De ez nagyon szűk látókörű és...hmm... fantáziátlan hozzáállás.. Nem az a lényeg, hogy jól működjön a történet, a megteremtett világ? Mert szerintem az. Nem mellékesen a történelmi regények is részben a "fantasy" szülöttei, elvégre egyik író sem állt ott pl. Caesar mellett, hogy pontosan megfigyelje, amint kimondja azokat a híres szavakat, és utána pedig történelem hűen le is írja őket

[Merr-Sonn]

Ez igen Dzséjt, congrats!

[JakeSully]

Gratulálok Dzséjt!

A regényed amúgy nyáron jeleneik meg, vagy csak ősszel?

[Dzséjt]

Jake, Bomarr, Merr, Miss, nektek is köszi.

 

A regényed amúgy nyáron jeleneik meg, vagy csak ősszel?

A szerkesztési időtől és a nyomdától fog majd függni. Ha jó időt futunk, még kijöhet nyáron.

 

Fantasy, nem fantasy témához: szerintem is fölösleges, sőt, kifejezetten furcsa ilyen szűk keretek közé szorítani a történeteket, hiszen akkor baromira megrekednénk. Az meg pláne furcsa, hogy erre valaki tizensok év után döbben rá.

De akkor Revan, el ne olvasd a Mert az ember ennyit megtehetet, mert az is valós történelmi esemény idején, valós helyen, ráadásul általad is megközelíthető helyen játszódó fantasy.

[JakeSully]

A szerkesztési időtől és a nyomdától fog majd függni. Ha jó időt futunk, még kijöhet nyáron.

 

Na már alig várom, hogy Rozsenko kalandjait követhessem

És te is brutális módon kiszoktad nyírni a karaktereidet?

[Dzséjt]

Na már alig várom, hogy Rozsenko kalandjait követhessem

És te is brutális módon kiszoktad nyírni a karaktereidet?

Éééén???

[Frenkie]

Gratulálok Dzséjt

.

[Pildi]

Dzséjt, gratulálok!

 

Trónok harca: nekem sem okozott semmi problémát a regény műfaja. Iszonyú jók mind a karakterek, mind a történetvezetés, sőt még a hangulat is (komolyan, szinte érzem a kor "levegőjét" az orromban), annyira történelmi, és csak azért fantasy, hogy lehessen benne egy csipetnyi varázslat, és talán azért, hogy az író keze ne legyen megkötve semmi valós történelmi tény által. Én nem hogy nem csalódtam benne bármi miatt, hanem az egyik legjobb regénynek tartom, amit olvastam.

[Wilde]

No, két év alatt csak eljutottunk ide. Megjelent az Amíg felkel a nap, benne két novellámmal.

 

Elismerésem. Egyébként papír alapú formátumban nem lehet majd hozzájutni? Én úgy jobban szeretek olvasni...

[Nabopolasszar]

Gratulálok!

[Dzséjt]

Frenkie, Pildi, Wilde, Nabo, köszi nektek is.

 

Wilde: egyelőre nem valószínű. Én is örülnék papír alapú kiadásnak - mégis csak könnyebb vele dicsekedni, ha a polcon van -, de akik kiadták, azok egy részben non-profit szervezet. Ha az eladások jól mennek, akkor van esély korlátozott papíros megjelenésre.

[Darth Revan9]

 

Revan: Én ha elolvasok egy könyvet akkor azt várom, hogy jó legyen és nem azt hogy valamilyen már ismert zsánernek megfeleljen. Ha a már létező műfajokból nem lehetne kilépni akkor egyébként is több ezer éve csak görög drámák meg eposzok születnének ami maga lenne a megtestesült unalom. A játék a műfajokkal és azok határaival szerintem kifejezetten előremutató és érdekes. Persze ettől még értem ha valaki nem szereti, ha egy könyv nem hagyományos értelemben véve szórakoztató és a hangulata frusztráló és sötét.

 

Nézőpont és egyéni ízlés kérdése, hogy mi a jó. Van amikor bejön az újító szellem nálam is, (Pl: Star Wars) de van amikor nem Pl. fantasy, de még ekkor se mindig. Olvastam a Lovagok és királyok trilógiát, amely szintén kissé realista volt, ott is a Tűz és Jég dalához hasonló háború szaggatta az adott királyságokat, kevesebb volt benne a mágia. (Habár ez is alapvetően fajgazdag és mágia gazdag világban játszódik, csak a trilógia eseményeink színtere, az Ayvar-szigetekre ez nem jellemző) Mégis életem egyik legnagyobb olvasmányélményét nyújtotta. Volt benne fájdalom, keserűség, és dráma is, de ugyanakkor hősiesség és nem volt semennyire frusztráló, idegesítő, mint mondjuk Martin művei. De az esetek többségében az én lelki világom igényli, hogy az adott történet végén a hős, vagy hősök még ha sok áldozat és dráma után is, de elnyerjék méltó jutalmukat, valamint, hogy viszonylag pozitív legyen a végkimenetel. Felőlem meghalhat pár jó szereplő is a konfliktus és a cselekmény miatt, de ilyen sok, mint a Tűz és Jég dalában. Ennek a sok szereplő elhalálozásnak is megvolt a maga negatív hatása rám nézve, mert

 

az 5. könyv, a Sárkányok Tánca olvasása közben döbbentem rá, hogy már nem is érdekel a végkifejlet. Közönyösen fogadtam már bizonyos elhalálozásokat (Jonét kivéve) és azt tapasztaltam, már nem érdekelt annyira abban a pillanatban, hogy ki győz, ki nem győz. Azt hiszem belefáradtam a történetbe és meguntam. Valahogy így is megfogalmazhatnám: felőlem Westeros a saját vérébe belefulladhat, már nem tud érdekelni.

 

Összességében ilyen tömény realizmust, árnyalt ábrázolást, ilyen töménytelen gonoszságot, ilyen huzamos ideig, ilyen hosszú formában fantasyben nem tudok elviselni.

 

De ez nagyon szűk látókörű és...hmm... fantáziátlan hozzáállás.. Nem az a lényeg, hogy jól működjön a történet, a megteremtett világ? Mert szerintem az. Nem mellékesen a történelmi regények is részben a "fantasy" szülöttei, elvégre egyik író sem állt ott pl. Caesar mellett, hogy pontosan megfigyelje, amint kimondja azokat a híres szavakat, és utána pedig történelem hűen le is írja őket

Miért lenne szűk látókörű? Csak azért, mert fantasy-ben az esetek 80%-ban igénylem a pozitív végkimenetelt? Számomra, fantasy esetében ilyen töménytelen realizmussal, ilyen árnyalt ábrázolás és ennyi gonoszság már nem fér bele ilyen nagy terjedelemben. Történelmi téma. A történelem egyáltalán nem a fantasy szülötte, mert vannak források, létezik a történelemben forráskritika, forrásösszevetés. Persze van a történelmi regényekben fikció is, de a történelmi könyveknél más elvárásaim vannak, ott például nem akarok varázslatokról olvasni. A történelemben én a folyamatokat nézem és értékelem, nem pedig az irodalmi oldalát.

Fantasy-hez.

Olvastam pl. a Pókkirálynő Háborúját, a Vezeklő Papnőt, a Sötétpenge Malus sorozatokat is. Velejéig romlott karakterek vannak a középpontban, akik egyéni céljaikért küzdenek, számtalan váratlan fordulattal megfűszerezve. Miért is tetszett? 1. Mert itt nem igazán vannak pozitív karakterek, szinte csak és kizárólag negatívabbak és az nem zavar, ha gonosz harcol gonosz ellen. Sőt, kifejezetten élvezem. (Az viszont zavar, ha sok pozitív és szerethető karakter állandóan elbukik, lásd Martin.) 2. Úgy éreztem ezen könyvek olvasása közben, hogy tényleg egy fantázia birodalomban vagyok, tele varázslatokkal, varázslatos ereklyékkel, rengeteg különleges fajjal és szörnnyel ( az említett regénysorozatok főszereplői nem is emberek), tehát nem volt hétköznapi.

De ott vannak a klasszikus kedvenceim, a Drizzt regények, a Dragonlance könyvek, Warcraft regények, Eddings könyvei, Felix és Gotrek, ... stb, Ezekben szintén azt érzem, hogy igazi fantáziabirodalomban barangolok, tele mesés kalandokkal, hihetetlen kihívásokkal, fantasztikus, szerethető és kevésbé szerethető, egyszerű és összetett karakterekkel, fordulatokkal, és a lényeg, hogy nincs bennük az a martini realizmus, és túlzottan erős sötétség és gonoszság, többségüknek pozitív, vagy pozitívabb végkimenetele van. Bennük van az a mese, amit szeretek.

Abban igazad van, hogy az a lényeg, hogy jól működjön a történet, a megteremtett világ. A fentebb kifejtettem, hogy számomra mikor és hogyan működik ez a fantasy-ben.

Abban viszont nincs igazad, hogy ez szűk látókörűség. Minden ember egyén, mindenkinek más az ízlése, és mindenkinek mások az elvárásai sok mindenben. Tehát a történeteknél is az egyén saját maga határozza meg, hogy milyen történet és milyen formában működik, az ő egyéni ízlésének megfelelően. Ez nem szűk látókörűség, hanem egyéni megítélés, ízlés kérdése.

[Bomarr]

Ha valakit esetleg érdekel. Rátaláltam egy kifejtőre, hogy miként lett Martin eredetileg trilógiának szánt Tűz és Jég dala történetéből a mostani hét részesre tervezett könyv-sorozat. "Röviden" összefoglalva:

 

Amikor elkezdte az volt a terv, hogy három nagy konfliktust fog bemutatni: a Stark-Lannister háborút, Daenerys megjelenését, és a Másokat. Mindegyiket egy-egy könyv dolgozta volna fel és az első rész a Vörös Násszal ért volna véget.

 

Már három éve dolgozott a Trónok harcán vagyis az első köteten amikor ráébredt hogy képtelen lesz egy köteten belül elérni a Vörös Nászt. A szerkesztőjével közösen döntöttek úgy, hogy a már meglévő utolsó fejezeteket átrakják a következő könyvbe és Ned halála (ami eredetileg az első könyv közepén lett volna), a sárkányok megszületése és Észak királyának kihirdetése lesz a regény záró része.

A probléma ezután újra megismétlődött. Ahogy Martin fogalmaz a keze alatt a történet egyre terebélyesedett. Szivesen hasonlitja ezt a folyamatot ahhoz, amikor Tolkien leült hogy megirja a Hobbit folytatását és végül egy böhöm nagy eposz lett a vége. A célul kitűzött Vörös Nászt megint nem sikerült elérni ezért a kvázi tetőpont a Feketevízi csata lett.

A munka ekkor azonban még gyorsan zajlott: A Trónok '96-ban, a Királyok csatája '98-ban és végül az első nagy konfliktus záró-akkordja a Kardok vihara 2000-ben jelent meg.

 

Ezután jött némi alkotói válság. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy öt évet fog ugrani a cselekményben. Ebben a szellemben is kezdte el írni, hogy aztán pár év múlva arra a következtetésre jusson, hogy ez igy egyáltalán nem működik. A folyamatos visszaemlékezések, a fel nem dolgozott öt évre való utalgatások újra és újra visszafogták a cselekményt.

Ekkor jött a prológus fejezetek ötlete, amik ahogy lenni szokott Martinnál egyre terebélyesedtek. Ezek két új helyszinről szóltak: Dorne-ról és a Vas-szigeteki királyválasztásról. Mindkettő még az utolsó regény a Kardok vihara cselekményének a vége előtt játszódott és azzal a céllal irodtak, hogy a későbbi fejleményeket jobban megértse az olvasó. Végül Martin azon kapta magát, hogy van 250 oldalnyi prológusa, ami nyilvánvalóan már túl sok ahhoz, hogy csak prológus legyen, ezért megszületett a döntés, hogy ezek a szálak vonuljanak végig a regényen. De ahhoz, hogy ez működjön persze újra kellett írni őket.

A következő lépcsőfokot valoszinüleg mindenki ismeri, akit érdekel a könyv-sorozat: Martin rájött, hogy több mint egy könyvnyi anyaga van, de a korábbi esetekkel ellentétben most nem működött az, hogy csak átdobja az utsó fejezeteket a következő könyvre. Mert akkor a legtöbb karakter egyáltalán nem jutott volna el A-ból B-be, ezért inkább leválasztotta az essosi és a fali eseményeket és a többiek sztoriját mondta el a négyes könyvben. Köztük számos úgymond prológus figuráét is.

 

Az öt év alatt megszült Varjak lakomáját azonban egy még nehezebb vajúdás, a hat évig irodó Sárkányok tánca követte.

 

Elsőre Martin még magabiztos volt, hisz már egy rakás megírt fejezete volt. A cél is világosan látszott: a regény végén fogja elmondani Stannis és a Boltonok csatáját Deresnél és a Meereen-i ütközetet. (Csak érdekesség: a nagyon korai tervekben egyébként még úgy volt, hogy Daenerysnél azzal nyitunk, hogy felugrik a sárkánya, Drogon hátára az arénában)

Aztán jött az, amit Martin csak meereen-i csomónak nevez. Ami egy szüntelen átirása volt Daenerys történetének, aszerint hogy ki mikor jelenik meg elötte (mikor érkezik például Quentyn a Targaryen királynő elé). Ment a tili-toli azon is, hogy ki kapjon saját POV-ot. Évek teltek el mire kiderült, hogy például Barriston Selmy-nek kéne egy saját fejezet, mert a Daenerys nélküli Meereent az ő szemével lehet a legjobban bemutatni. És bár Deres ostroma és a meereen-i csata nagyrészt már meg volt írva, egyértelmű volt, hogy pont a két legerősebb szál végkifejlete nem fér bele a könyvbe igy azok átcsúsztak a jelenleg is írás alatt lévő Winds of Winterbe.

 

Ezek után két komoly kérdés van: mennyire lehet komolyan venni, hogy ez a történet "csak" hét könyv hosszú lesz. Bár Martin a legfrissebb interjúkban is azt mondja, hogy ezt reálisnak tartja (sőt azt is hozzátette legutóbb, hogy gyorsan halad a hatos könyvvel!!! Persze ki tudja mi a gyors nála), azért ő is hozzá szokta tenni: még előfordulhat ám hogy lesz majd ebből nyolc könyv is.

 

A másik: hogy fogja feldolgozni hogy a TV-sorozat előbb ér a történet végére mint ő? Mert ahogy telik az idő ez egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik. Martin idén februárban meghivta magához Santa Febe a showkészitőket és nem csak abba avatta be őket, hogy mi lesz a befejezés, hanem hogy a tervek szerint a fő szálak miként fognak odajutni. Hivatalosan az egyeztetés azért zajlott, hogy a showrunnerek már a teljes történet ismeretében tudják alakitani a következő évadokat. Martin egyelőre úgy tűnik nem számol azzal, hogy a TV sorozat beelőzi, a készitők azonban nagyonis. Szerintük a sorozat hét, max. nyolc évadig fog összességében tartani, amiből némi fejszámolás után kikövetkeztethető, hogy a négyes és ötös könyvvel kb. egy évadot, esetleg másfelet fognak foglalkozni. Ahogy meg is erősitették: szerintük a harmadik évad érte el a plafont a mozgatható szálak terén. Komoly vágások és átalakitások nélkül a történet nem tud TV sorozat formájában működni. És bármennyire is sajnálják ha könyvek nélkül kell folytassák, de ha nem lesz alapanyag akkor is mennek tovább. A sorozat leállitása, korábbi tapasztalatok alapján -például Deadwood- könnyen a széria azonnali halálához vezethet.

Abszurd, de minden valószinüség szerint a Tűz és Jég dala történet végét először a TV-ből fogjuk megtudni. Nyilván nem az összes részletet, de magát a tényt hogy ki nyer vagy nem nyer, minden bizonnyal

 

[JakeSully]

Bomarr, ez piszok jó összefoglaló volt, köszi hogy megosztottad velünk

[Nabopolasszar]

Szerintem biztos, hogy (minimum) 8 könyv lesz, hisz már a Sárkányok táncába is lényegesen kevesebbet pakolt bele mint szerette volna, és akkor még hol vannak a Mások.

Ami a sorozat gyorsaságát illeti nem igazán ugrálnék az örömtől, ha az fejeződne be hamarabb, viszont egy olyat el tudnék képzelni, mint a Spartacusnál: beraknának egy előzmény évadot, esetleg a Dunk és Egg párosról szóló évadot, amíg kijön a könyv

[JakeSully]

HBO vezetősége nyitott hogy egyszer a GoT a mozikba kerüljön. Nem zárkózik el teljes mértékben a gondolattól. Gondolom ez már az utolsó könyv nagy lezárása lenne.

De persze lehet elkészülnek időben a könyvek, de én se fogadnák nagy pénzekbe rá.

[Darth Revan9]

Ha valakit esetleg érdekel. Rátaláltam egy kifejtőre, hogy miként lett Martin eredetileg trilógiának szánt Tűz és Jég dala történetéből a mostani hét részesre tervezett könyv-sorozat. "Röviden" összefoglalva:

 

Amikor elkezdte az volt a terv, hogy három nagy konfliktust fog bemutatni: a Stark-Lannister háborút, Daenerys megjelenését, és a Másokat. Mindegyiket egy-egy könyv dolgozta volna fel és az első rész a Vörös Násszal ért volna véget.

 

Már három éve dolgozott a Trónok harcán vagyis az első köteten amikor ráébredt hogy képtelen lesz egy köteten belül elérni a Vörös Nászt. A szerkesztőjével közösen döntöttek úgy, hogy a már meglévő utolsó fejezeteket átrakják a következő könyvbe és Ned halála (ami eredetileg az első könyv közepén lett volna), a sárkányok megszületése és Észak királyának kihirdetése lesz a regény záró része.

A probléma ezután újra megismétlődött. Ahogy Martin fogalmaz a keze alatt a történet egyre terebélyesedett. Szivesen hasonlitja ezt a folyamatot ahhoz, amikor Tolkien leült hogy megirja a Hobbit folytatását és végül egy böhöm nagy eposz lett a vége. A célul kitűzött Vörös Nászt megint nem sikerült elérni ezért a kvázi tetőpont a Feketevízi csata lett.

A munka ekkor azonban még gyorsan zajlott: A Trónok '96-ban, a Királyok csatája '98-ban és végül az első nagy konfliktus záró-akkordja a Kardok vihara 2000-ben jelent meg.

 

Ezután jött némi alkotói válság. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy öt évet fog ugrani a cselekményben. Ebben a szellemben is kezdte el írni, hogy aztán pár év múlva arra a következtetésre jusson, hogy ez igy egyáltalán nem működik. A folyamatos visszaemlékezések, a fel nem dolgozott öt évre való utalgatások újra és újra visszafogták a cselekményt.

Ekkor jött a prológus fejezetek ötlete, amik ahogy lenni szokott Martinnál egyre terebélyesedtek. Ezek két új helyszinről szóltak: Dorne-ról és a Vas-szigeteki királyválasztásról. Mindkettő még az utolsó regény a Kardok vihara cselekményének a vége előtt játszódott és azzal a céllal irodtak, hogy a későbbi fejleményeket jobban megértse az olvasó. Végül Martin azon kapta magát, hogy van 250 oldalnyi prológusa, ami nyilvánvalóan már túl sok ahhoz, hogy csak prológus legyen, ezért megszületett a döntés, hogy ezek a szálak vonuljanak végig a regényen. De ahhoz, hogy ez működjön persze újra kellett írni őket.

A következő lépcsőfokot valoszinüleg mindenki ismeri, akit érdekel a könyv-sorozat: Martin rájött, hogy több mint egy könyvnyi anyaga van, de a korábbi esetekkel ellentétben most nem működött az, hogy csak átdobja az utsó fejezeteket a következő könyvre. Mert akkor a legtöbb karakter egyáltalán nem jutott volna el A-ból B-be, ezért inkább leválasztotta az essosi és a fali eseményeket és a többiek sztoriját mondta el a négyes könyvben. Köztük számos úgymond prológus figuráét is.

 

Az öt év alatt megszült Varjak lakomáját azonban egy még nehezebb vajúdás, a hat évig irodó Sárkányok tánca követte.

 

Elsőre Martin még magabiztos volt, hisz már egy rakás megírt fejezete volt. A cél is világosan látszott: a regény végén fogja elmondani Stannis és a Boltonok csatáját Deresnél és a Meereen-i ütközetet. (Csak érdekesség: a nagyon korai tervekben egyébként még úgy volt, hogy Daenerysnél azzal nyitunk, hogy felugrik a sárkánya, Drogon hátára az arénában)

Aztán jött az, amit Martin csak meereen-i csomónak nevez. Ami egy szüntelen átirása volt Daenerys történetének, aszerint hogy ki mikor jelenik meg elötte (mikor érkezik például Quentyn a Targaryen királynő elé). Ment a tili-toli azon is, hogy ki kapjon saját POV-ot. Évek teltek el mire kiderült, hogy például Barriston Selmy-nek kéne egy saját fejezet, mert a Daenerys nélküli Meereent az ő szemével lehet a legjobban bemutatni. És bár Deres ostroma és a meereen-i csata nagyrészt már meg volt írva, egyértelmű volt, hogy pont a két legerősebb szál végkifejlete nem fér bele a könyvbe igy azok átcsúsztak a jelenleg is írás alatt lévő Winds of Winterbe.

 

Ezek után két komoly kérdés van: mennyire lehet komolyan venni, hogy ez a történet "csak" hét könyv hosszú lesz. Bár Martin a legfrissebb interjúkban is azt mondja, hogy ezt reálisnak tartja (sőt azt is hozzátette legutóbb, hogy gyorsan halad a hatos könyvvel!!! Persze ki tudja mi a gyors nála), azért ő is hozzá szokta tenni: még előfordulhat ám hogy lesz majd ebből nyolc könyv is.

 

A másik: hogy fogja feldolgozni hogy a TV-sorozat előbb ér a történet végére mint ő? Mert ahogy telik az idő ez egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik. Martin idén februárban meghivta magához Santa Febe a showkészitőket és nem csak abba avatta be őket, hogy mi lesz a befejezés, hanem hogy a tervek szerint a fő szálak miként fognak odajutni. Hivatalosan az egyeztetés azért zajlott, hogy a showrunnerek már a teljes történet ismeretében tudják alakitani a következő évadokat. Martin egyelőre úgy tűnik nem számol azzal, hogy a TV sorozat beelőzi, a készitők azonban nagyonis. Szerintük a sorozat hét, max. nyolc évadig fog összességében tartani, amiből némi fejszámolás után kikövetkeztethető, hogy a négyes és ötös könyvvel kb. egy évadot, esetleg másfelet fognak foglalkozni. Ahogy meg is erősitették: szerintük a harmadik évad érte el a plafont a mozgatható szálak terén. Komoly vágások és átalakitások nélkül a történet nem tud TV sorozat formájában működni. És bármennyire is sajnálják ha könyvek nélkül kell folytassák, de ha nem lesz alapanyag akkor is mennek tovább. A sorozat leállitása, korábbi tapasztalatok alapján -például Deadwood- könnyen a széria azonnali halálához vezethet.

Abszurd, de minden valószinüség szerint a Tűz és Jég dala történet végét először a TV-ből fogjuk megtudni. Nyilván nem az összes részletet, de magát a tényt hogy ki nyer vagy nem nyer, minden bizonnyal

 

Ez az úgynevezett high fantasy ( Martin esetében low fantasy ) sorozatok átka. Az adott író kigondol egy nagyszabású, gigantikus történetet, az anyag bővül, csak bővül, aztán már hihetetlen méretűre duzzad. Példa Robert Jordan. Az Idő Kereke sorozatot ő eredetileg 5-6 kötetesre tervezte, aztán lett belőle 14 könyv + egy előzmény regény. De ilyen esetekkel küzködött tudtommal Terry Goodkind és Steven Erikson is. Most, hogy olvastam Martin elképzeléseit, azt kell, hogy mondjam, hogy ha maradt volna az eredti elképzeléseinél jobban tetszett volna a dolog.

Érdekesség: Robert Jordan és George Martin nagyon jó barátok voltak (Jordan már évekkel ezelőtt meghalt). Martin annak idején megmutatta Jordan-nek a készülő Tűz és Jég Dalát, állítólag nem merte kiadni, mert úgy gondolta az emberek nem lennének vevők ilyenre. Jordan biztatta, hogy igen is adja ki, aztán Martin is örült, hogy ekkora sikert aratott.

[JakeSully]

Revan nem félsz, hogy a Trónok Harca könyvsorozat elképesztő sikere után, az új generációs fantasy írók is ezen a nyomvonalon indulnak el?

Mindig van egy követendő példakép, újító ugye, akire felnéznek az írópalánták.

 

Lentebb posztoltam a James S. A. Corey Leviatán Ébredése nevezetű hamarosan megjelenő űroperát. Na pl ez is ebben a stílusban íródott már.

Szerkesztve: 2013. Június 13. - JakeSully

[Darth Revan9]

Már most is vannak, akik követik. Akik Martin-hoz hasonló olvasmányélményre vágynak olvassanak Greg Keyes-t, Joe Abercrombie-t, Mark Lawrence-t. Állítólag még David Farland is ebbe a körbe tartozik (nem tudom miért, szerintem egyáltalán nem követi a Martin féle low fantasy vonalat, teljesen más)

De még mindig él sok más vonal és stílus is.

Meg aztán vannak logo-s fantasy világok is, melyek közül sokat megszerttem az elmúlt években.

Nem hinném, hogy a közeljövőben a Martin-féle újító vonal mindent ki tudna szorítani 100%-ban. Mire ez bekövetkezik, addigra szerintem én már a föld alatt leszek.

[JakeSully]

Nem hinném, hogy a közeljövőben a Martin-féle újító vonal mindent ki tudna szorítani 100%-ban. Mire ez bekövetkezik, addigra szerintem én már a föld alatt leszek.

Ez nem fog bekövetkezni szerintem sem

 

Hmm ez érdekes Revan, A széthullott birodalom első kötete a Tövisek Hercege

Felkeltette az érdeklődésem. Tehát ez is Martin féle stílusban íródott.

[Darth Riddick]

Kicsit megkéstem ugyan vele, de én is gratulálok Dzséjt, és kívánom, hogy legyen vele sikered! Hajrá!

[Dzséjt]

Köszi!

[JakeSully]

Dzséjt egyébként terjedelemre kb hány oldalas lesz a regényed?