Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

4 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Magyarországon nem növekedett meg jelentősen az e-könyvek olvasottsága. Legalábbis a legálisan vásárolt e-könyvek esetében biztos nem, az illegális letöltések más kategória.

 

Ebben az is ludas lehet, hogy nem lehet minden könyvet e-könyvként megvenni (nyilván nem a képeskönyvekre gondolok), sőt nagyon kevés könyvet lehet így megvásárolni. Én ha tehetném, csak azt vennék, legálisan, de mivel az engem érdeklő könyvek töredéke kapható csak így, le kell töltenem a pdf-ből konvertált, sokszor e-könyben rosszul tördelt változatot, amit olvasni nem annyira jó azért. Mégis azt olvasom a rendes könyv helyett, mert a vastagabb példányokat nincs kedvem cipelni.

Ha egyszer eljutnánk oda, hogy ha megveszek egy könyvet, akkor ingyen letölthetem az e-könyv verzióját is, már az is előrelépés lenne.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Jelenleg könyvesboltban dolgozom (az egyik legnagyobb bolt Budapesten), és ott minden hónapban kb. 100 milliós bevételi tervekkel operálunk (a decemberi terv meg az éves terv kb. egyharmada). Az emberek mindent visznek: gyerekkönyvek tömkelege, szépirodalom, szakácskönyvek, nívós regények, romantikus borzadályok... A kasszáknál állandóan sorok vannak. Persze ez Buda, ahol sajátos nyárspolgárok adják a törzsvevői réteget, vidéken nagyon más a helyzet. Statisztikákat nyilván nem ismerek, és nem is vitatkoznék Revan megállapításaival, de első kézből én nem azt látom, hogy Magyarországon csorbulna a kínálat... sőt. Alapvetően a kiadás minőségére sem lehet panasz, a fordítás persze már más tészta, de ez inkább a folyamatos gyors megjelenéseknek tulajdonítható, a lektor, mint szakma, iszonyatos állapotban van hazánkban.

 

Azt mondom, sem negatív, sem pozitív értelemben nem lógunk ki a sorból, Magyarországon arányaiban ugyanannyian olvasnak könyvet, mint az észak-atlanti térség más országaiban.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

9 órával ezelőtt, Pildi írta:

Ha egyszer eljutnánk oda, hogy ha megveszek egy könyvet, akkor ingyen letölthetem az e-könyv verzióját is, már az is előrelépés lenne.

Bizony. Sok papírkönyvemet illegálisan töltöttem le, hogy fent legyenek a Kindle-n, amin némelyiket sokkal kényelmesebb olvasni, mint papírformátumban. Amit nem értek, hogy manapság miért vannak sokszor indokolatlanul vaskos, súlyra nehéz könyvek. Vannak könyvek, amelyeknek az újrakiadása dupla akkorára vagy nagyobbra sikerült, mint mondjuk a 20 évvel ezelőtti verzió volt. Könnyebb volt velük bánni, mint manapság. 

Nagyon szeretem a Kindle-t és a papírkönyveket is. Szóval utóbbiból sokat veszek, nem csak gyűjteményes darabokat, sőt most elég sok olvasatlan könyv van a polcomon. Tegyük hozzá, hogy ha valami érdekel, akkor mindig várok valamilyen nagyobb akcióra, és akkor veszem meg. Szinte sose veszek teljes áron könyvet :oops: 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Witcher harmadik része azzal kezdődik, hogy Geralt üzenetet kap Yennefertől, hogy találkozzanak, mert személyesen beszélniük kell. Geralt Vesemir társaságában elindul Yenneferhez, azonban a megbeszélt helyen pont egy csata zajlott le az északi és nilfgaardi seregek között, így Yennefernek el kellett menekülnie. Geralt és Vesemir egy Fehérgyümölcsös helyen érik utol Yennefert, ahol nagy meglepetésre nilfgaardi katonák kíséretében találják. Yennefer kérésére elindulnak Vizimába, ami már nilfgaardi megszállás alatt van, hogy Geralt találkozhasson Emhyrrel, de nem sokkal indulás után a Vad Falka lovasai csapnak le Geraltékra, és csak Yennefer varázslatának köszönhetően menekülnek meg.

Emhyr fogadja Geraltot, és közli vele, hogy Cirilla visszatért, de a Vad Falka üldözi. Emhyr megbízza Geraltot, hogy találja meg Cirit, amit Geralt el is fogad, ugyanis a nilfgaardi kémek segítségével könnyebben megtalálhatja Cirit. A jelentések szerint Cirillát látták Velenben és a Skellige szigeteken is. Yennefer elmegy a szigetekre, hogy ott kutakodjon.

Geralt ezután Velenbe megy, hogy megvizsgálja Ciri utolsó ismert tartózkodási helyét és kikérdezze a kémet, akit Cirire állítottak. Velenben azonban tombol a háború, a járvány és az éhínség, így Geraltnek nincs könnyű dolga, mert a vidéket teljesen elárasztottak a banditák és a dögevők. Első útja egy kis faluba vezet, ahol találkozni kell a kémmel, azonban mire megérkezik, már késő. A Vad Falka lovasai lemészárolták a falut, és megölték a kémet. Geraltnak azonban sikerül megtalálnia a kém titkos rejtekét, ahol 2 nyomra is bukkan: 1) Ciri találkozott a veleni ideiglenes helytartóval a Vörös Báróval, 2) egy Ciri kinézetű lányt láttak boszorkányok társaságában. Itt Geralt elkezd nyomozni a boszorkányok után, de véletlenül belefut Keira Metz-be, aki a környéken rejtőzködik, javasasszonynak álcázva magát. Keira azonban nem zsákutca, mert a segítségével kiderül, hogy Cirit egy titokzatos tünde segítette, aki a Róka fedőnévre hallgat. A Róka rejtekhelyét átvizsgálva kiderül, hogy Ciri megbízik a tündében, de a Vad Falka megintcsak megelőzi Geraltot, és minden Ciri hollétére utaló nyomot eltüntetnek. Keira még utoljára útbaigazítja Geraltot, hogy a boszorkányok, akiket keres valószínűleg a lápban élő 3 banya lesz, akiket a szomszédos falusiak istenként tisztelnek.

Mindeközben Geralt meglátogatja a Vörös Bárót is, aki elismeri, hogy összefutott Cirivel és segített is neki, de addig nem hajlandó segíteni Geraltot, amíg az nem segít neki megtalálni az eltűnt feleségét és lányát. Mindeközben Geralt belefut Umába, a világ legrondább emberébe, aki egy torz értelmi fogyatékos törpe. Geralt nem sokkal a nyomozás megkezdése után kideríti, hogy a két hölgy nem egyszerűen eltűnt, hanem elszöktek. A lány a közeli Oxenfurt városában talált menedéket boszorkányvadászok társaságában, amíg a feleségről kiderül, hogy régen egyezséget kötött a 3 mocsári banyával, és most jött el az ideje hogy törlessze a ráeső részt.

Geralt elindul a mocsárba, hogy utánajárjon a nyomoknak, ahol azt találja, hogy a banyák arra kényszerítik a helyi falusiakat, hogy öncsonkolás útján áldozzanak nekik. Eközben az is kiderül, hogy árva gyerekeket tartanak, hogy később megehessék őket, és azért kellett a Vörös Báró felesége, hogy ő vigyázzon a gyerekekre. Geralt megtudja a banyáktól, hogy Ciri egyszerűen csak odateleportált hozzájuk, majd miután megtudták, hogy benne van az ősi vér, értesíteni akarták Eredint. Ciri időben megszökött, és így került a Vörös Báróhoz, aki miután megtaláltuk a feleségét elmeséli, hogy Ciri lóháton továbbindult Novigradba.

Novigrádba érve Geralt összefut Kökörcsinnyel, Zoltánnal és Trissel. Kiderül, hogy Radovid minden varázslóra vérdíjat tűzött ki, és ezért Geraltnak segítenie ekll megszöktetni a Novigrádba rekedt varázslólat. Itt döntés elé áll, ha megkéri Triss-t hogy maradjon, akkor ezzel elindul a Triss románc, amíg ha hagyja elmenni, akkor marad minden a régiben. Geralt megtudja Kökörcsinytől, hogy Ciri egy ládát akart megjavítani, és ehhez egy Kölyök Kurafi nevű bandavezér segítsége kellett. Kurafi beleegyezett, hogy segít Cirinek, amennyiben Ciri megszerzi neki Dijsktra vagyonát (aki mindeközben álnéven egy bandavezér lett a novigradi alvilágban). Kurafi végül elárulta Cirit, aki csak Dudu (az alakváltó az egyik novellából) segítségével tudott megszökni, azonban az egész kalamajka felkeltette a helyi templomi gárda figyelmét, akik megpróbálták elkapni Cirit. Ciri csak úgy tudott elmenekülni, hogy egy nyílvessző elől elteleportált, de közben a láda Dudunál maradt, aki végül Geraltnak adta. 

Miután Novigrádban mindent megtudott, Geralt Ard Skellig felé vette az irányt, hogy besegítsen Yennefernek. Kiderül, hogy az Ard Skellige-i erdő egy része elpusztult, és Yennefer ennek akart utánajárni, de a druidák vezére Ermion (akivel Geralt találkozik a Cintrai lakomán az egyik novellában) ezt megtiltotta neki. Geraltnak végül sikerül meggyőznie Crach an Craite-et (Calanthe királynő volt szeretőjét), hogy győzze meg a druidát, hogy mégis csak engedjen be minket. Ám Yennefernek ez sem elég, mert el kell lopni Ermiontól még egy varázsmaszkot is, aminek nagy jelentősége van a skellige-i vallásban, és elvileg arra használható, hogy múltban történt eseményeket lehet megidézni vele. Yennefer végül felhasználta a maszkot, és kiderítették, hogy Ciri egy varázsló társaságában volt itt, amikor a Vad Falka rájuk támadott. Ciri-nek sikerült egy portál segítségével Velenbe teleportálnia (pontosabban a 3 banyához), de a varázslót átok érte, és ugyan az üldözőjét bele tudta lökni egy portálba, ő maga nem tudott elmenekülni.

Habár Ermion őrjöngött, hogy ellopták a maszkot (ami a használat után haszontalanná vált), ráadásul az egész művelet egy hatalmas vihart idézett elő, és elárasztotta a környéket ködárnyakkal, mégis tovább segített Cirilla megtalálásában, és elvezette Geraltot és Yennefert egy közeli faluba, ahol nemrég feltűntek a Vad Falka lovasai. Geralt és Yennefer kikérdezve a környékbelieket arra jutottak, hogy csak egy ember menekült el a támadás elől, és ha valaki, akkor ő tudhatja mi történt. Mivel azonban elmenekült, ezért a skelligeieik megvetették és kitaszították a társadalomból. Hogy visszanyerje nevét és becsületét, egyedül szállt szembe a környéket terrorizáló vérfarkassal, és mire Geralték megérkeztek már csak a tetemét találták. Yennefer nekromágiát használva szóra bírta a tetemet, és kiderítették, hogy Ciri valóban volt a faluban a támadás előtt, méghozzá Novigrádból teleportált ide. A támadáskor sikerült Cirivel elmenekülniük, és találkoztak egy tünde mágussal egy csónaknál. A tünde láthatóan gyenge volt, és utolsó erejével elkábította Cirit, majd útnak indította a csónakkal. Ekkor érték őket utol a Falka lovasai, akik kiütötték a fiút. Amikor a fiú újra magához tért nem talált mást, csak egy torz törpenövésű embert.

Geraltnak ekkor eszébe jut, hogy a Vörös Bárónál találkozott egy ilyen torz emberrel, ezért visszautazik Velenbe, hogy kiderítse, hogy van-e kapcsolat a kettő között. Kiderül, hogy a Vörös Bárónál lévő szörnyeteg is a Skellige szigetekről származik, ezért Geralt magával viszi a torzszülöttet Kaer Morhenbe, hogy a Dudutól kapott ládika segítségével feloldja az őt ért átkot. Miután kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerül levenni a torz emberről az átkot, kiderül, hogy a tünde mágus, aki segítette Cirit nem más mint Avallach, Auberon király (az a király, akit Eredin megmérgezett, hogy király lehessen) volt tanácsosa.

Avallach, ekkor még túl gyenge, hogy segítsen, de elmondja Geraltnak, hogy Cirit a falusi támadás után egy elvarázsolt Skellige-i szigetre, a Köd szigetre menekítette a Vad Falka elől. Geralt elindul, hogy megkeresse Cirit, akit végül meg is talál még mindig a kábító varázslat alatt. Geraltnak sikerül megtörnie a varázslatot, és elbeszélgetnek Cirivel. Itt kiderül, hogy nem sokkal azután, hogy a könyvek végén Ciri kirakta Yennefert és Geraltot Avalon szigetén, Avallach megtalálta őt, és felajánlotta, hogy a mentorja lesz. Mivel Eredin mindkettejük ellensége volt Ciri elfogadta a felajánlást, és egészen az Ard Skellige-i erdőben történt támadásig közösen utaztak. 

Gerlat visszaviszi, Cirit Kaer Morhenbe, ahol eldöntik, hogy csapdát állítanak a Vad Falkának. Geralt feladata, hogy összetoborozzon mindenkit, akik hajlandóak segíteni Cirinek a Falka ellen. Ekkor fel kell keresni mindenkit, akinek segítettél eddig a játék során. A besorozható emberek a következőek: Keira Metz (amennyiben segítettél neki egy küldetés során); Letho (amennyiben életben hagytad a második rész végén); Triss (amennyibe segítettél megszöktetni a varázslókat Novigrádból); Vernon Roche (amennyiben segítesz neki egy küldetésben); Zoltán (feltétel nélkül); Ermion (feltétel nélkül); és Crach an Craite fia, Hjalmar (amennyiben segítettél új uralkodót választani a Skellige szigeteken). Emhyr csak küldene segítséget, ha a csata irányítását az egyik tábornoka kapná, amit Geralt elfogadhatatlannak tart, ezért nem kér a segítségből.

Miután a csapda készen áll Ciri egy teleportálásával magára vonja a Vad Falka figyelmét, és elkezdődik a csata. Habár Geralték rengeteg lovast lemészárolnak, a Falkának mégiscsak sikerül bejutniuk az erődbe. Az erődben Eredin mindenkit lefagyaszt leszámítva Vesemirt és Cirit. Ciri már készen van arra, hogy feláldozza magát a többiek életéért cserébe, amikor Vesemir megtámadja Eredin jobbkezét Imlerithet. Imlerith megöli Vesemirt, aminek hatására Ciri elszabadítja az ősi vér erejét és egy hatalmas hanghullámenergiát kibocsájtva magából menekülésre kényszeríti a Vad Falkát. Mielőtt kárt tenne magában Avallach ismét elkábítja Cirit.

 

A vereséget követően új tervre van szükségük, hogy elintézzék a Vad Falkát. Geralték arra jutnak, hogy előtte meg kell hogy gyengítsék őket. Gerlat és Ciri titokban elutaznak a veleni mocsárba, ugyanis tudják, hogy Imlerith gyakori vendég a 3 banyánál. Ciri és Geralt lemészárolnak 2 banyát, és Imlerith-tel is végeznek. Ezután segíteni kell Trissnek kiszabadítani Philippa Eihartot Dijskrtától (aki még mindig haragudott rá a Thanedd-i puccs miatt). Ezután nem sokkal Yennefer kéri meg, hogy szabadítsa ki Margaritát a boszorkányvadászok fogságából. A kiszabadításuk után Philippa és Margarita beleegyeznek, hogy segíteni fognak a harcban a Vad Falka ellen. Ezután Avallachnak kell segíteni eljutni Tir ná Liába (az Aen Elle hazájába), hogy meggyőzhesse Ge'els-t, Tir ná Liá kormányzóját - akit Eredin hátrahagyott, hogy távollétében uralkodjon - , hogy Eredin okozta az előző király, Auberon halálát. Ge'els hisz Avallach-nak, és beleegyezik, hogy amennyiben Eredin legközelebb erősítést kér, Tir ná Liából nem fog érkezni senki a segítségére. 

Miután mindenki készen áll a harcra, Gerlaték elutaznak Skellige szigetekre, hogy ott állítsák fel a csapdát a niflgaardi flotta segítségével. Itt csatlakozik a csapathoz Fringilla Vigo is. Eztán Ciri megkéri Geraltot, hogy segítsen bejutnia Avallach titkos rejtekhelyére. Itt rájönnek, hogy Avallach csak azért segít Cirinek, hogy Ciri megakadályozza Ilithine próféciáját, és megállítsa a Fehér Fagy eljövetelét. Ciri nyilván nem örül, hogy a mestere csak kihasználja, de a terven nem változtatnak, Eredinnek meg kell halnia. Ezután Ciri megkéri Geraltot, hogy kísérje el a megtámadott faluba, hogy meglátogathassa a fiúnak a sírját, aki segített neki megszökni. Ezután minden kész a harcra. Megjegyzem, hogy a Kaer Morhen-i támadástól idáig van 5 döntés, ami nagyban befolyásolja a sztori végkimenetelét. Attól függően, hogy Geralt miket választ 3 féle vége lehet Ciri történetének, de ezeket majd később kifejtem.

A végső csatához, megintcsak előcsalták a Vad Falkát, azonban a tenger befagyott, mielőtt a nilfgaardi flotta segítségre tudott volna sietni. Végül a skelligeiek is megérkeztek a harcba, hogy megküzdjenek a nilfgaardiakkal és a Vad Falkával. Ciri elszakadt a többiektől és Caranthirba futott bele (Eredin bal keze, aki felelős a Vad Falka utazásáért a téren keresztül). Ciri végül legyőzte Caranthirt. Mindeközben Geralt végigküzdötte magát a Vad Falka katonáin, elér Eredinhez és megölte, de Eredin utolsó szavaiból kiderült, hogy az egész csata egy nagy csapda, amit Avallach állított fel. Eredin elmagyarázta, hogy a Vad Falka megérkezése Skelligére meg volt jövendölve, ahogy az is, hogy ekkor megnyílik a világok közötti kapu, és elkezdődik a Tedd Deireadh, a Végidő.

Geralt elindult a kapu felé, hogy megmentse Cirit Avallachtól, aki Caranthir legyőzése után elindult Avallach-hal egy torony felé. Amikor Geralt utolérte őket, Ciri bevalotta, hogy tudott Avallach terveiről, és önként egyezett bele a kapu megnyitásába, de nem mondta el Geraltnak, mert tudta, hogy nem egyezett volna bele. Ciri önkéntesen belépett a kapuba, hogy ezzel megakadályozza Ilithine próféciájának beteljesülését.

Ezután következik a 3 féle befejezés:

1) A rossz ebfejezés: hónapokkal később Geralt a veleni mocsárban egy vérfarkas segítségével megtalálja az utolsó banyát, aki közli vele, hogy a prófécia bekövetkeztét ugyan sikerült megakadályozniuk, de Ciri visszatérésére ne számítson, mert a lány nem élte túl.

2) A wicher befejezés: Geralt beszámol Emhyrnek a történtekről, és arról, hogy Ciri nem tért vissza a portál másik oldaláról. Emhyr elküldi Geraltot, azzal, hogyha mégegyszer találkoznak, akkor megöli. Geralt ezután találkozik egy kováccsal, akitől kap egy witcher kardot, majd egy kocsmában belefut az inkognitóban lévő Ciribe, és együtt elindulnak a nagyvilágnak mint két witcher.

3) Az uralkodó asszony: Ezt a befejezést csak akkor lehet megkapni, ha Ciri megtalálása után elkíséred őt Emhyrhez, hogy beszélgethessenek kettesben, és természetesen Cirinek túl kell élnie a portált. Ekkor Ciri és Geralt elindulnak a vadonba beszélgetni egy kicsit, majd egy griff majdnem megöli Cirit. Ciri ekkor beismeri, hogy nem fog Geralttal tartani, mint witcher, hanem csatlakozik Emhyrhez az uralkodásban. Mire visszaérnek a fogaadóhoz már egy nilfgaardi különítmény várja Cirit, és végleg elbúcsúznak egymástól.

Ettől a 3 befejezéstől függetlenül Geralt összejöhet Trissel, vagy Yenneferrel, de akár egyedül is maradhat, ha megpróbálja mindkettőt egyszerre románcolni.

A háború végződhet északi győzelemmel, amennyiben Geralt visszautasítja Dijskra ajánlatát, és nem öli meg Radovidot (ezt még akkor ajánlják fel, amikor Geralt Ciri nyomaiban jár). Ekkor egész észak egyesül Radovid zászlaja alatt, de elkezdik üldözni a másfajúakat. Ezután Emhyrt a harmadik sikertelen háború miatt a nemesség meggyilkolja Nilfgaardban, Amennyiben Geralt rész vesz a merényletben és Radovid meghal, akkor Emhyr elfoglalja egész északot, és a királyságok provinciaként léteznek tovább (Temeria is Foltest törvénytelen lányának uralma alatt).

 

A játékhoz van 2 kiegészítő, amiből az egyik szinte teljesen elejthető, a másik során viszont Geralt visszatér Toussaintba Anna Henriettához, de ez már annyira nem tartozik a főtörténethez, így ezt most nem venném hozzá (főleg, hogy ma már eleget gépeltem :D )

Szerkesztve: - Nabopolasszar
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Pár hete Revannak felajánlottam, hogy a könyvek sztoriját folytató játékok történeteit kifejtem, mivel ő a játékokkal nem fog játszani, de a könyvek itt záródnak le igazán, szóval szigorúan véve tényleg videó játékokról írok, de a könyvek vonatkozásában. Ha az előző két rész beszámolója elfért itt, szerintem, ezzel sincs baj

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

21 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Te most tényleg Magyarország amúgy is karcsú és borzalmas állapotban lévő piacát vetíted rá az egész világra? :facepalm:

Magyarországon lényegében nincs olyan, hogy e-könyv kiadás, ellenben néz már kicsit utána az Amazon forgalmának, elárulom, az e-könyv eladások nőttőn nőnek, tessék, itt egy cikk 2017-2018 viszonyáról.

Ne a harminc éve haldokló magyar könyvpiacból indulj már ki, amit amúgy pont a kiadók és a tetves terjesztők b*sztak szét (akik most naná, hogy maguk helyett egymásra és az olvasókra mutogatnak). Ebben az országban a könyvkiadás egy kalap sz*r, a kiadványok minősége sokszor megkérdőjelezhető, a fordítások pontossága finoman szólva is tré, és mindezért pofátlanul sok pénzt kérnek el. A hazai könyveket meg le sem sz*rják, de ha mégis erre vetemednek, az író várhat pár évet, és ha eljut oda, hogy kiadják a művét, örülhet, ha pár százezer forinttal kiszúrják a szemét. Persze, hogy az emberek nem olvasnak mindezek után hazánkban. Majd ha rendbe rakták a piacot, aminél jelenleg egy talicska fos többet ér, akkor lehet erről beszélni idehaza. De a világ azért túlmutat Magyarországon, és az olyan országokban, ahol nem Mutyi Dezsők és társaik táncikálnak a piac sírján, a könyvolvasók száma sem olyan rosszak, mint ahogy te itt most megpróbálod beállítani. Sőt az e-könyv olvasóknak hála kifejezetten jók.

 

Az is! Legalábbis a kiadóknak az, ezért is húzza le a rolót néhány éven belül mindegyik. Csak kevés marad fent, de azok is küszködnek. Elárulom miért: az Alexandra, a Libri és társaik miatt, vagyis a terjesztők miatt, akik bizományiba veszik át a könyveket, vagyis csak eladás után fizetnek, de az eladási jelentésekben hamis adatokat írnak vagy hónapokat késnek a jelentés küldésével vagy, ami még jobb, egyáltalán nem küldenek. Amikor tavaly az Alexandra bedőlt, milliárdokkal tartozott a könyvkiadóknak, és több ezer könyv marad ott a raktáraikban. Könnyű úgy éldegélni, mint hal a vízben, ha te átveszed a könyvet, majd eladod, és egyszer, majd amikor úgy tartja kedved, kifizeted a kiadót. Ja, hogy ehhez sosem lesz kedved? Semmi gond, mert Magyarország talán a világ egyetlen olyan könyvpiaca, ahol a kiadókat és a terjesztőket és az írókat ugyanaz a jogi szervezet védi (nem szakszervezet, de olyasmi, csak nem jut eszembe a megnevezése), és naná, hogy a pénzes terjesztőknek ad igazat.

Nem vetítettem ki semmit sem a világra. Alapból nagyrészt Magyarországra gondoltam. De ha már a nemzetközi résznél vagyunk. Egyszer hallgattam egy elődadást az egyetemen, melyet könyvpiaci szakértő tartott, és ő azt állította, hogy nyugaton bár előretört az e-könyv, de még mindig nem vette át a vezetést a papír alappal szemben. Teszem hozzá, hogy az előadó az előadás folyamán még diagramokat, statisztikákat is mutatott.

Visszatérve a magyar viszonyokra, mert kijelentéseim inkább erre vonatkoztak. Nem hiszem, hogy minden kiadó hibás. Az biztos, hogy elsősorban az Alexandra és másodsorban egyéb multi terjesztők sok hibát követtek el. És biztos vannak olyan kiadók is akik követtek el kisebb-nagyobb hibákat. De nem hiszem, hogy minden kiadó egyformán rossz lenne, vagy rossz magatartást követnének. Olvastam több olyan cikket, láttam műsorokat is melyek ezzel foglalkoztak. Mindenhol kiemelték, hogy nálunk egyre kevesebben olvasnak köszönhetően a digitális cuccok elterjedése miatt. Igaz, hogy csak az egyik tényező, de akkor is fontos tényező. Nem hiszem, hogy hamis dolog lenne, ha egyszer a szakmában dolgozó emberek ezt ennyire kiemelik.

Igen a bizományos rendszer rossz. Ezt is ki szokták emelni. A baj az, hogy nehezen lehetne más megoldásokat nyújtani. Nehezen lehetne olyan terjesztő hálózatot kialakítani, mely vállalja, hogy ha átveszi a könyveket egyből, azonnal is fizetni is fog már az átvételnél.

20 órával ezelőtt, Pildi írta:

 

Ebben az is ludas lehet, hogy nem lehet minden könyvet e-könyvként megvenni (nyilván nem a képeskönyvekre gondolok), sőt nagyon kevés könyvet lehet így megvásárolni. Én ha tehetném, csak azt vennék, legálisan, de mivel az engem érdeklő könyvek töredéke kapható csak így, le kell töltenem a pdf-ből konvertált, sokszor e-könyben rosszul tördelt változatot, amit olvasni nem annyira jó azért. Mégis azt olvasom a rendes könyv helyett, mert a vastagabb példányokat nincs kedvem cipelni.

Ha egyszer eljutnánk oda, hogy ha megveszek egy könyvet, akkor ingyen letölthetem az e-könyv verzióját is, már az is előrelépés lenne.

 

Igen, nagyon sok kiadó nem lép az e-könyvek kiadása felé. Egyszer részletesen tudomást szereztem két kiadó vezetőtől is a miértekről.

10 órával ezelőtt, MissKarrde írta:

Bizony. Sok papírkönyvemet illegálisan töltöttem le, hogy fent legyenek a Kindle-n, amin némelyiket sokkal kényelmesebb olvasni, mint papírformátumban. Amit nem értek, hogy manapság miért vannak sokszor indokolatlanul vaskos, súlyra nehéz könyvek. Vannak könyvek, amelyeknek az újrakiadása dupla akkorára vagy nagyobbra sikerült, mint mondjuk a 20 évvel ezelőtti verzió volt. Könnyebb volt velük bánni, mint manapság. 

Nagyon szeretem a Kindle-t és a papírkönyveket is. Szóval utóbbiból sokat veszek, nem csak gyűjteményes darabokat, sőt most elég sok olvasatlan könyv van a polcomon. Tegyük hozzá, hogy ha valami érdekel, akkor mindig várok valamilyen nagyobb akcióra, és akkor veszem meg. Szinte sose veszek teljes áron könyvet :oops: 

Én inkább a papír alap híve vagyok. Az e-book olvasó nekem drága és nem minden általam favorizált könyv, könyvsorozat jelenik meg e-könyvben, így nekem nem éri meg. Teszem hozzá azt, hogy az utóbbi években áttértem a könyvtárra.

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

17 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Igen a bizományos rendszer rossz. Ezt is ki szokták emelni. A baj az, hogy nehezen lehetne más megoldásokat nyújtani. Nehezen lehetne olyan terjesztő hálózatot kialakítani, mely vállalja, hogy ha átveszi a könyveket egyből, azonnal is fizetni is fog már az átvételnél.

Kíváncsi lennék, vajon ha a szomszéd boltban nem fizetnének a szállítóknak mondjuk a tejért, amit leszállítottak és számláztak, vajon az hozna-e legközelebb is... Kicsit sarkított a példa, de azért talán érthető. Ha egy kereskedő megvásárol egy árut, hogy eladja, akkor azt számlázni, fizetni is kell(ene) időben. Nem tudom, hogyan lehet megengedni, hogy a könyvkereskedelem úgy működjön, ahogy. 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Mondjuk az biztos, hogy ha a terjesztőknek ki kellene fizetni a boltjaikban árult könyveket, akkor sokkal kisebb kínálattal és készlettel működnének. Nem lenne akkora választék egy könyvesboltban, és minden kapható könyvből pár példány lenne csak, és ha az elfogy, akkor várni kellene a vevőknek, vagy előre meg kellene rendelni, pl. ahogy most az online rendelés működik, csak hosszabb határidővel, hiszen nem a saját raktárukból, hanem a kiadóktól kellene beszerezni az adott könyvet.

Működhetne így is, csak ez egy másik működési modell.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

2018. 10. 26. - 20:10, Darth Revan9 írta:

Vajon lesz még folytatás játékban, vagy könyvben?

Elvileg mindkettőben lesz új rész. Sarpowsky már jelezte, hogy folytatni akarja a könyveket, bár mivel rettenetesen gyűlöli a CD Projekt RED-et és a játékokat, így én semmi jóra nem számítok. Szerintem az egész arra megy ki, hogy alávágjon a játékok sztorijának, ami úgysem fog összejönni. Eleve erősen kételkedem abban, hogy megírja.

Játékok terén már van is új rész, alig két hete jelent meg a Thronebreaker: The Witcher Tale, ami a második nilfgardi háborút meséli egy egy taktikai kártyás szerepjáték keretében. Ez értelemszerűen a játékok előtt játszódik, részint a könyvekkel párhuzamban. Geralt csak mellékszereplő, a főhős ebben Lyra és Rívia uralkodónője, Meve.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

2018. 10. 27. - 10:01, MissKarrde írta:

Kíváncsi lennék, vajon ha a szomszéd boltban nem fizetnének a szállítóknak mondjuk a tejért, amit leszállítottak és számláztak, vajon az hozna-e legközelebb is... Kicsit sarkított a példa, de azért talán érthető. Ha egy kereskedő megvásárol egy árut, hogy eladja, akkor azt számlázni, fizetni is kell(ene) időben. Nem tudom, hogyan lehet megengedni, hogy a könyvkereskedelem úgy működjön, ahogy. 

Igen, sokan rossznak tartják egyébként ezt a rendszert.

 

22 órával ezelőtt, Pildi írta:

Mondjuk az biztos, hogy ha a terjesztőknek ki kellene fizetni a boltjaikban árult könyveket, akkor sokkal kisebb kínálattal és készlettel működnének. Nem lenne akkora választék egy könyvesboltban, és minden kapható könyvből pár példány lenne csak, és ha az elfogy, akkor várni kellene a vevőknek, vagy előre meg kellene rendelni, pl. ahogy most az online rendelés működik, csak hosszabb határidővel, hiszen nem a saját raktárukból, hanem a kiadóktól kellene beszerezni az adott könyvet.

Működhetne így is, csak ez egy másik működési modell.

 

És itt a válasz, hogy kb mi lenne a bizományosi rendszer nélkül.

22 perccel korábban, Dzséjt írta:

Elvileg mindkettőben lesz új rész. Sarpowsky már jelezte, hogy folytatni akarja a könyveket, bár mivel rettenetesen gyűlöli a CD Projekt RED-et és a játékokat, így én semmi jóra nem számítok. Szerintem az egész arra megy ki, hogy alávágjon a játékok sztorijának, ami úgysem fog összejönni. Eleve erősen kételkedem abban, hogy megírja.

Játékok terén már van is új rész, alig két hete jelent meg a Thronebreaker: The Witcher Tale, ami a második nilfgardi háborút meséli egy egy taktikai kártyás szerepjáték keretében. Ez értelemszerűen a játékok előtt játszódik, részint a könyvekkel párhuzamban. Geralt csak mellékszereplő, a főhős ebben Lyra és Rívia uralkodónője, Meve.

Hallottam, hogy azért utálja őket annak idején fillérekért eladta a jogokat, később meg a CD Projetk RED-esek nem fizettek neki annyit, amennyit elvárt volna.

Bár sajnos a részleteket nem ismerem.

Ennek ellenére a könyvbéli folytatásokra kíváncsi lennék. Az igaz, hogy a Witcher 4 játék azért nem készül el, mert Sapkowski nem járul hozzá és valahogy megtorpedózta.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

22 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Az igaz, hogy a Witcher 4 játék azért nem készül el, mert Sapkowski nem járul hozzá és valahogy megtorpedózta.

Ezt nem hinném, egyszer eladta jogokat slussz-passz, pláne ahogy Dzséjt is írta nemrég jött ki játék, akkor az sem jöhetett volna ki. Az öreg csak annyit tud csinálni, hogy nagyobb összegért kapálózik, erre a lengyel törvény lehetőséget is ad neki, a de a CDPR úgyis ki fogja neki fizetni.

 

 

Amúgy remélem nem áll neki másik könyvnek a végén még úgy jár, mint Martin, hogy nem tudja befejezni mielőtt feldobja a bakancsot. Vagy ha nekiáll akkor olyan sztory legyen ami egy könyvre szól.

Szerkesztve: - Darth Cupsy
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

45 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Hallottam, hogy azért utálja őket annak idején fillérekért eladta a jogokat, később meg a CD Projetk RED-esek nem fizettek neki annyit, amennyit elvárt volna.

Bár sajnos a részleteket nem ismerem.

Ennek ellenére a könyvbéli folytatásokra kíváncsi lennék. Az igaz, hogy a Witcher 4 játék azért nem készül el, mert Sapkowski nem járul hozzá és valahogy megtorpedózta

A CD Projekt Red-es srácok százalékos részesedést kínáltak neki. Sapkowski nem hitt a sikerükben és a százalék helyett készpénzt kért előre. Később amikor a játék kasszasiker lett, persze hogy nem tetszett neki, hogy akkor a készpénzt választotta, de ő volt a hülye (és ezt el is ismerte egy interjúban).

Pár hete, amúgy megpróbálta "megzsarolni" a fejlesztőket több pénzért a jó hírnevükért cserébe, de a CD Projekt Red-es srácok kifogtak rajta, és közzétették a levelet aminek hatására az internet kiállt melléjük.

A Witcher 4 meg azért nem fog soha elkészülni, mert a történetet lezárták a Wild Hunt-ban és a Blood and Wine-ban. A fejlesztőknek közel tejhatalmuk van a Witcher márkanévvel. Ezért jelenhetett most meg a Dzséjt által említett Thronebreaker, ami az 5. 6. és 7. könyvvel párhuzamosan játszódik. Plusz most jön ki a Witcher karaktereket felvonultató online kártyajáték, a Gwent is.

Szerkesztve: - Nabopolasszar
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sziasztok. Befejezve a Republic commando: színvallás-t, ugyan még van 2 rész  de valami érdekesebbe kezdtem bele: Dr michael newton Lelkünk útja című 3 részes sorozatába... az író hipnózisal foglalkozó pszihológus. .. Érdemes bele olvasni :D 
Igaz rágósabb olvasmány az R.P.-nél... (A kisebb betű méret miatt)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vaják: Az utolsó kívánság

Mivel Nabo korábbi összefoglalójának hála újra elkapott a Witcher-láz, elhatároztam, hogy elölről végigjátszom a komplett játéktrilógiát (ami alsó hangon sem kis vállalkozás, hiszen a több mint tíz éves The Witcher is rengeteg játékórát foglal magába, a harmadik rész meg úgy tízszer, ha nem hússzor akkora - jelenleg amúgy az első rész 4. fejezeténél tartok, pontosan annak elején hagytam abba tegnap).

 Ezzel párhuzamosan azt is a fejembe vettem, hogy elolvasom a magyarul megjelent könyveket, amikkel amúgy is le vagyok maradva, mert eddig csak az első négyet olvastam. És mivel azokat is régen, az első kettőt meg még régebben, úgy döntöttem, a játékokhoz hasonlóan a könyveket is elölről kezdem, így párhuzamosan haladok a két médium műveivel. Ez amúgy elég érdekes dolog, hiszen az élmények frissessége miatt igen könnyen ráismerek a játékokban a könyves utalásokra, és a játékok miatt könnyebb elképzelnem a szereplőket is. Gondolok itt például arra, hogy most már a The Witcher 3: Wild Hunt-beli Yennefert látom magam előtt.

Nos, az első könyvnek is tegnap értem a végére, és most megragadom az alkalmat, hogy írjak róla pár sort. Szóval, összességében az eddig olvasott négy könyvből nekem ez a novelláskötet a kedvencem, főleg azért, mert Sapkowski remekül vezeti fel nem csak a világot, de alapoz meg vele több későbbi lényeges eseményt. Ha nem játszott a játékokkal, az ember itt még nem is sejti, hogy egyik-másik novella nem csak a későbbi könyvek eseményeit készíti elő, de azok még a játékokra is hatással lesznek. (Mivel én már a  The Witcher 2: Assassin's of Kingset is kijátszottam, mire az első könyvet olvastam, azért sok dologgal tisztában voltam, még ha nem is volt teljesen világos, ki Ciri és Yennefer, vagy éppen a Vad Falka).

A könyv fordítását is szeretném méltatni, mert bár nem békéltem meg a Vaják névvel (magamban automatikusan witcherre váltok), maga a könyv nyelvezete nagyon jó, a fordító remekül használja a régies szavakat, sajátságos hangulatot adva egy olyan könyvnek, ami bár egy fantasy világban, ráadásul az 1250-70-es években játszódik, mégis bírnak modern kifejezésekkel.

Erre jó példa maga a főhős, Ríviai Geralt, aki egy mutáns szörnyvadász, akit mágiával és füvekkel alakítottak át érzelemmentes gyilkológéppé. Az érzelemmentesség persze nem igaz, Geralt nagyon is szenvedélyes, lovagias és erős morális iránytűje van, ugyanakkor szuperhős jellege (ezt a kifejezést is használják amúgy nem csak rá, de a játékokban egy vérfarkas rendőrre is - igen, ennyire kevert a Witcher) van, hiszen emberfeletti a reflexe és az ereje, rendkívül élesek az érzékszervei, képes szabályozni a látását, így lát a sötétben is, valamint maximálisan ura a testének. És különféle elixírekkel, főzetekkel még turbózni is tudja magát. Emellett kivételes immunrendszerének hála nagyon gyorsan gyógyul, szinte minden betegségnek ellenáll és közel képtelenség megmérgezni. Szóval tényleg olyan, mint egy szuperhős, aminek nagy divatja van korunkban.

Amúgy pont ezért bírom nagyon a Witcher világát, mert fantasy jellege ellenére mind a könyvek, mind a játékok (főleg a játékok) keményen reflektálnak világunkra is. Mindemellett, mivel nem csak a könyvek írója, de a játékokat fejlesztő csapat is szomszédaink, merthogy lengyelek, sokkal közelebb áll hozzánk, mint J. R. R. Tolkien, George R. R. Martin vagy J. K. Rowling, akik közül kettő bár szintén európai, érzésem szerint túlságosan is az angolszáz mitológiára építkeznek, így még az sincs olyan közel hozzánk, mint Andrzej Sapkowski művei. Legalábbis én így érzem, valahogy a közép-európai stílus nekem jobban fekszik, otthonosabbnak érzek egy Tóvidéket, mint egy Völgyzugojt. Plusz a Witcher inkább összeurópai oldalról közelít, válogatás nélkül jelennek meg benne lények és teremtmények, így ugyanúgy jelen van a kelta mitológia, mint az orosz, sőt tovább is megy, hiszen a muszlim mitológia is helyet kapott a történetben.

Na de vegyük sorra a novellákat.

 

A belső hang I-VII.

Eme, hét részre bontott novella a nagyobb novellákat köti össze. Geralt A vaják című novellában szerzett sérülése miatt látogat el Nennekéhez, aki Melitele Templomának papnője. Nenneke afféle anyafigura Geralt számára, ellátja sérüléseit és az egyik, jós tehetséggel megáldott (és némasági fogadalmat tett) papnő segítségével szeretné kifürkészni hősünk jövőjét, aki ódzkodik ettől. Az egyes részek szépen felvezetik a soron következő novella fontos elemét, így vezetve be a strigát, Yennefert, a blavikeni mészárlást vagy éppen Kökörcsint (aka Dandelion).

A sztoriba a Fehér Rózsa Rendjének két lovagja is betársul, akiken keresztül láthatjuk, mennyire megvetik a witchereket a magukat nemesebbnek tartó emberek. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a Fehér Rózsa Rendjéből született meg később az a Lángoló Rózsa Rendje, ami igen fontos szerepet játszik a The Witcher történetében. Plusz a két lovag közül az egyik, a Dorndali Arthur Tailles, akinek Geralt elkeni a száját feltűnik mind a Witcher 2-ben, mind a Witcher 3 kiegészítőjében, a Blood and Wine-ban, mindkét esetben már a Lángoló Rózsa Rendjét képviseli.

 

A vaják

Ez a történet több szempontból is érdekes. Egyrészt, remekül vázolja fel a Witcher világát, bemutatja, hogy az uralkodó osztály, mint a Trónok harcában, itt is hajlamos meghágni és gyereket csinálni a rokonnak (de a GoT még sehol sem volt, mikor ez a kötet íródott), ám errefelé ennek elég komoly következményei lehetnek, révén a király és húga gyermeke strigaként jött a világra. Geralt hamar egy kisebb összeesküvésbe találja magát, hiszen a király szeretné, ha szörnyszülött gyermeke újra emberi legyen, és ne zabáljon fel holdtöltekor embereket, míg a nemesek arra vágynak, hogy a witcher nemes egyszerűséggel üsse agyon a királyleányt. A sztori meglepetéseket ugyan nem tartogat, egyetlen áruló van, de nem is ez a lényege, hanem a világ felvázolása, amit remekül elvégez és megadja az alaphangulatot. Plusz remek kis akció van benne.

Másodsorban ez a sztori azért is érdekes, mert a The Witcher játék több szempontból is erre épül.

Spoiler

Velerad, Foltest király, még a strigából e novella végére királylánnyá vált Adda is szerepet kapott, ráadásul Adda igen komolyat, hiszen ő a bonyodalmak egyik okozója. A novellában feltűnt Vízima a játék egyik fő helyszíne, bejárhatjuk a régi és az új palotát, a Templomnegyedet, a Kereskedőnegyedet, a csatornákat, a külvárost, és még a környező mocsarat is. Ráadásul a novellában szereplő Geralt vs. Striga küzdelem egy az egyben meg lett alkotva a játék intrójában, de a részletesség és odafigyeles profi szintjén, minden, ami a könyvben le van írva, az ott van a videóban. Se több, se kevesebb.

 

 

Egy csepp igazság

A Witcher-novellák egy másik sajátossága, hogy hajlamos már létező meséket újragondolni, vagy éppen más regényekre, mint a Gyűrűk urára célozgatni. Ebben az esetben A szépség és a szörnyeteg lett átdolgozva, de úgy alaposan. Senki sem az, aminek elsőre látszik, de pontosan az, mint aminek elsőre gondolják. Nem fekete és fehér, nincs jó és rossz, és az igaz szerelem bár átkot törhet, a happy end már távolról sem garantált. 

Spoiler

A fenti kicsit talán zagyva, de spoilermentesen így lehet a legjobban leírni ezt. Merthogy a szörnyeteg, eme történetben Nivellen valóban egy gonosz boszorkány, vagyis inkább egy gonosz papnő miatt lett szörnyeteg, de csak azért, mert az ifjú egy rablóhorda frissen megárvult, teszetosza, tehetetlen, tunya kiskirálya volt, akire emberei nem hallgattak, de őt magát azért bárhová elráncigálták fosztogatni. Így esett útjukba az Oroszlánfejű Pók temploma, egy hely, ahová jóérzésű ember nem téved be, de hát ők nem voltak jó érzésűek, így betértek, fosztogattak és a kis Nivellen is megerőszakolta a fiatal papnőt, aki hálából megátkozta, majd megölte magát.

A szépség, meg, nos, belőlük akad több is, az apjuk küldik őket a szörnyhöz, mert az egy évig magánál tartja őket, királylányként bánik velük, aztán ékszerekkel és pénzzel megpakolva küldi őket haza. Az utolsó viszont egy valódi szörny, egy bruxa, a vámpírok nem éppen romantikus, hanem az a "széttéplek, azt meghalsz" változata. Na most, ugye, a sztori ezen a ponton átvált a szépség és a szörnyetegről a lelki szörnyeteg és a valódi szörnyeteg sztorijára, amibe Geralt belecsöppen. És az átoktörés, meg az igaz szerelem itt is játszik, de az oly módon fejti ki hatását, amit tuti nem várt senki.

E novella is kapcsolódik egy ici-picit a The Witcherhez, ugyanis abban Vízima csatornáiban az Oroszlánfejű Pók szektájának van egy búvóhelye, amit Geralttal felszámolhatunk.

 

A kisebbik rossz

Újfent egy novella, ami egy népmese átdolgozása, ez esetben a Hófehérke és a hét törpe. Persze ebben a sztoriban a hét törpe kinyírta egymást Hófehérke miatt, akit ugyan megszánt a vadász, és nem ölte meg, de előtte azért csak megerőszakolta, és emiatt hősnőnk egy ideig prostiként tengette életét, majd picurit pszichopatává vált, aki a népet terrorizálta bűnbandája élén, meg módszeresen irtotta azokat, akik tönkretették életét, csak mert vagy mutáns szörnyetegnek gondolták, vagy mert szimplán nem szerették volna őt a trónon látni, gondolok itt a mostohára, aki jobban bírta volna a saját gyerekeit uralkodóként látni.

Geralt persze mindennek a közepébe kerül és igencsak megnehezítik a dolgát, hiszen Hőfehérke, akit itt amúgy Renfrinek hívnak, gúnynevén meg Gébicsnek, egy Stregobor nevű varázslót jött megölni, aki hozzájárult Gébics életének rosszra fordulásához. Eme két nem túl jótét lélek közé szorul be a Blaviken nevű kisváros. Hogy Geralt kit választ, az a novella nagy kérdése, mert egyrészt ott van Stregobor, akivel nem szimpatizál, meg Gébics, akinek indítékait meg tudja érteni, meg Blaviken városa, amit meg akar védeni. A döntését nem lövöm le, de annyit azért elárulhatok - hiszen ezt a kötet jó előre tisztázza -, hogy Geralt nem véletlen érdemelte ki a Blavikeni Mészáros nevet.

 

Pénz kérdése

Az ember nem is hinné, hogy tulajdonképpen az egész WItcher-könyvsorozat és a játéktrilógia legfontosabb eleme ezzel a novellával indul útjára. Sokat spoiler nélkül nem is lehetne elmondani erről az okosan és érdekfeszítően felépített novelláról, amiben több, később kulcsfontosságú szereplő is feltűnik. A lényeg, hogy Geraltnak inkognitóban kell megjelennie Cintra uralkodónője, Calanthe vacsoráján, ahol lánya, Pavetta miatt érkeztek a környező birodalmakból kérők. Ám a helyzetet egy elátkozott lovag, egy királyi ígéret és a meglehetősen alattomos királynő is bonyolítja. Amúgy ennek a sztorinak is van egy Grimm alapja, a szerző a Hans My Hedgehogból merített inspirációt.

Amúgy ez a sztori rendkívül szervesen kapcsolódik a Witcher 3-hoz is, sok szereplő feltűnik a játékban.

Spoiler

Erlenwald Süne, vagyis Danny ugye nem más, mint Nilfgard későbbi uralkodója, Emhyr var Emreis, egyben apja Cirinek, aki Geralt után a legfontosabb karakter a Witcher 3-ban, bár ebben a novellában még anyja, Pavetta hasában van.

Aztán itt van a Seklligéről érkezett ifjú Crach an Craite, aki a W3-ban válik a szigetek királyává. De a két zenésszel, Drogodarral és Draig Bon-Dhuval is találkozhatunk a játékban Skelligén, ahogy Erszényesbe szintén belefuthatunk. De még az itt csak emlegetett skelligei királyra, Bran Tuirseach-re is vethetünk egy pillantást, bár éppen a temetésén.

 

A világ peremén

Nem számítva a szétnyirbált A belső hangot szerintem ez a leggyengébb novella a kötetben. Nem rossz, éppen ellenkezőleg, csak a többi erősebb. Geraltnak és legjobb barátjának, a trubadúr Kökörcsinnek egy világvégi falu mindennapi életét megkeserítő ördeget kell nyakon csípnie. A kihívás az, hogy nem ölhetik meg. Persze Geralt alapból nem szívesen öl, az átkot például jobb szereti levenni, értelmes lényt meg eleve csak akkor nyiffant ki, ha az az életét fenyegeti. Szóval inkább csak az a kihívás, hogy hogyan kergessék el az ördeget, ami talán nem is létezik, mert annyira tudatlanok azok a jó parasztok. A sztoriba tünde terroristákkal, istennő szerű lényekkel és egy szilvánnal is megismerkedhetünk, és annak is újabb tanúbizonyságát leljük, hogy nem minden fehér és fekete.

És szintén van egy kapcsolódás a videojátékok felé. Kökörcsin ugye mindhárom játékban ott van Geralt mellett (s mint fent említettem, a játékokban még a magyar fordítás is megőrizte a Dandelion nevet, ami viszont mivel becenév - az igazi neve Julian Alfred Pankratz - így a játékokban is lefordíthatták volna). De a The Witcherben, egész pontosan Homályvízben találkozhatunk az ebben a novellában feltűnt tünde lánnyal, Toruviellel is.

 

Az utolsó kívánság

Akárcsak a Pénz kérdése, ez a novella is nagyon fontos mind a későbbi könyvek, mind a játék szempontjából. Geraltnak és Kökörcsinnek itt egy Dzsinnel gyűlik meg a baja, aminek folytán Geralt megismeri szívszerelmét, a varázslónő Vengenbergi Yennefert, aki amúgy számomra egy rettenetesen unszimpatikus alak. A sztori itt is jó, és meglehetősen vicces, elég érdekesen világít rá arra a közhelyre, hogy "vigyázz, mit kívánsz". Most komolyan, szegény Dzsinn, hát én is dühös lettem volna. :lol2:

Amúgy ez a sztori is szorosan kapcsolódik a Witcher 3-hoz, hiszen abban is van egy Utolsó kívánság című küldetés, ami Geralt és Yen itt elkezdett kapcsolatára tehet pontot.

Spoiler

Amit én rövid úton le is zártam, mert úgy érzem, hogy az egész kapcsolat csak egy varázs és egy bűbáj mellékhatásainak eredménye. Geralt Yen bűbáját szenvedi meg, Yennefer pedig Geralt utolsó kívánságát. Nincsenek igazi érzelmek. Plusz, mint írtam, nekem Yennefer nagyon nem szimpatikus, ellenben Trisszel, akit ebben a novellában említenek meg először, és később a könyvekben és a játékokban is fontos szerepet kap (a Witcher 1-2-ben lényegében átvette Yen helyét).

Amúgy Yennefer mellett Chireadan is feltűnik a játékokba ugyanott, ahol Toruviel.

Szerkesztve: - Dzséjt
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ezeket meg nekem felüdülés olvasni. :D 

Az első pár könyv amúgy is közelebb áll a szívemhez mint a későbbiek. Itt érezni, hogy Sapkowski még azért írta a történeteket, hogy "szórakoztasson", nem úgy mint a későbbi köteteket, ahol egyértelműen a "tehén fejés" volt a cél. Ahogy kifordítja a megszokott "Disney meséket" sok helyen zseniális, ami a későbbi könyvekből teljesen kiveszett.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Spawn. 8. kötet (45-50. szám)

A nyolcadik kötetben újabb hat számot kapunk, melyeket eddig nem olvashattunk magyarul. Az 50. szám dulpla olyan hosszú, mint azt korábban megszokhatták az olvasók.

45. szám: Harcosok

Az előző szám közvetlen folytatása. Spawn és Tiffany harca tovább folytatódik. Spawn inkább a megvadult köpenyének köszönheti a győzelmet. No meg persze a sötétség teremtményeinek. Az olvasó azt hihetné, hogy Tiffany-nak vége, de valahogy ezt nehéz elhinni. Ráadásul a képregény narrációja szerint is csak elűzték. Valószínűleg csak a jelenlegi manifesztációja veszett oda. Sam és Twitch szála most kicsit ült, csak annyit léptek előre, hogy valószínűleg magánnyomozók lesznek. Wanda aggódik Terry miatt, aki megbetegedett. Terry pedig tovább kutakodik Wynn után.

46. szám: Bosszú

Visszatér Tremor, aki bosszút akar állni Vito Gravano-n, amiért az tönkretette az életét. Tremor többször is lecsap. Ezek a jelenetek nagyon tetszettek. Valahogy egyáltalán nem sajnálom Gravano embereit. Spawn tovább őrlődik az átalakulása miatt. Terry tovább nyomoz. A végén Tremor Spawn segítségét kéri, mert Gravano a testvérével zsarolja.

47. szám: Kicsavarodva

Spawn és Tremor összefognak, jó csapatot alkotnak. A fordulat, miszerint Tremor (azaz Richard) testvére, David még él és Vito szolgálatában áll, tetszetős volt. Spawn-on egyre jobban elhatalmasodik a gonoszság, ám a maffiózókat nem sajnálom. Még Davidet se. Vito jól megszívta, az emberei jó része meghalt. Érdekes képet kaptunk Violator gondolatairól a pokolbeli helyzetről, és jobban érthető miért utálja Spawnt.

48. szám: A rendszer

Valahogy úgy éreztem nem igazán mozdultak itt előre az események. Wynn és Violator tovább szövögetik terveiket. Terry állapota rosszabbodik, ahogy Spawné is. Sam és Twitch berendezkednek az irodájukba, és váratlanul több infót kapnak a korrupt emberekről, akik érintettek lehetnek a Banks ügyben.

49. szám: Szétzilálva

Valamennyi előrelépés már történik. Spawn már sejti, hogy Blake nagyi és Cagliostro útmutatása alapján le kell számolnia a belső démonaival. Az átalakulása közbeni tombolás érdekes és látványos volt. Terry megtudja, hogy baj lehet, új vizsgálatok várnak rá. Aztán jön a baleset. Cy-gor feltűnése nem volt túl nagy szám.

50. szám: Döntések

A Döntésekben egy drámai fordulóponthoz érünk. Terry a balesete után kórházba kerül és nemsokára kiderül, hogy rákos. A rák agydaganat, rosszindulatú, szinte semmi esélye a gyógyulásra. Hamarosan kómába is esik. Spawn Blake nagyitól megtudja mi történt és a kórházba megy. Al most túllép saját magán és Wanda boldogsága érdekében feláldozván magát meggyógyítja Terry-t. Al visszatér a pokolba, ahol kemény küzdelem vár rá a második szinten az életben maradásért. A küzdelem végén újra eltűnik. Eközben Terry tudomást szerez arról, hogy Blake nagyi Alt küldte a kórházba. Valószínűleg nem érti mi történt, de már kezdi sejteni. Wanda nagyon aggódik, ez jól ábrázolva van az arcán. Nagyon drámai lett ez az 50. szám. Az egyik legjobb Spawn történet.

A Harcosok, a Bosszú, a Kicsavarodva és a Döntések nagyon jó lett, a Rendszer és a Szétzilálva már kevésbé. Négy és fél.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Agatha Christie: Feketekávé

Ez a történet eredetileg színpadi műnek született meg. Évekkel később egy Charles Osbourne nevű úriember megírta Christie színdarabjából a regényváltozatot. A köteten ez szerintem érződik is. Pedig nem olvastam korábban olyan sok Agatha Chrisite-t, csak hat könyvet. Mindenesetre a történtet nagyon drámai lett, még ha egy kicsit eltérő a stílus. Osboure azért igyekezett Christie írásmódját imitálni, ahogy csak lehet. A sztoir elég rövid lett, hiszen Christie eredetileg egy színdarabnak szánta. A helyszín szinte végig az Amory család szalonja, a közvetlen közelében lévő dolgozószoba, illetve a vele szomszédos kert.

Sir Claud Amory egy tudós, aki az atombomba elődjével kapcsolatos kísérleteket végez a két világháború közötti időkben. Kidolgoz egy képletet, melynek segítségével meg lehetne teremteni az új típusú pusztító fegyvert. A tudós szerint a képletre több mindenkinek fáj a foga, főleg a családtagjait és a közvetlen környezetét gyanúsítja. Mikor eltűnik a formulát tartalmazó boríték Poirot segítségéhez fordul. Mielőtt a detektív megérkezne, összehívja családját a szalonban. Ott van a fia, Richard; fia felesége, Lucia; nővére Caroline; unokahúga, Barbara; a váratlan olasz vendég doktor Carelli; és asszisztense, Edward Raynor. A komornyikon, Tredwell-en kívül mindenkit gyanúsnak talál a tudós családfő. Felajánlja, hogy megbocsát a tolvajnak és elfelejti az egészet, amennyiben visszakapja a képletet. Nos, erre nem kerül sor, ráadásul Claud Amory mérgezés következtében elhalálozik.



Ekkor érkezik Poirot és Hastings. A nyomozás megkezdődik. Eleinte túl nyilvánvaló irányba terelődik a sztori. A leggyanúsabb az olvasó számára Dr. Carelli és sokan az hihetik eleinte, hogy összejátszik Luciával. De ez túl nyilvánvaló. Christie-től már megszoktam, hogy az eleinte egyértelműnek tűnő gyanúsítottak valahogy még sincsenek benne az ügyben, vagy nem úgy, ahogy azt gondolnánk. Luciának van titkolni valója, de nem az, amit mindenki hinne. Lucia és Richard is nagyon szimpatikusak lettek, reméltem, hogy nincs közük a gyilkossághoz. A kávéval való kavarás, valamint Lucia kutakodása a gyógyszerekkel teli doboz után eléggé megkavarja a dolgokat. Ráadásul Richard és Lucia egymást is próbálják védeni azzal, hogy magukra próbálják vállalni. Poirot jól kibogozza a szálakat, és a végén remek csapdát állít a valódi tettesnek, Raynornak.

A krimi vonal mellett itt a dráma is elég erős volt. Itt-ott érezhető a többi szereplőnél, hogy a regényváltozatot nem Christie írta. De a sztorin erősen érződik az Agatha Christie hatás. Négy és fél.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Akkor itt a következő, mert pár órája a végére értem A végzet kardjának. Ez szintén egy novelláskötet, bár itt már nincs mellékvágány, a történetek főleg Ciri és Geralt valamint Yennefer és Geralt köré épülnek, kezdik felépíteni a hármas családi viszonyát, ami ugye fontos alapja lesz a későbbi eseményeknek. Lássuk is sorban a novellákat.

 

A lehetőségek határa

Geralt egy "laza" kis szörnyvadászat után találkozik a nemes Három Csókával és két szépséges zerrikániai harcosnővel, akik a nemes úr afféle testőrei. A közös út során hozzácsapódnak egy nagyobb bandához, akik épp sárkányra vadásznak. Noha Geralt elvből nem öl sárkányt, hiszen azok értelmes lények, nem szörnyek, amikor megtudja, hogy szívszerelme, Yennefer is a sárkányölők között van, azonnal csatlakozik a népes kompániához, amelynek amúgy egy király a "vezetője". A szotri eléggé fordulatos, és a maga nemében vicces, főleg a sárkányvadászok szövegei miatt, de felvetnek érdekes gondolatokat is. És persze itt mutatkozik meg először, mennyire ellentétes jellem Geralt és Yennefer, hiszen nemcsak túl vannak már az első szakításukon, de alaposan húzzák is egymás idegeit. Érdekessége a sztorinak, hogy ennek a novellának több szereplője is feltűnik a The Witcher 2: Assassin's of Kingsben.

A Martalócok két sárkányvadásza, Kajmán és Darázs már a játék nyitányában ott van, akkor éppen a Martalócok új tagját, Újfiút hülyítik egy varázstalizmánnal. Még Boholtot is emlegetik, aki ugye kicsit megjárja ebben a novellában, és ki is derül a játékból, mi lett annak a következménye.

Yarpen Zigrinnel akkor futhatunk össze, ha a Flotsamben lezajlott események során Ioverth-tel tartunk Velenben. Bár Roch szálában is találkozhatunk vele, de Ioverth-et követve ismerkedhetünk meg jobban Saskiával, aki ugyan a novellában nem szerepel, de...

Spoiler

Ha Velenbe megyünk el Henselt király tábora helyett, akkor megtudhatjuk, hogy ő a játékban többször is feltűnő sárkány, és az apja Három Csóka, az aranysárkány.

Továbbá ebben a sztoriban tűnik fel Deneslei Eyck, akibe belefuthatunk a Thronebreaker: The Witcher Talesben és több mint valószínű, hogy az ő fia a The Witcherben fontos szerepet vállaló Deneslei Siegfried, a Lángoló Rózsa Rendjének oszlopos tagja.

Sőt, még Kecskerágóra is találhatunk utalást a Witcher 2-ben, méghozzá a kayran fészkében, ahol találhatunk egy kinyiffant, kitömött barit meg egy halott parasztot. :) 

 

Jégszilánk

Szerintem a kötet leggyengébb novellája, de nem minőségi, inkább ízlésbeli okok miatt, egyszerűen jobban tetszik a többi, plusz úgy érzem, azok sokkal erőteljesebbek, jobban kapcsolódnak a későbbi eseményekhez, plusz azokban több a kapcsolat a játékokkal is.

Yennefer és Geralt - mint ahogy egész életükben - újra összejönnek, hogy aztán megint szakítsanak. Itt nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy Geralt rájön, miért nem lehet együtt Yennel, miért válik el tőle a nő újra és újra, majd tér vissza hozzá újra és újra. A történetbe egy bérgyilkos és egy másik varázsló is szerepet kap. Érdekesség talán csak annyi van ebben a novellában a későbbiekre nézve, hogy Geralt a The Witcherben is megküzdhet egy zeugllal (Vízima csatornáiban), illetve itt említik először a Vad Falkát (Wild Hunt), bár a fordító itt Zord Vadászatnak írta - kár, hogy a szerintem legjobb Vad Falka csak a The Witcher 3: Wild Huntban jelent meg, a játékokban addig Vadaknak fordították, itt meg Zord Vadászat. Szvsz. egyik sem jó, a Vad Falka az igazi jó fordítás.

 

Az örök tűz

Witcherünk ebben a novellában egy igen nyakatekert, de fun kalandba keveredik. Tulajdonképpen ennek sincs sok köze a későbbi eseményekhez, viszont nagyon mókás a doppler, a félszerzet, a bárd és a witcher kalandja, ami végigvezet minket egész Novigradon. Erről írni nem is kell sokat, csak el kell olvasni. Az ember utána jól érzi magát, mint Geralt, aki végre felvidul az előző novellákban történtek óta. Érdekesség, hogy az alakváltó Dudu fontos szerepet kap a Witcher 3-ban, de Chappelle-t is láthatjuk egy rövid ideig a játékban.

Spoiler

Sajnálatos mód pont akkor, amikor Novigradba érkezve a Witcher 2-ben megismert fiatal boszit, Felicia Corit és a magát Chappelle-nek kiadó másik dopplert máglyán elégetik.

 

Némi áldozat

Geralt tovább évődik Yen miatt, ráadásul képbe kerül egy másik nő is, meg egy sellő és egy abba szerelmes herceg is. A sztori főleg azt a témát járja körbe, hogy miféle áldozatokat hozhat egy ember egy másikért érzelmi szinten, illetve Geralt még inkább megérti Yennefert, és úgy-ahogy túlteszi magát rajta. Bár a novella nagyon jó, a vége meglehetősen sötét és borongós, így míg Az örök tűz végén az ember egész vidámmá válik, addig ennek a végén elkapja az érfelmetszés gondolata. :( Ne egy depressziós pillanatban olvassátok el.

A sztori lazán kapcsolódik csak a The Witcherhez, abban a Tó Úrnője említi a sellőt, Sh'eenazt, illetve az ebben a novellában nem megnevezett, de a játékban fontossá váló vízalatti faj, a vodyan is itt jelent meg először a Witcher-univerzumban.

 

A végzet kardja

A kötetben a kedvenc művem, és szerintem az összes Witcher-novella közül az egyik, ha nem a legjobb. Egyrészt markánsan benne van az intolerancia, a szélsőséges gondolkodás. Geralt Brokilon erejébe téved, amit a driádok uralnak könyörtelenül. Ha valaki átlépi Brokilon csakis és kizárólag általuk elismert határait (az emberek határait őket nem érdekli), akkor azokat megölik, nemre, korra és szándékra való tekintet nélkül. Geralt, akit a driádok és a tündék Gwynbleiddnek hívnak, csak Brokilon úrnőjének kegyelméből léphet be élve az erdőbe, akihez követségbe indult. Útközben talál néhány lenyilazott embert, egy sebesült régi barátot, és nem sokkal később egy kislányt is. Többet nem is árulnék el spoilermentesen, a sztori vezeti magát. Eithné asszony és Geralt szópárbaja nagyon tetszik, ahogy az is, ahogyan bemutatják Breannen keresztül, miféle népség is ez a driád. És még annyit azért hozzátennék, hogy igen fontos eleme ez a későbbi eseményeknek.

Spoiler

Spoileresen azért már elmondhatom, hogy Ciri és Geralt kapcsolatának ez a novella remek alapozó. A kis Ciri nagyon aranyos, igazi kis ördögfiókat, ahogy később Vesemir hívja. Sajnálatos, hogy értesülnünk kell Pavetta és Duny haláláról, még úgy is, hogy tudni, a Sün nem halt meg, bár mivel még nem olvastam a könyvek nagyját, én sem tudom, hogy maradt életben a jó Emhyr. És amin végképp vakartam a fejem, hogy hogyan lehetett ez Geralt és Ciri harmadik találkozója. Az elsőre, amit Erszényes is csak "képletesen" ír le, emlékeztem, még jó, olvastam a novellát. De a másodikon komolyan gondolkodtam. Mint kiderült, csak nem emlékeztem, de nem azért, mert valamit kihagytam...

 

Több annál

Egy rendkívül megható történet a kötet záródarabja, ami egyben a következő regény prológusa is lehet, hiszen a nilfgard ellen vívott második nagy háború (amit a játékokban is sokszor emlegetnek) itt veszi kezdetét, a poén az, hogy csak úgy mellékesen. Geralt a fenti novellákban történtek hatására elindul Cintra felé, hogy szembenézzen a végzetével. A novella meglehetősen fura felépítésű. Geralt útjába esik a szerencsétlenül járt Yurga, egy egyszerű kupec, akinek hősünk saját testi épsége árán menti meg az életét. Innentől kezdve a sztori annak története, hogy Geralt a sebláztól és a gyógyfüveitől álmokat látva visszatekint a múltjára, találkozik élete legfontosabb emberével, újra feldobja a meglepetés törvényét, és végül elindul mindaz, ami végül majd a Witcher 3-ban teljesül be.

Zagyvábban már talán meg sem fogalmazhattam volna, de maga a novella is az, de jó értelemben. A váltások a valóság, az emlékek és az álmok között teljesen átmenet nélküli, ami zavaró lehet, de átadja, hogy Geralt milyen instabil állapotban van. Plusz így megismerkedhetünk olyan eseményekkel, amik a korábbi novellában fejvakarásra ösztönözhetnek.

Spoiler

Vagyis ebben a novellában meséli el az író Ciri és Geralt második találkozását. Megjegyzem, Calanthe ravasz, de szemét, szószegő egy alak, egyáltalán nem szimpatikus. Szerencséje van, hogy Geralt másodszor is úgy döntött, nem babrál ki vele, pedig megtehette volna. Simán kiválasztotta volna Cirit a fiúk közül, nem ejtették a fejére.

A novella három legerősebb pontja mégsem ez, hanem Geralt és az anyja találkozása, majd az, amikor összefut a halállal - itt azért meglepő Triss Merigold nevét olvasni a halottak között, bár már az első játékban elhangzik, hogy őt csak véletlen hitték halottnak -, illetve a harmadik a legvége, amikor Geralt már lemondott Ciriről, ám a lány ugyanott kötött ki, ahol ő: az amúgy rendkívül szimpatikus Yurga portáján, akitől a witcher szintén azt kérte fizetségül, amit otthon talál, de nem számít rá. Az a találkozás könnyeket csalt a szemembe.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 héttel később...

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

 

Fú, rég csalódtam ekkorát egy könyvben. Nagyon szeretem a poszt-apokaliptikus műveket, legyen az könyv vagy film (Az út, Legenda vagyok, Éli könyve), de ez a Metró 2033 gyenge eresztés. Önmagában is az, nemhogy még a zárójelben felsorakoztatott művekhez képest.

Egyszerűen nem történik benne semmi. A közel 440 oldalból talán ha volt 10 oldal, amit tényleg érdekesnek találtam. Én több vért, akciót, félelmetes részt vártam. Erre meg tulajdonképpen csak a főhős gyaloglásáról olvashatunk. Mondjuk az Éli könyve is erről szól, de az legalább izgalmas és érdekes. 

Ezek után biztos, hogy nem olvasom el a folytatásokat, elment a kedvem az egész univerzumtól. Pedig annyira azt hittem, hogy élvezni fogom. :( 

 

10/2

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Kíváncsi vagyok a te véleményedre a könyvvel kapcsolatban, @Dzséjt, ha már kaptam tőled egy "piroskát". 

A történet alapján azt mondom, hogy a Metró 2033 videojátékként biztos, hogy nagyon jó lehet, mert mindvégig olyan érzésem volt, mint hogyha egy videojátékot olvasnék.  De úgy gondolom, regényként iszonyúan vontatott, unalmas és hosszúra nyújtott. 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az érdekes, ha olyan érzésed volt, mintha videojátékot olvasnál, mert a Metro 2033 laza öt évvel előbb született meg regényként, és a videojátéknak csak a keretet adja, nagyon sok dolog nincs benne vagy teljesen máshogy van. ;)

És azért nem értek egyet veled, mert látványosan a prekoncepcióidat ráerőltetve ítélkeztél a könyv fölött, és olyasmit vártál el tőle, amit soha nem is kínált, és brutálisan téves következtetéseket vonsz le.

Nem történik benne semmi? Komolyan? Végiggondoltad te ezt a kijelentést?

Artyom útja, a különböző állomások mikrokultúrái történelmi hibáinkat és jelenkori problémáinkat elemezve tár elénk egy rendkívül érdekes világot, mindezt úgy, hogy a valódi moszkvai metrót ismerheted meg. A Feketék pedig az általános xenofóbia és a fejlődés, valamint a fejlődés elleni makacs ágálás szimbólumai. Van itt népirtás, fajgyűlölet, szocializmus, nácizmus, kapitalizmus, mindenbe alaposan belemászva, körüljárva, és mindez elgondolkodtatásra késztet, már ha... Mert láthatóan nem mindenki szánja el magát arra, megelégszik a vérrel, akcióval és félelmetességgel. Hát kérem szépen: ez nem az a könyv. Ha neked ennyi elég, akkor durván mellé nyúltál. Ehhez a könyvhöz az eszed kell, mert ez társadalomkritika.

Ez a könyv nem "gyenge eresztés", hanem csak olyan könyv, amit láthatóan te nem értettél meg mert nem álltál helyesen ehhez a könyvhöz.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Josh Reynolds: Koponyák útja

Ez egy különálló Felix és Gotrek regény, mely önállóan olvasható. Állítólag a Trollvadász után játszódik, még a Skavenvadász előtt. Egyes olvasók szerint vannak ellentmondások e kötet és az alapsorozat között. Az a gond, hogy rég olvastam a korábbi könyveket, pedig már elkezdtem annak idején az újra olvasást is készülve a Kinslayer-re és a Slayer-re. Legutoljára a Vámpírvadászt olvastam újra tavaly. Én személy szerint nem fedeztem fel ellentmondásokat.

Felix és Gotrek útjuk során Karak Kadrinba, a Vadászerődbe tartanak. A híres törpe erődöt épp ekkor készül megtámadni egy hatalmas káosz sereg. Gotrek szokásához híven alig várja, hogy szétcsapjon közöttük, Felix pedig meg vannak győződve, hogy nem élik túl. A könyvben a szerző erősen rámegy a vadász kultusz és a törpék világának még erőteljesebb bemutatására. Láthatjuk milyen kesze-kusza helyzetet eredményez a különféle eskük letétele. Ezzel együtt a törpék becsületessége nagyon jól megnyilvánul abban, hogy véresen komolyan veszik az esküket.

Az alaphelyzet, mi szerint Gotrek esküt tett Kemma királynőnek, hogy megvédi Vasököl Ungrim vadász királyt és fiát Garagrimot, nagyon érdekes konfliktust eredményez Gotrek és Ungrim, illetve Garagrim között. Erre rátesz egy lapáttal Axeson, a törpe pap jóslata, mely szerint, ha Gotrek kivonul Karak Kadrin seregével, akkor a vadász erőd elesik. Tetszett a fordulat, mi szerint a jóslat nem szólt levegőben való utazásról és zuhanásról, így ki lehetett játszani a próféciát. Az egyik legjobb rész volt, mikor Gotrek és Felix megszöktek a girokopter segítségével.



A káosz oldalán Khorne, a Vérivó követői sorakoznak fel. Garmr a szokásos Khorne hívő. Bár taktikázik néha, de a célja a Koponyák Útjának elkészítése és annak vérrel való felszentelése. Mindegy, hogy a saját, vagy híveinek esetleg az ellenséf véréről lenne szó. Érdekes volt, ahogy összekötötte magát az Ulfrgandr nevű bestiával. Ekaterina vérszomjasabb Khorne hívő, kevésbe törődik a stratégiával. Minden célja a minél nagyobb vérontás és Garmr eltakarítása az útból. Cantho érdekes figura volt, aki csak a sors furcsa sodrása folyamán lett a káosz sereg tagja. Khorreg a káosztörpe egyedi volt, eddig nem igazán láttunk káosz fertőzte törpét.

Az összecsapások szépen kidolgozottak és epikusak lettek, méltók egy Warhammer regényhez. Josh Reynolds jól ír, bár itt-ott a törpék makacs viselkedésének ábrázolását túlzásba vitte. Ennek ellenére egy nagyon jó könyvet tett le az asztalra, amit élvezettel olvastam. Négy és fél.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Hellspawn gyűjtemény 1. kötet

A Hellspawn gyűjtemény a 16 számos sorozat 1-8. füzetét tartalmazza. A különálló széria Spawn-t egyedi módon igyekszik bemutatni. Az első, ami feltűnhet az olvasóknak, az a megszokottól eltérő, egyedi művészies, sokszor szürreális hangulatú rajz. Tényleg eléggé eltér a megszokottól. Kell egy kis idő, míg az olvasó megszokja. A történetekben Spawn nincs mindig előtérben, sokszor mások szemszögéből látjuk az eseményeket. Ez a széria még az alapsorozathoz képest is sokkal erőszakosabb, sötétebb hangulatú és komor. Sokszor nagyon depressziós érzetet áraszt.

A bohóc 1-2. rész

Violator új alakban szedi az áldozatait. Egyszer egy verset író szegény lányt kerget öngyilkosságba (szegény Corey-t nagyon sajnáltam), máskor egy pornó moziban ülő apát ölt meg. Aztán egy hitetlen fiatal nővel beszélget el és halálra rémíti. Az emberek közben meg folyamatosan beszélnek Spawn-ról, akit legendának tartanak.

Gyűlölsz, Gyűlöllek

Ezeket valahogy összetartozónak éreztem. A fajgyűlölet, az értelmetlen erőszak és az emberiség számos tagjának agresszivitása kerül ábrázolásra itt. Megmutatja, hogy milyen mocskossá és undorítóvá vált a mai világunk, ahol a szeretet ritka kincs és pokol erői aktívan tevékenykednek az emberek cselekedetei által. [/spoler]



Félelemkufár, Nagypályások



Vedlés, Az öngyilkos kapu

Az egyik vonalon elindul egy Cy-gor történet szál, amiben Cy-gor (azaz Koninsky) egy titkos ügynökség miatt kényszerítve támadja majd meg azokat, akik beszélhetnének a mocskos ügyletekről. Közben kapunk egy újságírót, akik a sikátorokban történtek után nyomozna. Spawn közben elbánik egy gazfickóval, aki elég kegyetlenül bánik a barátnőjével, Eden-nel. Szegény lány sajnos öngyilkos lesz e miatt.

A rajzok miatt néha nehéz volt követni az eseményeket, volt, hogy egy rövid időre a szereplőket is összekevertem. A megközelítés érdekes volt, de nem mindig élveztem maradéktalanul. Talán a depressziós hangulat egy kicsit túlzásba ment. Négyes.

 

Itt van egy önbizalom hiányos pali, aki bizonyítani akar a barátnőjének, hogy megkínozza és megöli azt a bemondót, akit a csaja úgy gyűlöl. A gond az, hogy annyira elborult az elméje, hogy a saját barátnőjét kínozza meg, akit a bemondónak hitt. Közben az angyalok küldöttei meglátogatják Spawn-t és meg akarják tudni mi történt Angelával. Ekkor jött le, hogy ez a sztori itt már túl van az alapsorozat 100. számán. Így egy kissé spoileres a történteket illetően.
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Hellspawn 2. kötet

A sorozat második kötete a 9-16. számokat tartalmazza.

Láncok, Összecsapás, Érdekellentét

 

 

Folytatódik a Cy-gor szál. A gorilla tombol. Őrjöngése közepette Simmons-szal is le akar számolni. Spawn megtudja, hogy Koninsky most mások bábja. A Spawn – Cy-gor konfliktus elég látványos összecsapást eredményez. Mike Moran újságíró pedig mindennek tanúja lesz. A végén a főgenya, John Damascus ügynök rendesen megszívja. Ez a három füzet így egyben nagyon tetszett.

 

Akit Helnek hívnak

 

 

A feltámadt Edent már az előző füzetekben nyomon követhettük, amint a benne lakozó démonnal fel-alá mászkált a városban. Itt most ő kapja a főszerepet. Megszüli a démoni gyermekét, Helt, Malebolgia szeretőjét, aki el akarja hozni a világra a poklot. Nagyon Omen hangulatú a történet. Szegény Edent nagyon sajnáltam.

 

Pokolvilág 1-4. rész

 

 

A Hellspawn gyűjtemény zárása. Valahogy úgy éreztem, hogy ez mintha Spawn történetének alternatív befejezése is lenne egyben. Hel Spawn menyasszonya akar lenni. Rá akarja venni az ivadékot, hogy legyen ő a pokol új királya és így egy új világot hozzon el a Földre. Ez a világ látszólag nem is olyan rossz, hisz a bűnösöket állandóan bezárva tartják és kínozzák, így már nem bánthatnak senkit. Al enged a csábításnak. Számtalan Spawn ellenfél visszaköszön, pl. Kincaid és Chapel is. Az öngyilkosságba menekült Eden az, aki kihozza Alt ebből a bódult állapotból, aki aztán rendesen helybenhagyja Helt. A végén Al emberi testben újra találkozik Wandával, aki közli vele, hogy a régi életüknek örökre vége és lépjen túl ő is. A legfurább a vége, amikor Al kimászik a sírból és emberi testben van. Csak a zölden világító szeme emlékeztet pokolivadék énjére. Eden is ott áll mellette és együtt indulnak el valahova. Nem tudom, hogy ezt milyen befejezésnek szánták, de fura lett.

 

Ez a kötet már jobban tetszett. Spawn jobban előtérbe került. A pokol világával való kapcsolatot jobban boncolgatták. A végkifejlet pedig egyedi és érdekes. Négy és fél.

Violator

Alan Moore ebben a három részes miniben magyarázza el, hogyan bújt ki Violator Malebolgia büntetése alól és hogyan kapta vissza képességeit.

Vito Gravano-nak sikerült rájönnie, hogy a maffiagyilkosságok mögött a bohóc áll. Ezért ráküldi az embereit, hogy végezzenek vele. Miután egyszerű alkalmazottai nem bírnak vele, a Megrovó nevezetű bérgyilkoshoz fordul, hogy iktassa ki ellenségét. Ha ez Violatornak nem lenne elég még a fivérei a pokolból is rászállnak, mivel úgy érzik szégyent hozott rájuk. Szép kavalkád alakul ki ebből. A bohóc elég nagy bajban van, mivel most halandó. Fura módon sikerül meggyőznie Spawn-t, hogy adjon neki kölcsön erőt, hogy legyűrje a Megrovót és a fivéreit. Jön egy nagy összecsapás és kész.

Nem volt nagy szám ez a történet. Violatornak és fivéreinek voltak vicces és morbid beszólásai, de önmagában nem volt túl nagy eresztés az egész. Hármas, nem több.

 

 

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

7 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Az érdekes, ha olyan érzésed volt, mintha videojátékot olvasnál, mert a Metro 2033 laza öt évvel előbb született meg regényként, és a videojátéknak csak a keretet adja, nagyon sok dolog nincs benne vagy teljesen máshogy van. ;)

És? Attól még keltheti egy játék hatását, nem? :) Az egész könyv tulajdonképpen Artyom bóklászására fókuszál. Nyilván nem véletlenül készült belőle számítógépes játék; talán mert másnak is eszébe jutott, hogy ez a Metro 2033 egy videojátékhozt tök jó alap lenne - jobb, mint egy filmhez. Őszintén szólva, a könyv elolvasása után én is azt mondom, hogy előbb készítenék belőle videojátékot, mint filmet. Szerintem nem véletlen, hogy ez így is történt (tudniillik a számítógépes játék már régóta létezik, a film pedig mind a mai napig nem készült el). 

 

7 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Nem történik benne semmi? Komolyan? Végiggondoltad te ezt a kijelentést?

Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy nem nagyon történik benne semmi olyan, amit egy ilyen témájú könyvtől elvárnék.

7 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Artyom útja, a különböző állomások mikrokultúrái történelmi hibáinkat és jelenkori problémáinkat elemezve tár elénk egy rendkívül érdekes világot, mindezt úgy, hogy a valódi moszkvai metrót ismerheted meg. A Feketék pedig az általános xenofóbia és a fejlődés, valamint a fejlődés elleni makacs ágálás szimbólumai. Van itt népirtás, fajgyűlölet, szocializmus, nácizmus, kapitalizmus, mindenbe alaposan belemászva, körüljárva, és mindez elgondolkodtatásra késztet, már ha... Mert láthatóan nem mindenki szánja el magát arra, megelégszik a vérrel, akcióval és félelmetességgel. Hát kérem szépen: ez nem az a könyv. Ha neked ennyi elég, akkor durván mellé nyúltál. Ehhez a könyvhöz az eszed kell, mert ez társadalomkritika.

Ez a könyv nem "gyenge eresztés", hanem csak olyan könyv, amit láthatóan te nem értettél meg mert nem álltál helyesen ehhez a könyvhöz.

A könyv hátoldalán lévő szöveg: "2033. Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget."

Nos, én ezt végigolvasva rögtön arra gondoltam, hogy egy Aliens, Predator- vagy Legenda vagyok-hangulatú könyvet tartok a kezemben, amely tele van izgalommal, vérrel, brutalitással és sok akcióval. Ezek közül igazán egyiket sem kaptam meg. Mondjuk az, hogy nem volt benne sok vér meg brutalitás, még nem olyan nagy baj, de hogy konkrétan egyszer sem izgultam a könyv olvasása során (1-2 fejezetet leszámítva), már baj.

 

Megértem a nézőpontodat, miszerint a történelmi hibáink, a jelenkori problémáink, valamint a társadalomkritika van a Metro 2033 középpontjában. Csakhogy én egy poszt-apokaliptikus regénytől nem ilyet vártam, a rövid ismertető szöveg alapján aztán meg pláne nem. Szóval, igen, nem feltétlenül rossz ez a regény, csak egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre én számítottam, és ezért ért akkora csalódás. Valóban rendesen mellényúltam.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.