Charles Soule: Light of The Jedi

[Darth Sky]

Akkor a legutóbbi fejlemények fényében nem rejtem spoiler mögé, de értelemszerűen csak azok olvassanak tovább, akik végeztek a regénnyel.  

 

 

Charles Soule: A Köztársaság fénykora - A Jedik fénye

 

Igazság szerint, eddig egyáltalán nem kapott el a Köztársaság Fénykora-hype. Minimális infóim ugyan voltak róla, de nem ismertem a karaktereit (akikhez így kötődni sem tudtam), és valahogy olyan távolinak, megfoghatatlannak hatott az egész. Besöpörtem a "majd meglátjuk" szőnyeg alá, és különösebben nem foglalkoztam vele, mondván, majd a magyar megjelenéskor felveszem a fonalat. Érdekelni érdekelt alap szinten, de nem ültem tűkön. Kissé tartottam is tőle, hogy az előzetes, túlnyomórészt pozitív vélemények feltornázzák az elvárásaimat egy olyan szintre, amit reálisan nézve nem lesz képes megugrani a regény. Szerencsére nagyobbat nem is tévedhettem volna. Sejtettem/reméltem, hogy jó lesz, de nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Röviden és tömören: letettem a hajam az eddig látottaktól.  Remek megalapozása egy felfedezésre váró új korszaknak. Üdítően újszerű, mégis nagybetűs SW élmény.

  

Már maga az alapkoncepció baromi jó: egy fénykorában lévő Galaktikus Köztársaság, egy funkcióját ideálisan betöltő főkancellárral (Lina Soh) az élén, és Jedi Renddel maga mellett. A béke és felvirágzás korszaka, ami éles váltásként hat az eddig megismert galaktikus konfliktusok és korrupt rendszerek, elnyomó rezsimek után. Éppen ez benne az érdekes. Olyan aspektusból szemlélhetjük az SW-univerzumot, amire korábban még nem volt példa. Noha béke van, az nem egyenlő a tétlenséggel. Lina Soh ambíciózus Nagy Tervei egy eszményi Galaxist vetítenek előre, bár ez a jövő ismeretének fényében elszomorító is egyben.  A Jedik is fénykorukat élik, későbbi önteltségüknek, arroganciájuknak, a Szenátusnak való alárendeltségüknek nyomát sem lelni. A Fény bajnokai, harmóniában az Erővel, akik ténylegesen a béke és igazság védelmezői. Persze esetükben is felmerült az az örökzöld ellentmondásosság, hogy békeőrök révén részt vegyenek-e a katonai konfliktusban, vagy sem (ami párhuzamba állítható a Klónháborúk Jedijeivel). A Hetzal-rendszerben zajló katasztrófa idején mutatott hősiességük bekerült a kedvenc jeleneteim közé, baromi hangulatos volt. Remek volt olvasni, ahogy valamennyi Jedi egyként oltalmazta a milliárdokat Avar Kriss vezénylete alatt. Az olyan "easter eggek" is bejöttek, mint Yoda, Oppo Rancisis vagy Yarael Poof felbukkanása.

 

Ami meglepett, hogy milyen mértékben hullottak a nevesített szereplők, még a Jedik is.  Így még inkább érződött, hogy tétje van az eseményeknek. És ezen a téren is brillírozott Soule: csupán néhány oldalas fejezetekkel képes volt elérni, hogy átérezzem pl. a Legacy Run fedélzetén lévők, vagy a hetzali megfigyelőállomás dolgozóinak (Merven Getter és Vel Carann) drámáját. Mint írtam, a Jedik szintúgy otthagyták a fogukat egy-egy helyzetben, ezzel is elkerülve azt a tévképzetet, hogy ők "sérthetetlen szuperhősök" lennének, csak mert az Erő felfokozza képességeiket. Így meglepetésként ért Te'Ami, majd Jora Malli halála. A Jedik közül Avar Kriss tetszett leginkább. Megfontolt, higgadt és békét sugárzó személy, aki kriktikus helyzetekben is képes hideg fejjel cselekedni, és olyan Jedi-mércével is hatalmas tetteket végrehajtani, mint több száz Jedi összehangolása (Hetzal-rendszer), vagy az időjárás manipulálása (Gyümölcshold). És hát, na...  

Elzar Mannal való viszonya nem teljesen világos. Padawan koruk óta közel állnak egymáshoz (nem csak személyesen, de az Erőben is), viszont az utolsó fejezet fényében nekem nem egyértelmű, hogy ez csak barátság, vagy kimondatlan szerelem?  Lehet, hogy nem figyeltem eléggé a jeleket, de végig azt gondoltam, hogy csak nagyon közeli barátok... viszont a végén szerintem erőteljesen sugallta az író, hogy szerelem van a levegőben, csak hithű Jedikként nem engednek ennek az érzésnek. Többek között ez a szál is érdekes lehet még. Szerintem nagy jövő állhat Avar előtt, kíváncsi vagyok, mi lesz vele a Csillagfény Jelzőállomás vezetőjeként.

 

Loden Greatstorm és Bell Zettifar csakugyan kerültek közel hozzám, szimpatikus mester-tanítvány párost alkottak. Bell vesszőfutása a zuhanás elkerülésének gyakorlatával jó visszatérő elem volt, és azonnal Anakin-Ahsoka párosa villant be a TCW geonosisi szálából. De a többiek is kellően egyediek, kedvelhetők és emlékezetesek maradtak. Tartottam tőle, hogy nehéz lesz megjegyezni ennyi új karaktert, de a képes illusztrációk segítségével nem egy eget rengető feladat. Tetszett, hogy bemutatták: a Jedik más és más módon érzékelik az Erőt. Avar Kriss előtt pl. dalként jelenik meg, más számára az óceán vagy szél metaforájaként. Vadászgépeik, a Jedi Vektorok szintén kellően egyedire sikerültek az Erő-érzékenyek számára kialakított mechanikával és távvezérlési lehetőségekkel. Ezekhez képest már-már visszalépésnek hatnak a Klónháborúk Delta-vadászai. A járművek kapcsán nagy piros pont, hogy úgy sikerült megőrizni az SW-hangulatot velük, hogy közben eltértek a korábban (in-universe később) megismert típusoktól. Nem estek a Legendák-beli The Old Republic hibájába, ahol több ezer évvel a filmek előtt klónkatonákra és droidekákra kísértetiesen hajazó egységek üzemeltek. 

 

A Nihilek kapcsán is számos dolog tetszett. Eleve kedvelem a viking mitológiát, így az "űr-vikingek" csoportjával alapból nem lőttek mellé nálam. Bejött, hogy nem egy Sith-eknél is hatalmasabb, vagy velük egy kaliberű ellenséges bandát mutattak be. Gyakorlatilag egyszerű kalózokként funkcionáltak, de ez mégsem degradálta a fenyegetésük mértékét. Marchion Róról kiderül, hogy jóval veszélyesebb, mint azt a regény java részében gondolnánk róla. Rendkívül manipulatív és számító. Másrészt, a Nihilt a rejtélyes hiperűr-ösvények birtoklása és használata teszi kiemelten veszélyessé. Szerencsére, a regény több pontján is kiderült, hogy a Nihil nem követi el azt a blamát, hogy nagy mellénnyel lebecsülik a Jediket. Sőt, komoly fenyegetésnek tartják őket, akikkel számolni kell, és csak a legszükségesebb esetben veszik fel a harcot velük. Magát a Nihilt a kiszámíthatatlanságuk (Marchion Ro mesterkedései) és a hiperűrhöz való kapcsolatuk (titkos ösvények használata, melyek révén akár a Coruscantra is betörhetnek) teszik igazán veszélyessé. Marchion Ro kulcsfigura, hiszen érzésem szerint a pusztulás széléről rántotta vissza a Nihilt. Nekem tetszett a viharral szimbolikus hierarchia logikusan átgondolt mivolta (villám --> felhő --> vihar --> fergeteghajtó; és a Szem), de a vezetők, vagyis a Fergeteghajtók nagy valószínűséggel idővel egymás ellen fordultak volna, hogy aztán szétmarcangolják egymást, meggyengítve a szervezet egységét. Marchion Ro ezzel szemben kigyomlálta a gyenge és bomlasztó láncszemet Kassav Milliko személyében (egyúttal meg is büntette), majd megerősítette saját pozícióját az egy Nihil megteremtésével. Szerintem remekül hozta ki a helyzetéből a legtöbbet, és vált olyan galaktikus hatalommá, amivel érdemes számolni. Vele kapcsolatban nagy kérdés még a kiléte (ezt elég látványosan kendőzte az író), és a tervei Lodennel. A logikus következtetésnek az tűnik, hogy a Sötét Oldalra akarja téríteni a Jedit (a rabok folyamatos félelem és szenvedés hullámaival bombázva), hogy a saját oldalán kamatoztassa tehetségét. Így még egy dráma is kialakulhat Loden és egykori tanítványa között. Nem tudom, mennyire van benne a twi'lek karakterében a Sötét Oldal csírája. De úgy érzem, ennél többről lesz szó.

 

Az akciójelenetek is remekek voltak, az író könnyedén érzékeltette a "látványt" számos esetben, így nem volt nehéz filmszerű hatást elérnie az adott fejezetekben. Persze, nyilván a számos illusztráció is segített, amit az olvasással párhuzamosan nézegettem (karakterekről és hajókról egyaránt). Soule stílusában az tetszett leginkább, hogy lényegretörő, ugyanakkor kellően részletes és érdekes is. Minden fontos infót leír, és sok esetben olyanokra ad választ, amik bennem is felmerültek kérdésként. Nem egyszer volt olyan, hogy feltettem magamban egy kérdést olvasás közben, majd pár mondattal később az író meg is választolta azt. Látszik, hogy sok munkája van a regényben. A karakterek megelevenítése szerintem az egyik erőssége. Tartottam tőle, hogy el fogok veszni a rengeteg karakter között, de valamennyien maradandóvá váltak a jellegzetességeik, és emberi mivoltuknak köszönhetően. Nálam legalábbis így volt. Bright, Te'Ami, vagy Jora halálának súlya ugyanúgy átjött, holott egyikük sem volt olyan főszereplő, mint Avar vagy Loden. Soule erőssége még a karakterek közti dinamika is. Pl.: Avar Kriss és Elzar Mann vagy Loden Greatstorm és Bell Zettifar esetében.

 

Az olyan apróságok külön tetszettek, hogy pl. Coruscant egy részén még hatalmas építkezések zajlanak, vagy, hogy a bakta ekkor még nem egy közismert gyógyszer, hanem ritkaságnak számító kísérleti anyag, luxuscikk. A javarészt felfedezetlen és az ismeretlenség homályába burkolózó Külső Gyűrűről nem is beszélve.

 

A Csillagfény Jelzőállomás érdekes koncepció, ami tökéletesen megtestesíti Lina Soh ambíciózus elképzeléseit. Miszerint: a Külső Gyűrű vidékeivel is éreztetni kell, hogy ugyanúgy a Köztársaság tagjai, mint a Magvilágok, vagy maga a Coruscant. Multifunkciós létesítmény a maga számtalan előnyével. Noha óhatatlanul felmerült bennem, hogy miért nem láthatjuk az állomást, vagy hallunk róla később, a filmek idején.  Gyaníthatóan megsemmisül, Lina Soh szimpatikus víziója ellenére. Ez egyébként plusz töltetet és drámát adna Palpatine majdani hatalomátvételének, noha eddig sem volt örömteli a 66-os parancs, vagy a Birodalom kikiáltása.

 

Nekem baromira felkeltette az érdeklődésemet az éra, és a benne lévő kiaknázatlan lehetőségek iránt ez a regény. Alig várom a következő könyvet, remélem, megőrzik ezt a színvonalat. A második regény írónője (Claudia Gray) kapcsán kevés kétségem van az eddigi munkái alapján.

 

5/5

 

[Ody Mandrell]

Még nem olvastam el itt a bővebb értékeléseket, és még 90 oldal vissza van, de kurva jó ez a könyv! Nem gondoltam volna, hogy lehet a sith-ek nélkül jó és izgalmas konfliktust kanyarítani, de tévedtem.  

[kdani20]

Nálam nr. 1 a Star Wars könyvek sorában, és jelenleg az év(tized) legjobb könyvének tartom. Azon gondolkodom, hogy a Fenyegető Sötétségig még el kéne olvasnom 1x

[Ody Mandrell]

A végére értem. Az utolsó kb. 90 oldal letehetetlen volt! Holnap igyekszem egy hosszabb értékelést írni róla.

[Nute Gunray]

A prequel érában a Köztársaság mindig negatív kontextusban kerül elő. Lesajnálják, megvetik, mi több, sokszor gúny tárgya. Egy lassan haldokló berozsdásodott gépezet.

 

Itt láthatjuk először azt a Köztársaságot, ahogyan azt anno elképzeltük, amikor Ben Kenobi a régmúltról regélt az ifjú Luke-nak. "Mi vagyunk a Köztársaság". Minden egyes jelenetnél érződik, hogy ez a mondat nem csak egy maszlag, hanem igenis közösségteremtő súlya van szerte a Galaxisban, és még a Külső Gyűrűben is - amely a mostani eseményeknél kezdi meg végleges gazdasági és morális leszakadását a Galaxis szerencsésebb részéről.

 

A Jedik tekintélyparancsoló fehér-arany köpenye is azt jelképezi, hogy ők még nem azok a remeték, akik elbújnak a világ szeme elől. Nagyon is jelen vannak a nép sorai között, ott segítenek, ahol tudnak. Bár a legtöbb ember számára nyilván megfoghatatlan, hogy mit is művelnek az Erővel, mégsem érzem azt, hogy a valóság keveredne az őket körül lengő mítoszokkal, legendákkal, mint ahogy később ez megtörténik. 

 

Még jócskán a  könyv felénél tartok, de ezek az érzések már most megfogalmazódtak bennem. 

[Ody Mandrell]

2020. 06. 22. - 20:39, NorbiLordi írta:

Végigolvastam, szeretném itt és most a többi részét is  

 

10 másodperc alatt azért elég sok minden lejátszódik szerintem, de izgalmas volt olvasni. Ebből a részletből én arra gondolok, hogy lehet a Nihilek tettek valamit direkt a hiperűrvonalra hogy egy hajó nekiütközzön, vagy pedig egy hajó volt ott és az tüzelt a Legacy Run-ra. Más elképzelésem nincs hogy mitől válna a hiperűr hirtelen pirossá.

Tökéletes! 

[NorbiLordi]

13 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Tökéletes! 

 

Már el is felejtettem, hogy írtam iyet. 

 

Mit nyertem?  

[Iqvi]

36 minutes ago, NorbiLordi said:

Mit nyertem?  

Egy baby rancort.

[Iqvi]

Hát ez nagyon ott volt a szeren. Imádtam! Csak az Elphrona szál volt nekem nagyon leszűkített nézőpontú, a galaxis egészére fókuszáló részek, érthetően jobban érdekeltek, de ennek ellenére is kiváló a regény. Marchion Ró múltját pedig kezdjék felfedni, tudni akarom a teljes történetét.

[Ody Mandrell]

Nos, én is csatlakozok azok kórusához, akik nagyon jó véleménnyel vannak a regényről. Nem véletlen munkálkodtak rajta öten, évekig!

 

A kezdet megadja mindazt, amire látatlanban is vágytunk: bemutatja a Köztársaságot ereje teljében. Nincs inkompetens Jedi Rend, se belülről rothadó és mételyező vezetés. „Mi vagyunk a Köztársaság” – az eszme amit mindenki magáénak érez.

A Hetzal-i incidens remek példa erre. Tulajdonképpen a könyv első része tökéletesen bemutatja milyen tartalom van e mögött a jelmondat mögött.

Az egész Köztársaság egyetlen rendszerért aggódik, hatalmas az összhang és mindenki segít aki csak tud. Nincsenek vizsgálóbizottságok, meg ehhez hasonló bürokratikus elemek. A bajban ismerszik meg az ember, és ez úgy a galaxisra mind a Jedikre is igaz. Láthattuk milyen az, ha nem burkol ködbe mindent a sötét oldal és így a lovagok a teljes fényben tehetik a dolgukat. Avar Kriss képes volt szinte a galaxis összes Jedijét egy nagy hálózatba kapcsolni, akik mind egy szálig segítettek a katasztrófa elhárításában. Az egyes Jedik is kiváló karakterek, általuk betekinthetünk abba milyen volt akkor lovagnak lenni. Akkor, amikor csak megbecsülés és tisztelet, esetleg félelem övezte megjelenésüket, bárhol is történjen az meg. Ők valóban a remény, és az elesettek és rászorulók támaszai. A helyőrségek élete is sokatmondó. Van olyan lovag, konkrétan Porter Engle, aki több száz éves, rengeteg csatát megért, és most öreg korára rántottát sütögetve segíti a helyieket egy Jedi helyőrségben pár társával együtt. Olyan frappánsan vannak bemutatva ezek az életképek, hogy netovább. Az meg tényleg már csak hab a tortán, ahogy ezek a jelentéktelennek tűnő dolgok végül a történet gerincébe bekapcsolódnak.

A legjobban talán Avar Kriss és Loden Greatstorm karakterei jöttek be. Ők mind különleges lovagok, de a többiek se szégyenkezhetnek, többen remek felütéssel indulnak. Az említett Engle mesteren kívül ilyen még Elzar Mann, aki olyasmi attitűd, mint majd később Qui-Gon is lesz. Az a lovag, aki külön utakon jár, és a társai se mindig értik, mit miért tesz. Talán nem véletlen, hogy pont neki lesz látomása arról a jövőbeni nagy pusztulásról, ami a Jedi rendet alapjaiban veszélyeztetheti.

 

A negatív oldalon megismerhetjük a Nihil hordákat, akiket nagy félelmem ellenére sikerült jól felépíteni és ábrázolni. Nem túlontúl erősek, és ha oda is csapnak a túlerőben lévő Köztársaságnak, azt nem csak maguknak köszönhetik, hanem Marchion Ro-nak aki a háttérben lévő vezetője illetve tanácsadója a banditáknak. Az antagonisták közül egyértelműen Ro viszi a prímet, nagyon izgalmas figura. Az egész regény alatt nem igazán lehet eldönteni mennyire is fajsúlyos vagy mit akarhat. Sokszor úgy tűnik, csak túl akarja élni a fergetegek parancsnokaival a találkozásokat, és az életét csak is annak köszönheti, hogy tud titkos hiperűr útvonalakat adni a fosztogató hordáknak. Később, ahogy kirajzolódik mit is akar Marchion, annál jobban lesz figyelemreméltó karakter. A legvégén teríti ki lapjait Loden előtt, ahol elmondja, hogy gyakorlatilag az egész játék arra ment ki, hogy szerezzen egy Jedit magának, és hogy feltegye a Köztársaság térképére a Nihilt. Ennek érdekében szinte mindenkit keményen átvert és manipulált. Az egész regény legnagyobb kérdése, hogy mi a terve Ro-nak. Saját szakállára dolgozik, vagy van mögötte valaki? Egy biztos, nagyon izgalmas lesz látni, hova halad majd ez az egész.

 

Magáról a történet részleteiről is sokat lehet elmélkedni. Én pl. letettem a hajam attól, ahogy a hiperűr technikát kidolgozták! Korábban csak úgy…volt. Beléptek meg kiléptek, akár bolygó légkörökből is. Most azonban a történet egyik kulcsfontosságú eleme, kicsit azt is megmagyarázták hogyan működik. Az elmaradott technológiát jelezte, hogy itt még hiperűr belépési pontok voltak, így nem ugrálhattak kényükre-kedvükre a hajók a folyosókba. A Nihil gyakorlatilag úgy lépett be a térbe, mint majd pár száz évvel később bárki más. De itt még ez hatalmas előny nekik, amit Mari San Tekkának köszönhetnek. A San Tekka klán feltűnésének nagyon örültem, mert így már jobban sejthető miért is tartott Luke-al az öreg Lor San Tekka. Mari sorsa borzasztó. Gyakorlatilag elrabolták, és azóta egy kapszulában éli életét hiperűr utakat keresve és találva. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt megsejtette a két régi rokon, Merlowe és Vellis. Ez is egy érdekes szála lesz a sztorinak, hogy mi lesz ezzel a hiperűrt feltérképező klánnal. Mint tudjuk, kihalni nem fognak.

Tetszett a bacta felbukkanása is, ami kicsit ironikus volt annak fényében, hogy ha elpusztul a Hetzal-rendszer, akkor ennek az új technológiának is annyi, ami később Luke-ot is megmentette, meg még sok mindenki mást.  

Lina Soh is jó karakter, igazán erősnek és hajthatatlannak tetszik, olyannak, aki tűzön-vízen át végrehajtja a terveit. Azok pedig már most nagyon ambiciózusok. Kíváncsi leszek melyeket sikerül véghez vinni majd a későbbiekben.

 

Összességében csak ismételni tudom magam: ez egy fantasztikus regény, az egyik legjobb SW kaland amit olvastam. Már alig várom az újabb könyvet pár hét múlva.

 

5/5

Szerkesztve: 2021. Június 4. - Ody Mandrell

[Ody Mandrell]

5 perccel korábban, Iqvi írta:

Csak az Elphrona szál volt nekem nagyon leszűkített nézőpontú,

Az pont úgy volt jó, hisz ott egy Jedi elfogása volt a cél. Ezt követtük nyomon. 

[Iqvi]

10 minutes ago, Ody Mandrell said:

Az pont úgy volt jó, hisz ott egy Jedi elfogása volt a cél. Ezt követtük nyomon. 

Azt nem is állítottam, hogy rossz. Tetszett is, csak másképp állok hozzá, a kisebb nézőpont miatt.

[Ody Mandrell]

Inkább értékeld a könyvet a szavazásnál.

[Darth Revan9]

Immár én is elkezdtem. A harmadik fejezetnél vagyok. Eddig nagyon szuper.

[Fives]

Ma én is a könyv végére értem. Csatlakozom az előttem írókhoz: 

 

Charles Soule szépen próbálja megragadni az erő lényegét. Ha jól emlékszem a 48.oldalon volt egy idézet Avar erőhasználatáról ami megragadott. 

 

A karakterek is jók, még regényeken keresztül szeretném nyomon követni a legendájukat. Te'Ami szerepelhetett volna többet. Nekem ő hamar szimpatikus lett.

 

A gonosz oldalon erős volt a csavar. Volt aki kitalálta? Először egy furcsa szektának tűntek, majd kiderült hogy csak könnyű anyagi haszon érdekli őket, és csak "békében" akarnak fosztogatni. Legalábbis többségük... (Remélem a szemről nem derült ki hogy Sidious nagyapja, vagy ő Darth Plagueis. Nagyon nem hiányoznak már az ilyen csavarok a SW-ból.)

 

Az utolsó fejezeteknél erős Baljós árnyak után érzetem volt. A Köztársaság fővárosában ünneplik a győzelmet, de eközben a gonosz már felütötte a fejét, és még mi a nézők/olvasók sem tudjuk mit is tervez. 

[Darth Revan9]

Eddig rendkívül jó. Szerintem szeretni fogom. A jegyzetelgetés bejött.

[Pildi]

Én már nemsokára befejezem, talán még ma, kiváló regénynek tartom.  

Szerkesztve: 2021. Június 6. - Pildi

[Darth Revan9]

Eddig nagyon jó, bár még az elején vagyok. Tényleg szükséges hozzá egy kis jegyzetelgetés, hogy eligazodjunk a sok szereplőben. Viszont már most van két új kedvencem.

[Ody Mandrell]

9 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Eddig rendkívül jó. Szerintem szeretni fogom. A jegyzetelgetés bejött.

 

58 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Eddig nagyon jó, bár még az elején vagyok. Tényleg szükséges hozzá egy kis jegyzetelgetés, hogy eligazodjunk a sok szereplőben. Viszont már most van két új kedvencem.

Kilenc óra alatt nem sok haladás történt.  

[Whill]

Én is elkezdtem jegyzetelgetni amikor olvastam, de aztán rájöttem, hogy jobb sodródni az árral. Az érdekesebb szereplők úgyis hamar bevésődnek, aki nem, az meg általában nem is lett fontos a későbbiekben. Egyébként nagyon jó a szereplőgárdája, jó színészekkel még filmen is megállná a helyét.

[Pildi]

Nekem sem hiányzott a jegyzetelés, már csak azért sem, mert már az elején előfordult, hogy viszonylag részletesen bemutattak valakit, aki aztán pár oldallal később meghalt. Ekkor döntöttem úgy, hogy Whillhez hasonlóan úszom az árral, mint ahogy angol nyelvű könyv esetén sem szoktam szótárazni, még ha nem is ismerek mindent szót, mégis tudom követni a történetet.

Egyébként ha valamit fel lehet róni hibaként, akkor az a túl sok megnevezett karakter, akik között vannak rövid időre feltűnők is - talán ebben lehetett volna mértékletesebb az író. De kb. ennyi negatívumot tudok mondani, mert egyébként az egész könyv nagyon lendületes és érdekfeszítő volt, a vége pedig, az utolsó 90 oldal, ahogy Ody is mondta, letehetetlen.

Tetszett a regény felépítése, hogy először történik valami rendkívüli, amelyet a regény közepéig a Köztársaság szemszögéből látva mi sem értünk, aztán kiderül, hogy a Nihil áll mögötte, amely pont azért tudott nagyon jó gonosz és ellenfél lenni, mert szokatlan természetű volt, és mert sikerült jól bemutatni, miben is áll a fenyegetése. Tetszett Avar Kriss és Elzar Mann kettőse is, a két jó barát és annál még sokkal több, és az is, ahogy bemutatta a regény, ki hogyan éli át az Erővel lévő kapcsolatát. Óriási volt olvasni, hogyan tudták a Jedik megakadályozni, hogy felrobbanjon egy nap és vele együtt elpusztuljon a rendszer is, és azt is, hogy mennyire más volt még akkoriban a Jedik viszonya a politikával, két lépés távolságra. Azt is jó volt olvasni, hogy mennyire másként mentek a dolgok a Köztársaságban, Sith praktikák és ármánykodás nélkül, nem is csoda, hogy ilyen hatékonyan sikerült kezelni a problémát - bár a Nihilt nem pusztították el, és ez is tetszett, hogy megmaradt a fenyegetés a végén. 

 

Kiváló olvasmány volt végig. Az angol hangoskönyvet végül nem hallgattam meg, mert hamarabb megjelent magyarul a regény, mint hogy hozzá jutottam volna, de igazából nagyon kíváncsi vagyok rá, így utólag még inkább jó lesz majd.  

 

 

[Nute Gunray]

Minden karakternél rákerestem a kinézetükre (főleg a Jedik esetében), így már könnyű volt eligazodni a nevekben. 

[Darth Revan9]

10 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

 

Kilenc óra alatt nem sok haladás történt.  

Mivel elég sok a kiadói plusz munka, és ezeket alapvetően hétköznap délután 5-6-tól este 8-10-ig, hétvégén pedig délelőtt és délután is szoktam végezni eléggé lefoglalt. Plusz most nagy váltás előtt állok, meg kell tervezni a dolgokat. Ez sajnos sok időt felemészt.

Szerkesztve: 2021. Június 7. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Remélem, az elkövetkezendő napokban jobban fogok haladni vele. Most lefoglalt a lámpa utáni keresgélés plusz a munkáim.

[Ody Mandrell]

Hol jársz? Eddig tetszik?

[Darth Revan9]

100. oldal körül. Ha nem jutnának eszembe kismilliószor a home office-szal kapcsolatos dolgok, meg nem lenne több kiadói plusz munkám gyorsabban menne. Eddig nagyon jó.

[Nute Gunray]

Végeztem a könyvvel. Fantasztikus nyitánya egy új érának. Egyértelműen a legjobb EU könyvek között van a helye, valahol a Vérvonal mellett. A könyvről bővebb kritikát fogok írni a napokban.

[Darth Revan9]

93%-on indított a molyon. Erre nem tudom mikor volt utoljára példa.

https://moly.hu/konyvek/charles-soule-a-jedik-fenye

[Ody Mandrell]

Skacok! Aki elolvasta a könyvet és még nem szavazott rá fentebb, kérem tegye meg.

[Pildi]

46 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Skacok! Aki elolvasta a könyvet és még nem szavazott rá fentebb, kérem tegye meg.

Megtörtént