Évadértékelés

[Ody Mandrell]

A szokásos átfogó értékelések helye.

[Ody Mandrell]

Idén az Andor lényegében már a harmadik élőszereplős sorozat volt, ám ezúttal sem lehet fukarkodni a dicsérő jelzőkkel. 

 

Szinte mindegyik széria másban volt erős, de az Andor kétségkívül a fénypontot jelentette. Tudtam, hogy jó lesz, de ennyire magas színvonalú sorozatra nem számítottam. Olyan komolyságot és drámai töltetet vittek bele, ami párját ritkítja az SW szériák között. Ezekből ugyan nem volt még sok, de ha csak a minőséget nézzük, magasan az Andor viszi el a pálmát. Persze ez nem lóverseny, szoktam volt mondani, így a helyükön kell kezelni a különféle sorozatokat. 

Az Andor mindamellett, hogy fantasztikusan mutatja be az egyszerű emberek mindennapos harcát, bátran nyúl olyan témákhoz - mint pl. a politika-, amik korábban az SW háza táján vörös posztónak számítottak (elég ha csak a  prequel korszakra gondolunk). Ma ez a téma tudja képezni egy sorozat gerincét, ami hatalmas előrelépés. Ezeknek a csatározásoknak Coruscant ad hátteret amit sokan hiányoltak eddig az újabb kori SW-ből, most itt bőven megvolt a kárpótlás.

A legnagyobb erősségeket kétségkívül a karakterek és a párbeszédek jelentik. Nem sajnálták az időt eme két szegmens alapos felépítésére, ami meg is látszott a katartikus érzések sorozatán. Talán itt hangzik el Luthen Rael szájából a Star Wars egyik, ha nem a legjobb monológja is. Most így visszaemlékezve nem is tudnék mondani olyat, ami vetekedhetne vele. 

A 12 részes felosztás nagyon jót tett a fentebb említett dolgoknak, volt idő mindenre. A látvány is önmagáért beszélt, mozifilm szintet kaptunk végig.

 

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy az év durranásának lehet, hogy az Obi-Want szánták, de végül az Andor lett az! És mintha látszana is rajta, hogy valójában a Lucasfilmnél is így gondolták a dolgot. Nagy-nagy szerencse, hogy nem kell még elköszönnünk ettől a remek darabtól, hanem jön a második évad. Azt hiszem nem leszek nagy jós akkor amikor kijelentem, mire eltelik a két éves várakozási idő, tömegek fogják várni a folytatást. Az Andorból könnyen kult sorozat is lehet, de referencia mindenképpen, amihez mérni fogják a jövőbeli SW alkotásokat. Az, hogy ez mennyire jó, döntse el mindenki maga.  

[Szisz]

Én azzal értékelem a sorozatot, hogy visszatértem ide.

Van mit pótolom. A Mandót idén nyáron néztem meg, bejön az is nagyon. Az Obiban is sokmindent szerettem és a negatív vélemények ellenére, vagy csakazértis én Boba könyvén is jól szórakoztam. Aztán jött az Andor, ami fokozatosan ért be nálam és full szerelem lett .

Azt a sokféle érzést, amit elővarázsolt, talán egyetlen sorozat sem hozta eddig elő. Az újranézhetősége a klasszikusokat idézi. 

Már rég láttam a Zsivány egyest, ezután az is más dimenzióba kerül. 

A Mandó is versenyképes ám először érzem azt, hogy Disney letett valamit az asztalra, ami felér régi sw-hez. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. 

Szerkesztve: 2022. November 28. - Szisz

[gafz]

Mindenkitől elnézést de nálam ez a sorozat 1x nézős lett.  Mióta véget ért, le akarom darálni még egyszer, de nem tudom rászánni magam, mert elvesztettem az érdeklődésemet 1 nézés után iránta.   Nálam a történet 2-3 nem túl érdekes sorozatrésznyi 12 részre széthúzva. Elnézést mindenkitől, akinek bejött. A RO nálam a legjobb Disney produktum, de ez nem.

Szerkesztve: 2022. November 29. - Ody Mandrell

[NorbiLordi]

[csoli1138]

Két nap alatt ledaráltam ezt a sorit és hát, hú, de más élményt nyújtott, mint hétről hétre! 

Nagyon "átjött"! Tényleg piszok jól van megírva és nagyon igényes benne minden! Újszerű élmény volt a nagy szünet után. 

Aki csak egyszer látta, mint eddig én, hát hiba volt! 

[Ody Mandrell]

@csoli1138 én is belegabalyodtam újra a sorozatba. Igazán magával ragadó, a sorozatok királya, semmi kétség!

[csoli1138]

Örülök! De elcsodálkoztam, hogy egy ilyen régi bejegyzésre jöttek most reakciók!

A 2. évad előtt, még biztosan meglesz egyszer!

[Ody Mandrell]

Most reagáltam mert most néztem.  Emlékeztem, hogy írtál ezért idéztem. Nincs ebben semmi furcsa.  

[csoli1138]

Ritkán van ilyen. Csak ennyi. 

[Yoda József]

Én is újra néztem az első évadot, tegnap fejeztem be. Tényleg ez a Star Wars sorozatok királya, annak ellenére, hogy nincs benne egy deka fénykard és Erő se  De mégis a gyökereihez nyúl vissza, hiszen a Star Wars mindig az elnyomás, diktatúrák elleni harcról szólt. Csak az Andor ezt nem a mesei hősök, hanem az egyszerű, szürke emberek szemszögéből teszi, egy jóval felnőttesebb stílusban. A bemutatott események, az egész birodalmi rendszer működése, a sok-sok beszéd, amiket idézgetni szoktunk (Luthen monológja, Nemik kiáltványa, Maarva búcsúbeszéde) sajnos mind-mind párhuzamba állítható napjainkban a mi világunkban zajló folyamatokkal, amelyek egy különös, valamelyest félelmetes pikantériát is kölcsönöznek a szériának.

 

Azt hiszem tényleg egy igazi, kivételes minőségű, korszakmeghatározó TV-sorozatot sikerült megalkotni, amit joggal emlegetnek majd minden idők legjobb sorozatai között. Sok csillag együttállása tette ezt lehetővé. Nagyon nehéz lesz a második évadnak überelni, vagy akár elérni is ezt a szintet, ha csak fele annyira sikerül, szerintem már nem panaszkodhatunk, de egy olyan érzésem van, hogy Gilroyék rá tudnak még pár lapáttal  

[Ody Mandrell]

Én is valamikor a héten szerintem elkezdem az újra nézést. A sorozat tiszteletére még a házimozimat is frissítettem.  

 

Egyébként kíváncsi leszek milyen hatással lesz rám az első évad egyben nézve. Mert ugyan írtam róla fentebb még frissében-melegében, de azóta egyben még csak 1-2x láttam. 

[Wilde]

Most, hogy befejeztem az újranézést gondoltam írok pár gondolatot az évadról, egy hét múlva már úgy is az új részeket fogjuk kibeszélni.

 

Nagyon más jellegű élményt nyújt az Andor, mint a legtöbb SW sorozat, vagy film, ha őszinte vagyok magammal nekem sem ez lenne a klasszikus SW élmény, de ettől még nekem ez volt ami a legjobban tetszett a Disney érában készült összes alkotás közül. Az Andor egy sötétebb tónusú, sokszor kilátástalan, ezt most értéksemlegesen írom, de egy felnőtteknek szóló SW. Mondjuk, ha ezt gyerekként látom, mint anno az OT-t, vagy aztán a PT-t, akkor valószínüleg nem ragadott volna úgy magával, mint azok, de ez nem egy minőségbeli különbség, csak egyszerűen egy más hangvétel és nagyon jó, hogy készül ilyen alkotás is ebben az új korszakban, amit sokat kritizálnak, de azt még talán mindenki elismeri, hogy egy lehetőséget termetett a Disney, hogy nagyon sok különböző stílusú, tónusú alkotás készülhessen el (mondjuk az elmúlt időszak termését nézve a Skeleton Crew és most az Andor 2. évad távolabb nem is állhatna egymástól).

 

Amikor azt írom, hogy az Andor egy ízig-vérig felnőtteknek szóló SW azzal nem egy minőségbeli különbséget akarok kifejezeni, de ez nem jelenti azt, hogy az Andor ne lenne nagyon is minőségi sorozat. A szövegkönyvet tekintve szerintem kiemelkedő az összes Disney+-os általam látott produkció közül, legyen az SW, vagy Marvel. Egész egyszerűen átütő és élethű mondatokat adnak a karakterek szájába, amit később is idézni lehet és végig érződik a sorozaton, hogy nagyon alapos munkát végeztek a készítők. Itt azt is megemlíteném, hogy ez az évad 12 részes volt, amivel messze a leghosszabb játékidőt kapta a SW sorozatok között és ezt az időt nagyon jól ki is használták.

 

A szerkezeti felépítése nagyon tetszett a sorozatnak, ahogy külön egységekre volt bontva, mindegyik blokk révén egy külön katarzissal - az első hármas végén ahol Cassian elhagyja a Ferrixet, aztán heist lezárulása a rablással, a börtönös szekvencia végén a szökéssel és végül a finálé két epizódos szála Maarva temetésével. Ezáltal az egyes blokkokban külön egy-egy konfliktuson keresztül ismerhettük meg jobban a szereplőket, építgették a kapcsolataikat, de volt egy kis külön történetszál, ami csak arra a pár részre fókuszálódott úgy, hogy közben az átívelő szál és fokozatosan fejlődött. Ezért nem éreztem annyira üresjáratnak azokat köztes epizódokat is, amikor a katarzist nyújtó rész előtt voltunk, mondjuk az ötödik, vagy a kilencedik epizódban, mert azon a vonalon is érdekes dolgokat tudtunk meg közben az ott szerepet játszó karakterekről és nem egy mellékes fillernek érződött, hanem a következő epizódban már érkező csúcspont felvezetésének. Talán a legunikálisabb rész a hetedik epizód volt, ami egy kicsit átvezető volt a rablás és a börtön között, de így viszonylag egyben látva úgy érzem, hogy nagyon jó ütemérzékkel volt beékelve oda az évad közepére az az epizód, mert így tudott egy kicsit "lélegezni" a sorozat és nem egyik nagy eseményből zuhantunk bele a másikba. Az Aldhani sokkja után kellett egy kicsit egy ilyen epizód és amellett, hogy nagyon sűrű lesz a program a második évadban a heti 3 résszel, attól még ez a szerkezeti felépítés nekem nagyon tetszik.

 

Nekem a kedvenc szálam, ha egyben nézem, akkor a börtönös volt, ami több szempontból is kulcsfontosságú volt az évadban. A Birodalom ellentmondást nem tűrő gépezetét már korábban is láthattuk, sőt az évad során még konkrétabb példákat is kaptunk a kegyetlenségre. Felmerült bennem, hogy melyik volt a rosszabb börtön a Narkinán látott fogság, vagy az az egyszerű hotelszoba, ahol Bixet nyuvasztották szinte az őrületbe. Valószínüleg inkább a gyártósort választottam volna, ha ez a két opció van, de ez a börtön nem pusztán a Birodalom könyörtelen vasmarkát mutatta be számomra, hanem ezt az elidegenedett gépezetszerű múködést is. Itt nincs egy szadista kínzó, igazából le se tojják az itt raboskodó embereket, akik csak fogaskerekekként, a gépezet alkatrészeiként funkcionálnak, ironikus módon közben ők is alkatrészeket állítanak elő egy olyan gépezethet, ami a totális terrort hivatott elhozni a galaxisba. Ráadásul Cassiant az itt átéltek úgy érzem nagy mértkében formálták, talán még nem itt döntött rögtön úgy, hogy beáll a lázadásba, ebben nagy szerepe volt Nemiknek, meg Maarvának is a fináléban, meg amit Bix-el tettek, de ez a börtönös szekció nagy szerepet játszott abban, hogy Cass az lett aki.

 

Ha egy részt kellene kiemelnem kedvencként, akkor még mindig a hatodikat mondanám, mert az mind vizuálisan, mind a forgatókönyvet, a rendezést tekintve számomra továbbra is libabőrös élményt adott, úgy is, hogy másodjára nézve már tudtam mire számítsak, így is ott éreztem a feszültséget a levegőben, ami átjárja azt az egész epizódot. Tényleg olyan, mint egy hullámvasót, elsőre úgy tűnik, hogy simán megy minden, aztán egyszer csak elszabadul a pokol és utána a rész végig nincs megállás és liftezik a gyomrod. Ettől még a finálé is nagyon tetszett, azt külön kiemelném ahogy a zenét használják a sorozatban feszültségkeltésre, fokozásra és iszonyat jó, emlékezetes monológok vannak benne.
Ezek mellett az első három rész is tanítani való volt atekintetben, ahogy felépítették a karaktereket, a köztük lévő viszonyokat, konfliktusokat. Az elején még nem is szerepeltek benne későbbi meghatározó figurák, mint Dedra, Mon, vagy Luthen, de volt szépen idő mindenre és az az első három rész remekül megalapzta az egész sorozatot. A Kenari-s történetszál tényleg kicsit kilóg az évadból, ha nem lenne nem sokat veszítenénk vele, de ha ezt korrigálják a második évadban és lesz jelentősége Cass hugának, akkor ez is kiegyenesedhet. Volt egy két dolog, amit feleslegesnek éreztem, mondjuk az a jelenet, amikor Melshivel elkapja őket az a két halász a Narkinán, de összességében ez egy fantasztikus évad volt. 

 

Nem ez a nagybetűs SW abból a szempontból, hogy nincsenek benne jedik, sithek, nem a jó és rossz évezredes mítoszokba illő harcáról szól, ami átélhető bármikor, bármilyen korosztálynak és ettől szép és időtlen és könnyen befogadható a SW. Ettől még van az Andorban is egy korokon át könnyen átélhető, átérezhető érvényű elv, a szabadságról, az elnyomás természetéről és az ellenállásról, ami szinte bármelyik korba beilleszthető. Számomra nagyon nagy élmény, hogy elkészült ez a sorozat és adott esetben ki is léphetünk a messzi-messzi galaxisban a komfortzónából egy ilyen sötétebb hangulatú, de közben igen felemelő alkotással... az a tudat pedig még nagyobb élmény, hogy jövő héten már jön is a folytatás!

[Donát]

Egy sorozat a zsarnokságról (Andor 1. évad)

 

1. Hol zsarnokság van...

 

Sötétség költözött a messzi-messzi galaxisba. És a sötétségnek megvan az az agyafúrt szokása, hogy lépésről-lépésre terjeszkedik, lappang a káoszban, kivár, és körbefonja a gyanútlan áldozatokat.

Túl sokáig aludtam... talán túl későn ébredtem fel - állítja saját gyászbeszédében Maarva Carassi Andor, de a mondat nemcsak rá vonatkozik. Kicsit messzebbről szemlélve Ferrix lakóira, jobban távolodva az egykori Köztársaság büszke állampolgáraira, még messzebb menve a galaxis élő Erőjét képező összes élőlényére, végül pedig, ledöntve a negyedik falat, 2025-ben, ránk nézőkre is.

   

Amikor felvesszük a fonalat, a sötétség már évek óta befészkelte magát a galaxis szívébe, aminek az egyszeri polgárokra gyakorolt hatása bár lassú, de ellentmondást nem tűrően könyörtelen. Legyen szó a szent dombokról tizen pár év alatt kipucolt dhanikról, a ferrixi ceremóniák öntudatos résztvevőiről vagy a szenátusban a közért tenni akaró szenátorokról, a sorsuk ugyanaz: könyörtelen kiszorulás "természetes élőhelyükről", a lehetőségeik folyamatos megnyirbálása, és az állandó rettegés a gyanúsítgatások kereszttüzében.

 

A Birodalom ugyanis csak az erőből ért, és ennek megfelelően képtelen normális aktorként viszonyulni az olyan békés ceremóniákhoz, mint egy köztiszteletben álló ferrixi lakos temetése, vagy egy szent ünnep az Aldhanin, netán holmi jótékonyság a galaxisban. Mi ebben a hasznunk? - teszik fel a kérdést a katonák és vezetők a Birodalomban galaxisszerte, és ha nincs rá egyértelmű válasz, akkor a rendszer automatikusan zavarba jön. A rendszer, amelyet a kapzsiság fűtötte gonoszság mozgat, és ami ennek a velejéig romlott rendszernek minden erejével érvényt szerez.

 

2. Minél jobban szorítja össze a markát, annál többen csúsznak ki a kezei közül...

 

A Birodalom önzősége megnyomorítja a galaxist. A galaktikus érdekek óriás lábnyomába szükségszerűen egyéni ambíciók szegődnek: az individualista, törtető magatartás virágzik a Birodalomban, aki ugyanis a saját pecsenyéjét sütögeti, az szó szerint bármit és bárkit hajlandó félresöpörni az útjából hogy célt érjen. A Birodalomnak pedig csak az eredmények számítanak: mindegy, hogy milyen áron, mindegy hogy hány állampolgár érdekét sértve, mindegy mennyi földet, gyárat, bolygót, szektort kisajátítva, de meg kell valósítani, amit a döntéshozók kitalálnak. 

 

Ez a fajta jogokat lábbal tipró arrogancia pedig értelemszerűen letermeli a saját ellenállását. A saját lázadását. A saját forradalmát. Elszigetelt elégedetlenségi pontokat, dühös, reményvesztett állampolgárokat teremt, akik hamar megtanulják, hogy a prosperitásról szóló birodalmi propaganda és a sanyarú hétköznapi élet köszönóviszonyban sincsenek egymással. Élőlényeket, akiknek napról-napra egyre kevesebb a vesztenivalójuk. Élőlényeket, akiken a Birodalom természeténél fogva mindaddig keresztülnéz, amíg ellenséget nem lát bennük, mert más opció hiányában végül a sarkukra állnak. Az Andor első évada tökéletesen mutatja be hogyan fordít a Birodalom játszi könnyedséggel maga ellen egy közönyös bolygót, hogyan sodorja az ottélőket a zsarnoki államapparátus mindenegyes döntése egyre közelebb a nyílt konfrontációhoz. Mert végsősoron az emberek többsége csak békében szeretne élni. Aludni szeretne, a Maarva-i értelemben persze, és a saját dolgával törődni. De amikor a saját dolog megszűnik létezni, amikor az igazságtalanság tort ül egy egész társadalom felett, akkor az érintettek hirtelen öntudatra ébrednek a sokktól.

 

3. A nagyobb jóért...

 

A felkelésekre a Birodalom csak egyfajta választ adhat, hiszen csak egyfajta választ ismer. Szembe mertél szállni velem? Akkor (még jobban) eltiporlak. Tűzzel harcolnak a tűz ellen, ami mindaddig hatásos lehet, amíg a tűz csupán egy apró szikra egy gyújtóstól messzi sarokban. A Birodalom pedig mindent megtesz, hogy az is maradjon. 80 millió kreditet lopsz tőlem? Akkor büntetővámokat vetek ki minden bolygóra, amelyik "támogatja" (vagy csak megtűri? tud egyáltalán róla?) a lázadó tevékenységet. Megkettőzött erővel építem a terrorfegyverem, ami ha elkészül, többé senki sem meri majd felemelni ellenem a szavát. A már kiszabott börtönbüntetések tételeit megduplázom, a jövőben kiszabandó tételeket megtriplázom, vagy még rosszabb, és nem számít, hogy bűnöst vagy ártatlant zárok be, a lényeg, hogy olcsó munkaerő legyen.

 

Mondani se kell, a sorozat egyik legfontosabb mondata, amikor az ISB tiszt Dedra felismeri, hogy mindezzel csak a lázadók kezére játszik a Birodalom. De ami még félelmetesebb: tudják ezt a másik oldalon is. A Birodalom olyan sötétségből szökkent szárba, amit csak a saját fegyvereivel lehet legyőzni. A jók eszköztárába ezúttal olyan elemek is bekerülnek, mint több tucat ember feláldozása a nagyobb jóért, és a belső forrás védelmének oltárán, vagy az egyszeri lázadók gond nélkül történő megöletésének terve. Ami nem meglepő, hisz maga Luthen Rael, a háttérben meghúzódó árnyék, a szálakat mozgató lázadó mondja ki: leginkább az ártatlanok szenvedésére lesz szükség ahhoz, hogy a Birodalmat sikerüljön megdönteni. És hogy ő mit hajlandó mindezért feláldozni? Mindent...

 

4. A kinyilatkoztatás

 

Dedra szintén az első a Birodalom oldalán, aki felismeri miről is szól a nyolcvan milliós meló az Aldhanin. Egy bejelentés. Egy hadüzenet. A lázadók üzenik: mi is itt vagyunk, velünk is számolni kell. És nem tágítunk. Mert a Birodalom csak az erőből ért. Az a lokális szikra, amit még egy fényesre pucolt birodalmi csizma gond nélkül el tud taposni, galaktikus méretű lánggá fejlődve olyan próbatétel elé állíthatja őket, amire nem létezik válasz a repertoárukban. Mert tűzzel a tűz ellen nem lehet a végtelenségig harcolni. Galaktikus léptékben ugyanis a Birodalom olyan buzgalommal próbálja megfékezni a lángokat, hogy közben felperzseli a földet ott is, ahol korábban nem létezett elégedetlenség. Így miközben kioltanak egy gócpontot a galaxis egyik pontján, kétszer akkora tűzfészket hoznak létre egy másik térségben. 

 

Ezt ismeri fel Luthen is, aki minden erejével azon van, hogy összeverbúválja a lokális szerveződéseket. A Saw Gerrera féle magányos farkas koncepció idejétmúlttá vált, és szükségszerűen kudarchoz vezet; csakis az összefogás és egy rejtett hálózatba szerveződés adhat reményt azoknak a galaxisban, akik változást szeretnének elérni. Mert ez az, amit Luthen keres: reményt adni a reménytvesztetteknek. Ahogy láttuk a Narkina-5-ön, kevés nagyobb veszély leselkedik a Birodalomra annál, mint amikor az alattvalóiként szolgáló egyszerű állampolgárok elvesztik a reményt, hogy aztán valaki mástól kapják meg azt később. A börtönben hallott "One way out" üzenetnél kevés lényegretörőbb létezik, és ami működik a Narkinán, az bizony működik a galaxisban is: ha a saját boldogulásod reményében meghúzod magad és hagyod, hogy a sötétség lépésről lépésre elvegyen mindent, ami valaha is fontos volt a számodra, akkor az ő kottájukból játszol és megadsz nekik mindent, amit akarnak, miközben kizsigerelnek. Ha a sarkadra állsz, talán megölnek, de miért éri meg meghalni, ha nem a szabadságért és azért, amiben hiszel?

 

5. ... Ott zsarnokság van

 

A sorozat azért működik ma, 2025-ben még jobban, mint a bemutatásakor, mert a sötétség azóta sokkal látványosabb van jelen a mi világunkban is. Az Andor üzenete egyértelmű: állj ki azon értékek mentén, amikben hiszel. Kapaszkodj azokba, akiket szeretsz, és igen, aggódni fogsz értük, ha szembeszállnak a sötétséggel, de erről szól a szeretet. A féltésre nem a tétlenség a megfelelő reakció, hanem a reménykeltés: elvégzem a munkát, amiben hiszek, reményt adok másoknak és egyúttal reménykedem benne, hogy nem esik baja azoknak, akikkel törődöm. Megtehetném, hogy néma maradok, és ezzel próbálom garantálni a biztonságukat, de az ilyen biztonság csak illúzió. Ha nem teszek egy olyan világért, amiben élni szeretnék, akkor előbb-utóbb másvalaki világképének a létrejöttéhez fogok asszisztálni. És amint a sötétség befészkeli magát a világunk szívébe, a világkép, amihez a hallgatásommal és tétlenségemmel hozzájárulok, máris épp olyan sötét lesz, mint maguk a vízió megalkotói.

 

Maarva a sorozat első évadának legvégén mindannyiunkhoz szól: vajon mi nem alszunk-e éppen, miközben a világnak, amiben élni szeretnénk, szüksége lenne ránk? Vajon nincs-e túl késő ahhoz, hogy öntudatra ébredjünk, kiálljunk a társadalmunkért és lándzsát törjünk az értékek mellett, amikben hiszünk? Vajon nem fészkelte-e már be magát a törtető, cinikus önző arrogancia olyan mértékben világunk szövetébe, hogy az egyetlen helyes lépés a sarkunkra állás, az összefogás és a közös felszólalás, hogy jelezzük: a világ nemcsak a másokon történő átgázolásról szól, hanem főként olyan mélyen meghúzódó értékekről, mint az egymással törődés, a szolidaritás, a kedvesség és az önzetlenség? 

 

Ha pedig a válasz igenlő, akkor ne féljünk szembeszállni azokkal, akik épp abban bíznak, hogy szétforgácsolhatják az elégedetlenkedők tömegét. Harcoljunk a korrupcióval, a cinizmussal, a gyűlöletkeltéssel, a Birodalommal... harcoljunk a sötétséggel.

[Ody Mandrell]

Két ilyen értékelés után, azt hiszem már nem is várhatnám jobban a 2. évadot.

 

@Donát írásának utolsó sorai elgondolkodtatók.... 

[Pildi]

1 órával korábban, Donát írta:

A sorozat azért működik ma, 2025-ben még jobban, mint a bemutatásakor, mert a sötétség azóta sokkal látványosabb van jelen a mi világunkban is. Az Andor üzenete egyértelmű: állj ki azon értékek mentén, amikben hiszel. Kapaszkodj azokba, akiket szeretsz, és igen, aggódni fogsz értük, ha szembeszállnak a sötétséggel, de erről szól a szeretet. A féltésre nem a tétlenség a megfelelő reakció, hanem a reménykeltés: elvégzem a munkát, amiben hiszek, reményt adok másoknak és egyúttal reménykedem benne, hogy nem esik baja azoknak, akikkel törődöm. Megtehetném, hogy néma maradok, és ezzel próbálom garantálni a biztonságukat, de az ilyen biztonság csak illúzió. Ha nem teszek egy olyan világért, amiben élni szeretnék, akkor előbb-utóbb másvalaki világképének a létrejöttéhez fogok asszisztálni. És amint a sötétség befészkeli magát a világunk szívébe, a világkép, amihez a hallgatásommal és tétlenségemmel hozzájárulok, máris épp olyan sötét lesz, mint maguk a vízió megalkotói.

 

Maarva a sorozat első évadának legvégén mindannyiunkhoz szól: vajon mi nem alszunk-e éppen, miközben a világnak, amiben élni szeretnénk, szüksége lenne ránk? Vajon nincs-e túl késő ahhoz, hogy öntudatra ébredjünk, kiálljunk a társadalmunkért és lándzsát törjünk az értékek mellett, amikben hiszünk? Vajon nem fészkelte-e már be magát a törtető, cinikus önző arrogancia olyan mértékben világunk szövetébe, hogy az egyetlen helyes lépés a sarkunkra állás, az összefogás és a közös felszólalás, hogy jelezzük: a világ nemcsak a másokon történő átgázolásról szól, hanem főként olyan mélyen meghúzódó értékekről, mint az egymással törődés, a szolidaritás, a kedvesség és az önzetlenség? 

Ezek azok a gondolatok, amelyekért érdemes élni - a messzi-messzi galaxisban, és a miénkben is.

[Wilde]

@Donát Ez a baromi jó volt, ahogy összefoglaltad az Andor lényegét és örülök, hogy újra egy hosszabb lélegzetű írást olvashattam tőled.

[Dzséjt]

@DonátEz nagyszerű írás lett, rengeteg megsüvegelendő gondolat van benne nem csak az Andorra vonatkozóan.

[Nute Gunray]

@Donát, nagyon szép írás, köszönöm! Az Andor, mint sorozat nagyságát mutatja, hogy ilyen tartalmas gondolatokra inspirál. E tekintetben számomra is nagyon tanulságos volt az újranézés, mindennapjaink valóságának megélése egy másfajta filtert kapott.