Wilde

Köszi @Donát a lebonyolítást és én is gratulálok mindenkinek (ahogy a törött óra naponta kétszer a pontos időt, úgy sikerült ezt nekem is eltalálni, mert a vb előtt a németeket mondtam volna a végső győztesnek)! Sajnos nem láttam minden meccset, de amelyeket igen, azok alapján nem volt feltétlenül rossz világbajnokság, a döntő pedig kifejezetten emlékezetes volt. Amit nem szerettem, azok a nevetséges hosszabbítások (főleg olyanok miatt, hogy gólonként hozzáadnak valamennyi időt a végén a mérkőzéshez, miközben totál életszerűtlen az, hogy egy gólszerzés után azonnal folytatódjon a játék; ellenben a bedobások, meg kirúgások - amelyekből sokkal több van egy meccsen és több időt is vesznek el - nem számítottak ebbe bele), meg az egésznek a hangulata volt még szomorú. A stadionok atmoszférája a bérszurkolókkal, a sokszor meccs közben kiürült lelátókkal már eleve hervasztó volt, de így Magyarországról megélve is én semmilyen vb hangulatot nem tapasztaltam. Nem volt az ami nyáron megszokott, hogy lehet szabadtéren, jó időben, nagy kivetítőn társasággal nézni a meccseket, hanem ebben a hideg, esős, délután 4-kor sötétedős téli időszakban egyáltalán nem hozta azt, ami egy világbajnoksághoz nálam eddig hozzátartozott. A következő 48 csapatos tornától ettől függetlenül kicsit tartok, ugyan nem szerepltek olyan rosszul az afrikai, meg ázsiai csapatok, mint 4 éve, de azért ezekből a régiókból még 3-4 csapat nagyon nem hiányzik a vb-re, főleg, hogy a mérkőzések színvonala így is messze elmarad egy európai top bajnokság átlagos szintjétől. Abban nagyon reménykedek, hogy azt a hülyeséget meg nem ültetik át a gyakorlatba, ami ötlet szintjén felmerült, hogy a csoportkörben a döntetlen után legyenek tizenegyesek, eleve nem tartom egy jó indikátornak, ha 11-es párbajjal akarjuk eldönteni melyik a jobb csapat (a döntő végeredménye mondjuk pont igazságos volt), de így ez meg még inkább oda vezethetne, hogy a mérkőzések dinamikája teljesen eltolódna abba az irányba, hogy a gyengébb csapatok 10 emberrel beállnak a kapu elé és bíznak abban, hogy hátha büntetőkkel nyernek. Ott lehet elveszítene engem is a FIFA, de ennek a vb-nek a visszásságai ellenére is még mindig tudok lelkesedni ezért az egészért. Elnézve, hogy milyen jelenetek mentek Argentínában a győzelem után... nincs még egy ilyen sportág, de bármilyen más dolgot sem tudnék hirtelen mondani, ami pillanatok alatt ennyi embert képes egyesíteni, vagy megosztani, tényleg az emberiség egyik utolsó nagy kollektív élménye. Messi pedig abszolút megérdemelte, karrier szinten is, meg amit itt nyújtott ezen a világbajnokságon, amiatt is. Ilyen profetikus eljövetelt a sivatagban utoljára talán Muad'Dib tudott felmutatni...

Kicsit megkésve bár, de kellemes ünnepeket kívánok én is minden kedves fórumtársnak!

Argentína - Franciaország: 1 - 1 (tizenegyesekkel: 4 - 2, világbajnok Argentína)

Horvátország - Marokkó: 1 - 0

@Kenobi tábornok Boldog születésnapot!

Argentína - Horvátország: 1 - 0 Franciaország - Marokkó: 1 - 0

Szerintem teljesen össze lehet egyeztetni két epizód megnézését, két ilyen sorozat párhuzamos követését. A Mandalorian részei sem annyira hosszúak általában, de a Bad Batch meg pláne 20-25 perces epizódokkal operál. Furcsa lenne számomra, ha valaki rajongó és ennyit nem tud/akar rászánni egy héten egy részre. Szóval nézni, aki akarja az biztosan fogja, hogy hány embert mozgat meg online aktivitás terén, hányan beszélnek róla az már más kérdés. El tudom képzelni, hogyha kapunk egy olyan epikus Mando epizódot, amihez nem sok minden tud felérni alapból sem, akkor az animációs sorozat kicsit kevesebb figyelmet kap, mintha csak az lenne, de önmagában a nézettséget és az epizódok fogadtatását nem kellene feltétlenül negatívan befolyásolnia annak, hogy van mellette valami, ami szintén jó, vagy lehet még jobb is (ez lenne a Mandalori).

Szerintem ez azért nem valószínű, mert van egy rotációs rendszer, ami alapján egy-egy kontinensre elviszik a tornát. Most 2022-ben volt egy vb Ázsiában, a következő a CONCACAF zónát hozza be újra a rendzők közé és ezek után megint egy AFC tagország lenne, ha Szaúd-Arábia következne. Lehetne Afrika - CAF (legutóbb 2010), bár ott kérdéses, hogy ki tudná megrendezni, Európa - UEFA (legutóbb 2018), mondjuk itt volt a legtöbb vb, vagy akár Dél-Amerika - CONMEBOL (legutóbb 2014). A legjobb választás szerintem az utóbbi lenne, ebben Uruguay, Argentína, Paraguay és Chile pályázna közösen, így a költségek is megoszlanának és a 48 csapatos mezőnyből nem foglalna el olyan sok helyet a négy host. Továbbá akkor lesz az első 1930-as világbajnokság centenáriumi éve, amit Uruguayban rendeztek és így a százéves évfordulón most ismét Uruguay lehetne a döntő helyszíne. Paraguay esetében egy olyan országba is elvihetnék a rendezést, ahol eddig erre még nem volt példa és azért ezek olyan helyszínek, amelyekenek a futballkultúrája messze felülmúlja bármelyik ázsiai országét. Kíváncsi leszek a Katar körüli botrányoknak mennyire lesz hatása a későbbi helyszínek megítélésénel. Blatter most már azt mondja, hogy hiba volt odaítélni Katarnak a vb rendezést, de persze ezt már azután mondta, hogy eltette a pénzt, meg felmentették a bíróságon és hivatalosan már nem kell a FIFA álláspontját képviselnie. Infantino sem különb, akiről eddig úgy tűnik semmivel sem gátlástalanabb, mint Blatter, szépen be is mutatta, hogy lábon is ki lehet hordani a takonygerincet (az a nyitóbeszéde már-már komikusba hajlóan szégyentelen volt, ahol azt magyarázta, hogy át tudja érezni a katari vendégmunkások helyzetét, mert neki is nagyon nehéz sorsa volt vörös hajú, szeplős olaszként Svájcban), szóval benne van, hogy ugyanilyen korruptak lesznek és ezt is le tudták nyeletni a világgal, de azért talán egy fokkal kevésbé nyíltan fog ez a lepénzelés működni és egy ideig adnak a látszatra. Aztán 2034-ben, vagy 2038-ban már lehet nem zárnék ki egy újabb arab vb-t. Donát, ha nem gond, most beírnám előre a negyeddöntős tippeket egyben, mert lehet közben elfelejteném (volt már, hogy még épp csak időbe jutott eszembe): Horvátország - Brazília: 1 - 3 Hollandia - Argentína: 1 - 1 (továbbjut tizenegyesekkel Argentína) Marokkó - Portugália: 0 - 2 Anglia - Franciaország: 1 - 2

Nem feltétlenül a Yoda által behozottakhoz, de az jutott eszembe, hogy van ebben valami. Természetesen bárki tippelhet bármilyen eredményt, ez abszolút nyitott mindenki előtt ebben egyetértek, de mégis csak az jön ki ebből a lebonyolításból, hogy a döntetlen értékesebbként van kezelve, mivel lehetőséget ad egy plusz pont megszerzésére kevesebb kockázattal. Alapesetben a pontos végeredmény megtippelése jár nagyobb haszonnal, ami jól tükrözi, hogy sokkal több variáció lehetséges, így érthetően ezt több ponttal jutalmazza a rendszer - 3 pont > 1 pont, viszont ha tegyük fel döntetlenre tippelek, totál nem találom el a végkiemenetelt (mondjuk 0-0-t írok és ehhez képest 3-3), majd utána egy 50-50 szituációban eltalálom a továbbjutót, akkor azzal 2 pontot szerezhetek, ami már nem annyival rosszabb, mint a telitalálat, mégis azt sokkal nehezebb volt megtippelni. Az elvet, hogy honoráljuk azt is, hogyha valaki eltalálja a rendes játékidő utáni továbbjutót értem, mivel ez egy plusz kihívást jelent az illetőnek, hogy ezt is el kell találnia, csak erre egy egész pontot adni szerintem aránytalan. Alapvetően három kimenetel közül kell egyet eltalálni azért az 1 pontért (H/V/X), míg a hosszabbításban a továbbjutást tekintve csak kettő lehetséges kiemenetel van és ezért is egy pont jár, ráadásul ez a nem pontos tipp után még pluszban, így a telitalálat értéke nem fejeződik ki elég markánsan. Ebben az esetben a 3 pont > 2 pont már nem képezi le azt a különbséget, hogy mennyivel nehezebb volt eltalálni egy pontos végeredményt, vagy azt, hogy csak döntetlen lett és utána még a kettő közül megtippeltem a továbbjutót is. Javaslatként azt tudnám esetleg felvetni, hogyha ebben a rendszerben akarjuk díjazni azt, hogy valaki eltalálja még a továbbjutót a dötetlen után, akkor ezért az erőfeszítésért ne egy egész pontot kapjon, hanem csak 0.5-t. Persze félpontokkal a különbségek is máshogy jelennének meg, de szerintem jobban leképezné az eredmények eltalálása által nyújtott kihívások nehézségét. A másik javaslatom az lenne, hogy kapjon ugyanígy plusz 1 pontot a döntetlen utána jól tippelő ember, de vegyünk bele még egy faktort a játékba, mégpedig azt, hogy el kell találni azt is, hogy hosszabbítással, vagy tizenegyesekkel ér véget a mérkőzés (nyilván ez utóbbi jelentené a hosszabbításos döntetlent). A továbbjutó/kieső csapatok sorsa szempontjából természetesen irreleváns, hogy kellett e még büntetőket rúgni, vagy a ráadás után már vége volt a mérkőzésnek, de a tippelést szerintem ez igazságosabbá tenné, mivel itt is úgy lehetne plusz egy pontot szerezni, hogy ugyanúgy három lehetséges kiemenetel közül kellene választani (H/V/X). Én amúgy egy régebbi munkahelyemen voltam benne hasonló játékban és ott úgy szervezték a lebonyolítást, hogy alapvetően ugyanilyen 3 - 1-es pontozási szisztéma mellett azért járt egy plusz pont, ha a gólkülönbséget eltalálta valaki. Tehát mondjuk én 2 - 0-át írtam és 3 - 1 lett, akkor ezért két pontot kaptam. Ez nagyjából a pontos végeredmény és a H/V/X között van valahol félúton, ahol ha arányaiban jól tippelted meg a erőviszonyokat, azért járt egy plusz pont, csak ebben az esetben is a telitalálat értéke valamennyire devalválódott meg a döntetlen kevésbé volt értékelve, hiszen ott nincs is gólkülönbség mivel a csapatok ugyannyi góllal fejezik be a mérkőzést, így abban az esetben nem is lehetett plusz egy pontot szerezni. Egyébként a megszokott rendszerrel sincs baj, csak most ez felmerült bennem a fentebb kialakult diskurzus kapcsán. Marokkó - Spanyolország: 1 - 3 Portugália - Svájc: 3 - 2

Japán - Horvátország: 1 - 2 Brazília - Dél-Korea: 2 - 0

Franciaország - Lengyelország: 3 - 1 Anglia - Szenegál: 2 - 0

Hollandia - USA: 0 - 0 (tj: Hollandia) Argentína - Ausztrália: 2 - 0

Dél-Korea - Portugália: 1 - 2 Ghána - Uruguay: 1 - 1 Kamerun - Brazília: 0 - 2 Szerbia - Svájc: 1 - 1

Ahogy nézem a tegnapi eredményeket, totálisan vaktölténnyel lövöldöztem. Horvátország - Belgium 1 - 1 Kanada - Marokkó 0 - 1 Japán - Spanyolország 0 - 2 Costa Rica - Németország 0 - 3

Ausztrália - Dánia: 1 - 2 Tunézia - Franciaország: 0 - 3 Lengyelország - Argentína: 1 - 1 Szaúd-Arábia - Mexikó: 0 - 1

Ecuador - Szenegál: 1 - 1 Hollandia - Katar: 2 - 0 Irán - USA: 0 - 1 Wales - Anglia: 0 - 1

Kamerun - Szerbia: 1 - 2 Dél-Korea - Ghána: 1 - 1 Brazília - Svájc: 1 - 0 Portugália - Uruguay: 2 - 1

Japán - Costa Rica: 1 - 0 Belgium - Marokkó: 2 - 0 Horvátország - Kanada: 1 - 0 Spanyolország - Németország: 2 - 2

Tunézia - Ausztrália: 0 - 0 Lengyelország - Szaúd-Arábia: 0 - 0 Franciaország - Dánia: 2 - 1 Argentína - Mexikó: 2 - 0

Wales - Irán: 1 - 1 Katar - Szenegál: 0 - 2 Hollandia - Ecuador: 2 - 1 Anglia - USA: 3 - 0

Svájc - Kamerun: 0 - 0 Uruguay - Dél-Korea: 1 - 0 Portugália - Ghána: 2 - 0 Brazília - Szerbia: 2 - 0

Hát erre nem számítottam... sejtettem, hogy komoly tüzijáték lesz, de ez még így is hidegrázós volt. Amit baromira szerettem az Andorban, hogy egyszerre tudott bemutatni különböző, egymástól nagyon eltérő sorsokat, élethelyzeteket. Mégis megmaradt valamilyen szinten a kezdeti fókusza, ami csak a galaxis egy kis szeletét, mikrokörnyezetét, közösségének életét mutatta. A Ferrixre rendszeresen visszatértünk az évad során és nagyon ötletes volt így befejezni ezt az évadot, hogy ahonnan indultunk ott zárult ez a történet, legalábbis az első fele. Ez a közösség már akkor is baromi izgalmas volt, amikor az első történetszál során láthattuk itt akciózni a cégeseke, már akkor ott volt a levegőben egyfajta ellenállás érzése, hogy nem nézik jó szemmel azt, hogy itt megjelennek ezek az erők. Aztán az Aldhani esete után tovább eszkalálódtak a dolgok a Birodalom megérkezésvel és ez a temetési jelenet végig olyan volt, hogy gyűlnek gyűlnek a viharfelhők és ebből mindjárt leszakad az ég... le is szakadt. A hatodik rész rablása, vagy a tizedik rész szökése után nem gondoltam, hogy lehet még jobban az egekig fokozni a feszültséget, de hát itt még azokra is rátettek vagy 5-6 lapáttal. Amikor mennek ott a "zenészek" és megindulnak az úton az olyan hangulatos volt, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni, ezt érezni kell. Ez tényleg tiszta libabőr volt. Ahogy Luthen keresi a helyét, ahogy mindenki keresi Cassiant, aztán Cass is próbál egyszerre észrevétlen maradni, másrészt az események közepébe vágni ez olyan elegyet adott, ami fantasztikus volt, főleg amikor elszabadult a pokol. Karakterszinten nagy kedvencem Syril olyan irányba ment el, amit én abszolút nem prognosztizáltam, de azt kell mondjam baromi jó volt és örülök, hogy itt nem halt meg. Én azt nem szerettem volna, hogy úgy áll be esetleg a Birodalomhoz, hogy állandóan ott buzgolkodik és nem elhajtják a francba, hanem beveszik, hogy majd jó leszel valamire. Ez viszont, hogy ő itt kvázi hősként jelenik meg Dedra szemében, nem egy idegesítő pedálgépként ez valami teljesen új volt. Az egyik korábbi részben mikor várt rá Syril az utcán már ott is éreztem némi szexuális rezgést kettejük között, bár inkább a férfi részéről. Na itt ez mindenképpen ott volt a levegőben. Amikor már teljesen levetkőzte magáról ezt a hideg, kimért, erős nő perszónát Dedra és inkább egy ilyen kétségbesett lányként jelent meg, ott volt a félelem a szemében, hogy itt meglincselik, akkor feltűnik a hős képében Syril Karn és ennek a figurának, aki egy elnyomott, szánalmas, férfiatlan figura, hirtelen a maszkulinitása, a mojo-ja szinteket ugrik. Azért az tetszett, ahogy abban a jelenetben mikor megmenti Syril utána Dedra meg akara köszönni és azért hősünkből előjön ez a végtelenül gátlásos reakció, hogy 'jaj nem kell megköszönni'. Mon Mothma szála volt most talán a kevésbé érdekes, de azért érezni lehetett ott is a feszültséget amikor eljönnek bemutatni a kissrácot. Azért én nagyon díjaznám, ha a második évadban a lánya kicsit több figyelmet kapna, jobban belelátnánk az ő gondolataiba, az ő helyzetére ebben az egészben. Ami a veszekedésüket illeti Monéknak az izgalmas volt, hogy Perrint most láttam először ilyen kifejezetten alárendelt, defenzív pozícióban. A kaszinók iránti szenvedélye egy olyan bélyeget tesz rá, amivel Mon kezében van egy kártya, hogy ezt ki tudja játszani, ha a helyzet úgy hozza. Én arra gondolnék, hogy beleszövik valahogy ezt a hiányzó pénzek kérdésébe, de ebből még lehetnek érdekes konfliktusok. A Canto Bight megemlítése meg külön szívmelengető volt. Cassian talán most szembesülhetett igazán, hogy milyen következményei voltak a tetteinek. A Ferrix helyzete, Bix drámája és most már a barátainak is menekülnie kell, ezt feldolgozni nem piskóta. Sajnos itt komolyabban nem láthattunk bele a karakterébe, de azért voltak fontos jelek, a leginkább nyilván a befejezés, hogy be akar állni Luthenékhez. Nagy hatással lehetett rá az átélt szenvedés, a manifesztum, Maarva beszéde, az a tudat, hogy ezt az egészet nem lehet megúszni, mert vagy lázadsz, vagy bedarál a rendszer. Az igazán fontos része ennek a karakternek majd nyilván a következő évadban jön, ahol megismerhetjük, hogy hogyan lett része a lázadásnak Luthen által, de ez a felvezető pazar volt és egy nagyon szép ívet írt le Cassian onnan, hogy véletlenül megöl egy cégest odáig, hogy egy hős válik, aki felkel a Birodalom ellen. Azt sajnálnám, ha a gyerekkori szálról már nem hallanánk, de reménykedek benne, hogy visszatérünk még ahhoz, hogy mi történt a húgával. Amit nem igazán tudtam hova tenni az Cinta és Vel párosa volt. Már korábban is úgy éreztem, mintha lenne közöttük valami feszültség és ezt a vonzalmat inkább Vel érzékelteti, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz közte Cintával, ez esetleg milyen konfliktusokhoz vezethet, meg ők hogyan reagálnak Cassianra. Annyi minden van még, de egyelőre teljesen a hatása alatt vagyok, jobban vártam ezt a mai részt, mint a vb-t. Ez egy igazi eseménysorozat volt az ismerettségi körömben is, amiről utána egymás között is lehetett beszélgetni és most egykicsit sajnálom, hogy még sokat kell majd várni a folytatásra.

Tegnap elfelejtettem tippelni, remélem még időben vagyok. Marokkó - Horvátország: 0 - 1 Németország - Japán: 3 - 0 Spanyolország - Costa Rica: 3 - 0 Belgium - Kanada: 2 - 0

A mai hosszabbítások kapcsán (nettó 38 perc a két meccs alatt) az fogalmazódott meg bennem, ami már régebben is felmerült, hogy el kellene engedni ezt a folyamatosan futó óra koncepciót. Legyen rövidebb 20-25 perc egy-egy félidő, viszont bizonyos játékmegszakításoknál a játékvezető szépen állítsa meg az órát és utána folytassák. Azt szokták mondani a futball-konzervatívok, hogy de hát ez mindig is 90 percig tartott... csak az a baj ezzel, hogy már jó ideje egyáltalán nem eddig tart egy mérkőzés. Nekem már az 5 perces ráadások sem tetszenek, de amikor még annál is többet hosszabbítanak, az már komolytalanná teszi a játékidő meghatározását is. Gyakorlatilag addig tart a meccs, ameddig a bíró úgy nem dönt, hogy vége van. Ezzel az a bajom, hogy egy teljesen szubjektív döntéshez köti a játék egyik legfontosabb elemét. Emlékszem még talán a 2010-es vb idején láttam az ESPN-en, ahol Skip Bayless (NBA/NFL sportújságíró, kb. az amerikai sportmédia Puzsér Róbertjeként kell elképzelni) teljesen ki volt akadva, hogy hát a 90 perc letelte után nem fújták le a meccset és elsőre én is úgy reagáltam, hogy 'na hülye amerikai nem érti az igazi focit', de aztán azt kellett mondanom, hogy amit mondott abban valahol igaza van. Ugyanis mi lenne, ha mondjuk a gólokat is úgy ítélnék meg, hogy megvan egy irányadó meghatározás (ez a játékidő esetében a 90 perc, gól esetén, hogy átment a labda teljes terjedelmében a gólvonalon), de aztán azon túl a bíró maga dönthetne, hogy mikor volt gól, mikor nem, mint ahogy a játékidő letelte után ő úgy dönt, hogy akkor még ezt a szögletet engedem, vagy nem engedem. Itt nem arról van szó, hogy látta e, hogy átment a gólvonalon, hanem rá van bízva, hogy ő teljesen szabadon eldönheti egy gólvonaltechnológia után is, hogy ő nem adja meg a gólt. Láttunk már olyat, hogy a 90. perc után megfordult egy BL-döntő (1999) és ez teljesen oda van adva a játékvezető kezébe ez a döntés úgy, hogy az egyik legalapvetőbb meghatározása a játéknak az, hogy meddig tart egy mérkőzés. A 11-eseknél, leshelyzeteknél az segíti minél jobban a játék érdekét, ha a lehető legpontosabban igyekeznek meghatározni, hogy mi minek számít, míg egy ennyire könnyen konkretizálható kérdésben nincs lefektetve, hogy exakt módon meddig tart egy félidő. Én abban is benne lennék, hogy jó legyen akkor 90 perc, de akkor amint lepereg az utolsó másodperc fújjon bele hármat a sípjába a sporttárs és ne legyen az, hogy 5-10 perceket hosszabbítanak, aki meg nem akar a tradíciókon változtatni az élvezze a félidőnként legalább negyedórát felölelő holtjátékot, sérülést, reklamálást, fetrengést, időhúzást... Holnapi tippek: Argentína - Szaúd-Arábia: 4 - 0 Dánia - Tunézia: 3 - 0 Mexikó - Lengyelország: 0 - 1 Franciaország - Ausztrália: 2 - 0

Biztos van ebben egy adag kamaszos lázadás is, de nekem tetszene, ha szerepet kapna Mon kettős élete is. Szenátorként és közben titokban az elllenállás szervezésében is fontos feladatokat lát el, így elképzelhető, hogy nincs annyi ideje, figyelme a lányára, mint a férjének. Perrin meg láthatóan eléggé elhidegült Mon Mothmától, elképzelhető, hogy soha nem is álltak igazán közel egymáshoz és a férfi könnyen az anyja ellen is hangolhatja a lányát. Ettől még ez az ár, amit itt meg kell fizetnie nem lesz kisebb, de eleve egy nagyon konfliktusos pályán van látszólag a kapcsolatuk. Leida részéről meg ez egyszerre egy konzervatív húzás, másrészt valamilyen szinten egy lázadás is az anyja ellen.