Kritikák - avagy, vak vezet világtalant

[Ody Mandrell]

Szerintem ez egy 100%-osan pozitív kritika. Anno elmentettem, mert annyira tetszett.

[lokatelli]

Szerintem ez egy 100%-osan pozitív kritika. Anno elmentettem, mert annyira tetszett.

Még a székletes dolog is?!

[Ody Mandrell]

Még a székletes dolog is?!

 

Abban nincs semmi bántó szerintem. Tök jó poén.

[lokatelli]

Még a székletes dolog is?!

 

Abban nincs semmi bántó szerintem. Tök jó poén.

Nekem abból az jött le, hogy ezt az egész mindent ahhoz hasonlítja, ha Lucas a reggeli székletét rakná elénk az is jó lenne.

De azt, mondod, ez csak egy ordenáré vicc inkább arra célozva, hogy Lucas, már mindent jó régóta megtervezett? :39:

[Ody Mandrell]

De azt, mondod, ez csak egy ordenáré vicc inkább arra célozva, hogy Lucas, már mindent jó régóta megtervezett? :39:

 

Pontosan. Ez amolyan dicséretféle, ami a zsenialitására utal.

[lokatelli]

De azt, mondod, ez csak egy ordenáré vicc inkább arra célozva, hogy Lucas, már mindent jó régóta megtervezett? :39:

 

Pontosan. Ez amolyan dicséretféle, ami a zsenialitására utal.

Hát akkor csak a szóval van bajom, nekem egy kicsit más az izlésem ilyen téren, ilyesmiket nem szoktam viccesnek tartani.

Akkor Jó volt Totalcaros Robi.

[Obi1]

Én nagyon meglepődtem a kritikán.Gondoltam hogy a Magyar Narancs-hoz híven valami fergeteges hülyeséget írnak, de most nem.Korrekt kritika.

[Ody Mandrell]

Nahát ilyen is van. Részlet egy másik fórumból:

 

"Odavoltam az eredeti trilógiáért, bolondja voltam mindig is. Nem hittem volna, hogy valaha is "áttérek" I-II-III. rész rajongónak. Megnéztem az I. részt, meglehetősen kiábrándultam az egészből -- a jedi-jelenetek, Anakin, a koncepció, a történet tetszett, de nehezen emésztettem meg a gunganokat, a harci droidokat, a midikloriánokat... Akkor hagytam abba a SW-olvasást vagy öt évre. Aztán jött a II. rész, ami nagyon tetszett, de az elsőt "még mindig nem bocsátottam meg". A III. rész hozta rendbe nálam a dolgokat -- mostanra elfogadtam és megkedveltem a midiklorián-témát is (és mondjuk úgy, hogy tolerálom Jar-Jart, bár szeretni sosem fogom). És, csodák csodája, teljes egészében átálltam az új trilógia oldalára. Szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint a régi -- de mondom, magam sem gondoltam volna, hogy ide jutok.

 

Alighanem Obi-Wannak igaza van, amikor azt írja, hogy mást vártunk és mást kaptunk. Nekem évekre volt szükségem, mire "feldolgoztam" a történetet úgy teljes egészében és beláttam, hogy Lucas jobban tudta, mi fog nekem (valaha) tetszeni, mint én magam. Be kell látnom, hogy ilyesmi ritkán történik velem -- ha valami nagyon nem tetszik elsőre, később sem igen változtatok a véleményemen. Akárhogy is, Lucas zsenijét dicséri, hogy ezt elérte nálam."

[Dzséjt]

Wow... nem semmi. De az ilyennek csak örülni tudok.

[Donát]

Én is!

 

Az EPIII rengeteg embert fog rávezetni a helyes útra. Legalábbis remélem.

 

Donát.

[Ody Mandrell]

Wow... nem semmi. De az ilyennek csak örülni tudok.

 

Én is, bár az azért túlzás, hogy az 1,2,3 sokkal jobb filmek mint a régebbi társaik.

[lokatelli]

Én ezt megint nem szeretem, hogy valaki 123 rajongó lett, pedig eddig 456 rajongó volt.

Most vagy megszerette az új részeket és ugyanazon a szinten vannak, mint a régiek, vagy menjen a fenébe.

[Dzséjt]

Ez szerintem érzés dolga, csak ne nézzen hülyének másokat amiatt, hogy nem ezt gondolják. Tarthatják jobbnak bármelyiket, csak emiatt ne nézzenek hülyének senkit, és lehetőleg ne súlykolják napról napra.

[Ody Mandrell]

Szerintem ő ugyanúgy szereti a régi filmeket is!

[Frenkie]

Na valaki áttért a világos oldalra.

[Ody Mandrell]

Na valaki áttért a világos oldalra.

 

Egyre többen vannak ilyenek. :39:

[MissKarrde]

Remélem, valami hasonló fog történni az egyetlen helyi SW rajongó ismerősömmel is. Ugyanis nincs igazán oda az epI-II-ért (a II azért tetszett neki, de csak minimális szinten), és talán ezért még nem látta az epIII-at!!! Ez halál komoly. Egyik nap találkoztam vele, és azt mondta, hogy ezen a hétvégén fogja nézni. Rettentően kíváncsi vagyok a véleményére.

[Bomarr]

Csak nehogy a szinkronosat nézze aztán elmenjen tőle a kedve

[lokatelli]

Egy kritika duplógia.

Említésre sem méltó, de azért beillesztem. Azóta már biztos állása sincs, hisz az ep3-ról nem találtam "írását".

 

Nekem az tett be végképp, mikor elkezdni a zenét is szídni.

 

"Népszabadság 1999. szeptember 17.

Krisnások a Jetparádén

 

Nem fanyalgok, nem keresek a kákán görcsöt, George Lucas biztos tudja, mit csinál, hisz az első Star Wars minden idők legnagyobb mozisikere volt. (Ezt kéne überolni.) A történet, amely 1977-ben indult, most úgy folytatódik, hogy elkezdődik. Az akkori felhajtással egy új (drágább) korszak indult a filmcsinálásban - jött a Birodalom visszavág meg a Jedi-sztori, nem is olyan régen pedig a falújított SW, most meg itt az egész mitológia eleje, ahogy elkezdődött. A XXII. században vagy mikor, szóval a dinosaurusok, szuperjetek és űrvárosok őskáoszában.

"Az erő legyen veled!" - mondja a Jedi lovag (Liam Neeson) a kisfiúnak, aki persze az új, a kiválasztott világmegmentő. Mert itt is a jók (királynő és naiv népe) meg a gonoszak (a sötét erők) harcolnak egymással, itt is az van, hogy a túlerő - látszatra - a rosszaknál van, de Liam Neeson (a jók vezére) hála istennek megtalálja ezt a kisfiút (Jake Lloyd), és ezzel nyert ügyük van. Mert ez a borzas úgy vezeti az F?18-ast (vagy ami ahhoz hasonló), mint egy berepülőpilóta, kiismeri magát a galaktikus szörnyekben és tájakban, szereti anyukáját (hogy ki az apuka és hogyan lett az - azt nem lehet tudni, ez az egyetlen csiklandós poén a filmben). Neeson nyugodt mozdulataiba a Zen meg valamelyik távol-keleti küzdősport, mondjuk kung-fu van belekódolva, úgy, hogy a királynő is ráhagyatkozhat: ez az ember nem csap be senkit, de mindenkit legyőz belső erejével.

A sztori egyik fordulójában még a politbürokrácia kritikáját is láthatjuk - a jó birodalom majdnem a napirendi vitákba bukik bele, de aztán jön az Erő.

Nézem az órám: rossz jel. A látványelemeken el lehet révülni, bár mivel feszültség és cselekmény alig, egy idő után nem bilincsel le az arab falu és Manhattan sivatagi keveréke - bár pazarul megcsinálták. Ez a film legnagyobb baja: nincsenek benne karakterek, akikért lehet izgulni, és nincsen tétje az egésznek, amitől izgalmas lehetne: csak a legenda, az egykori Star Wars-mítosz tartja életben. Más szóval, nincs benne az SW-feeling, az, amitől az egykoriért egy generáció lelkesedett: most ugyanazokat a neveket hallhatjuk dolby surround hangtechnikával, de unalmasan.

Ami viszont tíz pontot ér, az a fogathajtóverseny - Ben Hur üdvözletét küldi - űrszekerekkel, aljas cselekkel, életre-halálra, klipsebességgel. Erre a tízperces szekvenciára bekapcsolt az adrenalinom, hogy azután normál szinten lássam a végső leszámolás ismerős képeit a neoncsőkardokkal meg a rossz ember vereségével. Igaz, Neeson is meghal, de hát áldozatok nélkül már az ősmesében sincs fejlődés.

Cserébe viszont zaftos mítoszkoktélt kapsz: egy kis Buddha, egy kis Hitleráj, icipici őskereszténység, Jurrasic Park, örök visszatérés, amit akarsz. Globális világban a mese is globális: minden égtáj beleadhatja a magáét, a rendező öszszegyúrja, és a kis srácban mégis igazi Amerika lesz az összefoglalás - meg a következő rész sejtelme. (Ez a film egysorozat első darabja: Baljós árnyak alcímmel...)

Szóval: csak erő legyen! Ez nagyon fontos. A főorvos úr is ezt mondta Kázmér bácsinak a műtét előtt. Habár Nietzschét is idézhetném, ő is ezt tanácsolta, de hát ettől kerek a történet, ha nem tudja is felvenni a fordulatszámot. Pedig az volna a cél, hogy a Titanic bevételi rekordját megdöntse. A nekifutás - a reklámkampány - jó volt, a mozi gyengébb, de lehet, hogy ez sem baj: Lucas kocsija megy már magától is.

Almási Miklós

 

 

 

 

Népszabadság 2002. június 7

Dézsavü

 

Hát nem. Látom a nézőszámokat, a világ figyelmét, de én ülök a vászon előtt és csak kornyadozom (Star Wars II. rész: A klónok támadása, rendezte George Lucas). Mit kornyadozom, még a szemem is tiltakozik. Próbálom a maga műfajában nézni, akkor is lázad bennem a high and low, a magas- és popkultúra. Ócska, mára lestrapált ötleteket, tömeggyilkos sáskákat/dinókat (komputerrel animálva persze) és langy szerelmeket látok, meg háborút minden mennyiségben. Persze ott a galaxisokban. Aztán eljátszom túlélőkészletemmel: az elálló fülű Yodában Teng Hsziao-pinget vélem felismerni, amint éppen Afganisztánban segít rendet csinálni, Velence Katmanduba költözött (érdekes), unalmamban leharcolt szocreál vasöntödét vizionálok, ahol a női főszereplőt (Natalje Portman) majdnem aranyba öntik. De a jedi lovag (Hayden Christensen) igyekszik, és persze ?az erő velünk van? című szlogenre is lenne ötletem, de nem mondom meg, mi ? ami elmúlt, elmúlt.

 

Lehet, hogy a mérhetetlen promóciós kampány tett be nálam, vagy a többszörös hasznosítású (elkopott) őrületektől akadtam ki. Vagy csak túl sok ilyen típusú film volt az utóbbi időben ? már azt se tudom, melyik szörnyet hol láttam ?, szóval elfogyott a cérna, nekem ez léc alatti hókusz-pókusz. Valahogy elegem lett az egész fantasy-műfajból: hisz a történet tán húszezer év múlva (vagy annyival korábban?) játszódik, de egy az egyben a jelen leképezése: autós üldözés helyett itt rakétával kergetik egymást, a sötét hatalmak mindig összeesküsznek a szépek és jók ellen, ha három ember találkozik, kettő klikket alakít, és közben bájos (természetesen testetlen) szerelem szövődik, mint egykor a falvédőkön. A köztársasági főember, látva, hogy nagy gáz van, hagyja magát rábeszélni, hogy itt már csak az segít, ha rendkívüli jogokkal ruházzák fel. Bár zokog a szíve a demokráciáért, azért ezt is vállalja, pláne ha már a millió fős űrparlament megszavazta... Ennek is van történelmi paralellje. Bennem van a hiba.

 

Mentségemre szóljon, hogy olykor egy árva szót (képet) se értek az egészből, hiányzik ez az érzékem, és mindenütt a jelenre való célzásra vadászok (nem kéne), emellett kiráz a hideg, ha százlábúak bújnak az ágyamba (itt a szenátornő fülébe akarnak csúszómászni), a húszszemű gyíkminiszterért vagy a klóngyártó óriáspulyka-nőért sem érzek semmit. A klónhadsereg viszont fantasztikus, százezrek mennek glédában, mint anno az Unter den Lindenen (vagy a Vörös téren), igaz, hogy ilyen vonulást már láttam a Go West című Pet Shop Boys-klipen, de annak jó zenéje volt. És nem terjesztette ezt a ?világűrt is leverjük? című vizuális filozófiát: nem elég, ami van?

 

Marhaság, mondom magamnak, nem kell dohogni, ez egy naiv gyerekfilm, a tinipublikumnak jó... Lehet, én mégis úgy érzem, lehetne ezt is színvonalasabban csinálni, hogy látszódjon ki a milliárdos üzlet lába (hogy csak arra megy a sokszoros ismétlés). Meg aztán úgy érzem, hogy a populáris kultúra egésze infantilizálódik, s sajnos (mint ahogy ez a mozi) nemcsak a tinik fejét csavarja el. (És úgy maradnak...) Nekem jobban tetszettek a Végtelen történet-féle mesék, populárisból is tudnék néhány remekművet sorolni (Keresztapa), az utóbbi évek mintha feladta volna ezt az igényesebb popot, és blődre vette a figurát.

 

De lehet, hogy csak rossz kedvem van, hiszen Cannes-ban is vetítették ezt a mozit, merthogy a digitális, komputeranimációs filmeké a jövő. És mindenütt tarol. Amiről viszont egy interneten érkezett, névtelen szerzőjű ? folklórjellegű ? bon mot jut eszembe: zabáld a lócitromot, milliárdnyi légy nem tévedhet... Bocs, csak idéztem. (Forgalmazza az InterCom)

 

Almási Miklós

"

[Ody Mandrell]

Én a helyébe nem írtam volna oda a nevem. Dehát ő tudja. Egyébként a Népszabi tök jó beharangozót írt az EPIII előtt. Biztos nem ez a fazon írta.

[MissKarrde]

Csak nehogy a szinkronosat nézze aztán elmenjen tőle a kedve

 

Csak szinkronosan néz filmeket, nagy szemekkel nézett rám, mikor említettem a dolgot. Szóval a többit is úgy látta De azért még tanácsolom neki, hogy nézze meg feliratosan.

[MissKarrde]

Egyébként a Népszabi tök jó beharangozót írt az EPIII előtt. Biztos nem ez a fazon írta.

 

Majd megnézem.

Az epIII-as írások megvannak a Népszabiból otthon. Főnököm megengedte, hogy kitépjem az újságból, így otthon le vannak fűzve.

[Szisz]

Egy jó kis valódi kritika a DVD extrából, valakitől aki úgy látom eléggé bennfentes filmtémában és az SW-hez is ért:

 

"Az a generáció, amely számára tizenéves korában az eredeti Csillagok háborúja-trilógia meghatározó filmélményt és sokszor annál sokkal többet is jelentett, az előzménytrilógia indulása óta ennek az élménynek a visszatérését várja, bármilyen lehetetlennek tűnik is ez, már csupán élettani okokból is. Az első két epizódot kísérő fanyalgás ellenére általános volt az a vélemény, hogy másodszorra Lucás mesternek sikerült közelítenie a Star Wars-ideálhoz. És hogy hova jutott el a kört teljessé tevő harmadik epizódban? Nos, szerintem oda, ahol az eredeti trilógia leghatásosabb pillanataiban járt. A régi Star Wars-filmek két dologban voltak rendkívüliek. Először is a látvány terén, különösen a repülést és az űr térélményét nem élhettük át még ehhez foghatóan. A Sith-ek bosszújának vágás nélküli nyitó képsora rögtön ezt az élményt adja meg úgy, ahogy az előző két filmben nem volt rá példa. A vizuális hatásoknál azonban sokkal fontosabb a Star Wars-világ másik ereje: a mítoszteremtés. A sith-ek bosszúja, ahogy hozzáilleszti az előzményeket az eredeti trilógiához, minden régen megválaszolatlan kérdésre megadja a választ. Szinte mindvégig A birodalom visszavág-beli „Én vagyok az apád!"-bejelentés felfokozott érzelmi nívóján vagyunk, és nem egy-két összecsapást, hanem öt mindent eldöntő lézerkardpárbajt látunk, végül pedig, amikor szemtől szemben állunk Darth Vaderrel, teljessé válik az egész történet, amelyet huszon-akárhány éve látni akartunk. Nem rossz érv az előtrilógia ellen, hogy mindezt az eredeti trilógia alapján is tudhattuk már-csakhogy nem teljesen. A Baljós árnyak, A klónak támadása és ez az epizód a történet szintjén sokkal összetettebb, mint a jó lázadók és a gonosz Birodalom szembenállására épülő másik három rész. A Jó és a Rossz itt sokszor nem választható szét egyértelműen, ez a politikai példázat arról a nagy igazságról szól, hogy a gonosz nem hiszi magát gonosznak, a maga elképzelte egyensúlyra vágyik. A nagy bölcsességeket pedig - ne feledjük- Lucas a harmincas évek sorozatfilmjeit idéző stílusjáték kereteiben tálalja, ami tetten érhető nemcsak képi megoldásokban, de a színészvezetésben is, Vader életre keltésében pedig - finoman - a klasszikus Frankenstein nagyjelenetét is megidézi. *****"

[Szisz]

A Baljós árnyak, A klónak támadása és ez az epizód a történet szintjén sokkal összetettebb, mint a jó lázadók és a gonosz Birodalom szembenállására épülő másik három rész. A Jó és a Rossz itt sokszor nem választható szét egyértelműen, ez a politikai példázat arról a nagy igazságról szól, hogy a gonosz nem hiszi magát gonosznak, a maga elképzelte egyensúlyra vágyik. A nagy bölcsességeket pedig - ne feledjük- Lucas a harmincas évek sorozatfilmjeit idéző stílusjáték kereteiben tálalja, ami tetten érhető nemcsak képi megoldásokban, de a színészvezetésben is, Vader életre keltésében pedig - finoman - a klasszikus Frankenstein nagyjelenetét is megidézi. *****"

 

Főleg ez a része teszik. Ha valaki eljut oda, hogy megérti ezt a koncepcióját Lucasnak, utána értelmetlenné válik az összehasonlítgatás az 1-3. és 4-6. részek között.

[yodamester]

Főleg ez a része teszik. Ha valaki eljut oda, hogy megérti ezt a koncepcióját Lucasnak, utána értelmetlenné válik az összehasonlítgatás az 1-3. és 4-6. részek között.

 

Ez azért erős túlzás. A két trilógia között nem csak ez a differencia, tehát az összehasonlításnak ennek megértésén túl is van értelme.

[Ody Mandrell]

Remek! Egyre többen látják át az egészet, és kezdik egyként felfogni a StarWars hat részét. Ennek csak örülni tudok.

[Szisz]

Főleg ez a része teszik. Ha valaki eljut oda, hogy megérti ezt a koncepcióját Lucasnak, utána értelmetlenné válik az összehasonlítgatás az 1-3. és 4-6. részek között.

 

Ez azért erős túlzás. A két trilógia között nem csak ez a differencia, tehát az összehasonlításnak ennek megértésén túl is van értelme.

 

Hát amilyen kritikákat én olvastam eddig, és most a fikázásra gondolok, azok értelmetlenné válnak ha valaki ezt figyelembe veszi. Az egyéb szintű mögénézések pedig már nem a filmről szólnak, hanem arról ami létrehozta és ami övezi. Általábban azok hasonlítgatják össze két trilógiaként, akik nem tudnak ráhangolódni valamelyik hang(kép)vételre.

Ha valóban mélyre megyünk az már társadalmi, történelemi, pszichológiai elemzést igényel, ami a filmet befogadó közeg különbözőségeit érinti. Brr.

[Donát]

Én azt nem értem, hogy miért nem hallok olyanokról, akik csak az első három részt szeretik (mármint A Baljóst, a Klónokat, meg a Sith-eket) és a régi részeket nem? Vagy csak süket vagyok?

[Szisz]

Én azt nem értem, hogy miért nem hallok olyanokról, akik csak az első három részt szeretik (mármint A Baljóst, a Klónokat, meg a Sith-eket) és a régi részeket nem? Vagy csak süket vagyok?

 

Esetleg kisgyerekek között lehet ilyen. A régin elalszik, az elsőre meg rátapad. A főnököm mesélte, hogy a fia így mutatta ki "véleményét". Bár elég fura, hogy úgy mutatta meg neki a 4.-et hogy a 3. még nem is volt a mozikban.

[Darth Krande]

Én azt nem értem, hogy miért nem hallok olyanokról, akik csak az első három részt szeretik (mármint A Baljóst, a Klónokat, meg a Sith-eket) és a régi részeket nem? Vagy csak süket vagyok?

 

 

Sajnos a tapasztalatom szerint aki csak az aktuális SW-filmet szereti, az a következő évben már egy másik filmre cuppan rá. Tiztelet a kivételnek.

 

Akik fanyalognak az új SW-re pont ezt kritizálják, hogy már nem okoz akkora rajongást, mint a régiek, és azzal magyarázzák, hogy sok más látványos gépitrükkös film van. És nem tudom, nincs-e bizonyos mértékig igazuk.

 

(én jobban szeretemösszesítésben az új mint a régi trilógiát, de ennek az az oka hogy több élmény fűződik hozzá és hogy egyébként nem vagyok egy mozilakó alkat)