Könyvek és képregények

[Darth Revan9]

Most újabb infókat sikerült kisajtolnom a DV-től. David Farland Rúnalovagok sorozatáról sem mondtak le, de ez távlati projekt, így azt valószínűsítem, hogy az jövőre nem lesz. Viszont megerősítették, hogy jövőre lesz a kedvenc szerzőmtől, Salvatore-tól könyv. Valószínűleg több is.

[Bence1997]

A Harry Potter újraolvasás után - amiről majd holnap rittyentek egy kis összefoglalót a topikjába - úgy gondoltam, hogy egy számomra régen esedékes széria elolvasását kezdem el. Ez nem volt más, mint a Rick Riordan által íródott, Percy Jackson és az Olümposziak című 5 részes könyvsorozat.

 

A sztori röviden annyi, hogy van a főhősünk Percy Jackson, aki egy osztálykirándulás következtében rájön, hogy a görög mitológia létezik, az olümposzi istenek léteznek és Percy egy félvér. Vagyis egy isten és egy halandó szerelemgyereke. Amikor megtudja ezt, az egész sztori elkezd felpörögni, kiderül egy nagy prófécia, lesz egy főgonosz is, kalandok egész sora várja főhősünket és barátait.

Az 5 könyvből álló történet egyszerre újító és egyszerre ismerős is, hiszen rengeteg YA könyvben van egy kiválasztott főhős, akinek a világ megmentése a küldetése. Itt ez megfigyelhető, de közben mégis Rick valami pluszt ad az egészhez.

A sorozat E/1 személyben meséli el Percy kalandját, amely meglehetősen érdekes választás volt az író részéről. De nekem ez baromira tetszett. Ahogy megismerjük a főszereplő minden gondolatát, legyen szó a kezdetekről, az egyes görög mitológiai legendák életre keléséről, vagy például arról, hogy a fiú valahogy nagyon nem tud a nők nyelvén érteni.

A karakterek remekül fel vannak építve, mindenkinek megvan az erőssége és a gyengesége is. Bár van 1-2 olyan karakter, akik bár az első két kötetben "főszerepet" kapnak, később majdhogynem eltűntek a színről és csak elvétve tűntek fel, hol a történet közepén, hol a végén. Erre mondjuk fordíthatott volna nagyobb figyelmet az író, de ennyi baj legyen.

Ja és még egy negatívum: bár élveztem minden könyvet, a könyvek terjedelmével mégsem vagyok kibékülve. Az első résszel szerintem semmi probléma sincsen. És még szerintem az utolsó - vagy az utolsó 2 könyv - hossza se zavar annyira (kb. 350-360 oldalasak), de a 2. és a 3. könyv valami nagyon rövid - 250 és 280 oldal - és szerintem nyugodtan lehetett volna beletenni néhány nyugisabb eseményt is, mert sokszor éreztem úgy, hogy az események nagyon gyorsan történnek. Alig van pihenés.

 

Hogy melyik a kedvenc könyvem az 5 kötet közül? Most így gyorsan ilyen sorrendet tudok mondani:

1. hely: 4. kötet: Csata a Labirintusban

2. hely: 5. kötet: Az utolsó Olümposzi

3. hely: 3. kötet: A titán átka

4. hely: 1. kötet: A villámtolvaj

5. hely: 2. kötet: A szörnyek tengere

 

A 2. könyv azért van a legalsó helyen, mert egyrészt, rövid a könyv, nagyon pörög az esemény. A titán átkát sokan mondják a széria legjobbjának. Én az első 2-3 fejezet után kezdtem csak élvezni, mert az eleje valamiért nem szippantott be. Az utolsó könyvnél is leginkább az elején lévő dolgok miatt nem lett az első. A 4. kötet valami elképesztő volt, minden oldalát élveztem. 

 

A sorozatnak van folytatása, az Olümposz hősei. Idén már nem, de jövőre mindenképpen elfogom azokat is olvasni.

[Darth Revan9]

Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

A tölgyek alatt című regényben Cselenyák Imre befejezte az Arany János életéről szóló két kötetes regény ciklust. A tölgyek alatt ott folytatja, ahol az Áldott az a bölcső című könyv abbahagyta. Megismerjük Arany János életét a 19. század második felében. A szerző éppolyan csodálatos munkát végzett, mint az előző részben. Továbbra is magas színvonalon tárja elénk a magyar irodalomtörténet egyik legkiemelkedőbb alakjának történetét. Bepillantást nyerünk lelkének, érzelmeinek szinte minden apró részletébe és e mellett rendkívül informatív módon látjuk a korszakot, annak kulturális és politikatörténeti vonatkozásait. is. Már az előző részről is el tudtam mondani, hogy a regény közelebb hozta Arany Jánost a mai emberhez. Ez erre a könyvre szintén igaz. Számtalan érzelmes, drámai pillantanak lehetünk tanúi. Valósággal magával ragad az egész mű. Itt is jelen van a korrajz a társadalom kritika, a lelki fejlődés. A tölgyek alatt egyik központi témája a veszteségek túlélése és a tovább lépés. A küldetés tudat felvállalása fontos szerepet játszik. Arra tanít, hogy akkor is tartsunk ki, ha reménytelennek látszik a helyzet az életben.

A szabadságharc végével indítunk. Petőfi eltűnik, valószínűleg elesett. Az író szerencsére nem ment bele semmiféle extrém, vagy éppen nem bizonyított elgondolásba, de jól

  bemutatja a rejtélyes eltűnés hatásait. Petőfi volt az első barát, akit Arany elvesztett. Ezek után jött a szabadságharc leverése. Bár Arany nem játszott jelentős szerepet mégis előbb bujdosni kényszerül, majd, kénytelen meghúzni magát a családja érdekében. A rettegés és a bizonytalanság ott van benne. Szörnyen megviselik Aranyt az ötvenes évek világa. Ugyebár ez volt a Bach-korszak, amikor a Habsburgok megpróbálták a magyarságot és a nemzetiségeket beolvasztani a birodalomba. Arany nem hajt fejet Ferenc József rendszere előtt. Nem hajlandó őt éltetni. Egyik kedvenc jelentem, mikor visszautasítja a megrendelt ódát. Így született meg A walesi bárdok. Arany számára rendkívül fontos a felesége, Julianna és gyermekeik: Juliska és Lacika élete. Mellettük a művészet jelenti az egyetlen kiutat a szörnyű hétköznapi valóságból. Tanúi lehetünk számtalan fontos műve megszületésének. Toldi estéje, Toldi szerelme, Hídavatás,… stb. Jó volt olvasni azokat a sztorikat, melyek megihlették a költőt. Jönnek új barátok is Tompa Mihály, Madách Imre. stb. De őket is elveszti. A legfájóbb mégis lánya, Juliska elvesztése. Az rendkívül szomorú pillanat volt a könyvben. Nagyon megsajnáltam szegény költőt. A fájdalma teljesen átjött. Nem csodálom, hogy később Piroskát, az unokáját úgy szerette és óvta. Tanúi lehetünk a nagy politikai változásoknak is, többek között a kiegyezésnek. 1867 után majdnem visszautasította a Szent István-érdemrend kitüntetést de barátai meggyőzték, hogy ezzel inkább árt. Becsültem Aranyban, hogy sosem lett a császár híve. Szegényt az egyszerű hétköznapi teendők, mint pl. a dolgozat javítás, vagy az akadémiai éveiben a bürokrácia nagyon elkeserítették, amit nem is csodálok, hisz Arany János egy tipikus művész lélek. Sokszor betegeskedik, de így is képes maradandó költeményeket alkotni. Érdekes volt az élete szerkesztőként is, de sokszor került konfliktusba is e miatt. Nem csodálom, hogy nem akarta folytatni. Az élete végén játszódó jelenetek nagyon bús, szomorú, melankolikus hangulatot tükröznek. Egyben érződik, hogy Arany élete végére milyen nagy költőóriás lett. El is képzelem, hogy sokan megsiratták. Az elmúlással való szembenézés ábrázolása szintén jól ki van fejtve. Mikor véget ért élete, úgy éreztem, hogy 1882-ben egy igazi titán hagyott itt bennünket.

A második kötet szintén zseniális lett. A függelékekben érdekes levélrészletekbe is bepillanthatunk. Nagyszerű ötlet volt a szószedet. Nagy hatást gyakorolt rám a könyv. Igazi, érzelmes, információ gazdag életregény. Zseniális darab. Ötös.

[Fulcrum]

Előrendelhető Az utolsó kívánság, Vaják 1. A könyv várható megjelenési ideje december 17.

https://www.gabo.hu/hu/fantasysci-fi/2684-andrzej-sapkowski-vajak-az-utolso-kivansag-9789634069232.html?fbclid=IwAR0MFoRls-fr15eVNvcG8B1vbo7cdSfp3x1IApJCKxzArDadwwAL-E9AXR8

[MissKarrde]

Harrison Fawcett: Praetorianus: Te jó ****, és *** ! Vasárnap addig nem mentem aludni, amíg a végére nem értem, izgalmas, fordulatos sarokpontja a bő 20 éve futó BS-történeteknek. Kár, hogy sokat kell várni arra, hogy befejeződjön. Mármint ha tudjuk, hogy hamarosan végetér - mert hogy tudjuk, megvan a menetrend -, akkor nem könnyű kivárni a menetrendet. Valaki zárja be egy-két évre a Filmalapot (?), hogy Fonyódi Tibornak több ideje legyen regényt írni! 

[Darth Revan9]

Dallos Sándor: A Nap szerelmese

A Nap szerelmese Munkácsy Mihály életrajzi regényének első kötete. Dallos Sándor egy monumentális regényt tett le az asztalra, ami ráadásul csak a történet első fele. A szerzőnek kitűnően sikerült megragadnia a festőgéniusz életét. Nem indul a születéstől, de ez nem csökkenti semmilyen módon a könyv érdemeit. A nyelvhasználatra nem találok szavakat. Választékos, olvasmányos, mesés, festői, magával ragadó… szóval igazi szépirodalmi remekmű. Teljesen le tudott kötni és magával ragadt ez az olvasmány. A kor társadalma élénken, elevenen szemünk elé tárul a könyv lapjain. Ami a legerősebb a regényben az a művészi lélek ábrázolása. Dallos Sándor gyönyörű részletekbe menően megeleveníti Munkácsy Mihály lelkét, személyiségének fejlődését, a művész belsőjének igazi fényét. Ahogy haladtam előre, egyre jobban és részletesebben kifejtésre került a művészi lélek fejlődése.

 

 

Békéscsabán indulunk, ahol a 15 éves Mihály asztalosinasként tevékenykedik, de nagyon sanyarú és hányattatott a sorsa. Sok bántalmazás is éri. Itt ismerkedik meg Lacza Bálinttal, aki a kérlelhetetlen, és engesztelhetetlen ember megtestesítője. Itt találkozik először a szerelemmel először egy Ancsa nevű lány, aztán egy Perzsi nevű érett nő személyélben. Az ifjú Mihály annyira szívdöglesztő, hogy tapadnak rá a nők. Ez sajnos bizonyos betegségekhez is vezet, melyek majd kihatással lesznek az életére. De már korán kiviláglik tehetsége is, mely olyan ragyogó, mint a nap. Ezután Szamossy Elek tanítványa lesz Erdélyben. Az ifjú itt végre elkezdhet szárnyalni. Majd jön Pest, ahol olyan művészekkel kerül kapcsolatba, mint Ligeti Antal, vagy Than Mór. A géniusz énje hamra napvilágra kerül. Már fiatalon olyan képeket készít, melyek ámulatba ejtik a közönséget. Majd jön a bécsi festőiskola. Az ifjú és temperamentumos festő bámulatba ejti a nyugati művészeket, oktatókat és művészet kedvelőket. Rahl Károly tanítványaként szabad teret kap egyénisége kibontásában, amit egyébként a konzervatív festőiskola nem tűr el. Ebből számtalan mulatságos és érdekes pillanat születik. Egyik kedvencem, amikor Munkácsy vitába keveredik a húsvéti locsolkodós festménye miatt egy másik tanárra. A bécsi rész egyik fontos sarokköve a Klárával, vagyis Sven-nel való kapcsolata.

A könyv a szerelem érzését és folyamatát megdöbbentő részletességgel és művészi kifejezéssel ábrázolja az olvasóknak. És ez nem akármilyen szerelem, hanem a mindent elsöprő, igaz szerelem, mely mindkét félben viszonzásra talál. Ennek elbeszélése teljesen költői. Szinte már emberfeletti. De valami meseszép. Még soha nem olvastam olyan könyvet, melyben a szerelem érzése ilyen gyönyörű leírásokat kapott volna.

 

Munkácsy Mihály egy férjezett, fiatal bárónőbe szeret bele, akit csak Sven-nek hív. Munkácsy pedig a Tem nevet kapja Klára bárónőtől. Mindketten elmerülnek ebben a csodás érzésben. De Mihály itt is a saját útját akarja járni. Nem akarja, hogy irányítsák, szabadon akar szárnyalni a művészetben. Ez majdnem elválasztja a párt, de végül kibékülnek. Mihály és Klára már az esküvőt tervezik, mert a lány terhes lesz – legalábbis ezt állítja magáról. Klára elbeszélése szerint hamar rávette férjét a válásra, aki állítólag másba szerelmes. De a lány nem sokkal ezután eltűnik. Ez rendkívüli módon megrázza Miksát lelkileg és testileg is. A szeme világa is veszélybe kerül és csak műtéti úton tudják megmenteni. A csalódás kénytelen új életet kezdeni. Erzsi, korábbi barátja végig vele van lelkileg és támogatja. Mihály új mesterhez megy, Knauss-hoz, aki eleinte nincs oda a fiú művészetéért. De amint elkészül a Siralomház című kép, leborul az ifjú művészete előtt. Miksa előtt megnyílnak a kapuk, várja őt Európa.

A könyv elég olvasmányos lett és végig lekötött. Kronológiai dátumok csak hébe-hóba fordulnak elő, így néha utána kellett járnom pár dolognak. De mindezt ellensúlyozza Munkácsy Mihály világának és személyiségének kitűnő ábrázolása, melyet fentebb részleteztem.

 

Még a halál és a veszteség érzésének érzése is jól kiviláglik, mikor szegény Miska elveszti Zsuzskát Pesten.

És e mellett persze a szerelem érzése a legszebb a regényben. Nagyszerű volt olvasni, hogyan hatottak a művészre a különböző érzések és így hogyan születtek meg a remek művei. Szóval a regény egy kiváló és nagyszerű barangolás a művészi lélek világában. Igazi mestermű, egyszerűen zseniális. Mindenféleképpen csillagos ötös.

 

 

 

Szerkesztve: 2019. December 18. - Darth Revan9

[MissKarrde]

Nagyon régen olvastam már a párjával együtt, egy kolléganőm ajánlotta, lenyűgöző olvasmányok. Olvasd majd el a második könyvet is.

[Darth Revan9]

4 órával ezelőtt, MissKarrde írta:

Nagyon régen olvastam már a párjával együtt, egy kolléganőm ajánlotta, lenyűgöző olvasmányok. Olvasd majd el a második könyvet is.

Már hozzá is kezdtem.:)

[MissKarrde]

Majd írj róla, hogy tetszett

[Darth Revan9]

Dallos Sándor: Aranyecset

 

Az Aranyecset Dallos Sándor csodálatos és zseniális Munkácsy sorozatának második, befejező kötete. Az első kötet monumentalitása és komplex összetettsége visszaköszön az Aranyecset lapjain is. A cím kitűnő választás, méltó metaforája a 19. század egyik legnagyobb festő zsenijének. A könyv végére érve nehezen találtam szavakat. Rendkívül sok érzelmi húrt megpendített bennem ez a magával ragadó olvasmány. Ahogy a régmúlt emberei leborulnak Munkácsy Mihály festményei előtt, úgy kelt hatalmas katarzis élményt e regény a géniusz pályájának bemutatásával. Az Aranyecsetben is az olvasó teljesen jelen van Miska életében és a korszakban egyaránt. Részletesen, izgalmasan és érdekfeszítően tárul elénk Munácsy életének második szakasza. Az érzelmek teljes skáláját megkapjuk: szeretet, szerelem, féltékenység, gyűlölet, a veszteség érzése. De a legfontosabb a művészi lélek kifejezése. A Nap szerelmesében és az Aranyecsetben ez kapja a legnagyobb hangsúlyt, ez a leginkább magával ragadó. Szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy egy művész géniusz lelkébe ilyen mélyre hatóan bepillantást nyerhessünk. Dallos Sándornak ez sikerült, méghozzá kitűnően. Az Aranyecset a párizsi éveket mutatja be egészen a festő haláláig. Láthatjuk és átérezhetjük Miska életének minden rezdülését és gondjait. Tanúi lehetünk szerelmeinek, a művészi alkotások megszületésének, az alkotás nehézségeinek és szárnyalásának egyaránt. A halhatatlan szerelem érzése itt is központi szerepet kap.

Az első sikerek után Miska útja Párizsba vezet, ahol aztán megindul a világhír felé. A franciák hatalmas művészet rajongók, ez még inkább inspirálóan hat rá. Sorban születnek meg a mesterművek, a

Siralomház, a Milton, a Krisztus Pilátus előtt, a Kálvária. A franciák körbe rajongják. Előbb Goupil, majd Sedelmeyer műkereskedők kezelik Miska festményeit. Bemutatják a közönségnek, eladják őket, stb. Jó bepillantást nyerhetünk a műkincsek üzleti világába is. Munkácsynak is meg kellet élnie valamiből. Ahogy egyre nagyobb és híresebb festő lett, úgy egyre keresettebbek és drágábbak lettek a portréi is. Sedelmeyer szépen elcsaklizta Miskát Goupil-től, szinte megzsarolta a másik műkereskedőt. De Miskát mindvégig támogatta és átérezte művészetét. Munkácsy életében a nők továbbra is fontos szerepet játszanak. Sven eltűnésével Miska úgy érzi, nem tud úgy alkotni, ahogy kéne. Keresi az új szerelmeket, de egyik sem fogható ahhoz, amit egykor Sven iránt érzett. Goupil felesége Charlotte. Őt sajnos elveszíti. (Nem biztos, hogy nem lett gyilkosság áldozata, akár még az lehet, hogy Goupil lökte a lovak elé féltékenységében.) Ott volt Cécile, Des Marches báró felesége, aki a báró halála után lesz a felesége. Miska és Cécile kapcsolata viharos, ingadozó. Hol szeretik egymást, hol nem. Van, hogy maga Miska zavarja el és Cécile Miska egyik korábbi szeretőjével, Chérie-vel kezd leszbikus viszonyba. De van olyan periódus is, mikor Miska Cécile-hez menekül és megkapja tőle a szerelmet és az inspirációt. A házasságuk elején a nő ki is használja férje zsenialitását, Miska sikeréből akar felépíteni egy fényűző életmódot. Ott volt Judit, Goupil titkárnője, akiben majdnem új Svent látott, de ő is meghal. Sedeleyer lánya, Erika nagy műértő és hihetetlen mélységekben megérti Munkácsy művészetét. Vele viszont nem alakul ki szorosabb viszony. Aztán visszatér Sven. Miska éveken át halottnak hitte, de szerelme 15 évvel később újra megjelenik az életében. Teljesen igazodik a korábban kötött fogadásukhoz és Miska újra lerajzolja kedvese kezét. Sven elmondja, hogy miért volt kénytelen eltűnni az életéből – férje lepra betegsége,  a gyermek elvetése - . Miska örül, de egyben kételkedik is. Felmerül benne, hogy Sven sok korábbi elbeszélése is hazugság volt. Ez nem derül ki egyértelműen a könyvből. Munkácsy úgy érzi, hogy túl sok volt ez a 15 év szünet a kapcsolatukban. Svennel az oldalán még jobban szárnyalhatott volna a művészete. Van, hogy bizonytalannak is érzi szerelmüket, elküldi magától, Denise grófnő pedig újra megházasodik, majd válik. Súlyos szívbeteg, élete végén újra visszatalál Miskához. A szerelmük újra kivirágzik, de ez már rövid életű. Sven meghal szívbetegségben, ez nagyon megviseli a művész lelkét. Az egyik legmeghatóbb és legszomorúbb pillanat a könyvben. De a fájdalom erőt is ad, befejezi a legendás és világhírű Krisztus képeket, melyekre az egész világ a csodájára jár. Jön Ewily, Denise unokahúga, akivel szintén kialakul egy szerelmi viszony. Miska úgy érzi, mintha unokahúgát halott kedves küldte volna a túlvilágról, de a lány öngyilkos lesz. Miska élete végén egyre betegebb. Madelaine, a doktornő az utolsó kapcsolata az életében. Ekkor is megfest több remekművet, köztük a Honfoglalást, de ezzel megszenved a magyar kormánnyal. Élete utolsó éveit betegségben, félrevonultan tölti el. Az egyik legszebb jelenet a könyvben, mikor halála közeledtével eljön érte Sven, hogy magával vigye. Az a jelenet annyira gyönyörű és szívbe markoló, hogy nehéz róla beszélni. Nekem könnyeket facsart a szememből. A könyv vége, a művész távozása az élők közül az egyik leggyönyörűbb jelenet.

Kiváló mélységekben megismerhettük ezt a művész zsenit, akiben csak úgy lobogott az alkotás vágya. Az Aranyecset tényleg igazi mestermű, az első résszel, A Nap szerelmesével együtt. Csillagos ötös. Kedvencem lett.

[Darth Revan9]

Raymond E. Feist: Mágus: A tanítvány

Ez egy klasszikus és rendkívül népszerű fantasy sorozat első kötete. A könyvnek remek híre van. Elmondható, hogy sok olvasót A Gyűrű Ura mellett R. A. Salvatore Drizzt könyvei, Margaret Weis és Tracy Hickman Sárkánydárda művei, vagy éppen Raymond E. Feist Midkemia regényei rántottak be ebbe a műfajba, és ejtették rabul évekre. Sajnos Feist az én életemből kimarad, pedig nagyon jó lett volna, ha a 2000-es években megismerkedem a regényeivel. Úgy döntöttem, hogy pótlom most már ezt az elmaradást. Természetesen a Résháború sorozat első könyvével, a Mágus: A tanítvány című kötettel kezdtem. (Ha jól tudom a Résháború első két könyve Az érzőszívű mágus címmel is megjelent.) Abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt, inkább azt sajnálom, hogy korábbról kimaradt. (Annak idején állandóan megvettem a kiszemelt könyveket. A Résháború első két része sokáig nem volt piacon, már a második kiadás is elfogyott, mire belevágtam volna. Vártam a beígért harmadik kiadást, de az sajnos elmaradt. Az utóbbi években pedig ráálltam a könyvtáros kölcsönzésre.)

A történet hamar magával ragadt. Sodró lendületű és jól felépített történetet kaptam. Feist ügyelt arra, hogy Midkemiát jól bemutassa. Az információkat lassan adagolta, hogy az olvasó kellőképpen el tudjon mélyedni ebben a világban. A karakterek szintén remekül kidolgozott figurák, akiket az író kellő gondossággal formált. A szereplőkkel hamar barátságot tud kötni az olvasó. Természetesen itt sem maradhatott el a szokásos barangolós, világfelfedezős cselekmény szál, mely szintén érdekesre és színesre sikerült. Érthető, hogy miért szeretik annyira ezt a könyvet.

A főhős, Pug, egy árva fiú, aki egy Kulgan nevű varázslómester inasa lesz. Ez eddig elég szokványosnak tűnik, mégis a meseszerű motívumok el tudják bűvölni az olvasót. Bár engem könnyű volt, mert nagyon szeretem az ilyen meseszerű kezdést.

Pug nem hagyományos úton halad tanulmányaival. Normális módon kevésbé tud varázslatokat megjegyezni, de ösztönösen ráérez, milyen mágiát kell alkalmazni és milyen erőket kell megidézni. Az árva fiú Thomas-szal, a barátjával egy Crydee nevű várban nő fel, Borric ConDoir, a király egyik rokonának szolgálatában. A Királyság kiterjedt birodalmában már hosszú évek óta béke honol. Szó esik persze pár történelmi csatározásról, hogy az olvasó képben legyen e világ történetével is. De Feist nem árult el mindent, gondolom a későbbi kötetekben várható több infó. Pug egy alkalommal megmenti Carline hercegnő életét. Carline korábban elkényeztetett és arrogáns módon viselkedik, de a hőstett megváltoztatja, elkezd Pugért rajongani. Az ifjú varázslónak e miatt meggyűlik a baja Rolanddal, a nemes ifjúval, aki szintén szemet vetett a hercegnőre. Nem sokkal később egy rejtélyes idegen hajóra bukkannak hőseink és előkerül egy idegen harcos is. Egy másik világból, Kelewanból, a tsuranik nevű nevezetű harcos nép érkezik Midkemiába és meg akarják hódítani ezt a világot.

Az inváziós, idegen népeket központba állító sztorikat nagyon szeretem. Még talán a Warcraft világára vezethető vissza ez. Természetesen ez a könyv korábban született, így felmerült bennem, hogy a Warcraft megszületéséhez ez a történet és világ ihletforrásul szolgálhatott még több más mű mellett is.

A veszély nagy, így Borric herceg egy csapattal elindul, hogy tájékoztassa a fenyegetésről a királyt és a nemeseket. Természetesen a csapat tagja Pug és Thomas is. A vándorlás során megismerjük Midkemia több, fontos részét is. Kedvencem volt, amikor a Szürke Tornyok alatt MacMordain Cadal bányáiban barangoltak és a Rém elől menekültek. Ez eléggé A Gyűrű Szövetségét juttatja az ember eszébe. Másik kedvencem, mikor az elszakadt Thomas megkapja ajándékba Rhuagh, a sárkánytól azt az arany páncél felszerelést a karddal együtt. Később e ajándék következményeként a fiúk látomások gyötrik egy rég eltűnt korról. A harmadik kedvencem a Varázsló Szigetén Pug találkozása Macros-szal. Az utazás során jól megismerjük a nagyobb városokat. Bordon, Krondor, Salador, Rillanon. A térképet mindig jó volt nézni, hol vannak éppen most hőseink. (Sajnos Salador a 96-os kiadás térképéről lemaradt.) E mellett betekintést nyerhetünk a ConDoir család nemeseinek életébe és konfliktusaikba. Az Erland nagyherceg és a Rodric király közti konfliktus érdekesnek tűnik. Jól felvezette az író, remélem a későbbi könyvekben még foglalkozik vele. Miután Rodric felismeri a veszélyt Borric és fiai visszakerülnek nyugatra, ahol a háború kitör. Nagyobbat ugrunk előre az időben. A könyv utolsó harmada kb. négy évet dolgoz fel. Pug egy portya során csapdába esik, és átkerül az ellenség világára. Ezt a szálat még olvastam volna tovább, de Feist inkább a többiekkel törődött. Thomas jól harcolt a törpök és a tündék oldalán. Carline igazán besegít, Pug elvesztése valahogy önzetlenné teszi. Kíváncsi vagyok, vajon Rolanddal való kapcsolata hogy alakul. Egyik kedvenc jelentem volt, amikor még az indulás előtt Pug és Carline beszélgettek. Arutha herceg, Íjász Martin, Gardan, Amos Trask, a kalóz rendesen kiveszik a részüket a harcokból. Kiderül, hogy az ellenség sem egységes. Több ostrom után Shinzawai Kasumi, a Kék Kerék Párt vezére visszavonul.

Már a Résháború első kötetében nagyon sok minden történet. Egy hagyományos fantasy világ mindennapjai felbolydulnak az ismeretlen ellenség miatt. A meseszerű és izgalmas történetvezetés lebilincselő olvasmánnyá tette ezt a könyvet. (A 96-os kiadásban sajnos nagyon kicsik voltak a betűk, gyanítom, hogy ma más tördeléssel és betűmérettel legalább 100-150 oldallal lett volna több a könyv. Kár volt ezen spórolni, mert ilyen kicsi betűket olvasni fárasztó egy idő után.) A könyv végén megértettem miért lett ez sokak kedvence a régi időkben. Feist nagyszerű világokat teremtett, (Az egyik hagyományosabb – ez Midkemia, a másik már rendhagyóbb – ez Kelewan, ebből viszont még nem láttunk sokat a történet elején.), hozzá igazi, érzőszívű szereplőket, akiket hamar meg lehet kedvelni és ehhez jön az izgalmas cselekmény. Kezdő fantasy olvasóknak is kifejezetten ajánlott. Engem megnyert, nagyszerű olvasmány élmény volt. Ötös. Bekerült a kedvenceim közé.

 

[Whill]

@Darth Revan9 meghoztad a kedvemet ehhez a könyvhöz. A Gyűrűk Urát nagyon szeretem, és régóta szeretnék más hasonló fantasyt is olvasni. Sajnos mostanában a Trónok Harca-féle nyersebb, "realistább" irány a divat, de a leírásod alapján ez olyan klasszikusabbnak tűnik.

[Darth Revan9]

6 órával ezelőtt, Whill írta:

@Darth Revan9 meghoztad a kedvemet ehhez a könyvhöz. A Gyűrűk Urát nagyon szeretem, és régóta szeretnék más hasonló fantasyt is olvasni. Sajnos mostanában a Trónok Harca-féle nyersebb, "realistább" irány a divat, de a leírásod alapján ez olyan klasszikusabbnak tűnik.

Igen, ahhoz képest tényleg klasszikusabb. Egyébként e mellett még tudom ajánlani Margaret Weis és Tracy Hickman Sárkánydárda krónikáit - Az őszi alkony sárkányai, A téli éj sárkányai, A tavaszi hajnal sárkányai. - R. A. Salvatore Drizzt könyveit, kezdésként csak a Sötételf trilógiát - Otthon, Száműzött, Menedék. Esetleg a Felix és Gotrek sorozatot.

[Iqvi]

A szukits által eddig kiadott 4 Witcher képregény egy teljes sorozatot alkot, vagy lesz még folytatás?

[Darth Revan9]

Raymond E. Feist: Mágus: A mester

A klasszikus fantasy sorozat második része sem okozott csalódást. Sőt, éppen ellenkezőleg, élvezettel olvastam minden oldalát. Nem hiába dicsérik a Résháború első és második részét. Sajnálom, hogy nem tizenévesen ismerkedtem meg ezzel a kiváló szériával, de úgy gondolom sosem késő pótolni. Örülök, hogy utólag mégis elolvastam, mert óriási élménnyel gazdagodtam.

A második könyv cselekményben sokkal szerte ágazóbb, mint A tanítvány volt. Az első könyvben csak Midkemiával foglalkozott az író, a másodikban már megismerhetjük a másik világot, Kelewant is. Sok háttérismerettel gazdagodik az olvasó mindkét világ esetében. De ennek ellenére sem tudunk meg minden információt az epikus ciklus helyszíneiről. Ez nem is baj, hisz kell későbbre is titok és rejtély a további könyvekhez. Raymond E. Feist világépítésből nálam kitűnőre vizsgázott. A Mágus: A mester egyik legfontosabb erőssége a gondosan felépített háttérvilág és a különféle kultúrák találkozása. A tanítványban meg lehet figyelni, hogy Midkémiában megtaláljuk a tolkieni paneleket egy klasszikus középkori királysággal, mely hatalmas területet foglal el. Kelewan inkább Japán és a közép-amerikai kultúrák ötvözetének tűnik. Ahogy olvastam, Feist Kelewant is egy másik szerző világáról mintázta. De ez engem őszintén szólva, egyáltalán nem zavart. Kelewan Midkemiához hasonlóan színes és nagy világ, melyről szintén nem tudtunk meg még mindet, de ez elég volt ahhoz, hogy az olvasó érdeklődését felkeltse olyan történetek iránt, melyek e földön játszódnak. Egyébként engem a történet bizonyos elemei a Sógun sztoriját juttatta eszembe.

Sok minden történik a Mágus: A mesterben. Gyakorlatilag nincs olyan jelenet, melynek ne lenne jelentősége. Szóval Feist nem nyújtotta a sztorit, hanem vitte előre, szépen, dinamikusan. Ezúttal nem csak Pug az egyedüli főszereplő, sok karakter megkapja a maga jelentős cselekmény szálát.

Pug rabszolga lesz Kelewanon, de a Shinzawai család hamar elkezd érdeklődni iránta. Pug és társa, Laurie, a trubadúr nemsokára a Shinzawaik szolgálatában találják magukat. Eleinte nem is érthető, hogy miért ilyen kedvesek két rabszolgához. Ennek a csak a könyv végén látjuk értelmét. A képbe jönnek Kelewan világának mágusai, akik magukkal viszik az ifjú Pug-ot, ugyanis e világ törvényei szerint, aki varázsló, az nem lehet rabszolga, sőt, kiképzése után úgynevezett Nagy Emberként a törvények felett áll. Pug megismeri a Széles Ösvény mágiáját és hatalmas varázsló lesz belőle. A tsurnanik igyekeznek átnevelni. Feist jól igyekszik az olvasót kétségek között tartani: vajon Pug asszimilálódik és tsurani lesz? A varázslói kiképzése során képet kapunk a világ háttértörténetéről is. Kiderül, hogy Midkemiára és Kelewanra is az emberek más világokból érkeztek a Réseken keresztül, menekülve a titokzatos Nagy Ellenség elől. Kelewanon a mágusokat azért tisztelik ennyire, mert annak idején megvédték a világot ettől az Ellenségtől. A tsuranik helyzete sem egyszerű. A családok különbözőt pártokba és klánokba tartoznak. A politikájuk sokszor zavaros és kiszámíthatatlan. A császár, Ichindar nem is tényleges hatalmi tényező, helyette a Hadúr irányít és az ő ötlete volt a háború. A sztori egyik jó fordulópontja volt, amikor kiderült, hogy a Shinzawaik a császárral összefogva békét akarnak kötni a Hadúr háta mögött. És ehhez eszköz lenne Pug és Laurie. Pug sorsa közben megváltozik. Elveszi feleségül Katalát, azt a rabszolgalányt, akivel korábban összejött. Nem volt túl nagy szerelmi szál ez sajnos. A regényben ezt érzem csak gyenge pontnak. Pug és Katala csak magányosak voltak és összejöttek. Nem volt semmi különös érzelmi kapcsolat, holott később Feist ezt nagyobb szerelemként írja le. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Pug felborítja a véres harci játékokat és felborítja a társadalmi rendet. Ekkor derült ki, hogy az agymosás sikertelen, hiába kapott az ifjú hős új nevet: Milamber. Eközben Midkemián is zajlanak az események. Thomas összeolvad a sárkány ajándékával: a páncéllal és fegyverrel. Egy ősi hatalmas néphez tartoztak e fegyverek, a Valherukhoz. Az ősi Valheru, Ashen-Shugar volt a páncél és a kard tulajdonosa. Emlékei és személyisége lassan összefonódnak Thomasszal, aki szerelmi viszonyba bonyolódik Aglaranna királynővel. Egyik kedvenc jelenetem, mikor Aglaranna beszámol Dolgan-nek a Valherukról és az ősi múltról. Másik, amikor Thomason lassan eluralkodik az őrület, de a könyv végére sikerül úrrá lennie rajta. Végül is Thomas és Aglaranna sorsa szépen zárul. Laurie és a Kelewanból átszökött Kasumi békeajánlatot próbálnak vinni Boric királyhoz, de láthatják, hogy nem mennek vele semmire. A király megőrült és ezt Feket Guy, Bas-Tyra ura kihasználja, hogy hatalmát növelje. Szép számmal kapunk intrikát a midkemiai szálban. Arutha megpróbál szövetségeseket szerezni és kalandos útra indul Amos Traskkal és Martinnal. Jó fordulat volt, hogy kiderült: Martin is Boric fia. Ez majd a végén megkavarja a szálakat. A conDoinok közül mindenki igyekszik tenni a dolgát. Képbe került Anita hercegnő, Erland herceg lánya és Sebes Jimmy is. Később talán ők is nagy szerephez jutnak. A könyv végén több váratlan fordulat is bekövetkezik, melyre az olvasó nem számít. Macros árulása érdekes. eleinte nem látni értelmét, de kiderül, hogy jót akar. Pugon múlik, hogy be tudják zárni a Rést és véget vetni a háborúnak. Végül minden jól alakul, mint a mesében, de vannak nyitva hagyott szálak, melyek később jó folytatás alapot kínálnak. Pug látszólag révbe ér feleségével Katalával és fiával, William-mel. Kíváncsian várom, vajon milyen lesz a varázslóiskola. A kötet vége a sok váratlan fordulat miatt nagyon tetszett.

Izgalmas és eseménydús lett a második kötet. Egy cselekmény szál véget ért, és kezdődik valami új. Sokszor Feist nem abba az irányba vitte a történetet, mint számítottam, de a végére minden szál megkapta azt a zárást, amit kellően megnyugtatónak és nagyszerűnek találtam. Kiváló darab a folytatás. A további könyvekben remélem ugyanilyen, vagy legalább ezt megközelítő színvonalon tudja az író tovább szőni a szereplők sorsát. Mindenféleképpen ötös.

 

[JakeSully]

2019. 11. 28. - 12:53, Darth Revan9 írta:

Kaptam egy friss hírt a Malazaihoz. Az előzménytrilógia első részének fordítása már elkészült. Nemsokára hozzálátnak az 1. kötet újraszerkesztéséhez. Szóval leghamarabb jövőre lesz valami ezekből.

 

 

Közben a Delta Vision  Facebook oldalán már bejelentették, hogy idén jön Erikson végre valahára! Kiadják az előzmény trilógiát,és a teljes 10 részes Malazian sorozatot is! 

Izgatott vagyok.

[Darth Revan9]

3 órával ezelőtt, JakeSully írta:

Közben a Delta Vision  Facebook oldalán már bejelentették, hogy idén jön Erikson végre valahára! Kiadják az előzmény trilógiát,és a teljes 10 részes Malazian sorozatot is! 

Izgatott vagyok.

Szerintem idén legjobb esetben is a Kharkanas trilógia 1. része jön, meg a Hold udvara újra kiadása. Ezek mellett is van rengeteg projektjük.

[Iqvi]

@MissKarrde, @Dzséjt. Érkezik a 10. Expanse kötet, ami a novellák gyűjteményes kiadása lesz. https://www.goodreads.com/book/show/36130437-untitled-expanse-short-fiction-collection

Szerkesztve: 2020. Január 21. - Iqvi

[MissKarrde]

Köszi, hiánypótló kiadás lenne, persze ha megjelenik nálunk is.

[Iqvi]

38 perccel korábban, MissKarrde írta:

Köszi, hiánypótló kiadás lenne, persze ha megjelenik nálunk is.

Remélem a Fumax rajta lesz az ügyön.

[Darth Revan9]

Bán Mór (Bán János): Hunyadi: A csillagösvény hídja

A Hunyadi sorozat harmadik kötete egy kissé csapongóra sikerült több értelemben is. A sorozat a Magyarországon futó történelmi regény szériák egyik legnépszerűbb darabja. Az vitathatatlanul jó dolog, hogy elindította a történelmi regények egy új reneszánszát hazánkban. Mivel regénysorozatról van szó, így elsősorban a szórakoztatás volt a cél. Így nem is vártam el, hogy mindenben hiteles legyen. Nem vagyok a Hunyadi-korszak avatott szakértője, régen olvastam már róla, de úgy érzem a hitelesség tekintetében nagyjából jók az arányok. Persze természetes az is, hogy bizonyos vitatott kérdések esetében az író kénytelen letenni a voksát valamelyik elmélet mellett és azt betenni a könyvbe. Az ezzel kapcsolatos fejtegetéseket kifejezetten élvezetes volt olvasni a kötet végén. A felsorolt szakirodalom is imponáló. Főleg Engel Pál, Kubinyi András, Kristó Gyula, Granasztói György, Fügedi Erik, Mályusz Elemér, Szőcs Tibor munkái mérvadóak. Viszont találhatunk olyan szerzőt is a felsorolások között, mint például Földi Pál, akit a történészek nem kedvelnek tudomásom szerint. De az kifejezetten látszik, hogy a dolgokat több szempontból megvizsgálta a szerző, ami dicséretes.

A fikció és a valóság a kötet végi összegzőken hála jobban elválasztható. Ezt szintén nagyon értékeltem.

Nézzünk pár fikciós elemet.

Habsburg Albert egy gyenge, pipogya uralkodónak van beállítva, de a korszakot kutató történésztől tudom, hogy nem volt ennyire alkalmatlan. Ahogy Erzsébet kicsapongásaira sincs bizonyíték, de végül is beleilleszthető a korszakba egy ilyen momentum. A Cilleiek ellenséges ábrázolására számítottam, de kutató ismerősöm hívta fel a figyelmet, hogy a Cilleiekről egyoldalú kép maradt fenn a forrásokban.

Hunyadi Jankó fejlődése az előző két kötetben már végbement. Itt már egy letisztultabb, hazáját, népét családját feltétlenül szerető, hazafias figura lett. Bár, már a második kötetben ilyen lett, de itt ez még jobban érzékelhető. Szóval, akik az első kötetben elégedetlenek voltak János ábrázolásával, most megkaphatják az idealizált Hunyadit. Bán Mórnak így is sikerült árnyalnia a figurát.

A husziták elleni hadjárat során több embert is a maga oldalára állított. Megmentette Jurek Hradskit és fiát, Vladek Hradskit. Felemelte Thuz Jánost, aki Hunyadi kiváló intézőjévé vált. De kegyeltelenül megbüntette a tőle lopó Ohábai Menyhértet. A hozzá betörő Lépes püspök pribékjeire is kimondja a halálos ítéletet, tehát a bosszú is közel áll hozzá. Ami érdekes volt, az a nemzeti szellem kifejtése. Bár elképzelhető, hogy Hunyadi Jánosban felmerültek ilyen gondolatok, de nem hinném, hogy ilyen erősen. A nacionalizmus idegen volt ettől a kortól, az a 19. századból fakad inkább. De ennyi még belefér. Jankó megismeri Újlaki húgát, Veronikát. Ellenáll a csábításnak most is és nem csalja meg feleségét, Ez tetszett. Hunyadi jól rávilágít a parasztfelkelés során, hogy az urak is hibásak, és sokszor magyarnak magyar a legnagyobb ellensége. Ez remekül van ábrázolva a könyvben.

A cselekmény kronológiája csapongó. A husziták elleni északi hadjárattal indulunk 1434-ben, majd ugrunk 1439-re, aztán vissza 1437-38 fordulójára. És e mellé még ugrunk 1526-ra is, arra az időre, mikor Deér Sólyom István meséli a Hunyadiak történetét. A 15. századon belüli ugrabugrálás kicsit zavart.

A csatajelentek a szokásokhoz híven nagyon részletesek. A kötet bemutatja a korszak kegyetlenkedéseit is. Itt viszont több ponton megint csak feleslegesen elnyújtott és túlzó leírásokkal is találkozunk.

Az egyik legdurvább Veronika anyjának lóval történő halálra erőszakoltatása. A másik az inkvizíció tevékenysége. Bár ez utóbbi történelmileg hitelesebb.

Valahogy úgy éreztem, hogy az író itt igyekszik megfelelni korunk véresszájú közönöségének, akik közül sokan akkor tartanak egy történetet jónak, ha az véres, durva és kegyetlen. Nos, az igényeik nagyszerűen ki vannak elégítve. De én többször is ezeket az oldalkat feleslegesen túlrészletezettnek éreztem. A Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelésnél viszont már kezdtem hozzászokni. A nagyurak és a király politikai játszmái nagyon szép leírásokat kaptak, ezeket a részeket nagyon élveztem.

Ott Dugovics Titusz, a mítoszok kreált hőse. Szerepel a könyvben és a későbbiekben nagy szerepet kap. Róla ugyebár a történettudomány bebizonyította, hogy nem létezett. Nem emelek kifogást a szerepeltetése ellen. Az ábrázolása viszont érdekes lett. Itt egy megtört fiatalból, akitől elrabolják mennyasszonyát, egy véres kezű és kegyetlen gyilkos lesz, aki az inkvizíció szolgálatába áll. Sejtem, hogy ez hova fog vezetni a fejlődésében, a megváltását majd érdekes lesz olvasni. A könyv végén tetszett, ahogy Titusz inkább kimenekíti Veronikát és Zsigmond lányait.

Sok érdekes eseményt sikerült besűríteni. A huszita háborúk vége északon, Zsigmond halála, összeesküvések, a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés leverése 1437-38 fordulóján. A nemesek és parasztok is árnyalt ábrázolást kaptak, mindkét tábornál voltak túlkapások és kegyetlenségek. Hunyadi János pedig hozzákezd hadai összegyűjtésének, hogy felkészüljön Murád szultán birodalmának közelgő eljövetelére.

Sokat gondolkodtam, hogy a túlzó és kicsit unalmas kegyetlenkedések leírása miatt hány csillagot adjak a könyvre. Mivel voltak kiváló részek, melyek kellően feledtették velem a szemet szúró részeket, megadom a négyest. És persze ennek ellenére tovább olvasom a szériát.

[Whill]

@Darth Revan9 lassan kezdek a jelenlegi olvasmánylistám végére érni, és eléggé sikerült felkeltened az érdeklődésemet Raymond E. Feist munkássága iránt. Ahogy utánanéztem, azt láttam, hogy a Mágus: A tanítvány minden magyar kiadása elég régi, és ezért gondolom nehezen beszerezhető. Szerinted van rá esély, hogy a Szukits kiadja a közeljövőben?

[Darth Revan9]

1 órával ezelőtt, Whill írta:

@Darth Revan9 lassan kezdek a jelenlegi olvasmánylistám végére érni, és eléggé sikerült felkeltened az érdeklődésemet Raymond E. Feist munkássága iránt. Ahogy utánanéztem, azt láttam, hogy a Mágus: A tanítvány minden magyar kiadása elég régi, és ezért gondolom nehezen beszerezhető. Szerinted van rá esély, hogy a Szukits kiadja a közeljövőben?

Sajnos nem valószínű. Eléggé félnek az újra kiadásoktól. E két könyvnek Mágus: A tanítvány, Mágus: A mester már három kiadása. Ez lenne a negyedik. A Delta Vision már szemez vele, az ő profiljukba jobban is illeszkedik, és ráadásul a Delta egyik vezetőjének a kedvence Feist, de túl sok projektjük van, így az elkövetkezendő években biztos nem tudnak vele foglalkozni. Felmerült a lehetőség náluk is, de következő ilyen nagy projekt Steven Erikson Malazai sorozata lesz. Én magam könyvtárból szereztem be. A könyvek többségét, amit olvasok már inkább kölcsönzöm. Használtam beszerezhető antikváriumból, csak sajnos némely helyeken piszok sokat elkérnek érte.

Szerkesztve: 2020. Február 16. - Darth Revan9

[Bence1997]

Rick Riordan: Olimposz hősei 1.: Az elveszett hős

A Percy Jackson széria után érdeklődve vetettem bele magamat az Olimposz hősei sorozatba, amely közvetlen a PJ folytatása. Első megálló pedig nem más volt, mint Az elveszett hős címre keresztelt könyv, amely elindítja az Olimposz hősei 5 részes történetet.

A történet nagyjából 3 hónappal a Percy Jackson széria utolsó könyve, Az Utolsó Olümposzi után veszi kezdetét. Percy Jackson ugyanis eltűnik. Egyik pillanatról a másikra. A Félvér tábor elkezdi a keresést, ám 3 nappal később hírt kapnak három félvérről, akik bajba kerültek: Jason (magyarul Jászonnak fordították, amit nem tudom, hogyan sikerült, amikor a többi nevet ugyanúgy hagyták, no mind1) Piper és Leo egy osztálykiránduláson vettek éppen részt, amikor a viharszellemek megtámadták őket. Minden szép és jó, megmentik őket, ám igazából kiderül: Jason nem tudja, hogy ki is ő, nem ismeri se Pipert, se Leot, továbbá kiderül, hogy remekül ért latinul és a görög isteneket a római megfelelőiként ismeri. Ehhez még hozzájön az is, hogy szó esik egy újabb próféciáról, ahol 7 hősnek kell egyesülnie, hogy meggátolják a Gonosz feltámadását. Jason, Piper és Leo a hetek egyike. Ami tetézi a helyzetet, az nem más, mint hogy Zeusz bezárja az Olümposzt és Hérát elrabolják. A 3 főhősnek így küldetése akad: kiszabadítani Hérát a gonosz karjaiból, miközben Jason -nek vissza kell nyernie az emlékeit.

Nagyon hosszú könyv volt, igazából szokatlan is volt Rick -től, hiszen a Percy Jackson széria a maga kb. 300-350 oldalával nem volt hosszú széria, de itt lényegesen szintet lépett az író. Ez abban is megnyilvánul, hogy a szerző elhagyta az E/1 nézetet és helyette áttért az E/3 nézetre. Ami még érdekesebb, hogy a 3 főhős mind kiemelt szerepet kap, ezt azzal támasztja alá Rick, hogy mindegyik szereplő 2-2 fejezetet kap. És itt jön a nagy problémám: néha nagyon lassan haladt a történet. Tkp. ezzel a lépéssel az író szvsz. rosszul döntött. Én a helyében van hagytam volna csak Jason -ön a hangsúlyt, vagy minden egyes szereplőnek 3-4 fejezetet adtam volna - a Neptunusz fiában már mindegyik hős 4-4 fejezetet kapott, amely sokkal jobban élvezhető - de mondjuk azt, hogy a könyv közepén már valamennyire megszoktam ezt.

Ami hátrány volt ezzel a történetmesélési szándékkal, az tényleg a könyv menete, amely helyenként lelassult. Ez Rick leghosszabb könyve, és ezen nagyon meglátszik. Tkp. volt egy pont a könyv 1/3 -dánál, amikor nagyon lassan haladtam. Azt a 40-50 oldalt nagyon nehezen küszködtem át, de utána csak faltam az oldalakat.

A főhősöknek mind megvan a maga személyisége - bár Jason ebből a szempontból pont kakukktojás volt a maga amnéziájával - és mindnek megvolt a maga félelme, próbatétele. Leo az elején fura volt a számomra, de aztán hamar belopta magát a szívembe. Piper is hasonló úton került hozzám közel. Jason pedig a végén jutott ehhez a sorshoz. A mellékszereplők mind tetszettek, igazán sokat merített Rick a mítológiai személyekből: volt itt óriás, ősi király, szélisten, stb. A római kultúráról is megtudtunk egy picikét, bár ezt a sorozat 2. része sokkal jobban részletezi - jelenleg azt olvasom.

Összegezve nem volt rossz olvasmány, ez tényleg elindított egy hatalmas történetet. Ami a PJ szériában történt, izgalmas volt, a főellenség tetszett. Itt még nagyobb a tét, még nagyobb a játszótér, ahol érdekes dolgok történhetnek. Kezdésként megállja a helyét, viszont néhol egy kicsi nyírbálás nem ártott volna.  A folytatásokat elfogom olvasni - mint előbb írtam, jelenleg a 2. kötetet olvasom - kíváncsi vagyok a 7 hős akciójára. 10/7,5

[Iqvi]

Újra lesz a Szukitsnál Warcraft. Amúgy ez a Warcraft:Chronicle képregény lesz?

 

https://www.facebook.com/273712559317712/posts/2956478634374411/?sfnsn=mo

[Whill]

11 perccel korábban, Iqvi írta:

Újra lesz a Szukitsnál Warcraft. Amúgy ez a Warcraft:Chronicle képregény lesz?

 

https://www.facebook.com/273712559317712/posts/2956478634374411/?sfnsn=mo

A Chronicle nem igazán képregény, inkább képeskönyvnek mondanám. Az egyik oldalon képek vannak, a másikon pedig Azeroth történelmének az összefoglalása. Elég nagy méretű, szóval szerintem nem lesz olcsó, de aki szereti az ilyesmit, annak megéri.

[Whill]

Remélem a Szukits tanult a régi Warcraft könyvek hibáiból, és nem fordítják le magyarra a szereplők és helyszínek neveit. A mai napig ráz a hideg "Delej"-től, "Ógárdoros"-tól, "Léguraföld"-től és a többitől. 

[Darth Cupsy]

53 perccel korábban, Whill írta:

Remélem a Szukits tanult a régi Warcraft könyvek hibáiból, és nem fordítják le magyarra a szereplők és helyszínek neveit. A mai napig ráz a hideg "Delej"-től, "Ógárdoros"-tól, "Léguraföld"-től és a többitől. 

Na jó... elég masszívan WoW-oztam pár évig, de még csak kb-ra sincs lövésem se, hogy ezek a helyek (?) mik lehetnek  Mondjuk nekem Viharvárad, mint név tetszik  

[Darth Revan9]

3 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Újra lesz a Szukitsnál Warcraft. Amúgy ez a Warcraft:Chronicle képregény lesz?

 

https://www.facebook.com/273712559317712/posts/2956478634374411/?sfnsn=mo

Hú ez az év híre. Végre lesznek újra Warcarft regények is.

2 órával ezelőtt, Whill írta:

Remélem a Szukits tanult a régi Warcraft könyvek hibáiból, és nem fordítják le magyarra a szereplők és helyszínek neveit. A mai napig ráz a hideg "Delej"-től, "Ógárdoros"-tól, "Léguraföld"-től és a többitől. 

Én viszont nagyon remélem, hogy igenis lefordítják. Hagyomány a magyar fantasy könyveknél a tulajdonnevek lefordítása. Attól kapnék agybajt, ha eredeti angol névvel kéne ezeket olvasnom.

[Whill]

2 órával ezelőtt, Darth Cupsy írta:

Na jó... elég masszívan WoW-oztam pár évig, de még csak kb-ra sincs lövésem se, hogy ezek a helyek (?) mik lehetnek  Mondjuk nekem Viharvárad, mint név tetszik  

Delej = Thrall, Ógárdoros = Alterac, Léguraföld = Lordaeron. Igen, a Viharvárad kivételesen jól hangzik.

38 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Hú ez az év híre. Végre lesznek újra Warcarft regények is.

Én viszont nagyon remélem, hogy igenis lefordítják. Hagyomány a magyar fantasy könyveknél a tulajdonnevek lefordítása. Attól kapnék agybajt, ha eredeti angol névvel kéne ezeket olvasnom.

Tudom, hogy ez a hagyomány, de a Warcraft-univerzum nevei a játékoknak köszönhetően több mint két évtizede eredeti nyelven vannak a magyar köztudatban. Aki egy kicsit is ismeri ezt a világot, az tudja, hogy ki az a Thrall, Jaina Proudmoore, vagy Sylvanas Windrunner. És nem hiszem, hogy sokan hivatkoznak rájuk Büszkmocsár Jaina és Szélfutó Szilvanasz néven. A Star Wars is furán hangzana, ha több évtized után hirtelen Égenjáró Luke és Magányos Han kalandjait kezdenénk el olvasni.