Claudia Gray: Into The Dark

[Pildi]

Végre egy jó hír a mai napon! 

[Iqvi]

Én is nyomtam gyorsan rá egy előjegyzést. Jelenjen meg minél hamarabb.

[Darth Revan9]

Szerintem nyáron a másik két képregény kötettel együtt kijön ez. Június és augusztus közé tippelem.

[Pildi]

Én is előjegyeztem.  

[Iqvi]

Előrendelhető a könyv. 

 

https://www.szukits.hu/koztarsasag-fenykora/10589-claudia-gray-star-wars-fenyegeto-sotetseg-010581.html

[Ody Mandrell]

Június 23-ra tolódott a megjelenés.

[Ody Mandrell]

Ma feladta a szukits a könyvet. 

[Pildi]

Akkor én is megrendelem 

[Whill]

Én a TIE-fighterrel együtt rendeltem, szóval még várok két hetet. 

[Ody Mandrell]

Az első száz oldalon túl vagyok, és nagyon kellemes eddig.

Gyakorlatilag párhuzamosan történnek az események a Jedik fényével, csak másik helyen és más Jedikre fókuszálva.

[kdani20]

Tegnap kezdtem, nagyjából a felénél vagyok. Eddig ez is telitalálat, igaz nagyon más, mint A Jedik fénye. Az végig pörgött, és egy pillanatra sem állt le, míg ez a könyv sokkal lassabban építkezik, de valami brutál módon felcsigáz. Nagyon feszült a hangvétel, nagyon találó címet választottunk. Nagyon tetszik ez is. A karakterek egytől egyig szerethetőek, és a korszak Jedijei teljesen megbabonáznak (főleg az új képességekkel, és hogy mennyivel másképp állnak mindenhez. Féltem, hogy ez csak marketing duma lesz, de így 2.5 könyv után maár ki merem jelenteni, hogy nem.), a hangulat pazar. Grey nem okoz csalódást ezúttal sem.

 

[Fives]

2021. 06. 28. - 14:47, kdani20 írta:

főleg az új képességekkel, és hogy mennyivel másképp állnak mindenhez. Féltem, hogy ez csak marketing duma lesz, de így 2.5 könyv után maár ki merem jelenteni, hogy nem.

 

Ettől nagyon féltem. Nem akartam szuperhős kopi lézerszemű, fagyasztó vagy láthatatlan Jediket. De szerencsére nagyon szépen ábrázolják ebben a két könyvben az erőt.  

[Ody Mandrell]

Így van, ilyenekről szó sincs. Nekem az tetszik, hogy ezek a Jedik elsősorban néprajzkutatók, történészek, tudósok és persze harcosok is, de van egy fő érdeklődési területük amit művelnek. Mint a hivatás. A későbbi lovagoknál ilyenekről szó sem volt.

[kdani20]

3 órával ezelőtt, Fives írta:

 

Ettől nagyon féltem. Nem akartam szuperhős kopi lézerszemű, fagyasztó vagy láthatatlan Jediket. De szerencsére nagyon szépen ábrázolják ebben a két könyvben az erőt.  

Most a THR mellett TOR-érát pörgetem. Ott sokkal túlzóbban ábrázolják a Jediket/Sitheket. Régen tetszett, de most az újraolvasásokkor a legkevésbé sem. A THR-ben nagyon szépen építették ezt a részt. Nekem nagyon bejön.

Szerkesztve: 2021. Június 29. - kdani20

[NorbiLordi]

12 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Így van, ilyenekről szó sincs. Nekem az tetszik, hogy ezek a Jedik elsősorban néprajzkutatók, történészek, tudósok és persze harcosok is, de van egy fő érdeklődési területük amit művelnek. Mint a hivatás. A későbbi lovagoknál ilyenekről szó sem volt.

 

Pedig aztán olyan hűdesok idő nem is telt el a HR és az EP 1 között, ahhoz képest hamar leértek a lejtő aljára. Vajon ez a folyamat már most el fog indulni, vagy időrendben inkább az Acolyte sorozat környékén? 

Meg az érzéseikkel is sokkal jobban bánnak mint az EP 1 után, elfogadják hogy lehet gyászolni, lehet szeretni mert ez az élet része, csak nem szabad hagyniuk, hogy túlzottan felülkerekedjen rajtuk. Ehhez képest később már szinte semmi nem volt megengedett. Ha Anakin a HR érában lett volna jedi, akkor lehet, hogy sose állt volna a sötét oldalra.

[Ody Mandrell]

Itt sem túlzottan megengedett, Cohmac mester magában fortyog is a tanács látszólagos érzéketlensége miatt. Kíváncsi vagyok hova fut ki ez a belső "elégedetlenség" a könyv végére.

[Bomarr]

2 órával ezelőtt, NorbiLordi írta:

Pedig aztán olyan hűdesok idő nem is telt el a HR és az EP 1 között, ahhoz képest hamar leértek a lejtő aljára.

Majdnem 300 év telik el. Az rengeteg idő. A sithek Birodalma kb. 20 év alatt fejre állt és kimúlt.

[NorbiLordi]

27 perccel korábban, Bomarr írta:

Majdnem 300 év telik el. Az rengeteg idő. A sithek Birodalma kb. 20 év alatt fejre állt és kimúlt.

 

Mondjuk ez is igaz  

[Ody Mandrell]

A könyv háromnegyedéhez közeledve már szinte minden fejezet után egy hangos b+ jön ki belőlem.  

[Darth Revan9]

Remélhetőleg hamarosan jön hozzám is.

[kdani20]

FANTASZTIKUS. Gray egyszerűen hihetetlen író. Annyira érzi a SW-érzést, hogy az valami elképesztő. Korábban is az ő könyvei voltak a kedvenceim, itt pedig csak még jobb a dolog, mert az Elveszett csillagok után újra teljesen új karakterekkel dolgozik. Csak míg ott a történetet nagyban befolyásolta az eredeti trilógia, itt teljesen szabad keze van. Épp ez a legjobb dolog eddig a Köztársaság Fénykorában. Lehet izgulni, hogy adott karakterekkel mi fog történni, mert egy-két karaktertől eltekintve senkiről nem tudunk semmit. És ez nekem nagyon kellett. Azon túl persze, hogy végre megint eredeti történeteket kapunk, nem fel-, levezetéseket valamelyik mozgóképhez. Újra van súlya egy könyvben megírt történetnek, és nem spin off egy filmhez. 
A Jedik fénye és a Fenyegető sötétség is rengeteg új karakterrel operál, így a sztori többnyire több nézőponton keresztül halad előre. A Jedik fénye esetében ez egy nagyon feszes hangvételű történetben csúcsosodott ki, amiben (szerintem) nem nagyon volt üresjárat. Végig pörgött. Ezzel szemben a Fenyegető sötétség teljesen más. Nagyon lassan építkezik, mégis valami hihetetlen módon képes volt beszippantani, és ott tartani. A fenyegetettség érzése végig jelen volt, végig kíváncsi voltam, mi fog történni. Alexander Freednek innen üzenném, hogy így kell izgalommal megtölteni ~400 oldalt, és nem olyan borzalmas módon, ahogy ő teszi a könyveivel. 
Ami A Jedik fénye után még meglepett, hogy ez a könyv egyáltalán nem nélkülözi a humort. Sőt elég komoly, mégis működő poénok vannak benne. Már Geoda puszta léte is egy ilyen, de nekem nagyon tetszettek a Reathhez vagy Cohmachez köthető poénok is. Ellenben Gray tudja, hogy mikor lehet és mikor nem lehet poénkodni. Nem fogja szétverni a drámát egy poénnal, mert az úgy vicces… Nem. Tudatosan építi fel, és tényleg csak annyit írt bele, ami még bőven belefér egy YA kiadványba. Ennek ellenére a könyv története sötét, baljóslatú, és helyenként rettenetesen nyomasztó, ráadásul számomra még meglepő is volt. Az új ellenfél fantasztikus, nekem nagyon bejöttet a drengirek. Kellően újszerű, ugyanakkor valami elmebeteg módon hatással voltak rám helyenként. 
Karakterek. Most, hogy az első hullám minden könyvét elolvastam, bátran kijelentem, hogy hosszú idő óta a Köztársaság Fénykorában bemutatkozó karakterek a legjobbak, akiket kaphatunk. Reath, Cohmac, Orla nagyszerűen bővítik a Jedi-mitológiát, a kedvenceim közé léptek elő helyenként Qui-Gon jutott eszembe Vitus mesterről, nagyon hasonlóan látják a világot és a Jedi Rendet, de írhattam volna Affie, Leox vagy épp Geoda közül bárkit, mindegyikük nagyon jó karakter lett. 
Ha már a Jedik szóba kerültek, leírom, mennyire örülök az ábrázolási módjuknak. Nagyon féltem attól, hogy ez csak marketing szöveg lesz, és nem fognak annyira különbözni a filmekben megismert társaiktól, vagy épp ellenkezőleg, visszatérnek a Legendák Old Republic-os túlzással bíró Jedijei. Rettenetesen örülök, hogy egyik állítás sem igaz a fenti mondatból. Egyértelműen nem marketing duma volt, mert ezek a Jedik tényleg máshogy vannak ábrázolva. Jó értelemben. Már most is látszódnak olyan elemek, amik a filmek ismeretében nem meglepőek pl. a könyv egészében ott húzódó ellenmondás a gyászról: a mester és a tanítványa alkossanak jó párost, de ne kötődjenek egymáshoz, és senki máshoz se, mégis az egész Renden érződik, hogy itt még eléggé erejük teljében vannak. A Tanács teljesen máshogy működik, mint a filmes párja, sokkal szimpatikusabb a szervezet. Különösen tetszik az új Erő-képességek behozása, jól oldották meg a feladatot, a képességek mégsem hatnak erőltetettnek, mint a TOR-könyvekben. Emellett nekem az is nagyon tetszik, hogy minden Jedi másban jó, mindegyikük máshogy közelíti meg az Erőt. Avar szimfóniaként hallja, Orla megérzéseket kap általa, de nagyon meglepő filozófiai okfejtések is jelen voltak ebben a könyvben, amik többségét Cohmac szállította.

Összességében eddig nagyon elégedett vagyok az új érával, nagyon erős kezdés volt, és ahogy olvasni, a folytatás is elég komoly lesz. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ezt a könyvet is újra fogom olvasni, mert a legjobb dolgok között van, amivel eddig SW fronton találkoztam. Van kapcsolódási pont a korábbi regényhez, de önállóan is megállja a helyét, a teljesség kedvéért azonban A Jedik fényét is érdemes előtte átpörgetni. Mindenképp előtte, mert bár a Fenyegető Sötétség korábban kezdődik, az ott történtek itt is meghatározóak lesznek.

[Bence1997]

10 perccel korábban, kdani20 írta:

FANTASZTIKUS. Gray egyszerűen hihetetlen író. Annyira érzi a SW-érzést, hogy az valami elképesztő. Korábban is az ő könyvei voltak a kedvenceim, itt pedig csak még jobb a dolog, mert az Elveszett csillagok után újra teljesen új karakterekkel dolgozik. Csak míg ott a történetet nagyban befolyásolta az eredeti trilógia, itt teljesen szabad keze van. Épp ez a legjobb dolog eddig a Köztársaság Fénykorában. Lehet izgulni, hogy adott karakterekkel mi fog történni, mert egy-két karaktertől eltekintve senkiről nem tudunk semmit. És ez nekem nagyon kellett. Azon túl persze, hogy végre megint eredeti történeteket kapunk, nem fel-, levezetéseket valamelyik mozgóképhez. Újra van súlya egy könyvben megírt történetnek, és nem spin off egy filmhez. 

+1

[Ody Mandrell]

Nagyszerű regény ez is, de itt már árnyaltabbak a kontúrok. Főleg a megismert Jedik tekintetében, akiket belül kételyek gyötörnek. Főleg igaz ez Cohmac Vitus mesterre, aki egyenesen megkérdőjelezi a Jedi rend néhány tanítását. A képében akár egy renegát Jedi előképe is felsejlhet, de persze várjunk még ezzel. A Jedik Fényével ellentétben itt olyan Jediket ismerünk meg, akik hordoznak valamilyen feldolgozatlan traumát, és ezt a Jedi rend kőbe vésett tanításaira vezetik vissza. A történet másik Jedi mestere Orla Jareni is ilyen emlékektől terhes személyiség, aki egy mentőakciót azért nem tud kivitelezni mert nem hallgatott a megérzéseire, hanem híven követte a Jedi tankönyvekben leírtakat. Az egész helyzet azért is volt meglepő, mert nem gondoltam, hogy 300 évvel az ismert események előtt már voltak ilyen kétkedő lovagok a Rend berkein belül, és hogy már akkor is láthatók voltak a merevség jelei, amik aztán a vesztüket okozták. Persze a dolog még nem vészes, de a magok el vannak vetve, így a későbbi szakadárok vagy elégedetlenkedők útja is valahol innen eredetezhető. Vajon meddig kellene visszamenni, hogy egy teljesen harmonikus Jedi Rendet lássunk? Vagy ilyen sose létezett? A Jedik Fénye után kicsit illúzióromboló volt megismerni ezeket a dolgokat. Persze a történet keretein belül mondom most az illúziórombolást, maga az egész regény és történet felépítése rohadt jó! 

Külön nagyon kellemesek azok a visszatekintések, amik Orla és Cohmac azon kalandját mesélik el, amelynek végén kicsit meghasonul a két, akkor még padawan. Ez az egész történeten végighalad, ráadásul párhuzamosan.

Két Jedink van még itt, akik szintén remekül sikerültek. Reath Silas egy tudós padawan, aki elveszti mesterét, Jora Mallit a Kur Nebula-i csatában. Alapvetően egy otthonülő lovag lenne, de ennek ellenére a történet során felmerülő helyzetekben remekül helytáll. Vele kapcsolatban az tetszett még, hogy a végén az átélt kalandok fényében se csináltak belőle nagy kalandort. Maradt olyan beállítottságú amilyen volt. 

Karakterek szintjén meg kell még emlékeznünk a Jediket segítő hajó legénységéről, mely egy külön szálnak is otthont adott. Leox Gyasi-tól féltem kicsit a képek alapján, hogy egy Solo vagy egy Lando "klón" lesz, de erről szó sincs! Az egyik legjobb karakter a könyvben, akár csak Geoda, akinek bár konkrétan egy mondata nincs, mégis tevékeny és nagyon fontos szerepe van a történet folyásában. 

A történetben, ami bevezeti a másik gonosz fajt, a Drengireket. Legegyszerűbben gonosz fákhoz lehetne hasonlítani őket, ami elég hülyén hangzik, és nem is teljesen ez a helyzet, sőt! Gray remekül írja le őket és elég paráztatók is, egy élőszereplős vagy egy animációs sorozatban igen csak ütősek lehetnének. Már alig várom a képregényeket, hátha feltűnnek valamelyikben.  A sztori egyik kulcsai ők, akik egyszerű létükre nagy tervekkel rendelkeznek. A történet végén aztán a Nihilek és a Drengirek összecsapnak, egy Amaxin állomáson ami már sok a jóból.  Az Amaxinokat ha jól emlékszem legközelebb majd csak jó 350 év múlva emlegetik, a Vérvonal című könyvben. 

Az állomáson is hangulatos és érdekes események zajlottak, és volt pár meglepetés is. Pl. a végén slusszpoénként megjelenik Marchion Ro is, aki nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy ki fogják irtani a Jediket. Sok sikert.

 

Az egész egy nagyon jól összerakott regény, pár karaktert saját útra indít, akik simán vannak annyira érdekesek, hogy buzgón lehessen várni a történetük folytatását. Most pedig jöhetnek a képregények! Isteni lesz végre vizuális formában is látni pár történetet. 

Szerkesztve: 2021. Július 6. - Ody Mandrell

[NorbiLordi]

10 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Az egész helyzet azért is volt meglepő, mert nem gondoltam, hogy 300 évvel az ismert események előtt már voltak ilyen kétkedő lovagok a Rend berkein belül, és hogy már akkor is láthatók voltak a merevség jelei, amik aztán a vesztüket okozták. Persze a dolog még nem vészes, de a magok el vannak vetve, így a későbbi szakadárok vagy elégedetlenkedők útja is valahol innen eredetezhető. Vajon meddig kellene visszamenni, hogy egy teljesen harmonikus Jedi Rendet lássunk? Vagy ilyen sose létezett? A Jedik Fénye után kicsit illúzióromboló volt megismerni ezeket a dolgokat. Persze a történet keretein belül mondom most az illúziórombolást, maga az egész regény és történet felépítése rohadt jó! 

 

Lehet még a kezdetek-kezdetén volt egy harmónikus rend, szerintem a Sithekkel vívott háborúk sora után válhattak egyre merevebbé, hogy véletlenül se legyen semmi olyan tényező az életükben, ami esetleg a Sötét oldalra vihet bárkit. Irónikus módon aztán ez vezet a pusztulásukhoz is.

 

Engem annyira nem lepett meg valahogy, sőt nekem tetszik, hogy belemennek részleteiben ezekbe a dolgokba. Cohmac el is mondja, hogy szerinte a Fény és a Sötétség nincs meg a másik nélkül és nem érdemes vonalat húzni a kettő közé, lehet mindkét oldal praktikáival élni, persze módjával. Szerintem ez a hozzáállás fog majd megjelenni egy esetlegesen Rey által újraélesztett Rend esetében. 

[Ody Mandrell]

A TLJ is erről szólt. Konkrétan Luke első leckéje. 

[Bomarr]

Azt hiszem a Jedik fényében volt egy jedi aki több száz éves volt és ő beszélt arról hogy régen jóval rosszabbak voltak a dolgok és most mennyivel jobb minden. És szerintem itt a kulcs: egy aranykor nem attól aranykor hogy minden tökéletes hanem hogy minden sokkal jobb mint az őt körbevevő korszakokban.

Nem hinném hogy feltétlenül kéne legyen egy kor amikor minden jedi tökéletesen érezte magát. Az már mese kategória. Elég az hogy volt egy kor amikor a jedi rend alapvetően tényleg jobbá tette a világot.

 

Nem hinném hogy az minden tanitványnak kánaán lesz ha majd például engedik hogy a sötét és a világos oldalt is használják mert lesznek akik ettől kisértésbe esnek és megint ott leszünk ahol a part szakad.

A régi ősi jedi rend meg már csak azért sem lehetett nagyon tökéletes mert abból váltak ki a sithek és abból jött létre az a rend amely aztán többször is a pusztulást hozott a galaxisra.

[Ody Mandrell]

Az igaz, hogy minden sokkal jobban működött. Erre kiváló példa a hiperűr krízisre adott gyors és hatékony válasz, illetve kisebb léptékben ebben a könyvben is találunk példát. Arra gondolok, amikor Affie feljelentette a köztársasági hatóságoknál a nevelőanyja cégét. Pár órával később már lakat alatt volt a nő, a céget gyakorlatilag megszüntették. Pedig nem kis vállalatról volt szó. Korrupcióról szó se lehetett.

[Iqvi]

53 minutes ago, Bomarr said:

Azt hiszem a Jedik fényében volt egy jedi aki több száz éves volt és ő beszélt arról hogy régen jóval rosszabbak voltak a dolgok

Ha jól emlékszem Porter Engle volt az. De szerintem ő nem csak a Jedi Rendre értette, hanem unblock a galaxis egészére is, amikor még a Sith háborúkból másztak ki. Persze a háború megrontja a jediket, ezt a TCW is bemutatta és valószínű, hogy amikor évezredekkel a SAGA vagy akár a HR éra előtt a Sithek ellen hadakoztak akkor is végbement egy hasonló romlási folyamat.

[Darth Revan9]

54 perccel korábban, Bomarr írta:

Azt hiszem a Jedik fényében volt egy jedi aki több száz éves volt és ő beszélt arról hogy régen jóval rosszabbak voltak a dolgok és most mennyivel jobb minden. És szerintem itt a kulcs: egy aranykor nem attól aranykor hogy minden tökéletes hanem hogy minden sokkal jobb mint az őt körbevevő korszakokban.

Nem hinném hogy feltétlenül kéne legyen egy kor amikor minden jedi tökéletesen érezte magát. Az már mese kategória. Elég az hogy volt egy kor amikor a jedi rend alapvetően tényleg jobbá tette a világot.

 

Nem hinném hogy az minden tanitványnak kánaán lesz ha majd például engedik hogy a sötét és a világos oldalt is használják mert lesznek akik ettől kisértésbe esnek és megint ott leszünk ahol a part szakad.

A régi ősi jedi rend meg már csak azért sem lehetett nagyon tökéletes mert abból váltak ki a sithek és abból jött létre az a rend amely aztán többször is a pusztulást hozott a galaxisra.

Azt hiszem Yarael Poof volt, aki ezt említette. Azt is említette, hogy a Jedik régen katonai szerepet is betöltöttek - a Jedi-Sith háborúk idején. Valmaint azt is, hogy volt rá példa a múltban, hogy a Jedi Rend létszáma mindössze néhány főre apadt. Amikor jöttek a Felbukkanási Események és elemezték a helyzetet, akkor meg azt jegyezte meg, hogy egyelőre nem taláják annak nyomát, hogy sötét oldali Erőhasználó lenne a dologban. Itt talán a Sithekre gondolt.

 

Igen, elméletileg a Sithek a Jedi Rendből váltak ki. Sajnos viszont a Kanan incidens óta én már ezt sem tartom kőbe vésettnek. Lehet, hogy ezt is megváltoztatják.

[Ody Mandrell]

Milyen Kanan incidens?