Harry Potter

[Pildi]

Donát, Dzséjt, a tanulsággal kapcsolatban teljesen egyetértek, kár érte, hogy nem ezt valósították meg, hiszen akár lehetett volna pontosan olyan befejezése a filmnek, mint a könyvnek. De azt azért ne felejtsétek, hogy az írónő végig ott asszisztált a filmek készítésénél, én úgy tudom, tehát valamiért áldását adta arra, hogy az ő történetéből egy ilyen leegyszerűsített változat kerüljön a mozikba. Nem gondoljátok, hogy szándékosan más szinten mozog a könyv, mint a film? Más közönségnek készült, talán ez az oka.

 

Én továbbra is tartom, hogy ha valaki nem a könyvek elolvasása után, hanem önmagukban csak a filmeket látja, akkor is láthat egy izgalmas és szórakoztató történetet. Nagyon sok gyerek volt így ezzel, akik közül sokan a filmek után kezdték el olvasni a regényeket. Végül is ez a jobbik eset: a sekélyebb, egyszerűbb történet után maga a csoda, ahogy kibontakozik sok minden, amit épp csak érintettek a filmek.

[Frenkie]

44 perccel korábban, Pildi írta:

Én továbbra is tartom, hogy ha valaki nem a könyvek elolvasása után, hanem önmagukban csak a filmeket látja, akkor is láthat egy izgalmas és szórakoztató történetet. 

Hát nekem minden volt csak szórakoztató nem. Megnéztem kötelező körből, mert mindenki erről beszélt meg hogy mi ez a hype körülötte, de baromira untam. Egyetlen egy karakterhez sem tudtam kötődni, ha meghal mindhárom gyerek a közepén, legfeljebb vállat vontam volna. Kiváncsi voltam a végére megnéztem minden részt, de soha többet.

Mondjuk még az is lehet hogy nekem túl mesés és fantasy(a fantasyk 98 %-ával engem vallatni lehetne annyira nem jönnek be) az egész. Varázslók, boszorkák akármik.

Így a könyvet sem akarom elolvasni. A másik ilyen totál érdektelen mű számomra a Gyűrűk Ura. 

Érdekes hogy mindkettőnél viszont a spin-offjuk nagyon bejött.

Szerkesztve: 2019. Augusztus 26. - Frenkie

[Dzséjt]

2 órával ezelőtt, Pildi írta:

Donát, Dzséjt, a tanulsággal kapcsolatban teljesen egyetértek, kár érte, hogy nem ezt valósították meg, hiszen akár lehetett volna pontosan olyan befejezése a filmnek, mint a könyvnek. De azt azért ne felejtsétek, hogy az írónő végig ott asszisztált a filmek készítésénél, én úgy tudom, tehát valamiért áldását adta arra, hogy az ő történetéből egy ilyen leegyszerűsített változat kerüljön a mozikba. Nem gondoljátok, hogy szándékosan más szinten mozog a könyv, mint a film? Más közönségnek készült, talán ez az oka.

Amennyire tudom, bár aktívan részt vett a forgatásokon, mint tanácsadó, csupán ennyi volt: tanácsadó. Ha megfogadták a tanácsait, az jó - Columbus tudomásom szerint így tett -, ha nem, akkor nem volt mit tenni. Ráadásul, Rowling ugyan együtt dolgozott a forgatókönyvírókkal, de a még meg nem írt könyvekről nem árult el mindent nekik sem, ami reálisan nézve eléggé megnehezíti azt, hogy jó eredményt hozzanak össze.

A közönség meg lehet, hogy más - bár szerintem annyira azért nem más -, de ez azért nem olyan téma, ami szükségessé tette volna a megmásítást, vagy ebben az esetben a súlyos csonkítást. Milyen okuk volt erre? A látvány biztos nem, mert a leges legvégső összecsapás Voldemort és Harry között abszolút látványtalan, azt a jelenetet simán be lehetett volna tenni a nagy csarnokba is közönség közé. Az utolsó beszélgetésüket pedig el lehetett volna helyezni két adok-kapok közé. Hát még Luke és Vader is képes volt diskurálni a fénykardpárbaj közben Palpatine jelenlétében.  Egy rahedli filmes fogás van, amivel ezt meg lehetett volna valósítani, még ha nem is pontosan ugyanúgy, ahogy a könyvben volt, de úgy, hogy a lényeges mozzanatok ott maradjanak. Én is elő tudnék állni pár ötlettel, pedig nem vagyok filmes.

Amiben én a problémát látom, hogy az egész roxforti csatát ahelyett, hogy a szereplőkre hegyezték volna ki, inkább a látványra tolták el. Az akciók kerültek túlsúlyba, szemben az emberi oldallal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy off screen öltek meg három fontos szereplőt a csatában: Fred Weasly, Lupint és Tonksot, de az előző részből ide sorolhatom Rémszemet is. Oké, talán Tonks még érthető, ő a filmekben csak a sokadik mellékszereplő, de Fred, Lupin és Rémszem a filmekben is fontosak voltak. És bár a könyvben Lupin halála nincs leírva - mármint nem vagyunk "szemtanúi", csak Harry-hez hasonlóan később tudjuk meg -, ez egy olyan dolog, amit filmben megmutatni drámaibb lett volna, és hozzáadott volna a vizuális élményhez. Persze Monstro halálát azt feltétlen látnunk kellett, amint látványosan elenyészik egy látványos tűztengerben. Szóval fontosabb volt a látvány, mint karakterek halála, ahelyett, hogy ezt a kettőt egyensúlyban tartották volna. És szerintem ezek nem olyan dolgok, amikbe Rowling beleszólt vagy amivel kapcsolatban a tanácsát megfogadták. Eleve kétlem, hogy egy több száz milliós projektbe azért annyira túl sok beleszólása lett volna.

 

3 órával ezelőtt, Pildi írta:

Én továbbra is tartom, hogy ha valaki nem a könyvek elolvasása után, hanem önmagukban csak a filmeket látja, akkor is láthat egy izgalmas és szórakoztató történetet. Nagyon sok gyerek volt így ezzel, akik közül sokan a filmek után kezdték el olvasni a regényeket. Végül is ez a jobbik eset: a sekélyebb, egyszerűbb történet után maga a csoda, ahogy kibontakozik sok minden, amit épp csak érintettek a filmek.

Mondjuk én is a filmek után kezdtem el olvasni a regényeket (kivéve a hetedik részt, az az egyetlen, amit a film előtt olvastam), és már annyira gyerek sem voltam (16 voltam az első film idején, és mindet a megjelenés évében láttam), de nekem az első kettő, valamintt az ötödik és hatodik részek így sem tetszettek. A harmadik és a negyedik jöttek csak be, de elolvasni sem azok miatt olvastam el a könyveket, hanem mert úgy voltam vele, hogy legalább egy részt jó lenne a könyvek ismeretében látni. Mivel már csak a hetedik volt hátra, én meg nem kezdek bele egy sorozatba úgy, hogy ne olvasnám el az elődöket, így az elejétől álltam neki. És milyen jól tettem, mert könyvként nagyon tetszett mindegyik rész. Úgy például az egyik kedvencem az ötödik rész lett, ami filmben szerintem iszonyú sz*r, és pont ezért baromira szívtam a fogam, amikor eljutottam oda könyvben. Annál kellemesebben csalódhattam.

[pb69]

Jogos lehet a felvetés, viszont akkor a többi jelenetet kellett volna másképp megoldani, hogy ne legyen olyan erőltetett és elcsépelt ez az üzenet. Mert ha még a zárásnál is kapunk egy több perces papolást arról, hogy itt a szeretet volt a kulcs, akkor azért már erőteljesen fennállt volna a cukorbetegség esélye.

Ugye nem sokkal korábban (bár ez ugye függ attól, hogyan nézi az ember a filmeket) csaptak össze a minisztériumban, aminél igencsak szájbarágósan elő lett vezetve, hogy Voldinak nincsenek barátai, egyedül van, Harry-nek ott a társaság, a szeretet, amit a gonosz sosem érthet stb.. Aztán Piton kálváriája is részletesen ismertetve lett, szintén a szeretettel, mint fő motívum. Ezeken, legalábbis minimum a tálalásukon, rengeteget kellett volna finomítani, hogy aztán a legvégső csatát is arra futtassák ki, hogy a szeretet mindent legyőz.

[Donát]

Szvsz a vége az egész mű megkoronázása, így minden továbbit ehhez kellett volna igazítani. Nehogy már a gombhoz varrjuk a kabátot.

[Pildi]

8 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Amennyire tudom, bár aktívan részt vett a forgatásokon, mint tanácsadó, csupán ennyi volt: tanácsadó. Ha megfogadták a tanácsait, az jó - Columbus tudomásom szerint így tett -, ha nem, akkor nem volt mit tenni. Ráadásul, Rowling ugyan együtt dolgozott a forgatókönyvírókkal, de a még meg nem írt könyvekről nem árult el mindent nekik sem, ami reálisan nézve eléggé megnehezíti azt, hogy jó eredményt hozzanak össze.

A közönség meg lehet, hogy más - bár szerintem annyira azért nem más -, de ez azért nem olyan téma, ami szükségessé tette volna a megmásítást, vagy ebben az esetben a súlyos csonkítást. Milyen okuk volt erre? A látvány biztos nem, mert a leges legvégső összecsapás Voldemort és Harry között abszolút látványtalan, azt a jelenetet simán be lehetett volna tenni a nagy csarnokba is közönség közé. Az utolsó beszélgetésüket pedig el lehetett volna helyezni két adok-kapok közé. Hát még Luke és Vader is képes volt diskurálni a fénykardpárbaj közben Palpatine jelenlétében.  Egy rahedli filmes fogás van, amivel ezt meg lehetett volna valósítani, még ha nem is pontosan ugyanúgy, ahogy a könyvben volt, de úgy, hogy a lényeges mozzanatok ott maradjanak. Én is elő tudnék állni pár ötlettel, pedig nem vagyok filmes.

Amiben én a problémát látom, hogy az egész roxforti csatát ahelyett, hogy a szereplőkre hegyezték volna ki, inkább a látványra tolták el. Az akciók kerültek túlsúlyba, szemben az emberi oldallal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy off screen öltek meg három fontos szereplőt a csatában: Fred Weasly, Lupint és Tonksot, de az előző részből ide sorolhatom Rémszemet is. Oké, talán Tonks még érthető, ő a filmekben csak a sokadik mellékszereplő, de Fred, Lupin és Rémszem a filmekben is fontosak voltak. És bár a könyvben Lupin halála nincs leírva - mármint nem vagyunk "szemtanúi", csak Harry-hez hasonlóan később tudjuk meg -, ez egy olyan dolog, amit filmben megmutatni drámaibb lett volna, és hozzáadott volna a vizuális élményhez. Persze Monstro halálát azt feltétlen látnunk kellett, amint látványosan elenyészik egy látványos tűztengerben. Szóval fontosabb volt a látvány, mint karakterek halála, ahelyett, hogy ezt a kettőt egyensúlyban tartották volna. És szerintem ezek nem olyan dolgok, amikbe Rowling beleszólt vagy amivel kapcsolatban a tanácsát megfogadták. Eleve kétlem, hogy egy több száz milliós projektbe azért annyira túl sok beleszólása lett volna.

 

Mondjuk én is a filmek után kezdtem el olvasni a regényeket (kivéve a hetedik részt, az az egyetlen, amit a film előtt olvastam), és már annyira gyerek sem voltam (16 voltam az első film idején, és mindet a megjelenés évében láttam), de nekem az első kettő, valamintt az ötödik és hatodik részek így sem tetszettek. A harmadik és a negyedik jöttek csak be, de elolvasni sem azok miatt olvastam el a könyveket, hanem mert úgy voltam vele, hogy legalább egy részt jó lenne a könyvek ismeretében látni. Mivel már csak a hetedik volt hátra, én meg nem kezdek bele egy sorozatba úgy, hogy ne olvasnám el az elődöket, így az elejétől álltam neki. És milyen jól tettem, mert könyvként nagyon tetszett mindegyik rész. Úgy például az egyik kedvencem az ötödik rész lett, ami filmben szerintem iszonyú sz*r, és pont ezért baromira szívtam a fogam, amikor eljutottam oda könyvben. Annál kellemesebben csalódhattam.

Rowling pont a végébe jobban beleszólhatott volna, hisz pont a lényeg ferdült el - ha meg nem tehette, akkor rossz szerződést kötött. Azt nem hiszem, hogy ne érdekelte volna, mert egy csomó pénzt keresett vele így is...

 

Én is látom a filmek hibáit, mert mindegyik regényt olvastam mozizás előtt, de a végétől eltekintve nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet. A harmadik rész a kedvencem minden szempontból, mert minőségi ugrás a történetben és ezt szépen sikerült filmre vinni. A negyedikben már sok minden kimaradt és utána ez csak romlik a többi részben. Ennek ellenére továbbra is tartom, hogy ha elvonatkoztatok a könyvektől, önmagukban a filmek nézhetőek és élvezhetőek. 

[Nute Gunray]

A filmek terén a mélypont a hatodik rész. Talán ez a könyv volt a legjobban adaptálható a 4. kötettől felfelé, és sikerült teljesen elszúrni, főleg a végét. Ehhez képest a 7. film már sokkal jobb, főleg egyébként a 7/1, amely talán még jobb is, mint a könyv (nem vagyok kibékülve a Halál ereklyéivel, szerintem a leggyengébb könyv mind közül).

[MissKarrde]

23 órával ezelőtt, Donát írta:

És pont ez az ív csorbul a filmben. Ráadásul pont a végét így elsumokálni. Sosem bocsátom meg. 

Ezt én sem, szóval csatlakozom ahhoz, amit írtál. 

[caseyjones]

35 perccel korábban, Iqvi írta:

Amúgy egy kérdés: milyenek a Harry Potter könyvek? Mert még egyet se olvastam.

Én egy jó 9-10 évvel ezelőtt olvastam őket, és nagyon tetszettek. Bár hogy konkrétan milyenek, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy kegyetlenül jól írta meg mindegyiket Rowling.  2016-ban megjelent a nyolcadik rész is, bár az egy színpadi darab regényesített változata, és Rowling csak egyfajta statisztikaként vett részt benne. A rajongók nagyon szidják, de szerintem nem volt rossz. Bár tény, hogy a színvonala nem éri el az első hét epizódét.

[Bence1997]

2 órával ezelőtt, caseyjones írta:

Én egy jó 9-10 évvel ezelőtt olvastam őket, és nagyon tetszettek. Bár hogy konkrétan milyenek, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy kegyetlenül jól írta meg mindegyiket Rowling.  2016-ban megjelent a nyolcadik rész is, bár az egy színpadi darab regényesített változata, és Rowling csak egyfajta statisztikaként vett részt benne. A rajongók nagyon szidják, de szerintem nem volt rossz. Bár tény, hogy a színvonala nem éri el az első hét epizódét.

Én nem fogom elolvasni az Elátkozott gyermeket. Nálam az olyan, mint SW -ből a Holiday Special - azt se láttam még, és egy darabig nem is tervezem. 

 

Amúgy a nyáron gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy újra kiolvasom a HP könyveket. Mivel nagyon pénzt nem akartam a könyvekre költeni, így letöltöttem pdf -ben a telómra és amikor nyáron melóba mentem/melóból jöttem/szünetek alatt elkezdtem olvasni őket. Az első 5 könyvet ki is olvastam, aztán vártam addig, míg elkezdődik az egyetem. Ha sikerrel járok, akkor a jövő héten vagy legkésőbb október legvégére végzek vele. Nagyon jó újra átélni a HP -t. Kedvet kapok sokszor a filmek újranézésére is.

Szerkesztve: 2019. Október 19. - Bence1997

[caseyjones]

1 perccel korábban, Bence1997 írta:

Én nem fogom elolvasni az Elátkozott gyermeket. Nálam az olyan, mint SW -ből a Holiday Special - azt se láttam még, és egy darabig nem is tervezem. 

Azért szerintem a Cursed Child közel sincs olyan rossz a hét Harry Potter-részhez képest, mint a Holiday Special az eredeti Star Wars-trilógiához képest.

Mellesleg a Harry Potter nyolcadik része mégis csak egy könyv, nem pedig film, mint a Holiday Special - utóbbinál a mérhetetlenül ostoba története mellett a pocsék díszlet, rendezés meg képi világ is rátesz egy hatalmas lapáttal az élvezhetetlenségén. Míg a Harry Potter nyolcadik részénél nem fenyeget ilyen veszély, lévén az egy könyv. 

[caseyjones]

3 minutes ago, Bence1997 said:

(Én szerintem soha a büdös életben nem fogom elolvasni az Elátkozott gyermeket - ha jól hallottam konkrét időutazás is van benne, WTF? )

Van. De az Az azkabani fogolyban is van, ha belegondolsz.  

[Bence1997]

4 perccel korábban, caseyjones írta:

Van. De az Az azkabani fogolyban is van, ha belegondolsz.  

Na igen, de ott rendesen meg is van magyarázva, mi miért működik. Ha jól tudom, akkor a TCC -ben ez elég másképpen van bemutatva.

[caseyjones]

Na, erre már pontosan nem emlékszem. 

 

[Bence1997]

Még anno 3 hónapja sikeresen végeztem a HP könyvek újraolvasásával. A nyáron - azt hiszem júniusban - elhatároztam, hogy a munka szüneteiben plusz az oda/hazaúton valamivel elkéne tengetni az időt, így gondoltam, hogy újraolvasom a HP könyveket. Kb. 5 hónap alatt sikerült is kiolvasnom őket. Volt egy kb. 3-4 hetes leállás augusztusban, amikor már felmondtam és az egyetemre kezdtem el készülni.

Még mindig elvarázsol a Harry Potter világa. J.K. Rowling valami fergeteges világot hozott össze, rengeteg mára már ikonikus elemmel, mint pl. a kviddics, a dementor vagy éppen az Abszol út. Ezt a 7 könyvet régen is imádtam. Anno 2008 -ban olvastam el elsőként az 5. részt - minő meglepetés, az a leghosszabb a maga több mint 700 oldalával  - és utána jött a 6-7, majd kövi nyáron az első 4 rész.

 

A HP könyvek sorrendje, csökkenő sorrendben:

 

7. Harry Potter és a Titkok Kamrája

A HP széria 2. kötete. Imádom a könyvet, viszont így újraolvasva nem ütött akkorát a folytatás, mint vártam. Vannak benne jól eltalált jelenetek, jó karakterek, de lehet a könyv rövidsége is teszi ezt - mint például a Percy Jackson szériánál is a 2. kötet rövidsége okozta annak utolsó helyét - hogy én az utolsó helyre raktam. Lockhart igazi egoista, aki mások sztorijait lopva el teszi magát híressé. Bírtam az óráit, ahol olyan kérdésekre kellett válaszolniuk Harryéknek, amik a tanár köré összpontosítottak.  Dobby még mindig tetszik és jó volt megismerni a Weasley família otthonát.

 

6. Harry Potter és a Bölcsek Köve

Ami elkezdett mindent. Imádom a bevezető könyvet. Bár érezhetően valamiért hadilábon állhatok a rövid könyvekkel - valamiért amikor nagyon elmerülök egy könyv olvasásában, akkor lehangol az, amikor szinte közel 300 oldalas egy könyv  -, de itt abszolút nem ezt éreztem. A kezdés pont tökéletes. Megad mindent, ami egy sorozat elindításához kell. Hagrid már itt brillírozik, Harry, Ron és Hermione barátsága remekül fel van építve a könyv folyamán. Mógus...  Imádom a dadogását. Sajnálom, hogy nem ismerhettük meg alaposabban, hacsak 1 óra keretén belül.

 

5. Harry Potter és az Azkabani Fogoly

Sokakkal ellentétben nekem ez se nem a legjobb film, se nem a legjobb könyv. Abból a szempontból kakukktojás ez a rész, miszerint Voldemort nem jelenik meg ebben a könyvben, sőt, tkp. nincs is hatással az események történéseire - hogyha a jelent nézzük. De itt tudjuk meg, hogy mi is történt konkrétan Harry szüleivel, az egész titokgazda dolog és Ron patkányának kiléte - minden itt kulminálódik. A négy bajkeverő és Piton az egyik legkedvesebb történet a HP könyvek közül - sajnálom, hogy ebből nem kaptunk a filmekből, csak nagyon keveset. A dementorok, az ellenük való védekezés, a hippogriff és a kóbor grimbusz - ezek mindegyike frenetikusan jók. Hermione időnyerője és annak betöltött szerepe a történetben 5*.

 

4. Harry Potter és a Főnix Rendje

Az első HP könyv, amit életemben olvastam. Az újraolvasáskor jöttem rá, hogy mennyire szeretem ezt a részt. A leghosszabb könyv - ez tagadhatatlan - ám mégis nem tudok rosszat mondani róla. Najó, van 1-2 aspektusa a könyvnek, ami kimaradhatott volna, viszont én az elejétől a végéig élveztem a könyvet. Dumbledore serege, Harry és Voldemort "kapcsolata" és hogy erre Harry ismerősei/szerettei hogyan reagálnak, Umbridge. Utóbbi nekem a HP könyvek sátánja. Egyszerűen minden mozdulatát rühelltem.  A filmben azt sajnálom, hogy vannak olyan részek, amiket máshogy vagy teljesen kihagyott. Pedig itt aztán lehetett volna nagyot alkotni. Node vissza a könyvhöz: Sirius halála engemet szíven ütött. A vége lebilincselő, a párbaj valóban szinte képernyőre termett.

 

3. Harry Potter és a Halál Ereklyéi

A zárás nagyszerű. Bár sokan mondják, hogy ezt a könyvet kicsit meglehetett volna vágni, rövidebb könyv is elég lett volna Rowlingnak. Lehet, hogy igen. Nekem viszont még így is nagyon tetszett, ahogy főhőseink a megszokott komfortzónájukból kilettek taszítva és a nagyvilágban kezdtek el élni és keresni a horcruxokat. A lelki - és testi - teher megérződik hőseinken, a pszichológiai harc megrázó élményt nyújt az olvasóknak. Harry későbbi őrlődése a horcruxok és a halál ereklyéi között érthető, ugyanakkor az olvasó mindenképpen előbbit szeretné felkeresni. A Harry és Voldemort között lassan kiéleződő végső harc menete szépen fel van vezetve. Ami meglepett legújabb olvasásom során, hogy a Grindelwald/Dumbledore vonal mennyire jelen van ebben a könyvben. Jó volt elmerengeni Dumbledore múltjában, ugyanakkor érezheti az olvasó, hogy itt kicsit mellékvágányra terelődtünk, de mindeközben ez mind kellett ahhoz, hogy a végén Harry a Halál Ereklyéinek birtokában legyen. A végső harc remekül be lett mutatva ahogy Harry elmondja monológját Voldemortnak. A Roxfort ostroma velőtrázó, a bekövetkezett halálok szívszorítóak. Piton halála és emléke a könyv egyik katartikus csúcspontja.

 

2. Harry Potter és a Tűz Serlege

Ezt a könyvet vannak akik nem szeretik, én viszont a másik táborba tartozom. Számomra az egyik legjobb HP könyv. A Trimágus Tusa remek ötlet, mindhárom próba tökéletesen be lett mutatva. A sárkányos résznél a találékonyság, a varázslásban való jártasság van előtérbe hozva, a tengeri feladatnál az idő az ellenségük versenyzőinknek, a labirintusnál pedig minden furfangjukra szükségük van a 4 bajnoknak, ahhoz, hogy megszerezzék a trimágus kupát. Remek karakterekkel gazdagodunk. Itt ismerjük meg Victor Krumot, Fleur is itt bukkan fel elsőként, Mr. Kupor igazi kimért úriember, míg fia maga az ördög. Hagrid és a francia iskola tanárjának a kis románca nagyon viccesre sikeredett. Rita Vitrolt felpofoznám, míg Rémszem egyszerűen zseniális volt. Igaz, az ifjabb Barty Kupor volt a testében, de olyan jól játszotta a szerepét, hogy igazán megkedveltem - a végéig.  A Házimanó Felszabadulási Front az egyedüli olyan dolog a könyvben, amit kivennék, minden más maradhat benne. Kifejezetten élveztem a karácsonyi bálra készülődést, ahogy Harry és Ron partnert akartak maguknak találni. Mintha magamat olvastam volna.

A Voldemortos rész pedig maga az egyik legjobb jelenetsor. Cedric halála szívbemarkoló, a párbaj ütős, és a végén valóban érezni, hogy itt valami nagyon sötét dolog kezdődött el.

 

1. Harry Potter és a Félvér Herceg

Ez a könyv egy mestermű. Sajnos a film meg nem lett az. Ebben a könyvben annyi minden volt, amit imádtam: Lumsluck professzor személyisége megvett engem kilóra, az egész esküvői készülődés nagyon viccesre sikerült, Voldemort emlékeiben elmerülés: 5*. Még a magánéleti problémák is szórakoztatóak voltak. A filmmel ellentétben itt nagyszerű volt olvasni azt, ahogy Harry és Ginny összejön - bár ennek azért a korábbi könyvekben jó lett volna nyomot hagyni.  A vége egyszerűen szörnyű: Dumbledore meghal -  - a horcrux nem igazi, a Roxfortot megtámadják belülről, Piton "elárulja" a Roxfortot és Dumbledoret, stb.  De éppen a szörnyűség miatt annyira kedvenc ez a könyv.

 

Melegen ajánlom mindenkinek ezeket a könyveket, ifjúsági könyvek, ergo könnyebben ellehet őket olvasni. Valamikor a közel vagy távoljövőben újraolvasás lesz megint.

[Yoda József]

32 perccel korábban, Bence1997 írta:

A vége lebilincselő, a párbaj valóban szinte képernyőre termett.

Kár, hogy borzalmasan adaptálta a film szerintem

[Bence1997]

11 perccel korábban, Yoda József írta:

Kár, hogy borzalmasan adaptálta a film szerintem

Ízlések és pofonok. Nekem tetszett a párbaj, igaz, jobbra is meglehetett volna csinálni.

[Yoda József]

7 perccel korábban, Bence1997 írta:

Ízlések és pofonok. Nekem tetszett a párbaj, igaz, jobbra is meglehetett volna csinálni.

Nekem az a fő bajom vele, hogy míg a könyvben eléggé egyértelművé teszik, hogy Dumbledore sokkal erősebb mint Voldemort, addig a film teljesen egyenrangúaknak mutatja be őket, sőt, már-már Voldemort érződik erősebbnek. Holott annyiszor elmondták korábban, hogy Voldemort fél Dumbledore-tól... Nos, a könyvből kiderült, hogy miért, a filmből nem...

[Donát]

Jó ötlet volt összeszedni, Bence. Nálam a sorrend:

 

Könyvek:

7. Bölcsek köve - az alapkő letétel megtörtént, a stílus már megvan, de a világ és a történések kissé kezdetleges. Kapudrognak tökéletes. 

 

6. Félvér Herceg - valahogy sosem éreztem erősnek ezt a részt. Draco bénázik, Voldemort itt sem jelenik meg, ráadásul már a kapocs sincs meg Harryvel, mert okklumenciát alkalmaz. Caramel leköszönése, a Fonó sor jók nagyon az elején illetve a visszaemlékezések is, de úgy egészben sosem állt össze nekem egy olyan jó egységes masszává, mint a többi könyv. 

 

5. Főnix Rendje - Harry egyszerűen elviselhetetlen. Érződik, hogy ezzel szenvedett meg legjobban Rowling, túl hosszú, túl szenvedős, de vannak benne zseniális részek. Pl. A Szent Mungo Lockharttal és Neville-lel, amit a kedves adaptációt készítők inkább kivágtak. Zseniális a politikai szál is. Emlékszem, anno hogy vártam, hogy Voldemort szabadon tombol majd, aztán jött a Nagy pofára esés, mert a miniszter úr máshogy gondolja. A média és az oktatás befolyásolása pedig bizonyos nem túl távoli országokban is ismerős lehet.

 

4. Titkok kamrája. Kellően horrorisztikus néhol, félelmetes és sokkal komolyabban vehető, mint az első rész. Igazi krimi remek megoldással a végén. Ráadásul horcrux is bekerül a képbe. A többi rész emeli a tétet, ezért csak a negyedik. 

 

3. Az Azkabani fogoly. A film nekem sokat emelt ennek a könyvnek az értékén, Sirius nagyon jó, Lupin az egyik kedvencem. A tekergőket mindig imádtam, és az időnyerőt is jól hozta be Rowling. A dementorok pedig hidegrázósak. De mivel a kedvenc HP filmem a 3., így felfelé húzza a könyvet is. 

 

7. A halál ereklyéi. Kicsit fura, hogy egy ilyen erős motívum előkerült a 7. Részre, miközben Harry a horcruxokat keresi, de jól sült el. Igazából letehetetlen. Az első felének a film adaptációja is kiváló. Talán egyedül Bellatrix reakciója túl kézenfekvő amiből rájönnek, hogy a Gringottsban is lapul vmi, de egyébként nagyon jól felépített kutatás történik sokszor éreztetve, hogy milyen reménytelen a feladat. A legvégén Voldemort legyőzése pedig zseniális, számos vezéráldozattal. 

 

4. Amilyen borzalmas a film, annyira zseniális a könyv. A trimágus tusa, a zsupszkulcs, a kupa döntő a halálfalókkal... Cedric és a temető. A Kupor csel. Voldemort és Frank mint bevezetés. Az ikrek látogatása a Privet Drive-on. Ron és Harry viszálya. Nagyon erős könyv sötét befejezéssel. Emlékszem anno mennyit kattogtunk a Dumbledore szeme diadalmasan megvillant mondaton, aminek később tényleg hatalmas jelentősége lett. Nálam magasan a legjobb könyv. 

[Bence1997]

33 perccel korábban, Yoda József írta:

Nekem az a fő bajom vele, hogy míg a könyvben eléggé egyértelművé teszik, hogy Dumbledore sokkal erősebb mint Voldemort, addig a film teljesen egyenrangúaknak mutatja be őket, sőt, már-már Voldemort érződik erősebbnek. Holott annyiszor elmondták korábban, hogy Voldemort fél Dumbledore-tól... Nos, a könyvből kiderült, hogy miért, a filmből nem...

Igen, ebben igazad lehet. Tényleg egyenrangúként mutatja be őket az 5. film. Talán ezért se a kedvencem az a film.

 

21 perccel korábban, Donát írta:

Jó ötlet volt összeszedni, Bence. Nálam a sorrend:

Köszi Donát.

Érdekes a Félvér Herceg helyezése. Sok helyen olvastam, hogy az Azkabani fogoly mellett ezt tartják sokan a legjobbnak. Nos, nekem egy ideig a 4. rész trónolt az első helyen, de néhány hete megváltozott a sorrend az élvonalban. A Főnix Rendjének helyezése talán azért is van nálam ilyen "előkelő" helyen, mert azt olvastam elsőként. Amúgy a listám teljesen elvan különülve a filmektől, tehát nincsen hatással, mint például nálad az Azkabani fogoly kapcsán. De tetszetős sorrend. Akkor nem csak én vagyok az egyetlen, akinek a 4. rész marhára bejött.

[Dzséjt]

Én pont most olvasom a Főnix Rendjét. Harry-ék most szállnak fel a Roxfort Expresszre. Majd, ha újra eljutok a végéig a sorozatnak, én is sorrendet állítok. Bár nem lesz egyszerű feladat.

[Bence1997]

1 órával korábban, Dzséjt írta:

Én pont most olvasom a Főnix Rendjét. Harry-ék most szállnak fel a Roxfort Expresszre. Majd, ha újra eljutok a végéig a sorozatnak, én is sorrendet állítok. Bár nem lesz egyszerű feladat.

Várjuk szeretettel.

 

A filmekből is kéne egy listát összeírnom. Lehet hétvégén megteszem. Csak előbb újráznom kéne azokból is.

[Wilde]

A filmeket nem rangsorolnám, mert újra kellene nézni őket (nem maradt meg túlságosan egyik sem) és úgy általánosságban nekem a HP mindig is a könyveket jelenti, ezen keresztül ismertem meg a történetet és ezért is rajongtam gyerekként... a filmekért sosem rajongtam, csak úgy megnéztem őket.

 

7. - HP1: ez nagyon fontos könyv volt az életemben, mert anno 1999-ben ez volt az első könyv amit életemben elolvastam saját magamtól még első osztályos általános iskolás koromban. Most utólag nem tartozik a kedvenceim közé, mert a többihez képest kevésbé mozgalmas és elég rövid is (pedig gyerekként mindig nagyon hosszúnak éreztem azt a pár száz oldalt), de mindenképpen korszakos mű.

 

6. - HP5: ha nem lenne az első rész ezt tenném az utolsó helyre. Megvannak az előnyei, a lore szempontjából sokat ad hozzá és a könyv végén játszódó jelenetek (spoiler nélkül) nagyon tetszettek Harryékkel. Amit viszont nagyon nem szerettem az az egész setting amiben zajlik a történet. Umbridge professzorból szinte leugrott a könyv lapjairól annyira ellenszenves karakter volt, de az se tetszett, ahogy Harryvel, vagy Dumbledoreal bánták és az egész könyvnek a hangulata olyan negatív töltettel maradt meg bennem, 10+ éve nem olvastam újra, most se fogok belekezdeni.

 

5. - HP3: ezzel a könyvvel nem volt semmi bajom, de túl emlékezetes sem volt, inkább olyan átlagos. A dementorok behozatala nagyon ötletes volt, a Sirius körüli rejtélyeket is jól vezette fel és bontotta ki Rowling a könyv végére, illetve ami még jó volt, hogy az a "Roxfort hangulat" itt volt a legjobb arányban adagolva. A coming of age vonal még nem jutott el ahhoz a ponthoz, hogy a hőseink felnőjenek, de már nem is azok a zöldfülő elsősök, azt hiszem itt kerül képbe a Tekergők térképe is (ami az egyik legcoolabb dolog a Roxfortban).

 

4. - HP7: egy ilyen nagy ívű történetet nem könnyű lezárni, jól lezárni meg pláne. Mégis úgy gondolom Rowlingnak sikerült, ami nem mellette szól, hogy ebben a könyvben már klasszikus Roxfortos vonal nincs is, még ha vissza is térünk a helyszínre... itt a szereplők már végleg felnőttek. A legdrámaibb könyv az összes közül, a vége különösen megható. Igazából azért nem végzett előrébb nálam, mert mikor ez kijött és elolvastam (olyan 2008 körül) már nem voltam igazán nagy HP rajongó és így nem is annyira került közel hozzám ez a könyv.

 

3. - HP2: ez az egyik kedvenc HP könyvem, azért is lett dobogós. Nagyon szerettem a nyomozást, a rejtélyeket, a mitolgikus mult feltárását Mardekár örökösével... Hagrid és Voldemort múltjáról is megtudhattunk valamit, sötét atmoszféra jellemzi ezt a könyvet, mikor beindul a merényletsorozat, de azért kontrasztnak ott van Lockheart a hülyeségeivel, meg azért ez még annyira nem sötét hangulatú, mint a későbbi regények. Ebben a könyvben egyedül Dobby volt a negatívum, ő emlékszem sokszor idegesített.

 

2. - HP6: ez olyan vihar előtti csend jellegű könyv volt. Már érezni lehet, hogy a finálé felé tartunk. Harryt már nem annyira vizsgák, meg a csajozás foglalkoztatja, hanem a komolyabb dolgok, a Voldemort elleni harc. Azért tetszik ez jobban, mint a hetedik rész, mert itt még megmaradnak a megszokott kulisszák mögött, bár a Roxfort már nem az a hely számukra, ahova gyerekként megérkeztek, tehát a felnövési fázisban már mindenképpen ahhoz értünk el, ami a HP7 előszobájának tekinthető. Piton és Voldemort múltjába tett látogatások a kedvenceim voltak és Lumpsluck professzor is nagyon jól sikerült... ez azon ritka könyvek egyike a sorozatból, amit később is újraolvastam már felnőtt fejjel.

 

1. - HP4: az első nem is lehetett kérdéses. Ez a könyv számomra az ultimate HP experience. Ebben minden benne van, ami miatt szerettem ezt a sorozatot. Az első három könyvek "gyerekessége" a kalandozások, a felfedezés örömei a Roxfortban, emellé bejön a coming of age vonalon az a korszak, amikor már elkezdenek érdeklődni a lányok iránt, már kissé felnőttesebbek és a sztori is ebben a könyben kezd sötétebb tónusba átmenni. Plusz itt olyan világraszóló once in a lifetime események vannak, mint a Kviddics vb, a Trimágus Kupa ezzel kapcsolatban megismerhetünk más varázslóiskolákat, a próbákat is nagyon szerettem és hát itt tér vissza Voldemort is (egy jó kis rejtvény is került bele Kuporral) úgyhogy szerintem néhány minimális kivételtől eltekintve (a házimanós dolog az tényleg kimaradhatott volna, bár én a Dobbytól korábban is a falra tudtam mászni) ebben a könyvben minden a helyén van.

[Nute Gunray]

Az én sorrendem:

 

7. - HP7: nekem összességében csalódás volt, kiváltképp a második fele, a felfokozott várakozási idő alatt még jobb fanfiction-t is olvastam. A sötét tónus persze itt a legerősebb, de a történet néhol akadozik, a horcruxok keresése teljesen össze van csapva és véletlenszerű, főleg az utolsó fejezetekben. 

 

6. HP1: Ez hasonlít leginkább egy gyerekmeséhez. Anno teljesen elvarázsolt, számomra ma már azonban kissé rövid és elnagyolt, de egyértelműen az ifjúsági világirodalom kitörölhetetlen remekműve. 

 

5. HP2: Kimondottan félelmetes volt, amikor először olvastam, és még most felnőtt fejjel is végig belengi a történetet egy baljós érzés a suttogó hangokkal, csöpögő csapokkal és rémes kísértetettekkel, Zsebpiszok közzel, pókokkal, nem beszélve arról, hogy Harry első ízben kell, hogy megtapasztalja a közellenségi státuszt. A nyomozós szál zseniálisan van felépítve. Remek mellékszereplőket is kapunk Lockhart és Mr. Malfoy képében. Dobby-t azonban mindig is utáltam.

 

4. HP3: Jóval barátságosabb a légkör, mint az előző könyv, az egyetlen rész, ahol Voldemort tényleg csak említve van. Már Marge néni felfújása is zseniális (a film ezen tovább emelt), de az utána történtek még inkább. Lupin, Sirius Black mindketten a legjobb karakterek közül valók, és a 400 oldal valahogy pont elég arra, hogy ezt a cselekményt Rowling elmesélje. A varázslatos roxfortos hangulat talán itt jelenik meg leginkább a Tekergők térképével, Roxmorts faluval és a részletesen taglalt kviddicsidénnyel.  És nem mellesleg e könyvhöz készült a legjobb filmadaptáció is.

 

3. HP5: Személyes emlékek kötnek ehhez a könyvhöz, az első HP amit már saját zsebpénzből vettem meg; emlékszem pont téli szünet elejére érkezett meg a rendelésem az iskolába, a hatalmas hó közepette rohantam haza és 3 nap alatt elolvastam. Talán az emlékeim gyerekkorának egyik legutolsó mozzanata ez. A hatalmas terjedelem miatt itt mindenre jut idő, a mágikus politika itt jelenik meg a legmarkánsabban: minisztérium, tanszabadság, Umbridge, RBF stb. Imádtam. Harry viszont roppant idegesítő: egy örjöngő egoista lett, nálam ott verte ki a biztosítékot végleg, amikor már szerencsétlen Ron-tól is irigyli a prefektusi jelvényt. A könyv végén a minisztériumi balhét kissé összecsapottnak éreztem. 

 

2. HP6: Borúlátás mesterfokon. Valahogy minden olyan baljós és sötét, még a Roxfort falai mögött is. Dumbledore és Harry közös jelenetei zseniálisak, a kötet végén szereplő roxforti behatolás nemkülönben. Malfoy végre árnyalva van, Lumpsluck zseniális, miközben Harry és barátai már tagadhatatlanul felnőttek egy vészterhes időszak közepette, és az iskolai romantikázásra is jut idő. Nagyon jók a merengős flashback jelenetek. 

 

1. HP4: Első ízben kitágul a HP univerzum, izgalmasabbnál izgalmasabb fejlemények, miközben a coming-of-age vonal is megjelenik. A kissé elnyújtott ötös könyvhöz képest itt pont megfelelő a terjedelem: a hosszú felvezetés, a kupadöntő, az azt követő zűrzavar, a trimágus tusa, Rémszem, Bumfolt, Kupor stb. A magyar mennydörgőről már nem is beszélve  A Harry-Ron páros első ízben bomlik szét... Rowling nagyon szépen kezeli ezeket a konfliktusokat. A 4-es könyv tényleg a sorozat csúcsa. Ironikus, hogy ehhez készült a legrosszabb filmadaptáció...

[Wilde]

Amúgy mással is előfordult, hogy tök másképp képzelt el bizonyos karaktereket még azelőtt, hogy a filmet látta volna? (Nálam Fred és George, illetve Hermione volt akik nagyon máshogy néztek ki a képzeletemben először, mint aztán ahogy a filmekben láthattam őket, de a főszereplők összességében nagyon jó castnak bizonyultak.)

[Bence1997]

Nekem csak az utolsó 2 könyv nyújtott új ismereteket, de nekem mindenki szinte tökéletes volt. Amikor elsőként olvastam az 5. részt, akkor én már olyan fejjel olvastam, hogy a filmbéli karakterek játszadoztak az agytekervényeim tengerében.

[Donát]

  

11 perccel korábban, pb69 írta:

Ha már azon filózunk, hogy mi mennyire volt tudatos tervezés eredménye, akkor ebben abszolút nem az számít, hogy nekünk (vagy bármely más nézőnek, rajongónak, kritikusnak, elemzőnek) mi esett le a 7-ből vagy 8-ból. Jó példa erre a Harry Potter, ahol Pitonnál már az első perctől kezdve tudta Rowling mit akar vele (Rickmant be is avatta), hova fog kifutni a sztorija, a szériát követők közül viszont csak nagyon kevesen érezhettek rá mi sül ki belőle.

 

Ez így konkrétan nem igaz. Az időtájt egy Harry Potter fórumnak is a tagja voltam, a Félvér herceg könyv után a legtöbben ezen az állásponton voltunk, hogy Piton azért ölte meg Dumbledore-t, mert utóbbi megkérte erre a keze miatt. 

[pb69]

9 perccel korábban, Donát írta:

a Félvér herceg könyv után a legtöbben ezen az állásponton voltunk, hogy Piton azért ölte meg Dumbledore-t, mert utóbbi megkérte erre a keze miatt.

Oké, de az a könyv mikor volt már? Majdnem a széria finisében. Ehhez képest Rowling már majd' 10 évvel korábban tudta (elvileg) mit akar kezdeni a karakterrel. Arra gondoltam, hogy az első jó pár könyv alatt még szerintem kevesen tudták mi lesz Piton sorsa.  

[Yoda József]

5 perccel korábban, pb69 írta:

Arra gondoltam, hogy az első jó pár könyv alatt még szerintem kevesen tudták mi lesz Piton sorsa.  

De akkor még nem is volt olyan irányba elvíve a karakter, amiből az következik, hogy fontos lesz, vagy hogy akár adott esetben gonosz is lehet.

[pb69]

6 perccel korábban, Yoda József írta:

De akkor még nem is volt olyan irányba elvíve a karakter, amiből az következik, hogy fontos lesz, vagy hogy akár adott esetben gonosz is lehet.

Pont ez a lényeg.  A gonoszság nem biztos, hogy a jó szó erre, de egyértelműen negatív karakter volt a köztudatban, senki nem lepődött meg rajta pl., hogy később melyik oldalra állt egy darabig. Most az egy más kérdés, hogy ahogy egyre komolyabb szerep hárult rá, azért érezhető volt, hogy itt fordulat fog következni, de a sztori elején ezt még nem lehetett tudni.

Ez olyan, hogy az Ep.6-ban, amikor Luke eldobja a kardot, Sidious meg a villámokkal sújtja, akkor már persze lehetett tudni, hogy itt Vader átállása lehet a megoldás, de mondjuk az 5-ben, amikor levágja a fia kezét, akkor még nem annyira volt ez egyértelmű. Vagy az már az Ep.2-ben is egyértelmű, hogy Anakinnak igen sötét jövője lehet, de az 1-ben, amikor még egy segítőkész kisfiú,akkor franc se gondolta volna. Már aki nem ismeri akkor még az OT-t ugye. Ennek ellenére nyilván Lucas tudta ki lesz belőle.