Wilde

Kellett ez az epizód az első után, mert úgy érzem itt nagyobbat haladt a történet és ha csak egy részt kaptunk volna, nem örültem volna, hogy úgy ér véget, hogy Sabinet leszúrják. Ez a rész viszont mindent megmutatott, ami miatt érdemes volt várni ezt a sorozatot. A misztikumot, remek karakter pillanatokat, kitekintést a galaxis eseményeibe és mindezt kifejezetten ügyesen elegyítették. Nekem a legfontosabb kérdés a sorozat kapcsán most a sztorival van, hogy mire akarják felépíteni ezt az évadot. Nem tudom, hogy Thrawn mikor fog színre lépni, egészen az évad végéig húzzák és itt csak a rátalálás, meg az odavezető út lesz kibontva, vagy hamarabb becsatlakozik. Az itt kiderült felfedezés, miszerint egy teljesen másik galaxisban van nagyon érdekes távlatokat nyit ki a jövőre nézve... Az egyik ilyen kérdés, ami felmerült bennem, az Thrawn karakteréhez, motivációihoz kapcsolódik. Azt a Thrawn könyvekből lehet tudni, hogy az ő legfőbb motivációja a gryskekkel való leszámolás, a grysk fenyegetés neutralizálása lenne. Ezért jött az ismert régiókba, ezért csatlakozott a Birodalomhoz és később is végig ez az érv volt motivációként a Birodalom kötelékében végrehajtott cselekedetei mögött. Most, ha kikerül a képből, ráadásul egy másik galaxisban találjuk, ahol jó pár évet kénytelen volt eltölteni, ez hogyan hathat rá majd. Ez persze felmerül Ezra esetében is, ő mennyire változik meg, hogy alakul azon a másik helyen, egyáltalán hova kerültek, ott mit csináltak stb. Az előzetes feltevések alapján szinte biztos, hogy Thrawn "gonoszok" oldalán lesz, akit Ahsokáéknak majd le kell győznie, de kíváncsi leszek a gysk fenyegetés hogyan kereteződik át Thrawnban az új tapasztalatok által. Annak viszont semmiképpen sem örülnék, ha még a gryskeknél is nagyobb fenyegetéssel találkoznának a másik galaxisban és attól kellene majd megmenteni mindenkit. A másik dolog ezzel az új galaxissal ami eszembe jutott, hogy egyrészt érthető, mert így nem csak Thrawnt, vagy Ezrát lehetne kivenni a képből, de akár magát Ahsokát is, ha később átmenne ő is oda és ott tevékenykedne, a ST idején pedig nem lenne ott, hogy segítsen Rey-nek. Ami egyelőre kulcsszerepet játszott ebben a másik galaxisban az ez a gömb és a benne lévő térkép. (Cupsy-hoz hasonlóan nekem is eszembe jutottak az "Éden Almái" az Assassin's Creed játékokból, persze csak így a kűlső megjelenést tekintve.) Itt nekem Darth Sky elmélete tetszik, mert az fura lenne, ha adott egy ősi templom ahol el van rejtve egy ilyen ereklye, amiből ki tudják találni Thrawn tartózkodási helyét. Thrawnékról tudomásom szerint csak annyi infója van mindenkinek, hogy a purrgilek elugrottak velük valahová. Szerintem a purrgilekhez mindenképpen köze kell, hogy legyen ennek az ősi népnek, hiszen honnan tudták volna, hogy ezzel a másik civilizációval kapcsolatosan tudnak megtudni információt arról, hogy csak úgy random módon hova vihették a purrgilek a Chimaerát. Az első részben mikor Ahsoka megtalálta a gömböt, azoknak az alakoknak, akik oda voltak a falakba vésve az alakja valahogy engem az éjnővérekre emlékeztet, lehet, hogy ők valamilyen leszármazottai a másik galaxisból érkezőknek. Az Erőhasználatuk különlegesebb módja, tekintve, hogy ők nem úgy használják az Erőt, mint a jedik, vagy a Sithek, akár kapcsolatban állhat azzal, hogy a másik galaxisból milyen tudást, praktikákat hoztak magukkal. Heráról nem sokat írtam az előző résznél, itt sokkal hangsúlyosabb szereplőnek éreztem. Kicsit még szokni kell a kinézetét, de kezdek kibékülni vele. Maga a karakter nagyon jó párost alkotott Ahsokával és a Corellián játszódó jelenetek a kedvenceim voltak. Tetszett, ahogy bemutatták a Birodalom "továbbélését" az ott dolgozókon keresztül és ahogy intézték Ahsokáék a dolgokat az is remek volt. A fénykardpárbaj sokkal jobban bejött, mint amit az előző rész végén láthattunk, egyedül a végén azt hiányoltam, hogy mennyire badass lett volna, hogy mikor Ahsoka elhajol a kardját az Erővel visszavevő Marrok kardja elől, akkor egy laza mozdulattal kettévághatta volna a markolatot. Nekem ez úgy adta volna magát. Ezek a "sötét jedik" amúgy az egyik színfoltja eddig a sorozatnak. Baylan mellett a másik kettő eddig nem mozgatott annyira meg, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol helyezkednek el ők az Erőben. Baylan a hatlmat emlegetí mint célt, ami nem a jedi út és az sem igazán a világos oldalra vall, hogy képesek bárkin átgázolni a céljaik érdekében, de egyáltalán nem tűnnek klasszikus sitheknek sem, nehéz bekategorizálni őket, de pont ettől érdekesek. Ez a Marrok elsőre nekem egy kiugrott inkvizítornak tűnik, lehet, hogy Baylan, aki egykor jedi lehetett, miután túlélte a 66-os parancsot újraértelmezte a Rend alapvető dogmáit és talált maga mellé követőket is és úgy érzi, hogy jobban tudná terelgetni a galaxist, mint egykor a jedik, vagy aztán az Uralkodó és ezért szeretne hatalmat... Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy úgy várják Thrawnt, mint a messiást és tény, hogy a chiss nagy stratéga, de nekem kicsit túlzónak tűnik, hogyha majd ő itt lesz, akkor minden összejön nekik, lehet van még valami más is a háttérben. Amúgy Marrok kapcsán olvastam egy olyan teóriát, hogy ezzel az alakkal, valahogy Galen Mareket akarják behozni a kánonba, az hogy takarják az arcát és még nem láthattuk felveti a kérdést, hogy lehet e valaki olyan, akit arcról megismerhetnénk, vagy nincs jelentősége? Sabine túlélése nem lepett meg, tetszik ahogy Ahsokával működnek, nem az az igazi olajozott mester-tanítvány viszony, viszont van benne potenciál. Sabine vélt, vagy valós Erőérzékenységét eddig nehezen tudom hova tenni, bízom benne, hogy erre adnak valamilyen magyarázatot, vagy visszautalást, hogy ott volt benne korábban is, vagy lesz még ezzel valami. Nekem egyébként teljesen az jött le a rész nézése közben, hogy a végén az ugyanaz a jelenet akart lenni, mint amit a Rebels epilógusában láthattunk, így hogy Sabine levágta a hosszú haját, ahogy megérintette a falfestményt, nekem ez mind arra játszott rá, hogy megidézzék a Rebels finálét. Néhány eltérés persze volt benne, de az számomra még belefért, mielőtt itt olvastam volna róla én nem is gondoltam rá, hogy ez másik jelenet lenne. Kíváncsi leszek rá mi lesz ezzel a hiperhajtóművel, gondolom ide akarják hozni a Chimaerát, de meglepődnék, ha ez a másik galaxis csak egy megálló lenne, ahol felszedik Thrawnt, azt már jönnek is vissza, ahhoz túl misztikus és túl sok lehetőséget rejt egy ilyen koncepció. Ja és várom Ezrát, hogy ő is színre lépjen majd valamikor. Eddig én nagyon jól szórakozom, úgyhogy várom a folytatást...

Egyelőre úgy érzem, hogy elég erőteljesen feltételezi a sorozat, hogy a nézők ismerik ezeket a karaktereket, meg az előtörténetet. Kicsit jobban belemehettek volna a helyzet felvázolásába, vagy egy-két karakterépítő jelenet keretében közelebb hozni a nézőkhöz ezeket a figurákat. Olyan társaságban néztem az első két részt, ahol én vagyok igazán SW rajongó és sokat kellett magyaráznom, hogy ki kicsoda és mi miért van. Az elején az az eligazító szöveg csak nagyon az alapokban adott támpontokat, de szerintem ennek a sorozatnak az élvezetéhez kell minimum a Rebels, opcionálisan a TCW, az mondjuk örvendetes, hogy ezt ma már szinte bárki könnyen tudja pótolni a Disney+ segítségével, ahol mindezek elérhetőek. Még ide az elejére annyit, hogy csolihoz hasolóan számomra is nagyon fura volt az a szöveg, nem a színe zavart, hanem az egész olyan gagyi volt, mintha mindenféle szépérzék és esztétika nélkül csak pirossal beillesztették volna oda, egyszerűen bántotta a szememet. A nyitány talán a kedvencem volt az egész részben, ez a két "sötét jedi" nagyon jópofa volt, az egész jelenettől valamiért nekem ilyen prequeles utánérzésem volt, mikor Qui-Gon és Obi-Wan megérkeznek a Baljós Árnyak elején a Kereskedelmi Szövetség hajójára. Az akciójelenetek is rendben voltak és hamar képbe hoztak Morgan Elsbethel is, nem húzták sokáig, hogy kiszabadítják, vagy majd hogy fog ő kapcsolódni Thrawnhoz. Csatlakozva Dzséjthez, Baylanből tényleg árad egy ilyen fenyegető nyugodt erő, ahogy kezelte ezt az egész helyzetet, amilyen szenvtelenül nyugodtan leszúrta azt a csávót. Ahsoka első feltűnése a sorozatban szintén jó volt. Ez a kincskeresős, puzzle megoldós stílus nekem nagyon bejött, ahogy megfejtei a hely titkát és megszerzi a gömböt. Az orgyilkos droidok megjelenése is emlékezetes volt, az mondjuk egy kicsit furcsa volt, hogy ekkora robbanást idéztek elő, lehet ebben valami más is szerepet játszott, de egy kicsit túlzásnak éreztem. Huyang viszont nagyon jól kiegészíti ezzel a visszafogottan joviális, kissé tudálékos stílusával Ahsokának ezt a merevebb, kimértebb viselkedését, amikor meg elkezdte vizsgálgatni a fénykardokat az meg egy remek visszacsatolási pont volt a TCW 5. évadára. Elképesztő volt élőben látni a Lothalt, még sokkal jobb volt, mint mondjuk a Manadloret viszontlátni, ami szintén először animációs formában tárult elénk, de amennyire jó sztorik kötődtek a Mandalorehoz a rajzfilmsorozatokban, most a Rebels újranézés alatt tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem a Lothalt. Ez a bolygó rengeteg érdekességet tartogat, az Erő misztikumával kapcsolatban, a helyiek hősies ellenállását tekintve és mindazt az emléket, amit az animációs sorozat felhalmozott bennem a Lothal kapcsán. Persze jó volt látni Sabinet, Rydert, Jai Kellen teljesen meglepődtem, de a füves puszták, az adótorony, a loth-macska mind legalább ilyen jó volt és hozzáadott az élményhez. Az is tetszett, hogy nem csupán a történet, vagy a karakterek szempontjából folytatása ez a produkció a Rebelsnek, hanem a mindennapok szövetébe is sikerült beleszőni a korábban történet eseményeket. Ilyen volt a Rebelsben például a Birodalom napja rendezvény, ahol azt lehetett érezni, hogy egy korábbi nagyszabású esemény a társadalmi gyakorlat részévé vált, a Birodalom hatalomátvétele nem csupán egy történelmi tény. Itt ezzel az ünnepséggel kapcsolatban hasonlót érzek, ahogy a Lothalért vívott csatáról, a szabadságért küzdö hősökről megemlékeztek. Sabine volt az, akivel kapcsolatban előzetesen a legkevésbé voltak ellenérzéseim. Számomra ő látatlanba is nagyon illett ahhoz a figurához, akit a Rebelsben megismertem és itt sem hazudtolta meg önmagát. Másabb volt, mint amikor elengedtük a kezét a Rebels végén, ott sokkal inkább egy ilyen tetterős, határozott kisugárzása volt Sabinnak, ahogy ott beszélt a finálé végén. Ezzel szemben itt egy kissé kiábrándult, bizonytalan, útkereső hősnek tűnt, aki nincs igazán a helyén. Ez a fordulat nekem viszont kifejezetten tetszett. Még azt is megkockáztatom, hogy ez a Sabine nekem szimpatikusabb most, mint a sorozat főszereplője Ahsoka. Amúgy tetszik a párosuk és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt kettejük között, nagyon adnám Bencének azt az ötletét, hogy egy Tale of the Jedi sztori keretében bemutatnák ezt bővebben is, de Ahsoka nekem kicsit hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi szerepében. Mindig volt benne egy ilyen vidám, opitimista, élettől duzzadó energia, most meg egy idősebb, megfontoltabb, kevésébé játékos Ahsokát láthattunk, ami az életkorából, illetve az idő közben megélt tapasztalatokból is fakadhat. Visszatérve Sabinra még, ami leginkább nem tetszett a részben az a leszúrása volt. Nem mintha egy ilyet nem lehetne túlélni, arra is van már precedens, hogyha deréktájon félbevágnak még azt is túlélheted, szóval nem ez zavart, de olyan feleslegesnek éreztem. Mindenki tudta, hogy nem fog meghalni itt rögtön az elején, az is bőven elég lett volna, ha megvágja a csaj, valamint az egész jelenetnek a befejezése olyan fura volt, ahogy utána az éppen összerogyni készülő Sabinera mereven ránéz és csak egyszerűen kisétál a képből. Amúgy ez a Shin (utána kellett nézni a nevének, mert nekem egyáltalán nem maradt meg) volt az a szereplők közül, aki a egyelőre a legkevésbé fogott meg, de ez a jövőben még könnyen változhat.

Strange New Worlds - 2. évad Már vagy egy hete láttam, de most jutottam odáig, hogy írjak is róla... Nagyon tetszett az új évad is, továbbra is baromi jók a karakterek, összességében tetszett az is, ahogy a különböző zsánerekhez nyúltak, egyedül az a musicales epizód nem tetszett (a musical egész egyszerűen nem az én műfajom, bevallom kicsit szenvedős volt végignézni azt a részt). Azt viszont nagyon értékelem, hogy ilyen sokszínű, változatos stílusú kalandokkal színesítik az évadokat. Már az előző szezonban is volt fantasy, horror, vígjáték, meg klasszikus Star Trek kaland is, de itt most kaptunk, időutazást, tárgyalótermi drámát, erkölcsi dilemmát, rajzfilmes crossovert, musicalt és még sok minden mást is. A kedvenc részem nekem talán az évadból a harmadik epizód volt, La'an karaktere most került először úgy igazán közelebb hozzám, valamint a Lower Deckses crossovert emelném még ki, ami egészen kiválóra sikeredett, még ha nem is jött át egy az egyben a LD felszabadult stílusa, de mindkét sorozat esszenciáját magában hordozta az az epizód. A karakterek kapcsán úgy éreztem Pike szémélyes sztorija, ami az első évad háttérben zajló dilemmáját képezte most kicsit félre lett téve, de a Spock - Chapel - T'Pring hármas, vagy Uhura is kellő izgalmat szolgáltatott és az is tetszett, hogy Una cliffhangerét, amivel véget ért az első évad, nem húzták sokáig, hanem hamar pontot tettek a végére egy remek epizódban. Várom a folytatást, Star Trek fronton még mindig ez a kedvenc sorozatom, de azért jön még a Lower Decks is, már csak pár hét múlva. Mindenesetre az elmondhatjuk, hogy az elmúlt pár év igen jól alakult ST fronton!

@MissKarrde Boldog születésnapot!

Ez iszonyat jó lesz, ezt így látatlanban érzem. Nem csak Ahsoka miatt, de a Rebelses karaktereket is baromi jó lesz élőben látni.

Boldog születésnapot!

Két, vagy három olyan jelenet volt, ha jól emlékszem, ahol feltűnt. Nekem leginkább a film végén volt szembetűnő, ahol hallani lehetett a hangján, hogy magyar akcentussal beszéli az angolt, ott tényleg olyan érzés volt, hogy egy magyar embert hallasz. Tellernél csak az akcentus érződött, de ott ez alapján nem mondtam volna meg, hogy milyen származású, ha alapvetően nem tudtam volna.

Abszolút, ő is a 'keveset szerepelt, de remek volt' csapatot erősítette a filmben, hasonlóan Casey Affleckhez, vagy Gary Oldmanhez.

@Donát Köszi a lebonyolítást, tényleg üde színfoltja volt ez a játék az idei nyárnak, várom majd a nagy versenyt is...

@Ody Mandrell Boldog születésnapot!

Kanant kedvelem, érdekes karakternek tartom, Gideont meg nem, szóval ennyivel le is zárhatnám. Gideonnak úgy érzem nagyobb volt a füstje, mint a lángja, pedig még volt saját terve is, annak ellenére, hogy korábban azt hittem, hogy áll mögötte valaki. Nálam valahogy nem tudta átütni az ingerküszöböt, nem maradt meg egy igazán fajsúlyos gonosztevőként, számomra egy Darth Maul mondjuk simán lepipálná. Ettől még emlékezetes volt, de az leginkább Giancarlo Esposito játéka miatt volt, aki úgy tűnt nagyon jól mozog ebben a szerepben. Kanan egy tragikus hős, akinek egyszer már szinte a nulláról kellett felépítenie magát, majd amikor elvesztette a látását megint egy új helyzetből kellett felálnia. Tegnap azt írtam, hogy Hera az összekötő kapocs a Ghoston, de legalább ennyire fontos Kanan is, aki meg egyfajta apa/mentor szerepet tölt be. A sorsa és az emlékezete talán nem annyira van ott a köztudatba, mint egy Anakin, Obi-Wan, vagy Luke, de legalább ennyire hősies és tragikus is Kanan karaktere és úgy érte ezt el, hogy rajta folyamatosan azt éreztem, hogy amellett, hogy tanítgatja Ezrát ő legalább annyira folyamatosan tanul is közben. Ez a fajta sebezhetőség, tökéletlenség, ha nevezhetjük ezt egyáltalán annak messze eltér a szokásos, öreg, bölcs, megfontolt jedi mesterektől (talán az Anakin - Ahsoka pároshoz lehetne hasonlítani, de Anakin az egy külön világ) és ez nagyon tetszett benne, úgyhogy gondokodás nélkül Kanan!

Oppenheimer Tegnap sikerült megnézni a filmet, az itteni ajánlások hatására akartam jegyet váltani az IMAX-es vetítések valamelyikére, de sajnos mind a szinkronos, mind a feliratos verzióra a legalsó sor kivételével nem volt szabad hely, így a Corvinban tekintettem meg végül. Így is nagy élmény volt, de most már utólag el tudom képzelni, hogy IMAX-ben miért tudna még nagyobbat ütni a film. Cillian Murphy tökéletes volt a szerepben, azt inkább a forgatókönyv számlájára írnám, hogy ahhoz képest, hogy Oppenheimerről azt olvastam, hogy egy nehéz ember volt, aki nagyon elragadtatta magát saját zsenialitásától és hajlamos volt lenézni a nála kevésbé pallérozott elméket... ez a filmből egyáltalán nem jött le, egy abszolút szerethető, kedvelhető figuraként került bemutatásra. Eredeti nyelven láttam a filmet, azt sajnáltam, hogy Teller Edét nem egy magyar színész szólaltatta meg, de mikor feltűnt Szilárd Leóként Haumann Maté ott tisztán lehetett érezni, hogy magyar akcentussal beszéli az angolt, ami számomra egy kellemes kis plusz volt. A többit spoilerbe teszem, bár igazán nagy fordulatokat nem lehet lelőni ebben a filmben: A színészek a főbb szerepektől eltekintve is fatnasztikusak voltak, nekem Matt Damon is nagyon emlékezetes volt, de Rami Malek rövidke szerepe ellenére is képes volt ellopni a showt, hogy arról a Jack Quaidről ne is beszéljek aki most debütált a Star Trekben élőszereplős formában a Lower Decskből átlépve a Strange New Worldsbe. A fényképezés, a zene, a hanghatások is kiválóak voltak, Nolan alkotásai még mindig az eseményfilm kategóriájába esenek, amit egyszerűen látni kell. A legnagyobb elismerés pedig tényleg az, hogy még azóta is a hatása alatt vagyok a filmnek, hogy láttam, még mindig eszembe jut egy-két jelenete, maradandó élményt tud nyújtani, ami nem könnyen ereszti el az embert. A jelenleg is zajló szomszédos háború adta aktualitás pedig még húsbavágóbbá teszi, hogy tényleg új időszámítás kezdődött 1945. július 16-án.

Grogu egy kedves kis aranyos, jópofa karakter, de sohasem volt úgy a kedvencem, mint egy olyan karakter, akinek szövege is van. Eleinte jobban örültem volna, ha nem tér vissza egyből Mando mellé a 2. évad fináléja után, de a 3. évadban sokat lendítettek rajta, a Jedi Templomos visszaemlékezős részt pl. kifejezetten élveztem. Hera viszont régen is nagyon szimpatikus volt és most az újranézés alatt (3. évad) kristályosodott ki bennem, hogy ő a kedvencem a Ghost csapatából. Tényleg mintha az anyjuk lenne, felemeli őket, bátorítja ha kell és ő az aki összetartja a csapatot, de közben megvannak a maga gyengeségei is amit le kell győznie. Nagyon kedvelem úgyhogy nálam ez egyértelműen Hera.

Ezen el kellett gondolkozzak, mert mindkettejük mellett szólnak érvek és kevdelem is ezt a két karaktert. Fennec Shand elsőre egy olyan semmilyen karakter volt számomra nem igazán tudtam hova tenni ezt a figurát, de az nagyon tetszik benne, hogy mennyire kinőtte magát onnan, ahol a Mandalorianben láttuk egy egyszerű mellékszereplőként. Tetszik a profizmusa, hogy egy kifejezetten kompetens fejvadász és ami róla és Dedráról is elmondható, hogy női karakterként a saját típusukban kissé alulreprezentáltak, de nem csak ezért jók! Szóval Fennec egy nagyon jó kis női fejvadász és mint ilyen nekem nagyon tetszett. Dedra meg kiemelkedett az Andorból, mert a birodalmi oldalon nekem talán ő volt az egyik kedvencem és azok a jelenetek, amelyek a Birodalom berkeiben játszódtak is részben miatta voltak olyan emlékezetesek. Ez a nő még apró elemeiben sem egy igazán szerethető, azonosulható karakter, talán a ferrixi szezonzáróban láthattuk egy kicsit az emberibb arcát, de közben meg amiben jó, hogy egy ilyen vérprofi, törtető birodalmi tiszt, ahogy használja a hatalom létráját és próbál rajta kapaszkodni, ahogy manipulál embereket az egészen emlékezetes volt és nem sok ilyen nőt találunk a SW-ban. Csoli emlegette korábban az "Andor sznobság" fogalmát és ha őszinte vagyok magammal, akkor talán emiatt hajlok inkább Dedra felé, úgyhogy ő kapja a szavazatomat.

Az Oppenheimerrel kapcsolatosan lenne egy kérdésem azokhoz akik már látták: mennyire látványos a film? Azt olvastam róla, hogy leginkább egy politikai thriller lett és a párbeszédekben a legerősebb, kevésbé a látvány visz magával az élményt tekintve. Szívem szerint a Puskin Moziban nézném, de ha nagyon bitang a látványvilág, akkor az IMAX miatt "ráfanyalodnék" az Aréna Plázára...

Boldog születésnapot! @mui-ruy

Először nem tudtam hova tenni, hogy két részt is adnak kvázi egymás után a múlt héten, de kellemes meglepetés volt, hogy a crossover epizódra így nem kell annyit várni. Nekem is tetszett a rész, jó volt látni azokat a karaktereket élőszereplős formában, akiket anno három éve elkezdtem nézni egy érdekes kísérletben (ST rajzfilm + vígjáték), úgy emlékszem még itt ajánlást is írtam a Lower Deckshez.

Finn sosem volt igazán szimpatikus nekem, ellenszenvesnek sem mondanám, de nem is kedveltem meg. Eleinte én is azt gondoltam, hogy szerelmes Reybe, ez a jedi/erőhasználó dolgot meg nem igazán értettem, hogyha ezt közölni akarták, akkor miért nem került bele a filmbe, bár az igazat megvallva nem lett volna sokkal szimpatikusabb tőle akkor sem a karakter számomra. Vele szemben Galent mindig is nagyon kedveltem, a drámája, a tragikuma, a felszín alatti hősiessége és nem utolsó sorban Mads Mikkelsen játéka miatt, úgyhogy ő kapja a szavazatomat.

Dooku már a filmekben, vagy a TCW-ben is érdekes volt (meg egy elég erőteljes váltás Maul után, mint Palpatine tanítványa), de nekem is leginkább a Tales of the Jedi lendített egy nagyot rajta, hogy egy kicsit jobban megismerhessük az embert is, aki a gróf álarca mögött van. Dooku egy tragikus karakter, a helyzete okán benne volt a kudarca, ő csak a ló helyetti ideiglenes szamár volt Sidious számára mielőtt rátehette a kezét Vaderre. Ebben a párosításban ugyanakkor azt érzem, hogy nekem itt az a döntő, hogy Dooku ugyan érdekes figura, de van nála komolyabb Sith (Palpi) és bukott jedinek sem ő a legdrámaibb figura (Anakin), vele szemben viszont Rex amiben jó - mint lojális, hősies, kemény klón katona, akinek helyén van az erkölcsi érzéke is - abban viszont a legjobb. Ha a klónhadsereget kellene egy személyben kifejezni, annak a legjobb aspektusaival, akkor azt mondanám, hogy Rex a Klón - így nagybetűvel, ezért kapja ő a szavazatomat.

Lando valahogy mindig elment mellettem, nem éreztem annyira közel magamhoz a karakterét, ettől még mind a klasszikus, mind a sequel trilógiás megjelenését bírtam és jó volt a Solo-ban, valamint a Rebelsben is. Ő kétség kívül egy olyan ikonikus karaktere ennek a világnak, aki elsőre nem biztos, hogy pont beugrik az átlag SW nézőnek mondjuk egy Luke, Vader, Yoda hármassal szemben, de hozzátartozik a Sagahoz. Cal vele szemben jelentős hátrányból indul, hiszen csak két videójátékban szerepelt, de mint karakter sokkal inkább megkedveltem, mint Landot. Szerintem egy nagyon könnyen azonosulható figura Cal, akinek vannak gyengeségei, hibái és nem egy olyan über jedi, mint mondjuk Anakin, de egy olyan hős, akinek ott van a helye a nagyok között és jó volt megtapasztalni a kalandjait. Úgyhogy most ő kapja a szavazatomat.

Szerintem a magabiztossággal alapvetően nincsen probléma, a feröeriek is úgy számíthattak, hogy itt a Ferencváros az esélyes és valószínüleg tovább fog jutni, de előre nem kellett volna olyanokat posztolni, mintha már tovább is jutott volna a Fradi. Ez leginkább a social media manager sara volt, biztos vagyok benne, hogy a csapat azért készült erre a mecsre, csak most ez így alakult. Azért az orosz mester a méretes zakó utáni felkérdezésnél az esetleges távozása kapcsán visszakérdezett, hogy "Warum?", aztán ahogy olvasom ez is megoldódott...

Nem árultam zsákbamacskát az eddigi szavazásokon sem, Luthen nekem nagyon szimpatikus figura, ugyan nem kapott sok képernyőidőt, de az Andor miatta is volt annyira jó tavaly. A Lázadás sötét oldalaként olyan rétegeket adott a klasszikus filmekhez is, hogy a Halálcsillag elleni támadást, vagy a lázadók Endornál aratott győzelmét is úgy lehet nézni, hogy ehhez kellettek az ilyen alakok is és ez nekem nagyon tetszik. Egy igazi bábjátékos, stratéga, aki mer kockáztatni és az esetleges visszásságai ellenére is a jó ügyért harcol. Poe egy badass pilóta, aki olyan igazi SW hős, amilyen minden produkcióba elkél. Egy szerethető, azonosulható figura, akinek helyén van szíve, nem fél cselekedni és megtestesíti a hősiesség motívumait. Oscar Isaacre mintha ráöntötték volna a szerepet, a ST színészei közül ő szerintem az egyik legjobb volt és számomra pl. messze túlszárnyalta Wedge Antillest a klasszikus trilógiából (mondjuk Wedge ennyi szerepet nem is kapott), úgyhogy ő a kedvenc pilótám. Ettől még ez nálam egyértelmúen Luthen, ő egy sokkal izgalmasabb figura számomra, mint Poe, akit sokak ellen tovább tudnék vinni, de innen nem.

Grievous nem a kedvencem, egyszerűen olyan "nagyobb a füstje, mint a lángja" szereplő, aki az Ep. III-as feltűnése idején nézett ki talán a leginkább félelmetesnek, kompetensnek. A TCW-ben néhány kivételtől eltekintve a pofozógép szerepet osztották rá, ami nem sokat lendített a renoméján. Alapvetően lenne egy drámai él a karakterében, de nem igazán bontakoztatták ezt ki és nem is így él az emlékezetemben. Mondjuk a legmaradandóbb a halála volt számomra, máig itt van előttem ahogy néztem a moziteremben, amikor tűzcsóvák csapnak ki a maszkjának a szemgödreiből. 3PO egy mérhetetlenül ikonikus figurája a Star Warsnak, szerintem Vader mellett az ő megjelenése is olyan, hogy a laikusok is egyből felismerik, hogy ez kicsoda/micsoda, meg melyik franchise. Esszenciálisan hozzátartozik a SW élményhez ő, illetve a tőle elválaszthatatlan R2-D2 alakja. Ettül függetlenül, mint karaktert 3PO-t én sosem kedveltem igazán. Sokszor idegesítő, vagy egyszerűen sok volt, a sopánkodásával, fontoskodásával, mint egy zsémbes vénasszony. Nem annyira hajmeresztő, mint Jar Jar, de azt nem csodálom, hogy Hannak is az agyára ment. Úgyhogy itt én a tábornok urat preferálom.

Megnéztem én is az előzetest, nagyon várom a sorozatot. A szereplőket itt-ott nehéz lesz megszokni, nekem Sabine abszolút rendben volt, de Hera még elég szokatlan, de ez az animációs-élőszereplős váltás velejárója és ahogy folyamatában látjuk majd a részeket jobban meg lehet majd szokni, mint itt egy kiragadott részlet alapján. Thrawn kapcsán nekem mindig az volt az első gondolatom, hogy Benedict Cumberbatchet a Jóisten is Thrawn főadmirálisnak teremtette, de Lars Mikkelsen is biztosan remek lesz. A legjobban természetesen magát Ahsokát várom, szerintem ő az animációs szeletéből ennek a világnak a legizgalmasabb szereplő, eddig mindenütt ahol feltűnt jó volt látni, most a saját sorozat igazi jutalomjáték lehet neki. Az persze biztos, hogy ez már egy másik Ahsoka, nem teljesen az, mint akit megszoktunk. A Sabine-os szál, mint tanítvány nagyon ígéretes, Tar Vizsla után egy másik mandalori is jedinek állhat, ha ez lesz... várom!

Ez sem könnyú menet, gyakorlatilag a Birodalommal szemben ellenállás két pontját jelenítik meg. Saw a harcosan, frontálisan kiálló, adott esetben a határokon is túlmenő felkelő, míg Bail megfontoltabban haladó lázadó, aki nem ajtóstól akar nekirontani a Birodalomnak. Ettől még mindketten ugyanazon a vonalon mozognak, de az eszközeik, a habitusuk teljesen más. Saw a Rogue Oneban lett igazán emlékezetes és ott alapozták meg a renoméját is. Gyakorlatilag ő lett a felkelől fekete báránya, aki néha még a sajátjait is megriasztja, fejcsóválásra készteti. Emiatt hajlok felé, de közben ott van Bail is, aki meg egyszerűen csak szimpatikus. Tetszik, hogy próbálja megőrizni a méltőságát még az olyan sötét időkben is, mint a Birodalmi éra, ezt láthattuk az Obi-Wan sorozatban is és valahogy megtestesíti a régi Köztársaság eszméjét ethoszát, de közben megpróbál az új realitások között lavírozni. A kapcsolata Leiával nagyon sokat dobott rajta, ami annak fényében kiemelendő, hogy remek folytatása annak a vonalnak, hogy milyen jóban voltak Padméval. Saw egy olyan tüske a köröm alatt, ami kellemetlen, nehezen kipiszkálható, ami hiányosságot érzek benne, hogy szembeállítva Luthennel a stratégia, az átfogóbb, nagyobb léptékű tervezés mintha nem annyira lenne meg benne, de a küzdeni akarását, a kérlelhetetlen kitartását nem lehet megkérdőjelezni, hogy ő nem hagyja magát a Birodalommal szemben. Egy szürkezónás ember, akiből tök jó, hogy minél több feltűnik a felkelésben, így sokkal életszerűbbé téve azt. Mégis jó, hogy vannak ilyen Bail féle szereplők is, akik egy biztos igazodási pontot jelentenek, nem törtnek meg, de nem is billennek el morálisan. Jimmy Smits a megjelenésével, a gesztusaival is ezt kimért nyugodt erőt hozta és bennem ez nagyon megmaradt, úgyhogy végül azt mondom, hogy Bail.