Könyvek és képregények

[tomcsi80]

Képek Az országút harcosa képregényből!

 

 

 

[Ody Mandrell]

De La Rosa! Wow! 

[Darth Revan9]

Agatha Christie: Poirot: Az ABC gyilkosságok

Egy újabb zseniális remekmű Agatha Christie-től, mely talán minden eddiginél jobban a pszichológiára és a drámára helyezi a hangsúlyt. A bűntény megoldása sokkal inkább lélektani tényezőkön múlik, persze azért az apró tárgyi bizonyítékok is fontosak lesznek. Úgy éreztem, hogy A Nagy Négyes regényhez hasonlóan ez is elüt a többi Chrisite-regénytől. Mintha az írónő ezt a történetben is jelezné: el akar térni attól, hogy az adott gyilkosság környezetéhez tartozó emberek alibijét vizsgálja állandóan. A címből is kitűnik, hogy ezúttal egy sorozat gyilkos a fő gonosz, tehát több gyilkosság tárul az olvasó elé. Poirot méltó ellenfelet kap a titokzatos és kegyetlen ABC személyében, aki aztán nagyon rendesen kavarja a dolgokat.

Sokáig úgy éreztem, hogy a belga detektív ezúttal szinte minden bűnügy elején tanácstalan. Poirot az indítékra akar rájönni, de ez egy mániákus sorozat gyilkos esetében nagyon nehéz. Az őrület túl kézenfekvő. És egy őrülthöz képest túl jó a kivitelezés. A különböző eseteknek látszólag nincs is közük egymáshoz azt leszámítva, hogy ABC rendben következnek a nevek. Alice Ascher, Betty Barnard, Sir Carmichael Clarke. Az utolsó áldozatnál kilóg a lóláb, ugyanis E-vel kezdődik a neve. Az áldozatoknál mindig megvolt, akinek lehet indítéka a rokon, vagy barát meggyilkolására, de nem volt indítéka a többire. Franz Ascher, Donald Fraser, Franklin Clarke. De a környezetükben vannak, akik szokásos módon ártatlannak tűnnek, de ők is csak nehezen hozhatók összefüggésbe a dologgal, vagy egymással. Mary Drower, Megan Barnard, Thora Grey. (Ez már a harmadik Christie-regény, melyben szerepel egy Miss Grey.) A csapatot végül Poirot kovácsolja össze, hogy együtt eredjenek a mániákus nyomába.

Alexander Bonaparte Custot túl sokszor tolták elém. Túl egyértelmű volt, hogy ő lenne a gyilkos, ezért már a kezdettől fogva kételkedtem ebben. Pedig minden jel erre utalt. Csak a végén sikerült összezavarni a dolgokat azzal, hogy hihetetlen módon a második, bexhilli gyilkosságnál volt alibije, az első andoverinél, a harmadik chustoninál és a negyedik downcasterinél pedig jelen volt. Nagyon labilis személyiséget kapunk benne, ami ideális lenne egy őrült gyilkoshoz. Poirot nem érti, hogy lehet az, hogy a gyilkos ilyen kegyetlen mégsem hagyja, hogy mást vádoljanak meg. Pedig másként állt a helyzet. Az utolsó, mozis eset után letartóztatják Custot, de sejtetettem, hogy nincs vége az ügynek.

Poirot találkozik Cust-tal, de a pszichológiai profilba nem illik bele. Két megoldás kínálkozik. A bexhilli gyilkosságot más követte el, csak a többi hármat Cust. A második megoldás: mindegyik gyilkosságot más követte el. A végén a zseniális leleplezésnél megtudtam, hogy Franklin Clarke az igazi ABC, és csak a bátyját, Carmichaelt akarta megölni, a többi gyilkosság álcázásul szolgált. A pszichológiai profilba teljesen beleillett, és apró nyomok is rá utaltak. Itt gyengébb volt a szerelmi szál, de remélem, hogy Donald és Megan boldogok lesznek.

Talán ez volt Poirot eddigi legzseniálisabb leleplezése. Végig fenn maradt az érdeklődésem, szinte faltam ezt a könyvet. Ötös, kedvenc darab lett.

[Darth Revan9]

Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső – Arany János életregénye I:

Cselenyák Imrétől már olvastam régebben könyveket (Az egyiptomi kéjnő, A fáraó lánya, Tajgetosz kegyeltje, A légionárius), csak nagyon régen volt az már. Azok kellemes kis olvasmányok voltak. Arany János életéről mindig is szerettem volna regényt olvasni. Az ünnepi könyvhéten láttam meg az Arany János életregénye duológiát és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Szegény édesanyám is nagyon szerette az életrajzi regényeket, ezt is biztosan imádta volna. Sajnálom, hogy csak ilyen későn, majdnem egy évvel a halála után szereztem tudomást erről a két kötetről, szívesen felolvastam volna anyámnak.

Az Áldott az a bölcső az első kötet. Az eseményeket Arany születésétől követhetjük egészen 1849 tavaszáig. A kötet rendkívül információ gazdag, kiválóan megeleveníti a 19. század első felét. Jól beszippantott, magával ragadt, kellően elmélyültem a történetben. Nagyszerűek az utalások a reformkor és a reformkor előtti magyar történelem mozzanataira. Megelevenedik a vidéki világ, Debrecen és Pest nagyvárosi élete. Betekintést nyerünk a korabeli emberek életébe, gondolkodásmódjába, hitébe, hétköznapjaiba. Bevallom sokat felejtettem Arany János életéből és a könyv sok mindent visszaadott. Sőt, nem csak visszaadta, hanem jelentősen kiegészítette az ismereteimet Arany Jánosról. Egy érző embert kap az olvasó. Én nagyon könnyen tudtam azonosulni a szorgalmas, visszahúzódó, értelmes, intelligens, érzelmes, romantikus költővel. Sok érdekességet megtudtam róla.

A gyerekkora.

Hihetetlen szegénységben nőtt fel. A mély nyomor és a sok szerencsétlenség ellenére szép volt gyermekkora. Láthatjuk, milyen a korabeli világ. Édesapja, Arany György, édesanyja Megyeri Sára sokáig nem is bíznak abban, hogy megmarad, olyan nagy volt akkoriban a csecsemőhalandóság. Az apa bár hithű, de mégis a sok bánat miatt meginog a hite Istenben. Nem tetszik neki a régi világrend, ahol a nemesek sokszor dőzsölnek, míg a jobbágyok csak szűkölködnek. A kétkedés érzelmei jól átélhetők. Arany György már egész korán tanítgatja tehetséges fiát. Jani az iskolában kitűnik, de félénk, nehezen barátkozik. Rozvány Györgyben megleli élete első barátját.

A könyv nagy része

Arany felnőtté válását állítja a középpontba. Nem is hittem volna, hogy ilyen határozatlan, bizonytalan személyiség volt. Sokáig maga sem tudja, hogy mit akar az élettől. A verseléshez ért, de éveken át tartózkodik attól, hogy költő legyen. Kipróbálja a szobrászkodást, a színészkedést. Nyughatatlan lélek. Megjárja Debrecen híres kollégiumát, de mégse fejezi be. Kisújszálláson tanító. Debrecenben is kap tanítói munkát Erdélyi Józseftől. Csatlakozik a Fáncsy-Szákfy-féle színtársulathoz, de az hamar feloszlik és utána vándorszínésznek áll. Nem válnak be számításai, nem bírja a bárdolatlan vándorszínészek világát, hazatér Szalontára. Az 1830-as évek végén már kezd kikristályosodni előtte az útja. Jegyző lesz. Megtalálja a szerelem Ercsey Julianna személyében. Nem riad vissza attól sem, hogy szerelme házasságon kívüli kapcsolatból született. Elindul a költői pályán.

Az utolsó harmadban elénk tárul

felívelő költői karrierje. Jön Az elveszett alkotmány, a Toldi. Sorban jönnek költeményei. Megszületik lánya, Juliska és fia Lacika. Életnek élményei visszaköszönnek a költészetében is. Ezek az élmények is kiemelt figyelmet kapnak a regényben. Egyik kedvencem, amikor a családjával sétálni mennek és tanúi lesznek az ürgeöntésnek. Petőfivel való barátsága szintén részletesen megelevenedik. Petőfi nyughatatlan és forróvérű. Igazi forradalmár alkat. Jani többször óva inti barátját, azt tanácsolja, legyen inkább költő elsősorban és csak másodsorban forradalmár. Petőfi és Arany eltérő természetük ellenére nagyon jó barátok lesznek, a művészet kiválóan összeköti kettejüket. Sándor megmutatja Jánosnak Pest csodás városi világát, bevezeti abba a körbe, ahová Petőfi, Jókai és mások is tartoznak. Jön a forradalom, majd a szabadságharc, mely fenekestül felforgatja a világot. Arany a harcok borzalmai láttán kételkedik a sikerben. Úgy gondolja, ilyen vérengzés árán talán nem is éri meg az egész. Meginog a hite az emberségben, a könyv jól rávilágít a korabeli osztrák-magyar-nemzetiségek ellentétekre. A kötet végén megérkezik Petőfi felesége Szendrey Júlia és fia Szalontára. Mi olvasók jól tudjuk, hogy nemsokára jön a szabadság harc bukásának pillanata. Jól érződik a vihar előtti csend.

Egy minden tekintetben komplex regényt kaptam. Karakterfejlődés, társadalomkritika, egy művészi lélek kibontakozása, és beérése, felnőtté válás, dráma. Ezek mind megtalálhatók a könyvben. Több helyen úgy éreztem, hogy szívesen olvasnék még ennél is részletesebben a háttérben meghúzódó dolgokról és Arany sikereiről, de így is sikerült eléggé elmélyednem Arany János életútjának első felében. Ha jól számoltam ez volt a 600. könyv, amit életemben elolvastam. Egy nagyon különleges olvasmány élménnyel lettem gazdagabb. Remélem a folytatás is ilyen jó lesz. Ötös. Bekerült a kedvenceim közé.

[Darth Revan9]

Peter Sanawad (Bihari Péter): Ártatlan vér

Rég olvastam Terminator könyvet. Nem sok eredeti Terminator regény született, a magyarok ezt igyekeztek ellensúlyozni a 90-es évek közepétől egészen a 2000-es évek végéig . A magyar könyvek eleinte Terminator később pedig Halálosztó 2029 felirattal jelentek meg. Az ártatlan vér egy 2005-ös darab. A téma már a borítón látszik: elfogni és átprogramozni egy T-101-es alfát.

2029-ben járunk, amikor az Ellenállás megkapja a parancsot, el kell fogni és át kell programozni. egy beszivárgó Terminatort, hogy visszaküldhessék a múltba John Connor védelmére. Eleinte azt hittem, hogy az Ítélet Napja film előzményét kapom meg, de nem egészen így lett. A történet rövid és akció dús. Sarah Lane programozó feladata a Halálosztó átprogramozása. Kíséretül megkapja Stuart Millt és csapatát. Mill és katonái elfognak egy kiborgot, és átadják Lane-nek. Sarah egy különleges eljárást használ, azt a technológiát, mellyel apja is kísérletezett korábban. Ez az ingerület átvivő technológia. Elméletben az eljárás során az ember gondolatai és érzései részben átkerülnek a Terminatorba, illetve a gép agyának egy része megjelenik az emberben. A kísérlet természetesen balul sül el. A T-101-es öntudatra ébred, de teljesen összezavarodik. Az emberek nyomába ered, elsődleges célpontja Sarah Lane. A katonákkal viszonylag gyorsan végez, ezek után megkezdődik a macska-egér játék a T-101 és Sarah Lane között. Ez a harc eljut egészen Mexikóig. A Terminator maga sem tudja, mit akar. Egyszer hol meg akarja ölni Sarah-t, máskor meg akarja menteni. Sőt még más Skynet egységekkel is harcba kerül. Úgy véli csak Sarah Lane tudja megszüntetni ezt a kettős állapotát. Sarah Lane kétségbeesetten menekül. A traumák miatt véletlenül egy mexikói ellenállót is megöl. Hermosillo városában végződik az üldözés, ahol mind Sarah, mind a Clark névre keresztelt kiborg beülnek az ingerületátvivő gépbe. A gép megsemmisül, de mintha egy része Sarah-ba került volna át. Érdekes fordulat volt, de szerintem Sarah megmaradt önmaga. Nem tudom elképzelni, hogy egy Terminator tudata teljesen bekerült volna.

Elég rövid lett. A leírások jók pörgősek, de lehettek volna hosszabbak. Sikerült jó pár elemet átültetni az első két Terminator filmből. Egy kicsit a harmadikból is. Lehetett volna hosszabb is. Egy egyszerű kis akció kaland. Könnyed kikapcsolódásnak pont jó. Volt annyi eredetiség faktor benne, hogy megadjam a négyest.

[Iqvi]

Babilon hamvai: annak idején azt olvastam a könyvről hogy gyengébb lett mint a többi kötet. Ennek talán az is lehet az oka hogy sokkal több nézőpontkarakter van a könyvben mint a többiben, és van amelyik nem is találkozik a főszereplőkkel. Viszont nekem nagyon tetszett a könyv, nagyon jól levezette a háborút ami a Nemezisben robbant ki. Ami talán egy kicsit zavart az a Filip szál lezárása( kivéve ha nem veszik elő még a jövőben) az elején még azt hittem hogy valami komolyabb konfliktus lesz az apjával, de csak inkább zsörtölődött/kételkedett benne. Az pedig ahogyan leszámoltak Marcoval és flottájával az felettéb egyedi húzás volt. Kiváncsian várom a Perszepolisz felemelkedését, és a majd megjelenő Tiamath's wrath-ot 

 

4,5/5

[MissKarrde]

Erről a kötetről azt mondanám, ha sorrendbe kellene tenni a könyveket, akkor valószínűleg ez lenne az utolsó. Az eddigi 8 kötetből ez volt az egyetlen, ahol komoly hiányérzetem támadt.

Spoiler

Értem ez alatt, hogy a Nemezis végén megbízták Holdent a hajtóvadászat vezetésével, de ez a vezető szerep valahogy nem igazán úgy alakult, ahogy azt elképzeltem. Persze, lehet, hogy ez az én szubjektív ízlésem hibája  

Én a Filip-szál lezárását különösen szerettem. Az, hogy konfrontáció nélkül lelép, teljesen rendben van. Addigra már tudta, hogy az apjánál nem tud semmit elérni érvekkel, a vitának pedig már nem volt értelme. Anyja fia  

 

[zilllosarkany]

Tud valaki valamit esetleg a hazai Vaják helyzetről? Végezni szeretnék a könyvekkel a netflixes sorozatig, és sehol nem lehet kapni az első pár részt, még antikváriumban sem. Lesz újranyomás vagy új kiadás? Ebook nálam nem jön szóba, inkább az angol kiadás. 

[Nute Gunray]

Én úgy tudom, a kiadó az új sorozat premierdátumához köti a sorozat újra kiadását. Szóval, valamikor év vége felé. Tavaly is egyébként karácsony körül jött ki újra, idén tavaszra az első 2-3 rész maradéktalanul el is fogyott országszerte.

[zilllosarkany]

Hmm köszi. Akkor marad az angol verzió. 

[Darth Revan9]

Egyelőre országosan hiánycikk.

[caseyjones]

Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye

 

Mivel érdekelnek a Baltikummal, Észak-Európával kapcsolatos dolgok, az egyik Galaktikában pedig megláttam egy hirdetést, mely egy észt középkori regényről szólt, rögtön felkaptam a fejem. 2017-ben jutottam el odáig, hogy megvásároltam e könyvet, és tavaly nyáron olvastam először. 
Őszintén, nekem elsőre nem tetszett annyira. Tízes skálán egy hatost adtam rá akkor. A cselekményét nem igazán tudtam követni, mivel nem vagyok jártas a krimiregényeket illetően - nem vagyok hozzászokva, hogy ennyit kell gondolkodni. A főszereplővel sem sikerült annyira megbarátkoznom (viszont Tallinn-nal annál inkább).
Idén nyáron folyamatosan betódultak az elmémbe a regénnyel kapcsolatos élményeim, az azt tartalmazó karakterek, helységnevek, és eszembe jutott, hogy nem is volt olyan rossz ez a kötet, újra kéne olvasnom. Így is tettem. 
Másodjára már sokkal jobban összpontosítottam a cselekményre, minden idegszálammal igyekeztem a sztorira koncentrálni, nem elkalandozni. Be kell vallanom, második alkalommal már sokkal jobban élveztem ezt a regényt. Mivel jobban odafigyeltem az apróbbnál apróbb részletekre is, lényegesen jobban meg tudtam érteni a cselekményt, az összefüggéseket, a miérteket. A karakterekkel mind sikerült megbarátkoznom, még a címszereplőtől kezdve a legjelentéktelenebb epizódszereplőkig. Mindegyik figurának a regényben van egyfajta jellegzetessége, sajátossága - a szerző rendkívül alapos módon kidolgozta mindegyiküket. De a könyv legnagyobb erőssége - mely már első olvasásra is szembetűnő volt - Tallinn városa. Egyszerűen leírhatatlan, mennyire jól ábrázolja Hargla a mai Észtország fővárosának középkori mindennapjait. Realisztikus ábrázolásmód, nagyszerű leírások... Az olvasónak az az érzése támad a könyvet tartva a kezében, hogy ő maga is a középkori Tallinban tartózkodik. 
A történet nem hétköznapi, az egyszer biztos. Nem egy szokványos krimiregény, amelyben csak úgy megölnek valakit haragból, majd kézre kerül a gyilkos, és vége. Nem. A Szent Olaf-templom rejtélye ennél sokkal többet kínál. Nagyon tetszett a Szent Olaf-templom köré épített mítosz összefüggésbe hozása a gyilkosságokkal.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a középkori regényeket. 

[Frenkie]

@Dzséjt: Megrendeltem a könyvedet, pénteken megyek érte a Duna Plazaban lévő Libribe. Úgyis jön a 4 napos hétvége és pont most nem olvasok egy könyvet sem, úgyhogy elkezdem majd.

De ha nem lesz jó!!! 

 

[Dzséjt]

Ha nem lesz jó, fizetek neked egy sört.  

[Rog]

Vagy add oda neki a könyv árát.

[Ody Mandrell]

Jobb lesz a sör. 

[Dzséjt]

Bezony, nagyon maximum két sör.  

[Ody Mandrell]

Egy rekesz.  

[Dzséjt]

Azért annyira nem rossz az a könyv. 

[Ody Mandrell]

Nem az, hogy rossz de van pár tény amit elhanyagolsz.

 

1. Frenkie-nek nem elég egy sör.

2. Nekem se. 

 

 

Szerkesztve: 2019. Augusztus 13. - Ody Mandrell

[Dzséjt]

1. Oké, ez igaz.

2. Ja, hogy neked is kell!  

[Ody Mandrell]

Tudod... Én mindenhol ott vagyok. 

[MissKarrde]

2019. 08. 12. - 19:01, Frenkie írta:

De ha nem lesz jó!!! 

 

Bízzál bennünk, néhányan már olvastuk, és még szóba állunk az íróval   

[Nute Gunray]

2019. 08. 11. - 15:54, caseyjones írta:

Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye

Imádom Észtországot, úgyhogy ezt a könyvet én is olvastam annak idején, nekem is nagyon tetszett.

[caseyjones]

2019. 08. 13. - 19:50, Nute Gunray írta:

Imádom Észtországot, úgyhogy ezt a könyvet én is olvastam annak idején, nekem is nagyon tetszett.

Folytatásait is olvastad? Én már túl vagyok a második részén is.

[caseyjones]

R. C. Wilson: Bázis - A Blind Lake-rejtély

 

Nekem ez a regény nem jött be egyáltalán. Az egész inkább egy sci-fi környezetbe ültetett családi dráma, semmint sci-fi regény. Sőt, inkább csak szimplán családi dráma. 
A főszereplő kislány, Tess érdekes karakter volt, meg rajta kívül akadt pár szerethetőbb figura, de összességében ennyi pozitívum mondható el erről a könyvről. Elég fura volt.

[caseyjones]

Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Kerekeskút utca lidérce

 

Legalább annyira jó volt, mint az előző része. Bár A Szent Ola-templom rejtélye egy hangyafaroknyit érdekesebb és izgalmasabb volt, főleg a története miatt. De A Kerekeskút utca lidérce is hasonlóan jó karakterekkel, sztorival, történetvezetéssel bír. Bár a sztori kissé bonyolult, jól oda kell figyelni. Az előzményét illetően is második olvasásra estek le a dolgok. 
Továbbra is úgy vélem, hogy Hargla legnagyobb erősségge a középkori Tallinn bemutatása. Egyszerűen csodás eszközöket használ, igazán élvezetes olvasni. Borzasztóan jól mesél, s írja le a tallinni mindennapokat, valamint a sötét középkort. Már alig várom, hogy olvashassam a következő részeket, illetve láthassam a filmet, elvégre megfilmesítésre vár ez a sorozat.

[Darth Revan9]

Christie Golden: A ködök vámpírja

Ezt a regényt sokan a Dark Fantasy nagy klasszikusának tartják. Bevallom, és elsősorban Christie Golden neve miatt olvastam el. Az írónőhöz kötődik pár, számomra felejthetetlen alkotás, többek között a Klánok ura és a Sötét tanítvány is. Kár, hogy ilyen kevés könyv jelent meg az írónőtől, de ez inkább technikai dolgok miatt történt így. Legtöbb könyve a Warcraft, Starcraft és Star Trek univerzumokban játszódik. A Warcraft és Starcraft a jogtulaj hülyesége miatt nem jöhetnek ki nálunk, a Star Trek könyvekre pedig sajnos nem igazán mutatkozik kereslet.

A ködök vámpírja az első Ravenloft regény volt. (Legalábbis tudomásom szerint.) A Ravenloft világa a Dungeons & Dragons fantasy multiverzumhoz tartozik. A D&D ugyebár az egyik legnépszerűbb szerepjáték, mely számtalan képzeletbeli univerzumot létrehozott, és ezekhez a világokhoz rengeteg regény íródott. Ezek a könyvek számtalan felejthetetlen órát okoztak nekem. A Star Wars mellett ezeket olvastam a legtöbbet annak idején. Ravenloft még nem volt a kezemben, és ezt a könyvet az írónő miatt már évek óta el akartam olvasni, úgyhogy pótoltam.

Érdekes, izgalmas és olvasmányos lett, de mégsem tudom besorolni a kedvenceim közé. A történet

az egyik kedvenc D&D világomban, a Forgotten Realms földjén indul. Napcsillag Jander egy arany elf, (vagy más néven napelf), aki vámpírrá változott korábban. Épp Vízmélyvárában keres magának táplálékot az egyik tébolydában. Itt beleszeret az egyik őrült lányba, Annába. Annáról sokáig nem derül ki semmi, egyszer csak megbetegszik. Jander annyira belezúgott a lányba, hogy vámpírrá változtatva akarja megmenteni az életét, de az nem sikerül. Tébolyában vérengzést rendez a tébolydában, majd elmenekül. A közeli erdőben egy rejtélyes köd Ravenloft világába repíti. Itt megismerkedik Petáyval, a cigány fiúval, akinek megmenti az életét. Petya szerelmes egy Anasztaszia nevű lányba, de szerelmüket ellenzik. Anasztazsia terhes lesz, és fia Szása Petrovics később fontos szereplő lesz. Jander itteni tettei kihatással vannak az itt élők életére. A napelf megismerkedik Barovia országának rettegett urával, Strahd von Zarovich gróffal, aki a Ravenloft kastélyban él. Strahd szintén vámpír. Jander ki akarja deríteni mi történt Annával, ugyanis biztos benne, hogy Baroviából érkezett. Strahd összebarátkozik a fajtájába tartozó, titokzatos idegennel. Úgy tesz, mintha semmit se tudna Annáról. Jander nem adja fel és tovább nyomoz. Összebarátkozik az időközben felnőtt Szásával, aki vámpírvadász lett. Szása gyűlöli a vérszívókat, hisz ők ölték meg anyját és családját. Jander később lerántja a leplet Strahd múltjáról. Megtudja, hogy Anna valójában Tatyjana Strahd öccsének, Szergejnek volt a menyasszonya. Strahd szerelmes volt a lányba, ezért

 megölte öccsét és vámpírrá változott. Anna leugrott a vár fokáról és a köd ekkor repíthette Faerűnre. Jander ezek után szövetséget köt Szásával és segédjével Leisl-lel, hogy végezzenek Strahd-dal.

A cselekmény nem volt annyira dinamikus, ami nem volt baj, ha éreztem volna, hogy hová fog kifutni az egész. Az eleje egy kissé csapongó, összevisszaság lett.

Napcsillag Jander múltja csak egy idő után tárul az olvasó elé, ami nem baj. A vámpír eredeti kifejezetten izgalmas lett. Számomra szimpatikus volt a figurája. Összetett személyiség, nem akar szörnyeteg lenni, de hogy túlélje, mégis kénytelen néha kegyetlen lenni. Őrlődik, vívódik magával. Álmaiban látja Annát, amint a lány bosszút követel. Későn jön rá, hogy akik látott álmában az nem Anna, hisz a bosszúvágy nem egyeztethető össze, korábbi kedves személyiségével, amit a pergamen lapokon megismert. Jander keresi az úját, úgy véli Strahd elpusztítása végleg feloldozhatja őt. Bár nem sikerül megölni a vámpírgrófot, belefáradván a vérszívó létbe, mégis inkább a nap általi halált választja. (Az külön érdekes volt, hogy Faerűnön nem ártott neki a nap, de Baroviában igen.) Szása és Leisl szintén szimpatikus szereplők lettek, kár hogy nem foglalkozott velük még több fejezet. Szegény Szását sajnáltam, mikor kiderült, hogy a fiú szerelme, Kátya, valójában Katrina, a vérfarkas lány, aki Strahd-nak kémkedik. Viszont az a fordulat kellően ledöbbentett. Strahd pedig kifejezetten vérbeli szemétláda, jó nagy őrülettel és fanatizmussal az elméjében.

A könyv második felére begyorsulnak a dolgok, lehullnak a leplek, fény derül a titkokra. A végső összecsapás fordulatos és izgalmas, nem mindig az történik amire számít az olvasó. Viszont a könyv első fele lassabb, illetve pár helyen feleslegesen túlrészletezettek a véres jelenetek. Egy kicsit vegyes érzés alakult ki bennem. A vége tetszett.

Jander választása, Szása és Leisl életben maradtak.

Épp ezért megadom rá a négyest, de a könyv első felét olvasva többször úgy éreztem, hogy ez csak közepes lesz most. Mindenesetre egy szórakoztató és kellemes olvasmány lett.

 

 

[Iqvi]

Na, úgy tűnik hogy októberben érkezik a Térség nyolcadik része, a Tiamath dühe címmel. Forrás, fumax kiadó honlapja.

[MissKarrde]

Köszi az infót! Szuper lesz újra olvasni. De nagyon várom az utolsó könyvet. Vagyis nem, de igen, szóval értitek