Claudia Gray: The Fallen Star

[kdani20]

Adja az Erő, hogy úgy legyen!

[Iqvi]

Amúgy, a Lopakodó Árnyak kritika során jutott eszembe, ha van karakter akit nagyon megutáltam ebben a fázisban akkor az nem nagyon más mint Ghirra Starros. Hihetetlen volt olvasni az árulásáról a regényben. 

[Iqvi]

On 1/7/2022 at 6:26 PM , Bence1997 said:

Jelenleg a 12. fejezetnél tartok. Eddig nagyon tetszik a regény és az előbb egy olyan bizarr dolgot olvastam, ami szerintem még nem volt a Star Wars történelmében.

Nos, ezt is megértettem. 

Spoiler

Azért Joss Adreen elég feleslegesen akad ki szegén, Geodara. 

 

[Iqvi]

Csatlakozom a többiekhez, bár még csak a felénél tartok, de ez a regény nagyon erősre sikeredett. Szerintem ez az első fázis egyik legjobb darabja, és Graynek is az egyik legjobb műve a Star Wars univerzumban. Kiváncsi vagyok arra, hogy a harmadik fázisban hogyan fogja a Köztársaság és a Jedi Rend rendezniba Nihil problémát, és mennyi idő alatt. 

[Iqvi]

Én ezt a regényt nagyon élem.

[ByRoT]

Öröm olvasni, hogy mindenkinek bejött a regény  
Olvasgattam kritikákat mielőtt olvastam, és sokan írták hogy ez gyengébb a többinél. Hát nem tudom, szerintem ez lett a legerősebb darab, pedig a többi se volt piskóta.

Nekem nagyon bejött ez a bezártság a Csillagfényen, a titokzatosság a névtelenekkel, a Jedik kiszolgáltatottsága.

Marchion Ro meg szerintem az egyik legjobb Sw gonosz ever.

Ennél a könyvnél nem 1x esett meg velem, hogy csak bámultam magam elé miután elolvastam egy egy számomra sokkoló jelenetet.

Spoiler

Ilyen volt pl: Orla Jareni halála, olyan váratlanul ért, persze lehetett rá számítani de nem akartam elhinni, Szerettem azt a karaktert. Nib Assek is elment, és Burry-val se tudjuk hogy mi történhetett. Leox-nál már a fejemet fogtam hogy ez nem igaz, de ő túlélte méghozzá igazán Leoxosan az ejtőernyővel, annak nagyon örültem. Chancey Yarrow is te Úristen :O Aztán jött szegény Stellan Gios...

Szerintem ez a regény egy kőkemény dráma, igazán sajnálom, hogy ezt csak azok élhetik át, akik olvasnak SW könyveket.

Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy fog folytatódni a megmaradt Jedik története.

Kedvenc Jedim is lett az Érából így a végére Elzar Mann személyében, rá és Avarra vagyok a leginkább kíváncsi, de úgy igazából unblock mindenkire, mert annyira jók a karakterek.

[Iqvi]

10 hours ago, ByRoT said:

Olvasgattam kritikákat mielőtt olvastam, és sokan írták hogy ez gyengébb a többinél. Hát nem tudom, szerintem ez lett a legerősebb darab, pedig a többi se volt piskóta.

Én is ezt érzem a regénnyel kapcsolatban. Olyannyira drámai a története, és akkora téttel bíró események zajlanak az olvasó szeme előtt, hogy azt nem tudom gyengének nevezni. Még a karakterek is nagyon érdekes helyzetbe kerülnek, pláne a jedik akiknek egyszerre kell szembe nézniük a Névtelenek okozta problémával, az állomás zuhanásával és a saját személyes problémáikkal. 

[Iqvi]

Ha van szervezet amit utálok az SW-ben, ha van személy akit utálok az SW-ben akkor az a Nihil és Marchion Ro. Ja és Ghirra Starros. Talán úgy az egész Ro család. Remélem fel lesz mosva velük a padló rendesen. 

[Ody Mandrell]

Majd a harmadik fázisban. Már alig várom. 

[Iqvi]

5 hours ago, Bence1997 said:

A Csillaghullásban derül ki,

  Hide contents

Ghirra Starros a hunyó.

 

Spoiler

Hogy én mennyire megutáltam amikor ez kiderült róla. 

 

[Ody Mandrell]

Starros még bele is van esve Marchionba.   Remélem úgy végzi ahogy Marchion is gondolja. Igazi idióta liba.

[Iqvi]

1 hour ago , Ody Mandrell said:

Starros még bele is van esve Marchionba.   Remélem úgy végzi ahogy Marchion is gondolja. Igazi idióta liba.

Na ja, amellett, hogy okos, mert ilyenkor hülyéből nem lehetett szenátor, de baromira vágy vezérelt is. Ha nem engedi, hogy a romantikus érzései elcsábítsák, akkor milyen jó irányba mehetett volna el a galaxis sorsa.  

[Ody Mandrell]

Már akkor is voltak ilyen ügyeletes belsős emberek, akik valamiért félrecsúsztak. Kíváncsi leszek a sorsára, ami sok jót nem tartogat neki. 

[kdani20]

Arra leszek kíváncsi,  hogy ez mennyiben fogja megváltoztatni Avont. A Mission to Disaster gyermekkönyvben már kezd gyanakodni, hogy az anyja valami rosszban sántikál.

Spoiler

El is kezdenek nyomozni utána a könyv végén Honesty-vel.

Nagyon nagyon érdekel, hova fut ki ez az szál.

[Ody Mandrell]

Úgy látszik az anyák ebben az érában hajlamosak voltak az eltévejedésre. 

[Whill]

A végén még kiderül, hogy Sana Starros nem más, mint Marchion ük-ükunokája. 

[Ody Mandrell]

Az lenne az igazi vérfertőzés!

[Darth Sky]

Baromi erős befejezést kapott az 1. fázis, nekem nagyon tetszett a regény! Sokat és mélyen tudnék írni róla, de most csak pár gondolat:

 

Érzelmi hullámvasút az egész a Jedik megpróbáltatásain keresztül, a Nihil rémtettein át az átlagember rettegéséig és szenvedéséig. Gray egy remek regényt tett le az asztalra, ami fokozza a Köztársaság fénykora fényét.

A Csillagfény Jelzőállomás pusztulása megrendítő, és átérezhető a súlya, ahogy a megannyi veszteségnek is, ami ezt az eseményt övezi. A Jedik Névtelenekkel szembeni, esélytelen, horrorisztikus haláltusája kissé a 66-os parancsra emlékeztetett, ahol szintén: néhány szerencsés kivételen túl valamennyien egyesültek az Erővel a nem várt ellenség által. Orla Jarenit különösen sajnáltam, mert számomra az egyik legszimpatikusabb hozzáállású Jedi volt ebből az érából. Stellan Gios halála pedig tankönyvbe illő példa a hősies önfeláldozásra. A nehézségek dacára, igazi Jediként halt meg. Elzar Mann Sötét Oldal felé kacsintgatása viszont még érdekes lehet a jövőben... bármilyen szörnyű, de gyakorlatilag ő okozta a Csillagfény alsó felének végső pusztulását (és így Stellan áldozatát is), amikor haragtól vezérelve kivégezte Chansey Yarrow-t. Marchion Ro és a Nihil ünneplése és lakomája vérlázító volt, ám annál nagyobb elégtétel lesz a bukásuk. Marchion (szerintem) ugyanazt a hibát követi el, mint Palpatine fogja: a sikerélmény olyan módon megrészegíti, hogy legyőzhetetlennek hiszi magát, és a gőgje és elbizakodottsága okozza végül a vesztét az egymással összefogó, jólelkű személyek ellenében. Kíváncsian várom a 3. fázist, de előtte jöhet az előzmény. 

 

Egyébként Burryaga bizonytalan sorsa mellett arra is kíváncsi lennék, hogy mi történt Lula Talisolával? Mert ő és Farzala az Éjféli Horizontban Krixet szállítva a Star Hopperen úton voltak a Csillagfény felé, de sosem érkeztek meg oda... na, majd a The High Republic Adventures 3. fázisából kiderül.  

 

Nekem összességében tetszett az 1. fázis, érdekes éra ez. Jó volt megismerni ezt a korszakot és karaktereit is, még ha egyelőre "csak" könyv és képregény formájában is.

[Bence1997]

9 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Egyébként Burryaga bizonytalan sorsa mellett arra is kíváncsi lennék, hogy mi történt Lula Talisolával? Mert ő és Farzala az Éjféli Horizontban Krixet szállítva a Star Hopperen úton voltak a Csillagfény felé, de sosem érkeztek meg oda... na, majd a The High Republic Adventures 3. fázisából kiderül.  

Májusban majd jön egy Dark Horse képregény, amelyben pont Lula lesz fókuszban a Csillagfény pusztulásakor. Szerintem ott fogjuk megtudni a sorsát.

[Nute Gunray]

Claudia Gray: The Fallen Star

 

Mikor végeztem, becsuktam a könyvet, és jó ideig csak néztem magam elé. SW regény már elég rég váltott ki bennem ekkora mértékű érzelmi kavalkádot. Fantasztikus lezárása volt ez a HR első fázisnak, és valahogy ebben, a Csillagfény pusztulásának szimbolikájában látom annak az eseménysornak a kezdetét, amely végül a Jedi-rend hanyatlásához és ezzel együtt Palpatine és a Sith-ek felemelkedéséhez vezet mintegy 200 év alatt. Mert persze azt lehet tudni, hogy a Nihil később elbukik, szerintem a prequel idejére többé-kevésbé már senki nem ismeri a most még rettegett Marchion Ro nevét, de mégis, itt akkora gyomrost kap a Rend, amelyet szerintem majd soha nem fog tudni kiheverni. Együtt él vele, feldolgozza, természetesen, de mégis, itt fog elkezdődni az az elzárkózó, a hétköznapoktól eltávolodó Jedi-rend, amelyet az EP1-re már kiteljesedve láthatunk. 

 

Természetesen a Csillagfény pusztulása nem volt meglepetés a számomra, hiszen ebből nem igazán csináltak titkot, másrészt a képregényes vonal már ellőtte ezt a fejleményt. Azok nagyrészt a kettészakadó állomás felső szintjeivel foglalkoznak (ahogy sejtem, a Névtelenek nagy része ott rekedt), míg jelen könyv az alsó résszel. Tehát a végkifejlet ismerete ellenére is végig lehetett izgulni a regény folyamán. Egyébként is szeretem az egy helyszínes regényeket, úgyhogy itt volt idő mindenre. Gray mesterien adagolja a feszültséget, igazi pszicho-thrillernek jellemezném a könyv egészét. A robbanásig tényleg egymás után kapjuk a baljós előjeleket. Az elterelő nihil támadások, a beszivárgó nihil szabotőrök ténykedései, a kiszabaduló ismeretlen lények... Nagyon tetszett, hogy több helyen is részletesen belement a műszaki leírásokba, a különböző felvetett tervek és mentőakciók részletkérdéseibe. Egyedül talán azt a negatívumot hoznám fel, hogy a Csillagfény szokatlanul kihalt és üres volt. Szerintem volt akkora állomás, hogy állandó jelleggel százezrek, ha nem milliók tartózkodjanak a fedélzetén. 

 

A könyv legnagyobb erénye a hihetetlenül kidolgozott karakterábrázolás. Mindenkiért lehetett izgulni. És bizony voltak váratlan és meglepően hirtelen halálesetek. Pl. Orla Jareni vagy Nib Assek. Ennyire kétségbeesett és gyámoltalan Jediket elég régen láttam, minden amiben hittek, minden ami, a meggyőződésük volt, az szétesett körülöttük, Ro ördögi terve folytán. A széteső Csillagfény, mint a még itt valóban szimbiózisban lévő Köztársaság és a Jedi-rend jelképe. És mindeközben az Erőhöz való kötődésükön is erőszakot ejt az a megfoghatatlan szörnyű veszélyforrás, amelyről mi tudjuk, hogy a Névteleneket takarja.  Mindezen baljós események közepette is azonban számos olyan tulajdonság - kölcsönös segítségnyújtás, összefogás, áldozathozatal - bukkant felszínre az egyszerű, nem Erő-érzékeny pilóták, személyzet, vagy akár az Eiram lakosai között, amely mégis azt feltételezi, hogy hosszabb távon a Köztársaság és a köztársasági eszme nem adja olcsón a bőrét. Ezt még a saját zsenialitásának tudatában fürdőző Ro nem látja át, de pl. a nagyszerű politikus Lina Soh kancellár igen, annak ellenére is, hogy most jelentős csorba is esett nagyratörő és ambiciózus tervein, Tehát a Jedik mellett ott vannak főszerepben az egyszerű polgárok is. A Vessel legénysége. Leox Gyasi és Affie, mindketten hihetetlenül önfeláldozóak. Vagy éppen Geoda, aki továbbra is a legfőbb humorforrás, még egy ilyen baljós történetben is. Vagy Joss és Pikka Adren, akik már egy-két Insider-novellában már feltűntek. Igazából a megbénult Jedik helyett, mellett ezek az emberek (és a további névtelen szerelők, műszakisok stb.) érik el, hogy ne pusztuljon el mindenki a lezuhanó Csillagfény fedélzetén. De mondhatnám az Eiram vezetését is, Dima királynőt és Thandeka királynét (a fordító néha szerintem belezavarodott, hogy ki kicsoda). Ilyen körülmények közepette az olyan gyarló emberek, mint Koley Linn, nem tudnak labdába rúgni és zendülése hamar a hamvába hal. Érdekes karakter Chancey Yarrow, aki csak a legvégére ismeri el, hogy mi is fontos és értékes az életben. Sajnos már túl késő volt neki. Nan, akinek személyisége tömény gyűlölet és megkeseredettség, azonban, némi kitérő után, ismét a helytelen utat választja. Remélem Ghirra Starros is kellően megérdemelt kegyetlen halált hal, aki saját oppotunizmusa és testi vágyai okán elárult mindent maga körül (szegény Avon, ha ezt tudná). 

 

A nagy hármas közül ezúttal Stellan és Elzar kap hangsúlyt (az az érzésem, A Jedik fénye óta Avart valahogy inkább a képregényeknek tartogatják). Stellan, mint bálvány, a szemünk előtt omlik össze. Minden amiben hitt, a sebezhetetlen Rend illúziója összeomlik mint a kártyavár. Ebből a mély zuhanásból, lelki összeroppanásból már nem is tud kievickélni, bár a legvégére visszatér önnönmagához és utolsó önfeláldozó cselekedetével milliókat ment meg a haláltól. A gondosan, évtizedek alatt felépített idol helyett újra ott lesz Stellan, mint ember. Még Elzar is azt a tekintetét ismeri fel a végére, amelyet padavan-koruk óta nem látott régi barátján. Stellan félredobja a rendi előírásokat és ismét szuverén személyként kezd gondolkodni. Mégis, a Csillagfény lesz a tündöklő és legyőzhetetlennek hitt Jedi-rend temetője, annak jelképével és megtestesülésével, Stellan Gios mesterrel együtt. A halála sorsszerű volt, tényleg egyfajta mérföldkő a Rend történetében. Elzar Mann ezzel szemben továbbra is kacskaringós utat jár be. Nekem most is Anakin egyfajta előképének tűnik a háborgó óceán, mint Erő manifesztumával. Már-már azt hinnénk hogy Elzar felülemelkedett gyengeségén és valódi vezetővé válhat. Erre a legvégére olyan éktelen haragra gerjed, hogy a maradék esélyét is ellövi annak, hogy a Csillagfény alsó fele legalább megmeneküljön. A döbbent Chancey Yarrow halálát (szerintem fel se fogta, olyan gyorsan történt) nagyon sajnáltam. Nagyon kíváncsi leszek, hogy Elzar mit kezd ezzel az új tapasztalattal és hogy miképp fogja bevallani az igazságot Avarnak. Pár szó a többi Jedi-ről is: Bell a végére méltó módon prezentálja higgadtságát és megfontoltságát. Megérett arra, hogy immár jedilovaggá váljon. Remélem, hogy Burryaga nem halt meg, nagyon megkedveltem a fiatal vukit. Indeera Stokes kulcs lehet arra, hogy a Névteleneket, ezt az olyannyira hatásos bénító sötét erőt, a Jedik megismerhessék.

 

Ez a könyv Marchion Ro, mint egyetlen személy, és nem a Nihil diadala volt. Sőt, az az érzésem, hogy a Szem fokozatosan leválasztja magát a hordáról, erre utalnak pl. a beszerzett droidok a Gaze Electric fedélzetén. Ro már nem is hajlandó osztozni a dicsőségen. A Galaxis az enyém - mondja a legvégén a hátborzongató szavakat és tudja, hogy ebbe az egész Peremvidék és a Mag beleremeg. Minden bizonnyal nem volt ilyen nagy kihívás a Jedik előtt a Sith-ek feltételezett legyőzése óta, mint most Marchion Ro. A Nihil már csak eszköz. Itt egyesegyedül Ro hadüzenete számít az egész galaktikus berendezkedés ellen. Olyan nagyfokú gyűlölet van benne a Köztársaság és a Jedik iránt, hogy ennek miértjét majd mindenképp meg kell ismerni. Brutális harmadik fázis elé nézünk.

 

5/5, nem is kérdés.

[Darth Revan9]

Claudia Gray: Csillaghullás

Nehéz szavakat találni a könyv befejezése után. Először is jó érzés, hogy idén már ez a második olyan regény, ami nagyon felkavart érzelmileg, amit nagyon nagy élvezettel olvastam. Másodszor olyan furcsa, végletesség érzetet is keltett bennem ez a regény.

Claudia Gray eddig még nem tudott olyan Star Wars regényt írni, mely ne tetszett volna. A Csillaghullás olyan jó lett, hogy rögön előre ugrott az első helyre a Fenyegető sötétség, és a Mester és tanítványa elé. Valami elképesztő érzelmi töltetet hordoz magában a könyv. Ahogy haladtam előre a tragikus végkifejlet felé, úgy egyre többször megkönnyeztem a főszereplők hősies erőfeszítéseit. Ilyen még SW film nézése közben is ritkán történik meg velem.

Nagyon örültem, hogy Claudia Gray kapta meg az első fázis zárásának kulcsfontosságú eseményét. Hihetetlen érzelmi és drámai töltettel sikerült átitatni a regényt.

Az előző könyvekben jól felépített karakterek itt még inkább a szívemhez nőttek. Bell Zettifar volt az egyik legügyesebb és legtalpraesettebb Jedi. Loden igazán büszke lehet rá, ahogy az ötletét alkalmazva sokakat sikerült megmenteni. Burryt nagyon sajnáltam, itt nem derült ki, mi lett vele. Elzar Mann jobban elmerült a sötét oldalon és ez nem tett jót a Csillagfényt ért katasztrófa idején. Ironikus, hogy Chancey Yarrow igyekezett megmenteni az állomást azok után, hogy korábban együttműködött a Nihillel. És tragikus, hogy Elzart annyira elvakította a fájdalom és a düh, hogy éppen a segíteni akaró Chancey-t vágta ketté. Ehhez mit szól majd Slyvestri, a lánya… Elzar eltávolodott a Jedik útjáról. Stellan pedig rájött, hogy a Rend eddig túlságosan is szabályozta az életét, viszont élete végén egy utolsó hőstettel megmutatta, milyen egy igazi Jedi. Nagyon megkönnyeztem. Orla Jareni és a többi Jedi halála különösen tragikus lett. Kicsit olyan érzés fogott el, mikor a 66-os parancsról olvastam először regényben. Affie, Leox és Geoda szépen kivették a részüket a mentésből. Geoda megint szállította a humort a jelenlétével és a tetteivel. Koley Linnt nem sajnáltam, megérdemelte, amit kapott. A szabotőrök szintén.

Nem volt idő minden szereplővel foglalkozni, hiszen a képregénysorozat is tartogatott drámai helyzeteket. A Csillaghullás minden idők egyik legjobb Star Wars regénye, simán felveszi a versenyt az összes mozifilmmel. Kiváló darab.

[Iqvi]

29 minutes ago, Darth Revan9 said:

Elzar eltávolodott a Jedik útjáról.

Kiváncsi vagyok amúgy, hogy mi fog vele történni a harmadik fázis során. Mert már az első fázis során is sokszor megkísértette, vagy el is nyelte a sötét oldal. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez folytatódni fog, és átáll végleg a sötét oldalra, vagy valamilyen módon visszatér teljes mértékben a jedik útjára. 

[Darth Revan9]

2 perccel korábban, Iqvi írta:

Kiváncsi vagyok amúgy, hogy mi fog vele történni a harmadik fázis során. Mert már az első fázis során is sokszor megkísértette, vagy el is nyelte a sötét oldal. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez folytatódni fog, és átáll végleg a sötét oldalra, vagy valamilyen módon visszatér teljes mértékben a jedik útjára. 

Esetleg Sith lesz belőle?

[Iqvi]

5 minutes ago, Darth Revan9 said:

Esetleg Sith lesz belőle?

Nem tudom, mivel semmit sem tudunk Keeve Trennisen kívül a szereplők sorsáról, ezért bármi elképzelhető. Pláne, hogy ha tovább durvul a Nihillel vívott konfliktus, és Elzart éri valami durva veszteség akkor elképzelhető, hogy végleg átáll a sötét oldalra. 

[Ody Mandrell]

1 órával korábban, Darth Revan9 írta:

simán felveszi a versenyt az összes mozifilmmel

Remek könyv, de egy vizuális művel semmi nem veheti fel a versenyt akkor, ha az jó.

[Iqvi]

2 minutes ago, Ody Mandrell said:

Remek könyv, de egy vizuális művel semmi nem veheti fel a versenyt akkor, ha az jó.

Ezzel azért egyetértek. De azért olyan epikus események történtek az első fázisban, amik mértéke már ott van a filmekben látottak mellett. 

[Darth Cupsy]

Nem olvastam még a teljes könyvet, de amilyen töketlenkedés, tesze-toszaság van a Jedik döntései, gondolatai mögött, pusztán azért, mert nem tudnak rendesen kapcsolódni az Erőhöz, hogy már teljesen megértem Kit Fistoék, miért csak álltak, mint lószerszám a lakodalomban, mikor Palpi rájuk szabadult azzal a hatalmas Sötét oldali jelenléttel, amit Ő birtokolt.

 

"-Hol van Orla? - kérdezte magától Stellan gondolatban. - Mostanra vissza kellett volna érnie. De talán belefutott a fedélzeten kialakult kisebb-nagyobb problémák egyikébe, és megpróbálta egyedül elintézni, ahogyan szokta."

 

Persze, van valami ami zavarja a kapcsolatot az Erővel és a 2 Jediből aki utoljára annak forrása körül ólálkodott, abból az egyik megkövült, a másik meg kómában van, de ha még valakiről szokatlan módon semmi hír, akkor evidens, hogy biztosan csak valami problémát old meg....  

[Nute Gunray]

Fisto legalább odacsapott egyet-kettőt, na de a másik kettő.....