Ranglista

Egykori Darth, most már csak Maul Közeledik a Maul – Shadow Lord premierje, ennek apropóján talán érdemes összefoglalni, ki is Darth Maul, ugyanis rövidke életútja meglehetősen kiterebélyesedett azóta, hogy a Naboo-n kettéhasadt a karrierje. Maul már nem csak a prequel éra első, nagyon hamar el- és aláhullott, szinte néma Sith ellenfele, hanem egy érákon átívelő gonosz karakter, aki bizony még nem sokkal a yavini csata előtt is borsot tört a Galaxis némelyik hősének orra alá. Gyötrelmes gyermekkor Maul egy dathomiri zabrak, aki 54 évvel a yavini csata előtt látta meg a napvilágot a Dathomir bolygón. Ő volt az Éjnővéreket vezető Talzin anya elsőszülött fia. Eredeti neve, ahogy apja kiléte máig ismeretlen, előbbit idővel maga is elfelejtette, utóbbit a jelek szerint nem ismerte. Idővel két öccse született, Savage Opress és Talzin legkisebb fia, Feral. Maul az egyéves születésnapja előtt kapta meg jellegzetes tetoválásait. Fiatal korát nagyrészt az Éjfivérek Falujában töltötte, fiatalabb fivérére, Savage-ra vigyázva, aki gyengébb és gyámoltalanabb volt, mint ő. Erőérzékenysége már fiatal korában megmutatkozott a természettel való kapcsolatán át. Nagyjából 9 éves korában (körülbelül 40 évvel a yavini csata előtt) az anyja összebarátkozott egy Sith Nagyúrral, Darth Sidiousszal. A Sith az Éjnővérek mágiáját tanulta el Talzintól, aki azért volt hajlandó megosztani vele ezt a tudást, mert Sidious azzal hitegette, hogy a nőt választja majd tanítványául. A kicsi Maul viszont félt a férfitól, és inkább a szobájában rejtőzött, amíg az az otthonukban tartózkodott. A benne nyugvó harag viszont felkeltette Sidious érdeklődését. A Sith eztán utasította Talzint, hogy mondjon le a fiáról, mivel senkihez sem kötődhet, ha Sith akar lenni. Az asszony vonakodva, de megtette, amit reménybeli mestere kért tőle. Mault egy Éjfivérre bízta. A zabrak férfi és két fia minden nap bántalmazták a kisfiút, több ízben is annyira megverték, hogy aztán lábra sem tudott állni, és csak az idősebb fiúk maradékán élt. Hosszú hónapokon át tartott ez, közben Maul szeretete az édesanyja iránt gyűlöletté alakult. Ennek hála pedig egyre erősödött a kapcsolata a Sötét Oldallal. Ekkor egy ember érkezett az Éjfivérek Falujába, hogy harcost válasszon magának. Maul gyámja bezárta a gyermeket a házukba, hogy ne vehessen részt a próbán, ám a fiú az Erőt használva megszökött. A próba helyszínén viszont rá kellett jönnie, hogy a férfi nem más, mint Darth Sidious, aki miatt az anyja elhagyta őt. Talzin amúgy szintén jelen volt ezen az eseményen. Maul éktelen haragra gerjedt, és az Erővel megfojtotta a gyámját és annak két fiát. Sidioust lenyűgözte a fiú pár hónap alatt elért fejlődése azon körülmények között, amit ő konstruált – ugyanis a gyám és a fiai az ő utasítására gyötörték Mault. Úgyhogy, mire Talzin kettőt pislantott, Sidious fogta a gyereket és távozott vele, hátrahagyva a nőt. Talzin ott helyben megesküdött, hogy egyszer visszaszerzi elrabolt fiát és bosszút áll Sidiouson, amiért így elárulta. Sith tanítvány Sidious új nevet adott a fiúnak, így lett belőle Darth Maul Sith tanítvány. Mestere célja egy orgyilkos kiképzése volt, akit aztán fegyverként használhat céljai eléréséhez. Maul különféle harcművészeteket tanult, és magas fokon elsajátította a fénykard forgatásának technikáját. Olyannyira, hogy idővel a kétpengéjű lézerkard mesterévé vált. Közben elkészítette a saját fegyverét a Sidioustól kapott tervek alapján, főleg lopott alkatrészeket használva – és miközben azokat beszerezte, rengeteg vért kiontott. Sidious folyamatosan a Jedik ellen hangolta Mault, hogy motivált legyen a Rend elpusztításában. Azonban erre nem volt sok szükség, ugyanis Maul személyes okokból már gyűlölte a Jediket. Őket hibáztatta a sorsáért, amiért azok sosem jöttek el érte, Erőérzékenysége ellenére. Tanítása közben Sidious egy alkalommal elvitte Mault egy ősi Sith világra, a Malachorra, hogy lássa a Jedik és a Sith-ek között lezajlott brutális csata eredményét. Mestere kényszerítésére Maul a holtak hamuját belélegezve félelmetes látomásokat látott a csatáról, s érezte Sith testvérei fájdalmát, amint fénykardok és a bolygón használt szuperfegyver által meghaltak. Az első küldetések Maul egyik első önálló feladata az volt, hogy rabolja el az Umbaráról a bolygó szenátorát, Sly Moore-t, egy Erőérzékeny nőt, aki elutasította a Jedi tanokat és titokban a Sith-et tanulmányozta. A küldetést könnyen elvégezte, de az meglepte, hogy miért kellett megtennie. Sidious szövetségesnek akarta Moore-t. A nő vallási fanatizmusból felesküdött a Sith-ek szolgálatára, és a mester politikai segítője lett, akit valamikor ez idő tájt neveztek ki a szülővilága, Naboo szenátorának az igazi nevén, Sheev Palpatine-ként. Mault az ilyen feladatok nem elégítették ki, ő Jediket akart ölni. Ugyan mestere ezt határozottan tiltotta, sőt halállal fenyegette, egy alkalommal a coruscanti alvilágot vizsgáló Jedi lovagoot, Khaat Qiyn-t és padawanját, Bairdon Jace-t követte. De bármennyire is szerette volna, nem támadt rájuk, még akkor sem, amikor a Jedik megérezték a jelenlétét. Maul máskor ratharokra vadászott, méghozzá úgy, hogy felbérelt orvvadászokat használt csalinak. Ezen akciók során sosem használta a fénykardját, nehogy felismerjék benne a Jedit vagy még rosszabb, a Sith-et. Sidious ezen, a terveire veszedelmes kiruccanásait egyáltalán nem nézte jó szemmel, noha tetszett neki Maul bosszúvágya és vérszomja. Sidious egy másik megbízása egy kalózbanda felszámolása volt egy évvel a naboo-i incidens előtt. A galeri tagjai elrabolták a Kereskedelmi Szövetség néhány, sokat tudó tagját. Maul végzett a kalózokkal és az elraboltakkal, ám közben megtudta, hogy a Xrexus Kartell elfogott egy padawant a Nar Shaddán, és el akarják adni. Maul meglátva az esélyt egy Jedi megölésére, felbérelt négy fejvadászt (Cad Bane-t, Aurra Singet, Vorhdeilót és Troo-tril-teket), hogy a segítségükkel megtudja az aukció pontos helyszínét. Mault és csapatát a Drazkel-rendszerbe vezették a nyomok, ahol álnéven feljutottak a Xrexus Kartell űrállomására. Az ifjú Sith itt megtalálta a padawant, egy twi’lek lányt, Eldra Kaitist. Mivel az űrállomáson túl sok volt a kalóz, Darth Maul hagyta, hogy egy Jee Kra nevű moogan ipari mogul megvásárolja Kaitist, majd a Sith és a fejvadászok rajtuk ütöttek a vállalati mágnás hajóján, és megölték őket. Maul felfedte Sith valóját a padawan előtt, ám mielőtt megölhette volna, a Xrexus Kartell lelőtte a hajójukat és lezuhantak a Drazkel holdjára. Itt Maul és Kaitis kénytelen volt összefogni, hogy leszámolhassanak a kartell tagjaival. Ám a kényszerszövetség rövid életűnek bizonyult. Amint az utolsó ellenlábasuk is a porba hullott, a Jedi és a Sith fénykardjai egymásnak feszültek. Bár a padawan méltó ellenfél volt Maul számára, végül a Sith tanítvány mellkason szúrta az ifjú lányt, ezzel kiontva az első Jedi vért. Mault nem sokkal később felszedte Bane és csapata egy lopott hajóval, majd a Kartell állomására vitték, ahol megölte a bandát vezető Xev Xrexust, hogy biztosítsa a Sith titkának sértetlenségét. Maul visszatért Palpatine-hoz, aki ekkor már tudta, hogy tanítványa önállósította magát a küldetése befejezése után és megölt egy Jedi padawant. Nem örült neki, de abban örömét lelte, hogy ez nem csillapította Maul vér- és bosszúszomját. Az első lépés a bűnözés útján Nem sokkal ezután Maul papíron létrehozta a Kaitis Kartellt, míg ő maga annak egyik végrehajtójaként tetszelgett. A kartell nevében összedolgozott az Erőérzékeny Zek Peiróval, akivel egy, a fűszer előállításához szükséges scam szállítmányt akart eltulajdonítani egy bűnbandától. Bár az akció sikerrel zárult, Maul közben felismerte Peiro Erőérzékenységét és megölte. Sidious nagyon rossz szemmel nézte ezt a kis magánakciót. Vissza is tértek a Malachorra, hogy folytassák a Sith kiképzést. Maul egy újabb látomást látott, amiben Jedi volt és zabrakokat segített, ám a vízió végére megtalálta Sith önmagát és végzett a társaival. Palpatine-t ez a fejlemény örömmel töltötte el, míg Maul ráébredt, hogy a Jedik legyőzéséhez nem lesz elég a dühe. Bukásra ítélt bosszú 22 évvel a születése után, és 8 évvel Sith kiképzésének megkezdését követően Darth Maul ideje elérkezett. Egy Jedi mester és padawanja megszöktette Amidala királynőt a Naboo-ról, és a bolygót blokád alatt tartó Kereskedelmi Szövetség kétbalkezes droidjai és neimoidiai képtelen voltak megtalálni. Úgyhogy Darth Sidious felfedte tanítványát Nute Gunray és csatlósa előtt, majd a Jedik után küldte. A parancs egyszerűen szólt: ölje meg a Jediket, utána vigye vissza Amidalát a Naboo-ra. Maul felkészültségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig egy nap alatt megtalálta a bujkáló királynőt, méghozzá egy, a Naboo kormányzója által küldött segélyhívás lekövetésével. Maul a Tatooine-ra érkezve kutaszdroidjaival rálelt a Jedi mesterre, Qui-Gon Jinn-re, akit visszakövetett a hajójukig. Itt Darth Maul végre összecsaphatott egy igazi, kiképzett Jedi lovaggal. Ám a párbaj hamar véget ért, mivel Jinn mester a menekülést választotta. Ez csak tovább tüzelte Maul haragját. A tatooine-i kiruccanás mégsem volt teljes kudarc. A Jedik végre tudomást szereztek a Sith létezéséről. Miután Amidala királynő úgy döntött, hogy visszatér a Naboo-ra és felszabadítja népét a Kereskedelmi Szövetség elnyomása alól, Sidious a bolygóra küldte Mault, hogy ölje meg a Jediket és Amidalát is. A Sith maga választotta meg a csatateret. A Jediket a hangárban fogadta, majd a párbaj során a generátor komplexumba csalta őket, amit előzőleg már jól kiismert. Elválasztotta a mestert a tanítványától, majd maga után csalta őket a magterembe. Itt az időközönként nyíló és záruló lézerkapukkal elválasztotta egymástól ellenfeleit, így könnyűszerrel végezhetett Qui-Gonnal. Obi-Wan azonban nagyobb falatnak bizonyult, mint a mestere. A padawan fiatalos lendülete és haragja váratlanul érte Darth Mault, amit fénykardja bánt. A Jedi egy gyors csapással kettévágta Maul duplapengéjű fegyverét. Ám ez nem zökkentette ki a Sith tanítványt, épp ellenkezőleg, felvette Kenobi ritmusát, és sikerült belelöknie az aknába. Ám itt nagyot hibázott. Miközben legyőzött ellenfelét kínozva kiélvezte a győzelmet, Obi-Wan az Erővel magához rántotta Qui-Gon fénykardját, és kiugrott az aknából. Mault a döbbenet szinte megbénította, így még csak védekezésre sem emelte csonka kardját, miközben Obi-Wan derékban kettévágta. Maul a meglepettségtől pislantva belezuhant az aknába. A gyűlölet őrülete Egy olyan kis bolhacsípés, mint egy kettévágás azonban nem jelentet gondot egy képzett Sith Nagyúrnak. Bár döntetlenben itt sem sikerült kiegyezni, Maul túlélte a mások számára halálosnak bizonyuló csapást, hála zabrak fiziológiájának, valamint a benne dúló, a Sötét Oldal természetellenes képességeit felerősítő féktelen és határtalan gyűlöletnek, ami most egyetlen egy emberre összpontosult: Obi-Wan Kenobira. A Jedire, aki egyetlen kardcsapással elvett tőle mindent. A Sötét Oldal életben tartotta Mault. Felsőteste a plazmafinomításból származó hulladékot összegyűjtő szemétgyűjtő konténerbe zuhant. Az automata jármű azután a programját követke a Lotho Minorra repült, a Galaxis egyik szeméttelepére. Maul az Erő segítségével új altestet fabrikált magának, így vált egy nyolc végtagú kibernetikus szörnyeteggé. Pár évvel később egy guberáló hajó kapitánya, a droid Spikewheel rejtélyes üzenetet kapott. Ha elfogja a Lotho Minoron a hajdani Sith-et, Darth Mault, tekintélyes jutalomba részesül. Spikewheel kapott az alkalmon, egyúttal felhasználta a lehetőséget jövendőbeli első tisztje, Gritz tesztelésére. Utóbbi sikeresen elfogta Mault, ám ezután kiderült, hogy a titokzatos üzenet küldője maga a Sith volt, aki így akart magához csalni egy űrhajót, hogy aztán azt ellopva elszökhessen a Lotho Minorról. Maul eztán elpusztította Spikewheelt, ám annak egyik embere, Seles sikeresen kidobta a felszálló hajóról a pók-kiborgot és Gritzet, akit végül Maul megölt. Ahogy teltek az évek az egykori Sith barátságot kötött egy anacondannal, Morley-val, aki ételt vitt neki, cserébe a maradékokért. S ahogy teltek az évek, Maul elméje úgy bomlott meg egyre inkább a dühtől, haragtól és bosszúvágytól. Ezen érzelme mindegyike Kenobira összpontosult, akinek idővel a megszállottjává vált. A megmentő fivér Maul több mint tíz évig sínylődött a Lotho Minoron. Ám ekkor megjelent a bolygón az öccse, Savage Opress, aki az anyjuktól kapott talizmánt használva talált rá elveszett fivérére. Opress sokat változott, hála Talzinnak, aki az Éjnővérek mágiáját használva alapos fizikai és mentális átalakítás alá vette a fiát, hogy így váljon megfelelő fegyverré papíron Dooku, elviekben Asajj Ventress, de valójában az ő számára. Talzin ugyanis tudta, hogy Maul nem halt meg, bár azzal nem volt tisztában, hol van. Savage megölte a Mault és őt is manipulálni próbáló Morley-t, majd visszavitte a bátyját a Dathomirra. Az otthona azonban ekkor már romokban hevert, ugyanis Dooku parancsára Grievous tábornok néhány túlélő kivételével kiirtotta az Éjnővéreket. Talzin azonban az életben maradtak között volt, és fiai segítségére sietett. Életereje egy részét és a közeli harci droidok maradványait felhasználva újjáépítette Maul testét és szellemét. Visszaadta ép elméjét és emlékeit, új, célszerűbb droid altestet adott neki mágiát használva. Talzin eztán eltűnt a szellemvilágban, mivel már képtelen volt fenntartani a testét a fizikai létsíkon. Azonban távozásakor még hátrahagyott egy utasítást a fiai elméjében: fel kell építeniük egy hadsereget, ami vetekszik Sidiouséval. Bosszúhadjárat Maul visszanyerve régi önmagát összeállt Opress-szel, és azonnal Obi-Wan nyomába eredt. Ártatlanok lemészárlásával a Raydoniára csalta az elmúlt tíz évben a Jedi Tanács tagjává vált riválisát, ahol sikeresen elfogta. Ám a bosszúja ezúttal sem teljesülhetett be, mert közbelépett egy faj- és klántársa, Savage régi mestere, Ventress, aki megmentette Kenobit a biztos halál torkából. Maul persze nem adta fel tervét, de közben anyja óhaját is teljesítenie kellett, így a bosszút némileg félretette. Elkezdtek fosztogatni és legyilkolni a nyomukba eredő Jediket. Közben Maul úgy döntött, hogy folytatja Sith életvitelét, és tanítványául fogadta Opress-t. Végül a Sertar-szektorban csapdába csaltak néhány kalózt. Ám ahelyett, hogy megölték volna őket, Maul felajánlotta az összelopott pénzt cserébe egy szövetségért. Bár a kalózok egy része a fivérek mellé állt, a közeli Florum bolygón tanyázó banda többi tagja az eredeti főnök, Hondo Ohnaka mellett maradt. Emiatt Maul és Savage a saját csapatukkal megtámadták Hondóékat. Közben a helyszínre érkezett Obi-Wan és a Jedi Tanács egy másik tagja, Adi Gallia. A páros már egy ideje nyomozott a két Sith után, így jutottak el a Florumra. Párbajba bocsátkoztak a testvérekkel, ám Savage Gallia fölé kerekedett és megölte. Obi-Wan később levágta az ifjabb zabrak karját, míg Hondo sikeresen újra maga mellé állította elkallódott embereit, így azok Maulék ellen fordultak. Maul lába is megsérült menekülés közben, és épp csak kijutott megcsonkított öccsével a Florumról egy mentőkabinnal. A Galaxis legnagyobb bűnvezére A mentőjármű energiahiánya, valamint sérüléseik miatt Maul és Savage megrekedtek a nyílt űrben, szembenézve a fagyhalállal. Ám annak bekövetkezte előtt mandalore-iak egy csoportja, a terrorista Halálőrség rájuk talált és visszavitték őket a zanbari bázisukra, ahol Maul új, emberibb kibernetikus altestet, Savage pedig mechanikus karpótlékot kapott. Eztán találkoztak a Halálőrség vezetőjével, Pre Vizslával és annak jobb kezével, Bo-Katan Kryze-zel. Maul Sith-ként azonosította magukat, ami meglepte Vizslát, mivel tisztában volt azzal, hogy csak két Sith létezhet, és egy korábbi, balul elsült szövetségből ismerte Dookut, tudta, hogy ő is Sith. Maul azonban tettetőnek és ellenségnek titulálta Darth Tyranust, magukat tartva a Sith igazi Sötét Nagyurainak. A fivére végül szövetségre léptek a Halálőrséggel, és hadsereg toborzásába kezdtek. Hogy a Köztársaság ne figyeljen fel rájuk, bűnszindikátusokkal igyekeztek lepaktálni. Miután visszautasíthatatlan ajánlatot tettek a Fekete Napnak, a Pyke Szindikátus önként csatlakozott hozzájuk. Végül a két kartellal a háta mögött Maul és Vizsla némi agresszív tárgyalás keretében meggyőzték Jabbát és a Hutt Klánt is a csatlakozásról, így megalakult az Árnyékkollektíva. Maul egy negyedik szindikátust is be akart vonni a szervezetébe, a Morubas-családot, ám a velük való konfrontáció végére felhagyott ezzel az elhatározásával, mivel úgy vélte, a család nem méltó hozzájuk és nem vennék hasznukat. Mandalore ura és parancsolója Maul terve egyszerű volt. A bűnszindikátusok segítségével gyengének állítják be a Mandalore uralkodóját, Satine Kryze-t, majd a Halálőrség megjelenik megmentőként. Pre Vizsla lesz Maul uralmának arca, ezzel elkerülik a Jedik figyelmét. Legalábbis addig, amíg valaki alkalmasabbat nem találnak, mert Maul gyanúja szerint Vizsla hamar ellenük fog fordulni. A Fekete Nap, a Pyke Szindikátus és a Hutt Klán a tervnek megfelelően rászabadult a Mandalore fővárosára, Sundarira. Mivel a tomboló klón háborúkban semleges álláspontot felvett Mandalore már amúgy is senyvedett, és a szélsőségesen pacifista felfogású Satine nem engedte a hatóságoknak hathatós eszközökkel felvenni a harcot a különböző bűntényeket elkövető szindikátusok ellen, a lakosság elkezdett lázadozni. Ekkor lépett színre a Halálőrség, ami nagyon hamar és könnyedén megfékezte a látszólag megállíthatatlan szindikátusokat, ezzel elnyerve a nép bizalmát. Satine-t és az Új Mandalore vezetőségét leváltották és bebörtönözték, míg Vizsla a bolygó miniszterelnökévé nevezte ki magát. Végül elárulta és letartóztattatta Mault Savage-dzsal és a többi bűnözővel együtt. A sundari-i börtönben a fivérek önkéntes túrára indultak, miután az Erővel kirobbantották magukat a cellájukból. A céljuk egy Vizslánál számukra alkalmasabb miniszterelnök felkutatása volt, s mivel a Halálőrség minden politikai ellenfelét ugyanoda zárták be, a börtönnél jobb helyet erre nem is kereshettek. Meg is találták a legalkalmasabb jelölte Almec képében. Ő volt Mandalore korábbi miniszterelnöke, mielőtt Satine bebörtönözte, mert bűnözőkkel lepaktálva próbált javítani Mandalore helyzetén – közben megtömve saját zsebét is. Almec támogatásával Maul kihívta párbajra Pre Vizslát, majd egy parázs összecsapás után a fejét vette és megszerti tőle a hatalom szimbólumát, az ősi mandalore-i fénykardot, azaz a Feketekardot. Ezzel a mandalore-i hagyományok szerint ő lett Mandalore ura. A Halálőrség java mellé állt, ám Bo-Katan és követői, az Éjjeli Baglyok, valamint a Halálőrség maradéka Maul ellen fordult és elmenekült. A zabrak lordot ez nem igazán érdekelt, immár Almecen keresztül ő volt Mandalore teljhatalmú ura, és az Árnyékkollektíva vezére. Megszületett a hadsereg, amit az anyja kívánt. Csupán két Sith létezhet Maul innentől kezdve nyugodtan koncentrálhatott Obi-Wanra. Hagyta, hogy Bo-Katan és az unokaöccse, Korkie Kryze, a fiú barátai, valamint az Éjjeli Baglyok megszöktessék Satine-t a börtönből. A hercegnő sikeresen elküldött egy segélykérést Kenobinak, ám eztán újra elfogták. Mivel a Mandalore semleges világ, a Jedi Rend hivatalosan nem avatkozhatott be. Obi-Wan emiatt egy nem szentesített akció keretében, egyedül indult megmenteni Satine-t, ám az akció során ő maga is fogságába esett. Maul megérezve a romantikus kapcsolatot Satine és Obi-Wan között, bosszúból leszúrta a hercegnőt, aki a Jedi karjaiban halt meg. Ám eme tett után valaki olyan is akcióba lendült, aki pillanatok alatt képes összezúzni Maul minden tervét. Miközben Satine testvére, Bo-Katan kimenekítette Obi-Want a Mandalore-ról, a bolygóra érkezett maga Darth Sidious. Mault és Savage-t riválisnak titulálta, akiket a Sith egyetlen törvénye értelmében ki kell iktatni. Párbajba bocsátkozott a fivérekkel, és megölte Savage-t, majd lefegyverezte, megkínozta, majd a foglyaként magával vitte Mault, hogy egykori tanítványa új célt szolgálhasson. Egy anya bosszúja Sidious a Stygeon Prime-on álló szeparatista börtönbe, a Spire-be szállította Mault, ahol Darth Tyranusszal közösen megkínozták. Palpatine emlékeztette a zabrakot, hogy még tervei vannak vele, Dooku pedig azt a parancsot kapta a mesterétől, hogy szedjen ki a fogolyból mindent, amit csak lehet az Árnyékkollektíváról. Sidious eztán távozott a Stygeon Prime-ról. Azonban a Halálőrség követte a Sith Nagyúr hajóját a Mandalore-tól a börtönig. Két mandi, Gar Saxon és Rook Kast megtámadták a Spire-t és kiszabadították Mault. Dooku utasítására Grievous tábornok a droidseregével üldözőbe vette a szökevényt. Maul visszatért a zanbari bázisára, ahol visszakapta a Feketekardot, ezzel jelezve, hogy a Halálőrség továbbra is őt tartja Mandalore igazi urának. Egyúttal Almec is felvette vele a kapcsolatot és kiderült, hogy ő szervezte meg a szöktetését, hálából azért, mert korábban Maul is kihozta őt a börtönből. Az ünneplést azonban harci droidok serege szakította meg. Mault MagnaGuardok, majd Grievous is megtámadta, így menekülni kényszerült a Halálőrség és az Árnyékkollektíva maradékával. A hiperűrben felvette a kapcsolatot a szellemi síkon senyvedő Talzinnal, aki arra utasította a fiát, hogy menjen a Fekete Nap Ord Mantell-i bázisára, és ott vigyék véghez a tervük második lépését. Az első ugyanis az volt, hogy előcsalják Darth Sidioust, ami ugye a Mandalore-on megtörtént. Talzin néhány Éjfivért is az Ord Mantell-re küldött, élükön azzal a Viscus testvérrel, aki anno Savage Opress és Feral kiválasztási rituáléját is vezette Ventress számára. Grievous és Dooku csapatai megtámadták az Ord Mantell-t, de ez végzetesnek bizonyult. A Halálőrség, az Éjfivérek és az Árnyékkollektíva összevont ereje felőrölte a droidsereget, a gróf és a tábornok pedig Maul fogságába estek. A győzelem azonban még messze volt, Maul ugyanis nem tudta, hogy egykori mestere Palpatine kancellárként kiadta őt a Jedi Tanácsnak. Négy mester, Mace Windu, Obi-Wan Kenobi, Aayla Secura és Tiplee (aki a „meghibásodott” Tup miatt nemrég vesztette el az ikertestvérét, Tiplart) Maul nyomába eredt. Obi-Wan és Tiplee egy, az Ord Mantell-hez közeli aszteroidamező felé vette az irányt, ahol egy régi mandalore-i ellátó bázist, a Vizsla Keep 09-et akarták megvizsgálni, hátha ott találják célpontjukat. Közben Maul maga is felvette a kapcsolatot Darth Sidiousszal, és bemutatta neki a foglyul ejtett Dookut és Grievoust. Palpatine azonban nem adta meg magát Maulnak, annyit felelt neki, hogy megölheti mindkét foglyát, számára egyikük sem hasznos már. Maul azonban nem végzett velük, inkább bezáratta Grievoust, majd megkörnyékezte Dookut. Maul és Talzin közös erővel próbálták a saját oldalukra állítani Darth Tyranust, felvázolva neki, hogy Sidious előbb-utóbb ugyanúgy el fogja árulni őt, ahogy korábban elárulta anyát és fiát is. A csatlakozás alternatívája pedig az azonnali halál volt. A megbeszélés közben klón csapatok törtek be Maul bázisára Obi-Wan és Tiplee vezetésével, ráadásul „mágikus úton” Grievous is kitört a cellájából, s puszta kézzel kezdte széttépni a Halálőrség tagjait. A kritikus helyzetben Tyranus elfogadta Maul ajánlatát, így már együtt támadtak rá a Jedikre. A nagy találkozóra Windu és Secura is befutottak. A párbaj során Dooku megölte Tiplee mestert, míg Saxon és Rook egy rakétával megsebesítette Windut és Securát. Az így keletkezett káoszt kihasználva Maul, Dooku, Saxon és Rook megszöktek. A klónok őrizetbe vették a Halálőrség életben maradt tagjait, míg Palpatine felvette a kapcsolatot Winduval. A Jedi mester arra a következtetésre jutott, hogy Dooku a Sith mester, akit a naboo-i incidens óta keresnek, és Maul volt a tanítványa. Palpatine helyesnek vélte Windu konklúzióját. Maul eközben utasította a Fekete Nap vezérét, Ziton Mojt és a Pyke Szindikátus akkori urát, Marg Krimet, hogy térjenek vissza a csapataikkal a saját szektoraikba és készüljenek a terv következő fázisára. A két szindikátus vezér ugyan nem örömmel – túl sokat vesztettek a Zanbaron, az Ord Mantellen és a mandalore-i aszteroida bázison –, de teljesítették a parancsát. Maul eztán felfedte Dooku előtt, hogy mindvégig tudta, hogy a gróf a mestere utasítását követve lépett szövetségre vele, és ő engedte ki Grievoust is az Erő segítségével. Eztán újra fogságba ejtette Tyranust, majd a Dathomirra vitte, ahol Viscus testvér és az Éjfivérek már várták őket, felkészülten egy különleges rituáléra. Amelynek célja, hogy Talzin Dooku életenergiáit elszívva újra testet ölthessen a fizikai létsíkon. Ám közben megérkezett Sidious és Grievous Maul egykori hajóján, az álcázó-berendezéssel ellátott Scimitarral. Imigyen láthatatlanul szállhattak le a Dathomirra, váratlanul rajta ütve Maulon és csatlósain. Ezzel párhuzamosan droid hadihajók vették ostrom alá a Fekete Nap és a Pyke Szindikátus bázisait is. Rook Kast pedig egymaga képtelen volt kordában tartani a hőzöngő bűnvezéreket, pláne úgy, hogy közben a Dathomirra is befutott egy szeparatista flotta. Sidious és Grievous rátámadt Maulra, aki a Talzin által megszállt Dookuval az oldalán bocsátkozott harcba. Palpatine könnyedén legyűrte a grófot bábként használó Éjnővért, ám a nő ekkor végre testet öltött. Immár teljes hatalmával és Maul erejével megtámogatva csapott le a Sith Nagyúrra. Csakhogy Palpatine sem volt egyedül. Tyranus túlélte Talzin feltámadását és mestere oldalán szált be az Erővillám eregetésbe. A két Sith pedig soknak bizonyult az épp csak összeállt Talzin számára. Rook közben főnöke megmentésére sietett. Maul ugyan nem akart menekülni, de Talzin az Erővel eltaszította. A nő jól tudja, hogy ha felhagy a védekezéssel, akkor Sidious és Tyranus mindkettejüket megöli. Kast és egy mandalore-i magával vonszolta Mault, miközben Grievous megközelítette a legyengült Talzint, majd a fia szeme láttára két karddal szíven szúrta. Maul két mandalore-i szorításában, őrjöngve hagyta el a Dathomirt, amin megkezdődött a droidok megszállása. Sidious szemében győzelmet arattak. Talzin halálával eltűnt egy nagy veszélyforrás, Maul pedig elvesztette a jövőjét és a hatalmát, így már nem jelentett fenyegetést. Az új terv Ha valami biztos, az az, hogy Maul sosem adta fel. Akárhányszor került a földre, újra és újra felállt. Anyja elvesztése és a dathomiri vereség után összegyűjtötte a hozzá hű mandalore-iakat, majd visszatért a Mandalore-ra. Utána visszacsábította a Fekete Napot és a Pyke Szindikátust az Árnyékkollektívába, majd Dryden Voson keresztül a Vörös Hajnalt is bevette a szervezetbe. Ő maga pedig egy új tervvel állt elő. Nem közvetlen Sidioust próbálja meg elpusztítani, hanem a terveit akarja keresztülhúzni. Ez az ötlet egy álom után fogant meg benne, amiben látta Anakin Skywalker bukását. Látta, hogy ő lesz Darth Sidious következő tanítványa és a Jedi Rend elpusztítója. Szóval megpróbálja a Mandalore-ra csalni Obi-Want és Anakint, így egy lövéssel két verebet is leteríthetne. Bosszút állhanat Kenobin és Sidiouson. A tervbe azonban hiba csúszott. Egy testvérpárosnak hála Ahsoka Tano, Anakin korábbi padawanja belekeveredett egy incidensbe a pyke-okkal az Oba Diah-n, és felfigyelt rá Ursa Wren, az Éjjeli Baglyok egyik tagja, aki nyomban értesítette Bo-Katant. A szervezet még mindig Maul uralma ellen küzdött, noha súlyos létszámhátrányban voltak. Éppen ezért Bo-Katan Ahsoka segítségével felvette a kapcsolatot a Jedi Renddel. Ekkor úgy tűnt, révbe érhet Maul terve, Ahsoka és Bo-Katan közel jártak ahhoz, hogy Obi-Wan és Anakin a seregeikkel visszatérjenek Mandalore-ra. Ám ekkor üzenet érkezett a Coruscantról: Grievous és droid armadája megtámadta a bolygót, és elrabolták Palpatine kancellárt. A két Jedi azonnal a Coruscantra indult, miután Anakin kinevezte Rex századost parancsnokká, Ahsokát pedig különleges tanácsadóvá, egyúttal az 501-es légió felét a páros alá rendelte, hogy segítsenek a Mandalore felszabadításában. A csata során Maul utasította a Fekete Nap, a Pyke Szindikátus és a Vörös Hajnal vezetőit, hogy rejtőzzenek el, mert hamarosan nagy változás köszön rá a Galaxisra. Eztán találkozott Ahsokával, és nagyon nem örült annak, hogy se Obi-Wan, se Anakin nem bukkant fel, csak valaki, akit ő nem ismert. Később, miután egy elrabolt ARC katonától, Jesse-től megtudta, hogy Lady Tano valójában Anakin korábbi padawanja, taktikát váltott. Szövetséget ajánlott a lánynak, felfedve előtte a tervét. Ahsoka azonban nem hitte el, hogy Anakin képes lenne árulásra, pláne átállni a Sötét Oldalra. Úgyhogy párbajra hívta Mault, aki végül menekülni kényszerült, ezzel cserbenhagyva a helyi szövetségeseit, Gar Saxont és Rook Kastot – a két mandalore-it, ahogy Maul összes támogatóját legyőzték Rexék, a túlélők, köztük a két említett harcos, a klónok fogásába estek. Azonban Maul sem jutott messzire. Ahsoka a nyomába eredt, s mielőtt elérhette volna a hajóját, az egykori padawan legyőzte, és a klónok fogságba ejtették. Egy különleges, kifejezetten az Erőhasználók számára létrehozott szarkofágba zárták, hogy biztonságosan visszaszállíthassák a Coruscantra a Tribunal nevű Venator csillagromboló fedélzetén. Megkezdődik a tisztogatás Maul azonban sosem jutott el a Coruscantra, ugyanis útközben Anakin Darth Vaderré vált és megtámadta a Jedi Rendet, miközben Darth Sidious elrendeli a 66-os parancsot. A klónok az egész Galaxisban elkezdték kivégezni a Jediket és szövetségeseiket. A parancs Maulra is vonatkozott, így az őt őrző két klón megpróbálta agyonlőni. Ám Ahsoka megmentette a tetovált irháját. A lány ugyanis megszökött a rá támadó klónok elől, és kiszabadította ellenségét. Bár Maul szövetséget remél, Ahsoka csak annyit akar, hogy a zabrak káoszt teremtsen a Tribunalon, amíg ő megpróbálja kideríteni, mi történt a klónokkal, továbbá igyekszik megmenteni a barátját, Rexet. Maul nem okozott csalódást. Bár nincs fegyvere, a klónok le sem tudták lassítani, soraikat pedig alaposan megritkította. Ezzel bebizonyította, hogy még mindig az a hatékony fegyver, aminek Sidious kiképezte. Oly mértékben, hogy a csillagromboló gépházába érve az Erő segítségével úgyszólván puszta kézzel tépte ki a helyéről a hiperhajtómű-magot. A Tribunal kiszakadt a hipertérből egy ismeretlen hold közelében, aminek gravitációja a pusztulásba kezdte húzni a megbénult hadihajót. Maul végül egy Nu-osztályú komppal meglógott a zuhanó rombolóról, hátrahagyva Ahsokát és Rexet (akik ezt követően egy Y-szárnyúval menekültek meg). Maul újra elbukott, nem sikerült megölnie Obi-Want, se Anakint, sőt utóbbi átállt a Sötét Oldalra és bevégezte Darth Sidious tervét. Megszületett a Birodalom és eltűnt a Jedi Rend. Az árnyéklord Ez az a pont, ahol a Maul – Shadow Lord felveszi majd a fonalat. A szinopszis szerint a Birodalom megszületésének évében Maul a Janix nevű bolygón próbálja meg újraéleszteni bűnbirodalmát, miközben a helyi hatóságok és az inkvizítorok is vadásznak rá. A szövetségese pedig egy ifjú twi’lek padawan lesz, Devon Izara. Bár a részletek még nem ismertek, az biztos, hogy Maul a következő években visszanyerte a hatalmát, sőt megsokszorozta azt, egyúttal visszatért a Dathomirra, ahol állandó rezidenciát rendezett be. Eztán az Éjnővérek eszközeit és varázslatait használva igyekezett növelni a hatalmát a bosszú reményében. Sorban sokadik – egyben utolsó – fénykardja látszatra egy inkvizítoré lehetett, szóval sanszos, hogy közülük is végzett eggyel. Emellett kiérdemelte tőlük „Az Árnyék” gúnynevet. Bár az Árnyékkollektíva elbukott, idővel Maul lett a vezére az Öt Bűnszindikátusnak, amely a Galaxis öt legnagyobb bűnbandáját fogta össze: a Vörös Hajnalt, a Hutt Klánt, a Pyke Szindikátust, a Fekete Napot és a Crymorah Szindikátust. Jellemzően mindegyik galerit egy „kirakati ember” segítségével irányította, és laza szövetséget tartott fenn köztük, hogy ne háborúzzanak egymással. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, például a Feket Nap egyik tagja, a falleen Alorium. Ő odáig ment, hogy megölte a nővérét, Verelea Xhorrunt, aki a szervezet egyik vezére volt. Ezt azért tette, hogy így próbálj elérni a Fekete Nap kilépését az Öt Bűnszindikátusból. A terve nem sikerült, mert a legtöbben elégedettek voltak Maul vezetésével, révén hatalmas gazdagságot hozott nekik. Maul idővel elkezdett egy Sith holokron után kutatni. Ekkortájt cserélte le korábbi kétpengéjű kardját az inkvizítor kardra, amit egy botba rejtett, hogy az egyszerre legyen kéznél, és adja azt a látszatott, mintha mozgása korlátozott lenne. Ekkoriban kezdett újra rendszeresen csuklyát viselni, hogy elrejtse arcát. 9 évvel a Birodalom megszületése után és 10 évvel a yavini csata előtt a Vörös Hajnal alvezére, Qi’ra felvette Maullal a kapcsolatot, és jelentette neki, hogy Tobias Beckett az embereivel megölte Drayden Vost és ellopta a coaxiumot, amit a szervezet számára loptak el a Pyke Szindikátustól. Maul nem fogadta örömmel a hírt. Visszarendelte Qi’rát a Dathomirra, hogy eldöntsék, mit kezdjenek Beckettel és az árulókkal, valamint annak ígéretével, hogy innentől szorosabban fognak együtt dolgozni. A bosszút hajszolva Maul továbbra sem tett le arról, hogy bosszút álljon Darth Sidiouson és Obi-Wan Kenobin, de tudta, hogy új megoldást kell találnia. A következő időszakban sok mindent megtanított Qi’rának a Sith rendről, a kettő szabályáról, valamint felfedte a nő előtt, hogy Palpatine császár valójában a Sith Sötét Nagyura, Darth Sidious, a Birodalom legütőképesebb végrehajtója, Darth Vader pedig a tanítványa. Emellett elárulta a tervét, miszerint a Vörös Hajnallal akarja megdönteni az Uralkodó hatalmát. Ezzel egyazon időben Maul arra is megtanította Qi’rát, hogy hogyan harcoljon a Sith-ek ellen úgy cselszövéssel távolról, mint közelharcban fegyverrel. Az egykori Darth a bosszúvágytól hajtva emellett különféle Sith ereklyék felkutatásának szentelte az ideje nagy részét. Ezek egyike volt a Darth Momin által tervezett Fermata Ketrec, amely képes a Sötét Oldal által az idő egyetlen pillanatába fagyasztani egy személyt. A legendák szerint egy Sith Nagyúr volt belezárva az eszközbe. Maul azt tervezte, hogy megkeresi ezt a tárgyat és kiengedi a Sith-et, majd hátradől, és nézi, amint a kettő szabály értelmében elpusztítja Sidioust és Vadert. Bár a Fermata Ketrecet megtalálta, sosem tudta kinyitni. Egy másik alkalommal pedig ellátogatott a Damanos bolygón álló Sith kastélyba, remélve, hogy annak mélyén olyan hatalomra lel, amivel legyőzheti hajdani mesterét. Az ősi folyosókat járva azonban komoly szellemi és fizikai megterhelésben volt része. Először Savage Opress támadt rá egy vízió formájában. „Savage” azt vágta a fejéhez, hogy sosem voltak testvérek, és Maul nem volt a mestere, míg az igazi motivációja nem a bosszú, hanem a tehetetlenség érzése. A Savage-látomás legyőzése után Maul Grievous víziójával találkozott, ami Talzin halálára emlékeztette és arra, hogy a zabrak sosem tudott bosszút állni a kiborgon ezért, mert nemezise, Obi-Wan még azelőtt megölte a valódi tábornokot. Ellensége elvette tőle a vágyott bosszút. Maul „Grievoust” is legyőzte, majd folytatta útját a kastély mélyére, ahol a tróntermet remélte, és az őt vonzó hatalmat. Ám, amikor odaért, olyasvalaki fogadta, akire egyáltalán nem számított: Qui-Gon Jinn. Maul felkészült az újabb harcra, ám áldozata nem támadt rá, helyette választást ajánlott: hagyjon fel a bosszúvágyával, szabadítsa fel magát a saját maga teremtette rabság alól és változtassa meg a sorsát. Maul úgy vélte, Qui-Gon a Jedik útjára akarja terelni, de Jinn hamar megcáfolta ebben, mondván, sokkal több van a Galaxisban a Jediknél, Sith-eknél, de még a Világos és a Sötét Oldalnál is. Mault végül felbosszantotta a jelenés és rátámadt, ám Qui-Gon egyszerűen kámforrá vált, ahogy a rejtélyes erő is, ami eredendően a kastélyba vonzotta a zabrakot. Maul nem tudván, hogy egy vízióval vagy magával Qui-Gon Jinn szellemével találkozott, távozott a kastélyból, amit egy pillanat erejéig meg akart semmisíteni. Ám végül állva hagyta, és elrepült, hogy folytassa a bosszúja megvalósítását. Ekkortájt lelt rá arra a holokronra is, amit egy ideje már keresett. Méghozzá azon a Sith világon, ahol kiképzése során többször járt Sidiousszal: a Malachoron. Odautazva azonban javíthatatlanul megsérült az űrhajója, és a holkronhoz sem fért hozzá, mert az odavezető út kapuját csak két Erőhasználó tudja kinyitni. Maul hosszú időre a Malachoron rekedt. Meggyengülve, kisemmizve, de rendíthetetlenül 5 évvel a yavini csata előtt megélénkült a forgalom a Malachoron. Először egy birodalmi inkvizítor, a Nyolcadik Fivér érkezett a bolygóra, aki egy ideje már Az Árnyék nyomában volt. Nem sokkal utána három, a lázadókkal dolgozó Jedi is befutott: Kanan Jarrus, Ezra Bridger és Ahsoka Tano. Végül az őket üldöző Ötödik Fivér és Hetedik Nővér lépett az ősi csatatérre. Maul találkozott a barátaitól elszeparálódó padawannal, Ezrával, és megtévesztéssel meggyőzte, hogy segítsen neki eljutni a holokronhoz, ami egyben egy pusztító szuperfegyver magja is volt, bár Ezra csak annyit tudott, hogy megismerheti belőle a Sith-ek legyőzésének mikéntjét. Amikor közös erővel megszerzik az adattárolót, a fegyver aktiválja magát. Közben a három inkvizítor összefogott, hogy legyőzzék közös ellenségeiket. Végül egy fura szövetség állt össze: Maul a Jedik oldalán szállt harcba az inkvizítorokkal. Ezra és a zabrak legyőzték a Hetedik Nővért, s bár a padawan nem volt hajlandó megölni a magatehetetlen nőt, az egykori Sith könyörtelenül kivégzte. Eztán Ezra folytatta útját a piramis tetejére, ahol Maul szerint kinyithatja a holokront és megszerezheti annak minden titkát, míg ő maga csatlakozott Ahsokához és Kananhez, akik az Ötödik Fivérrel és a Nyolcadik Fivérrel harcoltak. A hajdanvolt Sith megölte az előbbit, míg az utóbbi a halálba zuhant, miután a párbaj során megsérült a fénykardja. Maul eztán a Jedik ellen fordult. Fénykardjával megvakította Kanant, míg Ahsoka párbajozni kezdett vele. Végül a nő Ezra után eredt, Mault Kananre bízta. Sidious néhai tanítványa könnyű győzelmet remélt, révén ellenfele semmit sem látott, ám Kanan az Erőre hagyatkozva gyorsan legyőzte a jobb napokat megélt bűnvezért. Maul eztán magára hagyott mindenkit, részben azért, mert időközben a bolygóra érkezett Darth Vader is, és jól tudta, hogy vele szemben nincs esélye. Míg Ahsoka Vaderrel harcolt, Kanan és Ezra elmenekült a bolygóról a Sith holokronnal. Maul pedig a halott inkvizítorok egyik TIE Advenced v1-esével távozott a Malachorról, ahol a szuperfegyver megsemmisült, miután Ezra az aktivációs folyamat közepén kivette belőle a holokront. Ahsoka eltűnt a csata közben, Vader pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Maul eztán visszatért a Dathomirra. Minden, amije korábban volt, mostanra odaveszett. A Vörös Hajnal látszólag elpusztult, Qi’ra eltűnt a Galaxis színéről. Az Öt Bűnszindikátus széthullott. Maul magára maradt, már csak a bosszú volt számára. El akarta pusztítani azt az embert, aki szerinte az egész élete összes balfordulatáért felelős volt: Obi-Wan Kenobit. Csakhogy ezekben az időkben az sem volt biztos, hogy a Jedi mester még életben van-e. Úgyhogy Maulnak ezt kellett kiderítenie, ehhez pedig szüksége volt a malachori Sith holokronra és egy Jedi holokronra. Tehát üldözőbe vette a lázadókat, hogy kiderítse, hol van Ezra és Kanan. Végül elfoglalta a Jedik otthonául szolgáló Ghostot, túszul ejtve Hera Syndullát, Sabine Wrent, Zebet és Choppert. A holokronokért cserébe hajlandó lett volna elengedni őket, legalábbis ezt állította. Eztán Hera agyát szondázva rájött, hogy a Jedi holokron a Ghost fedélzetén van és meg is találta. Eztán a lázadók megpróbáltak megszökni a fogságból, de a zabrak pillanatok alatt újra elfogta mindegyiküket. Ezra és Kanan végül leszállította neki a Sith holokront ugyanarra a Vizsla Keep 9 aszteroidabázisra, ahol több mint egy évtizeddel korábban Maul Dooku oldalán harcolt Winduval, Obi-Wannal, Securával és Tiplee-vel. Természetesen nem engedte el Heráékat, mondván, a vendégei maradnak, amíg Ezra nem segít neki egyesíteni és kinyitni a két holokront. Maul eztán megpróbálta újra megölni Kanant, és elrendelte a foglyok kivégzését. Eztán a mit sem sejtő Ezrával összekapcsolta és kinyitott a holokronokat. Bár fiú azt hitte, hogy a Sith-ek legyőzésének kulcsát fogja megismerni, valójában Maul dominált, és a holokronok azt mutatták meg mindkettejüknek, hol rejtőzik Kenobi – noha erről Bridger mit sem sejtett. Kanan és a kiszabadított Ghost legénysége végül megzavarta őket. Ezra felhagy a koncentrációval, mire a holokronok felrobbannak, és Maul kénytelen volt újra menekülni, míg Ezra képtelen megállapítani, mit is látott, illetve azt, hogy amit látott, azt ő akarta vagy Maul. Hónapokkal később Ezrát rémes víziók kezdték gyötörni Maulról, aminek hála kis híján megölt egy lázadó katonát. Később azonban maga a vén zabrak is megjelenik az Atallonon. Mint kiderült, amikor Ezra durván megszakította a kapcsolatot köztük és a holokronok között, a látomásaik és a tudásuk egy része is szétoszlott köztük, így Maul megtudta, hol van a lázadó sejt bázisa. Azért érkezett oda, hogy elvigye Ezrát, ugyanis szüksége van rá, hogy a megosztott víziót értelmezni tudja, és végre megismerhesse Kenobi pontos tartózkodási helyét. Maul megfenyegeti a Jediket, hogy ha nem viheti el a padawant – akit ekkor már folyamatosan a tanítványának szólít –, akkor egy helyzetjelzővel az egész Birodalmat odacsalja az atolloni lázadó bázishoz. Ezra végül távozik a Sith egykori Sötét Urával, de arról egyikük sem tud, hogy Sabine korábban egy nyomkövetőt telepített a fiú csukló komlinkjébe, így Kanannel képesek követni. Maul és Ezra a Dathomirra repültek, ahol a fiú felfedezte a Sötétkardot. Eztán egy Éjnővér rituáléval sikerült egyesítenie az elméjét Maullal, így megtudták, hogy Obi-Wan Kenobi egy két nappal bíró sivatagbolygón rejtőzött el. Ezután azonban Éjnővér szellemek támadnak rájuk, majd megszállják az Ezra kiszabadítására érkező Kanant és Sabine-t. Maul felajánlja Ezrának, hogy legyen a tanítványa, ám a padawan visszautasítja, így a zabrak nélküle távozik a Dathomirról, míg a Jedi felszabadítja barátait az Éjnővérek szelleme alól. Maul végül eljut a Tatooine-ra, ám a bolygó hatalmas, jórészt lakatlan, így egymaga képtelen megtalálni az agg Jedi mestert. A Dűnetengerben bolyongva, végső kétségbeesésében a Sith holokron egy szilánkját használva üzenetet küld Ezrának, aki rájön, hogy Obi-Wan, aki szerinte a kulcs a Sith-ek legyőzéséhez, veszélyben van, mert Maul vadászik rá, s már közel jár hozzá. Hogy megvédje a szerinte mit sem sejtő Jedit, Ezra Chopper társaságában szintén a Tatooine-ra utazott. Itt azonban buckalakók támadtak rá és megsemmisítették az A-szárnyú vadászgépét. Maul titokban elintézte a tuskeneket, Ezra pedig gyalog indult Kenobi felkutatására. Ebben segítségére volt két Sith holokronszilánk, amik az irányt mutatták. Ám mint annyian korábban, végül ő és Chopper szintén eltévedtek a Dűnetengerben. A végkimerülés határán, Maul szavaitól gyötörve vesztette el az eszméletét. Eztán egy tábortűz mellett tért magához az éjszaka során, Ben Kenobi társaságában, aki rálelt a sivatagban. Ezrának több dologra is rá kellett eszmélnie a Jedi Tanács egykori tagjának bölcs iránymutatásával. Egyrészt, Maul végig manipulálta, elhitette vele, amiben hinni akart. Kenobi valójában sosem volt a Sith-ek legyőzésének kulcsa. Arra is rájött, hogy a Jedi mester már régóta tisztában volt Maul jelenlétével, csak eleddig kerülte a konfrontációt. Ám ez lehetetlenné vált, mivel Maul Ezrát követve megtalálta őket. Ben Kenobi távozásra szólította fel Ezrát, mondván, hogy az útjuk nem közös. Bár Bridger maradni és harcolni akart, végül beadta a derekát és távozott. Ben hátramaradt, hogy egyszer s mindenkorra elvarrja élete eme szálát. Maul gúnyolódni kezdett Kenobin, hogy mennyire lecsúszott az egykori Jedi mester, ám az azzal vágott vissza, hogy Maul minden vágyott és remélt hatalma semmivé foszlott mostanra. Az egykori Sith tanítvány erre feldühödött és aktiválta a kardját, miközben közli a Jedivel, hogy rájött: okkal, méghozzá valaki miatt él a Tatooine-on. Erre már Kenobi is kivonta a kardját. Maul támadt először. Határozott és erőteljes volt, mint akkor, amikor először harcoltak. Ugyanazzal a trükkel próbálta legyőzni régi nemezisét, amivel anno megölte a mesterét. Ám az agg Jedi mestert nem tudta átejteni. Fénykardjaik pengéi mindössze háromszor találkoztak a harc során. Aztán Kenobi egyetlen vágással elpusztította Maul kardját, és halálos sebet ejtett rajta. Az egykori Darth, a Sith Sötét Nagyurának tanítványa, a dathomiri Éjnővérek nagyhatalmú vezetőjének elsőszülött fia, a Galaxis legnagyobb bűnszervezeteinek ura, leggyűlöltebb ellensége karjában halt meg 5 évvel a yavini csata és 9 évvel Darth Sidious pusztulása előtt, annak reményében, hogy Ben Kenobi védence a Kiválasztott, aki majd bosszút áll értük. Kenobi máglyát állított Maulnak és Jedi temetésben részesíti ellenlábasát, aki annyi gyötrelmet okozott nem csak személyesen neki, de a Galaxisnak, és legfőképpen önmagának. A lénynek, aki talán Darth Sidious első komoly áldozata volt. Hagyatéka Bár Maul élete nagy részét az árnyékok között és a színfalak mögött töltötte, nagyon sok mindenkire hatással volt, így neve sokáig fennmaradt. Bár Darth Sidious a naboo-i incidens után sokszor hangoztatta lekicsinylő véleményét egykori tanítványáról, magában valódi veszteségnek tartotta, míg például utódját, Darth Tyranust sosem tartotta igazi Sith-nek, csak egy placeholdernek. Érdekesség, hogy Palpatine maga még a klón háborúk alatt is használta Maul régi hajóját, a Scimitart, ami a naboo-i incidens után visszakerült a tulajdonába. A másik hajója, a polgárháborút megelőző években használt mandalore-i Kom'rk-osztályú Nightbrother a halála után Ezra Bridger birtokába került, és kulcsszerepet játszott az atolloni csatában, amikor a fedélzetén mandalore-i harcosok érkeztek a lázadók megsegítésére. Később a Szövetség yavini főparancsnokságára került. Az endori csata után, de még a jakkui csata előtt Leia Organa hercegnő, Anakin Skywalker lánya a Naboo-ra látogatott, amit akkor épp Sidious bosszúterve, a Hamu Hadművelet fenyegetett. Amikor Leia belépett a theedi hangárba, megérezte Darth Maul lenyomatát az Erőben. A Birodalom bukása után a Galaxis népe többet is megtudhatott az egykori Sith-ről, miután a szerepe az Árnyékkollektívában közismertté vált. 35 évvel a yavini csata után még több derült ki róla, amikor az exegoli csata után az Ellenállás az Exegol Ásatási Projekt keretében feltárta a Sith Citadella Arcane Könyvtárát, ahonnan előkerült Darth Maul életrajza. A projektet vezető Beaumont Kin történész és ellenálló katona későbbi könyvében, a Galaktikus Birodalom felemelkedés és bukásában is írt Maulról és szerepéről a galaktikus eseményekben a naboo-i incidenstől a szindikátusok háborújáig. A hajdani Sith tanítvány néhai partnerei sem jártak feltétlen jobban, mint ő maga. Gar Saxon, Maul korábbi mandalore-i szövetségese a Birodalom hatalomra kerülésekor hamar kiszabadult a börtönből, majd Bo-Katan eltávolítása után kinevezték a Mandalore helytartójává és kormányzójává. Tehát végül megkapta azt a hatalmat, amit Maul ígért neki. Két évvel a yavini csata után halt meg, amikor párbajba bocsátkozott Sabine Wrennel. Saxon azt a Feketekardot forgatta, amivel Maul egy ideig uralkodott fölötte és a népe fölött, ám ez végül semmit sem jelentett, mert Sabine anyja (és Bo-Katan régi szövetségese), Ursa Wren lelőtte. Maul másik mandalore-i szövetségese, Rook Kast sorsa jelenleg ismeretlen, de a nő szerepelni fog a Maul – Shadow Lordban, így talán erre a kérdésre választ kapunk. Qi’ra a hoth-i csata után újra a felszínre emelkedett, és a rendkívül megerősödött Vörös Hajnallal nem csak káoszt szított az alvilágban (ez volt a szindikátusok háborúja), de megpróbálta véghezvinni Maul tervét, azaz igyekezett elpusztítani a Sith-eket. Terve azonban kudarccal zárult. Qi’ra végül ugyanúgy mindent elvesztett, mint egykori vezére, Maul. Az endori csata idején sokan úgy gondolták, hogy Vader végül megölte őt, ám a nő valójában életben maradt, csak újra elbujdosott. A II. Halálcsillag pusztulásának, valamint Darth Sidious és Darth Vader halálának híre egy bárban érte el. Qi’ra ugyan elbukott küldetésében, az alvilági háború, amit előidézet, időt adott a Lázadók Szövetségének, hogy rendezzék soraikat, illetve Qi’ra ügynökei voltak azok, akik értesítették a lázadókat a II. Halálcsillag létezéséről. Tehát végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a Sith elpusztuljon, amit Maul tanításai tettek lehetővé. Az Éjfivéreket vezető Viscus testvér élt a legkevesebb ideig Maul szövetségesei közül. Öt évvel a klónok háborúja után (14 évvel a yavini csata előtt) megölte őt egy, a Sötét Oldalra állt Jedi lovag, Taron Malicos, aki a 66-os parancs kiadásakor zuhant le a Dathomirra. Az ott töltött évek alatt megrontotta őt a bolygót uraló sötétség és megkísérelte átvenni a hatalmat az Éjfivérek fölött, ennek áldozata lett Viscus. A különös az, hogy ekkortájt Maul is a Dathomiron élt, de úgy tűnik, sosem keresztezte az útja Malicosét, és nem különösebben érdekelte a hatalomra törése vagy Viscus megölése. Az Öt Bűnszindikátus is alaposan megváltozott. A Vörös Hajnal teljesen megsemmisült az endori csata előtt. Bár az új Köztársaság idején visszatért, már csak halvány utánzata volt régi önmagának. A Hutt Klán sem járt jobban. A Nagy Hutt Tanácsot lemészárolta Darth Vader, így Jabba maradt a Hutt Klán egyetlen vezére. Ám őt nem sokkal később megölte Leia Organa. Ezzel lényegében lefejezték a hutt bűnszervezetet, hatalmas vákuumot hagyva az alvilági hatalomban. Ennek egy részét évekkel később Boba Fett, illetve az újonnan alakult kijimi Fűszercsempészek töltötték be. A Crymorah Szindikátus sorsáról, ahogy magáról a szervezetről viszonylag keveset tudunk. Egyes hírek szerint ez a szervezet volt az egyik áldozata Cassio Tagge tábornagy az alvilág ellen indított nem hivatalos háborújának, viszont évekkel ezután, az endori csata idején még aktívak voltak. Annál többet tudunk viszont a Pyke Szindikátusról és a Fekete Napról. Utóbbi sikeresen átvészelte az Árnyékkollektíva és az Öt Bűnszindikátus bukását, valamint Qi’ra Birodalom elleni hadjáratát is. Az új Köztársaság idején a Galaxis, különösen a Peremvidék egyik, ha nem a legmeghatározóbb bűnszervezete volt. A Pyke Szindikátus szintén túlélte mindezt, sőt Jabba eltűnésével képesek voltak betörni a hutt területekre is. Azonban súlyos veszteségeket szenvedtek Boba Fett miatt, aki átvette Jabba területeit. Talán ez volt a kezdete annak a hanyatlásnak, aminek hála 18 évvel a yavini csata után már csak árnyékai régi önmaguknak. Végezetül még érdemes szót ejteni a Feketekardról, ami hosszú ideig Maul Mandalore fölötti uralkodásának szimbóluma volt. A zabrak a mandalore-i hagyományoknak megfelelően harcban szerezte meg a hajdani Jedi lovag, Tarre Vizsla ezer évvel korábban készült fénykardját Pre Vizslától. A fegyver később Sabine birtokába került, miután Maul hátrahagyta őket a Dathomiron a karddal együtt. Az ifjú Wren később Bo-Katan Kryze-nek ajándékozta, ezzel megtörve a hagyományokat, ami az Őrzők Gyermekei hitvallása szerint átkot hozott Mandalore-ra. Ez talán igaz lehet, mert néhány évvel később, az endori csata után a Birodalom fúziós bombákat dobott Mandalore-ra, elpusztítva több települést, köztük a fővárost, Sundarit, valamint több ezer mandalore-it, kis híján teljesen kiirtva olyan klánokat, mint a Kryze és a Wren. Hogy megállítsa a pusztítást, Bo-Katan megadta magát a BBI tisztjének, Gideon moff-nak és átadta neki a Feketekardot, ám a birodalmi nem állta a szavát és folytatták a mandalore-iak kiirtását. Végül csak nagyon kevés maradt fenn. A Feketekard öt évvel az endori csata után a mandalore-i fejvadász, Din Dijarinhoz került, miután az legyőzte Gideont. Később elvesztette a Mandalore bányáiban egy kiborggal való összetűzés során, akitől – ezúttal már harcban – megszerezte Bo-Katan, miköben Din segítségére sietett. Végül a kard segítségével Kryze egyesítette a túlélő mandalore-i harcosokat, és sikeresen visszafoglalta Mandalore-t a Birodalom maradványaitál. Ám a csata során Gideon moff elpusztította a Feketekardot. Ez tehát Darth Maul története. Tragédiák, árulások, bukások egész sora kísérte végig az életét. Vannak még vakfoltok, például nem ismerjük annak pontos körülményeit, hogyan kötött ki a Malachoron, mint ahogy azt sem tudni, hogy hogyan állította vissza a hatalmát a klónok háborúja után. Ez utóbbi lyukat tömheti most be a Maul – Shadow Lord. A sorozat 2026. április 6-án indul útjára a Disney+-on.

A Disney gyerekbarát jellegről jut eszembe az a sztori, amit Gilroy mesélt. Tutira vette, hogy az Andor-sorozatból nem lesz semmi. Jelezte, hogy jó megcsinálja, de úgy kezdődik, hogy Andor bemegy egy bordélyházba. Erre mondták: oké. Mire Gilroy: najó, de pár perccel később meg lelő két zsarut. Erre a fejesek: oké, csináld. Gilroy először jól meglepődött aztán meg csinált egy atomjó sorozatot.

Ha valaki 1999-ben, vagy akárcsak 10 évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy Star Wars maratont nem a The Phantom Menace-szel fogok kezdeni, hovatovább, több különböző című animációs és élőszereplős művet is megtekintek előle, és 100 évvel korábbról indítok, hát minimum nagyon furán néztem volna rá. De ez a helyzet. Belevágtam egy Star Wars maratonba, részben azért, hogy egy kicsit rákészüljek a The Mandalorian and Grogura, részben azért, mert már naaaaagyon régen csináltam ilyet. Talán az ep9 előtt, de erre már nem mernék megesküdni. Akárhogy is, években mérhető. Ráadásul most szeretném az összes mozgóképes művet letudni kronológiai sorrendben (kivétel a videójátékokat, azokat előbb elkezdtem), laza tempóban, tömbökre felosztva. Az első ilyen tömb eme alkotásokat tartalmazta, megtekintési sorrendben: – The Acolyte – Tales of the Jedi: Justice – Tales of the Jedi: Choices – Tales of the Underworld: The Good Life – Tales of the Underworld: A Good Turn – Tales of the Underworld: One Good Deed – Tales of the Jedi: Life and Death – Episode I: The Phantom Menace – Tales of the Jedi: The Sith Lord A Köztársaság alkonya Ez az a szakasz, amiben a Köztársaság még úgy szólván a régi. Az utolsó évszázad, később az utolsó napok, amikor még nem a Sith irányítása alatt áll. Anno meghökkentő volt, mennyire más a Köztársaság a Birodalomhoz képest mind mentalitásban, mind látványban. De nagyon sokáig, szó szerint évtizedekig csupán egy film, a The Phantom Menace állt rendelkezésünkre az ügyben, hogy találgassunk, milyen lehetett igazán a Köztársaság. Mára szerencsére már több mozgóképes mű is irányt mutat, és ebben a legnagyobb szerepe a The Acolyte-nak van. Még sosem néztem meg úgy a szériát, hogy nem sokkal utána a The Phantom Menace-t is megtekintettem, így most nagyon markánsan szembejött velem, mekkora a különbség a Köztársaság fénykorának vége, és a Köztársaság tényleges vége között. Főleg Jedi szinten. Míg a The Acolyte-ban a coruscanti Jedi Templomban nyüzsög az élet, és a részfeladatokat kistanácsok menedzselik, ráadásul több, távoli világon is működnek Jedi enklávék önálló döntési jogokkal, addig a The Phantom Menace-ben és az azzal párhuzamosan játszódó The Sith Lord-ban a Jedi Templom kihaltabb, nincsenek már enklávék, és mindenben a Nagytanács rendelkezik. És bár a The Acolyte-nak végül nem lett folytatása, ennek ellenére már láthatjuk, hogy hogyan jutottunk onnan a Palpatine megválasztását lehetővé tevő állapotokig. Ebben a Tales of the Jedi két epizódja, a Justice és a Choices segít. Míg a The Acolyte-ban a Jedi Rend még autonóm szervezet, aminek legfeljebb beszámolási kötelezettségei vannak a Szenátus felé, addig a Justice-ban már egy olyan szituációt láthatunk, ahol a Jedik még ugyan önállóan működnek, de holmi szenátorok az ölebükként kezelik őket, s ha a parancsukra nem támadnak civilekre, akkor rájuk is tüzet nyithatnak a politikus testőrei. Sőt a jelenlétükben fenyegetőzhetnek azzal, hogy példastatuálás címszó alatt népirtást fognak elkövetni. Látható, hogy a Tha Acolyte és a Justice közötti 60-70 évben mennyire megváltozott a Jedik megítélése a Szenátusban, és mennyit romlott a presztízsük. Ez még tovább árnyalódik a Choicesben, ahol már az egyszerű emberek is úgy tekintenek a Jedi lovagokra, mint a Szenátus fogdmegjeire, és Mace Windu állításával ellentétben már valóban a politikusok érdekeit védik, nem a békét és az igazságot. Hogy mennyire megkopott a Jedi Rend hírneve és mennyire más a megítélésük, azt talán ez írja le a legjobban: a The Acolyte-ban, amikor Mae-ho kihívta Indarát, az asztaltársaság röhögésben tört ki. A Choicesben eljutottunk oda, hogy civilek öldösnek Jediket. Már senki sem nevet, ha egyszerű ember akar ölre menni egy Jedivel. Sőt az egyszerű emberek kezdik ellenségnek tekinteni a lovagokat. És így jutunk el a The Phantom Menace-hez, aminek már a nyitószövegében benne van, hogy Qui-Gon és Obi-Wan a főkancellár utasítására ment a Naboo-ra, ráadásul titokban. Egy sorozat, és egy mini széria két epizódja szépen megmutatja nekünk, hogyan jutottunk el az autonóm igazságszolgáltató lovagi rendtől a politikai érdekek kiszolgáló ölebekig. Hogyan lett a megbecsült Jedi Rend a nép szemében jó estebne kellemetlenség, rosszabb esetben a kizsákmányolást segítő ellenség. És mindez azért, mert 148 évvel a yavini csata előtt négy Jedi rendkívül súlyos hibát vétett, amiért aztán nem vállalták a felelősséget, hanem inkább eltitkolták. És ezt, ahogy az elkövetkezendő 113 év során annyi más rossz döntést, a Sith felhasználta arra, hogy gyengítse a Jediket, ellenük fordítsa a közvéleményt. Így, amikor kiadják a 66-os parancsot, már senkit sem lep meg egy olyan hazug állítás, hogy a Jedi Rend puccsot próbált végrehajtani. A politikai eszközként használt Jedikre már senki sem néz az igazság és a béke őreiként, és mivel a Rend elzárkózott Coruscanton, könnyű rájuk arctalan, személytelen szervezetként tekinteni. A The Acolyte idején, amikor még a Külső Peremvidéken lévő Ueda városában is ott állt egy templom Jedikkel tele, amikor egy mester beült a helyi kocsmába a többi városlakó közé, nem lehetett volna csak úgy kiadni egy 66-os parancsot. 113 évnyi gondosan megtervezett rombolás kellett ehhez, amiben sajnos a Jedik is nagymértékben asszisztáltak. Szóval a The Acolyte-nak és a Tales of the Jedi két epizódjának hála a The Phantom Menace teljesen más színezetet kapott a szememben. Bár a Köztársaság régi bája azért tetten érhető, például még megtalálják a helyüket az olyan komikus karakterek, mint Bazil vagy Jar Jar, a sokkal tágabb perspektívának, sokkal messzebbről indított ok-okozati összefüggéseknek hála jóval mélyebbek és súlyosabbak lettek a filmben az olyan pillanatok, mint amikor Amidala bizalmatlansági indítványt nyújt be Valorum ellen, és markánsabban csapódnak le az olyan szavak, mint a nyitószövegben az, hogy a Jediket a főkancellár küldte. De még a neimoidiak viselkedése is ilyen. Ezen a ponton azt kell mondjam, zseniális húzás volt a The Acolyte elejére neimoidiakat betenni. Mert ez szintén egy nagyon látványos folyamatot prezentál. Anno Yordnak elég volt felemelnie a kezét, a neimoidiak máris úgy összecsinálták magukat, hogy azonnal dalolni kezdtek. 100 évvel később ugyanezen faj tagjai bár még mindig tartanak a Jediktől, minimális ráhatás után hajlandóak merényletet elkövetni ellenük. És hát ugye itt nem állnak meg, később a komplett Jedi Renddel farkasszemet nézve hajlandóak háborúba vonulni a Köztársaság ellen. Szóval a neimoidiai faj egy remek fokmérője annak, hogy a Jedik megítélése mennyire megváltozott a brendoki incidens óta. Mindezek fényében azt mondom, most már nehéz úgy nézni a The Phantom Menace-t, hogy közben ne jusson eszedbe Sol és Indara döntése arról, hogy eltusolják a brendoki mészárlást. Vagy az, hogy Vernestra az igazság feltárása helyett mindent Solra kent, még jobban elmélyítve a Jedik sírját. Azok a kezdeti döntések vezetnek oda, hogy a Wayyl szenátora népirtást helyez kilátásba Dooku és Qui-Gon Jinn füle hallatára, majd, amikor a Jedik nem hajlandóak a parancsára rátámadni az éhezőkre, tüzet nyittat rájuk is. Ugyanígy, a Brendokon meghozott döntések vezettek el oda, hogy egy nép egyszerű tagjai megölték a Jedi Tanács egy tagját a Raxus Secunduson, és az odaérkező két Jediből csak egy akarta ennek az okát kivizsgálni. A másik, mert nem tért el a parancstól, a Jedi Tanács tagjává léphetett elő. És imigyen Sol, Indara, Torbin, Kelnacca és Vernestra döntéseinek hosszú távú következménye az is, hogy Dooku átállt a Sötét Oldalra. Ráadásul mindez ez a sok rossz döntés olyasmiből fakad, amit Yoda mond ki a The Phantom Menace-ben: a félelem. Sol, Indara, Torbin és Kelnakka félelme attól, hogyan reagál majd a Jedi Tanács és mi lesz Varoshával. Indara félelme attól, hogy milyen hatása lesz a Jedi Rendre, ha a Szenátus ellenőrzése alá kerülnek. És a félelem bizony dühöt szült, ahogy láthattuk a Justice-ban. A düh gyűlölethez vezet, ahogy az megmutatkozott Choicesben. A düh pedig kínt és szenvedést hoz: a klónok háborújától az exegoli csatáig. És ha már Dooku szóba került fentebb, különösen érdekes volt úgy elkezdeni a Star Wars Sagát, hogy néhány későbbi fontos szereplő előbb lépett képbe. Itt most főleg Dookura és Ahsokára gondolok, de említhetném Cad Bane-t is, noha ő azért kisebb jelentőségű. A grófot először Jediként látni nagyon komoly alapozása a később jövő, vele kapcsolatos eseményeknek. Még nem tudom, milyen lesz így nézni az Attack of the Clonest, de szerintem ugyanúgy nehéz lesz elvonatkoztatni a Tales of the Jediban látott eseményektől, mint a The Phantom Menace esetében. Különösen fontos ugye a The Sith Lord, amely bár az első résszel játszódik párhuzamban, igen szorosan kapcsolódik a második epizódhoz is. Lényegében megalapozza a folytatás al-főgonoszát, és előrevetíti annak fontos rejtélyét, a Kamino ügyet. Külön foglalkoznék kicsit a Jedi és a Sith első találkozásával, mert ez még egy sarkalatos pont volt számomra. A The Acolyte villantott egy olyan meccset, ami simán felért a naboo-i vagy a mustafari párbajhoz mind látványban, mind koreográfiában. És a Sith a Khofaron úgy tarolt, hogy azt még Darth Sidious is megsüvegelné. Emiatt picit tartottam attól, hogy a The Phantom Menace naboo-i párbaja elhalványul mögötte, de az én esetemben hála az égnek, erről szó sincs. Egészen mások a tétek, máshogy helyezkednek a szereplők. Hogy mást ne mondjak, Qimir célja a Jedik eliminálása, Maul célja emellett az is, hogy kiélvezze a helyzetet. Az Idegen pusztít, Darth Maul játszadozik. De akárcsak 100 évvel korábbi rendtársa, ha ráun erre, akkor gyorsan képes eliminálni bármilyen Jedit, s végül csak a saját arroganciája miatt bukik el. Szóval The Acolyte ide vagy oda, továbbra is úgy érzem, hogy a naboo-i párbaj reprezentálja a Sith epikus visszatérését, ahol Jedi és egyéb tanúk igazolhatják a nemezis feltámadását, míg a khofari incidens összes Jedi résztvevője meghalt, mielőtt tanúvallomást tehetett volna, a két nem Sith túlélő közül pedig egynek törölték a memóriáját, egy pedig a Sith szolgálatába szegődött. Mindent összevetve a The Acolyte-tól a Tales of the Jedi: The Sith Lordig tartó eseménysor így egyben egy nagyon különleges élmény volt az én sokat látott rajongói szememnek is. Mintha egy teljesen új matériát néztem volna, sokkal nagyobb, szövevényesebb, mégis átláthatóbb és jobban értelmezhető összefüggésekkel. Eddig sem éreztem tartalmatlannak a The Phantom Menace-t, de a The Acolyte és a Tales of the Jedi olyan plusszal töltötték meg, ami szerintem lazán összemérhető a Rogue One az A New Hope-ra kifejtett hatásával. Külön megemelem a kalapom azelőtt, hogy bár a The Acolyte folytatás híján látszólag egy 100 éves lyukat hagyott maga után, de a nagy képet tekintve a Tales of the Jedi két epizóddal képes ezt a lyukat finom átmenetté formálni. Nyilván nem tudjuk (legfeljebb sejtjük), mi lett Qimirrel és Oshával, de a nagy egész szempontjából fontosabb politikai változásokat lekövethetjük. Az egészben a leggyengébb láncszem talán a Cad Bane fiatalkorát átölelő Tales of the Underworld epizódtrilógia, mert maga a karakter is kisebb jelentőségű, ráadásul az egész sztori rendkívül személyes, aminek viszont nincs kihatása a nagy egészre. Viszont az mindenképpen az érdeme, hogy bepillantást nyerhetünk egy magvilág, a Duro földhöz ragadtabb, mindennapibb életébe, és láthatjuk, hogy a Jedik és a Szenátus világán túl is van élet, ami virágzásnak indulhat a Köztársaságban. S ehhez nem kell más, mint az, hogy a jó emberek ne maradjanak tétlenek. A személyes megközelítés persze igaz a Life and Death-re is, de ott Ahsoka maga tette az epizódot jelentőssé a nagy egész szempontjából, hiszen a karakter azon kevés szereplők közé tartozik, akik a Star Wars több érájában is kiemelkedőek lettek, és mostanra fontossága egy lapon emlegethető Anakinnal, Luke-kal, Leiával, Obi-Wannak, Hannal, Amidalával, Palpatine-nal, Rey-jel vagy Kylo Rennel. Ráadásul egy nagyon kedves – bár kissé azért hátborzongató – epizódról van szó, ami remekül összesűríti a Kicsi Soka jellemének lényegét, a benne lévő kedvességet, empátiát és bátorságot. Szóval a maraton első szakasza nagyon kellemesen telt el, így jóleső izgatottsággal várom a folytatást, ami a második kedvenc Star Wars mozifilmemmel, az Attack of the Clones-szal fog kezdődni holnap… Azaz ma, mert írás közben átkerültünk a mába a tegnapból.

Öröm látni, hogy ennyi egyedi, önálló, kreatív mozifilm lesz idén nyáron, és a Disney mer kockáztatni az újdonsággal.

Eltudom képzelni, hogy abban a buborékban, amiben a marketing-osztály van ennek az egész kampánynak van értelme. Hisz manapság a gyerekfilmek tarolnak igazán a mozikban, ezért minden a gyerekes családokon múlik, már ami a film jövedelmezőségét illeti. Csak mintha elfelejtenék, hogy a Star Wars alapból egy családoknak szóló franchise. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt: úgy kell prezentálni mint egy érdekes Star Wars mozit és kész, menni fognak az emberek. Aztán majd eldöl mennyire gondoljuk jól. Lehet a marketing-osztályon ülnek a zsenik és majd nézünk nagyot mekkorát tarol, de ezen a ponton én ezt nehezen hiszem. Továbbra is olyan mintha egy olyan TV-film bemutatója közeledne, amit valamiféle félreértésből a moziban fognak leadni.

Pár érdekesség a The Art of The Acolyte című könyvből: A sorozat eredeti címe The Lost Sister volt. Leslye sikeresnek könyvelte el a sorozatot, annak ellenére, hogy végül 1 évad után kaszálták. Sok spekuláció volt azzal kapcsolatban, hogy Qimir/Az Idegen valójában egy sith nagyúr. A könyv eleje tisztázta ezt, amikor „titkos Sith-mesternek” nevezi őt. Ugyanakkor Leslye az Idegen és Kylo Ren közti kapcsolatról is beszélt, ami több mint esztétikai. Egy lehetséges út lehetett volna. Nyilván egy 2. évadban kifejtették volna jobban a Kylo-zenés motívumot. A nyitány eredetileg Nar Shaddán lett volna, később ebből lett Uedo. Egy hutt is szerepelt volna azon a hajón, ahol Osha megszökik. Yord eredetileg durosi lett volna. Vernestra kopaszságára az volt a döntés, hogy a karakter bölcsességét akarták kihangsúlyozni. Dizájnban a Doktor Strange Ancient One-ja volt az ihlet (Tilda Swinton karaktere) A „Day” és „Night” epizódokhoz egy hatalmas, több mint 70 000 négyzetméteres erdős díszletet építettek, amelyben több mint 160 valódi fa, több ezer páfrány és egyéb növény volt, amelyek a 37 láb magas hangstúdió mennyezetéig értek. Dave Filoni már korán tájékoztatta Headlandet, hogy George Lucas a beskar mellett mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a fénykardok hatékonysága megmaradjon. Ez arra késztette Headlandet, hogy a Legends mélyére merüljön, és felfedezze a cortosis-t. Plagueis eredetileg az évad végén tűnt volna fel, végül variáltak ezen. Amikor megmutatták a muunt, Leslyet a Gyűrűk Ura Gollamos bemutatkozása ihlette. Aniseya temploma eredetileg a Dathomiron lett volna, ám Headland változtatott ezen, amikor Filoni elmondta neki, hogy nem minden boszorkány, aki feltűnik a Star Warsban éjnővér. A Szenátusi terem szerepelt volna a sorozatban (még díszletek is készültek), ami éppen átépítésen esett volna át. Valamint volt egy "alternatív befejezés" a Yodás jelenet előtt: Vernestra elhagyta volna a Szenátusi épületet, Rayencourt pedig odamondja neki: Köszöntöm a politikában. Osha és Qimir között elcsattant volna egy romantikus csók a szigeten.

Április 6!

Szerintem a legnagyobb hülyeség lenne eldobni Rey karakterét, de még akár a háttérbe is tolni. Daisy fiatal, és simán benne van a karakterben egy remek életút. Minden csak írók kérdése. Gondoljunk csak arra mit hoztak ki Maulból, aki csak egy biodíszlet volt, pár szavas szereppel.

Mondjuk azért nem rossz módszer. Egy sima trailernél jóval drágábban, valószínűleg több millió dollárból elkészítettek egy rövid videót a szintén nem olcsón reklámidőt szerezhető Superbowl-ra, amiben mindenki csalódhatott. Ám ezzel felkorbácsolták az érdeklődést a valódi trailer iránt. Van ám itt marketing spiritusz!

Helyzet van!

Csak aztán vissza ne üssön. Úgy értem, például az Avatar: The Way of Waternél volt az, hogy a marketing inkább Pandora világára ment rá, így sok szülő elvitte a kisgyerekét a filmre, hogy majd mesebeli lényeket láthat. Erre a film azzal nyit, hogy azok a mesebeli lények a tűz martalékává válnak totálplánba, majd jött még az anyabálna és a gyereke lemészárlása, az agyvizének élőben csapolása és a többi. Na most itt benne van az, hogy azért a szülőnek is felelőssége lenne utánajárni, miféle filmre ülteti be a gyerekét, nem gondolkodás nélkül benyelni a marketinget (pedig hát az Avatarból lehetett sejteni, hogy azért nem babazsúr lesz a folytatás), ugyanakkor tény, hogy nem egy film hasalt már el azon, hogy a marketing más képet festett, mint amilyen valójában volt. És azért - legalábbis eddig - a Star Wars sem babazsúr. Sőt igazából a széria szerintem erőszakosabb lett, mióta a Disney gyártja. Oké, hogy régen is voltak lefejezések, meg kézlevásáok, de olyan gyerekbarát módon. Például Lucas csak megvillantotta a gyerekek előtt Anakin fénykardját a 66-os parancs során, szóval csak sejthettük, mi történt ezután. Az Obi-Wan Kenobiban konkrétan látjuk, hogy Vader sorban levágja az útjába eső gyerekeket, sőt az egyiknek a szemszögéből nézhetjük végig, ahogy gonosz pofával leszúrja. És ez csak egy példa, hol vannak még az olyan momentumok, mint amikor Mando lángszóróval a páncéljában sütötte meg a rohamosztagost, és a kamera még másodpercekig időzik a szénné égett fickón, és hallani, ahogy recseg a páncél és serceg a hús. Vagy a zombi-Palpatine. Vagy a deathtrooper, amiről Sabine leveri a sisakot és konkrétan egy rothadó hulla állkapcsa villan elő. Sokan állítják, hogy a Disney gyerekbaráttá tette a Star Wars-t, de ez szerintem kalapos baromság. És ha a The Mandalorian and Grogu nem tér el ettől, itt is könnyen pofán vághatja a szülőt és a gyermekét az, ha a reklámok hatására egy cukimuki filmet vár, aztán mit-tudom-én, az első öt percben egy rohamosztagos pusztán szrakozásból eltapos egy anzellant vagy felrúgják Grogut a csillagos égig. Végül is, szintén a The Mandalorianben volt az, amikor két scout trooper szó szerint megcsapkodta a zsákba zárt Grogut, hogy maradjon csöndben. Gyerekbarát Disney Star Wars = elrabolt, zsákba gyömöszölt gyerekek fizikai bántalmazása.

Ez mi a bánatos maci f*sza volt? EZ KOMOLY!? A Disney és/vagy a Lucasfilm marketingesei beszívtak, meg azok is, akik ezt jóváhagyták? Komolyan, amíg Grogu meg nem jelent, azt hittem, csak egy Youtube-reklám megy, mondtam is magamban, hogy na f*sza, a reklám még a végén hosszabb lesz, mint a film spotja. EZZEL a SZ*RRAL akarják a moziba visszaküldeni a Star Wars-t? És persze megint jön majd a csodálkozás, hogy "néd mán, megbukott a film. Biztos mindenki más hibás emiatt, csak mi nem." Ezek most lőtték tökön a filmet. Sidious reakciója is illik arra, amit érzek:

Megjegyzem ujfent, hogy nagyon igazságtalanul. Alden annyira Han Solo-s volt, amennyire csak lehetett úgy, hogy ő nem Harrison Ford. Ez uróbbiról nem tehet, meg arról sem, hogy a fiatal Han még naív és fiatal, s még nincs nyoma a későbbi laza morál, haszonleső csempész Solonak benne. Ha ez a baj, az sem a színész hibája. Pont mint Hayden Anakin Skywalkere esetében az Ep2-ben.

Azt mondták, hogy összefüggő lesz a történet és egy rendkívül gyorstempójú sorozatot alkottak. Így nem csodálom a rövidségét. Szép menetünk lesz.

Április 6-án dupla résszel kezdődik az évad és utána hetente fog érkezni 2 epizód egészen a fináléig, ami Star Wars napon lesz bemutatva, Május 4-én! 10 epizódos lesz az évad. Ergó hétfőnként jönnek a részek! Szinopszis és poszter: A sorozat a klónok háborúja után veszi fel a fonalat és egy izgalmas kalandot mesél el, amelyben Maul egy, a Birodalom által még nem érintett bolygón tervezi újjáépíteni bűnszervezetét. Ott találkozik egy kiábrándult fiatal Jedi Padawannal, aki talán éppen az a tanítvány, akit Maul keres, hogy segítsen neki könyörtelen bosszúvágyában.

Carrie Fisher 1979-ben egy New York-i lőtéren gyakorol, hogy felkészüljön A Birodalom visszavág című filmben előforduló harci jelenetekre. 2008-as könyvében, a Wishful Drinkingben Fisher így ír: „George arra is rávett, hogy lövészetórákat vegyek, mert az első filmben rettenetesen grimaszoltam az effekt csapat által a forgatáson használt petárdák fülsiketítő hangjától. Ugyanahhoz küldött, aki Robert De Niro-nak megtanította a fegyverek használatát a Taxisofőrben” – mesélte. A lőtér, ahol gyakorolt, „egy kis pincében volt Manhattan belvárosában, tele rendőrökkel és mindenféle fegyverrajongóval. … Miután egy nagyon kedves exrendőr oktatott, jártas lettem a különféle fegyverek használatában, beleértve a dupla csövű puskát is” – tette hozzá. „A családom nagyon büszke volt rám.”

Új korszak köszöntött be a fórum életében. Már ha működik. Mostantól alkalmazásként is letölthető a fórum a mobilotokra, így értelemszerűen push üzenetek is kaphatók a hozzászólásokról. Talán mondanom se kell ez mennyire kényelmes funkció. Próbáljátok ki, várom a visszajelzéseket, működik-e nektek! Elvileg ha rámentek az oldalra, akkor felajánlja automatikusan, hogy telepíti az alkalmazást.

A Baljós árnyak után, aminek szintén Maul jelenti az esszenciáját(képernyőideje és szűkszavúsága dacára), ez egy ugyancsak jó magyar cím! Akkor sem lett volna hangzatos a tükörfordítás a The phantom menace-re, s most is hasonlóan frappáns az Árnyak mestere. Egy esetleges Árnyéknagyúrnál mindenesetre jobb szerintem. Még az árnyak szó ilyetén ismétlődése is inkább jól ki, mint, hogy zavaró lenne.

A Solonak még nagy hátránya volt, hogy a sajtó tele volt azzal, hogy nagy bajok vannak a forgatáson, a szinészek nem elég jók, kell nekik külön tanárt szerezni stb. Ráadásul a legelső teaserben érthetetlen módon Solo meg se szólal, ami csak erősítette a pletykákat, hogy talán tényleg borzasztóak az alakitások.

Bár a Solo bukásához valószínűleg tényleg hozzájárult a rossz marketing, de ott volt két olyan tényező is, ami a The Mandalorian and Grogu esetében nincs meg. A Soló-nak az Avengers: Infinity Warral és a Deadpool 2-vel kellett megküzdenie, plusz sajnos Harrison Ford leváltása sem örvendett pozitív megítélésnek. Ezek is nagyban hozzájárultak a film bukásához. A Mandi-filmnek jelenleg a lapos marketing mellett legfeljebb annyi hátránya van, hogy aki nem követte az élőszereplős Star Wars sorozatokat, az valószínűleg nem tudja, miféle Star Wars film lesz ez. Ezt viszont még le lehet küzdeni marketinggel, pláne, ha azt is beleépítik, hogy ösztönözzék az embereket a The Mandalorian megtekintésére. A superbowl egy jó nyitása lehetne ennek a marketingnek. Egy másfél perces trailer helyet meg csak ki tud már köhögni a Disney még úgy is, hogy a többi filmjének is kell a hely - mert azért ne felejtsük el, nem csak egy filmje lesz idén a moziban, azért a Toy Story 5-öt, a Spider-Man: Brand New Day-t és az Avengers: Doomsday-t is el kell adniuk még idén, és ezeket is reklámozhatja a Superbowlon. Főleg az első kettőt, amik a Mandi utáni hónapokban jönnek.

Nagyotmondásban úttörő.

Solo, a parancsnok! https://olvas.hu/termekek/solo-a-parancsnok

John Alvin amerikai művész és filmfestő volt, aki több mint 135 filmhez készített posztereket és reklámművészeteket. Vizuális stílusát a szórakoztatóiparban dolgozó kollégák "Alvinesknek" nevezték. Legismertebb munkái közé tartozik az eredeti trilógiához kapcsolódó művészet. Az eredeti Star Wars trilógia posztereit az 1995-ben megjelent vhs kazettákon is láthattuk.

Szerintem a lényeg, hogy jó film legyen, nem baj, ha cuki, és nem teng túl benne az erőszak. Ha ilyen lesz, ettől még lehet látványos és a régebb óta gyerekeknek is élvezetes. Én egy szórakoztató filmre és kalandokra számítok, amelyet ha jól raktak össze, szeretni fogjuk akkor is, ha nem pont a sorozat stilusát viszi tovább. A lényeg a minőség, a családi mozik lehetnek unalmasak, de nagyon szórakoztatóak és emlékezetesek is. Lehetséges, hogy a komor és realista Andor után, ami széles körben hóditott, és mert másmilyen lenni, mint a többi SW alkotás, most ezzel a gyerembarátabb filmmel tesznek egy kilengést a másik irányba. Aztán meglátjuk, mi lesz.

Egen, nálam is hozzájárult a DIS "bukásához", bár engem nem irritál, csak baromira hidegen hagy. Lényegében mindenkit érdekesebbnek tartok nála, olyan semilyen az a csaj. Mind a karakter, mind az őt megformáló színész. De nekem végül az évadonkénti "elpusztul az egész civilizáció/galaxis/univerzum" válsághelyzettel lett teli a búrám. Szerencsére egy idő után a Trek jelenlegi alkotói is rájöttek erre, így az új szériák már nem ebben a szellemben készülnek.

Gyerekként láttam az OT-t és felnöttként(27 évesvoltam amikor láttam az EP1-et) az EP1-et. Mégsem gyűlöltem, hanem teljesen elvarázsolt úgy mint az OT. Én inkább azt mondanám hogy az OT rajongók egy része(a hangos kissebség) aki gyerekként látta az első sw-filmeket csak felületesen látták és fogták fel ezt a világot. Van a csúnya Vader bácsi a jó Luke bácsi, ezeknek a karaktereknek az emberei akik harcolnak egymással. Legyen benne csillagromboló ,fénykard, X-szárnyú és Tie-vadász. Ennél több nem kell. Mivel az EP1-ben ezek nem voltak és kicsit komplexebb volt a világ mint amit ők elképzeltek ezért az ebből fakadó frusztrációjukat kiokádták a net bugyraiba. Quarron bácsi volt ennek a mestere. Ja igen és a legfontosabb hogy szerintük Vadernek már abban a gúnyában kellett volna kibújnia az anyaméhből amiben az OT-ben látták. Már 3 napos csecsmőként fénykardpárbajt kellett volna vívnia, és minimum egy csillagromboló parancsnokának kellett volna lennie.. Az hogy egy jó emberből lesz rossz ember az számukra a fertő volt, pedig az isteni OT 3. részében maga Kenobi mester mondja hogy(nem szó szerint idézem): "Amikor ez megtörtént apád aki jó ember volt , elenyészett." Ugyanez a réteg vagy már a továbbfejlesztett változataik az ST-nek is csak a felszínét kaparghatják és mivel nem értik mélységeiben megy a gyalázkodás.

2026.02.16-án 06:00 és 07:00 között a fórum 2x10 percre elérhetetlenné fog válni, ugyanis a tárhelyszolgáltató, a DotRoll frissíti a fórumnak is otthont adó szervert, ami leállással jár majd. Egyéb módon nem érinti a dolog az oldal működését.

Szerintem is remek volt. Ezt gondoltam akkor is, és most is.

Ha lehet, második nekifutásra még jobban élveztem a játékot, amihez talán az is hozzájárult, hogy annak mechanikáját jól ismerve könnyebben és gyorsabban elmélyülhettem benne, plusz a két DLC elég sok újdonsággal is szolgált. Hogy mennyire tetszik nekem az Outlaws, az mi sem jelzi jobban, hogy például a Jedi: Survivort a mai napig nem játszottam újra a megjelenése óta, az Outlaws meg már nem csak második végigjátszásnál jár, de lassan meglesz a platina, és már vagy 150 órám van benne. Valahogy ez a játék nekem sokkal jobban adja a Star Wars életérzést, mint a Jedi-sorozat vagy a Battlefront 2. Beugrani egy űrhajóba, egyik bolygóról a másikra röpködni, sötét alakokkal üzletelni, száguldozni a Tatooine sziklái között, csempészni, tűzpárbajokban részt venni, olykor kisegíteni a lázadást és néha borsot törni a Birodalom orra alá. Ez a fajta szabadság nagyon el tud varázsolni, pláne úgy, hogy a készítők rendkívül aprólékosan és szórakoztatóan kreálták újra a Star Wars világát, így a hozzám hasonló adikt rajongók millió és egy jóságot találhatnak a Tatooine-on, a Kijimin, de még az olyan könyvekből átugrott világon is, mint az Akiva, vagy a játék kedvéért kitalált Toshara. Remek rádöbbenni, hogy Kay Vess miképpen járul hozzá a The Book of Boba Fett eseményeihez, vagy miképpen veszi ki a részét a szindikátusok háborújából. És néha még olyan karakterekkel is összefut, mint Lando Calrissian vagy éppen a Vörös Hajnal vezetője Qi’ra. De az se semmi, hogy az ep7-ben szimpla háttérkarakterként feltűnt melitto fajt alaposan kidolgozták erre a játékra és egy saját bűnszervezetet építettek fel köréjük. Hogy mennyire el tudtam mélyülni másodszorra az Outlaws-ban, azt jól jelzi, hogy még az alapjátékban is felfedeztem néhány új küldetést, amiket korábban kihagytam (valószínűleg nem fedeztem fel, illetve néhány esetben talán a döntés is kihat arra, milyen küldetést kapunk – gondolok itt például az Ashiga Klánnal kapcsolatos fontos döntésére, ami után találtam egy olyan megbízást, ami korábban valahogy nem került elém, pedig Kijimi főutcáján volt). Ami a két DLC-t illeti, meglepően kellemesek voltak, nem számítottam ilyen combos és hangulatos kiegészítőkre. A Wild Card az egyszerűbb, de semmiképpen sem rosszabb. Csak más. Kay elveit feladva kénytelen elvállalni egy birodalmi kormányzó megbízását, aki azzal bízza meg, hogy nyerjen meg egy alvilági sabacc kártyabajnokságot, aminek főnyereménye egy "elveszett" bányabolygó. Ez máris bejött, hiszen hol máshol, ha nem a Star Wars-ban lehet olyat megjátszani, hogy egy kártyaparti tétje egy egész világ. Ráadásul kis kikacsintás a Skeleton Crewra is, ahol szintén egy elveszett bolygó volt a középpontban, bár az Okala V más körülmények között tűnt el a térképekről, mint az At Attin. Kay útja tehát a Morenia nevű kaszinó cirkálóra vezet, bár már az egy külön meló, hogy egyáltalán meghatározhassa, hol is kell keresni ezt a hajót. A Wild Card tehát egy kicsit nyomozós, kicsit kártyázós, kicsit lövöldözős DLC, aminek legjobb része vitathatatlanul a Morenia. Lényegében ez egy űrrepülő Canto Bight-Mos Eisley keverék, vagyis egy halom rosszarcú figura gyűlt össze egy csilli-villi kaszinóban. Kay itt új ruhát, elegáns kap (ami a sabacc során is bónuszokat ad), saját kabint, és még elintézhet jó pár dolgot, mielőtt beszáll a bajnokságba, ahol a legfőbb ellenfele nem más, mint Lando Calrissian, aki ugye mostanság a Lázadók Szövetségének dolgozik és a pillanatnyilag fali díszként ténykedő Han Solo után kutat, szóval szándékai minimum kétségesek. A Lázadók miatt jött? Saját szórakoztatására? Han kapcsán remél valamit? Ki tudja. Akárhogy is, a formás Kay és a szívtipró Lando kapcsolata hamar alakulni kezd, bár nem romantikus értelemben, hanem haveri alapon. Két svindler hamiskártyás egy hajóban megfér? A DLC egyetlen csalódása számomra az volt, hogy maga a sabacc bajnokság elég egyszerű. A sabacc az Outlaws egyik legjobb eleme, nagyon jól lehet szórakozni rajta akár tisztességesen játszunk, akár "fair and square". És talán pont amiatt, mert magán a bajnokságon is csalhatunk, túlságosan könnyűvé vált az amúgy sem túl nehéz játék. Landót nehezebb megverni az akivai asztalnál (bár mire odajutottam most a második végigjátszás alatt – legelőször nem vittem végig a sabacc küldiket –, már ott sem volt túl nehéz). Ráadásul a bajnokság félbe is szakad, így lényegében tök mindegy, hogyan teljesítünk. Értem, miért csinálták meg így, de jobb lett volna valahogy izgalmasabbá tenni ezt a szakaszt, mégis csak a DLC csúcspontja. Ezt leszámítva viszont élveztem a Wild Cardot. A második DLC az A Pirate’s Fortune, ami jóval nagyobb, mint az elődje, és csak az alapjáték fősztorija után lehet belevágni. Kay hajójára, a Trailblazerre ugyanis egy ismeretlen alak rácsörög, és a segítségét kéri egy kalózkincs felkutatásához. Kay – akinek ugye az előző munkája nem végződött azzal a gazdagsággal, amiben reménykedett – naná, hogy elkezdi keresni a kincses térképet, aminek megtalálása után a Galaxis egy veszélyes pontjára téved. Itt nem csak új alvilági frakciókra lel (akik közül legalább egy szintén a kincset keresi), hanem azt is megtalálja, aki az üzenetet küldte: Hondo Ohnakát. Igen, mindenki kedvenc kalózkapitánya visszatért, igaz, most épp két legénység között van, meg még hajóból is eggyel kevesebb áll a rendelkezésére, mint amennyire szüksége lenne egy kalóznak ahhoz, hogy kapitánynak hívassa magát. De ez persze Hondót egy kicsit sem zavarja. A Ubisoft páratlanul jól hozza a figurát, amihez persze nagyban hozzájárul az is, hogy itt is Jim Cummings szólaltatja meg, akárcsak a The Clone Wars-ban és a Rebels-ben. Kapcsolata Kay-jel és különösen a kommandós droid ND-5-val pedig szinte folyamatos mosolygásra késztet minket, csak úgy röpködnek az egysorosok. Nem egyszer hangosan nevettem ND Hondónak címzett beszólásain. „Egy pillanatra meglepődtem azon, hogy egy ilyen nagyformátumú kalóz nem tud betörni a saját búvóhelyére.” Hatalmas! A DLC nagy erénye, hogy a Wild Carddal ellentétben nem csak néhány kicsi, ideiglenesen meglátogatható helyszínt csapott hozzá a játékhoz, hanem egy teljesen új, méretes, mellékküldetésekkel és felfedeznivalóval teli űrterületet is, sőt még egy második űrhajót is kap Vess, ami szintén feldobja a játékmenetet. A nagy baj az, hogy mivel az A Pirate’s Fortune csak az alapjáték cselekménye után indítható el, így, ha csak nem kerüljük a mellékküldetéseket és egyéb tevékenységeket a sztori folyamán, a DLC-re már nem marad sok haszna mindannak, amit itt kapunk. A második hajó inkább már csak érdekesség, az új csempészküldetés-sorozat pedig bármennyire is vonzó, ömlesztve monotonná válik. Jobb lett volna, ha ezekhez már a sztori alatt hozzáférhetünk, mert például én az ilyen melléktevékenységeket mindig két főküldetés közben szoktam elvégezni. Ennek ellenére az A Pirate’s Fortune egy remek DLC, ami még inkább feldobja ezt a méltatlanul megbuktatott játékot, ami második végigjátszásra ha lehet, még jobban tetszett, mint első alkalommal. Most pedig belevágok egy Fallen Order-Survivor maratonba.

Eddig messze ez a könyv tetszett a legjobban a HR érából, erre én is megadom az 5 csillagot. Nemcsak, hogy a legdrámaibb, de a legváratlanabb, legkiszámíthatatlanabb könyv volt eddig, amit ebben az új SW kánonban olvastam. Egyszerűen nem akartam elhinni, ahogy sorra kiírják a fontosabb szereplőket. Ugyan a korábbi felnőtt regényekben is akadtak fontos szereplők, jedi áldozatok és mind a Nagy Katasztrófában, mind a Valón lezajlott támadásban rengeten haltak meg, de valahogy ez sokkal brutálisabbnak érződött. Az első fázis mindkét felnőtt regénye valamilyen katasztrófa köré épült, amit a Nihil okozott, de ez a köny végig olyan volt, mintha egy katasztrófafilmben lennénk. A Jedik fényével ellentétben a Viharfellegek elég lassan indult be és itt is egy egy kicsit ezt éreztem, hogy ott vannak a szabotőrök a fedélzeten, tudjuk mire készülnek de majdnem a könyv fele eltelik addig amíg működésbe lép a tervük. Aztán viszont a könyv második fele egy tömény száguldás, szó szerinti értelemben is a megsemmisülés felé. A Jedik fényében a Köztársaság és a Rend is egy szimbólumként jelenik meg, a "Mi vagyunk a Köztársaság" mottótól kezdve a jediknek a már-már földöntúli alakjáig. Azt éreni, hogy vannak ugyan problémák, mint a Nihil, de itt vannak a hősök, akik urai a helyzetnek, ez még nem a korrupt Köztársaság, nem belülről fenyegetik ezt a világképet, a külső fenyegetéssel meg úgyis leszámolnak majd. Ez a képzetet sikeresen teremtette meg bennem a HR eddigi alkotásaival az írói gárda, még ha keletkeztek is rések ezen az elképzelésen pl. Starros szenátor, vagy a Grafok üzelmeivel, de én végig meg voltam győződve róla, hogy valahogy, valamilyen megoldást fognak találni a jedik, hogy megmentsék a helyzetett... és azért jár az 5-ből 5 csillag, mert ez nem történt meg! Ráadásul amikor a végén már egyértelműnek látszik, hogy Ro terve így vagy úgy, de sikeres lesz, akkor is még tudnak csavarni egyet a történéseken és végül Elzar okozza az állomás végső katasztrófáját és részben így Stellan halálát is. A Nihil akciójának majdnem az lett a vesztve, hogy eltérve az eredeti tervtől könyörületesek akartak lenni és kiengedték a foglyokat, akik aztán ellenük fordultak, de mielőtt Chanceyből hős válhatott volna és elnyerhette volna a megváltást, amivel lehet a lányát is visszaszerezhette volna egy jedi dühétől, haragjától kellett meghalnia, ezzel megpecsételve a Csillagfény sorsát. Hát ez valami olyan finálé volt, amire nem találok szavakat! Egyébként végig, ahogy elkezdtek elhullani a jedik én nem akartam elhinni, hogy jajj ez is, jajj még ő is meghallt, abban még tudok reménykedni, hogy a vuki nem halt meg, de ez nagyon kemény volt. Kicsit az Andorból az Aldhani akcióra emlékeztetett, ahol nem tudtam elképzelni, hogy ki fog meghalni és ki marad életben. A jedik korábban annak a szimbólumai voltak, hogy itt van a segítség, itt van a biztonság... erre most egy olyan magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotban láthattuk őket, ami szinte egy egész világképet rengethet meg. Marchion Ro valahogy arra tapint rá mindig, hogyan lehet valami a legjobban kiforgatni a sarkából és amilyen ügyesen használja a szimbolikus hadviselést ezzel meghatározva a közhangulatot, ezzel kontrollálva az emberek félelmeit, tényleg az egyik legjobb SW gonosz, nagyon kíváncsi vagyok a további sorsára, illetve az előéletére. Amit kicsit sajnálok, hogy Avar Kriss a Viharfellegekhez hasonlóan elég keveset szerepelt, talán még annál is kevesebbet, mint ott, pedig a Jedik fényében ő volt talán legérdekesebb figura, mindenesetre ez a háromszög közte és Elzar, illetve Stellan között most megbomlott, de előtte nagyon jó karakter pillanatok voltak, amikor pl. Stellan rádöbbent, hogy neki mi is valójában a feladata és abbahagyta a rivalizálást Avarral. Annak viszont örültem, hogy a Fenyegető sötétségből visszatért a Vessel személyzete, az egyébként elég sötét tónusú könyvnek jót tett az vidám él, amit leginkább Geoda és Leox csempészett bele. Amennyire abszurdnak tartottam anno, hogy egy kőtömb az egyik szereplő, most már annyira megkedveltem, hogy azt nagyon nehezen viseltem volna, ha őt is kiírják a történetből. A visszatérők között jó volt látni Joss-t és Pikkát, de arra nagyon kíváncsi lennék még, hogy mi történt az állomás felső felében lévőkkel azon túl, hogy Avar túlélte. Ez egy nagyon kemény és megterhelő olvasmány volt így a végére, én általában szeretem, ha tökösek az írók és ki mernek írni néhány karaktert, hogy érződjön a súlya egy-egy katasztrófának, de itt már úgy éreztem, hogy kezd sok lenni és az ellenkezőjét éreztem annak, mint amit alapvetően ilyen esetekben szoktam. Egyszerűen az volt bennem a végén, hogy itt már senki sincs biztonságban és végül is pont ezt akarta elérni a Nihil és ezt az író tökéletesen érzékeltette is. Még van hátra pár alkotás a harmadik szakasz végéből, de ezzel együtt az első fázis végén úgy érzem, hogy egy teljesen új játszma kezd kialakulni és azon túl, hogy majd valahogy biztos legyőzik a Nihilt nagyon kiszámíthatatlan az egész... pont ezért tetszik annyira!

Pár információ a képregényről: A minisorozat főszereplője bár Maul, de két további karakterre is fog fókuszálni, akik elég gyorsan a zabrak ellenségei lesznek - Brander Lawson és társa, Two-Boots. A képregény bemutatja majd Janix világát, a karaktereit és a problémát, amely az első epizóddal fog kirobbanni. Ha valaki önállóan olvassa majd a szériát, izgalmas élményben lehet része. Aki pedig a sorozattal párhuzamosan, az látni fogja hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Brander korábban fejvadászként tevékenykedett, aki most rendőrként tengeti mindennapjait, miközben egyedüli apaként is megpróbálja fenntartani a rendet egy rend nélküli világban. Egy jószívű ember, aki feszegeti a határait és ha kell, akkor szabályt szeg. Maul okkal érkezett a Janixra. Van pár figura, akit célbavett.

Charles Soule legutóbbi bejegyzése alapján hamarosan számíthatunk egy bejelentésre, azzal kapcsolatban, hogy min is dolgozik éppen.

Bukta is lett a film. Minél keevsebbet fektetsz be(kockáztatsz) annál kevesebb lesz a haszon. @Ody Mandrell -el egyetértve, pont a Superbowl-on nem kéne sajnálni a pénzt. Igaz méregdrága, de mivel a világ legnézetteb eseménye(még olimpiai - vagy vb-döntőt sem néznek ennyien), ráadásul a llegnagyobb számban az USA-ban nézik(ahol jól kell teljesíteni a filmnek), ott kell nagyot durrantani. Ha leadják az ismert trailernek a rövidített változatát csak mert pár millióval olcsóbb így(ráadásul ahogy @Ody Mandrell írja a Disney-nek ez aprópénz), akkora bukta lehet belőle mint a Solo-ból. Lehet hogy utána leadnak majd áprilisban egy nagy új trailert, de azzal közel sem érnek el ennyi ember. Valljuk be az eddigi marketing vérszegény, még a Solo marketingjéhez képest is. A tariler olyan mintha egy új Mando rész lenne a sorozatban. Szerintem most a Superbowl-on kéne egy űtöset gurítani, hogy érezzem azt hogy miért kell ezt moziban megnéznem. Mert jelenleg nem érzem rajongó létemre.

Előzetes holnap!

Al Pacino 2024-ben megjelent Sonny Boy című önéletrajzi könyvében mesélte, hogy 1972-ben felajánlották neki Han Solo szerepét a Star Wars-ban, de ő elutasította a lehetőséget, mert képtelen volt „bármit is kihámozni” George Lucas forgatókönyvéből. A Harrison Ford által legendássá vált szerep kapcsán azt mondta az EW-nek: „Azt hiszem, beindítottam Harrison Ford karrierjét” – viccelődött. „Akkoriban egy Broadway-darabban játszottam, és amikor átadták nekem a könyvet, azt gondoltam, egyszerűen nem értem. De átolvastam, majd elküldtem Charlie Loughtonnak, barátomnak és mentoromnak, és azt kérdeztem: „Mit gondolsz erről?” Ő nagyon bölcs volt, és azt mondta: „Nem értem, Al. Tényleg nem tudom.” Azt feleltem: „Hát, én sem; mit fogunk most csinálni? Egy vagyont ajánlottak, de képtelen vagyok eljátszani valamit, ha nem értem a nyelvezetét.”

Hát ez ütős trailer, felkeltette az érdeklődésemet, nem, mintha az aludt volna. Mivel Maul az egyik kedvenc karakterem, nagyon várom ezt a szériát. Láthatóan elég komplex lesz a szitu, hiszen Maulra vadásznak az inkvizítorok, de úgy tűnik, valamiféle hatóságok is, és akkor még ott a Birodalom, aminek rohamosztagosai valószínűleg szintén azonnal lőnének rá. Emellett Rook visszatérése és a pyke-ok megjelenése az Árnyékkollektíva vonalát is tovább fogja vinni. Nagyon bíztató. Palpatine még a Rebels idején is likvidálni akarta Mault - hiszen a Nyolcadik Fivér kizárólag miatta van a Malachoron -, ez meg még az előtt játszódik, szóval ezzel konzisztens marad a sztori, ami már jó jel. Az viszont fura, hogy a TCW végén használt kardja van. Hogyan szerezte vajon vissza? Igen, az a Tizenegyedik Fivér, akit (ezek szerint) később Ahsoka vág le a saját fénykardjával. Viszont ott van az Első Fivér is, alias Marrok, aki az Ahsokában szerepelt, és a trailer alapján Maul levágja - vagy csak ügyesen van szerkesztve a videó. Ha kinyírná Maul, az magyarázatot adna arra, miért távozott zöld füst belőle az Ahsokában, amikor Lady Tano megnyeste kicsit. Maul kötődik a Dathomirhoz, a dathomiri mágiához, így rajta keresztül megtörténhet az összekötés, vagyis az, hogy Maul kinyírja Marrokot, de aztán valaki feltámasztja, hogy aztán tovább szolgálja a dathomiri célokat. Az meg külön plusz lenne, ha a párbajuk után Maul Marrok kardját kezdené használni, és azt látnánk a Rebels-ben és a Solóban.

Marad idén is a tavalyi tempó. :)

Meghallgattam az audio-drámát és meglepően tetszett. Amikor belekezdtem ebbe a HR maratonba az kifejezetten érdekessé tette az egészet, hogy egy ilyen multiplatform szériáról van szó, amiben a könyvek mellett más formátumok, mint a képregények, vagy a hangjátékok is egy egészet alkotnak. Az utóbbi két műfajt annyira nem ismerem, ilyen hanganyagból meg nekem ez volt szerintem az első ilyen jellegű élményem, ezért is volt kissé meglepetésszerű számomra, hogy ennyire élveztem. Nem is volt hosszú kb. 6 óra a Tempest Runner és pont ideális utazáshoz, munkába menet ilyen kis részletekbe meghallgatani (én nagyjából 6 nap alatt értem a végére). A témaválasztásnak amiatt is örültem, hogy végre egy kicsit jobban megismerhetjük a Nihil oldalán harcolókat. A könyvekből nekem Pan Eyta hátteréről rémlik néhány félmondat, meg leginkább Marchion Ro karakterébe láthattunk jobban bele, de azért a Nihilről az a kép élt bennem, hogy ezek egyszerűen csak gonoszok. Ezzel szemben most, hogy meghallgattam Lourna Dee történetét, mert gyakorlatilag az egész Tempest Runner róla szól, még ha Pan Eyta is fontos szerepet kap benne, most azt kell mondanom, hogy nem feltétlenül kedveltem meg, de közelebb került hozzám annyiban a karakter, hogy jobban lehet érteni a személyiségét. Nyolc szerkezeti egységből áll a történet és nekem a második rész volt a kedvencem, ahol a múltját és a családját is megismerhettük. Ez volt szerintem is a kulcs az ő figurájához, hogy gyakorlatilag miatta halt meg a családja, még ha közvetlenül nem is ő ölte meg őket. Ez aztán egy életre megsebezte és innen csak csúszott lefelé. Hiába próbáltak utána nyúlni többen is, az meglepett, hogy még egy ismert jedi is képbe került a múltjában, úgy éreztem, mint hogyha ő eldöntötte volna magáról, hogy neki nem lehet normális élete, hanem lehet, hogy nem tudatosan, de egyfajta vezeklésként választotta mindig a kitaszítottságot, a sodródást és az egyre mélyebbre süllyedést. Nem tudta feldolgozni azt, amit a családjának ő okozott, elég naív is volt fiatalon és az az átverés egy életre bizalmatlanná tette. Ettől még valamiért úgy érzem van számára remény, mert még ha Wittick önző okokból is próbálta jó útra téríteni Sestin mintha tényleg jó hatással lett volna rá. Amikor látta a családját, a gyerekeit, akkor az hatott Lournára, lehet arra emlékeztette, hogy egyszer neki is volt családja. A Nihil is egyébként ad egyfajta összetartozást ezeknek a bűnözőknek, akik valószínüleg mind lecsúszott emberek és ennek az erejét azért itt is látattuk, hogyha valaki megadja ezt a közösséghez tartozást nekik, akkor az egy nagyon erős kapocs lehet a bűnözők között és nem csak a pénzért vannak benne a bandában. Már a Viharfellegekben is úgy jellemezték Lournát, mint aki sokkal jobban törődik az övéivel, mint Pan Eyta. Apropó Pan, annak is örültem, hogy azt nem húzták sokáig, hogy akkor benne van még valami és esetleg később fontos szereplő lehet, kvázi már meghalt a Viharfellegekben is, most visszakerült a képbe, de csak egy bosszú akcióra, aminek a végén pontot is tettek az ő sorsára. A szerkezeti felépítését tekintve nekem kifejezetten tetszett és a formátum miatt jól is állt ez az ülök és mesélek nézőpont, hogy van egy szál a jelenben és közben Lourna, vagy valaki más elbeszéli flashback jelenetkben, hogy mi történt a múltban. Az utolsó néhány részre a flashback jelenetek elfogytak és ott jobban fel is pörgött a tempó, de nekem még jobban tetszett a sztori eleje, ahogy ott elmesélték. Azt egy kissé hiányoltam, hogy nem került szóba az eredeti Lourna Dee hajó építése. Azt pont a történetet közvetlenül megelőző Lopakodó Árnyakból tudhattuk meg, hogy a Grafok építették a hajóját, ami elég furcsa volt, hogy ilyen szoros együttműködés alakul ki a Nihil egyik befolyásos tagja, valamint egy ilyen nagy presztizsű család között... hogy kerültek ők kapcsolatba, ez érdekelt volna, de hiába ismertük meg Lourna felemelkedését a szervezeten belül, erről egy szó sem esett, ami nekem azért hiányzott, de gondolom egy későbbi könyvből majd ez is kiderül valamikor. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő a Nihil számára, hogyan alakulhatnak át a szervezeten belüli erőviszonyok, ja amúgy nekem valami miatt úgy rémlett, hogy Zeetar meghalt a jedik támadásában a Viharfellegek végén, de ebben az új felállásban érdekes lehet Lourna szerepe. Az is kiderült, hogy ő intézte el Asgar Rót, úgyhogy ez biztos ki fog derülni valamikor és Marchionnal még konfliktusokhoz vezethet, de egyre érdekesebben alakul a Nihil sorsa is és tetszett, hogy csak rájuk szántak egy egész sztorit... várom a folytatást.

Néhány hónap kihagyás után folytattam az Outlaws második végigjátszását. Nem meguntam, csak hozzájutottam olyan játékokhoz, amikkel még nem játszottam, így inkább azokra koncentráltam az elmúlt időszakban. És bár még a sztori felénél sem játok (még csak a gunslinger főküldit tudtam le, Kijimire és Akivára épp csak benéztem, meg letudtam a Wild Card DLC-t, mert belekényszerített a játék), második végigjátszásra sokkal több apróság jön ki vagy esik le. Most például benne vagyok egy küldetésben, amiben Vesnek egy tatooine-i bányát kell áttúrnia néhány régi dokumentumért, amikben elvileg a bolygó domborzata, meg hasonló dolgok szerepelnek. Mindezt a Pyke Szindikátus megbízására, ami egyelőre igen kis számban van jelen Tatooine-on és az a pár pyke is buzgón rejtőzik Mos Eisley külvárosában. Bár ezt a küldetést első végigjátszás során is megcsináltam, csak most esett le, hogy a pyke-oknak ez a dokumentum ténylegesen mire kell: egy repulzorvonatot akarnak építeni, hogy gyorsan és védetten tudják az árujukat fuvarozni, miután megtelepszenek a Tatooine-on és kitúrják Jabbát. Vagyis Kay Vest hozzájárul azokhoz az eseményekhez, amiket a The Book of Boba Fett-ben láttunk. A hölgy az, akinek segítségével megépült az a vonat, amit aztán Boba Fett és a buckalakók végül elintéznek, és Kay ahhoz is hozzájárult, hogy a pyke-ok megvethessék a lábukat a Tatooine-on. Szóval az Outlaws főhősnője részben felelőse a The Book of Boba Fett-ben történt drogkereskedelemnek, merényleteknek és bandaháborúnak. Nem semmi!

Jó hogy visszatértél @DanCarver ! "Rian Johnson lassan 10 éve bejelentett Star Wars trilógiája. Az utolsó Jedik rendezője azóta a Netflixnél készítette el a Tőrbe ejtve filmeket, de visszatérése a Star Warshoz már nincs napirendben. Kennedy úgy véli, hogy az ő filmje volt az egyik legjobb, briliáns filmesnek tartja, de a rajongók egy hangos kisebbsége gyakorlatilag elijesztették a Star Warstól." Ezt már Rian cáfolta is.

Itt megszemléztem az interjút én is. https://rebo.hu/2026/01/16/14-ev-a-lucasfilm-elen-igy-ertekelte-kathleen-kennedy-az-elnokseget-es-a-star-wars-jelenlegi-helyzetet/

Palpi is ezt hajtogatta...

Ez egy érdekesség hogy Qimir Sith mester. Mivel sokan(én is) alapból Plaqueist tartotam mesternek, lehet valójában ő a tanítvány. A későbbiekben megöli majd Qimirt a helyébe lép és Palpatine-t a tanitványává fogadja. Imádtam volna egy ilyen fordulatot. Remélem valamilyen formában formában folytatódni fog a sorozat, mert az Acolyte volt az utóbbi évek legújjítóbb sw sorozata. Egyszserüen zseniális az ahogy megalkották az EP1 elött száz évvel létező Köztársaságot és Jedi Rend-et.

1982. január 28-án 44 éve mutatták be Magyarországon a Birodalom visszavágot.

Nagyon hangulatos volt ez az előzetes. Remekül eltalálták ezt a sötét tónusú világképet, amit ebben korszakban, ezzel a karakterrel meg lehet valósítani. Korábban bennem is felmerült, hogy Mault már annyi helyen láttuk, hogy érdemes e még újra visszahozni, de igazából van mit elmesélni róla és tényleg az egyik leghálásabb karakter lett azóta, hogy még anno a TCW-ben a feltámasztása mellett dönöttek. Én is nagyon várom a sorozatot, abból amit eddig tudni lehet a történetről érdekesnek ígérkezik ez a kapcsolata a jedi padawannal, ami az Ezrával való viszonyára is előrevetítőleg hathat, de a legjobban az alvilág és Maul újbóli felemelkedése éredekel. A TCW 5. évadában az tetszett a legjobban vele kapcsolatban ahogy a 0-ról felépítette magát, most ezt meg kell csinálnia mégegyszer... izgalmas lesz, a várakozás ideje alatt meg lehet csinálok addig egy Maul maratont valamikor az eddig szerepléseivel.

Le lehet vetni a láncokat. A birodalmakat pedig szét lehet zúzni.

No igen, nagyon úgy tűnik, hogy ez a film a saját maga kialakított kerekre és szereplőkre fókuszál. Bár csak találgatni lehet, mert gyakorlatilag nulla információnk van a lényegi kérdéseket illetően. Az, hogy Din és Grogu az ÚK-nak dolgoznak a harmadik évad vége óta nyílt titok. Itt ami új vonal az a huttok feltűnése ami üdvözítő, de még édeskevés egy combos történethez. Remélem a Disney nem úgy áll ehhez a filmhez, hogy csak keressünk 3-400 milliót és elég az is mert milyen olcsó volt büdzsé. Ez a Star Wars aprópénzre váltása lenne a szememben.