Ranglista

Dzséjtnek megint igaza lett, mint a Tales sorozatnál, olyan érzéke van a terhes nőkhöz, hogy elmehetne nőgyógyásznak. Komolyra fordítva a szót, annyira jó volt a befejezése ennek az epizódnak, Bix-el, a kisbabával... nekem valahol rímelt az Ep. III fináléjára is. Ez olyan volt, mint egy műalkotás!

Ez a rész lett szerintem a sorozat csúcsa, minden a helyére került, Luthen és Kleya végig olyan titokzatos figurák voltak, de hogy megtudtuk a korábbi múltjukat nekem teljesen más megvilágításba kerültek. Mesteri volt a beszivárgás, Luthen halála, az egész ahogy fel volt építve. Amúgy igen az amikor Luthen megtalálja a kislány Kleyát az nem sokkal a 66-os után lehet, de még az átmeneti, Bad Batch sorozat időszakban valahol. A Naboo az kellemes meglepetés volt, mondjuk a forgatási infókról tudtuk, hogy visszatértek egy helyre forgatni ahol a Baljós árnyakat is felvették. ÁÁ az egész rész annyira jó volt. Lonni pedig igazi hős, de mint kettős ügynök sajnos várható volt hogy Luthen beáldozza, nem tudott volna már segíteni rajta, ahogy magán sem.

Sajnos ezúttal sem eveztünk vidámabb vizekre. Ez Luthen és Kleya epizódja volt, amiből kiderült minden lényeges infó korábbi életükről. Arról, hogy jutottak oda ahová. Mesterin volt felépítve ez az epizód is, ahogy a flashbackek követék egymást a valós eseményekkel. De nézzük részletesen. Először is Lonni. Kár érte. Kiváló ügynök volt! És ez itt most nem a legendás poén újraélesztése, hanem a véres valóság. Felbecsülhetetlen értékű volt Luthen számára az információival, kitüntetést érdemelt volna, nem szívlövést. Kezdtem örülni, hogy megy a családjával Yavinra, ami életképes ötletnek tűnt, de Luthen másképp gondolta. Először nem értettem miért kellett szegénynek meghalnia, de utána gondolva valószínűleg tudta Luthen, hogy neki legfeljebb órái vannak hátra és nem tud már segíteni Lonnin. Így fájdalmas megoldás, de mégis megoldás a kém halála, hisz ha a Birodalom lekapcsolja akkor nagyobb baj is lehetett volna. Lonni fontosságát csak aláhúzza az utolsó információja, amivel olyan láncolatot indít el ami az egész galaxisra hatással lesz. Lonni Jung a szememben beállt azon névtelen hősök sorába, akikre a diadal óráiban senki nem fog emlékezni. A másik ilyen kulcsszereplő Luthen. Dedra nem tudta elengedni Tengelyt és csak rájött a kilétére (ennek kiderítése külön sorozatot érdemelne). Kettejük párbeszéde az epizód egyik csúcspontja! Luthen amint csengetnek már tudja, hogy itt a vég. Ravaszul veszi magához az ősi tőrt, amivel megszúrja magát, de nem hal meg, még nem. Innentől veszi kezdetét Kleya visszaemlékezése a múltra, hogyan is kerültek ők össze. Kiderül, hogy Luthen csak álnév, az igazi neve Lear hadnagy. Kicsit ködös volt hol is harcolt, de úgy tűnt a klónháborúk után nem sokkal a birodalmi seregben szolgált. A laat/i-k hangja volt a nyom ami alapján erre a következtetésre jutottam, de hátha lesz más ötletetek. Az viszont biztos, hogy mészároltak, amiből láthatóan Lear-nek már nagyon elege volt, szinte elbujdokolt a csapatszállítóban és ivott. Katona mivoltát tekintve érthetőek a módszerei, annak fényében meg pláne, hogy miken ment keresztül. Kleya egy árva, akire azon a bizonyos bevetésen talál rá, amikor az összeomlás szélére kerül. Viszont a gyerek lehetett egy reménysugár, hogy ott hagyhatja az őrületet egy más élet kedvéért. Szépen bemutatták kettejük kezdeti életét, nagyon mélyről kapaszkodtak fel arra a szintre amin megismerhettük őket, de a lázadás gondolata mindvégig ott volt velük. Múltjukat tekintve ezen nem is lehet csodálkozni. A visszaemlékezés talán legjobb pillanata volt, amikor a Naboo-n birodalmi szállítókat robbantottak fel. Talán az EPIII óta (most az EPVI-ot nem számolom) most bukkant fel Naboo élőszereplős formában, aminek természetesen nagyon örültem. Kleya kórházi beszivárgása egy korszak végét jelentette számára, és a coruscanti lázadó sejt számára is. Meg kellett válnia nevelőapjától, ráadásul neki kellett elvennie az életét, de erre az élet Luthen mellett már előre felkészítette. Mindenesetre tragikus volt.....főleg ahogy a kamera a legvégén sokáig időzött az emberen, aki évtizedeken át oly' sok mindenkit manipulált, megölt és mindent túlélt. Legvégül pedig elérte a végzete. Nem akasztották fel, ahogy azt talán várta, és valahol jobb, kegyesebb is ez a halál. Luthen képviselte a Lázadás radikális vonalát, voltak tettei amikor igen csak csikorgattam a fogaim, de összeségében véve kedvelte, ami pár könnycseppet is eredményezett. Nyugodj békében Lear! Ami érdekesség volt itt, az Dedra lefogása. Ezt nagyon nem vágtam, hogy mi ért kellett. Ok, beletúrt Heert ügyébe, de amikor ez szóba került Partagaz nem volt bosszús. Aztán meg a felügyelő azzal állít be, hogy le van tartóztatva Partagaz parancsára? WTF? Mi történt időközben? Maradt tehát Kleya és az információ. Jedha, Kyber, Erso....

Nehéz írni a részről mert még mindig kavarognak bennem az érzelmek. Volt már megannyi csúcspont az SW-ben, és az amit itt láttunk méltán kerül majd be a Star Wars panteonjába. Talán még soha nem mutatkozott meg egyszerre a Birodalom aljassága, gonoszsága és minden egyéb rossz tulajdonsága annyira nyersen és brutálisan, mint itt. A végletekig feszítették a húrt, de a Ghormaniak még akkor se támadtak rájuk, csak kántáltak, énekeltek ami megindító volt. Az évek óta tartó sanyargatás után elértek arra a pontra, hogy kiálljanak szabadságukért és a bolygójukért. Az öreg Rylanz csak a legvégén ismerte fel, hogy kelepcébe kerültek. Kilátástalanul próbálta a tömeget visszatartani, de az évek alatt felgyülemlett frusztráció már kitört, és nem lehetett visszaterelni a palackba. Erre jött rá a fiatalabbak elszánt harcikedve, köztük a lányáé is, aki nem hallgatott az apjára, amiért az életével fizetett. Wilmon és Cassian eleinte csak sodródtak az eseményekkel, ám később szerves részeivé váltak. Cass végig a küldetését tartja szem előtt, de nem sikerül tiszta célpontként Dedrára lőni. Vagyis egyszer majdnem, de akkor közbelép Syril. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom írni valaha is, de megkedveltem a fickót. Az évek alatt kikupálódott, és igazából itt mutatkozott meg, hogy Syril Karn jó ember. Ahogy fojtogatta Dedrát az nagyon durva volt! Hirtelen kiadott minden magában rejlő frusztrációt, amit a női nem irányába egész életében felhalmozott. Syril Karn végre a sarkára állt. Tulajdonképpen Dedra vallomása után világosodik meg, hogy a Birodalom egy aljas és gonosz hatalom. Ehhez biztos jól jöttek a Ghormanon töltött évei, de akkor is megrázó volt látni, hogy a felismerés szinte összetörte. Miután Dedrától elbúcsúzik, elveszve bolyong a palmoi káoszban, és akkor Ahab kapitány megpillantja a fehér bálnáját. Úgy veti rá magát Andorra, mint egy véreb. Valószínűleg abban a pillanatban a világ összes bajáért őt okolta. Csak akkor világosodik meg, hogy a kicsinyes bosszúja már nem számít, amikor Andor visszakérdez hogy ki is ő valójában? A legnagyobb tragédia, hogy a megvilágosodás pillanatában kap fejlövést, amikor tényleg lehetett volna valaki a saját jogán, és nem csak egy báb a különféle játszmákban. Borzasztóan sajnáltam...magam se hittem mennyire. Férfiasan bevallom megsirattam. Tragikus sors az övé, és szerintem abszolút nem ezt érdemelte. A végén még Eedy-t is megsajnáltam, szegényen látszott, hogy mindjárt összeomlik. Syril mellett Dedra is elindult a lejtőn. A Ghormanon most akkora trauma érte, amiből nem tudom lesz-e visszaút. Gyanítom nem. A Syrillel való konfrontáció majd később a férfi halála olyan érzelmi hullámot indított el benne, ami majdnem ott helyben zúzta össze. Zseniális jelenet amikor próbálja összeszedni magát a jelentése előtt, de csak kínlódik, szinte agonizál. Bizony, valahol már Meerot is sajnálom, nem tehetek róla. De ilyen az, ha valaki a gonosz szolgálatában áll. Előbb-utóbb rámegy lelkileg is, ha nem velejéig rossz ember. A konfliktus kirobbantása maga a Birodalom esszenciája. Saját embereit képesek beáldozni, senki nem számít, csak a cél. Ez eddig nagyjából átvitt értelemben zajlott, legalábbis olyanra nem emlékszem, hogy nyíltan fejbe lövik a sajátjaikat. Ekkora már egy lőporos hordó az egész tér, és robban is annak rendje és módja szerint. Egyre nagyobb volumenű mészárlás veszi kezdetét, ami a végére átterjed az egész városra, és gyanítom a bolygóra is. Ahogy a Ghorok sorolják a halottak számát, és segítségért könyörögnek az szívbe markoló. A birodalmi droidok eszméletlen hatékonyak voltak. Ahogy dobálták az embereket 40-50 méterre, mint valami terminátorok, félelmetes volt. K2 feltűnése nem is lehetett volna ennél szomorúbb. De legalább most már Cassian mellett van. Samm maradt a Ghorman frontban, és valamit törlesztett Cintáért, amikor megmentette Cassian és Wilmon életét azzal, hogy elgázolta K2-t. Wilmon hátramaradt a ghormani lázadókkal, így ő szerintem ezzel kikerült a képből. A rész méltó lezárása volt a birodalmi média elferdített híre, ami a lázadókra keni az egész Ghorman incidenst. Már alig várom a következő részt, hogy egy kis elégtételt kapjak az itt történtek után. Zseniális rész volt, minden pillanata arany. Az összes szó és történés a helyén, pengeéles, tonnás súlyú jelenetek egymás után. Bravo!

De jó, hogy ezt felhoztad! Akartam erről írni. Nekem ez egy pazar Anakin párhuzamnak tűnik, amikor Obi-val párbajoznak: Igen, Dedra a Ghormanon végleg elveszett. Amikor kiadta a parancsot és hozzájárult a bolygó kizsákmányolásához. Láttuk, hogy élte meg Dedra, és ilyenkor az emberben - ahogy az történt Anakin esetében is - kialakul egy kognitív disszonancia. Tudja, hogy helytelenül cselekedett, tehát kell valamilyen magyarázat, valamilyen racionalizáció önmaga számára. Anakinnek ez lett az új személyisége, a Jedik mocskolása: a Jedik gonoszak voltak, ezért öltem meg őket, még a gyerekeket is. A gonosz ellen bármi megengedett. Anakin Skywalker gyenge volt, hogy lássa, hogy a Jedik milyen gonoszak, ezért elpusztítottam. Én most már Darth Vader vagyok, nem pedig Anakin. Vader erős, és kiírtja azokat, akiket ki kell. Palpatine bölcs, jót akar, erős birodalmat hoz létre, ahol rend és fegyelem van. Aki ez ellen tör, azt kész vagyok megsemmisíteni. (Igen, Vader egy ponton már magát az Uralkodót is kinyírná, de aztán a mustafari események ezt mélyre temetik mert nem marad számára senki - legalábbis tudomása szerint - csak Palpatine, és így már sokkal kevésbé csábító ellene fordulni, a géptestről nem is beszélve, ami limitálja). Most nézzük meg Dedrát: a Ghormanon kiadja a parancsot, ami tudja, hogy helytelen, amit úgy old fel magában, hogy a galaxisban rendet és fegyelmet kell tartani, akik ez ellen hatnak, akik káoszt akarnak, azok szükségszerűen gonoszok, ezért ellenük bármi megengedett. Ezért adtam ki a parancsot Ghormanon, hiszen, nekem a rendet kell szolgálnom. Amikor később rájön Dedra a Halálcsillagra, nyilván így szövi tovább a gondolatmenetet: a lázadók el akarják pusztítani a Birodalmat, tehát meg kell magunkat védeni. A Halálcsillaggal megsemmisítjük a lázadást és végre rend lesz a galaxisban egyszer és mindenkorra. Azért veszélyesek ezek az emberek, mert onnantól, hogy végleg elköteleződnek a gonosz mellett - Anakin a Jedi templomban illetve Mustafaron, Dedra a Ghormanon - átszakad egy gát, és többé már minden megengedett az ellenséggel szemben. Ez szükségszerű az ő nézőpontjukból, hiszen ha egy következő megkérdőjelezhető cselekedetet nem hajtanának végre a moralizálás miatt, akkor muszáj lenne felülvizsgálniuk a korábbi tetteiket is, ami lelki kínnal jár együtt (hiszen legbelül tudják, hogy rosszul cselekedtek, csak elnyomják magukban). Ilyenkor totális gátlástalanság és kifordult moralizálás jellemzi őket, ezt láttuk Dedránál Luthen boltjában illetve a nővérrel szemben a kórházban, és ezt látjuk Anakin esetében is valahányszor Obi-wannal beszél az átállást követően.

Ismét egy feszült, súlyos atmoszférájú epizódot kaptunk, és az újabb egyéves időugrással hivatalosan is ráfordultunk a célegyenesre. Már csak hónapok (vagy talán még annyi sem) választanak el minket az első Halálcsillag megsemmisítésétől. Ahogy az lenni szokott a végjátékban, a történeti szálak lassan összeérnek vagy lezárulnak. Ezúttal inkább utóbbi dominált: Luthen, Kleya és Lonni kerültek a fókuszba, miközben érdekes módon a címszereplő, Cassian egyáltalán nem tűnt fel. Luthen és Lonni találkozója, és utolsó párbeszéde a coruscanti "parkban" (érdekes kifejezés a betondzsungelben) rendkívül feszült, vészjósoló jelenet volt. Amikor Lonnie felfedte, hogy megtudta a Birodalom legfőbb titkát - és egyben leleplezte birodalmi álcáját - majd szép lassan Luthen nyomására elcsepegtette a Halálcsillagról szóló értesüléseit, már sejtettem, hogy a pragmatikus férfi nem fogja életben hagyni... a Coruscantról való kimenekítése, és Yavin 4-re csempészése több ízben is olyan veszélyt hordozott, amit Luthen nem akart vállalni. Elvégre a gyakorlatias szemüvegen át nézve Lonnie "csak" egy tégla volt, akinek hasznossága megszűnt, és csupán potenciális veszélyforrás maradt. De az is sokat nyomhatott a latba, hogy Luthennek a saját felszívódását is el kellett intéznie, kezdve a nyomai eltűntetésével. Lonni egy plusz teher lett volna mindezek mellé. Bár kémként hűségesen szállította az infókat, számítottam rá, hogy lelepleződése után vagy a Birodalom, vagy Luthen lesz a veszte. Szomorú, de elkerülhetetlen végnek tűnt. Dedra vonalán bizonytalan maradtam. Kíváncsi vagyok, hogy a nő végül hogy rakta össze a pontos képet, és jutott el Luthen régiségkereskedésébe, több évnyi munka után azonosítva Tengelyt. A férfi iránti megszállottsága arra emlékeztetett, ahogy Syril hajszolta sokáig Cassiant. Továbbra is durva, hogy a rendkívüli nyomás ellenére Luthen milyen gyorsan képes álarcot váltani, persze számos év tapasztalata van ebben. A starpath egység stílszerű jelképe volt annak, hogy annak idején ez volt az első komolyabb fizikai nyom, amely mentén Dedra elkezdte felgöngyölíteni a Lázadó hálózat összekötőjét, és végül eljutott Luthenhez - a kör bezárult. A férfi esetében karakterhű volt az öngyilkossági kísérlete: a saját életét sem tartja többre, vagy fontosabbnak a Lázadásért, mint azokat, akikkel ő maga végzett, vagy akik közvetett módon haltak meg miatta. És bár erkölcsileg kétesek a módszerei, az egyértelmű, hogy létezése fő célja a Birodalom megsemmisítése volt. Valahol szomorú, még ha várható is volt (amivel a férfi is tisztában lehetett), hogy ő már sosem fogja látni a Halálcsillagok megsemmisülését, a Lázadók győzelmét és az Új Köztársaság megszületését - majd az Uralkodó és hívei végső bukását, az egységesen összefogó Galaxis mellett. Bár profizmusán foltot ütött az, ahogyan végezni akart magával. Egy szúrás a nyaki ütőérre, vagy egy The Mandalorianben is látott "kivégző kapszula" gyorsabban célt ért volna. Persze úgy nem tudott volna kiteljesedni Kleya karaktere. A Kleya–Luthen visszatekintés az epizód meglepetése volt (akárcsak a Naboo). Megismerkedésük részletei érdekes és egyben fontos kontextust adtak a kapcsolatukhoz. Luthen tehát őrmester volt a Birodalom kezdeti éveiben, Kleya pedig menedék reményében rejtőzött el a hajóján, így sodorta őket egymás mellé az Erő. Luthent viszont már itt gyötörte a borzalmak ördögi köre, amelynek ő is részese volt. Szenvedett, és nem tudott kitörni belőle, így alkohollal tompította az ebből fakadó stresszt. Már ekkor is szembetűnő, hogy milyen gyorsan képes érzelmileg "átkapcsolni" és szerepet váltani az emberei előtt. Minden esetre a találkozása Kleyával, és a Birodalom igazságtalanságából sarjadó közös küldetésük bemutatása tetszett, főleg ezzel a szokatlan apa-lánya kapcsolat kialakulásával. Egy új motivációs rugó került mindkettejük életébe. Már itt látszott, hogy Luthen a túlélés érdekében képes elnyomni valódi érzéseit, és már fiatalon is beleragadt a „küldetésért élni” börtönébe. Szerepet játszott, falakat épített - ezek pedig Kleya „kiképzésének” is alapjai lettek. A kettejük közötti apa-lánya dinamika különösen jól működött, emberibb mélységet adva mindkettőjüknek. Az ellenálló polgárokon végrehajtott birodalmi sortűzzel a Birodalom már ekkor megmutatta a valódi arcát... Dedra letartóztatása bír egyfajta sötét iróniával - miután végre elérte a célját és legfőbb küldetését Tengely leleplezésével, a Birodalom a maga módján "jutalmazta meg" érte. Egy pillanat alatt csereszabatos fogaskerékké vált a rendszerben. Valahol párhuzam vonható közte és Syril között, aki szintén a Birodalom általi téveszméktől vezérelve jutott keserű sorsra. Bár Syrillel ellentétben Dedra már rég átlépte azt a morális határt, ami még bármilyen szemszögből védhető lenne. A tények teljes ismeretében asszisztált egy népirtásban az előléptetés, és a "káoszt szító" Lázadók elpusztítása érdekében, pontosan ismerve a Birodalom elnyomó, tirannikus rendszerét. A sors (vagy ez Erő) fricskája, hogy az a Heert jött a letartóztatására, aki kezdetben hű beosztottként szolgált alatta. Szimbolikus: mintha a rendszer végül önmaga ellen fordulna. Kleya kórházi akciója várható kimenetellel zárult - Luthen történetére itt pontot kellett tenni, plusz az epizód drámája is úgy volt felépítve, hogy bemutassa: Kleya annak ellenére képes megtenni a nagyobb cél érdekében a súlyos dolgot (Luthen megölése = Lázadó titkok védelme), hogy az érzelemmentesség és hideg professzionalizmus álcája ellenére egyértelműen valós kötődést és érzelmeket táplált a mentor és apafigura iránt. Újabb szomorú történet az övék, de valahol bízom benne, hogy legalább Kleya megússza élve a történetet - és teszem azt, a Lázadás egy fontos hírszerzője lesz a Yavin 4-en. A végén, amikor a kamera sokáig elidőzik Luthenen, majd lassan elsötétül a kép egyszerre szolgál búcsúként és szimbólumként: egy ember, aki élete majd' két évtizedét a Lázadás oltárán áldozta fel, végül csendben, minden dicsőség nélkül tűnik el. A világ nem ünnepli meg - de nélküle nem jött volna el a győzelem.

Na, fél óra fel-alá járkálás a lakásban és egy pohár hároméves Chianti viszonylag lenyugtatott. Még jó, hogy már senki sincs fent, mert furán nézhettem ki, ahogy ide-oda járkálok a szobám és a konyha között egy borospohárral, és közben magamban motyogva össszegeztem, mit is láttam. Továbbra is zaklatott a lelkem. Szerintem a teljes lenyugvásig még kell némi idő, de ezt ki akarom írni magamból, mielőtt belevágok a következő részbe, amit viszont nem akarok holnapra hagyni. Látnom kell, hogy mik lesznek a következmények, hogyan olvas be Mothma a Birodalomnak, az fog itt megnyugvást hozni nekem, a tudat, hogy pofán fogják b*szni ezt a szétrohadt szemétdombot, aminek tetején Palpatine a kakas. Valószínűleg azért is ütött meg nagyon, mert a családom kötődik Mosonmagyaróvárhoz. Egész pontosan alig 15 km-re található apám szülőfaluja, és apai naagyanyám, ahogy a nagybátyám és az unokaöcsém a mai napig ott él - sőt ők ketten pár évvel ezelőtt átköltöztek Óvárra. Aki ismeri a történelmet, az már tudja, hová akarok kilyukadni. 1956. október 26-án az ÁVH határőrlaktanya elé vonuló tüntetőket sortűz és kézigránátok fogadták. Több mint ötven áldozata volt ennek az esetnek. Amit én csak pár évvel ezelőtt tudtam meg a nagymamámtól, hogy az idestova 20 éve halott nagypapám is ott volt a tömegben a nagymamám egyik bátyjával együtt. Utóbbi elmenekült, de a nagypapám ott rekedt, miután a mögötte szaladó ember golyót kapott a hátába és rázhant. Beragadt a holttest alá, ami alól végül egy idegen húzta ki. A nagypapám sosem mesélt róla. Tényleg csak 2-3 éve tudtam meg, talán annyi sem. A mamámmal épp a kormányunk Oroszország felé közeledését vitattuk meg (mi ketten imádunk politizálni a család nagy örömére), és ekkor bújt ki a szög a zsákból. Na, arra akarok kilyukadni, hogy ez megdöbbentett, mert fogalmam sem volt arról, hogy a családomnak volt valaha is köze ilyen véres pillanathoz. És ahogy néztem az itteni képsorokat, azon járt közben az agyam egy része, hogy b*ssza meg, megértem, miért nem beszélt erről a nagypapám soha, pedig ő állandóan mesélt a múltjáról. Egy space fantasy-ba bújtatva is iszonyú volt nézni egy ilyen mészárlást. Tudni sem akarom, milyen lehetett átélni, és megértem, ha valaki önszántából nem akarja felidézni. Mert... Hát azt kell mondjam, ez túlszárnyalta a 66-os parancsot. Ott legalább a Jediknek volt egy leheletnyi sanszuk. Volt fegyverük, velük volt az Erő, néhány meg is úszta ennek hála. Mások, ha meg is haltak, magukkal rántottak néhány klónt. Sok harcban veszett oda. De itt... Itt civileket gyilkoltak halomra, akik legfeljebb a legyekre jelentettek veszélyt, És mindezt egy hideg, precíz terv alapján. Mennyire kell aljasnak lenni azért, hogy a sajátjaid közül szándékosan odaküldj néhány tejfelesszájút, akikről tudod, hogy pánikba fognak esni és parancs nélkül is lehet, tüzet nyitnak. De ha mégsem? Hát te magad lövöd tarkón az egyiket, hogy elszabaduljon a pokol. De már azelőtt, a jelenet, ahogy a ghormaniak mennek a térre, és Cassian szemén át rájövünk, hogy basszus, bárányok vonulnak a vágóhídra. Ennél a térnél jobbat mészárlásra keresve sem lehetett volna találni. Az összes célpont lent volt egy zárt térben, a mészárosok fent a magasban. Taktikai egyszer egy: mindig a magaslat a jobb. Sokszor nevetnek az emberek Obi-Wan high ground megszólalásán, de a tény az tény, nincs olyan fegyvernem, aminél ne kerülne előnybe az, aki magasabban van, mint az ellenfele. A támadók tudatosan kerülik az ilyen felállást, a védők tudatosan építenek erre a felállásra, márnagyon-nagyon régóta. A várak és erődök nem véletlen épültek anno hegyekre vagy magas dombokra. És, ha mészárlást akarsz végrehajtani, akkor is jó, ha a célpontokat magad alatt helyezed el. A térből egy halálvölgyet csináltak. A Birodalom itt egy hidegen kiszámított, precíz népirtást követett el. Egy bolygó felrobbantása sem piskóta, de mégis távoli. Ráadásul megvan egy pillanat alatt. "Milliók kiáltottak fel, aztán néma csönd lett." Nincs szenvedés, és nem látod az áldozatokat. De itt ott voltunk. A halottak, a sebesültek, a harcolók, a sebesülteket menekíteni próbálók között. Láttuk hogyan lőnek mellbe, hátba, fejbe fegyvertelen férfiakat és nőket, válogatás, gondolkodás, szánakozás nélkül. Amikor a rohamosztagosok a lépcsőn állnak, egek, az összes Star Wars műben együttesen nem érezted azt a fenyegetést, amit itt. Így az Andor második évada után már nem biztos, hogy kunkorodni fog a szám, amikor Ben azt mondja Luke-nak, hogy ilyen kiváló lövészei csak a birodalmi rohamosztagnak van. Mert most már az emlékek között ott lesz Brasso és a ghormani mészárlás is. És a TIE vadászokat még be sem vetették. Aztán előjöttek a KX-droidok. Komolyan mondom, James Cameron nem tudta ennyire fenyegetőre megcsinálni a Terminatort, mint ahogy ezek megindultak. Eleve már ott lebegett a szemem előtt a The Book of Boba Fett jelenete, amint a lángoló Mandalore felszínén a holtestek között masíroznak és lövik le a túlélőket. Már az is nagyon terminatoros volt, de itt... Mázli, hogy a Birodalom már nem használ droidsereget. És már sosem fogok tudni szabadulni a gondolattól, hogy talán K-2SO volt az, aki megölte Enzát. És hát igen, egy újabb főbb szereplő került ki a képből. Szegény Syril. Nem volt rossz ember, csak egy ostoba kölyök, aki ki akart törni az anyja elnyomása alól, és emiatt iszonyú bizonyítási vágy tombolt benne. De volt igazszágérzete. Ez már az első részben megmutatkozott, itt meg abban csúcsosodott ki, hogy majdnem megfojtotta Dedrát. Syril legnagyobb hibája, hogy rossz rendszerben hitt. De lehet ezért igazán okolni? A Galaxis nagy része nagyon sokáig hitt a Birodalomban. A lázadás teli van olyanokkal, akik hittek benne egy pontig. Syril számára most jött el a a pont, amikor feladta ezt a hitet. Ha most nem lövik fejbe, szerintem lázadóvá vált volna. Csakhogy sajnos, amíg végigment ezen az úton, elárult embereket, és ennek az a fejlövés volt a következménye. A halála pedig a legszomorúbb. Az ő utóbbi éveit Cassian Andor tölötte ki. Cassian azt sem tudta, ki ő. Szerintem Syril utolsó gondolata az lehetett, hogy ő tényleg az a senki, akinek az anyja mindig is mondta. Semmit sem tudott bizonyítani, ha csak azt nem, hogy mennyire könnyű manipulálni. És az egyetlen, amit fel tud mutatni, az a hozzájárulása egy népirtáshoz. Eedy-t is sajnáltam. Rettenetes ember és még rosszabb anya. Syril miatta lett olyan, amilyen. Miatta lépett arra az útra, ami végül elvezette oda, hogy fejbelőtték. De a maga elb*szott módján szerette a fiát, és az sosem jó, ha egy szülő túléli a gyermekét. Sajnos ez is olyan, amit megéltem. Anyám öccse a nagymamám ölében halt meg. A nagymamám, akinél nem ismertebb lelkileg erősebb embert, beleőrült ebbe. Emiatt is érzem azt, hogy szerintem Eedy ezután már nem sokáig fog élni. Vagy mentálisan vész el, vagy belehal a bánatba. Végól itt van Dedra. Én őt is sajnálom. Szerintem ő sem feltétlen gonosz ember. Csak szintén hisz a rendszerben, ami technikailag felnevelte - tehát nála valószínűleg nem csekély agymosás is játszik. Mégis, itt érezhető, hogy elért egy határt. Szerintem a maga rideg, távolságtartó módján szerette Syrilt. Neki nem adatott meg olyan közösségi lét, mint például Cassianéknak. Ő a Birodalom rideg rendszerében nevelkedett, így csak ily módon tudta megélni az érzéseit, hidegen és távolságtarótan. De szerette azt a hasznos hülyét. Amikor Syril ráébred, hogy kihasználták, Dedra is megsemmisült kicsit. És aztán jött a parancs kiadása. Érdemes összevetni, hogyan ad ki parancsnot tömegmészárlásra Tarkin, Palpatine és Dedra. Utóbbinál egy pillanatra azt hittem, nem fogja kiadni a parancsot, hanem a mészárláson élvezkedő százados fogja megtenni helyette. Persze aztán megtette, győzött a rendszerben való hite és az agymosás. A jó katona követi a parancsot. De a végén vívott csata mutatja, hogy ez lelkileg szétcincálta. Mert csatát vívott önmagával. Egy része próbálta továbbra is kordában tartani az érzéseit, megmaradni rideg, hatékony birodalmi tisztnek. A másik része meg épp összeomlott. Ahogy a ruháját rángatja, az olyan, mintha egyszerre próbálná meg letépni és megigazítani. Az egyszerre fojtogatja és tartja egyben. Ami nem derült ki a részből, hogy melyik énje győzött. Ezen a ponton három dologra számítok,. 1. Öngyilkos lesz. 2. Lázadóvá válik. 3. Megmarad birodalmi tisztnek, csak kiüresedett droiddá válik. Ez amúgy nálam most a valószínűségi sorrend is. Igen, itt és most azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy Dedra valahogy kinyírja magát. Talán a mészárlást át tudta volna vészelni Syrillal, de így, hogy őt is elvesztette, az érzelmek olyan hullámával kell megküzdenie, amire a Birodalom rendszerében nevelkedve nem készült fel. Cassianról és Wilről már nem írok, ők ebben a részben inkább csak asszisztáltak, mellékszereplők voltak. Ez Dedra és Syril epizódja volt, meg a ghormaniaké. Az öreg Rayzáé, aki az utolsó pillanatban eszmélt rá, mire megy ki a játék. A fiataloké, akiket elragadott a harci hév. A bolygóé, amit a Birodalom szándékosan áldoz fel azért, hogy végre elkészüljön a fegyver, amivel még több bolygót pusztíthatnak el, még több népet irtahtnak ki. Luthen Real végül megkapta, amit akart. Ghormant tündökölve emésztik el a lángok. Nem kellett ehhez az ő hozzájárulása. Ez így lett eltervezve évekkel ezelőtt. És most, hogy mindezt kiírtam, kicsit sikerült helyrebillennem. De nem hiszem, hogy ezt a részt sűrűn meg fogom nézni.

Nehéz a fentiekhez hozzátenni. Ez az epizód emléket állít minden ártatlan áldozatnak és népnek, akik aljas rágalmazások, propagandák következtében, zsarnoki hatalmak önző érdekei miatt jutottak hasonló sorsra, mint a Ghor lakosok. A Birodalom jobban tette volna, ha arra is figyelmet fordít, hogy senki ne hagyja el a bolygót, mert ennek így híre fog menni, s bizony ez lesz a szikra, ami ténylegesen felszítja a lázadás lángját. Amint szétkapják a bolygót a bányagépek, azon nyomban lehull a lepel a terrorista Ghorokról szóló hazugságról. Ugyan ki hiszi el, aki kicsit is gondolkodik, hogy a helyiek kirpovokálták a Birodalom haragját, amely hősi halottként tisztelt katonákat veszített, s utána véletlenül kiderül, hogy mennyire hasznos számukra a talajban lévő ásvány? Ha már úgyis ott vannak, akkor viszik, amit találnak? Nevetséges. Bár gondolom, ezek után működik majd a hírzárlat, s a szándék az, hogy sose derüljön ki, mi lett a bolygó sorsa a továbbiakban. Arra nem gondol dölyfösségében a Birodalom, hogy maradnak szemtanúk, kikerül a kétségbeesett segítségkérő adás az éterbe, és ez elindít egy láncreakciót, aminek a vége a Halálcsillag pusztulása és aztán a Birodalom vége. Jaj, már most alig várom, hogy Krennicet szétlője a Halálcsillag, ami most még megérdemeltebb halál a számára, hisz a Jedha-hoz és az Alderaanhoz csatlakozik immár a Ghorman is, ami még a Halálcsillag megépülése előtt lett áldozata ennek a "dicső" projektnek. Syrilt én is sajnálom. Ilyen helyzetben ismerszik meg, ki az igaz ember a lelke mélyén. Lehet a szabályokhoz ragaszkodni, meg körözött bűnözőket hajkurászni, s közben azzal nyugtatni magát, hogy a törvény az ő oldalán áll. De ártatlan civilekre lőni, akiket kelepcébe csalnak és szabályosan kivégeznek, mert mindössze annyi a bűnük, hogy egy aranyat érő kincs felett élnek, van valamilyük, ami nagyon kell, az egészen más dolog. Syril a biztonságból visszamegy a tömegbe, mintha vezekelni akarna, nem akar a bajból kimaradni, aminek tudatlanul, de része volt. Először arra gopndoltam, hogy azért támadta meg Cassiant, mert látta, hogy valaki épp arrafelé céloz mesterlövész fegyverrel, amerre Dedra van, de aztán most úgy érzem, az sokkal valószínűbb, hogy azért mert ugyan gőze sincs, kit akart lelőni, de felismerte. S valahol az isteni igazságszolgáltatás működött itt, hiszen Dedra így kénytelen tettének a súlyával tovább élni, mind a halott Syrilt, mint a több ezer ártatlan civil halálát tekintve, akiket belehajszoltak ebbe a csapdába. Dedrát nehéz lett volna a sorozat során megkedvelni, hiszen szinte végig hideg technokrata módjára intézkedett, amióta ismerjük, Dr. Gorst tevékenységét is igénybevette, láttuk, de mégis, Syrillel való kapcsolata emberi volt, s most egy olyan ember összeomlását láttuk, aki épp elvesztette a szerettét és talán még lelkiismeretfurdalása is van. Ezzel együtt nincs rajta mit sajnálni, a következményeket viselnie kell, s ezen semmilyen előléptetés nem segít. Nagyon szomorú rész volt ez, a végén a zene egy halotti siratóra emlékeztetett. A Birodalom gonoszságát, az elnyomást már láttuk a Ferrixen is, a Lothalon is, meg még számtalan másik bolygón az elmúlt évek során, de ilyen felkavaró módon bemutatva, mesterien adagolva a feszültséget, még nem.

Na jó... nincs nálam nagyobb Andor rajongó, ez eddig is szétütött, mindent vitt. És a 7-8-9 most ezt überelte. Végezetem. Mestermű, banyek. Beszarás.

Újabb egy év telt el, ezért borzasztóan kíváncsi voltam merre is haladtak a dolgok hőseinkkel. Syril és Dedra már az elején terítékre került. Dedrával kapcsolatban tévedtem. Nem ő hanem Syril költözött a Ghormanra. Szinte rá se ismertem a férfira! Éretten viselkedik, még az anyját is sokkal jobban kezeli, mint korábban. Szemmel láthatóan fejlődött! Státusza szerint a ghormani szabványügyi hivatal vezetője lett. Bravo! Emellett birodalmi kém. Onnantól kezdve sejtettem ezt, hogy lehallgatta a Ghorman front. Baromi jól áll neki a szerep, és tökéletesen alakítja. Az pedig a kémek klasszikus felállása, ahogy titokban jelent Dedrának. Felötlött bennem, hogy a nő felhasználja, de igazából nincs szükség erre, hisz Syrilnek mindig az volt az álma, hogy hasznos legyen és segítsen a Birodalomnak semlegesíteni a veszélyes elemeket. Ezt most full megkapta és láthatóan lubickol is a kém szerepében. Kicsit jobban megismerhetjük Ghormant és polgárait, akik már kezdenek lázongani az egy éve tartó birodalmi vegzálás ellen. A hatalom megpróbálják őket ellehetetleníteni, egyre csak szorítják a gyeplőt. Olyan, mint egy lassú méreg…a propaganda is működik. Kíváncsi vagyok meddig tart a Birodalom türelme. Egy év nagy idő és sehol a kívánt érc. Palpatine nem lehet túl boldog. Tetszett, hogy Luthen és a BBI-s emberek is csak sötétben tapogatóznak. Azt látják, hogy valamiért csesztetve van a bolygó, de nem tudják miért. Remek volt ismét látni egy BBI-s ülést. Lonni még mindig kémkedik, de nagyon jó hozzászólásai vannak, így továbbra se merül fel a gyanú vele kapcsolatban. Dedra korábbi segédje azóta már felügyelő lett, amit nem is csodálok, hisz már akkor látszott rajta az ambíció amikor még Meero mellett ténykedett. Az ülés lényege, hogy szerte a galaxisban egyre nőnek a letartóztatások, aminek kezelésére már nincs elegendő erőforrás. Érdekes volt, hogy kerülgetik a forrókását, egyedül Lonni meri kimondani a nyilvánvalót, amit Partagaz elismeréssel jutalmaz. Lonni és Luthen találkozója megint remek volt, de ezúttal Lonni tekintetében volt valami vészjósló. Mintha Luthen elárulását tervezné, de ez csak megérzés. A Star Wars filmekben behatóan megismertük Coruscant felsőbb szintjeit. Ezúttal a szürkezónába nyerünk betekintést, a maga nyers valójában. Cassian és Bix ugyanis Coruscant egy teljesen jellegtelen, szürke negyedében élnek. Oda vagyok a noir hangulatért, amiben ezek a képsorok csak úgy tobzódtak. Nem is lehetne jobb rejtekhely a birodalmi fővárosnál, ahol annyi zeg-zug van, hogy esélytelen megtalálni őket. Cass és Bix együttélése inkább nyomasztó érzést kelt, ami rengeteg gonddal terhelt. Bix-nek még mindig rémálmai vannak Gorstról, amik úgy tűntek csak egyre rosszabbak lesznek, de a páros lázadó akciói se éppen a romantikus oldalt építik. Itt éppen egy legutóbbi kérdéses eset osztja meg őket, melynek során Cas megölt egy akcióban résztvevő társukat. A részletek ködösek, de a lényeg a kapcsolatukra gyakorolt hatás. Cassian simán átsiklik felette, Bix viszont jobban megsínyli az esetet. Szeretik egymást, és ha belegondolunk milyen szép életük lehetett volna, ehelyett egy nyomasztó rémálomban élnek. Ebből kicsit kilógott az a bensőséges jelenet ahol romantikáznak, de aztán Bix drogozása újra visszarántott a valóságba. A nő karakterének mélyítése eddig nagyon tetszik! Feltűnik Mon is, aki ezúttal nem sok teret kap a többi szál mellett. Jelenleg azon törvény visszavonásán dolgozik, ami miatt anno Cassiant is lecsukták. Sajnos egy szenátor se akar beállni mellé, mindenkinek megvan az indoka miért. A válasz egyszerű, félnek. Félnek Palpatine-al szembeszállni, és már a Ghorman is intő példa. Utoljára pedig szót ejtenék Saw-ról, mert bizony ő is felbukkan, méghozzá a D’Qaron, azon a bázison, amit később az Ellenállás is használ majd. Az ifjabb Paak valahogy Saw bandájába keveredett egy olyan gépezettel, amit ő készített és segíti az üzemanyag utánpótlást. Ez a szál kissé ködös még, de később biztos tisztul a kép. Saw maga a paronia szinonimája, iszonyat elmebeteg pali! Már attól féltem Bor Guletet használja Wilmonon, hogy megtudja hol szerezte a tudását. Elsőre ennyi jut eszembe az epizódról, ami egy első osztályú kém-thriller, extrákkal. Jaj és majdnem elfelejtettem! A Ghormanon a birodalmi őrök Poda versenyt néztek. Nagyon jó easter egg volt!.

Ritkán látható fotó - végre kiderült Linus Mosk és a dezertőr Luthen Rael közös múltja, mutatjuk!

Mindig mindenki így jár aki fanatikusan hisz egy diktatúrában. Amig másokat vegzálnak, kínoznak, amig nem vétesz hibát, amig haszna van belőled a rendszernek addig te vagy a király. A dölyfös, a felsőbbrendü. Szentül meg v volt Dedra is győződve arról hogy a Birodalom maga a paradicsom, a plitikai rendszerek csúcsa ami mindent megad a polgárnak. A rendet, a biztonságot, a gazdasági jólétet. Aki ez ellen lázad az káoszt hoz. A pofon akkor jött mikor kiderült Dera számára hogy ő is egy utolsó nulla a rendszer szemében. Szerintem nem Syril szintjén hanem kb annyira nulla mint a ghormani polgár akit agyonlőttek a téren. Onnatól hogy Krennic belépett a szobába Dedra már csak egy darab beszélő hús a rendszer számára. Nem ember, nem élőlény. Itt kiemelném Ben Mendelsohn játékát. Ami félelmetes. Ahogy feltűnik uralja a képernyőt. Mikor nem beszél akkor is a testbeszédével olyan hatalmat ,félelmet gerjeszt hogy megfagy bennem a vér. Itt tűnik ki az hogy a diktatúra legfelső szintjén milyen iszonyatos hatalommal rendelkező személyek léteznek. Krennic úgy látszott Dedrával mint valami patkánnyal. Csak a kérdésre a válasz a lényeg. Ki tudja? Természetesen Dedra semmi sajnálatot nem érdemel. Azt kapta amit megérdemelt. Azt hitte hogy valaki, dejött Krennic és a magabiztosságból lezuhant a cselédlétbe.

De Kassa testvére miért hiba? A való életben is előfordulhat, hogy az ember végleg szem elől téveszti a rokonát. Cassian sorsa úgy alakult, hogy sohasem találta meg végül a testvérét és ez örökre nyomot hagyott benne. Szerintem jó hogy felvillantották a végén, jelezve, hogy Cass sosem felejtette el, mindig is a gondolataiban volt, de már nagyobb dolgokra fókuszál.

A végén a kisbabát látva nálam kövér örömkönnyek csordultak ki a szememből. Mert ez az igazi remény. Cassian halála így egyben már azt is jelenti, hogy egy jobb világot hagy a gyermekére. Amúgy én úgy képzelem, hogy ha nem is ismerhette meg, de tudott róla. A Vellel lefolytatott beszélgetés alapján ha távolról is, de fél szemüket rajta tartják Bixen (amiben van ráció, tekintve, hogy elég fontos infókat tud a lázadásról). Szóval szerintem értesült a gyermekéről, és ez is sarkallja arra, hogy távol maradjon tőlük. Mégis, a kicsi létezése örömöt vitt eme kissé gyászos befejezésbe. Mert, ahogy mutatták az embereket a kamera, óhatatlanul az járt a fejemben, hogy a javuk pár nap múlva meghal. Cassian, K-2, Melshi, Krennic, Saw, Bail, Raddus, a cameózó Pao, a most csak emlegetett Merrick. Még azt a szegény U-szárnyút is elvesztik az Eadún. Persze azért van, akit a végzet (remélem) a háború végéig sem ér utol. Örülök, hogy Kleya megúszta, ő tényleg életben tarthatja Luthen hagyatékát, amit úgy érzek, a szövetségi hadvezetés méltatlanul lenéz. Különösen idegesítő volt a két gyáva féreg, Jebel és Pamlo szenátor szövegét hallgatni, akik száját pár nap múlva olyan mondatok hagyják el, mint "nincs remény" és "ennek a lázadásnak vége". De még az eddig racionális Bail is mintha kifordult volna magából Luthennel kapcsolatban. Oké, igazán nem ismerhettük a személyiségét ennyire közel az ep4-hez, mert csak a Rogue One volt, abban meg épp csak cameózott pár mondat erejéig. De azért tetszett, hogy a végén ő jelent meg Cassian ajtajában a jó hírrel. Mert oké, meg lehet kérdőjelezni Luthen módszereit, de az eredményeit ennek ellenére nem lehet tagadni. Itt kicsit azt éreztem, hogy a Szövetség megpróbál igazán jó, hősies színben feltűnni, ezért is próbálnak távol maradni az olyan alakoktól, mint Saw és Luthen. Persze ez érthető, ennek megvannak a pragmatikussági okai. Hisz ki a franc akarna olyan lázadáshoz csatlakozni, ahol terrorista és orgyilkos akciókat szentesítenek és bevállalnak komoly civil veszteséget (még a valóságban sem reklámozzák az ilyesmit). Ugyanakkor a belső kör egymás közt elismerhetnék azért az érdemeket. Pláne, amit az előző résznél is írtam, hogy Drevan sem rest Luthen módszereivel élni. Kellemes meglepetés, hogy pont Mothma, aki aztán a pacifizmus bástyája és a végén már félt Luthentől, az, aki kiállt Cassian mellett és nem hagyta annyiban a dolgot (meg Drevan, akinek azért még megvan a magához való esze, és elfogadta, hogy ez a sok véletlen nem véletlen). Amúgy Bail recast ide vagy oda, azért le a kalappal a készítők előtt, hogy még a kis bajszos tizedest is visszahozták, aki az RO-ban ezerrel rohan oda Mothmához azzal, hogy balhé van a Scarifon. Azért ezt látva már tényleg elhiszem, hogy Jimmy Smits-t sem valószínű, hogy vállrándítással cserélték le, hanem előtte azért próbálták összehozni. Megjegyzem Benjamin Bratt ezúttal is remekelt, és a sminkesek tényleg mindent beleadtak, hogy amennyire csak lehet, hasonlítson Smits-re az RO-ból. Soha rosszabb recastot. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a sorozat két évad alatt elérte, hogy a Mothma-család egy részét megkedveljem. Azt hiszem, ezen a fórumon nem titok, hogy mennyire a bögyömben volt Mon és Vel is. Mostanra mindkettőt megszerettem. Noha Mothma kancellári tevékenységével továbbra sem értek egyet és ezután is tartom, hogy ő az egyik legnagyobb felelőse annak, hogy az új Köztársaság nem tudta leküzdeni a régi Köztársaság betegségeit (lényegében ott folytatták az újjal, ahol a régivel abbahagyták - és ezzel nem azt mondom, hogy az új Köztársaság ugyanolyan volt, mint a Birodalom, csak azt, hogy ugyanolyan volt,m int a régi a végnapjaiban, nagyjából az ep1-2 közötti időszakban - ami még mindig ezerszer jobb, mint a Birodalom volt a legenyhébb korában). Vel meg, hát az első évadban érzett "unatkozó hercegnő" attitűdöt Cinta halálával végleg elvesztette, és ez szerintem nagyon jót tett a karakternek. Megkockáztatom, hogy ő és Kleya legjobb barátnők lesznek ezután, hiszen rengeteg közös van bennük. Elvesztették egy szerettüket a harcban, akik hagyatékát az ő feladatuk életben tartani. Wil is megúszta, bár úgy látom, lesántult a sorozat végére, de szerelőként ez valószínűleg azért nem akadályozza. Ő is párt talált magának, szóval a háború végén (vagy még az alatt) ő is családot alapíthat. Persze jó kérdés, kik fogják túlélni a polgárháború következő öt évét. Sok csatát kell még megvívni. Scarif, Yavin, Hoth, Endor, hogy csak a filmekből ismerteket említsem, de van még rengeteg más is, és nem biztos, hogy Vel, Wil vagy Kleya is megéri, míg felragyog a nap az új Köztársaság fölött. De azért jó lenne, ha a jövőbeli képregények és könyvek ilyen irányt vennének, vagy, ha esetleg az időben távolabb játszódó filmek és sorozatok még visszahoznák ezen karakterek valamelyikét. Kleyából például simán kinézem, hogy segített az Ellenállás hírszerző hálózatának kialakításában és működtetésében. A humort megint K2 hozta. "Azt fogom mondani, hogy elraboltál." Teljesen hihető lett volna. Meglepett Perrin is. Nem ismertem fel Sculdun nejét, azt hittem, csak egy random nő. Miközben e sorokat pötyögtem, jelent meg @Donát írása és csodálkoztam rá. Azért ez... Hát... Nem is tudom. Perrines. Ha ezt Sculdun megtudja... Ugyanakkor micsoda kontraszt volt ez a feleségével, aki felszabadultan ült a lázadók között Vellel. Ez már csak azért is fontos, mert az RO után legközelebb az RotJ-ban látjuk, amitől a karakter távolinak, idegennek hathat, olyasvalakinek, aki egy elefántcsont toronyból irányítja a lázadást. Szóval ez (is) nagyon sok pluszt ad Mothma karakterének. Tetszik, hogy olyan apró részletekre is figyeltek, minthogy Cassian elvesztette az apjától örökölt pisztolyt, és ezért nem használja már azt a Rogue One-ban. Partagazzal és Derdával kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim. Egyrészt, alapvetően nem érzem őket gonosznak, valószínűleg ugyanilyen jól szolgáltak volna egy Köztársaságot is. Sőt Partagaz valószínűleg ténylegesen szolgálta a Köztársaságot a klón háborúk idején. És szerintem Dedra sem lett volna ilyen, ha nem a Birodalom neveli fel. De ők ilyenekké váltak, hittek a rendszerben és kiszolgálták azt, tudván, mire képes. Szóval a kevéske sajnálatom mellé egy jókora elégtétel is betársul, mert mindketten megérdemlik a bukást. Partagaz méltósággal ment el - apropó, Lagretnek jó magasan lehetnek csókosai, ha még mindig BBI felügyelő az egy évvel ezelőtti pofáraesése után. Blevint ennek a töredékéért kivágták. Akárhogy is, tetszett, hogy Partagaz a halála előtt Nemik kiáltványát hallgatta, amiről mint kiderült, már szétterjedt a Galaxisban. Szerintem Partagaz megértette a mondanivalóját, és talán részben ezért is választotta az öngyilkosságot. Lagretnek meg a becsületére legyen mondva, hogy ő is megértette, mit ért az őrnagy "a gondolatai összegyűjtése" alatt és leintette a rohamosztagosokat. Dedra meg, hát hogy is mondjam, remélem túléli a polgárháborút abban a birodalmi börtönben, kiélvezi az ottani élet minden keserűségét, hosszan elgondolkodik azon, mit tett, aztán megmentheti őt az új Köztársaság hadserege. Hogy aztán rájöjjenek, ki is ő és milyen szerepet vállalt a ghormani mészárlásban, szóval haditörvényszék elé állítják és élete végéig elítélik háborús bűntettek miatt. Lehet, hogy habozott kiadni a parancsot a ghormani népirtásra, de attól még kiadta a parancsot. Heert meg, jujj. Hát, úgy végezte, ami végül is végig volt: báb. Csak a végén már K-2 bábja volt egy szép kis lézershow-ban. Mi van még... Talán még az lett volna szép, ha valahogy megemlítették volna Jynt, mint lehetséges kapcsolatot Galenhez és Saw-hoz. Bár Draven beszélt egy folyamatban lévő beszivárgó akcióról, ami szerintem már Jyn kimentésére utalás. Illetve nem annyira tetszett, hogy a végén megmutatták Kassa húgát. Bár ez ad egyfajta keretet a sorozatnak, mégis, csúnya emlékeztető ez egy (a korábbi ígéretekkel ellentétben) teljesen elkaszált sztoriszálra. De ez legyen... vagyis hát, a szememben ez a legnagyobb baja az egész sorozatnak, szóval majdnem hibátlan. Meg jó lett volna, ha láttuk volna, hogyan vesztette el Saw mindkét lábát. Ám ez már nem is negatívum, csak egy csöpp hiányérzet. És most jöjjön a Rogue Onei: A Star Wars Story, hogy méltón zárhassam az Andor Sagát.

Kyber, Jedha, Galen Erso, fegyver - kulcsszavak az RO elejéhez. Cassian ezen szavak hallatán veszti el kissé a türelmét. És ott ő mondja ki először Galen teljes nevét. Hát itt a magyarázat, honnan tudta. Dedra rossz szokása, hogy folyton kutakodik, alaposan visszaütött (de azért örültem, hogy elmondták, hogyan lelt rá Luthenre). Bezsélgetése Krennic-kel baromi ütős volt. Krennic eddig sem volt salambalam, de fenyegetőnek nem kifejezetten hatott. Itt viszont, hát nem csodálom, hogy Jégkirálynő hadnagyba a sz*r is belefagyott. De úgy néz ki, a BBI komoly károkat fog szenvedni. Krennic Partagaz kiiktatását is előre vetítette már, bebukták Dedrát, talán csak pár hét, és Krennic is megy a levesbe, hogy aztán pár nappal később Yularen is elpárologjon a Yavin IV fölött a Halálcsillaggal. De szerintem Heert sem fog élve kisétálni abból az épületből, vagy ha mégis, Dedra mellett kap helyet a kivégzőosztag előtt. K-2SO hozta a formáját, állati ez a droid. - Velünk vagy? - Nem - puff, már repült is a madárka. Kleyát nagyon sajnáltam. Teljesen összeroppant. Luthen halála teljesen kikészítette, de azért az üzenetet még át tudta adni. Örülnék, ha túlélné, ha legalább ő láthatná azt a világot, aminek megszületéséért harcoltak, de nem jósolok neki nagy jövőt. Van egy olyan érzésem, hogy már csak pár perc van az életéből. És mi jön ezután? Hisz Cassiannak, Melshinek és K-2SO-nak nem kisebb világról, mint a Coruscantról kell kijutnia. A Birodalmi Hadiflotta gerince állomásozik itt. És azt hiszem, ennyi most, mert ahogy ezt a részt abbahagyták, hát csak egy fél pillanat választott el attól, hogy ne folytassam, hanem idejöjjek leírni a gondolataimat. Egyetlen dolog fura: Vel eltűnt. Még csak nem is említették. Pedig a közös múlt miatt azt gondolná az ember, hogy őt is ugrasztják, ha Luthen előkerül. A Szövetség meg láthatóan nincs elragadtatva Luthen módszereitől, bár kicsit érdekes ezt attól a Draventől hallani, aki Mothma parancsát megtagadva utasítja majd Cassiant Galen Erso helyszíni kivégzésére. Ez mennyiben más attól, mint amit Luthen csinált, kedves tábornokom? Na de most már tényleg megyek. Eddig csak a körmeimet rágtam le, de úgy érzem, az utolsó részre az ujjaimat is elemészti az izgalom.

Mon a szemünk láttára dobja el régi életét és vedlik át Lázadó vezérré. Ezt az átmenetet vizuálisan is remekül tálalták. A beszéde után még szenátusi díszben. Amint kilép Cassiannal a kapun, jelképesen ledobja a köpenyét, ami az addigi színlelésének és életének végét szimbolizálja. Az egyszerűbb bőrkabát pedig a partizán lét első látható szinonimája.

Kint van

Erről most nem írok. Ez érzelmileg sok szinten nagyon felkavart. Star Wars még sose, és csak nagyon kevés más mű ért el nálam ilyen hatást. Kell egy kis idő, meg azt hiszem, egy pohár bor is, hogy ezt feldolgozzam.

Mennyi feszültség volt már ebben az epizódban, te jó ég! Yavin, gyönyörű, ahogy épül a bázis. Tetszik Cassianék kis távoli otthona, ahogy a lázadók "sátortábora" is. Azért látszik, hogy ez még nem a főparancsnokság, csak a legnagyobb és legszervezettebb lázadó sejt otthona. Ez nagyon tetszett, hogy a Rogue One-nal ellentétben itt még csak bázisnak írták ki, mert ez így passzol bele a kánonba, hiszen már létezett a bázis azelőtt is, hogy főparancsnoksággá lépett elő (a Rebels 3x21-22 Zero Hour I-II-ben említették először, az pedig valamikor ugyanekkor játszódik). Cassianék otthona emlékeztet kicsit Shara Bey és Kes Dameron, na meg Poe szintén itteni otthonára, mondjuk ők kevésbé természetes környezetet alakítottak ki maguknak. És jó érzés belegondolni, hogy ők ketten ekkor már amúgy is itt sertepertélnek, sőt Poe lehet már meg is született itt, a Yavin IV-en, Bixék szomszédságában. Apropó, egy ideje már reménykedem abban, hogy szegény Bix végül mégis túléli az Andort és gyereke születik Cassiantól. És most, amikor az Erőgyógyító megfogta a kezét, miközben Bix mindkét kezével a hasát fogta, felötlött bennem, hogy talán nem hiú ez az ábránd. Egész más töltetet kapna a Rogue One, ha kiderülne, hogy Cass-nek van egy neje és egy gyereke. Az is érdekes, hogy Andor ilyen komoly jelenléttel van az Erőben, hogy még egy ilyen nő is, aki valószínűleg nem Jedi, csak képes gyógyításra használni az Erőt, megérezte. Ez amúgy szintén tök jól összhangban van az RO-val, ahol Chirrut és Baze is érzékelte a férfi körüli sötétséget. Karn érdekes fordulatot vett. Az eltelt egy évben úgy tűnik, a BBI perifériára szorította. Van egy olyan érzésem, hogy a Ghorman Front végül nem váltotta be a Birodalom hozzájuk fűzött reményeit, ezért saját, "külsősökre kenhető" akciókba kezdtek, hogy fenntartsák és tovább erősítsék a látszatott. Karn meg kezd két szék között a pad alá esni. Úgy érzem, az itt eltelt lassan két év alatt közel kerülhetett a ghormaniakhoz (ső Enza esetében az is felmerült bennem, hogy hozzá még annál is közelebb került), és már a BBI-ben sem találja meg azt, amit keres. Partagazz dícsérete itt már csak a távoli szép emlék. Most már kolonc. Plusz minden rossz tulajdonsága ellenére Syrilben volt nem kevés igazságérzet, még ha ezt sokszor rossz irányba is vetítette ki. De például ez késztette arra, hogy felkutassa a két gyökér gyilkosát. És azért annyira nem hülye, a nyomozói munkához tényleg ért, szóval képes meglátni az összefüggéseket. Így könnyen lehet, hogy már sejti, csúnyán átejtették a palánkon, és csak felhasználták. Azonban, amikor Dedra beszélt vele, most először a nő hangjában őszinte aggodalmat éreztem a hangjában. A maga módján ez a nő talán mégis szereti ezt a félnótást. Meg az is látszik, hogy Dedrának baromira nem tetszik, ami itt folyik. Hogy a lázadás mennyire túlnőtt Luthenen immár, azt mi sem mutatja jobban, hogy itt csak beszélnek róla, nem jelenik meg. Helyette itt van a - talán már csak napokra lévő - szövetségi hírszerzés egyik műveleti vezetője, Draven tábornok, és Cassian már egyértelműen neki dolgozik. Még ha kicsit renegát is. És megjelent Vel is. Hát, az unatkozó, bizonyítási vágy miatt topogó királykisasszony atitűd már teljesen oda, most inkább egy megtört harcost látok már benne. Az biztos, hogy talán ő változott a legnagyobbat. Azt még nem tudom, hogy az előnyére vagy hátrányára, hisz ebben a részben ezzel az új Vellel még nem sokat láttunk. Minden esetre beszédes, hogy régi énjét mint Luthen bábját látja, illetve az is, hogy annak a Cassiannak a párjával ápol a jelek szerint mély baráti kapcsolatot, akit anno nem igazán szívlelt. Végül itt van még Mon Mothma, aki egyelőre nem sok vizet zavar, de láthatóan ő is messze van már a "szimpla" pénzügyi gondoktól és a lánya kényszerházasságától. A Ghorman szenátorának beszéde felért egy végső búcsúval, a csávó szerintem gyanítja, hogy érte nemsokára eljönnek a rohamosztagosok. Az is durva, hogy Coruscanton sem lehet már akárhová menni, engedélyek és fegyverellenőrző kapukon kell áthaladni. A poén, hogy ne kérjen új sofőrt, mert talán okosat küldenek, ült. Mennyi baromsággal etethették már meg Klovist? Lehet, hogy Mothma sikereinek egy része a sofőrjének köszönhető. Na, jöhet az új rész. Van egy olyan érzésem, hogy ott már nem nevető szmájlival zárom a soraimat. Még valami: annyit emlegették ebben a részben Palpatine-t, hogy kezdek reménykedni a megjelenésében. Na jó, azért még nem ragdtatom el magamat.

Már van pár hónapja, hogy láttam a vonatkozó Rebels részt, de nekem úgy tűnt, hogy az Andor és a Rebels remekül passzolnak egymáshoz. Ja és nem mellesleg az új három rész óriási mestermű!

Újabb egy év.... De micsoda év! Azon nem kicsit meglepődtem - pedig szerintem nem kellett volna az idővonal szerint -, hogy a yavini bázis már működik, sőt, ez lehet a főhadiszállás, mert ide hozzák a leendő lázadókat szinte tömegével. X-Szárnyúak, Draven feltűnése, Dodonna említése mind mind szívet melengető volt. Kezd rendszer mutatkozni a dolgokban, be kell csekkolni, vizsgálatokon átesni. Repdesni se lehet össze-vissza, csak engedéllyel. Alakul ez. Cassian és Bix itt élnek, és csakhamar kiderül, hogy Luthentől szinte teljesen elszakadtak! Úgy tűnik mégse múlt el nyomtalanul a korábbi csörtéjük, így az útjuk elvált az utóbbi egy évben. Egyébként Luthen nem tagja a yavini központnak, de ő nem is az a fajta aki nyíltan felvállalná magát egy ilyen központosított lázadó gócban. Nagyon kíváncsi vagyok mi a státusza most, mert nagy meglepetésemre ebben az epizódban egyáltalán nem szerepelt. Amúgy szépen építik Cassiant, mint vezért, csak kicsit még szertelen a magánakcióival, ezért nem léphet előre. Ezt festette le remekül Vel, aki egy teljesen letisztult, igazi kompetens lázadó tisztté vált. Cintát már feldolgozta, kicsit elvonult, csempészkedett, de immár visszatért és a lázadó katonákat képzi ki. Bravo! @Dzséjt biztos értékelni fogja milyen utat járt be ez a nő, pozitív irányba. Kicsit még Cassian szerepéről. Az epizód egyik legérdekesebb szegmense volt az Erőhasználó gyógyító, aki szinte már a messiást látta benne. Szinte biztos, hogy megérezte a Halálcsillag elpusztításában játszott fontos szerepét. Az a nő lehetett egykori Jedi? Vagy csak egyszerű képzetlen Erőhasználó? De ha képzetlen hogy tud az Erővel gyógyítani? Izgalmas karakter. A másik szál természetesen a Ghormannal foglalkozik, amire szintén kíváncsi voltam egy év távlatából. Nos, a Ghorman front továbbra is békésnek mondható, hiába a korábban megszerzett sok fegyver. A Birodalom kamu szabotázsai már a végjátékot késztik elő. Azért Krennic és Palaptine aranyos volt, hogy megpróbáltak más megoldást találni a Kalkite helyett, de ez sajnos nem jött be, ezért kiadják a parancsot: le kell gyalulni a Ghormant. Sokatmondók a média hírei ezzel kapcsolatban, és akkor itt hagyok három pontot... Említettem már Luthent aki ugyan nem tűnik fel az epizódban, de szelleme tovább kísért, ezúttal Wilmon képében. Úgy tűnik a srác neki dolgozik, de ami izgalmasabb, rászálltak Dedra Meerora! Ő a góré a Ghormanon, ki kell nyírni. Cassian végül bevállalja a dolgot, valószínűleg a Ferrix miatt, szóval ez személyes ügy is. Talán az utolsó partizán akciója, ami után már csak a lázadásra fog koncentrálni. A Birodalom oldaláról is nagy a készülődés, tapintható a feszültség. Főleg amikor kiadják a parancsot, hogy X óra múlva támadnak. Dedra és Syril kapcsolata pattanásig feszült, főleg a férfi részéről mert érzi, hogy valami nem stimmel. Nem csoda, hisz egyre jobban ki van zárva a tények ismeretéből. Syrilről sok minden elmondható, de az hogy buta lenne, nem. Dedra felszólítja, hogy készüljön a bolygó elhagyására, emellett nyomatékosan figyelmezteti, hogy csinálja azt amit mond. Karn viszont nem az a fajta, aki a babérokon ücsörög ha valami böki a csőrét. Ezúttal az ellenállást próbálja valamiképpen figyelmeztetni, bár így, hogy nem tudja a valódi okokat ez a pusztába kiáltott szó. Mégis az volt az érzésem, mintha szimpatizálna velük.... Ráadásul úgy tűnt Dedrának is fontos lett a férfi.... Elképesztő drámát sejtek a következő részben. Az új rossz arcú hóhér, a Star Wars Mr. Wolf-ja elég titokzatos és fenyegető ahhoz, hogy sok jót ne nézzek ki belőle. De hát nem is azért küldték oda, hogy teát főzzön. A politikai vonalat se lehetett kihagyni, melyben a Ghor szenátor, Dasi Oran is belátta immár, hogy nekik valószínűleg meszeltek. Megköszönte Monnak amit próbált és még mindig próbál tenni értük -javaslatokkal bombázza a szenátust-, de természetesen annyit érnek ezek már, mint halottnak a csók. A bábuk tehát felálltak, mindenki a helyén. Jöhet a durr-bele!

Én nem feltétlenül erre a 3 részre korlátoznám a hype-olást. Sokkal inkább azt mondanám, különösen a 8-adik epizódtól kezdve egyészen más sebességbe kapcsol a sorozat, amit egészen a végéig megtart

Nekem a legjobban a ghormani lázadókkal kapcsolatos részletek tetszettek. Ugyan az első évadban is láttuk Saw csoportját, meg itt az első történetszálban azt a szedett-vedett bagázst a Yavinon, de itt is egy újabb kontrasztott kapott az a kép, ami a Birodalommal szembeni ellenállókról formálódik. Luthenék kis akciócsoportja sokkal körültekintőbbnek, profibbnak tűnik és amikor Cass ellátogat a Ghormanra, akkor tűnik ez fel igazán. Rögtön az első megismerkedésüknél figyelmezteti Cass a csajt, hogy akár kettősügynök is lehetne és milyen bizalommal voltak felé, anélkül, hogy tudnák ki is valójában és közben mi tudjuk, hogy ugyanígy beetette őket Dedra Syrillel. A másik, hogy nem is igazán találták ki, hogy mi fog történni azután, ha végrehajtják azt az akciót, amibe bevonták Syrilt is és hogyan fog ez hatni rájuk és Ghormanra. Luthen azért tudott nagyobb hatást elérni a Birodalom elleni harcban, mert képes több lépéssel előre gondolkozni, ennek az itteni ellenállók eléggé híján voltak. Az más kérdés, hogy közben Luthenéket sem mutatják tévedhetetlennek, Kleyát most először éreztem egy kicsit meginogni a szerepében. Valahogy mintha most ébrednének rá, hogy lehet túl nagy falat ez nekik, mindenre figyelni, mindent pontosan összehangolni, kézben tartani. Kíváncsi leszek hová vezet majd ez a szál az ott maradt mikrofonnal, de lehet Cintának lesz egy újabb útja a Chandrilára. Bix kezd egyre inkább kockázati tényező lenni, valahogy úgy érzem neki nagyon rossz vége lesz és ez biztosan Cassianon is nyomot hagy majd. Apropó nagyon várom, hogy végre eljussunk majd a Kenari szálhoz is, ahol megtudhatunk valamit Cass hugáról, meg arról, hogy ott mi volt az az egész a gyerekekkel. Az egyetlen dolog, ami eddig igazán nem tetszett a sorozatban az az volt, amikor itt Bix tv-t néz és megy ez a reggeli műsor. Ez annyira evilági volt, hogy kb. úgy hatott, mint a kertváros a Skeleton Crewban, egy pillanatra nem a messzi-messzi galaxisban éreztem magamat, hanem olyan volt, mintha ez akár itt is lehetne és ez negatívan kizökkentett. Syrilről nem gondoltam volna mondjuk az évad előtt, hogy így be fog vonódni a nagyobb horderejű dolgokba, hogy most az évad felénél járva már ott tartunk, hogy Partagaznak tesz jelentést. Valahogy úgy érzem, hogy az a buzgómócsing attitűd, amit a Morlana óta láttunk tőle itt érte el a tetőpontját, mert Dedrát megkapni egy dolog volt, de ez a mélyről jövő igazodási kényszer és bizonyítási vágy sokkal régebb óta ott volt benne, mint hogy először megpillantotta a nőt és most úgy érezhette, hogy magasabb szinten is hivatalosan elismerik. A Dedrával való kapcsolatában nagyon tükröződik az anyjával való konfliktusos viszonya, de a nő hűvösségében én egy kicsit azt is éreztem, hogy amikor Partagaz megdícséri, akkor Dedra mintha rossz szemmel nézne rá. Talán nem is amiatt, hogy Syril az itteni elismerést többre tartotta, mint a tőle kapottakat, hanem Dedra is eléggé pedálgép és szeretne kiemelkedni és mintha egy pillanatra elirigyelte volna a figyelmet, amit a férfi kapott. A másik elveszett fiú Wilmon is érdekes volt, akiben Saw remek alapanyagot talált az elborúlt elméjéhez. Ha jól emlékszem Saw a könyvekben is elég extrém volt és Jyn-t is megpróbálta a saját hozzáállásához formálni, ami nyomot is hagyott a lányon. Érdekes, amit felvetett Nute, hogy tényleg áruló volt e a csávó, akit lelőttek, de Saw szempontjából lényegtelen, egy olyan lojális követőtábort gyűjtött maga mellé, akik a halálba is követnék és itt a kételynek nincs nagyon helye. A végén tényleg látszott, hogy meg van borulva egy kicsit, de itt is azt kell mondjam, hogy piszok jól meg vannak írva a szövegek ebben a sorozatban és amit Forest Whitaker színészileg leművel az zseni.

Ahogy ez első történetszálban, úgy a második rész itt is jobbára összekötő epizód, mielőtt ráfordulnánk a végkifejletre. Éppen ezért az előző rész kimagasló szintjét nem üti meg, de így is kapunk jó pár emlékezetes pillanatot. Magam úgy látom, kezd ez az egész túlnőni Luthenen. Nem is csoda, már csak két év van hátra Yavinig, az elégedetlenség mindenhol felüti a fejét, így egyre nehezebb összetartani a szálakat, a legváratlanabb helyekről jöhet a gikszer, most már bármilyen kis apróságon meg lehet csúszni. Pl. hogy Davo Sculdun kínosan ügyel arra, hogy a neve ne forrjon össze egy műtárgy-hamisítással (így hogy kétes körülmények között kapaszkodott fel, tipikus példája annak, hogy arisztokratábbnak akar tűnni az arisztokratáknál, és ebbe egy ilyen fiaskó nem fér bele). Most először láttam kizökkeni Kleyát is ebből a vérprofi álcából. Irdatlanul kemény idegi munka, amit mindketten csinálnak. Még ebből a kis mellékszálból is tudtunk meg lényegeset, nevezetesen hogy Sculdun bőszen építi a kapcsolatait a birodalmi elittel, Yularen és a nagyvezír (aki ugye Mas Amedda, tehát papíron a második legfontosabb politikai vezető a Birodalomban). És ez nem ígér túlzottan jót a Lázadás ugye számára, hogy ilyen alak pénzelése révén tudja Mothma fenntartani a hálózatot. Ebben a részben érkezett el Syril nagy pillanata (vicces hogy Cassiannal elkerülik egymást). Láthatóan lubickol ebben az összeesküvő szerepben, a drámai kifakadásával z irodában már-már túlzásba is esett. A BBI hasznos segítője, informátora, begyűjt egy dicséretet is nem mástól, mint Partagaztól, aki pedig igencsak patikamérlegen méri és nem beszél feleslegesen mellé. Dedrának láthatóan nem is annyira tetszett, hogy a pasiját így piedesztálra emelték. Egyébként kettejük kapcsolata továbbra is rendkívül abszurd, mi több kényelmetlen, kínos. Az a gyors puszi, meg a villanykapcsolás, mert van egy szabad óra... bele se merek gondolni ezek ketten ott hogyan, de gyanítom, egy csepp romantika sincs benne. Ehhez képest még Syril és anyjának kapcsolata is sokkal de sokkal természetesebb. Az legalább tele van érzésekkel, és az, hogy ez pozitív vagy negatív előjel ebben a tekintetben mindegy is. Nagyot nevettem Eedy pók-Syril hasonlatán. Bix-ből most nem sokat kapunk. Azt vettem le, hogy a helyzetét Luthen nem igazán képes kezelni. És valahogy érzelemmentesnek tűnt, amikor mondta, hogy Bix hozza rendbe magát, mert neki lelkileg kiegyensúlyozott emberek kellenek. Tehát itt is a hasznosságot nézte, ami persze Luthen szemszögéből érthető is, számára a Lázadás van és ennek tükrében ítél meg mindenkit, hogy ki az aki használható az ügyének, és ki az, aki nem. Bix most a lehető legrosszabb helyzetben van: nincs feladata, így 0-24 órában őrlődhet a saját gondolatain. Ide kívánkozik, hogy érdekes volt a reggeli coruscanti tv műsor. És bár nem szabad egy rövidke szegmens alapján ítélni, de valahogy az volt az érzésem, hogy ez a lebutított műsor is a propaganda sajátja: az egyébként unalmas és kiüresedett Szenátusban most már csak az az érdekes az átlag honpolgár számára, hogy az ülésszak megnyitóján ki milyen ruhakölteményben érkezik. Persze itt egy egyértelműen bulvár műsorról volt szó, így nem biztos, hogy csak ez alapján ez kijelenthető. Cassian most már legalább annyira jó átváltozó-művész, mint mentora, Luthen. Nagyon jól nézett ki ebben a ruházatban és séróban. És a legjobb hogy érti a dolgát. Ügyesen informálódik a szállodai hordártól. Az "első", Tarkin-féle ghormani mészárlás tehát tényleg kanonizálva lett. Legszembetűnőbb, hogy a Ghormani Front milyen amatőr Cassianhoz képest, erre az utóbbi ügyesen rávilágít, amikor Enza csak úgy betoppan, a másnapi megbeszélt időpont ellenére. Nagyon tetszett az a városrész, ahol ezek az évezredes szövőmanufaktúrák vannak, itt inkább Firenze vagy más toszkán kisváros ugrott be, mint hangulati elem. Sajnos, Carro Rylanz és társasága nyílegyenesen szalad bele a Birodalom által megtervezett csapdába. Persze, pálcát nem törnék a fejük felett: nekik ez élet-halál kérdése, nincs idő a megfontolt akcióra. Ennek ellenére sem tetszett, hogy Rylanz valami fennkölt forradalmi státuszból szövegelt Cassian-nek, aki azért már jó sok mindent megtapasztalt, és a saját bolygóját, a Ferrixet is birodalmi elnyomás sújtja a sikertelen ellenállás után. Az pedig, hogy Rylanz abban reménykedik, hogy a szerzett adatokkal majd felnyitják az Uralkodó szemét, mit is művelnek egyesek a nevében... egyszerre sugall naivitást és elkeseredettséget. És persze azt, hogy a Régi Köztársaság/Birodalom propagandája az elmúlt 20-25 évben hogyan is építette szisztematikusan ki a Palpatine-képet, aki úgymond megnyerte a Klónháborút, és békét hozott a Galaxis népének. Ez tipikusan a "jó cár - gonosz bojárok" mentalitás - ha rossz dolgok is történnek, azért nem a hatalmi piramis csúcsán üldögélő figura a hibás. És ha ezt egy tanult üzletember így gondolja egy évek óta egyre látványosabban vegzált bolygóról, akkor még ki mindenki gondolhatja így. Durva dolgok történtek a Partizánok háza táján. Hogy Pluti birodalmi kém volt-e vagy sem, nem tudom. Szerintem igen, gyanús volt a kérdezősködése, de lehet csak tényleg biztosra akart menni hogy nem robbantja magára az egész cuccot. Akárhogy is Saw paranoiájának ez az ügy nem segített. Számomra Saw most tűnt igazán őrültnek. Össze-vissza beszélt baromságokat (amikor Onderont és indirekt módon a húgát emlegette, kedvem támadt rögtön megnézni a TCW idevágó epizódjait), de láthatóan hatásosan, mert Wilmon fogékony volt rá (persze az erre való hajlam meg van neki, mert amikor a Ferrixen eldobta a bombát, nem igazán érdekelte, hogy a birodalmikon kívül meg fog-e halni valaki más is, és ha igen, mennyien). El kell ismerni, Saw karizmatikus vezető, persze ez nem jelent feltétlenül pozitívumot, ez egy értéksemleges megállapítás - elvégre Hitler is az volt. Luthen monológjára rezonált Saw kijelentése, miszerint a Köztársaság visszatérését ő már nem fogja meglátni, de ennek ellenére harcol.

Jó ez az egy év ugrás, mert sokkal jobban tetten érhető, hogyan eszkalálódik a helyzet a Birodalom és a lázadás között, és ez miképpen hat az egyes szereplőkkel. A két évvel ezelőtt még nyugodt és türelmes Partagazz már felemeli a hangját a megbeszéléseken, s míg Luthen korábban kedvesen is viszonylag türelmesen beszélt Lonnival, most már türelmetlenül és kiabálva követeli tőle az információt. Utóbbinál az is érdekes, hogy megszűnt a távolságtartás, Luthen szinte a nyakára mászott kedvenc kémjének, és itt érezhetően már volt némi megfélemlítés is. Lonni sem véletlen kapta elő a pisztolyát. Apropó Lonni, jó látni, hogyan igyekszik tovább szolgálni Luthent. Lekötelezi társait, elbeszélget velük munkaidő után, ebéd közben. És még a BBI munkáját is segíti közben. Semmi közvetlen, semmi olyan, ami gyanút keltene. Csak egy jó kolléga. Igazából drukkolok neki, hogy megússza és felnevelhesse a lányát az új Köztársaságban. A BBI-ben is megváltoztak a dolgok. Heert Dedra egykori asszisztense immár szintén felügyelő, ő viszi a Tengely-ügyet és úgy felvitte az isten a dolgát, hogy simán kizárja azt a mérkőzésből, akinek valószínűleg nagyban köszönheti jelenlegi pozícióját. Amúgy ez azért is tetszett, mert Heert már az első évadban is ambíciózus, néha kicsit Dedrán átnyúló karakternek tűnt. Gondolok itt arra, hogy az egyik megbeszélésen simán a főnöke szavába vágott és ő fejezte be a jelentést. És az másnak is feltűnt, hogy Blevin már sehol sincs? Úgy néz ki, ő lecsúszott a ranglétráról. Cassian és Bix is sokat változott a Mina-Raún történtek óta. Amit ott még csak sejteni lehetett, itt már biztos: egy pár. Az még mindig nem tiszta, hogy összeházasodtak-e, de szeretik egymást, együtt élnek (a Coruscanton, b*szod!!! ), együtt is mennek küldetésekre. Szóval náluk is megvan az, amit korábban Vallel és Cintával kapcsolatban mondtam: attól, hogy lázadó vagy, még lehet párkapcsolatod. Igaz, nem idilli, de hát ők távolról sem élnek idilli életet. Mivel lázadó ügynökök, akik az oroszlán barlangjában élnek és a frontvonal mögött dolgoznak az ellenség területén, nem titkos bázisokon állomásozó, és onnan frontvonalbeli támadásokat indító katonák, így a mindennapjaik része a paranoia. Bix számára pedig még ott van a PTSD is, ami egyre inkább eluralkodik rajta. Most már nem csak álmot lát, de hallucinál is. És a végén... Hát attól félek, hogy az ep2-ben megismert halálpáca nevű drogot fogyasztotta. Apropó, Bix és Cassian. Az epizód alatt eszembe jutott, hogy Andor az RO vége felé már érezhetően elég közel került Jynhez. Most arra gondolok, hogy ennek oka talán az (is) lehet, hogy Bix-szel történik valami, és Cassian Jynben felfedezni véli elvesztett szerelmét. Elvégre Jyn és Bix sok szempontból hasonlítanak egymásra. Jó volt ennyi év után újra kívülről is látni a Szenátus hatalmas épületét, ami még mindig impozást. Ugyanakkor a mérete immár inkább ironikus, ha figyelembe vesszül, mennyire tehetetlenek a bent dolgozók. Azt hiszem ebben a részben ábrázolták eddig a legjobban, mennyire így van ez. Míg a The Bad Batch-ben azért fajsúlyos helyzetek eldöntésében végül az Uralkodónak is meg kellett szólalnia, itt igazából a Szenátusig már el sem jutnak az ügyek. Mothma az épületen kívül, folyosókon sétálva győzködte hajthatatlan kollégáit a Ghorman ügyben, és még a bolygó szenátorát sem sikerült meggyőznie, akit legalább az irodájában fgoadhatott. Apropó, az egyik szenátor, a tarsunt, aki arról beszélt, hogy az érzéseire hagyatkozik, tök jó lenne, ha kiderülne róla, hogy ő Lanever Villecham, az új Köztársaság utolsó kancellárja, aki az ep7-ben vesztette életét a Hosnian Prime-on. Ez már csak azért is lenne ütős, mert ugye nem ez az egyetlen utalás a ST-re. Ahogy a trailerekből már azt nagyon is sejteni lehetett, Saw bázisa bizony az Ellenállás későbbi bázisán, a D'Qaron van. Micsoda összekötése ez az éráknak! Imádtam nézni, ahogy leszálltak az X-szárnyúak, és arra gondoltam, hogy néhány évtized múlva innen indul majd el Poe Dameron és osztaga, hogy elpusztítsák a Birodalom egy másik szörnyű fegyverét, a Csillagpusztítót. Ennek tükrében pedig még ütősebb, hogy az az ember éldegél most itt, aki megszállottan keresi a Halálcsillagot. Saw esze már látványosan kezd elmenni, szegény Will csapdába is esett. A Rhydonium pusztító erejének (amit már sok ízben láttunk korábban) és tüdőkárosodást okozó illatának felemlegetése előre vetíti, hogy ez az akármicsoda, amit Paak épített, talán pont Saw képébe fog belerobbanni, és azért lesz olyan meggyötört az RO-ban. Itt viszont azért még van egy kis retconi aggodalmam annak tükrében, hogy Saw a Rebels negyedik évadának elején, vagyis Y.e. 1-ben még épségben van. Bár láthatóan a készítők nagyon aprólékosak, ha a kánonról van szó, valószínűleg teljesen megnyugodni majd akkor fogok, amikor véget ér az évad, és Saw csak Y.e. 1-ben zuhan meg, vagy esik szét. Mi van még? Jaaaa... Syrill Karn. Hát, azzt hiszem, Dedra tervei az ifjú Karnnal kezdenek körvonalazódni. Amilyen nyöszött csiga volt az első történeti blokkban, most olyan f*sza csávó lett. Színészi kvalifitása ámulatba ejtő, bár az anyjával való vitázást történetesen nem kell megjátszania. De bámulatos, hogy pont ebből a figurából lett birodalmi kettős ügynök. Vagyis hát, majd csak lesz. De már a szerepek felcserélődése is megmosolyogtató. Dedra ücsörög otthon és jár meetingekre, míg Syrill terepmunkázik. Az első évadban még pont fordítva volt, Syrill volt a coruscanti élet rabja, míg Dedra járt el terepre. Meero hadnagyot ez kicsit talán meg is viseli, bár egyelőre ő nem mutatott sokat így, egy év elteltével. De láthatóan még mindig Tengelyt akarja inkább nyakon csípni, míg a Ghorman-akció terhes számára, noha láthatóan azt is teljes elköteleződéssel végzi. Végül a Ghorman. Ha valamit ki kellene emelnem az Andorból, amit nagyon szeretek, az a hétköznapiassága. Mindig is ez volt az abszolút favorit elemem a Star Wars világában, hogy már az ep4 is úgy mutatta be a messzi-messzi Galaxist, ami totál hétköznapi. Látni, hogyan élik az emberek a mindennapjaikat, és az Andor ebben élenjáró. Úgy tud elém tárni egy coruscanti panelrengeteget, hogy közben nem zökkent ki (ugyanez a Skeleton Crew-nak nemsikerült teljesen, beletelt némi időbe, mire At Attint megszoktam). Ehhez viszont nagyban hozzájárul az, hogy iszonyú részletesen kidolgoznak mindent. Legyen szó a Ferrixről, a Chandrilláról vagy most Ghormanről. A franciásan csengő nyelv kicsit fura, de hát a Star Wars-ban ez mindig is így volt, a hutt nyelv is részben angol, de ugye beszélnek itt néha még tört magyarul is. Viszont nagyon illik Ghormanhez, amiben érezni némi francia borvidék beütést. Itt jegyezném meg, hogy említettek egy tarkini mészárlást néhány évvel ezelőttről, ahol ötszázan haltak meg. A leírása az eseménynek szinte egy az egyben a híres ghormani mészárlásra illik, szóval ez fura. Lehet, két nagy mészárlás lesz Ghormanon, és a második olyan jelentős lesz, hogy az első jelentéktelenné válik mellette? Mondjuk Krennic céljait tekintve ez igen valószínű. Na, azt hiszem ennyi. Ahhoz képest, hogy jószerivel csak dumáltak az epizódban, jó sok minden történt, és jó sok mindenről lehet beszélni. Kíváncsi vagyok, innen hogyan tovább. Ami izgalomra ad okot: Cassian Andor és Syrill Karn nem csak, hogy ugyanarra a bolygóra került, de ugyananahhoz a szervezethez, a Ghorman Fronthoz kell közel kerülnie. Ez több mint érdekes fordulatokhoz vezethet. Szerintem, ha Karn felhívná azzal Dedrát, hogy Cassian a Ghormanon van, a csaj hiperhajtómű nélkül is azonnal a bolygón teremne.

Ebben a részben még inkább elmerülünk az Andor egyre sötétebb bugyraiban. Régóta szerettem volna már látni teljes egészében egy Cassian küldetést, amit most végre megkapunk. Ahogy a Ghormanokat kezeli és tárgyal a vezetővel nagyon profi. Az évek alatt igazi ékköve és legfontosabb tagja lett Luthen hálózatának. Cass érzi, hogy valami nem stimmel a Birodalom ellen tervezett akcióval, de a vezér már annyira oda akar csapni, hogy nem hallgat a józan szóra. Pedig ha tudná, hogy az egész csak arra jó, hogy behúzza őket a csőbe…. A Syril-Partagaz-Dedra beszélgetés minden kételyt eloszlatott, mi is a cél. Syril továbbra is első osztályú kém, remek meglátásokkal. Még talán Dedra fölé is emelkedik egy pillanatra, ami Partagaz előtt nem kis szó. Az őrnagy meg is dicsérte, miután Syril elejtett egy nem épp romantikus beszólást élete legörömtelibb napjáról. Szegény Dedra. Hiába na! Karnt csak az ilyen ügyek izgatják fel igazából, és akkor gondoljuk el ezek után milyen serényen fogja magát belevetni a további kémkedésbe. Csak nehogy pórul járjon. Luthen látogatását Bix-nél nem igazán tudtam hová tenni. A nő teljesen össze van zuhanva, és ha azért jött, hogy lelket öntsön bele hát elég bénán tette. A mindenhol jelenlévő paranoiát itt is remekül ábrázolták, ahogy Luthen fel alá járkál a lakásban. Valószínűleg ez már egy rossz beidegződés csak, de nem tud szabadulni tőle. Érdekes történés, hogy Luthen kezd besokallni a rengeteg száltól amit a kezében tart. Ahogy egyre sűrűsödnek az események, incidensek, annál nehezebb kontrolálni a dolgokat. Ő maga is veszélybe kerülhet egyik poloskája révén, amit Sculdum galériájába helyezett el. Kíváncsi leszek hogy oldják meg ezt, de láthatólag nagy a baj. A végére hagytam Saw-t. Nagyon durvák voltak a jelenetei. Ahogy fejbe lőtte a gépészt, akit kikiáltottak birodalmi kémnek (amit nem tudni, hogy igaz vagy nem), aztán a monológja az Onderon dzsungeleiről (szinte megelevenedtek előttem a TCW ide vonatkozó részei), miközben kiderült miért is olyan ő amilyen. Szegény Wilmont is teljesen megdumálta, aki maga is beállt Gerrera soraiba azzal, hogy levette a maszkját. Nagyon hatásos jelenetek voltak, súlyos pontot téve az epizód végére.

Lucas művészin bánt a képekkel, szinte mindent megkomponált. Filmjei, főleg a prequelek olyanok, mint egy képeskönyv. Erről anno írtam is a megfelelő epizódoknál. Az Andor ezekben az ikonikus jelenetekben is a felső szintet képviseli. Eme gondolat mentén ragadtam ki az alábbi jelenetet. Syril és Dedra lakása nem is tükrözhetné jobban a pár lelki sivárságát. Színtelen, rideg környezet. Eedy képviseli az egyetlen színt ebben a közegben, ez pedig a vörös. Jogos ez a leosztás, hisz a vörös az agresszió színe és kétség nem férhet hozzá, hogy itt bizony Eedy az agresszor. Temperamentum, féltékenység, pökhendiség - főként ezek jellemzik magatartását, viszont ezek a negatívumok ellenére mind heves érzelmek. Ha összességében tekintünk a képre akkor szépen kirajzolódik ki milyen alkat. Balra van Syril, szürkében. Van a srácban pozitívum, de mivel a Birodalmat idealizálja, nem lehet a szürkénél jobb. Középen Dedra, feketében. Ez mutatja ki itt a főnök. A szekvencia végére Dedrának sikerül leuralnia az egész Karn családot. Benne sok pozitívum nem rejtezik, a fekete szín a múltját és jelenét is tökéletesen meghatározza. Jobbra Eedy, vörösben. Mint fentebb is írtam, ő az egyetlen színes alak ebben a társaságban, viszont ez is agresszióval párosul. Mondhatni domináns harcot vív a két nő, és amikor ehhez a jelenethez érünk már eldőlt ki a főnök. A középen lévő Dedra dominál mindenkit.

Az Andoron felbuzdulva folytattam a Saga maratont. Néhány gondolat: -A Poe képregények még mindig egészen remekek. Ahogy telik az idő egyre hiánypótlóbbnak tűnnek, már csak azért is, mert a sequel érával még mindig nagyon kevés mű foglalkozik. -A Resistance első évada meg valamivel jobb, mint ahogy emlékeztem rá. Annak idején nagyon zavaró volt, hogy Kaznak nincs olyan jellemfejlődése, mint mondjuk Ezrának ráadásul az Ellenállásról túl sokat nem tudunk meg. Mindennek tetejébe pont a legelső rész elég pocsék. Már csak azért is, mert Neeku a lehető legidegesítőbb formáját hozza. De a mérleg másik oldalán is elég sok minden van: kifejezetten érdekes látni, ahogy lépésről lépésre az évad során fény derül rá, miként működik a Kolosszus állomás a "teknősök" által üzemeltetett legalsó szintektől egészen a csúcsig, ahol az ászok meg Doza tengeti a mindennapjait. Tetszik ahogy belátást kapunk a mindennapokba: még az is kiderült, hogy milyenek a videojátékok az SW univerzumban. Van egy csomó jó mellékkarakter, mint Flix és Orka vagy az a kék űrlény, akinek a felbukkanását mindig megmosolyogtam. A versenyek és az akciók látványosak és jót tesz a sorozatnak, hogy nem Erőhasználó a főszereplő ezért egy-egy Tie vadász vagy egyetlen rohamosztagos felbukkanásának is van súlya. Az Első Rend tényleg veszélyesnek tűnik. Jók a kapcsok a kánonnal: hallunk a jakku-i csatáról is és tetszik itt mennyire más a politikai felállás, mint a Birodalom idején: az Első Rend nagyon meghúzza magát, amig nem indul be a háborús gépezet. A csúcs epizódok azok, ahol Poe is feltűnik (leszámítva az első részt, mert az rémgyenge). A felsoroltaktól a Resistance nem válik valamiféle mesterművé. Vannak gyenge pontjai, de az erényei is elvitathatatlanok. És akkor itt megjegyzem: a "The Core Problem" című rész kiváló felvezetője az ep.7-nek. Látjuk, ahogy kiderül, hogy az Első Rend nagyobb fenyegetést jelent, mint azt hőseink korábban gondolták, Poe átveszi BB-8-et egy bájos jelenetben, majd bejelenti, hogy megy a Jakkura... baromi jó volt rögtön utána betenni az ep.7-et. -És akkor Ep.7: ez a film még mindig piszok szórakoztató. Hané az egyik legjobb és legmegindítóbb haláljelenet az egész Saga-ban. Ahogy utána Chewie elkezdi irtani a rohamosztagosokat az valami óriási. Nade mondom az újranézés legmeglepőbb pontját: jómagam eddig meglehetősen nagy ellenszenvvel fogadtam a sequel Palpatine-hoz köthető fordulatait: legyen szó a puszta felbukkanásáról vagy arról, hogy rokoni kapcsolatban van Rey-el. Azon túl, hogy erőltetettnek éreztem, sajnáltam, hogy kukázták azt az ötletet hogy Rey felmenői valójában "senkik voltak". Újranézve az ep.7-et viszont pár dolgot most már másként látok. Nem emlékeztem rá, hogy Rey-el MENNYIRE ott van az Erő. Nem csak arról van szó, hogy elég Erőérzékeny, hanem hogy olyan brutálisan ott van vele az Erő, hogy a többi karakter is csak pislog, mint hal a szatyorban. Snoke vagy Kylo se érti, hogy miként lehet ennyire "Erős" ez a Rey. És rendre visszatérő kérdés, hogy mégis ki lehet ő? Engem lep meg a legjobban, hogy ezt írom, de most azt éreztem volna erőltetettnek, ha Rey a semmiből lépett volna elő. Egyszerüen annyira kilóg minden más Erőérzékeny közül és onnantól, hogy megérinti Luke kardját a képességei olyan sebességgel jönnek elő, hogy most úgy érzem, sokkal jobban passzol a sztoriba az, hogy Rey-nek "van múltja". A Battlefront II kiegészítőjét is végigvittem, ami az ep.7 idején játszodik (kellemes időtöltés). Néhány Force of Destiny részt is megnéztem (a Rey-es részek egész okésak), és elolvastam azt a Phasma képregényt, amelyben megszökik a Starkillerről (meglepően jó). Majd jöhetett az ep.8: talán ez a legintenzívebb Star Wars film. Annyi minden történik, hogy olyan mintha három SW mozit néztem volna egyben. Az utolsó egy óra elképesztően erős. Luke-nak minden jelenete arany. Pláne mikor találkozik Leiával és kiáll a lépegetők elé!

Mindenkinek van véleménye az IMDb-ről, de az kétségtelen, hogy számottevő online oldal. Nos, az oldal történetében az Andor az első sorozat, amelynek egymás utáni öt epizódja elérte a 9.5-ös pontszámot.

És még Ansiv Garmuth is nyakig benne van. Ez valami gigantikus Lázadók-Első Rend-PreMor összeesküvés. Palpatine kutyafüle hozzájuk képest.

Mothma beszéde is hidegrázós ilyen értelemben. Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni.

Nálam így egy fikciós sorozat, mint az Andor, még soha nem rezonált ilyen mértékben a mindennapi valóságunkkal. Vagy akár a történelemmel. A ghormani mészárláskor lepergett a szemem előtt az egész nyomorult 20. századi történelem. Egészen hihetetlen módon keveredett a kettő a fejemben (a fikció és a valóság), amely egyrészt dicséri a sorozatot, másrészt, ideje felnyitni a saját szemünket és körbe nézni, hol is élünk. El fog jön majd az a katartikus mondat, amit Jyn Erso oly lényegre törően összefoglalt: "I Rebel". Az Andor legnagyobb érdeme az, hogy megismerhetjük a Birodalom, mint politikai entitás és elnyomó gépezet természetrajzát. Az agyrohasztó propaganda beszivárgását a mindennapi életbe (Eedy). A lassan megfőtt béka klasszikus esetét, míg aztán jön a feltálalás (Oran). Az állandó öncenzúrát (a sok-sok szenátor), a kimondatlan és kimondhatatlan szavakat, a növekvő paranoiát, a hatalom gőgös fölényét (Blevin), és ezzel együtt párhuzamosan az emberi kisszerűséget (Heert) és tehetségtelenséget, amelyet aztán mégis kivált a nepotista és haveri klientúra (Lagret). A hétköznapok megalkuvását és dekadenciáját (Perrin). A köznép bajaira érdektelen zavarosban halászást, a Birodalom és az alvilág összefonódását (Sculdun). A gonosz banalitását ("Bad luck Ghorman" - ki sajnálja ezekután Partagazt?), a politikai szadizmust (Krennic), az egyenruha hatalmával visszaélő valódi szexuális ragadozóhajlamot (Krole) és vérgőzös pszichopaticizmust (Kaido). Az önbecsapást (Dedra) és a megfelelési kényszert, lelkes elismerésre vágyást és túlbuzgóságot (Syril). A távolságtartó és hideg technokratizmust (Yularen). Tudtuk eddig is, hogy rossz a Birodalom. Az Alderaan felrobbantása, mint ahogy a Jedha és a Scarif elpusztítása. Vader dühöngése a Mapuzón, vagy éppen a jawák lemészárlása a Tatooine-on. Ezek a különálló eseménysorok most állnak össze egy mindent leuraló rendszer összefüggő karakterisztikájába. A Birodalom (vagy inkább: Palpatine) egy olyan, egész Galaxist behálózó métely, rákos daganat, egy vérbeli terrorista bűnszervezet, amely csak az erőszakból ért, és így ellene csak fegyveresen lehet felkelni.

Pontosan! És Dedra karakterében a legironikusabb az, hogy a csaj maga is rebellis. Lázad a birodalmi rendszer ellen, hiszen amint akadályba ütközik, felrúgja a BBI szabályait, áthágja a hatásköröket, megtagad utasításokat. Dölyfösen hirdtei, mennyire undorodik attól, hogy Luthen káoszt akar teremteni, miközben ő egymaga kicsinálta a BBI-t azzal, hogy sz*rt a szabályokra, eljárásrendekre, hatáskörökre, utasításokra, Titkos anyagokat gyűjtött illetéktelenül. Amikor tévesen kapott titkos anyagokat, nem jelentette, hanem megtartotta. Amikor levették a Tengely-ügyről, átnyúlva Heert fölött saját nyomozásba kezdett. Ha valami a hatáskörén kívül volt, hát kiskaput keresett és megkerülte a hatásköröket. Dedra Meero lázadó volt, csak addig fogadta el a Birodalom rendjét, amíg az neki kényelmes volt. És ezzel a scarifi és yavini győzelem egyik elengedhetetlen kulcsfigurájává vált, nagy mértékben hozzájárulva Partagaz, Yularen, Tarkin, Motti és még sok, magasrangú birodalmi tiszt halálához, és végső soron a Birodalom bukásához. Az igazi káoszteremtő. Az összes lázadó teljes erőfeszítése hiábavaló lett volna, ha nincs Dedra Meero BBI felügyelő, aki magasról tojva a BBI szabályaira és eljárási rendjeire aktát vezetet a Halálcsillagról. Krennicnek igaza volt abban, hogy Dedra pályát tévesztett azzal, hogy nem lázadó kémnek állt.

Az előző rész a feszültség tetőfokán fejeződött be, és hála égnek nem kellett (most sem) egy hetet várni a folytatásra. Ha valami jó volt ezekben az etapokban, hogy kerek egész történeteket kaptunk, három részre bontva. A várakozás izgalma dupla volt, mert itt nem csak az aktuális sztori vége várt ránk, hanem a sorozaté is. Mit is lehet mondani….az lett volna meglepő, ha pont a lezárás nem lesz zseniális. Az lett. Kleya szöktetése elég keményre sikeredett. Először is túl sokáig kellett győzködni Cassianéknak, hogy menjen velük, amely idő alatt bőven oda tudott érni a kommandó. A lány indokai furák voltak, úgy beszélt a yavini sejtről, mintha nem egy oldalon állnának, és ahol majd megbüntetik (miért is?). A végén azonban kötélnek áll, ám az út Heerten és fogdmegjein keresztül vezet. Bizony el is fogták volna őket ha nincs K2SO, aki a Ghormanon látott hatékonyságát most a jó oldalon kamatoztatta. Még így is brutál félelmetes volt, és ahogy pl. pajzsként maga elé tartotta a kitört nyakú Heertet, az még a legkeményebb akciófilmeknek is becsületére válna. Közben szorult a hurok Partagaz és a BBI körül, és azzal, hogy Cassianék megléptek meg is pecsételték az őrnagy sorsát. A tudása a Halálcsillagról és a sorozatos kudarcok már túl soknak bizonyultak. Egyszerű elbocsájtás az ő tudásával szóba se jöhetett. Halála elegáns volt. Ki gondolta volna, hogy Nemik kiáltványát hallgatja majd a vég előtt? Szívesen belenéztem volna a fejébe, milyen gondolatok kavarogtak benne. Valamilyen szinten mintha lebilincselőnek tartotta volna ezt a beszédet, talán még szimpatizált is vele. De az is lehet, hogy csak a saját kudarcát élte meg benne. Ezt már sose tudjuk meg. Lagret megérdemel egy pacsit, amiért megengedte felettesének, hogy úgy egyesüljön az Erővel, ahogy maga szeretné. Legnagyobb részt a Yavinon történtek az események, ami nem mellékesen fantasztikus bővítést kapott a második évadban. Örültem a jelenetnek amiben Saw és Mon vitáznak, mert szépen megágyaz Mothma későbbi, RO-ban elhangzott mondatának, miszerint Saw sok problémát okoz a Lázadásnak. A kissé foghíjas tanácsban örömmel fedeztem fel Raddus admirálist, de kellemes volt viszont látni a RO két pesszimista szenátorát is. Tényleg mindenkit sikerült visszahozni, így kicsit jobban fájt, hogy pont Bailt nem, annak ellenére, hogy Jeremy Brett kiváló volt a szerepben. Most gondoljuk el milyen lett volna ez Jimmy Smith-el. Na mindegy, ez van. Apropó Bail. Engem szinte mellbevágott mennyire mereven áll a birodalmi fegyver kérdéséhez. Szinte akadékoskodik, pedig ha tudná, hogy a bolygója és ő fogja bánni ennek a fegyvernek a létrejöttét…. Itt jön be a második nagyon tetszetős dolog, méghozzá Luthen szellemének átható jelenléte. Halála után szinte központi téma, sokat beszélnek róla, ami továbbra is kiemeli jelentőségét és jól rezonál azzal a gondolattal, hogy mindazért amit itt látunk, nagyrészt neki járna köszönet. Végre megtapasztaltuk miként viszonyul a Szövetség ahhoz az emberhez, aki bár megkérdőjelezhető módon, de elévülhetetlen szerepet játszott a Lázadás nagyobbá tételében. Már saját társai se tartják hősnek, sőt, egyenesen a Saw-hoz tartozó radikális vonalba sorolják úgy, hogy nem ismerték őt. Cassian erkölcsi tartását (fura ezt írni egy gyilkosról) mutatta, hogy még úgy is kiállt barátjáért és mentoráért, ha nem volt felhőtlen a viszonyuk. Láthattuk Wilmon és Vel reakcióját is, ez utóbbi kapcsán pedig még az Aldhani hősei is felkerültek. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Wilmonról is írjak pár szót. Különleges karakternek tartom annyiból, hogy nem lett belőle hős, de még csak tragikus áldozat sem. Sokkal inkább annak a példája, hogy lehet valaki úgy is fontos, hogy mindig ott van amikor szükség van rá, mint barát és ferrixi bajtárs. A sorozat első részében amikor feltűnt az apja mellett, senki nem mondta volna meg, hogy szinte mindenkit túlél majd. A legutolsó mellékszereplő volt. Zseniális. Kleya is megkapta a maga lezárását. Elveszve és megtörve érkezett a Yavinra, ám később egyre inkább ráeszmélt, hogy van esélye egy új életre, amiben Vel nagy segítségére lehet (akár társként is). Megható volt látni a tekintetét, ahogy a lázadó katonákat figyelte. Luthen mellett az ő műve is ez az egész, amit nem dobhat csak úgy el. Ezért volt minden, és ezt Kleya a gyásza oszló ködén keresztül végül megértette. Luthen szellemi örököseként továbbra is a Lázadást kell szolgálnia! Lear is ezt akarta volna. Bail Organa a rész végén szépít a vallomásával, amiben gyakorlatilag belátja, hogy fafejű volt. Örültem ennek a beszélgetésnek, mert e nélkül kicsit keserű maradt volna a szám íze Bailt illetően. A lezárás egy olyan montázs, ami akár Cassian diadalmenete is lehetne, ha nem tudnánk, hogy azon az úton indul el épp, ami végén pár nap múlva halott lesz. Mindenki és minden a helyére kerül, ami Krennic esetében egy csillagromboló hídját és a Halálcsillagot, míg Dedránál a Narkina 5 kilátástalan börtönét jelenti. Nála azt vártam mikor lép le az éjszakai padlóra, ami végül most elmaradt, de később talán ez is megtörténik. Láthatjuk Melshi gyakorlatozó csapatát is, majd az Erő-gyógyító vet Cassianra jelentőségteljes pillantásokat, mintha tudná, eljött az a pillanat, amit korábban megérzett. Cassian Andor elindul, hogy beteljesítse végzetét, és átadja a stafétabotot a galaktikus történések mitikus hőseinek. SZERK: bocsánatot kérek Bix-től, hogy kifelejtettem. Ő és Cassian kisfia adta meg a pozitív lezárást. Cassian ugyan meg fog halni, de a fiának egy jobb kort segít megteremteni. A szememben ezzel a pátosszal emeli a RO végi tragikus véget ez a jelenet.

Ehhez kapcsolódóan egy nem régi interjúból részlet: "2020-ban végeztem a drámaiskolában, és ez az egész lényegében az első munkám volt. Még sohasem dolgoztam képernyőre szánt művön." - forrás: Vogue Azért nem semmi, ha alig pár hónapja vagy színész, és egyből egy Star Wars sorozatban kezdheted meg a karrieredet (az Andort 2020 novemberében kezdték forgatni), az állandó színésztársad pedig nem kisebb név, mint Stellan Skarsgård (akiről Dulaut a linkelt interjúban külön is beszél). Például, a meghallgatás utolsó fordulójában Skarsgårddal kellett felolvasnia, és a színész előtte leült vele 10 percre kávézni és kissé összeismerkedtek. Dulau pedig ezután úgy ment be az utolsó meghallgatásra, hogy úgy érezte, egy haver van vele, aki azt akarja, hogy megszerezze ezt a munkát.

Hát én elsírtam a végét. Ahogy Andor megy a végzete és egyben a Galaxis felszabadulásának kezdete felé (és ennek jelentőségét a titokzatos Erő-gyógyító látja)... és mindeközben ott a gyermek, akinek létezéséről már sohasem tudhat. Vagy amikor Cassian és Bail beszélget. Napok múlva mindketten halottak lesznek. Ahogy Raddus is. Vagy Melshi és K2. Azt jó volt látni, hogy Bee megtalálta helyét, és boldog tudatlanságban kergetőzhet. És persze még utoljára álomban láthatjuk Cassian rejtélyes testvérét, Kerrit, akinek keresése végső soron elindította az egész lavinát. És Cassian halálával ez most már a múlt jótékony homályába vész. Soha nem tudjuk meg, honnan is értesült arról Cassian, hogy a húga esetleg a Morlanán lehet. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Cassian megszállott keresése olyan energiákat szabadított fel, amely a Birodalom összeomlását okozza hosszú távon. Kleya szépen lassan rájön, hogy van élet Luthen után is, és új életcélt találhat a felkelésen belül. Ezt gyönyörűen megmutatták ahogy végigtekint a bázis mindennapi életén. Örülök, hogy @Dzséjt jóslata nem vált be, és Vel nem lett a felkelés ügyének kerékkötője. Cinta halála után megtalálta helyét és szerepét. Talán ő volt mostanra a lelkileg leginkább kiegyensúlyozott szereplővé a sorozatban. Nagyon tetszett, hogy Cassian-nel felidézték a régi bajtársakat. Hogy újra hallhattuk Nemik hangját. Akinek üzenete aztán Partagaz utolsó pillanatait is betöltik. El is lamentál azon, hogy vajon ki lehet ez a névtelen, arctalan ember, akinek hangjára oly sokan felemelik a fejüket és azt mondják: elég! A kisember anonimitása és végső győzelme. A Birodalomra annyira jellemző, hogy a mindig kompetens (bár a vesztét közeledve érezvén egyre indulatosabb) Partagazt politikai okokból likvidálják, és kijelölik kísérőül azt a tehetségtelen Lagretet, aki még a Mothma-féle hatalmas blamázst is megúszta lefokozás nélkül. Azt azért javára kell írni, hogy főnökét tisztelte és "engedte", hogy Partagaz a neki tetsző halált haljon. Kegyetlen volt Heert halála (ami ismét jelzi, bármennyire is szellemes K-2SO, azért ő mégiscsak egy gyilkológép), de még kegyetlenebb sors jutott Dedrának. Ez a lehető legkeményebb büntetés egy olyan számára, aki minden elvét és identitását feladta, csakhogy kiszolgálja azt a rendszert, aminek mindent behálózó büntetőrendszere most végképp elnyeli. Szerintem előbb-utóbb Dedra is ráfog lépni arra a padlóra. Kaptunk egy rövidke Perrint is, aki teljesen elmerül a felelősséget semmiért sem vállaló dekadenciában (ahogy látom, Sculdun feleségével kavar), amely azonban örömöt már nem okoz neki. Megmondom őszintén azt hittem korábban, hogy a Birodalom Mothma szökése után a családjával fog példát statuálni, vagy ellenkezőleg, felhasználja őket a propaganda, mondván Mothmát a férje és lánya is megtagadja terrorizmusáért, kikezdve így a nő hitelességét. Egyik sem lett, így azért kíváncsi vagyok, Mothma és lányának sorsa, ha egyáltalán, keresztezte-e egymást később. Örültem a visszatérőknek. Raddus admirális még mindig kemény és a legcélravezetőbb kérdéseket teszi fel. Tynnra Pamlo és Nower Jebel csak a szokásos formájukat hozták. Itt most sokkal inkább Bail Organa tűnt az első számú vezetőnek, semmint Mon Mothma.

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a rész. A kirakós kezd összeállni, most már nyílegyenes az út a Rogue One elejéig. Jungot sajnáltam, mert végső soron ő volt a Lázadás legértékesebb belső ügynöke, ezt most már bizton állíthatjuk. Megtudta a Halálcsillag-projekt létezését, és ezzel legurította a hegyről azt a hógörgeteget, amely végül elvezet a Yavinhoz. De teljesen érthető Luthen döntése, hogy nem hagyhatta életben a férfit, aki most már végképp elveszítette a türelmét, és a félelem a lebukástól legyűrte. Amikor Luthen kimondta a Yavin nevét, sejthető volt, Jung innen nem távozik élve. Talán annyi a pozitívum, hogy Jung biztonságban tudhatta családját élete végén. És ezután minden összeér, minden értelmet nyer. A Ghorman, a Jedha, a Scarif. A ghormani mészárlás végképp érzéketlen birodalmivá faragta Dedrát. Már nyoma sincs a személyiségében semmilyen rokonszenvnek vagy akár tisztességnek. Egyetlen dolog hajtja: a Tengely elkapása, aki legalább annyira lett az ő rögeszméje, mint anno Syril-nek Cassian. Dedra ezen a módon emésztette meg Syril tragédiáját. A maradék érzéseit is mélyen eltemette magában. Arész csúcsjelenete számomra Dedra és Luthen találkozása volt. Abban benne volt minden visszafojtott érzelem, és amikor Dedra kiteríti a lapokat a Path egységgel, mindkettőjükről lehull az álarc. Luthen szinte megkönnyebbül, hogy nem kell többé színlelnie. És Dedra számára kizökkentően hat a viselkedése. Nem retten meg, nem fél a következményektől. A nő sokszor álmodott erről a találkozásról, de biztos vagyok benne, hogy nem ilyen formában. És mennyire jelképes, hogy Luthen, a régiségkereskedő álcájában, egy 6,000 éves nautoli késsel döfi le magát. Mindenképp stílszerű távozás ez. Ahogy Kleya összerakja magát a trauma után, az csodálatos. Azonnal tudja, mi a kötelessége. És mindeközben megismerhetjük kettejük közös múltját is. Hogy milyen háború is volt, ahol ők ketten találkoztak, kérdéses. Lehet, rögtön a Birodalom kikiáltása után vagyunk, amikor még minden zavaros? Akárhogy is, jó látni, hogy Luthen és Kleya egymás közti dinamikája hogyan változik a rész során. Fú, mennyire tetszett az a bolygó, ahol az a várrom volt. Aztán egy régi ismerős helyszín is felbukkan, a Naboo, ahol gyakorlatilag megalakul a kettejük közös lázadása. A Lina Soh (!) kórház nagyon szépen meg volt csinálva. Kleya beszivárgása mesteri volt. Ha nincs Dedra letartóztatása, szerintem nem lett volna ilyen sima ügye, de persze Heert emberei lazán őrizetlenül hagyják az értékes beteget. És persze ez nem az a sorozat, ahol giccsesen elhúznák az időt. Kleya nem sokat habozik és lekapcsolja Luthent a gépről, egy gyors puszival, könnyek közt, búcsút vesz. És mintha Luthen egy utolsó sóhajjal megnyugodna, talán még halvány félmosoly is felsejlik, hogy vége az ő küldetésének, ő beteljesítette a saját magára osztott szerepet. Soha nem fogja meglátni a napkeltét, soha nem lesz ismert a neve, ahogy maga is megjósolta, de annak tudatában távozik, hogy a Remény elindul a maga után hogy aztán egy tatooine-i parasztfiú képében ott, akkor beteljesedhessen.

Szomorú belegondolni, hogy eleve elrendeltetett volt a sorsa. Végig Luthen hálójában vergődött, amiből csak halál árán lehetett szabadulni. Luthen első évados nagy monológjának mondandója valahol Lonnira is igaz. Mindent feláldozott ő is. Szerintem Luthen még bízott benne, hogy le tud lépni, de sajnos Dedra és a kommandója hamarabb érkezett. Ha Heertre várnak, szinte biztosra veszem, hogy Rael el tud menekülni. Az még a Naboo-n volt igaz? Oda is keményen betette a lábát a diktatúra. Vajon akkor már Panaka volt ott a vezető? Itt álljunk meg egy pillanatra! Azért ez a nő nem semmi! Ő papol Lutnen-nek birodalmi békéről és csendről és a galaxis tönkretételéről! Még van bőr a pofáján ilyeneket mondani azok után, hogy a Ghormanon levezényelt egy népirtást! Semmit nem tanult az ott átéltekből? Hogy lehet valaki ennyire elvakult? Egyébként pont azokat a toposzokat vágja Luthen fejéhez, amiket majd az ÚK-ra is mondanak a megmaradt birodalmiak(Hess, Hux): a Köztársaság a káosz és ők a gyógyszer. A neve pedig Lina Soh kórház. Amennyiben ismerős a név, az nem a véletlen műve. Bizony, a PT, ST, OT, TCW mellett a Köztársaság Fénykorát is sikerült ezzel megidézni. Fantasztikus!

Hát én itt bőgtem a végén

A tét a tetőfokára hágott ami nem más, mint a Halálcsillag! Ennek megfelelően az epizód iszonyat feszült, egyben felvezetés a végéhez. Dedra darázsfészekbe nyúlt, a becsvágya olyan pályára állította amiről nincs kiút. Olyan volt neki Luthen, mint Syrilnek Cassian. Neki is volt egy pont ahol el kellett volna engednie, főleg ha már Heertre tartozott, de nem tudta. A saját maga által életben tartott rendszer az első adandó alaklommal eltiporta. Persze elképzelhető, hogy nem így lett volna ha nem a Halálcsillagról van szó. Krennic kib*szott félelmetes a kihallgatáson, rendesen paráztam tőle. Nagyon inog alatta és Partagaz alatt a talaj. Eleve a BBI kezd hibát hibára halmozni, és ha egy ilyen infó kikerül, lehet, hogy az egész szervezetnek rövid úton meszeltek. Jó volt látni a yavini mindennapokat. Melshi, Cass és K2 iszogatnak és kártyáznak, jól szórakoznak. Sose gondolták volna a Narkinán, hogy ilyen kedélyesen ellesznek a lázadásban. Draven továbbra is egy karót nyelt katona, aki a szabályzat minden betűjét számonkéri az emberein. Roppantul tetszett, hogy az orra alá lett dörgölve a tény, miszerint Yavin nagyban köszönhető Luthen munkásságának is. Apropó Wilmon. Olyan kapocs lett ő is, ami megint egy elengedhetetlen elem a sikerhez. Neki volt Luthenhez köthető rádiója. Ha ez nincs, Kleya bajosan tud bárkit is elérni és akkor annyi a létfontosságú információknak. Kleya lett a Birodalom elsőszámú célpontja, ami számára nem sok jót vetít előre. Cassian és Melshi befutottak ugyan, de vajon ez mire lesz elég? Szerencsére velük van K2-is aki az epizód egyik fénypontja. Hatalmas minden jelenete, mozdulatai. Valószínűleg ő lesz a megmentő. Igazából ez egy átvezető rész a fináléhoz, ami kiválóan építi a feszültséget. Jöhet a bomba!

Orn Free Taa szenátor. Rampart admirális parancsára Crosshair őt fejbe lőtte másfél évtizeddel ezelőtt, hogy aztán ráfoghassák Cham Sydullára és emberire a merényletet. Más körülmények között ez így lenne, de itt már kvázi létezik a Lázadók Szövetsége. Jó, hivatalosan még nem, de a Yavin IV-en már épül a főparancsnokság, és ennek része nem csak a Birodalom támadása, meg hírszerzés, hanem bizony ellenpropaganda is. Így a Birodalom már nem fogja tudni olyan könnyen elsusmosolni azt, amit nem akar világgá kürtölni. És ez a rendszer már létezik, hiszen Draven említette, és a Secret Cargo című Rebels részben működés közben láttuk. Ezzel tolták szét a Galaxisban Mothma beszédét a Dantooine fölött. Ez gyönyörű:

Második megnézésre, főleg az eszmecseréknek hála, ez a rész akkorát ütött, mint egy atombomba! Egyszerűen zseniális volt! A Star Wars-t akkora magasságokba emeli az Andor, amit korábban elképzelni se tudtunk! Syrilre már rácsodálkoztunk, de társítsuk ezekhez képet is. A Morlana egyesen, mint helyettes szinte a megvetés tárgya, senki nem veszi komolyan. Két évvel később már teljesen más a helyzet. Syril, mint egy tekintélyes vezető mutatkozik meg a szabványügyi iroda dolgozó előtt. Ez az attitűd még az egy évvel korábbi önmagához képest is hatalmas előrelépés, nem hogy a kezdeti állapothoz képest. Viszont a vizuális párhuzamot nem lehet nem észre venni.

Egészen elképesztő mennyi minden történt egyetlen epizódban. Az első gondolatom az volt az epizód kapcsán, hogy egy év elteltével, egy kivétellel mindenkit olyan helyzetben találunk, amiben lubickol. Vegyük sorra. Syril: Dedra megbízásából az események sűrűjében fontoskodhat, azon munkálkodik, hogy beépüljön a Ghorman Frontba. Érdekes, hogy ő költözött a bolygóra, és nem Dedra, erre nem számítottunk. Dedra: Coruscantról irányítja az eseményeket, titokban, ott tartózkodhat, ahol igazán elemében lehet, még ha túl sokat ebben a részben nem is nagyon beszélt. Luthen: Szintén Coruscantról irányít, szervezkedik, és értesüléseket szerez, hogy aztán mozgósítsa Cassiant. Mon: A politikai porond kellős közepéről szervezkedik, szavazatokat gyűjt és megpróbálja eltörölni az "ideiglenes" "veszélyhelyzeti" (lol, ismerős valahonnan?) törvénykezést, amit anno az Aldhani miatt vezettek be, és azóta sem kopott ki, sőt az Uralkodó ismét meg akarja hosszabbítani. Saw: A saját partizánjai között kiskirálykodhat és szemlátomást épp szert tesz valami rendkívül fontos eszközre, amivel szabadon repkedhet majd a galaxisban És aztán itt van Bix és Cassian kettőse, akik láthatólag nem találják a helyüket két küldetés között. Cassian lepuffantott valakit szimplán azért (?), mert meglátta Bix arcát. A lány jól láthatóan idegileg teljesen pattanásig feszült, még mindig a Dr. Gorst keltette rémálmok hatása alatt van, amit tovább fokoz mindenegyes gyilkosság, amit úgy érez, hogy az ő lelkén szárad. De Andor is kényelmetlenül érzi magát. Érezhetően ők ketten már sokkal otthonosabban érzik magukat az események sűrűjében, mint az eseményeket elválasztó várakozásban. Az életük a feje tetejére állt: most már minden a háborúról, a beépülésről, az osonásról, a paranioáról szól, és minden más csupán lopott időként jut nekik. Az epizód gyújtópontja egyértelműen a Ghorman. Amikor a Coruscanton járunk, akkor is a Ghorman körül kavarognak az események, és az epizód végére Cassian is oda tart. Nem kell nagy jós tehetség ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy nagyon gyorsan nagyon forró lesz a helyzet a bolygón. Egyébként egészen pazar hangulatot varázsoltak a Ghormannak, egyedi és megkapó, feszültséggel teli, egyben önérzetes, amiben komoly szerepet kap a nyelv: ha jól vettem ki, akkor a franciát megtették a Ghormanok nyelvének? Wow. Erre nem számítottam, hiszen az angolon kívül egyetlen nyelv sem lett egy az egyben átemelve eddig. Ha tényleg így történt, akkor ez mindenképpen érdekes ötlet, és lehet hogy precedenst teremt a jövőre nézve. Kiválóan illeszkedik ebbe a világba Syril, akinek nyilván Dedra intézte el az áthelyezést, épp azzal a céllal, hogy egy megbízható embere révén sikerüljön begyújtani az ellenállást a Ghormanon. Syril viszont így nagyon kényes helyzetbe kerülhet. Dedráék oldaláról nem tudom mennyire jó ötlet ennyire összemosni a munkát és a magánéletet, meglepne, ha ebből a kapcsolatuk, vagy a mentális egészségük (vagy más milyen) jól jönne ki a végére. De Syril láthatóan egyelőre nagyon élvezi a helyzetet, kérdés, hogy az igazságérzete mennyire fog saját maga fölé kerekedni a későbbiekben hogy aztán ne adj' isten túlságosan is jól sikerüljön eljátszani a szerepet... mert ez is benne van a pakliban! Még mindig nagyon kavarognak a fejemben az események, szinte annyi minden történt itt egyetlen rész alatt, mint az első három epizódban összesen! Cselszövés, beépülés, politika, birodalmi intrika, Luthen kém szerepben, Saw és a partizánjai... közben olyan apróságokra is ügyeltek a készítők, minthogy podrace-t tegyenek az egyik monitorra, vagy hogy Tarkin sötét tetteit behozzák a képbe... mindehhez pedig egy rendkívül feszült, sejtelmes hangulatot tudtak varázsolni... hát le a kalappal, engem megvett a rész kilóra!

Azthiszem ennél a résznél írom le azt, hogy ez a sorozat ugye sokak szerint a legkevésbé star wars-os, mert nem egy mesés hőseposz, viszont másfelől meg a legstarwarsosabb, ami valaha mozgóképen volt! Mert egyszerűen annyira részletes, hogy mindig van mit nézni, legyen az egy gagyi tv adás, mamika hajsütő gépe, retro narancs-piros kijelzők, vagy a szoba inas egyenruhája. Apropó, Tarkin kis leszállása milyen döbbenet volt még így elmesélve is. Ghorman egyese megdolgoztatott, aztán beugrott, hogy a kàposztazabáló náci tiszt volt Becstelen brigantik ban. Ezzel a fejjel simán lehetett volna birodalmi tiszt is. Tetszett most Cassian/D. Luna játéka, most el kellett játszania valakit, üdítő volt. Sirill legboldogabb napja jelenet is óriási! Eskü randiznék egyet Dedrával, csak, hogy tudjam milyen egy jéghegynek udvarolni... Hatalmas ez a két karakter! Spin offot nekik! Nem rohan a sorozat, de rohadtul nem is akar. Egyre inkább tisztelem a bátorságot, hogy mer más lenni! És olyan alapot ad a két frakció hátterének, hogy a Zsivány és az OT, de lehet hogy az egész saga tétjei emelkednek. Így, hogy megismerjük az ilyen rétegeket biztosan eszünkbe jut egy coruscanti garzon kis konyhája, vagy éppen Bix búvóhelye(Luthen védett háza), vagy egy ghormani méteráru bolt. Szóval ez a sorozat szól az igazi geekeknek, ínyenceknek, nem valami "általános b@szós-kardozós, űrcsatás futószalagon gyártott remake-szagú sw.

Nincs annál kétségbeejtőbb és kilátástalanabb helyzet, mint amikor a magányosság és teljes elhagyatottság érzése egy zsúfolt tömegben tör ránk. Amikor Mothma a táncával (egy már jól ismert zenére) gyakorlatilag egy időre elmenekül a valóság elől, még mintha az is érzékelhető, hogy valamivel nagyobb tér választja el őt a többi táncolótól. Nem sokkal, de éppen annyival, hogy egyértelmű legyen Mothma végtelen magányossága, aki - dacára annak, hogy a menyasszony édesanyja - itt jobbára láthatatlan, egyedül Perrin tesz egy-két tessék-lássék próbálkozást arra, hogy közelebb férkőzhessen. Szerintem ez az epizód, amikor Mothma végképp egyedül marad, s az ezzel való megbirkózást most az örökös álarccal és megjátszással sem tudja leplezni. A lányával való kapcsolata olyan, mintha egyszerűen nem egy nyelvet beszélnének. "Inkább lettél volna részeg" - valódi tőrdöfés ez Mothma szívébe, mégis kénytelen rendezni vonásait szinte azonnal - oly sokadjára is. Leida itt még nem is foghatja fel, hogy Mothma micsoda áldozatot lett volna kész meghozni ő miatta, és nem is csak a Lázadás ügyére kell itt gondolni, elég a chandrilai társadalmi elvárásokra. Majd később megérti. Mothma jussa végül az, hogy egykor anyjához hasonlóan ő is lerészegedik. Az örökölt sors. Ez Chandrila hagyományainak és kultúrájának, a túlzott ceremonialitásának árnyoldala, amelynek részletes bemutatását én nagyon élveztem (és ismét elhangzott az egykori galaxis-hódítók, a rakaták neve). Mothma és Luthen rövid beszélgetése, ahol végül is eldől Tay Kolma sorsa, rendkívüli érzelmi kavalkád. Igazából az derül ki, hogy mindketten vérprofik - Mothma is tudja, hogy nincs más megoldás, de, és ezzel némileg rátolva Luthenre a felelősséget, nem teszi meg azt a szívességet, hogy kimondja. Szavak nélküli megegyezés ez a halálos ítélet meghozataláról. Tay instabil, láthatóan nem érzi a szavai súlyát (még arra sem volt képest, hogy a hangerejét levegye, amikor az alapítványról és a lázadásról beszél), és ennél veszélyesebb kombináció nincs. Egy olyan ember, aki azt érzi, hogy kicsúszott alatta a talaj és nincs veszteni valója... Luthen jól rávilágít, hogy hiába akár egy konkrét pénzösszeg, a fenyegetettség érzése Tay képében, mintegy "Damoklész kardjaként" ott fog lebegni a fejük felett. Tay Kolma nem rossz ember. Ahogy beszállt a siklóba, mosolyogva, én sajnáltam őt, mert egyértelmű, hogy más körülmények között nem érdemelte volna meg ezt a sorsot. Kétségbeesése és meggondolatlansága azonban olyan pánikreakciókat szül, amelynek egyetlen feloldása az ő halála. Ez az a mérgező társadalmi és politikai légkör, amit a Birodalom teremtett meg egy-két évtized leforgása alatt. Itt kell beszélnünk Velről, aki még sok bajt hozhat Luthen fejére. Sokáig nem értettem egyet @Dzséjt-tel vele kapcsolatban (és azért hozzá képest még most is árnyaltabbnak látom az ő karakterét), de tény, hogy Vel egyszerűen nem érti, hogy a Birodalom elleni felkelés mivel is jár együtt. Cinta láttán úgy omlik össze, mintha eddig őt megvezették volna. Pedig csak figyelnie kellett barátnője szavaira: első a Lázadás. Mert nem hiszem, hogy Tay sorsa akasztotta volna ki ennyire. Igazából ebben a pár szegmensben Vel legalább annyira tűnt veszélyesnek a lázadás ügyére, mint Tay. Cinta a felkelés profi bérgyilkosa. Begyakorolt mozdulatai arról tanúskodnak, hogy már nem először használja őt Luthen e minőségében. Minden bizonnyal Tay előre nem látható siklóbalesetet fog szenvedni, ahol a már elintézett sofőr hulláját is elhelyezik. Chandrila mellett kemény jeleneteket hozott Mina-Rau is. Nem gondoltam volna, hogy Star Wars-ban nemi erőszak-kísérletet fogok látni, amelyet aztán ennyire markánsan mutatnak. Megmondom őszintén, engem felzaklatott, alapvetően nehezen bírom elviselni a filmekben a nők elleni erőszakot. Látszott, hogy a hadnagy nem először csinálja ezt. Utolsó féreg, még így is olcsón megúszta. Fú, amikor vége lett, én is kifújtam a levegőt. Szegény Bix, a szenvedés-kálváriája az egyik legerősebb a sorozatban. A mina-raui események emellett is felkavaróak. Beela, Wilmon újsütetű barátnője mondja ki a lényeget kétségbeesett szavakkal: "Miért nem hagynak békén minket?" Pontosan ez a Birodalom sajátja, hogy még a legjelentékenebb, legtávolibb helyeken se érezd magad biztonságban. Az örökös bizonytalanság és félelem érzése, ez működteti ezt az elnyomó gépezetet. A szívem szakadt meg Brassóért. Ő volt a közösség lelke, és az elfogásakor arra is van módja, hogy a gyanú árnyéka is elkerüljön jótevőjükről, Kellen-ről, a szavak nélküli gyors egymásra pillantásuk Brasso csodálatos búcsúzása. És persze mikor céloz egy rohamosztagos pontosan? Cassian későn érkezik, Brassót már nem tudja megmenteni. Tetszett, hogy az Andor realitásának megfelelően, nincsenek itt pátoszos búcsúszavak. Brasso életét egy pillanat alatt oltották ki. Cassian itt most tényleg nagyon megzuhan. Ha egyszer szobrot kéne mintázni a legjobb barát mintaképéről, Brasso lenne az. E két szál mellett könnyedebb volt a coruscanti szál. Az anyóssal való első találkozás pont annyira volt kínos, mint amennyire sejtettem. Valahol érthető Eedy viselkedése, klasszikus kórkép az övé. Nehéz élete lehetett, a férfi lelépett, és ott maradt egyedül a gyerekkel. Ez aztán átfordult túlzott ragaszkodássá, valamint - és ez már súlyosabb - a gyereke lelke feletti uralkodássá. Mérgező viszony az övék. Kíváncsi lettem volna, hogy Syril milyen körülmények között lépett le anyjától, azt milyen jelenetekkel tarkította az anyja. A bemutatkozó ebéd először úgy alakul, ahogy sejthető. Eedy irányít, a lehető legszörnyebben viselkedik, Syril teljes defenzívában (ahogy elvonul és az ágyon fekszik, rendkívül szánalmas), hogy aztán Dedra megelégelje, és érvényesítse a BBI jóvoltából kiformálódó társadalmi presztízsét. Egy-két mondatban beárazza a sokat ajnározott Harlo bácsit, és Eedy realitásérzékét mutatja, hogy tudja, mikor van helye a visszavonulásnak. Syril feje felett a két nő megvívja harcát és az öreglány taktikai visszavonulót fúj, elfogadva a feltételeket. Dedra úgy viselkedik, mint a munkahelyén, hidegen és kalkuláltan, mintha egy nyomozási ügy rendezéséről lenne szó, nem pedig a saját magánéletének megoldásáról. Valamicskét megtudhatunk Dedra fiatalkoráról is. Felneveltetésének helyszíne mutatja, ő tényleg a Birodalom gyereke. Meg lennék lepve, ha Eedy ezután már fel bukkanna a sorozatban, Dedra sikeresen eliminálta ezt a problémát. -------------------- Ha a történetszálat mint egészet nézzük, számomra kijelenthető, hogy az Andor továbbra is magas szinten folytatja, megalapozva a még jobb fejezeteknek. Néha éreztem kedvezőtlen hangsúly-eltolódást - pl. Maya Pei "lázadóinak" idióta mivoltát talán többször, szájbarágósabban mutatták be a kelleténél, illetve egyeseknek a chandrilai kultúra ily részletes bemutatása is sok lehet. Az Andor szépsége továbbra is apró jeleken, arckifejezéseken, ki nem mondott szavakon van, amelyek a hétköznapi jelenetek kavalkádja között meghúzódnak. Egyelőre egy karaktert éreztem gyengébbnek az első évadhoz képest. Syril még nem kapott erős jelenetet, az első évad vérfagyasztó és egyben szánalmas karakteréhez képest most itt inkább csak a szánalmas maradt, megspékelve egy adagnyi börleszk humorral.

A 2. rész a bonyodalmak kiteljesedéséről szól. Dedra nyíltan kimondja, hogy nem akarja Krennic megbízását, mert fontosabb lenne számára Tengelyt elkapni, aki kulcsfigurának tart, s mi tudjuk, hogy mennyire jó a megérzése. Lehetséges, hogy maga a megbízás sem annyira tetszik neki, mert ez már átmegy egy határon. Bár ugye a pszicho kínvallatások sem nevezhetőek barátságosnak, de a Ferrix már korántsem volt békés, mire Dedra odakerült, ott ténylegesen egy forrongó világba csöppent, ahol csak egy szikra kellett (Marva beszéde), hogy az egész város fellázadjon. Elvileg a Ghorman békés bolygó, ezért is kell egy mesterségesen generált lázadás, hogy komolyan fellépjen ellene a Birodalom. Ez még az az időszak, amikor legalább a látszatra adnak, még nincs kész a Halálcsillag, amit bevethetnek. Mothmáéknál Tay már alig burkoltan zsarolja meg a nőt, amiben én nem érzem, hogy a régi érzelmek felélesztésének elmaradását hiányolná. Szerintem pusztán anyagi nehézségei vannak, ami olyan nagyságrendű lehet, ami miatt a felesége is elhagyta. De végül is nem számít, nem kockáztathatják, hogy a pénzügyi tranzakciók, amelyek elfedésére Tay alapítványt hozott létre, bárki illetéktelen tudomására jussanak, Luthen világossá teszi, hogy elintézi a férfit. Mothmán látszik a nyomás, ami egyrészt a Tay által jelentett fenyegetettség, másrészt az esküvő, amivel szívéből nem ért egyet, de szintén a Lázadás miatt kényszerült erre az útra, kezd túl sok feszültséget generálni. Perrin egész jófejnek tűnik itt a Chandrilán, mintha azok a dolgok, amelyek elválasztják a feleségétől, itt kevésbé lennének hangsúlyosak. Néha kimondottan támaszt nyújt, amihez az asszony nincs hozzászokva. Kicsit olyan, mintha a Coruscant és Mon ottani szenátori feladatai, valamint nem kevésbé a titkos lázadó tevékenysége okoztak volna kettőjük között gondot. Lehet, hogy Perrin a felesége titkolózásait, amikor a lázadók ügyeit intézte, úgy vette, hogy szeretőt tart vagy valami ilyesmi, s a hozzáállása, léha életvitele egyfajta bosszú lenne mindezért, hogy mellőzve van a felesége életében? Most ezt is el tudom képzelni. Perrin beszéde a vacsoránál nagyon emberi és igaz volt, tele igaz apai szeretettel. Lehet, hogy Mont is így szerette valaha. Közben újra láthatjuk Syrillt, aki fontossága teljes tudatában, s egy egészen más emberként magyarázza, hogy mennek a dolgok a Szabványügyi Hivatalban. Ahogy a trailerben is már látszott, egészen kikupálódott, ami egyértelműen Dedra hatása. Megmenthette s ezzel elnyerte a nőt, aminek egyébként semmi esélye nem volt. S otthon már a kedves mama látogatásáról beszélnek, ez fix, aminek most jött el az ideje. Dedra és az anyós nagyon nem passzolnak össze, Syrill tart is a találkozótól, hogy mi fog ebből kisülni. Anyja emlegetésére megint visszatér a korábbi bizonytalan énje. A Mina-Raun pedig bekövetkezik, amitől Brassóék tartottak: eljut hozzájuk a birodalmi ellenőrzés, ráadásul a hadnagy extra szolgáltatásokra is igényt tart, s egyáltalán nem zavarja, hogy Bix-nek férje van (akár igaz ez, akár nem). Gondolom, minden világban Innentől kb. lehetetlenné válik megúszni az alaposabb ellenőrzést. Nagyon hiányzik már, hogy hazajöjjön Cassian. A Gyalog-Galopp bandéria közben kettészakad, egymást között sincs bizalom, ahogy kő-papír-ollóval akarják eldönteni, ki legyen a vezér, az mindent elmond róluk. Cassian kihasználja az alkalmas pillanatot a szökésre - a Yavin4-ről! Nekem ez a szál tetszett a legkevésbé az eddigiek közül, de ez az utolsó kép jó volt!

Az első év záró akkordja pont olyan feszültséggel teli és kaotikus lett, amint arra számítani lehetett... Cassian, várható módon, amint megneszelte, hogy veszélyben vannak a barátai, a családja, első útja haza vezetett a prototípus TIE-jal... de egy picit elkésett. Ugyan Bixet és Wilmon Paakot meg tudta menteni, de Brassot már nem. Bee is hátramaradt, és kérdéses, mikor tudnak visszamenni érte. A Bixet zaklató birodalmi hadnaggyal pont az történt, amit várni lehetett: pöcsfej birodalmiként megpróbált visszaélni a hatalmával, és amikor Bix nemet mondott, megpróbálta megerőszakolni a nőt. Aki persze nem hagyta magát, és önvédelemből leütötte a tisztet. Itt most megállok egy pillanatra; ez ugyanis a tökéletes metafora arra, amit a Birodalom csinál a galaxissal. Megpróbálja igába hajtani, kénye-kedve szerint játszik vele, kihasználja az erőfölényét és ráerőszakolja az akarát. A galaxis békésebb lakói próbálják tűrni, amíg képesek rá, de egy ponton túl besokallnak és megvédik magukat. A Birodalom ezt ellenállásnak, lázadásnak, aggressziónak értékeli, és még nagyobb figyelmet fordít a célpontra, még több kegyetlenséget követ el, ami még több energiát emészt fel az oldalukon. Eközben a kegyetlenségek nyomán a magukat védeni próbáló ártatlanok még jobban bevonódnak a harcokba, még kevesebb vesztenivalójuk lesz, még ádázabban küzdenek, amíg persze tudnak. Így erősíti önmagát a gyűlölet a galaxisban, mint egy soha véget nem érő, ördögi hurok, és így nagyítódott fel a Mina-Raun is az események amplitúdiója, szinte percek alatt. De persze nem ez volt az egyetlen jelentős esemény az epizódban: Mothma lányának esküvőjén is kulminálódtak a történések. Tay Kolma immár egyértelművé tette, hogy Davo Sculdun révén akarja kiaknázni a lehetőségeit, és ezen a ponton Luthen már mindenképpen közbe akart lépni. Jellemző a lázadók közötti paranioára, hogy Rael első gondolata rögtön az volt, hogy Motham vajon az orrára kötötte-e volna ezt az aprócska problémát, ha történetesen Luthen nincs jelen az esküvőn. Mothma határozottan kijelenti, hogy igen, de én nem vagyok olyan biztos ebben. Elsőre valószínűleg megpróbálta volna lefizetni Tayt, hogy aztán végül az egész oda fusson ki, ahová Luthen a helyzet kiinduló pillanatában elvitte azt. Mert ne legyenek kétségeink, Tay Kolma nem szállt ki élve a taxiból. Mindez összevágva az italtól és bűntudattól fűtött Mon Mothma táncával... páratlan hatást keltett bennem. Elképesztő kontrasztot láthattunk: itt van ez a mindig komoly, mindig álca mögé bújó szenátornő, aki látszólag felszabadultan, ittasan táncol.... és mégis olyan feszültség bújik meg a mozdulatok mögött, aminek a közelébe férkőzni már-már életveszélyes. Nézőként pontosan tudjuk, mennyire béklyókba zárt tánc ez, mégha az egyszeri szemlélő számára azt is sugallja, hogy minden rendben. A Mon Mothmában megbújó hiperintenzív érzések (bűntudat, magány - apropó, mennyire zseniális volt az a beállítás, amikor Mothma hátát láthattuk, miközben látható volt, hogy nem talál magának megfelelő társat a teremben - veszteség, félelem, kétségbeesés) egy ilyen drámai tánc formájában öltenek testet, ami a mi kis közös titkunkká válik Luthennel és Mothmával. A Birodalom nem sejti, a családja nem sejti, a vendégek nem sejtik. De mi tudjuk, hogy ez a tánc a bűntudatról és a kétségbeesésről szól elsősorban. Ez nem is tánc. Ez egy szárnyaszegett madár vergődése. Ne menjünk el szó nélkül a Syrill - Syrill anyja - Dedra hármas mellett sem. Egyetlen vicc sem hangzott el a beszélgetésük során, mégis, szerintem sohasem kacagtam ennyit egyetlen Star Wars alkotáson sem - most a Holiday Specialt vegyük ki. Olyan jó érzékkel tapintottak rá az alkotók, hogy a két színésznő és a színész mennyire zseniális elegyet tudnak alkotni, hogy arról csak szuperlatívuszokban tudok írni. Syrill anyja, ahogy az elején elhelyezi a kis tüskéit, Dedra ahogy kimérten tűri és lepergeti magáról a támadásokat, Syrill, ahogy látványosan szenved a helyzettől, majd mindennek a feloldása: Dedra megrendszabályozza az anyát, és lefekteti a játékszabályokat. Mekkora jelenet volt! Amikor Dedra elejét veszi Uncle Harlo további tömjénezésének az ISB akták felemlegetésével, hát konkrétan kicsordult a könnyem. Ez a szál csak egyetlen okból kifolyólag nem tud tökéletes feszültséglevezetésként szolgálni a részben: mert nem arra tervezték. Nem akarták a készítők egyensúlyba hozni a feszült és a könnyed pillanatokat, ezért az epizód első felében letudjuk a könnyedebb szálat, hogy utána teljes erejével ráülhessen a mellkasunkra a szorongás. Bravó, abszolút tudatos az egész. És egy utolsó megjegyzés: mennyire zseniális volt Davo ajándéka, a Rakata hódítók újbóli felemlegetése majd pedig a chandrillai esküvői kultúra kidolgozása! Annyira vonzóvá, ősivé és misztikussá tették ezt a rítust, hogy kedvem lett volna ott lenni az esküvőn, ami nagy szó, mert utálom az esküvőket. No meg ne feledjük el az előző évadból átemelt techno zenét sem, amit először a Morlanán hallhattunk és remekül illeszkedik az Andor feszült hangzásvilágához. Összességében mi mást lehetne mondani az első 3 részről, minthogy pazar alkotás, mestermunka?