Ranglista

Annyira jól telt a következő év, hogy azóta még eltelt 19. Bizony, ma 20 éve annak, hogy szeretett fórumunk életre kelt! Már az első év után megelégedéssel írtam a közösség teljesítményéről, pedig akkor még nem is sejtettem mennyire az út elején járunk. Nehéz lenne összeszedni mi minden történt a két évtized alatt, mennyi csodás Star Wars élményt éltünk meg együtt. A tagság folyamatos aktivitása mellett a fluktuáció is nagy időskálán mozgott, ami alap egy ilyen fórum stabil működéséhez. Nagyon jó látni, hogy az alapító "ős-tagok" továbbra is jelen vannak, akikhez csatlakoztak az újabb, jobbnál-jobb arcok. Talán kicsit nagyképűnek hangzik, de ha mélyenszántó írásos gondolatokat vagy értékeléseket akarok olvasni a Star Wars aktuális műveiről, ennél erre jobb hely még mindig nincs. A friss hírek kibeszéléséről nem beszélve. A fórum mellett az SW is hatalmas utat járt be 20 év alatt, anno ha valaki mondta volna hova jut ez a franchise, biztos kinevetjük. A jövő is fényesnek tűnik, reméljük a következő generáció Star Wars élménye ugyanolyan lendületben tartja a fórumot, mint a korábbi korszakok. Mindent egybevetve boldog születésnapot a fórumnak, és ne feledjétek a jubileumi találkozót se! Ha van olyan emléketek amit szívesen megosztanátok az eltelt időkből, ne tartsátok magatokban.

Itt van újra az év vége, ami egyben azt is jelenti, hogy lassan ideje elkezdeni azt figyelni, mi is érkezik majd jövőre Star Wars szempontjából. Csakúgy mint tavaly és az azt megelőző években (mínusz 2024), úgy most is itt vagyok, hogy a következő év SW terméseit kilistázzam nektek. Alább médiumokra bontva megtaláljátok, mi minden fog érkezni. De mielőtt felsorolnám őket, lenne egy "apró" plusz, amiről már évek óta megy a diskurzus, mégis idén kezdett el már a Lucasfilmnél is megjelenni az infó. Ez pedig nem más, mint a Lucasfilm vezetőjének a jövője. Itt ugye Kennedyről van szó. Még az év elején volt egy interjú, ahol maga Kathleen is szóvá tette, hogy már elkezdtek róla beszélgetni arról, vajon ki is követné őt. Nos elértük az év végét, az új vezető (vagy vezetők) kiléte még nem ismert, de vajon megtudjuk ezt jövőre? Teszem azt ezzel kezdik az évet? Én nem lennék meglepve. Ha jól tudom a szerződése az idei év végéig szólt, de nem igen láttam azt, hogy ezt meghosszabbították volna. Kennedy nyilván nem akar visszavonulni a filmipartól (produceri munkákat vállalna még), szóval nem fog hirtelen eltűnni, producerként pedig eléggé jó munkát végzett eddig is. És akkor íme 2026 Star Warsos felhozatala (persze a jelenlegi információk szerint): FILMEK The Mandalorian & Grogu (2026. május 22) --> 6 és fél év után újra Star Wars a mozikban! Jon Favreau filmje lesz az első a sorban az új filmes vonalnak és bár a hype egyelőre nagyon alsó lángon ég így kevesebb, mint 5 hónappal(!) a film előtt, még bőven van idő rá, hogy izgalomba hozza a Star Wars rajongókat. Amit tudunk a filmről az az, hogy Din Djarin és fia, Grogu az Új Köztársaságnak hajt végre feladatokat, ami nyilván az, hogy a Birodalmi Maradvány tagjait elkapja. Ebbe az egészbe Jabba fia, Rotta is belekavarodik majd valamint az előzetesben Garazeb Orellios is tiszteletét teszi. Ja és az anzellan faj is és még megannyi szörny (ebből nem is lesz hiány). Starfighter --> mivel a forgatás már befejeződött, így a jövő év igazából az utómunkálatokról fog szólni (illetve az esetleges pótforgatásokról). Viszont jövőre már látni is fogunk a filmből valamit. Ha tippelnem kéne, akkor leghamarabb az augusztusi D23-on. A film a készítők szerint kb. 5-6 évvel a Skywalker Saga után játszódik, Ryan Gosling fogja alakítani a főhőst, de mellette még olyan színészek is felfognak tűnni, mint Matt Smith, Amy Adams vagy Mia Goth. A mozifilmet Shawn Levy rendezte. új film bejelentése (cím + premierdátum) --> ha a Disney a jövő évtől kezdve minden évben szeretne SW filmet a mozikban látni, akkor jövőre esélyes, hogy megkapjuk a következő film címét és hogy mikor is szándékozzák kiadni (az biztos, hogy 2028). A legvalószínűbb az Új Jedi Rend (vagy Rey-film) de kitudja, hogy Filoni vagy valaki más (Taika?) miképp áll a saját projektjével. Legkésőbb az augusztusi D23-on megfogjuk tudni. SOROZATOK Ahsoka 2. évad (2026 ősze?) --> A forgatás idén szeptember végén/október elején ért véget Angliában, bár még mindig a Volume technológiát használva, de azért a praktikus effektek is előtérbe kerültek bőven. A 2. évad valamikor az őszi időszakban fog érkezni, én a szeptemberi/októberi kezdést képzelem el. A történet ott folytatódik, ahol az első évad végetért: Thrawn visszatért az ismert Galaxisba (Ezrával egyetemben), míg Ahsoka és Sabine a Perideán ragadt, ami pont kapóra jön nekik, hiszen így Baylan (akit most Rory McCann kelt életre) után mehetnek, akit valami/valaki hív. Eközben még ott van Shin is, aki a banditákhoz szegődött. Izgalmasnak hangzik az évad, hovatovább amit még tudunk, hogy jön Zeb, Ackbar is felbukkan, hogy megütközzön Thrawn főadmirálissal, de rajtuk kívül még Enoch is több szerephez jut, Dathomir is ott van az éjnővérekkel, stb. Maul: Shadow Lord --> az élőszereplős felhozatal után rá is térnék az animációs szegmens darabjaira. A Maul lesz a következő nagy durranás a Lucasfilm Animationtól. A sorozat a klónháborúk után fog játszódni kb 1 évvel és azt fogja bemutatni, hogy Maul miképp emelkedett fel az alvilágban és hogyan alakult ki az a Vörös Hajnal, amit mi pl. a Solo című mozifilmben is láttunk. Ami pluszt még tudunk a sorozatról, hogy Maul egy tanítványt "fogad" maga mellé, Sam Witwer szavaival élve: "Maul megpróbálja átadni a tudását a következő generációnak. Mit ér a mester tanítvány nélkül?". A Celebration alatt levetítettek egy előzetest, de hogy vajon mikor kapunk mi is egyet hivatalosan? Az attól függ, hogy mikor érkezik a sorozat. Én még mindig egy februári kezdést látok reálisnak (a sorozat előzménytörténete, a Shadow of Maul - lásd lentebb - márciusban kezdődik, valamint a sorozathoz készült egy Maul figura a Hasbro részéről, amit március elején adnak ki, de valahol láttam egy későb februári megjelenést is, szóval ). Star Wars Visions Presents - The Ninth Jedi --> A Ninth Jedi megkapja a saját történetét is, egyelőre nem tudni, hogy mikor óhajtják kiadni a szériát, azt se tudni, hogy hány epizódos lesz. újabb Tales széria --> kezdetben azt hittem, hogy rotálni fogják a Visionst és a Tales szériákat, de amikor idén is kaptunk egy Tales szériát, így ez az elméletem bukta lett. Viszont így jövőre is kaphatunk egy megjelenést, a kérdés nyilván az, hogy vajon kiket fognak most bemutatni. Ha megint május 4 a terv, akkor áprilisig nem fogjuk megtudni. VIDEÓJÁTÉKOK Zero Company --> a BitReactor játéka egy körökre osztott taktikai videójáték, amely a klónháborúkba kalauzol el bennünket valamikor a jövő évben. Jól nézett ki, igaz, április óta én nem hallottam róla semmit se. Galactic Racer --> a Fuse Games egy versenyzős játékot tesz le majd az asztalra valamikor a jövő év folyamán. A projekt nemrég lett bejelentve, szóval még friss a dolog, de remélhetőleg hamarosan többet megfogunk tudni róla. Új tartalom a TORhoz KÖNYVEK Itt még nem annyira ismert a mennyiség, nyilván a THR végeztével kevesebb könyv fog megjelenni, de még így is akad bőven megjelenni való. Low Red Moon ( 2026. február 3 ) --> a 2024-es videójáték bár picit megkésve, de megkapja a hozzája tartozó tie-in könyvét, amely Jaylen és ND-5 kettősére fog fókuszálni. Eyes Like Stars ( 2026. július 21? ) --> a történet kb. 1,5 évvel a TFA előtt fog játszódni, egy romantikus történet mesélődik el két fiatallal, akik a Coruscantról elmenekülve elkezdik felfedezni a Galaxist. Legacy ( 2026. július 28. ) --> A 8. és a 9. epizód között Leia és Rey mester-tanítvány kapcsolatát mutatja majd be a könyv, a helyszínek között pedig Tython is felfog túnni. Reign of the Empire 2 - Edge of the Abyss ( 2026. szeptember 18. ) --> A trilógia következő felvonása egy évvel a Rebels és az Andor kezdete előtt játszódik és tovább meséli majd Bail, Mon és Saw történetét. Megjelenik a The Art of Star Wars: The Acolyte, méghozzá február 3-án. Megjelenik a The Mandalorian: The Visual Guide áprilisban. A The Mandalorian & Grogu filmhez érkezni fognak tie-in tartalmak, egyelőre csak gyerekkönyvek, de ami érdekesség az pl. a Where I Go, He Goes című könyvecske, ami 1 hónappal a film előtt fog kijönni és a film történetét dolgozza majd fel, ami... érdekes helyzetet teremthet. Megjelenik a The Art of Star Wars: Andor június 30-án. KÉPREGÉNYEK Na itt még zavarosabb a helyzet, mert egyelőre a Marvel háza táján nagy átrendezések folynak, mert egyre kevesebb képregényt adnak ki, ez nem csak SW fronton igaz, de máshol is csökkentik a darabszámot. Januában végetér a Legacy of Vader. Januárban végetér a Han Solo - The Hunt for the Falcon miniszéria. Januárban végetér a Dark Horse-os Hyperspace Stories - Tides of Terror miniszéria. Februárban végetér a fő Star Wars széria. Februárban érkezik egy one-shot képregény Jar Jar karakteréről, amiben szerepelni fog maga Kelleran Beq is. Márciusban elindul a Maul animációs sorozat előzménytörténete, a Shadow of Maul (ami egy 5 részes történet lesz). Ugyanebben a hónapban a Dark Horse egy új képregényt ad ki Grievous tábornokról. Hovatovább márciusban elindul egy új Köztársaság Fénykora történet, a Pathfinders, ami egy 6 részes minisorozat lesz, a történet pedig 20 évvel a 2. fázis után fog játszódni. A tavasszal végetér a hamarosan elinduló új Bad Batch minisorozat, a Rogue Agent a Dark Horse háza tájékán,. Rodney Barnes egy Marvel minisorozaton dolgozik, amely valamikor a tavasszal fog érkezni, de egyelőre nem tudni, hogy miről is szól majd a projekt. Charles Soule The Broken Blade című minisorozata talán ki lesz adva jövőre. A képregény Porter Engle karakteréről szól a Köztársaság Fénykorában. Én sejtem mi a történet, de még nem tudni, hogy mikor jön. Pedig már lassan 3 éve be van ígérve. Igaz, korábban bevallotta, hogy ez nem a 3. fázishoz fog tartozni, ezek szerint a "Phase More" részhez. Bár ez már manga vonal, de júliusban egy új eredeti történet lát napvilágot, a Tsukumo, ami egy 66-os parancsot túlélő jediről szól, aki az úgynevezett droid paradicsomba akar eljutni két droid társaságában. Egyéb események: 10 éves lesz a Zsivány Egyes. Áprilisban végetér a Star Wars Insider magazin. Folytatódik a magyar SW könyv és képregénykiadás a Maxim által. Nyilván vannak szekciók, ahol biztos, hogy kihagytam valamit, de most hirtelen ennyire futotta. Picit olyan lezáró ugyanakkor újrainduló évnek nézünk elébe, nekem mondjuk izgalmasnak hangzik (mégha az írott résznél egyelőre eléggé homályban vagyunk), számomra az idei év a THR olvasásán kívül nemigen szolgált nagy izgalmakkal, de majd a jövő év!

Végül több, mint fél évbe telt, de a végére értem: eljutottam a Star Wars maraton finisébe. Kylo Ren megígérte, hogy befejezi, amit Vader elkezdett. De akkor még nem sejtette, hogy Benként fogja befejezni, amit Anakin akart: visszahozza az életbe, akit szeret. Még soha nem tetszett ennyire az ep.9 mint most. Pedig az elején megijedtem: az első fél óráért annyira nem voltam oda. Jó sok expozíció volt. Rohanva be van dobva egy csomó ötlet. Leia jelenetei szerintem nem az igaziak. Értem miért igy csinálták őket, tiszteletből Carrie Fisher felé, de nem igazán működtek. Több dolgon is húztam a szám. Úgy a 30-dik percnél már kezdtem aggódni, hogy ez nem fog igazán bejönni. Nade kb. onnantól, hogy Rey meggyógyítja a föld alatti kígyót az epizód nálam szárnyra kapott. Óriási élmény volt. Jó volt, hogy pont az ep.9 nézés előtt fejeztem be a Sithek árnyékát. Így hogy elolvastam, hogy pontosan miként haltak meg Rey szülei, meg mi történt az elbújtatása körül, egészen más volt nézni az ep.9-et. Mondhatom, hogy mostanra Rey származását teljesen elfogadtam. Ebben több dolog is segített: eleve nem is rémlett már, hogy az ep.8-ban mennyire "rákap" a sötét oldal Rey-re: amikor először meditál, Luke is ledöbben, hogy mennyire erős a kapcsolata az Erő gonoszabbik felével. Régen zavart, hogy az ep.8-ban maga Rey mondja ki, hogy a szülei senkik voltak. A teljes sequel trilógia fényében eddig nem értettem, hogy érezheti ezt. De a regényből is kiderül: Rey jól sejtette. A szülei úgymond senkik voltak. Az apjának, Dathan Palpatine-nak hiába volt "nagy neve", csak egy kísérlet mellékterméke volt. Amit mindig is bírtam az ep.9-ben az a lépték: itt már a fénykarpárbaj úgy zajlik Rey és Kylo között, hogy közben titáni hullámok csapdosnak körülöttük. A lehető legjobb értelemben űroperás a Rise of Skywalker. Az is tetszik, hogy Palpatine hozzáállása az uralkodáshoz mennyire megváltozott. Most, hogy évtizedekig egy félhalott testben volt, vakon, úgy hogy még a mozgáshoz is egy gép kellett, már nem érdekli a megtévesztés. Nem akar úgy uralkodni, hogy jónak és béketevőnek higyjék. Nincs szüksége az agyafúrt propagandára, meg arra a kifinomult birodalmi hierarchiára, amit az Andor olyan jól bemutatott. Palpatine többé nem akarja a jótevő maszkját hordani az alattvalói előtt. Egy uralkodónak, aki a halál kapujában áll nincs vágya a látszatásra: Palpatine köré már nem törtető katonák és politikusok gyűlnek, hanem sith szolgák. A katonákat nem sorozzák, hanem gyerekként elrabolják és agymossák (most imádtam azt az ötletet, hogy az agymosás nem működik azokon, akik kicsit is Erőhasználók, ezért akik ebbe a szűk körbe tartoznak, hogy van valami képességük azok rendszerint dezertőrök lesznek). Beszédes az is, hogy Palpatine már nem a Coruscantról hanem az Exegolról akar uralkodni. Ha most visszatekintek a maratonomra és ki kéne emeljem, hogy mi volt a csúcs, akkor megint csak meglepve magam egy kicsit az Ahsoka ötödik részére tenném a voksom. Úgy éreztem a Star Wars ott járt a csúcson. Sokszor emlegetik ezt a franchise-t modern mitológiaként, de sose érződött annyira mítosznak az SW, mint abban a részben. Mondom ezt úgy, hogy közben az Ahsoka első évadot - még úgy is hogy az egészet imádtam - egy rangsorban nem tenném az első helyre. De ha a különálló részeket nézzük, akkor az ötödik résznél jobb szerintem egyelőre nincs. A maraton kellemes hozadéka volt, hogy behoztam a lemaradásom a képregények terén. A legkellemesebb meglepetést ezen a fronton a High Republic és a Qi'ra trilógia füzetei hozták. Ez a sok Star Wars fogyasztás óriási élmény volt és megerősített benne: ennél jobb fiktiv univerzum és franchise nincs a világon. A Star Wars a csúcs!

Ritkán látható fotó - végre kiderült Linus Mosk és a dezertőr Luthen Rael közös múltja, mutatjuk!

Dzséjtnek megint igaza lett, mint a Tales sorozatnál, olyan érzéke van a terhes nőkhöz, hogy elmehetne nőgyógyásznak. Komolyra fordítva a szót, annyira jó volt a befejezése ennek az epizódnak, Bix-el, a kisbabával... nekem valahol rímelt az Ep. III fináléjára is. Ez olyan volt, mint egy műalkotás!

Ez a rész lett szerintem a sorozat csúcsa, minden a helyére került, Luthen és Kleya végig olyan titokzatos figurák voltak, de hogy megtudtuk a korábbi múltjukat nekem teljesen más megvilágításba kerültek. Mesteri volt a beszivárgás, Luthen halála, az egész ahogy fel volt építve. Amúgy igen az amikor Luthen megtalálja a kislány Kleyát az nem sokkal a 66-os után lehet, de még az átmeneti, Bad Batch sorozat időszakban valahol. A Naboo az kellemes meglepetés volt, mondjuk a forgatási infókról tudtuk, hogy visszatértek egy helyre forgatni ahol a Baljós árnyakat is felvették. ÁÁ az egész rész annyira jó volt. Lonni pedig igazi hős, de mint kettős ügynök sajnos várható volt hogy Luthen beáldozza, nem tudott volna már segíteni rajta, ahogy magán sem.

Sajnos ezúttal sem eveztünk vidámabb vizekre. Ez Luthen és Kleya epizódja volt, amiből kiderült minden lényeges infó korábbi életükről. Arról, hogy jutottak oda ahová. Mesterin volt felépítve ez az epizód is, ahogy a flashbackek követék egymást a valós eseményekkel. De nézzük részletesen. Először is Lonni. Kár érte. Kiváló ügynök volt! És ez itt most nem a legendás poén újraélesztése, hanem a véres valóság. Felbecsülhetetlen értékű volt Luthen számára az információival, kitüntetést érdemelt volna, nem szívlövést. Kezdtem örülni, hogy megy a családjával Yavinra, ami életképes ötletnek tűnt, de Luthen másképp gondolta. Először nem értettem miért kellett szegénynek meghalnia, de utána gondolva valószínűleg tudta Luthen, hogy neki legfeljebb órái vannak hátra és nem tud már segíteni Lonnin. Így fájdalmas megoldás, de mégis megoldás a kém halála, hisz ha a Birodalom lekapcsolja akkor nagyobb baj is lehetett volna. Lonni fontosságát csak aláhúzza az utolsó információja, amivel olyan láncolatot indít el ami az egész galaxisra hatással lesz. Lonni Jung a szememben beállt azon névtelen hősök sorába, akikre a diadal óráiban senki nem fog emlékezni. A másik ilyen kulcsszereplő Luthen. Dedra nem tudta elengedni Tengelyt és csak rájött a kilétére (ennek kiderítése külön sorozatot érdemelne). Kettejük párbeszéde az epizód egyik csúcspontja! Luthen amint csengetnek már tudja, hogy itt a vég. Ravaszul veszi magához az ősi tőrt, amivel megszúrja magát, de nem hal meg, még nem. Innentől veszi kezdetét Kleya visszaemlékezése a múltra, hogyan is kerültek ők össze. Kiderül, hogy Luthen csak álnév, az igazi neve Lear hadnagy. Kicsit ködös volt hol is harcolt, de úgy tűnt a klónháborúk után nem sokkal a birodalmi seregben szolgált. A laat/i-k hangja volt a nyom ami alapján erre a következtetésre jutottam, de hátha lesz más ötletetek. Az viszont biztos, hogy mészároltak, amiből láthatóan Lear-nek már nagyon elege volt, szinte elbujdokolt a csapatszállítóban és ivott. Katona mivoltát tekintve érthetőek a módszerei, annak fényében meg pláne, hogy miken ment keresztül. Kleya egy árva, akire azon a bizonyos bevetésen talál rá, amikor az összeomlás szélére kerül. Viszont a gyerek lehetett egy reménysugár, hogy ott hagyhatja az őrületet egy más élet kedvéért. Szépen bemutatták kettejük kezdeti életét, nagyon mélyről kapaszkodtak fel arra a szintre amin megismerhettük őket, de a lázadás gondolata mindvégig ott volt velük. Múltjukat tekintve ezen nem is lehet csodálkozni. A visszaemlékezés talán legjobb pillanata volt, amikor a Naboo-n birodalmi szállítókat robbantottak fel. Talán az EPIII óta (most az EPVI-ot nem számolom) most bukkant fel Naboo élőszereplős formában, aminek természetesen nagyon örültem. Kleya kórházi beszivárgása egy korszak végét jelentette számára, és a coruscanti lázadó sejt számára is. Meg kellett válnia nevelőapjától, ráadásul neki kellett elvennie az életét, de erre az élet Luthen mellett már előre felkészítette. Mindenesetre tragikus volt.....főleg ahogy a kamera a legvégén sokáig időzött az emberen, aki évtizedeken át oly' sok mindenkit manipulált, megölt és mindent túlélt. Legvégül pedig elérte a végzete. Nem akasztották fel, ahogy azt talán várta, és valahol jobb, kegyesebb is ez a halál. Luthen képviselte a Lázadás radikális vonalát, voltak tettei amikor igen csak csikorgattam a fogaim, de összeségében véve kedvelte, ami pár könnycseppet is eredményezett. Nyugodj békében Lear! Ami érdekesség volt itt, az Dedra lefogása. Ezt nagyon nem vágtam, hogy mi ért kellett. Ok, beletúrt Heert ügyébe, de amikor ez szóba került Partagaz nem volt bosszús. Aztán meg a felügyelő azzal állít be, hogy le van tartóztatva Partagaz parancsára? WTF? Mi történt időközben? Maradt tehát Kleya és az információ. Jedha, Kyber, Erso....

A következő Tales... minisorozat Tales of the Underworld címmel jön május 4-én!

A nagy hype után alig akartam elhinni, hogy végre-valahára új Andort nézhetek. Az érzés azonban gyorsan elmúlt, mert kb. 2 perc után beszippantott az egész. Cassiant egy küldetés közepén találjuk, ahol egy Sienar bázison lévő új TIE prototípus ellopásán ügyködik épp, egy belsős ember segítségével. A sok sorozattól vagy filmtől eltérően itt nem egyből akcióval indítottunk, hanem egy érdekes beszélgetéssel ami Cas és a beszervezet csajszi között zajlik. Annyira jellemző, hogy egy ilyen beszélgetés után máris rögzült bennem a lány, akit lehet többször nem is látunk viszont. A szökés igazán látványosra és akciódúsra sikeredett, teljesen odaragasztott a székhez. Láthatóan valami nem stimmelt a hajó és aközött amire Cassian számított, de így is sikerült megszöknie. Valószínűleg erre még visszatérnek később. Ebbe a szálba csatlakoznak be Maya Pei felkelői. A nevet már hallottuk Gerrarától az első évadban, és most találkozunk is velük. Az egész sztori jól rávilágított, hogy milyen nagy szükség lenne a szervezettségre. Ezek a felkelők ugyanis borzasztó kaotikus és egymással is folyton ágáló tagokból álló szedett-vedett bandának tűnik, akikre egy ABC kirablását se bíznám rá, nem hogy valami komolyabbat. Ez a rész végén csúcsosodik ki, ahol egymást kezdik el öldösni. Cass csak sodródik az eseményekkel, igazából keresi a szabadulása módját, de egyelőre nem sokra ment ez ügyben. Van olyan sanda gyanúm, hogy a következő részben vezérré fog válni... Ezután láthatjuk Bix és Brasso mindennapjait is, akik láthatóan sikerrel kezdtek új életet egy mezőgazdasággal foglalkozó bolygón. Itt egyelőre nincs sok esemény, leszámítva Bix Gorstos rémálmát, amitől lehet nekem is az lesz. A Mina-Rau egén megjelenő birodalmi hajó azonban azt sejteti, hogy a nyugalomnak hamarosan vége szakad. Kisebb meglepetésemre Krennic már ebben az epizódban feltűnt, méghozzá egy zseniális jelenetben! A Birodalomnak szüksége van egy Kalkite nevű ásványra (Krennic sztorijánál a fenntartható energiáról, hangosan felröhögtem) amiben a Ghorman bővelkedik, ám a bányászat egyet jelenten a bolygó megsemmisülésével. Persze erre mi a megoldás? Takarítsuk el az útból a Gorokat. Egyből beugrott wannseei konferencia, ahol a nácik hasonló ülésen beszélték meg (nem számoltam össze, de lehet még a résztvevők létszáma is stimmel) a zsidókat hogy is lehetne a leghatékonyabban kiirtani. Gyakorlatilag itt is egy nép holokausztját készítik elő. Maga a jelenet mesterien lett felépítve, a kis reklámfilmmel, amely alatt együtt pislogtam Partagazzal és Dedrával, hogy ez most mi a sz*r? Tovább addig, amíg Krennic előáll a tervvel és felfedi miért is gyűltek össze. Ben Mendelson zseniálisan alakít itt, és ez még csak az első jelenete volt. Mi lesz később? Amúgy itt éreztem egy kakukktojást, Dedra személyében. Később maga Krennic ad magyarázatot miért is lett meghívva a nő: ő maga kérte, mert hallott a korábbi tevékenységéről. Dedra pedig nem is okoz csalódást: egyből bedobja, hogy szítsanak lázadást a Ghormanon és akkor könnyedén uralmuk alá hajthatják a bolygót. Mit mondjak....ettől nem lett szimpatikusabb az ügynöknő. A legkülönlegesebb szálat hagytam utoljára, ez pedig Chandrillához és Mon Mothmához köthető. Az esküvőre készülnek Mon kastélyában, aki láthatóan elfogadta a dolgot annak ellenére, hogy az első évadban még mennyire ellene volt (persze nem volt sok választása). Feltűnik itt mindenki aki fontos, Davo Sculdun, Tay Kolma és még Luthen Rael is, akit Davo hívott meg, egyelőre ismeretlen okból. A sok beszélgetés mellett ami a felszínt jelentette csupán érezni, hogy a mélyben nagy feszültség lappang. Elég ha Luthenre vagy Mon egyes jeleneteire gondolunk. De szerintem Tay Kolma se mondta még el a kellemetlen hírét a jótékonysági alapról, mert nagyon gyanús, hogy valami nem stimmel vele. Két emlékezetes jelenet volt itt számomra. Az egyik amikor Kleya flörtölni próbált Vellel, mire az lenéző pillantást dob felé. Mire nem képes az alkohol. A másik már nem ennyire mókás dolog. Szegény Leida itt szembesül azzal, hogy egy gyerekhez akar hozzámenni feleségül. Az anyja szemében ott van a bánat és szomorúság, hogy valami hasonlót ő is átélt gyerekként és talán azóta is annak béklyóját nyögi. Ezzel kapcsolatban láthattuk Perrin és Davo reakcióját is, ami nem tudom lehetett-e volna ridegebb. Ami viszont minden chandrillai jelenetre elmondható, hogy egy újabb hangulattal bővítette a Star Wars amúgy sem szürke palettáját. Újabb bolygó, újabb kultúra, mindez fantasztikus köntösben. Ezt várom a Star Wars-tól. A bevezetés tehát hozta a szokásos magas Andor színvonalat, és valahol boldog vagyok, hogy nem kell most egy hetet várnom a folytatásra.

Parancsoljatok:

Tudom, már nagyon rég szóltam hozzá a fórumhoz, (mostanság sűrű lett az élet, főleg munka fronton) viszont még mindig csendes követőként - ha kis kihagyásokkal is - de itt vagyok, úgy-ahogy olvasom a fórumot, és semmit nem vesztetttem a Star Wars iránti rajongásomból. Úgyhogy ezen a ponton, megragadva az alkalmat két dolgot írnék: "I'm back!", illetve: a fórum minden tagjának Boldog Karácsonyt Kívánok! Egyébként idén december közepéig bezárólag minden hétvégén újranéztünk a családdal 1-1 SW filmet. Ők már nagyon rég látták, ilyen maratont nem is tudom csináltunk-e valaha közösen bármelyik filmsorozatból. 11 film, 11 hétvége. Jó élmény volt! Saját meglepetésemre van olyan film ami ici-picit lejjebb csúszott a tetszési listámon, és van ami feljebb. Viszont még mindig A Sith-ek bosszúja az abszolút kedvenc.

Szeretném megköszönni, hogy 2010-óta itt lehetek a fórumon. 🙂 (Anno még dalekterminatorként regisztráltam, aki emlékszik.) Tudom, sokszor eltűnök és nem szólok hozzá annyit a témákhoz, mint mások, de örülök, hogy itt lehetek és értékelem ezt a felületet, ahol sok értelmes, normális emberrel lehet jó diskurzusokat folytatni. 🙂

Ezek fognak jönni idén.

Nehéz írni a részről mert még mindig kavarognak bennem az érzelmek. Volt már megannyi csúcspont az SW-ben, és az amit itt láttunk méltán kerül majd be a Star Wars panteonjába. Talán még soha nem mutatkozott meg egyszerre a Birodalom aljassága, gonoszsága és minden egyéb rossz tulajdonsága annyira nyersen és brutálisan, mint itt. A végletekig feszítették a húrt, de a Ghormaniak még akkor se támadtak rájuk, csak kántáltak, énekeltek ami megindító volt. Az évek óta tartó sanyargatás után elértek arra a pontra, hogy kiálljanak szabadságukért és a bolygójukért. Az öreg Rylanz csak a legvégén ismerte fel, hogy kelepcébe kerültek. Kilátástalanul próbálta a tömeget visszatartani, de az évek alatt felgyülemlett frusztráció már kitört, és nem lehetett visszaterelni a palackba. Erre jött rá a fiatalabbak elszánt harcikedve, köztük a lányáé is, aki nem hallgatott az apjára, amiért az életével fizetett. Wilmon és Cassian eleinte csak sodródtak az eseményekkel, ám később szerves részeivé váltak. Cass végig a küldetését tartja szem előtt, de nem sikerül tiszta célpontként Dedrára lőni. Vagyis egyszer majdnem, de akkor közbelép Syril. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom írni valaha is, de megkedveltem a fickót. Az évek alatt kikupálódott, és igazából itt mutatkozott meg, hogy Syril Karn jó ember. Ahogy fojtogatta Dedrát az nagyon durva volt! Hirtelen kiadott minden magában rejlő frusztrációt, amit a női nem irányába egész életében felhalmozott. Syril Karn végre a sarkára állt. Tulajdonképpen Dedra vallomása után világosodik meg, hogy a Birodalom egy aljas és gonosz hatalom. Ehhez biztos jól jöttek a Ghormanon töltött évei, de akkor is megrázó volt látni, hogy a felismerés szinte összetörte. Miután Dedrától elbúcsúzik, elveszve bolyong a palmoi káoszban, és akkor Ahab kapitány megpillantja a fehér bálnáját. Úgy veti rá magát Andorra, mint egy véreb. Valószínűleg abban a pillanatban a világ összes bajáért őt okolta. Csak akkor világosodik meg, hogy a kicsinyes bosszúja már nem számít, amikor Andor visszakérdez hogy ki is ő valójában? A legnagyobb tragédia, hogy a megvilágosodás pillanatában kap fejlövést, amikor tényleg lehetett volna valaki a saját jogán, és nem csak egy báb a különféle játszmákban. Borzasztóan sajnáltam...magam se hittem mennyire. Férfiasan bevallom megsirattam. Tragikus sors az övé, és szerintem abszolút nem ezt érdemelte. A végén még Eedy-t is megsajnáltam, szegényen látszott, hogy mindjárt összeomlik. Syril mellett Dedra is elindult a lejtőn. A Ghormanon most akkora trauma érte, amiből nem tudom lesz-e visszaút. Gyanítom nem. A Syrillel való konfrontáció majd később a férfi halála olyan érzelmi hullámot indított el benne, ami majdnem ott helyben zúzta össze. Zseniális jelenet amikor próbálja összeszedni magát a jelentése előtt, de csak kínlódik, szinte agonizál. Bizony, valahol már Meerot is sajnálom, nem tehetek róla. De ilyen az, ha valaki a gonosz szolgálatában áll. Előbb-utóbb rámegy lelkileg is, ha nem velejéig rossz ember. A konfliktus kirobbantása maga a Birodalom esszenciája. Saját embereit képesek beáldozni, senki nem számít, csak a cél. Ez eddig nagyjából átvitt értelemben zajlott, legalábbis olyanra nem emlékszem, hogy nyíltan fejbe lövik a sajátjaikat. Ekkora már egy lőporos hordó az egész tér, és robban is annak rendje és módja szerint. Egyre nagyobb volumenű mészárlás veszi kezdetét, ami a végére átterjed az egész városra, és gyanítom a bolygóra is. Ahogy a Ghorok sorolják a halottak számát, és segítségért könyörögnek az szívbe markoló. A birodalmi droidok eszméletlen hatékonyak voltak. Ahogy dobálták az embereket 40-50 méterre, mint valami terminátorok, félelmetes volt. K2 feltűnése nem is lehetett volna ennél szomorúbb. De legalább most már Cassian mellett van. Samm maradt a Ghorman frontban, és valamit törlesztett Cintáért, amikor megmentette Cassian és Wilmon életét azzal, hogy elgázolta K2-t. Wilmon hátramaradt a ghormani lázadókkal, így ő szerintem ezzel kikerült a képből. A rész méltó lezárása volt a birodalmi média elferdített híre, ami a lázadókra keni az egész Ghorman incidenst. Már alig várom a következő részt, hogy egy kis elégtételt kapjak az itt történtek után. Zseniális rész volt, minden pillanata arany. Az összes szó és történés a helyén, pengeéles, tonnás súlyú jelenetek egymás után. Bravo!

Tudomásomra jutott hogy egy kiadó már lecsapott a Star Warsra. Nem a Fumax és nem a Libri. A kiadó leszerződött minden megjelenendő felnőtt könyvre. Elvileg 10 címmel jönnek rögtön, már előkészületben van, a bejelentés után gyorsan jönnek. A képregényekkel nem tudom, mi a helyzet.

Itt van az új (és valszeg a végső) előzetes

Itt van a hivatalos csatornán is, valamint egy új poszter:

Minden fórumtagnak boldog karácsonyt kívánok! :)

Boldog karácsonyt Mindenkinek! :)

Én is szeretnék kellemes karácsonyi ünnepeket kíváni minden fórumlátogatónak! @mui-ruy mindig öröm olvasni az újra felbukkant hűséges olvasók sorait.

Boldog karácsonyt minden fórumtagnak! :)

Boldog karácsonyt mindenkinek! Tegnap megnéztem a Sith-ek bosszúját. Igen? Most miért? Nem egy rossz film!

A forgatás kezdetével bejelentették a film színészgárdáját: Ryan Gosling Flynn Gray Matt Smith Mia Goth Aaron Pierre Simon Bird Jamael Westman Daniel Ings Amy Adams

Valaki úgy gondolta, hogy a Celebrationön levetített előzetes egyes jeleneteit és bts képeit feljavítja és megosztja a néppel. A képek alább láthatóak: szerk.: kiegészítettem még pár képpel. Az említett képek

Sziasztok! Június 28.-án (szombat) tartjuk a fórum 20.-ik szülinapját megünneplő találkozót. Aki szeretne csatlakozni az kérem itt jelezze, mert a foglaláshoz szükség van a résztvevők pontos számára. A rendezvény gyakorlatilag egy sörözéssel (vagy üdítőzéssel) és igény szerint étkezéssel egybekötött kötetlen beszélgetés, melynek keretei között megismerkedhettek az alapítókkal és a törzstagokkal. A részletek az alábbiak: Találkozó időpontja: 2025.06.28. szombat, 13 óra. Helye: Jaromir Sörbisztró. (Jelenleg ez a helyszín élvez prioritást, amennyiben lesz változás azt természetesen közöljük. Az mindenképpen biztosnak tűnik, hogy a Déli pályaudvar környékén leszünk) Jelentkezési határidő: 2025.06.21. A részvétel önköltséges. Várunk mindenkit szeretettel.

Egyetértek, remek tali volt! Ugyan volt bennem egy gondolat, hogy valamikor átmegyek a Pride-ra, de aztán látva, ott mennyien vannak nélkülem is, ezt az gondolatot elhessegettem, és nem bántam meg. Pride sincs gyakran, 20 éves fórumtalálkozó viszont még ritkábban van. Így van! Külön öröm, hogy @Nute Gunray és @Wilde, Ti is ott voltatok velünk. Nekem nagyon sokat ad egy ilyen személyes találkozó, akár Star Wars témában beszélgetünk, akár az élet más dolgairól. Olyan jó megtapasztalni, hogy ugyan különbözőek vagyok sok szempontból, nemünk, korunk, élethelyzetünk stb. szempontjából, de mégis nagyon sok közös gondolatunk van, és nem csak a Star Wars szeretete, hanem az egyetértés egyéb fontos dolgokban is összeköt minket. Ez az az élmény, amit minden személyes tali megad. Ez kicsit olyan, mint a mi Pride-unk, csak hogy aktuális legyek, dacolva az olyan előítéletekkel, hogy a SW rajongók mind kockák, geek-ek, más örömük sincs az életben, az élteti öket, hogy beöltözhetnek Csubakkának (nem vicc, amikor én először mentem ilyen talira, a tesóm ezt kérdezte: "A többiek be voltak öltözve rohamosztagosnak és Csubbakának? ), és hasonlók. Szóval egyetértek, legyenek még ilyen találkozók!

Gilroy egyébként az egyik interjúban azt mondta, hogy a jövőbeli Star Wars íróknak szívesen besegít. Szerinte ez eleve szokás is a szakmában. Azt, hogy visszatérne-e egy saját SW projekttel azt mondta, hogy most nem a válasz, de "soha ne mond, hogy soha". Ki tudja mit hoz a jövő. Szóval nekem úgy tűnik, hogy alapvetően ő is nyitott a dologra. Szerintem most szeretne kicsit kiszakadni az SW-ből pár évre, mert jó ideig nagyon elmerült benne, de aztán nem lepne meg, ha megint ott látnánk a nevét egy SW projekt mellett. Egyébként érdekes látni, hogy Gilroy-nak mennyire tele a "balzsebe" ezeken az interjúkon azzal, hogy állandóan őt akarják úgy piedesztálra emelni, hogy közben a többi SW projektet meg lenyomják. Ennek kapcsán fejtegette, hogy szerinte az SW-nek egyáltalán nem az kéne a jövője legyen hogy innentől minden Andor-szerű. Példaként mondta a Skeleton Crew-t, amiből megnézett pár részt és hiába nem az ő világa, azt látta, hogy nagyon jól lett összerakva és ha gyerekként nézi akkor tudja, hogy odalett volna érte.

És még Ansiv Garmuth is nyakig benne van. Ez valami gigantikus Lázadók-Első Rend-PreMor összeesküvés. Palpatine kutyafüle hozzájuk képest.

De jó, hogy ezt felhoztad! Akartam erről írni. Nekem ez egy pazar Anakin párhuzamnak tűnik, amikor Obi-val párbajoznak: Igen, Dedra a Ghormanon végleg elveszett. Amikor kiadta a parancsot és hozzájárult a bolygó kizsákmányolásához. Láttuk, hogy élte meg Dedra, és ilyenkor az emberben - ahogy az történt Anakin esetében is - kialakul egy kognitív disszonancia. Tudja, hogy helytelenül cselekedett, tehát kell valamilyen magyarázat, valamilyen racionalizáció önmaga számára. Anakinnek ez lett az új személyisége, a Jedik mocskolása: a Jedik gonoszak voltak, ezért öltem meg őket, még a gyerekeket is. A gonosz ellen bármi megengedett. Anakin Skywalker gyenge volt, hogy lássa, hogy a Jedik milyen gonoszak, ezért elpusztítottam. Én most már Darth Vader vagyok, nem pedig Anakin. Vader erős, és kiírtja azokat, akiket ki kell. Palpatine bölcs, jót akar, erős birodalmat hoz létre, ahol rend és fegyelem van. Aki ez ellen tör, azt kész vagyok megsemmisíteni. (Igen, Vader egy ponton már magát az Uralkodót is kinyírná, de aztán a mustafari események ezt mélyre temetik mert nem marad számára senki - legalábbis tudomása szerint - csak Palpatine, és így már sokkal kevésbé csábító ellene fordulni, a géptestről nem is beszélve, ami limitálja). Most nézzük meg Dedrát: a Ghormanon kiadja a parancsot, ami tudja, hogy helytelen, amit úgy old fel magában, hogy a galaxisban rendet és fegyelmet kell tartani, akik ez ellen hatnak, akik káoszt akarnak, azok szükségszerűen gonoszok, ezért ellenük bármi megengedett. Ezért adtam ki a parancsot Ghormanon, hiszen, nekem a rendet kell szolgálnom. Amikor később rájön Dedra a Halálcsillagra, nyilván így szövi tovább a gondolatmenetet: a lázadók el akarják pusztítani a Birodalmat, tehát meg kell magunkat védeni. A Halálcsillaggal megsemmisítjük a lázadást és végre rend lesz a galaxisban egyszer és mindenkorra. Azért veszélyesek ezek az emberek, mert onnantól, hogy végleg elköteleződnek a gonosz mellett - Anakin a Jedi templomban illetve Mustafaron, Dedra a Ghormanon - átszakad egy gát, és többé már minden megengedett az ellenséggel szemben. Ez szükségszerű az ő nézőpontjukból, hiszen ha egy következő megkérdőjelezhető cselekedetet nem hajtanának végre a moralizálás miatt, akkor muszáj lenne felülvizsgálniuk a korábbi tetteiket is, ami lelki kínnal jár együtt (hiszen legbelül tudják, hogy rosszul cselekedtek, csak elnyomják magukban). Ilyenkor totális gátlástalanság és kifordult moralizálás jellemzi őket, ezt láttuk Dedránál Luthen boltjában illetve a nővérrel szemben a kórházban, és ezt látjuk Anakin esetében is valahányszor Obi-wannal beszél az átállást követően.

Ismét egy feszült, súlyos atmoszférájú epizódot kaptunk, és az újabb egyéves időugrással hivatalosan is ráfordultunk a célegyenesre. Már csak hónapok (vagy talán még annyi sem) választanak el minket az első Halálcsillag megsemmisítésétől. Ahogy az lenni szokott a végjátékban, a történeti szálak lassan összeérnek vagy lezárulnak. Ezúttal inkább utóbbi dominált: Luthen, Kleya és Lonni kerültek a fókuszba, miközben érdekes módon a címszereplő, Cassian egyáltalán nem tűnt fel. Luthen és Lonni találkozója, és utolsó párbeszéde a coruscanti "parkban" (érdekes kifejezés a betondzsungelben) rendkívül feszült, vészjósoló jelenet volt. Amikor Lonnie felfedte, hogy megtudta a Birodalom legfőbb titkát - és egyben leleplezte birodalmi álcáját - majd szép lassan Luthen nyomására elcsepegtette a Halálcsillagról szóló értesüléseit, már sejtettem, hogy a pragmatikus férfi nem fogja életben hagyni... a Coruscantról való kimenekítése, és Yavin 4-re csempészése több ízben is olyan veszélyt hordozott, amit Luthen nem akart vállalni. Elvégre a gyakorlatias szemüvegen át nézve Lonnie "csak" egy tégla volt, akinek hasznossága megszűnt, és csupán potenciális veszélyforrás maradt. De az is sokat nyomhatott a latba, hogy Luthennek a saját felszívódását is el kellett intéznie, kezdve a nyomai eltűntetésével. Lonni egy plusz teher lett volna mindezek mellé. Bár kémként hűségesen szállította az infókat, számítottam rá, hogy lelepleződése után vagy a Birodalom, vagy Luthen lesz a veszte. Szomorú, de elkerülhetetlen végnek tűnt. Dedra vonalán bizonytalan maradtam. Kíváncsi vagyok, hogy a nő végül hogy rakta össze a pontos képet, és jutott el Luthen régiségkereskedésébe, több évnyi munka után azonosítva Tengelyt. A férfi iránti megszállottsága arra emlékeztetett, ahogy Syril hajszolta sokáig Cassiant. Továbbra is durva, hogy a rendkívüli nyomás ellenére Luthen milyen gyorsan képes álarcot váltani, persze számos év tapasztalata van ebben. A starpath egység stílszerű jelképe volt annak, hogy annak idején ez volt az első komolyabb fizikai nyom, amely mentén Dedra elkezdte felgöngyölíteni a Lázadó hálózat összekötőjét, és végül eljutott Luthenhez - a kör bezárult. A férfi esetében karakterhű volt az öngyilkossági kísérlete: a saját életét sem tartja többre, vagy fontosabbnak a Lázadásért, mint azokat, akikkel ő maga végzett, vagy akik közvetett módon haltak meg miatta. És bár erkölcsileg kétesek a módszerei, az egyértelmű, hogy létezése fő célja a Birodalom megsemmisítése volt. Valahol szomorú, még ha várható is volt (amivel a férfi is tisztában lehetett), hogy ő már sosem fogja látni a Halálcsillagok megsemmisülését, a Lázadók győzelmét és az Új Köztársaság megszületését - majd az Uralkodó és hívei végső bukását, az egységesen összefogó Galaxis mellett. Bár profizmusán foltot ütött az, ahogyan végezni akart magával. Egy szúrás a nyaki ütőérre, vagy egy The Mandalorianben is látott "kivégző kapszula" gyorsabban célt ért volna. Persze úgy nem tudott volna kiteljesedni Kleya karaktere. A Kleya–Luthen visszatekintés az epizód meglepetése volt (akárcsak a Naboo). Megismerkedésük részletei érdekes és egyben fontos kontextust adtak a kapcsolatukhoz. Luthen tehát őrmester volt a Birodalom kezdeti éveiben, Kleya pedig menedék reményében rejtőzött el a hajóján, így sodorta őket egymás mellé az Erő. Luthent viszont már itt gyötörte a borzalmak ördögi köre, amelynek ő is részese volt. Szenvedett, és nem tudott kitörni belőle, így alkohollal tompította az ebből fakadó stresszt. Már ekkor is szembetűnő, hogy milyen gyorsan képes érzelmileg "átkapcsolni" és szerepet váltani az emberei előtt. Minden esetre a találkozása Kleyával, és a Birodalom igazságtalanságából sarjadó közös küldetésük bemutatása tetszett, főleg ezzel a szokatlan apa-lánya kapcsolat kialakulásával. Egy új motivációs rugó került mindkettejük életébe. Már itt látszott, hogy Luthen a túlélés érdekében képes elnyomni valódi érzéseit, és már fiatalon is beleragadt a „küldetésért élni” börtönébe. Szerepet játszott, falakat épített - ezek pedig Kleya „kiképzésének” is alapjai lettek. A kettejük közötti apa-lánya dinamika különösen jól működött, emberibb mélységet adva mindkettőjüknek. Az ellenálló polgárokon végrehajtott birodalmi sortűzzel a Birodalom már ekkor megmutatta a valódi arcát... Dedra letartóztatása bír egyfajta sötét iróniával - miután végre elérte a célját és legfőbb küldetését Tengely leleplezésével, a Birodalom a maga módján "jutalmazta meg" érte. Egy pillanat alatt csereszabatos fogaskerékké vált a rendszerben. Valahol párhuzam vonható közte és Syril között, aki szintén a Birodalom általi téveszméktől vezérelve jutott keserű sorsra. Bár Syrillel ellentétben Dedra már rég átlépte azt a morális határt, ami még bármilyen szemszögből védhető lenne. A tények teljes ismeretében asszisztált egy népirtásban az előléptetés, és a "káoszt szító" Lázadók elpusztítása érdekében, pontosan ismerve a Birodalom elnyomó, tirannikus rendszerét. A sors (vagy ez Erő) fricskája, hogy az a Heert jött a letartóztatására, aki kezdetben hű beosztottként szolgált alatta. Szimbolikus: mintha a rendszer végül önmaga ellen fordulna. Kleya kórházi akciója várható kimenetellel zárult - Luthen történetére itt pontot kellett tenni, plusz az epizód drámája is úgy volt felépítve, hogy bemutassa: Kleya annak ellenére képes megtenni a nagyobb cél érdekében a súlyos dolgot (Luthen megölése = Lázadó titkok védelme), hogy az érzelemmentesség és hideg professzionalizmus álcája ellenére egyértelműen valós kötődést és érzelmeket táplált a mentor és apafigura iránt. Újabb szomorú történet az övék, de valahol bízom benne, hogy legalább Kleya megússza élve a történetet - és teszem azt, a Lázadás egy fontos hírszerzője lesz a Yavin 4-en. A végén, amikor a kamera sokáig elidőzik Luthenen, majd lassan elsötétül a kép egyszerre szolgál búcsúként és szimbólumként: egy ember, aki élete majd' két évtizedét a Lázadás oltárán áldozta fel, végül csendben, minden dicsőség nélkül tűnik el. A világ nem ünnepli meg - de nélküle nem jött volna el a győzelem.

Na, fél óra fel-alá járkálás a lakásban és egy pohár hároméves Chianti viszonylag lenyugtatott. Még jó, hogy már senki sincs fent, mert furán nézhettem ki, ahogy ide-oda járkálok a szobám és a konyha között egy borospohárral, és közben magamban motyogva össszegeztem, mit is láttam. Továbbra is zaklatott a lelkem. Szerintem a teljes lenyugvásig még kell némi idő, de ezt ki akarom írni magamból, mielőtt belevágok a következő részbe, amit viszont nem akarok holnapra hagyni. Látnom kell, hogy mik lesznek a következmények, hogyan olvas be Mothma a Birodalomnak, az fog itt megnyugvást hozni nekem, a tudat, hogy pofán fogják b*szni ezt a szétrohadt szemétdombot, aminek tetején Palpatine a kakas. Valószínűleg azért is ütött meg nagyon, mert a családom kötődik Mosonmagyaróvárhoz. Egész pontosan alig 15 km-re található apám szülőfaluja, és apai naagyanyám, ahogy a nagybátyám és az unokaöcsém a mai napig ott él - sőt ők ketten pár évvel ezelőtt átköltöztek Óvárra. Aki ismeri a történelmet, az már tudja, hová akarok kilyukadni. 1956. október 26-án az ÁVH határőrlaktanya elé vonuló tüntetőket sortűz és kézigránátok fogadták. Több mint ötven áldozata volt ennek az esetnek. Amit én csak pár évvel ezelőtt tudtam meg a nagymamámtól, hogy az idestova 20 éve halott nagypapám is ott volt a tömegben a nagymamám egyik bátyjával együtt. Utóbbi elmenekült, de a nagypapám ott rekedt, miután a mögötte szaladó ember golyót kapott a hátába és rázhant. Beragadt a holttest alá, ami alól végül egy idegen húzta ki. A nagypapám sosem mesélt róla. Tényleg csak 2-3 éve tudtam meg, talán annyi sem. A mamámmal épp a kormányunk Oroszország felé közeledését vitattuk meg (mi ketten imádunk politizálni a család nagy örömére), és ekkor bújt ki a szög a zsákból. Na, arra akarok kilyukadni, hogy ez megdöbbentett, mert fogalmam sem volt arról, hogy a családomnak volt valaha is köze ilyen véres pillanathoz. És ahogy néztem az itteni képsorokat, azon járt közben az agyam egy része, hogy b*ssza meg, megértem, miért nem beszélt erről a nagypapám soha, pedig ő állandóan mesélt a múltjáról. Egy space fantasy-ba bújtatva is iszonyú volt nézni egy ilyen mészárlást. Tudni sem akarom, milyen lehetett átélni, és megértem, ha valaki önszántából nem akarja felidézni. Mert... Hát azt kell mondjam, ez túlszárnyalta a 66-os parancsot. Ott legalább a Jediknek volt egy leheletnyi sanszuk. Volt fegyverük, velük volt az Erő, néhány meg is úszta ennek hála. Mások, ha meg is haltak, magukkal rántottak néhány klónt. Sok harcban veszett oda. De itt... Itt civileket gyilkoltak halomra, akik legfeljebb a legyekre jelentettek veszélyt, És mindezt egy hideg, precíz terv alapján. Mennyire kell aljasnak lenni azért, hogy a sajátjaid közül szándékosan odaküldj néhány tejfelesszájút, akikről tudod, hogy pánikba fognak esni és parancs nélkül is lehet, tüzet nyitnak. De ha mégsem? Hát te magad lövöd tarkón az egyiket, hogy elszabaduljon a pokol. De már azelőtt, a jelenet, ahogy a ghormaniak mennek a térre, és Cassian szemén át rájövünk, hogy basszus, bárányok vonulnak a vágóhídra. Ennél a térnél jobbat mészárlásra keresve sem lehetett volna találni. Az összes célpont lent volt egy zárt térben, a mészárosok fent a magasban. Taktikai egyszer egy: mindig a magaslat a jobb. Sokszor nevetnek az emberek Obi-Wan high ground megszólalásán, de a tény az tény, nincs olyan fegyvernem, aminél ne kerülne előnybe az, aki magasabban van, mint az ellenfele. A támadók tudatosan kerülik az ilyen felállást, a védők tudatosan építenek erre a felállásra, márnagyon-nagyon régóta. A várak és erődök nem véletlen épültek anno hegyekre vagy magas dombokra. És, ha mészárlást akarsz végrehajtani, akkor is jó, ha a célpontokat magad alatt helyezed el. A térből egy halálvölgyet csináltak. A Birodalom itt egy hidegen kiszámított, precíz népirtást követett el. Egy bolygó felrobbantása sem piskóta, de mégis távoli. Ráadásul megvan egy pillanat alatt. "Milliók kiáltottak fel, aztán néma csönd lett." Nincs szenvedés, és nem látod az áldozatokat. De itt ott voltunk. A halottak, a sebesültek, a harcolók, a sebesülteket menekíteni próbálók között. Láttuk hogyan lőnek mellbe, hátba, fejbe fegyvertelen férfiakat és nőket, válogatás, gondolkodás, szánakozás nélkül. Amikor a rohamosztagosok a lépcsőn állnak, egek, az összes Star Wars műben együttesen nem érezted azt a fenyegetést, amit itt. Így az Andor második évada után már nem biztos, hogy kunkorodni fog a szám, amikor Ben azt mondja Luke-nak, hogy ilyen kiváló lövészei csak a birodalmi rohamosztagnak van. Mert most már az emlékek között ott lesz Brasso és a ghormani mészárlás is. És a TIE vadászokat még be sem vetették. Aztán előjöttek a KX-droidok. Komolyan mondom, James Cameron nem tudta ennyire fenyegetőre megcsinálni a Terminatort, mint ahogy ezek megindultak. Eleve már ott lebegett a szemem előtt a The Book of Boba Fett jelenete, amint a lángoló Mandalore felszínén a holtestek között masíroznak és lövik le a túlélőket. Már az is nagyon terminatoros volt, de itt... Mázli, hogy a Birodalom már nem használ droidsereget. És már sosem fogok tudni szabadulni a gondolattól, hogy talán K-2SO volt az, aki megölte Enzát. És hát igen, egy újabb főbb szereplő került ki a képből. Szegény Syril. Nem volt rossz ember, csak egy ostoba kölyök, aki ki akart törni az anyja elnyomása alól, és emiatt iszonyú bizonyítási vágy tombolt benne. De volt igazszágérzete. Ez már az első részben megmutatkozott, itt meg abban csúcsosodott ki, hogy majdnem megfojtotta Dedrát. Syril legnagyobb hibája, hogy rossz rendszerben hitt. De lehet ezért igazán okolni? A Galaxis nagy része nagyon sokáig hitt a Birodalomban. A lázadás teli van olyanokkal, akik hittek benne egy pontig. Syril számára most jött el a a pont, amikor feladta ezt a hitet. Ha most nem lövik fejbe, szerintem lázadóvá vált volna. Csakhogy sajnos, amíg végigment ezen az úton, elárult embereket, és ennek az a fejlövés volt a következménye. A halála pedig a legszomorúbb. Az ő utóbbi éveit Cassian Andor tölötte ki. Cassian azt sem tudta, ki ő. Szerintem Syril utolsó gondolata az lehetett, hogy ő tényleg az a senki, akinek az anyja mindig is mondta. Semmit sem tudott bizonyítani, ha csak azt nem, hogy mennyire könnyű manipulálni. És az egyetlen, amit fel tud mutatni, az a hozzájárulása egy népirtáshoz. Eedy-t is sajnáltam. Rettenetes ember és még rosszabb anya. Syril miatta lett olyan, amilyen. Miatta lépett arra az útra, ami végül elvezette oda, hogy fejbelőtték. De a maga elb*szott módján szerette a fiát, és az sosem jó, ha egy szülő túléli a gyermekét. Sajnos ez is olyan, amit megéltem. Anyám öccse a nagymamám ölében halt meg. A nagymamám, akinél nem ismertebb lelkileg erősebb embert, beleőrült ebbe. Emiatt is érzem azt, hogy szerintem Eedy ezután már nem sokáig fog élni. Vagy mentálisan vész el, vagy belehal a bánatba. Végól itt van Dedra. Én őt is sajnálom. Szerintem ő sem feltétlen gonosz ember. Csak szintén hisz a rendszerben, ami technikailag felnevelte - tehát nála valószínűleg nem csekély agymosás is játszik. Mégis, itt érezhető, hogy elért egy határt. Szerintem a maga rideg, távolságtartó módján szerette Syrilt. Neki nem adatott meg olyan közösségi lét, mint például Cassianéknak. Ő a Birodalom rideg rendszerében nevelkedett, így csak ily módon tudta megélni az érzéseit, hidegen és távolságtarótan. De szerette azt a hasznos hülyét. Amikor Syril ráébred, hogy kihasználták, Dedra is megsemmisült kicsit. És aztán jött a parancs kiadása. Érdemes összevetni, hogyan ad ki parancsnot tömegmészárlásra Tarkin, Palpatine és Dedra. Utóbbinál egy pillanatra azt hittem, nem fogja kiadni a parancsot, hanem a mészárláson élvezkedő százados fogja megtenni helyette. Persze aztán megtette, győzött a rendszerben való hite és az agymosás. A jó katona követi a parancsot. De a végén vívott csata mutatja, hogy ez lelkileg szétcincálta. Mert csatát vívott önmagával. Egy része próbálta továbbra is kordában tartani az érzéseit, megmaradni rideg, hatékony birodalmi tisztnek. A másik része meg épp összeomlott. Ahogy a ruháját rángatja, az olyan, mintha egyszerre próbálná meg letépni és megigazítani. Az egyszerre fojtogatja és tartja egyben. Ami nem derült ki a részből, hogy melyik énje győzött. Ezen a ponton három dologra számítok,. 1. Öngyilkos lesz. 2. Lázadóvá válik. 3. Megmarad birodalmi tisztnek, csak kiüresedett droiddá válik. Ez amúgy nálam most a valószínűségi sorrend is. Igen, itt és most azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy Dedra valahogy kinyírja magát. Talán a mészárlást át tudta volna vészelni Syrillal, de így, hogy őt is elvesztette, az érzelmek olyan hullámával kell megküzdenie, amire a Birodalom rendszerében nevelkedve nem készült fel. Cassianról és Wilről már nem írok, ők ebben a részben inkább csak asszisztáltak, mellékszereplők voltak. Ez Dedra és Syril epizódja volt, meg a ghormaniaké. Az öreg Rayzáé, aki az utolsó pillanatban eszmélt rá, mire megy ki a játék. A fiataloké, akiket elragadott a harci hév. A bolygóé, amit a Birodalom szándékosan áldoz fel azért, hogy végre elkészüljön a fegyver, amivel még több bolygót pusztíthatnak el, még több népet irtahtnak ki. Luthen Real végül megkapta, amit akart. Ghormant tündökölve emésztik el a lángok. Nem kellett ehhez az ő hozzájárulása. Ez így lett eltervezve évekkel ezelőtt. És most, hogy mindezt kiírtam, kicsit sikerült helyrebillennem. De nem hiszem, hogy ezt a részt sűrűn meg fogom nézni.

Nehéz a fentiekhez hozzátenni. Ez az epizód emléket állít minden ártatlan áldozatnak és népnek, akik aljas rágalmazások, propagandák következtében, zsarnoki hatalmak önző érdekei miatt jutottak hasonló sorsra, mint a Ghor lakosok. A Birodalom jobban tette volna, ha arra is figyelmet fordít, hogy senki ne hagyja el a bolygót, mert ennek így híre fog menni, s bizony ez lesz a szikra, ami ténylegesen felszítja a lázadás lángját. Amint szétkapják a bolygót a bányagépek, azon nyomban lehull a lepel a terrorista Ghorokról szóló hazugságról. Ugyan ki hiszi el, aki kicsit is gondolkodik, hogy a helyiek kirpovokálták a Birodalom haragját, amely hősi halottként tisztelt katonákat veszített, s utána véletlenül kiderül, hogy mennyire hasznos számukra a talajban lévő ásvány? Ha már úgyis ott vannak, akkor viszik, amit találnak? Nevetséges. Bár gondolom, ezek után működik majd a hírzárlat, s a szándék az, hogy sose derüljön ki, mi lett a bolygó sorsa a továbbiakban. Arra nem gondol dölyfösségében a Birodalom, hogy maradnak szemtanúk, kikerül a kétségbeesett segítségkérő adás az éterbe, és ez elindít egy láncreakciót, aminek a vége a Halálcsillag pusztulása és aztán a Birodalom vége. Jaj, már most alig várom, hogy Krennicet szétlője a Halálcsillag, ami most még megérdemeltebb halál a számára, hisz a Jedha-hoz és az Alderaanhoz csatlakozik immár a Ghorman is, ami még a Halálcsillag megépülése előtt lett áldozata ennek a "dicső" projektnek. Syrilt én is sajnálom. Ilyen helyzetben ismerszik meg, ki az igaz ember a lelke mélyén. Lehet a szabályokhoz ragaszkodni, meg körözött bűnözőket hajkurászni, s közben azzal nyugtatni magát, hogy a törvény az ő oldalán áll. De ártatlan civilekre lőni, akiket kelepcébe csalnak és szabályosan kivégeznek, mert mindössze annyi a bűnük, hogy egy aranyat érő kincs felett élnek, van valamilyük, ami nagyon kell, az egészen más dolog. Syril a biztonságból visszamegy a tömegbe, mintha vezekelni akarna, nem akar a bajból kimaradni, aminek tudatlanul, de része volt. Először arra gopndoltam, hogy azért támadta meg Cassiant, mert látta, hogy valaki épp arrafelé céloz mesterlövész fegyverrel, amerre Dedra van, de aztán most úgy érzem, az sokkal valószínűbb, hogy azért mert ugyan gőze sincs, kit akart lelőni, de felismerte. S valahol az isteni igazságszolgáltatás működött itt, hiszen Dedra így kénytelen tettének a súlyával tovább élni, mind a halott Syrilt, mint a több ezer ártatlan civil halálát tekintve, akiket belehajszoltak ebbe a csapdába. Dedrát nehéz lett volna a sorozat során megkedvelni, hiszen szinte végig hideg technokrata módjára intézkedett, amióta ismerjük, Dr. Gorst tevékenységét is igénybevette, láttuk, de mégis, Syrillel való kapcsolata emberi volt, s most egy olyan ember összeomlását láttuk, aki épp elvesztette a szerettét és talán még lelkiismeretfurdalása is van. Ezzel együtt nincs rajta mit sajnálni, a következményeket viselnie kell, s ezen semmilyen előléptetés nem segít. Nagyon szomorú rész volt ez, a végén a zene egy halotti siratóra emlékeztetett. A Birodalom gonoszságát, az elnyomást már láttuk a Ferrixen is, a Lothalon is, meg még számtalan másik bolygón az elmúlt évek során, de ilyen felkavaró módon bemutatva, mesterien adagolva a feszültséget, még nem.

Na jó... nincs nálam nagyobb Andor rajongó, ez eddig is szétütött, mindent vitt. És a 7-8-9 most ezt überelte. Végezetem. Mestermű, banyek. Beszarás.

Újabb egy év telt el, ezért borzasztóan kíváncsi voltam merre is haladtak a dolgok hőseinkkel. Syril és Dedra már az elején terítékre került. Dedrával kapcsolatban tévedtem. Nem ő hanem Syril költözött a Ghormanra. Szinte rá se ismertem a férfira! Éretten viselkedik, még az anyját is sokkal jobban kezeli, mint korábban. Szemmel láthatóan fejlődött! Státusza szerint a ghormani szabványügyi hivatal vezetője lett. Bravo! Emellett birodalmi kém. Onnantól kezdve sejtettem ezt, hogy lehallgatta a Ghorman front. Baromi jól áll neki a szerep, és tökéletesen alakítja. Az pedig a kémek klasszikus felállása, ahogy titokban jelent Dedrának. Felötlött bennem, hogy a nő felhasználja, de igazából nincs szükség erre, hisz Syrilnek mindig az volt az álma, hogy hasznos legyen és segítsen a Birodalomnak semlegesíteni a veszélyes elemeket. Ezt most full megkapta és láthatóan lubickol is a kém szerepében. Kicsit jobban megismerhetjük Ghormant és polgárait, akik már kezdenek lázongani az egy éve tartó birodalmi vegzálás ellen. A hatalom megpróbálják őket ellehetetleníteni, egyre csak szorítják a gyeplőt. Olyan, mint egy lassú méreg…a propaganda is működik. Kíváncsi vagyok meddig tart a Birodalom türelme. Egy év nagy idő és sehol a kívánt érc. Palpatine nem lehet túl boldog. Tetszett, hogy Luthen és a BBI-s emberek is csak sötétben tapogatóznak. Azt látják, hogy valamiért csesztetve van a bolygó, de nem tudják miért. Remek volt ismét látni egy BBI-s ülést. Lonni még mindig kémkedik, de nagyon jó hozzászólásai vannak, így továbbra se merül fel a gyanú vele kapcsolatban. Dedra korábbi segédje azóta már felügyelő lett, amit nem is csodálok, hisz már akkor látszott rajta az ambíció amikor még Meero mellett ténykedett. Az ülés lényege, hogy szerte a galaxisban egyre nőnek a letartóztatások, aminek kezelésére már nincs elegendő erőforrás. Érdekes volt, hogy kerülgetik a forrókását, egyedül Lonni meri kimondani a nyilvánvalót, amit Partagaz elismeréssel jutalmaz. Lonni és Luthen találkozója megint remek volt, de ezúttal Lonni tekintetében volt valami vészjósló. Mintha Luthen elárulását tervezné, de ez csak megérzés. A Star Wars filmekben behatóan megismertük Coruscant felsőbb szintjeit. Ezúttal a szürkezónába nyerünk betekintést, a maga nyers valójában. Cassian és Bix ugyanis Coruscant egy teljesen jellegtelen, szürke negyedében élnek. Oda vagyok a noir hangulatért, amiben ezek a képsorok csak úgy tobzódtak. Nem is lehetne jobb rejtekhely a birodalmi fővárosnál, ahol annyi zeg-zug van, hogy esélytelen megtalálni őket. Cass és Bix együttélése inkább nyomasztó érzést kelt, ami rengeteg gonddal terhelt. Bix-nek még mindig rémálmai vannak Gorstról, amik úgy tűntek csak egyre rosszabbak lesznek, de a páros lázadó akciói se éppen a romantikus oldalt építik. Itt éppen egy legutóbbi kérdéses eset osztja meg őket, melynek során Cas megölt egy akcióban résztvevő társukat. A részletek ködösek, de a lényeg a kapcsolatukra gyakorolt hatás. Cassian simán átsiklik felette, Bix viszont jobban megsínyli az esetet. Szeretik egymást, és ha belegondolunk milyen szép életük lehetett volna, ehelyett egy nyomasztó rémálomban élnek. Ebből kicsit kilógott az a bensőséges jelenet ahol romantikáznak, de aztán Bix drogozása újra visszarántott a valóságba. A nő karakterének mélyítése eddig nagyon tetszik! Feltűnik Mon is, aki ezúttal nem sok teret kap a többi szál mellett. Jelenleg azon törvény visszavonásán dolgozik, ami miatt anno Cassiant is lecsukták. Sajnos egy szenátor se akar beállni mellé, mindenkinek megvan az indoka miért. A válasz egyszerű, félnek. Félnek Palpatine-al szembeszállni, és már a Ghorman is intő példa. Utoljára pedig szót ejtenék Saw-ról, mert bizony ő is felbukkan, méghozzá a D’Qaron, azon a bázison, amit később az Ellenállás is használ majd. Az ifjabb Paak valahogy Saw bandájába keveredett egy olyan gépezettel, amit ő készített és segíti az üzemanyag utánpótlást. Ez a szál kissé ködös még, de később biztos tisztul a kép. Saw maga a paronia szinonimája, iszonyat elmebeteg pali! Már attól féltem Bor Guletet használja Wilmonon, hogy megtudja hol szerezte a tudását. Elsőre ennyi jut eszembe az epizódról, ami egy első osztályú kém-thriller, extrákkal. Jaj és majdnem elfelejtettem! A Ghormanon a birodalmi őrök Poda versenyt néztek. Nagyon jó easter egg volt!.

Egy sorozat a zsarnokságról (Andor 1. évad) 1. Hol zsarnokság van... Sötétség költözött a messzi-messzi galaxisba. És a sötétségnek megvan az az agyafúrt szokása, hogy lépésről-lépésre terjeszkedik, lappang a káoszban, kivár, és körbefonja a gyanútlan áldozatokat. Túl sokáig aludtam... talán túl későn ébredtem fel - állítja saját gyászbeszédében Maarva Carassi Andor, de a mondat nemcsak rá vonatkozik. Kicsit messzebbről szemlélve Ferrix lakóira, jobban távolodva az egykori Köztársaság büszke állampolgáraira, még messzebb menve a galaxis élő Erőjét képező összes élőlényére, végül pedig, ledöntve a negyedik falat, 2025-ben, ránk nézőkre is. Amikor felvesszük a fonalat, a sötétség már évek óta befészkelte magát a galaxis szívébe, aminek az egyszeri polgárokra gyakorolt hatása bár lassú, de ellentmondást nem tűrően könyörtelen. Legyen szó a szent dombokról tizen pár év alatt kipucolt dhanikról, a ferrixi ceremóniák öntudatos résztvevőiről vagy a szenátusban a közért tenni akaró szenátorokról, a sorsuk ugyanaz: könyörtelen kiszorulás "természetes élőhelyükről", a lehetőségeik folyamatos megnyirbálása, és az állandó rettegés a gyanúsítgatások kereszttüzében. A Birodalom ugyanis csak az erőből ért, és ennek megfelelően képtelen normális aktorként viszonyulni az olyan békés ceremóniákhoz, mint egy köztiszteletben álló ferrixi lakos temetése, vagy egy szent ünnep az Aldhanin, netán holmi jótékonyság a galaxisban. Mi ebben a hasznunk? - teszik fel a kérdést a katonák és vezetők a Birodalomban galaxisszerte, és ha nincs rá egyértelmű válasz, akkor a rendszer automatikusan zavarba jön. A rendszer, amelyet a kapzsiság fűtötte gonoszság mozgat, és ami ennek a velejéig romlott rendszernek minden erejével érvényt szerez. 2. Minél jobban szorítja össze a markát, annál többen csúsznak ki a kezei közül... A Birodalom önzősége megnyomorítja a galaxist. A galaktikus érdekek óriás lábnyomába szükségszerűen egyéni ambíciók szegődnek: az individualista, törtető magatartás virágzik a Birodalomban, aki ugyanis a saját pecsenyéjét sütögeti, az szó szerint bármit és bárkit hajlandó félresöpörni az útjából hogy célt érjen. A Birodalomnak pedig csak az eredmények számítanak: mindegy, hogy milyen áron, mindegy hogy hány állampolgár érdekét sértve, mindegy mennyi földet, gyárat, bolygót, szektort kisajátítva, de meg kell valósítani, amit a döntéshozók kitalálnak. Ez a fajta jogokat lábbal tipró arrogancia pedig értelemszerűen letermeli a saját ellenállását. A saját lázadását. A saját forradalmát. Elszigetelt elégedetlenségi pontokat, dühös, reményvesztett állampolgárokat teremt, akik hamar megtanulják, hogy a prosperitásról szóló birodalmi propaganda és a sanyarú hétköznapi élet köszönóviszonyban sincsenek egymással. Élőlényeket, akiknek napról-napra egyre kevesebb a vesztenivalójuk. Élőlényeket, akiken a Birodalom természeténél fogva mindaddig keresztülnéz, amíg ellenséget nem lát bennük, mert más opció hiányában végül a sarkukra állnak. Az Andor első évada tökéletesen mutatja be hogyan fordít a Birodalom játszi könnyedséggel maga ellen egy közönyös bolygót, hogyan sodorja az ottélőket a zsarnoki államapparátus mindenegyes döntése egyre közelebb a nyílt konfrontációhoz. Mert végsősoron az emberek többsége csak békében szeretne élni. Aludni szeretne, a Maarva-i értelemben persze, és a saját dolgával törődni. De amikor a saját dolog megszűnik létezni, amikor az igazságtalanság tort ül egy egész társadalom felett, akkor az érintettek hirtelen öntudatra ébrednek a sokktól. 3. A nagyobb jóért... A felkelésekre a Birodalom csak egyfajta választ adhat, hiszen csak egyfajta választ ismer. Szembe mertél szállni velem? Akkor (még jobban) eltiporlak. Tűzzel harcolnak a tűz ellen, ami mindaddig hatásos lehet, amíg a tűz csupán egy apró szikra egy gyújtóstól messzi sarokban. A Birodalom pedig mindent megtesz, hogy az is maradjon. 80 millió kreditet lopsz tőlem? Akkor büntetővámokat vetek ki minden bolygóra, amelyik "támogatja" (vagy csak megtűri? tud egyáltalán róla?) a lázadó tevékenységet. Megkettőzött erővel építem a terrorfegyverem, ami ha elkészül, többé senki sem meri majd felemelni ellenem a szavát. A már kiszabott börtönbüntetések tételeit megduplázom, a jövőben kiszabandó tételeket megtriplázom, vagy még rosszabb, és nem számít, hogy bűnöst vagy ártatlant zárok be, a lényeg, hogy olcsó munkaerő legyen. Mondani se kell, a sorozat egyik legfontosabb mondata, amikor az ISB tiszt Dedra felismeri, hogy mindezzel csak a lázadók kezére játszik a Birodalom. De ami még félelmetesebb: tudják ezt a másik oldalon is. A Birodalom olyan sötétségből szökkent szárba, amit csak a saját fegyvereivel lehet legyőzni. A jók eszköztárába ezúttal olyan elemek is bekerülnek, mint több tucat ember feláldozása a nagyobb jóért, és a belső forrás védelmének oltárán, vagy az egyszeri lázadók gond nélkül történő megöletésének terve. Ami nem meglepő, hisz maga Luthen Rael, a háttérben meghúzódó árnyék, a szálakat mozgató lázadó mondja ki: leginkább az ártatlanok szenvedésére lesz szükség ahhoz, hogy a Birodalmat sikerüljön megdönteni. És hogy ő mit hajlandó mindezért feláldozni? Mindent... 4. A kinyilatkoztatás Dedra szintén az első a Birodalom oldalán, aki felismeri miről is szól a nyolcvan milliós meló az Aldhanin. Egy bejelentés. Egy hadüzenet. A lázadók üzenik: mi is itt vagyunk, velünk is számolni kell. És nem tágítunk. Mert a Birodalom csak az erőből ért. Az a lokális szikra, amit még egy fényesre pucolt birodalmi csizma gond nélkül el tud taposni, galaktikus méretű lánggá fejlődve olyan próbatétel elé állíthatja őket, amire nem létezik válasz a repertoárukban. Mert tűzzel a tűz ellen nem lehet a végtelenségig harcolni. Galaktikus léptékben ugyanis a Birodalom olyan buzgalommal próbálja megfékezni a lángokat, hogy közben felperzseli a földet ott is, ahol korábban nem létezett elégedetlenség. Így miközben kioltanak egy gócpontot a galaxis egyik pontján, kétszer akkora tűzfészket hoznak létre egy másik térségben. Ezt ismeri fel Luthen is, aki minden erejével azon van, hogy összeverbúválja a lokális szerveződéseket. A Saw Gerrera féle magányos farkas koncepció idejétmúlttá vált, és szükségszerűen kudarchoz vezet; csakis az összefogás és egy rejtett hálózatba szerveződés adhat reményt azoknak a galaxisban, akik változást szeretnének elérni. Mert ez az, amit Luthen keres: reményt adni a reménytvesztetteknek. Ahogy láttuk a Narkina-5-ön, kevés nagyobb veszély leselkedik a Birodalomra annál, mint amikor az alattvalóiként szolgáló egyszerű állampolgárok elvesztik a reményt, hogy aztán valaki mástól kapják meg azt később. A börtönben hallott "One way out" üzenetnél kevés lényegretörőbb létezik, és ami működik a Narkinán, az bizony működik a galaxisban is: ha a saját boldogulásod reményében meghúzod magad és hagyod, hogy a sötétség lépésről lépésre elvegyen mindent, ami valaha is fontos volt a számodra, akkor az ő kottájukból játszol és megadsz nekik mindent, amit akarnak, miközben kizsigerelnek. Ha a sarkadra állsz, talán megölnek, de miért éri meg meghalni, ha nem a szabadságért és azért, amiben hiszel? 5. ... Ott zsarnokság van A sorozat azért működik ma, 2025-ben még jobban, mint a bemutatásakor, mert a sötétség azóta sokkal látványosabb van jelen a mi világunkban is. Az Andor üzenete egyértelmű: állj ki azon értékek mentén, amikben hiszel. Kapaszkodj azokba, akiket szeretsz, és igen, aggódni fogsz értük, ha szembeszállnak a sötétséggel, de erről szól a szeretet. A féltésre nem a tétlenség a megfelelő reakció, hanem a reménykeltés: elvégzem a munkát, amiben hiszek, reményt adok másoknak és egyúttal reménykedem benne, hogy nem esik baja azoknak, akikkel törődöm. Megtehetném, hogy néma maradok, és ezzel próbálom garantálni a biztonságukat, de az ilyen biztonság csak illúzió. Ha nem teszek egy olyan világért, amiben élni szeretnék, akkor előbb-utóbb másvalaki világképének a létrejöttéhez fogok asszisztálni. És amint a sötétség befészkeli magát a világunk szívébe, a világkép, amihez a hallgatásommal és tétlenségemmel hozzájárulok, máris épp olyan sötét lesz, mint maguk a vízió megalkotói. Maarva a sorozat első évadának legvégén mindannyiunkhoz szól: vajon mi nem alszunk-e éppen, miközben a világnak, amiben élni szeretnénk, szüksége lenne ránk? Vajon nincs-e túl késő ahhoz, hogy öntudatra ébredjünk, kiálljunk a társadalmunkért és lándzsát törjünk az értékek mellett, amikben hiszünk? Vajon nem fészkelte-e már be magát a törtető, cinikus önző arrogancia olyan mértékben világunk szövetébe, hogy az egyetlen helyes lépés a sarkunkra állás, az összefogás és a közös felszólalás, hogy jelezzük: a világ nemcsak a másokon történő átgázolásról szól, hanem főként olyan mélyen meghúzódó értékekről, mint az egymással törődés, a szolidaritás, a kedvesség és az önzetlenség? Ha pedig a válasz igenlő, akkor ne féljünk szembeszállni azokkal, akik épp abban bíznak, hogy szétforgácsolhatják az elégedetlenkedők tömegét. Harcoljunk a korrupcióval, a cinizmussal, a gyűlöletkeltéssel, a Birodalommal... harcoljunk a sötétséggel.

Aki szeretné megtekinteni, az alább megteheti:

Butthurt "fanok" milliói kiáltottak most fel, aztán néma csend lett

Azt a fülest kaptam, hogy a Disney már közel jár a megállapodáshoz egy magyarországi kiadóval.

Sikerült megoldanom a felmerült adatbázis problémákat illetve fejlesztéseket, így készen állunk az invision ötös fogadására.

Lucas üzleti érzéke azért már az elején is kivételes volt. Ő volt az, aki 1976-ben leboltolta a Fox-al, hogy adják neki a filmhez kapcsolódó termékek jogait, cserébe lemondott a fizetése feléről. A merchandising pedig rögtön nagyot robbant: mivel a Kenner vállalat nem lett kész az első akciófigurákkal 1977 karácsonyára ezért dobozokat árultak bennük egy utalvánnyal amit később be lehetett váltani négy figurára. És még igy is remekül fogytak az "üres dobozok". Ráadásul Lucas volt az, aki azután, hogy 1975-ben megalapította az ILM-et, 1978-ban úgy szervezte újra a céget hogy utána elég hamar effekt-gyártó óriássá vált az ILM. És még lehetne sorolni. Lucas alapvetően kivételesen jó üzletember volt.

Ebben az igazán durva, hogy "mindössze" ennyi pénzből kihoztak gyakorlatilag 8 db egész estés mozifilmnyi játékidőt

Mon a szemünk láttára dobja el régi életét és vedlik át Lázadó vezérré. Ezt az átmenetet vizuálisan is remekül tálalták. A beszéde után még szenátusi díszben. Amint kilép Cassiannal a kapun, jelképesen ledobja a köpenyét, ami az addigi színlelésének és életének végét szimbolizálja. Az egyszerűbb bőrkabát pedig a partizán lét első látható szinonimája.

Egy jó kis akcióval nyitott az új évad, belecsaptak a lecsóba. Vicces hogy találgattuk, hogy ki lehet ez a csaj, akivel Cassian beszél, de nincs is jelentősége, és ez így van jól. Valószínűleg Luthen hálózatából valaki. A géprablásnál persze semmi sem ment a terv szerint, aztán fogságba esett Cassian egy elég szedett vetett lázadó sejtnél, akik ritka nagy barmoknak tűnnek Aztán ott van Krennicék gyűlése, engem is meglepett, hogy már most feltűnt. Igazán hányingerkeltő, ahogyan szépen eldiskurálnak arról, hogyan fognak egy komplett népet kiirtani, csak mert kell valami értékes cucc a bolygójukról. Nekem nem csak a nácik, de mai politikusok is eszembe jutottak a jelenetről sajnos. Ott van továbbá az esküvő is, talán ez a kedvenc szálam az első történetcsokorban. Egyrészt imádom, hogy újból részletesen megismerünk egy kultúrát. A Chandrilát pont úgy sikerült megalkotni, ahogyan mindig is képzeltem, hogy egy Monhoz hasonló előkelő személy honnan származhat. Persze közben a sakktáblán ott van mindenki aki számít: Mon, Perrin, Luthen, Tay, Sculdon, Vel, Kleya, és persze az ifjú pár. A levegő tele van intrikákkal és feszültséggel, és ez tapintható.