A Walt Disney megvette a Lucasfilmet!

[Donát]

Elnézést, akkor válaszolok rá!

 

A MARVEL filmek nincsenek tele Efronokkal, de ott is tetten érhető a szorgos kezek kevésbé áldásos tevékenysége, igaz, nem kifejezetten a színészek kiválasztásában. Pátoszos filmek, a formátumuknál fogva heroizáltak (ez nem baj) és mivel ilyen témaválasztásúak a szuperhős tematikájú képregények, így a Disney pátoszt a MARVEL filmekben nehezen lehet leválasztani a képregény műfajáról. Szerintem a Disney jó gazdája a Marvelnek, mert mind a kettő szereti favorizálni a nyugati szemléletet, ami annyiban érhető tetten, hogy minden vagy fekete, vagy fehér. A jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak. A hőst persze gyengeségeivel indítja el az úton, ami miatt sokan jellemfejlődést tulajdonítanak az ilyen filmekben szereplő karaktereknek, de a jellemfejlődés célja a Disney esetében nem az, hogy a karakter eljusson A-pontból B-pontba, hanem a fekete - fehér elv igazolása. A Disney utópiában csak jó kislányok és jó kisfiúk szerepelnek és a bűnös, árnyékban meglapuló, motiválatlan főgonoszok. Megalakulása óta ez a cég mantrája, így a Marvel filmekben a hős kezdetleges esendősége is csak azt a célt szolgálja, hogy végül maga a mantra beteljesüljön és a hős profilja illeszkedjen az említett Disney utópiához és szerintem ebben különbözik nagyon a Lucasi felfogás. Lucas ugyanis esendő hősöket ábrázol, még a legnemesebb harcosból is képes pillanatok alatt alávaló gazembert faragni, majd az utolsó pillanatban azt visszarántani és szenté avatni. Lucas számára a világ a fekete - fehér között terül el, a Disney számára a világ pedig maga a fekete és fehér....ez a nagy különbség a két felfogás között. Persze én nem értek hozzá....nyilván hülyeséget írtam!

 

Érthetően ebből az következik, hogy a világ majdhogynem összes meséje a Nyugati világ értékrendjének, szemléletének felel meg: hisz a legtöbb mese a gyerekek felé a fekete-fehér ábrázolásmódot választja, természetesen azért, hogy a Nyugati értékrend már gyerekkorukban beléjük nevelődjön...

Vagy, lehetséges, még ha egyesek számára valószínűtlen is, hogy mindez csak azért van, mert a gyerekek számára kis életük kalandos kezdetén könnyebb befogadni egy olyan történetet, ami végletekre egyszerűsödik. Ezt a lehetetlen tézist támasztja alá, hogy a fekete-fehér szemléletet oly gyakran alkalmazó "mese" fogalma jóval az általad csak "nyugati világ"-nak titulált berendezkedés kialakulása előtt is jelen volt már - de hát nyilván azért, mert valaki amonnan visszament az időbe, és mesélt nekik is a Nyugati erkölcsökről.

 

Az általad emlegetett motiválatlan főgonoszokra meg nincs is jobb példa a Karib Tenger kalózai 1-ből a Geoffrey Rush által megformált Barbossára, aki végül is csak ki akart törni az átok alól, vagy az utóbbi évek talán egyik legkarakteresebb főgonoszát is mondhatnám, Davey Jonest, aki éveken át a tengerre kényszerült, és minden erejével igyekezett megvédeni a ládát, amelyben a szíve rejtőzött. De említhetném akár az Oroszlánkirályból magát Zordont is, akit talán a legveszélyesebb "motiválatlanság", a féltékenység hajtott.

 

Ha pedig a motiválatlanság helyett a "komplex motiváltság hiánya" kifejezésre gondoltál, akkor kissé mellé ment.

[Dzséjt]

Azért én még hozzátenném, azon kívül, amit Donát mondott, és amire csak hevesen tudok bólogatni, hogy a Star Wars is pont így van felépítve. A jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak, a hős útja pedig igazolja a fekete-fehér elvet. És Sidious a filmtörténelem talán legmotiválatlanabb főg*cije, mert ő azért gonosz, mert gonosz. Ergo, kedves Zééé, a Star Wars a legjobb kezekben van a Disney-nél.

Mert az, hogy Anakin áttért, majd vissza, nem szürke, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy fekete állapotában Darth Vadernek nevezik, fehér állapotában Anakin Skywalkernek, és minden ponton a filmekben erőltetik, hogy ez a két személy bár egy és ugyanaz, két külön embert jelöl.

És az, hogy tök egyedül van ezzel az oldalváltós felfogással, baromira nem azt jelenti, hogy Lucas esendő hősöket ábrázol. Távolról sem, még a legelfogultabb szemlélettel sem lehet ilyet kijelenteni. Han Solo, Luke Skywalker, Palpatine, Darth Maul, Dooku, Jabba, Grievous, stb... Mindegyik olyan fekete vagy fehér karakter, hogy ihaj. Legszebb, legerőteljesebb példa erre az ep4: Luke, Leia, Han: mindegyiknél erősen dominál a fehér szín. Vader: hót fekete. Szóval komám, te el vagy tévedve, amikor ilyen kijelentéseket teszel, hogy Lucasnak más lenne a szemlélete, mert csak egy hat epizódos film és egy animációs sorozat bizonyítja a tévedésed. És valószínűleg pontosan ezért választotta Lucas végül a Disney-t, mert képviselik azokat az értékeket, amiket részben ő maga teremtett (merchandise, franchise), részben azt, amit filmjeivel maga is követett: meséket írni jóról és rosszról, örök érvényű igazságokat megosztani, hősöket adni a gyerekeknek. És aki szerint ez rossz, az bizony igen furcsán látja a világot...

[pb69]

Azért én még hozzátenném, azon kívül, amit Donát mondott, és amire csak hevesen tudok bólogatni, hogy a Star Wars is pont így van felépítve. A jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak, a hős útja pedig igazolja a fekete-fehér elvet.

Szóval komám, te el vagy tévedve, amikor ilyen kijelentéseket teszel, hogy Lucasnak más lenne a szemlélete, mert csak egy hat epizódos film és egy animációs sorozat bizonyítja a tévedésed. És valószínűleg pontosan ezért választotta Lucas végül a Disney-t, mert képviselik azokat az értékeket, amiket részben ő maga teremtett (merchandise, franchise), részben azt, amit filmjeivel maga is követett: meséket írni jóról és rosszról, örök érvényű igazságokat megosztani, hősöket adni a gyerekeknek.

Nem másznék bele nagyon, mert itt részben OFF, de azért ezt most szerintem kicsit túlegyszerűsítetted.

Amit írtál, az tökéletesen igaz a klasszikus trilógiára. Az valóban olyan, mint egy mese, csak sokszor kiélezettebb cselekménnyel és felnőttesebben tálalt drámával. De a tanulsági oldala pl. nem túl összetett, szóval lényegében egy kisgyerek is átlátja a sztorit, levonja a konzekvenciákat, max. a drámai oldal nem érinti meg annyira.

A karakterek pedig valóban elég fekete-fehérek. A jó és a rossz kétségtelenül készen van elénk tálalva. Mindezt pedig minden apró mozdulat alátámasztja, a ruhás példád kitűnő. Egyedül Han Solo-nak vannak megingásai, de ez a karakterfejlődése kiteljesedése szempontjából elengedhetetlen. Meg azért ahhoz nem férhet kétség, hogy a vagánysága és kissé antihős jellege mellett ő is bőven pozitív.

A prequel ugyanakkor már sokkal árnyaltabb és nem érzem, hogy ülnének rá a korábbi megállapítások. Az egész cselekmény sokkal szövevényesebb, tele rejtélyekkel és homályos foltokkal, misztikummal. Ennek bizonyos rétegeit egy gyerek szinte biztosan nem tudja követni, neki ezek kiesnek. A tanítások is elég "rétegesek", sok benne az olyan filozófiai és politikai tartalom, amihez megint csak kell egyfajta intelligenciaszint.

A karakterek pedig kb. hasonlóan lennének szélsőségesek alapból, de van azért egy nagyon fontos különbség. A klasszikusnál mondjuk egy pozitív/negatív karakternél az idő múlása, a feltárt háttér-információk és a képernyőről jövő sugallat mind-mind megerősíti az illető státuszát, tehát egyre egyértelműbben tolódik vmely oldalra. Ezzel szemben a prequel-ben ez a folyamat fordított irányú, a szereplők jellemzőit inkább összemossák, szétkenik, elbizonytalanítják a nézőt. Sokszor próbálják felhívni a figyelmet egy-egy alternatív látásmódra, ahol a pólusok felcserélődhetnek vagy legalábbis nagyon közelíthetnek egymáshoz.

Emiatt én úgy érzem, hogy a két trilógia nem említhető egy lapon ilyen tekintetben. Abban már egyetértek, hogy a Disney miatt a legújabb trilógia minden bizonnyal e tekintetben is a klasszikusra fog hajazni és egy kevésbé mély, kevésbé réteges, egyértelműbb, szinte

mindenki számára közérthető mese lesz végletes karakterekkel.

 

És Sidious a filmtörténelem talán legmotiválatlanabb főg*cije, mert ő azért gonosz, mert gonosz.

Legalábbis ez jön le a klasszikusból. Aztán a prequel-ben megtudjuk mi is motiválja őt igazán. A hatalom és a bosszú. Újra a sitheket akarja a galaxis urává tenni, nyilván a saját maga diktátori irányításával. Ez persze teljesen hagyományos sith felfogás, a különbség csak a módszereiben van. Van egy iszonyatosan nagyszabású terve és mindent ennek rendel alá, mindenkit eltapos, aki az útjába kerül.

[Darth Sky]

Mindegyik olyan fekete vagy fehér karakter, hogy ihaj.

Mindamellett, hogy a TCW-ben is bőven fellelhetők a szélsőséges jó és rossz megtestesítői, a sorozat remekül mutatta be a szürke árnyalatait is, legyen szó karakterekről, vagy szituációkról. Gondolok többek közt a "jó" Köztársaság korruptságára, vagy a "gonosz" szakadárok soraiban rejlő ártatlan, jóhiszemű civilekre. Az e fajta realisztikusság számomra pluszt ad ehhez az univerzumhoz, így szívesen látnám megvalósítását az Ep7-ben is. Az Ep4-5-6-ra még rá lehet húzni a klasszikus értelemben vett "mese" jelzőt, ám a prequelnél már megfigyelhető a bizonyos értelemben vett realisztikusabb vonulat. Remélhetőleg az új trilógiára is jellemző lesz az újítás szelleme amellett, hogy megőrzi az SW szellemiségét.

[Bomarr]

A Disney utópiában csak jó kislányok és jó kisfiúk szerepelnek és a bűnös, árnyékban meglapuló, motiválatlan főgonoszok.

 

Legalább most már azt is tudjuk, hogy nem szoktál Disney meséket nézni. Egy kis szemle a motiválatlan gonoszokról:

Hófehérke és a Hét törpe: A királynő, akár csak az eredeti Grimm mesében hiúságból akarja megölni Hófehérkét, mert nem tudja elviselni, hogy nem ő a legszebb

Pinokkió: Nincs igazi főgonosz, ha csak nem Pinokkió ártatlansága, ami folyamatosan rosszakaró emberek karmai közé hajtja, akik ki akarják használni. Mint a bábos aki egy vagyont kaszálna rajta. De nem tipikus főgonoszok mert nincs nagy harc velük. Pinokkió egyszerüen csak otthagyja őket. A finálé a nagy bálnával van, aki Geppettot lenyelte, de ő meg aztán semmiképp sem gonosz, csak éhes.

Fantázia: A Disney kisérleti filmje gonoszok nélkül. Arra voltak kiváncsiak, hogy lehet-e olyan felnőtteknek készült (meztelenség is van benne) animációs filmet csinálni, ami nem történetet hanem inkább hangulatot közvetit párbeszédek nélkül.

Dumbo: Nincs gonosz. Dumbot ugyan a nagy füle miatt kinézi pár nőstény-elefánt azért mert más mint a többiek, de a konfliktus köztük és Dumbo között nem annyira erős.

Bambi: A gonosz az ember, de sose látjuk, csak halljuk a puskáját, amikor például lelövi Bambi anyukáját. A motivációi elég egyértelműek: vadászik. Előfordul mesén kivül is. Vizuálisan a gonoszt a vadász-kutyák jelenitik csak meg, akik úgy gonoszok hogy be akarják keriteni a vadat.

Hamupipőke: A gonosz mostoha a saját édes-szülött lányainak akar kedvezni és szeretné ha a házasságával megkaparintott poziciót inkább ők örökölnék semmint mostoha lánya.

Alice Csodaországban: Alapvetően szürreális mese, ahol a jó részében pont a szürrealitáson van a hangsúly. Csak az utolsó harmadban tűnik fel a Szív királynő, aki mint Csodaország minden lakója a maga módján kissé bolond. Vörösre festeti a fehér rózsákat, flamingókkal golfozna... ilyesmi. A végén ugyan üldözőbe veszi Alice-t, de nem lesz belőle nagy gonosz vs. jó meccs. Alice a végén sikeresen elfut.

Pán Péter: Hook kapitánynak Pán Péter vágta le a kezét, ezért hord kampót és ezért (is) utálja a Pán Pétert.

Susi és Tekergő: Mini-főbossok akadnak inkább. Sintér, kóbor kutyák, de a végén a nagy meccs egy patkánnyal van lejátszva aki a család kisbabáját akarja megenni. A patkány állat módjára van ábrázolva: tehát nincs nagy gonosz terve csak enni akar.

Csipkerózsika: Maleficent klasszikus gonosz és rá illik a leírásod. A gonosz manifesztációja a tündérmesében. Csipkerózsika már annyival ki tudta húzni a gyufát, hogy nem hivta meg a mennyegzőjére.

101 kiskutya: Szörnyella De Frász szeretne egy igazán exkluziv szörme-bundát, a dalmaták pettyes bőréből.

Sword in the Stone: Alapvetően egy morális mese, amiben Merlin megtanítja Artúrnak, hogy lehet belőle jó király. A végén ugyan van egy gonosz boszorkány, akivel varázslópárbajt vivnak Merlinnel, de nem ezen van a hangsúly.

Dzsungel könyve: Sirkán a tigris gyűlöli az embereket, mert ők irtják a fajtáját, ezért miután meghalja, hogy van egy gyermek a dzsungelben végezni akar vele, mielött felnő és vadászni tudna rá.

Robin Hood: Szimpla pénz és hataloméhség hajtja János herceget. Ahogy a legtöbb Disney gonosz motivációja ez sem ismeretlen a valódi világban.

Micimackó kalandjai: Kizárólag a Százholdas pagony jó fej szereplőivel találkozunk. Gonoszok maximum Micimackó rémálmában bukkannak fel.

A mentőcsapat: A főellenség Medusa egy szimpla bünöző aki azért rabol el egy gyermeket, mert fel akarja használni egy "rabláshoz". Kellően kis termete miatt a kislány ugyanis be tud mászni abba a barlangba ahol egy óriási gyémánt rejtőzik.

A róka és a kutya: Egy kiskutya és egy kisróka gyerekként barátok, de a világ elvárja tőlük hogy ellenségek legyenek és amikor felnőnek valóban felveszik a szerepüket és egymás életére törnek. Ez tehát inkább két barátból lett ellenség története, bár kvázi gonosz akad itt is egy medve képében aki ahogy az "állat-gonoszok" legtöbbje úgy gonosz hogy enni akar (szemtelen módon még a vadászra is rátámad, aki őt egyébként le akarná lőni)

Black Cauldron: A Disney fantasy-meséje, aminek a főgonoszát a Horned King-et hatalomvágy hatja. Meg akarja találni a fekete üstöt aminek segítségével felébresztheti a holtak seregét.

Great Mouse Detective: Oké ez most nem egy filmajánló, de aki esetleg nem látta: érdemes beszerezni. A Sherlock Holmes történet egerekkel, néhol meglepően sok sötét tónussal, az első CGI használattal rajzfilmen belül (a Big Ben belseje) és a főgonoszt maga Vincent Price szinkronizálja. Aki egyébként James Moriarty egérben.

Oliver és barátai: Egy szívtelen uzsorás (adósságbehajtó) Skyes a gonosz a New Yorkban játszodó történetben. Valaki aki átgázol bárkin csak hogy a pénzénél legyen? Micsoda nem létező motivációkat találnak ki a Disney-nél

A kis hableány: Ursulát kivetette Triton király az udvarjából miután megpróbált a trónjára törni, ezért hosszú idő után bosszút akar állni Tritonon a lányán keresztül.

Szépség és a szörnyeteg: A főgonosz első látásra inkább a pozitiv hősnek tűnik: Gaston nem csak jóképű, de az egész faluja oda van érte. Már ki is találta, hogy éli le az életét: természetesen a hely legszebb lánya mellett, aki viszont egy szörnyetegbe szeret bele. Mivel Gaston nárcizmusa ezt képtelen elviselni, meg akarja ölni a szörnyeteget.

Aladdin: Bár Jafar főtanácsos a szultán mellett, neki ennyi nem elég. Ő maga akar lenni a szultán.

Oroszlánkirály: Zordon féltékeny bátyja poziciójára, ezért megöli úgy hogy balesetnek tünjön. Mint ismert egyébként az egész Oroszlánkirály valójában Shakespeare Hamlet-jére alapul.

Pocahontas: Ezúttal a jófiú van a gonoszok táborában: a brit gyarmatositókéban, akik elveszik az élőhelyet az őslakosoktól. A film vége egyébként nem happy end. Az indián lány és a brit kalandor rájön hogy nem tudnak együtt maradni, ezért utóbbi egyszerüen elhajózik.

A notre dame-i toronyőr: Bár maga a rajzfilm nem feltétlenül tartozik a stúdió legjobbjai közé, de az ahogy a gonosz inditékait bemutatják az valami egészen páratlan. Kiderül, hogy Frollo valójában két hatás között vivódik: meg akar felelni az egyházának, viszont ez a megfelelés büntudatot ébreszt benne, mert kívánja Esmeraldát a táncos lányt (aki szerint a kívánja itt erős szó az nézze meg a Hellfire című zenét ebből a filmből).

Hercules: Hádészt Zeusz rakta meg az Alvilág Urának, ám ő egyáltalán nincs kibékélve ezzel a pozicióval. Magánk akarja az Olümposzt azzal hogy felkelti a titánokat.

Mulan: A hódító hunok be akarnak törni Kínába. Miután az előrenyomulásukat Mulan és egy csapat kínai katona meggátolja és megölik a hun sereg jó részét, a hun vezér részéről az egész átmegy személyes bosszúba.

Tarzan: Cleyton a Porter családot kalauzolja a dzsungel-túrájukon és mellesleg szeretne kilőni egy gorillát.

Fantasia 2000: Akárcsak az eredeti Fantasia: beszéd nélküli, csak képekkel operáló animációs film, elsősorban felnőtteknek.

Eszeveszett birodalom: Mielött elkészülhetett volna a Shrek a Disney már elkészítette saját meséinek a paródiáját. Yzmát mint a legtöbb fantasy és mesegonoszt a hatalomvágy hajtja, de valójában inkább a karikatúrái ezeknek.

Lilo & Stitch: Az elején még a kis űrlény a gonosz, aki csak pusztítani tud, de aztán ahogy halad a történet megtanulja milyen jónak lenni. Ekkor a gazdája és a teremtője lesz a gonosz, aki hogy a lény megteremtéséért megbocsátást nyerjen megpróbálja befogni. De aztán belőle is jó lesz és a helyét egy kigyúrt űrkatona veszi át, aki annyiban gonosz hogy a ráosztott parancsot mindenképp igyekszik teljesíteni.

 

Íme a "motiválatlan gonoszok" a teljessé igénye nélkül. Félreértés ne essék: nem vitázni akarok. Az elég egyértelmű hogy nem lehet meggyőzni, meg eleve a felvetésnek se volt értelme, hisz az SW ep.7 íróinak legtöbbje sose dolgozott Disney mesén (Michael Arndt is csak egy kiváló Pixar filmen), Kasdan viszont például dolgozott már Star Wars filmen. Igy annak hogy mit csinált korábban a Disney nincs akkora jelentősége, viszont ez a fogalmatlan felvetés jó apropót adott, hogy irjak egy kicsit ezekről a mesékről, amiket egyébként is mostanság kezdtem újranézni igy szivesen megvédem őket

[Dzséjt]

OFF

Pb: attól, hogy valami bonyolult, még nem komplex és nem összetett. És attól, hogy tudsz mondani két célt egy karakternek, az még nem lesz motivált szereplő, mivel ezekre a célokra nem tudod megválaszolni a kérdést: miért akarja azokat a célokat elérni. Anakin például motivált volt (akárcsak a Bomarr által leírt szereplők), mert meg akarta menteni Padmét, megóvni a szeretteit a haláltól. Később Darth Vaderként az ep4-ben elvesztette a motivációját, de az ep5-től újra van. Sidiousnál csak annyit tudunk, amit írtál: uralni akarja a Galaxist és elnáspángolni a Jediket. Hogy miért? Mert ő így született, azért. A Star Wars ep1-2-3 bonyolultabban van elmesélve, a komplexitás illúzióját adja, de valójában semmivel sem összetettebb, mint az ep4-5-6, értékei pedig ugyanazok, csak az előzményekben sűrűbben mondják ki.

ON

[Nute Gunray]

Mindenesetre ez a vita már megérte számomra, mert a lenti felsorolásból van néhány, amit még nem láttam (vagy nagyon régen), így jó lesz ezeket most megnézni.

[pb69]

OFF

Pb: attól, hogy valami bonyolult, még nem komplex és nem összetett. És attól, hogy tudsz mondani két célt egy karakternek, az még nem lesz motivált szereplő, mivel ezekre a célokra nem tudod megválaszolni a kérdést: miért akarja azokat a célokat elérni. Anakin például motivált volt (akárcsak a Bomarr által leírt szereplők), mert meg akarta menteni Padmét, megóvni a szeretteit a haláltól. Később Darth Vaderként az ep4-ben elvesztette a motivációját, de az ep5-től újra van. Sidiousnál csak annyit tudunk, amit írtál: uralni akarja a Galaxist és elnáspángolni a Jediket. Hogy miért? Mert ő így született, azért. A Star Wars ep1-2-3 bonyolultabban van elmesélve, a komplexitás illúzióját adja, de valójában semmivel sem összetettebb, mint az ep4-5-6, értékei pedig ugyanazok, csak az előzményekben sűrűbben mondják ki.

ON

OFF:

Szerinted a hataloméhség és a bosszúvágy nem elég motiváció? Anakin-t se csak Padmé megmentése motiválta, a hatalomvágy nála is nagy szerepet játszott. De ennyi erővel Te meg csak egyetlen célt neveztél meg a karakternek. Azért ha van két ilyen domináns tényező, akkor számomra az nem motiválatlanságot takar. Ezen kívül Palpi sith volt, akik eredendően arra esküdtek fel, hogy hatalomra jutnak és legyőzik a jediket. Ez egy újabb motiváció, nevezetesen a küldetéstudat.

 

Számomra a prequel teljesen más vonalat képvisel, mint a klasszikus. Ezzel nem vagyok egyedül, szinte mindenki így vélekedett eddig, akivel beszéltem. Nem hinném, hogy csak komplexebbnek tűnik, ez most szerintem belemagyarázás. Ha vmit bonyolítok, akkor bonyolultabb is lesz. Ki lehet gabalyítani a fonalat, átlátni a szitán és ezután azt mondani, hogy ugyanolyan egyszerű, mintha mindezt nem kellett volna megtenni, de épp ettől lesz összetettebb és bonyolultabb.

ON:

A Disney szerintem sokkal inkább fog szabad kezet adni a SW esetében a készítőknek, mintsem hogy teljesen ráerőltesse a koncepcióit. Inkább a Marvel vonalhoz való hozzáálláshoz lesz hasonlatos, nem mint egy-egy klasszikus Disney-filmnél.

[Dzséjt]

Inkább olvasd el a Dűnét, aztán majd rájössz, mi az, hogy komplex történet, politikai ármánykodás, komolyság, és nem alulmotivált karakter.

[pb69]

Inkább olvasd el a Dűnét, aztán majd rájössz, mi az, hogy komplex történet, politikai ármánykodás, komolyság, és nem alulmotivált karakter.

Vannak fokozatok, nem minden olyan fekete-fehér, mint Disney-éknél.

Nyilván a SW (a prequel-lel egyetemben) nem egy világmegváltó mű, tehát mondjuk nem ezt lőném fel az űrbe, hogyha megtalálja egy idegen faj, akkor ez alapján mindent megtudjon rólunk és a világunkról. A komplexitása is messze elmarad más alkotásokétól, de ettől még vannak különbségek ezen a szinten is.

Mondjuk ha egy 10-es skálán a klasszikus trilógia 3-as, akkor a prequel 5-ös. Ha a klasszikusban minden karakter fekete-fehér, akkor a prequel-ben van még mondjuk legalább 2 szín. Én csak ennyit mondtam.

[Donát]

Azt gondolom, hogy a prequel alapvetően egy 2Ds film, amit azért szemüveggel 3D-ben is lehet nézni.

 

Azaz: alapvetően ez is egy jó-rossz, fekete-fehér harc, viszont mindezt a szövevényes történet és szürkének (hitt) karakterek mögé rejtik. A története bonyolultabb, a karakterábrázolása összetettebb, de végeredményben szinte minden hőse jószívvel besorolható valamelyik oldalhoz. Anakin, Padmé, Obi-wan, Yoda, Qui-Gonn, Shmi, Jar-Jar az egyik, Sidious, Dooku, Maul, Grievous, Darth Vader, Helytartó, Jango Fett a másik oldalra.

 

A legjelentősebb "szürke" karakterek talán a klónok, akik viszont parancsra tesznek a filmekben mindent, ergo ők nem szürkék, hanem sokkal inkább semleges színűek.

[pb69]

Ezért is írtam, hogy alapvetően mindkét trilógiában ugyanolyanok (legalábbis fekete-fehérség szempontjából) lennének a karakterek. Csakhogy az extra információk és különféle utalások a klasszikusban tisztítanak a képen, míg a prequel-ben árnyalják azt. Ez a fontos különbség.

Ettől lesz az, hogy felületesen nézve és értékelve az Ep.1-2-3-at teljesen egyértelműen besorolhatók a szereplők, viszont kicsit jobban elmélyülve a részletekben már kétségekkel szembesülhetünk és kezdenek "szürkülni" a végletek. A 4-5-6-ban akármennyire is elmerülünk, továbbra is tiszta marad a kép.

A TCW egyébként vhol középút, de inkább a prequel felé húz, ami rendkívül érdekes annak fényében, hogy mégiscsak egy animációs "gyereksorozat". Persze amúgy meg logikus, hiszen abban a korban játszódik.

 

Szerintem elég részletesen kifejtettem már az elején is, hogy mire gondoltam konkrétan. Szívesen folytatom a diskurzust a témáról vmi relevánsabb topik-ban, itt viszont nem off-olnék tovább.

[Master]

Inkább olvasd el a Dűnét, aztán majd rájössz, mi az, hogy komplex történet, politikai ármánykodás, komolyság, és nem alulmotivált karakter.

 

Vagy Miyazaki Hayao műveit is érdemes megnézni, azokban sem lehet elkülöníteni a jót és a rosszat egyértelműen.

[Nute Gunray]

Szerintem a prequel-trilógiában Anakin esetében nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy "jó" azaz "fehér" lenne.

[Ody Mandrell]

Kicsit már kezdtek elkanyarodni a témától.

[Zééé]

 

[Darth Revan9]

Nem találtam jobb helyet, ezért ide rakom.

A Spin-off filmekkel kapcsolatos ez az idézet:

"A Disney egyik fejese, Jay Rasulo most megemlítette, hogy ezek a filmek egy-egy karakter eredettörténetét fogják elregélni."

 

Ezt már lehetett tudni korábban is? Vagy valamiről lemaradtam?

[pb69]

"A Disney egyik fejese, Jay Rasulo most megemlítette, hogy ezek a filmek egy-egy karakter eredettörténetét fogják elregélni."

 

Ezt már lehetett tudni korábban is? Vagy valamiről lemaradtam?

Volt már erről szó ebben a közösségben is. Már nagyjából, amikor átvették a SW-t, szóba hozták, hogy ilyen jellegű spin-off-okat szeretnének. Konkrétan Yoda, Han és Boba kerültek szóba, majd elvileg utóbbi kettőnél maradtak meg és róluk fognak szólni a filmek.

Mondjuk az eredettörténet Boba esetében kicsit furcsán hangzik. Lényegében pont életének elejét és végét láthattuk a filmekben. Esetében az eredet inkább a dörzsölt fejvadásszá válásra utalhat. Pl. a mandalore páncél megszerzésére, amire annyian kíváncsiak.

[Darth Revan9]

Volt már erről szó ebben a közösségben is. Már nagyjából, amikor átvették a SW-t, szóba hozták, hogy ilyen jellegű spin-off-okat szeretnének. Konkrétan Yoda, Han és Boba kerültek szóba, majd elvileg utóbbi kettőnél maradtak meg és róluk fognak szólni a filmek.

Mondjuk az eredettörténet Boba esetében kicsit furcsán hangzik. Lényegében pont életének elejét és végét láthattuk a filmekben. Esetében az eredet inkább a dörzsölt fejvadásszá válásra utalhat. Pl. a mandalore páncél megszerzésére, amire annyian kíváncsiak.

Igen Boba esetére gondoltam. Nála az eredettörténet már megvolt és TCW-ben is láthatunk valamennyit a fejvadásszá válásából.

[pb69]

Igen Boba esetére gondoltam. Nála az eredettörténet már megvolt és TCW-ben is láthatunk valamennyit a fejvadásszá válásából.

Szerintem az lesz továbbvezetve, még ha nem is onnan, ahol a TCW vagy esetleg a Rebels elengedi.

[MissKarrde]

Ha már eredettörténet, nem lehetne az új ep7-es szereplők eredettörténetét bemutatni? Mármint biztosan nem csak olyan karakterek fognak szerepelni, akik épp, hogy kinőttek a földből. Ha remekül használható mellékszereplőket sikerül(t) alkotni, mint ahogy az eddig hat film esetében, akkor érdekesebb volna velük foglalkozni. A régiek lerágott csont, EU ide vagy oda.

[pb69]

Ha már eredettörténet, nem lehetne az új ep7-es szereplők eredettörténetét bemutatni? Mármint biztosan nem csak olyan karakterek fognak szerepelni, akik épp, hogy kinőttek a földből. Ha remekül használható mellékszereplőket sikerül(t) alkotni, mint ahogy az eddig hat film esetében, akkor érdekesebb volna velük foglalkozni. A régiek lerágott csont, EU ide vagy oda.

Ezzel részben egyetértek.

Valószínűleg a Disney nem szeretné azt, hogy az összes filmjük szinte csak és kizárólag az új karakterekről szóljanak. A Luke-Leia-Han trió, kiegészítve mondjuk Anakin szellemével, valószínűleg epizódszerepet fog kapni, nemigen fog körülöttük forogni a főcselekmény. Azt nem is venném biztosra, hogy a legújabb trilógiában végig ugyanolyan mértékben fognak szerepelni. Könnyen lehet, hogy fokozatosan fognak visszaszorulni és a végén már csak megvillannak párszor.

Ha a spin-off-ok is újakról szólnának, az túlzottan eltávolodhatna. Han pedig amúgy is a semmiből került elő és nagyon népszerű. Boba pedig annak ellenére lett kultikus figura, hogy a prequel-ben vagy a TCW-ben is többet szerepel, mint a klasszikusban. Kiált magáért a lehetőség, hogy meglovagolják ezeket a hullámokat.

Ennek ellenére nekem se tetszik annyira, hogy pont róluk lesznek külön filmek, de ez van. Meg persze fordítva is elsülhet a dolog, hisz kockázatos már jól bejáratott szereplők előéletéhez nyúlni. Ha ez nem sikerül olyan minőségben, mint a prequel-ben (némelyeknél még az is masszívan kiverte a biztosítékot) pl. Obi-nál vagy Anakin-nál, akkor az szinte garantált kudarc.

[Darth Revan9]

Ha már eredettörténet, nem lehetne az új ep7-es szereplők eredettörténetét bemutatni? Mármint biztosan nem csak olyan karakterek fognak szerepelni, akik épp, hogy kinőttek a földből. Ha remekül használható mellékszereplőket sikerül(t) alkotni, mint ahogy az eddig hat film esetében, akkor érdekesebb volna velük foglalkozni. A régiek lerágott csont, EU ide vagy oda.

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Szerintem így kéne csinálni.

[Nabopolasszar]

Ha már eredettörténet, nem lehetne az új ep7-es szereplők eredettörténetét bemutatni? Mármint biztosan nem csak olyan karakterek fognak szerepelni, akik épp, hogy kinőttek a földből. Ha remekül használható mellékszereplőket sikerül(t) alkotni, mint ahogy az eddig hat film esetében, akkor érdekesebb volna velük foglalkozni. A régiek lerágott csont, EU ide vagy oda.

Ezzel az elképzeléssel csak az a gond, hogy az új szereplőkkel nem lehet eladni a filmeket, vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire egy Bobával és Hannal. Arról nem is beszélve, hogyha mégis jönne egy új szereplőről készülő eredetfilm, valószínűleg előbb tartanak egy piacfelmérést, hogy melyik szereplőről érné meg a legjobban, ezt ugye meg csak akkor lehet, ha már végig söpört a film a világon, azonban mivel azt ígérték, hogy évente jönnek filmek, gyanítom a spin-off már nagyban forogni fog mire a Disney-nél eldöntik, hogy melyik új arc kap majd a nagy vásznon saját történetet

[Darth Revan9]

Ezzel az elképzeléssel csak az a gond, hogy az új szereplőkkel nem lehet eladni a filmeket, vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire egy Bobával és Hannal. Arról nem is beszélve, hogyha mégis jönne egy új szereplőről készülő eredetfilm, valószínűleg előbb tartanak egy piacfelmérést, hogy melyik szereplőről érné meg a legjobban, ezt ugye meg csak akkor lehet, ha már végig söpört a film a világon, azonban mivel azt ígérték, hogy évente jönnek filmek, gyanítom a spin-off már nagyban forogni fog mire a Disney-nél eldöntik, hogy melyik új arc kap majd a nagy vásznon saját történetet

Ezzel nem értek egyet. Tételezzük fel, hogy jönne mondjuk egy TOR időszakában játszódó trilógia, vadonatúj, ismeretlen szereplőkkel, vadonatúj, ismeretlen eseménnyel. Szerintem erre a trilógiára is lenne mondjuk akkora igény, mint akármilyen más SW filmre.

[Nabopolasszar]

De egy karakterre kihegyezett filmről beszélünk, ahol minden józan gondolkodású embere egy jól bejáratott szereplőre építkezne először (a Marvel filmeket sem véletlenül nem az Ant-Man-nel kezdték, hiszen sokkal rizikósabb mint mondjuk egy Iron Man). Majd ha a Disney úgy ítéli meg, hogy jövedelmező a filmek gyártása, majd kezdenek egyre távolodni a megszokott dolgoktól, egyre merészebbek lenni, de addigis be kell érnünk Bobával, Hannal és Yodával, hiszen ezek a tuti sikeres karakterek

Arról nem is beszélve, hogy Te is egy már korábban jól bejáratott korszakot említettél, és nem egy totál ismeretlent (mondjuk egy Köztársaság előttit). Na most a Disney még annyira sem szeretne kockáztatni mint Te, ami nem is csoda, hisz 4 milliárd dollárt fektettek a franchiseba

Szerkesztve: 2013. Szeptember 14. - Nabopolasszar

[Darth Revan9]

De egy karakterre kihegyezett filmről beszélünk, ahol minden józan gondolkodású embere egy jól bejáratott szereplőre építkezne először (a Marvel filmeket sem véletlenül nem az Ant-Man-nel kezdték, hiszen sokkal rizikósabb mint mondjuk egy Iron Man). Majd ha a Disney úgy ítéli meg, hogy jövedelmező a filmek gyártása, majd kezdenek egyre távolodni a megszokott dolgoktól, egyre merészebbek lenni, de addigis be kell érnünk Bobával, Hannal és Yodával, hiszen ezek a tuti sikeres karakterek

Arról nem is beszélve, hogy Te is egy már korábban jól bejáratott korszakot említettél, és nem egy totál ismeretlent (mondjuk egy Köztársaság előttit). Na most a Disney még annyira sem szeretne kockáztatni mint Te, ami nem is csoda, hisz 4 milliárd dollárt fektettek a franchiseba

Van valami benne.

Egyébként a Köztársaság előtti korszak most kezd bejáródni. Szerintem már csak pár év kell, hogy olyan bejáratott legyen, mint a TOR.

[pb69]

Egyetértek Nabo-val.

Teljesen más egy nagy volumenű új sztori felvezetése és egy adott karakterre kihegyezett spin-off. Előbbi esetében egy teljesen ismeretlen korszak teljesen ismeretlen szereplőkkel való bemutatása is simán működhet. Utóbbi esetében azonban elengedhetetlen, hogy a főszereplő egy olyan karakter legyen, aki önmagában képes elvinni a hátán a filmet, legtöbbször gyengébb sztori és korlátozott számú és jelentőségű mellékszereplő kíséretében.

A legújabb trilógia kapcsán egyelőre nehéz belőni kik lesznek ilyen karakterek. Peches esetben pont egy olyat választanak ki és csinálnak hozzá külön eredettörténetet, aki aztán az. Ep.7-ben nem kavar túl nagy érzelmi hullámokat a nézőkben, így a spin-off sikere is megkérdőjeleződik. Ezzel szemben Han és Boba ilyen tekintetben garantáltan hozza a nézettséget.

Amúgy pont Boba a legjobb példa arra mennyire nem lehet előre kiszámítani a nézők hozzáállását. Valószínűleg anno Lucas se fogadott volna túl nagy tétben arra, hogy a fejvadász lesz az egyik ikonikus figura.

[Donát]

Abszolút egyetértek Naboval.

[Zééé]

Az eredettörténetek (karakterekre vetítve) azért rosszak, mert ha egy sikeres trilógia sikeres csapatából szakítunk ki egy népszerű szereplőt, (lásd Wolverine), akkor a vele készült kizárólagos filmek már nem tudják visszaadni azt a környezeti dinamizmust, amiben maga a karakter a rajongók számára oly nagyon kedves lett. Nálam is Han, Boba, Yoda stb. a favorit, de Hant akkor szeretem, ha C3PO-t baszogatja és Csubival közösen kergeti az őrületbe Leiát. Ez nem jelenti azt, hogy TCW stílusban ne működne a karakter egy más miliőbe illesztve, de ahhoz is meg kell teremteni egy szerethető és már megszokott környezetet. Például a TCW-ben megjelenő klasszikus karakterek is azért működnek, mert a környezetük egy sorozat, és ahol a történetbe belépnek, ott már régen lement 100 rész vagy akármennyi és ezért familiáris viszonyok között találkozunk velük újra. Tehát például Tarkin vagy Csubi vagy Boba vagy a fejvadászok eredettörténete a TCW-ben azért sikeres, mert a miliőt ott is megszerettették velünk és ott is egy már megszokott csapat (jók vagy rosszak) részeivé válnak. Nem ellenzem az eredetfilmeket, de amit leírtam, az üresség érzése, többnyire jelentkezik az ilyen alkotásoknál.

Szerkesztve: 2013. Szeptember 14. - Zééé