Anakin és Padmé szerelme

[Darth Sky]

Egy másik topikban való OFF-olás ébresztett rá arra, hogy szükség van ilyen topikra is, így bátorkodtam megnyitni. Értelemszerűen ide jöhet minden diskurzus Anakin és Padmé románcát illetően. Mit gondoltok kettejük kapcsolatáról, a filmbeli magvalósításáról, miegymás...

[Darth Revan9]

Szerintem tökéletesen mutatták be. Minden jó volt, ahogy ábrázolták. Anakin és Padmé jellemfejlődésében is óriási előrelépés, valamint a Saga kulcsmomentuma is egyben. Nagyon szépek voltak a jelenetek a filmben. Tökéletes szerelmi szál. Kár, hogy tragédiával kellett később végződnie.

Szerkesztve: 2012. November 21. - Darth Revan9

[Darth Riddick]

Egyetértek Revan mesterrel, nekem is nagyon tetszett. Sokakkal ellentétben én abszolút nem tartottam nyálasnak és nevetségesnek sem. Nem szeretem a csöpögős romantikus filmeket, de ez a szerelmi szál mégis nagyon bejött.

[Nute Gunray]

Én sem tartottam nyálasnak, habár néha azért húztam a számat az EP2 alatt, de hát sohasem voltam egy romantikus alkat (vagy csak szeretném ezt hinni magamról). Az első részben még mindketten gyerekek, így nyilván az ottani kapcsolatukat a helyén kell kezelni. Padmé és Anakin is akkor csodálkozik rá először a galaxisra, igaz más-más szemszögből. Emlékezhetünk arra, hogy Padmé hogy meglepődött, hogy létezik még a rabszolgaság intézménye, így valószínűsíthető, hogy előtte nem nagyon hagyta el a Naboo-t ő sem. Ahogy Anakinnak sem volt módjában világot látni. Szinte elképzelhetetlen, hogy két, ennyire eltérő társadalmi gyökerű ember egymásba szeretett

[FlóriBá]

Nekem a közös akciók és kalandok bejöttek, de amikor ketten voltak, az néha már eléggé kínos volt. Akadtak szép jelenetek, mint pl. a felriadás és az álom elmesélése, de a giccses, mezőn ugrálós snitt már sok volt. Nekem kicsit idegennek tűnt a többi film hangulatához képest. Plusz mikor Anakin kifakad Padmének, szinte már sokkolt, ha a szüleinek adja ezt elő, én elvártam volna, hogy a 2. perc rinya után levágjanak neki egy tockost, még egy korabeli fiútól is förtelmesek az ilyen kirohanások, ő pedig maga a Kiválasztott....Szerintem azért mentek bele ennyire ebbe a témába, hogy a III. rész végjátéka még drámaibb legyen, de ezt nem az ilyen jelenetek elnyújtásával, meg CGI fogócskával, sokkal inkább a jobb és tartalmasabb párbeszédekkel kellett volna mélyíteni.

 

"Szinte elképzelhetetlen, hogy két, ennyire eltérő társadalmi gyökerű ember egymásba szeretett"

Azért a csempész és a hercegnő sem semmi...

Szerkesztve: 2012. November 21. - FlóriBá

[Merr-Sonn]

Nekem semmi különösebb bajom nem volt a kapcsolatukkal, sőt, voltak nagyon jól eltalált pillanataik, de azért néhányszor tényleg hogy is mondjam - kisgyerekként túl nyugodtnak és szerelemmel túltöltöttnek találtam pár jelenetrészt, hisz állandóan a harci jeleneteket vártam Őszinte leszek, én 7 évesen láttam először az EPII-t, és jól emlékszem, hogy irigy voltam Anakinra, mert szerelmes voltam Natalie Portmanbe

[Ody Mandrell]

A kandallós jelenet maga a tökély. Az ott olyan zseniálisan van megrendezve, hogy csak na. De erről Bomarr írt korábban egy litániát.

[FlóriBá]

Az még oké, de ez a sok jelenet közül egy, van amikor a kevesebb több, itt szerintem ez az állítás megállná a helyét. Én többre értékelem az olyan jeleneteket, ahol sokan vannak és ők rejtetten üzennek egymásnak, vagy próbálják kijátszani, még a saját barátaikat is. Szerintem ez alapban érdekesebb, mint a 4 szemközti bájolgás.

[Ody Mandrell]

Ez attól függ, mi a jelenet célja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elsőre belezúgtam az EPII szerelmi szálába. Merőben szokatlan volt a korábbi részek fényében. Amint viszont jobban belemerültem, úgy kedveltem és értettem meg miért is lett olyan amilyen. Ma már nagyon tetszenek a párbeszédek és a gesztusok.

[Pildi]

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elsőre belezúgtam az EPII szerelmi szálába. Merőben szokatlan volt a korábbi részek fényében. Amint viszont jobban belemerültem, úgy kedveltem és értettem meg miért is lett olyan amilyen. Ma már nagyon tetszenek a párbeszédek és a gesztusok.

Én is így voltam ezzel. Első megnézésre idegenkedtem az ötlettől, furcsa volt belegondolni, hogy Vadert a szerelem (is) viszi majd a sötét oldal felé, de a Sith-ek bosszúja teljesen helyére tette az egész szerelmi szálat. Azóta tudom teljes szépségében és drámaiságában értékelni.

 

Az pedig nem valóságtól elrugaszkodott dolog, hogy két ennyire különböző gyökerű ember egymásba szeret. Ilyen van a valóságban is, még ha ritka is. Anakin és Padmé egyáltalán nem mondhatóak szokványos embereknek, még az SW világán belül sem, nem csoda, hogy a sorsuk együtt is különlegesen alakul.

[Frenkie]

Lehet hogy én vagyok az egyetlen akinek minden tökéletesen klappol. Egyszerűen zseniális az egész. A párbeszédek, a gesztusok, na és az Actross the Stars(a kedvenc sw-zeném ami annyira gyönyörű és fájdalmas, hogy méltán nevezhetjük John Williamst zseninek) amiben benne van a későbbi tragédiájuk. Itt a kulcsszó. A tragédia. Mi pontosan tudjuk mi vár rájuk(Anakin gépember lesz, Padmé talán meghal), ezért szívszorító látni a pillanatnyi boldogságukat a Naboon. Nekik ennyi jutott. Nem fognak senkit felnevelni, nem fognak együtt megöregedni. Legszívesebben az ember mondaná nekik hogy maradjanak a Naboon, és éljenek boldogan. mert mi tudjuk a végzetes jövőjüket.

Hogy engem miért nem lepett meg a moziban? Mert már az EP VI-ból lejött hogy Luke-nak és Leiának anyja is volt és már akkor sejtettem hogy nem akárki volt és Vader anno nagyon szerette. Mert abban az aknába hajításon benne van az is hogy bizony a szerelmével közös gyereküket akarja Palpi kinyírni.

Szerkesztve: 2012. November 21. - Frenkie

[Nabopolasszar]

Ac(t)ross the Stars

[Dzséjt]

Én többre értékelem az olyan jeleneteket, ahol sokan vannak és ők rejtetten üzennek egymásnak, vagy próbálják kijátszani, még a saját barátaikat is.

Az gáz, mert ilyen jelenet konkrétan egy sincs a filmben. Ha csak azt a geonosisi lovast nem vesszük sokaságnak, aki a nagy vallomás idején éppen meglovagolta azt a krokopacit.

 

Lehet hogy én vagyok az egyetlen akinek minden tökéletesen klappol.

Nem te vagy az egyetlen. Majd holnap írok erről pár sort.

[FlóriBá]

Szerintem minden olyan jelenet, ahol ketten szerepeltek mások előtt ilyen volt, mert Anakin nem éppen az érzelmei elrejtéséről volt híres és a környéken mindig volt egy jedi aki felfigyelhetett volna ezekre a dolgokra.

Szerkesztve: 2012. November 22. - FlóriBá

[Dzséjt]

Na kezd el sorolni ezeket a jeleneteket, hadd cáfoljalak meg.

[Darth Krande]

Könnyen átcsaphatott volna nyálba, de nem tette Padmé nekem egy kicsit kevésbé tűnik "karakternek" mint a lánya, de hát nem is ez a lényeg, hanem, hogy elhiggyem: Anakin szereti. Ami nagyszerűen működik a tragikumával. Bár nálam nem a kandallós jelenet a csúcs, hanem az Ep3 fésülködős jelenete. Igaz, a kandallónál ott volt a tűz (mint FÉNY forrása) szemben Coruscanttal amikor sötétség veszi őket körös-körül.

[Dzséjt]

No akkor, Padmé és Anakin szerelme. Sokszor sokfelől megkapja a rajongó, hogy az ep2 nyálas, meg erőltetett a szerelmi szál, meg nem életszerű, ecetera citera. Nos, ebben természetesen van valami, mi több, nem kevés igazság. Ám akik ezt állítják, egyvalami súlyosan benéztek: ez kérem a Star Wars, nem a Rómeó és Júlia, vagy valamelyik bárgyú amerikai romantik múvi, se nem pszichológiai elemzés a szerelemről, mely érzés amúgy is képes az embert furcsa, életszerűtlen helyzetekbe keverni. A lényeg a lényeg, a Star Warsról van szó, és bár sokan nem értik ezt meg, de a Star Wars egy mese. Minden, ami a történetében van, a jellemek, a csaták, a mondanivaló, és a szerelmi szál is csak annyira bonyolult, mint - kis túlzással élve - a Juliska és a farkasban, a Süsü a sárkányban vagy a Magyar népmesékben. Persze komolyabb megvalósítással! Szóval kár a szerelmi szálra a realitás szemüvegén át nézni, mert akkor a film már az űrben úszkáló feliratoknál megbukik, hiszen az űrben nem úsznak arany feliratok.

 

Marad tehát még ellenérvként a nyálasság. Hát... Őszintén szólva, tapasztalataim szerint ezt legtöbbször mácsó korombeliek vagy nálam is fiatalabbak mondják, akik szerint ciki az érzelmek kimutatása, a romantika vagy mifene, közben meg rinyálnak, mert nem működik és/vagy mert nincs egyáltalán kapcsolatuk. További komment azt hiszem, nem szükséges. Persze van kivétel, de az meg már ízlés kérdése.

 

Szóval, ha képesek vagyunk úgy nézni erre, ahogy a legkisebb parasztfiúra és a sárkánytól megmentett királylányra, valamint levetkőzzük ellenérzésünket a szerelem érzése ellen, akkor igen értékes szálat kapunk.

 

Kezdődik az egész az ep1-gyel. Anakin itt kilenc éves, Padmé tizennégy. A korkülönbség a nő, azaz, itt még lány javára öt év, ami elég meredek első blikkre, másodikra még inkább. Lucas jól szőtte a karakterek jellemét, Padmé korából és pozíciójából adódóan is érettebb, ráadásul nincs is túl sok lehetősége komolytalankodni. Erre beszalad egy kisfiú az életébe. Ez alapjáraton nem okozna szívritmuszavart senkinél, elvégre, egy kilenc éves kisfiú mit mozdítana meg egy tizennégy éves tini leányzó életében? Semmit! Ám Padmé helyzete nem akármilyen, mert nemcsak egy tini, hanem felelős királynő, jóval érettebb a koránál, akinek a népét ráadásul éppen leigázta egy pénzéhes banda. Aztán meg segítségkérés helyett a Galaxis hónaljában kellett landolniuk. Szóval a helyzete elég bizarr és komor, erre itt ez a kis srác, ücsörög pulton és első hozzá intézett szava egyben kérdése: "Te angyal vagy?"

Hoppácska! Nagyon fontos mondat. Valószínűleg Padmé életében először kapott komoly bókot. A fene sem tudja (film szerint), hogy mennyi ideje királynő, de erős a gyanúm, hogy királynőként a tonnányi ruha és kilónyi smink alatt, és hát azért sem, mert királynő. Azt meg nem szokás csak úgy "szia szívi" mód leinteni, legalábbis ha nem korelliai csempészkapitány vagy egy ezeréves hajón. De hát Amidala körül akkoriban kik mozogtak: politikusok, testőrök, Panaka... A legtöbb az apja és anyja lehetne, a maradék a nagyszülei. Korabelivel pedig ha találkozott is, az akkor is megtartotta tőle a két lépés távolságot. (Megjegyzem, azért kicsit nekem sok, hogy Naboon egy tizennégy éves csajszit királynővé választanak, ráadásul tejhatalmú királynő, és nem ő volt a legfiatalabb! Padmé mikor kezdte a politikai karrierjét, hét évesen? És a Naboo népe milyen kitekert logika alapján választ gyerekeket uralkodónak? Ez még Star Wars szinten is kicsit túlzásnak érzem, de a témához annyira nem kötődik, szóval tovalépve.)

Erre itt ez a kis "parasztcsávó" és egyből leangyalozza. És ettől egyből mosolyra derül. Mosolyra! Ezekben a komor időkben egy ilyen komoly nőt képes valaki megmosolyogtatni. Amidala tragédiája, hogy nagyon fiatal kora ellenére nem tud mosolyogni, hisz nincs is oka rá. Kivétel, ha Anakin mellette van! Érdemes megnézni, hogy a három rész alatt egyetlen alkalmat leszámítva Padmé csak Anakin közelében képes derülni. A kivétel az első találkozása Jar Jarral, de ez nem meglepő, Jar Jaron még R2 is nevet, pedig neki semmi humorérzéke.

Szóval már is áll az első kapcsolat: Amidala, mint nő megkapja élete első bókját egy felettébb őszinte fiúcskától, aki képes még a legsötétebb órákban is mosolyt csalni az arcára. Anakint pedig nyilván elkápráztatja a tatooine-i megszokottól elütő szépsége a nőnek (később fontos tényező egy bizonyos kínosnak aposztrofált párbeszédnél).

Később persze egyéb erények is felszínre törnek, amik főleg a Star Wars mesei jellegét erősítik. Anakin a "legkisebb" parasztfiú megmenti őket, tehetséges pilóta, vele van az Erő. Ez utóbbi ráadásul automatikusan afféle hercegi státuszba emeli, ami a film végén teljesedik ki, amikor Anakin leveti a parasztruhát és fizimiskát és már teljes pompájában viseli a "hercegi palástos és kardot".

De Anakin számára is egyre csak nőhet a Tatooine-on túli lány álomszerű alakja. Fényes űrhajón jár, királynő, és egy olyan bolygóról származik, ami az ő világának szöges ellentéte. És itt érdemes elgondolkodni ezen: Amidala, mint egy álomkép jelent meg Anakin előtt. Az ifjú Skywalker álomvilágban éli mindennapjait, már ekkor is. A Jedik a nagy megváltók, akiket nem lehet legyőzni, Padméban pedig az angyalt látja, hisz tatooine-i szemei ilyen tüneményt aligha láthatta. Ez a "képzelgés" szeretteti meg vele a lányt, de részben ez okozza kapcsolatuk vesztét is. Anakin ezt az álomképet üldözi, óvja és sajnos birtokolja, és amikor kicsúszni látszik a kezéből, amikor kezd átmenni realitásba, akkor foggal-körömmel kap utána, és a végén szinte beleőrül, már csak az angyalt látja, nem Padmét. Így ajánlj fel neki valami olyat, amit Padmé sosem fogadhat el, hiszen ellentétben áll mindazzal, amiben ő hisz. De Anakin fejében az angyala mindenhová követi, és sajnos pont Padmé az egyik, aki megsemmisíti ezt a képet.

De ez ekkor még csak ártatlan csodálkozás, kisfiús szerelem, ami megszépíti a világot. Kifaragja a medált (hol teremnek ezek a fák azon a bolygón? ), kisfiús félénkséggel vall "szerelmet", és Padmé is kifejezi, hogy fontos számára, bár valószínűleg ekkor még csak a "kis barátot" látja benne, nem számol vele úgy, mint egy baráttal. De a mag el lett vetve, Padmé még a Naboo felszabadításának ünnepségén is csak akkor mosolyog, amikor Anakinra tekint.

 

Ekkor jön az ep2 és eltelik tíz év. Nagy idő, sok mindenen mentek keresztül hőseink. Megismerkedésük körülménye miatt, jelesül, hogy mindegyik más-más korban ismerkedett meg a másikkal, máshogy élték meg az elmúlt tíz évet és kapcsolatukat. Anaking még mindig szerelmes belé, de ekkor már szó szerint egy álomképbe. Padmé pedig elfoglaltsága és jóval érettebb kora miatt pedig valószínűleg tényleg elfelejtette Anakint, emlékeiben csak a "tatooine-i kisfiú" élt. És ez bizony az első találkozáskor ki is ütközik. Anakin bután bókol, Padmé meg megrökönyödik. És Anakin meg is kezdi a Sötét Oldal felé vezető önmarcangolást, észre sem véve, hogy Padmét megint megmosolyogtatta. Még akkor sem reagál erre, amikor Jar Jar közli, hogy nem volt ilyen boldog már egy ideje. Persze, már az ep1-ben láthattuk, hogy Amidala azon kívül, amikor vele van, igen búskomor. Ez azóta sem változhatott, hiszen ott folytatta a dolgokat, ahol abbahagyta, királynő maradt, majd beesett a Szenátusba, ami talán még a Szövetség inváziójánál is rosszabb. Nem sok oka lehet mosolyogni, míg Anakin be nem toppan az életébe.

Szóval Anakinnak itt az álomkép, immár valós. Bókjai suták, buták, de valószínűleg most is ő az egyetlen, aki ilyen módon közeledik Padmé felé. Amidalának meg lassan fel kell dolgoznia, hogy az a "tatooine-i kisfiú" bizony felnőtt és jóképű fickó lett belőle. Na, most aztán hova tova, mert a fiú ostromolja, ő meg mit kezdhetne ezzel. Nem sokan udvarolhatnak neki, szóval nyilván tetszik neki a dolog, és még mosolyra is deríti, korábban már megmentette nem csak őt, de a népét is, most is óvja őt. Utána meg együtt mennek egy romantikus helyre, ahol jól érzik magukat, nincs se gond, se baj, nem dúl a csillagok háborúja

Itt lép képbe az a furcsa beszélgetés, amikor Anakin a homokról beszél. A homok csak egy példa, mögöttes tartalma a lényeg. Itt lényegében vázolja, hogy anno miért egy angyalt látott Padméban, és ez az álomkép miért él még mindig ilyen szilárdan benne. A Naboo a Tatooine-hoz képest maga a mennyország, hisz itt nincs pokoli hőség, sok a víz, a zöld, békés az állatvilág (Anakin ugye sosem találkozott a vízi szörnyekkel), békések a helyi lakók. Még az őslakosokról is Jar Jar alakított ki képet benne. De valószínűleg az embereket is teljesen máshogy látta. Ahogy a homok, úgy a helyiek, így Padmé bőre is sima, lágy, míg a Tatooine-on valószínűleg a durva, cserzett bőr a "divat", de a habitus is más, hisz a csillaghomokozóban már azért lőnek, ha sandán nézel, Naboon meg mindenki barátságos. Padmé pedig Naboo két lábon járó megtestesítője, minden, ami abban a bolygóban pozitívum, az ott lakozik Amidalában, kívül, belül. Hát nem csoda, hogy ezt a tatooine-i kisfiú egy angyal képében látta meg, majd élt így benne tovább tíz éven keresztül, és amikor újra találkoznak, immár Palpatine tanai, a Jedik kötöttsége és a Galaxis mocska után (valószínűleg Jediként látott egyet s mást, amihez képest egy bizonyos dug jól szituált úriember), még inkább erőre kap. És voltaképpen ez így is van, Padmé egy angyali teremtés, a baj ott kezdődik, amikor Anakin eme képzete túlnő Padmén. De az még odébb van. Most a Naboon ezek még tudatalatti dolgok, amik lassan osonnak a felszínre. Itt béke van és nyugalom.

És ebben a mindkettejük számára biztonságos környezetben Anakin először megcsókolja, másodszor meg jól szerelmet vall Padménak. Na bumm, ezt dolgozza fel szegény korán érett lelke. Nem tudja, persze, minden idegszálával menekül a dolog elől, bújik a "te Jedi vagy én szenátor" kifogás mögé. Anakin persze nem érti meg, miért is tenné, ahogy Padmé is utal rá: álomvilágban él. Vissza kéne térnie a valóságba, de hogyan, amikor talán sosem járt ott? Elő is jön a legelrugaszkodottabb ötlettel: tartsák titokban. Puff, az egyik szög a koporsóban. Bár Anakin valószínűleg utolsó lehetőségként dobta be, de tudat alatt ott motoszkálhat, hogy így Padmét megtarthatja magának. Csak magának! A birtoklási vágy kezd feltörni.

És akkor megindul a tragédiák sora, amik mételyezik Anakin lelkét: meghal az anyja, és ráébred: amije van, azt elveszítheti. Az angyalát is! Obi-Want elfogják. Szidja, amikor csak tudja, de akkor is a barátja, a mentora, bátyja helyett bátyja. És végül Amidalával együtt szembenéznek a halállal, egyben szerelmük végre felszínre törhet. Amidala is felszabadul, még a harc közben is vigyorog, mi több, viccel! Hányszor is hallottuk eddig Amidalát viccelni? Egy ujjamon meg tudom számolni.

És sajnos még valami a felszínre tör: Anakin rettegése attól, hogy az ő angyala elvész. Amikor ez kis híján bekövetkezik, egy komplett Galaxist hajlandó lenne feláldozni. Hagyják Dookut a fenébe, dúlja fel háború az egész ismert világegyetemet, a franc essen bele, az a fő, hogy Anakin biztonságban tudja Padmét. Ez és az anyja halála óta érzett düh - amit a buckalakó falu kiirtásával sem tudott csillapítani - végül hozzájárult a háború kiteljesedéséhez, hiszen nekiment Dookunak, ellehetetlenítve egy közös akciót ellene. Kénytelenek voltak egyenként szembeszállni vele, így viszont esélyük sem volt.

 

És jő az ep3, újabb három év, ami háborúban telt. Az esküvő annyira nem fontos pont, lényegében csak szentesíti a páros haláltusáját. Mert az ep3-ban szépen lassan megelevenedik, ami az ep2-ben egy zseniálisan felépített jelenet formájában már előre volt vetítve. Igen, a kandallós jelenet a fekete öltözékekkel, a vörös színnel, az Amidala nyakát körülölelő fekete "sállal", a lávamintás kanapéval, az ott kimondott szavakkal ("tönkremennénk belé", "szinte fojtogat"). Ebben a filmben manifesztálódik minden, amit abba a jelenetbe belesűrítettek. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint első találkozásuk. Sutyiban, az árnyékban, és Amidala nem mosolyog. Az ep1-2-vel ellentétben ebben az epizódban Amidala nem mosolyodik el, amikor meglátja Anakint. Még az örömhírt, hogy terhes, azt is komoran közli.

Persze a következő jelenetben még visszakapjuk az önfeledt Padmét, ahogy az erkélyen tervezgeti a jövőjüket. Ott még egyszer utoljára láthatjuk néhány másodperc erejéig azt az Anakin-Padmé párost, akik eddig a képernyőn voltak. De már vannak gondok. Anakin már kijavítja Padmét, kapcsolatukat maga köré fonja. Nem azért vagy szép, mert szerelmes vagy belém, azért vagy szép, mert ÉN szerelmes vagyok beléd. Később ez a fajta kijavítás megismétlődik, amikor Padmé megígéri, hogy nem hal bele a szülésbe, és Anakin máris helyesbít: ÉN ígérem. A kapcsolatuk már ott az erkélyen Anakinról szól, és kivetíti azt, ahogy Padmét anno az ep1-ben látta: egy angyal, egy álomkép. Az ő álomképe, amihez ő ragaszkodik, oda nem furakodhat be Obi-Wan, de a szomorú az, hogy már Padmé sem. Nem őszinte a nőhöz, amikor az nem úgy reagál a dolgokra, ahogy azt ő elképzeli, kis híján megvádolja, hogy szeparatista. És csak nő-nő a baj, amit a jó Palpatine szépen meglovagol, de tulajdonképpen nincs nehéz dolga, Anakin önmagát hergeli.

És Padmé már nem mosolyog, amikor Anakinnal találkozik. Kihuny a jókedv, Anakin maga öli meg magában azt, ami sötétségben szikraként jókedvet hozhatott Amidala komor életébe. Végül a találkozásuk rendre könnyekkel zárul. Sorsfordító pillanat a kapcsolatukban: Amidala sír Anakin közelében!

És elérünk Mustafarra, amit már nem kell kielemezni. Anakin nem tagadja, mit tett, elutasítja Padmét, és amikor a lány önhibáján kívül összetöri Anakin álomképét, az rátámad az igazi Padméra, mert már nem ismeri fel. El sem jut a tudatáig, hogy ő maga semmisítette meg azt az angyalt. Nem a fojtogatással, hanem mindennel, amit addig tett.

Végül Padméban a támadással az utolsó szikra is kihuny, de ez már az élet szikrája. Az élet adta kevés öröme is odalett, a világával együtt. Talán, ha elég időt tölthetett volna a gyerekeivel, visszakapta volna ezt a szikrát, de sajnos addigra erre már nem maradt ereje. Nem csoda, valószínűleg csak Anakin közelségében élt igazán, mivel az életét a rá szabott kötelezettség minden más módon elvette.

Anakin pedig saját vágyai, kényszerképzetei rabszolgája lett, egy olyan ruhában, amin át nem láthatja, szagolhatja, tapinthatja, hallhatja a valóságot, csak annak gépekkel eltorzított álomképét.

[Ody Mandrell]

Hozok harapnivalót, két napi élelmet, és egy kulacs vizet, aztán neki kezdek.

[Dzséjt]

Vizet? Nem bort?

[Ody Mandrell]

Hú, ez nagyon jó lett Dzséjt. Talán annyit tennék hozzá, hogy Anakin az EPI -ben sose vallott szerelmet Padménak, csupán azt mondta fontos a számára. Ezt sajnos a szinkronban csúnyán elszúrták. Az az EPII -es jelent is remek ahol a homokról beszélnek. Nagyon jól látod, hogy akkor a kettejük életének, világaiknak különbsége jelenik meg. Nagyon jól megírt mondatok, bár sokaknak ezek a dolgok nem jöttek át. Kicsit sajnálom is, hogy a folytatásban aligha fogunk ilyen szintű szöveget kapni.

[Pildi]

Dzséjt, nagyon szépeket írtál! Már régen nem gondoltam így át kettejük kapcsolatát, és ezt most igazán jól esett elolvasni. Nagyon tetszik, ahogy Padmé mosolyán vagy könnyein keresztül vezetted a gondolatmenetet, ami számomra egy új aspektus ebben az amúgy jelképekben hemzsegő világban.

[Darth Riddick]

Dzséjt, ez zseniális volt. Kösz az élményt, hogy olvashattam. Én is hasonlóan vélekedtem, de ennyire mélyen sohasem gondoltam bele és ennyire szépen sem tudtam volna leírni! Köszi

Szerkesztve: 2012. November 26. - Darth Riddick

[Dzséjt]

Köhi!

 

Talán annyit tennék hozzá, hogy Anakin az EPI -ben sose vallott szerelmet Padménak, csupán azt mondta fontos a számára. Ezt sajnos a szinkronban csúnyán elszúrták.

A szinkront passzolom, bár a 3D-n az volt, igyekeztem magamban az angolt felidézni. Jobban ment, mint most felidézni a magyart. De oda valóban kívánkozott egy idézőjel.

[Bomarr]

Nem semmi írás Dzséjt! Ugyan elég sok ponton különbözik a véleményünk, de nagyon szépen összefoglaltad, hogy miként látod kettejüket!

 

Nálam a szerelmi jelenetek megítélése folyamatosan változik: van olyan nézés, ahol úgy láttam, hogy ennek így kell lennie (mert Anakin egyszerüen tapasztalatlan a csajozás terén és alap, hogy béna szövegeket mond), néhol viszont túlságosan is döcögősnek érzem a jeleneteiket.

 

Sajnos a legutóbbi nézésnél épp az utóbbi felé hajlott a véleményem. Azt például nem tudom elfogadni érvként, hogy "ez csak egy mese", tehát bizonyos fokú életszerűséget nem várhatunk el a karakterektől és a jeleneteiktől. Azért nem mert temérdeknyi mesefilm van, ahol ezt remekül megoldották: A herceg menyasszonya, Csillagpor... most csak hirtelen leírtam az első kettőt, ami eszembe jutott, de a példák sora majdhogy nem végtelen. Ezekben a filmekben a szerelmesek bájosak, közös jeleneteik kedvesek, függetlenül attól hogy mi a műfaj és ki a célcsoport... Anakin és Padmé naboo-s jelenetei az ep.2-ben viszont nálam túlságosan is merevek, vagy ha úgy tetszik életszerűtlenek.

Ellenpontozásként ott van az ep.3, ahol a moziban nekem óriási döbbenet volt az "oszlopos jelenet", ahol Anakin és Padmé között vibráló kémia van. Teljesen elhittem nekik, hogy egy szerelmespár. Az ep.2 naboo-s jeleneteiben viszont nem jönnek át az érzelmek: az egész nekem túl szinpadias. Talán sokat segítene ha közvetlenebb közegben látnánk őket, de az hogy például kisétálnak megnézni egy tavat, már önmagában is kicsit karót nyelt ötlet (bár itt van két jó momentum: az ahogy Anakin megsimogatja Padmé hátát és önmagában az első csók elég jól sikerült). De például a mezőn gurulós jelenetet megint kicsit sablonnak érzem, amit nem is biztos, hogy a legjobban sikerült használni.

Még egy ep.3-as példa: Padmé fésüli a haját a coruscant-i lakban miközben Anakin szerelmesen nézi. Magába a párbeszédbe itt beleszoktak kötni és nem véletlenül mert tényleg kicsit döccen, de annyira jól működik megint a kettejük párosa és annyira él a jelenet, hogy szinte mindegy is, hogy a szerelemtől égve épp mit pusmognak egymásnak mert a jelenet gyönyörűen működik. Tudom, hogy a kapcsolatuk egy egész más stádiumban van az ep.2-ben. Nem is azt várom, hogy pont ilyen legyen, hanem hogy pont ilyan jól bele tudjam magam élni.

 

Persze borzasztó vagy ehhez hasonló jelzőkkel azért nem illetném az ep.2-es naboo-i jeleneteket, de nálam a szerelmi szál az egyik ok, amiért az ep.2 a hat film sorrendjében a leghátsó helyen van.

[Darth Riddick]

Bár én többször láttam magyarul, mint eredeti nyelven sohasem értettem félre azt a "szeretlek"-et Anakintól. Ha az ember azt mondja a másiknak, hogy szereti, még nem feltétlen jelenti azt, hogy szerelemből. Én szeretem a testvéremet, szeretem a szüleimet, szeretem a barátaimat. Persze az ember tudta, hogy ez a kis srác később valóban szerelmes lesz a lányba, de 9 évesen aligha érezhette a valódi szerelemet, inkább csak idősebb fejjel. (Persze a vágyálom az ő anygaláról már ekkor eső volt benne... de szerintem mgé túl fiatal volt az ilyen súlyos szavakhoz) szvsz

Szerkesztve: 2012. November 26. - Darth Riddick

[Ody Mandrell]

A szinkront passzolom, bár a 3D-n az volt, igyekeztem magamban az angolt felidézni. Jobban ment, mint most felidézni a magyart. De oda valóban kívánkozott egy idézőjel.

Careful -t mondanak mind a ketten.

 

Bomarr. Fura amiket írsz, mert régen meg pont az EPII szerelmi száláért voltál oda. Pl. a kandallós jelenetért. Persze ha ingadozol, akkor érthető most éppen miért látod így. Nekem nincs bajom a szerelmi szállal, nagyon jól működik, mert azt a célját tökéletesen teljesíti amiért létrehozták. Nekem nem kell életszerűség (akármit is jelentsen ez). Dzséjt nézőpontja áll közel hozzám, bár elsőre a moziban nem jött be ez a szál, viszont mint később rájöttem a szokatlansága miatt.

[Frenkie]

Jó írás lett Dzséjt. Egyet is értek vele.

 

Viszont mik lennének azok a béna szövegek amiket Anakin mondd Padménak az EP 2-ben? És miért azok? Én sosem gondoltam hogy suták lennének. Szerintem szépeket mondd.

[Bomarr]

Ody: A kandallós jelenettel most sincs bajom és ebben az ingadozásban persze benne van az is, hogy egy újranézés megint felülírhatja a véleményem.

[Donát]

Nálam nincs ingadozás, abszolút Dzséjt pártján vagyok. Bár néha tényleg kicsit feszélyezettek a jelenetek, nálam ez tökéletesen működik a két karakter jellemének levezetéséből. Egyrészt kínos csendek nyugodtan állhatnak be, ha nem láttál már valakit 10 éve, másrészt ha szerelmes vagy a lányba, az tovább komplikálhatja a dolgot. És egy idő után a lánynak is kerülgetnie kell a forró kását... viszont amikor önfeledtek tudnak lenni, akkor a falaknak nyoma sincs közöttük, ez szerintem teljesen életszerű, mint két barát, akik amikor elvannak, nincs gond, csak amikor rájönnek, hogy ahova tart ez az egész, az tilos.

[Bomarr]

De szerintem akkor valami nem jó ha a karakterek helyett maguk a jelenetek a feszélyezettek (itt most két-három jelenetre gondolok persze mindössze). Zavarban lévő szerelmeseket nem az ep.2-ben látunk először a nagy vásznon, de általában ez nem vonzza kötelezően magával azt a kimért hangulatot, mint ami a "tónézős" jelenetet például szerintem uralja. Ott nem is egészen értem, hogy Padmé miért ilyen: ő egy temperamentumos nő, aki nap mint nap emberekkel foglalkozik és Anakint is párszor a helyére tette korábban most mégis olyan ahogy lépdel a kosztümjében mint egy szerelmes film közhelye. Mindezt úgy hogy semmit nem mutattak nekünk, ami ezt a "fordulatot" indokolná. Legalábbis szerintem.

 

Nekem egyébként az a sejtésem - bár lehet hogy téves- hogy Lucas félt ettől a száltól. Ezt igazolja szerintem, hogy ellentétben az ep.1-el és az ep.3-al, itt felkért egy forgatókönyvírót -Jonathan Halest- hogy segítsen neki megírni a párbeszédeket. Ez minimum azt jelzi, hogy Lucas ennél a résznél nem volt annyira biztos a saját párbeszédeiben (az már persze az én prekoncepcióm, hogy itt kifejezetten a szerelmi jelenetek párbeszédeiről volt szó). A bizonytalanságot jelzi, hogy a naboo-i szerelmi szál majdnem fele ki lett vágva. Minden SW filmnél vannak kivágott jelenetek, de olyat én nem igen tudok ahol egy komplett szál (esetünkben Padmé családja) landolt a vágószoba padlóján.

Ez még egy külön téma lehetne, hogy kár-e Padmé családjáért vagy sem. Amig nem láttam sajnáltam, hogy nincs benne, mert úgy véltem ezekkel a jelenetekkel kevésbé lett volna elsietett és láthattuk volna Padmét a saját közegében, ami érdekes plusz lett volna. De aztán a DVD-ről kiderült, hogy ezek tényleg nem túl jó jelenetek. Talán egyedül azért kár, ahol Padmé régi holo-fotókat mutat magáról (bár újra kéne ezt is nézni).