Értékeld a filmet

[Dzséjt]

A fórumra? Amúgy szerintem sem nagy hiba, én simán túl tudok lendülni rajta. A legjobb, ha a filmeket a hibáival együtt is sikerül elfogadni. Abban egyetértek alább, hogy egyébként Chewbacca és Leia között a filmekben olyan nagy kötődés nem alakult ki, inkább azért fura a jelenet, mert náluk Han a közös nevező, így aztán ők azok abban a pillanatban a galaxisban akik a leginkább át tudnák érezni, hogy mit érez most a másik.

Vagy sem, ha azt vesszük, hogy nem csak két különböző kultúráról, de két különböző fajról is van szó. Bár nyilván ennyire nem mennek bele a készítők egy Star Wars esetén, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a wookiee-k talán teljesen máshogy kezelik a gyászt, mint az emberek, és teszem azt egy ilyen esetben megölelni egy wookiee-t durva sértés is lehet. Simán lehetséges, hogy náluk a gyász megosztása nem téma, a magányos gyászolás dívik.

[Tarzaan]

Tudom, hogy sokan fikázzák a filmet, de én ne mértek velük egyet.

 

Nekem moziban nagyobb élmény volt, mint a PT bármelyik része. A sztori tényleg elég biztonsági játék, és egy dolog, ami eléggé nem tetszett, de összességében mégis egy átélhető mozi (szemben a PT-vel, ami a borzasztóan túltolt CGI miatt életszerűtlennek, animációs film szerűnek hat + számos elemében túl infantilis).

 

 

A karakterek közül Kylo Ren a legjobb, pont az összetettsége miatt.

 

Poe-n érezni, hogy eredetileg eldobható szereplő lett volna.

 

Finn jó lehetne, de Boyega nem tudott felnőni aszerephez.

 

Rey szerethető, de egyenlőre semmi extra.

 

Hux elég kemény fanatikus, még jó, hogy nincs vele az Erő, különben még Palpatine is berosálhatna tőle.

 

Aki külön tetszett, az a Legfőbb Vezető. Láthatóan jobb vezető, mint Palpatine vagy Vader. Pragmatikus, aki tudomásul veszi, hogy a beosztottai hibáznak, és emiatt nem folytja meg őket. Láthatóan versengenek a kegyeiért, de nem félelemből, mint Vader esetén, hanem őszintének tűnő tiszteletből/rajongásból. Kíváncsi vagyok, ezt mivel érte el.

 

Ami nem tetszett: A Csillagpusztító arányai - gigantikusnak kellene lennie, közben amikor ott röpködnek az X szárnyúak, az alapján igen kicsi, ráadásul az a mélyedés ha az egy igazi égitest lenne több 100km mély lenne, miközben nyilvánvalóan nincs annyi.

 

Az is hiányérzetet okozott, hogy a filmben nem fejtik ki - ami a könyvben benne van - hogy ez egy szub-hipertér fegyver, ezért is iylen veszélyes. Ez alapján nem is szabadna látni az energiasugarat, amit kilő.

 

Az is hiányzik a filmből - és ez is benne van a könyvben - hogy a lázadók felderítő repülést végeznek a támadásuk előtt.

 

Han és Kylo jelenete hatásos volt, és a végén a kardpárbaj nagyon szépre és látványosra is sikeredett.

[Dzséjt]

Ami nem tetszett: A Csillagpusztító arányai - gigantikusnak kellene lennie, közben amikor ott röpködnek az X szárnyúak, az alapján igen kicsi, ráadásul az a mélyedés ha az egy igazi égitest lenne több 100km mély lenne, miközben nyilvánvalóan nincs annyi.

 

Az is hiányérzetet okozott, hogy a filmben nem fejtik ki - ami a könyvben benne van - hogy ez egy szub-hipertér fegyver, ezért is iylen veszélyes. Ez alapján nem is szabadna látni az energiasugarat, amit kilő.

 

Az is hiányzik a filmből - és ez is benne van a könyvben - hogy a lázadók felderítő repülést végeznek a támadásuk előtt.

Miért is kéne gigantikusnak lennie, amikor csak egy kisbolygó? Bár nekem így is nagynak tűnt, nem éppen egy kis viskó volt az erdő mélyén.

A Halálcsillagról sem kaptunk technikai leírást három film alatt, azt meg, hogy mit kéne látni és mit nem, egy fantázia alkotásnál igencsak dőreség vitatni. A fénykard pengéje sem lehetne véges és fény felett sem lehet utazni, de a hang sem terjed az űrben. Stb.

Nem hiányzik a filmben, az eligazításon konkrétan még szövege is van a felderítőnek, és Poe említi is, hogy Wexley felderítést végzett, sőt még Hux is említi, hogy követték a felderítőt vissza a D'Quarba. Lényegében a szánkba rágták, hogy felderítés történt az Ellenállás részéről.

[Tarzaan]

Miért is kéne gigantikusnak lennie, amikor csak egy kisbolygó? Bár nekem így is nagynak tűnt, nem éppen egy kis viskó volt az erdő mélyén.

A Halálcsillagról sem kaptunk technikai leírást három film alatt, azt meg, hogy mit kéne látni és mit nem, egy fantázia alkotásnál igencsak dőreség vitatni. A fénykard pengéje sem lehetne véges és fény felett sem lehet utazni, de a hang sem terjed az űrben. Stb.

Nem hiányzik a filmben, az eligazításon konkrétan még szövege is van a felderítőnek, és Poe említi is, hogy Wexley felderítést végzett, sőt még Hux is említi, hogy követték a felderítőt vissza a D'Quarba. Lényegében a szánkba rágták, hogy felderítés történt az Ellenállás részéről.

 

Kisbolygó a star wars wikia szerint 660km átmérővel.

 

Akkor most ez alapján arányosítsd milyen mély lehet rajta a vájat, mekkorák az egyes űrből is látható objektumok, aztán gondold át hogy arányik ezekhez pl. egy X szárnyú.

 

Ránézésre pl. az a hosszú vájat vagy 60km mély lehet és magénak a fegyvernek az átmérője is kb. annyi (persze, tudom, az SW univerzumban nincs fizika, meg egyéb tudományok - lásd még áthajózás a Naboo magján - de legalább a képi megjelenítéskor reálisnak kellett volna maradni).

 

Az űrből látják, hogy ég az oszcillátorház, ami azért nem akkora épület, hogy az űrből látszódjon.

 

 

 

A felderítős részre akkor nem figyeltem eléggé. Minden esetre a könyvben bővebb, mert ott finn elmagyarázza a cucc működését is.

 

 

http://starwars.wikia.com/wiki/Starkiller_Base

 

https://vignette3.wikia.nocookie.net/starwars/images/4/47/Starkiller_Base.png/revision/latest?cb=20160402201529

[Dzséjt]

Akkor most ez alapján arányosítsd milyen mély lehet rajta a vájat, mekkorák az egyes űrből is látható objektumok, aztán gondold át hogy arányik ezekhez pl. egy X szárnyú.

Őszintén szólva, nem nagyon érdekel. Nem mozgat meg a dolog. A Star Warsban a bolygók egyáltalán nem állnak meg tudományosan, szóval magasról teszek az arányokra is. A látványbeli arányok úgyis ad hoc vannak 1977 óta. Ne 2017-ben kezdjünk ezen fennakadni.

 

Bár megjegyzem, hogy a Csillagpusztító 660 km-es átmérőjével még kisbolygónak is kicsi, ha azt veszem, hogy a Hold átmérője 3476 km...

[Darth Cupsy]

SW-ben nincs fizika, tehát a fénytan is lehet más amit itt IRL x km távolságból látni azt ott nem.

[Ody Mandrell]

Elég régen láttam már a filmet így mondhatni frissen csapott arcon az élmény. Hatalmas film! Ami a legérdekesebb, hogy immár ennek is van egy nosztalgia faktora. Olyannyira, hogy két nap alatt háromszor néztem meg. Egyik trilógia se indult még ennyire erős filmmel.

[Nabopolasszar]

Egyik trilógia se indult még ennyire erős filmmel.

Ezért ezzel lehet, hogy vitába szállnék. Az eredeti SW a maga korában korszakalkotó filmnek bizonyult, amíg a TFA "mindössze" egy remek film lett. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a mostani ~40 évvel későbbi folytatás is az eredeti film kitaposott nyomában haladva érte el a csúcsot.

[Bomarr]

Viszont az hogy egy film mennyire korszakalkotó nagyjából semmi jelentőséggel nem bír annak kapcsán, hogy mennyire élvezzük. Ha nem így lenne akkor mindenki 1920-as filmeket nézne, hisz akkor tették le a filmművészet alapjait. Vagy mindenkinek az egyik kedvence az 1902-es A Trip to the Moon lenne, ami az egyik első film volt ami igazán jól használta a speciális effekteket. Vagy az 1927-es Metropolist ajnároznánk, ami a Star Warsra is nagy hatással volt.

 

Az ep.4 zseniális film, de a Force Awakens élvezetesebb, szórakoztatóbb és emiatt szerintem is jobb film. Ami azt illeti sok minden az ep.4-ben elavult: elég csak egymás mellé tenni a Halálcsillag és a Starkiller bázis belső tereit. Vagy az Obi vs. Vader párbajt odatenni bármelyik azóta elkészült párbaj mellé. Ettől az még nem gáz, tényleg fontos mérföldkő volt, nélküle a Star Wars nem létezne, ma is kifejezetten szórakoztató de ettől még nem felülmúlhatatlan.

[Nabopolasszar]

De ha azt nézzük, hogy mi mennyire "erős egy nyitás", nem csak azt kell nézni, hogy mennyire jó/élvezetes egy film, hanem arról sem szabad elfeledkezni , hogy az adott korban mennyire számított ütősnek. A SW 77-ben robbantott, és olyat alkotott, amiről még 40 évvel később is beszélnek az emberek. A TFA szintén egy remek film lett, de messze elmarad a 77-es film sikerétől. Nyilván a ilyen nagy távlatokban nehezebb összehasonlítani a korszakokat, és a TFA-t is nagy érdeklődéssel fogadta a közönség, de azért a legtöbben nem dobták el az agyukat miatta, mint ahogy a SW esetében tették az emberek anno

[Ody Mandrell]

Viszont az hogy egy film mennyire korszakalkotó nagyjából semmi jelentőséggel nem bír annak kapcsán, hogy mennyire élvezzük. Ha nem így lenne akkor mindenki 1920-as filmeket nézne, hisz akkor tették le a filmművészet alapjait. Vagy mindenkinek az egyik kedvence az 1902-es A Trip to the Moon lenne, ami az egyik első film volt ami igazán jól használta a speciális effekteket. Vagy az 1927-es Metropolist ajnároznánk, ami a Star Warsra is nagy hatással volt.

 

Az ep.4 zseniális film, de a Force Awakens élvezetesebb, szórakoztatóbb és emiatt szerintem is jobb film. Ami azt illeti sok minden az ep.4-ben elavult: elég csak egymás mellé tenni a Halálcsillag és a Starkiller bázis belső tereit. Vagy az Obi vs. Vader párbajt odatenni bármelyik azóta elkészült párbaj mellé. Ettől az még nem gáz, tényleg fontos mérföldkő volt, nélküle a Star Wars nem létezne, ma is kifejezetten szórakoztató de ettől még nem felülmúlhatatlan.

 

Hát kb. pontosan így van. Mai szemmel néztem én is, és nem nosztalgiától átitatott, fátyolos szemmel. Főleg Nabo néz így aki pl. az EPIV idején még a fasorba se volt?

Szerkesztve: 2017. Július 16. - Ody Mandrell

[Ody Mandrell]

De ha azt nézzük, hogy mi mennyire "erős egy nyitás", nem csak azt kell nézni, hogy mennyire jó/élvezetes egy film, hanem arról sem szabad elfeledkezni , hogy az adott korban mennyire számított ütősnek. A SW 77-ben robbantott, és olyat alkotott, amiről még 40 évvel később is beszélnek az emberek. A TFA szintén egy remek film lett, de messze elmarad a 77-es film sikerétől. Nyilván a ilyen nagy távlatokban nehezebb összehasonlítani a korszakokat, és a TFA-t is nagy érdeklődéssel fogadta a közönség, de azért a legtöbben nem dobták el az agyukat miatta, mint ahogy a SW esetében tették az emberek anno

Látszik, hogy csak dokumentumfilmekből ismered a korszakot. Utálták az SW-t akkor is, főleg az elején a kritikusok. De ez még mindig nem nagyon tesz ahhoz hozzá, hogy mi a véleményem a filmekről, jelesül a nyitó filmekről. Most.

Szerkesztve: 2017. Július 16. - Ody Mandrell

[Bomarr]

De ha azt nézzük, hogy mi mennyire "erős egy nyitás", nem csak azt kell nézni, hogy mennyire jó/élvezetes egy film, hanem arról sem szabad elfeledkezni , hogy az adott korban mennyire számított ütősnek.

Szerintem ez a hozzáállás meggátolja az embert abban hogy öszintén nyilatkozzon egy-egy filmről és helyette igyekszik odaképzelni olyan értékeket, amik lehet hogy ott sincsenek. A filmtörténelem tele van elfelejtett mesterművekkel és agyon ajnározott középszerű filmekkel. Az hogy egy film a maga korában sokat ért még önmagában semmit jelent.

[Dzséjt]

Szerintem az ep4-nél bármelyik epizód ütősebb nyitás lett volna, mert az a leggyengébb epizód az összes mozifilm közül, minden téren. Nem véletlen, hogy amikor előkerül, mekkorát robbantott a film '77-ben, nem a történettel vagy a színészi játékokkal jönnek elő az emberek, hanem a látvánnyal. Ami 40+ év alatt meg még felújításokkal együtt is durván megkopott (de ezer hála Lucasnak a felújításért, mert durván nézne ki az ep4 a Rogue One és az ep7 között ). Az sem véletlen, hogy az emberek nagyon nagy hányada nem az ep4-et nevezi meg kedvencének, hanem valamelyik másik epizódot. Legtöbbször az ep5-öt, ugye, bár esélyes, hogy az RO felzárkózik e mellé, főleg az ifjak szemében (akik számára ugye már az ep5 sem üt akkorát).

 

És azért azzal én óvatosan bánnék, hogy olyat alkotott az ep4, amiről 40 évvel később is beszélünk. Mert ehhez kellett az nyolc másik epizód. Önmagában azt az egy filmet nem emeltük volna ilyen magasságokba, ma már valószínűleg olyan klasszikus lenne csak, mint pl. a 2001 vagy a Blade Runner, amit a fiatalok talán csak kíváncsiságból néznek meg életük folyamán egyszer, az öregek csak néhány évente veszik elő nosztalgiából, és szóba csak akkor kerülnek, ha valami listára kell felbiggyeszteni klasszikus sci-fi címeket. De hogy nem lenne több millió rajongója, saját show-ja, meg ez a fórum sem, az ziher. Szóval tévedés, nem az ep4 tett le olyat, amiről 40 évvel később is beszélünk. Az elmúlt 40 év alatt az összes alkotó összes műve az, ami elérte, hogy még beszéljünk róla ma is.

 

Én amúgy az ep1-et erősebb nyitásnak gondolom, de csak mert sokkal epikusabb, mint az ep7. Jobb szeretem azt a stílust, plusz annak sokkal nagyobb feladata volt: el kellett indítania a Star Wars új korszakát úgy, hogy az egész SAGA-nak ágyaz meg. Eme kettős feladat sikeres aposztrofálása miatt számomra az ep1 mindig is első lesz a trilógia-nyitányok sorában, de az ep7-tel sincs bajom, mint nyitány, szerintem nagyon jó. És ebben az is benne van, hogy szinte semmire sem ad választ, így van miről csámcsogni és van miért várni a folytatásokat, nem utolsó sorban: van hová fejlődnie a sorozatnak. És külön tetszik, hogy bár sokat nyúlt az elődökből, nagyon frankó újításokat is behozott, például a két légicsatát a mai napig nagyon szeretem, és főleg azért, mert ilyen még nem volt SW-ben mozivásznon.

[Nute Gunray]

Én továbbra is sokkal jobb filmnek tartom az EP4-et a 7-hez képest, és ebben a fátyolos szemű nosztalgiázás nem játszik szerepet. Sokkal jobb történetvezetés, karakterek, zene, hangulat, ami mellette szól. Az eddigi 7 saga-film + RO közül számomra az EP7 a leggyengébb, az egyetlen, aminél eddig nem éreztem késztetést, hogy akármikor "csak úgy" megnézzem. De persze ez még változhat.

[Bence1997]

Én egyelőre még mindig nem tudtam dönteni, hogy hol helyezkedik el a film az SW -k sorában.

 

Számomra a film egyik nagy előnye maga a karakterek. Ilyen gyorsan még nem sikerült megszeretnem egy karaktert sem, mint itt, és még az öregek is jobbak - szerintem. De abban egyetértek Nute -al, hogy a 4. rész jobb az EpVII -nél. Az persze egyértelmű, hogy az EpIV mai szemmel nem egy akkora eresztés, de én amikor nézem, mindig bevonz a hangulat. A 7. résznél ez csak a későbbi megtekintéseknél volt tapasztalható.

 

Hogy melyik film (I,IV,VII) kezdett a legjobban? Ha a karaktereket nézzük, akkor a VII, ha magát a hangulatot, akkor én a IV -et mondom, de alapjáraton az EpI lett az, amiben bár nem minden karakter sikerült jóra, de az újfajta hangulat, a látvány, és a történet tekintetében a legjobb kezdés volt.

[Palpi]

Szerintem az SW-t illetően minden trilógia kezdődarabjának megvan az az erőssége ami kiemeli a jelentőségét. Az ep4 tökéletes nyitás volt az az alapja mindennek, nem csak történetileg, hanem mert amellett, hogy akkor tényleg újat hozott, olyna film volt ami egy kultuszt teremtett, de valóban nem tartott volna ki, ha nincs a Többi film. Az ep1 bármennyire is megosztó volt szintén jelentős, sokan elfordultak a Star Warstól, de mégtöbben lettek rajongók, egyik film sem tett annyi embert a Saga rajongójává mint az, ez pedig hihetetlenül fontos volt, ez is bizionyítja, hogy bár lehet kritizálni néhány ponton, de igenis egy jó kezdés volt, és a feladatát tökéletesen teljesítette. Az ep7 szintén sok új rajongót hozott, de ilyen téren elmarad az ep1-től, ennek a filmnek a jelentősége szerintem másban áll. A Star Warsnak volt egy vegyes megítélése addig, a legnépszerűbb franchise volt mind közül ezekben az időkben is, de sokan gyűlölték, aminek részben az előzményfilmek megosztó kritikai visszhangja volt az oka, de az egész világot valahogy divat lett gyűlölni, tehát aki nem szerette, az előszeretettel szólta le, nem csak a prequelt, hanem minden mást is. Amióta azonban kijött az ep7, bár megvannak a haterek, ez a megítélés megváltozott, már nem divat szidni az SW-t, sőt, az elismertsége egyre fokozódik és az emberek, mintha globálisabban is sokkal komolyabban vennék, ez pedig vitathatatlanul a hetedik rész érdeme.

[Donát]

Történet, vágás - ezekben az EpIV veri a hetet. Zenében szerintem egál bár a többség előrébb tenné a IV-et szerintem. Karakterekben látványban (40 év sokat számít) és humorban a VII. a jobb. Nyitányként szerintem az is fontos, hogy hány szálat alapoz meg a későbbi filmekre. A IV-ben ez karcsú, mert Vader bár túléli és az uralkodót egyszer említik, de sok levegőben lógó szál emellett nem maradt. A VII ellenben egy az egyben alapozó rész. Filmként épp ezért nálam a felújított IV. a jobb. Nyitányként a 7.

[Ody Mandrell]

 

A felderítős részre akkor nem figyeltem eléggé. Minden esetre a könyvben bővebb, mert ott finn elmagyarázza a cucc működését is.

 

 

http://starwars.wikia.com/wiki/Starkiller_Base

 

https://vignette3.wikia.nocookie.net/starwars/images/4/47/Starkiller_Base.png/revision/latest?cb=20160402201529

A filmben is elmondja Finn.

[caseyjones]

Hihetetlen, de a 2015-ös premier óta most először tudtam rávenni magamat arra, hogy megnézzem a TFA-t. Pedig eszméletlenül magával ragadott, amikor láttam a moziban. Először annyira a hatása alatt voltam, hogy ki mertem jelenteni, minden idők legjobb SW-filmje.  De azért a későbbiek során rájöttem, ez korántsem így van.

Nos, második megnézésre ugyanúgy tetszett, mint az első megnézésre. A látvány pazar, izgalomban nincs hiány, és szerintem egyáltalán nincs olyan rész a filmben, ami kínzóan vontatott, lassú, unalmas lenne. A sztori mondjuk nem túl egyedi véleményem szerint - tény, hogy sok momentum megegyezik az ANH-pal, de úgy vélem, barokkos túlzás azt állítani, hogy ez a film annak a koppintása, másolata stb., ahogyan azt a neten oly sokan beállítják. 

A karakterek egytől egyig meggyőztek, a sokak által - főként a bőrszíne miatt - szidott Finnt is megkedveltem már a legelején, ahogyan a többi szereplővel is igen jól tudtam azonosulni. Kylo Ren pedig továbbra is lenyűgöz. Nekem bejön ez a fajta pszichopata, idegbeteg embertípus. Nem egy olyan kommenttel találkoztam már a világhálón, ami azt taglalja, hogy Kylo gagyi Vaderhez képest, a nyomába sem érhet, meg ilyenek. Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani, de szerintem annak idején elég magasra helyezték a mércét a készítők Vaderrel, és én mindig is azt gondoltam, hogy még egy olyan jellegzetes gonosz karaktert, mint ő, nem tudnak megálmodni. Tehát azzal valamilyen szinten egyetértek, hogy nincs Vader nyomában, de én igazán nem hasonlítanám össze a kettőt, mert mindketten teljesen más típusú szereplők. Ha külön-külön vesszük őket, szerintem mindketten nagyszerűek. 

Han halála továbbra is felettébb könnyfakasztó, a film egyik, ha nem a legmeghatóbb jelenete. A kedvenc jelenetem pedig továbbra is az, amikor Rey meg Kylo megküzdenek egymással a hóban. Az nagyon ott van! Főleg, mert roppantmód kedvelem a havas tájakat a Star Wars világában.

 

Összességében remek filmet hozott össze J. J. Abrams, most már kíváncsian várom a folytatást. Viszont én alapvetően a Legendákhoz ragaszkodom, szóval sokkal inkább preferálom a ROJ-nak azt a folytatásait, amik regény formájában jelentek meg, és már nem részei a Kánonnak. Tehát ahol Han és Leia gyerkőcei Jacen és Jaina, nem pedig Ben.  Ettől függetlenül nagyon bejött ez a film. Nálam félúton van az eredeti trilógia, valamint a prequel között. 

[Darth Revan9]

Azt mondják, hogy ha többször megnézi az ember a filmet, akkor jobban fog tetszeni neki. Nos, ez nálam vagy nem jött be, vagy még nagyon sokszor kéne megnézni. Annak idején a moziból úgy jöttem ki, hogy nem volt bennem különösebb vágy az újranézéshez. (Ez volt az első ilyen a Star Wars filmeknél) Továbbra is tartom magam a két évvel ezelőtti állapothoz. Nem volt rossz film, de nem volt túl jó se. Voltak benne emlékezetes, ütős pillantok - ezek mindegyike Rey-hez, az Erőhöz, Kylo Ren-hez, vagy Snoke-hoz kötődnek -, de voltak olyan pillanatok is, melyeket áttekertem volna. Továbbra is zavart az Új remény másolás és az újabb Jedi hiányos légkör.

A Baljós árnyak maradt a kedvenc trilógia nyitányom. A Disney korszakhoz kötődő új kánonos filmek és sorozatok közül a Zsivány Egyes jobb lett, a Lázadók pedig lenyűgöző. Úgyhogy van még remény arra, hogy jobban is tudják csinálni.

[IndianaAndrisSolo]

Én kitérőnek biztos nem mondanám. Az 50. percnél Snoke beköszön, aztán lelövik a Hosnian-rendszert 10-12 percre rá, onnantól kezdve minden lépés arra irányul, hogy a bázist elpusztítsák, vagy pl. kiszabadítsák Rey-t (de ez Finn célja, és ezt csak utólag tudjuk meg, hogy ez volt a valódi célja - Han-éknak meg nyilván nem ez). Ha kitérő is, a film eredeti témájára, eltekintve azt az egy pillanatot, amikor C-3PO megemlíti, hogy BB-8 térképe hiányos, csak a legvégén térünk vissza, a Starkiller elpusztítása után, az eredeti cél pedig varázsütésszerűen oldódik meg akkor. De hogy konkrét példát mondjak: Han Solo halála, ami a film érzelmi csúcsa, nem Luke keresése közben történik meg (pl. nem abban akarja megakadályozni Kylo-t, hogy tudomást szerezzen Luke-ról), hanem a Starkiller elpusztítására tett kísérlete közben. Épp ezért felemás struktúra: valami fő plotnak tünteti fel magát, aztán hirtelen subplotba megy át, lehet, hogy persze ott lebeg a szereplők feje körül, de a figurák már baromira mással kapcsolatban cselekszenek. A subplot meg hirtelen kiköveteli a film climax-át magának. Be kell látnunk, hogy az, hogy a végén még ott van a Luke-jelenet valójában a TFA sztorijához nem ad hozzá. Persze jó, hogy ott van, tease-eli a következő filmet, stb, de a lényeg ott van, hogy Rey-ék sikerrel vették első küldetésüket, és elindulnak egy újabb kalandra. A film akár azzal is befejeződhetne, hogy a Falcon fénysebességre kapcsol Luke felé véve az irányt (mivel már exponálva van, hogy a térkép teljes). A filmet csak amiatt éreznénk hiányosnak, mert eleve hiányolnánk Luke-ot (de az sokaknak így is megtörtént), és mert beígérték, hogy Mark Hamill szerepel a filmben.

 

Annyiban egyetérthetünk, hogy a Starkillernek a történetben alapvetően azt a célt kéne szolgálnia, hogy az egy dolog, ami kapcsán a szereplők leküzdik félelmeiket, az egy eszköz, amiben a karakterük fejlődik, ez lényegében csak részben történik meg, az ANH-ban mind az élesebben, feszültebben van megcsinálva vizuálisan is, hogy a Halálcsillag komoly veszélyt jelent a Yavin 4-re, és az is, hogy Luke-nak (és Han-nak) mi a szerepe a HCS elpusztításában, ami persze elsősorban nem erről a konkrét célról szól, hanem a jellemfejlődésükről, a döntéseikről, értékalapú ítéletről. Itt ez sokkal kevésbé éleződik ki Rey és Finn kapcsán. De pl. a TLJ-ben azok a quest-ek, amik a szereplők elé kerülnek, mint akadály, egyértelműen másodlagosak, és arról szólnak, hogy a figurák konfrontálódjanak egymással. Ha a Star Wars arról szólna csak önmagában, hogy fel kell robbantani a gonoszok nagy szarját, akkor egy felszínes dolog lenne. 

 

 

Tudom, nehéz ezekbe belegondolni, hogy mi lenne, ha, és azon ötletem, hogy legyen-e benne a felvezető szövegben a Starkiller persze csak teoretikus, ezt ki kéne próbálni konkrétan, hogy jobban működik-e, csak úgy lehetne erről megmondani, ha látjuk. De a gondolatom az, hogy szerintem éppen arról van szó, hogy ha az elején exponálva van, akkor nem érezzük magunkat átverve. Gondoljatok bele, az, hogy egy sorozatot rebootolnak, az ma önmagában nem jelent se jót, se rosszat, az egy tény, egy körülmény, egy abszolút valid választási lehetőség. A filmet ért legtöbb kritika arról szólt, hogy nem új történet, hanem a IV. rész sztorijának lemásolása. Ennek nem kéne negatívumnak lennie, ez egy járható út. Csak ez a film előzetesen nem ezt hirdette magáról, minderre a film nézése során, fordulatról fordulatra kellett ráeszmélnünk, a neuralgikus pont pedig egyértelműen a Starkiller. A film eleje is követi a IV. részt, de azért ott még bőven megvan a lehetőség új utakra, mint ahogy egyébként a film eleje alapvetően új utakat be is dob: pl. Finn, a rohamosztagos; az egyik főszereplő bizonytalan sorsa (Poe), stb. Ha a film elején minimálisan, pl. a szövegben exponálva van a Starkiller, akkor már, ha nem is mondjuk azt, hogy na ez akkor az a történet lesz, de megmarad a fejünkben, mint nyom, és akkor talán nem vesz (szerintem) bántóan új irányt a film, hanem ez a része akkor puhább, mármint a jó értelemben - finomabban adagolt. Akkor lehet, hogy a néző nem a nagy fordulatokat várja, hanem inkább a karakterekre, a hangulatra helyeződik a hangsúly, mint ahogy Abrams ténylegesen ezt is akarta, ez volt a célja a film rendezőjének ezzel a filmmel.

[Dzséjt]

Több dologban sem tudok egyetérteni, pláne azzal nem, hogy ha benne lenne a szövegben a Csillagpusztító, akkor nem éreznénk magunkat átverve. Ki érezte magát emiatt átverve? Kiket fed le a királyi többes? Mert én tuti nem, és őszintén szólva, még ezt senkitől sem hallottam se itt, sem máshol. A film elmesél egy sztorit az elejétől a végéig számos eszközzel, aminek a fele az ep4-ből lett lenyúlva, és a végén ítélkezel az összképet, nem egy elemet látva. Az, hogy az elején megemlítik-e a Csillagpusztítót ebbe a képletben nem oszt, nem szoroz, pláne, mivel az ember úgyis elfelejti a kezdőszöveget úgy nagyjából az ötödik perc végére.

 

A másik, hogy az arányokat érzésem szerint elcsúsztatod ezzel az 50. perc hangsúlyozással. A történet szempontjából a Csillagpusztító elpusztítása azután kerül fókuszpontba, hogy hőseink elmennek a D'Qarra (ez az 1 óra 20. percben történik meg, vagyis a filmnek már majdnem a háromnegyede lefutott, mire hőseink érdeklődést mutatnak a Csillagpusztító irányába). Addig Han, Leia vagy bárki az Ellenállásból nem is tud a Csillagpusztító létezéséről, kivéve Finnt, aki meg ül az infón, mint kotlóstyúk a tojáson. Az Ellenállás is csak az ő jóvoltából kezdheti el tervezgetni azt, hogy egyáltalán megnézzék maguknak ezt a szuperfegyvert.

Az Első Rend meg eleve azért veti be, mert félnek, hogy az Ellenállás megszerzi a térképet és előkerítik Luke Skywalkert. Luke fenyegetése az, ami a Csillagpusztító használatát kiváltja, addig csak egy helyszín a sok közül. Ugyanígy Reyt is azért viszik a Csillagpusztítóra, hogy ott szedjék ki belőle, hol van Luke, és bár Finn célja csak később derül ki, de kiderül. És ez fontos! Mert ő Rey miatt megy, a film másik főszereplője is amiatt megy a Csillagpusztítóra, mert az első főszereplőt Luke miatt odavitték. Az lehet, hogy effektíve ezen a ponton a jófiúk nem keresgélik Luke-ot, de közvetve vagy közvetlenül mindhárom főhős - tehát akikre fókuszál a film - Luke Skywalker előkerítése okán van ott. Ha nem így lenne, Han Solo akciózhatna Chewie-val egyedül, mert Finn még a D'Qarra sem repül el.

Rey ismeri a Luke rejtekhelyéhez vezető út egy részét, Kylo tudni akarja, hol van Luke, Finn meg meg akarja menteni az előbbit. Ha Rey nem ismerné a Luke-hoz vezető út egy részét, sosem vinné Kylo a Csillagpusztítóra és Finn sem menne oda. Vagyis Luke keresése az oka annak, hogy mindhárom hős, akit a kamera követ, a Csillagpusztítón köt ki.

 

A másik, hogy valóban, Han a Csillagpusztító megsemmisítésére tett kísérlet közben hal meg, de ettől én még nem érzem, hogy ez a subplot main plot lett - főleg mert Han megölése Kylo személyes történetének kiteljesedése, ami szintén fontosabb eleme a sztorinak, mint a Csillagpusztító hogyléte. De a Csillagpusztító megsemmisítésének kérdése akkor már Luke Skywalker megtalálásának is a kérdése, hiszen mielőtt megindul a támadás, a Csillagpusztító célba veszi a D'Qart. Csak gondold végig, ha felrobbantják az Ellenállást, ki keresi meg Luke-ot? Az Ellenállás megmentése a kulcs ahhoz, hogy Luke visszatérhessen. Ha ők nincsenek, az Első Rend jut el hozzá, és tudjuk, hogy nem autogramért mennének. És ez abból is látszik, hogy az ep4-ben mindenki azon aggódott, hogy az Alderaan sorsára juthat más is. A Halálcsillagot pusztító önmagáért kellett elpusztítani, és tényleg erről szólt, ami azt illeti, két film, hiszen az RO ugyanarról szól, mint az ANH: robbantsuk fel a Halálcsillagot. Ez a main plot. Ellenben a Csillagpusztítót csak azért kell sürgősen felrobbantani, mert célba vette az Ellenállást. Az egész támadási tervet azután kezdik el, hogy Leia bejelenti: célbavették őket. Az egyik esetben a cél epikus, a másikban személyes: mentsük meg magunkat, hogy aztán visszahozhassuk Luke-ot.

 

A Csillagpusztító elpusztítása tehát szerintem egy fontos mellékküldetés, de nem főküldetés, amihez nagyban hozzájárul Luke keresése. A hősök emiatt kötnek ki ott, az Ellenállást emiatt kell megmenteni. És szerintem nem hamis ígéret, nem átverés, és pláne nem erről szól az ep7.

 

És szerintem senki sem a film nézésekor jött rá, hogy az ep7 egy ep4 copy paste, sokan hangoztatták ezen a fórumon is ez irányú aggodalmaikat a trailerek láttán. És nem is a Csillagpusztító világított rá erre, hiszen a bázisról tudtunk már a film előtt, hiszen ott virított a poszteren, a trailerekben láttuk a szuperlézert és azt, ahogy lő, és Abrams már a film előtt elmondta, hogy az egy "új Halálcsillag", a filmben is párhuzamot vonnak közte, sőt még a működési elvét is felvázolta egy interjúban. Itt is beszéltünk akkoriban róla, többen is jelezték, hogy a Halálcsillag 3.0 elég gáz.

Szerkesztve: 2018. Február 22. - Dzséjt

[Ody Mandrell]

Azért így tudván a folytatást, egészen elképesztő élmény ez a film! Rengeteg résznél ugrik be a TLJ, ami már most plusz réteget ad az egésznek! 

 

1. Már többször írtuk, de Rey amikor majdnem eladja Unkarnak BB-8-et, az a későbbiek tudatában hatalmas plusz töltést kapott.

2. Finn egész menekülése, ahogy csak meg akar lógni...és tudjuk hova fut ki ez. Phasma előtti kérkedése, hogy ő a főnök...mint egy gyerek.

3. Rey saját Erőérzékenységét is tagadja, mintha valami isteni szerencse lenne. Az Ahch-To-ig kell várni, hogy szemben nézzen ezzel.

4. Kylo minden jelenete arany! Eddig mint egy suhancot néztük, most már mint az Első Rend eljövendő fővezérét!

5. Luke egész szerepe a film alatt olyan történetét kiállt mint amit később kapott.

6. A Hosnian Prime pusztulása hangsúlyosabban egy rendszer vége. Az Ellenállás pedig nem mindenható. Mert bár kevesen vannak, lesz ez még így se....

7. Hux!! Egész végig a háttérből machinál, de nagyon fontos szerepe van! Az ő ötlete az UK elpusztítása, de egyébként se inkompetens. Szinte elképzelhetetlen nélküle az ER. Még akkor is ha Poe megszívatja és a tisztek utálják.

8. A D'Qar önmagában egy remek összekötő elem a két film között.

9. LEIA!!!!

 

Talán sose volt még ennyire egyben két film az SW-nél.

[Dzséjt]

44 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Rey saját Erőérzékenységét is tagadja, mintha valami isteni szerencse lenne. Az Ahch-To-ig kell várni, hogy szemben nézzen ezzel.

Ezzel kapcsolatban nekem az tetszik a legjobban, hogy Poe és Finn csak a TLJ legvégén, amikor köveket lebegtet jön rá, hogy Rey is Erőérzékeny. Imádom azt a jelenetet, amikor Luke bejelenti, hogy nem ő lesz az utolsó Jedi, aztán látjuk Poe és Finn csodálkozó arcát, amint Rey telekinézissel arrébb pakolja a kavicsokat. Leia nyilván nincs meglepve, de a két fickó erről mit sem tudott. Poe ugye nem is találkozott igazán Rey-jel (bár van közös jelenetük a TFA-ban, a bemutatkozás elmaradt), Finn meg ugye lemaradt a párbajról, és Rey azt sem mondta el, hogyan tudott megszökni ("úgyse hinnéd el, ha elmondanám").

[Ody Mandrell]

Valóban, mintha akkor döbbennének rá, hogy kivel is van dolguk.

[JangoFett]

Meglepődve láttam ezen a fórumon, hogy gyakorlatilag mindenki egyöntetűen remeknek találta a filmet, úgyhogy ez a vélemény előrebocsátom, hogy teljesen más lesz, mint a többségé, ugyanis nekem a film óriási csalódás volt, ki is fejtem, miért – gyerekkorom óta sw rajongó vagyok egyébként, tehát én is vártam a filmet, és dobogott ugyanúgy a szívem a sárga feliratnál, mint itt mindenkinek.

A kiindulópontról nem is nagyon lehet mit írni, Köztársaság van, de túl pacifista, míg időközben a külső területeken szépen lassan kinőtte magát egy a Birodalom katonai erejével kvázi felérő Első Rend, amely agresszivitására a pont a Birodalmat legyőző Új Köztársaság nem igazán reflektál, mindössze egy Ellenállás nevű szervezet létezik azon Köztársaságbeli politikusokkal, és katonákkal akik komolyan veszik, plusz a felkelők régi arcai.

A film nekem kb 10 percig tartott. Korábban a sw filmekre nem az általános sitcom humor volt a jellemző, hanem mint maga az sw világa is, teljesen finoman illettek a poénok a filmekbe. Az, amikor Kylo Ren lehajol Poe felé, majd az utóbbi, cseppet sem komolyan véve Kylot elkezdi mondani hogy te kezded vagy én kezdem és zavar a maszkod stb. Ez teljesen sw idegen humor, totálisan szükségtelen, és komolytalanná teszi az egész jelenetet, kizökkentett. Ezután a nyitás után már nehéz volt visszarázódni, egy egyébként olyan filmbe, amely – nyilván ez is ezerszer ki lett vesézve – az Új Remény cselekményéhez bántóan hasonló, és számomra zavaró. A sivatagbolygón élő nincstelen senki, aki egy fontos adatot szállító robot miatt bekerül a cselekménybe, na meg persze a Csillagpusztító, azaz Halálcsillag, amelyet természetesen a végén egy ellenálló x-szárnyú raj megsemmisít.

Szóval a film kiindulópontja, és kezdete máris nem igazán volt tetszetős számomra. Az egész új trilógiának számomra a legizgalmasabb része a lényegében minden Kylo Renhez köthető esemény, történet. Ez jó, hogy Hanék fia, akit természetesen Jedinek neveltek, majd egy pálfordulás után az erő sötét oldalán keresi önmagát, amelynek következtében Luke olyan szinten kiég, hogy eltűnik, ebben azért van fordulat, lehetőség, bár ugye Luke, mint az egyik leghatalmasabb Jedi, hogy így összeesik, kissé a karakter megcsúfolása. Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan helyzet és karakter ami tetszett a filmben és érdekesnek találom – a sötét és világos oldal közötti bizonytalansága, ebből fakadó kiegyensúlyozatlansága oké, de a törés zúzás, és a nyavalygás abszolút nem jött be, ez egy egyébként nagy erővel rendelkező karaktert ismét csak inkább nevetségessé tesz, mintsem hogy az ember komolyan vegye.

Az összes többi karakter teljesen érdektelen számomra, kivéve persze Snoke-ot. Olvastam több helyen, hogy azért ne legyen zavaró hogy Snoke csak úgy bejött a képbe, mert az Új Reményben is az Uralkodót mennyit emlegették, és ott sem tudtuk ki ő, honnan jött, hol volt eddig, stb. Csakhogy az az első filmje volt a sagának, immár más a helyzet: hat film után az, hogy kapunk egy sötét oldali erőhasználót, aki állítólag amúgy nagyon öreg, tehát megélt minden általunk ismert eseményt, majd a Birodalom utódjaként felépülő Első Rend vezetője lesz, és képes áttéríteni Kylot a sötét oldalra, egyszerűen – legalábbis szerintem – már nem elég, nem kielégítő info. Nyilván a filmbéli világ elég hatalmas, létezhet egyszerre több sötét oldali erőhasználó is, ám látva ezt a Snoke-ot, nem tiszta, hogy eddig miért nem is nem szerette volna uralni a galaxist, az Utolsó Jedik után pedig, ahol önmagát egy tévedhetetlen és legyőzhetetlen figurának tartja, kérdés, hogy miért csak most jött meg a hatalomvágya. Persze világos: az egész SW ízét az Erőből fakadó misztikum adja, és Kylo Ren karaktere, mint egyedüli sötét oldali erőhasználó, nem tudta volna elvinni a filmet, kell egy mester, egy tapasztaltabb vezető alak.

A Jakku mint sivatagbolygó a maga jawáival nem túl érdekes, de a jakkui csata roncsai adnak neki nem kevés pluszt. Rey karaktere, oké, egy teljesen egyedül létező, sorstalan senki, nyilván, ahogyan Anakin esetében is, az erő irányította úgy a dolgokat hogy eltaláljanak hozzá, és ő lesz ebben a trilógiában a Jedi. Ezen kívül semmi érdekes nincs benne, nem ismerjük meg semmilyen oldalát, személyisége pedig semmilyen. Nála is érdektelenebb karakter Finn és Poe. Az erőltetett bárgyú humor megtestesítői a filmben, túl sokat nem adnak hozzá a történethez, különösen Finn az, aki egy teljesen funkciótlan figura – teljesen súlytalanok. Hasonló csalódás az előzetesen keményebb arcnak tűnő Phasma kapitány – ehhez képest még a karakter feltűnését sem látom indokoltnak, dettó Maz Kanata, ez is hasonló mint Snoke: egy, a történet szempontjából, és látszólag az sw világban egy idősebb, és fajsúlyosabb figura, aki érdekesebb lehetne az embernek – persze hogy fogalmunk sincs ki ő, miért tud ennyit, és egyáltalán pl a lézerkard hogyan került hozzá.

Maga a film sem tudott beszippantani, tehát a történések sem nyűgöztek le túlzottan. A ratharos jelenet kínos, érthetetlen, funkciótlan, nem is értem mi szükség volt rá, azon játékidő alatt, amíg tartott, szélesebb ismertetést lehetett volna adni a film többi, lényeges dolgáról. Hux tábornok beszéde szörnyen erőltetett, inkább nevetséges, mint hatásos, és a harmadik birodalommal való párhuzam jegyében hogy a rohamosztagosoknak még karlendítése is van, kabaré. Teljesen súlytalan a Csillagpusztító támadása is, amelynek következtében a fél galaxis elpusztul, csak megtörténik és kész, semmilyen hatása nem észlelhető, pedig elég dramatikus esemény. A csata semmilyen izgalmat nem nyújt, nyilván ugyanúgy kilövik a bolygót, ahogyan a Halálcsillagot anno. És akkor ami számomra a mélypont a filmben: a párbaj. Adott egy Kylo Ren, akinek a vérében nem csakhogy egy az Erőben nagyon durván erős család vére folyik, de magától Luke-tól, aztán pedig egy szintén elég erős(nek tűnő) alaktól, Snoketól tanult. Erre egy teljesen képzetlen valaki, aki életében először fog lézerkardot és bánik az Erővel, viszonylag simán legyőzi, ez számomra elfogadhatatlan. Lényegében a tanulási folyamatot mint olyat sutba dobták mert hát ő már olyannyira erős rögtön az Erőben, hogy oktatás, vezetés nélkül ilyeneket művel – az eddig megismert, nagy erejű Erővel rendelkező, akár jedik, akár sötét oldali karakterek megcsúfolása ez. Kylo Ren harcstílusa is elég fura, hogy ilyen vagdalkozásból áll, amennyit és akiktől tanult, illene jobban kardoznia – de hát ez is csak olyan következetlen húzás, ami gyakorlatilag az egész filmet jellemzi. Ez a párbaj rész tehát nálam a legmélyebb pontja az egész filmnek. Az utolsó jelenet jó volt, és az a zenei betét is nagyon tetszik.

Összességében számomra borzasztó nagy csalódás volt a film, ezzel én az új trilógia elé immár kevésbé lelkesen és bizalmatlanul állok (még ha persze azóta már a 8. epizód is bejött a képbe). Messze a leggyengébb sw alkotás. Persze ez az én véleményem, és vállalom is, igyekeztem kulturáltan megfogalmazni, tudom hogy nagyon negatív, de én így látom. Bocs, ha sok lett.

[Ody Mandrell]

Nekem úgy tűnik mindent egy filmtől vártál. A legtöbb dolgot amit leírtál már az EPVIII árnyalta.

 

Amúgy ez egy normálisan leírt ellenvélemény amivel nincs is baj. 

[IndianaAndrisSolo]

Továbbra is az a véleményem, hogy a Jedi képzés nem azt jelenti, hogy valaki megtanul faszán bánni a karddal vagy az Erővel. Hanem hogy megtanulja kontrollálni a képességeit és önmagát, nem csábul el a sötét oldalnak. A prequelek vég nélküli hosszú, pragmatikus Jedi képzése, amihez a 9 éves Anakin is túlkorosnak számított egy bukott rendszer, ami nem képes a saját ósdi szabályain túllépni. Ezt haladja meg az eredeti trilógia jedi képzése, ahol már Kenobi és Yoda, meglehetősen sok konzekvenciát levonva a Jedi rend bukásából, egy sokkal humánusabb kiképzést ad Luke-nak. Ne feledjük, ez volt az a rendszer, ahol Windu bizalmatlanul őröket küldött még Yodára is.

 

Szóval én sosem hiányoltam azt, hogy Rey nem kap a 7-ben kiképzést. Ösztönös tehetség. Az, amiről azt várná mindenki, Ben Solo lesz az, a Skywalker-vérvonal örököse.

 

Nekem sokszor volt lesújtó véleményem a TFA-ról, de véleményem szerint a TLJ nagyon megmentette, és így már a TFA dolgai is többnyire tetszenek.

 

Minden más, amit JangoFett leír: hát ez tleg ízlések és pofonok. Tény, Kylo az egyik legérdekesebb karakter, és baromi jó színész is játssza. Szerintem Rey se semmi, nekem egyenrangú a kettő, Daisy Ridley-t is kedvelem, és jó története van Reynek mindkét részben. Finn, Poe, Phasma és Hux már jóval sematikusabb karakterek, sajnos ebben egyet tudok érteni, ahogy azt sem tudom pozitívumnak látni, hogy a film a IV. rész parafrázisa. Igen, a Baljós is az, ugyanakkor szerintem az sokkal több egyénített, igazán emlékezetes pillanattal rendelkezik, mégha amúgy filmként, a dialógusok, az alakiítások, a rendezés szintjén a TFA talán valamivel jobb. De a világa közel sem olyan gazdag és tágas. És az is nagyon fontos, hogy, bár nem ismerjük a sequel trilógia végkimenetelét, a TPM-ben történő minden eseményt, még a boldog befejezést is idézőjelbe teszi az, hogy tudjuk, harminckét évvel később mindennek a gazdag világnak az írmagja sem lesz, a nap hőse-kisfiú pedig el fog bukni.

 

JangoFett véleménye hiteles és nem fröcsögő, érdekelne, hogy mi a véleményed viszont a film Han-száláról, ami még szintén egy fontos eleme a sztorinak.

Szerkesztve: 2018. Október 29. - IndianaAndrisSolo

[Yoda József]

Korrekt vélemény, bár nem értek vele a legtöbb helyen egyet, de pl. a Snoke-os részt adom