Amatőr írók

[Donát]

Az igaz történetben kik voltak?

Egy szerelmes pár Hajdú-Bihar megyében.

[Darth Krande]

Durva. Mindenesetre gratula az íráshoz, jó lett.

[Frenkie]

Sajnálom Donát.

[Dzséjt]

Ez lelombozó volt... Uh...

[Ody Mandrell]

Donát! Az írásod alapján egyből ez a zene ugrott be. Érdemes figyelni a szövegre.

 

[Donát]

Uhh!

[Darth Krande]

Kérdésem mindenkihez aki ír: ti milyen hátteret használtok?

Kb fél éve kezdtem úgy érezni, hogy a laptop monitora még minimál fényerőre állítva is fárasztja a szememet, márpedig íráskor elég sokáig nézi az ember az üres fehér "lapot". Úgyhogy éltem a Word adta nem túl bonyolult lehetőséggel, és beállítottam egy zöld hátteret. Fényviszonyoktól függően hol világos, hol sötétebb zöldet, és írtam mint a gép.

Aztán befejeztem azt az irományt, sokáig semmi. Nemrég elővettem egy újat.... és valahogy nem éreztem helyénvalónak a zöld hátteret, mert az egy másik műhöz tartozott. Végül a lila különböző halványabb-sötétebb árnyalataival fejeztem be.

Ti mivel írtok?

[MissKarrde]

Fordítsunk egyet a kérdésen Mobilon úgy olvastam, hogy egy nagyon halvány barackszín volt beállítva háttérként. Igazából egy halványsárga vagy halványszürke lenne a legjobb, de sajnos az andoidos e-book olvasókban nincs olyan sok lehetőség színbeállításra. És persze nagyon alacsony fényerő, monitoron ugyanúgy (utóbbin minden más miatt is; amikor átváltok tévére, majd megvakulok a fényerőtől 1-2 percig). Bár ezeken már nem olvasok. Szakdoga összeállítása közben hagytam fehéren a wordot és excelt is, bár időnként fárasztó volt a szemnek.

[Dzséjt]

Kis önreklám: pár hónapja adtam be egy pályázatra egy novellát, ami végül nem ért el helyezést. Ma váratlan kaptam egy e-mailt, hogy ennek ellenére a zsűri úgy ítélte, hogy érdemes publikálni, úgyhogy kikerült a pályázat oldalára. Örömömben menten a plafonon voltam.

Időbe zárt halál

Akik olvasták a Zsaruvér, varázsvért, annak ismerősek lehetnek a szereplők.

[Zééé]

Kis lépés az embernek, de nagy ugrás Dzséjtnek!

Szerkesztve: 2014. November 30. - Zééé

[Dzséjt]

Köszi!

[Donát]

Gratulálok!

[Pildi]

Jó lett.

[Dzséjt]

Köszi mindkettőtöknek!

[Frenkie]

Gratulálok Dzséjt. A héten elolvasom. Mire nem jó a szabadság.

[Dzséjt]

Köszi. Hát igen, jó dolog az olyan.

[Ody Mandrell]

Én is granulálok Dzséjt! Jöhetne már a regényed is. Az lenne az igazi nagy durranás.

[Dzséjt]

Köszi szépen!

Én is örülnék már, ha megjelenne a könyv, de hát még az előttem lévő se jött ki. Szóval, marad a várakozás, addig meg befejezek két másikat.

[Donát]

Nemrég megtaláltam egy régebbi novellámat, gondoltam, megmutatom. A címe Jégverem.

 

 

1981 decemberét írtunk. Odakint a kecsesen aláhulló vakítóan fehér apró hópelyhek megtapadtak a sóval leszórt koszos járda hideg burkolatán, papírvékony hóréteget varázsolva az utakra. A munkából hazafelé tartó járókelők lába alatt meg-megreccsentek, roppantak a lazán összetartó hópihék, ahogy a gyalogosok meleg, bélelt, téli bakancsaik újra és újra rajtuk tapostak.

 

Nyelvem hozzátapadt a hideg ablakhoz, ahogy elmélázva figyeltem a csendes hóesésben a felnőttek sárkányhoz, pálmafához és füstoszlophoz hasonlító leheletét, miközben fejüket makacsul felszegve szaporázták lépteiket a zimankós koraestében. Még alig ütötte el a toronyóra az öt órát, odakint mégis lassan-lassan besötétedett már, így erősen meresztenem kellett a szemem, ha pontosan ki akartam venni a lent sapkába és sálba bugyolált arcok jellegzetes vonásait.

 

Egyelőre azonban az, akit vártam, nem akart felbukkanni.

 

A hópihék megtapadtak az ablakunkon, miközben a szapora légzésem lassan teljesen bepárásította az üveg felületét. Kezemmel gyorsan letöröltem a párafoltot, és továbbfigyeltem a járókelőket. A sötétség percről percre ereszkedett a városra, s Debrecen lassan teljes feketeségbe burkolózott. Az utcalámpák, melyeknek a közvilágításról kellett volna gondoskodniuk, még sötéten ásítottak odakint, s semmi jel nem utalt arra, hogy hamarosan magukhoz térnének nappali révületükből.

 

A tekintetemmel kitartóan figyeltem az ablak előtt elsuhanó zöld kabátos biciklist, akit a szomszéd kutyája mindig előszeretettel ugatott meg. Rókus úr elmondta egyszer nekem, hogy Füsti azért nem kedveli a férfit, mert mindig szalonna szaga van. Rókus úr szerint a biciklis a közeli húsgyárban dolgozik, és a ruhája átveszi a szagát. A bicikli közben elhaladt a szomszéd ajtaja előtt, s annak rendje-módja szerint Füsti ugatása rögtön meg is törte a koraeste csendjét.

- Engedj oda engem is!

 

Éles, szúró fájdalmat éreztem a jobb alsó bordáim környékén, s könnyes szemmel keresni kezdtem a fájdalom forrását. Levi volt az, a kisebbik Horgonyi, a mindössze nyolc éves öcsém. Dühösen felemeltem a kezem, mire ő dacosan a szemeim közé nézett. Elképzeltem, mennyire lehet félelmetes egy tizenhat éves, vékony, beesett arcú lány, amint felemeli a kezét. Nem tetszett, amit láttam, úgyhogy leengedtem a kezem.

- Nyughass már! – morogtam, és meghúztam a fülét. Levi akaratosan odatüremkedett mellém, a magasított lócára, és pipiskedve megpróbált kinézni az ablakon. Feje búbja épphogy elérte az ablakpárkányt. Levi nyújtózkodott, miközben odakint Füsti még jobban rákezdett a csaholásra. Ahogy néztem testvérem sikertelen kísérletét az ablakon túli világ megpillantására, megsajnáltam. Mögé léptem, és lassan felemelve rátettem a térdét az ablakpárkányra. Levi ujjongott.

- Még egyszer! – kiáltotta tapsolva, de megráztam a fejem. Levi szeme villámgyorsan visszaváltott az előző, dacos tekintetre, aztán azonban lassan elfelejtette a sértődés okát, ahogy kitátott szájjal bámulni kezdte a kinti világot. – Az ott anya? – kérdezte, rámutatva egy magas, sapkát viselő bajszos férfira. Elnevettem magam.

- Nem, Levi, az ott egy férfi – válaszoltam mosolyogva.

- Akkor apa! – kiáltott fel meggyőződéssel a hangjában, mintha mondandója olyan triviális lenne, minthogy egyszer egy az egy. Elkomorultam.

- Hisz mondtuk már: apa elutazott – válaszoltam gyorsan, mire Levi lesütötte a szemét.

- És soká jön még vissza? – kérdezte halkan, majd reménykedve rám nézett.

- Nem tudom – ez igaz volt.

 

Levi szerencsére gyorsan elfelejtette a témát, és visszatért az ablakon túli világ vizsgálatához. Homlokát a hideg üveghez szorítva, csücsörítve nézegette az apró hópelyheket, amik az ablakunkra tapadtak. Játékosan meg-megpöckölte őket, mintha arra számítana, hogy az üvegen túli pihéket újabb zuhanásra kényszerítheti.

Én továbbra is a járókelőket figyeltem. Anya késett, én pedig tudtam, hogy hamarosan Levi éhes lesz, akkor pedig a békés délután gyorsan pokollá változik. Igyekeztem erre nem gondolni. Közben Rókus úr kijött, s a járdáról elkezdte sepregetni a havat. Szürke svájci sapkáját és barna kabátját lassan beterítette a hó, ahogy seprűvel a kezében fel-alá járt a házak előtt. Füsti lecsillapodott, s ezt megérezve Kormi, Rókus úr kedvenc fekete macskája előbújt a házak árnyékából, s átment szomszédolni az utca túlsó oldalára.

- Cica! – kiáltott fel Levi, és tapsolva ujjongott. – Megsimogathatom? – Levi odavolt mindennemű állatért, legyen az földigiliszta, kutya, légy vagy épp egy macska.

- Majd ha anya megengedi – tértem ki a válasz alól, elérve, hogy Levi ismét a járókelőkkel foglalkozzon.

- Az anya? – kérdezte újfent, ezúttal egy ősz hajú öregasszonyra mutatva. Lenke néni, aki alattunk lakott eggyel, hosszas gyaloglás után hazaért a nyugdíjas klubból, s a hideg hópihéket lerázva hosszú, borús-szürke hajáról, kulcsa után kutatott a táskájában.

- Nem, Levi. Ő Lenke néni, hisz ismered – csóváltam meg a fejem.

- Lenke néni? – kérdezett vissza az öcsém, azokkal a tágra nyílt, rácsodálkozó szemekkel, amire talán csak egy kisgyerek képes.

- Lenke néni. Akitől a csokit kaptad múlt vasárnap. Akinek az asztala alatt a katonákkal játszottál. Emlékszel?

- Igggen – helyeselt Levi, de arcáról már réges-rég eltűnt a kíváncsiság, s visszafordult az ablak felé. – Kérek csokit – mondta aztán, még mindig kifelé nézve.

- Nincs csoki itthon, Levi – válaszoltam, gondolatban keresztbe téve ujjaim, hogy az öcsém térjen vissza a kinti világ csodálatához. Nem így történt.

- De én csokit akarok! – kiáltott fel, és elkezdte ütögetni a kezét az ablaküvegen. Általában így kezdődtek a hiszti rohamok.

- Én pedig mondtam, hogy nincs – mondtam higgadtan, igyekezvén megőrizni a nyugalmam. – Ha anya hazajön, hoz majd Neked csokit is – füllentettem. Ismét kinéztem az ablakon. A kinti lámpafények életre keltek, sárgás sziluettel ajándékozva meg a hazafelé tartó dolgozókat. Hálát adtam volna az égnek, ha bármelyikükben felismerem anyát, aki ilyen későn sosem ért még haza.

- Mikor jön? – nyaggatott tovább türelmét vesztve Levi, miközben lábát ritmusra behajlítva ütögette az ablakot.

- Ezt hagyd abba! – szóltam rá, de ő persze fütyült rám.

- Anyát akarom!

- Levi!

- Csokit akarok!

- Nézd csak! – kaptam az alkalmon, s kimutattam az ablakon túlra. – Látod, kik jönnek ott?

- Anya? – kérdezett vissza kapásból Levi, de megráztam a fejem.

- Nem, Levi. Azt a két bácsit nézd ott!

- Akiknek ugyanolyan a ruhájuk? – kérdezte érdeklődve, és ismét hozzányomta a fejét az ablaküveghez. – Tűzoltó bácsik?

- Nem! – válaszoltam, rákacsintva Levire. Biztos voltam benne, hogy érdekelni fogja a válasz. – Rendőr bácsik!

- Rendőr bácsik? – álmélkodott az öcsém, ahogy a kint járőröző, két egyenruhás férfit figyelte. A rendőrök fején díszes kalap volt, lábukhoz erősítve pedig… – Az egy puska? – kérdezte izgatottan Levi.

- Pisztoly – mondtam gyorsan, miközben ő tisztelettel vegyes áhítattal nézte a rendőröket. – Azokkal lövik le a bűnözőket.

- A bűnőzöket? Mint apa? – Leviből ismét a gyermeki ártatlanság beszélt. Nem láttam magamat az ablaküvegben, de biztos voltam benne, hogy elkerekedett a szemem.

- Dehogy is! – válaszoltam gyorsan. – Apa nem bűnöző!

- Anya mindig azt mondja rá, hogy tolvaj – ellenkezett Levi. – Lopni bűn, nem?

- Apa nem bűnöző. Vita lezárva – mondtam dacosan. A rendőrök időközben letértek a járdáról, és meglepődve láttam, ahogy a hideg éjszakában egyenesen a mi lakóházunk előtt gyújtanak rá egy cigarettára.

- Nézd csak, Levi! – kaptam az alkalmon. – A rendőr bácsik pont idejönnek, ehhez a házhoz.

- Mert itt vannak a bűnözők? – kérdezte izgatottan. – Elővegyem én is a pisztolyaim? Segíthetek nekik! – kiáltott fel, s gyorsan leugrott az ablakpárkányról, majd lépteit szaporázva átrohant a szomszéd szobába. Én továbbra is a rendőröket figyeltem, akik komor beszélgetést folytattak a társasház kapuja előtt. A leheletük oszlopszerű csíkot húzva maga után gomolygott felfelé, találó szimbiózist alkotva a cigaretta füstjével. Levi közben visszatért játékfegyvereivel felszerelkezve, s parancsra várt. A rendőrök elnyomták a cigarettát, s beléptek az ajtón.

 

Morfondírozva figyeltem tovább a járókelőket az esti lámpafényben, Levi pedig képzelt ellenségeire nyitott tüzet a szoba közepén. Odakint a hideg és a sötétség egyre néptelenebbé tette az utcát, s a rendőrök hűlt helyén is csupán a gomolygó füst maradt a bejárati ajtó előtt.

Anya még sosem késett ennyi.

Az ajtócsengő berregésére összerezzentem, Levi pedig harci kiáltást hallatva megrohamozta a folyosót. A rendőrökről, fegyverekről, képzelt ellenségekről elfeledkezve ordította: „Anyaaaaaaa”, s futó lépéseitől úgy dübögött a parketta, mintha le akarna szakadni.

- Anya sosem csenget – kiáltottam utána, majd a kulcsomat kezdtem kutatni. Pár másodperces pánikszerű keresgélés után megláttam az asztalon, s felkapva elindultam Levi után. Ő már a folyosón tajtékzott, kaparta az ajtót, és közben emberinek aligha nevezhető hörgéseket produkált. – Levi! – szóltam rá. – Engedj oda, hadd nézzem meg, ki az! – Levi nem akart engedelmeskedni, így erősen megmarkoltam a vállát, és magam mögé húztam.

- Ki az? – kérdeztem, az ajtóhoz tapasztva fülemet.

- Rendőrség, nyissa ki, kérem – válaszolták a túloldalról. Egy másodpercre megdermedtünk mindketten Levivel, egymásra néztünk, s ő fülét-farkát behúzva elbújt a hátam mögött. Remegő kézzel nagy nehezen belehelyeztem a kulcsot a zárba, s elfordítottam a reteszt. A kitáruló ajtó mögött ugyanaz a két rendőr állt, akiket már az ablakból kiszúrtam Levinek. A rémülettől elkerekedett szemmel bámultam rájuk, s agyam teljesen leblokkolva próbálta feldolgozni az eseményeket.

- Egyedül vagytok? – kérdezte az egyik rendőr, s közben szétnézett a hátam mögött.

- I-igen – dadogtam válaszképpen.

- Menjünk beljebb – biccentett társának a másik járőr, s elindultunk a folyosón így négyen: Levi, a rendőrök, és Én. A hangos robajjal becsapódó ajtó görcsbe rántotta a gyomrom.

 

***

 

- Cudar egy világ ez, én mondom – jegyezte meg Kocsis hadnagy, s közben morgolódva beleszívott a cigarettájába. – Nincs ez rendjén, Henrik.

- Hiába károgsz, akkor is te következel – válaszolta a másik. – Múlt héten én voltam a soros, mondjuk az is piszok egy dolog volt. Szegény tisztelendő atyám, Isten nyugosztalja…

- Az semmi volt ehhez képest – csóválta a fejét Kocsis. – Két árva gyermek a mai világban… nehéz sors.

- Akkor is te jössz – erősködött Henrik. – Ezt most nem úszod meg.

- Fényes nappal meggyilkolni egy jóra való nőt… nincs igazság, no.

Henrik elnyomta a cigarettát.

- Egye fene, mondjuk el nekik együtt. De most már induljunk fölfelé, azt’ kezdjünk neki, mert nem jó az ilyen dolgokat sokáig húzni…

- Cudar egy világ ez, én mondom – jegyezte meg ismét Kocsis hadnagy, s közben morgolódva eltaposta a cigarettáját.

[Darth Krande]

Húha, ez már megint nagyon izmos lett. Gondolom szintén megtörtént esetet dolgoztál fel?

[Donát]

Abszolút nem.

[NorbiLordi]

Ha valakit esetleg érdekel, nemrég firkantottam egy pár oldalas kis történetet Elolvasható ITT

[Bence1997]

Nos nagyon nem tudtam hogy hová írjam ezt, de végül ide írom, aztán majd kerül valahová.

 

Na szóval megosztanám veletek egy régi, kb. 2-3 éve kitalált történetemet, vagy ha inkább úgy tetszik, akkor egy sorozatot/univerzumot. Ennek az egész sorozatnak a címe nem más, mint Infinity Warfare , azaz Végtelen hadviselés. A sorozat 3 felet mutat be: Az 5. birodalmat, a Camberi szövetséget, illetve az Ellenállókat. ( mielőtt még megkérdeznétek, nem, nem a Star Wars -ból vettem, még ez az előtt volt, hogy megtudtuk, hogy van Első Rend és Ellenállás )

 

Az egész a Galaxisban játszódik. Itt van egy kis háttérsztori:

 

2184 -ben elpusztul a Föld, ám az emberek már annyira fejlett technológiával rendelkeztek, hogy elhagyták a Földet és elkezdték felfedezni az univerzumot. Bolygóról-bolygóra szálltak, tovább fejlődött a technológia, illetve az emberek találkoztak az első idegenekkel, majd szépen lassan a többivel is. Ez az egész egészen 2263 -ig tartott, amikor is az idegenek és az emberek egy csoportja megalapítja a 4. birodalmat. A 4. birodalom berkein belül a technológia fejlődése hihetetlen módon fejlődik, illetve a galaxis felfedezése is szépen halad. A birodalom egészen 2934 -ig ( vagyis 671 évig ) fennáll, viszont abban az évben fellázadnak a hatalom ellen, és egy rövid háború után leverik a 4. birodalmat.

Ezek után 7 évig történik a viaskodás, hogy tulajdonképpen kié is legyen a hatalom, amit végül megszerez egy kis csoport, akik megalkotják az 5. birodalmat 2941 -ben. Ám a helyzet nem éppen rózsás, így hát a hatalmat katonailag próbálják fenntartani.

3060 -ban megalakul a Galaxis közepén egy The Cyber nevezetű terület, amely ellenállni kezd az 5. birodalom ellen. A helyzet addig fajul, amíg 3105 -ben megalakul egy másik katonai ellenfél: A Camberi szövetség. A háború kitör e három fél között - ám a Cyber illetve a Camberi szövetség tűzszünetet köt egymással 3156 -ban.

A Galaxis 3168 -ban újból változik: Az 5. birodalom semlegesíti a Cybert, így innentől kezdve a háború 2 fél között zajlik. Ez egészen 3314 -ig tart, amikor újból 3 fél néz egymással szembe: a Camberi szövetségből, az 5. birodalomból illetve a semleges területekből kiválók megalapítják az Ellenállást.

A Nagy háború 3328 -ban, 14 évvel az Ellenállás megszületése után véget ér: aláírják a Nagy Béke nevű egyezményt. --> Ettől kezdve elkezdődik a hidegháború időszaka.

22 évvel a béke megkötése után, 3350 -ben a hidegháború véget ér! Az 5. birodalom élére ugyanis egy Claus nevezetű fazon kerül, aki arra készül, hogy átvegye a hatalmat a Galaxis felett.

 

A Galaxis többi résztvevője:

 

1. The Faith/A hit: Természetesen ők semlegesek, hisznek a saját vallásukban. Természetesen a hitnek több fajtája is van.

2. Traders/Kereskedők: a nevükből adódóan a kereskedelemmel foglalkoznak.

3. Destroyers/Pusztítók: ők azok, akik kalózkodnak, illetve tönkre akarják tenni a Hit területeit.

 

 

A 3 háborús fél (5. birodalom, Camberi szövetség, Ellenállás) vezetői:

 

5. birodalom: Claus

Camberi szövetség: Grayman

Ellenállás: Lawrad - illetve Joh, aki Lawrad jobbkeze.

 

 

A főszereplők:

 

Jacob --> szülőbolygója: Mars II ( ), ő egy álmodozó fiú, aki a háborúban akar szolgálni. Amikor viszont az megérkezik a bolygóra, neki el kell döntenie, hogy melyik oldalra is álljon.

Sarah --> szülőbolygója: Eremite; háborús fél: Ellenállás; az ellenállók közt harcol. Az egyik küldetése közben harcba keverednek az 5. birodalom illetve a Camberi szövetség hajóival, és így kerül a Mars II -re. Itt megismerkedik Jacob -bal, akivel később elhagyja a bolygót.

Lu --> szülőbolygója: Mars II, Jacob legjobb barátja, ám a Camberi szövetség embere. Sarah -val van egy kis nézeteltérésük, amikor is találkoznak.

Daron --> szülőbolygója: Evig; háborús fél: Camberi szövetség, Grayman fia, aki kicsit nagyképű, ám ahogy haladunk előre, egyre szimpatikusabbá válik.

Pete --> szülőbolygója: Tite, háborús fél: Ellenállás; Amikor Sarah & Jacob az Ellenállás bolygójára ér, találkoznak vele. Egy jószívű, ám kicsit feledékeny személyről van szó.

 

Bolygók:

 

Mars II: a főhős bolygója, kicsit hasonlít a Mars felszínére, ám vannak kisebb-fajta oázis részei is.

Camber: a Camberi szövetség bolygója. Félig-meddig hegyes-völgyes, a másik részét azonban egy hatalmas dzsungel teríti.

Jachur: bányabolygó, a Camberi szövetség területén található, tkp. ez a bolygó egyike azoknak, akik a peremhatáron vannak. Ott, ahol a Camberi szöv. illetve az 5. birodalom határa húzódik.

Deviil: Az 5. birodalom bolygója, vulkanikus felszínű.

Erenite: az Ellenállás fő bolygója, ahol egy hatalmas pajzs védi az ellenállás bázisát.

Vacute: föld alatt élnek a lakói.

Evig: egy fagyott bolygó.

Tite: A napos oldala 80% -ban hajótemető, míg a maradék 20% -át belepték a bolygó gazdagai. A sötét oldalon tulajdonképpen megfeleződik az egész: míg annak az oldalnak a felét tenger alkotja, addig a másik fele egy nyomornegyed.

Neon Valley

 

És a történet dióhéjban:

 

A történet elején az 5.birodalom megtámadja a Jachur bányabolygót. Eközben a Mars II felett harcol a 3 fél. Sarah megszökik, és a bolygó felé indul.

Jacob éppen egy lézerviadalon vesz részt, ahol ő áll szemben egy toole kinézetű idegennel (ez a faj félig meddig egy polipra hasonlít).

Hazafelé beszélget a keresztapjával --> innen megtudjuk, hogy Jacobnak nincsenek szülei, meghaltak még a hidegháború idejében. Jacob fegyvereket szerelget a tanyán, és a legjobb barátjával beszélget, Lu -val, amikor is egy hajó zuhanását veszik észre. Odamennek, és ekkor találkoznak Sarahval. Itt ugye van egy kis nézeteltérés Lu és Sarah között, ám ezt a beszélgetést későbbre teszik. Másnap megérkezik az 5. birodalom & a szövetség. Miközben egymással harcolnak, Sarah -ra is fáj a foguk. Sarah & Jacob elmenekülnek, Lu pedig feláldozza magát.

A két főhős az Eremite -ra ér, ahol is találkoznak Pete -el. Pete & Jacob barátok lesznek, míg Sarah kap egy küldetést: a Camberi szövetség békét kínál, úgymond tűzszünetet akarnak kötni az Ellenállással, és Sarah lesz a követ. Sarah, Jacob & Pete elmennek a Camber -re, miközben útjuk során találkoznak a pusztítók egy csoportjával, akikkel meggyűlik a bajuk.

Végül sikerül elérniük a szövetség bolygóját, és megkezdődik a tárgyalás. A tárgyaláson nem vesz részt Pete, ám találkozik Daron -al. Az 5. birodalom megérkezik, és a végén kiderül, hogy a Camberi szöv. nem is akart békét. Harc kezdődik Camber felett, illetve a bolygón. A harc vége nem más, mint hogy megbénul a szövetség, ám sikerül kiűzniük az 5. birodalmat. Jacob pedig hivatalosan csatlakozik az ellenálláshoz.

 

Maga az első rész címe ennyi lenne:

Infinity Warfare: After the Cold War

 

A sorozat további részei:

Infinity Warfare: Revenge of the Refugees / A menekültek bosszúja

Infinity Warfare: Core of hope / A remény magja

Infinity Warfare: Assault of the Resistance / Az ellenállás támadása

( Tudom, nem annyira fantáziadús nevek )

 

Ennyi lenne egyelőre. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

[Dzséjt]

Ide való ez, nem az Egyéb fontosba, úgyhogy át is helyeztem.

[Bence1997]

Ide való ez, nem az Egyéb fontosba, úgyhogy át is helyeztem.

 

Köszi szépen.

[Iqvi]

Aki járatos ebben attól kérdezném. Hány oldal számít novellának és hány kisregénynek?

[Yoda József]

Rég volt már az irodalomóra, de úgy emlékszem, nem az oldalszám dönti el ezt. A következő két fogalmat találtam:

 

Novella: Olasz eredetű szó, jelentése: újdonság, érdekes hír. Viszonylag rövid terjedelmű kisepikai alkotás, melynek cselekménye egy szálon fut. Kevés szereplője van, jellemzője a csattanós befejezés. Párbeszédeket tartalmazhat.

 

Kisregény: Kisepikai műfaj a kisregény, ami műfajilag a regényhez, terjedelmében a novellához húz. Nagyobb cselekményidőt ölel fel, de totális ábrázolásra nem törekszik, terjedelme is szűkebb. Ugyanakkor összetettebb, mint egy elbeszélés. Az ilyen művek műfaji jelölése sokszor ingadozó: hol kisregénynek, hol hosszabb elbeszélésnek nevezik őket.

 

Szóval a kisregény nem feltétlen hosszabb, mint egy novella, de a cselekménye összetettebb annál.

[Dzséjt]

27 perccel korábban, Yoda József írta:

Szóval a kisregény nem feltétlen hosszabb, mint egy novella, de a cselekménye összetettebb annál.

És általában ezért hosszabb annál.  

[Iqvi]

1 órával korábban, Yoda József írta:

Rég volt már az irodalomóra, de úgy emlékszem, nem az oldalszám dönti el ezt. A következő két fogalmat találtam:

 

Novella: Olasz eredetű szó, jelentése: újdonság, érdekes hír. Viszonylag rövid terjedelmű kisepikai alkotás, melynek cselekménye egy szálon fut. Kevés szereplője van, jellemzője a csattanós befejezés. Párbeszédeket tartalmazhat.

 

Kisregény: Kisepikai műfaj a kisregény, ami műfajilag a regényhez, terjedelmében a novellához húz. Nagyobb cselekményidőt ölel fel, de totális ábrázolásra nem törekszik, terjedelme is szűkebb. Ugyanakkor összetettebb, mint egy elbeszélés. Az ilyen művek műfaji jelölése sokszor ingadozó: hol kisregénynek, hol hosszabb elbeszélésnek nevezik őket.

 

Szóval a kisregény nem feltétlen hosszabb, mint egy novella, de a cselekménye összetettebb annál.

Kösz a segítséget, na majd ha befejezem irományomat akkor eldől hogy melyikhez húz majd közelebb.

[Iqvi]

Be is szúrnék ide első novellámból egy részletet, bár ez már nem az amit akkor írtam amikor ide írtam elősször. Remélem elnyeri a tetszésetek.

 

Vadászat a Kelon 3-on I.rész

 

A kapu eseményhorizontján hullámok futottak végig ahogy a zömök hajó áthaladt rajta. Belépett a Kelóna rendszerbe, amelyben mindössze egy intenzív, és az emberi életre alkalmatlan, vulkánbolygó volt, amely körül 3 hold keringett. Can Davik a Kelon 3-ra tartott, de még másfél napnyi utazás várt rá, meg még kitudja hány napnyi előkészület, azért hogy terroristákat vadásszon le. A terroristák jobb rendszert nem is választhattak volna a rejtekhelyüknek. Nem messze a kaputól, sűrű aszteroidamező terült el, amin egy szonda képtelen lett volna átnavigálni. Ez volt a fő védelmi rendszerük, nem egy korvettet, amelyet a felszámolásukra küldtek, irányított aszteroidákkal pusztítottak el. De az ő hajója nem korvett volt, kicsi de zömök, jól felfegyverzett fejvadászhajót irányított. A túléléséhez pedig az is hozzájárult, hogy nem tudtak az érkezéséről. Ez azért volt, mert Can-t nem a Föderáció küldte, hivatásosként, hanem olyan civilek, akik ellen a terroristák támadásokat követtek el, amiatt mert a Föderációnak dolgoztak, vagy valakijük dolgozott annak. Most jött a legnehezebb rész, átnavigálni az aszteroida-mezőn. Előkészített tizenkét rakétát arra az esetre, ha néhány aszteroida közelebb merészkedne a kelleténél. Berepült. Rögtön, jobbra kellett rántania a kormányt, aztán pedig balra nehogy ő is elvesszen az űr vákuumában. A képernyőn hirtelen két aszteroida jelent meg, amelyek ütközőpályán mozogtak, és ráadásul még az útját is keresztezték. Ha nem gyorsít meghal! A hajtóművet a duplájára kapcsolta, és a hirtelenjében megnövekedett G-erő az ülésébe vágta! Még szerencse hogy a kormányrudat ígyis elérte, gond nélkül átsuhant a két szikla között. Az érzékelők pedig csak az ütközésből hátramaradt port és törmeléket mutatták. Az átnavigálás ezután könnyebbnek bizonyult mint azt gondolta. Még néhány kanyart és fordulót végre kellett hajtania, illetve az előkészített tizenkét rakétából is elhasznált négyet, de jelentős sérülést nem szenvedett. Pár mikrometeor súrolta a borítást, illetve egy leszakította a három jobboldali érzékelő-antennából az egyiket, így a letapogatás csak hatvanhét százalékosnak bizonyult, de örült, hogy csak ekkora árat kellett fizetnie. Innentől minden simán ment. Betáplálta a robotpilótába a Kelon-3 koórdinátáit és nyugodtan folytatta útját a bolygóra. Hátrament ellenőrizni a felszerelését és a páncélzatát. A szerencsétlenek azt se tudták mi vár rájuk.

Szerkesztve: 2019. Szeptember 15. - Iqvi