Amatőr írók

[SimonZ]

Bomarr: kiváló írás lett! A cselekmény és a stílus is magával ragadó, ízig-vérig mese.

Nem tudom eldönteni, melyik vég tetszik jobban... A végleges verzió egy klasszikus happyend, de az eredetinek is megvan a maga ereje, és a mesei logikával ez is tökéletesen összevág.

Egy árnyalatnyival talán jobban tetszik az eredeti lezárás. De vannak történetek, amelyeknél majdnem mindegy, mi a végük, mert mindenképpen erősek. Ilyen mese pl. a Csillagpor, amelyben a regény és a film vége alaposan eltér: az eredeti lezárás szomorú lett, teljesen érthető logikával, mely nem mond ellent a cselekmény többi részének. A film happyendet kapott, amely ugyanolyan jól illeszkedik a történet logikájához - mindkettő remek.

[Pildi]

Nekem elég vegyesek az érzéseim ezzel az "eredeti" befejezéssel. Valami meglepőt akartam a végére, de úgy vettem észre hogy sokaknál inkább mosolyt kelt, mint meglepődést.

Nekem talán jobban tetszett volna ezzel a befejezéssel, és szerintem semmi esetre sem mosolyogtató így a történet vége. Inkább amolyan "lám a mesékben sem mindig jön össze a happy end" érzést hoz, ami semmit nem von le a történet meseszerűségéből, sőt, épp ez az ellentmondás adja a báját.

[Ody Mandrell]

Nekem is az eredeti tetszik jobban. Kicsit hipp-hopp lesz happy end, talán ez zavarhat a végén. Persze ez egy mese és talán így kell lennie, de nekem az eredeti jobban tetszik.

[Bomarr]

SimonZ: köszi

 

Ami a befejezést illeti. Az is a happy end mellett szólt, hogy a pályázat szövege szerint a kiirók örülnek annak ha V.J. Propp varázsmese elemei feltünnek a pályázatban. V.J. Propp szerint pedig egy klasszikus mese esküvővel ér véget. V.J. Proppnak persze nem feltétlenül van igaza, de ennyi megalkuvás úgy gondolom belefért.

[MissKarrde]

Persze, belefér Szerintem is egy klasszikus mese happy enddel ér véget De ez ízlés kérdése is.

[Pildi]

Az is a happy end mellett szólt, hogy a pályázat szövege szerint a kiirók örülnek annak ha V.J. Propp varázsmese elemei feltünnek a pályázatban. V.J. Propp szerint pedig egy klasszikus mese esküvővel ér véget. V.J. Proppnak persze nem feltétlenül van igaza, de ennyi megalkuvás úgy gondolom belefért.

A pályázati kiírás persze sok mindent eldönt, ez még csak nem is megalkuvás, hiszen "rendelésre" készül a mű.

 

Aztán meg ne feledjük, hogy a klasszikus mesék elsősorban gyerekeknek íródnak/íródtak, akik lelki fejlődésében fontos szerepet játszik az a tapasztalat, amelyet a való világban egyre kevésbé lehet megtapasztalni: a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését. Ha már a mesékben is csak az lenne, ami a valóságban (gyakorlatilag bármi megtörténhet), csak egy kicsit mesésebb köntösben, akkor ez a hatás teljesen odaveszne.

A megcsavart, alternatív végű, felcserélt szereposztású (nem a jó a legszebb pl.) már inkább a felnőtteknek jönnek be, akik amúgy is tudják, mennyi köze van egy mesének a valósághoz.

[Bomarr]

Igen és a mesének sokadsorban van egy olyan feladata is, hogy ideált adjon a gyereknek. Nagy hősök, akikhez ő is hasonlithat. Már nem is emlékszem hol olvastam, de nagyon találónak tartom: azért fontos, hogy a mesehősök elképesztő -a való világ keretein is túlmutató- hőstetteket hajtsanak véghez, hogy alakjuk ne nyomassza a gyerekeket. Ha olyan hozzájuk hasonlatos gyerekekről mesélnénk, akik állandoan szót fogadnak, aranyosak az iskolában, sosincs baj velük és mindig az igazat mondják, az nyomasztaná őket, mert ilyen képnek sosem tudnának megfelelni. A mesehős viszont azzal, hogy el van túlozva és a gyereknek eszébe se juthat hogy bárki elvár tőlük egy ehhez hasonló viselkedést, tud egyfajta ideálként működni.

Szerkesztve: 2009. Április 10. - Bomarr

[Pildi]

Bomarr, ez a magyarázat nagyon tetszik, szerintem teljesen igaz lehet, és eddig még nem is hallottam.

[Ody Mandrell]

Bomarr feltétlen szólj ha szavazni kell majd.

[Bomarr]

Bomarr feltétlen szólj ha szavazni kell majd.

 

No ha a mesepályázatra még nem is, de van itt valami amire lehetne szavazni . A regenytar.hu inditott egy "Ember a Marson" cimü irói pályázatot. A pályázatnak van egy közönségdijas és egy zsüris dijazása. Ugyan előbbit kizárt, hogy megnyerjem, hisz csak pár órája került fel az irásom és épp ezért nulla szavazatom van mig van aki hónapok ota fent van és 2000 felett jár, de végülis nem is a közönségdij miatt neveztem. Ugyanakkor a zsüritagok azt irták, hogy pár szavazatot mindenkinél elvárnak (de legalábbis szeretnének), mert hülyén mutatna ha a győztes irománya egyetlen olvasót se ingerelt volna szavazásra. Summa summárum, az alábbi linken lehet szavazni (sajna elötte regisztrálni kell) és naponta egyszer lehet nyomni egy voksot. Természetesen senkit nem akarok befolyásolni... ha valakinek egy másik irás tetszik meg az oldalon szavazzon arra... hogy pont a rám szavazókat hivom majd meg a következő talin egy sörre az pusztán a véletlen csalfa játéka lesz

 

Novella-pályázat: Ragnarök - Háború a Marson

[Ody Mandrell]

Voksoltam egyet.

[Dzséjt]

Nagyon jó lett.

De poén, hogy pár hónappal ezelőtt én is írtam egy marsi háborús történetet Első bolygóközi háború címen

[Ody Mandrell]

Nagyon jó lett.

De poén, hogy pár hónappal ezelőtt én is írtam egy marsi háborús történetet Első bolygóközi háború címen

És nem szavaztál? Nonszensz!

[Oldfighter]

Nekem nagyon ismerős volt a szitu, de ezek szerint megvan a megoldás. Anno beleolvastam Dzséjt írásába is.

 

Érdekes sztori lett Bomarr.

[Bomarr]

Köszi mindenkinek!

 

Dzséjt: Mikor anno kitaláltam, hogy irni fogok erről direkt nem olvastam el az irásod, hogy nehogy véletlenül, akaratlanul is átemeljek valamit belőle. De majd most pótolom.

[Dzséjt]

És nem szavaztál? Nonszensz!

Ma fogok, tegnap este már nem volt lelki erőm regisztrálni. Természetesen szavazok, főleg, hogy jobban tetszett, mint a sajátom.

[MissKarrde]

Ez ám a remek elismerés Én sem regeltem már tegnap, de ma megteszem és szavazok.

[Pildi]

Elolvastam, regeltem és szavaztam.

Gratulálok, Bomarr, remek lett a novellád! Minden voksot megérdemel. (és én még a beígért sörre sem tartok igényt )

Dzséjt, majd alkalomadtán a Tiédet is szívesen elolvasnám.

 

Mellesleg kötve hiszem, hogy a többiek számos szavazata abból adódna, hogy valakik végigolvassák az összes pályaművet, és kiválasztanak egyet, amelyet a legjobbnak találnak, majd arra szavaznak naponta. Biztos, hogy mindenhol az ismerősök támogatják leginkább az ifjú írókat - és ez így is van rendjén.

[Donát]

Hm... annak idején, amikor beadtam egy verspályázatot, amire szintén lehetett szavazni, meg sem fordult ez a fejemben, pedig tényleg valószínű, hogy mindenki így csinálja.

[Dzséjt]

Dzséjt, majd alkalomadtán a Tiédet is szívesen elolvasnám.

Csak nyugodtan (most gyorsan kijavítottam a novemberi verziót ):

http://www.swsaga.hu/index.php?showtopic=1...st=0#entry88963

[Bomarr]

Ma fogok, tegnap este már nem volt lelki erőm regisztrálni. Természetesen szavazok, főleg, hogy jobban tetszett, mint a sajátom.

Na ez különösen jól esett És köszi mindenkinek a szavazatot.

[Frenkie]

Én is szavazok, ma vagy holnap mindenképp.

Szerkesztve: 2009. Május 3. - frenkie

[Gyoka Lamaro]

Szavaztam.

[Rog]

Én is.

[Donát]

Most már én is

[Darth Krande]

Nem valami nagy szerzemény, de Monty Roberts honlapján lehet üzenetet hagyni a leendő szülinapi albumba. A lényeget meg már régóta meg szerettem volna fogalmazni az igazi suttogónak/ról. Csak úgy van értelme ha valaki legalább futtában ismeri Monty Roberts módszerét.

 

Amúgy ő is május 14-i

 

 

I look at you

You look at me

Straight in the eye

You tell me to do

What I really want

Run

I run

You let me run

And I don?t even know who you are

Strange human

I look at you

You look at me

Straight in the eye

You tell me to do

What I really want

I run

Run like in the preri

Run like a group of wild horses

You and me

I never heard of you

But I want to, more and more

Strange human

I look at you

You look at me

Straight in the eye

You tell me to show

What I really want

I answer you

I ask the question

I have to know

Who you are

Strange human

I heard of you

But never believed

I heard of you

A human with horse?s eyes

Eyes that can?t see so-called colours

But distance and the preri

I look at you

Strange human

You look at me

Now I know it?s you

The one who sees

With horse?s eyes

You see us talk

And understand

Strange human

You understand

I heard of you

I know it?s you

I know it?s true

Let me come

I want to come

Let me come

Strange human

I look at you

You look at me

Straight in the eye

You tell me to do

What I do not want

I don?t want to run

At least not alone

You stand there

I want to stop

Stand where you are

Strange human

Let me come

I know it?s you

Let me come

Strange human

Let me come

I want to come

Closer to you

As close as I can

You understand what I say

So let me come and say

HAPPY BIRTHDAY

[Ody Mandrell]

Szépen gyűlnek a szavazatok Bomarr.

[Donát]

Love Game

 

Uhh.

Áhh.

Uhh.

Áhh.

 

Ütemesen, újra és újra. És megint. Néha csak apró nyögésnek indult elfojtott hörgések… máskor teli torokból üvöltve jelzi, hogy mennyire nehéz, mennyire fájdalmas. Csak nézem. Nézem, ahogy az apró izzadtságcsepp megindul a homlokáról, eléri az orrát, lassan összegyűlik, mint a palack száján az éltető vízcsepp, majd egy vad rezdüléstől elválik tőle, akár a fától a levél, s elenyészik.

 

Uhh.

Áhh.

 

Csak mereven állok. Nézem, ahogy szenved, ahogy kínozza minden mozdulat. Nem bántásból figyelem, csupán egyszerűen sokkol, ahogy vadmacskaként veti magát ide-oda, ahogy harcol. Annyira szép. Annyira hősies.

 

Majdnem teljes a csend. Az ütemes nyögéseken kívül a szél rezdülése csempész csupán némi morajt a döbbenet néma fekete lyukába… azontúl: semmi.

 

Uhh.

 

Kicsúszott. Arcán bosszúság, s a kudarc érzetének minden eleme. Elhiszem: fájhatott. Rám néz, s tekintete az enyémbe fúródik: én kezem felemelve némán kérdezek, s ő szavak nélkül válaszol. Kérsz még? Igen. Megteszem hát, amit kér. Odaadom neki mindenem.

 

Uhh.

Áhh.

Uhh.

Áhh.

Kezdődik újra, látom, ahogy összpontosít, hogy jól menjen minden, de nincs könnyű dolga: egy picit hosszú. Fogja a fejét, káromkodik, szentségel, s dühöng; mégis, érzem rajta hogy erre született, ez élteti csak… és csak is ez.

 

Paff.

Paff.

Paff.

Paff.

 

A nyögések most elhalkultak, s átvette helyét az ütemes dobogás, ütközés, mintha jó erősen neki nyomódna valami valaminek… vagy valaki valakinek. Mindketten feszülten figyelünk, én csak állok, ő mozog, s vadul hadonászik. Hosszú haja úgy verdesi hátát, mintha a világ legerősebb hurrikánja fújná, a lepusztult Szahara legszélén. Esztétikus látvány.

 

Uhh.

Áhh.

 

Újra kezdtük, de a vég utolsó akkordjai ezek, érezni bennük a végső összpontosítást. Úgy érzem, mindent erre az egy menetre tett fel. Hosszú lesz, gondolom magamban, s ha lehet fokozni, hát még merevebben állva figyelek. Nézem, hogy játszik, s élvezem. Mindenegyes izma százszorosan megfeszül, mintha súlyt lökne el, vagy emelne fel; fogát csikorgatva teszi, amit kell, s minden fájdalmat, kínt, maga alá rendel. Harcol, küzd, egy pillanatra sem lazít, s aztán végre, végre, végre… arcán győztes, diadalittas örömmámor terül el.

 

„Kint van, kint van, kint vaaaaan!” – kiáltanék…

 

S a játék, a játszma, a mérkőzés Mademoiselle Sharapováé.

 

 

 

 

Kíváncsi lennék, kinek hogy tetszik

Szerkesztve: 2009. Június 2. - Donát

[Oldfighter]

Merev állás, feketelyuk????

 

Ott a sztori a szeren!

[Darth Krande]

Hehe