Értékeld a filmet

[Buja Féreg]

Puzsér Robi kritikája a filmről! Óvatosan az esetleges szidalmakkal, kedvelem a fickót

 

 

Puzsér-kritika

[Ody Mandrell]

Volt már ezer éve. Ráadásul ide a saját értékeléseket kell betenni nem a netes dolgokat.

Szerkesztve: 2016. Április 9. - Ody Mandrell

[Buja Féreg]

Volt már ezer éve. Ráadásul ide a saját értékeléseket kell betenni nem a netes dolgokat.

 

"Kell"?

Nyugodtan eltávolíthatod, nem olvastam vissza egyébként, hogy volt-e már (gondolom ez amúgy sem kötelező).

[Ody Mandrell]

Inkább ajánlott. Ez a valami amúgy is megkapta a magáét anno.

[csoli1138]

Hülye ez a Dancsó

 

Elkötelezett SW rajongóként meg is 'sértődhetnék' a videón, de e helyett hülyére röhögtem magam

Nem sikerült mosolyogni és nevetni sem.

Ennél magasabb az ingerküszöböm..

[Darth Riddick]

Nem kedvelheti mindenki ezt a stílust.

[pb69]

Újranéztem, jön pár általános észrevétel. Megvannak a hibái a filmnek, a korábban részletezett dolgokat nem írnám le újra, nem változott a véleményem. Ennek ellenére fantasztikus egy film, igazi nagybetűs Star Wars élmény. Van jó pár olyan jelenet, amely nagyon hamar a Saga kedvenceim közé emelkedett, hihetetlenül jól eltalálták ezeket, minden téren. A hangulat nagyon átjön, zenei fronton pedig Rey témája egyértelműen, de talán az Ellenállás indulója is bekerülhet a SW klasszikusok közé. Sok remek visszautalás (ezek sokkal jobban bejöttek, mint a konkrétan másolt jelenetek vagy elemek) és a fényekkel való játék bravúros.

 

A látvány egyenesen lenyűgöző, ahogy repked a Falcon, fodrozódik a víz alatta, szóródik a homok és a hó, dőlnek az épületek és a fák a csatáknál, élő a környezet, színes-szagos minden. Nem tudom mennyi CGI-t használtak, de rohadtul nem érdekel, mert totálisan élőnek hat az egész. Ilyen téren csak 1-2 apróság zavart. Unkar Plutt szerintem elég rosszul fest, és most nem in universe értelemben. Na ő valahogy olyan mű nekem, jellegre más, de minőségre nekem amolyan Dex utóérzetem van. Meg a csaj, aki beköpte Han-ékat az ER-nek, valahogy fantáziátlannak tűnt a kinézete, inkább a régi Star Trek vonalhoz hasonlít. Ill. ahogy korábban is írtam már, a két bűnbanda (Daft Punk és yakuza-ék) számomra kissé bazárinak tűnt.

[Jar-Jar Binks]

Így pár hónap távlatából úgy érzem kellőképpen leülepedett bennem az élmény, és készen állok kiértékelni az Ep7-et, mert ezzel még adósa vagyok magamnak.

 

Kezdeném azzal, amibe nem lehet belekötni. A látvány pazar. SW film még sosem nézett ki ennyire jól, a terek mélysége, az üldözéses jelenet Jakkun (Oscar díjat érdemelt volna a megfelelő kategóriában) és a fénykardok annyira gyönyörűek voltak, mint még soha. Ezen a téren tehát a film minden eddigi SW fölé nőtt.

 

Szintén nem sok kritikával tudom illetni a szereplőket. Sokan szidják Adam Driver-t, de nekem nagyon bejött az alakítása is, meg a dühöngő tini-Sith/Ren lovag karakter is. Kifejezetten örülök, hogy végre van egy olyan negatív figura, aki képes hibázni, kiszámíthatatlan és sebezhető. Egyedül John Boyega színészi alakítása zavart, ami sajnos a béka fenekét is csak alulról látja. Finn karaktere alapvetően nagyon kedvelhető lenne, de ő helyenként zavaróan túljátszotta ezt a szerepet.

 

Az egyik legfontosabb szempont egy "űropera" esetén a zene, és ezen a téren számomra a TFA messze alulmúlta az eddigi filmeket. Nem is gondoltam hogy a filmnek ezzel a részével gondom lehet, de könnyen megeshet hogy vérfrissítésre lenne szükség. (Alexandre Desplat?) A TFA zenéje számomra annyira semmilyen lett hogy Rey dala az egyetlen amit többszöri hallgatás után egyáltalán el tudok dúdolni. És arra sem mondanám hogy annyira tetszik, inkább csak azt, hogy az az egyetlen, ami egyáltalán megmaradt. Viszont ezen hamar túlléptem, mert a zene tényleg nem lett rossz, épp csak a korábbiaktól marad el. Messze.

 

Voltak viszont számomra nehezebben megemészthető hibái is a filmnek.

Egyrészt, a forgatókönyv finoman szólva is hagy kívánnivalókat maga után. Az első fele alapvetően nagyon jól ki lett dolgozva. Szépen felvezeti az új karaktereket, remekül visszahozza a régieket, megtudunk pár dolgot az elmúlt 30 év eseményeiből... és elérkezünk a Halálcsillag3.0-hoz. Igen tudom hogy nem ugyanaz, mert hogy ez más elven működik, meg nagyobb, de valójában mégis az. Nem tudom hogy a készítők miért érezték feltétlen szükségét annak, hogy csináljanak még egy ilyen "elpusztíthatatlan de végül mégis elpusztuló szuper fegyvert" mikor már a második is kissé nevetségesen hatott, de innentől kezdve a film annyira kiszámíthatóvá vált, hogy az lényegesen csökkentette az élvezeti értékét. Legalábbis az én szememben.

 

A másik ami nagyon hiányzott, az az "SW kultúra". Az SW büszkélkedhet az egyik, ha nem a legkomplexebb filmes univerzummal, és eddig minden film igyekezet minél többet hozzátenni ehhez, kivéve a TFA. Kaptunk persze új fajokat, meg új bolygókat, de ezeket valahogy jóval kevésbé éreztem kidolgozottnak és kreatívnak mint a korábbi filmekben, márpedig számomra ezek legalább annyira fontosak mint a szereplők vagy a zene.

 

Mindent egybevetve tehát, a film nem volt rossz, helyenként kifejezetten élvezetesnek találtam, de ennél sokkal több kreativitást várok a folytatástól. Én szerettem hogy a PT elrugaszkodott az OT stílusától, és ugyanezt várom a ST-tól is. Várom mert sajnos egyenlőre nem igazán kaptam meg, mivel az Ep7-nek helyenként elég Ctrl+C Ctrl+V szaga volt.

Szerkesztve: 2017. Január 23. - Jar-Jar Binks

[Darth Revan9]

Ez a vicces összeállítás nagyon tetszett.

[M.Laci]

Számomra az volt a legmegdöbbentőbb élmény, hogy amikor kiírták, hogy konyec filma, akkor sem állt fel a nézősereg, hanem gyakorlatilag a bed robot feliratig mindenki a helyén maradt. Pedig láttam vagy háromszor és mind a háromszor ez volt.

[Ody Mandrell]

A letaglózó hatásának köszönhető.

[pb69]

A letaglózó hatásának köszönhető.

Főképp a zárójelenet esetében. Ilyen erős vége szerintem eddig egyetlen másik SW filmnek se volt.

[Ody Mandrell]

Ez való igaz.

[Ody Mandrell]

Az imdb-n még mindig 8.3 -on áll a film úgy, hogy már több mint fél millióan szavaztak.

[csoli1138]

Az imdb-n még mindig 8.3 -on áll a film úgy, hogy már több mint fél millióan szavaztak.

Teljesen reális ez a szám.

[Frenkie]

Most hogy megvan BD-n megnéztem és még mindig a fotelhez ragaszt. Ahogy elkezdődik külvilág megszünik és csak nézem és élvezem. Nagyon hamar eltelik az a kicsivel több mint 2 óra. Minden perce arany. Annyi érzelmi gócpontot tartalmaz hogy magához a lelkemhez szól. Pár példa: Mikor Han és Leia találkoznak átfut az emberen a múlt, mikor évődtek mikor harcoltak a szabadságért, mikor életveszélyben voltak, mikor szerelmet vallottak a másiknak(az is életveszélyben a Bespinen) és az jutott eszembe hogy mennyire megérdemelnék már a nyugodt életet egymás oldalán de még idős korukban sincs nyugtuk. Ami meg megrázó hogy nem is lesz mert tudjuk mi lesz Han sorsa. Ezért tartom Han Solo karakterét nagyon kidolgozottnak. Aki elindult mint egy önző, csak a pénzért élő csempészként, majd a Lázadók tábornokaként hőstetteket hajtva végre a Galaxis felszabadítása érdekében, eljut oda hogy őszintén szeret egy nőt, gyermeket nemz neki aki sajnos szörnyeteggé vált, ennek ellenére az életét is hajlandó feláldozni a rossz útra tért fiáért és szerelméért. Mert abban az emberben aki megsimogtaja fia arcát 3 ms-el azután hogy az keresztűlszúrta a fénykarddal nagyon nagy szeretet van.

Szerintem Han Solo simán futott be akkor karakterfejlődést mint Anakin Skywalker.

És ez még csak egy karakter. Nagyon örülök hogy ez a film elkészült és ilyen tökéletesen zárták le Han sorsát.

[pb69]

Ezek nagyon szép gondolatok Frenkie!

 

Én sose voltam oda Han-ért, de az Ep.7 hatalmasat dobott a megítélésén nálam. A remek új karakterek mellett ezt tudnám felhozni a film legnagyobb hosszútávú erényének.

[Ody Mandrell]

Jó olvasni ezt Frenkie bácsi.

 

Egyébként Han halála nagy tragédia de mégis csak előjáték valami sokkal nagyobb dologhoz.

[MissKarrde]

Aztán ki tudja, az is lehetséges, hogy Han megölése nem marad hatás nélkül Kyloban hosszú távon. Már azon túl, hogy ezzel a tettel próbálta kiülni magából a fényt végleg.

[Dzséjt]

Szerintem Han Solo simán futott be akkor karakterfejlődést mint Anakin Skywalker.

Úgy-úgy.

[Nute Gunray]

A VII. rész tökéletes ívet adott Han karakterének. Meg is könnyeztem a halálát a premierkor, az összes SW-filmet figyelembe véve a saga egyik legjobb jelenete.

[Dzséjt]

Négy mozizás után most tekintettem meg ötödszörre a filmet teljes egészében (a letöltött anyagokból csak a kedvenc szakaszaimat néztem meg újra és újra és újra és újra...). A véleményem változott, még jobbnak találom ezt a filmet, mint azelőtt. Ritka az olyan alkotás, ami minden egyes nézéssel egyre jobb lesz. És a tény, hogy ez teljesen új, valamennyire még ki is emeli az ep1-6 közül. Nem elvéve azok értékéből azért benne van a pakliban, hogy azokat szinte képkockáról képkockára ismerem. Különösen az ep4-5-6-ot, amik ugye már lassan 27 éve velem vannak, de hát az ep1 is sebesen közelít a 20. életévéhez, ami azért durva. És már az ep3 is elmúlt 10, szóval ezt is láttam már párszor (minimum 10-szer, ha évi egy nézést számítunk, de ennél jócskán többször láttam, hiszen már ezt is négyszer láttam moziban). Az újdonság varázsa pedig nem kopik, a felfedezés öröme táplálja, hogy mindig új és új dolgokat veszek észre. És ez jó, mert ez az, amit rettenetesen szeretek a Star Warsban. Hiába láttam az ep1-et '99 óta a kutya tudja hányszor, még most, amikor pár napja megnéztem, is találtam benne újat. Az ep7-nél pedig nem új részletek, hanem egy egészen új film vár felfedezésre.

 

Ami most a BD megtekintése közben eszembe ötlött, hogy mennyire szép ez a film. Gyönyörű tájakon játszódik, nagyon idillikus környezetekben, s bár Jakku és a Csillagpusztító durva hely, még ezekben is van valami fura harmónia. Talán a szép fényképezés teszi, nem tudom. Megjegyzem, zseniális, ha mondhatom így, Lucasi képi megvalósításokkal bír a mozi, gondolok itt az olyan egyszerű, de nagyszerű húzásokra, mint Rey beléptetése. Egyedül a lány egy kihalt csillagrombolóban (az összetört Lambda-komp a hangárban megvan?), majd a sivatag a roncsokkal. Nem csak azt mutatja be egyetlen húzással, mennyire magányos Rey, mennyire sebezhető és mégis erős, de azt is belénk vési tudat alatt, hogy a Galaktikus Birodalomnak tényleg vége. Kész, az ep6-ban szétverték őket, nincs már Birodalom. A homokból kiálló csillagromboló a Birodalom sírfája, a hatalmas hangár a kriptája, Rey meg tulajdonképpen sírrabló. De hasonlóan remek, ahogy Rey otthona - egy döglött AT-AT (újabb utalás a Birodalom pusztulására, a Hoth félelmetes hadigépe egy guberáló otthona) - magányában, fejével a Lázadók sisakjával néz egy felszálló űrhajót. Egy nyikkanás, annyi nem hangzik el, a képek mégis felépítik Rey egész karakterét: elvágyódik, de mégsem megy el, ugyan ezt ekkor még nem tudhatjuk, miért. Szimpatizál a lázadókkal, ez egyértelműen átadja a sisak és a baba. És régóta ott van, amit a karcokból tudunk.

 

És ez az egyik olyan dolog, amiben Abrams újat mutatott Lucashoz, Kershnerhez vagy Marquandhoz képest. Abrams szavak nélkül, pusztán képekkel képes felépíteni a karaktereit. Mire Finn leveszi a sisakját, már rengeteg információt átad róla Abrams. Mozgása, mozdulatai, tettei, mind megmutatják, ki ő, mielőtt megszólalna vagy látnánk az arcát. Tudhatjuk, hogy egy fiatalember, csatában még nem járt, és nem volt arra felkészülve, amit ott talált. Finn már azelőtt szimpatikussá válik, hogy a sisakhoz kapna. És itt van a lihegése. Sokan nevetségesnek tartják, pedig legalábbis az elején ez jelzés értékű: az Első Rend és annak a páncélnak a fojtogatását jelenti, azt, ahogy Finnt a kezükben tartják. (Később meg csak annyit jelent, hogy szegény karakter elfárad abban a sok futkározásban, ami szerintem érthető.)

 

De a legzseniálisabb akkor is Rey, hiszen ő először akkor szólal meg, amikor találkozik BB-8-tel. Odáig mégis teljesen kibontják a karakter jellemét, mindössze képekkel. Nagyszerű és az SW-ben eleddig egyedi. Talán csak Darth Vader belépője ér fel ehhez, de Vaderről csak annyit tudunk meg abból a pillanatból, hogy gonosz és ő a góré. Ezt amúgy Abrams lazán megismételte Kylóval.

 

Sokszor vádolják azzal az ep7-et, hogy az ep4 másolata. Ez részben jogos és egyet is értek vele, csak én ezt nem tartom hibának. Anno az ep2 is az ep5 másolata volt, és ott is igen durva áthallások vannak. Akkor viszont ezek még párhuzam, nem másolás címén voltak emlegetve. És ezt én őszintén szólva, rohadtul sajnálom most. Akkoriban rácsodálkoztunk, és azt mondtuk: milyen mesteri párhuzam. Még topic is van, amiben összeszedtük. Most, már egy képi utalás pofátlan másolásnak van titulálva, elnézést a túlzásért.

 

Pedig az ep7 még csak nem is színtiszta másolás. Inkább az, ahogy a premieren Krande illette: remix. Cselekményvezetés szintjén valóban hasonlít az ep4-re, de csak annyira, amennyire az ep2 az ep5-re. Nagyjából félútig, de talán még addig sem. Sőt, addig sem, mert miután Finn megszökteti Poe-t, teljesen leválik az ep4-ről, és önálló útra lép. A végére pedig inkább az ep2 és ep5 vonalát követi. Ott állunk egy háború peremén (ep2), ahol bár úgy tűnik, hőseink győztek, valójában a Sötét Oldal leple borult reájuk és elkezdődött a háború az Első Rend ellen. És ott vannak bizonytalan sorsban hagyott hőseink, akik a záráskor külön utakra indultak (ep5). Az eleje és a közepe között viszont a film cselekménye saját útján halad, nem hasonlítható igazán semelyik epizódra sem, ugyanakkor egy-egy elemet átemel.

 

Ilyen jellegzetes átemelés Kanata kastélya, amit Cantina-koppintásnak titulálnak, és tény, az is. Ahogy az ep2-ben is az volt. Ott miért nem volt baj? Pedig Lucas maga mondta a dokufilmekben, hogy ő biza újra meg akarta csinálni a Cantinás jelenetet. Nem lett pontosan ugyanolyan, más a hangulata, a jelenetek felépítése, a hely célja. De ugyanez teljes mértékben igaz az ep7-re is. Maz kastélya az elejétől a végéig teljesen más, mint a Cantina, vagy éppen az Outlander klub.

 

Sarkalatos pont még a Csillagpusztító. Tény, ez is ep4 és ep6 copy, bár itt ugyanazt tudom feltenni kérdésnek: miért baj, ha Abrams az alapkoncepciótól a kivitelezésig az egészet megújítva másol, miközben Lucas lópikulát sem módosítva vetette elénk ugyanazt? Abrams legalább vette a fáradtságot, hogy teljesen megújítsa ezt, míg Lucas sz*rt bele, a két Halálcsillag között a legnagyobb különbség, hogy az egyik egy megrágott alma képét kelti.

 

Szerintem a Csillagpusztító elég új ahhoz, hogy csak kellemes visszautalás legyen a Halálcsillagokra, ne valódi másolat. Eleve, ez nem egy űrállomás, hanem egy bolygó egy bazi nagy ágyúval. A kinézete is igen más, össze sem lehet téveszteni a kettőt. Ez egy bolygó, és ezt minden téren az eszünkbe vésik (már csak az lenne a jó, ha a bolygó igazi nevét is tudnánk). Ugyan hóval borított, amivel kikiálthatjuk, hogy Hoth (bár szerintem ez is túlzás, mert eléggé elüt a Hoth-tól, és ezt most éreztem igazán, hogy alig egy nappal az ep7 előtt néztem meg az ep5-öt), de ez is kulcsfontosságú. Mert hát mi legyen egy bolygón, aminek nincs napja? Pálmafák és őserdők? Ez a bolygó megöli a napját, anélkül vajmi kevés esély van arra, hogy kellemesen meleg hely legyen.

 

De az igazán nagy váltás a koncepció szintjén van. A Halálcsillag elhibázott módon a terror eszköze lett volna. Felrobbant egy bolygót, aztán majd mindenki kushad. Szerintem ez mondjuk sosem működött volna, de ez más téma. A Halálcsillag II. egy baromi drága csapda volt, de nyilván, később ez is a terror eszközévé vált volna. De mi a Csillagpusztító? Egy helyesen használt eszköz: egy első csapásmérő tömegpusztító fegyver, amit végre úgy vetettek be, ahogy egy ilyen fegyvert kell. És még valami: a végső gonosz eszköze. Palpatine rárántott volna, ha meglátja ezt a cuccot. Kétségem se fér ahhoz, hogy az ő fejéből is kipattant ez az űrágyú (hiszen a háttérinfók szerint az Első Rend a Csillagpusztító terveit a Birodalom kutatásaira alapozta), de a megvalósításig már nem jutott el.

 

Snoke és bandája viszont igen. De miért a végső gonosz fegyvere ez? Mert ez a gép naprendszereket pusztít el. Nem csak azt, amelyiket becélozta. Azt is, amelyikben van. Hiszen az a naprendszer, aminek csillagát felzabálja, ugyanúgy elpusztul. Még ha a Star Warsban az űr nem is úgy működik, ahogy a mi valóságunkban, azért van, ami ott is áll: ha nincs nap, nincs élet. Képzeljük el, ahogy ez az izé megjelenik a rendszerünkben, és tudjuk, hogy nem mi vagyunk a célpont, hanem csak a mi napunkat szemelték ki etetésre. És akkor még ott a tény, hogy egyetlen lövéssel naprendszereket töröl el. Ehhez képest a Halálcsillag csak egy csillagközi légpuska.

 

Szóval, én nem tudok erre Halálcsillag 3.0-ként nézni. Viszont dicsérni tudom Abramst, amiért így megújította a koncepciót. Ráadásul, sok más apróság is segíti, hogy markáns különbségek legyenek. Nagyon lassan lehet elsütni, fával borított, stb. És míg a Halálcsillagokat pár lövéssel el lehetett pusztítani, miután végigrepültél az aknában/alagútban, itt azért eléggé meg kellett küzdeni. Az első bombázás alig karcolta meg. Aztán a felszíni csapatok szabotálása után nyílt egy bazi nagy lyuk az oldalán, de még ekkor is zökkenőmentesen működött. Végül be kellett repülni a hőoszcillátor belébe, ahol több torpedó kieresztése után már végre hajlandó volt megdögleni.

 

És még ragozhatnám, és valószínűleg a jövőben fogom is, de most lassan zárom soraimat, mert dolgoznom kéne - jellemzően, inkább az SW-vel foglalkozom. Igen, az ep7 sokat nyúlt az ep4-5-6-ból, bár inkább csak az ep4-5-ből. Ez több mint valószínű, hogy Abrams rajongásának tudható be, de ki ne tett volna így közülünk? Én teljesen megértem az ipsét. Viszont, ahogy Dumbledor mondta Harry-nek, amikor az azon aggódott, hogy túlságosan hasonlít Voldemortra: ne azt nézzük, miben hasonlít, hanem abban, hogy miben különbözik.

 

Márpedig érzésre azt mondom, az ep7 sokkal többen különbözik mind a hat filmtől, mint amennyiben hasonlít az ep4-5-re. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy Lucas sem találta fel újra önmagát. Az ep1-2-3 szerkezetében ugyanolyan, mint az ep4. Szoktuk mondani, hogy az ep1-2-3 és az ep4-5-6 között a legszembetűnőbb különbség a Galaxis tágabb megismerése. Ez így van, de ez nem azért van, mert Lucas máshogy mesélte el ezeket a filmeket. Nem. Sőt, az ep1 semmivel sem tágabb, mint az ep4. Ugyanúgy csak a perspektíva karaktereket szemén át látunk (ez esetben Qui-Gon, Sidious, Anakin és Padmé), mint az ep4-ben, és nem láthatunk bele olyan eseményekbe, amik kívül esnek eme szereplők láthatárán. Csak ezen szereplők nagyobb volumenű eseményekben vesznek részt, ezért tudhatunk meg többet. És ugyanez igaz az ep2-re és ep3-ra, csak ott Lucas több perspektíva karaktert használ (az ep2-ben Yoda, az ep3-ban Windu is felkerült a listára). És biza képi, szöveg-, történet- és cselekménybeli másolás utalás is nagyon-nagyon sok akad. De ettől válik koherens egésszé ez az immár hét részes Saga.

[Donát]

Csatlakozom az írásodhoz. Most, hogy megnéztem kb. 2 hónap után újra, otthon, Blu-rayen elképesztően letaglózott. Erre a filmre tényleg igaz, hogy minél többször nézem, annál jobb lesz. Ez két dologból fakad, de ezt már írtuk: egyfelelől, olyan karaktereket sikerült összerakni, akikért lehet rajongani. Ráadásul Daisy Ridley olyan szereplő, akiért még akkor is oda van az ember, ha éppen dühös fejet vág. És mindig ott bujkál a nézésében valami "náív rácsodálkozás" , hogy klasszikust idézzek, és minden egyes jelenetében zseniális. És ez nem túlzás. Egyértelműen a kedvenc karakterem lett az SW-ben. Nagyon megkedveltem Finnt is, a mellékszereplők közül pedig Maz is nagyon jól sikerült, még ha meg is kurtították az eredeti szerepét.

 

DE! Ami igazán zseniális ebben a filmben, és ami miatt újra és újra és újra akarom nézni, az a hangulata, ami hihetetlen! Egyrészt a filmekben is olyan zseniális hangulatépítő nüanszok vannak, mint a kis vörös szemű lény Jakkun, vagy Finn izzadása, amivel szinte felperzsel minket is a hő, vagy Kylo sisakjának koppanása a hídon, vagy a hamu (?) sercegése... zseniálisak!

 

Másrészről, és ez legalább olyan fontos, a decemberi premierrel kapott egy olyan különleges érzetet az egész film, a decemberi várakozással, a hideg téli napokon olvasott képes útmutatóval, az együtt kibogozott sztori szállal, amitől egészen erős kötődés jött létre a film, és köztem. Ez a kötődés nálam az EpII-vel a legerősebb, mert azt láttam életemben először, aztán az EpIII-at említeném, és utána jönnek a régi részek, amiknek már az első megnézése után is hihetetlen nosztalgikus érzés fogott el. Ez a kapcsolódás talán az EpI-gyel a legkisebb, viszont az EpVII egyértelműen feljött a listán a 2-3. helyre. Imádom a filmet belengő hangulatot, és minden percén, másodpercén érződik, hogy a készítő csapat szívét-lelkét beleadta abba, hogy egy remek folytatást lássunk.

[Ody Mandrell]

Ezért szeretem ezt a fórumot! Amikor olyan érzések kerítik hatalmába az embert mint most is, ezeket az írásokat olvasva. Azonnal rakja be az ember a filmet, hogy ő is részese legyen ennek a nagyszerű filmnek, életérzésnek.

[Frenkie]

Egyetértek Dzséjttel és Donáttal, hogy ez a film egyre jobb. Nektek nincs vágyatok arra hogy az EP7 megnézése után megnézzétek az EP4-et? Nekem péntek este ez volt.

[Dzséjt]

Hát, én nagyjából két nappal azelőtt néztem meg az ep4-et, így nem fogott el a vágy. Az ep8-at viszont szívesen elkezdtem volna.

[Ody Mandrell]

Még most is hitetlenkedve nézem a SAGA BD mellett az új filmet. Pár éve ez elképzelhetetlen lett volna, és mégis ott van. Soha nem hittem, hogy arra a helyre kerülni fog még új lemez. És mégis.... A készületek három éves időtartama alatt sokszor voltam szkeptikus, nagyon féltem mit hoznak ki a történetből. Lucas nélkül elveszettnek gondoltam a szellemiséget, a stílust. Sokszor károgtam, de mentségemre legyen mondva, tényleg féltettem a franchise -t.

 

Aztán jött a film. És ugyanaz az érzés mint korábban! Nem egy kő, hanem egy egész hegynyi szikla esett le a szívemről. Sőt! Néhol olyan jelenetek tarkítják a filmet amik már most klasszikusnak számítanak. Annyira jól sikerült eltalálni benne mindazt ami SW -t varázsol egy filmből, hogy az döbbenetes. És mindezt Lucas nélkül, ami duplán emeli az elvégzett munka értékét. Viszont egy valami, illetve valaki változatlanul ott strázsál a Star Wars mellett. Ez pedig John Williams. Hihetetlen nagy mértékben járult hozzá megint, hogy a magunkénak érezzük ezt a filmet. Elsőre talán jellegtelennek tűnt a zenéje, de mára már annyira beleivódott a filmbe és az agyba, hogy nem lehet nem szeretni. De nem csak ezért tetszik a score. Önmagában is megállja a helyét. Olyan mint a régiek. Csak berakom a lejátszóba és lepereg a film is előttem. Fantasztikus munka!

 

Csak bízni tudok abban, hogy hasonló sorokat majd az EPVIII esetében is írhatok. Ez a bizalom pedig most nagyobb mint valaha.

Szerkesztve: 2016. Május 8. - Ody Mandrell

[Dzséjt]

A múlt hét pénteken apám az egész család nagy megdöbbenésére vett egy 100 cm-es Full HD LED mosógépet. Először úgy gondoltam, ráérek én megnézni az ep7-et rajta, ha már vettem hozzá egy asztali lejátszót (mégis csak nagyobb, mint az én 65 cm-es tévém), de aztán csak nem bírtam. Vagyis hát bírtam, idáig. Egyedül maradtam otthon, szóval gyorsan letudtam a melót, hogy aztán filmezhessek. Hiába nincs asztali lejátszó, hiába nem fért rá a pendrive-omra egy 1080p-s rip, a 720p-sel is megelégedtem. Csak lássam nagy képernyőn. És hát na, még ezen is döbbenetesen festett film. Mi lesz itt még, ha a BD-t nézhetem végre meg.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy a mamának is egy ekkora tévéje van, hála a nagybátyámnak, és a múlt héten ott jártunk, le is vittem magammal az ep7-et, ugyanezt a 720p-s változatot. Gondoltam majd megnézem, de aztán egyéb események eltérítettek a célomtól. Végül úgy voltam vele, sebaj, majd legközelebb megnézem. Hát, a franc se gondolta, hogy az a legközelebb ilyen gyorsan eljön, ráadásul otthon.

 

A filmhez nincs különösebb hozzáfűznivalóm, ha csak az nem, hogy még mindig azonnal beránt. Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült az a két óra. És valami döbbenetes a látvány. Itt ez a számomra teljesen új perspektíva (csak nagy ritkán volt ilyen méretű tévéhez szerencsém), és még ezen sem találok kivetnivalót. Úgy értem, azért ahogy nő a felbontás, úgy "kopnak meg" az effektek (a LED tévémen hiába fest jól az ep4, az LCD monitoron nem volt olyan jól kivehető a vadászokat kísérő négyzet), de itt semmi, sőt, még jobban is nézett ki, elvégre több részletet láthattam. Egyszerűen pazar ez a film, hihetetlen, hogy képtelenek voltak Oscarral jutalmazni a látványt.

 

A film alatt azért eszembe jutott, hogy ha csak a filmeket nézzük, akkor Hant tulajdonképpen az ep5-ben láttuk utoljára a Falconon, és technikailag fel sem lépett rá, amióta lepasszolta Landónak az ep6-ban. Így egymás után még mélyebb értelme van a "Chewie, we are home"-nak. Az is poén, hogy amikor odaadja Landónak, karcolás nélkül kéri vissza. Nos, az még egy dolog, hogy Lando lecsapatta az antennát, de aztán jött Rey, aki odacsapott a futóműnek, ledózerolt egy épületet az orral, több ízben is hagyta, hogy belelőjenek - szóval úgy érzem, kicsit több karcolással kapta vissza Han. Persze, mint mondtam, ez pusztán úgy áll, ha csak és kizárólag a filmeket nézzük, mert ugye az evidens, hogy Han az endori csata után visszakapta a Falcont. Mégis, pusztán a filmekkel van egy ilyen érdekes mellékíze a Falcon-Han találkozásnak.

 

Meg még az jutott eszembe, hogy Finn-nek nagyon nagy szerencséje volt, hogy eljutott Niimára a szomjan halás előtt. Azért ehhez kellett egy kis mázli. Ja, és kiszúrtam egy másik idegen fajt az ep4-ből Maznál. A Cantinában ülő halálfejes muksóhoz hasonló ácsorog Han baloldalán az alsó kép jobb szélén. A faj neve amúgy Stennes Shifters:

[Ody Mandrell]

Én is minden hétvégén megnézem legalább egyszer. Nagyon kínálja magát.

 

És ha már hasonlóságok, akkor azt a twi-lek nőhöz hasonló csajszit is érdemes megemlíteni akit akkor láthatunk amikor belépünk Maz kastélyába. De akkor is csak egy másodpercre és a terem hátsó részében.

[csoli1138]

Jó a Falconos észrevétel Dzséjt, eddig bele sem gondoltam.