Értékeld a filmet

[Yoda József]

Elsőre amúgy nekem is gusztustalan volt a jelenet, de már hozzászoktam  

 

3 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

A Birodalom visszavágban meg ott van a bohóckodó Yoda, aki Artuval pörlekedik. Az miért nem zavarja őket?

Yoda Luke türelmét akarta próbára tenni, nekem mindig is ez jött le. A későbbi kunyhós jelenet más megvilágításba helyezi a Luke-kal való első találkozást.

[Ody Mandrell]

 

3 órával ezelőtt, gafz írta:

Nem, mert az is egy próba a képzésre alkalmasság megítélésében...

 

3 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Elsőre amúgy nekem is gusztustalan volt a jelenet, de már hozzászoktam  

 

Yoda Luke türelmét akarta próbára tenni, nekem mindig is ez jött le. A későbbi kunyhós jelenet más megvilágításba helyezi a Luke-kal való első találkozást.

Ne b*sszátok már meg! Luke hőstette a film végén nem egy nagyon hasonló (99%) verzió?

[Yoda József]

12 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Ne b*sszátok már meg! Luke hőstette a film végén nem egy nagyon hasonló (99%) verzió?

Csillapodj!  Szerintem félreértetted kicsit. Korábban is leírtam már, itt, hogy amit Luke-kal tett a film, szerintem az ST legzseniálisabb húzása (az egész történetszálra gondolok). Nekem semmi bajom nem volt azzal a Luke-kal, amit bemutatott a film. Én csak annyi megjegyzést tettem, hogy az a fejős jelenet nekem gusztustalannak hatott. Gusztustalannak hatott volna bármelyik filmben, bármilyen szereplőtől. Ez van, nem szeretem ha ilyesmit a képembe tolnak.

 

De hogy a kérdésedre is válaszoljak, szerintem nem ugyanaz a kettő. Yoda önszántából viselkedett úgy pár percig, hogy Luke türelmét próbára tegye, és ezt csak addig tette, amíg fel nem fedte a kilétét. Luke viszont nem önszántából vált egy magába fordult Jedi mesterré, hanem a vele történtek hatására. A film arról szól, hogyan jut túl ezen, és hogyan tér vissza ismét a hősként, ahogy megismertük. Luke esetében karakterfejlődés történik, Yoda esetében meg semmi ilyesmi, ő csak Luke-ot teszi próbára azzal, hogy eljátssza a "gyagyát"  

[Ody Mandrell]

Addig ok, ameddig ezt nem a TLJ ellen hozzák fel, hogy ott Luke mekkora karakter idegen. Yoda is karakteridegen az EPV elején. Tök mindegy mivel magyarázzuk, ráadásul a végkicsengésben Luke nagyobb mester lett mint Yoda.

Szerkesztve: 2019. Május 18. - Ody Mandrell

[Yoda József]

Attól még a két szitu eléggé más  Luke hőstette a végén nem helyezi más megvilágításba azt, hogy milyen volt a film elején. Ott nem ez a lényeg, hanem maga az út, amelynek a végén ismét visszatalál a régi önmagához!

 

És nem mindegy, mivel magyarázzuk, mert akkor csak felszínt néznénk, ami nem helyes. A TLJ utálói is megragadtak a felszínen, nem képesek a dolgok mögé látni, és nem is akarnak.

[Sinistra]

Nekem a fejős jelenet egy vagány, jópofa Luke benyomását kelti.   Gusztustalannak inkább magát a jószágot tartom (Thala-siren), de ez már részletkérdés.   

[Ody Mandrell]

26 perccel korábban, Sinistra írta:

Nekem a fejős jelenet egy vagány, jópofa Luke benyomását kelti. 

Rey-t próbálja elriasztani.  

[Darth Sky]

Én sose tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek. A fejős, illetve halászós jelenetekkel szerintem csak azt akarták bemutatni, hogyan élt meg Luke a szigeten.

Gusztustalannak se tartom. Számomra nem gyomorforgató, hogy valaki tejet iszik, és olyan lesz tőle a szakálla...   

[Ody Mandrell]

De egy mega-szuper hős nem csinál ilyet! Most gondold el mi lenne ha az egyik bosszúálló megfejne egy tehenet és meginná a tejét?  

Szerkesztve: 2019. Május 18. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

2019. 05. 18. - 15:09, gafz írta:

Nem, mert az is egy próba a képzésre alkalmasság megítélésében...

Lényegtelen, mivel a jelenet összeredményben nem különb, mint egy Jar Jar-os bohóckodás.

[gafz]

3 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Lényegtelen, mivel a jelenet összeredményben nem különb, mint egy Jar Jar-os bohóckodás.

Jar-jar veleszületetten hülye...

[Dzséjt]

Hány és hány farmer/gazda lehet a világon, aki ezek szerint baromira gusztustalan ember. Még én is, anno nagymamám testvérénél az alföldi tanyán, ahol olyan sűrű volt a populáció, hogy ahhoz képest Luke szigete zsúfolt volt, simán szürcsöltem a frissen fejt tehénketejből (állítólag ez nem túl egészséges dolog, de valahogy mégsem fordultam fel).  Különben is, Luke eredeti foglalkozását tekintve farmer, lehet odahaza simán így itta a bantha tejet.  

Másrészt, a halászat és fejés egyértelműen azoknak a szól, akik az ep7 után azon kattogtak, hogy hát mit iszik és eszik Luke egy lakatlan szigeten (mintha ez kardinális kérdés lenne és józan paraszti ésszel megválaszolhatatlan). Emlékszem, még cikk is született anno a témában, persze nem pozitív értelemben. Rian Johnson ezeknek adott választ ezzel a két jelenettel. A poén szerintem az, hogy azok, akik erre választ akartak kapni, most a válasz miatt hisztiznek, és tuti, hogy nem egy állítja, hogy ő ezt sosem akarta megtudni. 

[IndianaAndrisSolo]

Számomra az a jelenetsor egészen varázslatos, ahogy Luke ott a szigeten közlekedik, egyébként tulajdonképpen ez a jelenetsor, ennek a magányos figurának a hétköznapi cselekedetei voltak, amik először igazán mélyen beszippantottak a filmbe. Van ebben valami bizarr ebben a thala-siren-ben, ahogy megfeji Luke, de szerintem semmiképp sem undorító, hanem inkább irónikus, pontosan úgy bizarrak ezek a lények, mint Ponda Baba, vagy Salacious Crumb. Az ilyen figurák mindig is a részesei voltak a Star Wars-nak, és az ilyen groteszk lényeket mindig is sokkal jobban szerettem, mint a cool lényeket (Bossk, Edrio Two Tubes, Maul).

 

Luke magánya számomra teljesen Az öreg halász és a tenger című könyvet hozza be. A filmnek tkp. a leghangulatosabb jelenetsora számomra (caretaker-ekkel, a szakadék feletti átlendüléssel, és a szakadó esős halcipeléssel), és ebből sugárzik felém leginkább az, amit én mozivarázsnak hívok. A Star Wars-varázslat itt működik számomra a leginkább. A korábbi filmekből a IV. rész elejéről a két droid sivatagi csetlés-botlásaiban érzem ugyanezt, meg a TESB Yoda-jeleneteiben. 

[Ody Mandrell]

A zenét se feledjük el mert remek! Nagy adagot tesz hozzá a hangulathoz. 

[Dzséjt]

13 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Számomra az a jelenetsor egészen varázslatos, ahogy Luke ott a szigeten közlekedik, egyébként tulajdonképpen ez a jelenetsor, ennek a magányos figurának a hétköznapi cselekedetei voltak, amik először igazán mélyen beszippantottak a filmbe.

Ugyan engem nem ez rántott be (ekkorra már mélyen benne voltam), de ez a jelenetsor is nagyon nagy részben benne van abban, hogy az ep8 letaszította a trónjáról nálam az ep2-t. Mindkét filmben azt szeretem nagyon, hogy képes rendkívül hétköznapi lenni, és nem csak ideig-óráig, hanem elég sokáig. Képesek több ízben is megidézni az ep4 vacsorázós jelenetét. Imádom, amikor teljesen hétköznapi dolgokat starwarsosítanak, mint egy étterem, egy könyvtár vagy éppen a halászat és a "tehénfejés". Hogy groteszk? Valamilyen szinten az, hiszen egy "szörnyet" fej meg Luke, de ez a Star Wars kérem szépen, mégsem fejhet tehenet vagy kecskét.

Másrészt miért megy ez a groteszkség egyesek szemében a film minőségének rovására, miközben az teljesen elfogadott (vagy legalábbis negatívan sosem felhozott) dolog, hogy egy bazi nagy, nyáladzó féreg, aki ráadásul maffiavezér láncra verve ráncigálja és öleli magához a kis híján félpucér Leiát? Nem ezért vagy azért, de szerintem az utóbbi több aspektusból is nem csak groteszkebb, de undorítóbb is.

[IndianaAndrisSolo]

Igen, csatlakozok Ody-hoz, a zene remek. És milyen érdekes, hogy sokan lényegében mindegyik új SW-film kapcsán leírják, "mennyire rossz a zene, még a prequeleknek is jobb volt", még pl. én is első megnézésre gyengének éreztem a Rogue One zenéjét, vagy a Force Awakens-ét, mostanra azt mondom, mind a négy film tökéletes új témákat készített, és nagyon jól újrahangszereltek, megidéztek régebbi ikonikus zenéket.

 

Csak hogy mindből kiemeljek csúcspontokat:

TFA: Kylo témája (több számban is felhangzik), March of the Resistance, The Scavenger/Rey's Theme, The Jedi Steps;

RO: Imperial Suite, Your Father Would Be Proud/Hope;

Solo: The Adventures of Han, Meet Han, Reminiscence Therapy, Marauders Arrive.

 

Való igaz, hogy a TFA-nál az új témák túlsúlya hathatott rám negatívan az első megtekintésekkor, de a Last Jedi-nál már nagyon jól használják a TFA zenéit is, és korábbiakkal is bátrabban él a film: sosem hittem volna, hogy az egész saga-ban az egyik kedvenc témámat, a TIE Fighter Attack-ot valaha is hallani fogom új SW-filmben, hab a tortán, hogy még a Solo-ban is használták.

 

A Last Jedi kedvenc számai között van számomra egyértelműen a The Rebellion Is Reborn, ami az egész filmet fémjelzi, egyszerre hallható benne Rose témája, ami egyre jobban átvált az Ahch-To-i témára, ami nagyon felemelő, jól építkezik, és tényleg katartikus zene. A film végi Spark/The Last Jedi kettős meg beviszi az igazi gyomrost, különösen amikor a The Last Jedi tétel 2. perce után (a Luke projekció fordulatnál) bejön a kórus - persze akkor, amikor átváltunk az Ahch-To-n lebegő Luke-ra - az nálam a teljes katarzis pontja. Az új trilógiában ritkább a kórus használata, a prequelek után a zene szándékoltan inkább az eredeti trilógia kevésbé epic hangszerelésére épít, ezért van szerintem itt igazán nagy ereje ennek a pillanatnak zenei értelemben is.

[gafz]

7 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Másrészt miért megy ez a groteszkség egyesek szemében a film minőségének rovására, miközben az teljesen elfogadott (vagy legalábbis negatívan sosem felhozott) dolog, hogy egy bazi nagy, nyáladzó féreg, aki ráadásul maffiavezér láncra verve ráncigálja és öleli magához a kis híján félpucér Leiát? Nem ezért vagy azért, de szerintem az utóbbi több aspektusból is nem csak groteszkebb, de undorítóbb is.

Itt pont ez volt a cél, igen sanyarú élethelyzetbe rakták a főszereplőt a dráma fokozására.

A TFA-ban meg Finn ivott egy undorítót, jelezvén, mennyire szomjhalál határán áll... 

Szerkesztve: 2019. Május 23. - gafz

[pb69]

2019. 05. 20. - 14:00, Dzséjt írta:

Hány és hány farmer/gazda lehet a világon, aki ezek szerint baromira gusztustalan ember. Még én is, anno nagymamám testvérénél az alföldi tanyán

A többi dologban lényegében egyetértünk, ezt csak azért emelem ki, mert szerintem félreértetted a felvetést. Nem az ember lesz gusztustalan, hanem az adott tevékenység és annak bemutatása lehet sokak számára az. Az egyik fontos különbség, hogy nem ténykérdés, hogy gusztustalan-e, hanem az adott ember egyéni ízlése és ingerküszöbe határozza meg. A másik pedig az, hogy nem az emberre vonatkozik a dolog, hanem a történésre és annak tálalására.

 

Utóbbira nézzük azt, hogy minden embernek kell wc-re járnia, ettől nemhogy nem leszünk undorítóak, de ez teljesen természetes. Ettől függetlenül ami ott történik az tekinthető gusztustalannak, még ha mindennapos és természetes is. Ha ezt valaki egy filmben a megfelelő kameraszögből rögzítve részletesen bemutatná, az meg pláne gusztustalan lenne. Egyszerűen nem olyan téma, ami a nyilvánosságra tartozna, amit mondjuk egy filmvásznon vagy egy könyv lapjain be kellene mutatni.

 

Az egyéni mérce meg olyan, hogy nehéz ezzel mit tenni. Sokaknál pl. Jar Jar székletbe lépése is undort váltott ki, nekem nem ezért nem tetszett. Luke esetében legalább nem volt totálisan céltalan a tejivós jelenet, de el tudom fogadni, ha ez valakiknél sok volt. Ahogyan a felhozott Jabba-Leia "móka" is hasonló lehet. Azzal a különbséggel, hogy ott szerintem eleve ez volt a jelenet egyik fő célja, hogy Leia sanyarú sorsát bemutassa azon keresztül, hogy mennyire gusztustalan dolgokat kell elviselnie. Szóval ott szándékosan akartak egy undorító képsort betenni, Luke esetében nem érzem ennek szükségét.

Az igaz, hogy Luke mindennapjainak bemutatása hangulatos és narratív szempontból is fontos. De azt azért lássuk be, hogy ehhez nem feltétlenül kellett pont egy ilyen jelenet. 1000-féleképpen lehetett vlna még megmutatni ezt az életvitelt, ahogyan pl. a halászattal, a völgyes-rudas átlendüléssel stb. remekül meg is tették. Szóval ha egy átlagember hétköznapjait mutatják be, akkor sok dologból lehet szemezgetni, a reggeli rutinból is, de nem muszáj pont azt választani, amikor mondjuk a pattanásait nyomkodja valaki a tükör előtt.

 

Engem nem zavar különösebben a jelenet, de értem, ha valaki fennakad rajta. Azt nyilván nem, ha emiatt lehúzza az egész filmet, meg rinyál a gyerekkora tönkretétele miatt, de az alapfelvetés jogos is lehet. Szerintem sem a megfelelő eszközt és módot választották itt az alkotók. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy a többi SW filmben is vannak számomra sokkal kellemetlenebb jelenetek is ennél.

Érdekes Dzséjt azon felvetése, hogy ez egy szándékos fricska lett volna, még azt is el tudom képzelni. Johnsontól nem állna messze, pont Luke esetében többször élt hasonló eszközökkel, provokált, feszegette a határokat. Lásd pl. a kardeldobós jelenetet. Nem tudom itt így volt-e, de el tudom képzelni.

[Ody Mandrell]

Túl drága lett volna ez egy fricska jelenetnek. 

 

Megépítették a lényt, helikopterrel oda is szállították. Szóval az egész jelenet nem volt olcsó mutatvány. Szerintem Rian úgy volt vele, jópofa lesz. 

[Dzséjt]

4 órával ezelőtt, pb69 írta:

A többi dologban lényegében egyetértünk, ezt csak azért emelem ki, mert szerintem félreértetted a felvetést. Nem az ember lesz gusztustalan, hanem az adott tevékenység és annak bemutatása lehet sokak számára az. Az egyik fontos különbség, hogy nem ténykérdés, hogy gusztustalan-e, hanem az adott ember egyéni ízlése és ingerküszöbe határozza meg. A másik pedig az, hogy nem az emberre vonatkozik a dolog, hanem a történésre és annak tálalására.

Átfogalmazhatom, ha úgy jobban tetszik:

Hány és hány farmer/gazda lehet a világon, aki ezek szerint baromira gusztustalan tevékenységet űznek. Még én is, anno nagymamám testvérénél az alföldi tanyán...

A lényegen ez nem változtat. Szerintem baromira túlzás. Ez szimplán annyi, hogy friss tejet iszik. A sz*ráshoz hasonlítás is eléggé nagy túlzás. Előbbinél szerintem maga a Star Wars is kiállított sokkal-sokkal több durvább példát - ha már ízlés kérdése -, sokaknak Jango lefejezése is gusztustalan, mások Vader gyerekek ellen elkövetett tettét értékelték ezzel a jelzővel, pedig még csak nem is mutatták. Tény, ez ízlés kérdése, de nehogy már ez az egy snitt - ami amúgy szerintem totálisan ártalmatlan, mindennapos és semmi gusztustalan nincs benne, ha már életedben egyszer láttál tehenet és fejést - a film minőségét befolyásolja. Ezt én inkább kényeskedésnek nevezem.

Megjegyzem, konkrétan olvastam olyan, hogy magát Luke-ot ítélték gusztustalannak, mert eleve úgy néz ki, mint egy csöves, és még azt is hagyta, hogy a szakálla is tejes legyen. Ami megjegyzem, szerintem szándékos, hiszen az egyik célja Rey elűzése, és mivel gyakorolhatna rá jobb hatást, mint a Skywalker-legenda ilyen egyszerű húzással történő lerombolásával.

 

4 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Túl drága lett volna ez egy fricska jelenetnek. 

Nem csak fricska, de szerintem ez is benne van. Egész pontosan szerintem a jelenet három okból létezik:

1. Megmutatja Luke mindennapját.

2. Luke próbálja elijeszteni Rey-t azzal, hogy rombolja a róla kialakult legendaképet.

3. Megmutatja az ezt firtatóknak, hogy mit ivott Luke a szigeten.

[pb69]

1 órával korábban, Dzséjt írta:

Megjegyzem, konkrétan olvastam olyan, hogy magát Luke-ot ítélték gusztustalannak, mert eleve úgy néz ki, mint egy csöves, és még azt is hagyta, hogy a szakálla is tejes legyen.

Én egyben kezelve értettem az egészet. Tehát nem önmagában az lehet gusztustalan, hogy Luke megfeji a szirént, hanem ahogyan aztán lefetyeli a tejet. Vagyis inkább utóbbi. De az való igaz, hogy abban azért van valami nagyon luke-os, ahogyan kéjes fejjel Rey-re nézve műveli mindezt.

[Dzséjt]

Hiszitek vagy sem, de tegnap este meg kellett néznem az ep8-at. Újra belelőttem sörétespuskával a gyerekkoromba, végigszenvedtem Rian Johnson eme szörnyszülött kínzóeszközét, aminek két hatalmas nagy hibája is van.

1) Van vége, pedig annyira jó lenne, ha ez a mestermű sosem érne véget, hanem nézhetném tovább Rey, Finn, Poe, Kylo, Rose, Chewie és Leia sztoriájt.

2) Még nincs kész az ep9, pedig az ember az ep8 befejezésével azonnal kapna a folytatás után.

 

Azt hiszem, még mindig nem sikerült beállnom a gyűlölködők sorába, maradtam az a hülye, akinek ez a film tetszik. Hát ez van, úgyis jobban szeretek hülye lenni, mint bárányka. Izgalmasabb, érdekesebb és viccesebb. Például így leírhatok olyat, hogy az ep8 szerintem a legjobb SW és mozifilmnek is első osztályú. Sok film baja, hogy a bevett sablonokat és a tankönyvet követve totál kiszámíthatóvá válik, de Johnson filmje egy percre sem igyekszik ilyesmivel, és akárcsak Lucas, ő is megy a saját művészileg megtekert feje után, aminek a végeredménye az, hogy egyik percben sem tudod, mi lesz a következő percben. Mindezt ráadásul azért csinálja jól, mert miközben eltér a formulától, elég szorosan követi az ep5-öt, ugyanúgy rengeteg elemet átemelt onnan, mint az ep7 az ep4-ből, ám míg Abrams rajongói lelkesedéssel másolt, addig Johnson az átemelt dolgokat megcsavarta, így a végeredmény nem az ep5 copy paste lett, hanem egy izgalmas, érdekes film sajátságos hangvétellel.

 

A film kezdése a maga módján bizarr. Befut az Első Rend D'Qar fölé, érezni a fenyegetés súlyát. Ilyet utoljára az ep5-ben láttunk, mikor a Birodalom befutott Hoth-ra. Tudjuk, milyen elkeseredett csata zajlott azért, hogy a Lázadók időt nyerjenek az evakuáláshoz. Lélekben az ember fel is készül a kemény csatára, erre Poe egymagában zuttyan oda és jópofizik, gúnyolódik Hux-szal, akinek büszkesége picit elvakítja a józan eszét. Igen, ez árt Hux karakterének, bár fenntartom, hogy az ep7 nem bontotta ki annyira, hogy igazán kompetens személynek tűnjön. Ott is és itt is voltak jó húzásai, de mégis csak alóla lőtték ki a Csillagpusztítót.  De visszatérve ide, mindez a hülyéskedés nem céltalan, mert ez egy klasszikus SW felállás: a gonoszok ostobák, mint a tök és idióta dolgokkal cseszik el a dolgaikat, a jók lazák és minden sikerül nekik az esetek nagy többségében, néha már-már röhelyesen egyszerűen. Az ep8 mindezt kissé kifordítva, felnagyítva és parodizálva tárja elénk, ami jelzi, hogy ez a film más lesz. De nem hallgatunk rá, elsápadunk vagy megnyugszunk, habitustól függően. Felkészülünk egy poénos filmre, amiben a jók végiglazázzák a mozit, aztán happy enddel távozhatunk.

 

Ja, mindez kitart talán öt percig. Poe egymaga elbánik több TIE-jal, kilövi a tornyokat, jönnek a bombázók... Minden f*sza, laza, emelkedett aztán... Puff, egy sérült TIE bevágódik az egyik bombázó nyitott bombaterébe, a szétszálló bombák pedig ledarálják a bombázók nagyját. Az emelkedettség, a lazaság és a jókedv Paige Tico és a mi szemünk láttára ég el az űrben. Inenntől kezdve a csata már kétségbeesett, és hiába bombázzák szét a Furminatrixot, a film elvesztette azt a gyermeki báját, amivel indított és amit a hozzá szorosan kötődő ep7-ből hozott át. Amikor a Furminatrix égve alázuhan, hiába tör ki üdvrivalgás a Raddus hídján, Leiát nézve érezzük, hogy ez a hőstett nem az a hőstett, amihez eddig hozzászoktunk. Eddig király dolog volt, ha a hős tojt a parancsra, és ment a feje után. Eddig nem zavart senkit, ha hullottak a hősök is. 30 lázadó vadászgép indult a Halálcsillag ellen, három tért vissza, mégis ünnepeltünk, 27 halott ellenére. De itt, Leiát nézve érezzük, hogy oké, ennek súlya volt. Ezért az oktalan hőstettért emberek haltak meg, talán feleslegesen.

 

És ez az egyik remek húrja a filmnek: a Star Wars általános hősiességét (a hősök lazák és a legtöbb dolog sikerül nekik) szépen lerombolja, majd a darabokból újraformálja. Ez már a film elején elkezdődik. Rian Johnson remekül ért ahhoz, amivel Lucas is foglalkozott még pusztán az ep4 idején: kis emberekből csinál hőst. A d'qari csatát ugyanis nem Luke Skywalkernek, de nem is Poe Dameronnak hála nyerik meg, hanem a 88. mellékszereplő az, aki véghezviszi a hőstettet. Paige Ticóról addig nem is hallottunk, a jelenet nagyjában sem szerepel, de végül ő az a névtelen hős, aki megmenti az egész Ellenállás valagát. És ezt nagyon szeretem az ep7-8 összes karakterében: ezek az emberek többnyire nem Kiválasztottak vagy annak a fia vagy lánya. Nem hercegnők, nem királynők, nem Jedi mesterek és szenátorok. Rey egy egyszerű roncsvadász, Finn a millió arctalan rohamosztagosból az egyik, Rose pedig egy kis "géplakatos" (de a Solo és a Rogue One szereplői is ilyenek). Egyedül Poe lóg ki a sorból a "Galaxis legjobb pilótája" címmel, az új filmek szereplőinek sorában talán ő a legklasszikusabb SW hős, de őt meg az ep8 rántja le nagyon helyesen a földre.

 

A filmben a kisembereken van a hangsúly. És itt jön a másik húr, aminek felismeréséhez gógyi és megértés szükségeltetik: a film kiforgatja, de egyben ki is elégíti a rajongói elvárásokat. Csak elég megnézni az ep7-8 előtti beszélgetéseinket, és látni, milyen epikus, szuperhősies, isteni dolgokat vártunk az egyes szereplőktől. Hogy majd Luke milyen badass Jedi lesz, vagy az a sok spekuláció arról, hogy Rey kinek a milye. De Rian Johnson úgy döntött, nem fogja mindjárt nyitásból orgazmust okozni a rajongóknak, kell ahhoz ám az előjáték. Erre a film nyitása is remek precedens, de még jobb Rey és Luke találkozása. Ez a kis kopé, aki annyi ember gyerekkorát tönkretette, még előre be is harangozta, hogy a film ott folytatódik, ahol az ep7 abbamaradt, mert szerette volna látni, hogyan reagál Luke Rey-re. Szintén érdemes visszaolvasni, miket nem vízionáltunk, rejtett Jedi tudás (ami végül is benne van a filmben), nagy titkok, a szent cél, helyből Galaxisokat lázadásra búzdító monológ, stb... Erre Luke eldobja a kardját a francba és egy szó nélkül otthagyja Rey-t. Mi nézők pedig újra ugyanúgy bambulunk, mint a jelenetben éppen sokkolt szereplő. Ugyanúgy "WTF" képet vágunk, mint Rey. Aztán Luke még be is szól a fangirl Rey-nek (aki amúgy tényleg megtestesíti a rajongókat a filmben, emlékezzünk csak arra, hogy milyen lelkesen fogadta Luke vagy a Jedik említését, mindig felgyúltak a rajongói fények a szemében... legalábbis, amíg a részese nem lett a legendának). Szóval Luke beszól a rajongójának és egyúttal kiszól a moziteremben ülő rajongóinak: mit vártál, b*szod, hogy majd egy szál lézerkarddal (puszi a hasára a szóhasználatért) kiállok az egész Első Rend ellen? Mi meg egyöntetűen válaszolhatjuk: igen, baz'eg, ezt vártuk! És, ha ezt kaptuk volna, most nem lenne miről beszélni. Vagyis de, szidhatnánk a filmet, hogy milyen kiszámítható, nem volt benne semm meglepetés, persze a rajongók egy része meg beterítette volna magát az élvezettől így is, azok, akik annyira ezt várták, hogy amiért nem ezt kapták, az egész gyerekkoruk elcsesződött.

 

És a film végig ezen a vonalon halad. Néha komoly módon, néha hétköznapian egyszerűen. Komikus, hogy Finn és Rose tilosban parkolásért bukja el a küldetését, de nekem személy szerint pont ez a hétköznapi mutatvány tetszik. A filmek során annyira hozzászoktunk, hogy hőseink lényegében ott parkolnak a hajóikkal, ahol akarnak, de gondoljuk végig: ez azért csak nem így megy. Nem teheted le a hajódat valaki hátsókertjébe csak úgy. És ez nem áll ám távol az eddigi filmektől, mert a Bespinen például a Millennium Falconra is rálőttek, amikor letért a kirendelt pályáról. Szóval azért az SW-ben sem megy mindig úgy, hogy oda teszem a hajómat, ahol van szabad felület. Itt volt az ideje, hogy valaki emiatt meg is üsse a bokáját. És én imádom az ilyen hétköznapibb megoldásokat.

 

A filmnek mindezek mellett sajátságos humora is van. Lucas rajongott a börleszkért, én ezért annyira nem vagyok oda, így az ep1-6-ra jellemző humort nem is csípem annyira. Ugyanúgy nem kedveltem különösebben C-3PO csetélseit és botlásait, mint Jar Jar ökörködéseit. Félreértés ne essék, egyiket sem utálom, sőt a legtöbb megmosolyogtat és akad szép számmal olyan is, amin az első alkalmakkor nevettem (nyilván a 100+. megnézéskor ez már nem megy ), csupán egy-kettő van, amit tényleg rühelek (eopi fingás, Jabba énekesének kamerába üvöltése), de az ep7-8 humora jobban bejön. Az ep7-é (vagy éppen az RO-jé és a Solójé) a legjobban, de az ep8 gyermekibb viccei is tetszenek. Mert Rian Johnson ilyen ember. Aki látta a werkfilmeket, az maga is felfedezhette, hogy ez az ember lélekben gyerek (nem gyermeteg!), és ez átjön a filmben is. A lelkesedés, a rajongás, és persze a humor formájában. Ez néha tényleg kicsit szürreálissá teszi a dolgokat, például BB-8 börtönakcióját én is kihagytam volna (a megkötözős részt, nem, amikor átmegy Droid Rambóba ), de ezek is bejönnek, mert illenek a filmbe. Eleve nem tudom, miért várják el néhányan, hogy az SW-ben ne legyen humor vagy cukiság, mert ezek nagyon régóta szerves részét képzik az univerzumnak és őszintn szólva, nagyon sótlan és unalmas embernek tartom azt, aki a humor vagy a cukiság ellen van. Jó, ne csináljon senki az SW-ből Én kicsi pónimat, de szerintem még egyik mozifilm sem lépte át azt a képzeletbeli határt, pedig az ep6 nagyon próbálkozott vele. Az ep8 a közelében sem jár. Nem, még a porgokkal sem. A porgok nagyon kellenek ennek a filmnek, és Johnson remekül helyezte el őket. Nem olyan tolakodók, mint Jar Jar, de mindig képesek egy kicsi könnyedséget csempészni a feszült pillanatokba.

 

Amiről még szeretnék szót ejteni, az a film vége, ami remekül reflektál mindarra, amit az első félidőben, a rajongói igények kielégítésének előjátékaként láttunk. Mert az utolsó szakaszban már nem az előjáték megy, ott már akcióznak. És jön is minden. Olyan csavar, ami simán odaállhat az "én vagyok az apád" mellé, a minden eddiginél több szereplőt mozgató párbaj, a Holdo manőver, és végül a hősiesen elkeseredett craiti csata. Itt jegyezném meg, hogy milyen remek karakterkezelés az, hogy bár a film, sőt korábban az ep7 is úgy kezelte Poe-t, mint Leia rajongót, mintha ő lenne a mentora, de valójában Poe Holdótól tanulta meg, mi a vezetés lényeg-e - bár ebben nyilván hatalmas szerepe van Leiának is, aki rámutatott arra, mit kell ellesni Holdótól.

Ez két esetben is nagyon lejön. A film elején ugye Leia mondja, hogy a d'qari csatában csak halott hősök voltak, vezető egy sem. Majd később, immár a Crait felé hajózva mondja Poe-nak, hogy Holdót jobban érdekelte a reménysugár megvédése, mint az, hogy hősnek lássák. És itt áll össze a kép, Poe az ep7-es feltűnésétől kezdve a craiti barlangig hősnek akar látszani, mert azt hiszi, attól lesz valaki. Tulajdonképpen itt realizálódik, hogy akárcsak Finn és Rey, Poe is még csak keresi a helyét ebben az egészben. És végül meg is találja a helyét a lépegetők felé száguldva, rájön, hogy a remény megvédése fontosabb mint a hősiesség vagy a hősi halál. A legvégén pedig már nemcsak átvette Holdo eme mentalitását, de egyenesen tőle idéz, ezzel bezárul a kör.

 

De térjünk vissza Johnson és a rajongók szenvedélyes aktusára, mert bizony eljön az is, amire a rajongók vártak: Luke Skywalker kiáll az Első Rend ellen egy szál fénykarddal. Olyat villant, amiről képzelegtünk, hiszen egy komplett zárótüzet vészel át karcolás nélkül (és mind tudtuk, hogy Erőpajzzsal védi magát... Johnson itt is a bolondját járatta velünk, na), Kylo Ren labdába sem rúg mellette, aztán bumm: kiderül, hogy Luke nagyobb Jedi, mint bárki eddig. A Jedi nem támadásra használja az Erőt elv eddigi legszebb manifesztációja jelenik meg ebben a jelenetben nem csak abban, hogy Luke egyszer sem akaszt pengét Kylóval, de azáltal is, hogy az eszét használva az Erőt elterelésre (az Ellenállás védelmére) használja a saját élete árán. Szerintem Luke végső tette a legigazibb Jedi tett, amit nyolc film alatt prezentáltak. Ez az igazi Jedi, ez az a Luke Skywalker, aki elhajította a kardját a Halálcsillag II-n. Ez az a hős, akit vártunk, és akit a film második csúcspontján megkaptunk. A legenda! De sajnos vannak, akik ezt ésszel nem érik fel, nem örülnek, hogy Johnson egy kalandos úton kísérte végig őket, nem pedig azonnal adta át nekik azt, amire vágytak. Johnson egy szenvedélyes éjszakát nyújtott át a rajongóknak, amire örökre emlékezhetnek, nem pedig egy gyors menetet egy lerobbant motelban, amit jobb elfelejteni.

 

És az a nagy büdös helyzet, hogy baromi jól csinálta. Lehet itt puffogni, amennyit csak akarunk, de az a nagy büdös helyzet, hogy az ep1 óta talán egyetlen SW filmről sem beszéltek annyit, mint az ep8-ról. Igen, ez a film megosztó, de pont ez a jó benne. Ettől érték! Ettől művészi. Nem egy újabb tucatfilm, ami vagy tetszik, azt elfelejted, vagy nem tetszik, aztán elfelejted. Tetszik vagy sem, ezt a filmet nem felejted, erről beszélsz, mert újra és újra meg kell osztanod a gondolataidat róla, függetlenül attól, hogyan reagáltál rá. Elvégre nem a The Phantom Menace, nem a The Force Awakens és nem is a Solo, hanem a The Last Jedi tette tönkre sokak gyerekkorát. Ha csak egy tucatmozi lenne, erre nem lett volna képes.  

[Ody Mandrell]

Remek írás ez is, egész meghozta a kedvem a film megtekintéséhez.  

 

Amúgy kihagytad a tróntermi jeleneteket. Nálam azok a film csúcspontjai. Snoke-Rey-Kylo. 

Szerkesztve: 2019. Július 25. - Ody Mandrell

[Dzséjt]

Direkt hagytam ki, mert arról már sokat írtam, ráadásul, ha megint belemegyek, még két oldallal bővült volna az iromány, miközben már dolgoznom kellett volna.  

[Ody Mandrell]

Amúgy látom az avatarod is megváltozott. 

[Dzséjt]

The captain is dead. Long live the supreme leader! 

[caseyjones]

Eszembe jutott, mekkora fikatenger zúdult a filmre, miután kijött. "Legrosszabb Star Wars-film", stb. Akik ilyen kijelentéseket tettek, vajon nem látták még a Holiday Specialt? 

[pb69]

2 órával ezelőtt, caseyjones írta:

Akik ilyen kijelentéseket tettek, vajon nem látták még a Holiday Specialt? 

Azt a legtöbben nem tartják SW filmnek.  

[Ody Mandrell]

 

[Frenkie]

Mennyire igaz.