Arra gondoltam, ha már mindenki otthon kénytelen átvészelni a húzósabb napokat, talán felidézhetnénk közösen, hogy merre jártunk már a világ körül. Így közösen, még ha csak virtuálisan is, de jó néhány országba eljuthatunk. A közös pont viszont mindenképp az legyen, hogy a posztot író fórumozó járt az adott helyen.  (A Burma sztori kilőve. ) 

 

Azért is lenne jó felidézni ezeket, mert az élményekből így, kényszerpályán mozogva egyrészt töltekezhetünk, másrészt rávilágíthat arra, hogy mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ennyi különböző helyen megfordulhattunk már, és ennyi pozitív élménnyel gazdagodhattunk eddigi életünk során. Végül, de nem utolsó sorban akár kedvet is csinálhatunk másoknak egy későbbi utazáshoz!  

 

A szabályok, csakhogy legyen egyfajta keretrendszer a dolog körül:

 

1) 1 nap egy élményt ossz meg a többiekkel maximum

2) Ha tudsz, csatolj hozzá 1 max. 2 képet, ami a legjobban adja át milyen is volt az utazás

3) Írj köré egy rövid történetet: kivel voltál, mikor voltál, mi volt benne a legérdekesebb

4) Írd le, hogy visszamennél-e ugyanoda, esetleg egy kicsivel arrébb látogatnál meg egy hasonló várost, de ha az az elv vezérel, hogy egy városba csak egyszer mész el, írd le azt is.

 

Kezdek akkor egy saját élménnyel:

 

Tavaly húsvétkor voltunk Hallstattban, anno írtam is róla itt talán egy bejegyzést. Debrecentől egy 10-12 órás autóbusz út vezetett az ausztriai faluba. Sokszor olvastam már az ehhez hasonló turisztikai célpontok esetében, hogy "festői szépségű",  valamint, hogy "lélegzetelállító", de Hallstatt esetében ez egyáltalán nem túlzás. Csak 1 napot töltöttünk a faluban, de tényleg megigéző látványt nyújtott. Érdemes minél korábban érkezni, mert ahogy halad előre a nap, egyre több turista érkezik, így nem igazán lehet elkapni a hely természetes báját. Mi reggel 6 fele érkeztünk és akkor még szinte csak a helybéliek voltak, akik már javában készülődtek az aznapi forgalomra. A falut körülölelő hegyeken és tavakon túl az egyik kedvenc élményem az egyik templomhoz kötődik, ahol egy igencsak érdekes freskóra lettem figyelmes, egy az emberiségből már-már kiábrándult Jézussal.

Bár szívesen visszamennék, azért több olyan célpont is előrébb helyezkedik a listámon, ahol még nem jártam.

 

 

 

Tehát egy nap csak egy ember írhat, vagy pedig egy nap bármennyien de csak egyszer?  

@Donát Ez egy tök jó kezdeményezés  Szegény Jézusnak a hócipője tele van.

 

Tetszik az első kép, főleg azért mert én szeretem a hegyvidéket, ha ez pedig társul valamilyen tóval-folyóval akkor az telitalálat. Ilyen helyeken én nagyon szeretek kint ücsörögni, főleg ha az nem forgalmas helyen van. Ugyan nem külföldi hely, de pl. Visegrád nekem ezért is a szívem csücske valahol, nekem az egy tökéletes zen hely ahol nyugodtan elvagyok mindentől és mindenkitől  

 

Tavaly találtam a vár alatt nem sokkal egy nagyon pici kis tisztást (jobb esetben kb 2 ember fér el), ahol aztán tényleg csak magam voltam. Egy idő után már az órát sem néztem úgyhogy nem tudom mennyi időt töltöttem el ott, de már annyira harmonizáltam a természettel hogy több pillangó is rajtam pihent meg  Sajna nem tudtam lefotózni őket, mert mire nagyon lassan elővettem a telefonom sajnos tovább álltak. Gondolom mindenki ismeri a látványt, de azért csatolok kilátást placcomról: 

 

25 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Tehát egy nap csak egy ember írhat, vagy pedig egy nap bármennyien de csak egyszer?  

1 nap bármennyien, de 1 ember csak egyet. 

Akkor én a kisebbség leszek, mert nem hogy külföldre, még a Balatonra se jutottam még el.

 

@Bence1997   A saját környéketekről is írhatsz, lehet, hogy sokan nem jártak még arra. 

A tavaknál maradva mi is lehetne az első helyszín, hát persze, hogy a comoi tó, és azon belül is Lenno.  Igen, itt forgatták az EPII Nabooi-i jeleneteit, és volt szerencsén eltölteni ott egy napot a barátaimmal, 2018-ban (szomorú aktualitás, hogy bizony ez a vidék most járvány sújtotta terület).

 

Hatalmas élmény volt ott lenni, kicsit tényleg olyan volt, mintha a Naboo-n járnék. Az ember néha csalódik a valóságban, de ez szebb volt mint a filmen. Mindenképpen szeretnék még egyszer legalább oda visszamenni. Amennyiben tehetitek mindenképpen látogassatok el ide. Viszonylag közel van és paradicsomi az egész hely. Nem csodálom, hogy Lucasnak úgy megtetszett.

 

Jöjjön pár kép.

 

A comi tó.

 

 

A Balbianello villa bejárata

 

"Padmé erkélye"

 

Ezen a képen talán jobban átjön mennyire gyönyörű az egész hely. Kultúrált és tiszta, minden percben egy kertész figyelt, és ha valami rendelleneset tapasztalt azonnal közbelépett. 

 

Ez pedig az a Platán fa ahol Anakin és Padmé romantikáztak. 

Szerkesztve: 2020. Március 29.5 éve - Ody Mandrell

Kezdésnek akkor egy nagyon régi sztorit írnék. Még 1992-ben gyerekként voltam szülőkkel Sri Lankán, egy szigeten Indiától délre. Talán nem túlzás azt mondani, hogy kisiskolás koromnak egy meghatározó élménye volt. Még úgyis hogy néha sokkoló volt. A fővárosban Colombóban sosem látott szegénységgel szembesültünk. Nyomorékok kéregettek az utcán, egész nagy számban. És olyan szagok szálltak a levegőben hogy ahhoz hasonlót azóta se éreztem. Közben viszont az ország más részei meseszépek voltak. Az út szélén volt hogy láttunk elefántot ahogy fürdik a pocsolyában. Az óceánpartjuk mesés volt, a dzsungelben pedig egy félvak ürge felmászott egy fára és előttünk kihámozott egy kókuszdiót. Az egyik helyitől egy fa szobrot is vásároltunk amit mai napig féltve őrzünk.  Az ország tele van óriási Buddha szobrokkal és kikötés hogy nem fordithatsz hátat nekik. Ha megpróbálsz elöttük fotózkodni és rosszul állsz akkor megjelenik egy helyi aki alaposan leszid. 

 

Van egy sziklahegyük Sigiriya, ahol kaptunk magunk mellé egy-egy helyi embert aki segített nekünk célba érni. Először nem értettem az egészet. Minek egy ember mindenki mellé aki ráadásul egy szavunk sem érti? Aztán ahogy mentünk fel a hegyre mindjárt világossá vált. Kiderült hogy nincsenek korlátok, a szikla viszont meredek. A helyi ürgék akadályozták meg, hogy leessünk. Beléjük lehetett kapaszkodni.

Volt egy nagyszabású felvonulás is: a Perahera. Buddha egyik fogát viszik ilyenkor körbe egy óriási fesztivál keretében. Táncosok, kidiszitett elefántok vonulnak az utcán és a végén jött a legnagyobb elefánt aki a hátán hozta az "ereklyét". Ahogy véget ért az ünnepség rögtön elkezdett esni a monszun eső. Amikor beszálltunk egy közeli taxiba a sofőr nem értette min vagyunk meglepődve: "ahogy vége a Peraherának jön a monszun" - mondta.

Voltunk teaültetvényen is a hegyekben és egy teknős farmon is az óceánpart mentén, ahol meghallgathattuk hogy a kerek tojásokban hogy motoszkálnak a kicsik. De a nagy kifejlett példányokat is kézbe lehetett fogni. Bár én azokat már nem birtam el.

 

A csoportunkkal az akkori magyar szépségkirálynő és egy tévés stáb is jött, úgyhogy ha pár snitt erejéig is, de végül bekerültem egy dokumentumfilmbe is (de egyetlen totált se kaptam úgyhogy csak néha rohangálok a háttérben).

 

Saját képeim nincsenek a gépemen úgyhogy csak a neten találtakból rakok be egyet-kettőt, amik úgy érzem hogy "tipikusak".

 

 

15 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

 

Akkor eddig volt Magyarország, Ausztria, Olaszország és az egzotikus Sri Lanka. 

Én a 2018-as Svédországi kiruccanásomról írnék pár sort. Ez volt az első külföldi utam, egyúttal ekkor ültem először repülőn is, így kapásból különleges élmény volt. Azért Stockholmra esett a választásunk (haverommal utaztunk), mert mindketten nagyon szeretjük az északi kultúrát: a viking témát, a skandináv mitológiát, stb. Bár csak 3 napot voltunk kint, igyekeztünk a legtöbbet felfedezni a helyből. Stockholm városa nagyon szép és tiszta, magával ragadó hangulattal. Egyik kedvenc helyünk a Pub Anchor volt, ahol remek, egyedi (birka)burgereket és különleges söröket szolgáltak fel, a háttérben pedig metál zene szólt. Az emberek rokonszevesek voltak, mindenki barátságosan viselkedett. A szállásunkat is érdemes megemlíteni, ami egy szerény kis hajó volt, viszont a célnak tökéletesen megfelelt. Jó volt sörözés közben kiülni egy kicsit a fedélzetre, és nézni a stockholmi látképet. A hajónkkal szemben fel lehetett menni egy kisebb kilátóba, ahonnan szépen be lehetett látni Stockholm nagy részét. A város tehát elnyerte a tetszésemet, remek hely, amit jó lenne egyszer alaposabban is felfedezni. 

Ez a kép nagyjából este 11 óra környékén készült. Furcsa volt látni, hogy ekkor még aránylag világos van, és ilyen későn megy le a nap. Hajnali 4 óra körül pedig már világosodott, így éjszakai sötétség csak néhány órán keresztül volt. 

 

Stockholmból hajóval indulva ellátogattunk a Björkö vagy más néven Birka szigetére is. Igaz, hogy nyáron utazunk, de nem voltunk felkészülve arra a hőségre, ami fogadott minket, lévén északabbra vagyunk. Ettől függetlenül jó élmény volt, a kilátás pedig innen is remek volt. 

 

Itt is volt egy kisebb vendéglő, ahol a túristák ehettek-ihattak (a hajóktól balra látható épületej egyike). Jópofa volt, hogy a felszolgálók is vikinges öltözékben hozták ki az ételeket, italokat, illetve a dekoráció szintén nagyon ráment a témára. Pl. viking pajzsok a falakon, állati szőrmék a padokon, stb. Nagyon hangulatos volt. Ahogy a viking falu is, ahol szerepjáték formájában mutatták be, milyen lehetett egy viking család hétköznapja (természetesen itt is korabelinek ható ruhákban).  

 

Mindenképp szeretnék még visszamenni északra, mert vonz egész Skandinávia. Főleg a sarki fény jelenségét lenne jó élőben látni, bár az már komolyabb út lenne. Jó adag szerencse is kell hozzá, meg persze nem kevés pénz.  
 

Skandináviát én is imádom, egyszer jó lenne eljutni oda is. Lappföldre. 

Szerkesztve: 2020. Március 30.5 éve - Ody Mandrell

2018 októberében voltam Belgiumban, Brüsszelben. Ez volt az első - úgy igazán - külföldi utam, ekkor ültem életemben először repülőn is. Három másik barátommal mentünk, az ötletgazda az egyedüli lány volt a kis csapatból. Kiderült hogy hátsószándék vezérelte, az utazással kapcsolatban, ugyanis egy randira készült egy belga sráccal. Mi csak azért mentünk vele, ha netán nem úgy jönne össze a dolog, akkor legalább nem lesz egyedül. Hát a lány azóta is ott van Belgiumban.
Szóval jól elvoltunk 3-an is. Eleinte sokan óva intettek, esetleges merényletek és a lakosság bizonyos polgárai miatt.
Semmi elvárásom nem volt, csak hogy érezzem jól magam. Ez maradéktalanul sikerült. A szállás egy régi sörgyárból átalakított hotel volt, a Senne folyó partján. A lakosok kedvesek, segítőkészek. Akárkivel kerültünk kapcsolatba, mindegyik beszélt angolul, szóval a kommunikációval sem volt baj. A fizetés is egyszerűbb volt, lévén még a piaci árus farzsebében is volt bankkártya terminál. A belváros szép, de bizonyos utcákra nappal sem mertünk bemenni.
Külön öröm volt, hogy sokféle sörkülönlegességet végigkóstolhattunk. A legerősebb sör egy 14%-os karamellás barna sör, szerintem rettenetes ízzel. Maradtam a csupán 7%-os világosnál.
Hogy szeretnék-e visszamenni? Egyszer mindenképpen. De ahogy Sky-t, úgy engem is inkább vonz Skandinávia.

A szállásunk:

A főtérről néhány kép:

Jó nagyon olvasni ezeket a színes beszámolókat! Én is csatlakozom hamarosan. 

Hogyan tudok 102 kb-nál nagyobb képet beilleszteni? 

 

 

1 perccel korábban, MissKarrde írta:

Hogyan tudok 102 kb-nál nagyobb képet beilleszteni? 

 

 

Sehogy. Feltöltöd a képet egy képfeltöltő oldalra onnan meg bedobod a linket.

Köszi! És tudsz egy jó oldalt ajánlani? Nem szoktam ezeket használni, mert általában elég az e-mail/drive másoknak képeket küldeni.

16 perccel korábban, MissKarrde írta:

Köszi! És tudsz egy jó oldalt ajánlani? Nem szoktam ezeket használni, mert általában elég az e-mail/drive másoknak képeket küldeni.

Tessék, én évek óta ezt használom, minden képet ide töltök fel és innen linkelem fórumokra, facebookra, stb.:

https://imgur.com/

2020. február 5-8. között jártam anyuval Párizsban. Amikor szerveztem az utat, egy kicsit aggódtunk a folyamatos sztrájkok miatt, hogy ilyen helyzetben jó ötlet-e menni, de úgy voltunk vele, hogy február elejéig nagyjarészt lefut ez az időszak, és nem lesz gond. Aztán egy idő után a sztrájk már senkit sem érdekelt. Amikor mi mentünk, 5 igazolt fertőzött volt Franciaországban, abból 1 fő Párizsban. Úgy voltunk vele, hogy nincs nagy vész, vigyázunk magunkra, szóval mentünk. 4 napos út volt a repülőúttal együtt, és abszolút megérte elmenni. 

Korábban már többször repültem, de anyunak ez volt az első repülőútja, és inkább előnyünkre szolgált, hogy nem fapados járattal mentünk, hanem az Air France járatával.

Sikerült egy jó programot összeállítanom, sok szépet és érdekeset láttunk, köztünk jó néhány "kötelezőnek mondott" látnivalót. Nem vitás, a turisták és utazók egyik fő célpontja, ami télen sem áll meg. Ha nem is kell akkora tömegre számítani, mint szezonban, a frekventált helyeken így is elég sok ember megfordult.  Az Eiffel-toronynál és a Sacre Coeurnál belefutottunk más magyarokba is  

Egy rövidebb és viszonylag nem drága útnak szántuk, és maximálisan bejöttek a várakozásaink. Mindenképpen visszamegyek a következő évek valamelyikben, mert sok látnivaló, élmény kimaradt elsőre, persze egyrészt az idő rövidsége, költségtakarékosság, másrészt az időjárás miatt. Van, ahova csak úgy érdemes menni, hogy minden zöld. Az idő milyenségére csatolok képet  

 

 

Az utazási napokon kívüli két teljesen napunkon ilyen bárányfelhőktől (is) mentes idő volt. Verőfényes napsütés, bár egy picit hidegebb az ott ilyenkor megszokottnál, kb. 8 fok körüli hőfokkal.

 

 

 

Jókor jó helyen  

1 órával korábban, MissKarrde írta:

Köszi! És tudsz egy jó oldalt ajánlani? Nem szoktam ezeket használni, mert általában elég az e-mail/drive másoknak képeket küldeni.

Bocsi, nem voltam itt a gépnél, de Dzséjt megoldotta problémát ahogy látom  

2014 tavaszán eltöltöttem kb. 3 hetet Törökországban, nekem örökre meghatározó élmény marad, csodálatos emberekkel és tájakkal. A kétarcú Isztambul pezsgő kultúrája (egyik utcán még transzvesztiták, két sarokra pedig már a konzervatív negyed, burkában beöltözött nőkkel), a rendkívül finom életek, amire legszívesebben emlékszem. Na meg az a sok cica... Aztán átmentünk az ázsiai oldalra, hasonlóan szép városokhoz. Az ottani lakóépületek ablakai tele voltak aggatva török zászlókkal és Atatürk-portrékkal. Hierapolisz romvárosát mindenkinek tudom ajánlani, egyes épületek, templomok, utcák hihetetlen épségben maradtak meg, miközben egy remete barlangját is meglátogattuk. A mellette elterülő Pamukkale mészkőmedencéi a naplementében elképesztő látványt nyújtottak.

 

Ez a kép az egyik kedvencem. A Hagia Szophiában egy varég (viking) testőr valamikor a 9. sz. környékén igencsak unatkozhatott egy jellegzetes, hosszú órákig elnyújtó görög-keleti szertartáson, mert kínjában ezt a szöveget véste be rúnaírással: "Itt járt Halfdan".

 

 

 

 

Hierapolisz:

 

 

Pamukkale:

 

12 perccel korábban, Nute Gunray írta:

 miközben egy remete barlangját is meglátogattuk.

És örült nektek? 

Olaszország más városai jöhetnek még? 

Bármi jöhet ahol voltál. 

2020. 03. 30. - 10:00, Donát írta:

Akkor eddig volt Magyarország, Ausztria, Olaszország és az egzotikus Sri Lanka. 

Svédország, Belgium, Franciaország, Törökország is csatlakozott a listához.  

Na akkor egy félig vicces sztori is jöjjön. 2009-ben mentünk tanulmányi kirándulásra, amiből később még fogok szemezgetni, de most koncentráljunk Amszterdamra. Egy 1.5 napot töltöttünk itt, egy éjszakával, de ebből jó néhány órát csúnyán elszúrtam. Történt ugyanis, hogy a második napra lehetett választani, hogy Amszterdam nevezetességeit akarjuk-e megnézni, vagy a közeli keukenhofi virágoskertet. És nem tudom milyen illúzióktól gyötört elmeállapotban, de végül úgy döntöttem, hogy engem a virágoskert érdekel... most azt hagyjuk, hogy bármennyire szépek is voltak a virágok, 30 perc után már halálra untam az egészet, leülni nem lehetett, mert bár voltak padok, de úgy képzeljétek el, hogy az átlagéletkor annyira extrém volt, hogy 60 évesek adták át a helyeiket 70 éveseknek (!), tehát folyamatosan körözgettünk, ráadásul tettem ezt április végén - májusban, amikor az allergia szezonom kellős közepén jártunk... kiváló döntés volt!  

 

A maradék időben láttunk azért mást is, köztük a Madame Tussaud múzeumot vagy a sajt piacot, illetve - természetesen - a vörös lámpás negyedet, ami hangulatát tekintve az egyik legegyedibb dolog volt, amit eddig láttam. Még mielőtt jönne egy kérdés erről: a szolgáltatást nem vettük igénybe (amúgy 50 euró volt a tarifa).  Ellenben a barátaim elfogyasztottak néhány vicces sütit a felügyeletem mellett. Vicces volt, hogy 30 percig rágcsálták és egymásra licitáltak mennyire nem hat, majd egyik pillanatról a másikra beütött a fű és olyan szinten lassultak le, hogy öröm volt nézni.  Beszívott állapotban feliratkoztak egy hajókázásra, ahol az illuminált állapotuknál már csak az volt a durvább, hogy a matrózok és a hajós kapitány és elég gyanúsak voltak, már ami a beszámíthatóságot illeti. Szerencsére azért nem süllyedtünk el.

 

Saját képeket nem találtam, de íme néhány ízelítő:

 

 

 

 

És végül szenvedjetek Ti is: Amúgy tényleg szép.

Eddig így állunk.  

A második beszámoló nálam Tunéziáról fog szólni.

 

Még a 2000-es évek elején mentünk el oda családdal. Ez ugye még az "arab tavasz" előtt volt, tehát az ország masszivan diktatúra volt. Mi ebből nem sokat érzékeltünk. Szinte csak annyit, hogy eszement jó volt a közbiztonság. Mondták is nekünk, hogyha a táskánkat letesszük az utca közepére és egy nap múlva visszamegyünk akkor ugyanott fogjuk találni.

Néha egyébként olyan volt mintha egy diktatúra paródiája lett volna az egész. Az "elnök" képe mindenütt ki volt rakva, de olyan szinten, hogy a fővárosban amikor elmentem az egyik közvécébe, akkor még a piszoár fölött is a diktátor képe lógott. Az elnöki palotát tilos volt lefotózni az utcán pedig óriási gépkarabéllyokkal járkáló katonákat is láttunk, ami azért szintén meglepett.

 

A bazárokban az alkudozást nagyon komolyan veszik az árusok. Ha a portékát egyből kifizeted vérig sértődnek. Elvárás, hogy vevőként megpróbált lenyomni az árat. Először ez még jópofa egy idő után viszont fárasztó. Az ember nem akar állandóan szinpadias vitákba bonyolódni akárhányszor venni akar valamit. 

Pont az egyik bazárban esett meg, hogy miközben teljesen elveszettnek éreztük magunkat egyszer csak az egyik árus tört magyarsággal leszólitott minket. Kiderült, hogy Kecskeméten szerezte a diplomáját. Az üzletében egy magyar zászló is kivolt rakva.

 

Vidéken érdekes szokás náluk, hogy a hentesek úgy hirdetik az árujukat hogy kiraknak egy friss döglött állatot az ajtó elé. Ha például egy teve van kilógatva akkor tevehúst lehet kapni.

A szegénység jó nagy úgy hogy sok a kéregető. Volt egy gyerekcsapat, akinek odaadtam a golyóstollamat és láttam, hogy óriási szenzáció lett a dologból. Aki megkapta az büszkén mutatta a haverjainak hogy neki milye van. Az emberek alapvetően irtó kedvesek voltak, de akadt pár kivétel. Egyszer megjelent egy srác a kezén egy ragadozó madárral és elkezdett erősködni, hogy fotózkodjak vele. Persze pénzért. Nem volt nálam semmi, úgyhogy kértem, hogy menjen el, erre egy kicsit rám uszitotta a madarát. Az állat még meg is karmolt.

 

Egy hetet a tengerparton voltunk egy hetet pedig egy körúton. Láttunk olyan "bennszülötteket" akik majdnem pont úgy élnek mint Owen bácsi és Beru néni. Olyan földbe ásott "házakban" éltek mintha a Tatooin-on laknának (nyilván nem véletlen az egybeesés, hisz az ep. 4 részben Tunéziában forgott).

 

A legnagyobb élmény az volt, amikor a Szaharában tevegeltünk. Meglepő volt először mennyire instabilnak érződött az egész. A tevegelésről van egy képem. Mobillal levettem egy fotót az albumban. A fehér pólós-rövidgatyás lennék én.

 

Furcsa volt a sivatagban, hogy a melegérzetet van, hogy csak növeli ha fúj a szél. Dzsippekkel aztán az Atlasz hegység lábához is elmentünk. Meg felkerestük Karthágó romjait.

 

Pont itt Tunéziában esett meg velem, hogy istenesen lebetegedtem. Előre szóltak, hogy ne igyunk a helyi vízből, mert az európai ember szervezete azzal nem igen tud megbirkózni. Be is tartottuk az előírást. Csak hogy a körút során az egyik kis étteremben jeget is kértem a kólámba. Na ez volt a hiba. A jég ugyanis csapvizből volt. Utólag belegondolva nyilvánvalónak tűnik. Mi másból lett volna. Rá pár napra pokoli lázam lett, plusz hasmenés és hányinger is elkapott. Az volt a szerencse, hogy aznap egyébként se mentünk volna sehova. Miután kaptam egy gyógyszert hála égnek hamar -pár óra alatt- helyrejöttem.

 

Tunéziáról pár jellemző kép a netről:

 

 

Nekem közben eszembe jutott, hogy arra a térképre Londont is feltehetnénk, hiszen közösen jártunk ott 2007-ben az első európai Celebration keretében. A Celebration volt a fő cél, de emellet láttuk a város egy részét is. Én akkor repültem először, szóval mindenképpen nagy élmény volt. A városra nem volt sok időnk, mert viszonylag rövid utazást szerveztünk, de sikerült több nevezetességet is meglátogatni, többek között a Towert és a hidat, a Westminstert, a Galériát ketten, a többiek addig a London Eye-t, láttuk a B. palotát, a Trafalgart, és sétáltunk kicsit a városban. Az esti program nem egyszer egy-egy helyi pub meglátogatása volt  Az utolsó napon kóstoltam bele a helyi gasztronómiába, és mivel London nem a konyhájáról híres, szóval ennyi is elég volt. 

Sajnos fotók tekintetében nem túl bőséges a választék, bár digitális fényképezőgéppel fotóztam, sokkal korlátozottabb lehetőséget nyújtott, mint ma egy mobiltelefon. Mindenesetre sikerült egy olyan fotót készítenem, amin a Szent Pál, egy londoni busz és taxi látható, azt hiszem, ez elég tipikus. 

 

 

Az egyik pub, csak erről a helyről van külső fotóm, a belsők pedig tele vannak emberekkel.

 

 

Nem terveztem, hogy Londonba visszamegyek mostanában, de aztán az élet másképpen hozta. Jelenleg van egy színházjegyem az Old Vicbe, csak éppen az előadást halasztották el egyelőre ismeretlen időpontra. Eredetileg május 2-ra szólt, az előadás április-májusban ment volna. Nagyon remélem, hogy valamikor pótolva lesz! És amennyiben ez a topik működni fog, aktív marad továbbra is, írhatok arról a látogatásról is. 

 

Anno egyébként 2007-ben erről a közös londoni útról írtam ide a fórumba egy beszámolót. Kicsit talán túl bő lére van eresztve, de akit érdekel az alábbi linken eltudja olvasni a második napunkat amikor a várost jártuk. A képek sajnos már nem érhetőek el a bejegyzésben, illetve az idézőjelek, a kettős pontok és a vesszők egy része időközben kérdőjelekké alakult (gondolom a fórummotor lecserélése miatt):

 

 

Közben én is válogattam valamennyit ama londoni városnézés közben kreált képeim közül.