A fórum közössége

[Rog]

Nagyon klassz hogy Te képes vagy valamennyire optimistán

viszonyulni a problémáidhoz. Szorítok is Neked hogy egyenesbe

kerülj.
Az én helyzetem sajna sokkal bonyolultabb. Menjünk úgy-ahogy

sorba. Már a gyerekkorom  is nehézkes volt mert az udvarunkon a

házunk melletti melléképületből anyám és apám kábé 1988-ban

kocsmát csinált. Oda az autóbejárón keresztül lehetett eljutni és

nemcsak bent hanem kint is el tudtak helyezkedni a kuncsaftok.

Nem tudtam nyitvatartási időben úgy kimenni az udvarunkra hogy ne

lett volna egy csomó piára vágyó pasas vagy nő a közelemben. Ettől

egy idő után elkezdtem az otthonomat nem az otthonomnak érezni

és azóta se érzem annak. Az "otthon" és a "haza" szavakat rühellem

is használni. Például a "Haza kéne mennem." helyett "Vissza kéne

mennem."et mondanék. Ilyesmik elég gyakran fordulnak elő. Nálunk

egyedül a szobában vagy a budin érzem valamennyire jól magam

mert ott többnyire zavartalanul el tudok lenni. Akkoriban főleg

mozizással és mamámék látogatásával enyhítettem a helyzeten, Az egész család szórakozni és strandra a söröző miatt elég ritkán ment el mert az őseim a betörésektől tartottak. Hosszabb nyaralás se jöhetett szóba együtt soha. Muterommal és a tesómmal jó sok éve pár napra néha elmentünk egy rokonunk nyaralójába Berekfürdőre de azon kívül nem volt érdemleges strandolásunk. Elmenegettünk néhány órára még oda párszor plusz egy másik város nagy strandját is kipróbáltuk és 2012 körül vége is szakadt a négy személyes közös strandolásainknak. Ln azóta nem is voltam mert nem akarnék egyedül menni mert tartok a külsőm miatti esetleges sértegetésektől. Meg hát már egyáltalán nem is vágyom oda.
Az öngyilkosságos dologról annyit hogy a gimiben történt dolgok

miatt 18 évesen annyira besokalltam hogy különböző módszerekkel

terveztem kinyírni magam. Daráltam le patkánymérget hogy vízzel

megiszom de jó szxr volt az íze úgyhogy azt kaszáltam. Aztán

fecskendővel való szénsavas lötyi magamba oltásával próbálkoztam

volna mert úgy tudom a szénsavas dolgokban levő levegő a szívbe

kerülve akár halált is okozhat. Arról meg azért tettem le mert nem

mertem a vastag tűt magamba szúrni. Aztán arra jutottam hogy

beveszek egy csomó gyógyszert és rájuk piálok. Azt már meg is

csináltam. Az lett belőle hogy másnap elég nehezen bírtak

felébreszteni és nem bírtak el a lábaim. Azóta is bánt hogy nem

sikerült a tervem. Aztán pár napos kórház jött ami alatt néhányszor

infúziót adogattak. Utána kiderült hogy mit csináltam és jött a korábban említett három hetes pszichiátria és a dokihoz járkálás plusz a gyógyszerszedés ami miatt nem voltam teljesen magamnál. Azaz a

mostani helyzethez hasonlóan sokat kóvályogtam, bizonytalankodtam, lassabban mozogtam és reagáltam a dolgokra.
Utána egy évig nem jártam suliba és az év után magángimiben

jártam ki a harmadikat és a negyediket. A továbbtanulással meg

életcél és kellő élni akarás híján nem foglalkoztam. Helyette inkább

számteches tanfolyamra jártam de az ott tanultakból azóta sokat

felejtettem és úgy tudom hogy az OKJ-s bizonyítványom már el is

évült.
Aztán elmentem melózni ami szintén kiakasztott. Odáig jutottam

hogy a karomat kezdtem vagdosni. Először három kisebb vágást

csináltam úgyhogy a hegek alig látszanak. Később annyira fel

lettem húzva hogy mérgemben túl erősen vágtam meg a karomat

aminek egy ronda nagy szétnyílás lett a vége. Még a zsírszövetek is

látszódtak, Szerencsére nem fájt ami szerintem az idegek sérülése

miatt lehetett. Még az összevarrást se éreztem. Hat öltést kaptam

és egy ma is jól látszó vastag heg maradt a jobb karomon a dolog

miatt.
A melóhely otthagyása után meg újra jött az agyturkász aminek nem

sok értelmét látom.
A boldogság dologról annyit hogy az engem ért inzulusok miatt már

nagyon régóta nem tudok boldog lenni és bárminek örülni. Azt se

tudom hogy milyen a boldogság és az öröm. Önfeledten szórakozni

se tudok már így szórakozni se járok el. Irigylem is azokat akik

össze-vissza tudnak hülyéskedni mert én nem vagyok képes rá.

Sokszor úgy érzem hogy nekem tilos és hogy csak gúnyolnának

miatta. Nagyon fontos a lazítás és feltöltődés de nekem azok jó ideje nem jönnek össze.
A csajozással meg úgy vagyok hogy nem sokat tudnék kezdeni

velük. Kezdeményezni nem merek mert nem tudok közvetlen lenni.

Plusz úgy érzem nem fogadnának el, A bensőséges kapcsolat se

menne mert nem tudnám rendesen kifejezni az érzéseimet és mert

nem tudnék normális ismeretlen csajokat elfogadhatóan szeretni.

Ráadásul a szeretet elfogadásával is nehézségein vannak. Az

engem mások általi megérintéssel se lennék jóban mert sose

szerettem mert szinte teljesen elszoktam tőle így nem

tartok rá nagy igényt.
Az is csoda hogy a problémáim ellenére bizonyos értelemben

emberséges tudtam maradni. Pl. itt a fórumon aránylag elfogadhatóan el tudok lenni. Legalábbis úgy gondolom.

Meg ha idegenek általam teljesíthető normális dologra irányuló segítséget kérnek tőlem akkor segítek nekik ha meg tudom tenni. Ilyen mondjuk csak a Penny előtt fordult eddig elő mikor néhány idős valaki megkért hogy a nehezebb cuccukat tegyem fel a bicajuk vagy az aksis járgányuk csomagtartójára.

Olyan is előfordul néha hogy pl. ha postán, patikában vagy az SZTK-ban dolgom van, érkezéskor és távozáskor nyitva tartom az ajtót ha mások ki vagy be akarnak menni.
Hébe-hóba jótékonykodni is szoktam. Volt régen a "1788 - emberi

hívószám" akciózgatás ami arról szólt hogy 100 forcsis

telefonhívással különböző ügyeket lehetett támogatni. De azóta is

előfordult telós akciózásom. Év elején meg az UNICEF-nek utaltam.

Tervezem is hogy nemsokára újra fogok.
A helyzetem javításáért meg csak akkor tudnék tenni valamit hogy

ha sikerülne elég hajlandóságot és optimizmust összeszednem

hozzá és ha sikerülne a mélyből kimásznom. Nagyon jó lenne ha

Krisz Bála batmanusához hasonlóan nekem is összejönne.

 

Amúgy szerintem a problémáink ecsetelését visszább kéne fognunk

mert a kettőnk kedvén kívül az irományainkat olvasókét is elrontjuk.

[Sinistra]

Ha ez vigasztal, engem egyáltalán nem zavar  Jól esik néha a felgyülemlett sz*rságokat kiadni, pláne ha időben teszi az ember. Ha nem, előbb-utóbb akkor is kijön, csak nem biztos, hogy úgy, ahogy kéne  (férfiaknál meg pláne rossz ez, mert sajnos tőlük azt várja el a társadalom, hogy elfojtsák az érzéseiket, ami egy baromi egésztségtelen dolog.   ) Másrészt, ezzel jobban megismerünk. Nekem nem biztos, hogy lett volna bátorságom online ilyen nyíltan beszélni a problémáimról, sőt, tán még privátban is hezitáltam volna.  

[Rog]

5 órával ezelőtt, Sinistra írta:

Jól esik néha a felgyülemlett sz*rságokat kiadni, pláne ha időben teszi az ember. Ha nem, előbb-utóbb akkor is kijön, csak nem biztos, hogy úgy, ahogy kéne

 

Na ebben én már javában benne vagyok egy ideje. A faterommal jó sokszor elég csúnyán összebalhézok mert nem akarja tolerálni és elfogadni az állapotomat plusz anyám halála után a csicskáztatásomra is rákapott amit ő a részéről normálisnak tart. Nem akar hozzám alkalmazkodni. és úgy van velem hogy a fiatalabbnak kötelező kiszolgálni az idősebbeket. 68 éves úgyhogy egy csomó dolgot meg tudna magának egyedül csinálni de mégis hajlamos a saját dolgait velem csináltatni. A neki nyújtott segítségeimet meg alig értékeli mert nem tudom mindig úgy csinálni a dolgokat ahogy ő elvárja. Úgy tűnik szerinte mindenhez nagyon értenem kéne.

Amikor bedühödök és eléggé begorombulva szinte teljes részletességgel fejéhez vágom a tőle elszenvedett sérelmeimet akkor még neki áll feljebb és ő is besértődik mert annyira öntelt hogy nem akar és nem tud a hibáival szembesülni. Inkább pipa lesz rám mert szerinte csak én vagyok a szemét amiatt ahogy az igazságtalankodásai esetén vele bánok.

Tegnap  képes volt azt mondani hogy nem bírja elhinni hogy a bogyóimtól vagyok sokszor "kiütve". Aztán megint jött a nagy balhé ami után jól kibőgtem magam pedig nem sokkal anyám halála után bőgtem utoljára. A bogyók az ilyeneket elnyomták de úgy tűnik most már az se elég. Ma pedig a feszkótól kábé két percig valami savas maró akármit okádtam. Be is tett egy kicsit a nyelőcsövemnek.

Még normálisabb állapotában is szinte csak a rosszat tudom kinézni belőle annak ellenére hogy rendes is tud lenni velem. De a majdnem 25 év alatt hébe-hóba tőle kapott alázgatást azzal nálam már nem tudja jóvá tenni.

 

Az öcsémmel már valamivel bár nem sokkal jobb a helyzet mert ő is hajlamos az állapotomat semmibe venni annak ellenére hogy elég sok jót tettem érte ahhoz hogy legalább a velem szembeni együttérzés okán ő is könnyítsen a helyzetemen. Csakhogy ő se érez együtt velem és a felém irányuló segítőkészség szinte teljes hiánya miatt csak eltávolodik tőlem. Nem is vagyunk már jó ideje olyanok egymáshoz ahogy a jó tesókhoz illene. Én elég sokáig próbálkoztam vele de belefáradtam.

[Frenkie]

Ahogy Terminator bácsi mondaná, visszatértem. Kicsit feltöltődtem ezalatt a majd fél év alatt. Tegnap elkezdtem visszaolvasni a hozzászólásokat, de reménytelen eset. Ha visszaolvasnék az még fél év lenne. Persze nagy vonalakban átnézem majd, de ha olyat írok ami már volt akkor sorry.

[Rog]

Üdv újra a fedélzeten!

[Kargarosz]

Rog: Én is írhatnék egy regényt, hogy mit kaptam, és mit nem az emberektől, de tök fölösleges ettől most nem lesz jobb a helyzet. Mondjuk nekem apám miatt volt gyerekkorom annak örülök mert, ha mást nem kapok az élettől azt az időszakot megkaptam amire azt mondhatom,hogy tényleg érdemes volt élni. Az öngyilkosságnál hidd el aki az akar lenni mármint végleg az az is lesz. Nem szúrkálja magát meg gyógyszerezi, hanem felakasztja magát mint ismerősöm vagy leugrik a 10.ről. De annak kimondottan örülök, hogy életben vagy, és nem történt nagyobb baj. 

 

Egyet kell eldönteni magadban,hogy hogyan tudsz boldog vagy legalábbis boldogabb lenni. 

 

Idézet

A helyzetem javításáért meg csak akkor tudnék tenni valamit hogy

ha sikerülne elég hajlandóságot és optimizmust összeszednem

hozzá és ha sikerülne a mélyből kimásznom. 

Itt a lényeg amit te magad írtál: Hajlandóság, és Optimizmus. Az már jó,hogy érzed, hogy mit kéne hogyan persze tenni érte az már megint más történet,de legalább érzed belül merre kéne menni.

 

Egy tanulságos jelenettel búcsuzom főleg az írásod után érteni fogod: 

 

 

[Rog]

1 órával korábban, Ody Mandrell írta:

Nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, kicsit lazulhatnál.  

 

Próbálok én de akadályokba ütközök. E hétnek a keddjén megint agyturkászhoz mentem és elmondtam mi gondjaim vannak. Aztán arra jutott hogy másfajta bogyókat szedjek. Azóta naponta öt bogyót kell szednem a korábbi kettő helyett.
Csakhogy a visszájára sült el a dolog mert ahelyett hogy lenyugodnék azoktól a vackoktól inkább még feszültebb leszek mint azelőtt. Például szerda óta minden nap rám akar jönni valamiféle bőghetnék. Az elkezdés folyamata le is zajlik vagyis könnyezek meg kisebb szaggatott légzéssel járó bőgésszerűséget produkálok de normális bőgés már nem lesz belőle mert a bogyók elnyomják.
Amúgy 2012 végén anyám halála után bőgtem ki magam normálisan. Azóta múlt szerdáig meg soha. Pedig a bőgéssel állítólag sok feszkó távozik az emberekből. És ilyen naponta jó párszor fordul elő. Ma délelőt kábé ötször jártam így. Közvetlen előtte történt okom nincs a bőgésre hanem talán 26 évnyi bennem felgyülemlett feszkó akar kitörni belőlem. Úgy tűnik hogy a bent tartásukat az előző kettő bogyóval legalább jobban sikerült szabályozni.
Úgyhogy kedden fel kell hívnom a dokit hogy mehetnék-e jóval korábban a három hónappal későbbi időpontom előtt. A legjobb az lenne ha még aznap elmehetnék mert már most alig bírom cérnával. Írjon már fel valami olyat amitől nem akadok ki vagy pörgök fel mert a könnyű türelemvesztésem és vízfelkapásom is részben a mostani és a korábbi szerektől van. Úgy volt vele hogy a jelenlegi bogyeszok javítanak majd a hangulatomon csak épp a korábbiakhoz képest most elég csúnyán a visszájára sült el a dolog.

 

 

24 perccel korábban, Nabopolasszar írta:

Eszembe nem jutott volna, hogy valaki ezen fennakadhat. Nem állt szándékomban megsérteni senkit, de ilyen banális hülyeség miatt nem is fogok többet magyarázkodni sem

 

Nekem nem is kell mert most már nem is kérnék belőle.

Úgy tűnik nekem hogy valamelyest híján lehetsz a mások problémáinak megértésével és a másokkal való együttérzéssel ha így beszólogatsz nekem.
Amúgy tudtommal már jó ideje fel van turbózva a fórum ahhoz hogy jóval több beillesztett vidit is könnyebben tudhasson futtatni.

[Ody Mandrell]

Sajnálom, hogy gyógyszereken kell élned, de azért minden apró dolgon ne akadjunk fenn ha lehet. Köszi. 

[Rog]

Okés-okés! Már nagyjából lenyugodtam.

 

Bocsesz Nabo! Igazságtalanul kemény voltam hozzád.  

De szerintem tényleg nem ártott volna abban a vidis HSz-ben a szpojleres rész fölött vagy alatt megemlítened a szpojler használatának célját.

[Ody Mandrell]

Obi1 visszatért! 

[Donát]

Noone's gone forever.  

[Ody Mandrell]

8 órával ezelőtt, Donát írta:

Noone's gone forever.  

No one's ever really gone.  

[SZKipi Padawan]

Amint látom, az iskola elég sok ember életét keserítette meg. Sajnálatos, hogy az a hely, ahol elvileg azért jár/járt az ember, hogy valamilyen szinten felkészítse az életre, illetve, hogy kapcsolatokat alakítson ki, mennyire alkalmatlan az ilyen dolgokra. Számomra is, felettébb gyötrelmes volt az iskolás időszak! Főleg az általános és később a szakiskola. Nem is emlékszem olyanra, hogy bármikor is szívesen mentem volna. Vélhetően az ott szerzett tapasztaltok hatására alakult ki bennem az, hogy inkább dolgozok, mint sem, akár egy percel tovább is tanuljak! Elképesztő, hogy minden egyes osztályban rendre olyan embereket kellett elviselnem, akik csak azzal voltak elfoglalva, hogy hányszor és hogyan bunyóztak, valamint hányszor itták magukat kotta részegre... Ha valaki nem akart ebbe a brancsba tartozni, azt gyorsan idegileg tönkre b...ták. Így ment ez egészen addig, amíg el nem kezdtem érettségire járni, ahol az egyik normálisabb osztálytárs adott egy könyvet! Az volt a cime, hogy Star Wars - A túlélők keresése nem tudtam addig erről a témáról semmit. Ráadásul nem is érdekelt annyira, hiszen gyerekesenek véltem az ilyen űrharcos izékat... De magányomban, csak elkezdtem olvasni. A piszkálást, már befejezték, hiszen ekkor a már vertem a 90 kg, amivel kissé nagyobb darabnak számítottam. Persze ezután a közömbös viselkedés lett a mérvadó velem szemben. Természetesen volt pár barátom, de semmi különös. Régebben egyébként ha tehettem el menekültem a szekálás és a gyerekesnek vélt ütlegelés elől, de miután tönkre ment a térdem, és így esélyem sem volt futni, hát maradtam. És szembe néztem azokkal, akik bántani akartak. Kénytelen voltam! De egyértelműen az járt az eszemben, hogy ha nem is tudok győzni, legalább helytálljak. Ami azért sikerült is. Ennek hatására, alakult ki az, hogy később inkább közöbös lett a viselkedésük. Ekkor jelent meg az életemben az a bizonyos gyerekes űr ízés könyv... Ami aztán annyira beszippantott, hogy alig három nap alatt kiolvastam, és megvettem a maradék 2 könyvet az osztálytársamtól! Így utólag vissza gondolva, nem tudom, hogyan tudtam volna elviselni  sülit, ha nincs a Star Wars? De hála az Istennek volt és mind a mai napig van, ráadásul egyre több kötet. Aztán jött ez az oldal, és itt sok nagyszerű emberre találtam! Néha ugyan eltűnök, de mindig vissza térek, mert ugye a Világos Oldalt nem lehet elhagyni... 

[caseyjones]

2018. 12. 14. - 21:08, Ody Mandrell írta:

Közben regisztrált a 700-ik felhasználó is! Üdv a körünkben Jani-wan. 

Olyan megmosolyogtató, hogy ki lett emelve mint 700. tag, üdvözlésben is volt része, aztán nem sokkal később bannolva lett a nem ideillő viselkedése miatt.  

Az Index Fórumon meg a Port fórumán már jó párszor olvastam a kommentjeit, azok alapján csodálkoztam is, hogy ilyen sokáig bírta ezen a fórumon, miután beregisztrált.  

[Ody Mandrell]

Sajnos pont egy ilyen gyökér lett a 700-as. Kicsit szomorú a dolog, de ez van. 

[Kargarosz]

Már a köszönésnél bannolva? Az se lehet rossz....ennyire keményet írt? 

[Ody Mandrell]

Az egy barom volt, szót se érdemel. 

[SZKipi Padawan]

Szerencsétlen idióták az ilyenek! Nem hiszem el, hogy ha van egy normális Fórum, akkor ott miért nem lehet viselkedni?! Neki is jobban esne, ha a hétköznapokból kiszakadva tudna társalogni változatos témákról, különböző emberekkel. Bár úgy látszik, hogy amilyen a való éltben, olyan az internet világában is... 

Szerkesztve: 2019. Július 18. - SZKipi Padawan

[Darth Cupsy]

5 órával ezelőtt, Kargarosz írta:

Már a köszönésnél bannolva?

Na erre én is kíváncsi vagyok, mikor volt ez időben? Vagy hányadik oldal?

[Yoda József]

13 perccel korábban, Darth Cupsy írta:

Na erre én is kíváncsi vagyok, mikor volt ez időben? Vagy hányadik oldal?

Az összes hozzászólása törölve lett, de jelen topikban, a 34. oldalon, április 13-án megtalálod beidézve a szösszenetét

 

Amúgy azt hiszem EP9-es topikba írt eredetileg, vagy a traileresbe, vagy a spoileresbe

[RacerX]

Már kb 3 éve tagja vagyok a fórum közösségének, de tahó módon még nem jutottam el odáig hogy bemutatkozhassak.
Mindig is terveztem hogy írok ide, de általában a tartalmas és információ dús régebbi posztok visszaolvasgatása elvonta a figyelmemet. Ezúton is elnézést amikor 3 éve valamelyik RO topikba randon beírtam valami hülyeséget Vos-szal kapcsolatban...  
A fórumot egy ismerősöm ajánlására (aki inkább szeretne anonim maradni, nem is regisztrált) kezdtem olvasni. Ő már régóta követi az itt zajló eseményeket, mert tényleg elsődleges forrás a hazai SW rajongóknak. Nagyon megörültem amikor megláttam hogy itt egységesen kezelik az animációs filmeket a mozifilmekkel, valamint nincs gyűlölködés, mert ez a fórum tényleg azért van. (Időközben jó pár olyan oldalon megfordultam olvasóként, ahol sajnos ment a fröcsögés.)
A Star Wars világával 1997-ben ismerkedtem meg, 7 éves koromban, egy rokonomnak hála. Egyszer egy családi látogatásnál a szobájában járva láttam meg a polcán különböző űrhajók makettjeit, mint például a Millennium Falcon, X-szárnyú, csillagromboló, stb. Aztán felvilágosított hogy ezek egy filmtrilógiából származnak. Akkor adta kölcsön az OT SE kiadását VHS-en. Hát mit ne mondjak, egyből beszippantott az egész univerzum. Gyerekfejjel nézve persze nem a történet, hanem inkább a látvány fogott meg leginkább. Valamiért nagyon bejött a birodalmi dizájn, Darth Vader, a csillagrombolók (megjegyzem, mai napig a kedvenc űrhajótípusom az SW-n belül ). 
Majd jött 1999 és az Episode I és aztán 2 évente jöttek a folytatások. Addigra már párszor újranéztem az OT-t, már jobban odafigyelve a történetre is.  Úgymond a PT-n nőttem fel. Például agyon kedvelem az öreg, Alec Guinnes-féle Kenobit, de számorma McGregor az igazi. Ez a trilógia egy hiánypótló alkotás, ízig-vérig SW.
Aztán a ROTS után egy ideig SW nélkül voltam. Azaz, ez nem teljesen igaz, ott voltak a jobbnál jobb videojátékok, a Tartakovsky-féle sorozat - ami sajnos nem nagyon lett a kedvencem. Bevallom EU regényeket 1-2 kivételtől eltekintve nem nagyon olvastam. De aztán 2008-ban jött a TCW mozi és aztán a sorozat. A dizájn eleinte nem nagyon tetszett, később ez persze változott. Kárpótoltak helyette a remek történetek, karakterek. 
A 2012-es Disney-féle felvásárlást nem fogadtam valami kitörő nagy örömmel, de haragot sem váltott ki belőlem. Nem éreztem magam elárulva, cserben hagyva. Sok olyan embert ismerek akik mai napig így érzik. Sajnálom őket. Engem csak az érdekelt akkor, hogy vajon hogy fogják folytatni a sztorit. Vajon figyelembe veszik-e az ellentmondások sokaságával bíró EU-t? Szerencsére új alapokra helyezték az egészet. 
Azóta gazdagodtunk 4 új, remek filmmel. Megtaláltam ezt a társaságot, ahol konstruktívan lehet beszélgetni, néha vitatkozni. Első kézből lehet értesülni a hírekről. Szóval örülök hogy tagja vagyok ennek fórumnak!
 

[Ody Mandrell]

Üdv köztünk!  Komolyra fordítva. Jó, hogy leírtad ezeket, és nagyon kíváncsi lennék arra a barátodra is aki ajánlotta a helyet.  Tudom, hogy sokan csak olvasnak minket, de ez is ugyanolyan jó érzés mint a boldog tagság.  

[Darth Cupsy]

37 perccel korábban, RacerX írta:

Majd jött 1999 és az Episode I és aztán 2 évente jöttek a folytatások.

Khm... 3 évente   

[RacerX]

2 perccel korábban, Darth Cupsy írta:

Khm... 3 évente   

Lol tényleg.  Mindegy, már nem javítom.

[Iqvi]

Na már én is itt növelem a tagok és a hozzászólások számát, egy ideje de még nem volt időm bemutatkozni. Csak pár sejtelmes információt ejtettem el, Ody biztos emlékszik. Le is döbbent. A filmekkek nem sorban találkoztam, és csak TV-ben sikerült látnom, össze vissza. A filmek közül a legnagyobb hatást az Ep8-ig a Szithek bosszúja, és a Birodalom visszavág tette rám. Egy ideig nem is nagyon érdeklődtem a messzi-messzi galaxis után, csak a Klónok Háborúját néztem hébe hóba az Rtl-en, meg kölcsön is kaptam talán 10, vagy 11 évesen egy Star Wars könyvet, talán a Thrawn Keze duológia valamelyik része volt, dehát azt akkor még nem olvastam végig. Aztán, olyan 2015-ben valamikor megtört a jég. Ugyanis nagybátyámék gondolták, hogy egy 18-as karikás filmre elvisznek(nem, nem olyan P betűs film volt), és a film előtt lement a 7.rész trailere, és az a:Oh my God! Akkor nagyon felspanoltam magam, de sajnos ezt a filmet, csak laptopon tudtam megnézni. De itt még mindig nem voltam olyan komoly rajongó. Aztán történt hogy anyumék, kaptak ismerősünktől, két jegyet Pestre egy színházba, és valamiért pont akkor nézegettem SW könyveket a szukitson. Mondtam nekik hogy ha járnak könyvesboltban vegyék már meg nekem a Ravent, mert az szimpatikus volt. Aztán ez a könyv nem volt készleten, és felhívtak, hogy akkor amik vannak azok közül melyiket kérem, mondtak talán 4 címet, és a Vérvonalon megakadtam, 12 évesen, valami akciódúsra gondoltam, mert hát mégis csak Vérvonal no. Aztán, haza is hozták ezt a könyvet, én meg elolvastam, és onnantól nem volt megállás, minden új star wars könyv megvételre került a szukitsról, 2017,vagy 18-ban pedig az első képregényem a Vader. Azóta a könyv óta eltelt 4 év, láttam életem első Star Wars filmjét a moziban, mi más lett volna mint az ep8, végignéztem a teljes Rebelset, betelt egy sor a könyvespolcomon Star Wars könyvekkel, és képregényekkel, rátaláltam erre a csodás fórumra, és elmerültem a messzi-messzi galaxisban. Na, így is lettem én rajongó.

[Ody Mandrell]

Te akkor igazán új hullámos fannak mondhatod magad.  

[Iqvi]

9 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Te akkor igazán új hullámos fannak mondhatod magad.  

Hát ja. Valahol jó is ez, kell az utánpótlás.

Szerkesztve: 2019. Október 8. - Iqvi

[Darth Cupsy]

1 órával ezelőtt, Iqvi írta:

 A filmek közül a legnagyobb hatást az Ep8-ig a Szithek bosszúja,

 

Khm... Sith  

1 órával ezelőtt, Iqvi írta:

 vegyék már meg nekem a Ravent, 

Khm... khm... Revan  

[Darth Porg]

Imádom ezeket a sztorikat, hogy ki mikor-hogyan lett fan.

[Kargarosz]

11 órával ezelőtt, RacerX írta:

Már kb 3 éve tagja vagyok a fórum közösségének, de tahó módon még nem jutottam el odáig hogy bemutatkozhassak.
Mindig is terveztem hogy írok ide, de általában a tartalmas és információ dús régebbi posztok visszaolvasgatása elvonta a figyelmemet. Ezúton is elnézést amikor 3 éve valamelyik RO topikba randon beírtam valami hülyeséget Vos-szal kapcsolatban...  
A fórumot egy ismerősöm ajánlására (aki inkább szeretne anonim maradni, nem is regisztrált) kezdtem olvasni. Ő már régóta követi az itt zajló eseményeket, mert tényleg elsődleges forrás a hazai SW rajongóknak. Nagyon megörültem amikor megláttam hogy itt egységesen kezelik az animációs filmeket a mozifilmekkel, valamint nincs gyűlölködés, mert ez a fórum tényleg azért van. (Időközben jó pár olyan oldalon megfordultam olvasóként, ahol sajnos ment a fröcsögés.)
A Star Wars világával 1997-ben ismerkedtem meg, 7 éves koromban, egy rokonomnak hála. Egyszer egy családi látogatásnál a szobájában járva láttam meg a polcán különböző űrhajók makettjeit, mint például a Millennium Falcon, X-szárnyú, csillagromboló, stb. Aztán felvilágosított hogy ezek egy filmtrilógiából származnak. Akkor adta kölcsön az OT SE kiadását VHS-en. Hát mit ne mondjak, egyből beszippantott az egész univerzum. Gyerekfejjel nézve persze nem a történet, hanem inkább a látvány fogott meg leginkább. Valamiért nagyon bejött a birodalmi dizájn, Darth Vader, a csillagrombolók (megjegyzem, mai napig a kedvenc űrhajótípusom az SW-n belül ). 
Majd jött 1999 és az Episode I és aztán 2 évente jöttek a folytatások. Addigra már párszor újranéztem az OT-t, már jobban odafigyelve a történetre is.  Úgymond a PT-n nőttem fel. Például agyon kedvelem az öreg, Alec Guinnes-féle Kenobit, de számorma McGregor az igazi. Ez a trilógia egy hiánypótló alkotás, ízig-vérig SW.
Aztán a ROTS után egy ideig SW nélkül voltam. Azaz, ez nem teljesen igaz, ott voltak a jobbnál jobb videojátékok, a Tartakovsky-féle sorozat - ami sajnos nem nagyon lett a kedvencem. Bevallom EU regényeket 1-2 kivételtől eltekintve nem nagyon olvastam. De aztán 2008-ban jött a TCW mozi és aztán a sorozat. A dizájn eleinte nem nagyon tetszett, később ez persze változott. Kárpótoltak helyette a remek történetek, karakterek. 
A 2012-es Disney-féle felvásárlást nem fogadtam valami kitörő nagy örömmel, de haragot sem váltott ki belőlem. Nem éreztem magam elárulva, cserben hagyva. Sok olyan embert ismerek akik mai napig így érzik. Sajnálom őket. Engem csak az érdekelt akkor, hogy vajon hogy fogják folytatni a sztorit. Vajon figyelembe veszik-e az ellentmondások sokaságával bíró EU-t? Szerencsére új alapokra helyezték az egészet. 
Azóta gazdagodtunk 4 új, remek filmmel. Megtaláltam ezt a társaságot, ahol konstruktívan lehet beszélgetni, néha vitatkozni. Első kézből lehet értesülni a hírekről. Szóval örülök hogy tagja vagyok ennek fórumnak!
 

 

Én meg Kb. miattad vagyok itten szóval külön pacsi