Sorozatok

[Bence1997]

Cobra Kai Never Dies!!! 15 epizód, 3 részletben!!! 

 

 

 

[Dzséjt]

Csak egy Cobra van, és az a 11!  

[Darth Cupsy]

3 perccel korábban, Dzséjt írta:

Csak egy Cobra van, és az a 11!  

 

[Donát]

Baby Reindeer

 

Megnéztem, szinte egyben az egészet. Letaglózó volt. Az meg konkrétan sokkoló, hogy a főhős színész a saját megtörtént sztorijában önmagát alakítja. Az egyik rész után szünetet kellett tartanom, annyira megviselt lelkileg. De fontos téma és kiválóan vitték a vászonra a készítők. Az év egyik leghatásosabb alkotása eddig nálam. Nem ajánlanám mindenkinek, de akinek van kedve az áldozat hibáztatás, a lelki traumák feldolgozása, az önsorsrontás és az önutálat témáiban kicsit alámerülni az kaphat egy nagyon elgondolkodtató élményt. 8.5/10

[Ody Mandrell]

A Variety szerint célegyenesben van a Shogun második évad berendelése.  

 

 

[DanCarver]

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

A Variety szerint célegyenesben van a Shogun második évad berendelése.  

 

 

Hiroyuki már alá is írt rá. Mondjuk könyv hiányában nem lesz olyan könnyű dolguk, de hátha jól sikerül a folytatás. Én várom nagyon, imádtam a szériát.

https://widescreen.hu/keszul-a-sogun-masodik-evada/

 

[Ody Mandrell]

Én is örülök, a lezárásba belefér még pár történet.  

[Donát]

Reméljük, nem jár úgy mint a GOT. 

[Bence1997]

A Shogun kapni fog nemcsak egy második, de egy harmadik évadot is. (Tervezem majd megtekinteni, de egyelőre más sorozatok kötnek le )

 

https://www.hollywoodreporter.com/tv/tv-news/shogun-season-2-and-3-in-the-works-fx-hulu-1235901617/

[Pildi]

Most sikerült nekem is végignéznem a Shógunt. Nagyon tetszett, igazán igényes munka, remek volt a hangulatteremtés, a színészválasztás (egy kivétellel), és egy kétkötetes regényóriást sikerült egész jól adaptálni, ami nem kis szó. Külön tetszett, hogy japánul beszéltek a japánok, angolul a többiek, ettől csak még autentikusabbá, átélhetőbbé vált a történet, tökéletesen behelyezkedhettünk abba szituációba, amibe Blackthorne navigátor csöppent, amikor a hajóját a vihar kisodorta a szárazföldre, Japán partjaira.

 

A történet maga nem volt ismeretlen, hiszen James Clavell regényét kétszer is olvastam kb. 20 évvel ezelőtt, s az egyik legjobb "történelmi" fikciós könyvnek tartom. Az írót különösen azért illeti nagy dícséret, mert maga nem is japán, mégis olyan hitelességgel tudja ábrázolni a japán lelkületet, kultúrát, hitvallást, mintha évekig ott élt volna, pedig "csak" gondos kutatómunkával sikerült ezt a lebilincselő, rendkívül jól megírt regényt megalkotnia. A II. világháborúban hadifogoly volt Ázsiában, az akkori tapasztalatai biztosan segítették, de a leírások alapján Japánban nem járt. 

 

Szóval nagy volt a várakozásom a sorozattal szemben, amelyet részben sikerült maradéktalanul megvalósítania, részben viszont maradt bennem jócskán hiányérzet.

Ahogy már említettem, a hangulat és a színészválasztás csillagos ötös, egyedül a navigátor volt kevésbé jól eltalált.

Blackthorne-t nem tudtam megszokni, túl bumfordi, túl egyszerű volt a figura a könyvhöz képest. Lehet persze, hogy a készítők ezzel akarták érzékeltetni a különbséget a japánok sokkal kifinomultabb hétköznapi kultúrájához képest, s valószínűleg a japánok pont ilyen bumfordinak látták Blackthorne-t, aki lassan tanult. Viszont a végére is csak abban állt a fejlődése, hogy egészen jól megtanul japánul és meghajdolni. Ezzel szemben a könyvben szerintem sokkal jobban árnyalt ez a karakter, inkább a maga szemszögéből láttatja magát a történet elején is, és sokkal fokozatosabban tárul az olvasó elé a változás, amin ő maga keresztülmegy, a körülmények, a lehetőségek, Mariko közelsége segítségével. Ahogy az is sokkal szebben kibontakozik, hogyan talál egymásra ez a két ember ebben a viharos történelmi időszakban, ennyire eltérő kultúrális héttérrel. A regényben inkább átjön, hogy Blackthorne okos, intelligens, jobban érthető, miért kedveli meg Toranaga, és miért szeret bele Mariko, s miért is lett belőle kulcsszereplő a japán hatalmi játszmákban. 

 

Mariko és a sorozat női karaterei viszont elképesztően jók. A titokzatos mosolyuk, a szelíd eltökéltségük és néha a férfiakét is felülmúló bátorságuk mind jól van bemutatva, nem beszélve arról, milyen gyönyörűek! De azért itt is vannak részletek, amiket érdemes megismerni, nemcsak Mariko, hanem a többi jelentős női karakter kapcsán is.

 

Toranaga megformálása is tetszett, a színész egy az egyben hozza külsőségekben, arcrezdülésekben, viszont amit a sorozat nem tudott átadni, az az ember zsenialitása, ahogy a terveit kitalálja és kiváló emberismerettel és stratégiai érzékkel megvalósítja. Ennek az eredményeit látjuk ugyan, s őt magát rezzenéstelen arccal dönteni élet és halál felől, de a gondolataiba nem látunk bele, s ez pl. a regény egyik legnagyobb érdeme, hogy az egyes karakterek, de különösen Toranaga fejében játszódó gondolatok, konspirációk ismerhetőek, persze csak szép fokozatosan, a végső célt nem felfedve.

S amiben még a regény nagyon jó, hogy a kultúra, a szóhasználatok, a társadalmi berendezkedés részletesebben tárul elénk, s ehhez egészen kiváló fordítás is társul.

 

Arra biztatnék mindenkit, akinek a sorozat tetszett, hogy olvassa el a könyvet, mert érdemes. Kicsit olyan a különbség a sorozat és a könyv között, mint a Harry Potter filmek és a regények között: az előbbiek is jók a maguk szintjén, szórakoztatóak, önmagukban élvezhetőek, de a könyvek magasan felettük állnak, kb. ugyanilyen módon. Ha meg a történelmi fikciós regények közül kellene valamihez hasonlítanom minőségben, akkor Ken Follett A katedrális c. regényének szintjén áll (azaz csillagos 10-es  ), bár annak sorozat adaptációja is nagyszerű lett, ott kevésbé volt hiányérzetem, igaz, azt az európai kultúrkör miatt jóval egyszerűbb volt adaptálni.

A bejelentett folytatások tükrében pláne érdemes ezt a világot még részletgazdagabban megismerni. A finálé hatása alatt állván elolvastam a regény végét, ahol Toranaga elrendezi a dolgokat, s ahogy a fejében már összeáll a jövő, s hogy mit miért is tett, rájöttem, hogy nem lesz nehéz megírni a következő évadokat, hiszen azok az ő vízióinak megvalósításáról fognak szólni.

 

Összefoglalva tehát nagyszerű sorozat lett, kétségtelenül, de ha igazán szeretnétek átélni ezt a történetet, akkor érdemes elolvasni utána a regényt is.  

 

 

[Ody Mandrell]

Blackthrone karaktere szerintem a második évadban fog kiteljesedni.

[Donát]

Köszi @Pildi, ha lesz egy kis időm, mindenképpen elolvasom a könyvet is!

[Wilde]

Sikerület befejezni a Lost-ot, kb. két hónap alatt meg is volt 6 évad és nagyon jó élmény volt. Igazából nagy vonalakban emlékeztem rá, hogy hova fog kifutni a történet, de rengeteg dolog totál újnak hatott számomra, mert már egyáltalán nem rémlett, hogy ez is benne volt. Néhány színész feltűnésénél teljesen meglepődtem, mikor egyszer csak megláttam Hanket a Breaking Bad-ből, vagy Said-ot a Gyűlöletből, de komplett sztoriszálak is abszolút újdonságként hatottak, mert már kiment a fejemből, hogy mi is történt egészen pontosan az egyes évadokban. 
Közben az is eszembe jutott a végére, hogy miért hagyott keserű szájízt maga után az első megtekintés, amikor anno az eredeti sugárzással nagyjából párhuzamosan néztem. Nekem az "ősélményem" a Lost-al kapcsolatban az volt, amikor a második évad vége felé mennek a hajóval a part mellett és egyszer csak megpillantanak egy hatalmas szobrot, aminek csak a lába van meg és négy lábujja van. Számomra ott lépett szintet ez a sorozat, ez volt az a pont, amikor még a korábbiaknál is jobban érdekelt, hogy mi ez a hely és mik ezek a rejtélyek, amelyek ezen a szigeten történnek. A 6. évad végén aztán van egy epizód, ahol belemennek a sziget régmultjába és sok mindenre választ kapunk, viszont az az egyiptomi vonal nem kerül kifejtésre és ebben a részben elhangzik egy olyasféle mondat, hogy "minden újabb kérdésed, csak további kérdéseket eredményez", vagy valami ilyesmi... és ez nekem nagyon nem tetszett. Sok mindent ki lehet következtetni a különböző jelekből, az itt ott elhangzó információkból, most próbáltam utánanézni cikkekben, blogkon, youtube videókon azoknak a kérdéseknek, amelyek nem voltak számomra egyértelműek (majd lesz még egy kérdésem és azt spoilerben fel is teszem @Donát-nak, @Pildi-nek, @Darth Riddick-nek, vagy aki még ért hozzá), mindenesetre nekem anno nem volt kedvem bogarászni ezeket az infókat és emiatt volt bennem egy hiányérzet, hogy egy sor dolgot még megválaszolhattak volna egyértelműbben a sorozat keretein belül. Aztán persze ez egy tudatos alkotói koncepció volt, hogy direkt hagytak nyitva értelmezés szerint témákat, ami a nézőkre van bízva, de mindezzel együtt is nagyon tetszett a sorozat.

 

A másik dolog, hogy amikor én ezt még fiatalabb koromban láttam (fura belegondolni, de még általános iskolás voltam, mikor elkezdtem nézni az első évadot), hogy sokkal jobban érdekeltem a rejtélyek, mint a karakterek, most meg alapvetően inkább fordítva volt. A flashbackeket egy idő után kicsit fáradtnak éreztem, de aztán nagyon jól kavarták meg az ütemezést a flashforwardokkal és összességében a flash-sideways vonal is tetszett. Azért egy két évadnál a pacing nem volt a legügyesebben kezelve, a második évadot éreztem ilyen szempontból talán a leggyengébbenk. Nekem a kedvencem egyébként az 5. évad volt és szerintem nagyon jót tett a sorozatnak, hogy a 3. évad után a kábeles metódusról átváltottak egy modernebb szemléletre, nem volt már annyi "heti egy ügy" típusu epizód, kevesebb volt a filler és nagyobb hangsúlyt kapott az átívelő szál. Ettől még nagyon szerettem az első évadot is, ahol konkrét mondatok is eszembe jutottak még kb. 20 évvel ezelőttről, mikor először láttam és annyira új és ismeretlen ott még minden, hogy teljesen más még azoknak az epizódoknak a hangulata, mikor csak úgy ott vannak a szigeten és nincs még ilyen nagy, világmegváltó cél a szemük előtt.

 

A kedvenc részem a The Constant volt és kedvenc karakternek is Desmondot mondanám, aki nagyon jót tett a sorozatnak a 2. évados feltűnésével. Régebben Locke volt a kedvencem, de most Desmondot jobban megkedveltem. Ha csak a színészi alakításokat veszem, akkor viszont Michael Emerson volt szerintem a legjobb, neki minden jelenetében érezni lehetett, hogy mennyire rá szabták ezt a figurát. Az arcjátéka, a gesztusai mind remekül mutatják azt az ingadozást, amire képes ez a karakter, hogy egyszerre félelmetes és szánnivaló is tud lenni. A kedvenc párosom azonban Sawyer és Juliette volt (az például totál kiment a fejemből, hogy velük mi volt) és itt is meg kell említenem a színészeket, hogy milyen jól el tudták ezt adni, mert korábban nem gondoltam volna, hogy ez kettejük közt működhet, de az 5. évad többek között (meg a sci-fi vonal) ezért is volt a kedvencem.

 

Nem tudom, hogy szóba került e, hogy remakeelik a Lost-ot, de ha ma készülne el, akkor szerintem két dolgon biztos változtatnának. Az egyik a diverzitás lenne, mai szemmel nagyon feltűnő volt, hogy a két koreait kivéve gyakorlatilag az összes fontos szerepet csak fehér színészek játszottak (Mr. Eko távozását nagyon sajnáltam, de úgy olvastam ez a saját döntése volt, hogy nem akarta folytatni). A másik ami súlyosabb probléma, az a CGI. Mentségére legyen mondva, hogy tényleg egy 20 éves alkotás, de az első évadban az a jegesmedve valami iszonyat módon nézett ki és még a későbbi évadokban is előfordult (mikor a tengeralattjárót mutatják elhagyni a kikötőt), hogy nagyon kilógott a CGI lóláb. Ezeket leszámítva, viszont vannak fantasztikus snittek a sorozatban, a környezet nagyon szép és vizuálisan is vannak jó ötletek benne, bár inkább az írás és a karakterek voltak azok, amelyekkel megelőzte korát a Lost.

 

Spoilerben egy kérdés, amire kíváncsi lennék:

Spoiler

A fény, ami sziget alatt van (arról olvastam többféle értelmezést is, hogy ez pontosan micsoda, ezzel kapcsolatban is kíváncsi lennék a véleményetekre) vonzza oda az embereket a szigetre, vagy tőlük függetlenül is odatalálhatnak? Ez azért érdekel, mert ha jól értettem kell egy örző, aki megakadályozza, hogy kihúnyjon a fény és megvédje azt. Viszont, ha nem vonzzana oda senkit a szigetre, hogy potenciális örzővé váljon, akkor nem lenne eleve ott senki, aki veszélyeztethetné a fényt... Ugye volt az a nő, aki Jacobék anyját megölte és aztán anyának szólították. Ez az anya vonzotta oda Jacobék hajóját, vagy maga a fény/sziget, esetleg ők telejesen random módon vetődtek oda? Nekem úgy tűnt, hogy a nő már nagyon át akarta valakinek adni ezt a keresztet, hogy ne neki kelljen cipelnie az ezzel járó terhet és kapóra jött neki Jacob, meg a testvére. 

 

[Pildi]

2024. 06. 01. - 17:18, Wilde írta:

 

Spoilerben egy kérdés, amire kíváncsi lennék:

  Spoileres tartalom megtekintése

A fény, ami sziget alatt van (arról olvastam többféle értelmezést is, hogy ez pontosan micsoda, ezzel kapcsolatban is kíváncsi lennék a véleményetekre) vonzza oda az embereket a szigetre, vagy tőlük függetlenül is odatalálhatnak? Ez azért érdekel, mert ha jól értettem kell egy örző, aki megakadályozza, hogy kihúnyjon a fény és megvédje azt. Viszont, ha nem vonzzana oda senkit a szigetre, hogy potenciális örzővé váljon, akkor nem lenne eleve ott senki, aki veszélyeztethetné a fényt... Ugye volt az a nő, aki Jacobék anyját megölte és aztán anyának szólították. Ez az anya vonzotta oda Jacobék hajóját, vagy maga a fény/sziget, esetleg ők telejesen random módon vetődtek oda? Nekem úgy tűnt, hogy a nő már nagyon át akarta valakinek adni ezt a keresztet, hogy ne neki kelljen cipelnie az ezzel járó terhet és kapóra jött neki Jacob, meg a testvére. 

 

Spoiler

Már régen láttam, s csak az emlékeimre támaszkodom, de nekem is úgy rémlik, hogy az őrző már kereste a helyettesét, s odavonzotta Jacob anyjának hajóját, hogy aztán tőle magától megszabadulva a  fiúknak adja át ezt a feladatot, belenevelve őket. Az egy jó kérdés, hogy véletlenül is oda lehetett-e találni a szigetre, vagy amúgy nem, s csak a sziget többi lakosától kellett védeni a fényt - de ha elfogadjuk, hogy Jack-ék is csak "hívásra" landoltak ott, s amúgy nagyon nehéz volt odajutni, a sziget "őslakóinak" is később mindenféle trükkökkel ment csak, úgy alapvetően nem a külvilágtól kellett félteni a fényt, pláne akkor régen.

 

Örülök, hogy ennyire tetszett.  Néha nekem is eszembe jut, higy milyen jó volna újra megnézni megint, de mást sem tudok újranézni, amit szeretnék, ez hiú ábránd.  Majd ha nyugdíjas leszek.  

Az egyiptomi láb kérdésének megválaszolását én is hiányoltam talán elsőre, hogy ezzel nem kezdtek semmit, de végül is nem baj, hogy nincs minden megmagyarázva. S azzal meg teljesen egyetértek, hogy a sorozat ugyan izgalmas, tele rejtélyekkel, meg misztikummal, főleg ahogy haladunk előre az évadokkal, de nekem sosem volt kérdés, hogy a karakterek voltak a leglényegesebb húzóerők, bár én középkorú felnőttként láttam elsőre is, ami ezt megmagyarázhatja.  

Nekem kedvencem egyébként a 2., 3. és az 5. évad. A végével ki vagyok békülve, de nem vagyok abban biztos, hogy nem lehetett volna több mindenre odafigyelve lezárni. Látszik, hogy a készítők menet közben találtak ki sok mindent. Karakterek szempontjából nekem Sawyer volt a kedvencem, s tetszett, ahogy megállapodott Juliet mellett, de szerettem Jin és Sun szálát is, és annak a néhány embernek a halála is megérintett, akik közben meghaltak (az 1. és a 3. évad végére gondolok leginkább). A színész alakítások közül pedig szerintem is Michael Emerson volt a csúcs, de alapvetően mindegyik karakterhez megtalálták a megfelelő embert, aki egyedi, más sorssal, múlttal, tragédiával, de mindenki szerethető volt. Ezt szerettem egyébként ebben a sorozatban a legjobban, hogy mindegyik túlélőt engedte megkedvelni, voltak rossz és jó húzásaik, hősies és megalkuvó döntéseik, de nagyon emberiek voltak. Na jó, talán Jack volt a legkevésbé szerethető, de nem igazán tudnám már megfogalmazni, miért. Nagyon kedveltem a szinkront is, először úgy láttam (bár Jack szinkronhangjának lecserélése ártott a karakternek), de az eredeti hangok is remekek, természetesen.

Emiatt nem is örülnék egy remake-nek. Minek?

[Wilde]

2024. 06. 08. - 15:42, Pildi írta:

Emiatt nem is örülnék egy remake-nek. Minek?

 

Manapság elég sok mindent remakeelnek, de nem csak felesleges lenne, hanem ilyenkor mindig mintha kicsit "megszentségtelenítnék" az eredetit. Egyébként Jack nekem azért nem volt a kedvencem, mert sokszor nagyon önfejű volt és az az ő mindent jobban meg tud oldani attitűd érződött rajta, de direkt úgy volt megírva, hogy neki azt kellett meghaladni, hogy mindig mindenkit meg akarjon menteni. Hozzá kötődött amúgy az egyik legrosszabb rész, amikor a tetoválásának a hátterét ismerhettük meg, aztán a sorozat második felében (4-5-6. évad) már nem nagyon voltak ilyen fillerek, ami jót is tett a Lostnak.