Ugrás a kommentre

Egyéb fontos


Darth Krande

Ajánlott hozzászólás

Hát, így megnézve az emberi létben se látok több értelmet. Egyszerűen okosabbak vagyunk mint a többi állat, de alapjaiban nem különbözünk.

Én azért már azt is erősnek érzem, hogy az állatokat így simán egy kupacba tegyük. Nem csak hogy mi nagyon különbözünk az állatoktól, de ők is egymástól. Nekem mai napig az egyik legnagyobb élmény és amikor tehetem szakitok rá egy kis időt pár havonta: nézni az állatkertben a gorillákat. Ijesztő mennyi értelem sugárzik belölük, mennyire saját karakter mindegyik, ahogy a legegyszerűbb dolgokat teljesen másképp csinálják és ahogy azonnal látszik kinek milyen szerepe van a csoportban/családban. Haverommal beszéltük anno, hogy ott lelkiismeret furdalásunk van, hogy ilyen lények be vannak zárva. És ezek után nagyon bugyutának tűnik például egy teve/viziló/akármi, amiknek látszik hogy kb. két-három program fut a fejében abból is az "enni, aludni" főleg, de egyébként az értelemnek még a szikrája se látható. És állat a hangya, meg a csótány is ugye, ami meg megint egy más történet.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez a 2-3 programos módszer számomra embereknél is ismerős, főleg az alkoholistáknál...

De az is igaz, hogy van itthon két uszkárunk, anya és lánya. Színben és stílusban is egymás ellentétei. Baguette, az idősebb nem kedveli az embereket és mindenkit megugat, meg nehéz a bizalmába férkőzni, míg Vandát még nem hallottam morogni sem, de teljesen félős és visszavonuló. Ellenben ő mindent megrág és bárhova eljut, ha pl. egy ceruzára lenne szüksége, mert szén és fahiánya van. Bagi inkább a leülök és nézlek, amíg fel nem adod és megkínálsz belőle fajta. Megtanulták, hogy ha felugranak a kilincsre és lehúzzák, akkor utána orral be lehet lökni az ajtót és azt is, hogy hova lehet úgy elrejteni dolgokat, hogy csak nehezen találjunk rájuk. :)

Azt is bírom, hogy mikor Vanda kicsit volt, még nem tudott felugrani a fotelbe, mert magasan volt. Megmutattam neki, hogyha a karfa végénél a legalacsonyabb a fotel és ha itt felhúzza magát, majd átkúszik alatta, akkor már fent is van. 2 óra múlva láttam, hogy magától csinálja ezt, és egyre ügyesebben. :)

Ők már szinte családtagok, a lábamnál alszanak és a házban élnek. Én azt mondom, hogy egy kutya minden értelmes embernek kijárna, aki tudja értékelni őket és van benne egy kis gondoskodásra való hajlamosság. Ha nincs is értelme az életnek én azért örülök, hogy ilyen, más fajba tartozó lényeket is ismerhetek és együtt élhetek velük.

Végül egy saját videó, amit én készítettem, ami eléggé kapcsolódik a halál és a kutyák témához is, szerintem minden kiderül majd belőle.

 

http://www.youtube.com/watch?v=tjQPk6Ljuj4

Szerkesztve: - FlóriBá
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én azért már azt is erősnek érzem, hogy az állatokat így simán egy kupacba tegyük. Nem csak hogy mi nagyon különbözünk az állatoktól, de ők is egymástól. Nekem mai napig az egyik legnagyobb élmény és amikor tehetem szakitok rá egy kis időt pár havonta: nézni az állatkertben a gorillákat.

Azért tettem külön csoportba az állatokat és az embereket, mert az utóbbi szokott úgy gondolkodni, hogy van az ember, az alfa és az ómega, akinek megadatik a menny és minden extra, az állatok meg.. hát ők az állatok.

Hatalmasak a különbségek, de távolról szemlélve lényegtelen. Az alapvető céljaink megegyeznek, a többi már csak fejlettség kérdésében különbözik.

 

És épp ezekből az állatok közötti értelmi szakadékokból látni azt hogy nem vagyunk különlegesebbek egy majom számára, mint az egy bogárnak.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az alapvető céljaink megegyeznek, a többi már csak fejlettség kérdésében különbözik.

Én meg azt akartam mondani, hogy az alapvető céljaik az állatoknak se egyeznek, tehát mi sem egyezhetünk olyasvalamivel, ami ennyire differens. Egy gorillának például nagyon nagy szüksége van a "szociális életre", amiből sok boldogsága fakad. Ugyanez nem mondható el egy mókusról például. És pláne nem mondható el azokról a lényekről amiknek nincs tudatuk és csak az ösztöneik irányitják őket. Mint amilyenek a rovarok, amik kb. biológiai gépek és minden egyes cselekedetüket az határozza meg, hogy mi van a génjeikbe kódolva. Az ilyen állatokhoz már tényleg nincs több közünk mint egy pipacs virághoz a mezőn.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az hogy melyik állatfaj miben találja a boldogságát az egy olyan dolog amik elváltak az evolúció során. A gorilla fejlettségben messze a mókus felett helyezkedik el, pont ezért van olyan kényszere az előbbinek, hogy társas élet. De ebből is látszik hogy ez egy lépcsőzetes elrendezés, nincsen szakadék köztünk és az állatok között. Illetve van, de nem nagyobb mint másik kettő között. És éppen ez tesz minket élőlényeket egyenlővé.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A fajok közti egyenlőtlenség tesz minket egyenlővé az állatokkal, vagy inkább mondjuk úgy hogy az összes többi élőlénnyel. Persze nem mondom hogy ha választani kell akkor inkább egy embert ölök meg mintsem egy bogarat, de ez nyilván egy evolúciós beidegződés.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az embernél ez már nem annyira evoluciós berögzödés, mint inkább kultúra kérdése. Az hogy a gyilkolásról mit gondolunk, mennyire itéljük el (vagy elitéljük-e egyáltalán) az nagyrészt a minket érő ingerekből, közvetlen és tág környezetünktől és attól függ hogy mindezen behatásokból mit tudunk magunkévá tenni. Többek közt ez is elválaszt az állatoktól, mivel sokuknál -a kevésbé fejletteknél- a génjeik meghatározzák, hogy hogy kell viszonyulnik a fajtársakhoz és képtelenek ezt felülbirálni.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Létünk legfőbb érdeke a fajfenntartás, ebből gyökerezik szokásaink jelentős része. És ez nem csak arra a tulajdonságunkra értendő hogy emberek vagyunk - nem hiába alakult ki a hazafiasság, a család szeretete, saját etnikai hovatartozásunk éltetése. Mindegyik egy kisebb-nagyobb faj, amit ösztöneinkből adódóan fenn akarunk tartani. És mint gyilkosságot elemi bűnként könyvelünk el, mert az ellenkezik a fent említett érdekünkkel. És ezt az is alátámasztja, hogy ha választani kellene hogy kinek az életét kímélnénk meg: családtag, nem családtag; magyar, nem magyar; ember, állat - mindegyiknél az előbbit választanánk, ösztönösen a fajunk fennmaradása érdekében, hiába is akarjuk szerintünk ész érvekkel alátámasztani döntésünket.

Az ember mint bármilyen más lény, önös érdekű. Ahogy haladunk magunk felé az élőlények palettáján, annál nagyobb érdeket fűzünk azokhoz, és annál kevésbé tudunk gyilkosságra vetemedni.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én hiszek a lélekvándorlásban is, meg egy fajta szellemi síkban. Sok szellemekről szóló videót,dokufilmet néztem már, meg olvastam történeteket, nekem egyértelművé vált, hogy kell lennie valaminek a halál után, főleg hogy én magam is tapasztaltam szellemet pár éve. Persze én se akarok meghalni, egyszerűen nem tudom még ilyenkor elképzelni, hogy egyszer csak meghaljak. Megszünjek létezni. Áá az nem lehet. Sokat gondolkoztam ezen az utóbbi hónapokban. Olyan marha keveset tudunk a világunkról, akármi lehet. Most meglehet kövezni de én ilyen mennyben-pokolban nem hiszek. Istenben se hiszek, legalábbis nem úgy hogy ül valahol egy felhőn egy manus, aki 6 nap alatt megcsinált mindent, majd 7-en elment golfozni.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Lélek mint különálló fogalom nem létezik, csak mint az agyad bioelektronikus impulzusainak sora, és ha a sejtek nem kapnak ingert akkor az megáll működni. Szívszorító, de ez van.

Lehet továbbgondolni egy olyan történetet, hogy ha megteremtünk egy tökéletesen mesterséges intelligenciát, aminek személyisége és öntudata van, akkor mi van akkor ha kikapcsoljuk pár év után és visszük a méh-be. Nincs kérdés afelől hogy nem él tovább a lelke, hiszen kondenzátorokból és ellenállásokból áll, ugye? Pedig képes volt szeretni, utálni, és a többi. Na ugyanez van az emberekkel is, csak más technológián alapszunk.

Az hogy tovább él a lelkünk az egy szép emberi reménysugár, hogy hiába gázolta el a vonat az egész családot, valahol biztos nagyon jól érzik magukat - csak így tudnak sokan nap mint nap felkelni és szembenézni az élettel.

 

A lélekvándorlás kicsit olyan lenne mint ha egy dvd-lejátszó lelke átvándorolna egy távirányítóéba, és nem számít hogy teljesen más a hardver, onnantól elkezd dvd-ket lejátszani egy garázsnak a távirányítója. Attól hogy mi nem érezzük kézzel foghatónak a lelkünket, attól még az fizikailag megtalálható bennünk, és halálunk után nem megy sehova. Lebontja magát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Létünk legfőbb érdeke a fajfenntartás, ebből gyökerezik szokásaink jelentős része. És ez nem csak arra a tulajdonságunkra értendő hogy emberek vagyunk - nem hiába alakult ki a hazafiasság, a család szeretete, saját etnikai hovatartozásunk éltetése. Mindegyik egy kisebb-nagyobb faj, amit ösztöneinkből adódóan fenn akarunk tartani. És mint gyilkosságot elemi bűnként könyvelünk el, mert az ellenkezik a fent említett érdekünkkel. És ezt az is alátámasztja, hogy ha választani kellene hogy kinek az életét kímélnénk meg: családtag, nem családtag; magyar, nem magyar; ember, állat - mindegyiknél az előbbit választanánk, ösztönösen a fajunk fennmaradása érdekében, hiába is akarjuk szerintünk ész érvekkel alátámasztani döntésünket.

Az ember mint bármilyen más lény, önös érdekű. Ahogy haladunk magunk felé az élőlények palettáján, annál nagyobb érdeket fűzünk azokhoz, és annál kevésbé tudunk gyilkosságra vetemedni.

Pedig ösztönből már alig csinálunk valamit. Amit irsz az szerintem a modern ember elképzelése az emberről. Az is, hogy emberi vonásnak véled az etnikai hovatartozás éltetését és a hazafiasságot, amik mind roppant modern vonások: az emberi kultúrában alig két száz éve jelentek meg (a sokszinű Magyarország azért maradhatott fent "etnikai zavargások" nélkül évszázadokon át, mert pont hogy tojtak rá az emberek, hogy ki a szerb, a horvát vagy a magyar... de Franciaország még nálunk is sokszínűbb volt csak mire jött a nacionalizmus kora már nagyrészt ezek a csoportok felolvadtak a nagy egészben).

 

Az pedig, hogy szokásaink nagy része a fajfenntartásból következik szerintem óriásifokú leegyszerűsítés. Egy holland kultúrtörténész vetette fel anno, hogy miért nem hivják az embert "Homo ludens"-nek. Persze csak viccelt, de arra akart utalni, hogy legfőbb jellemzőnk nem az hogy sapiens-ek vagyis bölcsek vagyunk, hanem hogy játékosak. Mióta lemásztunk a fáról szeretjük öncélú közvetlen haszonnal nem járó tevékenységekkel megtüzdelni az életünket. Tipikus példái a vallási szertartások, a férfivá avatások, a kultúránk megannyi hajtása jött ebből - valaki kitalálta, hogy meg kéne festeni a barlang belsejére az állatok képét... pontosan nem tudjuk miért de aligha járt közvetlen haszonnal. Amiket csinálunk, amiknek élünk, ritkán van közvetlen haszna. Jó példa rá a zene, ami szintén velünk van csaknem mióta létezünk. A tűz körüli táncolásnak pedig aligha van jutalma azon kivül hogy önmagáért jó. Ahogy egy willendorfi vénusz kifaragásának se. De mi ilyen játékosak vagyunk.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Bezzeg egy nagy korsó sörnek mennyi értelme is van. :D

 

Skaccok, honnan tudjátok, hogy éltek? Hogy ver a szívetek? Hogy gondolkodtok?

Honnan tudjátok, hogy amit tapasztaltok az a valóságban vagy az álmotokban történik meg? :)

Hajrá, hajrá. :D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én ma megettem két óriási csokinyulat és most pörgök. Érzem, hogy a kedvem is jobb és gyorsabb is vagyok! :) Nem véletlen, hogy 1kg csokoládé elfogyasztása felér 1adag kokain felszívásával. Mi voltunk Szerencsen, a gyárban, volt az asztalon kb. 200kg csoki, mondták, hogy elvinni nem lehet, de annyit eszünk, emennyit akarunk. Én a 2. tábla után dőltem ki, ahhoz még sok kellett volna! :)

Én ezeket, mint jó emlék tartom számon és gyűjtöm őket, minél több lesz, annál több értelmét látom annak is, hogy létezem... Az SW is ilyen élmény volt, azért is kértem ide a felvételem. És a veletek való beszélgetés is az, a maga módján, hiszen, ha nem élvezném, akkor nem jönnék fel ennyiszer közétek! :P

Szerkesztve: - FlóriBá
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Bomarr: Pedig szerintem nagyban meghatározzák az evolúciós ráhatások az ember viselkedését, nagyjából minden amit teszünk egy kapcsolatban, az visszavezethető valamilyen elemi ösztönre. Az meg hogy az ember szórakoztatja magát azt a saját eszünknek köszönhetjük, hogy minden adandó lehetőséget megragadunk rá. De ettől még ugyanolyan ösztönös lények vagyunk mint a többi állat, csak fejlődtünk és kinőttünk dolgokat.

 

Maga a hazafiasság valóban rövidebb életű mint az ember, de azon van a lényeg hogy mi az amit az ember a saját fajának vesz, tehát pszichológiai eredetű a dolog. A család is egy relatív dolog, nem az számít hogy valaki a saját véred-e vagy sem.

Amit magunkénak érzünk, annak a létét szeretnénk biztosítani.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Obi1: A te meghatározásod szerint én akkor nem is vagyok ember. :D

 

Ha nincs lélekvándorlás akkor hogyan is emlékszik egy nagyon jó barátnőm a fogantatása pillanatára(nem vicc). A csaj egy nagyon komoly ember.

Vagy hogy is van az hogy a klinikai halál után sokan visszamondták mi van a szobában a szekrény tetején és látták saját magukat felülről ahogy küzdenek az életükért.

Rengeteget olvastam erről két barátom foglalkozik vele meg úgy magával a buddhizmussal is. Rengeteg igazolás van rá hogy létezik. Nagyjából úgy van az egész hogy rengeteg életet élsz és minden életben meg kell tapasztalnod valamit(ez a karma vagy sors), Ha nem megy akkor jön a következő. Sokakból elő lehet hozni a régi élet emlékeit. Biztos veled is volt életed során hogy hú mekkora véletlen. Pedig az nem véletlen. Azt az élet nyomja eléd és a te dolgod mit csinálsz vele. Tudnék mesélni mik történtek velem (majd esetleg szóban) ami egyszerűen nem lehetett véletlen. Már az sem véletlen hogy itt ennyien ismerjük egymást és így. Valami oka ennek is van. Ha valószínűségszámítást végeznék azzal kapcsolatban ami velem eddig az életem során történt nagyon alacsony szám jönne ki. Tutira biztos vagyok benne hogy az életünk nem véletlen nem véletlenül születtünk oda ahol vagyunk. Mert ugye nem mindegy hogy Afrikába születsz, vagy Bill Gates gyermekeként? Ez tuti nem véletlen.

Mondok egy példát. Eddig velem csak pozitiv dolgok történtek. Mindig olyan emeberek vettek körül akik jók, a munkahelyeim is nagyon jók voltak a mostani meg egyenes baromi jó. Ha elmesélném hogyan találtam meg ezt a helyet nagyot néznél. Csak egy adalék. Voltam munkaerőközvetitőnél, és mondták hogy nincs meló. Mentem haza és a héven bekapcsoltam a mobilt. Abban a pillanatban csörgött hogy összetévesztettek valakivel és van nekem munka. Gondold el ha csak 3 ms-el kapcsolom be késöbb a telót akkor ma nem ismernék rengeteg barátot stb.. Ez tuti nem véletlen Az élet azt akarta hogy ide jöjjek dolgozni. Azt hogy nekem ebből mit kell levonni az az én dolgom.

 

Nem akarom túlragozni, nekem egyértelmű bizonyitékaim vannak a lélekvándorlásra és az életekre. Természetesen azt tiszteletben tartom hogy te máshogy gondolod de a fentieket modern, mai és materialista aggyal nem lehet felfogni. Egy biztos hogy én nem azért hiszek benne hogy jaj nem lesz semmi a halál után és ebbe kapaszkodom.

Ja és egyikünk sem fogja megtudni mert ha neked van igazad akkor ugye annyi ha nekem akkor meg törlődik ez az élet.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ezek a visszatértek a klinikai halálból történetek mindig sántítanak, mivel senki se halt meg igazából, csak a szív és a tüdő áll le ilyenkor. Az agy még ugyan úgy működik, és az oxigén-hiányos állapot az ami előidézheti ezeket a hallucinációkat.

 

Erről a sors-valószínűség témáról sokszor volt már szó itt. Az embereknek bizonyítottan van egy olyan tulajdonságuk hogy mindenben mintát keresnek, értelmet. És a nagy számok törvénye bizony becsapós, mert minden egyes lehetetlen kis véletlen teljesen lehetséges és valószínű. Csak az a helyzet hogy valamihez nagyobb értelmet fűzünk, valamihez kisebbet.

Például leéltél te úgy 4 évtizedet. Ez 14 400 napnak felel meg, ami 34 5600 óra, ami 207 36000 perc és ami végső soron 12 441 60000 másodperc. Több mint egymilliárd másodperc alatt igen több mint valószínű hogy egy teljesen valószínűen véletlen dolognak te nagyobb értelmet tulajdonítasz. A nagy számok törvénye és a pillangó-hatás igen vicces dolgokat tud eredményezni.

 

És persze hogy mindenre alacsony szám jönne ki, ha valószínűséget akarnál számolni. Mivel az egész világ iszonyat komplikált, több milliárd és milliárd oldalon keresztül se leírható kisebb-nagyobb apró tényezőkből áll, ezek a kis események építik fel az eddigi életünket. Már megint pillangó-hatás, ha az egyik kis építőkövet elvennénk alulról, bedőlne az egész. De ez nem sors, ez matematika.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A buddhizmus legalább arra tanítja az embereket, hogy a tetteiknek igenis vannak következményei (akár létezik lélekvándorlás, akár nem, ebbe nem mennék bele) és nem arra buzdít, hogy egy isten nevében válj tömeggyilkos terroristává... ha minden ember úgy gondolná, hogy "egyszer élünk, azt csinálok, amit akarok, úgyse bűnhődök érte", még inkább elfajzott világban élnénk. Hiszen mi értelme az egésznek, ha egy napi szinten életeket mentő sebész és egy mocskos sorozatgyilkos végül ugyanarra a sorsra jut?

 

Talán sokan csak hinni szeretnének valamiben, hogy létezik egy felsőbb hatalom, aki vigyáz ránk. Hogy a jólelkű emberek a haláluk után elnyerik a jutalmukat valamilyen formában, míg a sz*rházik bűnhődnek és szenvednek. Sokaknak ez ad erőt magához az élethez és annak elviseléséhez minden igazságtalanságával együtt.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Bomarr: Pedig szerintem nagyban meghatározzák az evolúciós ráhatások az ember viselkedését, nagyjából minden amit teszünk egy kapcsolatban, az visszavezethető valamilyen elemi ösztönre.

 

Ehhez képest a jóléti államokban a népesség rendszerint csökken, legjobb esetben stagnál, ha meg nő akkor az inkább a bevándorlók miatt. Saját kényelmünk, céljaink ("hú még szeretnék ide menni odamenni mielött gyerek lesz, de inkább azt is csak akkor ha biztos állásom lesz és telik egy nagy házra") a számok szerint mégiscsak fontosabbak a fajfenntartásnál. Meglepő módon az olyan high-tech helyek mint Japán állnak az egyik legcudarabbul.

Egyébként is nagyon jellemző a fajunkra, hogy még a szexet is ritkán üzzük azért, amiért az evoluciósan ki lett találva. Sőt inkább direkte megakadályozzuk, hogy rendeltetésszerűen vagyis egy megfoganó gyerekkel legyen vége.

Ráadásul mivel az állatvilággal szemben nálunk nem csak a legerősebb/legjobb szaporodhat, a genetikai állományunk sem igazán javul. A betegségekre egyre érzékenyebbek vagyunk, a szaporodási képesség, különösen a férfiak körében generációról generációra drasztikusan csökken. Könnyen lehet hogy pont azért mert vagy nincsenek vagy ha vannak nem foglalkozunk az ösztöneinkkel, evoluciós zsákutcának bizonyulunk hosszútávon (anno mikor sci-fi novellákat irtam, úgy képzeltem, hogy pár millió éven belül az emberiség egy olyan egynemű fajjá válik ami már csak mesterséges utón képes szaporodni… nagyon másképp igazából per pillanat se tudom elképzelni a messzi jövőnket).

 

Mindenesetre ha minden a fajfentartásból indul ki a kultúrától kezdve a viselkedésünkig, akkor Magyarország csökkenő lakosságát nézve, itt nem emberek laknak :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Mindenesetre ha minden a fajfentartásból indul ki a kultúrától kezdve a viselkedésünkig, akkor Magyarország csökkenő lakosságát nézve, itt nem emberek laknak :)

Azt enélkül is tudni, hogy itt marhák laknak. :evil::D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Könnyen lehet hogy pont azért mert vagy nincsenek vagy ha vannak nem foglalkozunk az ösztöneinkkel, evoluciós zsákutcának bizonyulunk hosszútávon (anno mikor sci-fi novellákat irtam, úgy képzeltem, hogy pár millió éven belül az emberiség egy olyan egynemű fajjá válik ami már csak mesterséges utón képes szaporodni… nagyon másképp igazából per pillanat se tudom elképzelni a messzi jövőnket).

 

A messzi jövőnket... szép is lenne. Én per pillanat semmilyen jövőt nem tudok elképzelni az emberiség számára, ami túl nyúlna néhány ezer éven. Ez a faj pusztításra és pusztulásra ítéltetett, a kérdés csak a mikor.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A messzi jövőnket... szép is lenne. Én per pillanat semmilyen jövőt nem tudok elképzelni az emberiség számára, ami túl nyúlna néhány ezer éven. Ez a faj pusztításra és pusztulásra ítéltetett, a kérdés csak a mikor.

 

Emberiséget alapból hülyének tartom. Eszét csak a pusztításra használja, ez ís lesz majd a veszte. De előbb lesz még egy 3. világháború, utánna ki tudja megmaradunk e ha dobáloznak majd az atommal.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem kell ide se ezer se száz év a kipusztulásunkhoz. Küszöbön a III. Világháború.

 

Az ösztönlényes dologhoz csak annyit, hogy a tanfolyamunkon, az utolsó egy-két órát egy olyan tanárral töltöttük aki pszichológiát is tanít, meg űz. Szóval szó volt erről a dologról és ő azt mondta, hogy az ember az idős korában tér vissza az ösztöneihez. Sajnos kifejteni nem tudom, elég komplikált a téma, de olyan példaesetet mesélt, hogy az öregek otthonában pl mennyire is örülnek az emberek egy fiatal ápolónak, egy-egy érintésnek. :) Érdekes beszélgetések voltak azok az órák. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.