Értékeld a filmet

[Dzséjt]

Tegnap este elérkeztem az egyik, ha nem a legjobban összerakott Star Wars filmhez. A Rogue One tényleg nagyon jól megrendezett film, érdekes karakterekkel és egy zsigerekbe markoló háborús cselekménnyel, ami felvonultatja a Star Wars legkomplexebb, mégis átlátható és követhető, még a résztvevőkre is időt szakító csatáját, ami egyszerre zajlik földön, levegőben, a világűrben és egy épületben. Én egyedül tényleg csak C-3PO és R2-D2 cameoóját tudom felhozni ellene, ami részint felesleges, de mindenképpen rettenetesen rosszul időzített. Egyrészt a felszálló lázadó sereg felemelő jelenetének kellős közepén a rosseb sem kíváncsi C-3PO 188. sipánkodására, amiből lesz éppen elég a következő három filmben, másrészt pont a felszálló űrhajók látványa miatt kérdezheti joggal az ember, hogy hogyan került fel a két droid a Tantive IV-re nagy hirtelen (ami eleve egy másik, éppen csatába induló hajóban dokkol nagygenerál miatt).

 

Na de legyen ennyi elég a panaszkodásból, mert minden más szempontból imádom ezt a filmet. Különösen tetszetős, hogy a Solo után nem ugrunk nagyot. Míg az ep3 és ep4 között, de még az ep3 és a Rogue One között is volt egy éles kontraszt (az előbbiben Palpatine minden ellenségét elsöpörte, aztán az RO-ep4-re már komplett hadsereg áll a Birodalommal szemben), addig a Solo közbeékelése megteremtett egy afféle átmenetet. Az a film megalapozta a kezdeti lázadást és a Birodalom rémuralmát a kisemberek szemén át, ez a film pedig tovább viszi ezt a perspektívát immár a kiforrt lázadásba (ezt az átmenetet aztán a Rebels tovább árnyalja).

 

Ráadásul ez is remek összekötő film. Miközben a Solo - a világra koncentrálva - Han és Lando karakterén kívül teljesen kivonta magát a Skywalker Saga alól, addig a Rogue One fokozatosan vezet minket vissza oda. Először megjelenik Mon Mothma és Bail Organa (mivel előbbit 99,9%-ban kivágták az ep3-ból, így csak utóbbi jelentős pusztán a filmeket figyelembe véve), aztán jön Tarkin és végül Darth Vadert is megcsodálhatjuk ereje teljében, olyan elánnal, ami az egykori Anakin Skywalkerre volt jellemző. És végső nagy mészárlása nem csak hangulata és látványa miatt pazar, hanem mert ő és Leia kettőse elválaszthatatlanul hozzákapcsolja a filmet a Skywalker Sagához, és a Solo-Rogue One ezzel egy remek átvezető duót alkot. Kár, hogy nem készült el ide egy harmadik spin-off film is, mert akkor lehetne átkötő trilógiának hívni.  

 

Nagyon tetszik, hogy a főhősök továbbra sem a fehér lovagok. Cassian vagy Jyn nem jobb emberek, mint Beckett vagy Qi'ra, vagy akár maga Han Solo. Amikor Cassian hátba lövi a társát, az nem jobb, mint amikor Beckett elárulja Hant. De pont erre van szükség, mert ez nem csak a polgárháború komolyságát és a lázadás tettrekészségét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy a Birodalom idejében minden annyira elcsesződött, hogy már a jók sem játszhatnak tiszta eszközökkel. Itt pont az mutatkozik meg, amiért a Jedik alkalmatlanok voltak katonáknak. Ők fehér lovagok voltak, akik nem tették meg azt, amit meg kellett volna tenni, ha győzni akar az ember. A Lázadók Szövetsége bizony meglépte, és erre a Rogue One mutat rá. Persze itt is vannak még olyanok, akik tisztességes játékot akarnak játszani, ezért is rühelem Mon Mothmát. Meg persze a Szövetségben vannak besz*riak is, akik azonnal kereket oldottak. De így csak még jobban lehet tisztelni nem csak azokat, akik odaugrottak Scarifra, hogy segítség a Zsivány Egyest, hanem azt a harminc pilótát, akik a Yavin IV-nél a Halálcsillag ellen indultak, és azokat az embereket, akik ott maradtak az Egyes Bázison abban a biztos tudatban, hogy ha a vadászgépek nem járnak sikerrel, nekik végük, ahogy a lázadásnak is.

 

A Rogue One tehát a kisemberek harcáról szól, azokról a "névtelenekről", akik nélkül Luke Skywalker, Han Solo és Leia hercegnő nem győzi le a Birodalmat. Jynek, Cassianok és Melshik harcolnak a Hoth lövészárkában, és bár ők sokszor elvesznek a hősök árnyékában, az ilyen filmek bemutatják, hogy a Lázadás nem csak Luke Skywalkeren múlott.

Szerkesztve: 2020. Május 26. - Dzséjt

[Donát]

Egyetértek. Kassian viszont Cassian.  

[Dzséjt]

45 perccel korábban, Donát írta:

Kassian viszont Cassian.  

Köszi. Fura volt, de lusta voltam utána nézni.

[Ody Mandrell]

A filmnek nagy erénye még a hamisítatlan EPIV hangulat és a remek kapcsolódási pontok. 

[Pildi]

A vasárnapi podcast előtt újra lehetne néznie a hallgatóságnak is. 

[Nute Gunray]

Nekem a Disney-érából továbbra is ez a kedvenc filmem. Nálam telibe talált a rengeteg nosztalgiafaktor és "fan service" (nincs bajom sem Ponda Babáékkal, sem Garven Dreis és Jon Vander archív felvételeivel), amellett, hogy rengeteg aspektusában mert újat mutatni és nem volt rest például árnyalni a lázadókról kialakított romantikus képet, valamint bemutatni a mindkét felet kimerítő háború legkegyetlenebb oldalát. Ha végiggondolom, ez volt az egyetlen mozi a Disney-érában amikor az első mozinézéskor úgy távoztam, hogy maradéktalanul elégedett voltam. A Solo ehhez képest nekem annyira nem ütött, a sequel trilógiát pedig azért még meg kellett ízlelgetnem (főleg az első két részt), hogy aztán azokat is ugyanúgy lelkesedéssel nézzem azóta is. 

[Donát]

41 perccel korábban, Pildi írta:

A vasárnapi podcast előtt újra lehetne néznie a hallgatóságnak is. 

Én amúgy már összeírtam a gondolataimat a film kapcsán vasárnap, és sok közös pont van Dzséjt írásával, úgyhogy lesz szó erről az aspektusról vasárnap.  

[Cpt. Rex]

Üdv! 

Elővettem megint, a Rouge One-t.      

Egyszerűen imádom ezt a filmet! Az epizód 3 után, ez a film a következő, ami megunhatatlan. Pedig én aztán nem vagyok egy birodalmi éra kedvelő egyén.  

Előre is elnézést kérek most, ha pár embernek a lelkébe gázolok azzal, amit most irni fogok.

 

Ez a film többet jelent nekem, mint az új trilógia mindhárom része, összesen.  Nagyon sajnálom hogy a Rouge One-t nem moziban néztem anno.  Bezzeg az új trilógiából kettőt meg moziban.  Azóta is sajnálom a két mozijegy árát, inkább néztem volna a Rouge One-t ott, és az új trilógiát otthon. De ezen már kár rágódni, mert nem számit.       

Úgy hogy, nálam 10/9 a Rouge One!   Peace! 

 

[misafeco]

20 perccel korábban, Cpt. Rex írta:

Üdv! 

Elővettem megint, a Rouge One-t.      

Egyszerűen imádom ezt a filmet! Az epizód 3 után, ez a film a következő, ami megunhatatlan. Pedig én aztán nem vagyok egy birodalmi éra kedvelő egyén.  

Előre is elnézést kérek most, ha pár embernek a lelkébe gázolok azzal, amit most irni fogok.

 

Ez a film többet jelent nekem, mint az új trilógia mindhárom része, összesen.  Nagyon sajnálom hogy a Rouge One-t nem moziban néztem anno.  Bezzeg az új trilógiából kettőt meg moziban.  Azóta is sajnálom a két mozijegy árát, inkább néztem volna a Rouge One-t ott, és az új trilógiát otthon. De ezen már kár rágódni, mert nem számit.       

Úgy hogy, nálam 10/9 a Rouge One!   Peace! 

 

Remek moziélmény volt 5 évvel ezelőtt, és azóta se lett rosszabb film. 

[Ody Mandrell]

Szinte hihetetlen mekkora súlyt ad ez a film az EPIV nyitószövegében lévő egy bekezdéshez. A jövőheti 4-5-6 mozi előtt hatalmas hangulatot kreált ez a film. A film utolsó 10 perce zseniális!

[cyrano]

Tegnap előtt ismét megnéztem. Ez egy gyönyörűen fotografált, csodálatos film. A tartalmát tekintve pedig az egyik legjobb sw mozifilm. 

A Solo-t is meg akartam nézni, de sajnos a br lejátszóm nem ette meg a lemezt. Minden mást igen, a Solo-t nem.

[Dzséjt]

Ma öt éves ez a remekbeszabott film.

[Dzséjt]

1 perccel korábban, IndianaAndrisSolo írta:

Biztos vagyok benne, hogy azért nem oda kerültek, mert sok lett volna a jóból. A végén Vader, Tantive IV, C-3PO, R2, és úgy Leia...

Inkább lett volna sok a jóból, mint egy totál értelmetlen, izzadságszagú, pocsék, rosszúl időzített cameo. Vagy egyáltaln nem kellett volna betenni őket a filmbe. Imádom az RO-t, ezt a jelenetet leszámítva minden percét szeretem, de a két droid szereplését a legrosszabb pillanatának tartom. A Tantive IV a Profundity-n dokkol, ami egy percekkel ezelőtt elhangzott beszélgetés szerint már rég indulni készült a Scarifra. Az X-szárnyúak sorra szállnak fel, mindenki marha lelkes, szalad, pörög, de a két droid, akiket a Tantive IV-en látunk legközelebb, ott toporog a Yavin IV hangárjában, és azt sem tudják, mi folyik közülöttük. Ja, és C-3PO a változatosság kedvéért megint siránkozik, amiből ugye hat filmen át nem volt elég. Totál értelmetlenség. Hogy kerültek fel a Tantive IV-re? Stopooltak egy X-szárnyút? Szóltak Scotty-nak, hogy transzportálja fel őket? Gyalog mentek és fél úton a Tatooine felé találkoztak, azért érte be őket a Devastator?

Sokkal jobb lett volna, ha vagy kimaradnak, vagy tényleg csak elszaladnak mellettük, esetleg a Yavin IV-en láttuk volna őket a háttérben, Bail közelében. De ezt így, ebben a formában én őszintén szólva utálom. Mindig kizökkent az amúgy zseniális filmből ez a pár másodperc és megtöri a nagyszerű, felfokozott hangulatú pillanatot. Viszont mázli, hogy csak ennyi a bajom a filmmel. Bár minden filmmel ennyi gondom lenne.  

[Iqvi]

46 minutes ago, Dzséjt said:

Inkább lett volna sok a jóból, mint egy totál értelmetlen, izzadságszagú, pocsék, rosszúl időzített cameo. Vagy egyáltaln nem kellett volna betenni őket a filmbe. Imádom az RO-t, ezt a jelenetet leszámítva minden percét szeretem, de a két droid szereplését a legrosszabb pillanatának tartom. A Tantive IV a Profundity-n dokkol, ami egy percekkel ezelőtt elhangzott beszélgetés szerint már rég indulni készült a Scarifra. Az X-szárnyúak sorra szállnak fel, mindenki marha lelkes, szalad, pörög, de a két droid, akiket a Tantive IV-en látunk legközelebb, ott toporog a Yavin IV hangárjában, és azt sem tudják, mi folyik közülöttük. Ja, és C-3PO a változatosság kedvéért megint siránkozik, amiből ugye hat filmen át nem volt elég. Totál értelmetlenség. Hogy kerültek fel a Tantive IV-re? Stopooltak egy X-szárnyút? Szóltak Scotty-nak, hogy transzportálja fel őket? Gyalog mentek és fél úton a Tatooine felé találkoztak, azért érte be őket a Devastator?

Sokkal jobb lett volna, ha vagy kimaradnak, vagy tényleg csak elszaladnak mellettük, esetleg a Yavin IV-en láttuk volna őket a háttérben, Bail közelében. De ezt így, ebben a formában én őszintén szólva utálom. Mindig kizökkent az amúgy zseniális filmből ez a pár másodperc és megtöri a nagyszerű, felfokozott hangulatú pillanatot. Viszont mázli, hogy csak ennyi a bajom a filmmel. Bár minden filmmel ennyi gondom lenne.  

Vagy esetleg a egy olyan jelenetbe kellett volna rakni őket, ami a Profundity-n dokkoló Tantive IV-en játszódik, nem a yavini bázis hangárjában.

[Dzséjt]

Az Andorra készülve megnéztem a Rogue One-t, ami ugye elvileg a sztori vége lesz, hiszen a második évad utolsó része ebbe a filmbe fog beletorkollani. Tippre Andor elindul a Kafrene Gyűrűjébe. Méltatni nem akarom, mert egyrészt, nincs rá szükség, másrészt, méltattam már eleget. Inkább két dolgot írnék meg, ami megragadott.

Az egyik, hogy hihetetlen, hová jutottunk ettől a filmtől. Ez volt a Disney második filmje az ep7 után, és az első olyan Star Wars mű, ami nem a Skywalkerek, valamint a Sith-ek és a Jedik harca köré épült. Ehelyett jétköznapi embereket állított középpontba és az ő szemszögükből mutatta be a galaktikus polgárháborút, ami ebből a szemszögből sokkal brutálisabb volt, mint a hősök szemszögéből. Ráadásul bár ez is a nosztalgiára épített, sokkal bátrabban közelítette meg a messzi-messzi Galaxist, mint a The Force Awakens. És bár ez akkor még szokatlan volt, ma már teljesen normális, hogy a Star Wars sokkal többről szól, mint a Skywalkerek és a Palpatine-ok családi drámája. Mennyi Jynhez és Cassianhoz hasonló hétköznapibb hőst ismerhettünk meg azóta, és hány korábban ismert szereplő teljesedhetett ki. És most, alig pár óra választ el minket attól, hogy jobban megismerjük azt a férfit, aki egyetlen lövéssel megváltoztatta a képet a fehérpáncélos hős Lázadókról. Mi több, az Andor lehetőséget ad arra, hogy végre Mon Mothmát is alaposan megsimerjük, a nőt, akiről azt sem tudtuk a Return of the Jedi-ban, hogy kicsoda, és itt, a Rogue One-ban sincs sokkal több fogalmunk, hála annak, hogy a Revenge of the Sith-ből kivágták, és sajnos a The Clone Wars-ban és a Rebels-ben is inkább volt támogató háttérszereplő, semmint olyan figura, aki figyelmet kapott volna. És bármennyi ellenérzést is táplálok Mon Mothma iránt, akkora szüksége van erre, mint egy falat kenyérre. Már csak azért is, mert bár ő a Lázadók Szövetségének fővezére, a megjelenése ebben a filmben nem vált ki még túl sok érzelmet, ellenben Bail Organával.

 

És ezzel rákanyarodtam a második dologra. Bár az Obi-Wan Kenobinak semmi köze ehhez a filmhez, még is több jelenet kapott nagyon sok érzelmi pluszt. Kezdve Bail Organával. Amikor kilép az árnyékból, az már korábban is erős pillanat volt. Hála annak, hogy ő már az Attack of the Clones-nak és a Revenge of the Sith-nek hála beleégett az emlékezetünkbe. Ha valaki nem ismeri a The Clone Wars-t és a Rebels-t, akkor is tudja, kicsoda ő (ellenben Mothmáról nem sok fogalma lehet, csak annyi, hogy "talán" ez a csaj a Return of the Jedi-ból). Ám Bailhez még többet adott az Obi-Wan Kenobi. Már nem csak a hangját hallató és a Jediket a vég óráiban kisegítő szenátort látom benne, hanem a férjet és az apát, akinek olyan jelenléte van, hogy kérésére még Ben Kenobi is hajlandó volt előbújni a rejtekhelyéről és visszanyerni régi énjét.

És ezt csak tetézi a film végefelé látható jelenet, amiben Mothma megemlíti Bail "Jedi barátját". Ez a jelenet szinte összeforr az Obi-Wan Kenobi utolsó alderaani jelentében, amiben Bail a sötét jövőről elmélkedik - és itt, ebben a filmben látható, hogy milyen sötétté vált a jövő, mi több, ő is az árnyékból lép ki a fénybe -, majd Ben megemlíti neki, hogy ha segítségre lenne szüksége, akkor keresse fel bátran. És tessék, itt vagyunk, eljött a szükség órája, és Bail kész hívni Ben Kenobit. Aztán eszébe jut, hogy Leiát küldje, és hopp, már villant is az eszembe, hogy miért bízhat annyira a lányban. A közös múltjuk összeköti őket, és végül is Leia kilenc éve őrzi a vén salabakter titkát. És ezekben a pillanatokban eszembe jut Leia és Ben utolsó beszélgetése is, a kérdés, hogy látják-e még valaha egymást. S tudjuk, hogy eljött a pillanat, vagyis közeleg, hogy újra találkozznak. Aki időrendben látja ezeket a műveket először, valószínűleg itt már elkezd reménykedni, hogy az a cserfes kislány és a Jedi mester újra találkozik, és gondolkodni azon, hogy vajon milyen lesz a találkozó. Ironikus, hogy valójában Leis és Ben sosem találkoztak újra. A hercegnő csak egy utolsó pillantást vethet a távolban lévő Jedire, mielőtt azt levágja Darth Vader.

De ugyanígy ütős Mustafar és Vader feltűnése is. Készítési sorrendben látni a filmet és a sorozatot, Vader visszatérése igazi kis agyhúzás. Az RO-ban épp csak megpillantjuk a sérült Anakin, és egészen az Obi-Wan Kenobi harmadik részéig kell várnunk, mire jobban szemügyre vehetjük. De a dolog kronológiai sorrendben is működik. Az Obi-Wan Kenobi után már nem kell nagy belépő Vadernek, és a Rogue One-ban lévő belépője bár nem lett rosszabb, érezhetően nem olyan ütős, mint a sorozatban. Ez persze nem baj, épp ez a lényeg. Kronológiailag itt már nem kell hatalmas belépő, sőt kifejezetten jó, hogy nem látni Anakin sérült arcát, mert ez is jelzi, hogy Vader már leszámolt azzal az énjével (ideiglenesen). Még, mintegy átkötőként láthatjuk egy pillanatra az arca egy kis részét, de innentől aztán végig a Vader maszkot látjuk a RotJ végéig. 

És az is, hogy Vader lényegében egy folyosón találkozik Krennic-kel, nem a tróntermében, jelzi, mennyire lenézi ezt a palit. Arra sem méltatja, hogy beengedje a tróntermében, bármi mondanivalója van, azt előadhatja egy szimpla folyosón is. Sőt kicsit hozzáad Vader azon karakterjegyéhez is, miszerint Palpatine-nal vagy Dookuval ellentétben nem foglalkozik a külsőségekkel. Általában az élvonalban gyalogol a harcba, a lakhelye puritán, és hiába van egy trónterme, nem ott fogadja a vendégeit, hanem egy közönséges folyosón.

S az, amikor előrántja a kardját a film végén, még mindig ütős, de most már nem csak azért, mert megállíthatatlan erőként tör át a lázadók védelmén, hanem azért is, mert tudjuk, min ment át, hogy ez a szenvtelen gyilkológép, tényleg inkább droid mint ember legyen belőle. Bár az Obi-Wan Kenobiban is brutális erőt képvisel, érzelmi oldalról érezhetően van különbség akkori és mostani önmaga között. A sorozatban még vannak dühkitörései és ott a megszállotsága, míg az RO-ban (és az ep4-5-ben) érezhetően szenvtelenebb. És ez egy remek átmenet az ep2-3-as szenvedélyes Anakinja és az RO-ep4-5 szenvtelen Vadere között, amit az Obi-Wan Kenobi mutatott be nekünk.

 

És mindezt a pluszt egy olyan sorozat adta, ami csak nagyon-nagyon laza szálakkal kapcsolódik a Rogue One-hoz. Képzeljük el, mit fogunk kapni az Andortól, ami a Rogue One előzménye lesz.