Július 18-án jön magyarul (remélhetőleg).  Én már nagyon várom.

 

Ez melyik korszakban játszódik? 

3 évvel a yavini csata előtt.

Sajnos augusztus 15-re tolódott a megjelenés.

Claudia Gray korábbi könyvei jobban tetszettek, de ez a könyv is bőven megállja a helyét. Eleinte furcsa volt a kicsit csetlő-botló, helyét kereső Leiáról olvasni, de végül is 16 éves, mikor keresgélné, hogyan tud segíteni másokon? Tarkinnal való beszélgetései a legjobbak Holdo feltűnése duplán is színesítette a történetet, és a vele való ismeretség sokat hozzá tett Leia fejlődéséhez. 

Ez a könyv valamilyen mértékben remekül kiegészíti az ep4-et, Holdo feltűnésével az ep8-at és a Zsivány Egyest is, utóbbit gyorsan megnéztem a könyv befejezése után. 

Az EP4-ben készen kapjuk Leiát. Egy elismert, befolyásos és fényűző bolygó trónvárományosa, aki határozottan lép fel a Birodalommal szemben, és nem rest hatalmas áldozatokat hozni a hőn áhított szabadság érdekében. Ez a könyv azt mutatja be, hogy három év alatt hogyan jutott el Leia eddig a pontig, hogy a Lázadás központi figurája legyen. Nagy űrt tölt be a könyv, és nem is érdemes korábbról kezdeni: Leia első 16 éve úgy telt, ahogy eddig is elképzelhettük: gondtalan gyerekkora volt, a hatalmas palota által nyújtott biztonságban és burokban nőtt fel, miközben Bail és Breha tökéletes szülők voltak, akik megtanították őt az Élet tiszteletére és az elesettek védelmezésére. Mégis, Leia teljes mértékben óvva volt a cudar valóságtól. A visszaélésekről vajmi keveset tudott, és bár születésétől fogva belé nevelték a Birodalommal szembeni ellenérzületet, annak valódi természetéről nagyon keveset tudott. Leia élete akkor kezd megváltozni, amikor a szervezett lázadás egyre komolyabb méreteket ölt, és szülei hasztalan kísérletet tesznek arra, hogy távol tartsák őt. Leia először csak annyit érzékel, hogy egyre kevesebb figyelmet fordítanak rá. Egyszerű, átlagos tiniprobléma a felütés, amely fokozatosan válik egyre komolyabbá és drámaivá. Leia kétségbeesetten próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy a könyv végére a Lázadás teljes jogú tagjává váljon. Egy tipikus coming-of-age lányregényről van szó. Hol bájos, hol keserédes.

 

Leia a törvényhozói gyakornoki program részeseként fokozatosan ismerkedik meg a Birodalom legkegyetlenebb oldalával. A Wobani éhezői, vagy a Christophsis brutális megbüntetése előrevetítik a tragikus jövőt. Mindeközben ott vannak a tizenévesek szokásos problémái is: Leia először van magakorabeliek társaságában, miközben szép fokozatosan az első szerelem is rátalán Kier Domadi képében, aki végig egyfajta tökéletes anti-Han Solóként funkcionál. Leia ezekben a hónapokban veti el a bohókás, ám nyílegyenes erkölcsű Amilyn Holdóval való életre szóló barátságának magvait. Leia pedig, nem hazudtolva meg elszánt és makacs természetét, fokozatosan egyre többet tud meg szülei munkálkodásáról, és Bail Organa - aki a regény nagy részében érthető okokból sokszor antipatikus színben tűnik fel - kénytelen ráébredni, hogy nem tudja megakadályozni lánya felnőtté válását. Leia megmutatja erényeit, hogy válságos helyzetekben nagyon is talpraesett, és feltalálja magát. Ez történik már Wobaninál is (a Birodalom ökológiai katasztrófát okozó kizsákmányoló politikájának egyik jelképe), még ha Leia itt kénytelen megismerkedni először a kudarccal, és hogy megfelelő tájékozódás híján a jó szándék káros, mi több tragikus lehet. Hatalmas piros pont és igazi fan service a naboo-i kiruccanás. Teljesen átérezzük Breha Organa elsápadt arcának jelentőségét, hisz oly kevésen múlott, hogy borul az egész terv. Kíváncsi vagyok, hogy Leiában hosszú évekkel később tudatosult-e, hogy mily kevesen múlott az egész. Egy régi ismerős, Panaka sorsa is elrendeződött. Az ő életének és karrierjének ellentmondásosságát már kellően kiveséztük a megfelelő topikban. 

 

A könyv legerősebb kérdésfeltevése talán az, hogy Bail és Breha Organának valóban joga volt-e kockára tenni az egész Alderaant, hisz ténykedésük a pacifista bolygóra helyezett egy hatalmas célkeresztet. Hatalmas morális dilemma ez, amire nincs megnyugtató válasz. Mi lett volna, ha Kier sikerrel jár, lebuktatja a Lázadást és így az Alderaan megmenekül? Talán a teljes megsemmisülést a bolygó elkerülhette volna, de a brutális birodalmi elnyomást nem, miközben Leia nyilván nem jöhetett volna szóba, mint báburalkodó. Organáék végig pengeélen táncolnak (amikor Tarkin hívatlanul felbukkan Alderán, az írónő mesterien adagolja a feszültséget), és ezzel a bolygó sorsa is megpecsételődik. Miközben senkiben fel sem merül egyáltalán, hogy az Alderaan végső soron megsemmisülhet. Wobani, Christophsis vagy éppen a Jedha az más... De az Alderaan a galaktikus kultúra egyik központja, a Magvilágok egyik koronaékszere. Szívszorító olvasni, hogy mikor Leia teljesíti a Próbát és beiktatják trónörökösnek, mosolyogva körbenéz és azt gondolja, hogy a Birodalom a bolygóját nem veheti el, miközben tudatában van annak, hogy nehéz időszak következik új életében. Az Alderaan ily barbár elpusztítása valóban olyan sokkoló esemény lehetett a Galaxisban, amely gócpontot jelentett a Birodalom elleni szembenállásban. Sokan rádöbbentek, hogy a Birodalommal nem lehet kiegyezni, mert bárki sorra kerülhet, olyan, mint katonai célpont többé már nincs megkülönböztetve. Vajon, amikor Tarkin jóvoltából Leia kénytelen volt "díszpáholyból" végignézni szülőhazája és minden családtagjának, honfitársának, élete helyszíneinek elpusztulását, eszébe jutott, hogy ha be tartja a haldokló Kiernek tett ígéretét, talán minderre nem fog sor kerülni?

 

Claudia Gray szerintem az új kánon éra legkiemelkedőbb írója. Bár a Vérvonal és az Elveszett csillagok egy hangyányival jobban tetszettek, nem kérdés, hogy jelen könyvnek is a legjobbak között van a helye. Néhol talán leül a sztori, van, ahol inkább a young adult-vonal az erősebb, mégis a regény hatalmas űrt pótol. Az előzményregényeket és az eredettörténeteket mindig is imádtam, még több ilyen jöhet (bárki bármit mond, Luke korai életéről is lehetne hasonló színvonalú regényt írni).

Még egy pár gondolat, érdekesség eszembe jutott:

 

- "Eddig három pilóta utasította el. Egyszer pedig elindult egy YT-modell felé, ami ígéretesen leharcoltnak látszott, és a kapitányának nyilván jól jött volna a pénz, hogy helyrehozza a hajóját, de mielőtt odaért volna, a gép felszállt." (300. old.) - Mekkora már, Leia és Han majdnem találkoztak három évvel a nagy események előtt.  Ez sok mindent megváltoztatott volna.

- A regény mellé érdemes elolvasni kiegészítésként a Napfogyatkozás c. novellát, amely a Bizonyos szemszögből antológiában szerepel. Ebben Leia szüleinek szemszögén keresztül mutatják be az Alderaan pusztulását. Talán a Qui-Gon-novella mellett a legnagyobb hatású iromány a kötetben.

- Érdekes, hogy továbbra sincs egy tisztázott struktúra a Galaktikus Szenátust illetően. Most kiderült, hogy a Chandrilának pl. két szenátora van, Mon Mothma mellett ugyanis felbukkan Winmey Lenz is (aki egyébként jó viszont ápol Krennic igazgatóval, utóbbi szintén felbukkan a regényben, ámbár névtelenül). Gondolom, Gray itt az amerikai Szenátust vette mintául, ahol minden egyes államnak 2-2 szenátora van. Itt viszont nem egyértelmű a helyzet, hisz a Naboo-nak biztos, hogy egyidejűleg mindig csak egy szenátora volt a törvényhozásban. Érdekes a helyzet. Biztos létezik valami kvóta lakosság, gazdasági tényező, területnagyság szerint. A Chandrila nyilván jóval befolyásosabb bolygó, mint a Naboo. Bár ennek a teóriának talán ellentmond, hogy az Alderaan-nak csak egy szenátora van, itt a könyvben még Bail Organa, később pedig Leia.

- A könyv elején egy rövid jelenet erejéig felbukkan Lord Mellowyn, a Birren címzetes kormányzója, akinek három évtizeddel későbbi végrendelkezése a bajok forrása lesz (ld. Vérvonal).

- Úgy látszik, a naboói bányászok elégedetlensége és sztrájkja továbbra is egy komoly fennálló probléma a bolygó életében.

Nute, még mást olvasok, de annyira meghoztad a kedvem ehhez a könyvhöz, hogy lehet, azt félreteszem.

Szavazást is adjunk pls. az újonnan nyíló könyv topikokhoz. Pótoltam, lehet szavazni.

Az elején féltem, hogy ez is olyan lesz mint a Vérvonal ahol a nagy személyes konfliktus - vagyis az hogy Leiát megvezetik a származása miatt - csak viszonylag későn kerül elő a könyvben. Itt szerencsére nem kellett sokat várni ahhoz, hogy Leia rájöjjön, hogy az Organa család min mesterkedik a szabad idejében. Ezután pedig jönnek a kapcsolódási pontok dögivel: Crait, Saw Gerrera, Panaka nagymoff, Holdo, Naboo (ahol konkrétan kiderül hogy mi annak a balhénak a háttere a bányászokkal, ami szóba kerül az ep.2 legelején). A jelenetek Tarkinnal pedig tényleg első-osztályúak. Nagyon tetszik ahogy kettőjük szembenállását megalapozták, ahogy az is hogy kaptunk egy átfogóbb képet arról milyen is az Alderaan. 

Egyedül az Organa család belső drámái voltak néha picit repetitivek. De ezzel együtt is remek könyv.

Most kezdtem el olvasni. A könyvben említik, hogy Leia 16 éves, tehát 16 évvel vagyunk A Sithek bosszúja után, de három évvel az Új remény előtt. A Lázadókhoz képest mikor játszódik a regény? Az első évad után és a második évad előtt?

Majdnem. Elvileg így néz ki a kronológia:

 

YE 5: Rebels (Spark of Rebellion --> 1x01-1x05)

YE 4: Rebels (1x06-1x13 --> The Siege of Lothal --> 2x01-2x09)

YE 3: Leia, Princess of Alderaan --> Rebels (2x10-2x20)

A Lázadás hajnalához képest még nem tudom elhelyezni. Jyn ebben az időben hol van?

Ha minden igaz, akkor ez az az időszak Jynnek, amikor bolygóról bolygóra jár és alkalmi munkákból tartja fenn magát. 

Egyébként érdemes rendszeresen olvasni az idővonalat, mert folyamatosan frissítem az újabb infók ismeretében. Így sokkal letisztultabban lehet követni az események időrendjét.

50 perccel korábban, Darth Sky írta:

Ha minden igaz, akkor ez az az időszak Jynnek, amikor bolygóról bolygóra jár és alkalmi munkákból tartja fenn magát. 

Egyébként érdemes rendszeresen olvasni az idővonalat, mert folyamatosan frissítem az újabb infók ismeretében. Így sokkal letisztultabban lehet követni az események időrendjét.

Még nem mondtam, de köszönet a képes idővonalért, néha én is ránézek. Általában mikor belekezdek valami újba, vagy csak fel akarom frissíteni a tudásomat, hogy egy-egy mű hol helyezkedik el.

Claudia Gray: Leia, az Alderaan hercegnője

Claudia Gray egy újabb mesés és nagyszerű regényt tett le az asztalra. Ez már jobb lett, mint a Vérvonal, és eléri ez Elveszett csillagok kitűnő szintjét. Végig a fiatal, 16 éves Leia szemszögéből látjuk az eseményeket. A történet 16 évvel A Sithek bosszúja után és 3 évvel az Új remény előtt játszódik. Kapunk egy 16 éves fiatal hercegnőt, aki még nem tagja a felkelésnek, sőt a lázadó mozgalom még csak most formálódik. Annak idején A. C. Crispin is akart írni egy ilyen regényt, miután befejezte a Han Solo trilógiáját, de sajnos nem engedték meg neki. Claudia Gray pótolta ezt a hiányosságot, méghozzá egy nem is akármilyen történettel. Az olvasmány elejétől végéig lekötött, minden oldalát élveztem. A helyzet önmagában nagyon jó, láthatjuk, hogy a filmek egyik legfontosabb hőse hogyan lép kapcsolatba a lázadással, hogyan ér véget boldog gyerekkora és hogyan lesz azzá lázadó hercegnővé, akinek megismertük. Rengeteg utalást kapunk az előzmény-trilógiára, a Zsivány Egyesre, A Klónok Háborúja és Lázadók animációs szériákra. A legtöbb utalás elég rejtett, úgyhogy figyelni kell. A könyv Az utolsó Jedik hajnala projekt részeként jelent meg. Egy szereplő és egy helyszín jelent kapcsolódási pontot a VIII. epizódhoz.

Leia, a Követelés Napja nevezetű, ősi, alderaani szertartáson vesz részt, mely az előszobája annak, hogy beiktassák koronahercegnőnek, azaz az alderaani trón örökösének. Ki kell állnia a Szív, a Test és a Szellem próbáját, mely a lelkét, a testét és elméjét teszi próbára. a törvényhozó gyakornoki program keretében megismerkedik a politikával. Az útkereső program révén, fizikai próbatételeken vesz részt különféle túrák keretében. E mellett jószolgálati küldetéseket hajt végre, melyek során szegény, szerencsétlen és elesett teremtményeken segít. Akármit tesz, mindig szembesülnie kell a Birodalom álnokságával és zsarnokságával. A teljesítési kvóták, erőforrások eltitkolása, a birodalmi tisztek és hivatalnokok zsarnokoskodása jól tetten érhető. Nagyon sok helyszínre eljutunk olvasás közben: Coruscant, Alderaan, Wobani, Onoam (a Naboo hodja), Eriadu, Felucia, Crait, Chal Hudda…stb. Egy idő után már számolni se tudtam. Számtalan népet, kultúrát és helyzetet is megismertünk, Gray ezzel nagyon színessé tette a könyvet. Felépítésében ez sokkal jobban emlékeztetetett James Luceno Darth Plagueis regényére.

Leia utálja a Birodalmat, úgy érzi nem elég csak politikai eszközökkel felvenni a harcot. Bail még mindig hisz a békés megoldásban, de felesége Breha és mások nyomására belátja, nem biztos, hogy a békés megoldással célt érhetnek el. Bail és Breha ebben az időben másokkal együtt már készülnek a háborúra, sereget, hajókat gyűjtenek, titokban szervezkednek, szövetségeseket gyűjtenek maguk köré. Bail ezeket a dolgokat még mindig egy B megoldás, egy vészhelyzeti tartalékterv részeként kezeli, és titkon reméli, hogy sosem kerül sor a  bevetésükre. Ez az egyik legfőbb konfliktus forrás, Bail és Breha, valamint Bail és Leia között is.

Leia az elején még nem tudja, hogy a szülei mivel foglalkoznak tiktokban, azt hiszi, hogy csak elhanyagolják őt. Véletlenül jön rá dolgokra. Az egyik legjobb rész, mikor eljut a Crait-re és szembetalálja magát az apjával. Részt akar venni a felkelés előkészítésében, de a szülei, különösen Bail nem akarja, hisz félti lányát. Leia úgy dönt, hogy bizonyítani fog a szülei előtt. Közeli kapcsolatba kerül Mon Mothmával, akitől segítséget remél ebben.

Az Onoamra, a Naboo holdjára tett utazása szintén emlékezetes lett. Dalné királynővel együtt fel akarja hívni a figyelmet a holdon zajló visszásságokra, mely a bányászokat érinti. Ezekről a dolgokról Quarsh Panaka birodalmi moffal beszél. Érdekesség, hogy Gray Pablo Hidalgo érvelése miatt átemelte Panaka birodalmi hátterét a Legendákból. Panaka Palpatine hűséges híve, mindazonáltal becsületes is. Egyből felismeri a hasonlóságot Leia és Padmé között, valósággal meg is döbbenti. A Leiaval való beszélgetés során Panakát sokkal jobban érdekli a hercegnő valódi származása, sem mint a bányászok ügye. Leia mindent elmond, amit tud az örökbefogadásáról, és ez Panakát teljesen meggyőzi arról, hogy Leia Padmé lánya. Erről az Uralkodót is informálni akarja, ám Saw Gerrera robbantásos merénylete végez vele. Óriási szerencse. Breha jól érzékelteti a helyzet súlyosságát, hisz iszonyatosan közel voltak a végső összeomláshoz, vagyis ahhoz, hogy Darth Sidious tudomást szerezzen Anakin és Padmé lányáról.

A másik kedvencem a Kier Domadival való szerelmi szál. Kier lett Leia első igazi szerelme. A fiú intelligens, érzékeny, figyelmes. Pont Han Solo ellentétje, mégis meg tudja nyerni Leia szívét. Egyik másik kedvencem, mikor Leia tudat alatt az Erőt használva menti meg Kiert a Felucián. A későbbi szereli száluk nagyon erős és kidolgozott. Claudia jól ért a szerelmi érzelmek, kapcsolatok kibontásához. Kier számára is fontos a Birodalom megfékezése, de nem annyira, mint a hazája, az Alderaan sorsa, és szerelme Leia is fontosabb ennél. Fél a birodalmi megtorlástól és naiv módon azt hiszi, el lehet kerülni. Ez lesz a fiú végzete a Paucris Majornál. Nem tudom hibáztatni, amit tett, hiszen a szíve vezérelte, kár, hogy nem ismerte fel saját naivitását. A halálát nagyon sajnáltam.

Amilyn Holdo itt még más. Látszólag egy szerfelett szeleburdi fiatal lány, aki állandóan változtatja frizuráját, hajszínét és ruháit, ezzel akar kitűnni. Leia megtanulja, hogy Amilyn egyáltalán nem felszínes, szívén viseli a gyengébbek sorsát. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy egyre inkább fontos szövetségessé és igaz baráttá válik. A paucrisi küldetésben kulcsszerepet játszik. Nehéz kiismerni, ez az egyetlen vonás, amit megőrzött Az utolsó Jedikre.

Leia és Tarkin beszélgetései nagyon jók. Mindketten köntörfalaznak, de tisztában vannak azzal, hogy ők ellenfelek. Leia paucrisi küldetése bizonyítja Bailnek és Brehának, hogy lányuk felnőtt és készen áll a felkelés vezetésére.

Leia fejlődése jól tetten érhető. Claudia Gray kiválóan ábrázolta a felnőtté válást és az érettséget. Leia nagyszerű figura, méltó a Jedikhez és eszméikhez, még akkor is, ha ő maga sosem vált teljesen Jedivé. A Leia, az Alderaan hercegnője az egyik legjobb Star Wars regény, mely megvan a kellő dráma, karakterfejlődés és izgalom is egy kiváló történethez. Ötös. Remélem a Qui-gon és Obi-van regénye is ilyen jó lesz.

Egyetértek az értékeléseddel, de nekem a vérvonal egy kicsit jobban tetszik. Mondjuk azzal elfogult is vagyok mert az volt az első star wars könyvem.

A Vérvonal is jó volt, de  nem a legjobb, amit olvastam.

Az egyik kedvenc párbeszédem az, amikor Leia és Amilyn a boldogságról beszélnek. Jogunk van-e hozzá még nehéz körülmények között is. Amilyn ezeket mondja: "Az értelmes lényeknek ugyanúgy szükségük van spirituális üzemanyagra, mint ennivalóra, vízre és levegőre. Boldogság, szerelem, öröm, remény - ezek adnak erőt, hogy megtegyük azt, amit meg kell tennünk."

Én is elolvastam. Nem volt rossz, de az írónő korábbi műveihez képest nekem csalódás. Eleve, novemberben kezdtem és csak most volt kedvem befejezni - beszédes. 

 

Ami leginkább tetszett az a fentebb is említett moralizálás arról, hogy mi a fontosabb, az Alderaan vagy a galaxis. A tarkinos részek is ültek. Ami legkevésbé tetszett az a főnök sablonos karaktere, Kier összecsapott megölése és Holdo karaktere. Utóbbit egy Luna Lovegood hasonmásnak éreztem, csak gyengébben megírva. És az eleje is nehezen indult be. 

Én eddig ezt a regényt éreztem a legerősebbnek az írónő könyvei közül. A molyon ha jól láttam olyan 91-92% körül áll.

Nálam is ez a leggyengébb Gray regény, de egyébként rendben volt a könyv.

A másik két könyve szerintem is erősebb, de nüansznyi különbségekről beszélhetünk. Mindhárom zseniálisan megírt regény. 

Tegnap előtt végeztem a könyvvel. Nagyon jó, hogy egy újabb szeletét ismerhettük meg a Lázadás és annak felépülésének. Különösen tetszettek azok a részek, amikor Leia ösztönösen használja az Erőt, bár nekem eddig sem volt bajom a TLJ-s űrrepülésével, de az ilyeneknek köszönhetően nő annak a jelenetnek a létjogosultsága. 

 

Spoiler

Leia-nak amikor hajót kell szereznie, (nem emlékszem mi a bolygó neve) elindul egy YT típusú teherhajó felé ami aztán felszáll mielőtt elérné... csak nem egy bizonyos hajó lenne az?  

És ha már hajók, szeretem, ha kapcsolódnak a különböző művek, így külön örültem a MOA feltűnésének.

Az utolsó mondat nagyon szomorú, tudván, hogy mi fog történni a könyvhöz képesti jövőben. Vagy ha gonosz akarok lenni, akkor Tarkin felelete az utolsó mondatra: Fogd meg a söröm 

Szerkesztve: 2019. Április 29.6 éve - Darth Cupsy

Gyerekek, be kell valljam őszintén, hogy kb. az 50. oldal környékén komolyan megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a fenébe. De aztán történt valami pálfordulat, és hirtelen az egész átment élvezhetőbe - sőt, zseniálisba. Nem tudom, mikor olvastam utoljára ilyen fantasztikus Star Wars-regényt. Igazán üdítő volt, Az álmok bolygója után meg pláne...

Nagyon örülök, hogy megismerhettük kicsit jobban Leia fiatalkorát. Engem mindig is érdekelt, hogy a nagy kvartett (Leia-Han-Luke-Lando - én Landót is egy lapon említem velük ) tagjainak milyen volt az élete az Egy Új Reményt megelőzően. 

Leginkább a kapcsolódási pontokat emelném ki, szerintem egyértelműen az a könyv legnagyobb erénye. Különösen tetszett, hogy feltűnt Panaka kapitány, akinek sikerült lezárni a sorsát. Hatalmas pacsi emiatt Gray-nek! Imádom a Baljós Árnyakat, Panaka szerepeltetésével pedig megidézte nekem azokat a régi szép időket...  Különben mindig is tudni akartam, mi lett a sorsa az első film után. Apropó: azt valaki elmagyarázná, hogy Saw Gerrera miért robbantotta fel Panaka házát? Én nem jöttem rá ezidáig sem... Amúgy Gerrera említése is nagyon jó ötlet volt, szintén a kapcsolódási pontokat erősítette, ahogyan az is, hogy Holdo is tiszteletét tette a könyvben. Nem szeretem az új trilógiát, Holdo meg aztán különösen nem nőtt a szívemhez, de ebben a regényben nagyon csíptem. Egy igazi egyéniség volt. Örültem is, hogy nem kevés szerephez jutott, tényleg nagyon bírtam a különcködő magatartását.

Minden egyes karakter nagyon kedvelhető és szimpatikus volt. Szuper, hogy kicsit jobban megismerhettük Leia mellett Breha Organát is. Mon Mothma meg Tarkin is tiszteletüket tették, akik azért nem kis nevek. Tarkin jelenetei meg egyenesen zseniálisak voltak. 

Én különben bírtam az Organa családon belüli viszályt is, még ha ez sokaknak esetleg Barátok közt-hangulatot teremtett. Én teljesen megértem, hogy Bailék féltik a lányukat és nem akarják őt bajba sodorni. Amúgy nagyon jó volt látni, ahogy kezdik formálni az ellenállást, a lázadók szövetségét. 

Egy dolog nem tetszett, mégpedig a túrázós jelenetek. De ez legyen a legkisebb gond.

 

Mivel az eleje kicsit unalmas volt, így nem 10/10, hanem "csak" 10/9,5.

 

Egyébként nem tudtam rájönni, hogy Tarkin hogyan szerzett tudomást arról, hogy a Paucris Majoron állomásozik egy egész lázadó flotta.

29 perccel korábban, caseyjones írta:

Gyerekek, be kell valljam őszintén, hogy kb. az 50. oldal környékén komolyan megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a fenébe. De aztán történt valami pálfordulat, és hirtelen az egész átment élvezhetőbe - sőt, zseniálisba. Nem tudom, mikor olvastam utoljára ilyen fantasztikus Star Wars-regényt. Igazán üdítő volt, Az álmok bolygója után meg pláne...

Nagyon örülök, hogy megismerhettük kicsit jobban Leia fiatalkorát. Engem mindig is érdekelt, hogy a nagy kvartett (Leia-Han-Luke-Lando - én Landót is egy lapon említem velük ) tagjainak milyen volt az élete az Egy Új Reményt megelőzően. 

Leginkább a kapcsolódási pontokat emelném ki, szerintem egyértelműen az a könyv legnagyobb erénye. Különösen tetszett, hogy feltűnt Panaka kapitány, akinek sikerült lezárni a sorsát. Hatalmas pacsi emiatt Gray-nek! Imádom a Baljós Árnyakat, Panaka szerepeltetésével pedig megidézte nekem azokat a régi szép időket...  Különben mindig is tudni akartam, mi lett a sorsa az első film után. Apropó: azt valaki elmagyarázná, hogy Saw Gerrera miért robbantotta fel Panaka házát? Én nem jöttem rá ezidáig sem... Amúgy Gerrera említése is nagyon jó ötlet volt, szintén a kapcsolódási pontokat erősítette, ahogyan az is, hogy Holdo is tiszteletét tette a könyvben. Nem szeretem az új trilógiát, Holdo meg aztán különösen nem nőtt a szívemhez, de ebben a regényben nagyon csíptem. Egy igazi egyéniség volt. Örültem is, hogy nem kevés szerephez jutott, tényleg nagyon bírtam a különcködő magatartását.

Minden egyes karakter nagyon kedvelhető és szimpatikus volt. Szuper, hogy kicsit jobban megismerhettük Leia mellett Breha Organát is. Mon Mothma meg Tarkin is tiszteletüket tették, akik azért nem kis nevek. Tarkin jelenetei meg egyenesen zseniálisak voltak. 

Én különben bírtam az Organa családon belüli viszályt is, még ha ez sokaknak esetleg Barátok közt-hangulatot teremtett. Én teljesen megértem, hogy Bailék féltik a lányukat és nem akarják őt bajba sodorni. Amúgy nagyon jó volt látni, ahogy kezdik formálni az ellenállást, a lázadók szövetségét. 

Egy dolog nem tetszett, mégpedig a túrázós jelenetek. De ez legyen a legkisebb gond.

 

Mivel az eleje kicsit unalmas volt, így nem 10/10, hanem "csak" 10/9,5.

 

Egyébként nem tudtam rájönni, hogy Tarkin hogyan szerzett tudomást arról, hogy a Paucris Majoron állomásozik egy egész lázadó flotta.

Szerintem nem volt rá különösebb indok, magas rangú birodalmi tisztként egyszerűen csak jó célpont volt Saw-nak.

 

Egyébként nekem az elejétől a végéig tetszett a könyv, nyilván nem egy Vérvonal, de megközelíti azt a szintet. Szerencsére nem sikerült az elolvasása előtt spoilerbe futnom, így teljesen meglepetésként ért Panaka felbukkanása. Az a jelenet nekem egyértelműen a könyv csúcspontja volt.

Az külön jó volt, hogy Panaka felismerte Leiában Padmé lányát és erről értesíteni akarta Palpatine-t. Saw épp jókor robbantott.

1 hour ago , Darth Revan9 said:

Az külön jó volt, hogy Panaka felismerte Leiában Padmé lányát és erről értesíteni akarta Palpatine-t. Saw épp jókor robbantott.

Igen. Egyébként mindig is elgondolkodtatott, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy Leia hasonlít egy bizonyos valakire, és hogy nem gyanús a születési éve?   Erre tessék, itt volt egy ilyen szitu.

On 11/17/2018 at 7:23 PM , Bomarr said:

Naboo (ahol konkrétan kiderül hogy mi annak a balhénak a háttere a bányászokkal, ami szóba kerül az ep.2 legelején)

Ezt picit kifejtenéd bővebben, kérlek? Nem ugrik be ilyesmi se a könyvből, se a filmből. Úgy látszik, nem voltam elég szemfüles. 

Szerk.: ok, a könyvbeli jelenet beugrott, de a filmbeli még mindig nem. 

Szerkesztve: 2020. Április 8.5 éve - caseyjones

Én ma értem a végére, és Gray könyvei közül ez lett a márosik számú kedvencem a Vérvonal után. Gray nagyszerűen ragadta meg Leia fiatal karakterét. Erre kifejezetten kíváncsi voltam a Vérvonal után, ahol egy öregebb, visszafogottam, a politikától és háborúktól kissé már megfáradt, majd újra magára találó Leiát keltett életre. Kicsit féltem, hogy ugyanez a Leia fog visszaköszönni, de az írónő remekül alkotta újra a figurát. Leia ugyanolyan tetrekész és merész, mint az ep4-ben, de még naívabb, sok dologban tapasztalatlan - ami nem csoda, hiszen ez még csak az út kezdete, de máris megalapoztak sok dolognak, például annak, hogy Leia miért próbálja tagadni a Han iránti érzéseit. Kier ostoba balesete ennek remek táptalaj, de az a kis kikacsináts is tetszik, hogy Breha finoman célzott rá, hogy örült volna, ha a lánya egy tisztességes pasi előtt azért összeszűri a levet egy csirkefogóval.  

Külön tetszett Leia jellemében, hogy sok szempontból Anakinra is rá lehet benne ismerni. Az ep1-3 óta érzem azt, hogy Luke sok tekintetben az anyjára, Leia pedig jórészt az apjára ütött. Persze mindkét gyerekben van mindkét szülőből, de, ahogy az általában, az arányok eltolódnak egyik vagy a másik irányba. És úgy tűnik, ezt Gray is érzékelte, mert sokszor döntött a könyvben Leia úgy, amire kapásból rávágtam volna, hogy Anakin is pont így cselekedett volna hasonló helyzetben. Leia vezetői eréje, lendülete és a kalandok iránti tettrekészséggel párosuló lelkesedése mind Anakinra voltak jellemzők. Luke nem ilyen, ő csak ábrándozik a kalandról, de ahhoz, hogy belevágjon, bele kell lökni (élek a gyanúperrel, hogy Bennel sem ment volna el, ha a Birodalom közben nem öli meg Owenéket). Ezzel szemben Leia jószerivel elébe szalad a kalandnak.

 

Szintén nagyon tetszett a könyvben, hogy alaposan megismerhettük Alderaant. Sajnos a filmek Alderaannal és Hosnian Prime-mal rútúl bánnak. Bár erőteljesen kéne kötődnünk eme két bolygóhoz, hogy megsemmisítésük többet váltson ki egy vállrándításnál, ismernünk kéne. De mindkét bolygót épp csak egy pillanatra láthatjuk a felszínen. Képzeljük el, milyen hatást érne el a film, ha Alderaant ugyanúgy ismernénk, mint Coruscantot, Tatooine-t vagy Naboo-t (és ezért érzem úgy, hogy Hosnian Prime helyett az ep7-ben Coruscantot, az ep9-ben pedig Kijimi helyett a Naboo-t kellett volna szétlőni), és aztán, egy olyasféle jelenetben, mint Jedha vagy a Hosnian Prime szétlövése (a felszínről is nézve) láthatnánk Alderaan pusztulását. Ezzel szemben az ep3-ban egy röpke percet lehetünk ott, és a helyzeten sajnos a TCW sem javított.

Ez a könyv - és a Vérvonal - ilyen téren hiánypótló, mert megismertet eme világ kultúrájával, lakóival, még néhány érdekes helyszínre is eljuthatunk. Közelebb hozza az emberhez, és díszletelemből egy szerethető, csodás világot alkot. Ugyanígy érzek a Vérvonallal kapcsolatban is, ami meg Hosnian Prime-mal ismertetett meg.

 

Ugyanígy tetszetős, hogy milyen jelentős szerepet kapott Breha Organa, aki a filmekben szó szerint csak cameózott. Érdekes, hogy Leia vérszerinti apjához hasonlóan neki is vannak gépi beültetései, és ő is "tüdőbeteg" ilyen formán. Amúgy ez is nagyon tetszik, hogy az Organák együtt is be lettek mutatva. Ilyet igazából még nem is láttuk. Ugyan az ep3 végén együtt van a kis család, de se a Rogue One, se a Rebels nem ragadta meg annak lehetőségét, hogy együtt szerepeltesse Bailt és Leiát, képregényben sem éltek a lehetőséggel, Breha meg jószerivel lábjegyzetben szerepel. Szóval nagyon örültem, hogy ebben a könyvben Leia anyja végre nagy szerepet kapott, és lényegében a jövendőbeli Soloné után a második legfontosabb karakter. Nagyon jó volt a családi dinamika, ahogy reagálnak a helyzetekre. Bárcsak többet láthattuk volna őket mozgóképen - így sajnos Bail és most már Breha off-screen halála is egy olyan űr, amit az SW sosem fog tudni betömni.

 

Érdekes volt Amylin Holdo jelenléte, aki kicsit még olyan "álmatag, ábrándozó" figura, de nekem tetszett. Tény, nehéz benne felismerni az ep8-as Holdót, de hát ez nem csoda, vagy ötven év van a két karakterverzió között, és Leiával ellentétben itt nem láttuk az átmenetet. De a könyv remekül megalapozza azt az altengernagyot, aki nem visel egyenruhát, lilás színű a haja és szokatlanul sok a bizsu rajta. Szerintem eme könyv után sokkal könnyebb elfogadni Holdo extrém megjelenését, és, ami mégfontosabb, a Leiához fűződő barátságát.

 

Két dolog volt még nagyszerű a könyvben. Az egyik Tarkin szerepeltetése. A kormányzó és Leia beszélgetései remekül megkoreografáltak voltak, és szintén jó alapot adnak annak, ahogy az ep4-ben viseltetnek egymás iránt. A másik a Naboo behozatala. Bár már tudtam, mi fog itt történni, mégis végig feszült voltam. Egyrészt, ott volt az, hogy számomra Panaka egy unszimpatikus karakter volt már azelőtt is, hogy Palpatine cheerleader lett belőle, másrészt az a tény, hogy felismerte Lieában Padmét és ezt kész lett volna elárulni Palpatine-nak, és végül ott lebegett a kérdés: vajon mikor tudja meg Leia, hogy a vérszerinti anyja ennek a rendszernek a királynője volt? Ezt, ha jól tudom, még nem ismerjük. A Vérvonalból csak az derült ki, hogy Leia évekkel korábban szerzett tudomást az anyja kilétéről, de azt nem részletezte, pontosan mikor és milyen módon. Kicsit drukkoltam azért, hogy ezt Breha és Bail mondják el neki.

 

Összességében tehát egy remek könyvvel van dolgunk, aminél csak azért tetszett jobban a Vérvonal, mert abban sokkal több a politikai machináció.