Indiana Jones

[Iqvi]

Ez utóbbi Indianas hatalmas baromságnak hangzik. Ha sikered az 5 akkor érdeke a stúdiónak folytatni. Plusz jobb is ha több produkciója van a Lucasfilmnek. 

[Yoda József]

Amúgy azt is el tudom képzelni, hogy más stúdió kapná az Indy-t, hogy a Lucasfilm a SW-ra koncentráljon

[Darth Revan9]

Én nem látom hülyeségnek az utolsót. Mit akarnak még kihozni még Indyből? Harrison Ford már elég öreg, netán lecserélik őt? Vagy fiatalabb énje lesz? És amúgy is az Indyben messze nincs annyi potenciál, mint a Star Wars-ban.

[Iqvi]

3 minutes ago, Darth Revan9 said:

Én nem látom hülyeségnek az utolsót. Mit akarnak még kihozni még Indyből? Harrison Ford már elég öreg, netán lecserélik őt? Vagy fiatalabb énje lesz? És amúgy is az Indyben messze nincs annyi potenciál, mint a Star Wars-ban.

Ennyire én sem vagyok benne az Indiana Jonesban, de valamilyen formában lehetne folytatni, még ha nem is Forddal és Indy karakterével, hanem Indy egy tanítványának a kalandjait követhetné nyomon egy sorozat például. 

[Darth Revan9]

58 perccel korábban, Iqvi írta:

Ennyire én sem vagyok benne az Indiana Jonesban, de valamilyen formában lehetne folytatni, még ha nem is Forddal és Indy karakterével, hanem Indy egy tanítványának a kalandjait követhetné nyomon egy sorozat például. 

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az sikeres lehetne.

[Rog]

 

[csoli1138]

Én hiszek benne. Nekem a 4 is bejött, a Végzet templománál jobban szeretem azt is. Szerintem jól fogok szórakozni. 

[Dzséjt]

Az akcióval nem lesz gond. A Celebrationön levetítették a trailerben is mutogatott "motors"-autós üldözést, és nagyon vagány volt, jobban bejött, mint a negyedik rész bármely akciójelenete. Mondjuk a hang olyan gázul volt beállítva, hogy a párbeszédekből jó, ha pár szót elcsípett az ember (nyilván nem erre volt belőve a hangrendszer). 

[Rog]

[Bence1997]

Május utolsó napján a legendás Indy eddigi kalandjai megérkeznek a Disney+-ra!

 

 

[Rog]

[Donát]

Nagyon vegyes eddig a fogadtatása.

[Ody Mandrell]

Inkább negatív a kritikai visszhang. 

[IndianaAndrisSolo]

Kedves rajongótársak,

 

Életem legcsodálatosabb élményében részesültem május 18-án.

 

Láttam. A filmet. Ott. A világpremieren. Cannes-ban. Igen, abban a mindössze 2200 fős moziteremben, ahol Harrison Ford is ült, és ahol a film előtt megkapta a tiszteletbeli Arany Pálmáját.

És láttam Harrison Fordot. Mi több, két autogramot is szereztem tőle. És Mikkelsentől, Waller-Bridge-től, Boyd Holbrooktól. 

 

Válogatott képeket, anyagokat ezen a driveon találtok: Cannes Indiana Jones Premiere (ne haragudjatok, hogy néhol belekurjantok a videókba, de az élmény finoman szólva is eléggé euforikus). Spoilermentes a képi-videós anyag is, természetesen nem vettem fel semmit a filmből a film eleji logókon kívül.

 

Szeretném nektek leírni élményanyagomat. Röviden visszaugornék egészen 3 éves koromig, ahol egy családi sítúra során nővéremmel az éjszakába nyúlóan egy osztrák tévécsatornán néztük A Jedi visszatért. 1997-et írtunk. Akkor estem szerelembe ezzel a mítosszal, amit mindannyian szeretünk. Később, amikor hajnalban mentünk síelni és hatalmas hóvihar volt, az elszálló hópelyhek olyan hatást keltettek, mintha a Falcon cockpitjében ülnék, és éppen fénysebességre kapcsolnánk. Nagyjából innentől datálódik a Star Wars, majd nem sokkal később az Indiana Jones és ezeket összekapcsolóan Harrison Ford iránti szenvedélyes rajongásom.

 

Amikor a Blade Runner 2049-et itt forgatta, megtudtam, hogy melyik castingügynökség szervezi a statisztériát, és regisztráltam hozzájuk, hátha behívnak. Nem hívtak. Sajnos akkor még nem voltak olyan rajongói kapcsolataim, hogy megtudjam, Ford melyik hotelben szállt meg, pedig szívesen rostokoltam volna ezeken a helyeken. Egy ismerősöm hivatalos volt a Blade Runner wrap-partijára, én pedig kikönyörögtem nála, hogy vigye el a Peter Mayhew autogramomat (ami egy közös Chewie-Han kép a TFA “Chewie, we’re home” jelenetéből), hogy hátha sikerül neki aláírnia Forddal. Nem sikerült. Elmondása szerint ott volt Ford végig a buliban, beszéltek is, de bármikor elő akarta venni a képet, mindig megjelent egy biztonsági őr, és megkérte, hogy tegye el. Nagyon szomorú voltam, hogy itt van Ford ebben az országban, biciklizik, éttermekben fotózkodik, és nekem csak nem sikerül találkoznom vele.

 

Gyakran, súlyosan irigykedve néztem végig 2017 óta az SWC Orlando 40. évfordulós panelt, amin ott volt Ford, Lucas, Williams. Hogy milyen mázlisták azok, akik láthatták ezeket az embereket, de különösképp... Különösképp Fordot, a hősömet, a példaképemet (igaz, Lucast egy szemernyivel sem szeretem kevésbé, és azért is megdöglenék, hogy vele találkozhassak). Azóta kétszer jutottam el John Williams koncertjére, mindkétszer a Wiener Musikvereinben volt (2020 januárjában és 2022 márciusában), másodjára egy nevetségesen olcsó, emlékeim szerint 8 eurós állójeggyel néztem. Fantasztikus volt, főleg a második koncertje, ahol az állójeggyel még jobban is láttam, mint korábban a drága ülőjeggyel. Williams esetében is hosszú böjt volt, mert amikor először jegyet vettünk egy bécsi koncertjére, azt a koncertet betegség miatt lemondta. Azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni őt. És aztán láttam kétszer is. Mindkétszer a koncert után ott álltam kint a nyomtatott fotókkal, elsőként, autogramra várva. Elment mellettem az autóval, nem állt meg, hajlott kora miatt érthető okokból. De már az is, hogy láthattam, maga a csoda volt.

 

2023. februárjában, három hónapja a Berlinalén voltam, és ott sikerült részt vennem Steven Spielberg életmű-Arany Medve átadóján. Egy készülő filmtervvel voltam a Berlinalén, és az egyetemem finanszírozta az akkreditációmat. A The Fabelmans ment le, de előtte volt egy fantasztikus díjátadója Steven Spielbergnek. Nagyon készültem az eseményre, viszont ami kicsi üröm volt az örömben, hogy Spielberget nem tudtam akkor megközelíteni, pedig nagyon szerettem volna tőle egy autogramot vagy közös képet. Viszont a jeggyel nem rendelkező, fan zone-ban álló tömegnek osztott autogramot Spielberg, és nem a terembe bejutó jegyeseknek. Húsz percig osztotta az autogramokat, baromi hosszan. Persze az este nagyon szép volt, és a film is baromira tetszett. Úgy gondoltam, ez a felvezetése az SW Celebration Europe-nak.

 

Kicsi ugrás az időben: Star Wars Celebration Europe, London, idén. Hajnali fél 6-tól álltam a sorban, a sor legelején az ExCelnél. Az általunk lottery-n nyert három Lucasfilm-belépőt odaadtam a családtagjaimnak (nővéremnek, sógoromnak, unokaöcsémnek), úgy gondoltam, én bejutok a standby queue-n és együtt nézzük a Lucasfilm panelt. Egy dolog motivált engem igazán a panel megnézésére: az Indy 5 aktualitása miatt az esély, hogy ott lesz talán Harrison Ford is. Hiszen 2022-ben is ott volt, csak akkor még nem volt semmi, amit mutathattak volna a közönségnek. Nem volt ott, de bele is pusztultam volna, ha ott van, és én nem jutok be a panelra. Ugyanis a standby queue-ból hat óra várakozás után nem engedtek be senkit.

 

Ezzel párhuzamosan olvastam az első pletykákat, miszerint az Indy 5-öt Cannes-ban mutatják be, és elkezdtem nézegetni, hogy működik az akkreditációs procedúra. Tudnotok kell, hogy két éve már voltam Cannes-ban a filmfesztiválon, ráadásul az egyik kategóriába bekerült rövidfilm társírójaként, így volt némi helyismeretem és tapasztalatom. De akkor az akkreditáció automatikusan járt a beválogatással. Most kiderült számomra, hogy Cannes-ba nem is olyan drága az alap badge, egy 25 eurós fee-t kell kifizetni, de filmszakmai profinak kell lennie az embernek, és angol CV-t kell küldenie, amit elbírálnak. Próba szerencse, gondoltam, és beadtam. Már másnapra elbírálták a dolgot, pozitívan, teljesen ledöbbentem azok után, hogy Berlinben 140 euró volt a badge, Tallinnban a Black Nights filmfesztiválon pedig 250 (csak ott sikerült lenyomnunk 50-re, mert ott is egy filmszakmai program keretében vettünk részt). Egy jóbarátomnak, aki szintén filmes, szóltam, hogy ő is adja be, és beadta. Neki is elbírálták villámgyorsan. Ekkor elkezdett körvonalazódni a Cannes-i utunk.

 

Pár héten belül bejelentették, hogy az Indy 5 május 18-án debütál, és így ehhez igazodva foglaltunk szállást és repjegyet (Wizzair Nizzába+borzalmasan olcsó szállás Nizzában, és onnan terveztünk átvonatozni Cannes-ba). Emellett monitoroznom kellett, hogy is működik a jegyfoglalás a vetítésekre. A jegyek 4 nappal nyílnak meg az adott nap előtt, reggel 7-kor. Már a nyitógálás foglalással teszteltem a rendszert, hogy az Indy-foglalás napjára készen álljak. Akkor az simán ment, másnap viszont az első teljes nap jegyeladásakor összeomlott a rendszer azonnal, így nagyon nem adtam sok esélyt rá, hogy a fesztivál harmadik napjára sikerül foglalnom jegyet az Indy-re. Ugyanis amikor 06:59:59-ről 07:00:00-re fordul az óra, hiába frissítesz, mint egy őrült, a másodperc törtrésze alatt sold out az összes nagyobb vetítés. Nehéz nem valami csodának betudnom, hogy habár semmilyen másik nagyobb vetítésre, esti black tie event premierre nem tudtam foglalni (beleértve Scorsese Killers of the Flower Moon című filmjét), éppen egyes egyedül az Indy 5 premier vetítésére sikerült. Sajnos örömömet árnyalta, hogy jóbarátom is hoppon maradt, neki sem sikerült foglalnia, és a május 19-e reggeli vetítésre sem tudtunk foglalni neki másnap. A moziterem mindössze 2200 fős, amiből könnyen lehet, hogy akár 1500 stábtagoknak, Disney-dolgozóknak, prominenseknek és a pereputtynak volt lefoglalva, a fesztiválnak pedig egy évben több tízezer badgeholdere van.

 

Előzetesen számtalan videót néztem meg arról, hogy hogyan is működik Cannes-ban a premiereken az autogramszerzés, fotózkodás. Tudtam, hogy ha jegyem van, akkor nekem a vetítés előtt 25 perccel legkésőbb oda kell érnem a beléptető kapuhoz. Általában a nagy sztárok utolsóként érkeznek meg, így ahogy Berlinben is, úgy itt is választanom kellett, hogy vagy bemegyek a filmre, vagy kint küzdök az autogramért, akár azt is kockáztatva, hogy hoppon maradok és a filmet se látom. Mivel láttam olyat az elmúlt éveket visszanézve, hogy egy sztár a film kezdése előtt egy órával korábban érkezett meg, és interjúkat adott, aláírásokat osztogatott, abban bíztam, itt is ez lesz. Hajnalban érkeztünk meg, az első vonattal Cannesba. Rögtön bele is botlottunk Marco-ba, egy olasz Indiana Jones cosplayerbe, akinek már van közös fotója Forddal, a film szicíliai forgatásának idejéről, amikor Ford olasz Indy-kkel fotózkodott, Indiana Jones-ruhájában. Marco-nak eredeti Herbert Johnson-féle Indy-kalapja volt, azt mondta, hogy 15 db. van neki ebből, aminek darabjának értéke 400 fonttól kezdődik. Elmesélte, hogy a közös képét Forddal egy 2023 elején szervezett szervezett aláírás keretében íratta alá (a Twin Cities Comics szervezte Amerikában), ahol 800 dollár volt Ford aláírása és még 800 dollár volt, ha névre szólóan akarta, márpedig Marco úgy akarta… Brutális. Nem egészen értettem, hogy mit is keresett akkor itt ezek után, de autogramot akart vadászni ő is, talán azért, hogy pénzénél legyen. Elkértem tőle a kalapot, és csináltam 1-2 képet a kalapban a Palais és a red carpet előtt.

 

Az az útszakasz a vörös szőnyeggel szemben, ami előtt megállnak az autók, létrákkal volt telis-tele, és később realizáltam, hogy miért. Van egy Cannes-i autogramgyűjtő közösség, ami helyi lakosokból áll, és rozoga, rozsdás létrákkal foglalják a helyet előre, hogy a legjobb helyük legyen a sztárok érkezésekor, és fölé magasodhassanak a hírességeknek. Ez egy nagyon nagyon szürreális, röhejes társaság volt. Nagyon kinéztek minket és szemmel láthatóan nem örültek nekünk, hogy konkurenciájuk vagyunk. Ráadásul nem beszéltek angolul. A vezetőjük úgy nézett ki, mint egy csontsoványra fogyott Vito Corleone. Ő volt az, aki eldöntötte, melyik létrára ki állhat. A cannes-i létrás nyugdíjas maffia ura. Egyébként ezt az egész létra-dolgot nem értem. Ha egy lépést teszel Cannesban, 15-ször átnézik a táskádat a szekusok, de az nem zavar senkit, hogy rozoga létrákon, ön- és közveszélyesen tornyosul a színészek fölé ez a díszes társaság. A cannesi létrás Don Vito-nak is egy bombanő volt a barátnője, itt még a lúzerek is nagy királyok, itt még a mozi előtti útszakaszt létrákkal foglaló fazon is császár. Habár többen 13 órát vártunk itt ezzel az anyaszomorító társasággal, Vito a vörös szőnyeges bevonulás kezdetekor beengedte a saját haverjait mindenki elé, és ők álltak fel a “legjobb” létrákra. Én a szmoking alsómban, az elegáns cipőmben és fehér ingben vártam a tűző napon, hiszen arra készültem, hogy fél órával a vetítés kezdete előtt, akár jött addigra már Ford, akár nem, elhagyom ezt a részleget és bemegyek a jegyemmel a vetítésre (25 perccel a vetítés előtt el kell foglalnod a helyed). Próbáltam mindenkivel összehaverkodni, akivel csak lehetett, és volt egy szimpatikus cannes-i lány, aki beszélt angolul, és ő mondta nekem, hogy másnap reggel lesz a press conference, ami előtt a fesztivál badgeholdereinek a színészek, alkotók alá szoktak írni. Mivel erről ekkor hallottam először, nyilván nem adtam ennek sok esélyt, de azért elraktároztam magamban az infót. Ezzel párhuzamosan tudtam meg azt is a jól informált Indiana Jonestól, hogy Lucas és Spielberg nincs itt Cannes-ban (a film exec. producerei és Lucas a TFA premierjén is részt vett, így adtam ennek egy szemernyi esélyt). Williams sem volt ott. Habár szép lett volna látni őket egyszer utoljára együtt, szerintem távolmaradásuk annak is szólt, hogy nem akarták elvenni a reflektorfényt Fordról.

A jóbarátom, akinek nem volt jegye a vetítésre, ott maradt az autogramvadászok között, és egy gigantikus Indy 5-poszterrel, kisebb képekkel próbált egy létrán egyensúlyozni, és autogramot, közös fotót szerezni.

 

Fél 7-kor villámgyorsan magamra rántva a zakóm, a csokornyakkendőm rohantam be a vetítésre. A harmadik beengedési ponton nem tudták leolvasni a jegyem QR-kódját. Ennyi szenvedés után, izzadtan, fáradtan, nagyon ki voltam akadva. Végül megszántak, beengedtek. Már voltam premiereken a Grand Theatre Lumiere-ben, és eddig mindig helyre szólt a jegyem. Most persze kiderült, hogy egy hátsó szektorra, ahol helyfoglalás érkezési sorrendben volt… Egy magyar filmszakmai ismerős integetett nekem, “Andris, ülj le, ahova tudsz.” Az egyik leghátsó sorba tudtam csak leülni. Közben a teremben közvetítették a kinti eseményeket a vörös szőnyegről. Ford megérkezett, és egy intés után oda se bagózott a kint álló tömegre. Késésben is volt az egész program. Egyedül Mikkelsen osztott néhány autogramot. Szürreális volt látni bentről ezt a létrás Don Vitót a vásznon. A jóbarátom is hoppon maradt szegény…

 

Annyira hátul ültem a teremben a balkonon, hogy csak a vásznat láttam, az alsó sorokat, ahol Fordék ültek eredetileg, nem. Basszus, úgy voltam vele, hogy oké, egy teremben vagyok vele, de a saját szememmel most sem látom. Thierry Frémaux, a fesztivál főszervezője köszöntötte a közönséget és Fordot. Ezután lement egy 8 perces videó Ford életművéről, ami engem könnyekig meghatott, akár csak Fordot. Force Theme, SW Main Title, Scherzo for Motorcycle and Orchestra (Indy 3-ból a fantasztikus menekülős dallam) minden volt benne, majd a végén a Raiders March. Filmekből American Graffiti, Blade Runner, The Witness, Fugitive stb. Még az Indy 4-ből, SW TFA-ból, Blade Runner 2049-ből is voltak bejátszások.

 

Ezután kihívták a színpadra Fordot. Apró kis bolhaméretűen, de ekkor láttam először a hősöm. Arany Pálmát kapott. Beszédet mondott. Humora volt. Majd elkezdődött a film.

A filmről pedig mindössze 15-20 kritika jelent meg eddig, a Cannes-i kritikusok mindig is sznobok és durvák voltak. Olvassátok el, mit mondott Scorsese róluk. Nézzétek meg majd a filmet magatok, és úgy döntsetek róla. Én megnézem majd még egyszer moziban. Mielőtt megnézem még tízszer. Szintén a moziban.

 

A filmről:

 

Spoiler

Leghátul ültem, a kakasülőn, ezért a mélynyomók miatt csontig hatoltak az akciójelenetek, de a dialógokat kevésbé értettem, és csak francia felirat volt (a német dialógoknál angol felirat is volt), így némely plot-elemet, főleg a régész-halandzsát nehezen értettem meg.

 

A film JÓ. Nem zseniális. De abszolút jó és élvezhető. Hiányzik a rendezésből Spielberg részletekre kiterjedő, apróságokat virtuózan megragadó finomsága. Unpopular opinion, de a Kristálykoponyában igenis megvolt ez. A merész ötletek. A hűtő. A hangyák. Az a hidegrázó város, amiben csak próbababák vannak, és az atomrobbantáshoz használják őket. Amikor Indy visszalövi a mérgezett nyilat a köpőcsőn keresztül a temető-jelenetben az őslakos harcos szájába. A kávézós tömegverekedés a bőrdzsekis Marlon Brandósok és a baseball-dzsekisek között. Ezek hiányoznak. Talán a nyitó jelenetsor akasztásos jelenete ilyen emlékezetes. Sallah szerencsére picit többet van, mint egy jelenet, és a végén tök jó látni az Indy-Sallah-Marion reunion-t. Kicsit Force Awakens-es az a fíling, hogy Marion és Indy elváltak, a fiukat pedig elvesztették (itt konkrétan meghalt Mutt).

 

A végén van időutazás, de azért a találkozás Archimédésszel számomra inkább olyan érzetet kelt, mint az Indy 3-ban a grál lovag jelenete. Indy-nek van halál-jelenete, hosszan búcsúzkodik, meg ott akar maradni a történelemben, a múltban, Archimédésszel, nem találja a helyét a jelenkorban (ez az egész filmen át érzékeltetve van). Ekkor Wombat-Helena leüti Indy-t, ezt pedig mindenki üdvrivalgással, tapssal fogadta, ahogy Sallah első feltűnését is.

 

Ami számomra nagyon, de NAGYON hiányzott a filmből, az a groteszk humorral átitatott horror-elemek. Mikkelsen gonosza nem halt hét halált, nem folyt el az agya vagy ilyesmi. Btw. Mikkelsen zseniális, mint mindig. Ő és Harrison viszi a vállán a filmet, én Phoebe figuráját nem éreztem túl erősnek, de Teddy-t sem (Ethann Isidore), aki kvázi olyan, mint egy új Shortie/Short Round/Picúr. Amúgy kár, hogy Shortie nem szerepelt a filmben. A végén egyértelműen Wombat és Teddy figurája van úgy érzékeltetve, hogy a duójuk majd még sok kalandon fog keresztülmenni. Ami még szintén alulreprezentált a filmben, az a humor. Inkább borongós a sztori, van persze némi irónia, de az a fergeteges, sodró humor, ami az Indy 3-at jellemzi, itt hiányzik. Főleg, amikor látjuk, hogy Indy átköltözött NY-ba, egy új helyen tanít, sokkal kevésbé megbecsült itt már, elvált, és mindenekelőtt elvesztette fiát Mutt-tot (hiszen emiatt költözött el, stb). Ha jól értettem, Vietnamban halt meg, ami amúgy egyrészt megrázó, másrészt tök jól folytatja azt a hagyományt, hogy Indy életének meghatározó kapcsolata van a világtörténelmi, világpolitikai eseményekkel. Fogalmam sincs, hogy Antonio Banderast minek kellett egy ilyen kurta szerepre behozni.

 

A film összességében néha rettenetesen Indy-fílinget áraszt, máskor nagyon nem. Érdekes és furcsa jelenet, amikor Fordot félmeztelenül látjuk: egy idős, meztelen férfi teste. Bátorságra vall ez a jelenet, és már-már művészfilmes pillanat. Jó ekkor látni egy valódi, hús-vér Harrison Fordot a 25 perces nyitó jelenetsor után, ahol pedig azért fura a CGI. Szerintem nem azért, mert rossz lenne. Hiteltelen, mert tudjuk, hogy ez nem az igazi Harrison Ford, hogy ezt nem vehették fel így vele. Ez, ilyen hosszan nézve, akarva-akaratlanul is diszkomfort érzetet ad. Jó ötlet, hogy végre egyszer látunk egy olyan ereklyét, Longinus lándzsáját (amivel leszúrta a római katona Jézust), ami végülis hamisítványnak bizonyul: eddig ez a fordulat az eddigi filmekben nem volt elsütve. És az Archimédész-féle Antiküthéra tök véletlenül kerül itt elő ebben a jelenetben, ami szintén szerintem egy szellemes ötlet. Ez ugye már a trailerekből kiderül, hogy az Antiküthéra a film fő ereklyéje. Az is fura, hogy miközben ez a nyitó jelenetsor az Indy 1-3-at kellene, hogy megidézze, a vonat tetején való rohangálás full CGI és elég lehetetlen jelenetek tömkelege, hasonlóan a film végi időutazásos jelenetsorhoz, amikor átmennek egy ilyen Solo-s The Maw-szerű nyíláson.  Összességében azért a TBoBF Luke-jeleneteihez hasonló igényességű a fiatalítás, és jobb, mint De Niro a The Irishmanben. A fan service csak nagyon mérsékelt szerintem a filmben, nem bukkan fel lépten-nyomon egy figura a múltból, nem idézik megállás nélkül a régi kalandokat. Egyszer emlegeti Indy, hogy Kali vérét itatták vele, meg Sallah, Marion feltűnése még ami tkp. fan service. Marionnal a végén eljátsszák a “a mindenséged Indy, hát hol nem fáj??? ITT!”-jelenetsort a Frigyládából, csak most fordítva. Ez azért igen megható pillanat. Marion ősz, sokkal viharvertebb, mint a Kristálykoponyában.

 

A Disney logó után a Paramount-logó jött a film kezdetekor, ami engem nagyon meglepett, de utána következett a Lucasfilm-logó, így először a sorozatban nem a Paramount-hegy tűnik át a film első jelenetének egy valódi hegyévé. Krennic jutott eszembe: “we were on the verge of greatness. We were this close!” De aztán a Lucasfilm-logó tűnik át egy ajtó reteszévé, amin át Indy-t hozzák, szóval végülis folytatja a hagyományt. A film végén sem a felgördülő főcímet láthatjuk, hanem blank háttéren éles vágással jelenik meg Mangold neve a Raiders March kezdetére.

Összességében az Indy 5 sztárja továbbra is Harrison Ford, nincs semmilyen szinten sem háttérbe szorítva, és szerintem nagyon nagyot alakít. Azt az erős játékot és játékidőt, amit a TFA-nál vártam tőle, én igazán itt kaptam meg.

 

Előzetesen nagyon izgultam, hogy nehogy Indiana Jones is meghaljon Han Solo-hoz hasonlóan, és nagyon örülök, hogy ez nem történt meg. Ahogy annak is, hogy nem bizonyult igaznak az a most már elég nevetséges pletyka, hogy az öreg Indy és a fiatal Indy együtt akciózik, és a fiatal Indy halálával az öreg is eltűnik. De ijesztő volt, hogy a film némely pontján kezdett igaznak bizonyulni, hiszen az időutazás bejövetelével és Indy megsérülésével robogott a történet a szomorú végkifejlet felé.

 

 

Vége a filmnek, az emberek tapsolnak, de azért sokan kiindulnak, van aki már közben is kiment, de nem is Cannes lenne, ha ezt nem teszik meg néhányan. Én oldalt leslisszolok a lépcsőn, egyre lejjebb jutok az alsó szinthez, és nincs őr, aki megállítson. Így lejutottam oldalt a balkon részről az alsó szektorokba, és sokkal közelebbről láthattam a stábot, akik közül ők voltak itt:

Ford és Mangold, Mads Mikkelsen, Phoebe Waller-Bridge, Boyd Holbrook, Ethann Isidore (aki egy újabb Short Round-szerű karaktert játszik, Teddy-t), Shaunette Renée-Wilson, Kathleen Kennedy, Bob Iger (igen, ő is ott volt!), Frank Marshall. Calista Flockhart, Ford felesége is ott volt. Besz.rás. Hosszas taps, majd Mangold röviden beszédet mondott, Ford itt már nem beszélt, de ott állt mellette. Amikor kiindultak, elfelejtettem, hogy ott még akkor lett volna egy lehetőség közelről látni a kivonulásukat a vörös szőnyegre, de nem bántam. Hullafáradtan megkerestem barátomat, aki sebeit nyaldosta az egyik téren, mert lezúzta őt a megvadult autogramos nyugdíjas maffia, amikor Ford kiszállt az autójából. Lekéstük az utolsó vonatot, így más választásunk nem volt, Uberrel jutottunk vissza Nizzába.

 

A fejemben volt az a félmondat, hogy a badgeholderek másnap a press conference előtt tudnak szerezni autogramot, közös képet. A barátom ekkor már a megfázás jeleit is mutatta, azt mondta, ő már ebben nem vesz részt, de én menjek nyugodtan. A press conference pontos dátuma nem volt meghatározva, csak a press badge-eseknek. Végül megvettem a vonatjegyem egy kora reggeli vonatra. Halottfáradtan ébredtem május 19-én, rohantam az állomásra szakadó esőben, 8:20-kor a Palais-nál voltam, és 8:30-kor a Palais nyitásakor be is engedtek. Felmentem a 3. emeletre, ahol a press conference room van. Itt találtam egy press badge-es fickót, aki nagyon segítőkész volt, és elmondta, az Indy 5 sajtókonferenciája 12:30-kor lesz. Enyhe gyomros volt nekem ez, hogy még 4 órát kell várnom. Egy lift előtt nem sokkal később észrevettem, hogy már hárman gyülekeznek. Megkérdeztem, ez az-e, aminek gondolom. Az egyik, aki tudott angolul, mondta, hogy igen. Az előző napi egész napos várakozás és a kevés alvás után ez valami kibírhatatlan 4 óra volt, ahol hol a nővéremet, hol egy kedves barátomat hívtam, hogy motiváljanak engem az ott maradásra. Egy délelőtti konferenciára megjött Sean Penn, aki rá se nézett az addigra már szépen összegyűlt, egymás veséjét minden további nélkül lerúgni szándékozó tömegre. Ekkor azt gondoltam, ha Sean Penn így megy el mellettünk, akkor Ford egyenesen szublimálni fog, vagy a szemben lévő falon mászik végig, olyan tölcsérrel a nyaka körül, ami a frissen műtött kutyáknak van, hogy egy pillantást se tudjon, még véletlenül se, ránk vetni. Őszintén mondom, 11-fél 12 körül az ájulás szélén voltam, WC-re se tudtam kimenni, itt leülni se lehetett a földre. Ráadásul a biztiőrök egyre inkább összetereltek, összepasszíroztak minket. Ebben már jó tapasztalatom volt a Star Wars Celebration Europe csirkekeltetőjéből. Az motivált, hogy legrosszabb esetben, ha el is megy mellettem Ford, még egyszer utoljára láthatom őt… Mellém újra és újra jöttek olyan arcok kényelmesen, kipihenten, akiket beengedett valami ismerős, ez is elég bosszantó volt. Az egyiket próbáltam megkérni, hogy ha esetleg csinál videós anyagot, azt küldje el, de nagyon nagyon ellenszenvesen viselkedett, és nem akarta. Volt viszont egy nagyon kedves berlini lány mellettem, akinek pár napja, amikor Fordék a vízparton kiállított Tuk Tukkal fotózkodtak, sikerült autogramot és közös képet szereznie. Irigykedve néztem szerzeményeit, elmondtam, előző nap 13 órát álltam Fordért. Ő még egy Han Solót szeretett volna szerezni Fordtól, de mondta, hogy nagyon szorít nekem.

 

Aztán a biztiőrök mozgolódtak, és nem a liftből, hanem a mellette levő lépcsőházból megjelent Ford és utána a többiek. És Ford odament az emberekhez, és egyenként elkezdett mindenkinek aláírni. A berlini lány nekem szorítva azt kiáltozta “Harrison, sign the poster, please!” Ami tényleg nagyon jól esett. És Ford odaért elém. És aláírta a poszterem. A kavarodásban teljesen leblokkoltam, így a végig videózó telefonom nem fordítottam magam felé, így a közös kép nem jött össze, de annyi baj legyen. Utána jött Kennedy, Isidore, Renée-Wilson és Mangold, akik nem álltak meg aláírásért, hanem bementek a terembe. Viszont Phoebe, Mads és Boyd Holbrook igen. Boyd nagyon jófej volt, szerintem azért is, mert a tömeg nagy részével szemben (a tömeg nagyrészt ilyen mezei autogramvadászokból állt, nem Ford, az Indy, az SW, a Lucasfilm rajongóiból) én megismertem őt. Nem fogott a Sharpie tollam, elő kellett vennem egy újat, közben el is ejtettem a tollaim, Holbrook felvette és mondta, hogy “man, keep calm, take your time.” Mads-tól és Phoebe-től sikerült egy-egy kicsit bénácska-homályos szelfi is. És mind a négyen aláírták az Indy 5 poszterem. El voltam ájulva. Ez az egész nem volt több, mint 5 perc, és keresztülrobogott rajtam egy komplett Star Wars Celebration.

 

Miután bementek a színészek a press conference room-ba, az emberek konkrétan gratuláltak nekem, még a biztiőr is mosolygott rám, fotózgattak, hogy milyen klassz szerzeményem lett, viszont az eufóriámban azért már rettenetesen kellett pisilnem, és el is rohantam. A berlini lányt már nem találtam magam körül, hogy megköszönjem neki a segítségét. Mire visszaértem, már mindenki felvette a végső pozícióját arra, ha Fordék kijönnek a press conference-ről. Itt már sokkal hátrébb tudtam csak megállni, eleve három irányban álltak az emberek, nem lehetett tudni, merre fognak elmenni a színészek. De már sokkal nagyobb eufóriában álltam, több energiám lett az élménytől, és gondoltam, ezt a kis időt már csak kibírom. Két lány válla közt áttartottam a Han Solo-képemet, amit még nagyon szerettem volna aláíratni. Kijöttek Fordék, és én elkezdtem skandálni, hogy “Harrison! Harrison!” Ezt a tömeg átvette. Nem saját ötlet volt, Spielbergnél láttam ezt a Berlinalén, hogy a kinti tömeg azt skandálta az érkezésekor, hogy "Steven! Steven", aminek Spielberg nem tudott ellenállni, és vagy 20 percig írt alá nekik. Ford és a többiek is, ahogy kijöttek a press conference-ről, mind a három irányban végigment a sorokon, majd hozzánk is odaért.

 

Odajött, és elsőként vette el az általam nyújtott fotót a mi sorunkról. Pontosan leírom, mi történt. Forgatgatta, alaposan megnézte. Egy ritkán látott ANH-s Han Solo-kép ez, és úgy nézegette, mintha nem is ő lenne rajta, mintha csodálkozna, hogy volt ennyire fiatal. Összeráncolta a szemöldökét, rámutatott, gesztusai mintha azt mondanák, “ez én lennék?” Felnézett rám. Bevágta az ikonikus Harrison Ford-félmosolyát és aláírta. Ráadásul arra is figyelt, hogy Han fehér karjára írjon, hogy látható legyen. Majd visszaadta. Na EZ az, ami a legnagyobb élmény volt. A hab a tortán.

 

Utána ment tovább, még aláírt párat, és hamarosan elhagyta a helyiséget. Később találkoztam egy kínai származású, Edinburgh-i lánnyal, aki látta rajtam az SWCE Han Solo-pólómat. Kiderült, ő is volt az SWCE-n. A barátaival percekig fotózgatták a szerzeményeimet. Ez az élmény mindenért kárpótolt. Utána már csak meg kellett oldanom, hogy a posztert hogyan viszem keresztül a Cannes-t eláztató szakadó esőn, és mentem vissza Nizzába, hogy vegyek gyógyszert a jóbarátomnak, és kipihenjem a halottfáradtságomat, emberi méretűvé zsugorítsam vissza elefántlábakhoz hasonlítóra dagadt lábaimat.

 

Másnap, május 20-án volt a Killers of the Flower Moon vetítése, amire esélytelen volt bekerülni, mert az Indy-nél is kevesebb,még csak nem is kettő, hanem egy vetítése volt Cannesban, csak a red carpet premier. Egy gombostűt nem lehetett leejteni a Palais környékén. Viszont a Killers után volt, 22:30-tól a Natalie Portman-film, a May December premierje. Ahogy írtam, ezekre a filmekre már nem tudtam jegyet foglalni minden igyekezetem ellenére. Viszont, ha röviden is, de sikerült látnom Natalie-t is, a vörös szőnyegen. Gyönyörű fehér ruhában volt. Május 21-én lett volna a film press conference-e, és nálam volt Cannesban egy olyan RotS-poszter, ami alá volt íratva Haydennel és Ewan-nel. De aznap már mentünk haza, és mint kiderült, Portman Forddal ellentétben nem állt meg a press conference-nél sem aláírni senkinek. Szóval nem volt hiányérzetem, és nem akartam kísérteni a sorsot sem.

 

Azóta kerestem a neten, közösségi médiában fellelhető képeket, videókat a press conference előtti aláírásokról, hátha van olyan anyag, amin rajta vagyok Forddal, oldalról. Sajnos nem nagyon találtam, pedig hivatalos kamerás is volt ott. Még azért nem adom fel. Három anyagot találtam. Egyet, amikor Mikkelsen aláírja a poszterem és háttal vagyok, egyet, amikor Ford aláírja a poszterem és szintén háttal vagyok, és egy nagyon jó minőségű fekete-fehér fotót a press conference utánról, amikor Ford pont az én Han Solo-fotóm dedikálja.

 

Azt mondják, ne találkozz a példaképeiddel, mert csalódás lesz. Féltem Fordtól, mert azért az a nyilvános kép él róla az emberekben, hogy jófej, de utálja az egész hajcihőt, és ezért eléggé magának való tud lenni a rajongókkal szemben. Nyilván ő maga is euforikus állapotban volt a premier és az Arany Pálma miatt, és ez is segíthette, hogy most kifejezetten könnyedén, már-már élvezettel viselte ezt a részét is. Azt a mosolyt pedig nem felejtem el soha.

 

Most itthon vagyok lázas betegen, borzalmas idő volt Cannesban, az eső is jól megvert, de nem érdekel. Mikor fogok eljutni egy Lucasfilmes premierre újra? Nem mondom, hogy soha, mert három hónapja sem volt, hogy Spielberget láttam a Berlinalén, és közte pedig volt egy SWCE is. Sok a jóból. De azért az ördögbe is, ilyen élmény nem lesz még egy, és én örökre elraktározom magamban, a nehezebb időkre.

 

Szerkesztve: 2023. Május 24. - IndianaAndrisSolo

[Donát]

18 perccel korábban, IndianaAndrisSolo írta:

Odajött, és elsőként vette el az általam nyújtott fotót a mi sorunkról. Pontosan leírom, mi történt. Forgatgatta, alaposan megnézte. Egy ritkán látott ANH-s Han Solo-kép ez, és úgy nézegette, mintha nem is ő lenne rajta, mintha csodálkozna, hogy volt ennyire fiatal. Összeráncolta a szemöldökét, rámutatott, gesztusai mintha azt mondanák, “ez én lennék?” Felnézett rám. Bevágta az ikonikus Harrison Ford-félmosolyát és aláírta. Ráadásul arra is figyelt, hogy Han fehér karjára írjon, hogy látható legyen. Majd visszaadta. Na EZ az, ami a legnagyobb élmény volt. A hab a tortán.

Ez libabőr! Abszolút rászolgáltál az élményre, nem semmi mit álltál ki érte! Ebből látszik, hogy kis szerencsével mindent lehet csak akarni kell.

[Ody Mandrell]

Ez legalább két éltere szóló élmény lehetett.

[MissKarrde]

Köszi szépen a fantasztikus beszámolót 

[Dzséjt]

Ez tényleg hatalmas élmény lehetett. Köszi, hogy megosztottad velünk, még olvasni is libabőrös volt, csak elképzelni tudom, milyen lehetett átélni.

[IndianaAndrisSolo]

Nekem pedig jól esik, ha azt váltotta ki belőletek, amit szerettem volna, hogy egy kicsit ti is ott érezzétek magatokat a premieren!

[Pildi]

Köszönjük szépen! Igazán felemelő érzés volt még csak olvasni is! S milyen lehetett átélni...te jó ég!

[Ody Mandrell]

Felkerült az összes rész a Disney+-ra, 4K-ban.

[IndianaAndrisSolo]

Igen, és a nemzetközi D+-ra az Ifjú Indy kalandjai is, akinek van VPN-je, az tudja nézni akár azt is.

 

Extrák nincsenek, van viszont egy Dial of Destiny-s 3 perces special look is.

[csoli1138]

Klassz sztori volt @IndianaAndrisSolo, rászolgáltál a nevedre!

Nagyon jó, hogy a D+-on megjöttek a filmek, kedvet is kaptam hozzá. Ha a Kristálykoponya szintjét hozza, én nem leszek csalódott, azon kevesek közé tartozom, akik nem tartják azt rossz filmnek. Nekem a Végzet temploma, amit nem annyira szeretek, mint a többit.

[IndianaAndrisSolo]

Tegnap LA-ben is bemutatták az Indy 5-öt. A videókat elnézve megjelent mindenki, aki számít! George eléggé bicegett, féloldalasan tartotta magát és le van fogyva.  Nem adott interjúkat, nem szólalt meg. Spielberg mondott egy rövid beszédet, amiben megköszönte George-nak, Fordnak és John Williams-nek a munkáját. Ekkor, kissé 40th Celebration Orlando-vibe-okat hordozva felgördült mögöttük egy függöny, és ott volt John Williams egy szimfonikus zenekarral. 

 

 

 

Egy olasz Indy-fan, aki volt a szicíliai forgatáson is, és Cannes-ban ismerkedtem meg vele, ott volt a LA-premieren, aminek örülök, mert Cannes-ban neki nem sikerült bejutnia a filmre, és nem is tudta megközelíteni akkor Fordot, pedig ott ő volt az egyetlen Indy-kosztümös rajongó.

[Donát]

Lucas tényleg nem néz ki jól.  
https://www.gettyimages.co.uk/detail/news-photo/frank-marshall-kathleen-kennedy-president-lucasfilm-george-news-photo/1498577308

[Rog]

[Yoda József]

2023. 06. 15. - 12:38, Donát írta:

Lucas tényleg nem néz ki jól.  
https://www.gettyimages.co.uk/detail/news-photo/frank-marshall-kathleen-kennedy-president-lucasfilm-george-news-photo/1498577308

Ami szembetűnő, hogy sokkal soványabb. Ez lehet akár attól is, hogy diétázik, és nem feltétlen attól, hogy beteg. Remélem az előbbi.

[gafz]

Nem tudom, felvetette-e valaki, de nem lehetett volna ezt a címet a sors kerekének fordítani? Mégis magyarosabb...

[IndianaAndrisSolo]

Senki sem rohant a moziba, hogy megnézze, rajtam kívül? Én most már így másodjára láttam. Még tuti lesz egy IMAX magyar szinkronos 3. nézés.

 

15 barátommal néztem meg (rajtam igazán nem múlt a film sikere), és mindenki tök lelkes volt utána és tetszett nekik! A terem a legelső eredeti nyelvű, 19:20-as vetítés volt az Arénában, félház se volt, a 19:00-kor indult IMAX szinkronos az megtelt, de ez teljesen elmarad a Star Warsoktól, ahol a jegyelővétel napján azonnal termek teltek meg. Még a Solónál is tömött teremre emlékszem és tömegre. Persze lehet, hogy egy film nem az első napon hoz nagy érdeklődést és ír le úgy szép karriert, de én már az 500 millió bevételt rendkívül szép teljesítménynek gondolnám az Indytől. Szerintem azután, hogy a film negatívan kezdett a kritikusoknál, a közönségnél pont fordítva lesz, és a suttogó propaganda jól hat majd rá.

 

Ezt a cikket írtam a Rebora: https://rebohu.blog.hu/2023/06/27/egy_muzeumban_lenne_a_helye

 

Másodjára nekem sokkal jobban tetszett, mint elsőre, és látom már azokat a pontokat, ahol igazán Spielberges a film!

 

Nekem a sorrend azért nem változik: 1. Crusade, 2. Raiders, 3. Temple=4. Kingdom, 5. Dial, amiről azt lehetne hinni, hogy nem jó, de ez csak azért van, mert a másik négy, beleértve a Kristálykoponyát nálam csak isszonyatosan magasan van.

 

Ha azt kéne rangsorolnom, hogy az Indy 5-öt hova sorolom a Disney-éra Lucasfilmes mozis alkotásai közé, akkor már differenciáltabb a dolog:

1. The Last Jedi, 2. Rogue One, 3. Indiana Jones DoD, -- nagy ugrás -- 4. The Rise of Skywalker, 5. Solo, 6. The Force Awakens.

 

És ha a sorozatokat is melléveszem, akkor is előkelő helyet foglal el.

[Pildi]

Nem rohantam megnézni, de moziban nézős lesz.  Hamarosan szabin leszek, akkor sort keritek rá. Nagyon drukkolok, hogy többszörnézős kategóriának érezzem én is.  Szeretem az Indy-filmeket, a Kristàlykoponya is tetszett, bár a korábbiakhoz nem ér fel, és azt évekkel később láttam talán még egyszer.