Mennyire egységes a Skywalker SAGA?

[Ody Mandrell]

4 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Az tény, hogy egyik trilógia sem rágott a szánkba mindent, de az is, hogy a 3 közül ez áll meg a legkevésbé a saját lábán. Ehhez kell a legtöbbet utánaolvasni, hogy érthető legyen.

Mi nem érthető utánaolvasás nélkül az ST-ben?

[Yoda József]

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Mi nem érthető utánaolvasás nélkül az ST-ben?

Szerintem ezt a kérdést elég sokszor lezongoráztuk már nnincs kedvem ismételni magam

[Ody Mandrell]

Max. Palpi ilyen, a többi elhanyagolható. Egyébként szerintem ezek direkt így lettek megírva, hogy minél több kísérő művet tegyenek érdekessé a részletek által.

Szerkesztve: 2020. Március 7. - Ody Mandrell

[mui-ruy]

Micsoda párhuzam!

 

[Dzséjt]

Hát igen, a Kef Bir-i párbaj nnagyszerűen párhuzamban áll a mustafari párbajjal. A TRoS sok szempontból a pozitív ellentéte a RotS-nek.

[Bence1997]

Anakin és Obi-wan párbaja lávák közt játszódik, amely szimbolizálja Anakin rohamos menetelését a sötét oldal felé. Rey és Kylo párbaja vizes terület közt játszódik, amely Kylo Ren megtisztulását jelképezi.

[Iqvi]

 

[Whill]

Ez hivatalos vagy fan-made? Nagyon jól össze lett rakva!

Szerkesztve: 2020. Április 4. - Dzséjt

[Ody Mandrell]

Szerintem rajongói munka.

[Pildi]

Az ilyen trailerek után mindig annyira kedvem lenne újranézni minden filmet .

[Ody Mandrell]

Nekem is, de még pár hetet várni kell.  

[Dzséjt]

Hivatalos vagy sem, én máris imádom!  

[Bence1997]

Na ilyen "egységes" se volt még a Saga.

 

 

[Yoda József]

2020. 01. 11. - 10:16, Ody Mandrell írta:

A Szavazási felhívás után jelen pillanatban így áll a filmek rangsora a fórumon (zárójelben a szavazók száma látható).

 

TESB:  98,23% (34)

ROTS:  97,71% (35)

RO:    96,92% (39)

ROTJ:  90,62% (32)

SOLO: 86,41% (53)

ANH:   86,25% (32)

TLJ:     82,28% (79)

TPM:   80,00% (35)

TROS: 79,02% (61)

AOTC: 78,23% (34)

TFA:    77,65% (34)

Hogy áll most? Vezeted valahol? Nekem nincs kedvem egyesével kiszámolni

[Bence1997]

2020. 04. 13. - 14:13, Yoda József írta:

Hogy áll most? Vezeted valahol? Nekem nincs kedvem egyesével kiszámolni

Én most megcsináltam, nopersze nem százalékkal, hanem hogy 1-5 skálán melyik film hogyan áll jelenleg. Zárójelben a részvevő szavazók száma:

 

1. ROTS - 4.9 (39)

2. TESB - 4.89 (38)

3. RO - 4.85 (40)

4. ROTJ - 4.57 (37)

5. ANH - 4.47 (36)

6. Solo - 4.35 (57)

7. TLJ - 4.1 (80)

8. TROS - 3.98 (65)

9. TPM - 3.97 (39)

10. AOTC - 3.87 (38)

11. TFA - 3.85 (39)

[Brodie]

A TRoS ifjúsági regény változatának az epilógusa összefoglalja az egész Skywalker Sagát!

TÖKÉLETES! 

 

 

Szerkesztve: 2020. Április 21. - Brodie

[pb69]

Lehet, hogy szentségtörés és kivívom vele a népharagot, de én a klasszikus trilógiát mindig is úgy láttam, hogy sokkal-sokkal több "probléma" van vele, mint akár a PT-val, de még a ST-t is idevenném most már. Tudom, hogy más korszak és más stílus, így most abba nem mennék bele, hogy az egész nagyon meseszerű. Elvégre ez ízlés kérdése is, nekem pl. a túlzottan fekete-fehér világok és karakterek sosem jöttek be annyira.

Számomra azonban a filmek tempója és dinamikája több helyen is bukdácsol, továbbá erősen látszik a trilógián, hogy több döntést is menet közben hoztak meg, nem volt előre felépítve a sztori. Ami azért is fura, mert ezt pont a ST-nak szokták erőteljesen felróni, amiben érzésre van is némi igazság, de az OT esetében jobban kiütközik. Ennek mentén bedobnám Revan listájára még azt is, hogy tuti sokan kiakadtak volna a testvércsókon is. Tudom, hogy ez nem az 5-höz kötődik, csak beugrott most.

Meg azt is megnézném, hogy a hülyéskedő, "idióta" Yodára mit mondana ma az "internet népe". Vagy ha kronológiai sorrendben készültek volna a filmek, akkor a PT-t kritizálóknál biztos előjött volna itt, hogy lerombolták a gyerekkorát azzal, hogy a nagy hős jedi mester egy bugyuta zöld manóként jelenik meg először az új trilógiában. De egyébként a hoth-i csata sem éppen a hadászat és a logika magasiskolája.

 

Az Ep.5 is olyan, hogy van benne néhány elég vásári jelenet vagy épp szörnyű párbeszéd. A sors furcsa fintora, hogy ezek közül pont van, ami kifejezetten kultikus jelenetként vonult be a történelembe és bezzegpéldaként hivatkozzák sokan. Olyanok, akik amúgy ízlésesebb és jobban sikerült jeleneteket a többi trilógiából élesen bírálnak.

A 8-ra sokan azt fogták rá, hogy teljesen Ep.5 koppintás, csak sokkal rosszabb. Hát nem tudom, de én pont nem éreztem koppintásnak, az egyetlen erősebb motívum, ami szemet szúrt, az pont ez a "teljes részen keresztül csak üldözzük a másikat" vonal, ami viszont érdekes módon a 8 esetében sokaknál kiverte a biztosítékot, az 5-nél meg észre sem veszik...

 

Az még más nézői korszak volt. Az emberek eleve sokkal kevésbé voltak kritikusak. Az akkori sci-fi és fantasy felhozatal sem mennyiségileg, sem minőségileg nem volt azon a szinten, az erre fogékonyak örültek, hogy kapnak valamit végre. Ami azért persze nem is volt gyenge. Meg értékelték a fantáziát, az eredeti ötleteket. Akkor nem arról szólt minden, hogy adaptációk egymás hegyén-hátán. Az emberek szórakozni akartak, még akik nem rajongtak a műfajért, azok is hajlamosak voltak engedi az újdonság erejének és a láznak.

Ma már van kismillió alkotás, műfajon belül is tucatszámra jönnek ki az új filmek, arról nem is beszélve, hogy a régiek is "feltorlódtak" idővel. Sokkal erősebb konkurenciák és referenciák vannak. Arról nem is beszélve, hogy nagyon elterjedt az analitikus szemlélet. Egyre többen nézik (legalábbis próbálják) elemzői szemmel a különféle alkotásokat, inkább akarják kritizálni, ízekre szedni ezeket, mintsem szórakozni rajtuk.

 

Nyilván ezt az egészet brutálisan felerősítette az internet, majd a közösségi média térhódítása. Tele van minden önjelölt esztétákkal és kritikusokkal, ami két szempontból is aggályos. Egyrészt, aki követi és tiszteli ezeket az "influenszereket", hajlamos gondolkodás nélkül átvenni az "érveit" és gondolatait, nem alakít ki saját véleményt. Másrészt, van a másik véglet, aki pedig úgy van vele, hogy ha XY névtelen senki okoskodhat filmekről a yt-on vagy fb-on, akkor én is értek hozzá annyira, így a kritikusi-elemzői szemlélet tovább erősödik. Meg sokan éreznek késztetést arra, hogy lépést tartsanak a trenddel és felcsapjanak önjelölt szakértőnek.

A másik nagy probléma, hogy egyszerűen túl sok infó kering és érhető el villámgyorsan. Anno vki talált egy hibát vagy annak vélt vmit, akkor azt elmondta pár ismerősének, azok közül néhányan továbbadták ezt, de az egész nagyon lassan haladt, torzult közben. Manapság sokan ilyen esetben feldobják redditre vagy vmilyen mémoldalra a dolgot, az abban a pillanatban több millió (!) emberhez jut el, rögtön felkapják az egészet, pár óra alatt a világ minden részére eljut a dolog, rengetegen nyáladzanak rajta.

 

Ugyanez a helyzet a teóriákkal. Épp elég baj az, hogy sokan képtelen a saját prekoncepcióiktól kellőképp elrugaszkodni, és ha nem pont azt kapják egy alkotástól, amire számítottak, akkor ezen csalódottságukból fakadóan rögtön jön a hiszti, a petíciók, a blogok és videók. De ennél ma már sokkal rosszabb a helyzet, mert nemcsak a saját képzelgéseid érheted el könnyen. Azért régen se mindenki fektetett akkora energiát és érdeklődést abba, hogy teóriákat gyártson, így nem is voltak konkrétabb előzetes elvárásai.

Manapság viszont az ilyen embereknek is elég 5 percet rászánni arra, hogy meghallgasson egy videót egy teóriáról, vagy éppen elolvasson jó pár ilyet a neten. A "fegyelmezetlenebbek" legtöbbször úgy mennek el egy várva várt filmre, hogy van legalább fél tucat forgatókönyv a fejükben, na vajon melyik valósul meg. Ha egyik se, akkor jön a csalódás, meg jó eséllyel "XY nímand jobbat talált ki" redditen. Ha az egyik megvalósul, de nem a kedvence, akkor azért pofára esés, ráadásul már magát a teóriát is úgyis ízekre szedték a film előtt, konyhakészen ott a "kritika" a végeredményhez. Ha meg vkinek akkora istenadta mázlija van, hogy pont az általa leginkább várt és kedvelt verzió kerül vászonra, akkor is ott lesz a keserű szájíz, hogy nem kapott elég újdonságot, a készítők se voltak semmivel kreatívabbak, mint Gipsz Jakab szakmán kívüli lelkes ötletelő.

[Dzséjt]

Hát, isten veled Pb, voltak szép napjaink.  Amúgy egyetértek veled.

[Bomarr]

17 perccel korábban, pb69 írta:

Az akkori sci-fi és fantasy felhozatal sem mennyiségileg, sem minőségileg nem volt azon a szinten, az erre fogékonyak örültek, hogy kapnak valamit végre.

Tudsz mondani az elmúlt 20 évből olyan fantasy alkotást, ami jobb mint a régi trilógia és akár csak a Star Wars eredeti alkotás, tehát nem adaptáció? Mindenesetre én Dzséjttel ellentétben egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a régi trilógia köröket ver a mai fantasy/sci-fikre.

[pb69]

9 perccel korábban, Bomarr írta:

Tudsz mondani az elmúlt 20 évből olyan fantasy alkotást, ami jobb mint a régi trilógia és akár csak a Star Wars eredeti alkotás, tehát nem adaptáció? Mindenesetre én Dzséjttel ellentétben egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a régi trilógia köröket ver a mai fantasy/sci-fikre.

Ne mossunk össze dolgokat.  Lehet félreérthetően fogalmaztam, de ezeknek a faktoroknak nem kell mindegyiknek egy adott alkotásban egyszerre jelen lenniük. Eleve nem azt mondtam, hogy a mai fantasy-k és sci-fik jobbak, mint a SW OT, hanem azt, hogy manapság sokkal több minőségi darab van. Nem az akkoriban azért kimagasló minőségű SW-hoz viszonyítva, hanem általánosságban.

 

De hogy válaszoljak is azért valamit a kérdésedre. pl. a Mass Effect vagy a Fire Emblem szerintem veri az OT-t. Nyilván ezzel nehéz lesz mit kezdeni, nem is akarom kinyitni ezzel pandora szelencéjét, mert azért erősen szubjektív. Ugyanígy ott a GoT és a Harry Potter, amiknél a filmek és sorozat ugyan adaptáció, de a könyvek nem sokkal régebbiek 20 évnél, és tudtommal eredetiek.

Egyébként ennek a tényezőnek van a legkisebb jelentősége, hogy eredeti alkotásról beszélünk-e vagy sem. Ha ettől eltekintünk, akkor azért a Marvel, egyrészt az MCU, másrészt az X-Men vonallal szerintem szintén hozza az OT minőségét. És még mielőtt sokan leharapnák a fejem eme "gátlástalan és buta" kijelentésemért, újra leszögezném, hogy ez nagyrészt ízlés dolga, objektíven szerintem nem lehet egyértelműen az OT javára kihozni egyik meccset sem. Idevehetjük még pl. Nolan Batman trilógiáját is. Vagy ugye ott a LotR, amit én sosem szerettem, de azért nem lehet megkerülni.

 

Nekem most épp ezek ugrottak be, de nyilván rengeteg példát lehetne még mondani, egyéni preferenciák függvényében.

[Bomarr]

Tehát akkor ha jól értem szerinted sincs olyan fantasy film az elmúlt 20 évben ami eredeti lenne és az SW szintjén mozogna. Az eredetiség pedig igenis fontos az SW-nél. Az Én vagyok az apád fordulat azért üthetett mert Darth Vader nem egy képregényből vagy egy könyvből jött hanem a filmvásznon lett kidolgozva. Senki nem tudta kiféle miféle. Amikor azt mondta hogy ő Luke apja akkor 3 évig azon agyaltak az emberek hogy ebből mi igaz. Nem volt más kapcsolódó mű amihez fordulni lehetett volna mert ez a történet a nagyvásznon született.

Az pedig hogy mennyire nehéz nagyszabású eredeti művet a semmiből teremteni azt jól mutatja hogy szerinted is csak adaptációk tudták felvenni ezzel a lesajnált és általad kissé talán lenézett régi trilógiával a versenyt. Viszont ha ennyire nem nagy szám akkor az utóbbi évtizedekben nem értem miért nem tudtak a forgatókönyvírók legalább 1 olyan eredeti produkcióval előrukkolni a saját kútfőjükből ami legalább távolról emlékeztetne arra a minőségre amit az OT hozott?

 

Mindenesetre az látszik hogy nagyon eltér az izlésünk. A Marvel filmek nálam olyan messze vannak a régi trilógiától mint ide az Androméda galaxis. Az MCU-ból az első 17 filmet láttam és a Birodalom visszavág tetszőlegesen kiválasztott 5 percében több értéket látok, mint abban a 17 filmben összesen.

[pb69]

12 perccel korábban, Bomarr írta:

Tehát akkor ha jól értem szerinted sincs olyan fantasy film az elmúlt 20 évben ami eredeti lenne és az SW szintjén mozogna.

Egy filmet felesleges kiemelni, mert irreális összehasonlítani egy franchise-zal. Csak hasonló kaliberű univerzumok jöhetnének szóba, most ezek közül hirtelen nem tudok mondani egyet sem, nem tudom van-e. Nem vagyok azért egy nagy filmrajongó.  

13 perccel korábban, Bomarr írta:

Az eredetiség pedig igenis fontos az SW-nél

Jó, csak azért ez kicsit szerintem önámító és önkényes kijelölése egy olyan faktornak, amiben persze a SW kiemelkedő. Ráadásul hoztam jó pár példát, de inkább még a filmekre is le lett szűkítve a dolog, csak hogy még egyenlőtlenebbek legyenek a "szabályok".  

Persze, fontos az eredetiség, de meg lehet nézni, hogy egyáltalán hány eredeti filmes alkotás született az elmúlt 20 évben, pláne olyan, ami franchise jelleget célzott meg. A filmes topikban valaki anno bedobott egy zseniális és beszédes statisztikát, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott az eredeti forg.könyvek és adaptációk aránya. A dolog megdöbbentő. Szóval ezt kár kihegyezni a SW-ra vagy erre a műfajra, egyszerűen a filmes világ egésze egy más irányba mozdult el.

17 perccel korábban, Bomarr írta:

Az pedig hogy mennyire nehéz nagyszabású eredeti művet a semmiből teremteni azt jól mutatja hogy szerinted is csak adaptációk tudták felvenni ezzel a lesajnált és általad kissé talán lenézett régi trilógiával a versenyt. Viszont ha ennyire nem nagy szám akkor az utóbbi évtizedekben nem értem miért nem tudtak a forgatókönyvírók legalább 1 olyan eredeti produkcióval előrukkolni a saját kútfőjükből ami legalább távolról emlékeztetne arra a minőségre amit az OT hozott?

Ennek (és az előző bekezdésem) okait lehetne hosszasan elemezni, de a lényeg az, hogy nem is feltétlenül volt célja bárkinek is megugrania azt, amit írtál. Az ipar a könnyebb ellenállás felé mozdult el, nagyon kevesen akartak/akarnak eredeti alapokat megalkotni, amikor annyi, de annyi már kész cucc van, amit "csak" adaptálni kell. Ez egy világszintű tendencia. Ez pedig erősen torzítja a képet, amit lefestesz.

Kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy manapság már szinte senki nem készít olyan míves és csodálatos kidolgozottságú cserépkályhákat vagy kapukat, mint 50-100 évvel ezelőtt, mert nem is tudnak, a mai színvonal nem éri el az akkorit. Miközben a dolog csalóka, mert manapság nem is tűzi ki ezt senki célként, azon ritka kivételek, akik pedig igen, ők is csak koppintani akarják a régi idők alkotásait.

---------------------------------------------------------------------

A másik, hogy én nem dobnám ennyire könnyen félre a felhozott videojátékos vagy épp könyves példákat. Pont azért nem, mert ha már ennyire az eredetiségben keresed a minőség fokmérőjét, akkor ezen a téren bizony pont a filmek nagyon rossz példa. Ahogyan írtam is, ott teljesen más irányt vett az "ipar", viszont a könyvek vagy játékok terén továbbra is sok az eredeti ötlet. És azért ott találunk is szép számmal olyan alkotásokat, amiknél tényleg csak egyéni ízlés kérdése, hogy hová helyezed egy OT-val szemben.

[Dzséjt]

Most fogtok lemondatni az admin jogaimról, de leírom: szerintem az OT-nél még a Star Trek is jobb - nem véletlen csak az ep1-gyel lettem rajongó, és addig sokkal jobban szerettem a Star Treket, meg a Power kapitányt. Sőt, nálam az egész SW mizériában alul van az OT. A prequelt és a sequelt is jobban szerettem, írom ezt úgy, hogy én is az ep4-5-6-ot ismertem meg először, ráadásul gyerek fejjel, amikor elvileg az ember még befogadóbb. Persze ennek semmi köze az OT minőségéhez (amiben szerintem semmivel sem múlja alul vagy felül a másik két trilógiát), csak egyszerűen nem tudtam igazán megszeretni, és főleg azok miatt, amiket Pb írt. Szerintem az is sokat elárul, hogy Luke-ot és Hant én az ep7-8 és a Solo miatt szerettem meg, addig nagyon semlegesek voltak (Leia még mindig az), egyedül Landót bírtam. És azt is sokszor hangoztattam már, hogy az OT világi közül egyedül Bespint csípem Felhőváros miatt (Tatooine is csak az SE kiadás bővítéseinek hála jött feljebb, de igazán azt is a PT szeretette meg velem). És talán az sem véletlen, hogy sokáig azért az ep6 volt a kedvencem, mert abban sok idegen szerepelt, változatosabb volt, nagyobb volt az űrcsata, stb.

 

És újra, ezzel nem az OT-t akarom szapulni, remek filmek és szeretem őket, és az ep4 vitathatatlanul korszakalkotó, de számomra még az SW-n belül sem a legjobbak, és ha csak ezek lennének, ma nem beszélgetnék itt veletek, hanem valószínűleg egy Star Trek fórumon lopnám a napot. És az egészben a legnagyobb poén, hogy nagyon-nagyon sokáig az ep5-öt szerettem a legkevésbé. Ezt a filmet és csak a PT idején kezdtem el értékelni. És mindezt úgy írom, hogy az ep5 szerintem is zseniális film, és ha ez nincs, akkor sem beszélgetnénk itt, mert önmagában az ep4 nem maradt volna fent, hanem bekerült a kult klasszikusok közé, nem növi ki magát franchise-zá. Az ep4-5 ketten együtt kellettek ahhoz, hogy ma erről vitázzunk, és ez bizony sokfaktoros dolog, amiben a minőség is közre játszódik. Például az, hogy az ep5 jobb film, mint az ep4, merészebb, váratlanabb, másabb.

És bizony egyetértek azzal, hogy ha ma mutatnák be úgy az OT-t, hogy csak a trükköket hoznák fel mai szintre, de minden más, a sztori, a párbeszédek, a szereplők ugyanazok maradnak, akkor ugyanúgy szétcincálnák az ep5-öt az ep4 után, mint ahogy szétcincálták az ep8-at az ep7 után - és már az ep4-et is szétcincálnák. Na meg persze az ep6 sem lenne kímélve az ewokok miatt, meghogy Vader ilyen hirtelen áll át a Világos Oldalra, és a főgonoszt csak lehajítják a párkányrók - csak pár dolog, amit már eleve megkapott a film, hiszen a maga korában szétcincáltak azt is (ahogy az ep5 is kapott azért bőven).

És az "én vagyok az apádat" sem kímélnék, ahogy Snoke legyilkolását sem kíméli a heatere, pedig szerintem legalább olyan zseniális húzás volt. És szerintem ez Pb mondandójának lényege (javíts ki, ha nem): akkoriban baromira más volt a közeg. Más volt a filmművészet, más volt a közönség. Akkoriban a filmművészek szabadabban alkothattak, a nézők pedig igenis befogadóbbak voltak. Ma a nézők szereptévedésben vannak és kritikusnak hiszik magukat, szórakozni lassan képtelenek, az újtól írtóznak, a régit unják, a filmművészek kezét meg túlságosan is sokszor megköti a marketing osztály.

Amúgy szerintem a dolog visszafelé is igaz: ha a '70-es/'80-as években mutatták volna be a PT-t vagy az ST-t, ugyanúgy ütöttek volna, ha a trükkökön kívül semmi sem változik. Egyszerűen azért, mert trükkök szintjén forradalmiak lettek volna ezek is (még butítás mellett is) - és a Star Wars ennek, nem a sztorinak vagy a karaktereknek köszönheti elsősorban a sikerét. Akárkit kérdeztem eddig meg, mindig azzal kezdte: amikor a csillagromboló elhúzott a fejem fölött. Hát ez a látvány, a trükk. Ez ragadta meg az embereket, a többi meg megtartotta. De az űrhajók és a fénykardok nélkül az SW nem maradt volna fenn. Viszont a többi, a misztikum, a szerethető (vagy utálható) karakterek a többi epizódban is megvannak, és ezek ugyanúgy megtartanák az embereket - ahogy ma is megtartják.

Az OT idején a Star Warsnak nem volt igazi konkurenciája. Ma, gondoljunk bármit az MCU-ról, a DC filmekről vagy bármi másról, ezek a szuperlátványos blockbusterek az SW konkurenciái. Régen egy évben volt egy blockbuster, és az legalább három alkalommal a Star Wars volt - éppen ezek kezdték el megteremteni ezt az egész blockbuster marhaságot (de még az ep1-3 is elég jó helyzetben volt, hiszen akkor sem volt ilyen blockbuster/franchise túltelítődés). Ma egy SW-re jut négy MCU film, és csak az MCU, hol van még az összes többi. Egy évben van vagy 10-20 blockbuster, és a minőségük nem számít. Ha az ember szuperlátványos filmet akar nézni, besétálhat a moziba, tuti fog egy menni.

Sajnos ma az OT, értékétől függetlenül, elvérezne, mert egy teljesen más felfogású közönséggel és teljesen más közegben kéne helyt állnia. A közeggel talán még megbírkózna, de ez a ál-sznob közönség, ez mindent elpusztít maga körül. Ha ma mutatnák be az ep4-et, lehet, hogy nem készülhetne már el az ep5... Vagy, ha mégis, az is tönkretenné az emberek gyerekkorát.

[pb69]

3 perccel korábban, Dzséjt írta:

Most fogtok lemondatni az admin jogaimról, de leírom: szerintem az OT-nél még a Star Trek is jobb

De az is jóval régebbi, nem? Mármint messze nem az elmúlt 20 év terméke.  

[Dzséjt]

Éppen most , pb69 írta:

De az is jóval régebbi, nem? Mármint messze nem az elmúlt 20 év terméke.  

Eléggé, tíz évvel öregebb, mint a Star Wars.  De azt, hogy franchise-zá vált, azt a Star Warsnak köszönheti, mert a Paramount csak az ep4-nek hála döntött úgy, hogy életet lehel a Star Trekbe egy mozifilmmel - Roddenberry ugyan '75 és '76 között dolgozott a Star Trek: Phase II-n, de azt a Paramount lefújta. '77-ben, az A New Hope premierje után a Paramountnak eszébe jutott, hogy hát neki is van űrhajós témájú anyaga, szóval elindítottak egy újabb Phase II nevű Trek projektet, ez képezte az alapját először a Star Trek: Planet of the Titans című mozifilmnek (ehhez készítette el Ralph McQuarrie azt a koncepciórajzot az új Enterprise-ról, amiből 40+ évvel később a USS Discovery lett), amiből nem lett semmi. Aztán egy tévésorozatban kezdtek gondolkodni, amiből szintén nem lett semmi (viszont sok forgatókönyvet átemeltek a The Next Generationbe), majd '79-ben lényegében ebből lett az első mozifilm, a Star Trek: The Motion Picture. Majd annak sikere nyomán jött a többi film, illetve azok sikerei segítették elő a TNG-t.

De a Star Wars nélkül esélyes, hogy mára a Star Trek is halott lenne, mert a Paramount '77-ig egyáltalán nem foglalkozott vele. Az eredeti sorozat eleve bukott széria volt, a harmadik évaddal elkaszálták. Csak a rajongói nyomásnak hála kezdték el adni az ismétlést, igazán akkor lett népszerű, de a Paramount ezután sem gondolkodott komolyan vele. Szóval Star Wars nélkül ugyan lenne Star Trek, de nem lenne Star Trek franchise, és ma nem sipítozhatnának ugyanúgy a Discovery és a Picard miatt a Trek rajongók, ahogy sipítoznak a Disney-filmek miatt az SW-rajonók.

[Bomarr]

1 órával korábban, pb69 írta:

A másik, hogy én nem dobnám ennyire könnyen félre a felhozott videojátékos vagy épp könyves példákat.

Szerintem az almát ne a körtével hasonlitsuk össze. Egy filmnek egészen más keretei és közege van mint egy regénynek egy videojátéknak vagy egy TV-sorozatnak. Teljesen másképp kell világot épiteni akkor ha van ezer oldal amit megtölthetsz szavakkal, meg akkor ha két órában kell átadnod a mondanivalódat, hosszú leírások nélkül.

1 órával korábban, pb69 írta:

Az ipar a könnyebb ellenállás felé mozdult el, nagyon kevesen akartak/akarnak eredeti alapokat megalkotni, amikor annyi, de annyi már kész cucc van, amit "csak" adaptálni kell. Ez egy világszintű tendencia.

Ezzel egyet is értek, csak talán annyi a különbség hogy szerintem ez oda vezetett, hogy a jelenlegi nagyfilmek kevésbé lettek érdekesek. A látványfilmek túlnyomó része dögunalom szerintem. Ekkora kreativitási válságban még Hollywood nem volt. Vannak érdekes, kiváló alkotások, de ezek szinte mind kisebb költségvetésű filmek. Egy-két kivétel akad csak.

Nem tudom ti hogy vagytok de én ránézek a mozis naptárra, hogy miket terveznek a következő évekre és máris ásitani van kedvem. Egy rakás szuperhősfilm, az x-edik Jurassic Park, a harmadik Harry Potter spin-off, új Mission Impossible, az ezredik Halálos Iramban film stb. A legjobbnak a Dűne adaptáció igérkezik de ott is már most tudom miről szól és hova fut ki az egész. Ehhez képest ha most jönne egy Star Wars szintü trilógia, vagyis egy nagy látványfilm szerethető új szereplőkkel, érdekes háttérvilággal, egészen újszerű megoldásokkal (ami a Star Wars esetében többek közt a fénykard vagy a koszos sci-fi világ volt), na az szerintem most is kiforditaná a filmes világot a sarkából. Csak hát baromi nehéz ilyet csinálni. Ahogy Homéroszból se született minden tizedik évben egy új, úgy Lucasból se akad sok.

[Yoda József]

2 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Tudsz mondani az elmúlt 20 évből olyan fantasy alkotást, ami jobb mint a régi trilógia és akár csak a Star Wars eredeti alkotás, tehát nem adaptáció? Mindenesetre én Dzséjttel ellentétben egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a régi trilógia köröket ver a mai fantasy/sci-fikre.

Avatar? Mondjuk nem tartom jobbnak, de mondhatjuk, hogy az a film történelmet írt, és tudtommal eredeti. Bár az is igaz, hogy a 3D-nek köszönheti a sikereit.

[Bomarr]

1 perccel korábban, Yoda József írta:

Avatar? Mondjuk nem tartom jobbnak, de mondhatjuk, hogy az a film történelmet írt, és tudtommal eredeti. Bár az is igaz, hogy a 3D-nek köszönheti a sikereit.

Az Avatar nekem is eszembe jutott. Nem Star Wars szintü szerintem, viszont az tényleg ambiciózus új film volt. De igazából amit szerintem tényleg el is érte a Star Wars szintjét az az 1999-es Mátrix (ezért is kérdeztem rá az elmúlt 20 évre és nem többre). Az szerintem jelentőségében nagyon-nagyon hasonló szinten mozgott. Abból lehetett volna egy új Star Wars ha a folytatásai nem olyanok amilyenek.

[Darth Cupsy]

Az Avatar nem eredeti csak egy fancy Pocahontas remake  

[pb69]

4 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Eléggé, tíz évvel öregebb, mint a Star Wars.

Jól van, akkor csak jól emlékeztem, hogy az egy baromi régi cucc, többek közt a jó öreg Patrick Stewarttal.  

4 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

De azt, hogy franchise-zá vált, azt a Star Warsnak köszönheti, mert a Paramount csak az ep4-nek hála döntött úgy, hogy életet lehel a Star Trekbe egy mozifilmmel

Az időt csak azért hoztam fel, mert eredetileg az elmúlt 20 év volt megjelölve, a ST esetében pedig már csak az újabb filmek esnek ebbe bele, de amúgy jóval régebbi gyökerekre vezethető vissza az egész.

4 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Szerintem az is sokat elárul, hogy Luke-ot és Hant én az ep7-8 és a Solo miatt szerettem meg, addig nagyon semlegesek voltak (Leia még mindig az), egyedül Landót bírtam. És azt is sokszor hangoztattam már, hogy az OT világi közül egyedül Bespint csípem Felhőváros miatt

A szereplők terén dettó. Luke és Han nekem is a ST miatt kerültek jóval előkelőbb helyre, addig számomra eléggé papírmasé figurák voltak. Annyi, hogy a Solo nekem pont Han kapcsán nem tett annyit hozzá, szinte mindenki más jobban megfogott abban a filmben, mint maga a címszereplő.  Leia nálam a 7-ben erősen visszaesett az amúgy sem épp előkelő pozícióból, aztán a 8-9-ben szépen feljebb jött.

A helyszínek terén annyi, hogy nekem, utólag látva az OT-t, azért annyiból tetszettek a helyszínek, hogy ismerős érzést adott, volt egy különleges bája a hétköznapibb helyszíneknek. Persze a teljes trilógián átívelően azért elég egysíkú volt az egész. De ez nyilván olyan, hogy kár is a PT-hoz hasonlítani, mert anno nem is volt igény az extrább helyszínekre, mert a semmiből jött SW a "földszerű" bolygókkal is ütött, nem várta senki, hogy majd olyan különleges helyszínek lesznek, bőven megelégedtek az űrrel, a Halálcsillaggal, a Bespinnel, de még a kétholdú Tatooine-nal is. Ma már mások az igények.

4 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

És szerintem ez Pb mondandójának lényege (javíts ki, ha nem): akkoriban baromira más volt a közeg. Más volt a filmművészet, más volt a közönség. Akkoriban a filmművészek szabadabban alkothattak, a nézők pedig igenis befogadóbbak voltak. Ma a nézők szereptévedésben vannak és kritikusnak hiszik magukat, szórakozni lassan képtelenek, az újtól írtóznak, a régit unják, a filmművészek kezét meg túlságosan is sokszor megköti a marketing osztály.

Abszolút így gondoltam, igen. A kiemelt rész pedig tökéletes összefoglalása a dolognak.

3 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Szerintem az almát ne a körtével hasonlitsuk össze. Egy filmnek egészen más keretei és közege van mint egy regénynek egy videojátéknak vagy egy TV-sorozatnak. Teljesen másképp kell világot épiteni akkor ha van ezer oldal amit megtölthetsz szavakkal, meg akkor ha két órában kell átadnod a mondanivalódat, hosszú leírások nélkül.

Szerintem is sok dologban másak ezek, de pont a sztori, a történetmesélés, az univerzumépítés, eredetiség, karakterek kapcsán lehet párhuzamot vonni, mert az nagyon hasonló. Másképpen kell csinálni ezeket, de az alapok ugyanazok. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint pl. az építészetben, nem mindegy, hogy stadiont, operaházat, pályaudvart vagy templomot építesz, mert másképp kell csinálni és hozzáállni, de az alapok azért mégis ugyanazok.

És azt se felejtsük el, hogy direkt kiemeltem, franchise-okról beszélünk. Amikor ma a SW-t nézzük, de akár csak az OT-t, az is egy trilógia. A beszélgetés az 5 kapcsán indult, ott már trilógiára terveztek. Ha úgy vesszük, akkor pedig egy trilógia, mondjuk 2,5 órás filmekkel számolva 7,5 óra játékidő, ami 40 perces epizódokból álló sorozatokra vetítve ~ egy tucat rész. És egy sorozat sem úgy indul általában, hogy akár csak 3-4 évadokra tervezzenek vele eleve. Nyilván van azért így is különbség időben, de messze nem olyan drasztikus. Vagy ha egy videojátékot nézünk, és lecsupaszítjuk a sztorira és karakterekre, abból is filmekhez (franchise-okhoz) hasonló időtartam kerekedik ki.

 

Szóval a fent is kiemelt eszközök, elemek tekintetében szerintem nincs akkora különbség ezen műfajok között. Tehát nem azért nem születnek OT minőségű és eredetiségű filmek, mert manapság lehetetlen ilyet alkotni, elvégre könyvben, sorozatban, játékokban azért meg-megugorják a szintet.

Az igazi különbség pont az eredetiségben rejlik amúgy. Ha nulláról akarsz felépíteni egy univerzumot, összerakni a lore-t, majd ebbe belehelyezni egy sztorit, megtölteni az egészet karakterekkel, akkor a fentiek tekintetében nem sok különbség van, ha az alkotó tehetsége szempontjából közelítünk. Dzséjtről pl. tudom, hogy író is, akár ő, akár más nyugodtan cáfoljon meg, de ha az a feladat, hogy a semmiből pakolja össze egy játék, könyv vagy film világát a sztorival, szereplőkkel, akkor ugyan más hozzáállást igényel a dolog, de a végeredmény minőség tekintetében nem fog különösebben szórni. Sokkal inkább a motiváció és kedv számít, melyiket akarja igazából szívvel-lélekkel csinálni. Meg nyilván a másfajta attitűdöt össze kell szedni, készülni kell rá, ha vki éppen az egyikre van specializálva.

Ellenben a műfajok közti átjárás már messze nem ilyen egyenletes. Könyvből filmet csinálni messze a legegyszerűbb út a téren. Visszafelé irányba is tök jól működne elméletileg, csak az egyéb szempontok miatt nem éri meg. De pl. videojátékból filmet készíteni, vagy fordítva, már nagyon más dolog, jóval nehezebb. Nem véletlenül szoktak ezek igen ritkán jól elsülni. Hasonlóan van ez a sorozatokkal is. Ha adaptálni kell, akkor necces a szitu, egyedül a könyv -> film út elég jól kezelhető,

Persze ehhez is kell tehetség, könnyen el lehet rontani, sokan el is rontják, de még mindig jóval könnyebb. Egy könyvből jellemzően minden elemet és motívumot át lehet emelni egy filmbe. Persze nem kell, sőt muszáj mennyiségileg csomó mindent kihagyni belőle, de az adaptáció folyamata olyasmi, hogy a könyvből kidobnak részeket, az így kapott lyukakat és hiányosságokat pedig a megtartott anyaghoz illesztve foltozzák, pótolják.

Ezzel szemben, ha képregényekről, videojátékokról van szó, akkor sokszor csak az univerzum alapjait, illetve a lore-t veszik át, de a szereplőket pl. nem, vagy csak neveikben, pár fontosabb jellemzőikkel. Így lehet sikert elérni, hű adaptációval szinte sosem. Meg lehet nézni pl. a Witchert, mennyi köze van egymáshoz a könyveknek, a játékoknak és a sorozatnak. Vagy a képregényfilmek hogyan "követik" az alapmű sztoriját, hogyan veszik át a karaktereket. Már eleve azt lehetetlen kezelni, hogy a képregények kismillió külön univerzumból állnak, ugyanaz a karakter is ezerféleképp jelenik meg.

 

Lényeg a lényeg, az ipar a könnyebb ellenállás felé megy. A filmesek már ritkán építkeznek nulláról, mert olyan alapanyagok állnak rendelkezésükre a könyvekkel, amik kvázi konyhakészek. Ha a nulláról összehozni egy filmet tokkal-vonóval X bonyolultságú, akkor ugyanezt egy könyv alapján megtenni mondjuk 1/4 vagy 1/5 X komplexitású. Ha meg pl. játékból vagy képregényből akarsz filmet csinálni vagy egymásra konvertálni őket, vagy épp filmből vmelyiket csinálni, akkor az az alapanyag bonyolultságának függvényében lehet ~ 1/2 X-től akár 1,5-2 X is. Elképzelhető ugyanis, hogy olyan az alap, hogy még a semmiből kitalálni és felépíteni egy filmvilágot is egyszerűbb, mint azt átdolgozni és kellő minőségben adaptálni.

Emiatt van az, hogy ha filmekről van szó, akkor eleve nagyon kevesen próbálkoznak eredeti tartalom gyártásával. Egyszerűen túl költséges, ami miatt kockázatosabb és fáradalmasabb. Ráadásul az adaptáció már csak azért is sokkal biztosabb út, mert nagyságrendekkel könnyebb a marketingje. Az eredeti alkotás farvizén lazán elevez egy ilyen film vagy filmes franchise. Hány és hány olyan esettel találkozunk, amikor a film kb. köszönőviszonyban sincs az eredeti képregénnyel vagy könyvvel, kb. csak a címét meg pár karaktert emel át, de őket is úgy, hogy csak nyomokban olyanok, mint az eredeti. Pl. az új pókemberes filmeknek se sok köze van Pókemberhez, vagy ott a Joker film, ami ugyan filmként egy jól sikerült alkotás, de pont annyira Joker film, mint a SW vagy a Logan...

Ehhez még hozzájön az is, hogy az alapok tekintetében már a könyvnél levonható a siker esélye. És ez anyagilag nemigen tud negatívan elsülni. Ha egy sikeres könyvet viszel vászonra, akkor akármilyen fos is, pusztán a név be fog vonzani annyi embert, hogy aligha buksz bele. Ha meg vmi sikertelen, így kvázi ismeretlen könyvre építkezel, akkor is csak nyerhetsz, mert az alapokon spóroltál egy csomót, sokaknak meg fel se fog tűnni, hogy nem eredeti a dolog.

Tegyük hozzá, hogy a fent leírtak nemcsak az adaptációkra vonatkoznak, hanem ugyanúgy egy franchise folytatására, bővítésére is, illetve a rebootokra, remake-ekre úgyszintén.

4 órával ezelőtt, Bomarr írta:

A látványfilmek túlnyomó része dögunalom szerintem. Ekkora kreativitási válságban még Hollywood nem volt.

Ez így igaz. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy a kereket csak egyszer lehet feltalálni. Az igazán korszakalkotó dolgok nem véletlenül ritkásabban érkeznek a történelemben. A SW anno egy hatalmas nagy húzás volt, egy igazán úttörő alkotás, ahogyan egy Alien vagy Terminator is. Ma ha megcsinál vki egy ugyanilyen minőségű filmet, akkor messze nem ér el vele annyit. Mert ilyen már van, nincs benne az eredetiség, az áttörés.

Ahhoz vmi extra kell, de az meg pont attól lesz extra, hogy teljesen más lesz, totál újszerű. Ezért nem lesz új SW, ezért nem lesz (és nincs az elmúlt 20 évből) új "SW szerű" sci-fi vagy fantasy, mert az már maga a SW, annak csak "koppintása" lehet. Ami hasonló áttörést tud hozni, az totál más műfaj lesz. Lásd mondjuk a Nolan, Tarantino vagy Villeneuve filmeket. De ugyanígy Tarantino-stílusban és műfajban se lehet majd már soha akkorát robbantani, mert ő már megtette. Lesznek még majd ilyen hatású rendezők, de ők nagyon mások lesznek.

4 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Csak hát baromi nehéz ilyet csinálni. Ahogy Homéroszból se született minden tizedik évben egy új, úgy Lucasból se akad sok.

Aki akad, az pedig nem filmeken dolgozik.  Vagy épp nagyon más filmes franchise-okon.

Divat szidni a képregényfilmeket, hogy milyen bugyuták és "agyatlan látványfilmek". Nem akarok belemenni abba, hogy mondjuk egy SW OT mennyivel "okosabb" vagy "intelligensebb" alkotás, vagy épp mennyivel fontosabb és/vagy érettebb a mondanivalója, mert bizony több ilyen alkotással szemben (pl. X-Men, V for Vendetta, Nolan-Batman) szerintem objektíven nézve elhasalna. Legyünk elfogultak és induljunk ki abból, hogy a SW mennyivel jobb.

Oké, csak ne a SW erényeiből kiindulva alkossuk meg a versenypályát, amin egymáshoz mérjük őket. Ugyanis pont az a lényeg, hogy más a kettő, más célokkal, más módszerekkel és eszközökkel dolgozik, így teljesen más módon lehet úttörő és korszakalkotó egyik, mint a másik. Ha az eredetiséget emeljük ki, akkor nyilván egy képregényadaptáció alapból elbukik. Csak ez kicsit olyan, mint azt mondani, hogy a palacsinta sokkal jobb étel, mint a steak, hiszen sokkal édesebb, egy kiadós lakoma után is sokkal jobban esik, ráadásul lekvárral, túróval, kakaóval, fahéjjal, pudinggal, mogyorókrémmel, sőt még hússal töltve is sokkal finomabb.  

 

Vegyük alapul a MCU-t. Legtöbben manapság ezen fenik a nyelvüket. Ez egy immáron 20+ filmből (és jó pár sorozatból is) álló hatalmas univerzum, amely ugyan tartalmaz egyenesági folytatásokat, "filmsorozatokat", mégis összességében egymástól legtöbb szempontból független, egymáshoz csak lazán csatoltan kapcsolódó, önálló, karakterközpontú filmekből építkezik. Mindezt úgy, hogy mégis egy közös és jól működő egészet alkot, ahol össze tudták úgy pakolni ezt a rengeteg alkotást, ami jókora időt ölel fel (gyakorlatilag az elmúlt 20 évet), hogy közben 1-1 nagy közös állomásra, illetve a végén egy nagy közös végjátékra fusson ki.

Azért felteszem a kérdést, mi ez, ha nem korszakalkotó zsenialitás? Ebben nincs egyediség, ebben nincs kreativitás? Mikor láttunk valaha akár csak ehhez hasonlót? És ha ezen aspektusból közelítünk a minőséghez, akkor nem sok fogást találni azért az egészen. Ahhoz képest mekkora ordenáré nagy világról van szó, illetve mennyire függetlenül működnek az egyes részei, az összképet nézve meglehetősen kevés ellentmondás vagy probléma van az egésszel. Ha már Marvel, a jóval kisebbet markoló (bár még így is óriásinak számító) X-Men filmes világban jóval több logikai bukfenc és ellentmondás van. De egy SW vagy HP esetében sem mondanám, hogy koherensebb és jobban működő egészet alkot. És ez nem azért van, mert ezek rossz referenciák, nem fantasztikus alkotások, hanem mert a MCU ezen a téren ekkorát tudott húzni.

4 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Avatar? Mondjuk nem tartom jobbnak, de mondhatjuk, hogy az a film történelmet írt, és tudtommal eredeti. Bár az is igaz, hogy a 3D-nek köszönheti a sikereit.

Egyrészt az is csak egyetlen film, amit nem feltétlenül éri meg egy franchise-zal összehasonlítani. Önálló filmekből rengeteg van, ami remekül sikerült, azokból lehet azért szemezgetni. Pl. Interstellar, Arrival, Inception, A forrás, Cloverfield (Lane10), Forráskód, Her, Ex Machina, The Island stb.). Csak épp a dolog igazi rákfenéje pont a folytatásban rejlik. Ott jön ki igazán hogyan működik az univerzumépítése, illetve egy nagyobb sztori felépítése, kibontása, a karakterívek megalkotása éveken átívelően. 

Másrészt, ahogyan írod is, az Avatar szerintem csak és kizárólag a technológiának köszönheti a sikerét. Ez nem azt jelenti, hogy egyébként rossz film lenne, de szerintem erősen középszerű. Ha nincs a 3D, akkor valószínűleg hamar a feledés homályába merült volna. Mint ahogyan úgy érzem, hogy így se lett épp egy kultuszfilm. Fénykarddal, varázspálcával, ilyen-olyan puskákkal, nyilakkal, kardokkal, szuperhősös álarcokban rengeteg gyereket látni flangálni, én Avatar-témában ilyesmit sosem láttam vagy hallottam. De olyanról sem, hogy vkinek ez lett volna az életét meghatározó alapmű.

Vagy ha megfordítjuk, akkor szinte bármilyen átlagos vagy akár vmivel az alatti "közönségfilmet" az Avatarhoz hasonló sikerre emelt volna, ha ott jön be először érdemben a 3D technológia. Ha ez egy Halálos iramban vagy Transformers film, akkor se lett volna kisebb sikere, csak a hivatásos kritikusok értékeléseiben lett volna kimutatható a jelentősebb negatív eltérés.

4 órával ezelőtt, Bomarr írta:

az 1999-es Mátrix (ezért is kérdeztem rá az elmúlt 20 évre és nem többre). Az szerintem jelentőségében nagyon-nagyon hasonló szinten mozgott. Abból lehetett volna egy új Star Wars ha a folytatásai nem olyanok amilyenek.

Tényleg, ez mondjuk nem jutott eszembe, pedig nagyon igaz. Bár már pont kilóg a 20 évből.  Nagyon szerettem is, még a folytatásaival együtt is.