Chapter 5: Return of the Mandalorian

[csoli1138]

Gyerekek, tegyetek helyre térben és időben, inkább időben. Felmerült bennem, hogy Grogu esetleg Djarin segítségével menekülhet meg, kerülheti el a Reneket. Luke a mészárlást romok között tölti eszméletlenül. 

Lehet erre lehetőség? A Mandi eseményei mennyire vannak a Luke akadémiájától, illetve annak elpusztításától? 

Elgondolkodtam ezen, mert hosszú távon nincs jó helyen Lukekal Grogu szegénykém. 

Szerkesztve: 2022. Január 28. - csoli1138

[Bence1997]

9 perccel korábban, csoli1138 írta:

Lehet erre lehetőség? A Mandi eseményei mennyire vannak a Luke akadémiájától, illetve annak elpusztításától? 

A Mandi eseményei YU 9-ben játszódnak, míg Luke akadémiájának pusztulása 19 évvel később, YU 28-ban történik meg. Szóval bőven van mozgási terük Grogut illetően, de szerintem addigra ő már nem lesz a tanoncok között.

[csoli1138]

Aha, köszi, akkor valószínűleg nem látjuk párhuzamosan ezt az eseményt új szemszögekből, de remélem jó sztorit hoznak össze, hogy Grogu addigra már ne legyen ott. 

Szerkesztve: 2022. Január 28. - csoli1138

[Ody Mandrell]

19 év sok idő, addig bármi lehet. A sith-es Luke regény érdekesebb Grogu szempontjából, hogy akkor ott lesz-e még a mesterrel.

[Bomarr]

Na egy picit megvédeném az epizódot. Már olyan szempontból hogy ennek a résznek szerintem nagyonis helye volt ebben a sorozatban.

Előrebocsátom, nekem pont nem ez a kedvenc részem az évadban. A második rész továbbra is magasan vezet nálam. A huttok visszatérése, Black K. felbukkanása, a buckalakó kultúra bemutatása, a Tatooine történelmének a megvilágítása, Boba spirituális útja vagy épp a remek akciójelenet a vonattal és a pkye-okkal nálam simán viszi továbbra is a prímet. De az hogy a mostani pazar epizód csak a második helyre került fel a ranglistámon, nekem azt is jelzi azért, hogy ezaz évad üt rendesen.

 

Nade akkor a rész helyéről:

Ahogy mások is írták, manapság egyáltalán nem ritka a sorozatoknál, hogy egy-egy rész erejéig lekapcsolódunk a főszereplőről. Nekem pedig tetszik ez a trend, mert a történet léptéke ettől csak nagyobb lesz, ráadásul segít új megvilágításba helyezni a fősodor eseményeit.

Persze ha a Book of Boba Fett-ben mondjuk a Ren lovagokkal foglalkoztunk volna vagy bármi olyannal, aminek tényleg semmi köze Boba sztorijához az problémás lenne. Akkor nem a sztorit szinesítenék, hanem egy rész erejéig abbahagynák a Boba sorozatot hogy valami teljesen másról beszéljenek. De itt egy pillanatra se volt ilyen érzésem. Hisz Mando sztorija rengeteg szállal kötődik az évadhoz. 

 

Az évad utolsó részein minden bizonnyal sokat segít majd, ha nem csak Boba hanem épp így Mando aktuális hátterét is ismerjük. Ettől csak élőbb és izgalmasabb lesz a történet, pláne hogy szerintem ezek ketten a mostani közös akció után nem fognak örökre külön utakon járni. Boba Fett egy mandalori. Ezt már világossá tették előttünk. Ha valami lesz Mandalore-al akkor abban jó eséllyel neki is szerepe lesz. Ezért Mando itteni felbukkanása nem fan service, hanem a sztori egyik fontos eleme is lehet hosszútávon. Hogy kettejük bajtársi viszonya működjön ahhoz pedig kell hogy Mando ne csak egy pár mondatos érdekesség legyen.

Arra számitok hogy az utolsó részekben hálásak leszünk hogy be lettünk vezetve Mando aktuális életébe.

 

Persze felmerülhet hogy oké Mandot akkoris fél órában be lehetett volna mutatni és legalább a rész végén jöhetett volna Boba. Viszont ennek a résznek az egyik legnagyobb előnyét épp abban érzem hogy nem akart sehova se sietni. Nem az volt a cél hogy gyorsan elmondják a kötelező sztori elemeket. Hanem hagyták hogy kicsit elszakadva a pyke-os konfliktustól csak úgy ellegyünk a galaxisban. Űrbuszozással meg hajóépítéssel ment a rész elég jelentős része és szerintem ez épp az előnyére vált. Ilyet mozifilmben sose látnánk mert ott szorít az idő. Itt csak úgy ellehetünk az SW galaxisban.

 

Az meg kifejezetten tetszett, hogy a tatooine-i helyzetet láttuk egy másik szemszögből: az egyszeri átutazót ezaz egész pyke konfliktus nem érdekli. A pyke-ok kellően nagy szemétládák ahhoz, hogy a helyi lakos már nekiálljon panaszkodni, de semmi olyan látványosat nem tesznek, ami mondjuk egy egyszeri átutazót zavarna. Sőt mint fény derült rá még az Új Köztársaság sem foglalkozik a helyzettel vagy azért mert nem akarnak vagy mert nem is tudnak. Ők úgy tűnik Tatooine felszínén nem is nagyon vannak jelen. Inkább csak az űrbuszok biztonságáról gondoskodnak. Felteszem az űrbusz üzemeltető valami új köztársasági lehet.

És ezek az apróságok épp hogy a Book of Boba Fett eddigi sztoriját segítettek kicsit perspektivába tenni. 

 

Úgyhogy úgy gondolom hogy viccnek jópofa hogy ez volt a manalori hármas évadnak az első része, de valójában ez nagyonis a Boba sorozathoz tartozott. Bár hogy ez mennyire van igy az azért a záró részeken is múlik.

[Ody Mandrell]

A magam részéről nem bántottam ezt a részt, zseniálisnak tartom. A kisebb aggályom Grogu behozatalához kapcsolódott (illetve ha túlságosan Dinre helyeződne a hangsúly), de ezen ráérünk akkor rágódni meg elemezni ha valóban megtörténik.

 

Bomarr nagyon jól összeszedte miért is remek az epizód! A Tatooine rendszer életét az UK-ban pl. olyan frappánsan mutatja be, hogy csak tátottam a szám. Nem vitték túlzásba, de minden képkockán érezni, hogy ez nem a Birodalom hanem a szabad világ. Ezáltal kicsit azt is megmutatják, hogy bizony jó volt ám ez az Új Köztársaság.

A korábbi sorozatoknál mindig külön kiemeltük, hogy az apró részletekből is mennyire jól átjön a fennálló diktatúra elnyomása. Itt ezt kapjuk csak pepitában. Színes kavalkád egy szórakozóhelyen, ahol önfeledt lények énekelve táncolnak, Tatooine-ra kereskedelmi űrhajó járatokon boldog utasok érkeznek családtagjaikhoz! Elképzelhető lett volna ez mondjuk a Birodalom idején, amikor az egész porfészket alig ismerte valaki a bűnözőkön és a menekülőkön kívül? Érezni az idő múlását minden téren, amit a sorozat remekül érzékeltetett eddig is, viszont a koronát ez a rész rakta fel. Ezért lettem megbocsájtóbb a cyber arcokkal, mert pont ebbe a képbe illenek bele. Hab a tortán, hogy mindezt olyan papírba csomagolják, hogy az érzelmesebb rajongóknak könnybe lábad a szemük.

 

Az olyan dolgok, mint hogy a PT egyik ikonikus hajójával gazdagodik a főhős? Pár éve ez még elképzelhetetlen lett volna. És ez csak egy az olyan elemekből amit immár bátran mernek használni, sőt előtérbe is helyeznek. 

 

Eddig ez a két élőszereplős sorozat a Star Wars diadalmenete, és boldogan dőlhetünk hátra az eljövendő szériákra gondolva. Főleg ha ezek nagy része valóban egy pontra fut ki ahogy korábban ígérték. Na de kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy jó ez a rész na.  

Szerkesztve: 2022. Január 28. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

Kiváló epizód lett, még úgy is, hogy ez inkább volt Egy Mandalori rész, sem mint Boba Fett. Glavis nagyon hangulatos helyszín volt. Jó volt látni mi történt Din Jarinnal. A nabooi vadász csúcs lett és a sok-sok utalás is a múltra. Csodás epizód volt.

[Ody Mandrell]

Most olvasom, hogy állítólag a bár jelenetben van a sarokban(...) egy Mind Evaporater! Felismeri valaki, én nem találtam.  Lehet Itchy-t kellene megkérdezni, ő egyből meglátná.

[Kenobi tábornok]

A jawák tényleg szőrösek  (Kép az ANH-ból).

[Dzséjt]

@Bomarr remek írásához én még hozzátennék egy másik aspektust is. A The Book of Boba Fett fő szála az, hogy Boba Fett egy komoly trauma után újra felépíti önmagát. A buckalakók között megtanul közösségben élni, és megtanul vezető lenni. Majd e közösség elvesztése után sajátot alkot, egy csoport, majd távlati céljai alapján egy egész bolygó élére próbál állni. Mindezt természetesen önként vállalta, még a buckalakók közé beilleszkedést is.

És akkor itt van Din Djarin, aki afféle görbe tükörképe Bobának. Din komoly fejlődésen ment keresztül az első évadban. Bár egy közösség része volt, valahogy mégis kívülálló. Mintha csak azért tűrnék meg, mert a főnökasszony kedvence, de még azzal együtt is nekitámadnak az olyan alakok, mint Paz Vizsla, ami jól jelképezi ezt a kívülállóságot, ahogy az is, hogy különösebben nem szomorította el a klánja elpusztítása. Aztán Grogu segítségével szép lassan magára talált, ám a csöpséget elvesztette. A szülei halála óta először érte igazi veszteség. Bár nem olyan traumáról van szó, mint Fett esetében, ez is egyfajta érzelmi trauma, amit fel kell dolgoznia.

Ám míg Boba új életet kezdett, saját közösség építésébe fogott, Djarin inkább visszatért a régi életéhez. Függetlenül attól, hogy mi célt szolgált, az tény, hogy újra fejvadászkodni kezdett. Lehet ez egyszeri alkalom, e rész tekintetében most lényegtelen, mert ebben a részben ez azt a célt szolgálta, hogy bemutassa, Din Grogu elvesztése után próbál visszatérni a régi életéhez. A konfortzónájába. Ezt a célt szolgálja az is, hogy visszament a mandikhoz, akik amúgy sosem fogadták igazán el valamiért. Ezt a célt szolgálja az is, hogy egy Razor Crestet akar és élből elutasítja a teljesen más jellegű, ezáltal másabb életet kínáló hajót. Sőt még az is ezt a célt szolgálja, hogy a régi szövegét hajtogatja.

Boba tehát új életet kezdett, míg Din vissza akar térni a régibe. Miközben a kezében a sötétkard, ami szimbólikusan egy bolygó, egy közösség vezetőjévé tette, ám ő ezt megtagadja, és a kardot - amit jelenleg kezelni sem tud - a régi életébe próbálja beleszuszakolni, és holmi fejvadász fegyverré avanzsálja, amivel egyszerűbb lekapni valakinek a fejét. A kard persze meg is bosszúlja ezt, amikor Din véletlen kiszel a saját lábából egy darabot. Ahogy sok minden más is megbosszúlja azt, hogy görcsösen vissza akarja kapni a régi életmódját.

Mert míg Boba Fett megragadta az alkalmat, elfogadta a változást és saját kezébe vette a saját élete alakulását, addig Din ezzel a múltba révedéssel elvesztette az irányítást. Ezt jelképezi, hogy még a régi munkáját is csak bajosan tudja intézni. A kardot képtelen rendesen használni, a pisztolyát "kiharapták" a kezéből. A mandi felszereléséről, amit oly lendületesen használt az előző évad nyitányában hasonló körülmények között, meg mintha totál elfeledkezett volna. És ezután is csak sodródik. A fejvadászat nem megy jól, aztán hiába próbál visszatérni a régi klánhoz, azok ezúttal ténylegesen kiteszik a szűrét. Már nem csak kivülálló a saját közösségében, ki lett onnan taszítva. És mindezeken túl kemény emlékeztetőt kap arról is, hogy a szabadsága is oda. Egy menetrendszerinti járattal kell utaznia, amire csak lefegyverezve szállhat fel. Ennek elfogadása pedig egy újabb komoly jelképe annak, hogy Djarint kivágták a mandalore-i közösségből. Csak emlékezzünk vissza, hogy mint egy mantra, úgy ismételgette az első évadban, hogy "a fegyverei a vallása része".

Szóval, négy részen át azt láthattuk, hogy Boba Fett hogyan építi fel újra önmagát, hogyan alkot meg egy közösséget, válik vezetővé és szerzi meg az irányítást a saját élete fölött, amit klónjaként talán most birtokol először (hiszen eleve elrendeltett, hogy ő Jango Fett, a fejvadász utódja, 2.0-ás változata lesz, ezzel a céllal készült el). Aztán most ez a rész Din Djarinon keresztül megmutatta, milyen lett volna Boba, ha nem ezen az úton indul el, hanem megpróbál visszatérni a régi életéhez. Hogy mit okozhat az, ha makacsul ragaszkodunk ahhoz, ami már mögöttünk van és elutasítjuk azt, ami még előttünk áll. Fett sem járt volna jobban, mint Din. És most főleg arra gondolok, hogy ahelyett, hogy élnék az életüket a saját elképzeléseik szerint, csak sodródnának. Mert fejvadászként mindkettő csak sodródott. Mások kínjait-bajait oldotta meg, mások miatt vállaltak komoly kockázatokat, olyanok miatt, akik nem sokra becsülték őket. És a The Book of Boba Fett most megmutatta, hogy az egyik kiszakadva ebből a közegből új életet igyekszik élni, míg a másik vissza akar térni.

Ám a rész végül Din számára is megnyitotta azt az utat, amelyen Boba az első részben elindult. Elfogadja a változást.

Ezért fontos az a hosszú, technoblablával és humorral teli szerelős rész. Mert ez szól arról, amit Bobával kapcsolatban négy részen át figyeltünk: az újjászületésről. Az N1-es újjápítése Djarin újjászületésének szimbóluma. Hogy elfogad egy olyan hajót, ami nem tudja a régi életét biztosítani. Hogy valami régiből újat, jobbat alkotnak, ahogy Din a régi életére egy újabbat, jobbat alapozhat. Egyúttal visszanyeri a szabadságát, droidokkal építi újra azt a hajót, ami az életét szombolizálja (jól tudjuk, hogy régen még azt sem bírta, ha droid vezette a siklót). És elvisel egy olyan nőt, aki kissé azért idegesítő, ami szintén fontos, hiszen Din a Mandi elején képletesen és szó szerint is elszigetelte magát mindenkitől, és alapvetően antiszociális volt.

Szóval a Bomarr által leírtakon túl szerintem ez is létjogosultságot adott annak, hogy ez az epizód a The Book of Boba Fett része legyen. Mert bár Djarinról szól, ő Fett görbe tükre, és ezáltal megismerhetjük, hogy milyen élete lehetett volna Bobának, ha dacol a változással és inkább ragaszkodik a régi, megszokott életéhez. Emellett a sorozat maszívan szól a változásról, ami ebben is benne van, hiszen végül Djarin és Fett élete párhuzamossá vált. Mindkettő a változás útjára lépett, és ez a párhuzam jó alapot szolgáltat arra, hogy bajtársiasságuk elméjüljön. Ami jól jöhet később, ha Boba feltűnik még a The Mandalorianben.

És még egy aprócska előnye van annak, hogy ezt most és itt ismerhettük meg: a fő sorozat a harmadik évaddal kezdhet mindjárt a lényeggel. Nem kell epizódokat vesztegetni Din Grogu utáni lelki szenvedésének.

 

És akkor egy kis érdekesség a végére. A droid, ami a menetrendszerinti utasszállítónál lefegyverzi Djaritn ugyanolyan droid, mint ami a Rebels-ben vezeti a menetrendszerinti utasszállítót:

Az is jópofa, hogy míg a Glavison lévő droid csillog-villog, addig a Tatooine-on lévő "kollégája" ütött-kopott, koszos és beszédhibás. Ezzel az egyszerű, ellegáns húzással remekül érzékeltetik a két űrkikötő közti minőségbeli különbséget. 

 

Illetve egy másik apró jópofaság, hogy az Anakin által összetört kaput, ami lezárta a szervizutat, még mindig nem javították meg, a maradványok is ott hevernek.

Szerkesztve: 2022. Január 30. - Dzséjt

[Ody Mandrell]

Remek írás @Dzséjt!  Új aspektust nyitottál meg előttem.

 

58 perccel korábban, Dzséjt írta:

hiába próbál visszatérni a régi klánhoz, azok ezúttal ténylegesen kiteszik a szűrét.

Amit nem sajnálok. Tegnap néztem meg a Mandalore Plot-ot, amiben Satine rendszere nagyon szimpatikus volt (a paci túloldalára eséssel együtt is). Ellenben Pre Vizsla erőszakos terrorista vonalával, ami rávilágított ezeknek az ortodox mandaloriaknak a kutyaütő mivoltukra. 

[Frenkie]

@Dzséjt: zseniális meglátás.. Látszott végig hogy Mando nem találja a helyét Grogu "elvesztése" után.

[Dzséjt]

6 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Amit nem sajnálok. Tegnap néztem meg a Mandalore Plot-ot, amiben Satine rendszere nagyon szimpatikus volt (a paci túloldalára eséssel együtt is). Ellenben Pre Vizsla erőszakos terrorista vonalával, ami rávilágított ezeknek az ortodox mandaloriaknak a kutyaütő mivoltukra. 

Szerintem sem a Halálőrség/Az őrség gyermekei, sem Satine iránya nem volt járható út a Mandalore számára. Az előbbi túl ortodox volt, az utóbbi meg mindent, ami a népet mandalore-ivá tette, el akart törölni (Satine lényegében azt tette, amit Kylo Ren mond, ami nem túl jó irányvonal). A legjobb megoldás az arany középút lenne. Szerintem ezt eddig Sabine Wren képviselte a legjobban, de ő akkor még túl fiatal volt, ráadásul mivel megteremtett egy fegyvert, amivel a Birodalom behódoltathatta volna a népét, a közmegítélése sem virágzott. Ugyanakkor Din Djarin lehet idővel a legjobb jelölt arra, hogy elindítsa a népet eme középúton.

[Ody Mandrell]

3 perccel korábban, Frenkie írta:

@Dzséjt: zseniális meglátás.. Látszott végig hogy Mando nem találja a helyét Grogu "elvesztése" után.

Már csak az a kérdés, hogy Grogu mennyire a múlthoz ragaszkodás része. Láthatóan még nem tudta elengedni, talán erről is szól majd a harmadik évad.  

 

2 perccel korábban, Dzséjt írta:

Szerintem sem a Halálőrség/Az őrség gyermekei, sem Satine iránya nem volt járható út a Mandalore számára. Az előbbi túl ortodox volt, az utóbbi meg mindent, ami a népet mandalore-ivá tette, el akart törölni (Satine lényegében azt tette, amit Kylo Ren mond, ami nem túl jó irányvonal). A legjobb megoldás az arany középút lenne. Szerintem ezt eddig Sabine Wren képviselte a legjobban, de ő akkor még túl fiatal volt, ráadásul mivel megteremtett egy fegyvert, amivel a Birodalom behódoltathatta volna a népét, a közmegítélése sem virágzott. Ugyanakkor Din Djarin lehet idővel a legjobb jelölt arra, hogy elindítsa a népet eme középúton.

Most akkor gondold el, hogy csatlakozik Boba és Djarin mellé Sabine az Ahsoka sorozatból.  Pelenkát küldjek?

[Donát]

1 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Ezért fontos az a hosszú, technoblablával és humorral teli szerelős rész. Mert ez szól arról, amit Bobával kapcsolatban négy részen át figyeltünk: az újjászületésről. Az N1-es újjápítése Djarin újjászületésének szimbóluma. Hogy elfogad egy olyan hajót, ami nem tudja a régi életét biztosítani. Hogy valami régiből újat, jobbat alkotnak, ahogy Din a régi életére egy újabbat, jobbat alapozhat. Egyúttal visszanyeri a szabadságát, droidokkal építi újra azt a hajót, ami az életét szombolizálja (jól tudjuk, hogy régen még azt sem bírta, ha droid vezette a siklót). És elvisel egy olyan nőt, aki kissé azért idegesítő, ami szintén fontos, hiszen Din a Mandi elején képletesen és szó szerint is elszigetelte magát mindenkitől, és alapvetően antiszociális volt.

És még a jawákkal szemben is elfogadóbb, szóval abszolút ül a kontraszt.  

[Yoda József]

35 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Amit nem sajnálok. Tegnap néztem meg a Mandalore Plot-ot, amiben Satine rendszere nagyon szimpatikus volt (a paci túloldalára eséssel együtt is). Ellenben Pre Vizsla erőszakos terrorista vonalával, ami rávilágított ezeknek az ortodox mandaloriaknak a kutyaütő mivoltukra. 

A legenda szerint (legalábbis a Kovács szavaiból ez jön le) viszont mégis csak akkor van esély a mandalore-i nép felemelkedésre, ha Az Utat követik. Akárhányszor letértek róla eddig, csak balszerencsét hozott.

[Ody Mandrell]

Az agresszív útjuk is zsákutca volt, ha csak hárman maradtak.  Szerintem egy közép utas megoldás vezethetne eredményre. 

[Dzséjt]

38 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Most akkor gondold el, hogy csatlakozik Boba és Djarin mellé Sabine az Ahsoka sorozatból.  Pelenkát küldjek?

Nem kell, előre felhalmozok liberóból.  

[cyrano]

Tegnap egyszer láttam, ma meg háromszor. Azt hiszem ez mindent elmond a résszel kapcsolatos érzéseimről! Nekem hiányzott a mandi és jobban is szeretem, mint bobát. 

Egy kérdés azonban mindig itt motoszkál a fejemben. Illetve több is,de most csak azt az egyet fogalmaznám meg: mit majomkodnak ezzel a sisak levétellel? Eddig még egyik mandaloriai klánnál sem találkoztam ezzel. Pre Vizsláék is simán levették, Bo-Katanék is, Sabine Wren is. Erre meg ezért kitagadja a kovács néni Dint mindabból, amit mandalor jelent?

 

Szerintem azért ő is tudja, hogy Din fogja a Dark Saberrel győzelemre vezetni a mandikat, nem véletlenül említette meg a mythosaurt is, csak még kap egy próbatételt azokban a bánya alatti tavakban. Ha oda megy Din, tutira lesz ott valami bazi erős fenevad,akit le kellene győznie.

[Dzséjt]

3 perccel korábban, cyrano írta:

mit majomkodnak ezzel a sisak levétellel? Eddig még egyik mandaloriai klánnál sem találkoztam ezzel. Pre Vizsláék is simán levették, Bo-Katanék is, Sabine Wren is. Erre meg ezért kitagadja a kovács néni Dint mindabból, amit mandalor jelent?

Ez ennek a klánnak, az Őrzők Gyermekeinek (Children of the Watch) a sajátossága. Ez kiderült a The Mandalorian 11. fejezetéből, a The Heiress-ből, amiben Bo-Katan szektának és zilótáknak nevezte a klán tagjait. Szimpla vallásos fanatikusok, azok meg ugye általában nem a toleranciáról vagy a gondolkodásról híresek.

[cyrano]

8 perccel korábban, Dzséjt írta:

Ez ennek a klánnak, az Őrzők Gyermekeinek (Children of the Watch) a sajátossága. Ez kiderült a The Mandalorian 11. fejezetéből, a The Heiress-ből, amiben Bo-Katan szektának és zilótáknak nevezte a klán tagjait. Szimpla vallásos fanatikusok, azok meg ugye általában nem a toleranciáról vagy a gondolkodásról híresek.

Oh, köszi az infót. Akkor ezért. 

[csoli1138]

Igazán nem kötözködés, de a halképű srác a Mandi 1-ben, ennyire képben lehetett a Mandi klánok szokásaival, mikor kérdezte, hogy igaz e hogy sose veszik le a sisakot? Be tudta azonosítani Din klánját? Illetve az ellentéte mikor Din elképed, hogy Bo Katanék leveszik. Ő meg azt nem tudta, hogy vannak lazább klánok? 

[Ody Mandrell]

49 perccel korábban, cyrano írta:

Erre meg ezért kitagadja a kovács néni Dint mindabból, amit mandalor jelent?

Nekem ez tette helyre őket. Ahogy Dzséjt is írja, vallási fanatikusok. Szerencse, hogy csak ketten vannak.

[Darth Sky]

Noha Boba szempontjából javarészt fillert kaptunk (ami számomra még mindig nem negatív jelző), a történet mégis haldt előre, igaz, inkább Djarin szempontjából. Amit "negatívumként" tudok felhozni a résszel kapcsolatban (azért raktam idézőjelbe, mert ezt nem konkrétan az epizód hibája) az éppen az, hogy ennek szerintem nem ebben a sorozatban lett volna a helye, sokkal inkább a The Mandalorian 3. évadnyitányában. Ez Boba Fett sorozata, elsősorban rá kellene fókuszálnia. Főleg, hogy Mandónak saját sorozata van, így szükségtelennek érzem az itteni egész epizódos reflektorfénybe kerülését úgy, hogy eleve rövid, 7 részes évadról van szó. Gyakorlatilag tényleg olyan hatást keltett, mintha ellopná a show-t a klón elől. Mert azt, hogy Fennec ajánlatot tesz neki, meg lehetett volna oldani pár percben is, hogy aztán visszatérjünk Fett történetének folyatására. Azért is érzem azt, hogy nyerőbb lett volna ez a rész a The Mandalorian 3. évadjában, mert az eddigiek alapján szerintem nem passzol Boba sztorijába. Úgy értem, hogy Djarin említi a rész végén Fennec-nek, hogy mielőtt segítene Bobának, még meglátogat egy kis barátot. Tehát, vagy megkapjuk a következő TBoBF részben Djarin és Grogu újratalálkozását (újabb játékidőtől fosztva meg Bobáékat), vagy az egész off-screen zajlik majd, aminek nem sok értelmét látom. Hiszen minden jel arra utal, hogy in-universe a közeljövőben viszontlátjuk Grogut, Djarin átadja neki a frissen kovácsolt beskar cuccot, és esetleg elsajátít egy-két trükköt Luke-tól a Sötétkard forgatásával kapcsolatban. Mindez viszont sokkal jobban illene a The Mandalorianbe, megfelelően kibontva, kellő időt szánva rá. De még a The Mandalorianben is várnék Grogu visszatérésével, hiszen a sorozaton belül csak nemrég váltak el egymástól Dinnel. Minél tovább vannak egymástól, annál nagyobb katarzist okoz a későbbi újratalálkozásuk. Plusz a 2. évad végi búcsújuknak is nagyobb marad a jelentősége, ha nem futnak össze gyakorlatilag az első adandó alkalommal. Remélem, nem attól félnek az alkotók, hogy Grogu jelenléte nélkül veszít a népszerűségéből a széria. Na de ennyit arról, hogy az epizód szerintem kilóg a The Book of Boba Fett narratívájából, és Grogu visszatérését korainak érzem. Nézzük magát, a részt.  

 

Ismét nagyon jó, minőségi tartalmat kaptunk, ami számomra is ott van a legjobb SW sorozatepizódok között.  Remek arányban adagolták az akciót, brutalitást, humort, fan service-t és univerzumépítést úgy, hogy közben fontos infókkal gazdagodtunk, és maga a rész egy baromi érdekes eleggyé állt össze. Djarin belépője a glavisi hentesüzemben zseniálisra sikerült, nálam veri a The Mandalorian 1. részében látottat (apropó, jó volt az arra történő kikacsintás Mando ultimátuma során). Remek volt a tapintható feszültség, és a konfliktus kitörésének elkerülhetetlen közeledte. A Sötétkard aktiválása, majd a vele való harc instant libabőr volt, ahogy a klatooine-iak, köztük Kaba Baiz finomkodást mellőző ártalmatlanítása is.  Szép húzás volt annak ábrázolása, hogy egy fénykard legalább annyira veszélyes annak forgatójára, mint ellenségei ellen. Illetve, hogy egy közelharci fegyverrel való bánásmód (lásd: beskar lándzsa) nem azonos a Jedik jellegzetes fegyveréével. A Glavis gyűrűvilága baromi hangulatosra sikerült. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet is láthatunk az SW-ben. Imádom, amikor ehhez hasonló, korábban nem látott elemekkel teszik még színesebbé ezt a már eleve elképesztően hatalmas világot. Tetszett a "nappal-éjszaka" illúziójának gyors váltakozása a gyűrű adott szakaszain. Az atmoszféra kellően egyedi lett a sötét sikátorok, luxustornyok, űrkikötők és eldugott rejtekhelyek színes és változatos egyvelegével. Tetszenek a hentesüzemhez, szórakozóhelyekhez és kikötőkhöz hasonló, hétköznapibb helyszínek, mert még élőbbnek, közvetlenebbnek és hitelesebbnek hat tőlük az SW galaxisa. Még amikor történetileg úgymond nem is történik semmi, akkor is élvezet gyönyörködni a világban, a háttérelemekben, és a hamisítatlan SW-hangulatban. A sorozat látványvilága simán hozza azt, amit az ember elvár egy Star Warstól. Noha egy sivatagvilág a fő helyszín, nem érződik alacsony költségvetésűnek semmi. Ebben az 5 részben kaptunk huttokat, rancort, "fogatversenyt", gyűrűvilágot, a Tatooine élettől nyüzsgő helyszíneit, változatos idegen lényeket és pusztuló Mandalore-t. Nem érzem azt, hogy félnének valamit megmutatni, csak mert költséges.

 

Rideg, hogy az Őrség Gyermekei közül csupán hárman élték túl a nevarrói leszámolást. Jó volt viszontlátni a Fegyverkovácsot és Paz Vizslát. Úgy látom, hogy a mandalori nép jövője kapcsán hosszú távon az egymással való kompromisszum és az arany középút lenne a nyerő megoldás. Mert Satine pacifista és a Halálőrség erőszakos irányzata legalább olyan éles kontrasztott alkot egymással, és széthúzáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezetett, mint a jelenben Bo-Katan és a Fegyverkovács klánja. Érdekes lesz látni, hol fog helyet foglalni ezen a képzeletbeli dejarik táblán Sabine Wren és Boba Fett - aki szerintem nem kevésbé mandalori előbb említett társainál. Hatalmas pozitívum annak megemlítése, hogy Bo-Katan gyakorlatilag ajándékba kapta a mandalori fénykardot Sabine-től, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy csak harc árán nyer jogosultságot a fegyver átruházása. Babona ide vagy oda, a Sötétkard tradíciót megtörő gazdacseréje valóban végzetes balszerencsét hozott a Mandalore-on élő nép számára. Sundari (vagy csak egy másik kupolás mandalore-i város lett volna? Bár lényegtelen, ha a Mandalore összes városa így járt) szétbombázása csaknem a Kamino pusztulásához hasonló kegyetlen érzelembomba volt, ami ezredjére is bemutatta a Birodalom lélektelen brutalitását. Durva volt látni, ahogy a rengeteg TIE-bombázó, majd a KX droidok megsemmisítik a Mandalore lakosságát (vajon Korkie és társai köztük voltak?), tényleg egyfajta Itélet Napját hozva ezzel a bolygóra - bejött a Terminátor utalás). Vizsla szemszöge, és a Sötétkardra való áhítozása érthető a karakter szemszögéből, így nem érzem problémásnak, vagy személyeskedésnek, hogy kihívta Djarint. Furcsa belegondolni, hogy ez a nép már 10 000 éve (!) létezik, míg a Birodalom jószerével 25 év alatt elenyészett, mégis mennyire nem számít az erőviszonyok szempontjából. Noha hosszú távon a tapasztalat (és az egymással való összefogás) lehet a mandaloriak fennmaradásának kulcsa. Nekem leginkább az a forgatókönyv tetszene, ha Din Djarin visszanyerné mandalori státuszát (bár szerintem baromság megfosztani őt ettől a címétől az alapján, hogy leveszi-e a sisakot - ezért sem táplálom az Őrség Gyermekeinek nézeteit), majd egyesítené ezt az ősi kultúrát egy dicső jövő égisze alatt. Kíváncsi vagyok ennek megvalósítására, miután a Fegyverkovács már-már elvakultan csak az Utat látja az egyetlen követendő ösvénynek. A "történelemlecke" a Sötétkard és Tarre Vizsla kapcsán remek adalékok voltak, amik tökéletesen egybevágtak a Rebelsben elhagzottakkal. Remélem, egyszer megtudjuk, mi is történt cirka 1000 évvel korábban, a Sith-ek "eltűnésének" idején. A Sötétkarddal való gyakorlás is tetszett, újabb remek kikacsintásokkal a Rebelsre (Kanan-Sabine). Kíváncsi vagyok, mit tartogat a jövő Djarin számára a mandalori népen belül, de van egy olyan érzésem, hogy el fogja nyerni azt a bizonyos bocsánatot.       

 

A Tatooine-ra tartó utasszállító szekvencia is remek volt a maga hétköznapi módján. Tetszett az újabb (sokadik) Rebels utalás az RX droiddal. Mindig öröm animációsként debütált karaktereket/droidokat/hajókat élőszereplősként is viszontlátni. Amúgy először azt hittem, hogy Mandónál a fémdetektor jelez be az űrkikötőben, ami ciki lett volna, tekintve, hogy szinte az egész ruházata fémből van.  A hajón utazó, Mandón ámuló rodiai kislány aranyos volt, biztos Grogut jutatta Djarin eszébe. Peli Motto mindig feldobja a hangulatot, így nem bántam a visszatérését. Igaz, néha kicsit túltolja, de a rész szempontjából nem éreztem soknak, mint humorforrást. Mondjuk a javákkal való szőrös részleteit megtarthatta volna magának.  Krrsantan után egy (na jó, kettő, de csak sorban) újabb hatalmas pozitívumról tudok beszámolni, amire egyáltalán nem számítottam. Ez pedig nem más, mint az SW legaranyosabb droidja, a BD-széria egy egysége.

Már a Jedi: The Fallen Orderben is imádtam a kisfickót, ahol nálam elnyerte a Star Wars legcukibb droidja címet (bocsi, BB-8 és D-0), de amikor élőszereplős formátumban is megláttam, csaknem könnybe lábadt a szemem az örömtől. Ráadásul lenyűgöző, milyen apróságokra is figyelnek a készítők. Amikor pl. Djarin és Peli beszélgetnek az N-1-esnél, tahát rajtuk van a jelenet fókusza, BD meghall egy scurriert, majd felfigyel rá, elkezdi keresni, és utána indul, mint valami kutyus, aki szagot fogott. Nagyon tetszenek az ilyen kis részletek.  A másik hatalmas pozitívum természetesen a nabooi N-1-es feltűnése, amiről álmodni se mertem. Számomra a PT egyik (ha nem a) kedvenc hajója, így hatalmas érzelmi bomba volt viszontlátni, főleg az Ep6 utáni érában. Többek között a Széthasadt Birodalom képregényből kiderül, hogy még ekkor is vannak üzemben lévő naboo-i vadászok, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan betesznek ebbe a sorozatba egy ennyire PT járművet. Nagyon jó iránynak tartom, hogy ennyire egységesen kezelik az SW-t, folymatasan növeik az érák közti kohéziót, és nem akarnak csak az OT, csak a PT, vagy csak az ST kizárólagos kedvelőire hatni. A módosított N-1-es dorombolása zene volt a füleimnek. A tuningolásnak köszönhetően ténylegesen megidézte az Ep1-es fogatverseny gépeinek hangjait. Eszméletlen feeling volt újra mozgóképen látni az Ep1-es fogatversenynek otthont adó pálya egy szakaszát: a Koldus-kanyont!   Amikor Djarin tesztelte az N-1-est, arra gondoltam, hogy Anakin Skywalker ugyanitt hasította a levegőt 41 évvel korábban. Az Új Köztársaság is tiszteletét tette a jó öreg Carson és társa személyében. Tetszett, hogy noha Carson felismerte Djarint, nem eredt a nyomába, holmi papírmunkára hivatkozva (bár kérdés, hogy amúgy tudták volna-e követni egyáltalán).

 

Djarin új gépéről nekem is az volt az első gondolatom (mármint, fejvadászkodás szempontjából), hogy ebben nem fog tudni egyszerre fél tucat zsákmányt szállítani, a kisszekrénnyi fegyvergyűjteményéről nem is beszélve. De hálószobaként és wc-ként ugyanígy nem használhatja majd az N-1-est. Legalábbis nem olyan kényelmesen. Előnyei közé viszont mindenképpen besorolnám a gyorsaságát, mozgékonyságát, és nehezebb észrevehetőségét, amik csakugyan előnyére válnak úgy egy fejvadásznak, mint egy olyan embernek, aki boldogulni akar egy veszélyes galaxisban. Bár Djarin fejvadász megbízással nyerte el az Őrség Gyermekeihez vezető infót a Glavisra, a jövőben szerintem nem tér vissza tartósan ehhez az életformához, inkább a mandaloriak egyesítésének és felvirágzásának irányába mozdul majd, mellyel a karakter is szép ívet kaphat. Boba és Djarin kapcsán remek párhuzam lehet az, hogy mindketten szakítani akarnak korábbi életükkel egy magasztosabb cél érdekében.

 

Sokat lehetne még írni a részről, de így is szaporítom a szót. A lényeg, hogy bár inkább a The Mandalorianbe tettem volna, nagyon tetszett a rész. Kíváncsian várom Boba történetének folytatását, de nem kevésbé Djarin sztorijának 17. fejezetét.  

[cyrano]

38 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Nekem ez tette helyre őket. Ahogy Dzséjt is írja, vallási fanatikusok. Szerencse, hogy csak ketten vannak.

Igen. Szerencsére az ő klánuk nem egyenlő Mandalorral. Satine-féle pacifizmus sokkal szimpatikusabb, mint ez a mindenkivel bajuszt akasztok móka.

[cyrano]

19 perccel korábban, Darth Sky írta:

Noha Boba szempontjából javarészt fillert kaptunk (ami számomra még mindig nem negatív jelző), a történet mégis haldt előre, igaz, inkább Djarin szempontjából. Amit "negatívumként" tudok felhozni a résszel kapcsolatban (azért raktam idézőjelbe, mert ezt nem konkrétan az epizód hibája) az éppen az, hogy ennek szerintem nem ebben a sorozatban lett volna a helye, sokkal inkább a The Mandalorian 3. évadnyitányában. Ez Boba Fett sorozata, elsősorban rá kellene fókuszálnia. Főleg, hogy Mandónak saját sorozata van, így szükségtelennek érzem az itteni egész epizódos reflektorfénybe kerülését úgy, hogy eleve rövid, 7 részes évadról van szó. Gyakorlatilag tényleg olyan hatást keltett, mintha ellopná a show-t a klón elől. Mert azt, hogy Fennec ajánlatot tesz neki, meg lehetett volna oldani pár percben is, hogy aztán visszatérjünk Fett történetének folyatására. Azért is érzem azt, hogy nyerőbb lett volna ez a rész a The Mandalorian 3. évadjában, mert az eddigiek alapján szerintem nem passzol Boba sztorijába. Úgy értem, hogy Djarin említi a rész végén Fennec-nek, hogy mielőtt segítene Bobának, még meglátogat egy kis barátot. Tehát, vagy megkapjuk a következő TBoBF részben Djarin és Grogu újratalálkozását (újabb játékidőtől fosztva meg Bobáékat), vagy az egész off-screen zajlik majd, aminek nem sok értelmét látom. Hiszen minden jel arra utal, hogy in-universe a közeljövőben viszontlátjuk Grogut, Djarin átadja neki a frissen kovácsolt beskar cuccot, és esetleg elsajátít egy-két trükköt Luke-tól a Sötétkard forgatásával kapcsolatban. Mindez viszont sokkal jobban illene a The Mandalorianbe, megfelelően kibontva, kellő időt szánva rá. De még a The Mandalorianben is várnék Grogu visszatérésével, hiszen a sorozaton belül csak nemrég váltak el egymástól Dinnel. Minél tovább vannak egymástól, annál nagyobb katarzist okoz a későbbi újratalálkozásuk. Plusz a 2. évad végi búcsújuknak is nagyobb marad a jelentősége, ha nem futnak össze gyakorlatilag az első adandó alkalommal. Remélem, nem attól félnek az alkotók, hogy Grogu jelenléte nélkül veszít a népszerűségéből a széria. Na de ennyit arról, hogy az epizód szerintem kilóg a The Book of Boba Fett narratívájából, és Grogu visszatérését korainak érzem. Nézzük magát, a részt.  

 

Ismét nagyon jó, minőségi tartalmat kaptunk, ami számomra is ott van a legjobb SW sorozatepizódok között.  Remek arányban adagolták az akciót, brutalitást, humort, fan service-t és univerzumépítést úgy, hogy közben fontos infókkal gazdagodtunk, és maga a rész egy baromi érdekes eleggyé állt össze. Djarin belépője a glavisi hentesüzemben zseniálisra sikerült, nálam veri a The Mandalorian 1. részében látottat (apropó, jó volt az arra történő kikacsintás Mando ultimátuma során). Remek volt a tapintható feszültség, és a konfliktus kitörésének elkerülhetetlen közeledte. A Sötétkard aktiválása, majd a vele való harc instant libabőr volt, ahogy a klatooine-iak, köztük Kaba Baiz finomkodást mellőző ártalmatlanítása is.  Szép húzás volt annak ábrázolása, hogy egy fénykard legalább annyira veszélyes annak forgatójára, mint ellenségei ellen. Illetve, hogy egy közelharci fegyverrel való bánásmód (lásd: beskar lándzsa) nem azonos a Jedik jellegzetes fegyveréével. A Glavis gyűrűvilága baromi hangulatosra sikerült. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet is láthatunk az SW-ben. Imádom, amikor ehhez hasonló, korábban nem látott elemekkel teszik még színesebbé ezt a már eleve elképesztően hatalmas világot. Tetszett a "nappal-éjszaka" illúziójának gyors váltakozása a gyűrű adott szakaszain. Az atmoszféra kellően egyedi lett a sötét sikátorok, luxustornyok, űrkikötők és eldugott rejtekhelyek színes és változatos egyvelegével. Tetszenek a hentesüzemhez, szórakozóhelyekhez és kikötőkhöz hasonló, hétköznapibb helyszínek, mert még élőbbnek, közvetlenebbnek és hitelesebbnek hat tőlük az SW galaxisa. Még amikor történetileg úgymond nem is történik semmi, akkor is élvezet gyönyörködni a világban, a háttérelemekben, és a hamisítatlan SW-hangulatban. A sorozat látványvilága simán hozza azt, amit az ember elvár egy Star Warstól. Noha egy sivatagvilág a fő helyszín, nem érződik alacsony költségvetésűnek semmi. Ebben az 5 részben kaptunk huttokat, rancort, "fogatversenyt", gyűrűvilágot, a Tatooine élettől nyüzsgő helyszíneit, változatos idegen lényeket és pusztuló Mandalore-t. Nem érzem azt, hogy félnének valamit megmutatni, csak mert költséges.

 

Rideg, hogy az Őrség Gyermekei közül csupán hárman élték túl a nevarrói leszámolást. Jó volt viszontlátni a Fegyverkovácsot és Paz Vizslát. Úgy látom, hogy a mandalori nép jövője kapcsán hosszú távon az egymással való kompromisszum és az arany középút lenne a nyerő megoldás. Mert Satine pacifista és a Halálőrség erőszakos irányzata legalább olyan éles kontrasztott alkot egymással, és széthúzáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezetett, mint a jelenben Bo-Katan és a Fegyverkovács klánja. Érdekes lesz látni, hol fog helyet foglalni ezen a képzeletbeli dejarik táblán Sabine Wren és Boba Fett - aki szerintem nem kevésbé mandalori előbb említett társainál. Hatalmas pozitívum annak megemlítése, hogy Bo-Katan gyakorlatilag ajándékba kapta a mandalori fénykardot Sabine-től, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy csak harc árán nyer jogosultságot a fegyver átruházása. Babona ide vagy oda, a Sötétkard tradíciót megtörő gazdacseréje valóban végzetes balszerencsét hozott a Mandalore-on élő nép számára. Sundari (vagy csak egy másik kupolás mandalore-i város lett volna? Bár lényegtelen, ha a Mandalore összes városa így járt) szétbombázása csaknem a Kamino pusztulásához hasonló kegyetlen érzelembomba volt, ami ezredjére is bemutatta a Birodalom lélektelen brutalitását. Durva volt látni, ahogy a rengeteg TIE-bombázó, majd a KX droidok megsemmisítik a Mandalore lakosságát (vajon Korkie és társai köztük voltak?), tényleg egyfajta Itélet Napját hozva ezzel a bolygóra - bejött a Terminátor utalás). Vizsla szemszöge, és a Sötétkardra való áhítozása érthető a karakter szemszögéből, így nem érzem problémásnak, vagy személyeskedésnek, hogy kihívta Djarint. Furcsa belegondolni, hogy ez a nép már 10 000 éve (!) létezik, míg a Birodalom jószerével 25 év alatt elenyészett, mégis mennyire nem számít az erőviszonyok szempontjából. Noha hosszú távon a tapasztalat (és az egymással való összefogás) lehet a mandaloriak fennmaradásának kulcsa. Nekem leginkább az a forgatókönyv tetszene, ha Din Djarin visszanyerné mandalori státuszát (bár szerintem baromság megfosztani őt ettől a címétől az alapján, hogy leveszi-e a sisakot - ezért sem táplálom az Őrség Gyermekeinek nézeteit), majd egyesítené ezt az ősi kultúrát egy dicső jövő égisze alatt. Kíváncsi vagyok ennek megvalósítására, miután a Fegyverkovács már-már elvakultan csak az Utat látja az egyetlen követendő ösvénynek. A "történelemlecke" a Sötétkard és Tarre Vizsla kapcsán remek adalékok voltak, amik tökéletesen egybevágtak a Rebelsben elhagzottakkal. Remélem, egyszer megtudjuk, mi is történt cirka 1000 évvel korábban, a Sith-ek "eltűnésének" idején. A Sötétkarddal való gyakorlás is tetszett, újabb remek kikacsintásokkal a Rebelsre (Kanan-Sabine). Kíváncsi vagyok, mit tartogat a jövő Djarin számára a mandalori népen belül, de van egy olyan érzésem, hogy el fogja nyerni azt a bizonyos bocsánatot.       

 

A Tatooine-ra tartó utasszállító szekvencia is remek volt a maga hétköznapi módján. Tetszett az újabb (sokadik) Rebels utalás az RX droiddal. Mindig öröm animációsként debütált karaktereket/droidokat/hajókat élőszereplősként is viszontlátni. Amúgy először azt hittem, hogy Mandónál a fémdetektor jelez be az űrkikötőben, ami ciki lett volna, tekintve, hogy szinte az egész ruházata fémből van.  A hajón utazó, Mandón ámuló rodiai kislány aranyos volt, biztos Grogut jutatta Djarin eszébe. Peli Motto mindig feldobja a hangulatot, így nem bántam a visszatérését. Igaz, néha kicsit túltolja, de a rész szempontjából nem éreztem soknak, mint humorforrást. Mondjuk a javákkal való szőrös részleteit megtarthatta volna magának.  Krrsantan után egy (na jó, kettő, de csak sorban) újabb hatalmas pozitívumról tudok beszámolni, amire egyáltalán nem számítottam. Ez pedig nem más, mint az SW legaranyosabb droidja, a BD-széria egy egysége.

Már a Jedi: The Fallen Orderben is imádtam a kisfickót, ahol nálam elnyerte a Star Wars legcukibb droidja címet (bocsi, BB-8 és D-0), de amikor élőszereplős formátumban is megláttam, csaknem könnybe lábadt a szemem az örömtől. Ráadásul lenyűgöző, milyen apróságokra is figyelnek a készítők. Amikor pl. Djarin és Peli beszélgetnek az N-1-esnél, tahát rajtuk van a jelenet fókusza, BD meghall egy scurriert, majd felfigyel rá, elkezdi keresni, és utána indul, mint valami kutyus, aki szagot fogott. Nagyon tetszenek az ilyen kis részletek.  A másik hatalmas pozitívum természetesen a nabooi N-1-es feltűnése, amiről álmodni se mertem. Számomra a PT egyik (ha nem a) kedvenc hajója, így hatalmas érzelmi bomba volt viszontlátni, főleg az Ep6 utáni érában. Többek között a Széthasadt Birodalom képregényből kiderül, hogy még ekkor is vannak üzemben lévő naboo-i vadászok, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan betesznek ebbe a sorozatba egy ennyire PT járművet. Nagyon jó iránynak tartom, hogy ennyire egységesen kezelik az SW-t, folymatasan növeik az érák közti kohéziót, és nem akarnak csak az OT, csak a PT, vagy csak az ST kizárólagos kedvelőire hatni. A módosított N-1-es dorombolása zene volt a füleimnek. A tuningolásnak köszönhetően ténylegesen megidézte az Ep1-es fogatverseny gépeinek hangjait. Eszméletlen feeling volt újra mozgóképen látni az Ep1-es fogatversenynek otthont adó pálya egy szakaszát: a Koldus-kanyont!   Amikor Djarin tesztelte az N-1-est, arra gondoltam, hogy Anakin Skywalker ugyanitt hasította a levegőt 41 évvel korábban. Az Új Köztársaság is tiszteletét tette a jó öreg Carson és társa személyében. Tetszett, hogy noha Carson felismerte Djarint, nem eredt a nyomába, holmi papírmunkára hivatkozva (bár kérdés, hogy amúgy tudták volna-e követni egyáltalán).

 

Djarin új gépéről nekem is az volt az első gondolatom (mármint, fejvadászkodás szempontjából), hogy ebben nem fog tudni egyszerre fél tucat zsákmányt szállítani, a kisszekrénnyi fegyvergyűjteményéről nem is beszélve. De hálószobaként és wc-ként ugyanígy nem használhatja majd az N-1-est. Legalábbis nem olyan kényelmesen. Előnyei közé viszont mindenképpen besorolnám a gyorsaságát, mozgékonyságát, és nehezebb észrevehetőségét, amik csakugyan előnyére válnak úgy egy fejvadásznak, mint egy olyan embernek, aki boldogulni akar egy veszélyes galaxisban. Bár Djarin fejvadász megbízással nyerte el az Őrség Gyermekeihez vezető infót a Glavisra, a jövőben szerintem nem tér vissza tartósan ehhez az életformához, inkább a mandaloriak egyesítésének és felvirágzásának irányába mozdul majd, mellyel a karakter is szép ívet kaphat. Boba és Djarin kapcsán remek párhuzam lehet az, hogy mindketten szakítani akarnak korábbi életükkel egy magasztosabb cél érdekében.

 

Sokat lehetne még írni a részről, de így is szaporítom a szót. A lényeg, hogy bár inkább a The Mandalorianbe tettem volna, nagyon tetszett a rész. Kíváncsian várom Boba történetének folytatását, de nem kevésbé Djarin sztorijának 17. fejezetét.  

BD lehetne Din személyi asszisztense.:)

[Rog]

 

[cyrano]

Azt észrevettétek, hogy amikor Peli nénit elkapja az a kutya mifene, az a jelenet jurassic parkot idêzi? 

[Ody Mandrell]

Asszem az egy buckapatkány. 

[Dzséjt]

4 órával ezelőtt, csoli1138 írta:

Igazán nem kötözködés, de a halképű srác a Mandi 1-ben, ennyire képben lehetett a Mandi klánok szokásaival, mikor kérdezte, hogy igaz e hogy sose veszik le a sisakot? Be tudta azonosítani Din klánját? Illetve az ellentéte mikor Din elképed, hogy Bo Katanék leveszik. Ő meg azt nem tudta, hogy vannak lazább klánok? 

A mandalore-ikról valószínűleg sokféle legenda terjeng a Galaxisban, hiszen történelmi szempontból ismert nép, és eme legendákat valószínűleg főleg ezek a dolgok táplálják. Az eddigiek alapján régen többségében olyanok lehettek, mint az Őrzők Gyermekei, és tényleg nem vették le a sisakot, legalábbis külvilágiak előtt. Aztán ez megváltozott. Hogy mikor, az jó kérdés, de a klón háborúk idejére úgy tűnik, már csak az Őrzők Gyermekei ennyire fanatikusok, és a régi utat magukénak valló, de azon meglehetősen furán járó Halálőrség is félvállról veszi a radíciókat, köztük a sisakviselést. De ettől a legendák még keringhetnek a Galaxisban, és aki sosem találkozott igazi mandalore-ival (vagy páncél miatt nem ismerte fel), az elhiheti ezeket vagy legalábbis hallhat róluk és rákérdezhet, ha egybe belefut. Mint ahogy Anakin is azt hitte, hogy egy Jedit nem lehet megölni, vagy, hogy Luke Skywalker csak egy mítosz, amit meg Rey hitt.

Din meg valószínűleg nem tudta, hogy van más út is. Egész életében azt nevelték belé, hogy:

Jó szektásokhoz méltón valószínűleg a való világtól alaposan elszigetelve fanatizálták Concordián abban az említett kolostórban, nagyon minimális infókat megosztva a Mandalore nép többi részéről. Mivel úgy tűnik, hogy Djarin összes tudása a saját népéről addig terjed, hogy van egy bolygó, aminek a neve Mandalore, így joggal feltételezhető, hogy az a minimális is a 0-val egyenlő. Még a Nagy Mészárlást is úgy kell elmesélni neki, pedig akkoriban már huszegynéhány éves lehetett, az olyan apróságokról, mint Bo-Katan Kryze és a Jedi lovagok, meg még nem is hallott, pedig szintén olyasmik amik, nagy hatást gyakoroltak a mandi népre laig több mint 20 éve csupán.