Ugrás a kommentre

Egyéb fontos


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Gyerekek, hogy mik vannak...

 

Én emelt történelmes voltam gimnáziumban és részletesen tanultuk Reagan amerikai elnök "Csillagháborús" programját és törekvéseit. És erre mit látok? Most kell megtudnom, hogy ez angolul Star Wars néven futott? Aki ezt ilyen "gyönyörűen" magyarra fordította, na azt kéne jó néhányszor s*ggbe billenteni, de úgy, hogy megmaradjon az emlékezetében, hogy a Star Wars magyarul Csillagok háborúja (még ha a szó szerinti fordítás valóban Csillagháború is).

 

Mondjuk gyanítom az lesz a magyarázat, hogy a vasfüggönyön túlra csak a lefordított cím maradt meg a köztudatban, ez esetben szocializmus: :fuckoff:

Hozzászólás ideje:

De ha ismered az SDI-projektet, akkor azt is tudnod kéne, hogy a Csillagok háborúja baromira nem illik rá, hiszen egy deka csillag nem háborúzik benne. Azt szidd, aki a film címét elcseszte, amikor magyarra kellett fordítani.

Nem mellesleg, szerintem baromira mindegy, pláne, mert angolul sem Star Wars a neve, hanem Strategic Defense Initiative. A Star Wars csak egy ragadványnév, ami legalább annyira nem illik hozzá, mint a csillagok háborúja megnevezés.

Hozzászólás ideje:

Hát a Star Wars = Csillagok Háborúja szerintem sokkal de sokkal jobban hangzik, mint a Csillag Háborúk. És ha már ez lett a magyar fordítás, akkor következetesen itt is használni kellett volna.

Hozzászólás ideje:

Nekem soha nem tetszett igazából se az angol, se a magyar cím. :) A Csillagok Háborúja lehet jobban hangzik a tükörfordításnál, de semmi értelme nincs ebben a kontextusban. Az már más kérdés, hogy szerintem az eredeti Star Wars elnevezésnek se, de az angol "átvitt értelmű" és egyéb nyelvi blikkfangokkal nem vagyok tisztában. Magyarul talán a "Csillagközi Háborúk"cím lenne a legértelmesebb, az már ízlés kérdése, hogy mennyire lenne tetszetős. De a legjobb talán ez esetben megmaradni az eredeti Star Wars megnevezésnél és nem lefordítani. Amúgy az én ismeretségi körömben mindenki így emlegeti, Csillagok Háborújaként senki nem hivatkozza. Sőt, igazság szerint élőben én még senkitől nem hallotam a magyar címén. :)

Hozzászólás ideje:

Szerintem meg túl nagy feneket kerítesz egy olyan iniciatíva nevének, amiről a magyarok, de megkockáztatom, az amerikaiak nagyon nagy hányada még csak nem is tud. Star Wars, csillagháború vagy csillagok háborúja, tök mindegy, harminc éves, kudarcba fulladt, hidegháborús rémképekre alapuló ötlet. Engem inkább dühít és undorít, hogy volt pofájuk a Star Wars címet ilyenre használni. Nem is nevezem így. SDI vagy SDIO, illetve most már az sem, huszonhárom éve BMDO a neve és a feladatköre is gyökeresen megváltozott a hivatalnak.

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Indulok az MMM díj pályázatra. Ebben a pályázatban arról kell írni, hogy én hogyan tanulom az idegen nyelvet. Csak a téma adott, a szerkezet nem. Lehet írni verset, novellát akár mit. Én novellát írtam. Nos, ebben szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy esetleg mit módosítsak rajta, ez így jó lesz-e stb. Max 15000 karaktert lehet írni szóközökkel, ez majdnem 13000.

Igazából nem tudom, minek teszem spoilerbe. :D

 

 

A szekrény csúnyán nézett rám. Azt hittem, a fal fel akar falni. A hűvös szobámban feküdtem, az ágyamban. Nehéz szemhéjaimat alig emeltem fel, ekkor jöttem rá, miért hallucinálok. A komor szekrényemen egy piros, kör alakú valami a képembe röhögött. Hirtelen nem tudtam elképzelni, mi történik. Legalább fél percig zörgött az a valami, mire rájöttem, hogy az az ébresztőóra. Éppen a legmélyebb fázisban volt az alvási folyamatom, ez megmagyarázza, miért hallucináltam fél percig, míg le nem csaptam azt a piros, ördögi szerkezetet. Mert gyakorlatilag fél álomban voltam még.

Még mindig kómás voltam. Legalább 10 perc kellett, mire észhez tértem annyira, hogy felöltözzek, és kimenjek a fürdőszobába. A fürdőszoba még soha nem volt ilyen idegen számomra. Valósággal depressziót keltett bennem. Nem tudom azért, mert még mindig nem ébredtem fel rendesen, vagy mert kint amúgy is szürke idő van. A pici ablakon, ami olyan pici, hogy nyáron is alig talál be rajta foton, kilestem. Esett a hó, mégpedig rettenetesen lassan. Csak bambultan kifelé az ablakon. Némán néztem ahogy a hópelyhek egymásba kapaszkodva szálltak össze-vissza. Ám hirtelen eszembe jutott valami. Sietnem kellene a suliba. Hideg vízzel gyorsan megmosakodtam, s mikor orcámat törülgettem, eszembe jutott valami fontos. Elfelejtettem megírni a német fogalmazásomat. Mire ez tudatosult bennem, már majdnem teljesen felébredtem. Lehet, rám fért volna egy kávé, de én 20 éves létemre nem kávézom. Inkább készítek magamnak egy finom teát, de erre most nem volt idő. Végiggondoltam magamban, hányadik óra a német. De kicsit belassult az agyam, fejből nem tudtam volna megmondani, így elővettem a telefonom. Szerencsére korábban már le volt fotózva az órarendem, így nem kellett matatni az e- naplóban. A német a 6. óra. “Ez az!” kiáltottam fel gondolatban. “Ott lesz a nagyszünet is, plusz az előző szünetek és reggel is tudom egy picit írni a vonaton, simán kész lesz”. Úgy gondoltam, a telefonomban lévő német- magyar szótárral könnyedén megírom a német fogalmazásom. Ám mielőtt eltettem volna a telefonom, észre vettem, hogy 20 százalékon van. Majdnem kétségbe estem, a reggeli kábulat miatt elfelejtettem, hogy pont tegnap vettem egy hordozható külső akkumulátort, (röviden “power bank*”-ot) amivel okos telefonunkat könnyedén, bárhol, bármikor tölteni tudjuk. Újult lelki könnyedséggel folytattam reggeli teendőimet. Ránéztem az órára “aj jaj!” Gyorsan bepakoltam mára, megreggeliztem, felöltöztem, a power bankot táskába raktam, ellenőriztem, hogy telefon, pénztárca (benne a bérlettel) meg van minden, aztán indultam a vonathoz. Reggel szörnyű hideg volt. A fogaim vacogtak mint a vadászkutya. Csak pár lépést tettem a hideg, csúszós betonon, de azt hittem, odafagyok. Hó szinte alig esett. Inkább úgy döntött, nem esik, mert még ő is fázik és inkább a finom, puha felhőben várakozik, hogy kitörhessen. Helyette a harmat fagyott meg. A fenyőfán lévő jég kristályok a szórt napfényt a szemembe juttatva elvakított. Alig találtam ki a kapuig. Szerencse, hogy 100 méterre van a vasút állomás. Kísértett a hideg gondolat, hogy forduljak vissza, így a német fogalmazásomat is halaszthattam volna, de elfogytak a szülői igazolásaim. Különben is. A németen kívül semmi frusztráló dolog nem volt.

Gyorsan kiértem az állomásra. A reggeli téboly miatt később indultam, így pont elértem a vonatot, vágytam is már egy meleg helyre, valahol jó is, hogy később indultam. Ebben a hidegben minden percben elfagy egy végtagom, tovább vártam volna, összes forgóm elfagyott volna. A vonaton helyem is volt. Szerencsésnek érezhettem magam, pont a fűtőtest mellett sikerült helyet találnom. A meleg a lábon keresztül felkúszott a nyakamig. Az egész testem átmelegedett, mint ha forralt bort ittam volna. Komótosan elővettem a táskámból a német füzetem, amit az ölembe raktam. Üres lapot kerestem, mert külön lapon kell beadni, gondoltam, később kitépem. Készítettem egy vázlatot a fejembe, pontosan miről fogok írni, milyen sorrendben. A téma adott volt: “Mein wahrer Freund”*. Fel is írtam a címet. Ám ekkor egy különös érzés fogott el. Biztos, hogy vannak nekem igaz barátaim? Furcsa érzés volt, valami belülről elkezdte rágni a lelkem, mint ha a métely velejéig hatolt volna bele az én szöveteimbe és ott elkezdte volna rágni azt. Mivel nem tudtam eldönteni, van- e legalább egy igaz barátom, így az “M” betűt zárójelbe tettem. A fogalmazásom címe tehát “(M)ein wahrer Freund” lett. Ez így még valahol viccesen és költőiesen hangzik. “Ein wahrer Freund muss…” mit írjak ide? Gondoltam. “Ein wahrer Freund muss nicht eigensüchtig sein.”* ez lett az első mondatom. Azaz, egy igaz barátnak nem szabad önzőnek lennie. “Ein wahrer Freund lässt mich nicht im Stich”* ez lett a következő mondatom, vagyis, hogy egy igaz barát nem hagy cserben. Reméltem a tanárt nem fogja zavarni, hogy egymás után kétszer ugyan úgy indult a mondat.

Túl sok mindent nem írtam még. Csak negyed oldalt. Sok szónak néztem utána amíg írtam a fogalmazásom. Bár a telefonom merülőben volt, a power bank-nak hála tölteni tudtam. Milyen jó, hogy vannak ezek a ketyerék! Ám mivel összesen csak háromnegyed oldalt kell írni, ezért úgy döntötten, a többit a suliban befejezem, különben is, 10 perc múlva szállnom kell. Így komótosan eltettem a füzetem a zöld színű táskámba. Amíg vártam, hogy a végállomásra érünk, folyamatosan arra gondoltam, hogy én a szabadidőmet sosem használom ki. Igazából szinte mindig a szünetekben írok házit vagy épp készülök. Ami a legrosszabb, ha egy órán készülök a másikra. Sajnos gyakran előfordul. Ritkán tanulok otthon. Hogy miért, magam sem tudom. Talán részben a lustaságom miatt, részben, mert folyton elfelejtem. Korábban már fontolgattam, hogy németül nézzek sorozatokat a szabadidőmben. Csak az a baj, hogy a német nyelvű sorozatok nem izgatnak. Talán a Cobra-11 amit nagy nehezen megnézek, a többi nem érdekel. Vannak kedvenc sorozataim, csak azok angol nyelvűek és sokat kell várni a német szinkronra. Különben meg nehezen szerezhető meg. A két kedvenc sorozatom mind animáció, mind a kettő egy Star Wars*-os animáció. Mi tagadás, kicsit Star Wars fanatikus vagyok. A Klónok háborúja című animációs befejező, hatodik évada először német nyelven jelent meg. Még emlékszem rá, a SuperRTL*-et streemeltem* amíg volt laptopom. Ám a Rebels* című animációs sorozat angolul jön ki először. Mivel az animációs éráknak köszönhetően már hat évadnyi anyagot láttam angolul, magyar felirattal (felirat párti vagyok, a magyar szinkron rémes) így komolyan kezdtem aggódni, hogy az angolt jobban értem, mint a németet. A Rebels című animációs sorozatból sikerült három részt is megnéznem németül és büszkeség hatotta át a szívem, mikor sokkal többet értettem belőle, mint az angolból. Engem egy valami bosszantott fel a német nyelvű Star Wars-al. Mikor megtudtam, hogy a német a Jedi* szót “Jédí”-nek ejti, majdnem szív rohamot kaptam. Valósággal megdöbbentett. A fülem már teljesen hozzászokott az angol “Dzsedáj” és a magyar “Dzsedi” kiejtéshez. A Lichtschwert*-hez viszonylag hamar hozzászoktam, viszont a “Jédí”-zést szoknom kellett egy darabig. Ám mire ezt a huzavonát sokadszorra végigrágtam magamban, már szállnom is kellett le a vonatról. A cigaretta csikkektől tarkított szűk peronon sétáltam több száz emberrel ki az állomásról. Budapest szép hely lenne, ha nem lenne tele szeméttel. A törvényeket megszegve szem rebbenés nélkül dohányoznak az állomáson. Én mint nem dohányzó, kénytelen vagyok beletörődni. Ilyenkor nem értem, hol vannak a köz területesek. Az ő feladatuk lenne bírságolni. De mind egy is. Inkább siettem a villamoshoz, hogy hamar beérjek a sulimhoz. Folytatni szerettem volna a német fogalmazásom. És bár ott a 20 perces ebéd szünet, én abban inkább ebédelni szerettem volna. Mikor kiértem a villamos megállóba, hamar jött is a sárga villamos. S bár igen ráérősen ment a zsúfolt villamos, viszonylag hamar beértem. Mikor megálltam a suli előtt, eszembe jutott, mit éreztem legelőször. Masszívságot éreztem. Az iskola megrendíthetett len talajon állt, hatalmas bejáratához 5-6 lépcső vezet fel. Ha a gízai nagy piramis mellett álltam volna, akkor sem éreztem volna ilyen maga biztosságot. De most, 5 év után már nem bűvölt el. Csak egy átlagos ajtót láttam, amin besétáltam. Ránéztem az órára, a nagy sietségnek köszönhetően volt még negyed órám, míg becsöngetnek. Negyed órával a becsöngetés előtt nem sok diákot láttam. A boltívekkel díszített folyosón sétáltam a teremhez, ahol az első órám volt. A teremmel szemben kinéztem magamnak egy szimpatikus ablak párkányt, ahol kényelmesen tudtam folytatni a fogalmazásom. “Ein mal passiere es, ich habe keinen Geld gehabt”*. Folytattam a fogalmazásom. Vagy “Kein Geld”? Hirtelen nem jutott eszembe a “Geld” névelője. Nem nagyon volt időm gondolkodni. De nem baj, az én német szlogenem amúgy is az, hogy “Das Artikel ist ganz egal”*. Az sokkal jobban foglalkoztatott, hogy legyek készen, így lázasan folytattam tovább.

A matt, tablókkal zsúfolt fehér fal tetején egy szürke színű doboz félében valami hangos zörej hallatszott ki. A csengő volt az. Pontban 7:45-kor, ahogy szokott. Nem estem kétségbe, már a háromnegyede készen volt a fogalmazásomnak.

Az első óra matematika volt, ami gyorsan eltelt. Talán azért, mert a levegőben lehetett szagolni a “nem értem” szagát, amit az osztály bocsátott ki magából a matek miatt, s ez elálmosított minket s ezért fény sebességgel telt az óra. A következő szünetben folytattam a fogalmazásom. Picit kellett gondolkodnom, hogy mit is írjak még, mert gyakorlatilag már mindent írtam. KB egy percig néztem a fehér, félig tele írt lapot. A fejem sistergett a megerőltetéstől, amikor végre ihletett kaptam. “Er kann meine Geheimnisse halten”*. Folytattam. Erről még jó néhány, szép kerek egész mondat született a fejemből. Így gyakorlatilag már be is fejeztem, mert csak háromnegyed oldalt kellett írni. A történelem terem előtt állva a koszos padlón elégedetten tettem el a táskámba a füzetem. A töri óra már nem telt olyan lassan. Egy óra hossza attól függ, hogy mennyire készültem az órára. Ha semennyire, minden perc szenvedés. Ha igen, akkor öröm bent ülni. A következő szünetben még hozzáírtam pár mondatot, és véglegesítettem. Most már igazán elégedett voltam, hogy készen vagyok. Az osztály társaim nagy része természetesen akkor vágott bele a nagy feladatba. Ők lázasan írtak a maradék két szünetben meg az órákon is próbáltak amennyire tudták. Én a nagyszünetben kényelmesen megebédeltem a nagy ebédlőben. A kis asztalon ebéd közben azon járt az eszem, hogy én folyton az utolsó pillanatra halasztom a tanulást. Ez nyomasztja a lelkem. Igazából a saját hanyagságom miatt. Szabadidőmben tanulhatnék, viszont folyton az utolsó pillanatra hagyom a tanulást. Meg különben is. Ha már tanulok az már nem szabadidő. Igazat megvallva én utálok tanulni, mert az nem szórakoztató. Ha valami nem szórakoztató, unalmassá válik. Túl kell tennem magam rajta, mert így kettesnél jobb érettségim alig ha lesz. S bár sok helyen csak annyit kérdeznek, van-e érettségim, nem érdekli senkit hányas, azért még is jól esne a pici szívemnek, ha nem kettes lennék. Véleményem szerint a tanulást valami szórakoztató tevékenységgel kellene összekötni. Azért is lenne jó, ha németül néznék sorozatokat.

Mire ezt végiggondoltam magamban, meg is ebédeltem. Szépen lassan mentem a német teremhez. A szűk folyosón sétálva a diákok között szlalomozva elértem a német teremig. Ott stressz mentesen vártam a német tanárt, míg néhány osztály társam még mindig a fogalmazást írták. Nos, lehet, én az utolsó pillanatra hagyom, ők az utolsó utánira. De mind egy is. Nekem már kész volt a fogalmazásom. Mikor megérkezett a német tanár becsöngő után három perccel, az un szimpatikus, komor terembe érve az volt az első, hogy a “(M)ein Wahrer Freund”* című fogalmazásom odaadtam a tanárnak. A tanár már leült a barna, mindenféle tanári cuccokkal ellátott asztala elé. Én szépen átnyújtottam a fogalmazásom. Mikor már mentem volna a helyemre, egy nyomtatványt vettem észre a tanári asztalon. A nyomtatvány bal felső sarkában egy piros, enyhén elfordított négyzet volt, egy “Q” betűvel beleírva. Ezen a fura jelképen szöveg is volt, a négyzeten balról lefele, majd jobbra ez állt: “Nyelviskolák Szakmai Egyesülete”. A jelkép mellett egy cím is volt a nyomtatványnak. “Pályázati felhívás nyelvtanulók részére a Matheidesz Mária Minőségi Díj elnyerésére 2016”. Ahá! Gondoltam magamban. Este hazaérve úgy döntöttem, pályázom. “Először papírra vetek, majd legépelem” gondoltam.

A lámpa izzó pamacsként ragyogott fejem felett, mintha élet célja lenne, hogy az egész szobát bevilágítsa. A toll megindult. Komótosan közelített a papír felé, árnyéka hűségesen követte az asztallapon. Végül sikerült is eljutnia a papírig. Igen! Sercegve szaladt végig az A-betű első, ferde szárán. Végül egy mondat lett belőle. “A szekrény csúnyán nézett rám”.

 

 

Nos, aki időd szakított rá, hogy elolvassa, annak nagyon köszönöm és a majdani véleményt is. :)

 

Őő, a telefonomban lévő helyesírás elemző (és javító) néhány szót átírt, ami szerintem így rossz. Majd gépen rendes Word-ön megnézem és javítom azokat.

Az idegen nyelvű kifejezések azért vannak csillagozva, mert gondoltam, hogy csinálhatnék egy szójegyzéket a végére. Szerintetek csináljak? Vagy felesleges.

Szerkesztve: - Rajmesz
Hozzászólás ideje:

Félig viccesen írtam, csak lemaradt a smiley. :)

:)

Én meg pont most néztem meg egy South Park rész (16x14), amiben a kínaiak meg akarták szerezni a Star Warst az USA-tól, ezért választási csalással az elnöki székben tartották Obamát, aki ezért oda akarta nekik adni. Aztán persze kisült, hogy nem a katonai programról, hanem a filmről van szó. :lol: A kínaiak meg akarták óvni a Disney-től. :D

Hozzászólás ideje:

Lucas nem örült annak, hogy Reagan elnök felhasználta (mégha hivatalos elnevezésében nem is) a "Star Wars" nevet programjához, ezt azzal bosszulta meg, hogy áttételesen róla nevezte el később a prequel egyik legtenyérbemászóbb figuráját: Nute Gunrayt (Rea-gan - Gun-ray), legalább jó pár évvel ezelőtt olvastam ilyesmit.

Hozzászólás ideje:

Minden kedves hölgy fórumtagunknak boldog Nemzetközi Univerzális Nőnapot kíván Kylo "What girl?!" Ren! :kylo:

 

És én is szeretnék eme kezdeményezéshez csatlakozni! Virág smiley híján fogadjátok szeretettel a kardvirágot: :saber_kylo:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.